Mi is voltunk fiatalok.

  Mi is voltunk fiatalok.

PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 12:1-2 CSIA

 “Esengek hozzátok, testvéreim, hogy testeteket az isteni irgalmasságon keresztül állítsátok oda élő, szent, Istennek kedves áldozatul, ez legyen a ti istentiszteleti szolgálatotok, mely az igének megfelel. Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata.”

 Nagy nyereség az ha fiatal kortól kezdve egy hívő lélek olyan értelemmel rendelkezik, nem szülői kényszer alatt, hogy képes ellenállni a világ szellemének, arra a szűk útra lépve ami ha nem is olyan egyszerű mert áldozattal jár, de mégis Isten akaratát keresi. Ehhez isteni irgalmasságon keresztül kerül sor. E nélkűl, Isten irgalmas hozzájárulása nélkül a fiatal hívő gyötrelmes életet élhet meg. Meg akar felelni Isten igéjének mert olvassa a Bibliát, de nem sikerül mégse amit szeretne. Ettől el is szomorodhat. Ha figyelmesek vagyunk a fenti igében meg van a megnyugtató szó is. “….próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata.” Ha nem megy azonnal, várni kell néha évtizedeket, persze nem tétlenül. Az a szó hogy irgalom nem üres kifejezés. Maga az Úr mondta, “Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mt 9, 13). Isten a megbocsátást és a kegyelem gyógyirját alkalmazza irántunk. Az fontos azért, hogy azon az úton maradjunk amin meg is tapasztaljuk Isten irgalmasságát a mindennapjainkban, ha az Úr arca előttünk van és felfedezzük Krisztus szépségét a kegyelmi szolgálatában, hogy megtudjuk tapasztalni a mindennapi életben , hogy Ő mindig velünk van, akkor is ha elfáradtunk az igyekvésben. Ő vagyis az Úr soha nem mutatja hátát, nem fordul el senkitől akik Őt követni akarják. Ezért is próbálkozunk kutatni, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata. Igen jó szándék ez részünkről, nem beszélve arról, hogy az Úr az ilyen lelkeket különösen figyeli, mert az a célja, hogy kivezesse e világ ránehezedő súlyától és a saját igájával cserélje fel ami sokkal könnyebb. 

 AZ ÖRÖHÍR MÁTÉ SZERINT 11:28-30 CSIA

 “Jöjjetek hozzám mind, akik elfáradtatok és teher alatt éltek. Én nyugalmat adok nektek. Az én igámat vegyétek magatokra és tanuljátok el tőlem, hogy szívből szelíd és alázatos vagyok, és nyugalmat találtok lelketeknek! Mert az én igám boldogító és a terhem könnyű.”

 Bizony ezt megtapasztalni amit az Úr mondott, nem megy egy varázspálca legyintéssel. Előbb megy a keresés, hiszen a lelkes fiatal aki öszintén Krisztust akarja követni, én nem is kételkedek azon, hogy teljesíteni akar mindent amit elolvas vagy hall a szentírásból. Ez egy normális állapot, csakhogy súlyosan nehezedik a lelkére, testére ez a buzgóság, mert mindent azonnal akar. Ez egy tiszta akaratnak tűnik, de türelmetlenség jele. Többször elfajul ez a törekvés és kárt okoz Krisztus szabadságában. A Szent Szellem kenete ha megvan rajta, biztosan nem fog végleg eltévedni, de nem lesz könnyű a visszatérés a jó és szűk útra. Áldozatot kell mindenért hozni, minden olyan dolgot el kell hagyni ami akadályozza az előrehaladást az örökkévalóság felé. Az én meglátásom szerint amit tapasztalni lehet a keresztény világban, a fiatalok elkerülik azt amit az ige hirdet komplett egységében. Fesztiválokat rendeznek és jól érzik magukat, a szószólójuk a színpadon pedig az erre kiválasztottak csak arra figyelnek nehogy az igével elrontsák az ünnepet. A szolgálóknak azért figyelembe kell venni, hogy ne e világ divatját kövessék. Ha igazi szolgálók valójában. 

“Nem tud­já­tok, hogy akik ver­seny­pá­lyán fut­nak, mind­nyá­jan fut­nak ugyan, de csak egy nyer ju­tal­mat? Úgy fus­sa­tok, hogy el­nyer­jé­tek. Azok pe­dig, akik részt vesz­nek a ver­seny­ben, min­den­ben ön­meg­tar­tóz­ta­tók. Ők azért, hogy el­her­va­dó ko­szo­rút nyer­je­nek, mi pe­dig azért, hogy her­vad­ha­tat­lant. Én pe­dig nem cél­ta­la­nul fu­tok, és nem úgy vi­as­ko­dom, mint aki le­ve­gőt vag­dos, ha­nem meg­sa­nyar­ga­tom a tes­te­met, és szol­gá­vá te­szem, hogy amíg má­sok­nak pré­di­ká­lok, én ma­gam ne­hogy al­kal­mat­lan­ná le­gyek.” (1Kor 9, 24-26).

 Na de ez is csak utópia azok számára akik az élvezeteket hajszolják. Mindennek megvan az ideje, mondja a prédikátor. “ Minden­nek meg­van a ren­delt ide­je, és meg­van az ide­je az ég alatt min­den ese­mény­nek.” (Préd 3).

 Nagyon remélem én is, hogy nem vesztek el a fiatalságom törekvései az Úrban. Ha nem is tökéletesek de a tökéletesség keresése a jó út amire az Úr helyezett sok bukdácsolás és elhidegülés közepette. De most sem merem azt mondani, hogy állok, mert ha állhatatosságom próbára lenne téve, nem tudom, hogy mi jönne ki belőle.” Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” (1Kor 10, 12). De ezeknek a próbáknak is megvannak a jótékony haszna, hiszen egy ember sem ismeri önmagát addig amíg felszínre nem jönnek a hiányosságai. 

“Ahogy az ezüs­töt té­gely­ben és az ara­nyat ke­men­cé­ben pró­bál­ják meg, úgy az em­bert az­zal, ha di­csé­rik”. (Péld 27).

“Ahogy a víz tük­rö­zi az ar­cot, úgy tük­rö­zi az em­ber szí­ve az em­bert”. (Péld 27, 21). 

 

 

Szellemi hierarchia.

  Szellemi hierarchia.

“Ami kez­det­től fog­va volt, amit hal­lot­tunk, amit sze­münk­kel lát­tunk, amit szem­lél­tünk és ke­zünk­kel érin­tet­tünk az élet­nek igé­jé­ről – az élet meg­je­lent, lát­tuk, ta­nú­bi­zony­sá­got te­szünk róla, és hir­det­jük nek­tek az örök éle­tet, amely az Atyá­nál volt, és meg­je­lent ne­künk –,amit hal­lot­tunk és lát­tunk, hir­det­jük nek­tek, hogy nek­tek is kö­zös­sé­ge­tek le­gyen ve­lünk, és­pe­dig a mi kö­zös­sé­günk az Atyá­val és az ő Fi­á­val, Jé­zus Krisz­tus­sal.” (1Jn 1, 1-2).

 Kedves olvasók, az utóbbi időben néhányszor megosztottam az apokrif írásokból arra buzdítva az olvasókat, hogyha már tényleg erősek ahhoz , hogy meglátják ezekben az írásokban Isten sugallatát, akkor hasznára is válhat a megismerésre. De ezek az írások szerintem, kisegítő jellegűek. Nem képezik az újszövetség örömhír alapját. Vagy többször kibontják azokat a gondolatokat amik az evangéliumokban és az apostolok leveleiben röviden vannak megfogalmazva. Ahhoz, hogy valaki merjen elfogadni egyes ( nem mindegyiket) írásokat, hogy ne tegyen kárt szellemi életükben, ahhoz Isten Szelleme szükséges. Ha Isten szelleme bennünk van olyan mértékben, hogy fel tudjuk ismerni az igazat, vagyis látjuk mi a hamis és mi az eredetiség, akkor ezek az apokrif írások jótékonyan hatnak szellemi életünkre. És ha felismeri a fordítók által becsempészett kifejezések pontatlanságát az ige az Isten szava kontextusa ellenében, akkor azt lehet mondani, hogy az apostolok tanításait már bírtokolja a tudatunk és közösségünk van Krisztussal az apostolok tanításain keresztűl. A fenti idézet is arra irányul, hogy azok akik testben látták az Urat, azok lehettek csak apostolok egy kivételével, Pál apostol volt az aki a damaszkuszi úton találkozott a feltámadt Krisztussal, ő megkapta ezt a kiváltságot, hogy a pogányok apostola legyen. Ezért azok akik még a hit kezdetén vannak, vagyis még gyermekek, tapasztalatlan és felismerésben nem teljesek, azoknak de nem csak nekik ajánlja János apostol, hogy ne tévelyegjen az aki szeretné megismerni Istent akaratát. 

“Írok nek­tek, gyer­me­kek, mert bű­ne­i­tek meg­bo­csát­tat­tak az ő ne­vé­ért. Írok nek­tek, apák, mert meg­is­mer­té­tek azt, aki kez­det­től fog­va van. Írok nek­tek, if­jak, mert le­győz­té­tek a go­noszt. Írtam nek­tek, gyer­me­kek, mert meg­is­mer­té­tek az Atyát. Írtam nek­tek, apák, mert meg­is­mer­té­tek azt, aki kez­det­től fog­va van. Írtam nek­tek, if­jak, mert erő­sek vagy­tok, Is­ten igé­je meg­ma­rad ben­ne­tek, és le­győz­té­tek a go­noszt.” (1Jn 2, 12-13).

 Úgy ahogy a testünk születésünktől fogva növekszik, úgy az újszülött Isten gyermeke is növekszik ha nem torzul vagy megáll a fejlődésben. Ez úgy lehetséges, amikor a tudás nagyobb mértékű a hitnél. Az úgy néz ki mintha egy gyermek testére egy felnőtt fejét ültetnének. Nagyon sokan ilyen torz állapotban vannak akik jól ismerik a bibliát és mégsem fedi a valódi hitet. Vagy többször áthág a képmutatás állapotába, hiszen nem úgy viselkedik ahogy a hitének a színvonala megengedi. De igaz az is, hogy ez is egy átmeneti állapot egy Isten gyermekénél, mert az lehetetlen, hogy az Úr aki szereti őt, hagyja, hogy elsorvadjon? Nem lesz az így, mert nem erre választotta ki Isten az Úr gyermekeit, hogy megálljanak az úton az örökkévalóság felé. Aki szereti Istent az ragaszkodik is hozzá természetes nem mesterséges hittel amit jelenleg birtokol, hiszen nem mindenkiben van hit. De akiben csak egy gyenge szikrányi hit is van, azt ajánlja János apostol, hogy legyen szorgalmas a tanulásban a Krisztus megismerésében az apostolok az evangélisták és akit csak elküldött az Úr, hogy szellemi örökség megőrzése által építse Isten házát, addig amíg be nem telik az a szám amit Isten előre eldöntött.

“Nek­tek, po­gá­nyok­nak pe­dig azt mon­dom: Amennyi­ben te­hát én a po­gá­nyok apos­to­la va­gyok, di­cső­í­tem a szol­gá­la­to­mat, …(Róm 11).

“Mert nem akarom, testvéreim, hogy magatokat bölcsnek tartva ne tudjátok meg ezt a titkot, hogy Izráel megkeményedése csak részleges, ameddig a pogányok teljes számban be nem jutnak.” (Róm 11, 25).

 Tehát, a szellemi életben is fennáll a hierarchia, persze nem olyan durva módon ahogy az a világban van. De az itt élő testvéreknek ha kegyelmi ajándékuk van az Úrtól, hogy képesek tanítani és így építeni Isten Egyházát, ennek ellenére egyenrangú testvérek maradnak semmivel nem dicsekedhet és megkülönböztetve magát másoktól, még öltözetben sem. Hiszen a mennyeknek országának polgárai most itt a földön tükrözik a jövő állapotát, nem a húst hússal megkülönböztetve, csakis az apostoloknak van kiemelt helyük a mennyeknek országában, azok akik követik Krisztust az apostolok írásai alapján, nem kényszerből lesznek polgárai, azért mert itt a földön hatalmuk volt valaki vagy valami felett, hanem Isten kegyelmével jutnak oda a hit által, nincs különbség. 

Kik vagyunk valójában.

 Kik vagyunk valójában.

“Ti vagy­tok a vi­lág vi­lá­gos­sá­ga. A he­gyen épült vá­rost nem le­het el­rej­te­ni. Lám­pást sem azért gyúj­ta­nak, hogy a véka alá rejt­sék, ha­nem hogy a lám­pa­tar­tó­ra te­gyék, és vi­lá­gít­son min­den­ki­nek a ház­ban. Úgy tün­dö­köl­jék a ti vi­lá­gos­sá­go­tok az em­be­rek előtt, hogy lás­sák a ti jó tet­te­i­te­ket, és di­cső­ít­sék a ti mennyei Atyá­to­kat”. (Mt 5, 14-15).

 Valaki úgy határozta meg modern szójárással, hogy Krisztus követői fénylények. “Ismét szólt hozzájuk Jézus, és azt mondta: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8, 12). Az ember entitása annak felel meg, milyen információ áradatnak lesz a követője. Valaki azt is mondhatja, hogy ez már filozófia. De a Biblia ó nyelvezetét a mai szójárásában igenis egy is ugyanazt jelenti, csak meg kell fejteni és érteni. Az hogy az ember nem sajátja magának ez is már nyilvánvaló. Egy drogfüggő egy totál alkoholista ékes példája annak, hogy az ember mennyire függ a külső behatásoktól. Előbb az élvezetek aztán a gyötrelmei ezeknek a hatásoknak a gyümölcsei. Ez a sátán “terülj asztalkám”-ja. De ki generálja ezt, hiszen az ember Isten képére és hasonlatosságára volt teremtve, ezzel együtt fénylénynek alkotta, mert Isten az éden kertbe helyezte ahol minden világos és fény volt, kűlső hatásoktól mentes környezetben. Egyet kivéve, a jó és a gonosz tudás fája, amit Isten ültetett az élet fája mellé nem véletlenül. Ez az egyszerű példája annak, hogy Ádámnak akkor még volt saját választási joga, ha így felületesen nézzük. Szerintem akkor sem azt tette amit tenni kellett volna, ezen Isten szeme volt és akarata. Én annak a híve vagyok, hogy Istennél nem létezik más alternatív történelem. Például, ha nem így akkor úgy, ezt én nem fogadom el, gondolom, hogy bennem is van annyi értelem amit úgy hiszek, ahogy hiszek. 

 Tehát az ember Ádám esése után elvesztette a fényét önmagában. Ezek után már nem szabad akarattal rendelkezik, de hogyan is lenne saját akarata ha a sötétben él és rá van utalva egy magasabb identitású lényre aki vezeti vakon. Az az entitás vagy magas frekvenciájú arkangyal akit népiesen ördögnek neveznek az emberek, általa kiválasztott helytartókkal irányítja itt ezt az alacsonyabb szellemi világot. Ezek a sötétség angyalai. “Én ( Krisztus) világosságul jöttem e világra, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben”. (Jn 12, 46).”Ti mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem pedig a sötétségé!” (1Thessz 5, 5).

 Mindazok akiket kivezetett az Úr kegyelmével és eleve elhatározott akaratával, azok bizony a fény a világosság fiai, mert Isten kivásárolta Krisztus véráldozatával a sötétben ülőket a sátán rabságából a bukott angyal tulajdonából.

 A sötétség és világosság egymás ellentéte, vagyis a sötétség a fény hiánya. De talán ezt egy gyermek is tudja. De sokan nem tudják, hogy az ember agya az egy vevő készülék, ezt már a tudósok is bizonyítják. Amikor az ember olvas vagy néz vagy információkat hallgat, vagy alvás közben álmodik, ezek mind kívülről jönnek, amiket vagy Isten vagy a sátán közli. Az embernek a Biblia szerint nem beszél az agyról, mint valami szerv ami termeli a gondolatokat, hanem lelke és szíve van az embernek ami jobban érdekli Istent. Ha az agy csak egy vevő készülék, akkor hol vannak azok az információk amik összegyűltek az emberben és formálják mentalitásukat identitásukat, cselekedeteiket. Igen, ez egy kérdés amit így egyszerűen nem lehet megválaszolni. Képletesen azért megpróbálom. Ahogy egy rádiót is tudunk kezelni rádióállomásokat keresve egy potenciométerrel, vagy gombbal, úgy ez is úgy működik, hogy azt a témát amire szükségünk van felelevenítjük, de nem az agytekervényekben vannak raktározva, hanem a külső de szívbe rejtett hullámhosszon. A hívő gondolati és imái Istennél vannak őrizve.

 A következő idézet egy bizonyítéka annak, hogy a szívünk állapotától függnek a gondolatok, melyik információkhoz vannak bekötve. “Jézus, ismerve gondolataikat, azt mondta: Miért gondoltok rosszra szívetekben?” (Mt 9, 4).

Sok példát lehet felhozni, de az Úr soha nem mondta, hogy az agyatokban van a gondolat vagy a fejetekben. A fej a szentírásban a hatalom jelképe az irányítás jelképe. ” Ő ( Krisztus) a feje a testnek, az egyháznak, ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül, hogy mindenekben övé legyen az elsőség”. (Kol 1, 18). Tehát amivel megtelt a szívünk az lesz a mi meghatározó gondolkodásunk. De ki tölti be azt és hogyan? Ez egy jó kérdés. De a szentírás nem ismeri el a szürke zónát. Vagy sötét vagy világos a szemed, vagyis a fény a világosság uralja szívedet.

” A test lám­pá­sa a szem. Ha azért a sze­med tisz­ta, egész tes­ted vi­lá­gos lesz. Ha pe­dig a sze­med go­nosz, egész tes­ted sö­tét lesz. Ha te­hát a ben­ned levő vi­lá­gos­ság sö­tét­ség: mek­ko­ra ak­kor a sö­tét­ség?” (Mt 6, 22). A szem jelenti számomra a tiszta látást vagy a vakságot, akinek a szeme tiszta tehát világosság lakozik szívében, megtudja ítélni mi a jó és mi a rossz. Tehát képes arra, hogy lássa mindazt ami a szeme elé kerül e világban és szellemi értelmet kap. Azt a szálkát is meglátja amit a testvér szemébe van. Mert van abban is van aki testvér és bennem is van, de azt a szálkát ami az én szememben van gerendának kell, hogy lássam ami gátolja az éleslátást. Az a dolgom, hogy kivegyem. De erre van egy ismerős tanítás az evangéliumban. A Szent Szellem a mi szemünkkel lát ugyanakkor, mert Ő maga vezeti a szívünket oda amit látni kell. Ahová vezet oda kell mennünk, még ha ez érthetetlen is sokszor, de egy biztos, hogy nem visz kísértésbe, ahogy tévesen van lefordítva a “miatyánk” imában. 

 Térjünk rá egy igen elhanyagolt vagy túlságosan átértelmezett igevers részletére amit fent idéztem. 

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 5:15,16 CSIA

 Mécsest sem azért gyújtanak, hogy véka alá tegyék, hanem a mécslábra, onnan világít mindenkinek, aki a házban van.

 A ti világosságotok is úgy ragyogjon fel az emberek előtt, hogy mikor nemes tetteiteket látják, mennyekben lakó Atyátokat dicsőítsék!”.

 Remélem, hogy az olvasó észrevette a két versben rejlő enyhén észrevehető de merőben más és más közegről van szó. A 15. versben a fény a házban a 16. versben pedig az emberek előtt, azok előtt akik téged ismernek és közelben vannak. Jézus is a szolgálatát előbb a házban kezte, vagyis Júda, Izrael házában aztán a pogányokat is felvilágosította tetteivel bizonyítva, hogy Ő Isten mellől jött, sokan közülük dicsőítették Istent, lattán cselekedeteit. 

 Vehet a mai ember egy ilyen magaslatott, hogy azt mondják az emberek róla igaz megítéléssel, hogy Isten lámpatartóra helyezte a házban? Nem a magas szószékekre gondolok a templomokban a gyülekezetekben, azok emberi tákolmányok az álszerénység, büszkeség jelei, az teljesen más mint amit itt igyekszek kifejteni. A mai világban, AI a mesterséges intelligencia világában a vallásosság is mesterséges világi szellemtől van kibélelve, még ha jónak tűnik és rosszra nem tanít, így mondják az emberek, de elvakít vagyis vakon tartják a hívőket látszólagos Isten szeretetében és változatlan igazságában nem vesznek részt sokan vagyis a túlnyomó többség. De ez a világ történelmének a legnagyobb megtévesztése. 

“Nem meglepő tehát, ha szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat, akiknek végük cselekedeteik szerint lesz.” (2Kor 11, 15).

“A szeretet pedig az, hogy az ő parancsolatai szerint járunk. Ez tehát a parancsolat, mint ahogy kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.” (2Jn 1, 6).

 De, hogy lehet igazságban járni, és engedelmeskedni Istennek ha nincs bennünk az ami mindent megvilágít, tehát az ige vagyis Krisztus szelleme. Az akarat kevés ehhez, az az ember aki csak ebben a földi életben ragaszkodik Istenhez, és csak az a reménye, hogy minden jóra fordul, mert ez a vágya, vagyis vágyvezérelt, az ilyen nem elégíti ki Istent, mivelhogy magában bízik és vallásában leli örömét, nem ismerve Isten mindenható akaratát mindenre nézve. Szívét nem tölti be Isten igazsága és szeretete, ez a tökéletes egység Istent jellemzi. Amikor eljönnek a vallási ünnepek, akkor jönnek elő a sötétség bizonyítékai. Az igazságot nem írja felül a szeretet. Ha szeretjük Istent keressük az igazságot, hogy felragyogjon szívünkben az a hajnal csillag, aki majd eljön érte a földre nem mint kegyelmes Úr, hanem mint igazságot teremtő itélő, megítéli úgy a jót mint a rosszat. Isten a világosságban lakozik mert maga a világosság és a szeretet, aki nincs a világosságban az még sötétségben ül egy ravasz felügyelő rabságában, akinek az egyetlen fogása a hús, azt viszi a kísértésbe és az ember akinek nincs Pásztora az úgy is marad, de Isten megmutatta kegyelmét Jézus Krisztusban, hogy utat mutasson és világítson mint a tüzes oszlop a pusztában így vezette Isten Izrael népét.

PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 8:9-10 CSIA

“ Ti azonban nem a húsban éltek, hanem szellemben, ha csakugyan Istennek Szelleme lakik bennetek. Ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, az nem is övé. Ha ellenben a Krisztus bennetek van, a test holt ugyan a vétek következtében, de a szellem élet azért, hogy igazságosságot munkálhasson.”

 

Hiszed-e, hogy Isten ismer?

 Hiszed-e, hogy Isten ismer?

 “Mert Is­ten be­szé­de élő és ható, és éle­sebb min­den két­élű kard­nál, és el­hat a szív­nek és lé­lek­nek, az ízü­le­tek­nek és a ve­lők­nek meg­osz­lá­sá­ig, és meg­íté­li a szív gon­do­la­ta­it és szán­dé­ka­it. És nincs olyan te­remt­mény, amely rejt­ve vol­na előt­te, sőt min­de­nek mez­te­le­nek és lep­le­zet­le­nek an­nak sze­me előtt, aki­nek szá­mot kell ad­nunk.” (Zsid 4, 13).

 A fenti idézetet vagy elhiszi az ember vagy közömbös iránta. Mert ha elhiszi, akkor az ige hallatán vagyis az Isten beszéde hallatán szétesik belsőleg, hiszen elhiszi, hogy Isten mindent tud róla. A rossz gondolatait is és tetteit amit tett az addigi életében. Ez egy ominózus pillanatban arra ösztökélheti, hogy szégyenre és megbánásra készteti a belső ember szívét. Sok vívódás is kísérheti, mert ha nincs mellette angyal aki megmutatja a kiutat, akkor eléggé gyötrelmes élete lehet. Vannak ilyen példák is a bibliában. “Ha van mel­let­te köz­ben­já­ró an­gyal, csak egy is a sok kö­zül, hogy tu­das­sa az em­ber­rel kö­te­les­sé­gét,( mit kell tennie) ak­kor Is­ten meg­kö­nyö­rül raj­ta, és ezt mond­ja: Sza­ba­dítsd meg, hogy ne száll­jon a sír­ba, mert meg­kap­tam a vált­ság­dí­jat!”. (Jób 33, 23). A vallásosság nem az az út amelyen Isten akar vezetni. De az Úr soha nem hagyja a vessződő lelkeket megoldás nélkül. Az ajtó nyitva áll mindenki előtt aki hisz és keresi Istent.

 Zsidók 4:15-16 RÚF

“Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”

 Két fordításban idézem.

LEVÉL A HÉBEREKHEZ 4:14-16 CSIA

 Mivel tehát van nekünk főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk a vallástételhez. Hiszen nem olyan főpapunk van, aki nem képes erőtlenségeinkkel együtt szenvedni, ellenkezőleg, mindenben hasonlóan megkísértetett, a vétektől eltekintve. Járuljunk hát a szabad szólás bátorságával a kegyelem trónjához, hogy könyörületet és kegyelmet találjunk kellő időben jövő segítségül.”

 Itt van a megoldás, Istenhez vagyis az Atyához közvetlenül hozzá fordulni, hiszen Ő nem ember aki megvádol, hanem kegyelmes és irgalmas azok iránt akik tiszta szívből keresik őt. A Fülöppel való párbeszédben Jézus mondta arra utalva, hogy az Atyához vezető út az Ő maga.

“Azt mond­ta neki Jé­zus: Én va­gyok az út, az igaz­ság és az élet, sen­ki sem me­het az Atyá­hoz, csak­is énál­ta­lam”. (Jn 14).

“ Higgye­tek ne­kem, hogy én az Atyá­ban va­gyok, és az Atya én­ben­nem van, ha pe­dig má­sért nem, ma­gu­kért a cse­le­ke­de­te­kért higgye­tek”. (Jn 14).

 Az Úr mindenek mellett orvos is gyógyító, az összetört szívek helyet új szívet ad, olyan szívet amiből Krisztus illata száll Isten az Atya felé. Mert az ilyen ember akiben Isten lelke él, Istennek tetsző illata.

Márk 14:3 RÚF

“Amikor Betániában a leprás Simon házában volt,( Jézus) és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárdusolaj volt egy alabástromtartóban, és az alabástromtartót ( edényt) feltörve, ráöntötte az olajat Jézus fejére.”

 Az ádámi kemény szív csak akkor lesz Istennek tetsző ha az összetörik, akkor lép Isten és új szívet ad. De mindaz a drága illat amit szívünkben gyűjtöttünk kiáramlik és mindenkire aki közeli, jótékony hatással bír. 

“De hála le­gyen Is­ten­nek, aki Krisz­tus­ban min­den­kor di­a­dal­ra ve­zet min­ket, és is­me­re­té­nek il­la­tát min­den he­lyen meg­je­len­ti ál­ta­lunk. Mert Krisz­tus jó il­la­ta va­gyunk Is­ten­nek mind az üd­vö­zü­lők, mind az el­kár­ho­zók kö­zött”. (2Kor 2, 15).

 Aki túl van azon a felismerésen, hogy Isten mindent lát és hall, mégsem riadt és fél mert tudja, hogy így nem állhat Isten elé, de ahogy röviden elemeztük, hogyha a lélek megtalálja Krisztust, Őbenne nyugalmat és békét talál. Bizony ehhez Isten ismerete szükséges. Igaz a hit előbb jár ahogy ezt Mária is tette és az az asszony aki megkente Jézust drága olajjal, előre látta, hogy Krisztusnak meg kell halnia. Ma ez világos és egyértelmű mert már bekövetkezett, de ezek az asszonyok Istentől kapott hittel előhírnökei voltak Krisztus halálának. Ez a hit cselekedete, de ez csak annak az alapja ami minden hívő lélek él és cselekszik. Az Istenismeret pedig a kötődés ahhoz akit jól ismersz és nem utolsó sorban bízol Benne. 

Ezzel a gondolattal fejezem be írásomat, idézve Pál apostolt:

“ Ne­kem, min­den szent kö­zött a leg­ki­sebb­nek ada­tott az a ke­gye­lem, hogy a po­gá­nyok­nak hir­des­sem Krisz­tus ki­ku­tat­ha­tat­lan gaz­dag­sá­gát, és hogy vi­lá­gos­sá te­gyem min­den­ki előtt, mi a rend­je an­nak a ti­tok­nak, amely el volt rejt­ve örök idők­től fog­va Is­ten­ben, aki min­de­ne­ket te­rem­tett azért, hogy most az egy­ház ál­tal meg­is­mer­tes­se a mennyei fe­je­de­lem­sé­gek­kel és ha­tal­mas­sá­gok­kal Is­ten sok­fé­le böl­cses­sé­gét az ő örök vég­zé­se sze­rint, ame­lyet Krisz­tus Jé­zus­ban, a mi Urunk­ban va­ló­sí­tott meg. Őben­ne van a mi bá­tor­sá­gunk, és a ben­ne való hit ál­tal bi­za­lom­mal já­rul­ha­tunk Is­ten­hez.” (Ef 3, 8-11).

 

 

 

A békés bölcsesség.

 A békés bölcsesség.

JAKAB LEVELE 3:17-18 CSIA

“ A felülről jövő bölcsesség ellenben mindenek előtt szentül tiszta, amellett békés, kíméletes, engedékeny, teli könyörülettel és jó gyümölcsökkel, nem ítélkező és nem képmutató. Az igazságosság gyümölcsét a békesség készítői békességben vetik el.”

 Mielőtt kifejteném a mai gondolataimat, meg kell jegyeznem, hogy az ember magába véve nem születik bölcsnek. Ebben az idézetben nem fejezi ki azt, hogy mit ért a “felülről” szó alatt. De biztosan az olvasó tudja, hogy a jó ami felülről jön az nem a sátántól hanem Istentől száll és szállt alá. 

 A keresztények tömegei vallják azt, hogy ők már átélték az újjászületést. Van e előzménye ennek a csodálatos változásnak a szívben? Igenis van, és ez nem az én tapasztalatom szerint hanem a Szent Szellem kijelentése ami fentről kapott áldás, mondja azt, hogy térjetek más felismerésre. Ez a más felismerés teszi az embert olyanná aki nem a világ szellemét hanem Isten szellemét követi engedelmességgel amit meg kapott. Ezeket az embereket nevezi az írás bölcsnek, hiszen a tiszta forrásból iszik és hitből él. Ennek tünetei felismerhetőek a belső ember állapotán. Aki ismeri önmagát, leleplezi az ádámi tehetetlenséget magába, Istenhez fordul, ahhoz akitől hittel várja a szabadulást önmagától. Ez egy életen át tartó felismerés, részleteiben bukkannak elő testben élő gonoszság csírái. Ezzel kell élnünk együtt, de Pál apostol javasolja, hogy naponta öljük meg ezeknek a hajtásait.

“Ami­kor Krisz­tus, a mi éle­tünk meg­je­le­nik, ak­kor majd vele együtt ti is meg­je­len­tek di­cső­ség­ben. Öldö­köl­jé­tek meg azért föl­di tag­ja­i­to­kat: a pa­ráz­na­sá­got, tisz­tá­ta­lan­sá­got, bű­nös szen­ve­délyt, go­nosz kí­ván­sá­got és a tel­he­tet­len­sé­get, amely bál­vány­imá­dás.” (Kol 3, 5).

 De maradjunk a belső ember békességének bizonyítékainál. Hogyan lehet ezt megtapasztalni, amikor tudatosan vizsgáljuk a lelkünk szilárd és megbonthatatlan mély békességét, azt a békességet amit az Úr adott. A mi látszólagos békességünk ami a testből származhat egy hajszálon függ, az elégedettségünk is csak ideiglenes, talán mint a hajnali pára elpárolog ha kisüt a nap. A megpróbáltatások közepette elillan mint a kámfor. Ezt ma az ukránok a palesztinok meg sok más háborús zónákban gyakorlatilag tapasztalják a szenvedők. 

 Az Úrtól kapott békesség az örök, itt még eléggé bizonytalan az analízís, de idővel tudatra ébred az az ember aki ezt a lelki békét megkapta. A Szent Szellem által, aki nem egy érzés vagy testi öröm ujjongása, hanem csendes és mélyreható jótékony hatással bír mint egy balzsam a szívre. Látszólag azok az emberek akik birtokolják a Krisztus szellemét, és megtartják azt és merítenek Isten bölcsességéből, azok nem különböznek más emberektől, vagyis nem lesznek ettől álszentekké. Ugyanúgy végzik dolgukat, de van egy alapvető változás a gondolkodásban amit a tettek követik. Ezt lehet látni, ahogy Jakab is írt erről. 

“Tel­jes öröm­nek tart­sá­tok, test­vé­re­im, ami­kor kü­lön­fé­le kí­sér­té­sek­be es­tek, tud­va, hogy hi­te­tek pró­bá­ja áll­ha­ta­tos­sá­got ered­mé­nyez. Az áll­ha­ta­tos­ság tö­ké­le­tes cse­le­ke­de­tet je­lent, hogy tö­ké­le­te­sek és hi­bát­la­nok le­gye­tek, min­den fo­gyat­ko­zás nél­kül. Ha pe­dig va­la­ki­nek kö­zü­le­tek nin­csen böl­cses­sé­ge, kér­je Is­ten­től, aki min­den­ki­nek kész­sé­ge­sen és szem­re­há­nyás nél­kül adja, és meg­kap­ja. De kér­je hit­tel, sem­mit sem ké­tel­ked­ve, mert aki ké­tel­ke­dik, ha­son­ló a ten­ger hab­já­hoz, ame­lyet a szél hajt és ide-oda hány. Mert ne vél­je, hogy kap­hat va­la­mit az Úrtól az ilyen két­szí­vű és min­den út­já­ban áll­ha­tat­lan em­ber.” (Jak 1, 2-7).

 Nagyon fontos megjegyezni, ahogy ezt Jakab leírta, “ A felülről jövő bölcsesség ellenben mindenek előtt szentül tiszta,...”.

 De a tapasztalatok alapján amit itt ebben a babiloni kereszténységben látunk, ez minden de nem tiszta bölcsesség. Hiába hiszik azt egyes igehírdetők, hogy ő náluk van a bölcsesség, közben ellentmondásaik nyílvánvalók. Ezt csak egy szellemmel teli vagy szellemben jártas ember látja akinek van füle és szeme. Most nem magamra gondoltam, én csak gondolataimat publikálom, ti döntitek el hol vannak a hibáim. De ha nem is jól ismerem az igazságot abban bízok, hogy az Úr helyre igazít a magam szinvonalán. De tesztelhetjük önmagunkat és a világ dolgait is, azért vannak Istentől ihletett írások. Ezt a kedves olvasókra bízom, melyik útra lép az Isten irgalma és kegyelmétől függ, engedelmesség az elixírje mindennek, még ha az egónk ellenkezik is, de a Jézus Krisztus legyőzte az ember ádámi természetét a feszületen, és egy új embert alkotott a feltámadásával. Aki őbenne bízik az erőt is kap, hogy ellenálljon önmaga egójának és a világ kísértéseinek. De szektáns gondolkodását is elűzi és a szabadság törvényében lesz boldog. 

“Sze­re­tett test­vé­re­im, ne té­ve­lyeg­je­tek: min­den jó ado­mány és min­den tö­ké­le­tes aján­dék fe­lül­ről való, és a vi­lá­gos­ság Aty­já­tól száll alá, aki­nél nincs vál­to­zás vagy vál­to­zás­nak ár­nyé­ka. Az ő aka­ra­ta szült min­ket az igaz­ság igé­je ál­tal, hogy te­remt­mé­nye­i­nek első zsen­gé­je le­gyünk. (Jak 1, 16-17)

“….de a nyel­vet az em­be­rek kö­zül sen­ki sem sze­lí­dít­he­ti meg, fé­kez­he­tet­len go­nosz az, ha­lá­los mé­reg­gel van tele. Ez­zel áld­juk az Urat és Atyát, és ez­zel át­koz­zuk az Is­ten ha­son­la­tos­sá­gá­ra te­rem­tett em­be­re­ket. Ugyan­ab­ból a száj­ból jön ki ál­dás és átok. Test­vé­re­im, nem kel­le­ne ezek­nek így len­ni­ük. Va­jon a for­rás ugyan­ab­ból a nyí­lás­ból csör­ge­dez­tet-e édest és ke­se­rűt? Avagy, test­vé­re­im, te­rem­het-e a fü­ge­fa olaj­bo­gyót vagy a sző­lő­tő fü­gét? A sós for­rás sem ad édes vi­zet. Ki­cso­da bölcs és ér­tel­mes kö­zöt­te­tek? He­lyes ma­ga­tar­tá­sá­val mu­tas­sa meg tet­te­it, bölcs sze­líd­ség­gel. Ha pe­dig ke­se­rű irigy­ség és vi­szály­ko­dás van a szí­ve­tek­ben, ne di­cse­ked­je­tek, és ne ha­zud­ja­tok az igaz­ság el­len.

Ez a böl­cses­ség nem fe­lül­ről jön, ha­nem föl­di, tes­ti és ör­dö­gi.” (Jak 3, 8-14). Vizsgáljátok meg magatokat, hogy hitben vagytok e? Teszteljétek a belső embert, de ne a bűneit idézve hanem a hit gyümölcseit keresve.

Döntsük el kit szeretünk.

  Döntsük el kit szeretünk

“Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Mt 6, 24).

 Ebben a mostani világban amiben élünk, annyira össze vannak mosva az erkölcsi normák, hogy már egy gondolkodó ember is ha nem ismeri Isten igazságát, nem tud kiigazodni benne. Arra a következtetésre juthat, hogy a kevésbé rosszat tartja jónak, vagyis alapnak. Ebben a világban, sokan dolgoznak és vállalnak több munkát, hogy fen tudják tartani az egzisztenciájukat, hogy gyermekeik ne viseljenek hiányt, vagy a rezsi költségeket ki tudják fizetni. De ezek az emberek akik több úrnak dolgoznak, többször nem fogják fel, hogy csak egy úr van az aki dolgoztatja őket. A fenti ige mamonnak nevezi, az a pénz hatalma a lélekre való hatása. Nem feltétlenül szeretik a pénzt, ez más kategóriához tartozik, hanem egy olyan helyzetben vannak, hogy nem tudnak másképp megszabadulni az esetleges nyomortól, vagy nem szeretnének egy megszokott színvonal alá süllyedni. A világ tőrbe csalta vagy késztette. Ez egy síkon történik, a vízszintes látás, ami csak a testi vagy hús szemei látnak. Ez nem jelenti azt, hogy ha felnézünk Istenre, akkor mindenképpen megoldódnak eme problémák. 

 De ha felnézünk Istenre megváltoznak Istenhez való viszonyunk és gondolkodásunk. Abban a szférában Isten jelen van úgy, hogy a lelki és szellemi erőt ad ahhoz, hogy ha szeretjük Istent, akkor a többi minden a világ szemétje lesz számunkra. De nézzük mi lehet ennek az állapotnak megfelelően a megoldása. Pál apostol magára vonatkozva így ír: “ De amik ne­kem egy­kor nye­re­sé­gek vol­tak, azo­kat kár­nak ítél­tem Krisz­tu­sért. Sőt most is kár­nak íté­lek min­dent Krisz­tus Jé­zus, az én Uram is­me­re­té­nek gaz­dag­sá­ga mi­att, aki­ért kár­ba vesz­ni hagy­tam és sze­mét­nek íté­lek min­dent, hogy Krisz­tust meg­nyer­jem, és ben­ne olyan­nak bi­zo­nyul­jak, mint aki­nek nincs sa­ját igaz­sá­gom a tör­vény­ből, ha­nem a Krisz­tus­ban való hit ál­tal van igaz­sá­gom, Is­ten­től való igaz­sá­gom a hit alap­ján, (Fil 3, 7-8).

 Itt Pál nem a fizikai munkára vonatkozóan írja ezeket a mondatokat, hanem mindent amit a törvényből nyert, vagyis ahhoz tartotta magát, most szemétnek bizonyult. De semmi esetre sem mondja azt, hogy ne dolgozzunk. Most erre nem szükséges példákat mondani, ez kézenfekvő minden olvasó számára. De nem is tudnánk rendszerezni az emberek sorsát, mert minden sors egyedi. 

 Tehát a szeretet csakis egy úr iránt lehet. Az Úr megismételte a Lukács 16. részében nyilvánosan azt amit az elején idéztem. A reakció egyértelmű volt a farizeusok soraiban.

“Hal­lot­ták pe­dig mind­eze­ket a fa­ri­ze­u­sok is, akik pénz­sze­re­tők vol­tak, és csú­fo­lód­tak. Ő pe­dig azt mond­ta ne­kik: Ti az em­be­rek előtt igaz­nak tart­já­tok ma­ga­to­kat, de Is­ten is­me­ri a szí­ve­te­ket, mert ami az em­be­rek kö­zött ma­gasz­tos, az Is­ten előtt utá­la­tos.” (Lk 16, 14).

 Egy szolgának igenis nagyon vigyázni kell mit miért csinál. Ha fel van magasztalva az a szolga emberektől aki amellett, hogy osztogatja a másét és abból is él főfoglalkozásként, annak rosszúl áll a szénája. Gondolom megérti az olvasó, hogy mire céloztam. Vannak az ős krisztusi gyülekezetben olyan példák amit ma talán nem is látunk, csak példának okáért idézem, nem azért, hogy szégyenbe hozzak másokat. 

“Tud­tul ad­juk nek­tek, test­vé­re­im, az Is­ten ke­gyel­mét, ame­lyet Ma­ce­dó­nia gyü­le­ke­ze­te­i­vel kö­zölt, hogy a nyo­mo­rú­ság sok pró­ba­té­te­le kö­zött is bő­sé­ges az örö­mük, és igen nagy sze­gény­sé­gük jó­szí­vű­sé­gük gaz­dag­sá­gá­vá nö­ve­ke­dett. Mert ta­nú­sít­ha­tom, hogy ké­pes­sé­gük sze­rint, sőt ere­jük fe­lett is ön­ként ada­koz­tak, és ese­dez­ve kér­ték tő­lünk azt a ki­vált­sá­got, hogy részt ve­hes­se­nek a szen­te­ket meg­se­gí­tő szol­gá­lat­ban. (2Kor 8, 1-3).

 Ez egy ékes bizonyítéka annak, hogy a szegény emberek sokkal kevésbé ragaszkodnak a javaik iránt. Ezt én is tapasztaltam, de mindenben józan ész érvényesűl, mert az Úr azt sem akarja, hogy családunk kárt szenvedjen amiatt, hogy szétosztjuk javaikat elvéve a családtól, ebben is mértékletesnek kellene lennünk. Nem a pénz szeretete miatt, hanem a józan megítélés ezt kívánja. 

“Ha pedig valaki az övéinek és főleg házanépének nem viseli gondját, az megtagadta a hitet, és rosszabb a hitetlennél.” (1Tim 5, 8).

 Az Úrnál minden összhangban van, ez képezi Isten harmóniáját. A világmindenség egymásra van hatással mindenkire, Isten ezt így teremtette, csakhogy a mai állapotok és erkölcsi normák elhagyása, már csak halványan bizonyítja azt, hogy Isten az Úr. A sötétség még sötétebb a világban, a sátán belépett olyan zónába, ami egy vörös vonal átlépése, ezzel csak meggyorsítja a vég eljövetelét. Már úgy értem, hogy Isten új fejezetet nyit meg ami soron van a terveiben. Akkor fog kiderülni ki mit szeretett az életében. A vállalatát a jövedelmet hozó tevékenységet amire rátelepszik és zsugori telhetetlenséggel növeli vagyonát ami a pénz szeretetének a húga. Lehetséges adakozik a feleslegből ami persze viszonylag sok is lehet de kevesebb amit adhatna és hova.

 De aki az Urat keresi és szereti, annak a szíve telve lesz vagy már telve van a jó lelkiséggel, a józan ész kiváltságával és jóakarattal. De az Úr nem rója fel azt sem, hogyha nem vagy adakozó valami oknál fogva, de látja az Úr a szívedet, és vágyaidat is megőrzi magánál, mert minden jó gondolatott is tőle kapjuk mégha nem is lesz itt a földön foganatja.

 “Mindenki úgy, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti Isten.”(2Kor 9, 7).

“Halljátok meg, szeretett testvéreim: nemde Isten választotta ki a világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei az országnak, amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik?” (Jak 2, 5). 

 Mi ebből a tanulság, ahol a szíved ott a van a kincsed is.

“Mert ahol a te kincsed van, ott van a szíved is.” (Mt 6, 21).

 

Illés apokalipszise (apokrif részlet).

 Illés apokalipszise (apokrif részlet).

http://www.earlychristianwritings.com/copticelijah.html

 Az Antikrisztus cselekedetei.

5. De a törvénytelenség fia újra megjelenik a szent helyeken.

6. Azt mondja a napnak, hogy "ess alá", s az aláesik. Azt mondja "ragyogj", s az ragyogni fog. Azt mondja, "sötétülj el", s az el fog sötétülni. [Mát. 24:29]

7. Azt mondja a holdnak, "válj véressé", és az azzá válik. [Joel. 2:31].

8. Az égből fog alászállni az emberek közé, és közöttük jár. Úgy fog járni a tengeren és a folyókon, mintha szárazföldön járna [Jel. 6:12; Márk. 6:48].

9. A sántáknak visszaadja a járásukat. A süketeknek visszaadja hallásukat. A némáknak visszaadja beszédüket. A vakoknak visszaadja látásukat [Mát. 11:5].

10. A leprásokat megtisztítja. A betegeket meggyógyítja. A démonokat kiűzi.

11. Sok csodát tesz és jelet mutat majd azoknak, akik körülötte állnak.

12. Ugyanazokat fogja cselekedni, amiket Krisztus cselekedett, egyedül a halottakat nem fogja tudni feltámasztani.

13. Erről tudjátok meg, hogy ő a törvénytelenség fia, mert képtelen életet adni.

 Az Antikrisztus jelei

14. Mert íme, elmondom az ő jeleit, hogy felismerhessétek.

15. Ő egy … sovány lábú fiatalember, ősz hajtincs van elöl a fején, amely amúgy kopasz. A szemöldökei a füléig érnek. A kezének fejein leprás folt.

16. Átváltozik azok jelenlétében, akik nézik őt. Fiatal gyermekké válik. Majd öregemberré változik.

17. Mindenféle jelekkel változtatja meg önmagát, de a fejének jeleit nem tudja elváltoztatni.

18. Arról tudjátok meg, hogy ő a törvénytelenség fia.

4. RÉSZ 

Tabitha mártírsága

1. A szűz, kinek neve Tabitha, meghallja majd, hogy a szégyentelene megnyilvánította magát a szent helyeken. És magára ölti finom vászonruháját.

2. És utána ered Judeába, és megfeddi őt Jeruzsálemben, mondván: ó szégyentelen, ó törvénytelenség fia, ó te, aki üldözted a szenteket.

3. A szégyentelen haragja felgerjed a szűz ellen. És üldözni fogja a naplemente földjéig.

4. Estére kiszívja a szűz vérét. Testét a templomba veti, ahol az emberek gyógyulásává lesz.

5. Hajnalban feltámad, és életre kelve megfeddi őt, mondván: ó szégyentelen, nincs hatalmad a lelkem vagy testem fölött, mert mindig az Úrban élek.

6. És a vérem is, amit a templomra vetettél, a népek gyógyulása lett.

 Illés és Énok mártírsága

7. Amikor Illés és Énok meghallják, hogy a szégyentelen megnyilvánította magát a szent helyen, lejönnek és harcolnak ellene, mondván:

8.Valóban nincs benned szégyen, amikor a szentekhez csatolod magad? Mert te mindig idegen vagy közöttük.

9. És támadtad mindazokat, akik a mennyekhez tartoznak. És támadtad azokat is, akik a földhöz tartoznak.

10. A trónok ellen voltál. Az angyalok ellen cselekedtél. Állandóan elkülönült vagy. [2Énok 29:3-4; Jel. 4:4]

11. Lehullottál a mennyből, mint a hajnalcsillagok. [Jób. 38:7; Ésa. 14:2]

12. Elváltoztál, és saját fajod idegen lett számodra. De szégyen az nincs benned. Amikor határozottan Isten ellen állítod magadat. Te ördög vagy.

13. A szégyentelen meghallja ezt, és harag szállja meg, és harcolni fog ellenük a város piacterén. És hét napon keresztül harcol velük. [Jel. 11:8]

14. És három és fél napot fognak a piactéren holtan, fekve tölteni, mialatt minden ember látni fogja őket.

15. De a negyedik nap feltámadnak és megróják őt, mondván: ’Ó te szégyentelen, ó te törvénytelenség fia! Valóban nincs benned szégyen, hogy félrevezeted az Isten népét, azokat, akikért nem te szenvedtél? Nem tudod azt, hogy mi az Úrban élünk?’

16. Amint ezeket mondták, felülkerekedtek rajta: "Mindezekért levetjük magunkról a húsból lévő testet a szellemi testért, és mi ölünk meg téged, mert azon a napon nem emelheted szavad, hiszen mi mindig erősek vagyunk az Úrban. Te viszont mindig az Úr ellen voltál."

17. És amikor a szégyentelen mindezeket meghallja, feldühödik majd és harcol ellenük.

18. És az egész város körülöttük áll.

19. Azon a napon a mennybe ragadtatnak, és ragyogni fognak, mialatt minden ember, és az egész világ látni fogja őket. [Dán. 12:3]

 A szentek üldözése

20. A törvénytelenség gyermeke nem fog győzelmet aratni fölöttük. Haragját a föld felé veszi, és bűnt kíván az emberek ellen tenni.

21. Üldözni fogja mind a szenteket.

22. Azokat, és velük véneiket fogságba gyűjti a földről. Ölni fogja őket és pusztítani ... őket.

23. És szemeiket vas nyársakkal veszi ki. Fejükről a bőrt letépi. Körmeiket egyenként leszedi. És parancsot ad, hogy erős ecetet és meszet öntsenek az orrukba.

24. Azok pedig, akik nem képesek ennek a királynak mindezeket a kínzásait kiállni, aranyat vesznek magukhoz és gázlókon át a sivatagi helyekre menekülnek.

25. Ott lefekszenek, mint azok, akik alszanak.

26. Az Úr magához veszi a szellemeiket és lelkeiket. Testeik kővé merednek. Semmi vadállat meg nem eszi testüket, amíg eljön a nagy utolsó ítélet napja. [Préd. 12:7l; Jel. 20:11-15]

27. Akkor feltámadnak majd, és pihenőhelyet találnak. De ők nem lesznek a Krisztus uralmának országlásában, mint azok, akik kitartottak, mert azoknak az Úr ezt mondta:

28. "Nekik megadatik, hogy jobb kezem felől üljenek." Őket előbbrevaló dolgokban részesítem, mint másokat, és ők legyőzik majd a törvénytelenség fiát. És látni fogják, amint a menny és a föld felbomlik.

29. Ők fogják megkapni a trónokat, dicsőséget és a koronákat.

A hatvan igaz mártírsága

30. Hatvan igaz, akik erre az órára lettek felkészítve, hallani fogják mindezeket. És magukra öltik az Isten mellvértjét, és Jeruzsálembe futnak, és harcolnak a szégyentelen ellen, mondván: [Ésa. 59:17l; 1Tess. 5:8]

31. "Mindazokat az erőket, melyeket a próféták is cselekedtek a kezdettől, te is megtetted. De te képtelen vagy a halottakat feltámasztani, mert nincs erőd életet adni. Ebből tudjuk, hogy a törvénytelenség gyermeke vagy."

32. Amikor ő meghallja ezeket, haragra gerjed, és parancsot ad, hogy gyújtsanak tüzeket az oltárokon. És megkötözi az igazakat.

33. Majd felemelik és elégetik őket.

 Az emberek menekülése az Antikrisztus elől

5. RÉSZ

1. És azon a napon sokaknak a szíve megkeményedik majd, és elfutnak tőle, mondván: "Ez nem a Krisztus. A Krisztus nem öli meg az igazakat. Ő nem üldözi az embereket, hogy elfogja őket, hanem csodákkal és jelekkel győzi meg az embereket. [5Móz. 26:8; 29:2].

Az igazak elvitele

2. Azon a napon a Krisztus megsajnálja az övéit. És elküld a mennyből hatvannégyezer angyalt, mindegyik hat szárnyú. [Ésa. 6:2; Jel.4:8].

3. Dicsőítésük és imádatuk hangjai megrengetik a mennyet és a földet.

4. Ekkor mindazok, akiknek homlokára Krisztus neve van felírva, és akiknek kezén ott a jel, legyenek azok alacsonyak vagy hatalmasak, felvitetnek a szárnyaikon az ő haragja elől.

5. Akkor Gábriel és Uriel fényoszlopokként vezetik őket a szent földre.

6. Megadatik nekik, hogy egyenek az élet fájáról. Mindannyian fehér ruhát viselnek... és az angyalok vigyáznak rájuk. Nem szomjaznak már többé, és a törvénytelenség fia nem győzedelmeskedhet fölöttük. [2Móz. 13:2; Ésa. 49:10; Jel. 7:16].

 Csapások az igazak elvitele után

7. Azon a napon a föld háborogni fog, és a nap elsötétül, és a békesség elvétetik a földről.

8. A madarak döglötten hullanak a földre.

9. A föld szikadttá válik.

10. A bűnösök felnyögnek a földön, és így kiáltanak: "Mit tettél velünk, ó törvénytelenség fia, azt mondtad nekünk, hogy te a Krisztus vagy, holott te az ördögtől vagy.

11. Magadat sem vagy képes megmenteni, nemhogy minket. Jeleket mutattál nekünk, amelyekkel elcsaltál bennünket a Krisztustól, aki megteremtett minket. Jaj nekünk, amiért rád hallgattunk.

12. Íme, most elpusztulunk az éhínségben. Hol lelhetnénk most az igazságosnak nyomára, hogy imádhassuk őt, vagy hol van az, aki tanítana bennünket és mi hallgatnánk rája.

13. De most valóban elpusztulunk a haragban, mert engedetlenek voltunk Isten iránt.

14. A tengerek sötét mélységeit kutattuk, de nem találtunk vizet. A folyókban a papirusznád között ástunk, de ott sem leltünk vízre."

Az Antikrisztus siralma, az igazak üldözése

15. És azon a napon a szégyentelen sírni fog, mondván: "Jaj nekem, mert az időm letelt, miközben azt mondtam, az én időm soha nem múlik el.

16. Az éveim hónapokká váltak és napjaim elmúltak, ahogyan a por elszáll. És most veletek én is elpusztulok.

17. Most tehát rohanjunk a sivatagba és ragadjuk meg a rablóinkat, és pusztítsuk el őket.

18. Hozzuk elő a szenteket, mert miattuk adja a föld a gyömölcseit. Mert értük ragyog a nap a földre. Miattuk száll harmat a földre."

19. A bűnösök felnyögnek, mondván: "Te tettél minket Isten ellenségévé. Ha képes vagy rá, menj és hozd elő magad őket."

20. Akkor tüzes szárnyakra kap, s a szentek után röpül. Újra harcra kel ellenük.

21. Az angyalok ezt meghallják, s aláereszkednek. Csatát vívnak vele, sok kard által.

 Az ítélet tüze

22. Azon a napon történik, hogy az Úr parancsa szerint harag jön a mennyre és a földre. És tüzet árasztanak a földre.

23. És a tűz emészti a földet hetvenkét könyök magasságban. Elemészti a bűnösöket és ördögöket, mint a pelyvát.

24. Igazságos ítélet történik ekkor.

Az eljövendő ítélet Ura

25. Azon a napon megszólalnak a hegyek és a föld. A hágók egymáshoz szólnak, mondván: "Hallottatok-e olyan eleven emberről ma, akit ne ítélt volna meg az Isten Fia?"

26. Mindegyiknek a bűne ellene fog szólni, azon a helyen, ahol elkövették azt, tették azt éjjel vagy nappal.

27. Azok, akik az igazak közé tartoznak és ... látni fogják a bűnösöket és üldözőiket, azokat, akik kínokra és halálra adták őket.

28. Akkor a bűnösök [gyötrelmeikben] látni fogják az igazak állapotát.

29. Akkor eljön a kegyelem. Azokban a napokban amit az igazak ismételten kérnek, megadatik nekik.

 Az Antikrisztus ítélete és pusztulása

30. Azon a napon az Úr megítéli a mennyet és a földet. Ítéletet hirdet azokra, akik a mennyekben vétkeztek, és azokra is, akik azt a földön tették.

31. Megítéli a nép pásztorait. Számonkéri a nyáj juhait, és azok neki adatnak úgy, hogy nem lesz már bennük halálos gonoszság

32. Ezek után alászáll Illés és Énok. Levetik magukról e világ testét, és magukhoz veszik a szellemi testet. Üldözőbe veszik a törvénytelenség fiát, és megölik őt, aki akkor képtelen lesz szólni.

33. Azon a napon elfoszlik a jelenlétükben, mint ahogy jég megolvad a tűzben. Elpusztul majd, mint a kígyó, amelyben nincs meg az élet lehellete.

34. Azt mondják majd neki: "Az időd lejárt. Most pedig te és mindazok, akik hittek benned, elpusztultok."

35. A mélység fenekére lesznek vetve, és az bezárul fölöttük.

 A millenniumi korszak

36. Azon a napon Krisztus, a király, és vele mind az ő szentjei eljönnek a mennyekből.

37. Megégeti a földet. Ezer esztendőt fog eltölteni rajta.

38. Mivel a földet a bűnösök uralták, új földet és új mennyet teremt majd. Azon nem élnek már halálos ördögök. [Jel. 21:1]

39. Uralkodni fog szentjeivel, akik állandóan le s fel szállnak, az angyalok között élnek, és Krisztussal lesznek, ezer esztendeig. [Jel. 20:24].

 

A tiszta gondolkodásról ( apokrif irat).

 CoG

Benjamin testamentuma a tiszta gondolkodásról

A tiszta gondolkodásról

I. 1 Benjámin utolsó szavainak leírása, amelyekkel fiait utasította, miután százhuszonöt évet megélt. 2 És megcsókolta őket, és így szólt: Amint Izsák Ábrahámnak öregsége korában született meg, úgy én is Jákobnak. 3 És mivel Rákhel, a szülőanyám meghalt, ezért Bilha, az ő szolgálólánya szoptatott engem. 4 Mert Rákhel meddő maradt tizenkét évig, miután megszülte Józsefet; és böjtölve imádkozott az Úrhoz tizenkét napon át, és így fogantam én meg, s jöttem a világra. 5 Mert atyám nagyon szerette Rákhelt, és imádkozott azért, hogy legalább két fia születhessen tőle. 6 Ezért lettem Benjáminnak nevezve, mert a vágyakozás napjainak eredménye vagyok. 7 És amikor Józsefhez Egyiptomba mentem, és a bátyám felismert engem, így szólt hozzám: Mit mondtak [testvéreim] az atyámnak, miután eladtak engem? 8 Én pedig megmondtam neki, hogy kabátját vérbe mártották, és azt küldték el, kérdezvén: Felismered-e, hogy ez a fiad kabátja? 9 És ő azt mondta nekem: Bizony, testvérem, miután levették rólam a kabátomat, eladtak az Ishmaelitáknak, azok egy ágyékkötőt adtak rám, megkorbácsoltak, és futnom kellett mellettük. 10 De egyikük, az, aki vesszővel vert engem, miközben ruháimat el akarta rejteni, egy oroszlánnal találkozott, ami elpusztította őt. 11 És emiatt a társait félelem fogta el miattam, ezért eladtak engem utitársaiknak. 12 Gyermekeim, szeressétek ezért ti is a mennynek és a földnek az Úr Istenét, és tartsátok meg az ő parancsolatait, és kövessétek József példáját, a jó és szent emberét. 13 Elmétekben mindig a jót fontolgassátok, amiként engem láttok tenni, mert azok, akiknek a jóra fog az elméje, azok mindent helyesen látnak. 14 Féljétek az Urat, és szeressétek az embertársaitokat; és bár Beliál szellemei vágynak utánatok, hogy mindenféle gonoszságokkal sújtsanak titeket, mégsem fognak uralkodni rajtatok, mint ahogyan nem uralhatták Józsefet, a testvéremet sem. 15 Mennyi ember tört az életére, és Isten megóvta őt! 16 Mert aki Istent féli és szereti embertársát, azon nem fognak Beliál szellemeinek csapásai, mivel megóvja őt az Isten félelme. 17 Sem ember, sem állat ravaszsága nem árthat neki, mert az Úr szeretete megsegíti őt, amelyet embertársai felé érez. 18 József még atyánkat, Jákobot is kérlelte, hogy imádkozzon testvéreiért, nehogy az Úr bűnüknek tulajdonítsa mindazokat a gonosz dolgokat, amelyeket vele tettek. 19 Jákob pedig elsírván magát, így szólt: Jó gyermekem, te felülkerekedtél atyád ágyékának gyümölcsei fölött. 20 És két órán át ölelte, csókolta őt, ezeket mondván: 21 Benned fog beteljesedni a mennyei prófécia, az Isten Bárányát és a világ Megváltóját illetően, és az a hibátlan a törvénytelen emberek kezére lesz adva, s a bűntelen meghal majd az istentelenekért a szövetség vérében, hogy üdvösséget nyerhessenek a pogányok és Izrael is, és hogy elpusztítsa Béliált és az ő szolgáit. 22 Látjátok hát gyermekeim, mi lesz a vége a jó ember sorsának? 23 Kövessétek tehát az ő példáját, jó szándékokkal, hogy ti is megkaphassátok majd a dicsőség koronáit. 24 Mert a jó embernek nincs sötétség a tekintetében; kegyesen viselkedik minden emberrel, még akkor is, ha azok bűnösök. 25 És bár gonosz tervek áldozatává válhat, mégis, a jókat cselekedve felülkerekedik a gonoszságokon, mert Isten oltalmazza őt; és mert szereti az igazakat, úgy, mint önmagát. 26 Ha valaki dicsőségben részesül, azt nem kívánja el tőle; ha valaki gazdagságra jut, nem irigyli azt; ha valaki bátor, azt dicsőíti; az erélyes embert megdicséri; a szegényeken megkönyörül; a gyengéket megsegíti; Istenhez pedig dicshimnuszokat zeng. 27 És mindazokat, akik a jó szellem kegyelmében részesülnek, szereti azokat, úgy, mint saját lelkét. 28 Ha tehát ti is a jó elme szerint jártok, akkor még a gonosz emberek is békében lesznek veletek, az erkölcstelenek tisztelni fognak, és a helyes út felé fordulnak; a másokéra kívánkozók pedig nemcsak, hogy elhagyják helytelen vágyaikat, hanem a rászorulókkal megosztják mindazon dolgokat, amelyekre azelőtt kívánkoztak. 29 Ha megfelelően cselekedtek, akkor még a tisztátalan szellemek is elmenekülnek előletek; és a vadállatok rettegni fognak benneteket. 30 Mert ott, ahol tisztelet van a jó tettek iránt, és világosság az elmében, onnan a sötétség gyorsan eltávozik. 31 És ha valaki erőszakot követ el a szent ember ellen, az megbánja tettét; mert a szent megbocsátja az elszenvedett gyalázatot, és megtartja béketűrését. 32 És ha bárki elárulja az igaz embert, az igaz ember imádkozni fog érte; mert ha egy ideig meg is aláztatik, de nem sok idő múltán megnyilvánul majd dicsősége, még annál is hatalmasabban, mint bátyámé, Józsefé. 33 A jó ember nem hajlik meg Beliál megtévesztő szellemének ereje alatt, mert a békesség angyala vezeti lelkét. 34 És nem nézi szenvedélyes vággyal a romlandó dolgokat, nem gyűjt magának gazdagságot arra, hogy azáltal az élvezeteknek éljen. 35 Nem leli örömét az élvezetekben, nem sérti meg szomszédját, nem veszi magát körül kényelemmel, nem vétkezik még szemeivel sem, mert az Úr az ő része. 36 A jó hajlamú ember nem fogad el sem dicsőséget, sem becstelenséget embertől, nem ismeri a fortélyt, sem hazugságot, vagy erőszakot és gyalázkodást; mert az Úr lakozik benne, aki világosságot ad szellemében, és mindenkor örömmel van mások iránt. 37 A jó elmében nincs kettős nyelvűség, nem átkoz, gyaláz, majd dicséretet mond, nem bánatos és örömteli is, nem nyugodt és zűrzavaros is, nem álszent és igaz is, nem szegény és gazdag is; hanem egy állapotban van, amely romlatlan és tiszta minden ember iránt. 38 Nincs kettős tekintete, kettős hallása; hanem mindent, amit tesz, vagy mond, vagy lát, azt úgy teszi, mint aki tudja, hogy az Úr a szellemébe lát. 39 És megtisztítja elméjét, nehogy elítélje őt sem ember, sem Isten. 40 Viszont Beliál munkái azok kettősek, nem található bennük állhatatosság. 41 Ezért hát, azt mondom nektek, gyermekeimnek, mentsétek magatokat meg Beliál gonoszságaitól; mert ő kardot ad azok kezébe, akik követik őt. 42 És az a kard hét gonoszság anyja. Először az elme az, amely befogadja Beliált, és elsőként vele a vérontás; másodjára a rombolás; harmadjára a nyomorúság; negyedikként a rabság, ötödikként a rettegés, hatodikként a pánik, hetedikként pedig a romlás. 43 Eképp volt Káin is átadva Isten által a hét bosszúnak, mert minden száz esztendőben az Úr egy átkot hozott rá. 44 És amikor kétszáz esztendős volt, elkezdte szenvedéseit, és kilencszázadik évében lett elpusztítva. 45 Mert megítéltetett testvére, Ábel ellen elkövetett gonoszságai miatt, és Lámek pedig hetvenszer hétszeresen. 46 Mert úgy lett meghatározva örökké, hogy akik Káin módjára irigylik és gyűlölik testvéreiket, ezen ítéletek által szenvedjenek.

II. 1 Ezért hát, gyermekeim, fussatok el a gonosz cselekedetek elől, az irigykedés és testvérgyűlölet elől, és ragaszkodjatok a jóhoz és a szeretethez. 2 Aki szeretetben, tiszta elme szerint jár, nem fog asszony után nézni perverz vágyakkal; mert szívében nincs jelen a romlottság, hiszen Isten Szelleme nyugszik benne. 3 Mert ahogyan a nap sem válik tisztátalanná azáltal, hogy a trágyára és ganéra süt, hanem kiszárítja azt, elűzve annak rossz szagát; aképpen a tiszta elme sem romlik meg ennek a világnak az őt körülvevő utálatosságaitól, inkább tisztulást hoz rá, úgy, hogy maga nem válik romlottá. 4 És Énoknak, az igaznak a szavaiból tudom azt, hogy köztetek is felüti majd fejét a gonoszság: hogy paráználkodni fogtok a szodomaiak paráznaságai szerint, és néhány kivétellel mind elpusztultok majd, és buja cselekedetekbe fogtok keveredni asszonyokkal, és az Úr országlása el fog tűnni közületek, mert az Úr megtagadja és elveszi azt tőletek. 5 Mindazonáltal, az Úr temploma a ti örökrészetekben fog megépülni, és a végső templom dicsőségesebb lesz majd az elsőnél. 6 És a tizenkét törzs oda lesz egybegyűjtve, és mind a pogányok is, addig, amíg a Fölséges elküldi az üdvösségét az egyetlenszülött próféta látogatásakor. 7 Ő be fog térni az első templomba, ahol megbotránkoznak majd az Úr miatt, és fára emelik őt. 8 És a templom függönye ketté fog szakadni akkor, és az Isten szelleme rászáll a pogányokra, mint a kiáramló tűz. 9 És Ő, feltámadva Hádeszból, a földről a mennybe megy. 10 Tudom azt is, hogy amennyire megalázott lesz a földön, olyan dicsőséges lesz a mennyben. 11 És akkor, amikor József még Egyiptomban volt, és én annyira vágytam rá, hogy láthassam ábrázatát; atyámnak, Jákobnak imái által ébren, nappali látomásban láttam őt, egész testét, pontosan aképp, amilyen volt. 12 Miután mindezeket elmondta, még tovább beszélt hozzájuk: Gyermekeim, tudjátok meg, hogy halálomon vagyok. 13 Cselekedjetek az igazság szerint embertársaitokkal, és tartsátok meg az Úr törvényét és parancsolatait. 14 Mert örökség helyett ezt hagyom rátok. 15 És adjátok ezt tovább gyermekeiteknek ti is, örökreszóló hagyatékként, miképpen tette ezt Ábrahám és Izsák és Jákob. 16 Mert mindezeket örökségül hagyták nekünk, mondván: Tartsátok meg az Isten parancsolatait, amíg az Úr megnyilvánítja üdvösségét minden nemzetnek. 17 Akkor fogjátok majd látni Énokot, Noét, Sémet, és Ábrahámot, és Izsákot és Jákobot, a jobbkéz felől, örömben feltámadva. 18 Akkor mi is felkelünk, mindegyikünk saját törzsünk fölött, imádattal a mennyek Királya felé, aki emberformában, alázatosan jelent meg az emberek között. 19 És mindazok, akik hittek benne a földön, vele együtt örvendeznek. 20 Aztán minden ember fel fog kelni, némelyek dicsőségre, némelyek pedig szégyenre. 21 És akkor az Úr Izraelt ítéli meg elsőként, az igazságtalanságaik miatt; mert amikor megjelent, emberi testben eljött Istenként, hogy szabadulást hozzon, nem hittek neki. 22 Azután megítéli mind a nemzeteket, mindannyiukat, akik nem hittek benne, amikor megjelent a földön. 23 És Izraelt meggyőzi a pogányok választottai által, mint ahogyan Ézsaút a midianiták által dorgálta meg, akik megtévesztették testvéreiket, hogy azok paráznaságba és bálványimádatba essenek; és ezáltal elidegenüljenek Istentől, azok gyermekeivé válva, akik rettegik az Urat. 24 Gyermekeim, ha ti az Úr parancsolatainak szentsége szerint jártok, akkor újra biztonságban lakhattok velem, és egész Izrael egybe lesz gyűjtve az Úrhoz. 25 És nem neveznek engem többé ragadozó farkasnak marakodásaitok miatt, hanem az Úr munkásának, aki ételt oszt majd azok számára, akik a jót cselekszik. 26 Feltámad hát majd a későbbi napokban egy az Úr által szeretett, Júda és Lévi törzséből, aki az Úr öröme szerint cselekszik és beszél, új ismerettel világosítva meg a pogányokat, de mint a farkas, elragadja azt Izraeltől. 27 És a kor beteljesedéséig a pogányok zsinagógáiban marad, és vezetőik között, hogy mint a zene dallama, úgy hangozzon minden szájból. 28 És ő is a Szentiratokba kerül, úgy szavai, mint cselekedetei, és ő az Úr választotta marad mindörökké. 29 És általa teljesedik be az, ami atyámnak, Jákobnak mondása: Ő kiegészíti Izrael törzseit. 30 És miután elmondta mindezt, kinyújtotta lábait. 31 És mélyen elaludva, szép halállal halt meg. 32 A fiai pedig azt tették, amit rájuk bízott, és testét felvitték Hebronba, eltemetni atyái mellé. 33 És életének teljes napjai százhuszonöt esztendő volt.

 

Egy válasz a hamis tanításra. ( Bővített kiadás).

 

Egy válasz a hamis tanításra. (Bővített kiadás).

 Ivott bort és részegítő italt Jézus? Ez a mai kérdés. Nézzük mire juthatunk ebben a számomra nem egyértelmű kérdésben.

 Amikor Jézus Krisztus személyét érinti a gondolatunk, nem lehetünk áhítat nélkül és könnyelműek iránta. Hiszen Isten Szentjéről beszélünk nem csak mint Emberfiáról. Az előző írásom kiegészítése ez a cikk. De újból és újból meg kell jegyeznem, hogy ezt nem tanításnak se elkötelezett igazságnak hanem egy gondolatmenetnek tartom. Velem együtt az olvasó is gondolatra jut még ha nem is ugyanarra. Nem az a célоm, hogy meggyőzzek valakit, csakis az a cél, hogy közelebb jussunk az igazsághoz. Azért olyan nehéz ezzel a témával foglalkozni, mert nincs annyi potenciám, vagyis, hogy ki tudjam elégíteni mindazokat akik a tökéletességet kívánják teljességében. Erre az Úr nem adott nekem felhatalmazást. De aki erős, elhordja a gyengéket. Abból az erőből gazdálkodok amit kaptam. Ugyanakkor, ezek a gondolatok csak gyengén tükrözik a lényeget azokhoz akik mélyebben nem ismerik a Bibliát és nem tudják miről van szó egyes helyeken. 

Már régebben is írtam arról, hogy Jézus az újszövetségi vacsorán nem ivott bort és nem evett a kenyérből amit maga megtört, ugyanis ezek a szimbólumok az Ő testét és vérét jelképezik, nem ehette a saját testét és nem ihatta a saját vérét még ha azok csak szimbólumok is, de azelőtt sem ivott szerintem. Nincs egyenes bizonyítékom. Nem tudom, hogy ezt valaki másképp értheti, mert Jézus Krisztus betöltötte a törvényt vagyis a nazír törvényét is. Ő Isten Szentje, Király és Messiás is egyben. Nem tett fogadalmat mert Ő volt maga a testet öltött Isten, aki magának nem tesz fogadalmat. Ahogy Sámson esete is sugallja, hogy Isten az anyaméhétől volt kíválasztva: “ Egy­szer az ÚR an­gya­la meg­je­lent az asszony­nak, és azt mond­ta: Íme, most med­dő vagy, nem szül­tél. De fo­gansz majd, és fiút szülsz. Azért most vi­gyázz ma­gad­ra, és ne igyál se bort, se más ré­sze­gí­tő italt, és sem­mi tisz­tá­ta­lant ne egyél. Mert íme, vá­ran­dós le­szel, és fiút szülsz, és ne érint­se bo­rot­va a fe­jét, mert Is­ten­nek szen­telt lesz az a gyer­mek any­ja mé­hé­től fog­va. Ő kez­di majd meg­sza­ba­dí­ta­ni Iz­rá­elt a fi­lisz­te­u­sok ke­zé­ből”. (Bír 13, 3-4). Itt sem látunk fogadalmat, mert ez egy életre szóló isteni választás.  

 Minden ilyen történet Jézus Krisztusra utal, ahogy ezt már tudni illik. Nem tett nazír fogadalmat Sámson de az anyja se, csak engedelmes volt, tehát Krisztus, vagyis az aki arra volt elküldve, hogy megváltsa a világot a bűntől, Isten Szentje. Sámson az anyaméhétől fogva, Izrael megmentője. Messiás a világ teremtése óta, de még azelőtt mielőtt Isten felé fordult Isten és Izrael Szentje a világ Megmentője Joshua, Isten az üdvözítő, ha esküszik csakis magára esküszik, és nem tett fogadalmat mert ez számára természetes volt, beteljesítse a törvényt. Csak azért idézem az újszövetségi ( nem az utolsó vacsorán ami azelőtt volt amikor még Júda jelen volt, a következő időben, de ehhez nagyobb felismerés szükséges) vacsorán jelenetett most, hogy vegyétek észre hogyan cselekedett Jézus. “ Ami­kor pe­dig et­tek, Jé­zus vet­te a ke­nye­ret, há­lát adott, meg­tör­te, a ta­nít­vá­nyok­nak adta, és ezt mond­ta: Ve­gyé­tek, egyé­tek, ez az én tes­tem! Majd vet­te a po­ha­rat, há­lát adott, át­ad­ta ne­kik, és ezt mond­ta: Igya­tok eb­ből mind­nyá­jan, mert ez az én vé­rem, a szö­vet­ség vére, amely so­ka­kért ki­on­ta­tik a bű­nök bo­csá­na­tá­ra. Mon­dom pe­dig nek­tek, hogy mos­tan­tól fog­va nem iszom a sző­lő­tő­ké­nek ter­mé­sé­ből mind­ama na­pig, ami­kor újat iszom ve­le­tek az én Atyám or­szá­gá­ban. (Mt 26, 26-28). Most ez a kijelentés azt adja tudomásul, hogy maga nem ehet a saját testéből de nem ihat a saját véréből még ha ez szimbolikus is, hanem odaadta a tanítványoknak. Ez annyira eretnek gondolat, hogy botrányos. Ez a kijelentés azt is sugallja, hogy azelőtt ivott bort. De mégis mire gondolt az Úr amikor a borról beszélt? Mintha az lett volna a legfontosabb dolga, hogy a borról beszéljen. Én nem gondolom, hogy a közönséges borról beszélt volna. Hiszen az tudni illik, hogy egy esetben sem olvassuk azt, hogy Jézus bort ivott volna tanítványaival. De nézünk csak utána. Hiszen a farizeusok is megvádolták azzal, hogy a bűnösökkel eszik iszik. “ Mert el­jött Já­nos, aki se nem eszik, se nem iszik, és azt mond­ják: Ördög van ben­ne. El­jött az Em­ber­fia, aki eszik, iszik, és ezt mond­ják: Íme, a nagy­ét­kű és ré­sze­ges em­ber, a vám­sze­dők és bű­nö­sök ba­rát­ja! A böl­cses­sé­get tet­tei iga­zol­ják. (Mt 11, 19). 

 De itt egyáltalán nem a tények beszélnek hanem a farizeusok véleménye. Ezt nem lehet tiszta igazságnak venni. Ezt nem a Szent Szellem igazolta, hanem a farizeusok mocskolódásai. Ez egy nagy tévedés azt gondolni, hogy ha Jézus egy asztalnál ült a bűnösökkel, velük együtt ivott bort és evett tisztátalan eledelt, ahogy ma is az emberek ítélkeznek hamisan mások felett. Kedves olvasók elképzelhetitek azt, hogy Jézus a kocsmában ivott a részegesekkel, vagyis a bűnösökkel, azzal a céllal, hogy magához vonzza őket, azt tette amit ők, ivott bort, hogy példát is mutasson? Sokan ezt szeretnének, hogy az Úr erre áment mondjon. Nem a helyszín botrányos, mert egy asztalnál volt velük, hanem a megállapítás. Nézünk utána, mi volt a célja és miért is volt köztük.

Betartotta e Jézus ezt a tanácsot vagy nem?

"Tá­vol le­gyen a ki­rá­lyok­tól, ó, Le­mú­él, tá­vol le­gyen a ki­rá­lyok­tól a bor­ivás és az ural­ko­dók­tól a ré­sze­gí­tő ital kí­vá­ná­sa. Mert ami­kor iszik, el­fe­lejt­ke­zik a tör­vé­nyek­ről, és el­fer­dí­ti a nyo­mo­rult igaz­sá­gát. Ad­já­tok a ré­sze­gí­tő italt a ve­szen­dő­nek és a bort a meg­ke­se­re­dett szí­vű­ek­nek!" (Péld 31, 4-5)

 ” A vám­sze­dők és a bű­nö­sök mind igye­kez­tek Jé­zus­hoz, hogy hallgassák. A fa­ri­ze­u­sok és az írás­tu­dók pe­dig zú­go­lód­tak, és azt mond­ták: Ez bű­nö­sö­ket fo­gad ma­gá­hoz, és ve­lük együtt eszik. Erre ezt a pél­dá­za­tot mond­ta ne­kik: Me­lyik em­ber az kö­zü­le­tek, aki­nek ha száz juha van, és egyet azok kö­zül el­ve­szít, nem hagy­ja ott a ki­lenc­ven­ki­len­cet a pusz­tá­ban, és nem megy az el­ve­szett után, míg­nem meg­ta­lál­ja?

 És ha meg­ta­lál­ta, öröm­mel fel­ve­szi a vál­lá­ra, és ami­kor ha­za­ér, össze­hív­ja a ba­rá­ta­it és a szom­szé­da­it, és így szól hoz­zá­juk: Örül­je­tek ve­lem, mert meg­ta­lál­tam az el­ve­szett ju­ho­mat!”(Lk 15, 1-5). Jézus itt kifejtette célját és nem mentegetőzött mintegy halandó. De itt sem kaptunk meggyőző választ, lehet nem is kéne ezt keresni. De nézzük mit jelent az Isten szemében Joshua a Messiás. 

“Egy vessző­szál hajt ki Isai tör­zsö­ké­ről, és haj­tás sar­jad gyö­ke­re­i­ből. Az ÚR lel­ke nyug­szik raj­ta: a böl­cses­ség és ér­te­lem lel­ke, a ta­nács és ha­ta­lom lel­ke, az ÚR is­me­re­té­nek és fé­lel­mé­nek lel­ke.” (Ézs 11, 1).

“ Úgy nőtt föl színe előtt, mint egy vesszőszál,( héberül “נָזִיר“ názir) mint gyökér a száraz földből. Nem volt neki alakja és ékessége. Néztünk rá, de ábrázata nem volt kívánatos.” (Ézs 53, 2). 

 Az Úr, vagyis a Messiás aki felkent, nem a természetes borról beszélt ott a fenti szobában amikor a húsvéti bárányt ették, közismerten az utolsó vagy titkos vacsoránál. Az Úr ahogy nekünk is kellene, szellemi dolgokról beszélt. Hogy mit jelentett az a bor amit már többé nem fog inni, azt én úgy gondolom, minden ami a régi örömökhöz tartozott. Az új örömök ami mennyei és örök, sem jelenti azt, hogy a szőlőtőke termése amit mi bornak préselünk és erjesztünk itt a földön, az lesz a mennyek királyságában is a mi italunk. A mi gondolkodásmódunk szellemileg kellene, hogy kötődjön ahhoz a borhoz ami az öröm jelképe, mert ha a földi dolgokon jár az eszünk az csak halált eredményez. Az új bor már itt van köztünk, és a mennyeknek országa is itt van köztünk aminek a borát ihatjuk a Szent Szellem által. Ezt megtehetjük közösen is de inkább mint az égő nyelvek is mutatják amikor a Szent Szellem kegyelmi ajándékát kapták a tanítványok annak idején, személyesen külön külön. Ez nem zárja ki a földi örömeinket tisztes részeként, hogy tilos lenne bort inni, a munkánk gyümölcse az mértékletes bor vagy valami más ital is lehet, de nem feltétlenül. Ez nem tanács, csak ami ádámhoz tartozik az ádámé is marad, ami az Úrhoz vagyis a fentiekhez az örök. De van ennek egy másik oldala, ha az Úr szentéjébe akarsz kerülni, ne igyál részegítő italt. Manipulálja gondolataidat ha bódító szereket veszel be. Ez tény és igaz. 

Az egyes igemagyarázóknak fel se tűnt a különbség, teljesen kiforgatták a nazír és a názáreti fogalmakat. De nézzük meg, hogyan írnak akik másképp látják ezt, szerintem botrányos gondolatot. Idézek:

 “Nem, Jézus Krisztus nem volt nazír; a názír fogalma egy külön életmódot és szent fogadalmat jelöl, ami nem illik Jézus életútjába. A nazír (vagy nazír) egy olyan ember volt, aki Istennek szentelte magát egy meghatározott ideig, szigorú fogadalmat téve, mint például a haj növesztése, a szőlő és a bor tilalma, valamint a halott érintésének tilalma. 

Mi a nazír fogalma?

 A názír jelzőt bibliai személyek viselték, mint Dávid király, akinek esküje a Dávid király sorsa elutasítása után megnevezett időre vonatkozott, mielőtt lemondott volna.

 (Aki kutatja a Bibliát, a más fordításokban is a héber ószövetséget is, annak érdekes lesz az a szó, hogy nazír. Elvégre az vesszőt vagy ágat jelent. De a mi témánkhoz illő az, hogy ez a szó sok mindent jelen az Úr vonatkozásában, a szerkesztő véleménye.)

 A názír fogadalom egy önkéntes szent fogadalom volt Isten felé, és jellegzetessége a haj és a bor fogyasztásának kerülése volt. Miért nem volt Jézus názír? Jézus nem tett ilyen jellegű fogadalmat. Életét Isten Fiaként, a világ Üdvözítőjeként élte, nem pedig a názír fogadalom szigorú követelményei szerint. Tanításaiban nem jelent meg a názír életforma.” Ez volt az idézet.

 Ezt egy Istent nem ismerő ember írthatta, de ha ismeri is Istent nem úgy ahogy kell. 

 Dávid soha nem volt nazír, legalábbis egész életre nem volt kiválasztva, egy rövid időre sem, mert nincs olyan periódusa az életének tudomásom szerint, ami ez észrevehető lett volna. Őt királynak szánta az Úr. Bemerítő János, Sámson igen. Ők sem fogadalom alapján, hanem Isten választott nazírjai voltak. Szerettem volna közé beszúrni a véleményemet, de gondoltam aki látja az idézet szöveg ellentmondásait az látja, aki nem látja az esetleg utána fog nézni. Itt ez a vélemény azt sugallja, hogy Krisztus együgyű szolgálata csak arra vonatkozott, hogy megmentse aki még menthető, nem törődve a jó példamutatással. De mint nazír halottakhoz sem nyúlt, ez nem csak a nazírokhoz hanem a zsidókhoz is megtisztulási folyamathoz vezet ha valaki halotthoz nyúl, Ő egyszerűen szavával támasztotta fel a halottat, aztán adta kezét, hogy felsegítse ágyából esetenként. Ha valaki egy szeletet ki akar vágni Isten Fia küldetésének céljaiból, és személyiségének tisztaságából és a maga teste szerint szabja meg a saját ruháját, azoknak nem mondtam semmit. Ez biztos nem nekik szól.

 Szerintem, Isten nazírja volt Jézus. Másképp nem is lehetett volna. Ez egy olyan téma ami megosztja az embereket, ahogy azelőtt is volt amikor itt volt személyesen. De aki ismeri a Bibliát és Isten kegyelmét élvezi, biztosan felismeri ebben a gondolatban, ha nem is a tökéletességet, de kutatni fogja, ivott Jézus részegítő italt vagy a testi örömöt előidéző bort. Kellett ez neki vagy sem?

 De ehhez a témához sok minden kapcsolódik, rengeteg ajtó nyílik meg, azért gondolom, hogy hasznos lehet ez a cikk, de nem tudom, hogy érdemes tovább ragozni ezt, mert ez is csak egy gondolat, nem sok tárgyilagos bizonyítékokkal, ivott Jézus bort vagy részegítő italt vagy nem? Egyenlőre számomra inkább egy jó stimuláció a kutatáshoz. Ez olyan mint, járt e Jézus a pokolban?

 

Római Kelemen levele a korintusiakhoz.

 

 Római Kelemen levele a korintusiakhoz. 

 Weboldal: www.churchofgod.hu

Az írás letölthető MS Word dokumentum, vagy PDF formátumban is: [doc - pdf].

1. 1. Isten egyháza, mely Rómában tartózkodik, Isten egyházának, amely Korintusban időzik, az Urunk Jézus Krisztus által az Isten akaratából megszentelt választottaknak. Kegyelem néktek, és a Mindenható Istennek Jézus Krisztus által ajándékozott békéje töltsön el benneteket! A bennünket érő, és egymást követő váratlanul jött nehézségek és zavarok miatt, testvéreim, csak megkésve fordíthattuk figyelmünket mindazokra a dolgokra, melyeknek rendezése, szeretteim, olyan kívánatos számotokra, arra az istentelen és hozzátok méltatlan lázadásra gondolunk, ami Isten választottjai számára idegen, és tőlük távol áll, de miatta jutott néhány vakmerő és elszánt egyén arra az esztelenségre, hogy a ti tiszteletet érdemlő, nemes, és minden ember előtt megbecsülésben álló neveteket olyan rettenetesen káromolja. 2. Mert ki lenne az, aki megfordult már köztetek, és ne győződött volna meg erényekben bővelkedő és erős hitetekről? Ki lenne az, aki ne csodálta volna megfontolt és józan istenfélelmeteket Krisztusban? Ki ne beszélte volna el vendégszeretetetek kifogástalan megnyilvánulásait? Ki ne magasztalta volna tökéletes és biztonságot nyújtó tudásotokat? 3. Mindent személyválogatás nélkül tettetek, az Isten törvényei szerint jártatok, alávetettétek magatokat elöljáróitoknak, a köteles tiszteletet megadtátok a köztetek élő presbitereknek, az ifjakat az életszentség és a mértéktartás megismerése felé fordítottátok, az asszonyoknak meg meghagytátok, hogy mindent tiszta, szent és szeplőtelen lelkiismerettel tegyenek, szeressék férjeiket, ahogyan ez kötelességük is, megtanítottátok őket, hogy az engedelmesség szabályát követve, otthonukat szentül, rendben tartsák, és mindenben a tisztességnek megfelelően járjanak el.

2. 1. Mindannyian alázatos lelkületűek voltatok, semmiben sem felfuvalkodottak, inkább ti voltatok másoknak alávetettjei, mintsem magatoknak vetettetek volna alá másokat, szívesebben adtatok a másiknak, mintsem attól valamit elfogadtatok volna, elégedettek voltatok azzal, amit Krisztus adott nektek útravalóul, szavaira kitartóan ügyeltetek, bensőtöket átjárta, szenvedései pedig szemeitek előtt voltak. 2. Ilyenképpen mélységes és gazdagító békesség adatott néktek, kimeríthetetlen vágy élt mindegyiktekben a jótettekre, telve voltatok Szent Szellemmel, mely mindegyiktekre kiáradt. 3. Megvolt bennetek a szent elszántság, jóakaratban, istenfélelemmel eltelve tártátok ki karjaitokat a mindenható Istenhez, könyörögtetek irgalmáért, ha valamit akaratlanul is vétettetek. 4. Éjjel és nappal törekedtetek segítségére lenni minden testvérnek, hogy választottjainak száma az irgalmasság és a megértő szeretet folytán az üdvösségre jusson. 5. Őszinték és egyszerűek voltatok, nem emlékeztetek a másiktól kapott sérelmekre. 6. Mindenfajta lázadás és mindenféle szakadás utálatos volt előttetek, szomorúsággal töltött el benneteket mások bukdácsolása, szükségleteiket pedig úgy tekintettétek, mintha csak a tiétek lenne. 7. Jó cselekedeteitek miatt sohasem bánkódtatok, készségesek voltatok a jóra. 8. Erényekben bővelkedve, Istennek tetsző élettel ékeskedtetek, mindenben az Ő félelmének megfelelően jártatok el; az Úr parancsolatai és rendelkezései szívetek tábláira voltak felírva.

3. 1. Mindenben tisztelet és bővelkedés adatott meg nektek, de beteljesedett rajtatok az Írás szava: „Evett, ivott, eltelt, és meghízott, a szeretett, de azután visszarúgott” (V. Móz. 32,15) 2. Ebből származik a lázongás, az irigykedés, a viszály és a lázadás, az üldözések és a rombolások, a háborúság és a fogság. 3. Ezért támadt a tiszteletet meg nem érdemlő arra, aki azt kiérdemelte, a dicstelenek azokra, akik dicséretet érdemelnek, az esztelenek a megfontoltakra, a fiatalok az idősekre. 4. Ezért távozott el tőletek az igazságosság és a béke, és mindenki, aki csak elhagyta az istenfélelmet, hitében vak módjára tapogatózik, nem az Isten parancsolatai és törvényei szerint jár, nem Krisztushoz méltó életet él, hanem mindegyik szíve gonoszságának vágyait követi, visszatér az istentelen és igazságtalan lázongásba, amely által a halál jött erre a világra.

4. 1. Meg van írva ugyanis: „Napok múltával történt, hogy Káin a föld terméséből áldozatot mutatott be az Istennek, és Ábel is bemutatta áldozatát, de ő bárányainak zsengéiből és azok hájából. 2. Letekintett Isten Ábelre és áldozatára, de Káinhoz és annak áldozati adományához már nem fordult oda. 3. Káin igen elszomorodott és az arca beesett. 4. Akkor az Isten így szólt Káinhoz: - Miért lettél szomorú, miért esett be arcod? Ha áldozatodat helyesen mutatod be, de ha nem helyesen osztod fel azt, nemde, vétkezel? 5. Legyél nyugodt, visszahárul tereád adományod, tiéd lesz annak következménye is. 6. Akkor Káin így szólt testvéréhez, Ábelhez: „Menjünk ki a mezőre! Mikor kiértek a mezőre, Káin rátámadt testvérére, Ábelre, és megölte őt” (I. Móz. 4:3-8) 7. Láthatjátok, testvéreim, a lázongás és az irigység testvérgyilkosságot művelt. 8. A lázongás miatt futott el atyánk, Jákob is, testvére Ézsau elől. 9. A lázongás volt az oka annak is, hogy Józsefet egészen a halálba üldözték, és valóságos rabszolgaságba jutott. 10. A lázongás miatt volt kénytelen elmenekülni Mózes Egyiptom királyának, a fáraónak színe elől, mivelhogy a vele egy törzsből való embertől azt kellett hallania: „Ki tett tégedet főnökünkké vagy bíránkká, talán engem is meg akarsz ölni, ahogy tegnap megölted az egyiptomit?” (II. Móz. 2:14) 11. A lázongás miatt kellett Áronnak és Máriának a táboron kívül laknia. 12. A lázongás vitte a Hádszbe a még életben levő Abiront és Dátánt, mert lázadást szítottak Isten szolgája, Mózes ellen. 13. A lázongás miatt fogta el irigység Dávid ellen nem csak az idegen népek fiait, hanem az őt üldöző Sault, Izrael királyát is.

5. 1. De most hagyjuk ezeket a kezdeti időkből való példákat, említsük meg inkább a közelmúlt idők atlétáit, vegyük csak számba korunk nemes példaképeit. 2. A lázongás és az irigykedés miatt a legnagyobb is legigazibb oszlopok szenvedtek üldöztetést, és egészen a halálig küzdeniük kellett. 3. Idézzük szemeink elé a jóságos apostolokat! 4. Péter, aki az igazságtalan lázongás miatt nem egy és nem kettő, hanem számtalan szenvedést tűrt, ilyenképpen szenvedte el a vértanúhalált, és jutott a dicsőség megérdemelt helyére. 5. A lázongás és a viszálykodás következtében mutatta fel Pál is a türelmességben való győztes bajvívását. 6. Hét ízben kellett neki börtönt elviselni, menekült, megkövezték, hirdette az igét keleten és nyugaton, hitének nagy híre messze elterjedt; az egész világon tanította az igazságot, így jutott el a nyugat határához, majd a kormányzók előtt halt vértanúhalált; ilyenképpen hagyta el ő ezt a világot, és jutott a megszentelés helyére, így lett belőle a béketűrés legkiemelkedőbb mintaképe.

6. 1. Ezekhez, a valóban Istennek tetsző módon élő férfiakhoz kapcsolódott a választottaknak oly nagy sokasága, akik a lázongások folytán annyi kínt és gyötrelmet szenvedtek el, és ezzel igen szép példaképként állnak előttünk. 2. A lázongások miatt szenvedtek üldöztetést azok az asszonyok, akik a danaidák és dirkék módjára borzalmas és gyalázatos kínzásokat szenvedtek, így futották meg a hit győzedelmes versenypályáját; és ők, kik testükben gyengék voltak, nemes jutalmat nyertek. 3. A lázongások idegenítették el az asszonyokat férjeiktől, és így idegenné lett számukra atyánknak, Ádámnak mondása: „Ez most már csont a csontomból, hús a húsomból” (I. Móz. 2:23) 4. A lázongás és a viszálykodás nagy városokat forgatott fel, hatalmas népeket irtott ki gyökerestül.

7. 1. Mindezeket, szeretteim, nemcsak azért küldjük el mi hozzátok, hogy figyelmeztessünk benneteket kötelességeitekre, hanem hogy nekünk magunknak is emlékezetünkbe véssük, mivel egyazon versenypályán vagyunk, és ugyanazt a küzdelmet kell megvívni minekünk is. 2. Ezért vetjük el magunktól az üres és hiábavaló gondolatokat, inkább áttérünk a mi hagyományunk tiszteletet érdemlő és dicső szabályaira, 3. és látni fogjuk, hogy mi az, ami szép, ami nemes, és ami kedves Alkotónk színe előtt. 4. Szegezzük figyelmünket Krisztus vérére, ismerjük fel, mennyire értékes az Istennek, a mi Atyánknak, hogy azt a mi üdvösségünkért ontotta, és ezzel az egész világ számára meghozta a megtérés kegyelmét. 5. Tekintsünk át most minden egyes nemzedéket, és tanuljuk meg belőle, hogy Uralkodónk nemzedékről nemzedékre megadta a megtérés módját (Bölcs 12:10) mindazoknak, akik feléje akarnak fordulni. 6. Hirdette a megtérést Noé, és akik hallgattak reá, megmenekültek. 7. Jónás meghirdette a niniveieknek a városuk pusztulását, és azok megtértek, bűneik miatt könyörögtek Istenhez, és elnyerték az üdvösséget, noha az Isten előtt idegenek voltak.

8. 1. Mindenki, aki az Isten kegyelmének szolgálatában volt, a Szent Szellem által beszélt a megtérésről, 2. és maga a mindenség Uralkodója is eskü alatt szólott a megtérésről: „úgy élek én – mondja az ÚR, - nem akarom a bűnös halálát úgy, mint a megtérését” és hozzátette jóságos kijelentését: 3. „Térjetek meg, Izrael háza, bűneitekből! Mondd meg népem fiainak: Ha bűneitek a földtől egészen az égig érnek is, ha jobban vöröslenének is, mint a skarlát, feketébbek lennének is, mint a szőrzsák, térjenek vissza hozzám teljes szívükből és mondják: Atyám, és én úgy hallgatlak meg titeket, mint szent népet” (Ezék. 33,11-27 folytatása: Ezek apocr. in.: Jos. Ant. X,5,1) 4. Egy másik helyen pedig ilyenképpen beszél: „Mosdjatok meg és tiszták legyetek, vessétek ki szemeim előtt lelketekből gonoszságaitokat, leljetek nyugalomra gonoszságaitokból, tanuljatok meg jót tenni, keressétek azt, ami egyenes, szabaduljatok meg az igaztalantól, ítélkezzetek az árvák javára, és szolgáltassatok igazságot az özvegyeknek, aztán jöjjetek és perlekedjünk, mondja az ÚR; és ha olyanok is lennének bűneitek, mint a bíbor, olyan fehérré teszem, mint a hó, vagy ha olyanok lennének, mint a skarlát, olyan fehérré teszem, mint a gyapjú, ha ti szót fogadtok nekem, és hallgattok reám, a földnek javait eszitek, de ha nem fogadtok szót, és ha nem hallgattok reám, kard emészt el benneteket; az ÚR ajka mondja ezeket” (Ézs. 1:16-20). 5. Ő ugyanis azt akarja, hogy mindaz, akit szeret, részesedjen a megtérésben, és ezt megerősítette mindenható akaratával.

9. 1. Mindezek miatt kövessük az Ő minden fölött vonzó és dicső akaratát, kérjük irgalmasságát, és folyamodjunk jóságához, elhagyva a hiábavaló viszálykodást, meg azt, ami a halálba juttat bennünket: a lázongást. 2. Figyelmünket most irányítsuk azokra, akik az Ő mindent felülmúló dicsőségének tökéletességében szolgáltak. 3. Vegyük példának Énokot, aki engedelmessége folytán igaznak találtatott, miért is felvétetett, anélkül, hogy halált látott volna. 4. Noé hűségesnek találtatott abban, hogy szolgálatával a világ újjászületését hirdette meg, és általa mentette meg az Uralkodó még azokat az állatokat is, amelyek vele egyetértésben mentek be a bárkába.”

 Eddig idéztem ebből az apokrif iratból. Az utószó jogán csak annyit tennék hozzá “ Krisztus hűségesnek találtatott abban, hogy szolgálatával a világ újjászületését hirdette meg, és általa mentette meg az Úr mindazokat, amelyek vele egyetértésben mennek be a mennyeknek országába.” Isten nem kényszerít de terelget mint Pásztor a juhait. Hívogat, felébreszt, feltámaszt, meggyógyít és ajándékoz, a tévelygőket megerősíti az árvákra és özvegyekre különös gondja van . A dolgunk az, hogy higgyünk a mi Atyánk minden szavában ami szent és igaz.