A téves gondolkodásról.

   A téves gondolkodásról.

 2. fejezet ( bölcsesség könyve, részlet).

“1. Tévesen vélekedve azt mondják egymásnak: "Rövid az életünk értelme és szomorú, nincsen orvosság az ember halála ellen, és nincs, akiről tudnák, hogy visszajött az alvilágból.

2. Mert semmiből lettünk és majd olyanok leszünk, mintha nem is lettünk volna, mert csak füst az éltető lehelet orrunkban, s a gondolat csak szikra szívünk lüktetésére: 

3. ha ez elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek pedig elszáll, mint gyenge szellő.

4. Idő múltán elfelejtik nevünket is, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhő szertefoszlik, eloszlik mint a köd, melyet a nap sugara elűz, és a melege földre sújt.

5. Olyan az életünk, mint az árnyék vonulása, és végünkből nincs visszatérés, mert le van pecsételve az, és nem tér vissza senki sem.

6. Rajta tehát! Éljünk a jelen javakkal, élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk! 

7. Töltekezzünk pompás borral és mirhával, ne menjünk el az évszak virágai mellett!

8. Koszorúzzuk magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnának, ne maradjon rét kicsapongásainktól érintetlen!

9. Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból, mindenütt rakjuk le vígságunk jeleit, mert ez a mi osztályrészünk, ez a mi sorsunk!

10. Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára!

11. Erőnk legyen az igazság mércéje, mert ami gyenge, az haszontalan!

12. Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen.

13. Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát.

14. Nézeteinknek ő a vádlója, 

15. még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek.

16. Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy az Isten az ő atyja.

17. Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége!

18. Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből.

19. Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát!

20. Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert – amint mondja – oltalomban részesül!"

21. Így gondolják ők, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.

22. Nem ismerik Isten titkait, nem remélik a jóság bérét, és nem tekintik a szeplőtelen lelkek jutalmát.

23. Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta, 

24. a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.” Eddig az idézet.

 Az emberek gyakran jelentik ki azt, hogy senki sem tért vissza halálából, hogy hitelesen elmondja, mi van a túloldalon. De ezek az emberek egyszerűen nem hisznek Jézus feltámadásában és tanuiban akik ezt tolmácsolták. 

“Ami kez­det­től fog­va volt, amit hal­lot­tunk, amit sze­münk­kel lát­tunk, amit szem­lél­tünk és ke­zünk­kel érin­tet­tünk az élet­nek igé­jé­ről – az élet meg­je­lent, lát­tuk, ta­nú­bi­zony­sá­got te­szünk róla, és hir­det­jük nek­tek az örök éle­tet, amely az Atyá­nál volt, és meg­je­lent ne­künk –, amit hal­lot­tunk és lát­tunk, hir­det­jük nek­tek, hogy nek­tek is kö­zös­sé­ge­tek le­gyen ve­lünk, és­pe­dig a mi kö­zös­sé­günk az Atyá­val és az ő Fi­á­val, Jé­zus Krisz­tus­sal. És eze­ket azért ír­juk nek­tek, hogy örö­münk tel­jes le­gyen. (1Jn 1, 1-3).

 Vagy talán ez a része is igaz amit Tamás tapasztalt Jézus feltámadása után. 

“ Nyolc nap múl­va is­mét benn vol­tak a ta­nít­vá­nyai, és Ta­más is ve­lük volt. Bár az ajtó zár­va volt, Jé­zus be­ment, meg­állt kö­zé­pen, és azt mond­ta: Bé­kes­ség nek­tek! Az­után így szólt Ta­más­hoz: Nyújtsd ide az uj­ja­dat, és nézd meg a ke­ze­met, és nyújtsd ki a ke­ze­det, és he­lyezd az ol­da­lam­ra, és ne légy hi­tet­len, ha­nem hívő! Ta­más pe­dig azt mond­ta neki: Én Uram és én Is­te­nem! Jé­zus pe­dig így vá­la­szolt: Mi­vel lát­tál en­gem, hit­tél; bol­do­gok, akik nem lát­nak és hisz­nek.” (Jn 20, 26-28).

 Azok a sok halálközeli élmények amit egyes emberek tolmácsolnak, nem biztos, hogy jelent valamit, mert olyan emberek is beszélnek róla akik nem említik Isten jelenlétét, sőt kikerűlve a megtérés fontosságát, azt az egyetlen utat ami a szűk ösvényen járható, hogy Krisztus Isten Fiához vezet aki megmutatta az Atyát. Na de most ez nem téma. 

 A hit fontossága az, amit Istentől kap az ember, hiszen magától nem tud hitre térni senki ha nincs mellette olyan angyal aki Istentől küldött vagyis őrangyal. Ezt is hitből hisszük el, tehát a hit az ami nem kézzelfogható, vannak anyagi bizonyítékai, de aki nem látja, azt biztos nem is érdekli.

Kedves olvasók, hogy éppen mi miért van, hogy miért lett úgy ahogy, azt tényleg csak Isten tudja. Mi, én legalábbis csak tanulságokat tudok levonni, de arról fogalmam sincs, hogy konkrétan miért lett éppen az a sorsom, az utam, ami lett. Ha visszatekintek a múltamra, akkor látom az igazi énemet és sorsomat, hiszen az úgy történt meg ahogy Isten belehelyezett abba az életbe. Másképp történhetett volna? Nem , én nem hiszek abban, hogy az ember önmaga kormányosa. Csakis azt fedezhetjük fel, hogy a vágyunk volt reményünk is volt valami másra amit nem kaptunk meg, vagy megkaptuk, hálával tekintve vissza. Ez az igazi életem a sok butaság és bűnös vágyak, de ez benne volt a pakliban. Szerintem erre a válasz odaát van, amit éppen emiatt itt sosem tudhatunk meg. Miért, mert az Úr nem fog visszaemlékezni azokra a napokra amit mi a megtérés előtt csináltunk. Azt gondolom, hogy minden sors aszerint lett kiosztva, ami odahaza volt, még a születésünk előtt. Erre mi nem emlékszünk, nem emlékezhetünk, de a Biblia elmondja ma is, hogy kaptunk útravalót mielőtt idejöttünk volna. 

 Mert Isten szigorúan megparancsolta azoknak, akik a világba jöttek, amikor jöttek, hogy mit tegyenek azért, hogy életük legyen, és mire figyeljenek, hogy elkerüljék a büntetést. Azonban ők nem voltak engedelmesek, és ellene szóltak; hiábavaló gondolatokat eszeltek ki maguknak, és gonosz csalásokat tűztek ki célul maguknak; még azt is kijelentették, hogy a Magasságos nem létezik, és figyelmen kívül hagyták útjait! Megvetették az ő törvényét, és megtagadták szövetségét; hűtlenek voltak rendeléseihez, és nem vitték véghez az ő munkáját. Ezért, Ezsdrás írta, az üres dolgok az üreseké, és a teli dolgok a teljeseké.

Szóval barátaim, ez a helyzet. Az üresek végképp nem emlékeznek még Istenre sem vagy akik mégis, azok rosszul. Igenis ma is úgy látom, hogy elrontottam sok dolgot rengeteg jó dolgot, ha akkoriban lett volna eszem ma egészen más lenne minden körülöttem, de nem volt eszem. Én is bánkódom néha ezen, de tudom, nem bölcs dolog ezt tenni, mert minden úgy van jól ahogyan van még ha nem is értjük vagy látjuk át ezt. Ezért nem vádolom magam, Isten jobban tudja mi kell nekem. Isten úgy munkálkodik, ahogyan nekünk a hasznunkra válik. Inkább itt legyen rossz, mint odahaza .... És igen, azt mondom, hogy ki kell, hogy tartsunk, mert minden ami elénk jön Isten akarata. Minekünk ezt kell tenni. Isten nem tesz ránk akkora terhet, amit nem tudunk elbírni. Nehéz teher lehet, de elbírhatatlan biztosan nem.

 

Keressétek Isten igazságát.

 Annyira kínos valakinek, ha keresi de nem találja meg.

Az Isten gondolatai és a motivációi annyival magasabb rendűek a mienknél, hogy annak a valós mélységeit soha fel nem foghatjuk. Azért Isten, mert Ő az a Mindenható, gondolatait és teremtését az ember csak abban a szegmensben ismerheti meg amit maga Isten nyilatkoztatja ki a teremtményének, vagyis az embernek. Istent soha nem fogjuk megismerni hatalmában és mélységes bölcsességében.

 Ami itt nekünk rossznak hat, az az egónk miatt van. Az sír, zokog, sajnálja magát, de ez Istent nem érdekli. Gondold el, hogy mi lett a próféták, az apostolok, rengeteg valóban szentéletű embernek a sorsa! Ézsaiást ketté fűrészelték, minden prófétát üldöztek és megöltek a zsidók. Nem tetszett nekik az igazság már akkor sem. Azután gályarabság halálig, oroszlánok, máglya, soroljam? Ehhez képest mi gyanúsan jól élünk testvér. Mi akik sajnáljuk magunkat sokan ezt teszik. Különösen én... Szóval nekem mindig ez jut az eszembe, amikor elfogna a hiszti. Miért nem sikeres egy Jézust követő lélek? Vagy miért sikeres, ez tényleg megfontolásra ad okot. Viszonylag nem él nyomorban itt európában senki.

Ami a sikert illeti, az én szememben a világi siker nem sokat jelent. Maximum annyit, hogy ha a világ szemében, világi szempontból sikeres vagy, akkor Istennél biztosan nem. Mert akkor a világ gyermeke vagy és nem az Istené. Ha az Isten gyermeke vagy, akkor a világ téged nem fog sem becsülni sem szeretni. Ez legyen a vigasza minden Istent szerető embernek. 

 Ha Istenben bízol, akkor biztos, hogy a jövőbe bízol, mert igazából nem a föld a lakóhelyünk. 

A bölcsesség könyve ( részlet).

 A bölcsesség könyve ( részlet).

 “Szeressétek az igazságot ti föld bírái! Gondoljatok az Úrra jó lélekkel, keressétek őt szívetek egyszerűségében, mert azok találnak rá, akik nem kísértik, s azoknak nyilvánítja ki magát, akik bíznak benne! Az aljas gondolatok ugyanis eltávolítanak Istentől, s a próbára tett hatalom megfeddi a balgákat. Mert nem tér a bölcsesség gonosz szándékú lélekbe, és nem lakik bűnnek adózó testben. ( Bölcs 1; 1,2,3,4). 

 Hatalmas és mégis egyszerű Isten bölcsessége, csak el kell fogadni és keresni szívünk egyszerűségével. De ahogy itt olvassuk a bizalom nagy érték, a szélsőséges magatartás nem kapja meg azt amit ma már ismerünk a kegyelmet, finoman fogalmaztam. Radikális esetekben, pl. kapott e kegyelmet az aki a sátán irányításával embereket, milliókat vitt és visz a mai napig nyomorba és tette tönkre amúgy is zsenge békés világot, ha nem lennének sátáni hatalmak. Akiknek adatott a pusztítás azoknak megadatott a kegyelem is? Ezt fontoljátok meg kit vagy kiket dicsőítünk ma is. A kűlső ábrázat megtévesztő, vagyis amit mondanak a politikusok az egy manipuláció, semmi köze az igazságnak. A bölcs Salamon igazából Izrael fiainak írta, mert akkorában a pogányok nem kapták meg Mózes törvényét.

 Ez a könyv még az Isten Fia megérkezése előtt volt írva Salamon király tollából. De az evangélium nem írja felül ezt a kijelentést, hogy a kegyelem mindent megbocsát, ami igaz is, de ötvözzük össze a fent írt szöveggel. Ez nem jelenti azt, hogy a múlt az nem kísért tovább, nagyonis, csak aki hisz Istenben, annak van egy Pásztora aki Joshua , Isten az üdvözítő. 

 Vannak előzményei annak a megbocsátásnak amit megkaptunk. Nem fogok teológiai magyarázatba vetni magam, annak semmi értelme. 

 Túl van magyarázva már más teológusoktól ezek a bibliai részek, annyi színnel van átszőve, mint egy perzsa szőnyeg,( a perzsa szőnyeg a világ vallásainak sokszínűsége) annyira változatosak a keresztényi doktrínák és tudósok “igaznak tűnő “ változatai, hogy már egy balga nem ismeri ki magát. Nem is ismerheti ki magát, mert van egy nagyon kóros jelenség, hogy sokan követik a vezetőiket mint a barmok azért mert ők a tanítóik jobban tudnak mindenről és lehet, hogy “szentek”, azért nagy a bizalom. Nincs saját kutatási eredmény, mindenki követi a tanítóit, persze, vannak kívételek, ezek azok akik nem ismertek és mégis benne vannak az építésben. Ezek talán többen is vannak amit én vagy mások hisznek. Ezek azok akik titkos követői Joshuának. ( Jézusnak). De Isten mindenkit bűn alá vetett, kik azok a szentek akiket az emberek szentnek titulálnak vagy avatnak. Van e Istentől felhatalmazott ember aki szenté avassa akár a legjobb cselekedeteiből megítélt embert? Miért T…z anya lett szenté avatva? Azért mert más pénzét osztogatta, az életét ennek a szolgálatára szánta? A sajátjából nem adott, ez már tény. Hamis világ ez barátaim, és mi is hamisak vagyunk, csak azért mert igazából nem ismerjük igazából nem látjuk magunkat ahogy Isten lát. Van egy másik tükör ami nem a te ábrázatodat tükrözi, hanem Isten megmutatja neked, hogy ki vagy, de nem csak negatív hanem pozitív oldalról is. Na ez egy eléggé bonyolult téma.

De mivel fejezzük be ezt a témát? Pozitív hangnemben? 

Igen, a kezdeti ige még a Jézus születése előtt volt megírva, egyáltalán nem ellenkezik a jövő eljövetelével, de van egy különbség, hogy ami a Krisztus avagy a Messiás előtt volt, nem képezte azt, hogy egyetlen szabadulás vagy inkább üdvösség, áldozattal jár. Úgy értem, hogy csak a bakok meg mindenféle állatok áldozata, csak előképe volt Krisztus halálának. Nem én találtam ki, számomra is rejtély, hogy miért kellett Istennek ilyen fájó és hatalmas áldozatot tenni.

 De minden arról szól, hogy Isten nem akarta azt, hogy az övéi ne vesszenek el. Éppen azok akiket kiválasztott, azok akik ma sem tudják, hogy honnan jöttek ebbe a világba. Hát eléggé fura kijelentés, de aki ismeri a régebbi írásaimat tudja mi az én hitem ebben. 

Rabláncon a kereszténység.

 

 Rabláncon a kereszténység.

 Nem fogjátok elhinni és semmi sem fog megváltozni attól amit itt közlök. Mert mindenkinek megvan a saját meggyőződése amit talán évek óta épített magában. A szokások hatalma győz az Isten igazsága felett, senki nem akarja megtudni mi az igazság akik gyönyörködnek a hamisságban. De mégsem hallgathatom el amire én jutottam. Ez az írás egy levél kombinációja, amit kaptam egy testvértől. 

Az úgynevezett ökumenizmust a katolikusok találták ki. Ez egy világegyházhoz vezető út, egy törekvés az egységes világvallás megteremtésére. A hatvanas évek végén hirdette meg az "anyaszentegyház". Dolgoznak rajta a világ minden nagy vallásának a vezetői. De a katolikus hit domináns a kereszténységen belül is, az éppen arról szólt mindig is, hogy "egyetemes", mindent befogadó legyen. A katolikusok azt hazudják, hogy ez egy mindenkit befogadó vallás ami igaz is, de a lényeg nem a mindenkit, hanem a mindent. Ezért van a rengeteg pogányság, okkultizmus ebben a vallásban. Minden kultúrkörnek igyekeztek személyre szabni a vallást, a rítusokat, hogy elfogadja azt. Elnyomva ezzel Isten igaz igéjét, felvegyití méreggel Isten szavát, megtaposva tiszta forrás vizét. Ezért van az, hogy például dél amerikában egészen mások a karácsonyi szokások mint európában vagy afrikában. Ott szó nincs karácsonyfa állításról például, de olvastam, hogy Peruban, a falvakban máig él egy népszokás, hogy felpofozzák egymást az emberek a megbékélés jegyében. Az egész éves felgyülemlett dühüket így adják ki, azután mindenki megbékél és új lappal indul neki az újévnek. Ez komoly. De mindenhol zabálnak, van ahol éjfélkor állnak neki és minden területen beemeltek egy csomó helyi hiedelmet, babonát, népszokást a rítusokba. Ez egy moslék okádék. Istengyalázás a köbön. Ami meg az emberi butaságot illeti, találkoztam két gyerekkori barátommal vagy inkább ismerősömmel. Az egyik egy tekintélyes sebész, a másik egy gazdag vállalkozó. No, nem részletezem, de annyira sötétek, fogalmuk sincs semmiről, hogy az hihetetlen. Az orvos ugyan hisz az egy Istenben, de elmondani már nem tudja, hogy valójában mit is hisz vagy gondol. A másik szerint a Darwinizmus totális baromság, szerinte valami fejlettebb faj termékei, teremtményei vagyunk. Azt, hogy azok kik és honnan vannak, azon már nem gondolkodik el. Ennyi. Kuka, vége van mindennek testvér.

“Mert Is­ten ha­rag­ja a menny­ből meg­nyil­vá­nul az em­be­rek min­den hi­tet­len­sé­ge és ha­mis­sá­ga el­len, akik az igaz­sá­got ha­mis­ság­gal fel­tar­tóz­tat­ják, hi­szen ami Is­ten­ből meg­is­mer­he­tő, nyil­ván­va­ló előt­tük, mert Is­ten nyil­ván­va­ló­vá tet­te szá­muk­ra.

Mert ami ben­ne lát­ha­tat­lan, tud­ni­il­lik az ő örök­ké­va­ló ha­tal­ma és is­ten­sé­ge, a vi­lág te­rem­té­sé­től fog­va al­ko­tá­sa­i­ból meg­ért­he­tő és meg­lát­ha­tó. Nincs te­hát ment­ség szá­muk­ra,

mert bár Is­tent meg­is­mer­ték, még­sem di­cső­í­tet­ték Is­ten­ként, és há­lát sem ad­tak neki, ha­nem gon­dol­ko­zá­suk hi­á­ba­va­ló­vá lett, és ér­tet­len szí­vük meg­sö­té­te­dett. (Róm 1, 18-20).

“Tud­juk, hogy Is­ten­től va­gyunk, és az egész vi­lág a go­nosz­ság­ban vesz­te­gel. De tud­juk azt is, hogy Is­ten Fia el­jött, és ér­tel­met adott ne­künk arra, hogy meg­is­mer­jük az iga­zat, és mi az igaz­ban, az ő Fi­á­ban, Jé­zus Krisz­tus­ban va­gyunk. Ez az igaz Is­ten és az örök élet. Gyer­me­ke­im, őriz­ked­je­tek a bál­vá­nyok­tól!” (1Jn 5, 19-20)

 Egy párbeszéd témája.

A megmenekűlés szerintem nem az üdvösségről szól. Vagyis nem csak arról. Vannak nyelvi külömbségek a fordításokban. Vegyük például római levél" PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 10:9-10 CSIA

 Mert ha szájaddal vallod, hogy Jézus Úr, és szíveddel hiszed, hogy Isten őt a halottak közül feltámasztotta, meg fogsz menekülni. ( más fordításokban üdvözűlsz). Mert szívvel hiszünk, és annak alapján igazságosak leszünk, szájjal teszünk vallást, és azzal megmenekülünk."

 Kérdés mitől menekülünk meg? Talán ez az üdvösségről szól? Nem testvér, ez a fontos kijelentés a kísértő démonokról szól akik állandóan támadnak kívülről. Ne gondoljuk azt, hogy egy kijelentés az megmenti az embert az örök halàltól és elnyeri az örök életet ami akit az Isten már neki adott a születése előtt. Én évek óta kutattam ezt a részt. Ha ez így lenne, hogy a szájjaddal vallod akkor üdvözülsz. Mikor és hogyan, üdvözülsz, ez egy retorikai kérdés. De a menekülési útja az más kérdés. Bizony én arra jutottam, hogy ma is és érvényes, hogy lesz periódus, hogy a Krisztus követőit nagyon is fogják üldözni újra. De a 144 ezernek is lehet köze ehhez , de ezt így nem tudom. Lehet, hogy akkor ez aktuális lesz. Még ha az Úr nevét hívod segítségül, akkor megint csak megmenekülsz. Tegyünk különbséget az üdvösség és a menekülések között. 

 Ezt én így fogtam fel. Számomra zavaros lenne, ha a megmenekülés és az üdvösség egy és ugyanazt jelentené. Habár az egyik a másikat fedi. Na de ez is egy vélemény amit kétlem, hogy valaki elfogadja spontán. Néha arra jutok, hogy mi nem is mások miatt dolgozunk, hanem nekünk segít ezzel az Isten. Mi tanulunk ebből, építjük magunkat. Hiszen mindenki a maga gondolatai és cselekedetei szerint lesz megítélve, Krisztus ítélet széke előtt... Istennek nincs szüksége a mi szolgálatunkra, hiszen minden készen van már a világ teremtése óta. Mit tehetünk mi még ebbe? Nekünk viszont nagyon is szükségünk van az Ő segítségére. Tehát az, hogy téged és engem munkában talál, az nekünk jó és hasznos nem pedig Neki.

Ez igaz szerintem, de ez is igaz " PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 10:32-33 CSIA

 "Olyanok legyetek, akiken sem zsidók, sem hellének, sem az Isten egyháza nem botlanak meg. Mint ahogy én is mindenben mindenkinek tetszését keresem, nem keresve a magam hasznát, hanem a sokakét, hogy megmeneküljenek.”

Ja, erről az egészről csak az jut az eszembe, hogy a keresztények akik annak vallják magukat, szerintem elég soknak eszébe sem jut minden nap az Isten. Azok akik minden nap az Úr nevét hívják Jézusnak beszélnek (Uram Jézus). Na, aki ezt mondja vagy gondolja, nem is szólva Máriáról, az nem az Úr nevét hívja testvér... Sátán nem véletlenül fektetett ennyi energiát ebbe is. Ma az egész keresztény világ Jézusozik, jézuskázik (Jesus), még a keresztény Bibliák is mindenhol azt hozzák, hogy Luk 1:31 És íme fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Apcs 19:13 Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, akikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál. Stb,stb, stb... Konkrétan kizárható, hogy az akkori gyülekezet valaha is kiejtette volna a száján azt a nevet, hogy Jézus... De ezt az együgyű keresztények soha az életben nem fogják felfogni…ne vegye magára senki aki érti mit mondok.

Hát így állunk testvér. " AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 1:31-32 CSIA

" Lásd, méhedben foganni fogsz, fiat szülsz, és azt a Jézus névvel fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságos Fiának nevezik majd, s az Úr, az Isten, neki adja atyjának trónját."

Egy bővítés.

A görögben "Iszao"-ként van leírva a Jézus név, így is ejtik. A muszlimok is "Isza"-prófétaként beszélnek az Úrról, a koránban egy ember-prófétaként írják le Őt. Nézetem szerint már ez a név, illetve említés is hibás annak ellenére, hogy már a nazarénusok gyülekezetébe beállt görögök és a nem zsidó mindenféle nép is valóban ekként hívhatta "Jézust" az első században is. De mint mondtam, szerintem már ez is hibás, hiszen a név egzakt dolog, nem lehet sem lefordítani sem "átkeresztelni". Ahogy írtam, pl. Albert Einstein is minden nyelven Albert Einstein. Te sem vagy Gabriel vagy Gabriusz-Gabrosz semmilyen nyelven, hanem Gábor és pont. Apád és anyád ezt a nevet adta neked, tök mindegy, ki hogyan érti vagy mit gondol erről. Ami az arámi nyelvet illeti, én is úgy tudom, hogy ezt a nyelvet, illetve nyelvjárást beszélték a legtöbben akkoriban, így maga az Úr is, de meggyőződésem, hogy amikor arámi nyelven említették Őt, akkor is Jahsua HaNocri néven nevezték, ami a héber (eredeti) neve volt. A talmudban ma is ez áll, hogy Jahsua (Jesu, ez a zsidó gúnyneve az Úrnak) és Ha Nocri, vagyis Nazareti. A nazarénusokat "nocrim"-nak nevezi a talmud máig. 

 Már akkor "latinul nem" vagy görögül írták az evangéliumot eredetileg? Most gondolom más nyelven írták, aramis is lehetne amit átmásoltak görögre. Persze ez egy feltételezés, nem tudom de sejtelmeim vannak. Ha jól tudom abban az időben az aramis nyelv volt a legelterjedtebb. Az Úr is azon a nyelven beszélt. Csak kérdezem nem állítom. 

Most minden betűbe higgyél ami le van írva? Azért mondom, és te is a Szellem és a Forrásod útmutasáidra halgatsz. Ha halgatsz, mert én nem mindig vagyok kész erre.

 Éppen ma a keresztények feltették a Facebookra, a róma 9,10 részét és ha valaki erre áment mond az üdvözül. 

 Hát így működik a futószalagon a keresztény gyártás. Azért vannak két és fél milliárdan. 

 A kereszténységnek vége, a muszlimok bezabálják őket, a homokosok a lágy liberálisok meg egyebek meg el lesznek nyomva, akik keresztényeknek vallják magukat. A kereszténység ez már egy szolgáltatás, semmi az igazságról. 

 Hát így működik a futószalagon, ami gyártja a keresztényeket. Azért vannak két és fél milliárdan. A szűk úton vajmi keveset járnak.

 A kereszténységnek vége, a muszlimok bezabálják őket, a homokosok a lágy liberálisok meg egyebek meg el lesznek nyomva itt Európa liberális részében. Nem látok rémeket ez a tiszta igazság. Lehet, hogy most nem látszik úgy igazán, de a vég elején járunk. 

Nem ijesztgetés céljából közöltem ezt a párbeszédet.

 Elvégre mindenki úgy látja ahogy látja vagy látni akarja. Nem az ember ítélkezik, de amit meg kell tennünk tegyük meg. Ez vonatkozott Júdás iskariotesra is. Mindenki azt fogja tenni amit meg kell tennie. 

 Idegen narratíva a gyülekezetbe járóknak? Hát legyen, nem is azoknak írtam akiknek már nincs kiút a vallási mézes mázos szeretetnek látszó közösségből. Mert igazán szólva, senki sem keresi Isten igaz akaratát. Én sem tudom, hogy az életem alkonyán miért kell még erről beszélni. Várom az Úr megjelenését a fellegekben.

 

 

Сия есть жизнь вечная, да знают Тебя, единого истинного Бога..

 Сия есть жизнь вечная, да знают Тебя, единого истинного Бога.....

«Сия же есть жизнь вечная, да знают Тебя, единого истинного Бога, и посланного Тобою Иисуса Христа» (Иоан.17,3).

Истинное познание, приходящее от Бога через Святой Дух, открывает в первую очередь не горизонты будущего, во что всегда суёт свой «нос» человеческое любопытство, но «ЕДИНОГО истинного Бога, и посланного [Им] Иисуса Христа»! Вот оно, настоящее божественное познание! Знать ИСТИННОГО Бога и посланного Им Иисуса Христа – действительное проявление вечной жизни, обретённой человеком!

Увы, сегодняшние христианские исповедники не стремятся иметь вот такое познание – они осваивают основы гомилетики (ИСКУССТВО проповедовать и сочинять проповеди), перенимают и манеры, и жесты предшественников, чем и сегодня стараются повлиять на слушателей. Но так мало тех сегодня, в жизни и сердцах (2Тим.2,22) которых становится очевидным стремление познавать Христа, сидеть у Его ног, как это делала когдато Мария, и учиться у Него (Лук.10,39.42; Матф.11,29)!

Вне Христа не может быть истинного познания! Только Он открывает нам Бога, избавляет нас из плена греха и дарит настоящую свободу (Гал.5,1)!

Только Он является истинным ключом к познанию и верному пониманию и прошлого, и настоящего, и будущего! Только «Христос является истинным ЦЕНТРОМ всех писаний».

Пусть же каждое человеческое сердце сегодня услышит и примет эти тихие слова Духа, сказанные через апостола Иоанна: «Сия же ЕСТЬ ЖИЗНЬ ВЕЧНАЯ, да ЗНАЮТ»! Дорогой и возлюбленный Богом Христианин, спроси себя: ты знаешь Христа так, чтобы знать и Пославшего Его (Иоан.6,40;12,44.45)?! Уверен ли ты в своём спасении и вечной жизни, которая является проявлением познания истинного Бога и Его Сына, Иисуса Христа?! Только с Христом и во Христе – общение души с истинным Богом!

 Отца познаём через Иисуса Христа, нет другого истинного источника, которая даёт чистую воду для жизни.

“И явилось облако, осеняющее их, и из облака исшел глас, глаголющий: Сей есть Сын Мой возлюбленный; Его слушайте. И, внезапно посмотрев вокруг, никого более с собою не видели, кроме одного Иисуса." (Марка 9:7-8). 

 

Ne csodálkozatok, ha muszlimok rátok törnek.

 A világ számomra már nem is érdekel. 

Bizony ez csak ilyen korban ami az enyém, lehet elérni, de nem biztos, hogy fiatalabbak is erre jutottak. Miért? - mert Salamon király is ezt tapasztalta. A bölcs király sokkal többet tudott, amit ma a filozófusok tudnak az isteni bölcsességről. .. .Az emberek fiainak sorsa hasonló az oktalan állat sorsához: ugyanúgy végzik. Éppúgy meghal az egyik, mint a másik, és ugyanaz az éltető lehelet van mindegyikben, az embernek pedig nincs nagyobb méltósága az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. (Préd 3, 19).

 Vannak ellenpéldái is, de most nem az a lényeg. A lényeg, hogy az általános ember, csóró vagy sikeres, nem fogja fel, hogy mi miért történik. Tisztelet a kivételnek. A nagyok akik irányítanak, azoké a mai hatalom. A mai. A hit embere tudja, hogy ez nem lesz mindig így. De kit érdekel az, hogy mi lesz holnap. Azt sem látják, nem látták előre, hogy a kereszténység európába megfog halni. Aki ismeri a Bibliát, az tudja, hogy a babiloni hitehagyott kereszténység a végét járja, a muzulmánok fogják letíporni. De ez mind azért, mert a keresztények hűtlenek és visszaéltek Isten Fiának nevével.  

“Hatalmas hangon így kiáltott: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és ördögök lakhelyévé lett, minden tisztátalan lélek börtönévé, és minden tisztátalan és utálatos madár börtönévé. (Jel 18, 2).

 

Hallod e vagy nem?

 Hallod e vagy nem?

Most idézek egy sor kiragadott idézetet a Bibliából nem azért mert ez a teljes igazság, csak azért, hogy elinduljon egy gondolatmenet, már aki ezt követi. Időnként meg kell említenem, hogy én nem vagyok senki, csakis a gondolataimat osztom meg másokkal aki esetleg elolvassa. Vagyis gondolat serkentőnek talán alkalmasak az írásaim. Tehát sorba idézek az írásokból.

“Aki­nek van füle a hal­lás­ra, hall­ja meg! (Mt 11). Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem ismer, csak az, aki kapja. (Jel 2, 17). A halló fület és a látó szemet egyaránt az ÚR teremtette. (Péld 20, 12). Kövérítsd meg e nép szívét, dugd be a fülét, és kösd be a szemét: ne lásson szemével, ne halljon fülével, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon! (Ézs 6, 10).

 Mennyire nyomasztónak találom azokat a kijelentéseket, ahogy a meinstrém bibliai okos és nem okos igehírdetők propagálják az isteni szeretetet, teljesen egyoldalú megközelítésben. Isten maga a szeretet, tehát ebben azt értik, hogy a szeretet felülmúlja az igazságot. Most nem a mózesi törvény szent igazságáról beszélek, hanem az alaptörvényi, ami a teremtésbe van beleépítve, de ez sem jó kifejezés, hanem magának az Istennek a tisztasága az igazság. Azért is van irgalmasság és kegyelem, mert az ember olyan mélységbe zuhant, hogy onnan nincs kiút. Isten szeme elé így senki nem kerülhet. Vagyis van kiút, de nem mindenkinek. Mindig megütközök ezzel a kérdéssel vagy kijelentéssel. Miért nem fogadjuk el Isten szavát ahogy van a kontextusában. Miért kell agitálni az embereket, hogy térjenek meg Istenhez, mert Isten mindenkit befogadó aki hozzá fordul. Szerintem ez már közhellyé változott bagatelizálva van Isten igaz igéje és szava. Millió szózat elhangzott már az évezredek során, ezer tonnára becsülhető az írási szövegek, most még a digitális világban osszuk az észt, és mégis süket fülekre talál a nép. De miért vagyok annyira magabiztos ebben. Nekem az Úr adott egy olyan képességet, hogy nem, hogy lássam is, nem csak halljam is, hanem tudjam analizálni a bejövő forrásokat. Olyan helyre születtem az Úr akaratából, ahol nagyon nagy a vallási összevisszaság. És a többség a túlnyomó többség süket Isten igéjéhez. Nem arról van szó, hogy te meg én tökéletlenek vagyunk attól függetlenül, hogy mégis meghallottuk Isten éltető igéjét, hanem az, hogy ha ez megtörtént, akkor az a bizonyíték, hogy van füled. A szellemi fület Isten vájja ki, rossz magyarsággal szólva, vagyis megnyitja. Nem beszélek a levegőbe, hiszen aki ismer tudja ki voltam vagy ki is vagyok most is, és mégis az ige és Isten szava megváltoztatta a gondolkodásomat. Miért? Csakis azért mert meghallottam Isten szavát és ez nem tőlem van. 

 Most megint egy dilemmába estem. Hogy lehet azt mondani, hogy csak azoknak van esélyük az örök életre Istennel, akiket Isten kiválasztott és csak azok hallják meg mit mond nem csak személyesen hanem a gyülekezetekben is. Igen csak azok öröklik Isten királyságát akiket Ő kiválasztott, ez az a téma amit vagy kutat az ember vagy elveti, Itt be lehetne fejezni a témát, de ez nem ilyen egyszerű.

 Az aki egyszer legalább egy kis vagy nagy lelkiismereti szenvedést élt át, attól függetlenül, hogy mi az oka, és rájön, hogy nincs más választása, csakis Istenhez fordulni, annak már biztos jó irányba mennek a dolgai. Hiszen tudjuk, hogy ez annak a jele, hogy hiszi hogy Isten létezik, hiszen őrült az az ember aki nem hiszi, hogy Isten létezik és mégis hozzá fohászkodik. Ezt csakis a bolondok tehetik meg. Azért próbálom kifejezni azt a gyenge de mégis eredeti sugallatott amit a Szent Szellem sugal, úgy mint egy szellő, nem tudod honnan jő és mégis megérint. Ez nem tudatos tapasztalás. Valaki nagyon drasztikusan éli át, de ez nem a mi dolgunk, hogy minősítsük az emberek viszonyát Istenhez. De az én véleményem Isten szelleme békés és nem hivalkodó. 

 A belső fül az nem husi, vagy testi fül, ami a földi frekvenciát érzékeli, az a belső szellemi fűl amit Isten vagy megnyit vagy nem. Ez nem téma ma, de nem is tudnák hozzászólni. Hiszen ez Isteni akarattól és Fennhatóságától függ, ahogy Ő ezt elrendelte, nem ad elszámolást az emberek előtt. A Mindenható itt nem ad számadást se nem magyarázkodik. A szeretet Istene abban nyílvánúl meg, hogy mégis megadta azt a lehetőséget, hogy mindenki üdvözüljön, de csak az üdvözül aki hisz Isten Fiában és ezzel elfogadja, hogy Isten egy és nincs három Isten, ez egy nagyon fontos isteni ismeret. Hogy jutottam erre a meggyőződésre, mert az Isten mint Forrás ezt összefoglalta a tudatomba és hitembe elmélyítette az évek során. Nagyképűen hangzik, de ez tény és az enyém. Valaki gondolhatja másképp is de én nem vagyok az aki meggyőznék bárkit is aki az ellenkezőjét hiszi. Nem kell várni valami nagy látomásra, csak meg kell hallani amit Isten mond ha van füled. A látomások világa a gyenge hit megerősítésére szolgálnak, ha Istentől származnak, akkor arra szolgálnak. Az a fül ami nyitva van Isten szava előtt, (hangsúlyozom, nem az ige előtt, az ige informació amit ismerni kell), az hallja meg, hogy mit kell tennem. Sok bizonyítéka van az evangélium soraiban. Nézzetek utána. Rengeteg van ami a hallásról a látásról szól és annak cselekedeteiről. 

 Csak fel kell ismerni mikor mit mond az Úr. Nekem már lassan nem lesznek jobb gondolataim, de mégis arra ösztönöz, hogy legalább legyünk figyelmesek ebben a zűrzavaros világban, mit mond Isten nem csak általánosan mindenkihez, hanem személyesen. Ha te az övé vagy, megtanít hallani és látni is. A többi szóra sem érdemes. De, hogy meg tud, hogy te az Övé vagy, akkor biztos a megismerés útjára fogsz lépni és nem követed a széles úton járókat, és mindenben légy analitikus ne siesd el a végső gondolataid rögzítését lebegjél a víz felszínén. Az első az, hogy bízz csak Istenben aki mindig támogatni fog, és ha azt mondja hagyd el a hamis utakat a vallásodat akkor tedd is meg. Az út végén ott van az örök élet Istennel. De ezt a tanácsot nem kell elfogadni, mert ez már csak emberi nem isteni. Isteni az sokkal effektívebb.

 

Nem építünk templomokat.

 Nem építünk templomokat!!!

 Anyagias kereszténység, egy teljesen más fordulata Isten akaratának. Mindent amit Isten lerombolt, a keresztények vissza építettek ízlésük vagy ideológiai látásuk szerint, a templomokat a szellemiség jegyeivel díszítve, szimbólumokkal. A katolikus templomok pompás építészeti remekművek, az embert ámulatba ejtő, de ez az anyagi és hatalmi büszkeség jelei. Vagyis vallási büszkeség, amihez Isten nem adott pecsétet. Egy giccs az egész, még a protestánsok is az álszerénység homlokzata mögött azzal vannak megelégedve, hogy Isten az ők pártjára lépet. A Jeruzsálemi templomot a rómaiak kezei által lerombolta Isten. Az okát már ismerjük, de felismertük annak igazi jelentőségét? Ez bizonyosan sokak számára nem is világos. Krisztus az aki testében épít egy szellemi 

templomot, elhagyva az anyagiasságot, teljesen egy új házépítésbe kezdet a Szent Szellem által. De mielőtt neki állt volna, meg kellett halnia, hogy testén keresztül ami Isten temploma, szabad utat adjon a hívőknek, mint élő kövek építsék Isten házát. Ez akkor még ismeretlen fogalom volt az emberek számára, nagy megbotránkoztatást idézet elő az a kijelentése, hogy rombolják le a Jeruzsálemi templomot és Ő három nap alatt újjáépíti. A húsvér ember ma sem érti meg mi a terve Istennek az emberrel. A hamis tanúk meg is vádolták Isten Fiát ezzel.

Márk Evangéliuma:14:58

Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, amely nem kézzel csináltatott.

 "Azt mondotta, hatalmam van arra, hogy az Isten templomát leromboljam, és három nap alatt felépítsem." ( Máté 26,-61).

 Az első Krisztus követőinek eszük ágában sem volt templomokat építeni. Hiszen ők nagyon is tudták mit jelent a templom az újjászületés, élet Krisztusban. De a kezdetektől fogva már beépültek közéjük akik megrontották Isten templomát. Ezek a sátán ravasz, előre kieszelt terve alapján és erre alkalmas emberek által véghezvitt romlás. De a véleményem szerint, ez csak a látszat, ugyanis az igaz hívők akik alkották Isten templomát, továbbra is üldöztetve voltak mert nem alkudtak meg a sátán ravaszságával. Ezekről nem ír a történelem, vagyis elhallgatja. A kereszténység megjelenésével ami Krisztus után a negyedik században jött létre mint intézményesített vallás, már egy olyan fordulatot vett, ami teljesen ellentétes Isten, Krisztusban való hitvallásában, ami az élő Isten gyermekeinek szánt. Továbbra is üldözve voltak azok akik nem megalkuvók sátán törekvéseivel szemben. Ma már ez annyira ritka, hogy már majdnem elenyésző. 

I. Korintus levél:6:19

Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?

I. Korintus levél:6:20

Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.

Miben rejlik a megalkuvás sátán ravaszsága iránti engedékenység? Bizony ez fokozatos tevékenység, előbb meggyőzi akit lehet meggyőzni, hogy a hívőknek kell egy helység ahol össze tudnak gyűlni. Az üldözött krisztusiak katakombákban rejtőztek el. Eleinte zsinagóga épületekben hírdették Krisztust ahonnan ki voltak közösítve idővel. Ez Isten terveihez tartozott, hogy hagyják el Jeruzsálemet, szétszórta őket a pogányok közé, hogy hirdessék az evangéliumot a világ összes népeinek. Nem fogtak semmi építkezésekbe, kivéve a szellemi Isten háza eredményes munkásai voltak. Ezt az idők folyamán a ravasz "diabolos", a kétszínű vette kézbe. A racionalizmus a logika arra ösztönözte a keresztényeket, hogy építsenek a ma ismert impozáns, patinás templomokat. Minél szebb és magasabb égig törő tornyokkal, és szimbólumokkal, ezzel azt fejezni vélik ki, hogy Isten megérdemli eme dicsőséget. De jelen van a szerény képmutatás is ami a protestánsokra jellemző. Ma már a reformáció vívmányai is hanyatlóban vannak, hajlanak a pompára lassan fokozatosan. 

 Ez tény, ha nem igaz dobjanak rám követ akik ezt nem így látják. 

 De nem feszítem tovább a húrt, mert tudom, hogy úgyis hiába, esetleg ünneprontó a gondolat, felborzolja a kedélyeket, de minden lélek aki keresi az Urat, legyen őszinte önmagával szemben, mert Isten Szelleme bennünk van, és mi vagyunk a temploma, aki nem a sátán iránt engedékeny, hanem kitárja szívét Krisztus előtt, az magára talál, és az Úr mindenre fényt derít a szívében, ha engedünk Neki. Mert Isten szeretete az engedelmesség.

 Az örökös kérdés az, hogy miért engedi meg ezt Isten. Az eleve elrendeltség okán, hiszen aki követi az írásokat és Isten Szelleme vezeti, az rájön arra, hogy minden már előre el volt tervezve, Isten nem él időben, és az a mennyei háború amiről olvasunk, hogy Lucifer ellenszegült Istennek, ezáltal egyharmad angyalokat magához csalt, és létrejött a konfrontáció. Aki beletekint Isten dolgaiba, az tudja azt is, hogy Isten nem ítél el azonnal. Arra megvannak a saját idejük. De az angyaloknak vannak Istentől kapott képességük amit nem vett el azoktól akik Lucifert követték. Ezek az angyalok kísértik a lényegesen alacsonyabb frekvenciájú embereket, akiknek nem adatott meg az, hogy Istent szavait felismerjék és dicsérjék Isten Fiát és az Atyát. Mert nem az ő atyjuk, nem születtek az igéből. Egyáltalán vakon születtek, ahogy mi mindnyájan, de gondolom nem itt lett a választóvíz a sorsunk iránt, hanem azelőtt. Nem a bölcsőben, hanem Isten a teremtés előtti létében amikor még nem is volt idő sem megteremtett ember. Volt egy olyan terve, ha ezt így lehet nevezni, hogy olyan világot teremt, ahol az emberekkel együtt él. Az örök Isten úgy létezett, hogy nem volt társasága? Ki tudja mi volt azelőtt ha Istennél nincs idő, de azt sejthetjük, hogy Isten Fia aki Emberré lett, egy új fejezetet nyitott a nem is tudom, hogy miben, mert a régit nem ismerem. Mert volt mi számunkra egy olyan epizód ami nagyon érdekes. Több fordításban is egyet mond az ige. Idézem: “ AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT 1:1-5 CSIA

 “ Kezdetben már volt az Ige, az Ige Isten felé fordult és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Isten felé fordulva volt. Minden rajta keresztül támadt s egyetlen létező sem lett őnélküle. Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága. A világosság fénylik a sötétségben és a sötétség azt fel nem tartóztatta.”

 Ha tényleg megértettük ezt a nem egyszerű állítást, akkor az első az lehet, hogy az Ige Isten felé fordult, vagyis önmaga felé. Azelőtt ez nem így volt? Az Ige, vagyis az aki Isten Fiává lett háttal volt neki? Persze, hogy nem, de akkor volt határozva, hogy Isten eljön ebbe a világba, amit Ő maga teremtett és tudjuk az okát, hogy miért. És miért? “Majd az Úr sza­vát hal­lot­tam, aki ezt mond­ta: Kit küld­jek el, és ki megy el ne­künk? Én azt mond­tam: Íme, itt va­gyok én, küldj el en­gem!” (Ézs 6). 

“Íme, a szol­gám, akit tá­mo­ga­tok, vá­lasz­tot­tam, aki­ben ked­ve­met le­lem. Lel­ke­met ad­tam belé, tör­vényt hir­det a né­pek­nek. Nem ki­ált, nem lár­má­zik, nem hal­lat­ja hang­ját az ut­cán. A meg­re­pedt ná­dat nem töri el, a pis­lo­gó gyer­tya­be­let nem olt­ja ki, a tör­vényt iga­zán hir­de­ti. Nem pis­log és nem re­ped meg, míg ér­vényt nem sze­rez a tör­vény­nek a föl­dön. Ta­ní­tá­sá­ra vár­nak a szi­ge­tek. Így szól Is­ten, az ÚR, aki az ege­ket te­rem­tet­te és ki­fe­szí­tet­te, aki ki­ter­jesz­tet­te a föl­det és ami be­lő­le sar­jad, aki le­he­le­tet ad a raj­ta lakó nép­nek és lel­ket a raj­ta já­rók­nak: Én, az ÚR hív­ta­lak el igaz­ság­ban. Fo­gom a ke­ze­det, meg­őriz­lek, és ál­ta­lad le­szek szö­vet­ség­ben a nép­pel, és vi­lá­gos­ság le­szel a nem­ze­tek szá­má­ra”. (Ézs 42, 1-5). Bizony ez Isten Fiára jellemző aki aztán tényleg eljött.

 De az én állításaim nem egyszerűek sokaknak, mert nagyon racionálisnak tűnnek. De az Úr sokkal érthetőbb mint én aki csak próbálkozom kifejteni amit hiszek és tudok.

“Ki­je­len­tet­tem a te ne­ve­det az em­be­rek­nek, aki­ket a vi­lág­ból ne­kem ad­tál. A ti­e­id vol­tak, és ne­kem ad­tad őket, és a te be­szé­de­det meg­tar­tot­ták. Most meg­is­mer­ték, hogy mind­az, amit ne­kem ad­tál, te­tő­led van, mert a be­szé­de­ket, ame­lye­ket ne­kem ad­tál, ne­kik ad­tam, és ők be­fo­gad­ták, és iga­zán meg­is­mer­ték, hogy én tő­led jöt­tem ki, és el­hit­ték, hogy te küld­tél en­gem. Én ér­tük kö­nyör­gök, nem a vi­lá­gért kö­nyör­gök, ha­nem azo­kért, aki­ket ne­kem ad­tál, mert a ti­e­id.” (Jn 17, 6-8).

 Nem érdemes folytatni, aki Isten szellemében van, az nem építi újra azt amit Isten már eltörölt. Egy új szellemi építkezésben lehetünk, ha tényleg az örömhír evangéliuma eljut a szívűnk mélyébe. Isten szava megtöri a szívet és ezáltal szabad utat kap a szívbe és tudatba, beengedi mindazokat az információkat amit Isten küld. Többé kevésbé kinek, mennyi van kiosztva Istentől. Ez nem valami misztikus dolog, sem érzelmi, ez a hit a remény és a szeretetet.

Az Isten Szent és Igaz.

  Az Isten Szent és Igaz.

PÁL MÁSODIK LEVELE TIMÓTEUSHOZ 3:1-4.

 “Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be, tudniillik magukat és a pénzt kedvelők, kérkedők, fennhéjázók, káromlók, szüleik iráni engedetlenek, hálátlanok, elvetelmültek, szeretetlenek, engesztelhetetlenek, vádaskodók, mértéktelenek, fékezhetetlenek, a jót nem kedvelők, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább kéjkedvelők, mint Isten kedvelői lesznek az emberek.”

 Ismerős- e a mai embernek ez az állapot? Aki látja az látja aki nem az nem, de Isten szava igaz és változatlan. Ez a megállapítás univerzális, amit ma liberalizmusnak, nem egy pártnak a névjegye ami csak üres beszéd, vagy valami más, hanem a világ embereinek Isteni értékelése. A romlás elkerülhetetlen. A fenti igében meg is van nevezve az okai. Talán a vak nem látja mennyire pénz és hatalom éhesek az úgynevezett világ urai. Ez viszi a teljes pusztulásba a világot ez a pestis ami terjed mint a rák, átölel minden társadalmat és durván beavatkozik abba is ami nem az övé. Megadja az embereknek azt az epés mézet, ami édes de keserű egyben. A szabadságunkat korlátozzák de a paráznaságot egyenesen propagálják. A pénz a vagyon a hatalom a testi ego miatt eltávolodott az emberiség a Teremtőjétől. Sokkal jobban hisznek önmagukban mint Istenben aki őket teremtette. 

 Ez az utolsó időket jellemzi. Felmerül a kérdés; azelőtt az emberek istenfélőbbek voltak? A világ mindig is a sátán zenéjére táncolt, de voltak erkölcsi határok amit ha nem is mindenki de az egyszerű nép igyekezett nem áthágni. Voltak társadalmak, megromlott erkölcsű mint Szodoma és Gomora meg a környező települések vagy akár Pompei az utókorban, azok elérték Isten haragját. Így Isten egy egyensúlyban tartotta vagyis lassította a romlás terjedését.

 De most is talán így van, de szemmel láthatóan ez már nem egy lokális hanem globális tendencia ami már célegyenesben van a véggel.

 De mindenki ezt másképp látja a maga szellemi tükrében. Ez is csak egy vélemény, nem valami újdonság a részemről. De az Úr maga mondta ki, hogy ez mind elkerülhetetlen.

 “Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert elkerülhetetlen, hogy botránkozások legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik!” (Mt 18, 7).

 De miért lenne elkerülhetetlen? Miért nem békíti ki Isten az embereket, hiszen mindenre neki van hatalma. Miért nem állítja meg mindazokat akiken keresztül botránkozás esik. Ugyanúgy meg kérdezhetnénk, miért nem állította meg Jézus Júdást amikor elhagyta éjszaka a felső szobát ahol vacsoráztak a tanítványok Jézussal. Később ő lett az áruló. Elejét vette volna a minden idők legnagyobb véres áldozattal járó bűnt. És itt van a kérdésekre a válasz, mert ennek meg kellett történnie a próféciák szerint. Úgy minden történések a háborúk a tömegek pusztítása is meg kell, hogy történjenek. Persze, hogy érzékenyen érinti az embereket mindez, főleg azokat akik szemtanúi ezeknek a szörnyűségeknek. De aki ismeri Istent, nem csak a szerény, irgalmas és kegyelmes Istent, aki úgy ismeri meg mint az IGAZSÁG Istenét, annak bizony érthetőbb lesz miért nem lehet másképp. 

 Erre sok bizonyíték van a Bibliában, nem csak a kánonban, hanem a teljes írásokban. De az Úr sem titkolta el a tanítványoktól, hogy annak ellenére, hogy Isten Fia eljött, hogy megmentse a világot a teljes pusztulástól, mégis az lesz aminek lennie kell.

“ Ami­kor pe­dig az Olaj­fák he­gyén ült, oda­men­tek hoz­zá a ta­nít­vá­nyok kü­lön, és meg­kér­dez­ték: Mondd meg ne­künk, mi­kor lesz­nek meg ezek, és mi lesz a jele el­jö­ve­te­led­nek és a vi­lág­vé­gé­nek? (Mt 24, 3-4)....Hal­la­ni fog­tok majd há­bo­rúk­ról és há­bo­rúk hí­re­i­ről. Vi­gyáz­za­tok, meg ne ré­mül­je­tek, mert mind­ezek­nek meg kell len­ni­ük, de ez még nem a vég. Mert nem­zet nem­zet el­len és or­szág or­szág el­len tá­mad, éh­ín­sé­gek és föld­ren­gé­sek lesz­nek sok­fe­lé. Mind­ez pe­dig a va­jú­dás kín­ja­i­nak kez­de­te”. (Mt 24, 6-7).

 De mindazok akik lelküket elvesztik az Úrért, azok megtalálják azt. Itt van a türelem és a bizalom Istenhez. De csakis Istentől van erőnk kitartani.

“Mert itt az ide­je, hogy el­kez­dőd­jék az íté­let az Is­ten há­zané­pén. Ha pe­dig elő­ször mi­raj­tunk kez­dő­dik, mi lesz azok­nak a vége, akik nem en­ge­del­mes­ked­nek az Is­ten evan­gé­li­u­má­nak? És ha az igaz is alig me­ne­kül meg, hova lesz az is­ten­te­len és a bű­nös? Azért akik az Is­ten aka­ra­tá­ból szen­ved­nek, jót cse­le­ked­ve ajánl­ják lel­kü­ket a hű­sé­ges Te­rem­tő­nek”. (1Pt 4, 17-18).