A tö­vi­sek közé esett mag....

 "A tö­vi­sek közé esett mag pe­dig az, aki hall­gat­ja ugyan az igét, de az élet gond­ja és a gaz­dag­ság csá­bí­tá­sa meg­fojt­ja az igét, úgy­hogy nem te­rem gyü­möl­csöt". (Mt 13) Lukács evangélista így írja le: " Né­me­lyik a tö­vis közé esett, és a tö­vi­sek vele együtt fel­nö­ve­ked­ve meg­foj­tot­ták. (Lk 8).  Folytatva a tegnapi és tegnapelőtti témát, mélyebben és mélyebben nyilvánul meg az amit Jézus kijelentett a tanítványoknak. Az első az értelem hiánya a második a gyökértelenség ez pedig a gyümölcs nélküliségről szól. De tegyük hozzá, hogy a gyümölcs az amit Isten tartogat a mennyeknek országában, nem az amit izzadságos munkával szerzünk ebben a világban. Megintcsak az olyan emberekről szól akik kitartóan hallgatják az igét, vasárnaponként vagy hébe- hóba rászánják idejüket a Biblia olvasásra, és igyekeznek betartani Isten parancsolatait, de elnyomja őket a gaz a tövisek, amik megsértik őket sebeket okoznak, de a gazdagság a gazdagságra való törekvésük nagyobb annál, hogy kövessék Krisztust. Erre is találunk példát az evangéliumban pl. a gazdag ifjú találkozása Jézussal. "Az ifjú azt mond­ta: Mind­eze­ket meg­tar­tot­tam, mi fo­gyat­ko­zás van még ben­nem? Jé­zus így vá­la­szolt: Ha tö­ké­le­tes akarsz len­ni, menj, add el a va­gyo­no­dat, és oszd szét a sze­gé­nyek kö­zött, és kin­csed lesz a menny­ben. Az­után jöjj, és kö­vess en­gem. Az ifjú pe­dig e be­széd hal­la­tá­ra meg­szo­mo­rod­va el­ment, mert nagy va­gyo­na volt. Jé­zus pe­dig azt mond­ta ta­nít­vá­nya­i­nak: Bi­zony mon­dom nek­tek, hogy a gaz­dag ne­he­zen jut be a mennyek or­szá­gá­ba. Sőt azt mon­dom: könnyebb a te­vé­nek a tű fo­kán át­men­ni, mint a gaz­dag­nak az Is­ten or­szá­gá­ba be­jut­ni. A ta­nít­vá­nyok en­nek hal­la­tán na­gyon meg­döb­ben­tek, és azt kér­dez­ték: Ak­kor ki­cso­da üd­vö­zül­het? Jé­zus pe­dig rá­juk te­kin­tett, és azt mond­ta ne­kik: Em­be­rek­nél ez le­he­tet­len, de Is­ten­nél min­den le­het­sé­ges. (Mt 19, 20-25). Ez a szűkszavú kijelentés, hogy mégis ki üdvözülhet, ha mindenkiben megvan ez a törekvés, hogy jobb is jobb körülményeket teremtsen magának, családjának. De itt és más igékben is a prioritásról szól. Hiszen Jézus megkedvelte azt a gazdag ifjút, mert ha gazdag is volt, de jobbá akart lenni és követte Mózes törvényét, de Istennek ez nem elég, mert ezek a dolgok alacsony rendűek a földi létfenntartáshoz szükségesek, de ha ezek foglalják el a szívünket, Krisztusnak nincs helye benne.   Ami látszatot illeti így van megírva azokról ( mellesleg megjegyzem, ha én találtam volna ki nem idézném ezt az igehelyet, mert tőlem ez arrogánsnak bizonyulna) akik megmosakodtak az ige által, de sem értelmük se gyökerük sem életük nincs Krisztusban.  "Mert ha az Úrnak és az Üdvö­zí­tő Jé­zus Krisz­tus­nak meg­is­me­ré­se ál­tal a vi­lág för­tel­me­i­től egy­szer már meg­sza­ba­dul­tak, de ezek­be is­mét be­le­ke­ve­red­ve ve­re­sé­get szen­ved­nek, utol­só ál­la­po­tuk rosszabb lesz az el­ső­nél. Mert jobb vol­na ne­kik, ha meg sem is­mer­ték vol­na az igaz­ság út­ját, mint hogy azt meg­is­mer­ve el­for­dul­ja­nak a ne­kik adott szent pa­ran­cso­lat­tól. De be­telt raj­tuk az igaz pél­da­be­széd: Az eb vissza­tért a sa­ját oká­dá­sá­ra, és a meg­für­dött disz­nó a sár­ban hem­pe­reg. (2Pt 2, 20-21).