Az útfélre esett ember.

 

"Ami­kor va­la­ki hall­ja a mennyek or­szá­gá­ról szó­ló igét, de nem érti, el­jön a go­nosz, és ki­ra­gad­ja a szí­vé­be ve­tett ma­got. Ez az, ame­lyik az út­fél­re esett". (Mt 13, 19-20). De idézük Lukács evangéliumából is az érthetőség kedvéért: " Az útfélen valók azok, akik hallják, aztán eljön az ördög, és kikapja az igét a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek. (Lk 8, 12) 

A magvető példázat, amit maga az Úr tárt elénk, négy tényfeltáró igazság, amit biztos, hogy fontosnak kell, hogy  tartsunk, hiszen megláthatjuk magunkat melyik csoporthoz tartozunk, vagyis ha felismerjük saját állapotunkat, akkor az elégtelenség orvoslása elkerülhetetlen. Ez az új felismerés a magunk állapotáról a megtérésre buzdít, ha a Szent Szellem váltja ki. Az eleve elrendeltetés szerint.

A fent idézet ige elénk tárja mindazok állapotát, akik hallják az Isten ígéreteit a mennyeknek országáról de nem értik. A mag amit a szívébe vetett a magvető, érdektelenné válik, mert nem nyílt meg benne az értelme. A gonosz el tudja ragadni tőle, mert nem élvez védettséget, nem állhatatos de hogyan is lenne ha csak hallja de nem fogadja be Jézus Krisztus váltságát. 

 A Szentírásban a magnak két jelentősége van. Az első, ami az ige, tehát a magvető kiment a világba és szórja az igét minden népnek. A másik, maga az ember amit itt csak röviden azt feltételezi, hogy az eleve elrendeltetés szerint, Isten már jóval előbb szétszórta az embereket. Idézem újból ezt a részt. "Ez az, ame­lyik az út­fél­re esett". Láthatjuk a különbséget, a szívbe vetett mag és az útfélre esett ember. A Szentírás az Ábrahám magjából szaporította és szaporítja a mai napig a hívőket. A farizeusok is azt vallották Krisztus előtt, hogy ők Ábrahám fiai, de Jézus keményen megdorgálta őket. "Ti az ördög atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni, aki emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen benne igazság. Amikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug ő, a hazugság atyja." (Jn 8, 44) 

Pál apostol pedig így adja tudomásul, hogy értsék meg az emberek akikben megvan a hit, ezt írja:

"Ért­sé­tek meg te­hát, hogy akik hit­ből van­nak, azok Ábra­hám fiai. Mi­vel pe­dig az Írás elő­re lát­ta, hogy Is­ten hit­ből fog­ja meg­iga­zí­ta­ni a po­gá­nyo­kat, elő­re hir­det­te az evan­gé­li­u­mot Ábra­hám­nak: Te­ben­ned fog ál­dást nyer­ni min­den nép". (Gal 3, 7).

Minden népből választott magának az Atya fiait, akik az Ábrahám magjából származnak. Ez nem testi rokonság, hanem szellemi. 

 De van egy fontos megállapítás, azok az emberek akik hallják az igét a mennyeknek országáról, és vonzónak találják előnyeit, megmaradnak sőt kívánkoznak belépni, de igazából ezek az emberek látszólag polgárai a mennyeknek országának, hit nincs bennük, és csak haszonélvezői, de az örök életet nem öröklik. Ezek azok a vallásokat létrehozó hazug emberek, az újszövetségi farizeusok és Istennek engedetlenek és mindazok akik buzgón követik őket és hazug tanításaikat.