Úton lefelé.

   “... „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment alá, de haramiák kezébe esett, akik levetkőztették s megverték, majd elmentek, félholtan hagyva őt. Úgy esett, hogy egy pap ment alá azon az úton, de ahogy meglátta a túlsó oldalon, továbbment. Hasonlóképpen egy lévita is arra a helyre jött, megnézte, s azt elkerülve továbbment. Valami utazó szamáriai is ment arra. Amikor a sebesültet meglátta, szánalomra gerjedt iránta, odament hozzá, s olajat és bort töltött sebeibe, bekötözte azokat, azután rákötözte az embert a saját barmára, s egy vendégfogadóba vitte, hol gondját viselte. A következő napon elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak és így szólt: Viseld gondját, és ha valamit még költesz rá, én, amikor újra erre jövök, megadom néked. Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?” „Az, aki irgalmat gyakorolt vele” – felelte a törvénytudó. Jézus pedig ezt mondta neki: „Eredj, és te is tégy ugyanúgy.” (Lukács 10,- 30..37).

 A magyarázatom erre a témára nem keresztényi, mert a legtöbb igemagyarázó érzékileg áll hozzá ehhez a példabeszédhez. De a legfontosabb amit elfelejtenek hozzátenni, hogy ez az ismeretlen szamaritánus maga a Yeshua, vagyis Jézust ábrázolja. Az Úr ezt nem mondja ki, de elemezzük ki mégis miért. Nem mi vagyunk a jók, hanem Isten. Egy ember sem tudja megtenni azt amit ez a szamaritánus tett majdnem holtra vert kifosztott emberrel. Ez nem jelenti azt, hogy semmit sem tehetünk ha embertársaink bajba esnek. Ez nem is kérdés, de a szellemi értelme ennek a példabeszédnek sokkal több mint testi vagy fizikai beavatkozás. Teljes szellemi értelmezésbe kezdek.

 Kezdjük előröl és talán világosabb lesz amiről most fogok írni. 

 Ki a felebarátom ebben a világban? A szentírás megkülönbözteti a testvért Jézus Krisztusban a felebarátoktól. A mi felebarátunk az emberek akik bajban vannak, az ellenségeink nem barátok, attól függetlenül, hogy nekik is meg kell bocsátani ha ellenünk vétkeznek. De a felebarát az, akin megesik a szívünk, attól függetlenül, hogy milyen körülmények közt él és szenved, aki bajban van. Igaz minden amit a szentírás mond, hogy szeressük felebarátainkat, azokat is akik nem tévedtek veszélyes utakra, akik magabiztosak saját meggyőződésükben. A Sátántól nem kaptak verést, de mégis vereségben vannak a világ megnyerte őket, mindenféle istentelen befolyás ellen nem tudtak védekezni, megbuktak mégha nem is ismerik fel helyzetüket. A kirabolt és majdnem halott ember mutatja az ember eset állapotát. De van egy különbség a tehetetlenség és a büszkeség között. Van akin lehet segíteni mert nem tud ellenkezni sem, oda jutott, hogy azt teheti vele az Isten amit akar. Van pedig egy erős egoval élő aki tiszteli önmagát, mert sok mindenben sikeres és erős önbizalmú, ezt ma úgy mondják” fel tudja építeni önmagát”. Az ilyenekkel Isten nem foglalkozik, mert ők azt hiszik, hogy ők az istenek, a saját szemükben igazak. Ezért is ilyen a világ, amilyen.

 A felebarát akivel nincs belsőséges kapcsolatod, de mint szellemi ember látod, hogy bajban van. Bajban van sokminden ok miatt. De ebben a példabeszédben az Úr teljes mértékben arról beszélt, hogy az az ember akit megvertek, kifosztottak, az Jeruzsálemből Jerikó felé tartott lefelé. Nagyon lényeges ezt megérteni, mert a szentírásban a fent vagyis a le, fel, a mélyebben fekvő völgyek, megaslatok szellemi állapotokat jelentenek. Ez a szerencsétlenül járt ember, fentről lefelé haladt az átkozott városba Jerikóba. Ezen az úton fenyegetnek mindenféle veszélyek. Ez az ember Jeruzsálemben nem találta meg Istent, nem kapott semmit ami ott tartotta volna. Tudjuk, hogy árusokkal és pénzváltókat láthatott Isten házában. Ugyanez történik sokakkal, akik hitre térnek elhagyják az átkozott világot és csalódva veszik észre, hogy ahol Istent kellene imádni ott a világ szelleme uralkodik. Ez szellemi értelemben nagy veszteség számára, éppen olyan mint azokban a gyülekezetekben amik ma is vannak, hiányzik az igazi Istentisztelet, amit kevesen értenek, hogy mit jelent. Az Atya szeretete hiányzik, hiszen ahogy a laodiceai gyülekezetre is jellemző, nincsen meg az igazi Isten szeretete az Atya szellemisége, az ami teljes mértékben elárasztaná ha nem is az egész gyülekezetet, de azokat akik felelősséget vállalnak szellemi élet fenntartásában, gazdagságában. Gazdagok a tudásban, de valahogyan nem látják mégse mi a fontosabb. A vasárnapi Istentiszteletek a kimagasló ünnepek a foglalatosság a forgolódás valami nagy ügyben stb. A humanitárius segélyek küldése más országokba, de a felebarátaink szükségleteit nem ismerjük, akik velünk egy padban ülnek a gyülekezetekben. Nem az anyagi oldaláról beszélek kizárólag, hanem a szellemi, lelki oldalról. 

 Ha a testvér netán olyan bajba kerül, hogy az bűn vagy nem elfogadott egy gyülekezet erkölcsi tanításain belűl, példáúl alkoholizálni kezd vagy másmilyen kisértésnek esett áldozatul, akkor sokszor azonnal megvádoljuk, vagy letapossuk. De még rosszabb, ha közömbösek vagyunk iránta. Káint kérdezte Isten, hol van Ábel, ő így felelt, “ talán őrzője vagyok neki?”. Ha ez egy közösségben megesik, amúgy a testvér nem adott előjelet annak, hogy ő már lefelé indult, ezt nem vették észre, pedig egy isteni szellemmel teljes testvér megláthatja, aki szoros közösségben van vele, akkor elsősorban az igazi testvéri szeretet önmagát hibáztatja első fokon. Ennek megvannak a hiányosságai, de amikor Jézus kijelentette, hogy az egyikük az apostolok közül elárulja Őt, nem egymásra hanem magukba néztek. Nem e én vagyok az aki elárulom az Urat. Nem e én vagyok az aki okot adtam, hogy a testvérem és felebarátom elesett. Ez az első reakció, de az Úr tudja, hogy nem csak a mi viselkedésünk mindennek az oka. Ezt nem is ragoznám tovább, mert a keresztény igehírdetők többsége, vagy tudatlanul, vagy teljes sötétségben tapogatva, az embert teszi felelőssé az eséseiről. Ezt nyugodtan ki lehet zárni, mert az esések is elkerülhetetlenek. Azok a léviták és papok, akik arra jártak azon a lefelé tartó úton, azt gondolták, hogy megérdemelten volt lesújtva az az ember. Biztosan vétkezett Isten ellen, mert Isten nem védte meg, hanem megbüntette. Az ilyen “ Isten szolgái” egy életet leélnek semmi felismerésben nem részesűlnek, egy oknál fogva, mert nagy az önbizalmuk. Most nem mélyednék ebbe a témába bele, mert más vágányra térnénk ezáltal.

De van egy lényeges megállapítás, hogy az a szerencsétlenül járt ember mellett nem volt védőangyal aki megvédte volna a haramiák támadásától. Ha volt is, hagyta, hogy megverjék és kifosszák. Erről szól az egész Biblia, Isten felső akarata szerint történik minden. Ha nem lennék a sátántól megverve és kifosztva, az Isten Fia nem jött volna ebbe a világba. De az aki Jerikó felé tartott, a pusztulásba az elátkozott városba, félúton majdnem holtra verték. Most ez a téma véletlenül volt felhozva? Hiszen az Úr a jó szamaritánus példáját azért is hozta fel, hogy szemléltesse, hogy az ilyenekért jött ebbe a világba. Minden eszközével, barmával, pénzzel és nem utolsó sorban elvigye a gyülekezetbe, az ekléziába, ott meg gondját viselte, két dénárt adott a fogadósnak, ami az ó és az újszövetséget jelenti. Az olaj a Szent Szellem kenete, a bor a megváltás a szabadulás örömének a definíciója. Ott helyben bekötözte sebeit, elsősegélyben részesítette, és a fogadó gondjára bízta addig ameddig vissza nem tér. A szamaritánus pedig elment, hogy visszajöjjön, mert a fogadó sem jó hely, ahogy ez a bűntől teli átkozott világ sem az. Az Úr sokkal jobb helyet készített el ott ahol most Ő van. Az olyan hely, ahogy Pál apostol írta, hogy fül nem hallott, se szem nem látott, amikor el volt ragadva a harmadik égre, hogy el se tudja mondani milyen helyet készített az Úr az őt szeretőknek.

 Erről szól a példabeszéd, hogy a tisztelt egyházi gondozók, papok, lelkipásztorok , amit idézőjelbe mondok, teszik a maguk szent dolgait, tiszta a kezük, hiszen naponta megszentelségben élnek, de az igazi istentisztelet távol áll tőlük, észre sem veszik, hogy ugyanazon a Jerikói úton haladnak lefelé. Az igazi gondnokok, azok akik fel tudják használni a dénárokat a testvérek jólétére és egészséges szellemi értelemben istápolják, gazdagítják mindazokat akiket az Úr rájuk bízott. Megkapják megérdemelt jutalmukat, amikor az Úr visszajön. 

 Nem az én véleményem a fontos, hanem az, hogy milyen állapotban van a kereszténység ma és volt mindig is a megalakulása óta. 

 Na de feltehetjük a kérdést magunknak. “ Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?” „Az, aki irgalmat gyakorolt vele”.

“ Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mt 9, 13).

“Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget! Pedig ezeket kellene cselekedni és azokat sem elhagyni.” (Mt 23, 23)

Isten akarata ellen nem tehetünk semmit.

 Isten akaratával szemben nem tehetünk semmit. 

 Azért hasznos a lassú felfogás, mert így mindent alaposan megrágunk ami érdekel, erre kell hagyni időt. Nem esel abba a hibába, hogy gyorsan le tudod azt gondolva, hogy világosan megértetted. Én sem vagyok túl gyors, inkább én is lassúnak mondanám magam, mintsem gyorsnak. Azért is gondolkodom alaposan és sokat. Azért is tudom pontosan, hogy amiket leírtam az nem a sajátom, vagyis egyértelműen nem én vagyok a Forrás. Nem én vagyok a szerző. Mert minden amid van, az a mennyből adatott néked. A gondolataid is, hiszen a minden az minden. ( Egy levél tartalmából idéztem).

Ebből következik (és a Bibliából is), hogy van melletted (és mindenki más mellett is) valaki vagy valami, aki/ami "súg" neked. Ha mi valakik vagyunk, akkor ők (ezek) is azok. Tehát ez a valaki vagy valakik, Isten rendelése szerint van melléd adva. Ő az, aki láthatatlanul vezet téged, amíg ebben a világban vagy. Vannak melletted és mindenki mellett láthatatlan erők, angyalok-démonok, akik megpróbálnak befolyásolni téged. Az lesz az erősebb, akit Isten dominánssá tesz esetedben. Ez bármikor felcserélhető Isten által és szándéka szerint. Esetemben például szinte teljes csere történt. Ezt nevezi a Biblia megfordításnak vagy új szív adásának. Tulajdonképpen ez szellemi kíséret a te szoftvered. Gondolj csak arra, amikor Nabukodonozor egy barom szellemét kapta meg hét esztendőre. Ő volt a legnagyobb király, azután hét évig úgy élt és viselkedett, mint egy barom (ökör). Legelt, szőrt és karmokat növesztett, stb. Utána meg ismét bölcs király lett. Ez hogy működik? Vagy amikor Isten kiküldi a megtévesztő szellemet, hogy megcsalja Akhábot:

"Ismét monda: Halljátok meg azért most az Úr szavát: Látám az Urat ülni az ő királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felől mellette állani.

És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen, és elveszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla. Akkor eljöve egy lélek, a ki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Mimódon? És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki és cselekedjél úgy. Ímé azért most az Úr adta a hazugságnak lelkét ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes

dolgot ellened."

így is megy ez. De egyébként életed minden pillanatában van ilyen (jó vagy rossz szándékú) hitető "lélek" - szellem melletted. Ilyen (jó szellem) Forrás is, ha nem visz kisértésbe. A művészek ezt nevezik múzsának, aki "megihleti" a földi embert. 

 Tehát minden dolog a világon és minden ember befolyás alatt van. Ezen nem kell megbotránkozni, de nagyon is stimmelnek a Szent Szellem által kijelentett igék. Az Isten Fia, Jeshua ( Jézus) szavai így érthetőbbek ha ezt figyelembe vesszük. Ki- ki de Ő nem volt hittérítő, Ő a Megváltó Isten ember képében, akinek egyetlen Forrása volt, az Atya akaratát ismerte, hallgatta és teljesítette. De Jézust is angyalok segítették olykor, tehát megkell ismernünk, hogy Isten jobbjáról kapunk segítséget, vagy éppen azt akarja, hogy járjuk végig bűnös útjainkat, addig amíg felismerjük, hogy kitől van ez minden.

Mi is fontoljuk meg, milyen forrásból kapjuk az üzeneteket!!!

A befagyott vallás.

 Kedves olvasók, ezek a sorok csak a gondolataim, nem tanítás.

“Jézus pedig azt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és a szadduceusok kovászától!” (Mt 16, 6) 

“Kö­ré­je gyűl­tek a fa­ri­ze­u­sok és né­há­nyan az írás­tu­dók kö­zül, akik Je­ru­zsá­lem­ből jöt­tek, és lát­ták, hogy ta­nít­vá­nyai kö­zül egye­sek tisz­tá­ta­lan, azaz mos­dat­lan kéz­zel esz­nek. A fa­ri­ze­u­sok és ál­ta­lá­ban a zsi­dók ugyan­is a ré­gi­ek ha­gyo­má­nyát kö­vet­ve nem esz­nek ad­dig, amíg a ke­zü­ket meg nem mos­sák. És a pi­ac­ról meg­jö­vet sem esz­nek ad­dig, amíg meg nem mo­sa­kod­nak; és sok egyéb do­log is van, amely­nek meg­tar­tá­sát át­vet­ték, úgy­mint a po­ha­rak, kor­sók, réz­edé­nyek és ágyak meg­mo­sá­sát. Meg is kér­dez­ték őt a fa­ri­ze­u­sok és az írás­tu­dók: A te ta­nít­vá­nya­id mi­ért nem tart­ják meg a ré­gi­ek ha­gyo­má­nyát, és mi­ért ét­kez­nek mos­dat­lan kéz­zel?

Ő pe­dig azt mond­ta ne­kik: Iga­zán pró­fé­tált fe­lő­le­tek, kép­mu­ta­tók fe­lől Ézsa­i­ás pró­fé­ta, amint meg van írva: Ez a nép aj­ká­val tisz­tel en­gem, de szí­vük tá­vol van tő­lem.

Pe­dig hi­á­ba tisz­tel­nek en­gem, ha elő­írá­sa­ik­ban em­be­rek pa­ran­cso­la­ta­it ta­nít­ják.

Mert az Is­ten pa­ran­cso­la­tát el­hagy­va az em­be­rek ha­gyo­má­nyát tart­já­tok meg. (Mk 7, 1-7).

 Legyünk őszinték, hogy a hagyományoknak nagy prioritása van az életünkben, mindaddig ameddig nem ismerjük fel a hiábavalóságát. Ezeregyszázszor lehet ismételni mindazt amit az ige teljes erősséggel és félreérthetetlenséggel hirdet, hogy a sátán műve a tradíciók felállítása a beidegzése egyes Isten elleni dolgokra , hogy az ember ne gondolkozzon hanem kövesse a tradíciókat, meg azoknak tanácsait akik teljesen be vannak vonva ebbe az ügybe. Ha nincs élő hit nincs élő cselekedet. Hiába az emberek jóhiszeműsége ha Isten akaratát nem ismerik. 

  Semmi reményem nincs, hogy valaki megtérne hamis útjaiból, ha Isten az Atya nem vonzza magához. Ezt tessék figyelembe venni, máskülönben meg lesztek tévesztve úgy mint a két és fél milliárd keresztény e földön. 

 Nincs más út az örökléthez, vagyis az üdvösséghez, csakis hit az Isten Fiában. De ez lenne a könnyű út? Igen ez a legegyenesebb út, Isten az Atya akaratából, aki kiválasztotta mindazokat akik Isten szeretik. De miben rejlik ez a szeretet? Hát abban, hogy megkapják Isten Szent Szellemét amit az első Jeruzsálemi gyülekezetre kiöntött. De figyeljük ennek az előzményeit, akik összegyűltek azon a napon engedelmesek voltak Jeshua ( Jézus) akaratának. 

 Ezek után kérdések merülnek fel, mi közünk ahhoz, hogy a Szent Szellem kiömlött az első gyülekezetre? Semmi közünk hozzá, csak annyi, aki elfogadja Isten kegyelmét az Ő Szelleméhez csatlakozik, új felismerés által, megkapja a Szent Szellem ajándékát. Tehát nem egy új Szellem bemerítésében részesül, ahogy ezt hírdetik, hanem csatlakozik hozzá. 

 De ma nem ez a téma, hanem az, hogy a jónak látszó tradiciók nem Isten akarata. Nem is részletezném, mert teljesen fölösleges lenne. Aki érti úgy is érti, aki nem az sosem fogja megérteni, ha csak Isten nem akarja. 

 Már többször is ismételtem, de ezerszer mások is, hogy az élő hit nincs tradíciókhoz kötve. 

 Semmi köze Isten akaratának, hogy valami istentisztelet gyanánt végeznek egy betanított vagy megrögzött liturgia vagy ehhez hasonlóságok. Az ima sem az imádat sem az amit nekünk betanítottak gyerekkortól. Legyünk őszintébek és természetesebbek Istenhez való viszonyunkban. Isten mindenben és mindenhol jelen van és látja a mi szívünket és dolgainkat. Úgy a családi, házastársi intim dolgainkat, a szexuális életünket, ami tabu a kereszténység túlnyomó részében. Ha kereszténység a katolicizmus is, és egységet vállalunk vele, akkor a pedofilia a homoszexualítás és egyebek amiről szégyen írní is, benne van a pakliban. A nagy és mély sötétség birodalma. Nem részletezem azt a vakságot ami mélyebb és mélyebre sűlyed az ugynevezett kerszténységben. Aki ezt nem látja annak hiába is írtam egy szót is. 

Még akkor is amikor gondoljuk, hogy egyedül vagyunk és senki nem lát, a titkos gondolataink és pervezítások amiket tesznek a kereszténységben, nem csak a katolikus papok közt hanem a protestáns egyházak között is. De nem erről szól a téma, de égbekíáltó bűnök ezek. Istennél nincs tabu téma. Látja gyengeségünket, megmondja mint orvos a diagnózisát, irgalmas is kegyelemben részesít minden tudatlanság terén ha azt felismeri az ember. Ha vágyai elragadtattják, mert ha nem is emberi dolog, mert Isten Ádámot tökéletesnek teremtette, de az elferdülés okán sok mindent normának vesszünk. Például azt, ami tabu téma, a házasságon belűli erőszakos szex. A férj vagy talán ami ritkább a női erőszakoskodások. Erről tud Isten. De hiába, ha nincs ebben hite az emberben.

 Soha senki nem mondhatja meg az emberek közül, hogy mit hogyan kell tennie. Mert ember nem lát bele a másikba, csakis a saját ember szelleme. De az ami a felületen van és látható, azt ki kell jelenteni, hogy aki Isten Szellemével nem rendelkezik, az nem is tudja mi kedves Istennek többek között. Az látható minden látó számára ha nem is tökéletesen de zsigerileg ismeri, hogy mi Isten akarata. Attól függetlenül, hogy sok igeismeretben részesülhet, de nem adja magát át Isten akaratának, nagyon nagy durvaságra képes. Mindenben engedve Istennek a legborzasztóbb gondolattól kezdve a legborzasztóbb vágy és cselekedettel együtt Isten arca, tehát Krisztus elé kell vinni a legrejtettebb gondolatokat. Attól nem leszünk szabadok azzonnal, de megbékélünk, mert Isten a kegyelem által megtudja oldani a felismerésünk által, hogy bűneink Krisztusban megbocsátottak. Az ádámi természetünk meghalt a feszületen Krisztussal. 

 A hajlamainkat ami nem is a mi vétkünk mert örököltük az ádámi természetünkben, a Krisztus halálával és Isten Fia hitében az Atya megbocsátja csakis azért, mert a kegyelem Krisztus hitében van. 

Legyen példa Ezsdrás könyvében az az epizód amikor Izrael népe az atyák bűneikért kértek bocsánatot a babiloni fogság után. Nem idézem, akit érdekel megtalálja ezt a részt. Keressétek meg. Az ilyen ember aki csak képletesen ismeri Jézust, soha az életben nem fogja felismerni mi az ami Istenben van. Ez a farizeusi érdektelenség, vagy önigazolás a vallási önigazoltság és ahogy mindig is ismétlem, vallási büszkeség. De sokkal keményebb szavakkal illette Jeshua ( nagyon fontos, hogy így nevezem Jézust, mert értelem szerű) a farizeusokat. A Messiásuk beszélt hozzájuk. Most mi az ábra? Ki beszél hozzánk? Egy Jézus akit egy vallás tekintélyének fogadnak el, aki az oltáron egy halott Jézus a kereszten a templomok homlokzatán és mindenhol egy halott bálvány? Nem annak a Jézusnak a gyermekei vagyunk, hanem az élő Isten Fiának aki feltámadt és most az Atya jobbján ül.  

 Nem szaporítom tovább a szót, mert aki érti ezt a tanítást, annak elég ez is, aki nem érti az nem is érti meg. 

“Amikor valaki hallja a mennyek országáról szóló igét, de nem érti, eljön a gonosz, és kiragadja a szívébe vetett magot. Ez az, amelyik az útfélre esett.” (Mt 13, 19).

A magaslatokon dőlnek el a szellemiségünk.

 A magaslatokon dőlnek el a szellemiségünk.

"Azért ha feltámadtatok Krisztussal, az odafennvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, Isten jobbján ülve." (Kol 3, 1). 

 Csia Lajos fordítását idézem ugyan ebben a témában. “ Ha tehát a Krisztussal együtt feltámadtatok, a fenn lévőket keressétek, ahol a Krisztus van, az Isten jobbján ülve. Eszetek a fenn lévőkön járjon, ne a földön levőkön. Hiszen meghaltatok, s életetek a Krisztussal együtt rejtve van az Istenben. ( Kolossé 3,- 1,2,3).

 Mit jelentsen ez, hogy a fentieket keressétek? Hogyan lehet keresni azt amit nem láthatunk, talán beláthatunk a mennyei világba csak azért mert keressük és megadatik nekünk? Ez egy téves igyekvés, mert az ige ami itt van a szemünk előtt, az jelentette ki az Isten országát a földön, és a mennyeknek országát a mennyben ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ha feltámadtatok Krisztussal, az azt jelenti, hogy új felismerésben részesültetek, ami felülmúlja testi gondolkodásunkat. Minden ami eszünket elfoglalja az az égiek, vagyis szellemi gondolkodás, mindent amit itt látunk a földön Isten trónjáról látunk Krisztusban, ami fontos, hogy amit Isten teremtett az mindennek a mennyei képe. Aki a látomások hatása alatt vannak, azokra csak egy lehet a válasz, hogy Isten a gyenge hitüket erősítette meg ha minden igaz. Ha Krisztust akarjuk látni, keressük a Biblia első lapjától az utolsóig, a szellemi kijelentések a képek a jelképek az ábrázatok a tükörképei Krisztusnak. Az első ábeli véráldozattól fogva a Jeruzsálemi salamoni templomig a benne lévő frigyládával együtt, ami Krisztust jelképezte, Isten dicsőségét hirdette és hírdeti ma is szellemünkben. Ez egy olyan gazdag téma, hogy egy életen át sem tudjuk áttekinteni. 

 A szellemi kijelentések a Bibliában, de inkább amikor Isten szól, csak akkor lesznek szellemiek számunkra, ha Isten szemszögéből látjuk, halljuk meg. Ha Isten úgy akarja, hogy felismerjük mindazt amit Ő számunkra megadott, már a világ teremtése előtt, akkor bizony ha nem is azonnal, de kinyítja azokat az ajtókat a felismerés útján, hogy megláthassuk azokat a kincseket amiket Krisztusban rejtett el. Bizony el van rejtve a világ szeme elől Krisztus igazi arca. A felületes szemlélő nem ismeri fel Őt még ha sokat hallott vagy tanult róla sokat. Az angyalok felügyelete a gyülekezetek felet nem jelenti azt, hogy mindenki aki a földi gyülekezetek tagja védve van minden kísértésektől és megtudja tartani Isten parancsolatait. Minden attól függ, hogy Isten akarata teljesüljön mindenben, és akik Krisztussal feltámadtak, azok mind rejtve vannak Istenben a gyülekezeteken belűl. Testileg lehet kívűl is, vagyis nem jár összejövetelekre, de szellemileg nem mentes a kapcsolata, mert aki ujjászületik aki feltámadt Krisztussal, tagja testének az ekléziának. A hét gyülekezet a Jelenések könyve 2.3 részében a gyülekezetek földi állapotát tükrözik, egyáltalán nem a tökéletességet jellemzik. Ezek ma már nem egy lokalizált csoportról tesznek tanúbizonyságot, ahogy akkor kisázsiában egyszerre megvoltak, hanem állapotokról és jellemzőikről tesznek tanúságot Jesua (Jézus) mindent átható tekintete előtt. Egy kivételével, a filadelfiai gyülekezet, akik  elnyerte tetszését az Úrnak, az azok a testvéri szeretetről voltak és van megjelölve, akikben nincs sok erő, vagyis gyengék, de megtartják álhatatosságukat, kitartóak az igében a szeretetben. De hol vannak ezek a testvérek? Hát ott ahol Krisztus van az Isten jobbján és itt a földön egy testben Krisztussal. 

Az egyszerű kérdés az lehet, hogyan lehet az, hogy egy testben élő itt a földön minden gyarló és jóhiszemű gondolattal ott legyen a Krisztussal Isten jobbján. Ez teljesen más amit a földi élet és hús gondolatú ember el tud képzelni. Isten bölcsessége és elgondolása alapján lehetséges ez, mert a hit nem egy bagatellizált vagy lejáratott szó azok számára akik meg is szenvedik hitük cselekedeteit a világban vagy a családban is, számukra a hit tiszta, nemes és Istentől származó. Az emberek közhellyé tették a hitet, mindenben hisznek, ami tetszik a fülnek és természetüknek. Ilyenek voltunk mi is, akik e romlott világ törvénye allat tengődtünk, szellemileg halottak, Isten dicsőségét nem ismerve a bűn vezérelt minket cselekedeteinkben.

 Az Ószövetség és azon belül a Mózes törvénye és a rendelkezések, mindaz amit Isten parancsolt nekik, vagyis betekintése Krisztus igazi jellemének, természetének tárgyi szemléltetője. Ha a papságát akarjuk kifürkészni, akkor Áron szolgálatát és ruháját kell elemezni, ha Isten teljes és részletes megváltási tervét, akkor az égő áldozatokat kell elemeznünk ami nagyon részletesen le van írva. Meg mindent amit ott találunk a bűn és az engesztelő áldozatokról. De az olvasás nem ad semmit, esetleg gazdagítjuk tudásunkat, szélesítjük ismereteinket a Bibliáról, amit sokan meg is tesznek de tovább nem mennek a felismerésben, mert meg van annak az oka, ha ezt is kutatjuk, akkor felismerhetjük okait Isten rámutat ha akar.

 Azok akik feltámadtak Krisztussal a halálból, meggyógyultak a bűntől, jól tudják, hogy ami itt a földön fontos egy ember életében, azt már szénának, szalmának vagy szemétnek véli, ugyanis ezek az építő anyagok elégnek a tűzben, nem öröklik az örökkévalóságot.

 Egy szellemi gondolkodó ember, ha nem is állandóan szervesen, de alapvetően Isten gondolataival él és gyarapszik Isten a ráható kegyelmében. Ez nem zavarja napi tevékenységeiben. Mind emberek vagyunk, de van egy fontos megállapítás amit itt idézek most.

“Melyik ember ismeri ugyanis az ember dolgait, hacsak nem az ember szelleme? Ekképp az Isten dolgait senki sem ismeri, csak az Isten Szelleme. Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből kiáramló szellemet, hogy tudjuk azt, amivel Isten kegyelme ajándékozott meg bennünket. Amit szólunk is, nem emberi bölcsesség tanította szavakkal szóljuk, szellemi dolgokkal mérve össze a szellemi dolgokat. Lelki ember nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, hiszen ostobaság neki. Nem is ismerheti meg, mert szellemileg vizsgálhatók meg.

A szellemi ember mindent megvizsgál, ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik.

Hát ugyan ki ismerte meg úgy az Úr gondolkodását, hogy taníthatná őt? Bennünk azonban az Úr gondolkodása van.” ( 1 Kor. 2,- 12..16).

 Itt is láthatjuk, hogy nincs közvetítő angyal vagy forrás ami kiokosítaná azokat akik Krisztusban vannak. Isten aki kijelentette magát az ekléziának a Szent Szellem által, hamisítatlan igazsággal áldotta meg Gyülekezetét, mert ez az eklézia nem földi Isten népét alkotja, hanem már most fel van ültetve Isten mennyei berkeiben mint egyedi mennyei népe, akik öröklik Jézus Krisztus minden mennyei áldását a fiúságban. ” De az ir­ga­lom­ban gaz­dag Is­ten az ő nagy sze­re­te­te ál­tal, amellyel min­ket sze­re­tett, min­ket, akik ha­lot­tak vol­tunk vét­ke­ink­ben, Krisz­tus­sal együtt meg­ele­ve­ní­tett – ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –, és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban, …”(Ef 2, 5-6).

 A másodrendű témák amivel sokan foglalkoznak, az még nem bűn, de ahogy az írás is mondja, az nem maradandó, széna, szalma, fa meg egyéb anyagok, mint a filozófia a teremtés metafizikai kutatása, a szellemek és démonok űzése és sorolhatnám ezer és ezer fölösleges dolgokat, sokszor károsak az emberre, de ha nem is, csak időpazarlás. Mennyi nagy gazdagság rejlik Krisztusban amit még nem fedeztünk fel, és mégis az ember kíváncsisága máshova vezeti el gondolkodását. Érdekesebb talán felfedezni a föld titkait az űr a koszmosz rejtélyeit, de akkor ismerjük be, hogy minket nem elégít ki Krisztus ismerete, az edényünket mással töltjük fel. Pedig az ember is edény és korlátolt, mégha a tudása nem is tőle, belőle származik. Valahol vagy megálltunk és érdektelenné vált Isten kutatása, vagy már gazdagok lettünk, semmi újat nem kapunk, mert mindenben már otthon érzük magunkat mintha megérkeztünk volna a végállomásra 

 A természettudomány a történelem a világi gondolkodás még ha az alternatív érdekfeszítő is és rejtélyes dolgokat fedez fel, jobban vonz minket mint Isten megismerése Krisztusban, akkor egyszerűen nem Krisztus a priorításunk.

 Az igazság nem a láthatóságban van, mégha tükrözi is azt a teremtésben, hanem Istenben aki teremtett, de úgy, hogy az látható legyen a látók számára. A szellemi látás nem vezet a sötétségbe, hanem egy tudatos szellemi élethez vezet. Hiszen tudja kiben hisz és kit kell követnie.

“De tud­juk azt is, hogy Is­ten Fia el­jött, és ér­tel­met adott ne­künk arra, hogy meg­is­mer­jük az iga­zat, és mi az igaz­ban, az ő Fi­á­ban, Jé­zus Krisz­tus­ban va­gyunk. Ez az igaz Is­ten és az örök élet”. (1Jn 5).

 Ebben kell megmaradnunk, akkor Isten mennyei országának gyümölcseit általunk termeli ki Isten, vagyis már meg is ért Krisztusban minden ami Istentől származik