Szellemi vezetés a Biblia tükrében.

 

Részlet az Avatár c. könyvből. ( Ted Kereshe)

Szellemi vezetés a Biblia tükrében.

Továbbra is a szellemi vezetés témájánál maradva, majd napi szinten szembesülök azzal az egyébként elképesztő ténnyel, miszerint az egyes emberek megismerkedve ugyanazon információkkal, történésekkel, jellemzően gyökeresen más és más következtetésekre jutnak azok vonatkozásában. Ez egy egyértelműen megfigyelhető és tapasztalható jelenség. Ennek pedig kizárólag az adott ember egyéni látásmódja, szubjektuma lehet az oka, ez is egyértelmű. Ez az egyéni látásmód, amely az ember szellemiségéből fakad.

Szellemi befolyás, befolyásolás. Már megint a magyar nyelv, amely oly sok mindent oly tisztán leír. Befolyik a szellem a tudatunkba. Emlékezzünk csak vissza, hogy szubatomi szinten hogyan is néz ki egy ember! Bár már ez, a valós helyzetet igen pontosan bemutató magyar kifejezés, illetve szavak is tartalmazzák az igazságot és a lényeget, mégis sokan,

a legtöbben ezt a szellemiséget önmagukban keresik, a saját részüknek vélik és érzik azt. Időnként, – mint korábban is olvashattad, amikor a Forrás egy ilyen alkalommal azonnal tanított, és ezáltal egyértelmű megerősítést adott számomra, mégis – elfog a kétség azzal kapcsolatban, hogy van-e reális esély megértetni egy olyan emberrel az igazságot, aki nem tapasztalta meg az ahhoz vezető tapasztalásokat. Aki ezáltal mást gondol ebben a témakörben, vagy bármi egyéb kapcsán. Most vonatkoztass el attól,hogy szerinted mi az igazság, nézd általánosan ezt a problémát! Ha csupán teoretikusan nézed ezt a kérdést, egészen biztosan érteni fogod, hogy mire vagyok kíváncsi. Azon gondolkodom, hogy van-e lehetőség egy olyan tétel bizonyítására, mint például a predesztináció? Vagy, mint könyvünk legfőbb témájára, a szellemi vezetésre – egy külső forrás közreműködésével – abban az esetben, ha nem tapasztaltad meg egyes szám első személyben ezt az „élményt”. Arról

nem szeretnék vitát nyitni senkivel, hogy az embereket kivétel nélkül Isten vagy a sátán vezeti. Ha rendszeres olvasóm vagy, akkor erről nem is kell beszélnünk, hiszen ez

egyértelmű tény. Ám ha ezt el tudod fogadni, akkor logikusan továbblépve el kell gondolkodnod azon is, hogy Isten vagy a sátán milyen módon teszi ezt? Isten vonatkozásában minden fenntartás nélkül el tudnám hinni magam is, mivel az Ő lelke (szelleme) olyan határtalan és mindenre kiterjedő (mert, valóban az is), hogy korlátlanul képes minden egyes választottat akár személyesen vezetni, de sátán esetében ezt kizártnak tartom. Ő nyilvánvalóan közvetítők, szolgák segítségét, közreműködését kell, hogy igénybe vegye ennyi lény megvezetéséhez. Elsőre soknak tűnhet számodra, hogy napjainkban mondjuk hat és fél milliárd, a széles úton, hazug tanítások, hamis szellemi vezetés által és

alatt haladó embert kell sátánnak navigálnia. Ennyi gonosz szellemi entitás létezne? Azt kell mondjam, hogy ennél sokkal több létezik. Ha ezt soknak érzed, akkor ismét a

torz perspektíva okán látsz homályosan. A szellemvilág, az amelyet nem vagyunk képesek észlelni, sokkal hatalmasabb, mint az anyagi sík, ahol mi élünk, így sokkal több entitás él

ott. Seregestül jutna mindannyiunkra belőlük ilyen is-olyan is. A vezető szellemek, őrangyalok földi ember mellé való „beosztásáról” beszéltem már,de legyen itt is néhány szó erről felelevenítés képpen. Ha Isten gyermeke vagy, akkor Isten gondoskodik számodra megfelelő kíséretről, azaz szellemi vezetésről földi életed idejére. Ám ezt kizárólag akkor

teszi, ha nem fordult el tőled valami okán. Bár sokan vannak, akik ezt a lehetőséget vitatják vagy nem értik, ám a Biblia egyértelműen nyilatkozik erről a helyzetről:

„De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.”

„Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

„Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.”

„Mindazok ugyanis,akiket Isten Szelleme indít, Istennek fiai.”

„Maga a Szellem a mi szellemünkkel együtt tesz tanúságot arról,hogy Isten gyermekei vagyunk.”

 

Fenti idézetek egyértelműen rámutatnak azon tényre, hogy nem mindenkiben „lakik” (ismerhető fel) Isten lelke. Csia fordítása szerint, egyébként helyesen: szelleme vagyis szel-

lemisége. Rámutatnak továbbá e versek arra a tényre is, hogy akiben nem a Krisztus lelke van, az nem az Övé, azaz nem Őhozzá tartozik. Sajnos félrevezetőek lehetnek a fordítások, hiszen azt sugallhatják, hogy magának Krisztusnak, vagyis az Istennek a lelke lakik a választottakban. Ez természetesen csak bizonyos mértékig igaz. Annyiban, hogy minden lélek Istené, hiszen Ő teremtette azokat. Ám itt valójában Krisztus szellemiségéről van szó. Tehát, aki az Urat követi, szívéből szereti Őt és hallgat a tanításaira, azokban van a Krisztus lelke, szelleme. Szellemiségüket tekintve Isten gyermekei, azaz szellemi vezetésük Istenhez tartozik, így az az Isten felé navigálja,fordítja őket. Az utolsó vers pedig azt mutatja be szemléletesen, hogy előbbi állításomhoz híven van egy Isteni szellem (ez a Szent Szellem, amely azonban nem egy önálló isteni személy, mint azt a katolikus hazugság állítja, hanem az Isten elválaszthatatlan része, Ő maga, ahogyan a te lelked sem egy tőled független létező, hanem te magad vagy az) és van az emberé, amelyek tehát két különböző szellem, csak azonos szellemiséggel bírnak. Meglátásom szerint már ezekből az igékből is jól megérthető és alátámasztható azon állításom, hogy az emberek szellemi vezetése jellegüket tekintve két nagy csoportra osztható. Itt megint muszáj egy kicsit visszautalnom a korábbi írásaimra, hiszen egyébként logikai bakugrásnak tűnne némely következő állításom. Tehát az tisztán látszik, hogy Isten valami alapján a még jelenleg is a földön élő embereket már véglegesen szétválasztotta, valamilyen csak általa ismert – nyilván és egyértelműen igazságos döntés alapján – választottakra és olyanokra, akik ugyan meghívottak voltak, de nem lettek választottak. Ettől igen sok teológus frászt kap, mert képtelen megérteni azt a helyzetet, hogy a szeretet Istene, egy nyilvánvalóan igaz Isten,hogyan tehet ilyet. Fejből tudják az egész Bibliát, de ezt nem értik. Elképesztő, amikor hallgatok egyes előadásokat, és érzem az előadóban ezt a kínt. Érzi, hogy valami sántít, de nem érti a dolgot. Sorolja az igéket, amelyekkel valahogyan képes alátámasztani a saját elgondolását, illetve azt, amit

megtanítottak neki a teológián vagy ki tudja hol, de utána még saját előadásának részeként szembesülnie kell azokkal az igékkel is, amelyek ezeknek az elgondolásoknak szögesen ellentmondanak. Nézzük például ezt az igét:

„Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.”

Na, ezzel sok a baj. Mert mi az, hogy „választottak”? Már ki vannak választva? Előre? Hát igen, ez a helyzet.Jaj,de akkor mit mondjunk az embereknek, hiszen ha Isten előre választott, (ahogyan az alábbi igékből ez nagyon egyértelműen megérthető), akkor hiába is erőlködünk, az lesz, amit Isten rendelt számunkra? Igen. Tehát az ige, Károli –Ap.Csel. 1:

„A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének,és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének.”

Ha valakinek ez nem elég egyértelmű, hát íme ugyanez érthetőbben Csia Lajos szerint:

„A nemzetek örültek,ahogy ezt hallották,dicsőítették az Úrnak igéjét,és akik csak örök életre voltak rendelve, hittek.”

Tehát csak azok hittek, akik (eleve) örök életre voltak rendelve. Nézzük meg az ide kapcsolódó más igéket is Károli majd Csia szerint: Róma :2:

„Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek,hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.”

„mert akiket eleve felismert, azokat a többiektől eleve

különválasztotta, hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, hogy így Isten Fia sok testvér között az elsőszülött legyen.”

Róma :

„Akiket pedig eleve különválasztott, azokat el is hívta, akiket elhívott,azokat igazságosakká tette,akiket igazságosakká tett, azokat meg is dicsőítette.”

Efézus 1: Károli:

„A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által,”

Efézus 1:11 Csia:

„Egyesüljön abban,akiben sorsrészünket is megkaptuk, ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott minket az,aki a tőle akart terv szerint munkásságával a mindenséget áthatja”

1Péter 1:2 Károli:

„A kik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében,engedelmességre és Jézus Krisztus vérévelvaló meghintésre:kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.”

János evangéliuma 1: Csia Lajos szerint (helyesen):

„Kinyilatkoztattam nevedet azoknak az embereknek, akiket a világból nekem adtál. Tieid voltak és te nekem adtad őket, ők meg a te igédet megőrizték.”

Ez utóbbi idézet Krisztustól származik. Azt mondja „azoknak az embereknek, akiket a világból nekem adtál”.

Tehát nem mindet adta oda az Atya a Fiúnak. Ha mindet odaadta volna, akkor minden ember hallgatna a Fiú szavára. De ez sajnos messze nem így van. Azt is mondja itt

az Úr, hogy ezek az emberek (eleve) az Atyáéi voltak. Tehát már azok voltak eddig is, nem itt tértek először helyes felismerésre. Itt csupán újra felismerték az Istent. Nézzük meg a következő igéket ismét csak Csia Lajos értelmezése szerint helyesen! Róma 1:2-2:

„S mint ahogy ők Istent kipróbálták s elvetették, nem méltatva arra, hogy ismeretükben megőrizzék, annak megfelelően Isten is olyan életfelfogásnak dobta őket oda, mely majd az ítéletkor nem állja ki a próbát. Hogy azt tegyék, ami ocsmány, hogy telve legyenek mindenféle hamissággal, rosszasággal, haszonleséssel,gonoszsággal, jól-lakjanak irigységgel,gyilkolással, civakodással, cselszövéssel,gonosz szokásokkal.”

Tehát egyes emberek kipróbálták (megismerték már valahol, valamikor előzőleg) Istent, de elvetették Őt. Nem méltatták arra, hogy ismeretükben megőrizzék. Azaz nem emlékeznek Őrá, nem törődnek Vele, De miből gondoljuk azt, hogy ez a megismerés kizárólag ebben a világban történhetett? Akik így gondolják, megint csak a hibás kiindulásból eredő hibás következtetés csapdájába esnek. Az ige ezt igazolja, hiszen így folytatódik: „annak megfelelően Isten is olyan életfelfogásnak dobta őket oda...” Ha azt szeretnénk ebbe belemagyarázni, hogy mindez kizárólag itt a földi létben történhetett meg, akkor miképpen lenne lehetséges az, hogy az emberiség túlnyomó többségének soha, egyetlen pillanatra sem jut eszébe Jézus Krisztus? Ha ezek a tömegek ebben a világban, jelen életükben próbálták (ismerték) volna meg Istent és vetették volna el, akkor nem létezhetnének olyan emberek a földön, akik soha egyetlen pillanatig sem foglalkoztak az Úrral. Olyanok, akik csak és kizárólag azért élnek, hogy a maguk kedvében járjanak.

Szerezzenek, birtokoljanak, hatalmasok legyenek, élvezkedjenek és e célok érdekében tökéletesen gátlástalanul mindet elkövessenek amit csak célravezetőnek látnak. Ezek

az emberek azok, akiket az Isten ilyen életfelfogásra “dobott oda”. Oda a földre. Ezeket az embereket képtelenség emberi eszközökkel megváltoztatni,megtéríteni, prédikáljon nekik

bárki bármit. Ha Isten nem akarja őket megmenteni,akkor nem menekülnek meg. Ebből fakadóan tökéletes hiábavalóság, időpazarlás minden ebbéli igyekezet. Persze ha valaki

ebben fáradozik, az is Isten akarata szerint van mégpedig azért, hogy az ítéletkor ne érvelhessenek ezek azzal, hogy ők nem tudtak semmiről. Az igazság itt van, megismerhető

 

mindenki számára. Az, hogy valaki nem figyel oda erre, nem lesz mentségére az Isten színe előtt.

Az eretnektől...fordulj el..

Galileo Galilei-t is eretnekségért állították elő.

 Az eretnektől...fordulj el..

Titusz 3:10 " Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld; (Károli) A szakadár embert egy vagy két intés után utasítsd el," (Csia Lajos) fordításában.

 Ezt az igerészt azért kellet két féle fordításban feltüntetnem, mert az eretnek szó a régebbi verzió, és ma már inkább a középkor jut az eszünkbe, amikor a keresztények keresztényeket égettek el a máglyán testvéri szeretetből. A szakadár szó pedig ma él, habár a jelentése ugyanaz, de nem von magával  gyilkos szándékot csak gyűlöletet egyes keresztények között. Engem a szomszéd katolikus kántor, szakadárnak nevezett, mert más felismerésre jutottam, és gyakorlatilag nyilvánvaló lett, hogy már nem tartozok a katolikus egyházhoz, habár ott kereszteltek meg és ott vagyok bejegyezve, ha nem húzták ki a nevemet. De ma ezt élve meg lehet úszni a testvéreknek már nincs olyan hatalmuk, beleszól a jog és a törvény. De abban az időben a papok voltak a törvény. Még az inkvizíció előtt a világ pogány hatalmasai előszeretettel gyilkolták és üldözték a Krisztus követőit, azután egy kevés nyugalmi időszak következett i.sz. után 313 tól, egész az 1500 as évekig. De ezt mindenki tudja.

 Urunk szeretetre tanít, hogy szeressünk és bocsássuk meg az ellenünk vétkezőknek, és inkább legyünk igényesebbek önmagunkkal szemben. Az önmagunk elítélése felmagasztalja Istent és lekicsinyli önmagát. Állandó önelítélésben kell lennünk? Nem! A lelkiismeretünk figyelmeztet, a szívünk és lelkünk irányítója, és ha vétkeztünk vagy igazságtalanul cselekedtünk, a lelkiismeretünk emlékeztetni fog rá. A Szent Szellem hat akkor a lelkünkre. Az ítélet csak azokban marad meg, akik nem térnek el az eretnekségtől, illetve hangsúlyozzák makacsságukat, akik kitartóan hirdetik a saját dogmájukat ezoterikus hitvallásukat,  kiragadva  a Biblia kontextusából, és bizonyos igazságokon alapulnak anélkül, hogy figyelembe vennék az adott kérdésekkel vagy teljes igazságokkal kapcsolatos kiegészítő gondolatokat. Az ő igazságuk egy befejezett teológia, nem vita tárgya, axióma. Általános szabály, hogy fogalmaik megzavarodnak, és nem csak önmagukat lokalizálják, hanem viták és vélemények nélkül, teljes igazságként mutatják be meggyőződéseiket másoknak. Pál apostol azonban utasítja Titust, hogy ne foglalkozzon ilyen makacssággal. Pál apostol a  harmadik fejezetben Titusnak egyszerűen ír erről, és ezzel a tanáccsal az ember megmenekül az állandó viszályoktól.

A törvényről szóló viták „a mi korunkban a dogmákról” az ördög műve, mert el akar tériteni minket a fő dologtól, és ki akarja ütni az igazi talajt a lábunk alól, amelyen az Egyház és minden egyes hívő ember szellemi otthona épűl, vagyis Krisztustól akar eltéríteni.

A cikk elején említett szeretet arra tanít, hogy ne hagyjuk el az Úr Jézus Krisztust, mert a szeretet nem irigykedik, nem verseng nem keresi a magáét stb. és mindaz, ami Neki kedves, ha engedelmeskedünk a Krisztus Szellemének tanácsának és vezetésének. Az Ő akaratától való legkisebb eltérés bánatot okoz.  Érdemes ezen az alapon vitatkozni? - Nem éri meg. "Mert valamikor esztelenek voltunk..." De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által, Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által; Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.…” (Titusz 3-4.7).

Isten ezekkel a szavakkal magyarázta el, miről folyik a vita a mai napig. De ne menjünk bele a részletekbe, éppen azért, hogy teret ne adjunk a vitáknak. 

Sokszor összekeverjük az Isten iránti buzgalmat az ártatlanságunk bizonyítására irányuló szenvedélyekkel. 

 Mindenekelőtt  meg kell tudnunk,  mi tetszik Istennek. De ehhez természetesen magunknak is félre kell tennünk testi késztetéseinket. 

Minden, ami a Szent Szellemtől való, minden igaz, és örökli az örökkévalóságot, a testből való emberi bölcsesség itt lesz elhantolva a földön.

A szeretet megjelent Jézus által, de a bűn iránti szeretet nem jelent meg. Ezért még ha szeretjük is az embereket, nem szeretjük az ő bűneiket, elsősorban a sajátunkat kell megutálni. Türelmesnek kell lenned a testvéreiddel szemben, de ne tanítsd kitartóan egy eretneket. Főleg azokat akik valamilyen okból, szakadároknak könyvelünk el, ha elhagyják a "mi" gyülekezetünket. Itt igazából nem is erről van szó. Vagyunk e olyan szellemi magaslaton, hogy meg tudjuk ítélni ki a szakadár? Az eretnek nem a világ vagy pogány fiaira jellemző, hanem a kereszténységen belüli, többször a tanítói, lelkészei egy és más gyülekezetnek. A pogányok nem lehetnek szakadárok, mert nem szakadnak el Krisztustól, mert nem is voltak krisztuséi. De a keresztény, aki nem Krisztus követője, hanem idegen filozófia és kultusz követője, az lehet eretnek, mert nem Krisztus tanítását követi. Na de hagyjuk ezt a gondolatot nyitva.

Az ÚR háza nem előre öntött panelekből épül!

 

Miklós Molnár

Ntfovemb12oe0nasr or143uge., 6:38  · 

Az ÚR háza nem előre öntött panelekből épül!

"Ha pedig kövekből csinálsz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kőből, mert amint ráveted faragó vasadat, megfertőzteted." II.Móz. 20:25.

Urunk Szellemi Háza már készülőben van. Akiket Ő elpecsételt, azokból épül fel, ez a csodálatos, csak az Ő szemei számára már most is látható (Egy)HÁZ.

Az Ő Szelleme az, Aki által elhívja, elpecsételi mindazokat, akiket a világ felvetése előtt kiválasztott az Ő Fiában, Krisztusban, mint építőköveket. Így aztán magát az “építőanyagokat”, (a köveket, nem öntött téglákat, vagy paneleket) az Építőmester már kiválasztotta, és meg is jelölte, ezek az Ő tulajdonai, és Hozzá tartoznak. Ebből épül fel az Ő tulajdonában lévő Szellemi Ház, a már megvásárolt minden darab “kövekből”!

A manapság látható “gyülekezetépítés” alkalmával sajnos ez gyakran nem így van. Sok felekezet, egyszemélyes tulajdonú Kft.-ként működik. A maga, – vagy egy ember – dogmatikája, elképzelése mintájára formálja ki az “élő emberi építőköveket”, mégpedig a saját maguk elképzelése szerinti, általuk készített SABLONJAIKAT használva öntik ki őket, gyülekezeteik “építőkövévé”. Így lesz a KŐBŐL TÉGLA. Negatív példaként ott áll előttünk a Bábel toronyának építése, ahol már az elhatározás is rossz volt: "Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén." I.Móz.11:4 - és a módszerre figyeljünk: "Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk." I.Móz.11:3. Na így aztán gyorsan megy az építés. Előre kigondolt sablonba önteni a építőkövet. Hűha! De az Úr háza ÉLŐ ÉPÍTŐKÖVEKBŐL ÁLL! Ezeket sablonba önteni TILOS! Isten a kövek, - a mi - formázónk. Arról nem is beszélve, hogy mi is tartja össze ezeket az Írás szerint? "..a földi szurok volt pedig a habarcsuk." Uram Isten, szurok! Az Isten házát pedig, akik MI VAGYUNK, pontosabban - az emberi kéz nem érte köveket, - nem a szurok, hanem az Ő SZERETETE TARTJA ÖSSZE! És lásd az eredményt: Bábel vége nem JÓ!

Tehát ezek már nem a természetadta kövek, hanem pontos méretre készült, EMBERI KÉZ ÁLTAL MEGFORMÁLT, egyforma, sablon ”téglák, blokkok”. De te pedig .... oltárt az Úrnak, a te Istenednek; olyan kövekből való oltárt, amelyeket vassal MEG NE FARAGJ." V.Móz.27:5.

Mert Isten nem panelt épít, nem akarja, hogy az Ő Háza emberi kéz formálta, építőkövek által épüljön, mert jogot formál arra, hogy azokat kizárórag, az Ő saját Kezével formálja, és készítse el.

Mert ez az Ő háza, tulajdona, minden darab építőkőhöz az Ő VÉRE TAPAD, hisz Ő fizetett értük drága Életével. és nem a mienk, se nem valakié. Ez nem az “én, gyülekezetem”, hanem az ÖVÉ! Emlékezzünk, az Ótestamentumban, amikor oltárt építettek az Úrnak, Ő nem engedélyezte, hogy az építőköveket emberi kéz metssze, formálja ki! Természetesen ezekből a “emberi kéz érintése nélküli, formátlan kövekből” sokkal nehezebben, és lassabban épül fel a szellemi Ház, ehhez idő kell. Ne aggódjunk, Istennek van ideje! Az Úr áldjon. Miklós Molnár

A leprától való megtisztulás.

  A leprától való megtisztulás.

 Itt és most, fogunk beszélni a bűn gyógyíthatatlan mivoltáról. Az ember bűnben születik és bűnben hal meg, nincs mentség, ha csak az Isten nem ítéli meg a bűnöst tisztának. De hogyan történhet ez meg? Segítségül vettem a Leviták könyvéből a lepráról szóló törvényt. Ami részletes leírást ad a leprás betegség tüneteiről. Csapjunk a közepébe.

 

"Ha pedig folyton fejlődik a poklosság a bőrön, és a poklos fakadék elborítja a fakadékosnak egész bőrét tetőtől talpig mindenfelé, amerre a pap szemei látnak; És ha látja a pap, hogy ímé elborította a poklosság annak egész testét: akkor ítélje tisztának a fakadékot; mivelhogy egészen fehérré változott az, tiszta az".( 3 Mózes 13,-12,13)

 

A 13. fejezet részletesen tárgyalja a leprát, az ember széles körben elterjedt megszentségtelenítését, amely még a fejét és a szakállát is beszennyezi, és különféle formákban nyilvánul meg. Itt van a bűn legjellemzőbb képe, amely ebben a ragályos és gyógyíthatatlan betegségben nyilvánul meg. Lehetnek más betegségek is, amelyek külsőleg hasonlítanak a leprára, de valójában csak gyanús tünetekkel járnak. Ebből egy fontos rendelet következett: az embernek nem volt joga saját bűne felett ítélkezni. Mózes törvénye előírta, hogy az izraelita állapotát egy másik személynek vesse alá, aki lelki mentor volt, vagyis papi ranghoz tartozott. Megkapta az Istenhez való hozzáférés jogát, és ezért csodálatos ösztönnel kellett rendelkeznie ahhoz, hogy a szentély kritériumai szerint meg tudja különböztetni, hol a jó és hol a bűn.

 

Az egy esetben megfigyelt eredmény (12., 13. v.) valóban elképesztő – amikor a lepra tetőtől talpig teljesen beborítja a beteget. Egy tisztátalan szem számára ez tűnhet a legrosszabbnak, mivel a lepra teljesen kijött, és a beteg egész testét beborította. De csak ebben az esetben volt oka a papnak tisztának nyilvánítani a beteget! Igen, amikor a bűnös eljut a legrosszabbra, és rájön, megbocsátást nyer. A bűn nem tudott tovább terjedni, felismerték és tisztának nyilvánították. A beteg többé nem akarja érvényesíteni saját igazságát, hanem Isten igazságos ítéletének kezébe adja magát, és a hit által igazul meg. Isten jogot adott a papnak, hogy tisztának nyilvánítsa azt, ami egyértelműen tisztátalan. Azok, akik ilyennek ismerik Istent, merészek lesznek a hitben. A belé vetett hit illett ehhez a reménytelen esethez; Istennek ez volt az egyetlen lehetősége, hogy itt bizonyítsa felsőbbrendűségét. Bíznunk kell benne, hogy ennek mindig így kell lennie. Ha olyan embert lát, aki tisztában van bűnével, de mégis alávetette magát Istennek, biztos lehet benne, hogy áldást és teljes bocsánatban fog részesülni. Ha valaki igyekszik elrejteni a bűnét, hallgat róla és igazolja magát, ahelyett, hogy beismerné az összes bűnét, bármilyen szörnyűek is legyenek, az csak akadályozza Isten kegyelmének észlelését, és bizonytalanságot szül. Az ilyen törekvések csak hiú reményeket táplálnak, tagadják az emberi bűnbeesés mértékét, és elvágnak minden utat az isteni kegyelem elnyeréséhez. Legalábbis az, aki egyedül meg tudja gyógyítani a leprásokat, arra buzdította őket, hogy ne rejtsék el ennek a betegségnek egyetlen jelét sem (45., 46. v.).

 Van egy orosz mondás, " egy nő nem lehet félig terhes". Nagyon jól tükrözi azt, hogy a tisztátalan nem lehet félig tiszta és félig bűnös. Sajnos ez nem ritka eset, amikor az ember meghagyja magának a döntést mi a jó és mi a rossz benne. Az ilyen emberek a saját csapdájukba estek. Ezek az emberek tisztátalanok maradnak Isten szeme előtt, és valójában még karanténba vannak. 

 

Minden embernek ha szüksége van a gyógyulásra, a bűntől való megtisztulásra, kérje a Főpapot Jézus Krisztust, aki közben jár az Atya elé miértünk, hogy mi is úgy lássuk a bennünk levő bűnt ahogy Ő látja. Az ilyen ember megismerte az Isten fennhatóságát, ez egy felbecsülhetetlen áldás a számára. Legyen dicső az Ő neve mindörökké Ámen.

Az érdeklődők itt találhatják meg a többi írásaimat.

https://mindenbenkrisztu.blog.hu

Feltárult Isten titka....

 

Feltárult Isten titka....

 "Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted." (Mt 11, 25).

Jézus e szavai nem jelentik azt, hogy Isten elrejti az üdvösség üzenetét a bölcs emberek elől. Isten nem csökkenti és nem ítéli el azokat a tehetségeket, amelyekkel az embereket felruházta. Nem áll az ostobaság vagy lustaság oldalára; ellenkezőleg, azok oldalán áll, akik teljesítik parancsát: "töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; " (1Móz 1,28).

Jézus Krisztus itt nem a földi dolgok és események ismeretéről beszél, hanem Isten ismeretéről és üdvösségéről. Az emberi tehetség és az intelligencia nem ad előnyt az embereknek Isten megismerésében; ellenkezőleg, sokszor megakadályozzák azt. Az Istentől való távolság gőghöz és büszkeséghez vezet, miközben figyelmen kívül hagyja az Istentől jövő világosságot.

Isten rejtve marad e világ bölcsei elől, vagyis azok előtt, akik elképzeléseiket Isten Igéje fölé helyezik, gyakran egyszerűen elutasítják azt. Megnyílik a  "kisdedeknek ", azaz, akik bűnösnek vallják magukat. Nem az elméjükkel ismerik Istent, hanem a lelkiismeretükkel. Felkiáltanak: "Jaj, elvesztem! " (Ézs 6,5) és válaszolnak az Úr hívására: "Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket."(Mt 11,28). Ez az egyetlen út Istenhez.

Tehát Isten nem utasítja el a bölcsességet és az értelmet, valószínűleg "a bölcsesség kezdete az Úr félelme", ezt a fegyelmet vagy leckét a lelkiismeretnek szánja, nem az észnek.

"Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett......" (Róm 1:21-22)

A hálátlanság következménye, hogy Isten tisztátalanságba, szívek kívánságaiba adja az ilyen embereket. Az lehet hogy az ajkukkal hálát mondanak, de a lelkükben maguknak tulajdonítják tudásukat Istenről. A tudósok már eléggé sok titkot felfedeztek a teremtésben, ami hasznára is válik az emberiségnek, igaz a sok kütyü nem biztos hogy hasznos, de vannak olyan reális felfedezések amik nem a hadiipart szolgálják, hanem az emberek bajain segítenek.  Sokszor láthatjuk a keresztények soraiban, akik velünk voltak, ideológiájuk szörnyeteggé változtatták őket. Ha a kegyességnek látszata meg is van, de környezetük erős befolyásolásával despotává válnak. Körülbelül így néz ki: " honos a közösségben több vélemény, az enyém helyes, a többi, helytelen". Sokat  tesznek vesznek, és látható terméseik lesznek, de a fát a gyümölcséről ismerik fel. Ezek tekintélyek sokszor elbűvölik tudásukkal az embereket, mert intelligensek a kegyesség látszata meg van rajtuk. De ebben az emberek is vétkeznek, mert őket elbűvöli az emberi bölcsességük. De miért mondom, hogy a keresztények közösségében is létezik ilyen, hiszen itt a világ bölcseiről beszél az ige. De ezek a világi bölcsek már rég beszivárogtak a kereszténység soraiba. De maradjunk a témánál.

"Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét? Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket...Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;..Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem." (1 Korinthus 1:18-21, 27-29)

Ha ez csak az én véleményem volna, akkor hallgatnék, de Jézus mondja ezt: "Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló." (János 10,-1)

Az Úr tolvajoknak és rablóknak nevezi, akik nem a kapun mennek be a bárány aklába, hanem néhol átmásznak. Ezeknek a tolvajoknak és rablóknak első ránézésre báránybőrök van, mert azonnal nem felismerhetőek a bárányok által, nem lehet őket megkülönböztetni a juhoktól, hiszen ők is a Megváltó Krisztust hirdetik, csak némi különbséggel. Önmagukat és tanaikat is egyben hirdetik. Hadd ne hozzak fel példát. Eme jelenség felismerésére éles látás és hallás szükséges. Nem hiába megvan írva elég gyakran "akinek füle van az hallja"

 Pál példáját követve látjuk, hogy tetszett a Szent Szellemnek: „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék." (1 Kor. 1.30.31) ...

Különösen jól látható a büszkeség  a vallási ünnepek idején. A vallásos büszkeség nagyon káros Krisztus munkájára. A zarándokot, azokat, akik még nem találták meg az igazság útját, megkísérti ez a sokféleség.  A zarándok aki keresi Istent, előbb  látja a keresztények pompás templomait, sokszor szerénynek nem mondható imaházait, és ünnepeit. Ezt látja először. John Bunyan jut eszembe ilyenkor, az ő könyve a "A zarándok útja". 

Biztosan tapasztaltuk már, hogy a szupermarketekben a kenyeret nem a bejáratnál árulják, hanem teljesen a mélyén. A vásárlóknak át kell mennie az árukkal teli polcok között. Ezek marketing trükkök. Tehát spirituális értelemben a lélek először a kereszténységet valló embereket látja. Jézust megtalálni aki a kenyér a felajánlott vallások között kell áthaladni, mélyen rejtve van. Sokszor nem fog ellenállni a kísértésnek. Saját tapasztalatból tudom. De ha a lélek valóban megtalálja a kenyeret, akkor ez a sokféleség csak hiúság lesz számára. A megtévesztés miatti sok szenvedést átélve a lélek az Úr Jézusban találja meg a lélek nyugalmát. Akkor szabadon felkiáltott: "Abba Atyám", Atyám, te vagy a tanítóm, és csak a te hangodat hallom.

 

Drága testvérek, barátok és olvasók, ez az én bejárt eddigi utam tanúságtétele. Vegyétek úgy, hogy nem fotel keresztény voltam, most már az vagyok, hanem sok sarut váltottam utam során testileg is, szellemileg is.

"Mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől."

 "Mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől."

Apcsel  2.-38..41 " "Térjetek más felismerésre! – mondta nekik erre Péter –, és merítkezzetek be mindannyian a Krisztus Jézusnak nevébe vétkeitek bocsánatára, és majd elnyeritek a Szent Szellem ajándékát. Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek, valamint mindazoknak, akik messze vannak, akiket az Úr, a mi Istenünk még el fog hívni." Sok más szóval tett erős bizonyságot és úgy kérlelte őket: "Mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől." Azok már most, akik szavát örömmel fogadták, bemerítkeztek, úgyhogy aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott az eklézsiához."

Ma olyan témánk van, amely mindig aktuális az emberiség történelmének minden korszakában, ha valóban, ismerve az Úr útjait a Szentírás szerint, folyamatosan az ember mint olyan romlottságába torkollik, függetlenül attól, hogy milyen korszakot élt, ill. él. Az első teremtéstől a mai napig a gonoszság és a romlottság odáig fejlődött, hogy Isten kénytelen volt beavatkozni a fejlődésébe. Világméretű árvíz volt, Szodoma és Gomora elpusztítása, Tírusz stb. Isten ítéletei előtt mindig más utat biztosítottak, t.i. elkülönés és üdvösség. Pusztulásról beszélünk, vagy valaminek Isten általi elhagyásáról, ami elérte a csúcspontját vagy a határt, amikor Istennek be kellett avatkoznia, a mai napig is a jövőben is ezt teszi. Mai nap is van ilyen folyamat a világban, aki lát az látja hogyan teszi ezt Isten az úgynevezett keresztény országokkal. Az Úr nem bottal ver, csak elferdíti az elméket a központi hatalmasok fejében. De ez benne van Isten tervében.

Ha figyelmesen tanulmányozzuk a Szentírást Isten népéről, akkor sokszor észrevesszük Isten kegyelmét és türelmét velük szemben. Mint tudod, Isten hosszútűrő, és arra időt ad, hogy a gonosz utakról és ettől az elferdült nemzetségtől hozzá forduljanak. A mai verset szövegkörnyezetben olvasva látjuk, hogy Péter a romlott nemzettől való elszakadásról beszél. Hiszen ez a prédikáció Isten Fiának keresztre feszítése és feltámadása, valamint a Szent Szellem eljövetele után hangzott el. Ismeretes, hogy ez a nemzet elutasította a Messiást. Mit adhatna Isten még többet?! Nekik adta mindazt, amije volt, magát Jézus Krisztust, Izrael Messiása személyében. Ez egy sokak által már ismert és elfogadott igazság, de ennek a tudásnak a gyümölcsei más gondolatokat kell hogy szüljenek bennünk, ha már rátértünk  az igaz felismerésére, szívünk állapotát tesztelhetjük. Vannak e gyakorlati eredményei az új felismerésének?

Ha Isten mindent odaadott népéért, és azok elutasították Őt, mi az oka ennek? ROMLOTTSÁG! Mi van ebben a szóban, ennek a szónak a rövid kifejezésében? Elvetemültebbek voltak, mint ma, vagy az már a múlté? Nem! Teljesen hitehagyottak voltak magától Istentől. A gonosz tanokat vagy tanításokat összeegyeztethetetlenné tették Isten szándékával.

És ez még nem minden, mert saját gonosz tanaik és vallásuk szomorúságot okoztak az embereknek. A népet ravaszul leigázták maguknak, csakis egy célból, nyereségvágyból. Elfoglalták Mózes székét (a Szent Törvény) és ezt felhasználva meghódították maguknak a népet.

Hogy áll a dolog ma? Nem jobb. Valószínűleg sokan megtapasztalták saját maguk is, hogy a különféle tanítások rabságában vagy fogságában lévők nem tudnak kiszabadulni ebből a kötöttségből, illetve kompromisszumokat találva megnyugodnak, de nem honosult  meg Isten békéje a szívükben. Azért Péter beszéde ma is aktuális" Térjetek más felismerésre!" A probléma nem az, hogy hogyan lehet megoldani a helyzetet vagy az erőfölényt szerezni. Istennek nincs ilyen terve mindezek kijavítására, mert nem javít ki semmit, hanem új utat ad. Az út és az új élet Jézus Krisztusban adatott meg, és így van ez akkor és ma is.

Honnan jött az a háromezer ember, aki hitt, kivált (bemerítkezett) és csatlakozott az egyházhoz? Azokból az emberekből származtak, akik korábban egybe voltak olvadva a judaizmussal, Isten készítette fel szívüket, meghallották az apostol hívását, hittek, elhagyták a régi utat, új útként követték Krisztust. Ezt senki sem teheti meg, ha nem születik újjá a Szellemtől!

Ma a nemzeti kereszténység  folyamatát figyelve, ráadásul a nyugati, úgynevezett keresztény országokból kiindulva, amelyek felett kétségkívül  a gonosz áll, egy folyamatot tapasztalhatunk meg, amely egy nagyarányú romlás, a paráznaság fejlődésében megállíthatatlan. Sátán igyekszik, hogy lerombolja az erkölcsi értékeket, a keresztény alapokat, és ez a kovász a politikán keresztül fejlődött ki. Megpróbálja összemosni az erkölcs és a romlottság határait, sikeresen. Meg vannak az eszközei és erre kiszemelt emberei. Ezek a világ tekintélyei, úgy a politikában, művészetben, kultúrában, és vallásokban. INRI, " A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA."  ez a tábla a megfeszített Krisztus fájára volt szegezve, ami az akkori idők három nyelvén volt kiírva, héberül, görögül és latinul. A héber vallás képviselője, a görög kultúra, a latin politika, ez a három a mai napig megfeszítik Krisztust.

Isten megengedi ezt, mert így kell teljesednie Isten szent szavának.

Ha ma Isten nem önti ki haragját, mert a kegyelem idejét éljük, akkor eszköze a nemzetek, amelyek egymásra támadnak, és Isten felbuzdítja a királyok szellemét. 

 Jeremiás prófétai szavában 50 f.-3 v. beszél az északi népről, akik Babilont vadonná teszik.

Babilon szellemi értelemben, a választott nép hite hagyására vonatkozó büszkeségről beszél, vagyis jellemzi. Az északi nép Izrael északi részén található országok. Szellemileg értelmezve (asszíria)  ma az iszlám népek, és Isten kiszárítja a Jordán folyót, ami a két ellentétes vallás határát jelenti, Jordán folyó a határ két ellentétes vallás között.

„Mert ímé, én nagy nemzetek gyülekezetét támasztom és hozom fel Babilonra északnak földéről,”(9. vers).

Ma a keresztények még romlottabbakká váltak, mert a legjobbat utasították el a kegyelmet, és a kicsapongás útját követik. A keresztény kifejezés alatt nem Krisztus követőit értem, hanem a névleges vallást és annak követőit. Aki megrontja a kegyelmet, azt jobban megverik.

Babilon szellemileg parázna, öntelt keresztény világ.( Jelenések 17 f.)

Isten felajánlja Péter szavai által, hogy váljunk el ettől a romlott rendszertől, akkor a judaizmus, ma a parázna kereszténységtől, és kössünk frigyet a mennyei vőlegénnyel, hogy örökké tartson kötelékünk a Szent Szellem által . Nemcsak lelki értelemben, hanem testileg is. ".Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,.." (2Korinthus 6-16,17).

Nekem úgy tűnik, hogy a liberális demokratikus rendszernek vagy a nyugati rendszernek köszönhetően már kiszáradt a folyó, a határ a két ellentétes vallás között. Ez a judaizált kereszténység és az iszlám. Nyilvánvaló, hogy ma az iszlám szélsőségesei nem olvadnak össze az iszlámmal, tudomásom szerint. Így volt ez a múltban a keresztes hadjáratok során is. Se annak, se a másiknak semmi köze a hithez.

De a folyamat elkezdődött, és be fog teljesedni. A keresztények ugyanis szekulárissá és átpolitizálódtak, az iszlamisták pedig megsértődtek, a keresztények elleni haragjuknak valós gyökerei vannak, és ezért radikális embercsoportok szélsőségét használják fel. De ez nem ilyen egyszerű.

Ettől elkülönülhetnek az újjászületett Krisztus követői.

A világ pusztulása felé rohan, de hogy ne ezzel a világgal együtt ítéltessenek el bennünket, elszakadva ettől a romlott néptől, és hogy Isten elfogadjon téged és engem, akkor: "Lakozom bennök és közöttük járok", megmenekülünk a nagy ítélettől.

A muszlimoknak nincs felhatalmazásom írni, mert Isten ismeri minden ember szívét, és egyedül Ő tud megmenteni és gondolatot behelyezni az emberbe. De a Krisztus követői nem buzdítják erőszakra a zsidókat a muszlimokat és keresztényeket, mert a Béke Istene a béke megőrzésére hívott el minket, és boldogságot ad a béketeremtőknek. "Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják" Most nem a Krisztusban való üdvösségről kell beszélni, mert közeleg a háború, ezt még kívánni se kell ( egy háború sem szolgálja az evangéliumot) hanem arra, hogy hirdessük a megbékélés Istenét a világba és felszólításunk a romlástól való elszakadásra amíg lehet, mert Isten féltékeny és Szent. Eközben Krisztus építi az egyházát, élő kövekből, amig tart a kegyelem ideje.

"Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok. Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom..." (1Korinthus 15-33, 34).

Az elkülönülés nem egy csoport, mindenki személyesen megtapasztalhatja a Szentlélek által a romlást, és elszakadhat tőle, nem számítva másokra. Ha elválik a hazugságtól, akkor mihez ragaszkodj és kihez, csak egy válaszom van; az Úr Jézus Krisztushoz, aki mindig hűséges, és nem hagy el, hanem befogad téged és engem. Isten elfogadja az ilyeneket, és megteremti a hajlékot: ". "Uram – szólt hozzá Júdás, nem a karióti –, mi történt, hogy nekünk készülsz láthatóan megjelenni és nem a világnak?" Jézus ezt felelte neki: "Ha valaki szeret engem, és igémet megőrzi, Atyám is szeretni fogja azt, azután majd elmegyünk hozzá, és lakást készítünk nála..” (János 14-22, 23). 

 

Az Atya szeret minket, - mi szeretjük Őt?