Bizalom, ragaszkodás, hűség az igazságban.
Az írásom kezdetén feladom a kérdést. Lehet e bízni emberekben vagy valamiben ami e világhoz kötődik. Vagyon, kiegyensúlyozott egzisztenciális élet, de sorolhatnám. Ebben a mostani időkben különösen instabil az emberek helyzete. Igaz az is, hogy mindig is idéiglenes volt a szilárdnak tűnő társadalmi biztonság. De egy adott pillanatban minden romokba dől. Amiben bíztunk azelőtt, az okos politikusokban, hogy ők csak tudják hogyan kell egy országot stabil biztonságban tartani. Bíztunk olyan emberekben akik mindig tudják, hogy mi a jó egy társadalomnak. Részeredmények bíztatóak voltak. Az országok GDP-je növekvő tendenciát mutattak. Biztosak lehettünk, hogy öreg napunkra tisztességes nyugdíjban részesülünk. Ez most sokak számára már csak egy délibáb, mirázs. De az emberek is önző egoisták, voltak mindig is, tisztelet a kivételnek. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki iránt bizalmatlanok legyünk. Isten mentsen meg minket attól, hogy gyanakvóak legyünk az embertársaink iránt. Különösen a közeli barátok vagy rokonok akikkel naponta kapcsolatban vagyunk, akiket az idő során kiismertünk, azokban emberi szemszögből meg lehet bízni. De Isten szemszögéből nézve, még magamban sem bízhatok. Ugyanis éles helyzetekben, amikor a kisértések prése alá kerülünk, magunk se tudtuk, hogy képesek vagyunk olyat tenni, mondani, ami azelőtt a fejünkbe meg se fordult.
Honnan jöttek azok az emberek, akik békeidőben köztünk jártak mint aránylag rendes emberek, egyszer csak a háború idején gyilkosokká váltak. Gyerekeket, nőket, férfiakat erőszakolnak meg. Kiforgatják az embereket vagyonukból, elárulják a barátaikat, olyakat művelnek amit emberi józan ésszel fel se lehet fogni. Talán kitaláltam ezeket a dolgokat? Ugyan már ezt senki sem gondolhatja komolyan. Csak nézzünk körül a világban. De valakinek nem is kell körülnézni, mert a saját bőrén tapasztalja.
Most nem az isteni szeretetről beszélek, ami mindezt felűlmúlja, de ennek az isteni szeretetnek ára van. Mert vesztes lesz aki isteni szeretettel tud szeretni. Lehet ezt ragozni tovább de felesleges.
A Szentírás csak egy valakit ismer, az a Krisztus, akiben meg lehet bízni. Ő az aki első lépésben vesztes volt. Az a bűn ami mai napig ugyanaz, vezette őt a feszületre. Ugyanaz a hitetlenség, könyörtelenség, gőg, vallási büszkeség, pénzsóvárság, becstelenség, becsvágy, de minden ami az ember természetében van. Ha valaki azt gondolná, hogy az már történelem az nagyon téved. Semmi nem változott azóta, egy különbséggel, hogy a választottak Isten kegyelméből, ezt felismerték. A felfeszített Krisztuson meglátták saját bűneiket. Igen, nem csak a világ bűnét, hanem a saját bűneiket. Aki ebben az Istentől való áldozatban hisz, az már teljesen megbízhat Istenben. Mert Ő tettel bízonyította hűségét Isten iránt, tehát az aki a halált választotta a világ bűnei miatt, hűséges volt mindhalálig. Ezt a hűségét nem csak Isten irányába bizonyította, de mint egy hatalmas jelenség fel van emelve a világban. Annak bizonyításául, hogy Isten szereti az embert, de áldozatot hozott a világban uralkodó bűn miatt. Ettől nagyobb áldozatot nem szenvedhet senki más, még ha meghal, vagyis életét adja barátaiért. De erről harsong a világ már kétezer éve. De azelőtt is Izrael sátorában, táborában, népében is Isten bemutatta az ehhez való igazságát.
Ez a hit általi bizalom, ragaszkodáshoz vezet. Mert az ember ragaszkodik ahhoz akiben megbízik.
Ha Krisztus első eljövetele előtt Isten a próféták által kinyilatkoztatta szeretetét és hűségét a sokszor hűtlen népének, de mégsem hagyta el őket, mindig is közel volt hozzájuk. De addig fajult a hűtlenségük, hogy amikor eljött hozzájuk a Messiás a királyuk, felfeszítették, pálcát törtek felette. Azokban az időkben teljesen hitet és bizalmat vesztett nép volt Izrael. Csakis azok akik hűségben várták a Messiásukat, azok kaptak kegyelmet az izraeliták közül.
Hogyan áll a helyzet ma. Emberek milliárdjai ismerik Krisztus áldott nevét, egy világvallásba tömörülve amit mi kereszténységnek hívunk. Kísértetiesen hasonlít azokra a napokra, ami Krisztus idejében volt. Ugyanaz a struktúra, a vezető vallás a különböző keresztényi dogmák és követői, ahogyan ez Izraelben volt a vallási vezetőknél. A pártisság azon belül. A gyűjtőnév az a kereszténység, ami magába foglalja a különböző szektákat és pártokat. De ez még komolyabb mint az Izraelben volt. A kegyelmet utasítják el, Krisztushoz való hűtlenséget, nevét megalázó tendencia uralkodik a kereszténységben. A bizalom és a hozzávaló ragaszkodás hiánya az a hitetlenség bizonyítványa. Persze azt gondoljuk, hogy ez nem nekünk szól, mert mi igaz követői vagyunk Krisztusnak. Hát lehet, hogy vallási buzgóságuk sokakat megtéveszt, de az Úr nem hagyja annyiban ma se, ahogy akkor sem. Az Atya keresi azokat akiket képessé teszi az igazságban való imádatra. Idézem Jézus szavait amit a samáriai asszonynak mondott: "Higgy nekem – mondta neki Jézus, jön egy óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek. Mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert a megmentés a zsidók közül ered. De jön egy óra, és az most van, amikor az igazi imádók az Atyát szellemben és igazságban fogják imádni, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Szellem az Isten, és az imádóknak szellemben és igazságban kell õt imádniuk." (János 4,- 21..24).
Jézus itt megmondta előre, hogy kit keres az Atya. De azt is megmondta, hogy se a vallási székhelyeken (székesegyházban) se a magaslatokon ( vallási gyűléseken) nem fogják imádni az Atyát. Hanem hol?- felmerül a kérdés. Az biztos, hogy nem a helyhez köti az imádókat, ugyanis Isten már nem ismeri el azt a helyet amit ember szervezet gyülekezés céljából, világosan kimondja, hogy nem templomokban él, hanem szellemben és igazságban fogják imádni Őt. Most már semmi köze sincs ahhoz, hogy milyen rituálékat, programokat, szentmiséken szerveznek a keresztények. Csak egy helyet ismer el, ahol szellemben és igazságban imádják az Atyát. Van e ilyen hely a földön? - jogosan kérdezhetik az olvasók.
A Máté 18, - 19,20- ban ezt olvashatjuk:" Ismét mondom nektek, hogyha közületek ketten a földön bármi dolog felől is megegyeznek, és azt kérik, mennybéli Atyám meg fogja nekik adni. Mert ahol az én nevemben ketten vagy hárman összegyűlnek, közöttük vagyok.". Ez az igazság megfakult az idők során. Úgy ahogy a törvény a hús miatt elgyengült, ugyanúgy a hús miatt az Isten által adott kegyelem is meggyengült.
Az első gyülekezetekben, amikor egy szellemben és egy gondolattal gyűltek össze az Atya köztük volt. A feltételek működtek, ahogy olvashatunk az első gyülekezetekről az újszövetségben. Az sem volt tökéletes mint tudjuk, de messze nem olyan amit ma tapasztalunk. Ahogy a babiloni fogság után az újjáépített templom Jeruzsálemben meg se közelítette a Salamon templom dicsőségét. Azok a vének akik látták az első templomot az új templom láttán sírva fakadtak szomorúságukban. Ott már Isten dicsősége nem volt benne. Nem beszélve a heródesi templomot. Ott sem volt már a frigyláda, az elveszett, nem volt jelen az Isten bizonyságtétele. Amikor Krisztus belépet a jeruzsálemi templomba, imaháznak nevezte Isten templomát. A pénzváltók a galambárusok foglalták el. Akkor Jézus először is utoljára tett olyat, ami nem volt jellemző rá. Kihajtotta az árusokat felborította az asztalokat. Így, de nem ilyen erővel fogja ítélni a parázna asszonyt aki sok víz mellett ül: "Jer, megmutatom neked annak a nagy paráznának ítéletét, aki a sok víz mellett ül. Kivel a föld királyai paráznaságba estek, és akinek paráznasága borként megrészegítette a földön lakókat." ( Jel.17,-1,2).
Ma a jelen időben is az Atya keresi azokat akik nem testi nem emberek tanításait követik, akik nem részegedtek el a parázna emberi egyház hatalmától, hanem az igazságot keresi, azokat keresi az Atya is. Ebben biztos lehet az olvasó, hogy ha tiszta szívből bízik és ragaszkodik az igazságban, feltétlenül megtalálja azt. Ugyanis az ilyen lelkeket keres maga az Atya. Nem mi találunk rá, hanem Ő találja meg az ilyen hűséges, ragaszkodó lelkeket. Ebben biztos lehet minden hitben Istenhez ragaszkodó lélek. Csak bízzunk benne minden akadály nélkül. Ha a problémák a szemünk előtt magaslanak mint a hegyek, annyira, hogy nem látjuk a hágót, ez csak azt jelenti, hogy saját erőnkben bízunk. Minden akadály ami feltűnik előttünk, még a legcsekélyebb is, a sátán górcső alá teszi, megnagyítja, hogy ne is próbálkozzunk áthágni a nehézségeken. De aki hiszi, hogy akiben hisz az nem csak Megváltó hanem erős Mindenható Isten. Biztos vagyok benne, hogy minden gyermekét kivezeti a sátán hatalma alól, hogy ne essenek ítélet alá a világgal a parázna asszony hatalma alól, aki elfoglalta a helyét ezen a világon, részegítő itallal itatja az embereket.
A Jelenések 22. 10..15- ben, János apostol megírta az eleve elrendelés a predesztináció tényét, ami félre húzza a fátylat, hogy Isten nem meggyőzni akarja az embereket, hanem cselekedeteik szerint fogja itélni mind azokat akik a hazugságban hisznek, ebből kifolyólag a cselekedeteik is istentelenek. Az Atya biztosan megtalálja azokat akik nem csak szájukkal hanem tiszta szívvel, az Isten igazságában dicsőitik Krisztus nevét.
"Ne pecsételd le a könyv prófétáló beszédeit, mert az idő közel! Aki hamis, ártson ezután is, a mocskos mocskolódjék tovább, az igazságos legyen tovább is igazságos, és a szent szentelődjék meg. Lám, sietve megyek (jövök)! A bér velem, hogy kinek-kinek megfizessek aszerint, amilyen a cselekedete. Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és utolsó, a kezdet és a vég. Boldogok, akik megmossák ruháikat, hogy joguk legyen az élet ligetéhez és ahhoz, hogy a kapukon át bemenjenek a városba. Kívül maradnak az ebek, a varázslók, a paráznák, a gyilkosok, a bálványimádók s mindenki, aki kedveli és teszi a hazugságot"
