Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: ELVÉGEZTETETT❣️

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: ELVÉGEZTETETT❣️: "Elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzem azt" (Jn 17,4) Jézus Krisztus halála Isten akaratának történelmi beteljes...

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: ÉBERSÉG VAGY KÉPMUTATÁS BENNÜNK

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: ÉBERSÉG VAGY KÉPMUTATÁS BENNÜNK: "Ha valaki látja, hogy az ő testvére vétkezik, de nem halálos bűnnel, könyörögjön és Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétk...

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: ISTEN BOCSÁNATA❣️

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: ISTEN BOCSÁNATA❣️: "💞A kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint." (Ef 1,7). Őrizkedj att...

Az Isten Szent, Igaz és Szeretet.

 

Az Isten Szent, Igaz és Szeretet.

"Sen­ki­nek sem­mi­vel ne tar­toz­za­tok, ha­nem csak az­zal, hogy egy­mást sze­res­sé­tek, mert aki a má­sik em­bert sze­re­ti, az be­töl­töt­te a tör­vényt. Mert ez: Ne pa­ráz­nál­kodj, ne ölj, ne lopj, ne kí­vánd – és ha va­la­mely más pa­ran­cso­lat van –, eb­ben az igé­ben van össze­fog­lal­va: Sze­resd fe­le­ba­rá­to­dat, mint ön­ma­ga­dat. A sze­re­tet nem tesz rosszat a fe­le­ba­rát­tal. Te­hát a tör­vény be­töl­té­se a sze­re­tet. (Róm 13, 8-9).

 Isten ember szerető, hiszen Ő nem egy érzés, hanem maga a tökéletes szeretet. Szereti az utolsó elesetteket a magas rangú tisztviselőket, erkölcsös és erkölcstelen embereket poziciójuktól függetlenűl. Elvégre Isten a teremtő az emberek pedig a tulajdonai. Ha valaki azt gondolja, hogy Isten csak a kiválasztottakról gondoskodik, az téved. A teremtésben mindenki egyformán kapja Isten áldásait. 

"Én pe­dig azt mon­dom nek­tek: Sze­res­sé­tek el­len­sé­ge­i­te­ket, áld­já­tok azo­kat, akik ti­te­ket át­koz­nak, jót te­gye­tek azok­kal, akik ti­te­ket gyű­löl­nek, és imád­koz­za­tok azo­kért, akik ül­döz­nek ti­te­ket, hogy le­gye­tek a ti mennyei Atyá­tok­nak fiai, aki fel­hoz­za nap­ját mind a go­no­szok­ra, mind a jók­ra, és esőt ad mind az iga­zak­nak, mind a ha­mi­sak­nak. (Mt 5, 45).

 Ezzel a vizsgatétellel tartozunk egymásnak, eléggé sok a teológia, de elenyésző a szeretet az emberek iránt. De hogyan szeressük embertársainkat, ha annyi gyűlölet, háború, faji megkülönböztetés, ideológiai ellentétek, szociális, mentális különbségek léteznek és rengeteg olyan dolog amit itt el se tudok sorolni. Úgy kell szeretni az embereket ahogy Isten szereti a világot, a benne lévő embereket, az egyszülött ( egyetlen) Fiát feláldozta értünk. Elvette az emberek bűnét, vagyis a bűnt ítélte el a feszületen, kivétel nélkül. Az evangélium éppen erről szól. "Másnap János látta Jézust hozzá menni, és azt mondta: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! (Jn 1, 29).

 Ez az általános oldala az engesztelésnek. Egyetlen áldozattal elvette a bűnt, magával hordta mások bűnét a feszületre. "És amiképpen el­vég­zett do­log, hogy az em­be­rek egy­szer meg­hal­ja­nak, és az­után lesz az íté­let, úgy Krisz­tus is egy­szer ál­doz­ta­tott fel, hogy so­kak bű­nét el­tö­röl­je, má­sod­szor pe­dig bűn hor­do­zá­sa nél­kül je­le­nik meg azok­nak, akik vár­ják őt üd­vös­sé­gük­re". (Zsid 9, 28).

 Krisztus a világ bűnét a fához szögezte, de a bűneinkért felelni kell, ugyanis a szerető Isten Igaz és Szent is egyben. A szentsége nem tűri el a bűnt. Azért is lesz ítélet a bűnök felett, azok felett akik nem fogadják be ezt a kegyelmet. Van egy választóvonal a két tábor között. "Az Atya sze­re­ti a Fiút, és ke­zé­be adott min­dent. Aki hisz a Fi­ú­ban, an­nak örök éle­te van, aki pe­dig nem en­ged a Fi­ú­nak, nem lát éle­tet, ha­nem Is­ten ha­rag­ja ma­rad raj­ta. (Jn 3, 35).

 Ellentmondás lehetséges a Szentírásban? Nem, mert ha Isten úgy szerette az embereket egytől egyig, hogy a szeretet Fiút áldozta fel a bűn miatt, de mint Szent Isten gyűlöli a bűnt, akkor azok akik hisznek a Fiúban, Jézus Krisztusban, annak megbocsáttattak bűnei, a bűn el van ítélve a feszületen Krisztusban, de a bűneink nálunk maradtak. Isten a bűnt elítélte, de a megigazulást csakis hittel tette lehetővé. Isten bölcsessége annyira mély és végtelen, hogy a hitet mint eszközt használja fel azok iránt akik hisznek Krisztus vér áldozatában, hogy közösségben legyen a bűnös emberrel, hiszen az ember bűnei még élnek tagjaiban. "Ben­ne van a mi vált­sá­gunk, bű­ne­ink bo­csá­na­ta, aki képe a lát­ha­tat­lan Is­ten­nek, és ő az egész te­rem­tés el­ső­szü­löt­te." (Kol 1, 14). "Nincs te­hát már sem­mi kár­hoz­ta­tá­suk azok­nak, akik a Krisz­tus Jé­zus­ban van­nak, mert az élet lel­ké­nek tör­vé­nye Jé­zus Krisz­tus­ban meg­sza­ba­dí­tott té­ged a bűn és a ha­lál tör­vé­nyé­től. Mert ami a tör­vény­nek le­he­tet­len volt, mi­vel erőt­len volt a test mi­att, azt tet­te meg Is­ten, ami­kor a bűn mi­att el­küld­te az ő Fiát a bű­nös test­hez ha­son­ló for­má­ban, és el­ítél­te a bűnt a test­ben, hogy a tör­vény igaz­sá­ga be­tel­je­sül­jön ben­nünk, akik nem test sze­rint já­runk, ha­nem a Lé­lek sze­rint. (Róm 8, 1-3).

 Az evangélium mindenki számára egyenlő esélyt ad. Azért nem tesz különbséget kárhozottak és üdvözültek között a startvonalon. De Isten tudja, hogy nem mindenkiben van hit, ezért is van kijelölve számunkra az a pálya amit le kell futnia az embernek. Ez nem választás kérdése, habár mi abban hiszünk, hogy mi választottuk azt az utat amin járunk. De ez más nem ideillő téma.

 Rengeteg kérdés halmozódik fel, amire a hitetlen ember soha nem kap kielégítő választ. A leggyakoribb kérdés az;  hogy ha a mi Istenünk a szeretet, miért engedi meg azt a sok szenvedést az ártatlanok gyilkolását, sőt maga Isten az Ószövetségi időkben parancsolta az emberölést. Vannak emberek akik azt mondják, hogy az Ószövetség istene maga a sátán, az újszövetség istene meg a szerető Isten. 

 Az Isten ismerete a Szent Szellem kinyilatkoztatása Krisztusról. De Krisztus a Megváltó Messiás, ez nem Isten neve, hanem a küldetése. De Krisztus nevébe foglaltatik meg a kegyelem és irgalmasság. De a szentség is, mert Isten Krisztusban jelentette ki magát a Szent Szellem is. Isten teljességében a szeretet de nem írja felül a szentségét. Ha valaki tudja mit jelent a szentség, az tudja, hogy mit jelent a bűn a szentséggel ellentétben. De idézek egy rövid részletet a Szentírásból:

 "A négy élőlény, melyek mindegyikének hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel, éjjel-nappal szünet nélkül ezt mondta: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljövendő!" (Jel 4, 8). De Ézsaiás próféta is ezt írta: "Sze­rá­fok áll­tak fö­löt­te, mind­egyik­nek hat-hat szár­nya volt. Ket­tő­vel az ar­cát fed­te be, ket­tő­vel a lá­ba­it, ket­tő­vel pe­dig re­pült. Így ki­ál­tott egyik a má­sik­nak: Szent, szent, szent a Se­re­gek URa, di­cső­sé­gé­vel tel­jes az egész föld! (Ézs 6, 2).

 Krisztus áldozati vére lemossa bűneinket, de Isten ettől nem változott meg. Ő a Szent Urunk, csakis a Krisztus vére által lehetséges közösségben lenni az Atyával. Ez a mély értelme Isten kegyelmének. A zsidókhoz írt levél ezt adja tudomásul, hogy aki a kegyelmet Istentől megtagadja, az nagyobb büntetésre méltó, nagyobbra mint a törvény alatt állók.

"Gon­dol­já­tok meg, mennyi­vel sú­lyo­sabb bün­te­tés­re mél­tó az, aki az Is­ten Fiát meg­ta­pos­sa, és a szö­vet­ség vé­rét, amellyel meg­szen­tel­te­tett, tisz­tá­ta­lan­nak tart­ja, és a ke­gye­lem Lel­két meg­csú­fol­ja! Mert is­mer­jük azt, aki így szólt: Enyém a bosszú­ál­lás, én meg­fi­ze­tek. És is­mét: Az Úr meg­íté­li az ő né­pét. Ret­te­ne­tes do­log az élő Is­ten ke­zé­be esni. (Zsid 10, 29-30).

Tehát a cikk elején idézet igeversek arra tanítanak, hogy  "le­gye­tek a ti mennyei Atyá­tok­nak fiai". A megváltás lényege, hogy az óembert elítélte Isten, aki Krisztusban van az új teremtés a régi elmúlt a bűn miatt, az új teremtés Krisztus tökéletességét kapja meg. Egy új természetet, ami tükrözi a kegyelem időszakát a Krisztus tagjaiban, nem az eljövendő Isten haragját. De ez nem lesz így mindig. Azért most ebben az ellenséges területen ahol a sátán mint ordító oroszlán, üldözi Isten teremtményeit, egyrészt nyíltan egyrészt ravaszsággal. " Mert meg van írva: Te­ér­ted gyil­kol­ta­tunk min­den­nap, vá­gó­ju­hok­nak te­kin­te­nek ben­nün­ket. De mind­ezek­ben fe­let­tébb di­a­dal­mas­ko­dunk az ál­tal, aki sze­ret min­ket. Mert meg va­gyok győ­ződ­ve, hogy sem ha­lál, sem élet, sem an­gya­lok, sem fe­je­de­lem­sé­gek, sem je­len­va­lók, sem el­jö­ven­dők, sem ha­tal­mas­sá­gok, sem ma­gas­ság, sem mély­ség, sem sem­mi más te­remt­mény nem sza­kít­hat el min­ket Is­ten sze­re­te­té­től, amely Jé­zus Krisz­tus­ban, a mi Urunk­ban van. (Róm 8, 36-38).

 Ez egy rövid összefoglaló, Isten szeretetéről és szentségéről. 

 

"Mi­u­tán sok­szor és sok­fé­le­kép­pen szólt Is­ten haj­dan az atyák­hoz a pró­fé­ták ál­tal, ez utol­só idők­ben Fia ál­tal szólt hoz­zánk, akit minden­nek az örö­kö­sé­vé tett, aki ál­tal a vi­lá­got is te­rem­tet­te, aki di­cső­sé­gé­nek vissza­tük­rö­ző­dé­se és va­ló­sá­gá­nak kép­má­sa, aki ha­tal­ma sza­vá­val fenn­tart­ja a min­den­sé­get; aki mi­u­tán bű­ne­ink­től min­ket meg­tisz­tí­tott, a Fel­ség jobb­já­ra ült a ma­gas­ság­ban. Annyi­val fel­jebb való az an­gya­lok­nál, amennyi­vel ná­luk kü­lönb ne­vet örö­költ. (Zsid 1, 1-3)

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: TEKINTÉLY ÉS FÜGGETLENSÉG

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: TEKINTÉLY ÉS FÜGGETLENSÉG: " Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok" (Jn 14,15) Urunk nem kényszerít az engedelmességre. Nagyon világosan me...

Leplezettlenűl.

 

"Ha még­is lep­le­zett a mi evan­gé­li­u­munk, azok­nak lep­le­zett, akik el­vesz­nek, akik­ben e vi­lág is­te­ne meg­va­kí­tot­ta a hi­tet­le­nek el­mé­it, hogy ne lás­sák a Krisz­tus di­cső­sé­ges evan­gé­li­u­má­nak vi­lá­gos­sá­gát, aki Is­ten képe". (2Kor 4, 3).

Dicsőség az Atyának, Jézus Krisztusban, aki felragyogott ebben a sötét és vak világban, aki szívünket megvilágosította Isten Fiának ragyogássával, azokat akiket elhívott és kiragadott ebből a vak világból, hogy világosság fiaivá legyenek.

"Tud­juk pe­dig, hogy azok­nak, akik Is­tent sze­re­tik, min­den ja­vuk­ra van, mint akik az ő vég­zé­se sze­rint el­hí­vot­tak. Mert aki­ket ele­ve is­mert, ele­ve el is ren­del­te, hogy Fia kép­má­sai le­gye­nek, hogy ő le­gyen el­ső­szü­lött sok test­vér kö­zött. Aki­ket pe­dig ele­ve el­ren­delt, azo­kat el is hív­ta, és aki­ket el­hí­vott, azo­kat meg is iga­zí­tot­ta, aki­ket pe­dig meg­iga­zí­tott, azo­kat meg is di­cső­í­tet­te. (Róm 8, 28-29).

 Pál apostol leplezetlenül kijelenti a Szent Szellem által, hogy Isten nem az események követője, nem a pillanatok megragadója, hanem pontosan elrendelt tervei vannak. Úgy az ember, és a világ előre kitűzött sorsának alkotója. Akkor, amikor az ember hittel arra a szellemi magasságba kerül, hogy mindezt elfogadja, akkor sokminden teljesen világossá válik benne. Elesik az akarat, az önbizalom, a büszkeség és minden amit eddig magáévá hitt. Érthetővé válik az evangélium, világosság ragyog fel a szívében az amit az evangélium hirdet. ( Örömhír a kiválasztottaknak). És minden terv és vágy amit az ember elgondol magában azzal végződik, " Legyen meg a Te akaratod nem az enyém". Hiszen ha a leplet leveszi Isten a szívről, akkor bizonyossá válik Krisztus evangéliuma, aki Isten megtestesült képe. Benne megvan minden Isten ismerete. 

 Isten akkor és úgy teszi ezt az emberrel ahogy akarja. Semmi nem tőlünk származik. Azt sem mondhatjuk, hogy megtaláltuk Istent, hiszen Ő talált meg minket. Nem azért mert nem tudja hol rejtőzünk, hanem mert ezzel azt fejezi ki, hogy mennyire elveszettek az Ő juhai. Ezt is világossá teszi az elménkben. De idézek egy fontos igeszakaszt, ami az óembert, történetesen Izraelt érinti.

 "De el­tom­pult az ér­tel­mük, mert ami­kor az Ószö­vet­sé­get ol­vas­sák, ugyan­az a le­pel mind e mai na­pig fel­fe­det­le­nül raj­tuk ma­rad, mi­vel az csak Krisz­tus­ban tű­nik el. Mind­má­ig ami­kor csak ol­vas­sák Mó­zest, le­pel bo­rul a szí­vük­re. De ami­kor meg­tér­nek az Úrhoz, le­hull a le­pel. Az Úr pe­dig a Lé­lek, és ahol az Úrnak Lel­ke, ott a sza­bad­ság. (2Kor 3, 14-16).

"Ha Is­ten meg­en­ge­di, ezt meg is tesszük. Mert le­he­tet­len do­log, hogy akik egy­szer meg­vi­lá­go­sít­tat­tak, és meg­íz­lel­ték a mennyei aján­dé­kot, és ré­sze­se­i­vé let­tek a Szent­lé­lek­nek, akik meg­íz­lel­ték az Is­ten jó be­szé­dét és az el­jö­ven­dő vi­lág erő­it, de el­es­tek, is­mét meg­újul­ja­nak a meg­té­rés­re, mert újra meg­fe­szí­tik ön­ma­guk­nak és nyil­vá­no­san meg­csú­fol­ják az Is­ten Fiát. (Zsid 6, 3-7).

 Senki sem mehet az Atyához, csakis Krisztus által, azok akiket az Atya vonz, akit az Atya tanít, akit palántált. " Min­den pa­lán­tát ki­szag­gat­nak, ame­lyet nem az én mennyei Atyám ül­te­tett. (Mt 15).

 Amikor azt mondjuk, hogy Isten vezet, és teljesen alá vagyunk rendelve, akkor biztosan a világosságban vagyunk a lepel lehullott szívünkről, Krisztus mint Isten képe ragyog ránk, mert Ő a világosság és nincs benne sötétség. Ez a mindennapos bizalom Istenben, ez az üdvösség útja a végső célig, az örökség beteljesedése.

Ezek a gondolatok nem zárják ki azt, hogy Isten minden embert szeret, de ahogy a fentiekben idéztem "..e vi­lág is­te­ne meg­va­kí­tot­ta a hi­tet­le­nek el­mé­it, hogy ne lás­sák a Krisz­tus di­cső­sé­ges evan­gé­li­u­má­nak vi­lá­gos­sá­gát, aki Is­ten képe".

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: SZENVEDÉSÉNEK RÉSZESE!

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: SZENVEDÉSÉNEK RÉSZESE!: "Amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek" (1Pt 4,13) Ha Isten téged eszközévé készít fel, akkor sok olyan ta...

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: ISTENI TERVEK FELFEDEZÉSE

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: ISTENI TERVEK FELFEDEZÉSE: ,,Az Úr vezérelt engem ez utamban..." (1Móz 24,27) Annyira eggyé kellene lennünk Istennel, hogy ne legyen szükségünk folytonos vezetést...

Szeretet.

 

Szeretet.

 Kedves olvasók. Amikor ezt a szót használjuk, mit értünk ez alatt. Ugyanis a görög nyelvben több jelentését ismerjük. Azért fontos ezt tudni, hogy meg tudjuk különböztetni az érzéseinket, nehogy tévedésbe essünk, mert az újszövetség eredeti nyelve a görög, és ha valaki olvassa a saját nyelvére lefordított verziót, nem kapja meg sokszor azt amit Isten ki akar jelenteni. Ezt felsőbb fokra kell emelni, mert ettől függ a világos látásunk. De idézek a wikipédiából: "A személyek közötti vonzalom értelmezésében az ókori görög bölcseletnek megfelelően, hagyományosan öt formáját különböztetjük meg a szeretetnek: a rokoni vagy családi szeretetet (a görögben sztorgé), a baráti szeretetet (filia), a szexuális és a romantikus vágy tárgyát képező szeretetet (erósz), a vendéglátó szeretetét (xénia) és az önkiürítő vagy isteni szeretetet (agapé)". 

 Az isteni szeretet a leg tárgyilagosabb képviselője maga Jézus Krisztus. Aki meg akarja ismerni Isten szeretetét, annak csak egy módja van, ha Krisztust követi. Nem tévedés, itt a követésről van szó. Az első lépés a Krisztus megismerése a követésben rejlik. Sokan aroganciának vélik, ha kijelentjük, hogy Krisztus követője vagyunk. Pedig ebben még nincs benne az újjászületés ténye. Ugyanis Krisztust követték sokan fizikai értelemben amikor itt volt a földön. Sokan el is hagyták őt. Azért nem beszélhetünk az újjászületésről, mert tudjuk, hogy az újjászületés Isten kifürkészhetetlen kegyelmétől függ a mai napig. Nem a test akaratától, hanem Isten mérhetetlen szeretetéből születik újjá Krisztus kitartó követője, vagyis keresője. 

 Krisztusban látjuk meg az Atyát, vagyis Istent akit Atyának nevez az a Szent Szellem által, ki Isten gyermekévé fogadott. Krisztusban az agapé, isteni szeretet nyilvánul meg. Semmi emberi érzelem nem volt számára fontos. Sok tévtanítás elesik attól a megállapítástól, hogy Krisztus nem volt hajlamos emberi érzelmeket követni. Benne meg volt az atyai irgalom az elesettek iránt, de semmit nem találhatunk benne, hogy megváltoztatta volna utját a golgotai szenvedéstől, mert Krisztust nem az emberi érzések, vagy a fent említett emberi viszonyok vezérelték, hanem az Atya benne lévő szeretete a bűnösök iránt. Még Pétert is megdorgálta, amikor Péter emberi (filia) szeretete Jézus iránt megmutatkozott. Elég egyértelműen Jézus ki is fejezte, hogy ki akarja ezt megtenni, amikor Péter jó szándékát fejezte ki:" Pé­ter fél­re­von­ta őt, és fedd­ni kezd­te: Is­ten őrizz, Uram, ez nem tör­tén­het meg ve­led! Ő pe­dig meg­for­dult, és azt mond­ta Pé­ter­nek: Tá­vozz tő­lem, Sá­tán, bot­rán­ko­zá­som­ra vagy ne­kem, mert nem Is­ten dol­ga­i­ra gon­dolsz, ha­nem az em­be­re­ké­i­re. Ak­kor Jé­zus ezt mond­ta ta­nít­vá­nya­i­nak: Ha va­la­ki kö­vet­ni akar en­gem, ta­gad­ja meg ma­gát, és ve­gye fel az ő ke­reszt­jét, és úgy kö­ves­sen en­gem. Mert aki meg akar­ja tar­ta­ni az ő éle­tét, el­ve­szí­ti azt; aki pe­dig el­ve­szí­ti az ő éle­tét éné­ret­tem, meg­ta­lál­ja azt." (Mt 16, 22-24)

 Tehát komoly következtetéseket vonhatunk le ebből. Elég határozott kijelentése volt Jézusnak Péter felé, de persze nem Pétert okolta hanem a Sátántól eredő indulatot. Ebben az emberi szeretetben ami ellentéte az Isten által kitűzött akaratnak, terveinek, ami még a világ teremtése előtt le volt fektetve, ebbe a matricába nem fér bele az érzelmesség. Ez nem közöny sem ridegség ez engedelmesség Isten a Mindenható akaratának. Isten  megszabta Jézus Krisztus mint Isten Fia számára ezt az utat, a Sátán meg szüntelen felhasználja minden taktikáját, hogy eltérítse az igaz útról Krisztus követőit is. Ahogyan ezt tenni akarta Jézussal, Péter emberi szeretete által. Ma is sokszor a legközelebbi szeretetre méltó emberek sőt testvérek által kisértet a Sátán, igyekszik eltéríteni az elsődleges Isten által kijelölt útról. Ezt csak akkor ismerhetjük fel, ha benne, vagyis Krisztusban vagyunk, és követve Őt a felismerés útján, növekedve a kegyelemben, beteljesedünk Isten szeretetében. Az isteni belső  indítást  felismeri a sátán a cselekvések által, és bedobja minden ravaszságát, hogy eltérítse az eredeti útról Krisztus követőjét, és erősen tartsa ott ahova már sikerült eltéríteni. Ne becsüljük le ravaszságát.

 Isten megtanít szeretni az Ő isteni szeretetére, ha tiszta szívvel követjük Krisztust. Senki nem tökéletes, csak is Krisztusban találjuk meg a tökéletességet, az Ő szeretete határtalan, és abból az isteni szeretetből adott mértéktelenűl a Szent Szellem által. 

" Új pa­ran­cso­la­tot adok nek­tek, hogy egy­mást sze­res­sé­tek: amint én sze­ret­te­lek ti­te­ket, ti is úgy sze­res­sé­tek egy­mást". (Jn 13)

 De az isteni szeretet felhatalmaz még arra, amit a hús vér a testiség nem tud elviselni. Idézem: " De nek­tek, akik hall­gat­tok en­gem, azt mon­dom: Sze­res­sé­tek el­len­sé­ge­i­te­ket, te­gye­tek jót azok­kal, akik ti­te­ket gyű­löl­nek!

Áld­já­tok azo­kat, akik ti­te­ket át­koz­nak, és imád­koz­za­tok azo­kért, akik go­no­szul bán­nak ve­le­tek! (Lk 6, 27).

 

 Ha ez minden bennünk megvan, akkor él bennünk az isteni szeretet.

Alkalmasság a szentek örökségében.

 

Alkalmasság a szentek örökségében.

"Ad­ja­tok há­lát az Atyá­nak, aki al­kal­mas­sá tett min­ket a szen­tek örök­sé­gé­ben való rész­vé­tel­re a vi­lá­gos­ság­ban,

aki ki­ra­ga­dott min­ket a sö­tét­ség ha­tal­má­ból, és át­vitt az ő sze­re­tett Fi­á­nak or­szá­gá­ba". (Kol 1, 12).

 Kedves olvasók, az írásom nem a teljesség igényét elégíti ki, csak abban bízok , hogy egy építő kockát tehetek az egész épületbe Isten Fia országában.

 A fent idézet igeszakasz, amit kiragadtam a kontextusból, letisztítva, azt látjuk, hogy az ember aki tényleg befogadta Jézus Krisztus véráldozatát gyermeki hittel hisz Isten Fiában, az már ki van ragadva a sötétség birodalmából. Bizony ezt az erőt nem kaptuk meg Istentől, hogy önmagunk szabaduljunk meg a sötétség birodalmából. Egyértelmű kijelentés az, hogy Isten szeretete a Szent Szellem erejében ragadja ki a hívőt a sötétség kárhoztatásából. De hogyan ismerhetjük fel magunkban, hogy most már a világosság fiaivá váltunk, hiszen oly sok zavaró tényezők állnak velünk szemben, ha magunkra nézünk. Hogy el is higgyük ezt, és a hitünk valósággá váljon, azt a Szent Szellem meg is mutatja, hogy Isten mindent megtett annak érdekében, hogy alkalmasságunk a gyakorlatban is beigazolódik. A feltétel nagyon egyszerű, mert ha az Isten ezt tette azzal akit választott, az nem önmagában bízik, hanem abban aki ezt létrehozta, tehát Isten mindenható erejében. Ugyanis nem magunkban találjuk meg ezt az erőt, idézem:  "Ben­ne van a mi vált­sá­gunk, bű­ne­ink bo­csá­na­ta, aki képe a lát­ha­tat­lan Is­ten­nek, és ő az egész te­rem­tés el­ső­szü­löt­te. (Kol 1, 14).

 Tehát az aki hisz Isten elsőszülöttje Isten Fiában, annak örök élete van a világosságban. De ahhoz Isten megadja a bizonyságot is a belső szellemi énünkben:  "... jár­ja­tok az Úrhoz mél­tó­an, tel­jes tet­szé­sé­re, min­den jó cse­le­ke­det­tel gyü­möl­csöt te­rem­ve, és nö­ve­ked­je­tek Is­ten meg­is­me­ré­sé­ben, és hogy min­den erő­vel meg­erő­söd­je­tek di­cső­sé­gé­nek ha­tal­ma sze­rint min­den ki­tar­tás­ra és hosszú­tű­rés­re, öröm­mel. (Kol 1, 10).

 Itt ugyancsak Pál apostol kifejezi az erőforrást ami a gyakorlati élethez szükséges Isten Fiának országában, hogy gyümölcsöt hozzon. A hozzájárulás, Isten megismerése által, növekedik erre az áldott cselekedetre a Krisztus követője. Minél jobban megismerjük Istent az ige által, annál jobban tudja Isten érvényesíteni a megadott tőle kapott alkalmasságunkat amit már számunkra elrendelt. Ez egyenes arányban van a szellemi növekedéssel. De hadd idézem Krisztust Szavával élve, “Jézus pedig azt mondta nekik: Még egy kevés ideig közöttetek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy a sötétség el ne borítson titeket, mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hova megy. (Jn 12, 35).

Ezt mondta tanítványainak, mert már közelgett az idő amikor egy időre magukra lesznek hagyva. Ezek a szavak intés számunkra is, mert ha Isten kihívta Gyülekezetét a sötétség birodalmából a Szent Szellem által, mégis arra int, hogy a kihívásnak megfelelően járjunk. Ebben pedig a nekünk adott Szent Szellem segít, vagyis vezet. Ez próbatétellel jár, mert egyrészt a világ sötétsége kísért, másrészt az önbizalom időnkénti feltámadása az emberi természetben. Ez a viszony eléggé törékeny, mert nem vagyunk állandóan a szellemi magaslatokon. A mindennapi elfoglaltságunk hozhat le a völgybe. Azért is igényeljük a teljes bizalmat minden helyzetünkben. 

A hálaadás az Atyának nem kényszer, hanem eredménye a hitben való mindennapi járásának Krisztussal. Amikor jóban rosszban is az Ő kezét látjuk, ez nem kétségbeesést eredményez, hanem örömöt, mert megtapasztaljuk, hogy alkalmasak vagyunk a szentek örökségében. Ez, ha tudatossá válik, akkor nem a saját önbizalmunk növekedik, hanem Isten Szellemének bizonysága van bennünk. " Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket!" (Jak 4, 10). De a felmagasztalásra még várnunk kell, mert minél jobban megismerjük Jézust, annál kevesebbek vagyunk a saját szemünkben. Annál hálásabbak vagyunk Istennek, minél jobban látjuk Isten Fiát az életünkben. 

"Mert Is­ten, aki azt mond­ta, hogy a sö­tét­ség­ből vi­lá­gos­ság ra­gyog­jon, ő gyúj­tott vi­lá­gos­sá­got a szí­vünk­ben, hogy fel­ra­gyog­jon Is­ten di­cső­sé­gé­nek is­me­re­te Krisz­tus ar­cán." (2Kor 4).

 

 Tehát aki elutasítja az ismeretet, az vagy a szürkeségben, netán a sötétségben botorkál, és erre is van intés számunkra, mert a világosság fiai nem járhatnak sötétségben, mert már felragyogott Isten felmérhetetlen dicsősége. “Vigyázz azért, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! (Lk 11, 35)