Örüljetek, hogy nevetek be van írva a mennyben.

 "Íme, ha­tal­mat adok nek­tek, hogy kí­gyó­kon és skor­pi­ó­kon ta­pod­ja­tok és az el­len­ség min­den ere­jén, és sem­mi sem árt­hat nek­tek. De ne an­nak örül­je­tek, hogy a lel­kek en­ged­nek nek­tek, ha­nem in­kább an­nak örül­je­tek, hogy ne­ve­tek fel van írva a menny­ben. Ab­ban az órá­ban Jé­zus így uj­jon­gott a Szent­lé­lek ál­tal: Ma­gasz­tal­lak, Atyám, menny és föld Ura, hogy el­rej­tet­ted eze­ket a böl­csek és ér­tel­me­sek elől, és ki­je­len­tet­ted a gyer­me­kek­nek. Igen, Atyám, mert így volt ked­ves előt­ted. Min­dent ne­kem adott át az én Atyám, és sen­ki sem tud­ja, ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és aki­nek a Fiú ki akar­ja je­len­te­ni." (Lk 10, 19-21)

 Jézus hatalmat adott a hetvenkét tanítványának, hogy biztonságban vigyék véghez küldetésüket. Ez azért volt szükséges, mert látta a Sátánt aki mint egy villám tört le az égből. " Lát­tam a Sá­tánt vil­lám­ként le­es­ni az ég­ből. (Lk 10, 21) ". Felbőszülve annak láttán, hogy az örömhír a mennyeknek országáról terjedni kezd a világ négy sarkára, a Sátán személyesen esett le az égből, mert a tanítványok űzték az ördögöket az emberekből a Sátán légiói veszélyben voltak, elhagyták lakhelyüket. Megkezdődött a csata, a háború az Isten Fia ellen, nem tudván, hogy a háborút már elvesztette, de megadatott neki csatázni a kiválasztottak ellen. Ez mai napig tart, de taktikáját gyakran változtatja. De akkor a fő célja az volt, hogy megölesse Isten Fiát a legnagyobb ellenségét. Azt sem tudván, hogy Isten akaratát teljesítve ezzel a próféciák szerint. De ez a feladata nem az ő hasznára vált. Azért egy egész más oldalból világítja meg Jézus a tanítványainak ezt a csatát. Nem teszi előtérbe annak a sikereknek jelentőségét, vagyis nem az a fontos a tanítványok számára, hogy milyen sikereket érnek el a küldetésben, mert azt az erőt és hatalmat Ő adta nekik, hanem a lényeg, hogy ezzel is bizonyítékot szerezzenek, hogy nevük be van írva a mennyben. Ami a legfontosabb a mai napig, hiszen ha ebben nem hiszünk, akkor a kapott szolgálat örömtelen kötelességgé válhat. 

 De ez egyáltalán nem az értelemtől a tudástól az emberi bölcsességtől függ, hanem az Úr kinyilatkoztatásától, akinek akarja, azoknak megnyitja akik olyanok mint a gyermekek, nyitott edények az ige hallatára befogadják habozás nélkül, ezzel kiküszöböl minden emberi okoskodást és elért eredmények magasztalását. A tanítványoknak szól, hogy semmit sem tehetnek nélküle. Mindent amit kaptak az Úrtól azt nem rejthetik a föld alá, de ez lehetetlen, mert aki a szőlőtőkére volt oltva, az csakis az Úrból él: " Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek". (Jn 15, 5)

 Megintcsak arról vehetünk tudomást, hogy mindent amit az életben tapasztalunk csakis arra irányul, hogy a sorsunk Isten az Atya kezében van, de a választottak élete, minden az Úr Jézus hatalma alatt történik, mert az Atya rábízott minket a jó Pásztorra aki az életét adta a juhaiért. Úgy igaz a talentumokról szóló példázatban is meg minden olyan erőről és hatalomról, amit az Úr kiosztotta a Szent Szellem ajándékait, mértéktelenűl kiöntötte a Gyülekezetre, megtanítja mindazokat az Úr mindenféle új felismerésre, alázatra tanít, elküldi a világba hirdetni az örömhírt és a gyülekezetet építeni, így cselekszik az ember nem saját érdemei szerint, hanem az Úr küldetése szerint. De azt nem is kívánja az Úr, hogy minden lépésünk tudatosuljon bennünk, csak az általános hit szerint kövessük Krisztust, Ő majd igazgatja lépteinket. Nem lenne örömteljes életünk, ha állandóan a magunk és főleg a mások útját górcső alá vesszük. Ez a Sátán munkája, ha mások hibáit felnagyítja szemünkben, de a magunkét figyelmen kívül hagyjuk. Gyötrelmes lehet az életünk, ha naponta vétkezünk és ugyanakkor bocsánatért esedezünk. Persze, hogy ha nem is cselekedetekben hanem szóban vagy gondolatban vétkezünk, ezt az Úr nagyon is jól tudja, de ez nem tehet minket boldogtalanná, ezt egyszerűen el kell fogadnunk, hogy mi emberek a testben maradtunk a test pedig sokat vétkezik. De aki szellem szerint él annak a test nem tesz kárt az útján, tultesz minden vád és kifogáson, és örömmel folytatja útját, ezzel legyőzte a Sátán támadásait. A szentek annak örülhetnek, hogy nevük be van írva a Bárány könyvébe, és onnan senkinek nincs hatalma kihúzni. Azt az Úr sem teszi meg, csakis az Ő nevéért, nem a mi érdemeink szerint. Az élet könyve nem ugyanaz azzal a könyvvel amiről említést tettem. De ezt a témát nem érintem itt.

 Az alázatos engedelmesség abban nyilvánul meg, hogy tudatunk előtt az Úr kijelentette a tanítványság kiváltságát. Ez nem mindenkinek adatik meg, de ha az Úr erre kiválaszt, akkor biztos, hogy nem tévedett.

"Nem ti vá­lasz­tot­ta­tok en­gem, ha­nem én vá­lasz­tot­ta­lak ti­te­ket, és arra ren­del­te­lek ti­te­ket, hogy el­men­je­tek, és gyü­möl­csöt te­rem­je­tek, és a ti gyü­möl­csö­tök meg­ma­rad­jon, hogy akár­mit kér­tek az Atyá­tól az én ne­vem­ben, meg­ad­ja nek­tek. Eze­ket pa­ran­cso­lom nek­tek, hogy egy­mást sze­res­sé­tek". (Jn 15, 16).

Ajándék a polcról?

 "Ami­kor Si­mon lát­ta, hogy az apos­to­lok kéz­rá­té­te­le ál­tal ada­tik a Lé­lek, pénzt aján­lott fel ne­kik, és azt mond­ta: Ad­já­tok meg ne­kem is ezt a ha­tal­mat, hogy aki­re rá­te­szem a ke­zem, el­nyer­je a Szent­lel­ket! De Pé­ter azt mond­ta neki: A te pén­zed ve­led együtt vesszen el, mi­vel azt gon­dol­tad, hogy Is­ten aján­dé­ka pén­zen meg­ve­he­tő!" (ApCsel 8, 18-19)

 Egy banális dologgal szembesülhetünk nap mint nap, a mások prédikációja a Szent Szellemrôl.Nem általa, nem a Szent Szellem szól és tanít, hanem róla beszélnek mint egy műtárgyról aminek mágikus ereje van. Csak kellőképpen vagy módszerrel lehet megszerezni a Szent Szellem ajándékát, és még megtolják azzal, hogy ha kéred és nem kapod meg akkor hitetlen vagy.  

 Vegyétek a Szent Szellemet, ez a kijelentés magába véve annyit sugal, hogy semmi előzményt nem igényel a Szent Szellemmel való betöltés. Csak annyit, hogy akarom és tőlem függ, hogy engedem vagy nem engedem Isten akaratát teljesíteni. Ez már azt jelenti, hogy az ember nagyobb Istennél. Akarom vagy nem akarom ez itt a kérdés válasszatok. ( Kiforgattam Hamlet szavait).

Simon látta mindazt amit Isten az emberek által cselekedet, de nem látta magát az ajándékozót nem hitt benne. Ami ajándék az nem megvehető. Simon olyan ember lehetett aki azt gondolta, hogy minden megvehető pénzért, csak a mennyiség a fontos. A másik téves ismeret, hogy a mi emberi akaratunktól függ, hogy megkapjuk a Szent Szellem ajándékát, csak akarni kell, elvenni a polcról mint egy árut. Aki mélyebben tanulmányozza a Bibliát, az észreveheti, hogy a Szent Szellem kiöntését úgy Jeruzsálemben a zsidókra és Kornéliusz házában a pogányokra, megelőzően az ige hallása és engedelmessége volt jellemző.  

 Az Úr az apostoloknak azt mondta, hogy ők már tiszták az ige által, nekik csak a lábukat kell megmosni, mert az út poros ebben a világban bekoszolja lábukat. De a Szent Szellem nem volt még akkor a tanítványokban, az Úr velük volt, de nem volt bennük, úgy ahogy ezt elmondta a feltámadását követően.

"És ahogy ezt mond­ta, meg­mu­tat­ta ne­kik a ke­zét és az ol­da­lát. A ta­nít­vá­nyok pe­dig ör­ven­dez­tek, hogy lát­ják az Urat. Majd is­mét azt mond­ta ne­kik Jé­zus: Bé­kes­ség nek­tek! Ahogy en­gem el­kül­dött az Atya, én is úgy kül­de­lek el ti­te­ket. Ezt mond­va rá­juk le­helt, és így szólt: Ve­gye­tek Szent­lel­ket!" (Jn 20, 20-21) Az Úr mondta és adta, hogy vegyétek a Szent Szellemet, ami ahhoz a szolgálathoz szükséges volt amire kiválasztotta őket. 

 De még ez sem volt az a teljesség ami aztán pünkösd napján megtörtént. Isten kiöntötte Szellemét a Gyülekezetre és kiosztotta és kiosztja ajándékát, mindazoknak akik szeretik Őt, nem is kérdés, hogy az ajándékozás mindig a szeretetből indul ki. 

 Ez egy komoly tanulmányozást igényel, ha a Szent Szellem munkálkodik szívünkben akkor felismerjük mindazt amit az Úr mondott és cselekedett, átadott az apostoloknak, hogy az apostolokkal közösségben akik Isten igéjét közölték velünk a Szent Szellem által, úgy ahogy ők mi is részesei lehetünk Isten ajándékának, ha kitartó engedelmességgel követjük Krisztus és az apostolok tanításait. Amikor az Atya szükségét látja új életre támasztja annak a szellemét új felismerésben részesíti, akkor saját magában bizonyságot talál, hogy mindazt amit az igéről tudni lehet, mértéktelenűl megkapta a Gyülekezet, ami már lassan kétezer éve épül az Úrban. A Gyülekezet Isten háza és a tagjai pedig a Szent Szellem templomai. Ez az a globális organizmus ami átkarolja az egész világot, és nem egy gyülekezet amit ember hozott össze, hanem amit Isten épít az élő kövekből. Azért legyünk nyitottak Isten igéjére, mert a Szellem nem onnan jön ahonnan várjuk.

"A szél arra fúj, amer­re akar, és hal­lod a zú­gá­sát, de nem tu­dod, hon­nan jön, és hova megy. Így van min­den­ki, aki Lé­lek­től szü­le­tett." (Jn 3)

Vigyázzatok magatokra...

 "Vi­gyáz­za­tok ma­ga­tok­ra, hogy el ne ve­szít­sé­tek azt, ami­ért mun­kál­kod­ta­tok, ha­nem tel­jes ju­tal­mat kap­ja­tok. Aki túl­megy a Krisz­tus ta­ní­tá­sán, és nem ma­rad ab­ban, an­nak nincs Is­te­ne, aki meg­ma­rad az ő ta­ní­tá­sá­ban, azé az Atya is, és a Fiú is. Ha va­la­ki hoz­zá­tok megy, és nem ezt a ta­ní­tást vi­szi, ne fo­gad­já­tok be há­za­tok­ba, és ne kö­szönt­sé­tek, mert aki kö­szön­ti, kö­zös­sé­get vál­lal az ő go­nosz cse­le­ke­de­te­i­vel." (2Jn 1, 8-10)

 Ez egy komoly figyelmeztetés azok számára akik jó úton járnak. Azok akik az igazságban munkálkodnak, és mégis túllépnek Krisztus tanításán elferdítve azt azokat eretneknek is nevezik. A Krisztus tanítása tiszta és hamisítatlan aminek az eredménye az igazság útja és az örök élet.  

 A jelek szemmel láthatóak, nem csak a tévtanításokban, hanem a cselekedetekben is, mert ez a kettő együtt jár, az eredménye szélsőséges liberalizmus vagy szekuláris, szektáns életvitel a világ sodrásával elragadva. 

"Mert ha az Úrnak és az Üdvö­zí­tő Jé­zus Krisz­tus­nak meg­is­me­ré­se ál­tal a vi­lág för­tel­me­i­től egy­szer már meg­sza­ba­dul­tak, de ezek­be is­mét be­le­ke­ve­red­ve ve­re­sé­get szen­ved­nek, utol­só ál­la­po­tuk rosszabb lesz az el­ső­nél. Mert jobb vol­na ne­kik, ha meg sem is­mer­ték vol­na az igaz­ság út­ját, mint hogy azt meg­is­mer­ve el­for­dul­ja­nak a ne­kik adott szent pa­ran­cso­lat­tól. De be­telt raj­tuk az igaz pél­da­be­széd: Az eb vissza­tért a sa­ját oká­dá­sá­ra, és a meg­für­dött disz­nó a sár­ban hem­pe­reg." (2Pt 2, 20-21)

 Ezek a kemény szavak is azt bizonyítják, hogy nem mindenki aki hirdeti Jézus Krisztus nevét az üdvözül. Az ismeret meg volt, de élete nincs Istenben. Ez egy teszt mindenki számára aki Krisztus nevét viseli. A cselekedetei amik elárulják a hűtlen lelket. Hiszen a gyümölcséről ismerik meg a fát, jó vagy hitvány gyümölcsöt teremnek. Ez egy olyan próbatétel amit nem mindig ismerünk fel ha nem telik meg a szívünk Szent Szellemmel. Ennek a praktikus alkalmazása csakis akkor lesz eredményes, ha ismerjük az igazság útját, a Szent Szellem kenete segítségével. Krisztus tanítása az írt evangélium és az apostolok, evangélisták ránk maradt tanításai. Ezért fontos az új felismerések megállás nélküli sorozata amit a Szent Szellem korlátlanul kiöntött a Gyülekezetre, mert nem mértékkel adja Isten a Szent Szellemét. Arra biztat minden Krisztus követőt, hogy ne áltassa magát, hogy a kegyelem mindent megbocsájt. A kegyelem megbocsátja a bűnöst, de a bűnt elítéli ha az Isten igazságát káromolja, vagyis a Szent Szellemet káromolja, azok akik túlmennek és ellenkeznek Krisztus tanítása ellen. A tudás, Isten ismerete, engedelmességet eredményez Krisztus parancsolatainak, vagyis megőrzi azt. Itt a gyengeség a balgaság nem kifogás, de Isten különbséget tesz a testi és a szellemi fogyatékosság között. Isten irgalmas, kegyességben gazdag az egyenes szívűek iránt, még ha vétkezik is gyengeségében a hívő lélek, de nem bocsátja meg soha azt ami az Ő szentsége ellen irányul. De mindazok akik egyszer megvoltak fürdetve az ige által, de természetük nem újult meg, vagyis nem haltak meg Krisztussal és nem támadtak fel új természetükben, azok egyáltalán nem állhatatosak a mennyeknek országában. Ez Júdás éles példája bizonyítja, aki tiszta volt az ige által, Jézus a lábát is megmosta a tizenkettő egyike volt, de a természete halott maradt. A bűn felismerése a lelkiismeretet megtisztítja ha tiszta szívből beismerjük Isten előtt. Ez a Krisztus tanítása, hogy aki az Úr nevét vallja, álljon el a hamisságtól. Miaz a hamisság? A Sátán azon igyekezete, hogy elferdítse az igazság útját. A keresztények túlnyomó része helyesen hirdeti az evangéliumot, nagy differenciák nélkül, de az apostolok tanításai, különösen Pál apostol tanításai megosztják a keresztény társadalmat. Az igazság útja az nem egy virtuális fogalom, hanem mindaz amit egy igazsághoz hű Krisztust követő által látható élet. Azok akik ha nem is tudósok az igazságban, mert nem mindenkinek adatott meg egy és ugyanaz a talentum, de ha hű Krisztushoz, tudatán kívül is kisugározza hovatartozását. Az igazságban maradók kivetitik a világ felé, hogy Krisztus nem egy ideológia vagy demagógia, hanem valóság. De ez csak akkor lesz nyilvánvaló ha elhatárolódik a világtól, attól a világtól ami Krisztust felfeszítette és halálát okozta. Ez köztudott, hogy a kultúra a politika és a vallás (religio) volt az és most is az. Ezért figyeljétek a lábaitok elé hova visz az utatok. 

"Azért a lan­kadt ke­ze­ket és meg­roggyant tér­de­ket egye­ne­sít­sé­tek ki, és lá­ba­tok az egye­nes úton jár­jon, hogy a sán­ta meg ne bo­tol­jon, ha­nem in­kább meg­gyó­gyul­jon. Tö­re­ked­je­tek min­den­ki­vel a bé­kes­ség­re és a meg­szen­te­lő­dés­re, amely nél­kül sen­ki sem lát­ja meg az Urat, vi­gyáz­va arra, hogy az Is­ten ke­gyel­mé­től ne sza­kad­jon el sen­ki, ne­hogy a ke­se­rű­ség bár­mely gyö­ke­re föl­nö­ve­ked­ve za­vart kelt­sen, és ez so­ka­kat meg­fer­tőz­zön. Ne le­gyen sen­ki pa­ráz­na vagy is­ten­te­len, mint Ézsau, aki egyet­len éte­lért el­ad­ta el­ső­szü­lött­sé­gi jo­gát. Mert tud­já­tok, hogy ké­sőbb, ami­kor örö­köl­ni akar­ta az ál­dást, el­uta­sí­tot­ták, mert nem ta­lál­ta meg a meg­bá­nás he­lyét, noha könnyek kö­zött ke­res­te". (Zsid 12, 12-16)

Megizleltétek, hogy jóságos az Úr.

 "Le­vet­ve te­hát min­den go­nosz­sá­got, min­den ál­nok­sá­got, kép­mu­ta­tást, irigy­ke­dést és min­den rá­gal­ma­zást, mint új­szü­lött cse­cse­mők az ige tisz­ta, ha­mi­sí­tat­lan te­jét kí­ván­já­tok, hogy azon nö­ve­ked­je­tek az üd­vös­ség­re, mi­vel meg­íz­lel­té­tek, hogy jó­sá­gos az Úr. Já­rul­ja­tok hoz­zá, mint élő, az em­be­rek­től ugyan meg­ve­tett, de Is­ten előtt ki­vá­lasz­tott, be­cses kő­höz, és ti ma­ga­tok is mint élő kö­vek épül­je­tek fel lel­ki ház­zá, szent pap­ság­gá, hogy lel­ki ál­do­za­tok­kal ál­doz­za­tok, ame­lyek ked­ve­sek Is­ten­nek Jé­zus Krisz­tus ál­tal". (1Pt 2, 1-4).

 Amikor az ember felismeri, hogy bűnös az Isten előtt, akármit is tett az életében, jót vagy rosszat, ez az első lépése az üdvösség útján. Amikor megtapasztalja, hogy jóságos az Úr, a saját életében világosan látja, hogy az Úr keze vezette mind idáig, visszamenőleg világos lesz számára, hogy az ami történt vele, mind a megtérésre késztette. De ez az út eleje, nem a vége. Az üdvösséget nem lehet megérdemelni, csakis tapasztalni lehet, hogy mindaz amit kapott, Istentől kapott, az üdvösség az örök élet is Istennél van Krisztusunk által. Az Úr akarata szerint ezt az utat végig kell járnunk, hogy a szellemi fejlődésünk oly fokára érjünk a tiszta igazság megismerése által, hogy magunk is képesek legyünk szent áldozatot hozni Istennek házában. Hasznos építőkövei lehessünk Isten építményében. Ehhez el kell vetni minden olyan dolgot ami akadályoz minket ebben. Saját erőből nem fog menni, minden azon múlik, hogy a tiszta igazság ismerete által a Szent Szellem segítségével új és új felismerésében részesűljünk. Erre vannak hasznunkra az apostolok tanításai, a figyelmeztetés, az Úr prevenciós nevelése, oktatása és életvitelünk írányítása. Az evangélium, örömhír mindazok számára akik kívánják Isten és Krisztusa tiszta hamisítatlan igazságát, és ha engedelmességgel Krisztushoz járulnak, ahhoz a sziklához amire az apostolok tanításai is alapot fektettek, akkor részesei Isten háza építésében. Erre az alapra építünk mi is akik elfogadták Krisztust mint saját megváltójukat, mint újjászületett csecsemők. Közismert, hogy a csecsemő ki van szolgáltatva a szüleinek, a szüleik pedig nem kemény eledelt adnak a csecsemőnek, hiszen tejen a híg étel emészthető meg. Ez így van a szellemi életben is. Ez így van rendjén, de az már nincs rendjén, hogy ha egy lélek elfogadta Krisztus áldásait és nem fejlődik felnőtt férfiúvá, akkor nem tud ellenállni és sebezhető lesz mert nem vette fel Isten minden fegyverzetét, Isten kegyes megvédi gyermekeit, de nem küldi a világba ha nincs felvértezve Isten hamisítatlan igazságával. Ebben az esetben nem alkalmas az építkezésre, mert mindig kérnie kell nem áldozni. A csecsemő a gyerek nem építkezik és nem áldoz, mert nem termeszt nem gyűjt hanem haszonélvezője Isten jóságának. Ahhoz, hogy áldozzon másoknak Isten előtt, mások szükségeit vigye az Úr oltára elé, legyen mivel áldozniuk, azok már nem kéregetők hanem adakozó papság, akik már nem magukra hanem másokra is gondolnak. A legegyszerűbb példa mutatja amikor Jézus megáldotta a kenyeret és a megtört kenyeret és halat a tanítványok kezébe adta, hogy osszák szét az éhezőknek. " Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott, majd megtörte a kenyereket, a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak." (Mt 14, 19). Így lehet hasznos egy Krisztus követője Isten áldásainak részese, adakozói, minden szellemi és fizikai gazdagságának a megosztói. De ha testiek maradunk, akkor dorgálást kapunk, úgy ahogy Pál apostol is tette a korinthusi gyülekezet felé.

"Test­vé­re­im, én azon­ban nem be­szél­het­tem ve­le­tek úgy, mint lel­ki­ek­kel, csak mint tes­ti­ek­kel, mint Krisz­tus­ban kis­de­dek­kel. Te­jet ad­tam nek­tek, nem pe­dig ke­mény ele­delt, mert még nem bír­tá­tok vol­na el, sőt még most sem bír­já­tok el, mert még tes­ti­ek vagy­tok. Mert ami­kor irigy­ke­dés, ver­sen­gés van kö­zöt­te­tek, va­jon nem tes­ti­ek vagy­tok-e, és nem em­be­ri mó­don vi­sel­ked­tek-e?" (1Kor 3, 2-3)

 

A hely az Atya házában készen van.

 "Az én Atyám há­zá­ban sok la­kó­hely van, ha nem vol­na, meg­mond­tam vol­na nek­tek. El­me­gyek, hogy he­lyet ké­szít­sek nek­tek. És ha majd el­me­gyek, és he­lyet ké­szí­tek nek­tek, is­mét el­jö­vök, és ma­gam­hoz vesz­lek ti­te­ket, hogy ahol én va­gyok, ti is ott le­gye­tek."(Jn 14, 2)

 Az örök lakóhely a mennyben van a Gyülekezet számára, ez az Úr ígérete," hogy aki hisz ÉNbennem örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon." Izraelhez fűzött ígéret a földhöz kötődő örök élet. Mert lesz egy új ég és új föld, a régiek elmúlnak. Tehát az új helyre lesznek telepítve az üdvözültek, mindazok akik Isten kegyelméből erre ki vannak választva a teremtés előtti és a teremtéstől fogva Krisztusban. Ki minek az Isten ígérete szerint.

"És lát­tam új eget és új föl­det, mert az első ég és az első föld el­múlt, és a ten­ger sem volt töb­bé". (Jel 21) Isten betartja ígéreteit mindazok felé akiknek szánta mindezt. 

 A kezdő ige részben van egy furcsa kijelentés amit kétértelműen lehet értelmezni. Úgy lehet hallani, hogy a hely ahova szánta Krisztus mindazokat akik hisznek benne, már létezik és megvan. Ez nem az új égre és földre vonatkozik, hanem az Atya házára, a mennyei Jeruzsálemre. "Atyám há­zá­ban sok la­kó­hely van, ha nem vol­na, meg­mond­tam vol­na nek­tek". Ebből azt következtethetünk, hogy hely már van az Atya házában, vagyis volt már akkor is amikor Jézus még itt volt a földön. Ebben az olvasatban pontot tehetünk, de Jézus tovább mondja, "El­me­gyek, hogy he­lyet ké­szít­sek nek­tek. És ha majd el­me­gyek, és he­lyet ké­szí­tek nek­tek, is­mét el­jö­vök, és ma­gam­hoz vesz­lek ti­te­ket". Itt jelenik meg a kétértelműség, mert sok keresztény is úgy hirdeti, hogy Jézus a mennybe menetele után kezdett el helyet készíteni az Atya házában. Ha ez a mondat nem az előző mondat folytatása, akkor valami ellentmondásos gondolat lenne kifejezve. De ha csak vessző választja el akkor a gyerek is megérti azt, hogy ha nem úgy lenne, akkor amikor elmegy helyet készítene mindazoknak akik csak meg fognak térni Istenhez. De ha összevonjuk ezt a mondatot és egy lélegzet alatt mondjuk ki, akkor másként fest a dolog. Most úgy írom le ahogy gondolom, hogy igaz. " Az én Atyám há­zá­ban sok la­kó­hely van, ha nem vol­na, meg­mond­tam vol­na nek­tek, el­me­gyek, hogy he­lyet ké­szít­sek nek­tek. És ha majd el­me­gyek, és he­lyet ké­szí­tek nek­tek, is­mét el­jö­vök, és ma­gam­hoz vesz­lek ti­te­ket, hogy ahol én va­gyok, ti is ott le­gye­tek." Ebben az olvasatban számomra érthetőbb ez a gondolat. De Jézus ebben válaszában kijelentést tett, és tartalmaz egy olyan új ígéretet amit a tanítványok nem ismertek addig, hiszen ők zsidók voltak és az ószövetség ígéreteit ismerték. Az a hely amit a feltámadás után elfoglal a mennyben minden üdvözült, az új Jeruzsálem " És lát­tam a szent vá­rost, az új Je­ru­zsá­le­met, amint Is­ten­től alá­szállt a menny­ből, fel­ké­szít­ve, mint egy fér­je szá­má­ra fel­éke­sí­tett meny­asszony. Hal­lot­tam, amint a trón fe­lől egy ha­tal­mas hang ezt mond­ta: Íme, az Is­ten sát­ra az em­be­rek­kel van, és ve­lük la­ko­zik, és azok az ő né­pei lesz­nek, és maga az Is­ten lesz ve­lük;"(Jel 21, 2). Folytatva a gondolatot, az angyal Jánosnak megmutatta mindazt ami már készen volt, az nem egy látomás, hanem valóság egy látomásban, mert amit látott az már készen volt, de emberek nélkül egyenlőre, mert még nem jött el a feltámadás, és minden üdvözült lélek Krisztussal van a mennyei paradicsomban, a feltámadásra várakozva, azután ha Isten felöltözteti gyermekeit Krisztus testébe, akkor foglalják el helyüket az új mennyei Jeruzsálemben. Az előbbi idézet jövő módban írja " lesznek", az alábbi pedig a jelent ábrázolja ami már akkor készen volt. " Aki győz, örö­köl­ni fog­ja mind­ezt, és an­nak Is­te­ne le­szek, és az fiam lesz ne­kem…..

És hoz­zám jött a hét an­gyal kö­zül egy, aki­nél a hét utol­só csa­pás­sal telt hét po­hár volt, és így szólt hoz­zám: Jöjj, meg­mu­ta­tom ne­ked a meny­asszonyt, a Bá­rány fe­le­sé­gét. El­vitt en­gem lé­lek­ben egy nagy és ma­gas hegy­re, és meg­mu­tat­ta ne­kem a szent vá­rost, Je­ru­zsá­le­met, amely a menny­ből, Is­ten­től szállt alá.

Ben­ne volt az Is­ten di­cső­sé­ge, és fé­nye ha­son­ló volt a leg­drá­gább kő­höz, a kris­tály­tisz­ta jás­pis­kő­höz. (Jel 21, 7-10)

 Nem tanításnak szántam ezeket a gondolatokat, csak azt írtam meg, hogy én hogyan értem mindezeket röviden leírva.

A búza és a konkoly.

 "Ak­kor el­bo­csá­tot­ta a so­ka­sá­got, és be­ment a ház­ba. Ta­nít­vá­nyai pe­dig oda­men­tek hoz­zá, és ezt mond­ták: Ma­gya­rázd meg ne­künk a szán­tó­föld­ben nőtt kon­koly pél­dá­za­tát! Ő pe­dig így fe­lelt: Aki a jó ma­got veti, az az Em­ber­fia, a szán­tó­föld pe­dig a vi­lág; a jó mag az Is­ten or­szá­gá­nak fiai, a kon­koly pe­dig a go­nosz fiai.

Az el­len­ség, aki a kon­kolyt veti, az ör­dög, az ara­tás a vi­lág­vé­ge, az ara­tók pe­dig az an­gya­lok". (Mt 13, 36-38)

 A Máté 13. fejezetében olvashatjuk Jézus példázatait a mennyeknek országáról. A magvető aki kiment vetni a magot, a mag Isten igéje, de Jézus két oldaláról világítja meg a vetőmag és a magot a búzát. A magvető példázatában nincs megnevezve a mag fajtája, ez tehát az ige amit szétszór az emberekben akik hallják az igét, de részletesen elmondja, hogy mi az oka annak, hogy az igét nem tartja meg. Az ember különböző talajra volt vetve ami a világot jelenti. A világban nem csak jó termő humusz van. A himalája hegységben a tibeti láma nem hallgatja az igét ez rá nem vonatkozik, a Brazil őserdei törzsek sem hallgatják az igét az igehirdetőket megölik sok esetben. Az igét hallgatják akiknek el volt hintve a szívükben az ige, de nem hallják, mert az nem adatott meg nekik, hiába járnak templomba, gyülekezetbe, olvassák a Bibliát egy életen át, ha nincs meg bennük a Szent Szellem. " Oda­men­tek a ta­nít­vá­nyok, és azt kér­dez­ték: Mi­ért szólsz hoz­zá­juk pél­dá­za­tok­ban? Így fe­lelt: Nek­tek meg­ada­tott, hogy meg­is­mer­jé­tek a mennyek or­szá­gá­nak tit­ka­it, de ne­kik nem ada­tott meg. Mert aki­nek van, an­nak ada­tik, és bő­völ­köd­ni fog, de aki­nek nincs, at­tól még azt is el­ve­szik, ami­je van. Azért be­szé­lek ne­kik pél­dá­za­tok­ban, mert lát­ván nem lát­nak, és hall­ván nem hal­la­nak, sem nem ér­te­nek. (Mt 13, 10-12)  

 De a kezdeti vers azt fejezi ki, hogy az egész föld a szántóföldje Istennek. Ez konkrétan ki is jelentette. Itt nem az igéről van szó hanem az emberekről. " a jó mag az Is­ten or­szá­gá­nak fiai, a kon­koly pe­dig a go­nosz fiai.". A többi példázatban a magvetőt nem nevezi meg, de itt konkrétan az Emberfiáról beszél. Tehát, magáról beszél, mint Ember akinek hatalmába volt elvetni az embereket mint a búzát a földjébe. Ez az isteni oldalát mutatja meg. A magvető az igehirdető a mennyeknek országában, de látjuk, hogy Isten már eleve elvetette a jó magot a világban, méghozzá búzamagot. Hogy viszonyuljunk ehhez a felismeréshez? Elsősorban a tények azt bizonyítják, hogy a világ kétféle emberből áll össze, egy mező amibe el vetette Isten a jó magot és a sátán a konkolyt. De az ítélet, a személyválogatást nem bízta az emberre, hogy ítélkezzen a világ felett. Az ember nem kompetens az ítélkezésre, nem mondhatja azt sem, hogy ki kinek a fia. Ez mind Isten hatalmába van. Senki nem mondhatja a szívében, hogy ki hova kerül fel a mennybe, vagy le az emésztő tűzbe, amedig nem látja a Szent Szellem gyümölcseit megérni. Az ember vak ebből a szempontból, még ha felismeri a felebarátjában a Szent Szellem vitathatatlan ajándékát, akkor sem mondhatja, hogy hová megy, nem azért mert bizonytalan, hanem amint a búza egy mag amit a földbe vetnek nem hal meg nem szökik szárba és nem hoz termést, addig semmiképpen nem ismerjük fel Krisztust felebarátunkban, akiben meghalt és feltámadt lelkében Krisztus maga. A remény az meg van, mert Isten reménysége táplálja a szíveket. De minden ember magában felismerheti , hogy kihez és hova tartozik, mert Jézus bizonyságtétele van benne, az örök élet.

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: ÉPÍTS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG SZÁMÁRA❣️

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: ÉPÍTS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG SZÁMÁRA❣️: "Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-e mivel elvégezze?"  (Lk 14...

A tudás jótékonysága és veszélyei

 A tudás jótékonysága és veszélyei.

"És ha pró­fé­tál­ni is tu­dok, és min­den tit­kot és min­den tu­do­mányt is­me­rek is, és ha tel­jes hi­tem van is, úgy, hogy he­gye­ket moz­dít­ha­tok ki he­lyük­ről, sze­re­tet pe­dig nin­csen ben­nem, sem­mi va­gyok". (1Kor 13)

 Ma a tudásról az ismeretről elmélkedünk, ezek egyáltalán nem rossz dolgok, de a fenti ige egy olyan abszolút lehetőségről beszél amit ember nem érhet el még ha arra törekszik kitartóan. Magyarázatra nem szorul a szeretet fontossága, mert az mindennek az alapja. Azért inkább azt reflektálnám, hogy miért is van az úgy, hogy az embernek az ismerete korlátolt, még ha Krisztusban is van és Krisztus benne van, megkapta a Szent Szellem ajándékát a prófétálást és a titkok kutatását és egyéb jeles szellemi ajándékokat. Ez egy hívő ember számára nem is kérdés, mert minél jobban megismerjük Krisztust annál jobban felismerjük gyengeségeinket, a gyengeségben a kegyelmet és Isten kegyelmi ajándékait. A "ha" szó feltételes módban azt jelenti, ha így is lenne, akkor sem tudná meg az ember Isten titkait, mert az egy lepecsételt könyv ami Isten kezében volt addig amíg nem támad fel az akinek joga van felnyítni azt. Azért teszi Isten egy fundamentális alapra a hitet és szeretetet ami nem a tudáson alapszik hanem a tudás épül rá, tehát Krisztus az alapja mindennek. De Istennél még vannak olyan titkok amit nem fedett fel csak részben előre vetít a Szentírás szövegében, például az idő mikor következnek be a próféciák. Ennek van több bizonyítéka, mindegyikkel nem foglalkozhatunk. A hétpecsétes titok, amiről most szó lesz, már megvan nyitva és János apostolnak megvolt mutatva.

"És lát­tam a tró­non ülő jobb ke­zé­ben egy be­lül és há­tul te­le­írt köny­vet, le­pe­csé­tel­ve hét pe­csét­tel, és lát­tam egy erős an­gyalt, aki han­go­san ki­ál­tott: Ki mél­tó arra, hogy fel­nyis­sa a köny­vet, és fel­tör­je pe­csét­je­it? És sen­ki, sem mennyen, sem föl­dön, sem föld alatt, nem tud­ta a köny­vet fel­nyit­ni, sem abba be­te­kin­te­ni." (Jel 5, 1-2)

 Jelenések könyvének elején olvashatjuk, hogy egy angyal Jánosnak megmutatja mindazt amit Jézus tanubizonysága a múlt a jelen és a jövőt illeti. Isten az angyala által megmutatja számunkra is, hiszen János apostolnak parancsba adta, hogy ne titkolja el azt amit látott. Ezért érdemes ezt megismerni olyan szinten, amilyen szinten ez lehetséges. 

 János látta a trónon ülőt akinek a jobb kezében volt egy könyv. Sokan azt gondolhatják, hogy ez a Bibliára utal, pedig nem, mert a Biblia Isten kijelentése az emberek felé, amit nem titkolt el. 

 Metaforikus képek megjelenítése a Bibliában gyakori és aki szellemileg értelmezik, akkor többet ért meg belőle, mert a Szellem a mi szellemünkkel együtt vezet a megismerés útján. A könyv fogalmát a mai napig megőrizte Isten minden nemzedék számára, de itt egy olyan könyvről beszél amit Isten lepecsételt olyan tökéletesen, hogy senki nem nézhetett bele. 

 Ez a lepecsételt könyv ami belül és hátul is tele volt írva az Isten előre vagy eleve rögzített terve. A könyv nem akkor lett teleírva amikor a történések a teremtéstől fogva folytak ( nem a Biblia ami évszázadok folyamán íródott), azok az írások amikben le volt írva minden ami meg fog történni, bizony az Istennél volt az idők kezdete előtti örök időktől lepecsételve, az idők során semmi sem volt hozzáírva. Ezt bizonyítja a hatodik fejezetben kijelentett jövőkép. Ami a pecsétek felnyitására jogosult az Isten Báránya. Nagyon fontos a meghatározás, hogy itt nem a Messiást vagyis Krisztus nevét mondja ki, hanem utal mindarra a jogra ami a Bárányt illeti, hiszen csak annak van joga aki megöletett, aki Krisztus a Felkent Isten szolgája, de a Báránya is egyben, de a hangsúlyt a Bárányra teszi itt. A Jelenések könyvében Krisztus neve nem szerepel, mert az már a múlté, Isten akaratát teljesítette itt a földön, és egy olyan név mint Krisztus a jövőben nem jelenik meg, mert az aki eljött és győzött a feszületen, feltámadt harmad napra egy új korszakot nyítva, vagyis megnyílt az ég mindazok számára akiket Krisztus vagyis a Megváltó Messiás örök hajlékába fogadott a hit által, eljön még egyszer, de a világ számára már nem mint Krisztus a Megváltó, hanem a nagyhatalmú Király, akinek a nevét nem ismerik mert titok. Izrael szabadítója a várva várt Messiás Izrael számára, de a világ számára ítélet.

"És lát­tam a meg­nyílt eget, és íme, egy fe­hér ló, és aki azon ült, an­nak neve Hű és Igaz, aki igaz­sá­go­san ítél és har­col, és a sze­me olyan, mint a tűz­láng, és a fe­jén sok ko­ro­na volt, és a neve volt rá fel­ír­va, ame­lyet sen­ki sem tud, csak ő maga, és vér­be már­tott ru­há­ba volt öl­töz­tet­ve, és így hív­ták őt: Is­ten Igé­je". (Jel 19, 11-12) Kezdetben az Ige Istennél volt, " Kez­det­ben volt az Ige, és az Ige Is­ten­nél volt, és Is­ten volt az Ige". (Jn 1). Ezt ne felejtsük el soha, hogy Isten az örök Ige tehát Teremtő aki szavával teremtett mindent ami a mennyben a földön a föld alatt, az árnyvilág a seol a mennyország és a pokol is az Ő hatalmával teremtett. Az Ige, az aki Isten, visszajön, hogy mindent az Ő akarata szerint rendbe tegyen. Úgy a földön is mint a mennyben is és az ég alatt, ahogy Jézus is, imára tanította a tanítványait. 

Ez a jelenet itt a következő hatodik fejezetben az első pecsétet igazolja. " Lát­tam, ami­kor a Bá­rány fel­nyi­tot­ta a pe­csé­tek kö­zül az el­sőt, és hal­lot­tam, ami­kor a négy élő­lény kö­zül az első azt mond­ta, mint­egy menny­dör­gés­nek sza­vá­val: Jöjj! Lát­tam, íme, egy fe­hér ló, és a raj­ta ülő­nél íj volt, és ko­ro­na ada­tott neki, és ki­vo­nult győz­te­sen, hogy győz­zön. (Jel 6, 1). Itt rövid elő képet látunk, mindannak ami megfog történi azon a napon amit az Írás Úr napjának nevez. De ha az Úr megjelenik egy szempillantás alatt, és minden teremtmény meglátja, az nem jelenti azt, hogy ítéletei a földön is egy szempillantás alatt megtörténik. Dániel próféciája szerint és Jézus kijelentései arra utalnak, hogy ez a megpróbáltatások ideje hét évig fog tartani. A fehér ló és lovasa a tiszta, makulátlan az igazság hatalmát ábrázolja. A ló és a lovasa a hatalom jelképe, magától érthető, hogy a fehér lovon ülő az aki legyőzte a világot. A többi utána következő pecsétek felnyitása is lovasokat ábrázol az ötödik pecsétig. Ezek mind hatalmasok Isten eszközei az itéletek,( nem az utolsó ítélet a fehér szék előtt ami az ezeréves királyságot követi), azok a szörnyűségek amiket a földön lakók tapasztalni fognak.

 Azután részletesebben leírja János apostol, amit tévesen apokalipszisnek nevezünk. Azért gondolom, hogy tévesen, mert az csak egy része a Jelenések könyvének, az egész könyv Jézus bizonyságtételéről szól. De nem is fontos, hogy nevezik, az a fontos, hogy mit tartalmaz. 

Nos, a pontos tudást nem birtokolja senki az emberek közül, mert Isten teljes tudása határtalan, az ember meg egy korlátolt entitás, ha szabad így kifejeznem magam. Az embert Isten bevonja terveibe, de átfogó teljes megismerés lehetetlen, az Isten nagysága és mértéktelensége miatt, mert Isten Szellem, Jézus Isten Fia jelentette ki az Atyát ember ábrázatában. Isten csakis azért tette ezt, mert nagyon is tudta, hogy megalázva magát bűnös ember képében, így tudja megismertetni önmagát az emberekkel. De ez nem jelenti azt, hogy Istent megismerhetjük teljességében, akkor istennek kell válnunk. Ezt megtette Krisztusban, hogy általa megismerjük az Atyát, Jézus Krisztus isteni mivoltát a korlátolt testi avatarján keresztül. De ha tudomány és a titkok kutatásába mélyedünk, elveszünk benne, a fontos Isten a Jézus Krisztus cselekedetei, amik Isten az Atya szeretete, és abban látjuk meg, hogy minden tudás és felismerés hatalma a hit és a szeretet, ami életet ad nem csak nekem, neked hanem általunk is. Mert nincs nagyobb bölcsesség annál, amit Isten az ember kezébe adott, hogy osztogassa mindazt amit az Úr gyarapítani akar. Minden időtálló kincs a föld mélyén rejlik, a gyémánt az arany az ezüst, azt kibányászva tűzben megpróbálva, nemessé válik, megmarad örökre, de ami a felszínen van, a széna, szalma amit a tűző nap kiszárít és élettelen lesz, tűzben elégetik, az nem örökli a mennyeknek országát. Tehát a felületesség nem álja ki a próbát, csakis a mély hit és az abból kifolyó cselekedetek.

 Tehát egy ember sem tudja kielégíteni a tökéletesség igényét, csakis Krisztus testében a tagok egysége ahol a fej maga Krisztus, akitől minden szellemi ajándék származik tagonként szétosztva kinek milyen arányban, de a leggyengébb a legtöbb törődést igényel, a szeretet a köteléke minden egységnek, és Krisztus teste nem hasonúlhat meg csak azért mert valaki több ajándékot kapott az Úrtól, a fizetség mindenkinek azonos, az örök élet Istennel. 

 "Mert Is­ten úgy szer­kesz­tet­te egy­be a tes­tet, hogy az alább­va­ló­nak na­gyobb tisz­tes­sé­get adott, ne­hogy meg­ha­son­lás le­gyen a test­ben, ha­nem a ta­gok köl­csö­nö­sen gon­dos­kod­ja­nak egy­más­ról.

"Ha szen­ved egy tag, mind­egyik tag vele szen­ved, ha di­cső­ség­ben ré­sze­sül egy tag, mind­egyik tag vele örül. Ti pe­dig a Krisz­tus tes­te vagy­tok, és tag­jai rész sze­rint. (1Kor 12, 24-26). Ez ilyen egyszerű, de a gyakorlat másat bizonyít gyakran. Talán csak azért mert a széleskörű ismeret a tudás nem abból a forrásból táplálkozik amit Jézus adott. Minden egyszer megszűnik, a próféciák a tudás a nyelvek is megszűnnek, de a szeretet az örök, itt van Isten bölcsessége, hiszen ami az embernek magasztos az Isten előtt semmiség, még ha Istentől is származnak is a kegyelmi ajándékok, azok sem öröklik Istennek mennybeli országát, csakis a szeretetből fakadó gyümölcs az örök, amivel fel van díszítve a mennyei Jeruzsálem mint a menyasszony a vőlegény örömére.  

A szentek és angyalok imádata.

 A szentek és angyalok imádata.

" Ne csi­nálj ma­gad­nak fa­ra­gott ké­pet vagy va­la­mi ha­son­mást ar­ról, ami fenn az ég­ben vagy lenn a föl­dön vagy a vi­zek­ben, a föld alatt van! Ne imádd és ne tisz­teld azo­kat, mert én, az ÚR, a te Is­te­ned, fél­tőn sze­re­tő Is­ten va­gyok. Meg­bün­te­tem az atyák vét­két a fi­a­kon, har­mad- és ne­gyed­ízig azo­kon, akik gyű­löl­nek en­gem". (2Móz 20, 4)

"Én, Já­nos va­gyok az, aki eze­ket hal­lot­tam és lát­tam. És ami­kor hal­lot­tam és lát­tam, le­bo­rul­tam az an­gyal lába előtt, hogy imád­jam őt, aki ne­kem eze­ket meg­mu­tat­ta. Ő pe­dig azt mond­ta ne­kem: Vi­gyázz, ne tedd, mert szol­ga­tár­sad va­gyok ne­ked és a te test­vé­re­id­nek, a pró­fé­ták­nak és azok­nak, akik meg­tart­ják e könyv be­szé­de­it. Az Is­tent imádd!" (Jel 22, 8)

 A kegyelem nem hatalmaz fel arra, hogy Isten törvényét elhagyjuk, hiszen a törvény szent, Istentől való. Ha nem is betartani minden betűét, de tisztelni kell mert annak szellemi értéke van. A bálványok utálatosak Isten szemében. Ez így volt a testi népével kapcsolatosan, Izraelben és meg is maradt minden időkben. A bálvány imádók azok a pogányok, akik misztikus erőt vélnek hinni a néma, halott tárgyban.

 A teljesen vak és süket nemzetség Isten helyet vagy gyanánt a láthatatlant láthatóvá faragja groteszk módon, és leborul előtte, azt teszi láthatóvá amit nem látott. Krisztus a feszületen, a Szűz Mária a szentek imádata, sőt az okkultizmus szerteágazó hatása alatt vajúdó nemzetség jellemzi a kereszténységet. Most már a Kálvin és Luther által kiharcolt puritanizmust is a protestánsok félre dobták. Krisztust is kezdték képeken ábrázolni és az angyalokat. Fétis a kereszt imádata ami egetverő hazugság. Átvették a keresztényi ünnepeket a katolikusoktól. Az új keletű evangélikus gyülekezetekben pedig észrevehetők az okkultizmus ördögi jelei. Ez mind nem csak egyszerű testiségre utal, hanem sötét erők győzelme amit Isten örökségének nevezünk.  

 De mindezeknek meg kell történnie, mert a hitehagyott ember magára veszi ítéletét, gyarapítja és súlyosbítja az ítélet mértékét. Ezt most nem hiszi el, hiszen nem látja sem hallja az apostolok figyelmeztetését az evangélium mondanivalóját. A testi húsvér ember szereti a kielégülést legyen az bármi, csakhogy igazolja saját magát, megelégedve azzal ami teljesíti vágyát. A vallási büszkeség a szentek imádata mindet kisajátít magának, még azokat is akik a sátánt szolgálják és szolgálták. Egy Istenhez megtért lélek nem követi ezeket a hazugságokat. Isten keresi mindazokat akik igazságban és szellemben imádják Istent. 

 A sátán a szavaknak hétköznapi jelentőséget tulajdonít. Pedig a szavak változatossága üzeneteket továbbít. Ahogy a kürtnek a hangja vagy harcra hív vagy pihenőre szólít fel. A katonák meg tudják különböztetni a kürt hangját. Akkor a keresztények miért nem tudják megkülönböztetni, hogy Isten mire teszi a hangsúlyt kijelentett szavában? Nézzük milyen súlya van ránk is ezek az alábbi szavak akiknek az apostol intézett a kemény nyaku zsidók felé. De a kemény nyakúság az a kereszténységet is jellemzi. Vannak kivételek, de ez elenyésző, elvesznek a kétmilliárdos tömegben.

"Az ég a trónom, a föld meg lábamnak zsámolya, micsoda házat fogtok ti nekem építeni – kérdi az Úr –, vagy melyik az a hely, amelyen lenyugodhatom?

Vajon nem kezem alkotta-e mindezeket? Kemény nyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek, ti mindig szembe szegültetek a Szent Szellemnek, ti éppen úgy, mint atyáitok. A próféták közül ugyan kit nem üldöztek a ti atyáitok? Megölték azokat, akik előre hirdették amaz Igazságosnak eljövetelét, kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek, akik a törvényt angyalok rendezésével kaptátok, de nem őriztétek meg."( Apcsel 7, 49..53)

 Ezek a szavak nem türtek megbocsátást, hiszen a Szent Szellemet káromolták. Ugyanez vár mindazokra akik a Szent Szellemet káromolják és csúfságot űznek ami szent Isten szemében, az a Messiás kiontott vére.

Isten elítéli a gonoszokat.

 "Mert nem kí­mél­te Is­ten a bűn­be esett an­gya­lo­kat sem, ha­nem az al­vi­lág sö­tét mély­sé­gé­be ve­tet­te őket, hogy fenn­tar­tas­sa­nak az íté­let­re; és a régi vi­lá­got sem kí­mél­te, ha­nem csak Nóét, az igaz­ság hir­de­tő­jét, akit nyol­cad­ma­gá­val meg­őr­zött, ami­kor özön­vi­zet bo­csá­tott az is­ten­te­le­nek vi­lá­gá­ra. So­do­ma és Go­mo­ra vá­ro­sa­it el­ham­vaszt­va pusz­tu­lás­ra ítél­te, hogy pél­dát ál­lít­son azok­nak, akik majd is­ten­te­len­ked­ni fog­nak. Meg­sza­ba­dí­tot­ta az igaz Ló­tot, aki szen­ve­dett az is­ten­te­le­nek gya­lá­za­tos vi­sel­ke­dé­se mi­att, mert ő, az igaz, kö­zöt­tük la­kott, s a go­nosz cse­le­ke­de­te­ket lát­va és hall­va nap­ról nap­ra gyö­tör­te igaz lel­két. Az Úr meg tud­ja sza­ba­dí­ta­ni a ke­gye­se­ket a kí­sér­té­sek­ből, a go­no­szo­kat pe­dig meg­tart­ja az íté­let nap­já­ra, hogy bűn­hőd­je­nek". (2Pt 2, 4-10)

 Ez lenne a szerető Isten? Aki elpusztít nem kímél, a pokol mélyére veti a teremtményét? Bizony ez az Igaz Isten. Isten nem tűri az fajtalanságot és idejekorán ítélte el a fajtalanokat Sodomában és Gomorában, ezt fogja tenni továbbra is. Ezek mind istentelenségek ami nem tűr halasztást. Ma egy olyan világ kezd kibontakozni, amiben Isten szavát publikáló embert bíróság elé vihetik. A homosexualítás kérdése egyértelműen Isten ítéletével végződik, és aki ezt reflektálni meri, akkor bajba eshet.

 Az idő ami adatott, az a kegyelmet jelenti Istentől. Az időben mennek végbe a folyamatok, ez egy kísértésben élő világ, ahol rendeződnek a dolgok, ki kinek a rabja, de Isten irgalmának és kegyelmének az ideje is. Ma van a kegyelem napja, és semmi nem történik meg az ígért ítéleteiből, amíg az idő nem teljesedik be. Az emberiség hozzászokott a háborúkhoz a természeti katasztrófákhoz, hogy ezek a dolgok megtörténnek az ember gyarlósága miatt. De a remény a békére fennáll, mert a háborúk után ujra építik a városokat. De ha Isten ítéli meg jogosan az embereket, azután nincs újjáépítés. Se Sodoma se Gomora nem lett visszaépítve. Se a vízözön előtti világ nem lett visszaépítve. A mai napig sem tudják még ha akarnának is felépíteni az egyiptomi piramisokat, amiket a régi világ nemzetsége épített. Isten mindig lapozz egyet és újat teremt. Krisztus Isten küldötte az Üdvözítő emeli ki a kisértésből ( nem a kísértéstől) a kegyeseket, akik ahogy Lót is annak idején egy olyan világban élt választása szerint, istentelenségben elfajzott, de az Úr meg menekítette az ítélet alól, mert igaz lelke volt annak ellenére, látszólag szerette a világot amiben élt, de szenvedett mert az igazság gyökere benne volt Ábrahàm közösségéből kifolyólag. Ő ismerte az igaz hitet, de a világ kisértésében élt. 

 Vannak ilyen keresztények ma is akiknek igaz lelkük van, de annyira összefonódtak a világiakkal, hogy szemmel láthatóan nem különböznek a körűl lévő világiaktól. Ezek a világi keresztények. De ezeket az Úr megmenti mint a tűzből kikapott parazsat az ítélet napján. De vigyázat!!! Ez nem szabály, hanem kivétel, mert Isten ha ismeri is őket, elenyésző lehet a számuk. Lót és családja kalandos módon volt kimenekítve Isten ítélete alól. Az ellenpélda, Noé példája az igazi tanúbizonyság, aki épített egy bárkát hosszú időn át, és erre neki Isten megadta az időt. Isten ítélete nem érintette, viszontagságok nélkül menekült meg az özönvíztől. 

 Összefoglalásként, Isten ismeri az övéit, attól függetlenül milyen körülmények veszik körűl. De az áldásokat azok élvezik akik Isten akaratának megfelelnek. Akik építik Isten egyházát, azok munkája gyümölcsöt hoznak Isten országában, azok akik passzívan csak léteznek, azokat is megmenti az Úr, de úgy mint a tűzből kiragadottat.

"Az Is­ten­től ne­kem adott ke­gye­lem sze­rint mint bölcs épí­tő­mes­ter ala­pot ve­tet­tem, de más épít rá. Vi­gyáz­zon azon­ban min­den­ki, ho­gyan épít rá! Mert más ala­pot sen­ki sem vet­het a meg­le­vőn kí­vül, amely Jé­zus Krisz­tus. Ha pe­dig va­la­ki ara­nyat, ezüs­töt, drá­ga­kö­ve­ket, fát, szé­nát, poz­dor­ját épít erre az alap­ra, min­den­ki­nek a mun­ká­ja nyil­ván­va­ló­vá lesz, mert az a nap meg­mu­tat­ja, mi­vel­hogy tűz­ben je­le­nik meg, és hogy ki­nek mi­lyen a mun­ká­ja, azt a tűz te­szi pró­bá­ra. Ha va­la­ki­nek a mun­ká­ja, ame­lyet rá­épí­tett, meg­ma­rad, ju­tal­mat kap. Ha va­la­ki­nek a mun­ká­ja meg­ég, kárt vall. Ő maga azon­ban meg­me­ne­kül, de úgy, mint aki tű­zön ment át". (1Kor 3, 10-14)