Az emberi tanok hatása és veszélyei.

 "Ez a nép szá­já­val tisz­tel en­gem, de szí­ve tá­vol van tő­lem. Pe­dig hi­á­ba tisz­tel­nek en­gem, ha olyan ta­ní­tá­so­kat ta­ní­ta­nak, ame­lyek em­be­rek pa­ran­cso­la­tai." (Mt 15, 8). Ezt mondta az Úr a farizeusoknak amikor bírálni kezdték, hogy mosdatlan kézzel esznek a tanítvànyok. A témát folytatva azért még idéznem kell: " Nem ér­ti­tek, hogy mind­az, ami a szá­jon be­megy, a gyo­mor­ba jut, és az ár­nyék­szék­be ke­rül? Ami azon­ban a száj­ból jön ki, az a szív­ből szár­ma­zik, és az te­szi tisz­tá­ta­lan­ná az em­bert. Mert a szív­ből szár­maz­nak a go­nosz gon­do­la­tok, gyil­kos­sá­gok, há­zas­ság­tö­ré­sek, pa­ráz­na­sá­gok, lo­pá­sok, ha­mis ta­nú­bi­zony­sá­gok, ká­rom­lá­sok.

Ezek te­szik tisz­tá­ta­lan­ná az em­bert. De az nem te­szi tisz­tá­ta­lan­ná az em­bert, hogy mos­dat­lan kéz­zel eszik. (Mt 15, 17-19). Egy picit kitérek a közelmúlt koronavírus járványra, a higiéniai rendeletek amik a maszk hordozást és a gyakori kézmosást illeti, nem foglalok állást, de azt meg kell jegyeznem, hogy a félelemkeltés több kárt okozott mint a vírus. Maga a médiumok riadalom keltése és úgymond hamis tanúzása. Na de ez már lejárt lemez, de jött a következő, a háború, a világháború az atomháborúval való riogatás. Ez mind arra szolgál, hogy féljen az ember a jövőtől. Attól a jövőtől, amit már előre lefestettek az " írástudók". Ezt nevezik vélemény formálóknak vagy vágy vezérlő bölcseknek. Az emberi logikának semmi köze Isten terveinek a véghezviteléhez. Ami a háborúkat illeti azok is Isten kiszámíthatatlan végezetei. Ezt láthatjuk a múlt történéseiben, amikor Ábrahám, Gedeon, Dávid meg a királyok csatái olyan erő hátrányból győztek a túlerővel szemben, amit az emberi logika nem vehetett számításba. Az igaz, hogy Isten választott népének háborúi nem a pogányok háborúiról van itt szó. De a birodalmak bukásai is Isten tervei közé tartoznak. De térjünk vissza az eredeti témához.

"Ha te­hát Krisz­tus­sal meg­hal­ta­tok a vi­lág ele­mei szá­má­ra, mi­ért ter­he­li­tek ma­ga­to­kat ren­del­ke­zé­se­ik­kel, mint­ha a vi­lág­ban él­né­tek – ne fogd meg, meg se kós­told, még csak meg se érintsd –, ame­lyek mind arra va­lók, hogy el­fo­gyaszt­va meg­sem­mi­sül­je­nek; az em­be­rek pa­ran­cso­la­tai és ta­ní­tá­sai sze­rint, ame­lyek ugyan böl­cses­ség­nek lát­sza­nak a maga vá­lasz­tot­ta val­lá­sos­ko­dás­ban, az alá­za­tos­ko­dás­ban és a test sa­nyar­ga­tá­sá­ban, de nincs ben­nük sem­mi be­cses, csak a test ki­elé­gí­té­sé­re van­nak." (Kol 2, 20-22).

 Ennek ellenére vannak vallások ahol tiltják az egyes eledelek fogyasztását és a házasságkötést a papok számára. De rengeteg olyan sugallat is létezik ami nem egyenesen arra utal, csak áttételesen cselekvésre késztet, például, azt hirdetik, hogy aki szereti Istent a tizedet hozza be a gyülekezet perselyébe. 

" Vi­gyáz­za­tok, hogy ra­bul ne ejt­sen ti­te­ket va­la­ki böl­csel­ke­dés­sel és üres meg­té­vesz­tés­sel, amely em­be­ri ha­gyo­má­nyo­kon és a vi­lág ele­mi ta­ní­tá­sa­in ala­pul, és nem Krisz­tus sze­rin­ti. Mert ben­ne la­ko­zik az is­ten­ség egész tel­jes­sé­ge tes­ti­leg..." (Kol 2, 8)

 Az írás arra tanít, hogy ahogy befogadtuk Krisztust úgy járjunk abban az egyszerűségben ahova Isten előbb behelyezett. A többit bízzuk Istenre, hogy Ő igazítsa járásunkat, nem az emberi szabályok szerint, ami a szellemi életet jelenti. A világ a teremtés törvényei az azért ránk is vonatkoznak. Ebben a szabadságban nehéz megmaradni, mert ravasz az Isten ellensége, mindig a meggyőződés tanaival kísértet. Mert a sátán is azt mondta, hogy meg van írva, vagy még az édenkertben is azt mondta: " A kí­gyó pe­dig ra­va­szabb volt min­den me­zei vad­nál, me­lyet az ÚR Is­ten te­rem­tett, és ezt kér­dez­te az asszony­tól: Csak­ugyan azt mond­ta Is­ten, hogy a kert­nek egy fá­já­ról se egye­tek? Az asszony így vá­la­szolt a kí­gyó­nak: A kert fá­i­nak gyü­möl­csé­ből ehe­tünk. De an­nak a fá­nak a gyü­möl­csé­ből, amely a kert kö­ze­pén van, azt mond­ta Is­ten: ab­ból ne egye­tek, azt meg se érint­sé­tek, hogy meg ne hal­ja­tok. A kí­gyó pe­dig azt mond­ta az asszony­nak: Bi­zony nem hal­tok meg. Ha­nem tud­ja Is­ten, hogy ame­lyik na­pon esz­tek ab­ból, meg­nyí­lik a sze­me­tek, és olya­nok lesz­tek, mint az Is­ten: jó­nak és go­nosz­nak tu­dói." (1Móz 3, 1-4)

 Tehát így állunk a meggyőződés tanaival. Minden hamisságnak lehet alapot találni a szentírásban és rá építeni, de ne felejtsük el, hogy Isten gyermekei Isten Szelleme által vezéreltek. Aki Krisztusé annak a szelleme is az, " Ti azonban nem a húsban éltek, hanem szellemben, ha csakugyan Istennek Szelleme lakik bennetek. Ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, az nem is övé.". Ebből kell kiindulni ez mindennek a megoldása, hogy Krisztus szelleme lakozék mindazokban aki szereti Isten, úgy ahogy Isten az Atya befogadta őt, megbocsátva minden bűnét és egy új nem emberek által képzett felismerésben részesüljön, ez az örök élet titka. Hálát adunk mindenért amit Krisztus tett miértünk, az Atyának, most már a mi Atyánknak, hogy megszabadított minket minden bűntől, hogy felszabadultan tudjuk dicsőíteni Istent igazságban és szellemében, az ilyeneket keresi Isten. 

Építkezés az igazságban

 "Mindazáltal megáll az Isten erős fundamentuma, melynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és álljon el a hamisságtól mindenki, aki az Úr nevét vallja." (2Tim 2, 19).

 Ez a mondat egy kiragadott rész ebből a fejezetből, Pál apostol tanácsokkal szolgál Timóteusnak, mint hűséges szolgának. Pál apostol fecsegésnek hívja azoknak a beszédeit akik nem az igazságot hasogatják, vagyis hirdetik. "Igye­kezz ki­pró­bált mun­kás­ként meg­áll­ni Is­ten előtt, mint aki nem vall szé­gyent, és he­lye­sen ha­so­gat­ja az igaz­ság be­szé­dét. A szent­ség­te­len, üres fe­cse­gő­ket pe­dig ke­rüld, mert azok több­nyi­re is­ten­te­len­ség­re ve­zet­nek,.." (2Tim 2, 15-17)

 Na most egy olyan kemény fába vágtam a fejszét, ez a téma egy egész rétegeket kíván lehámozni vagy lefejteni, hogy megtaláljuk az igazságot. Az évszázadok során oly sok hazugság és hamisság épült és most is épül egymás tetejére, hogy ember legyen a talpán aki kibogozza hol az igazság gyökere. Ezt Pál fundamentumnak nevezi. Amikor az egyik hamisság a másikra épül, akkor az már Krisztus nevét becsteleníti. Hiába mondja Uram, Uram ha a hamisságtól nem különül el. Ez annyira elterjedt manapság, mint a rák metasztázisa, hogy már nem az igaz fundamentumra épít az ember, de Isten aki mindig hű, ismeri az övéit ebben az ember által létrehozott vallások közt, és arra buzdítja őket, hogy álljon el mindaz aki Krisztus nevét vallja a hamisságtól. Istennek teremtő szava van, benne van a Szent Szellem ereje, ha valaki meghallja Isten erre vonatkozó szavát, az már nem lesz közömbös az igazsághoz és ragaszkodik Krisztushoz, aki az alap kőszikla Isten fundamentumában. Erre a fundamentumra épül az egyház, hamisság kizárva. A kegyelem a megváltás az engesztelés az a küszöbe Isten házának, mert az igazi építő felkészült, igazsággal felövezve látja el a tevékenységét, felgyűrt ingujjal és felruházva Isten minden fegyverével lát neki Isten egyháza építésének. Isten előtt ez másképp néz ki mint ahogy mi itt látjuk a földön. Mert mi azokat látjuk akik szemmel láthatóan sikereket érnek el a vallások terén, kimondottan ismertek a világban, ami nem is rossz az emberek előtt, de mi nem látjuk a tényleges épületet, hiszen az szellemi nem tárgyi, mert nem ember által pecsételt, hanem a Szent Szellem pecsétjét viseli Isten szeme előtt. 

 Mindenki a saját lelkéhez rokon teológiát hiszi igaznak ( talán nem így van?), de itt és más helyeken ki van jelentve, hogy Isten látja igazán azt az építményt amire az igaz építőmesterek építenek élő kövekből. Erre pedig ezt tudjuk mondani, Isten az építő, mi pedig a segédei lehetünk. " Az Is­ten­től ne­kem adott ke­gye­lem sze­rint mint bölcs épí­tő­mes­ter ala­pot ve­tet­tem, de más épít rá. Vi­gyáz­zon azon­ban min­den­ki, ho­gyan épít rá! Mert más ala­pot sen­ki sem vet­het a meg­le­vőn kí­vül, amely Jé­zus Krisz­tus". (1Kor 3, 10) 

 Vigyázzon mindenki aki Krisztus nevét vallja, miképpen épít a meglévő fundamentumra aki maga a Jézus Krisztus. Nincs Krisztusban se katekizmus se vallási dogmatika se ezotéria sem liturgia se más amire építhet egy Istenhez hű szolga. Ami rajta kívül van azt a tűz emészti meg. 

 "Nem tud­já­tok, hogy ti Is­ten temp­lo­ma vagy­tok, és Is­ten Lel­ke la­kik ben­ne­tek? Ha va­la­ki Is­ten temp­lo­mát meg­ront­ja, meg­ront­ja azt Is­ten. Mert az Is­ten temp­lo­ma szent, ezek vagy­tok ti. Sen­ki se csap­ja be ma­gát. Ha kö­zü­le­tek va­la­ki bölcs­nek gon­dol­ja ma­gát ezen a vi­lá­gon, le­gyen bo­lond­dá, hogy bölccsé le­hes­sen". (1Kor 3, 16-17). De minderre az elővigyázatosságra Isten nyitja meg szemünket, ameddig vakon poroszkálunk nem tudjuk mi az amitől el kellene határolódnunk, de erre megerősíti Isten az övéit, hogy Ő ismeri mindazokat akik hisznek a szavának, hiszen ők azok a kiválasztottak akik a Pásztor hangját követik. 

Isten áldja meg mindazokat akik szükségét érzik az Isten igazsága iránt. Ebben nagy segítség Isten Szent Szelleme.

Szerezünk irgalmasságot.

 "Ne le­gyen más is­te­ned raj­tam kí­vül! Ne csi­nálj ma­gad­nak fa­ra­gott ké­pet vagy va­la­mi ha­son­mást ar­ról, ami fenn az ég­ben vagy lenn a föl­dön vagy a vi­zek­ben, a föld alatt van! Ne imádd és ne tisz­teld azo­kat, mert én, az ÚR, a te Is­te­ned, fél­tőn sze­re­tő Is­ten va­gyok. Meg­bün­te­tem az atyák vét­két a fi­a­kon, har­mad- és ne­gyed­ízig azo­kon, akik gyű­löl­nek en­gem.

De ir­gal­mas­sá­got cse­lek­szem ezer­ízig azok­kal, akik sze­ret­nek en­gem, és meg­tart­ják a pa­ran­cso­la­ta­i­mat". (2Móz 20, 3-5).

 Ennyit idéztem a törvényből. De ki mondhatja meg, hogy a törvényt valaki eldobja csakis azért mert betarthatatlan? A törvény szent és Istentől való. A törvény elítéli az embert már csak azért is, mert az ember szíve csalárd a törvény egy tükör a lelkiismeret tükre, ami visszaadja, hogyan látja Isten a természetes embert. A nemzedékek bűneit hordja mindenki, és Isten akarata szerint büntetve vannak azok is akik nem is vétkeztek azzal a bűnnel amiket a felmenőik követtek el, mégis rajtunk a vétkek eredményei. A pogányság a kereszténységben ennek az eredménye, nemzedékek nemzedéken keresztül hódolnak annak a fétisnek amit Isten utál. A kegyelem nem írhatja felül a szent törvényt, de kiutat szolgál az ítélet alól. Az irgalmasság, amit Isten akar, mert nem áldozatot hanem irgalmasságot akar. "Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítélet fölött". (Jak 2, 13)

"Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket." (Mt 9, 13)

 Mi vagyunk azok a bűnösök akik a felmenőink bűnét is hordjuk a sajátunkon kívűl, akikre azt mondjuk, hogy a rossz családi háttérből valók, a bűnösök, a gonosztevők. De azok akik igaznak hiszik magukat mert vallásos környezetben nőttek föl, pedig egyáltalán nem azok, nem kapnak irgalmasságot egy oknál fogva, mert nem gyakorolják az irgalmasságot mások iránt akik esetleg világiak, hanem elítélik azokat. Az emberek hívők és nem hívőkre osztják az emberiséget, de minek alapján teszik ezt? Csakis magukból indulnak ki ahogyan ezt a farizeusok az írástudók tették annak idején Krisztus előtt, mert látták, hogy Jézus bünösökkel ül egy asztalnál. A farizeusok már elítélték azokat a bűnösöket, de Jézus nem. Az irgalmasság az nem egyetértés a bűnnel szemben, hanem a naponta hétszer hetvenhétszeri megbocsátás, ahogy ezt az Úr mondta Péternek.( Máté 18). Ez sem jelenti azt, hogy hasonlóan cselekszem és egyetértek a bűnnel, hanem megértem Isten irgalmát és aszerint cselekszem. A szeretet abban nyilvánul meg, hogy semmi megbotránkoztató sincs bennem a testvérem iránt pedig irgalmasságot gyakorolok, mert én sem vagyok jobb nála, csakis az Isten kegyelme által vagyok az aki vagyok. Az Isten irgalma ment ki mindenkit abból a környezetből amibe beleszülettünk, szellemi újjászületés által, ez nem jelenti azt, hogy jobbak vagyunk mindazoknál akik utánunk jönnek majd a hitben, hiszen mi nem látunk bele az ember szívébe, azért ne ítélkezünk mások felett, hanem szerezzünk irgalmasságot.

A szeretet mindent eltakar.

 "Gyer­me­ke­im, ezt azért írom nek­tek, hogy ne vét­kez­ze­tek. És ha vét­ke­zik va­la­ki, van szó­szó­lónk az Atyá­nál, az igaz Jé­zus Krisz­tus, mert ő en­gesz­te­lő ál­do­zat a mi vét­ke­in­kért, de nem­csak a mi­en­kért, ha­nem az egész vi­lá­gé­ért is. És ab­ból tud­juk meg, hogy meg­is­mer­tük őt, hogy meg­tart­juk a pa­ran­cso­la­ta­it. Aki ezt mond­ja: „Is­me­rem őt”, de nem tart­ja meg a pa­ran­cso­la­ta­it, az ha­zug, és nincs meg ab­ban az igaz­ság.

Aki pe­dig meg­tart­ja az ő be­szé­dét, ab­ban va­ló­ság­gal tel­jes­sé lett Is­ten sze­re­te­te. Eb­ből tud­juk meg, hogy őben­ne va­gyunk:" (1Jn 2, 1-4)

 Isten mindent megtett, hogy új lappal kezdhetjük életünket. Az egész világ teremtménye fordulhat hozzá, nincs személyválogatás. Ez Isten oldaláról elvégzett engesztelés. De a természetes embernek nagy kihívás megtartani mindazt amit Krisztus Urunk parancsolt az ige által. A parancsolatok megtartása a belső újjászületett ember az új szív és felismerés alkalmassága. Isten alkalmassá teszi mindazokat akik hozzá fordulnak igaz hittel. A természetes embernek gyötrelem követni Jézus Krisztus parancsolatait, még ha minden igyekezettel veti magát alá a parancsolatnak, mindig el fog bukni, éppen akkor amikor azt gondolja, hogy áll. Az ember akárki is legyen, vétkes Isten előtt, ez a természete születésétől fogva. Ebből az állapotból váltott meg Krisztus az áldozati vére által, hogy Isten az Atya előtt eltakarja bűnös mivoltunkat. Isten a gyermekeiben már nem talál bűnt, mert a Fiúban látja a tökéletességet, aki benne van már nem vétkezik soha, Isten az Atya előtt. De minderről a természetes ember, a hús mit sem tud, azért az istenismeret egy nagyon fontos tényező, de itt nem az agyunk az intellektusunk gyarapításáról van szó, hanem a befogadásról, ennek eredménye az engedelmesség. De hogyan tudnánk engedelmeskedni, ha nem hiszünk abban amiben engedelmesnek kellene lennünk. Maga a választás kérdése fontos nem az, hogy mi lesz ha… Az örömhír mindazok számára jótékonyan hat, aki elismeri, hogy egy az Úr és Isten az egyetlen akitől függ minden az élet és a halál. Aki az Urat választja az az életet választja, más megközelítésben Isten választottjai lesznek. De előbb úgy ismeri meg Istent, hogy irgalmas és kegyelemmel teljes. Isten nem kívánja, hogy a kiválasztottság terhes legyen a számukra, ezért nem ront ránk olyan parancsolatokkal amit mi nem tudnánk elhordani. Krisztus igája könnyű mindig az adott pillanatban, mert Isten tudja, hogy az igazság és istenismeret nem teljesedik ki azonnal, még ha Isten a maga oldaláról már megadta, de azt is tudja, hogy az számunkra egy folyamat, ha követjük Krisztust, Ő megnyitja az ajtót ahova beléphet az ember és közelről bensőséges kapcsolatban ismeri meg az Atyát, Jézus Krisztus valóságos személyében.

"A fi­la­del­fi­ai gyü­le­ke­zet an­gya­lá­nak is írd meg: Ezt mond­ja a Szent, az Igaz, aki­nél a Dá­vid kul­csa van, és amit ki­nyit, sen­ki be nem zár­ja, és amit be­zár, sen­ki ki nem nyit­ja: tu­dom a te dol­ga­i­dat, íme, egy nyi­tott aj­tót ad­tam eléd, ame­lyet sen­ki be nem zár­hat, és bár ke­vés erőd van, még­is meg­tar­tot­tad be­szé­de­met, és nem ta­gad­tad meg az én ne­ve­met." (Jel 3, 7)

 Ezeket a szavakat egy olyan gyülekezet angyalához intézi, akiknél nem volt hiány a testvéri szeretet. Bizony ez egy régi és mégis új parancsolat, hogy szeressük ne csak azokat akik minket szeretnek, hanem ellenségeinket is akik ellenünk vétkeznek. Ezt nehéz megtenni ha nincs meg bennünk az Igazság ismerete. Az a világosság ami Jézus Krisztusban van. Tehát nem tudni, hanem benne maradni, hogy a parancsolatai ne legyenek terhelők számunkra, hanem mint egy természetes dolog. Ha vétkezünk is, tudjuk, hogy van egy szószóló az Atya színe előtt, aki érted és értem már vérével megfizetett a bűneinkért, magára vette mindazt amit mi nem tudtuk volna elhordozni.

" Aki azt mond­ja, hogy a vi­lá­gos­ság­ban van, és gyű­lö­li a test­vé­rét, az még min­dig a sö­tét­ség­ben van. Aki sze­re­ti a test­vé­rét, az a vi­lá­gos­ság­ban ma­rad, és nincs ben­ne meg­bot­rán­koz­ta­tó, aki pe­dig gyű­lö­li a test­vé­rét, az a sö­tét­ség­ben van, a sö­tét­ség­ben jár, és nem tud­ja, hova megy, mert a sö­tét­ség meg­va­kí­tot­ta a sze­mét". (1Jn 2, 9-10)

A lelki szegények nyeresége.

 "De va­ló­ban nagy nye­re­ség az is­ten­fé­le­lem meg­elé­ge­dés­sel,

mert sem­mit sem hoz­tunk a vi­lág­ra, ki sem vi­he­tünk sem­mit.

De ha van élel­münk és ru­há­za­tunk, elé­ged­jünk meg vele. Akik pe­dig meg akar­nak gaz­da­god­ni, kí­sér­tés­be meg csap­dá­ba és sok esz­te­len és ká­ros kí­ván­ság­ba es­nek, ame­lyek csak pusz­tu­lás­ba és rom­lás­ba dön­tik az em­be­re­ket. Mert min­den rossz­nak gyö­ke­re a pénz sze­re­te­te, amely után só­vá­rog­va né­me­lyek el­té­ve­lyed­tek a hit­től, és sok gyöt­rel­met sze­rez­nek ma­guk­nak." (1Tim 6, 6-9)

 Az anyagiak hatalma az emberre a legősibb jelenség, már az édenkertben kezdődött. Éva megkívánta a tiltott gyümölcsöt, a kíváncsiság hajtotta, de hallgatva a ravasz kígyót, felkeltette benne a birtoklási vágyat, Isten parancsa ellenében cselekedet. Ez a vágy az emberiség velejárója, ettől a birtoklási vágytól Isten tud megszabadítani csak. Amikor az ember a pénzt csak eszköznek tartja, úgy kezeli az értékeket aminek nincs lelke és nem vonzódik iránta, akkor biztos, hogy nem a vágya vezérli, hanem a rábízott sáfárság, okos intézője. Isten nem mondta, hogy minden ember legyen szegény, de azt mondta, hogy a meggazdagodási vágy, a cél maga és annak küzdelmei romlásba vezet és Istentől elszakadáshoz vezeti a hit emberét, gyötrelembe esik. Azért mert Isten akarata ellen fordítja vágyait, és afelé teszi meg az első lépéseit ahol nagy a kísértés. A test sokat kíván magának, úgymond szükségét érzi a szabadság a kényelem a biztonságérzet az anyagi függetlenség állapotát kívánja, de ez is egy csapda, mert ha látszólag el is éri ezt a védetséget, a lelke akkor is üres maradhat. Az elégtelenség mindig jelen van, mert a természete nem változik, úgy ahogy az álatoknál is tapasztalható, a vadállatokat szelídítő emberek tudják, hogy lehet kordába tartani a ragadozót, de természetét senki sem tudja megváltoztatni. Az állat aki ketrecben él annak gyötrelmes élete van. A gazdagság vágy is már maga egy izzó vágyat generálhat, ami elégeti mindazt amit Isten a lelkében bele oltott, egy ketrecbe kényszeríti. A pénz rabjává válik, a gazdagságra vágyás ikertestvére az elégtelenség.

Az elégedettség áldása nem jelenti azt, hogy az ember elégedett magával, hanem elégedett Isten ajándékaival amivel felruházta őt. Ami a testi alapszükségleteket illeti, a szerető Atya megadja fenntartás nélkül mindazoknak akik áldásait elfogadják és elégedettek mindennel amit kaptak tőle. A szellemi életben pedig soha sem lehet betelt az ember, mert Isten határtalan gazdagsága olyan ajtókat nyít meg az őt kutatói előtt, hogy állandóan szükségét érzik az Istentől való függést. Ezek a lelki szegények, akik mindig szükségét érzik, Isten kegyelmi bölcsessége iránt. A szellemi szegénység nem hiányosság vagy fogyatékosság, hanem Istenismeret. Aki ha egyszer is találkozott Isten bölcs kijelentésével, Jézus Krisztus személyével aki Isten emberben való megjelenítése, aki az Isten az Atya, kegyesség ábrázata,- " Mert nyilvánvalóan nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, megigazult lélekben, látták az angyalok, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben." (1Tim 3, 16),- az már nem lehet érdektelen és higgadt Isten iránt, vagy ragaszkodni fog, vagy elveti, mert mindenki a földön egyszer találkozik vele, ez a minimum.  

 A lelki szegények gazdagsága fenn a mennyben ül az Atya jobbján. Krisztus a mi gazdagságunk őrá vágyunk, az Ő szavai gazdagítanak és tesznek elégedetté, mert mindent elhiszünk amit mondott személyesen és a Szent Szellem által. Tehát nagy nyereség számunkra az ha nem az anyagiakba kapaszkodunk, hanem Krisztus a megváltó és gondoskodó Istent ragadjuk meg, hogy az Ő gazdagságában mi is gazdagok lehessünk. Isten megismerése egy örök folyamat aminek nem lesz soha vége, de itt kezdődik a földön és az átmenet a halálból az életbe sem akadályozza meg, mert a halál is nyereség aki Krisztusban van.

Látszólagos engedelmesség.

 "Pál apos­tol, nem em­be­rek­től, nem is em­ber ál­tal, ha­nem Jé­zus Krisz­tus és az Atya Is­ten ál­tal, aki fel­tá­masz­tot­ta őt a ha­lál­ból,.... (Gal 1) "Ezért ren­delt el en­gem hír­nök­nek és apos­tol­nak – az iga­zat mon­dom, nem ha­zu­dok –, a po­gá­nyok ta­ní­tó­já­nak hit­ben és igaz­ság­ban." (1Tim 2, 7-8)

 Vannak emberek főleg zsidó származású keresztények akik ma is bírálják Pál apostolt, arra hivatkozva, hogy tanításai eltérnek a szentírás narratívájától. Olyan témákat hoz elő, ami azelőtt az ószövetség igen burkoltan vagy teljesen titokban tartott. A pogányok szerepét a földön a Gyülekezetben egyesítette a " zsidókat és görögöket, vagyis pogányokat", ahol talán a volt pogányok vannak többségben, de lehet ez csak feltételezés ami a számokat illeti. A Gyülekezetről szóló tanítás egy egész új irányzat amit a zsidók a mai napig nem tudnak lenyelni, még azok sem akik elfogadták Krisztust mint megváltójukat. A keresztények pedig sikeresen elferdítik azt, de ez nem egy újkeletű probléma, még a gyülekezetek hajnalán a tudatlanság miatt sem követték ezt a tanítást. Pál apostol a szó hatalmával elrendelt olyan dolgokat amit ma már ómódunak vélnek. De ha hisszük, hogy Pál apostol Istentől kapott apostolságot és kijelentéseket, akkor ha Isten mindig ugyanaz nem változik sem Ő sem az igéje, akkor az engedelmesség próbája alatt van mindenki, hogy betartja e a parancsolatokat, amik nagyonis egyértelműek. Példának felhozom: " Azt aka­rom te­hát, hogy a fér­fi­ak imád­koz­za­nak min­den he­lyen, tisz­ta ke­ze­ket emel­ve fel ha­rag és ké­tel­ke­dés nél­kül. Ha­son­ló­kép­pen az asszo­nyok tisz­tes­sé­ges öl­tö­zet­ben, sze­mér­me­te­sen és mér­ték­le­te­sen éke­sít­sék ma­gu­kat, nem haj­fo­na­tok­kal és arannyal, gyön­gyök­kel vagy drá­ga ru­há­val, ha­nem jó cse­le­ke­de­tek­kel, amint il­lik az is­ten­fé­le­lem­ben járó asszo­nyok­hoz. Az asszony csen­des­ség­ben ta­nul­jon tel­jes en­ge­del­mes­ség­gel. A ta­ní­tást pe­dig nem en­ge­dem meg az asszony­nak, sem hogy a fér­fin ural­kod­jék, ha­nem le­gyen csen­des­ség­ben." (1Tim 2, 8-11)

  Ez az idézet, parancs, ma is megosztja a keresztény társadalmat, mert vannak emberek akik ezt az egyértelmű parancsot ki tudják forgatni és követőre találnak. De egy istenfélő( féltő) hívő ember a gyülekezet rendje szerint él és Isten a teremtéstől fogva elrendelt poziciót fogadja el. A teremtésben van férfi és nő, akiknek megvannak a saját egymástól különböző vagy hasonló szerepe is. Az ellenvélemény, hogy Krisztusban nincs nemi különbség, az egyáltalán nem vonatkozik a teremtés isteni rendjére. Ezt fel kellene ismerni mindazoknak akik Krisztus nevét vallják. Ezt a próbát nem állják ki mindazok akik a szabadság törvényét megszegik. Azok aki ezt nem tudják elfogadni, azok nagyobb bajban vannak mint gondolnánk. Nem csak a gyülekezések rendjét forgatják fel, hanem az Isten a teremtésben való szigorú rendjét, ha úgy tetszik kódját. Innen kezdődnek a fajtalanságok a nemek egymáshoz közelítése vagyis keveredése. Ezt mi tapasztaljuk a testi rendellenességben, de akinek van füle és hallja, van szeme és látja, a szellemi életben is ez jellemzi a felmelegedési folyamatokat. A langyosságot nem hiába nevezik melegnek. Az Úr a gyülekezet angyalának, tehát a meghatározó jellemnek a gyülekezetben mondja, hogy: " tu­dom a te dol­ga­i­dat, hogy sem hi­deg nem vagy, sem for­ró. Bár­csak hi­deg vol­nál vagy for­ró!

Így, mi­vel lan­gyos vagy, sem hi­deg, sem for­ró, ki­köp­lek a szám­ból". (Jel 3, 15).

 Ezen a földön az ember tevékenysége során, mindennek, értéknek vannak hamis utánzatai. Úgy a hamis gyöngy a bizsu ékszerek úgy a hamis tanok amik majdnem olyanok mint az igazság, de ha nem is lényegesen, de el van ferdítve, és a szövegben vannak a csapdák, ezeknek a ravasz tanításoknak láthatjuk az eredményét, vagyis mit szülnek a gyakorlatban, engedelmességet vagy ellenkezőleg engedelmetlenség gyümölcsét. Ennek eredményeképpen a bűn kovásza elborítja mindazt amiért Krisztus a feszületen elért. A szentírás, Pál apostol tanításai kimondottan erre összpontosulnak. De az evangélium Jézus szavai is erre utalnak a példabeszédeiben. 

 De ki fogja azt befogadni, ha a lélekben nincs meg Isten békessége? Senki ezt nem tudja megtenni, elfordulni az igazságtalanságtól, ha Isten nem érinti meg a belső ember szívét, és nem vezeti el ahhoz az állapothoz, hogy Isten szerelmese legyen, ne a világ sodrásában vesszen el. "Ke­gye­lem nek­tek és bé­kes­ség Is­ten­től, a mi Atyánk­tól és az Úr Jé­zus Krisz­tus­tól, aki ön­ma­gát adta a mi bű­ne­in­kért, hogy ki­sza­ba­dít­son min­ket e je­len­va­ló go­nosz vi­lág­ból az Is­ten­nek, a mi Atyánk­nak aka­ra­ta sze­rint, aki­nek di­cső­ség örök­kön­örök­ké! Ámen". (Gal 1, 3-4)

Akik Krisztuséi.

 "Arra buzdítalak titeket az Úrban én, a fogoly, hogy ahhoz az elhíváshoz, mellyel elhívtak titeket, méltóan járjatok, mindenben alázatosságot, szelídséget és hosszútűrést tanúsítsatok, egymást szeretettel elviseljétek és abban serénykedjetek, hogy békességben egybekötve a Szellem egységét megőrizzétek. Hogy legyen egy test és egy Szellem, miként elhivatásotoknak is egy reménységével hívtak el titeket,

 legyen egy Úr, egy hit, egy bemerítés, egy Istene és Atyja mindeneknek, s aki mindeneken uralkodik, mindeneket áthat, és mindenekben bent lakik".( Ef. 4,- 1..6).

 A Szellemet nem megalkotni hanem megőrizni a közösségben, itt az egyházról van szó, ahol a Szent Szellem kiöntése megtörtént, ahhoz csak csatlakozni lehet nem megalkotni. Ez egy lehetetlen feladat, megőrizni Isten szellemét, ha egy közösség más szellemiséget teremtett valakik által, más alapokra fektetve, egy ideológia vagy vallás, legyen az akármi nem Isten szellemének egysége. Erre sokszor nem is figyelünk, hogy milyen alapokon nyugszik a gyülekezetünk. A harmadik fejezetben van egy elgondolkodtató mondat, idézem: " Ez okból meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről a mennyekben és földön minden atyafiság a nevét kapta, s kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében belső emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra juthassatok, hogy a Krisztus a hiten át szívetekben lakozhassék, és ti szeretetben úgy meggyökerezzetek és megalapozódjatok, hogy az összes szentekkel együtt erőt nyerjetek annak felfogására, hogy a szeretetben mennyi a szélesség, hosszúság, magasság és mélységét és megismerhessétek a Krisztusnak ismeretet felülmúló szeretetét is, hogy így az Istennek egész teljességéig betelhessetek."( Ef. 3,- 14..19)

Elsősorban kinek a nevét kapta az atyafiság, a testvériség milyen nevet kapott? Erre a kérdésre nálam csak egy válasz van, nem keresztény hanem krisztusi, akiket itt szenteknek jelent ki az apostol. Ezek azok a szentek akik Isten szentségében Krisztus neve alatt egy szellemben alkotják Isten egyházát. A keresztény egy alsóbbrendű kitalált jelző, erről tudni kell, hogy nem a krisztushoz való tartozást fejezi ki, hanem egy vallási, tömeg vallási irányzatot, ami alatt minden szellemiség megtalálható. Az Isten ellenségének ravasz munkájának eredménye, ( bibliafordítások szövegmódosítás eredményeképp) hogy már nem krisztusi hanem egy homályosan utaló hovatartozást jelent a keresztény. Ebbe már sokan beletörődtek, mert ezt így fogadták el az őseink, tehát ez már túl van tárgyalva. De a Szentírás és az apostol is arra buzdít, hogy kutassuk Isten mélységeit, a szellem egységét megőrizve a szentek közötti egységet és ez nem a kereszténység, hiszen az megosztott. Ez most már utópiának tűnik, de nem a mi dolgunk számvetést alkalmazni, az Isten dolga aki mindenütt, mindenhol ott van és ismer minden egyes atyafit akárhol is legyen az. Annak ellenére, hogy a látszat nem azt mutatja, az emberek a keresztények sorait gyarapítják, de ebben az Úr a gyülekezethez minden nap hozzáadja a megtért Krisztus tulajdonát akik a testvériséget gyarapítják, a ravasz sátán ellenére még mindig vannak akik ebbe a szellemi egységhez járulnak.

 Adja Isten, hogy ezt felismerjük, mi a szeretet lényege, nem egy kimondott szó, hanem az Isten igazságán alapuló mély hit és Istenismeret, aminek a legnagyobb gyümölcse a szeretet. Hazugság alapján lehetetlen megőrizni Isten szellemének egységét és szeretetének gyümölcsét sem kaphatjuk meg az örök élet titkát.

A valóságos szabadulás.

 "Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. (Jn 8, 36)

"Mert ami­kor a bűn szol­gái vol­ta­tok, az igaz­ság­tól sza­ba­dok vol­ta­tok. De hát mi­lyen gyü­möl­csöt ho­zott ez nek­tek? Olyat, ami mi­att most szé­gyen­kez­tek, mert an­nak a vége ha­lál. Most pe­dig, mi­u­tán meg­sza­ba­dul­ta­tok a bűn­től, és Is­ten szol­gá­ivá let­te­tek, meg­van a gyü­möl­csö­tök a meg­szen­te­lő­dés­re, a vége pe­dig az örök élet. Mert a bűn zsold­ja ha­lál, Is­ten ke­gyel­mi aján­dé­ka pe­dig az örök élet Krisz­tus Jé­zus­ban, a mi Urunk­ban". (Róm 6, 20-22)

 Akármelyik oldalról is nézzük Isten igéjét, emberi vagy Isten oldaláról, egy is ugyanaz az eredmény, hogy egyszer meg kell halni. Az emberi oldalról vizsgálva a halàl utáni lét bizonytalan, mert ha nem hisz az Isten igazságában, nem hisz az örök életben, vagy ha hisz is, nem magára vonatkoztatja, mert bűnösnek érzi magát és tanácstalan. Isten oldaláról nézve, Isten azt jelentette ki, hogy aki hisz Isten Fiában, a megváltás tényében, annak már örök élete van, nem hal meg még ha a teste elenyészik is, mert a bűn a törvény a testet halálra ítélte. De az ember szelleme az tovább él, vagy Istennel, vagy Isten nélkül. Ennek az igazságnak sok kijelentése van a Bibliában. De hiába, ha a Fiú nem szabadít meg a bűntől, akkor minden gondolat még ha az bölcsnek is tűnik, a bűntől származik, mert az ember a bűn rabja marad és a bűntől vezérelt még ha jó vagy rossz is, a Szentírás szerint, ami nincs meghintve Krisztus vérével az nem szent és igaz. Az igazi valóságos szabadság az Isten igazságának ismeretén alapul. Ezt még az okosabb tudósok is elismerik. A tudás szabaddá tesz, jelszóval. De hogyan tudjuk meg, hogy ki és milyen tudás hatása alatt van és tudja magát szabadnak? A Szentírás kijelenti az igazságot, de azt is hozzáteszi, hogy az igazság gyümölcse az emberben jelenik meg. Akit tényleg felszabadított Isten Fia, annak a gyümölcsei szemmel láthatók. Sok kiváló tudós, akik megközelítették a tudás határát, kapargatják az ég burokját vagy kérgét ujjaikkal, de áttörni nem tudnak rajta, többnyire arrogánsok és istentelenek maradnak. Tisztelet a kivételnek. 

 Biztos vagyok abban, hiszen tapasztalom, hogy vannak testvérek akik az igazság leple alatt mégis ravasz tettekkel bizonyítják, hogy nem szabadok a bűntől. Az engedelmességben valósul meg a tanúbizonyság, de ha nem vagy szabad, hogy tudsz a szabadság törvényében élni? Akkor a gondolataid, a tetteid láncba vannak veretve. Azt teszed amit a környezeted diktál, ami a világ utálatos szokásai. Isten szemében mindenki a tudatlanság fogságában vesződik, még ha az ember sokat is gondol magáról. Azért Isten szolgái nem csak a szó meggyőző erejével, hanem jó cselekedeteivel némítsák el az okosnak tűnő esztelen embereket.  

"Mert az az Is­ten aka­ra­ta, hogy jót cse­le­ked­ve el­né­mít­sá­tok az esz­te­len em­be­rek tu­dat­lan­sá­gát, mint sza­ba­dok, és nem úgy, mint akik­nél a sza­bad­ság a go­nosz­ság pa­lást­ja, ha­nem mint Is­ten szol­gái". (1Pt 2, 16)

 Ez egy komoly indikátor az életünkben, milyen meggyőződés írányítja gondolatainkat és ebből kifolyólag tetteinket.

 Az alkohol, a drog a depresszió a félelem a különböző mentális problémákkal küzdô testvérek, ( magam is ilyen voltam, amit ma már nem szégyellek), annak a vége halál, de ennek ellenére ha Isten kiválasztottja vagy, még ha elég sokáig is küzdöl a bűneid ellen, az Úr megszabadít és valóságosan szabad leszel, csak hogy az akaratod az Isten az Atya akaratából legyen. Ne ámítsuk el magunkat azzal, hogy a gyakorlati életben nem fordulhat elő esés, az ember akkor esik el amikor azt hiszi hogy áll. "Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék". (1Kor 10, 12). Nincs arra garancia, hogy egy Isten gyermeke ne essék el. Ezt csak az gondolhatja, akinek halvány fogalma sincs a bűn a kísértés erejéről. De a hit és a bizalom az mindvégig elkíséri Isten gyermekét, mégha a bűn és a halál árnyékában a sötét völgyben is jár. Annyira erős az Úr, hogy mindentôl meg tud szabadítani, és meg is szabadul, csak várd a szabadítását és ha megszabadít az valósággá válik az életedben. Az ilyen embert már senki sem ítélheti meg, mert Isten szabadságát élvezi.

" Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll vagy esik, de meg fog állni, mert az Úr képes őt megtartani."(Róm 14, 4)

 Ne siessünk megvádolni testvéreinket, akik netán bűnbe estek vagy küzdenek saját erejükkel, mert az Úr megengedi, hogy ez így legyen, mert a vége mégis a megszentelés, tapasztalás útján. A napbarnította kovászos kenyér is Isten kegyelméből alkalmas az áldozásra. Ebben rejlik Isten nagy hatalma a bűnös felett, hogy ami az embernek lehetetlen az Istennél lehetséges, azért ne hagyjuk el azt a bizalmat, ha nehéz helyzetben is vagyunk, hogy minden a szabadító Isten akarata szerint történik.

 

Isten bölcsessége a tökéletes szeretet.

 "Én is, ami­kor hoz­zá­tok men­tem, test­vé­re­im, nem úgy men­tem, hogy nagy ékes­szó­lás­sal vagy böl­cses­ség­gel hir­des­sem nek­tek Is­ten bi­zony­ság­té­te­lét.

Mert el­ha­tá­roz­tam, hogy nem aka­rok más­ról tud­ni köz­te­tek, csak Jé­zus Krisz­tus­ról, még­pe­dig mint meg­fe­szí­tett­ről." (1Kor 2, 1-3)

 A korintusiaknak írt levelében Pál apostol kijelentette, hogy hiába az a sok kegyelmi ajándék amivel rendelkezett a korinthusi gyülekezet, a tökéletesség hiányában voltak, mert nem az ajándék a fontos hanem az ajándékozó. A 13. részben ki is fejtette mindazt ami hiányzott a gyülekezetben, méghozzá a szeretet. Nem a meggyőzés tudományával hírdette vagyis beszélt nekik, hanem a szellem és Isten ereje a Szent Szellem ereje által.

"Be­szé­dem és ige­hir­de­té­sem nem a böl­cses­ség meg­győ­ző be­szé­de volt, ha­nem lé­lek és erő fel­mu­ta­tá­sa, hogy hi­te­tek ne em­be­rek böl­cses­sé­gén, ha­nem Is­ten ere­jén nyu­god­jék". (1Kor 2, 4) Talán ez azt jelentené, hogy a gyülekezetben csodákat művelt, gyógyított, halottakat támasztott fel vagy angyalok nyelvén szólt? - semmi ilyesmit nem tett. A Szent Szellem erejével az Isten tökéletes szava volt az erő. De sajnálkozva mondta, hogy olyan állapotban voltak a korintusiak, hogy csakis a felfeszített Krisztusról tudott beszélni. A tökéletes szeretetről nem tudott szólni, mert nem voltak még készen rá. Készen vagyunk mi is befogadni ama nyílt titkot, ami csak a világ számára titok, mert nem fogadják be a hit szavát és vagy elvetik vagy folyvást kételkednek benne? Isten bölcsességének titkait a tökéletesek között nyitotta meg Isten. 

" Böl­cses­sé­get pe­dig a tö­ké­le­te­sek kö­zött szó­lunk, ámde nem e vi­lág­nak, sem e vi­lág ve­szen­dő fe­je­del­me­i­nek böl­cses­sé­gét, ha­nem Is­ten tit­kos böl­cses­sé­gét szól­juk, azt az el­rej­tet­tet, ame­lyet Is­ten örök­től fog­va el­ren­delt a mi di­cső­sé­günk­re". (1Kor 2, 6)

 Azok a hívőknek tartott emberek, valójában azok is, de nem ismerik Isten bölcsességének titkait, a tökéletesség hiányában szenvednek. A szeretet teszi tökéletessé az ember lelkét nem a vallásosság és a kegyelmi ajándékok. A kegyelmi ajándékok, amik csak arra valók, hogy ezzel az eszközzel sáfárkodjon az ember, most nem az örök élet ajándékáról van szó. Az Isten dicsősége mindaz amivel megáldotta a hívő lelket, nem azért, hogy egy hegy körül bolyongjon, ahogy azt a sivatagban Izrael népe tette. Egy tizenegy napos utat a kánaán földje felé, Egyiptomtól kánaánig, negyven évig tették meg, barangoltak a sivatagban, hogy eljussanak a Jordán folyó partjaihoz. De csak ketten léptek kánaán földjére az első nemzedék fiaiból akik egyiptomból jöttek ki. 

"Ezért el­hagy­va a Krisz­tus­ról való kez­det­le­ges be­szé­det, tö­re­ked­jünk a tö­ké­le­tes­ség­re. Ne kezd­jük el újra le­rak­ni az alap­ját a holt cse­le­ke­de­tek­ből való meg­té­rés­nek és az Is­ten­be ve­tett hit­nek, a mo­sa­ko­dá­sok­ról, a kéz­rá­te­vés­ről, a ha­lot­tak fel­tá­ma­dá­sá­ról és az örök íté­let­ről szó­ló ta­ní­tás­nak. Ha Is­ten meg­en­ge­di, ezt meg is tesszük". (Zsid 6, 1-2) 

 Isten szemében nem ez a bölcsesség, hanem minden az ami a hitbeli szeretetet építi, de ez csak akkor jöhet létre, ha minden érzékiséget elhagyunk, követjük Isten igaz szavát, minden olyan gátott levetni ami akadályozza a szellemi szabad mozgást. Nem megkönnyezni Krisztus szenvedését a feszületen, hanem azon a hiten keresztül eljutni a mennyei kánaánba, hogy megismerjük Isten akaratát és kimondhatatlan gazdagságát dicsőségében. Ez a dicsőség ragyogja be arcunkat, ha feléje nézünk, minden apróságnak és szemétnek tűnnek akkor, ha megismerjük Isten, Jézus Krisztus dicsőségét a mennyben. Aminek a részesei mindazok akik itt a földi sötétségében vele szenvednek, talán elhagyva magányosan, vagy többek között, Isten örök dicsőségét látják szellemi szemükkel, azt a tökéletes Istent aki igaz és a szeretet Istene. Kitárt karokkal várja mindazokat akik itt szenvedtek de megtértek bűneikből és ráléptek arra a szűk de áldásos útra ami Isten örök dicsőségéhez vezet a tökéletes szeretet, Isten országába amiről csak hallomásból tudunk, de már készen van a hely ahova szánt mindazokat akik Krisztus vére által megszentelt. " Ha­nem amint meg van írva: Ami­ket szem nem lá­tott, fül nem hal­lott, és em­be­ri szív meg sem gon­dolt, azt ké­szí­tet­te Is­ten az őt sze­re­tők­nek". (1Kor 2)

Kegyelmi ajándék a szellemiség.

 "Melyik ember ismeri ugyanis az ember dolgait, hacsak nem az ember szelleme? Ekképp az Isten dolgait senki sem ismeri, csak az Isten Szelleme. Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből kiáramló szellemet, hogy tudjuk azt, amivel Isten kegyelme ajándékozott meg bennünket. Amit szólunk is, nem emberi bölcsesség tanította szavakkal szóljuk, szellemi dolgokkal mérve össze a szellemi dolgokat. Lelki ember nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, hiszen ostobaság neki. Nem is ismerheti meg, mert szellemileg vizsgálhatók meg. A szellemi ember mindent megvizsgál, ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik.

 Hát ugyan ki ismerte meg úgy az Úr gondolkodását, hogy taníthatná őt? Bennünk azonban az Úr gondolkodása van".( 1 Kor. 2,- 11..16).

 Általában a tudomány a világi tudás nagy akadály Isten szellemének áramlásának az emberben. Az ember észre se veszi, hogy mindaz amit megtanítottak az iskolákban nem az Úr gondolkodása szerint van. Nem is beszélve a hamis tanokról, tudományokról. Péter apostol és Pál apostol is példa lehet számunkra, Péter halász volt, Pál pedig a farizeusi iskolát végzett, tanult ember volt. De mindkettő kitűnő szolga lett a Szent Szellem által ki- ki a maga kapott kegyelmi ajándéka szerint. Igaz az is, hogy az Úr átmentett sok olyan ajándékot az új életükbe, azokat a velük született tehetségüket ami hasznára váltak Isten országában. Péter halász létére már nem halakat fogott hanem embereket a mennyeknek országába. Pál pedig aki írástudó, különleges kijelentéseket és titkokat fedezett fel a Gyülekezet számára, a volt farizeus a pogányok apostola lett. Ez egy nagy változás alanyi szinten, de az Úr megőrizte természetes képességeit.  

 A szellemi gondolkodású embert nem azért nem lehet vizsgálat alá venni mert elérhetetlen, elkülönült, hanem mert semmi hozzá fogható emberi analizis alá nem vehető. Minden amit gondol az Úr gondolkodását tükrözi. Nem a természetes ember szerint gondolkodik hanem a Szent Szellem ajándéka az Úr kegyelmi ajándéka szerint ami nem tőle van, az Isten ajándéka. Ez butaságnak tűnik egy húsvér ember számára, hiszen hogyisne lehetne vád alá helyezni egy Krisztust követő embert. Felkoncolni, elégetni kigúnyolni, megfeszíteni, hamisan tanúskodni ellene, ezt különösen látjuk Jézus Krisztus életében. Minél közelebb vagy szellemileg az Úrhoz, annál kevesebben fognak megérteni, vagy legyintenek egyet és tovább mennek, vagy megvádolnak, bolondnak tart a világ. Mert a világ gondolkodásába nem fér bele az, hogy Krisztusnak azért kellett meghalnia, hogy legyőzze az örök halált elvegye a világ bűnét magára. Micsoda tébolyodott gondolat, hogy a Teremtő aki teremtette ezt a világot, annak nem volt hatalma elpusztítani a sátánt kezdettől fogva? A hús vér ember az erőszak a testi erőben látja a győzelmet. A szellemi ember pedig a testi gyengeségében, vagyis a szellemit a szellemivel kapcsol össze. A szellemi világban nincs kézzelfogható, szemmel látható támasz, a hit az ami hiszi, hogy az aki elfoglalta az Atya trónjának jobbját fenn a menyben, tehát Krisztus az a támasza, ami bolondság egy természetes ember számára, mégha szekuláris ideológiába is csomagolja világnézetét. A természetes ember a tudós ember, analitikus és bizonyítékot keres, addig míg nincs bizonyíték, az csak hipotézis vagy elmélet marad. Habár Istent a természetben is lehet szemlélni és megtapasztalni, de Szelleme nem ismerhető meg ha az nem áramlik bele az emberbe. Az Isten szelleme ami vizsgálja és vezeti az ember gondolkodás módját, nem ordinális nem egyforma, mert az emberben rejlő Isten által kiosztott talentum szerint nyílvánúl meg. De egy az Istenről való kép aki nem más mint Jézus Krisztus. Ő a sziklaszilárd alapja minden szellemi gondolkodásnak. Egyszerű hittel és gyermeki bizalommal fordulhatunk hozzá, hogy amit ránk bízott megismerjük és ahhoz tartsuk magunkat, nem nézve szerteszét ki-ki ajándékát lesve vagy irigyelve. Isten szemében az emberi bölcsesség nem ér semmit ha azt nem a Szent Szellem ajándékozza meg az értelme megújítása által. De mindezt a kegyelemben érhetjük el, semmit sem tulajdonítva magunknak. Minden kegyelmi ajándék a dicsőség Istenétől száll le. Péter apostol így ír erről: " Mindenki amilyen kegyelmi ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai". (1Pt 4, 10). De Pál apostol sem titkolja el, hogy milyen nagy gazdagságot ajándékozott Isten gyermekeinek.

"A ke­gyel­mi aján­dé­kok­ban pe­dig kü­lönb­ség van, de ugyan­az a Lé­lek ( Szellem). A szol­gá­la­tok­ban is kü­lönb­ség van, de ugyan­az az Úr. És kü­lönb­ség van az erők meg­nyil­vá­nu­lá­sá­ban is, de ugyan­az az Is­ten, aki min­den­ben és min­den­ki­ben meg­mu­tat­ja ere­jét. A Lé­lek meg­nyil­vá­nu­lá­sát min­den­ki azért kap­ja, hogy hasz­nál­jon vele". (1Kor 12, 4-6).