Magához vonz a fenyítéssel Isten.

 Magához vonz a fenyítéssel Isten.

‭‭ "Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem."‭‭ (Jelenések‬ ‭3:19‭-‬20‬).

Az Isten az Atya szereti a teremtményeit, de itt különös hangsúllyal mondja ki, hogy akit szeret azt megfeddi és megfenyíti. Ezt a laodiceai gyülekezet angyalának üzente az Úr. A héber fordításban az angyal helyett a "vének" szó van, de ez most nem lényeges.

 De ha szeret akkor miért kell, hogy fenyítsen? 

 A bibliában találkozunk olyan emberekkel, de a környezetünkben is vannak akik jómódban, látszólag anyagi biztonságban élnek, élik világukat különösebb szükség és depresszió nélkül. Akiknek minden sikerül, pedig mi látjuk, hogy bűnös életet él és mégis tetteik büntetlen marad. ‭‭

 "Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.(Zsoltár 73:12‬ ).

 "Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak.(‭‭Zsoltárok‬ ‭73:5‭-‬7‬). És ezek a sorsok és emberek mégis síkos és széles úton járnak, aminek vége a kárhozat. Minden amit itt a földön elértek, nem örökli az Isten országát.

"Végül elmentem Isten szentélyébe, és megértettem, hogy milyen végük lesz." (‭‭Zsoltár‬ ‭73:17).

  Már az is nagy kegyelem Isten részéről, hogy foglalkozik azzal akit szeret. Tudtára hozza, hogy Isten gyermeke és igazítja útját, és Isten nevelését nyereségnek veszi. Bizony nem kellemes ha különböző megpróbáltatásokon megyünk át, de a vége a megszentelődésre vezet. "Szeretteim, ne lepődjetek meg attól a tűztől, amely megpróbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami különös dolog történne veletek". (1Pt 4, 12).

"Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek". (Jak 1, 12).

 Hát ez lenne a boldogság egyik összetevője? A fent idézet ige azt jelenti ki, hogy "akit szeret Isten", itt meg azt írja Jakab, hogy "aki szereti Istent". Kölcsönös szeretett jellemzi Isten gyermekeit, hiszen az újjászületés által Isten gyermekei lettünk, úgymond "vérrokonságba" kerültünk Krisztus vére által. Most már teljes bizalommal vagyunk Isten iránt, mert tudjuk, hogy aki szereti fiát az nem ad kígyót ha halat kér vagy követ ad ha kenyeret kér tőle. " Ugyan melyik apa az közületek, aki a fiának követ ad, amikor az kenyeret kér, és kígyót ad, amikor az halat kér?... (Lk 11, 11).

"... és el­fe­led­kez­te­tek az in­tés­ről, amely nek­tek mint fi­ak­nak szól: Fiam, ne vesd meg az Úr fe­nyí­té­sét, és ne csüg­gedj el, ha meg­fedd té­ged, mert akit sze­ret az Úr, meg­fe­nyí­ti, és meg­os­to­roz min­den­kit, akit fi­á­vá fo­gad. Szen­ved­jé­tek el a fe­nyí­tést, hi­szen Is­ten úgy bá­nik ve­le­tek, mint fi­a­i­val. Mert me­lyik fiú az, akit nem fe­nyít meg az apja?"(Zsid 12, 5-8).

 Az Úr zörget a gyülekezet ajtaján, nem azért mert be akar menni, annak már vége, hogy köztük lehessen a demokratikus gyülekezetekben, ezt így lehet érteni, hogy nem bejönni, hanem hangosan zörget, magára vonja figyelmét. Bele akar avatkozni az életünkbe zörgéssel vagyis neveléssel ami eléggé hangos is lehet. Aki meghallja, vagyis tudatára ébred, hogy új felismerésre térjen, minden bizonnyal Isten akarata szerint megtér és elég erőt kap arra, hogy a szíve ajtaját megnyissa az Úr előtt. 

 Az Isten nem követ el hibákat a választás a kiválasztás terén sem, azért az Úr zörgetése sem hiába való. Akinek fület adott az meghallja kikerülhetetlenül, és beengedi a zörgetőt. Mert aki zörget annak megnyittatik. Bemegy és kimegy a városon kívűl, ahol a Krisztust is megfeszítették. Távol a város zajától a feszület lába alatt nyeri el a bűntől való szabadulást, és a feltámadt Krisztusban a békességét az aki kimegy hozzá és ajtót nyit neki. "....bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem."‭‭

 Teljes szoros kapcsolatba kerül az Úrral az aki enged neki, baráti, testvéri, rokoni kapcsolat ez, attól függetlenül, hogy tudjuk ki Ő, dicsőítjük mint Istent, de Krisztus halálával és feltámadásával eggyé lettünk vele, ahogy Ő az Atyával egy, mi is egyek legyünk vele. " De nem­csak ér­tük kö­nyör­gök, ha­nem azo­kért is, akik majd az ő be­szé­dük­re hisz­nek ben­nem, hogy mind­nyá­jan egyek le­gye­nek, Atyám, mint te én­ben­nem, és én te­ben­ned, ők pe­dig mi­ben­nünk, hogy el­higgye a vi­lág, hogy te küld­tél en­gem". (Jn 17, 21).

A földi és a mennyei királyság evangéliuma.

 A földi és a mennyei királyság evangéliuma.

" Jézus azután bejárta az összes városokat, a falvakat is. Közben zsinagógáikban tanított, a királyság örömüzenetét hirdette s minden betegséget és minden gyengeséget gyógyított. S mikor a sokaságot meglátta, szánalom fogta el miattuk, mert el voltak kínozva s hányt-vetettek voltak, mint a juhok, melyeknek nincs pásztoruk. Azután tanítványaihoz szólt: „Sok az aratnivaló, de kevés az arató. Könyörögjetek hát az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat aratásába!” (Máté ‭9:35‭-‬38‬.).(‭CSIA‬‬ Lajos fordításában).

‭‭ Amikor itt járt Jézus testben a földön, Isten ígéretei szerint eljött az övéihez, tehát Izrael házába, hogy felállítsa királyságát, de az övéi nem fogadták be. Ezt a királyság örömüzenetét hírdette, hiszen a király már eljött Dávid házából való, más fordításban az Isten országának evangéliumát hirdette. "A nagy tömegnek öröm volt hallgatnia őt." ‭(Márk 12:38‬ ). A kereszténység tanítói sokan nem tesznek különbséget a királyság és a mennyeknek országa evangéliuma között. Sőt a gyógyítást és a nyelveken szólást is igyekeznek művelni, amik jelek a kívülállóknak. De a Gyülekezet dolga a mennyeknek országának építése, amit hirdetünk az Jézus halála és feltámadása. Mindkettőnek az üzenete egy és ugyanaz, a királya és Ura a mennyek és a földnek is az Úr Jézus, de nem egy és ugyanaz a célja és lokációja. A királyság a földre vonatkozik, főleg Izrael népe számára, Isten a próféták írásaiban megüzente, hogy eljön az ország úgy ahogy a mennyben úgy a földön is. Ezt a közismert " miatyánkban" ima-vázlatban is ismerünk, ami a tanítványoknak az imája volt egy ideig és az lesz a nagy megpróbáltatások idején a Gyülekezet elragadtatása után, hiszen Jézus nem tanította azt, hogy betanult imákkal imádják Istent. Jézus úgy a hegyibeszédben is az eljövendő királyság szellemi értékeit tanította, erkölcsi tisztaságát. Ezek a tanítások majd az ezeréves királyságban a szívükbe lesznek helyezve, hogy senki se tanítsa őket, mert ugyanúgy ahogy most a Gyülekezet tagjaiban és közt, úgy Joel próféta próféciája beteljesülésére a Szent Szellem ki lesz ontva Izrael népére a jövőben. Honnan tudjuk mindezt? Hát a Szentírásból, Isten a Szent Szellem tanítása által tudhatjuk megkülönböztetni a bal kezünket a jobbtól. A keresztény tanítások ezeket összemosta és ebből kifolyólag egy zsidó-kereszténység lett kialakítva. Ennek jeleit nagyon erősen láthatjuk a mi korunkban. A római pápa de a protestánsok vezetői is a zsidó vezetők szövetségére törekednek. Na de ez más téma.

 Amit Jézus tanított nyilvánosan, az mind a zsidó népnek szánt egy ideig, aztán amikor látta, hogy eljött az ideje annak, hogy a pogányok felé is forduljon a hitük szerint őket is meggyógyította, és a pogányok és a prozeliták közűl is a dicsőség fiait vélte felfedezni. Ezt bővebben kell idéznem, mert nagyon fontos a mi témánkhoz illik. " Ám ő így szólt: „Nem küldtek engem másokhoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” Az asszony mégis odament, földreborult előtte s úgy kérte: „Uram segíts rajtam!” Ám ő ezt felelte: „Nem szép dolog a kenyeret a gyermekektől elvenni, s az ölebeknek vetni oda.” „Uram! – válaszolta az asszony –, az ölebek is esznek az uruk asztaláról aláhulló morzsákból. ”Ekkor megszólalt Jézus: „Asszony – mondta neki – nagy a hited. Legyen neked, ahogy akarod!” És leánya abban az órában meggyógyult."( Máté 5,- 24...28). Ettől a perctől kezdve Jézus a népek felé is kiterjesztette kegyelmét és a hitük szerint gyógyította őket a királyság alkalmasságára, hiszen akkor még nem mondott le a királyság létrehozásáról látszólag. Persze, hogy tudta, hogy ennek mi lesz a vége, neki az volt a dolga, hogy beteljesítse Isten ígéretét és az Atya akaratát. 

 De Jézus köré közben olyan emberek szegődtek, akiket kiválasztott és elhívott, hogy Isten mennyei országát hirdessék azokután miután feltámad a halálból és elhagyja ezt a földet testileg, hogy elfoglalja helyét Isten az Atya jobbján. A földi királyságot más időkre szánta, tehát most a mennyeknek országának az evangéliumát hirdetik a testvérek. Azért egy egyszerű mondattal fejezzük be ezeket a gondolatokat, amire nincs recept, mert a Szent Szellem által van kijelentve az a tény, hogy a Szent Szellem tanít minden Isten gyermekét, hogy megismerje Isten akaratát minden dologban és bölcsességre tanítson, hogy békességben éljen ezen a bűnnel terhelt világban, a jövő reményében, hogy Jézus eljön és elragadja a mennyei Jeruzsálembe, a mennyei lakóhelyére . Ezért ajánlja Isten, hogy az apostolok tanításait kövessük, hogy közösségben legyünk az Úrral és vele együtt legyünk már itt a földön. Ne érjen semmi meglepetés, hogy tudjuk meg Isten akaratát miránk nézve is.

 ”Ezeket beszéltem nektek, amíg veletek voltam. A Bátorító azonban, a Szent Szellem, akit az Atya nevemben küldeni fog, mindenre meg fog tanítani titeket, s mindenre emlékeztetni fog, amit mondottam nektek."‭‭(János ‭14:25‭-‬26‬ ).

Várjuk az Urat vagy csak tétlenkedünk?

 Várjuk az Urat, vagy csak tétlenkedünk?

"Mert a mi polgárságunk a mennyben van, ahonnan a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk,.." (Fil 3, 20)

"...és várjátok az ő Fiát a mennyből, Jézust, akit feltámasztott a halottak közül, és aki megszabadít minket az eljövendő haragtól". (1Thessz 1, 10).

 Egy garast sem ér az a hit ami nem lát előre, csakis a jelenben bízik. "Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, türelemmel várjuk." (Róm 8, 25).

 Az Isten haragszik a teremtményére, de ezt még nem valósította meg, hiszen köztudott, hogy a kegyelem időszakát éljük. Ameddig a Szent Szellem itt van a földön a Gyülekezetben, Krisztus megváltását hirdeti, addig a gonosz is féken van tartva, nem bontakoztatja ki teljes mértékben gonoszságát. Isten az Atya tereli össze gyermekeit Krisztus oltalma alá. Ez a folyamat megy most végbe. Isten haragja mindazokon marad, akik kerülik a vele való találkozást. Ugyanis konkrétan meg van írva: " Mert min­den­ki, aki go­no­szul cse­lek­szik, gyű­lö­li a vi­lá­gos­sá­got, és nem megy a vi­lá­gos­ság­ra, hogy le ne lep­le­ződ­je­nek cse­le­ke­de­tei. (Jn 3). Ez egyértelmű, az ok is ismeretes, mert nem hisz Isten Fiában, mindabban amit Krisztus megtehet érdekében, hogy Isten haragja ne érje utol. A testben bízik a saját erejében, vagy egyáltalán nem hisz az örökké tartó életben vagy halálban.

" Aki hisz a Fi­ú­ban, an­nak örök éle­te van, aki pe­dig nem en­ged a Fi­ú­nak, nem lát éle­tet, ha­nem Is­ten ha­rag­ja ma­rad raj­ta". (Jn 3).

 Mi felszabadúltan hirdetjük az örömhírt, hogy Krisztus megváltotta a világot bűnéből, az ádámi rosszá vált természettől, és új isteni természetet adott az embernek az újjászületés által, akit az Úr Szellemével megillet. Már senki sem mondhatja mentegetőzve, hogy bűnben született és úgy is hal meg, mert nem tehet semmit. Az evangélium azt hirdeti, hogy van kiút és menedék az Isten haragja elől, ami eljön a világra. Azt hirdeti, hogy van örök élet méghozzá Istennel már itt a földön veszi kezdetét. Vagyis most jutott a tudatunkra a hit által, hogy van az emberiségnek jövője, nem a Marson hanem az új világban amit Isten újjáteremt. De már polgárai vagyunk annak az új világnak ami a mennyben van. A belépő a szoros kapu, aki Krisztus, vízum mentességet élveznek mindazok akik most járulnak hozzá menedékjogot kérni, a bűn és bűn felismerése által, hogy beismerve tehetetlenségüket, Jézushoz fordulnak bünbocsánatért, a megtérés állandó szellemiségével. Ezt így egyszerűbb megérteni. De ne essünk valamiféle csapdába, hogy ha igyekeznek elhitetni velünk, hogy ezt az üdvösséget mindenféle úton vagy eszközökkel elérhető. Hit van vagy nincs, ez a vízválasztó minden ember hozzáállásban. Vagy hiszed, hogy Jézus Krisztus a megváltó Isten, vagy nem hiszed, hogy egyáltalán létezet, nem-e mitológia ez számodra? Ha Istentől ez a mag amit elvet mindenki szívébe, mert a magvető már elvetette magját mindenhol a világ minden pontján, és az a mag nem eresztett gyökeret a szívedben, akkor a hited is hiábavaló. 

 Van egy fontos is eleve alapvető állapota a hívő szívnek, ez a Jézus visszajövetele az övéiért. Nem haraggal és a szent angyalokkal, hanem személyesen egyedül jelentve meg a felhőkben. Ahogy ezt a titkot a Gyülekezetnek feltárta Isten hű szolgája által, Pál apostolra esett a választás, hogy ezt felfedje előttünk. " Íme, tit­kot mon­dok nek­tek. Mind­nyá­jan ugyan nem al­szunk el, de mind­nyá­jan el­vál­to­zunk. Nagy hir­te­len, egy szem­pil­lan­tás­ban, az utol­só trom­bi­ta­szó­ra, mert trom­bi­ta fog szól­ni, és a ha­lot­tak fel­tá­mad­nak ro­mol­ha­tat­lan­ság­ban, és mi el­vál­to­zunk". (1Kor 15, 52).

 Az újjászületett ember aki új szellemet kapott Istentől, Krisztus vére által a Szent Szellem pecsétjét viseli már most, új testet kap Istentől, Jézushoz hasonló testet, ez az első feltámadás, mindazok akik Krisztusban haltak meg, a világ teremtése óta, ez a reménységük ami nem csalhat meg, mert ez Isten ígérete. A keresztények többsége várja a második eljövetelét az Úrnak, talán a tudatlanság miatt vagy a hanyagság miatt vagy Isten nem vezette új felismerésre ebben a kérdésben, nem tudom megmondani az okát. De a két esemény között, Jézus megjelenése és az Úr második eljövetele között 1000 év van, plusz hét év az Antikrisztus uralma és a különösen nehéz megpróbáltatások ideje ami ebben a hét évben, három és fél évig fog tartani, de ez már a földi lakók számára lesz nagy szenvedés. Izrael megmenekűl megtisztítva a hitetlenségtől. 

  Erkölcsi hanyatlásnak adhat okot az a hit, hogy az Úrva várva azt tesszük amit csak jónak látunk, mert a vég jelei nem mutatkoznak. Pál apostol ezt nem így írja le. Annak már kb. kétezer éve, várták Jézus megjelenését. Talán meg voltak tévesztve? Ugyan már, ezt nem gondolhatjuk komolyan. Ma sem a jelek fogják figyelmeztetni a hívőket, hanem a kürt a trombita hangja fogja jelezni, hogy Jézus megjelent és a sírban is meghallják, még azok is akiket a halak ették meg a tengerben, akiket elhamvasztottak, azok is feltámadnak és az Úrral lesznek mindörökké.

" Mert maga az Úr fog le­száll­ni a menny­ből ri­a­dó­val, fő­an­gyal szó­za­tá­val és Is­ten har­so­ná­já­val, és fel­tá­mad­nak elő­ször azok, akik Krisz­tus­ban meg­hal­tak, az­után mi, akik élünk, akik meg­ma­rad­tunk, ve­lük együtt el­ra­gad­ta­tunk a fel­hők­ben az Úrral való ta­lál­ko­zás­ra a le­ve­gő­be, és így min­den­kor az Úrral le­szünk. Azért hát vi­gasz­tal­já­tok egy­mást ezek­kel a be­szé­dek­kel." (1Thessz 4, 16-17).

A bűn következményei, és Isten irgalma.

 A bűn következményei, és Isten irgalma.

"Mert mi kö­zöm ah­hoz, hogy a kí­vül lé­vők fe­lett ítél­kez­zem? Nem­de ti is a be­lül le­vők fe­lett ítél­kez­tek? A kí­vül lé­vő­ket pe­dig majd Is­ten íté­li meg. Ves­sé­tek ki azért a go­noszt ma­ga­tok kö­zül!"(1Kor 5, 12). Isten a gyülekezet tisztasága érdekében engedi meg az ítéletet a bűnbe eset testvér felett. De ennek is megvan az Istentől kapott rendje, ha ezt nem tartják be a gyülekezetek, akkor mint a kovász úgy fogja dagasztani a bűnt a közösségben, olyannyira, hogy mint a rák a testben áttételes szövevényeket idéz elő. Akkor szétesik az ilyen közösség. A világban meg a háborúk és a halál veszi át az irányítást. De többször az ember irgalmatlan az embertársai iránt, ezt Dávid király is megtapasztalta.

Dávid szavait idézem: (2 Sam. 24:14) “És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem ember kezébe.”

 Dávid megtapasztalta Isten irgalmasságát és igazságos ítéleteit. Nemegyszer kegyelemért és üdvösségért fordult Istenhez, Dávid biztosan tudta, hogy Isten büntetéssel akar jót tenni neki. Dávid többször is Istenhez fordul, ismerve igazságát és szeretetét. (Zsoltár 38): 1 "Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!" És így kiált Jeremiás is az Úrhoz egy kéréssel, amikor Isten haragudott Izraelre, és katasztrófát okozott nekik. (Jer 10:24) "Büntess meg engem, Uram, de igazság szerint, ne haragodban, hogy gyalázva ne legyek." - oroszról fordítva; - ”Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!” Károli fordítás.

 Isten az Ószövetségben engedetlenség és hitehagyás miatt ítéletet hozott mind az emberek, mind a saját Izrael népe felett. De Isten mindig irgalmas volt, amikor bűneik és bűnösségük bevallásával fordultak hozzá. Isten igazságosan és hirtelen nem ítélt el senkit, amíg nem tudták felismerni bűnösségüket. Ahogyan a szülők is ha fenyítik a gyermekeiket, a gyermek tudatába van miért kap ki.

 isten mindig figyelmeztetett a bűnös tevékenység következményeire. Ez így van ma is, az Isten nem büntet oktalanul, vagy úgy, hogy nem tudatos, de hozzá kell tennem, hogy a kegyelem időszakában amit most élünk meg, nem ítél el senkit. A tévhit ellenére Isten nem ítélkezik senki felett, mindenki saját bűneik vagy a felmenők bűnei következményét viseli, ezért nem lehet Istent okolni. Felmerül a kérdés, hát hogyan nem? - amikor annyi minden történik velünk akaratlanul, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Isten büntet. Az Isten neveli gyermekeit, figyelmezteti nem ítél, " Mert a bűn el­le­ni harc­ban még nem áll­ta­tok el­len egé­szen a vé­rig, és el­fe­led­kez­te­tek az in­tés­ről, amely nek­tek mint fi­ak­nak szól: Fiam, ne vesd meg az Úr fe­nyí­té­sét, és ne csüg­gedj el, ha meg­fedd té­ged, mert akit sze­ret az Úr, meg­fe­nyí­ti, és meg­os­to­roz min­den­kit, akit fi­á­vá fo­gad. Szen­ved­jé­tek el a fe­nyí­tést, hi­szen Is­ten úgy bá­nik ve­le­tek, mint fi­a­i­val. Mert me­lyik fiú az, akit nem fe­nyít meg az apja?" (Zsid 12, 4-6).

 A menekülés útja mindig nyitva állt a bűnös előtt. Isten egy személyben ügyészként és ügyvédként jelent meg a múltban is, de ma is. A szent törvény elítélte a bűnöst, de menedéket is adott a gyilkos számára. (4.Mózes. 35:15) "Izráel fiainak és a jövevénynek, és az ő közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, aki történetből ( akaratlanul) öl meg valakit." Fog fogért, szem szemért megadta a jogot az Isten, hogy a rokonok bosszút álljanak az elkövetőn, és azokat, akik akaratlanul gyilkoltak, a törvény szerint őket is meg lehet ölni, (A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.) de Isten hat várost biztosított menedékül az ilyenekért, (de csak nekik) és védelmet kaphattak a meggyilkoltak rokonai bosszújától, amíg a főpap meg nem halt abban a városban. A pap halála után a bűnösöket át kell adni a bíróságnak.

 De Isten nem felejtette el megadni a lehetőséget, hogy eljussanak ezekhez a menedékvárosokhoz, elrendelte, hogy szabaddá tegyék az utakat. Három város a Jordánon túl, három város a Jordán határáig és az azokhoz vezető utak. (4.Mózes 19: 3) “Térj be, és oszd három részre egész földedet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül; menedékként szolgálnak minden gyilkos számára.” ( Aki nem szándékosan öli meg az ő felebarátját, és nem gyűlöli vala azt azelőtt;)

 Ma van a kegyelem napja, Isten nem ítéli meg a világot és a mindennapi ügyeket, egyenlőre, de a bíróságok léteznek a rend megőrzése érdekében. Mindez az ember kezébe került. De az embernek nincs sok esetben igazságszolgáltatása, az emberi törvények nem tökéletesek, és sok gondatlanság, közömbösség és kívülről befolyással van az igazságszolgáltatás. Nem hiába mondják, hogy a börtönökben sok ártatlan fogoly is van, akik valami oknál fogva megvoltak alaptalanul büntetve. 

 A múlt éles példája, Pilátus a pretoria ura, az ítélet székén elítélte Krisztust a nép nyomása alatt. A nép volt az ügyész, Pilátus a bíró. Így festett az igazságszolgáltatás akkor.. Elvileg Isten Fia erre saját akaratából jutott el, vagyis az Atya minden akaratát teljesítette, hogy útja ezen a földön ítélettel és a fára feszítéssel záruljon. De ez nem mentség Pilátus és az ítéletét követelő emberek számára. Gonosz szívük és Pilátus közönye, könnyelműsége ( ami ma is sokszor jellemzi a gazdag és hatalommal rendelkező embereket) egyértelműen arról tanúskodik, hogy ők olyan istenek, akiknek hatalma van minden felett és Isten szent törvénye felett is. Az Úr Jézust nem Mózes törvénye szerint ítélték meg, és nem is tehették, mert nem szegte meg a törvényt. A vallási szenvedélyek annyira megvakították az embereket, hogy még a Tóra és a bíróság szabályait sem tartották be. ( pedig Pilátus erre figyelmeztette a farizeusokat). Ha ennek a világnak a szelleme a Sátánnak van alárendelve, és büszkeséggel, erővel és katonai erővel rendelkezik, akkor az ítéletek kegyetlenek és kíméletlenek lesznek, háború és testvéri csata idején. A testvérek a testvér ellen kelnek fel, ez nem új jelenség, a vallások közötti konfrontációk, harc a befolyási területekért. Ma is ez folyik ha valaki nem tudná. 

  (Máté 5,22) “Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond,(ostoba) méltó a gyehenna tüzére." Ezek a jövő Mennyei Királyságának alapelvei, és ezeknek az elveknek ma is befolyásolni kellene bennünket. Miért a jövő, mert Jézus Krisztus nem egy adott időszakot ért ez alatt. Mert a Király elutasításra került a földön és a mennyben van jelenleg, és az Ő országa akkor jelenik meg teljes mértékben, amikor maga a Király megjelenik a földön. Akkor Isten igazsága fog uralkodni. (Ézs 65:20) "Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, aki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg." Mert az úgynevezett, hegyi beszéd, nem a Mózes törvény betartásán alapszik majd, hanem annál bensőségesebb, mert nem embertől irányított. De ez egy hosszú téma, most nem foglalkozhatunk vele.

 Ma senki sem tudja megátkozni a bűnöst, mert Isten nem átkoztatt meg senkit, minden bűnösnek megadta az üdvösség módját és csak egy utat, ez Krisztus, ahol a bűnös elrejtőzhet Isten elkövetkező ítélete elől. Ezt az utat nem zárhatja be senki, nincs rá hatalma a sátánnak. Örök menedéket azok számára, akik megérdemelten, örök pusztulásra kellett volna ítélni, de Isten kegyelme által megtalálták az üdvösség útját Jézus Krisztusban. Mert Ő a menekülés útja és védhelye. Ezt szemlélteti a fejjebb írt ószövetségi ige is. 

 Ha a Szent Szellem által kínált, az ige fürdőjét elutasítjuk, ami nem csak megmossa szennyes ruhánkat, hanem menedéket ad (aki a mi Urunk Krisztus szelleme), akkor a valódi és igaz ítélet vár mindazokra akik ellenszegülnek, akkor mi magunk viseljük az ítéletet a bűneinkért. ( Mt. 7: 1, 2.) “Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” Ez sok mindent megmagyaráz, az ok és okozat amit az ember sokszor képtelen felismerni és Istent hibáztatja vagy okolja, azzal a kijelentésével, hogy Isten megveri a bűnöst. 

 És miért van az a sok kudarc, nyomorúság az ember életében? -hát csak azért, mert nem maga ítéli meg önmagát, hanem másokat hibáztat.

 “Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni. Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.” (Jakab 2- 12,13).

 Tehát ne legyünk istenek mások felett, de mutassuk meg azt a menekülő utat az üdvösségre, ha mi már rátaláltunk és ismerjük. Ebben minden benne van, Krisztus az út az igazság az élet, a hit a remény és a szeretet, a többit, ha ez minden megvan, bízzuk a sorsunkat Istenre, ha eddig nem tettük meg. De az is igaz, hogy nem a saját akaratunktól függ, mert az nincs, mert mindig valakinek szolgálunk, ha nem is tudunk róla. Pál apostol így ír a korinthusiakhoz küldött levélben, annak okán, hogy a gyülekezetben elhatalmasodott a bíráskodás. "Meg­szé­gye­ní­té­se­tek­re mon­dom. Hát nincs köz­te­tek egy bölcs em­ber sem, aki ítél­kez­het­ne a test­vé­rek kö­zött?

Ha­nem test­vér a test­vér­rel pe­res­ke­dik, még­hoz­zá hi­tet­le­nek előtt? Egy­ál­ta­lán már az is nagy gyar­ló­ság, hogy pe­res­ked­tek egy­más­sal. Mi­ért nem szen­ve­di­tek el in­kább a sé­rel­met? Mi­ért nem vi­se­li­tek el in­kább a kárt? Sőt ti okoz­tok sé­rel­met és kárt, még­pe­dig test­vé­re­tek­nek". (1Kor 6, 5-9).

 Az igazságtalan ítéletek hozzák magukkal a háborúskodást, mert a felperes saját igaza bántja az alperes lelkiismeretét, ha nem bölcsek a megítélések egy közösségben, kárt szenved Isten jó akaratának megvalósítása. Ez így van minden társadalomban, közösségben, ahol a víz alatti kövek láthatatlanok, de sok problémát okoznak. Mi a konfliktusokban látjuk az eredményeket, de minden háborúnak vannak mélyen rejtett okai. Ezt ha valaki felismeri, annak igaz ítéletei vannak, Isten szemével lát.

A Biblia Istentől származó írás.

 A Biblia Istentől származó írás.

"A tel­jes Írás Is­ten­től ih­le­tett, és hasz­nos a ta­ní­tás­ra, a fed­dés­re, a meg­job­bí­tás­ra, az igaz­ság­ban való ne­ve­lés­re, hogy tö­ké­le­tes, min­den jó cse­le­ke­det­re fel­ké­szí­tett le­gyen Is­ten em­be­re." (2Tim 3, 16).

 A teljes írás Istentől ihletett, emberek kezével írott könyv tekercsek, a kanonizált Biblia és azon kívüli írások is, de vigyázunk ezekkel a rejtett Biblián kívüli írásokkal, mert sok a hamisítvány. " A katolikusok a bibliai korban keletkezett kánonba fel nem vett iratokat nevezik apokrifeknek. Ami nem került be a kánonba, azt nem volt szabad nyilvánosan olvasni. Másolásukat megtiltották, ezért kevés maradt belőlük az utókornak.". Ezeket csak azoknak irom akik most ismerkednek az írásokkal. Az emberek kezdték kanonizálni az írásokat az első zsinatkor, ezek már keresztények voltak, elfogadták a kanonizált bibliát, de akkor sem ilyen formában amilyet most az európai keresztények használnak. Tehát az emberek által írt könyvek Isten ihletettségből jöttek létre, de ez nem minden, mert maga az Úr is írt saját ujjávval amit majd átmásoltak bőrre vagy papiruszra. 

"...akkor átadta nekem az ÚR az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket az ÚR mondott nektek a hegyen a tűz közepéből a gyülekezés napján." (5Móz 9, 10).

 Micsoda kincset kapott az emberiség Istentől, fel sem tudjuk fogni. Azok az igék amit saját ujjával írt a kőbe, gondolom, hogy a tízparancsolatot tartalmazta. És miért tette ezt az Isten? Pontosan azért amit fent a kezdő versben olvashatunk, de Timóteus az ószövetségi Tórát, vagyis írásokat ismerhette, mert Biblia nem volt akkor. De volt már akkor Szent Szellem, aki tanította mindazokat akik elfogadták Krisztust mint személyes megváltójukat. Tehát nekünk az utolsó órában élőknek megvan a teljes írás amihez már nem lesz semmi sem hozzá csatolva. Azokban az időkben még csak részeit olvashatták, de a középkorban be is tiltották a pornépnek olvasni a szentírást. 

 De ennél többet adott Isten az Isten Fiában hívőknek. A szellem szolgálatát. Az több mint a betűk és mondatok halmaza, a törvény betűi megölik a húst de a Szellem feltámaszt. Ezért is ajánlatos olvasni a teljes írást, elöbb keresni Isten szavát, amikor megszólal a szívben Isten, azután követni Krisztust az örök élet fejedelmét. Az Atya vonzásának hívjuk azt az állapotot, amikor Isten az igéjével az írások ismerete által Krisztushoz vezet. Mert a törvény vége Krisztus. " Mert a tör­vény vége Krisz­tus, min­den hívő meg­iga­zu­lá­sá­ra. Mert Mó­zes a tör­vény­ből való igaz­ság­ról azt írja, hogy aki azo­kat cse­lek­szi, élni fog ál­ta­la.

A hit­ből való igaz­ság pe­dig így szól: Ne mondd a te szí­ved­ben: „Ki megy föl a menny­be?” – azért, hogy Krisz­tust le­hoz­za. Vagy: „Ki száll le a mély­ség­be?” – azért, hogy Krisz­tust a ha­lot­tak kö­zül fel­hoz­za. De mit mond? Kö­zel hoz­zád a be­széd, a szád­ban és a szí­ved­ben van, még­pe­dig a hit be­szé­de, ame­lyet mi hir­de­tünk. (Róm 10, 4-7).

 Ha úgy vesszük a kezünkbe a Bibliát mint Istentől ihletett írásokat, akkor emlékezünk arra, hogy minden szava neked íródott. Annak érdekében, hogy az újjászületés által megtaláljuk helyünket és önmagunkat Isten örök országában. Amikor Isten a neveden szólít, amit te nem is ismersz, de hallod igéjét amit neked személyesen mond, ez azt jelenti, hogy megismert és te is felismered őt. Hogy ne legyen homályos ez a gondolat, ez azt jelenti, hogy te már kapcsolatban vagy vele. Ez csak a hit az igaz ige által lehetséges. Krisztus kiontott vére által megtisztult elménk fogékony legyen a tanításra.

" Ezért amely nap­tól fog­va eze­ket hal­lot­tuk, mi sem szű­nünk meg ér­te­tek imád­koz­ni, és kér­ni, hogy be­tel­je­sed­je­tek az ő aka­ra­tá­nak meg­is­me­ré­sé­vel min­den lel­ki böl­cses­ség­ben és ér­te­lem­ben, hogy jár­ja­tok az Úrhoz mél­tó­an, tel­jes tet­szé­sé­re, min­den jó cse­le­ke­det­tel gyü­möl­csöt te­rem­ve, és nö­ve­ked­je­tek Is­ten meg­is­me­ré­sé­ben,.." (Kol 1, 9).

A pogányság az a bálványok tisztelete.

 A pogányság az a bálványok tisztelete.

"Liszt­rá­ban ott ült egy lá­bá­val te­he­tet­len em­ber, aki any­já­nak mé­hé­től fog­va sán­ta volt, és so­ha­sem járt. Ez hal­lot­ta Pált be­szél­ni, aki jól szem­ügy­re vet­te, és lát­ta, hogy van hite ah­hoz, hogy meg­gyó­gyul­jon,

ezért han­go­san így szólt hoz­zá: Állj a lá­bad­ra egye­ne­sen! Ek­kor az talp­ra ug­rott, és járt. A so­ka­ság pe­dig, ami­kor lát­ta, amit Pál cse­le­ke­dett, li­ka­óni­ai nyel­ven így ki­ál­tott: Az is­te­nek jöt­tek le hoz­zánk em­be­ri for­má­ban!" (ApCsel 14, 8-10).

 A halott és élő szentek tisztelete ebbe a kategóriába esik, a pogányság elemeit tartalmazza. Amikor nem ismerik Istent aki láthatatlan, embereket magasztalnak fel, akit látnak. De ez Jézus Krisztusra is vonatkozik aki ember volt, attól függetlenül, hogy a láthatatlan Isten megszemélyesítője, bálványt öntenek, faragnak és áldoznak neki. A hitetlen nép vallást faragott ebből, bálványokat állított fel. Ikonok, csodatévő emberek a múltból, aminek már rendje is van, a boldoggá avatás utálatos procedurája a katolikus egyházban. A fétis a kereszt ami egy római kínzóeszköz, Szűz Mária imádata és felmagasztalása, de folytathatjuk ezt a végtelenségig. Ezek mögött a sátán bújik meg. De nem csak a katolikus hanem az evangéliumi újkeletű egyházakban is felfedezhető a hamis imádat.

 Pál apostol amikor meglátta, hogy milyen reakciót váltott ki a sánta meggyógyítása: "Bar­na­bást Ze­usz­nak, Pált pe­dig Her­mész­nek hív­ták, mint­hogy ő volt a szó­vi­vő. Ze­usz pap­ja pe­dig, aki­nek temp­lo­ma a vá­ro­suk előtt volt, fel­ko­szo­rú­zott bi­ká­kat haj­tott a ka­pu­hoz, és a so­ka­ság­gal együtt ál­doz­ni akart.". Pál és Barnabás megszaggatta ruháit, az akkor a zsidók szokása szerint, ami a megbotránkozást fejezi ki, és így szólt a tömeghez. 

" Em­be­rek, mi­ért te­szi­tek ezt? Mi is hoz­zá­tok ha­son­ló em­be­rek va­gyunk, és ép­pen azt az ör­ven­de­tes üze­ne­tet hir­det­jük nek­tek, hogy ezek­ből a hi­á­ba­va­ló dol­gok­ból tér­je­tek meg az élő Is­ten­hez, aki te­rem­tet­te a mennyet, a föl­det, a ten­gert és min­dent, ami azok­ban van." (ApCsel 14, 12-14).

 Rémes, hogy az emberben mennyire beágyazódott a vallásosság, amit a kommunisták a nép ópiumának nevezett. Nem is tudták, hogy mennyire igazuk volt. A vallásosság ami szervesen kapcsolódik a látványosságokhoz. A pompa a csodák, felmagasztalás ábrázatokban és elképzelt ezoterikus és okkult tanok mélyen a tudatalatti emberi természet manipulálására szolgálnak. A felelőtlenség a könnyelműség az együgyűség a paráznaság teljes szabadsága nem csak a test hanem a parázna szellemiség egy rendszerbe tömörítése, amit a Szentírás parázna asszonynak definiál. Jelenések könyve 17. részében ismerhetjük meg a paráznaság, vagyis hűtlenség asszonyát, ami azért túlmutat a kereszténység keretein, ebbe beleértve a hűtlen zsidó vallást is. Ezek ketten szövetségben vannak, de jobb ha idézünk ebből egy részt: " És lé­lek­ben el­vitt en­gem egy pusz­tá­ba, és lát­tam egy asszonyt ülni egy vö­rös fe­ne­va­don, amely tele volt ká­rom­ló ne­vek­kel, és amely­nek hét feje és tíz szar­va volt. Az asszony bí­bor­ba és skar­lát­ba volt öl­töz­ve, arannyal, drá­ga­kő­vel és gyön­gyök­kel éke­sít­ve, ke­zé­ben pe­dig egy arany­po­hár volt, tele utá­la­tos­sá­gok­kal és pa­ráz­na­sá­gá­nak tisz­tá­ta­lan­sá­gá­val, hom­lo­ká­ra pe­dig fel volt írva egy ti­tok­za­tos név: Nagy Ba­bi­lon, a pa­ráz­nák­nak és a föld utá­la­tos­sá­ga­i­nak any­ja". (Jel 17, 3-4).

 Utálatosság Isten szemében minden amit az ember felmagasztal, minden amit művel a vallásosság keretein belül, ami bálványimádás, még ha mi azt Istentől való áldásnak fogadjuk el a kegyesség látszata az egyszerűség hamisított képmutatása a megtévesztés ravasz tudománya stb. De azt nem látjuk mi van a vallásosság mögött. Azért mondja maga az Úr, hogy a vakok vezetik a világtalant, mindketten a verembe esnek.

 Az embereket néha meg kell bökni, ébredjenek fel a mély liturgikus álmukból, ha ezt az Úr akarja. De sokszor nem is akarja, annak ellenére, hogy azt hirdetik a keresztény igehírdetők, hogy Isten akarja, hogy mindenki térjen meg. Ha akarná Isten, akkor meg is tenné. Itt egyáltalán nem arról van szó, hogy a jóakaratnak érvényesülnie kell feltétlenűl, hanem ahogy akárki akarná vagy akarja, hogy vele szemben jót tegyenek az emberek. Így Isten is ezt akarja, de nem tudja megtenni, mert az emberek jobban szeretik a sötétséget, ami az elfogult vallásosságot is jelenti többek között, ezzel szembeszállnak vele. Ezért ha akarja is a jót mint kívánság, de Isten igaz és szent nem tudja megtenni, hogy minden ember üdvözüljön." Az Úr meg tud­ja sza­ba­dí­ta­ni a ke­gye­se­ket a kí­sér­té­sek­ből, a go­no­szo­kat pe­dig meg­tart­ja az íté­let nap­já­ra, hogy bűn­hőd­je­nek". (2Pt 2, 14)

 A vallásos emberek békeidőben serénykednek, forgolódnak a maguk szertartásaik szerint. De ez átcsap erőszakra a kísértések idején, ahogy ezt látjuk a vallási háborúkban is. A paráznák vagyis Istenhez hűtlen emberek a Bárány ellen fordulnak előbb utóbb hadsereget alkotva. Ez lesz a végső triumf a Bárány elleni harcban. 

 " Ezek a Bá­rány el­len fog­nak har­col­ni, a Bá­rány azon­ban le­győ­zi őket, mert urak­nak Ura, és ki­rá­lyok­nak Ki­rá­lya, és vele van­nak a hi­va­ta­lo­sak, a vá­lasz­tot­tak és a hű­sé­ge­sek. És azt mond­ta ne­kem: A vi­zek, ame­lye­ket lát­tál, ahol a pa­ráz­na ül, azok né­pek és so­ka­sá­gok, nem­ze­tek és nyel­vek". (Jel 17, 14). Ezek a pogányság és kultusz imádó népet jelent, a parázna pedig itatja a népet utálatosságaival. Ennek egyszer és mindenkorra vége lesz. 

 Drága olvasó te hol vagy most jelenleg, a Zeusz templomában, ahol a tornyain és falain díszelegnek a szimbólumok és ikonok, ahol az igaz szenteket csúf nevekkel illették?

A hit és tudat erőssége.

A hit és tudat erőssége.

"... hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. (1Kor 2, 5)

 "Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb, mert ez Isten bizonyságtétele, amellyel bizonyságot tett a Fiáról: aki hisz Isten Fiában, az magában hordozza a bizonyságtételt. Aki nem hisz Istennek, hazuggá tette őt, mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tett az ő Fiáról." (1 János 5,-9..15).

Aki nyíltan vállalja az emberek előtt Krisztushoz való tartozását, akik hisznek az örök élet elnyerésében, azokat megvádolhatják, hogy túlságosan magabiztosak az üdvösségükben. A világban a "hit" szót közhellyé változtatták. Könnyelműen bánnak vele. A sátán kitűnő másoló a legjobb fénymásoló a világon. Annyira közönségessé és hétköznapivá vált ez a szó, hogy azt kell hinnünk, hogy Isten túláradó kegyelmével emberek milliárdjait üdvözít, csakis annál az oknál fogva, hogy vallja Krisztus nevét, tehát hívő keresztény. Nézünk utána a Szentírást követve, mit takar a hit szó. ( persze röviden).

  Aki Krisztus nevét vallja, de magában nem élte át a befogadást, csakis az emberek a tanítóik bizonyságtételét, az nem személyes Jézus Krisztus bizonysága. De ha ez így van, az ha vallja is Krisztus nevét, a szíve lelke a belső ember bizonytalan marad. Mert hangsúlyozom, hogy aki Istentől kapja a bizonyságtételt, abban saját magában felismeri azt. Ez nem jelenti azt, hogy azonnal tudatossá válik benne, mert ahhoz azért párosúl a bizonytalanság, de az újjászületett lélekben ez nemes bizonytalanság, ugyanis az élete útja során bizonyosodik meg benne, hogy Isten a Szelleme által igazgatja lelkét és életútját aminek a végső gyümölcse az örök élet Istennel. Ez nagyon is személyes kapcsolat Istennel, ezt a bizonyságot csakis a Szent Szellem erősíti meg a belső emberben. Minél jobban ragaszkodik az ember Isten megismeréséhez, annál rövidebb út vezet a bizonyossághoz a teljes bizalomhoz Isten íránt, ami a saját üdvösségét illeti, de nem csak azt hanem a békességet és örömet a Szent Szellemben.

 Ez a hit és tudat öröme és az életútja során a hívő ember ha szembe találja magát a megpróbáltatásokkal, nem veszíti el se belső örömét se hitét.

Most már divatossá vált az a tendencia, hogy ha Krisztus nevét vallja az ember üdvözül és pont. De így nem teljes Isten igazsága. Csak példának megemlíteném azt a közismert tényt, hogy Isten maga a szeretet, bizonyítékul feláldozta Krisztust érettünk, minden emberért. De ez lenne a teljes szeretet? Isten oldaláról igen, és ámen, de hogyan teljesül be a szeretete, ha az emberek nem szeretik Őt. Ugyan úgy van az üdvösség kapcsán is. A 11.12. verset idézem: " És ez az a bizonyságtétel, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban".

 Tehát Isten mindent megtett annak érdekében, hogy aki nem csak elhiszi ( a démonok is hisznek) hanem be is fogadja őt, nem ellenkezik Isten igéjének, vagyis Isten Fiát befogadja szívébe, annak már örök élete van, és ez már a mi üdvösségünk, ehhez már nem kell semmit hozzátenni. Mert aki Őt befogadta az maga az örök élet, és Isten lepecsételte a Szent Szellem által azt a lelket akiben él a Fiú. Ez nem dogmatikai kérdés, ez maga a valóság. És azért is mert nem csak megmondta, hanem meg is valósította bennünk, annak ellenére, hogy kezdeti szellemi utunk során még nem vagyunk benne biztosak. De az Úr vezetése által minden üdvözűlt lelket megerősít. Erre mondjuk, hogy ha mi hűtlenek is lehetünk, de Ő mindig hű marad. És abban biztos lehet a hívő szív, hogy Isten már soha többé nem hagyja el, még ha gyenge hite által azt is gondolja, mert néha elhagyatottnak érzi magát. De az érzelem az csalóka az a hús testből származik, a hit pedig Istentől. Azért is van az idő, hogy a hitből hitre térjünk, hogy tudatosuljon bennünk a hit cselekedete, mert a hit nem passzív hanem aktív a végső cél elérésére. Ahogy Pál apostolban Isten elérte célját, azt jelentve ki, "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem..".(Gál 2,-20).

 Magunk is szemtanúi lehetünk az életünk során, hogy milyen irgalmas hozzánk az Úr, és minden bukás vagy esetleges hűtlenség csakis javunkra válik, mert ezeken keresztül is nevel és tesz minket erősebbé hitünkben. De ez ne legyen szabály számunkra, hanem esetleges eshetőség. Isten tökéletesen tudja mit miért tesz az életünkben.

"Ezeket írtam, hogy tudjátok: nektek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, örök életetek van. Ez az a bizodalom, amellyel iránta vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket. És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, azt is tudjuk, hogy már megkaptuk, amiket kértünk tőle."

  Itt is azt figyelhetjük meg, hogy Isten gyermekei akik már tényleg azok, nem vak hitben járnak, hanem tudatban, mert a hit olyan erős lehet, hogy kitart mindenek felett. A tudat pedig hitből származik az ige által. Azért is buzdítanak minket az apostolok is, hogy forduljunk a Szentíráshoz, hogy feltámadjon szívünkben Jézus Krisztus a hajnalcsillag: "És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben."( 2 Péter 1,-19). 

 Itt is a tudatosságra invitál az apostol, a testvérekhez szól akik már hittek Krisztus nevében, de még teljes ragyogását nem élvezték. Ugyanis akiben Isten Fia lakozik a hit által az nem járhat sötétben. Igaz ebben a sötét világban élünk, de számunkra a hajnalcsillag ragyog megvilágítva utunkat e sötét helyen. 

 Az utolsó szavak is a tudatról beszélnek "És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, azt is tudjuk, hogy már megkaptuk, amiket kértünk tőle". Az ima a hívőnek úgy kell mint a levegő a testnek. De mi nem tudjuk hogyan kell imádkozni ( nem a betanult imákról van szó, ami nem is ima szerintem) és mégis az Úr azt mondja hogy állandóan imádkozzatok. De miért, ha már mindent megkaptunk: "már megkaptuk, amiket kértünk tőle". A véleményem az, hogy ha imádkozunk, kapcsolatban vagyunk az Atya Istennel. Mert ha nem is tudunk imádkozni a Szellem imádkozik érettünk.

 Ez azt jelenti hogy elménk ha szabad,( főleg az értelmiségiekre vonatkozik akik a munkájukra kénytelenek figyelni), mindig keressük Isten arcát, ha ez lehetséges. De az én hitem szerint még ha alszunk is a Szellem akkor is szüntelenül imádkozik értünk, tudván, hogy ezen a földön sok csapda és veszély fenyeget minket. Pláne most a háború veszélye fennáll nem csak itt Ukrajnában, hanem Izraelben is, de ez sem a vég.

 De az ima legyen mindig Isten akarata szerint, de ez magánügy, nagyon személyes.

 Tehát aki bizonytalan az kérje az Urat, hogy adjon neki hitből való tudást az ige és a Szellem által, hogy hite szilárd alapokra legyen építve, a szikla pedig Jézus Krisztus. A Krisztus követése ezt foglalja magába, hogy első kézből hallja az igét Isten szavát ami vezet is egyben, és erősít a hitben.

Ne kívánd.

 Ne kívánd!

"Mert tud­juk, hogy Krisz­tus, aki fel­tá­madt a ha­lot­tak kö­zül, töb­bé nem hal meg, a ha­lál töb­bé nem ural­ko­dik raj­ta. Mert hogy meg­halt, a bűn­nek halt meg egy­szer s min­den­kor­ra, hogy pe­dig él, az Is­ten­nek él. Így te­kint­sé­tek ti is ma­ga­to­kat, hogy meg­hal­ta­tok a bűn­nek, de él­tek Is­ten­nek a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus­ban. Ne ural­kod­jék te­hát a bűn a ti ha­lan­dó tes­te­tek­ben, ne en­ged­je­tek kí­ván­sá­ga­i­nak! (Róm 6, 9-11)

 A bűnt elítélte Krisztus a feszületen mindörökre, de nem semmisült meg a testben. A bűn továbbra is benne van az emberben és kívánsága állandóan kísérti a hívő embert. Aki bűnben él az rabja a bűnnek, őt a bűn vezérli és uralkodik rajta. Legyen az akárki, börtönben ülő vagy a parlamentben, aki nem halt meg Krisztussal azon a bűn uralkodik. Ezt így tudatja velünk a Szentírás. De mit tudhatunk a kívánságról ha nem ismerjük Istent és nem vagyunk Krisztusban? Ha nem tudjuk mi az a kívànság a vágyakozás a bűnös gondolatok, akkor gátlástalanul fog uralkodni rajtunk a bűn. Előbb a gondolat aztán a megvalósítás. A gondolat meg lehet a hívőben is jelen van. A kívánság is megjelenhet, hiszen emberek vagyunk kívánságokkal együtt élünk, de tovább nem lép a bűnt nem követi, mert Isten igéje él benne. Visszatartó erő a törvény ismerete, mert a törvény fedi fel a bűnt. Igaz nem a félelem hanem az Istenhez való szeretete akadályozza meg a bűn cselekedetében. János apostol ír a bűntelen életről, attól függetlenül, hogy aki meghalt Krisztussal a feszületen a bűn megmaradt a testben és kívánságai. De Isten magja, az ige a tiszta igazság magja ott van elhintve szívében. " Sen­ki sem cse­lek­szik bűnt, aki Is­ten­től szü­le­tett, mert ben­ne ma­rad an­nak mag­va, és nem vét­kez­het, mert Is­ten­től szü­le­tett. Er­ről is­mer­he­tők meg az Is­ten gyer­me­kei és az ör­dög gyer­me­kei: aki nem cse­lek­szi az igaz­sá­got, az nincs Is­ten­től, és az sem, aki nem sze­re­ti a test­vé­rét. (1Jn 3, 9).

 Ki nem cselekszi az igazságot?- jogos a kérdés, a válasz is megvan, de ez sem tanulható hanem ajàndék Istentől, az isteni erő ami visszatartja az embert bűnt cselekedni. 

"Az ő is­te­ni ere­je min­den­nel meg­aján­dé­ko­zott min­ket, ami az élet­re és ke­gyes­ség­re való az ő meg­is­me­ré­se ál­tal, aki min­ket a sa­ját di­cső­sé­gé­vel és ha­tal­má­val el­hí­vott, ame­lyek ál­tal igen nagy és be­cses ígé­re­tek­kel aján­dé­ko­zott meg ben­nün­ket, hogy ál­ta­luk is­te­ni ter­mé­szet ré­sze­se­i­vé le­gye­tek, ki­ke­rül­ve azt a rom­lott­sá­got, amely a kí­ván­ság mi­att van a vi­lág­ban." (2Pt 1, 4).

 A romlottság a világban kézenfekvő, nyílt erkölcsi hanyatlás, ezért ne is csodálkozzunk, hogy háborúk vannak is lesznek a világban. Ez mind a bűn cselekedetei, a kívánság szülte paráznaság, hatalom és pénzéhség a telhetetlenség minden téren. Ettől szabad egy Krisztusban élő ember akit mi hívőnek hívunk, de valójában nem kellene elhamarkodottan megbélyegezni az embereket. 

 Az alázatos ember nem minősíti magát, nem is szereti ha őt mások minősítik. Ezt zárójelben mondom. A legjobb példa számomra Bemerítő János, az akit kérdezték " ki vagy te". A válasz csak annyi volt, hogy, " Én ki­ál­tó szó va­gyok a pusz­tá­ban. Egye­ne­sít­sé­tek ki az Úr út­ját, amint meg­mond­ta Ézsa­i­ás pró­fé­ta.” (Jn 1). 

 Visszatérve a témánkhoz, meg kell jegyeznünk, hogy a bűn ellen harcolni nem hatásos dolog, ez olyan amikor egy rugót nyomunk össze puszta kézzel, sokáig nem tarthatjuk összenyomva, belefárad a kezünk és a rugó visszaüt. Akkor mi a megoldás, hogy megszabaduljunk önmagunktól. A válasz egyszerű, engedj Isten akaratának, hogy Ő legyen az Úr az életedben. Talán már bagatelizálva van az emberek által ez az igazság, oly gyakran idézik ezt az igerészt, de fontos minden időben, mert alapvető igazságot világít meg. " Ez pe­dig az íté­let: A vi­lá­gos­ság el­jött a vi­lág­ra, de az em­be­rek in­kább sze­ret­ték a sö­tét­sé­get, mint a vi­lá­gos­sá­got, mert cse­le­ke­de­te­ik go­no­szak vol­tak. Mert min­den­ki, aki go­no­szul cse­lek­szik, gyű­lö­li a vi­lá­gos­sá­got, és nem megy a vi­lá­gos­ság­ra, hogy le ne lep­le­ződ­je­nek cse­le­ke­de­tei. Aki pe­dig az igaz­sá­got cse­lek­szi, az a vi­lá­gos­ság­ra megy, hogy tet­te­i­ről ki­de­rül­jön, hogy azok Is­ten sze­rint való cse­le­ke­de­tek". (Jn 3, 19-20). Itt van a válasz arra, hogy ha rosszak az elgondolások aminek az eredménye a bűn cselekedete, azok féltve rejtik magukban, nem merik kiteregetni Isten előtt mert nem is ismerik Isten irgalmát sem kegyelmét. Azért Isten haragja rajtuk marad. Ellenben aki Istenben újjászületik, annak csak egy titka lehet Isten előtt, a múlt titka, titkosítása, soha nem emlékszik vissza a bűneire, mert Isten előtt az már nem létezik. Ez az engesztelés amiről szót ejtettünk tegnap.

 Ezért ne tartsuk magunkat bűntelennek a test gyengesége miatt, de Krisztusban erősnek, mert Isten magja van bennetek. A gyakorlati életben pedig előfordul, hogy vétkezünk, szóval esetleg tettel is, pedig ez nem szabály és mégis megtörténhet.

" Gyer­me­ke­im, ezt azért írom nek­tek, hogy ne vét­kez­ze­tek. És ha vét­ke­zik va­la­ki, van szó­szó­lónk az Atyá­nál, az igaz Jé­zus Krisz­tus, mert ő en­gesz­te­lő ál­do­zat a mi vét­ke­in­kért, de nem­csak a mi­en­kért, ha­nem az egész vi­lá­gé­ért is. És ab­ból tud­juk meg, hogy meg­is­mer­tük őt, hogy meg­tart­juk a pa­ran­cso­la­ta­it". (1Jn 2, 1-2).

 Itt az emberi természetéből fakadó vétkekről beszél, amit Krisztus a feszületen elengedett, nem a gonosz cselekedetekről, az ítélet órájára van megtartva az, nem esik a kegyelem alá aki nem megy a világosságra.

A megtérés a kiválasztás bizonyítéka.

 A megtérés a kiválasztás bizonyítéka.

"….akik ki van­nak vá­laszt­va az Atya Is­ten ele­ve el­ren­de­lé­se sze­rint a Lé­lek meg­szen­te­lé­sé­ben en­ge­del­mes­ség­re és a Jé­zus Krisz­tus vé­ré­vel való meg­hin­tés­re: Ke­gye­lem és bé­kes­ség árad­jon rá­tok bő­sé­ge­sen. Áldott az Is­ten és a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus Aty­ja, aki nagy ir­gal­má­ból újon­nan szült min­ket élő re­mény­ség­re Jé­zus Krisz­tus­nak a ha­lál­ból való fel­tá­ma­dá­sa ál­tal ro­mol­ha­tat­lan, szep­lő­te­len és her­vad­ha­tat­lan örök­ség­re, amely a menny­ben van fenn­tart­va szá­mo­tok­ra, aki­ket Is­ten ere­je őriz hit ál­tal az üd­vös­ség­re, amely ké­szen van, hogy az utol­só idő­ben nyil­ván­va­ló­vá le­gyen." (1Pt 1, 2-4).

 Ma nem az a cél, hogy elemezzük a fenti idézetet., ezt már sokan megtették, hanem arra hegyezem a figyelmünket, mit vált ki ennek az igének a mondanivalója a szívünkben.

 Kedves olvasó, aki esetleg először olvassa el ezeket a sorokat, milyen érzés támad a lelkedben? Fájdalom, avagy netán buzgalom, vagy taszító, talán keserűség, vagy talán öröm? Elvégre is ez egy kirekesztő, szétválasztó kijelentés ami felülírja az ember mindenféle akaratát és ambícióját. Az ember igyekezetét a jobbá válás célját szétrombolja. Aki önerőből közeledik Istenhez, aki önerőből kívánja elérni a jobbá válást, ez a kijelentés más igazságról szól, vagyis Péter apostol bátorító szavai az üdvözült zsidó testvérekhez akik szórványban éltek ezeken a helyeken, " .. a Pon­tusz, Ga­lá­cia, Kap­pa­dó­cia, Ázsia és Bi­ti­nia szór­vá­nya­i­ban élő jö­ve­vé­nyek­nek,.." (1Pt 1). 

 Ezek az új felismerések változtathatják meg a gondolataid és életed kedves olvasó. Attól függetlenűl mit hittél ezelőtt. Ebben a rövid de mindent feltáró szövegben van Isten minden öröktől fogva elhatározott akarata és terve. Akár mely oldalról szemléljük ezt a dolgot, sehol nem látjuk az ember közbenjárását az üdvösség megszerzése érdekében. Egy szó sem utal arra az evangéliumban, hogy az ember tudna valamit tenni, hogy üdvözült legyen. Fájó gondolat lehet ez egy egész életen át templomba járó vallásos ember számára, aki házi oltára előtt esedezik Isten előtt, meggyőződése szerinti imáiban felhozza eredményeit, hogy Isten előtt dicsekedjen. Ez a szellemiség jegyében kimutatható egy egyszerű idézettel, " A fa­ri­ze­us meg­állt, és így imád­ko­zott ma­gá­ban: Is­ten, há­lát adok ne­ked, hogy nem va­gyok olyan, mint a töb­bi em­ber, rab­ló, igaz­ság­ta­lan, pa­ráz­na vagy olyan, mint ez a vám­sze­dő is. Böj­tö­lök két­szer egy hé­ten, ti­ze­det adok min­den­ből, amit sze­rez­tem. A vám­sze­dő pe­dig tá­vol áll­va még a sze­mét sem akar­ta az égre emel­ni, ha­nem mel­lét ver­ve ezt mond­ta: Is­ten, légy ir­gal­mas ne­kem, bű­nös­nek!"(Lk 18, 11-12).

 Ez jellemzi azokat az embereket akik vallásosak a vallási büszkeségük elvakítják látásukat ezért nem látják Isten szentségét, és az az állapot aki meglátta Isten szentségét, semminek, bűnösnek tartják magukat Isten előtt. Ez is csak a viszonyítás és emberi megkülönböztetés a farizeus részéről. Nem Isten hatalmát, hanem embertársa, vagyis felebarátja nyomorúságát látva lenézi őt. Talán ez nincs meg a mi életünkben? Talán gondolatban nem alázzuk meg az embereket akik nem olyanok amilyenek lehetnének? Vagyis nem nézzük e le a bűnöst csak annál az oknál fogva, hogy nyomorult kegyvesztett a szemünkben? 

 Drága olvasó, mindaddig ameddig nem lesz bizonyos ki milyen viszonyban áll az Úr előtt, addig a mi ítéleteink hamisak lehetnek, azért ne ítélkezz elhamarkodottan, hanem úgy fogad felebarátodat aki Isten kegyeltje a teremtésben. A bűneivel ne azonosítsd magad, de szeresd mint Isten teremtményét, mert ő áll vagy bukik Isten előtt. 

"Áldott az Is­ten és a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus Aty­ja, aki nagy ir­gal­má­ból újon­nan szült min­ket élő re­mény­ség­re Jé­zus Krisz­tus­nak a ha­lál­ból való fel­tá­ma­dá­sa ál­tal ro­mol­ha­tat­lan, szep­lő­te­len és her­vad­ha­tat­lan örök­ség­re, amely a menny­ben van fenn­tart­va szá­mo­tok­ra, aki­ket Is­ten ere­je őriz hit ál­tal az üd­vös­ség­re, amely ké­szen van, hogy az utol­só idő­ben nyil­ván­va­ló­vá le­gyen". (1Pt 1, 3-4).

 Melyik kijelentés tűnik számodra a legkedvesebbnek vagy talán elszomorít, hogy azt gondolod, hogy mindez elérhetetlen számodra mert nem abban a táborba vagy? Elejétől fogva Isten arra törekszik, hogy a szellemileg halott embert feltámassza, vagyis új születéssel áldja meg akarata szerint. Ő nem személyválogató, nem a bűneink mélységétől teszi függővé irgalmasságát, hanem a mély megismerés alapján. Ezt Csia Lajos fordításában jobban kivehető. " aszerint, ahogy Isten, az Atya eleve kiismerte őket, kiválasztottak, hogy a Szellem megszentelésével engedelmeskedjenek, és a Krisztus Jézus vérével meghintsék őket". (2. vers).

 Az emberi szem, fül és felismerés érzéki lehet, de Isten Szelleme kutatja az ember szellemét és szíve mélységét, tényfeltáró jelleggel. Az örök eleve elrendelt akarata szerint, mert számunkra titok de nála világos, hogy a preegzisztenciális világban milyen viszonyban voltunk Istennel. Ez számunkra már csak akkor válik világossá, ha a hitben való engedelmesség jelenik meg életünkben. Az Isten igéje megtartása és engedelmessége bizonyítja azt, hogy Isten választottjai vagyunk. De ez sem tőlünk van, nem mi tartjuk a kezünkben saját üdvösségünket. " .. aki­ket Is­ten ere­je őriz hit ál­tal az üd­vös­ség­re". Dehát mit tehet akkor az ember? Semmit, de ha meglátja Jézus Krisztus szentségét az Atya Isten megszemélyesítőjét, aki meghalt de feltámadt elfoglalta mennyei trónját dicsőségben, akkor csak leborulni tud az ember előtte, várva Isten kegyelmét. Isten a hitre mindig válaszol. Az ember bűnössége a szentírásban a leprához hasonlítható. Aki látja és tudja, hogy a bűne és bűnei miatt elveszett, az megteheti azt amit ez a leprás is megtett Jézus lábainál. "És odament hozzá egy leprás, aki könyörögve leborult előtte, és azt mondta neki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem." (Mk 1, 40).

 Ez minden igehirdetésben kifejezhető, ugyanis ez a cél Istennél, hogy felismerjük önmagunkat Isten akarata szerint, választottak vagy önkényes bitorlók vagyunk e?

 A végszó legyen egy újabb bizonyíték az önfelismerésre, hogy tényleg annak az akolnak a juhai vagyunk ahol a Pásztor Jézus Krisztus.

 "Bi­zony, bi­zony mon­dom nek­tek, aki nem az aj­tón megy be a ju­hok ak­lá­ba, ha­nem más­hol má­szik be, az tol­vaj és rab­ló. Aki pe­dig az aj­tón megy be, a ju­hok pász­to­ra az. En­nek az aj­tón­ál­ló aj­tót nyit, a ju­hok hall­gat­nak a sza­vá­ra, ő a maga ju­ha­it a ne­vü­kön szó­lít­ja, és ki­ve­ze­ti őket. Ami­kor a maga ju­ha­it mind ki­eresz­ti, előt­tük megy, és a ju­hok kö­ve­tik, mert is­me­rik a hang­ját. Ide­gent pe­dig nem kö­vet­nek, ha­nem el­fut­nak at­tól, mert nem is­me­rik az ide­gen hang­ját." (Jn 10, 1-4).

Engedj Isten akaratának.

 Engedj Isten akaratának.

"És lát­tam egy nagy fe­hér trónt és a raj­ta ülőt, aki­nek te­kin­te­te elől el­tűnt a föld és az ég, és nem volt hely szá­muk­ra. Lát­tam a ha­lot­ta­kat, na­gyo­kat és ki­csi­nye­ket a trón előtt áll­ni, és köny­vek nyit­tat­tak ki, majd egy má­sik könyv nyit­ta­tott ki, amely az élet köny­ve; és a ha­lot­tak a köny­vek­be írot­tak alap­ján ítél­tet­tek meg, cse­le­ke­de­te­ik sze­rint. A ten­ger ki­ad­ta a ben­ne levő ha­lot­ta­kat, és a ha­lál és a po­kol (alvilág) is ki­ad­ta a ná­luk levő ha­lot­ta­kat, és meg­ítél­te­tett min­den­ki a cse­le­ke­de­tei sze­rint. A ha­lál és a po­kol ( hades, ᾅδης, alvilág) pe­dig a tűz ta­vá­ba vet­te­tett. Ez a má­so­dik ha­lál, a tűz tava. Ha va­la­kit nem ta­lál­tak be­ír­va az élet köny­vé­be, a tűz ta­vá­ba vet­te­tett". (Jel 20, 11-14).

 A fent írottak a második feltámadás, amit a halottak feltámadásának neveznek a nagy ítélet. Azonnal megjegyzem, hogy az első feltámadás részesei már a mennyben vannak ezalatt, ezer év van a két esemény között. A halottak a Szentírásban azokat jelentik, akik soha nem születtek újjá. Abban a szellemi állapotba maradtak ahogyan elhagyták az anyaméhet. Nem következett be az a változás amiről oly sokat ír a Biblia. De egy ilyen rövid villám gondolatban ezt nem fejthetjük meg részletesen. 

 A legfontosabb igazság az, hogy amikor Jézus Krisztus a világról beszél és Bemerítő János is így jellemzi Jézust, mint a világ megváltóját, a világ a görög " kosmos" szó magyar fordítása, arra utal, hogy minden ember megváltója, de nem minden ember megtartója, hiszen tudjuk, hogy a hit az ami kiemeli az embert a halál és az árnyvilág közegéből. De itt is és máshol is találkozunk azzal a ténnyel, hogy Isten elpusztítja ezt a régi világot, nem menti meg. Azért a megváltás a Krisztus halálával a feszületen elvégeztetett, Jézus, Isten Fia meghalt a világ bűnei miatt. Ezzel megváltotta az emberiséget a romlott ádámi természettől, de nyitatott egy könyv, amit élet könyvének nevez.  Ezért itt a feljebb idézet ige részben olvashatjuk, hogy nem azért lesznek elítélve a halottak mert ádámi veleszületett romlott természetük van, hanem a cselekedeteik miatt. Minden ember bűnben született, és ebből a bűnös természetből fakadóan cselekszi a jót és a gonoszt is. Nincs Isten előtt jó cselekedet ha azt Krisztus vére nem szentelte meg. Minden dolog ezen a földön csak akkor értékes Isten előtt ha látja rajta Krisztus vérét. Az ószövetségben található Mózes törvénye aprólékosan foglalkozik az engesztelő áldozatokról az égő és véráldozatokról amit a nép szeme előtt kellett végrehajtani, de a bika a kos és egyéb állatok kiontott vérével hintették meg a frigyládát ami a függöny mögött van Isten szeme előtt, ami Krisztus vérére utal. "Az­után vág­ja le a ba­kot mint a nép bű­nért való ál­do­za­tát, és vi­gye be vé­rét a füg­gö­nyön be­lül­re, és úgy cse­le­ked­jék vé­ré­vel, ahogy a bika vé­ré­vel cse­le­ke­dett: hint­se a fö­dél­re és a fe­dél elé. Így sze­rez­zen en­gesz­te­lést a szent hely­nek Iz­rá­el fi­a­i­nak tisz­tá­ta­lan­sá­gai és min­den vét­kei s bű­nei mi­att. Így cse­le­ked­jék a gyü­le­ke­zet sát­rá­val is, amely kö­zöt­tük, az ő tisz­tá­ta­lan­sá­ga­ik kö­ze­pet­te van". (3Móz 16, 15).

 Tehát Krisztus vére az ami engesztelést ad a bűnös népnek a hitben. Akiben nincs meg ez a hit, akármit is tesz, jót vagy rosszat, Isten ítélőszéke elé kerül. "Mi­u­tán pe­dig el­vég­zi a szen­té­lyért, a gyü­le­ke­zet sát­rá­ért és az ol­tá­rért való en­gesz­te­lést, hoz­za elő az élő ba­kot. Te­gye rá Áron mind a két ke­zét az élő bak fe­jé­re, vall­ja meg fö­löt­te Iz­rá­el fi­a­i­nak min­den ha­mis­sá­gát és min­den vét­két, min­den­fé­le bű­nét. Te­gye azo­kat a bak fe­jé­re, az­után küld­je el egy arra ren­delt em­ber­rel a pusz­tá­ba, hogy vi­gye el ma­gán a bak min­den ha­mis­sá­gu­kat ki­et­len föld­re. Így bo­csás­sa el a ba­kot a pusz­tá­ban". (3Móz 16, 20-21). Itt van leírva Krisztus engesztelő áldozata. A bak amit népiesen bűnbaknak neveznek, ez azt fejezi ki számunkra, hogy minden vétkünk, bűnünket elengedi Isten és soha többé nem említi meg, ezért is van megírva, hogy az Isten megváltott gyermeke nem megy  ítéletre, mert számára Krisztus feszülete az ítélet, ott látta meg saját bűneit, ahová Isten helyezte a bűnt nem ismerő Krisztusra. Krisztus áldozati Bárány a világ bűneiért, de üdvözítője csakis azoknak akik hisznek benne, és teljes mértékben elfogadják Istentől ezt az áldozatot, mint minden feletti győzelmet, a halál a pokol vagyis minden felett amit most a sátán ural.  

 Tehát az ember cselekedetei és hite alapján van megítélve Isten előtt. Egyrészt akik hisznek Isten Fiában és engednek parancsolatainak, azok be vannak írva az élet könyvébe, de azok akik ezt kikerülték, azoknak nevét hiába keresik az élet könyvébe, nem található ott. Csakis egy másik könyv szerint fognak ítélet alá kerülni, ami a cselekedeteik szerint lesznek elítélve, mert minden titok nyilvánvalóvá lesz nem csak Isten előtt, hanem szembesíti az embert önmagával, de már nem a Krisztus feszülete alatt, hanem Isten fehér és tiszta ítélőszéke előtt, ahol már nincs bűnbánat sem sajnálat és vért sem látunk, csak a tűz tavát, az örök emésztőgödröt. 

 De még mindig az Atya keresi az elveszett juhait, hiszen a kegyelem napjait éljük, nem-e te is hozzá, Istenhez tartozol? Vizsgáld meg önmagad, milyen keresésben vagy? Keresed e Istent Jézus Krisztusban? Vagy valami más célod van? Isten adjon neked erőt arra, hogy tudj dönteni, mert eleve elrendelése szerint, senki nem vész el a választottak közül, tudtad ezt? Ha tudod és hiszed, akkor nincs mitől félned, Isten a megmentőd és üdvözítőd az örök életre, mindörökké vele leszel.