4Ezra.6

 4Ezra.6

[1] És ő mondta nekem, „A föld körforgásának kezdetén, mielőtt a világ kapui helyükre kerültek volna, és mielőtt az összegyűjtött szelek fújtak volna,

[2] és mielőtt a mennydörgés robaja hallatszott volna, és mielőtt a villámlás fényei világítottak volna, és mielőtt a paradicsom alapjait lerakták volna,

[3] és mielőtt a gyönyörű virágok láthatóak lettek, és mielőtt a mozgás erői létrejöttek, és mielőtt az angyalok számolatlan seregei összegyűltek,

[4] és mielőtt a levegőég magasságai felemeltettek, és mielőtt az égboltozat mértékei nevet kaptak, és mielőtt Sion zsámolya megalapíttatott,

[5] és mielőtt a mostani évek kiszámoltattak; és mielőtt a jelenlegi bűnösök elképzelései elidegenedést szültek, és mielőtt elpecsételtettek azok, akik a hit kincseit gyűjtögették -

[6] akkor már elterveztem ezeket a dolgokat, és általam lettek meg, nem más által, ahogy a vég is általam jön majd el és nem más által."

[7] És válaszoltam szólván, „Mi fogja az időket különválasztani (megosztani)? Vagy mikor jön el az első korszak vége és a következő korszak kezdete?"

[8] Ő mondta nekem, „Ábrahámtól Izsákig, mert őtőle született Jákob és Ézsau, mivel Jákob keze Ézsau sarkába kapaszkodott a kezdetektől.

[9] Mert Ézsau a vége ennek a korszaknak, és Jákob a kezdete a következőnek.

[10] Mert az ember kezdete az ő keze, és a vége az ő sarka; a sarok és a kéz között ne keress semmi mást, Ezsdrás!"

[11] Válaszoltam és mondtam, „Ó legfelsőbb Úr, ha kedvet találtam előtted,

[12] mutasd meg a te szolgádnak a jelek végét, amelyeket mutattál nekem előző éjjel."

[13] Ő válaszolt és mondta nekem, „Állj lábaidra és hallani fogsz egy erős, messzehangzó hangot.

[14] És hogyha a föld, amelyen állsz erősen megremeg

[15] mialatt a hang beszél, ne rémülj meg; mert a szózat a végidőről szól, és a föld alapjai érteni fogják

[16] hogy a beszéd érinti őket (rájuk vonatkozik). Remegnek és rázkódnak majd, mert tudják, hogy az ő végüknek meg kell lennie."

[17] Amikor ezt hallottam, lábamra álltam és figyeltem, és egyszerre egy hang szólt, és hangja olyan volt, mint sok vizeknek zaja.

[18] És így szólt, „Vigyázz, mert a napok közelednek, és amikor eljövök, hogy meglátogassam a föld lakosait,

[19] és mikor megkövetelem majd a gonoszság cselekvőitől az ő gonoszságuk büntetését, és mikor teljes lesz Sion megalázása,

[20] és amikor rákerül majd a pecsét erre a korszakra, amely elmúlóban van, akkor ezeket a jeleket mutatom majd: az égbolt előtt könyveket nyitnak meg, és mindenek együtt láthatják azokat.

[21] Egy éves csecsemők szólnak és beszélnek majd, és a várandós asszonyok idő előtt adnak életet gyermekeiknek, három és négy hónapra, és ezek élnek és táncolnak majd.

[22] Bevetett területek pusztává válnak hirtelen, és teli raktárak váratlanul üresen találtatnak;

[23] és hangosan szól majd a trombita, és amikor mindenek hallják, hirtelen megrémülnek majd.

[24] Abban az időben barát a baráttal harcol mint ellenséggel, és a föld és annak lakosai megfélemlenek, és a kutak forrásai megállnak, és három órán át nem folynak majd.

[25] És úgy lesz, hogy aki csak megmarad mindazok után, amiket előre megmondtam, ő maga megmenekül és látja majd megváltásomat az én világom végén.

[26] És látják majd az embereket, akik felvitettek, akik születésüktől fogva nem ízlelték a halált; és a föld lakosainak szíve megváltozik majd, és másmilyen szellemmé változik.

[27] Mert a gonosz kitöröltetik, és az álnokság kioltatik;

[28] virágzik majd a hűségesség, és a romlottság legyőzetik, és az igazság, amely oly sokáig gyümölcstelen volt, megnyilatkozik."

[29] Amíg beszélt hozzám, észrevettem, hogy a hely, ahol álltam, apránként elkezdett előre-hátra rázkódni.

[30] És mondta nekem, „Ezen az estén ennyit mutattam neked.

[31] Ha azért újra imádkozol és böjtölsz megint hét napig, ismét kijelentek majd neked ezeknél nagyobb dolgokat is,

[32] mert a te hangod meghallgattatott a Magasságos előtt; mert a Mindenható látta a te becsületességedet és észrevette tisztaságodat, amelyet ifjúságod óta megőriztél.

[33] Ezért küldött engem hozzád, hogy megmutassam mindezeket neked, és hogy azt mondjam: 'Higgy és ne félj!

[34] Ne légy készséges fölösleges gondolatokkal foglalkozni az elmúlt időket illetően, nehogy 

elhamarkodottan ítélj az utolsó időket illetően.'"

[35] Ezután ismét zokogtam és böjtöltem hét napig, ahogy korábban, azért, hogy teljesítsem a három hetet, ahogy megmondatott.

[36] És a nyolcadik éjszakán a szívem a bensőmben ismét nyugtalan volt, és beszélni kezdtem a Magasságos jelenlétében.

[37] Mivel a szellemem nagyon feltámadt bennem, és a lelkem aggodalmas volt.

[38] Így szóltam, „Ó Uram, te szóltál a teremtés kezdetén, és az első napon mondtad, 'Legyen a menny és a föld megalkotva', és a te igéd véghezvitte a munkát.

[39] És ezután a Szellem lebegett, és sötétség és csend borított mindent; az ember hangja még nem volt jelen.

[40] Azután parancsoltad, hogy egy fénysugár hozassék elő a te kincstáradból, hogy láthatóvá legyen a te 

alkotásod.[41] És újra, a második napon, megteremtetted az égbolt szellemét, és parancsoltad, hogy válassza ketté a 

vizeket, hogy egyik részük felfelé menjen, másik részük maradjon odalent.

[42] A harmadik napon parancsoltad a vizeknek, hogy gyűljenek egybe a föld hetedik táján; hat részt szárazzá 

tettél és megőrizted, hogy némelyiket teleültessék és megműveljék, és azok szolgáljanak előtted.

[43] Mert a te igéd kijött, és a munka egyszerre elvégeztetett.

[44] Mert hirtelen gyümölcsök teremtek végtelen bőségben, és különféle ízűek voltak; és virágok 

utánozhatatlan színekben; és illatok kimondhatatlan illatokkal. Ezek a harmadik napon lettek alkotva.

[45] A negyedik napon parancsoltál a nap fényességének, és a hold fényének, és a csillagok rendjeinek, hogy 

jöjjenek létre;

[46] és parancsoltad nekik, hogy szolgálják az embert, akit majd megformálsz.

[47] Az ötödik napon parancsoltad a hetedik vidéknek, ahol a vizek összegyűltek, hogy hozzon élő 

teremtményeket, madarakat és halakat; és úgy történt.

[48] A néma és élettelen vizek élő teremtményeket hoztak, ahogy a parancs szólt, hogy a nemzetek hirdessék 

a te csodálatos munkádat.

[49] Azután életben tartottál két teremtményt; az egyiknek nevét nevezted Behemótnak, és a másiknak neve 

Leviatán.

[50] És elválasztottad őket egymástól, mert a hetedik vidék, ahol a vizek összegyűltek, nem bírta megtartani 

mindkettőt.

[51] És adtad Behemótnak az egyik szárazföldet, mely a harmadik napon jött létre, hogy azon éljen, ahol 

ezrével vannak hegyek;

[52] de a Leviatánnak a hetedik vidéket, a vizek részét adtad; és megtartottad őket, hogy azok és akkor egyék 

majd meg őket, amikor te akarod.

[53] A hatodik napon parancsoltad a földnek, hogy hozzon barmokat és vadakat és csúszómászó állatokat;

[54] és ezek fölé helyezted Ádámot, mint uralkodót minden munkádon, amit készítettél; és őtőle származunk 

mi mindannyian, a nép, akit te kiválasztottál.

[55] Mindezeket azért mondtam el előtted, Ó Uram, mert azt mondtad, mi vagyunk azok, akiknek teremtetted 

a földet.

[56] A többi nemzetekről pedig, akik szintén Ádámtól származtak, azt mondtad, hogy semmik azok, és 

olyanok mint a köpet, és az ő sokaságukat egy csepphez hasonlítottad a vödörben.

[57] És most, Ó Uram, lásd, ezek a nemzetek, melyek semminek neveztetnek, uralkodnak felettünk és 

pusztítanak bennünket.

[58] És mi, a te néped, akit a te elsőszülöttednek hívtál, egyetlenednek, érted buzgóknak és legdrágábbnak, mi 

az ő kezeikbe adattunk.

[59] Ha a világ valóban számunkra lett teremtve, miért nem birtokoljuk azt úgy, mint örökségünket? Meddig 

lesz ez még így?"

4Ezra.5

 4Ezra.5

[1] „Most pedig, ami a jeleket illeti: vigyázz, közelednek a napok, amikor a föld lakosain nagy rettegés lesz úrrá, és az igazság útja elrejtetik, és a föld hit nélkül való lesz.

[2] És az igazságtalanság megnövekedik még annál is jobban, ahogyan most látod, és jobban, mint amiről valaha hallottál.

[3] És az ország, amit most uralkodni látsz, puszta és néptelen lesz, és az emberek elhagyatottnak találják.

[4] De ha a Magasságos életben tart, láthatod majd, ahogy zűrzavarba taszítják a harmadik korszak (periódus) után; és a nap hirtelen felragyog majd éjszaka, a hold pedig nappal.

[5] Vér fog csöpögni a fákból, és a kövek megszólalnak; az emberek megzavarodnak, és a csillagok lehullanak.

[6] És olyasvalaki fog uralkodni, akitől ezt nem várnák a föld lakosai, és a madarak együtt repülnek el messzire;

[7] és a szodomai tenger halakat vet ki magából; és egyvalaki, akit sokan nem ismernek, hallatja majd hangját éjszaka, és mindenki hallja majd a hangját.

[8] Káosz lesz sok helyen, és gyakran törnek ki tűzvészek, és a vadállatok elhagyják odúikat, és havibajos asszonyok szörnyeket szülnek majd.

[9] És sós víz keveredik az édesvizekbe, és a barátok egymással hadakoznak; akkor az értelem (ésszerűség) elrejti önmagát, és a bölcsesség visszavonul kamráiba,

[10] és sokan keresik majd, de nem találják, és az igazságtalanság és féktelenség megnövekszik a földön.

[11] És az egyik ország kérdezi a szomszédját, 'Járt-e igazságosság, vagy bárki, aki igaz módon cselekszik, tenálad?' És az válaszol majd, 'Nem'.

[12] És abban az időben az emberek remélnek majd, de nem elégíttetnek meg; munkálkodnak majd, de tevékenységeik nem lesznek sikeresek.

[13] Ezek azok a jelek, melyeket engedélyem van elmondani neked, és ha ismét imádkozol, és könyörögsz, ahogyan most, és böjtölsz hét napig, ezeknél nagyobb dolgokat is hallhatsz majd."

[14] Ezután felébredtem, és testem erősen reszketett, és lelkem annyira zaklatott volt, hogy elájult.

[15] De az angyal, aki beszélt velem, megfogott, megerősített és talpra állított.

[16] Azután a második éjszakán Phaltiél, az emberek egyik vezetője jött hozzám és szólt, „Hol voltál? És miért szomorú az arcod?

[17] Avagy nem tudod-e, hogy rád bízatott Izrael az ő száműzetése földjén?

[18] Kelj fel azért és egyél némi kenyeret, hogy nehogy elhagyj bennünket, mint egy pásztor, aki magára hagyja a nyájat kegyetlen farkasok prédájául."

[19] Akkor így szóltam, „Hagyj magamra és ne gyere hozzám hét napig, azután újra gyere ide." Ő megértette, amit mondtam és magamra hagyott.

[20] Így tehát böjtöltem hét napig, gyászoltam és könyörögtem, ahogy Uriel, az angyal tanácsolta.

[21] És hét nap után az én szívem gondolatai ismét nagyon szomorúak voltak.

[22] Azután a lelkem visszakapta a megértés szellemét, és újra beszélni kezdtem a Magasságos jelenlétében.

[23] És mondtam, „Ó legfelsőbb Úr, a föld minden erdejéből és az összes fák közül Te kiválasztottál egy szőlőtőkét,

[24] és a világ minden földje közül kiválasztottál magadnak egy vidéket, és a világ minden virága közül kiválasztottál magadnak egy liliomot,

[25] és a tenger összes mélységeiből egy folyót árasztottál magadnak, és minden városok közül, melyek valaha épültek, a magadénak szentelted Siont,

[26] és minden teremtett madár közül egy galambot magadénak neveztél, és minden létrehozott nyáj közül gondoskodtál a magad számára egy bárányról,

[27] és a rengeteg ember közül magadénak vettél egy nemzetet; és ennek a népnek, akiket szerettél, adtad a te törvényedet, amelyet mindenek helyeselnek.

[28] És most, Ó Uram, miért adtad át az egyetlent a sokaságnak, és szégyenítetted meg az egyetlen gyökeret a többi között, és szórtad szét a te egyetlenedet a sokaság közé?

[29] És azok, akik ellenkeztek ígéreteiddel, eltaposták azokat, akik hittek a te szövetségedben.

[30] Ha valóban meggyűlölted a te népedet, a te saját kezedtől kellene büntetést szenvedniük."

[31] Amikor ezeket elmondtam, hozzám küldetett az angyal, aki előző éjjel velem volt,

[32] és így szólt hozzám, „Hallgass rám, és én majd tanítalak téged; figyelj rám, és új dolgokat mondok neked."

[33] És szóltam, „Beszélj, uram" És ő mondta nekem, „Nagyon nyugtalan az elméd Izrael miatt? Avagy jobban szereted-e azt, mint a Teremtője?"

[34] És mondtam, „Nem, uram, csak a szomorúságom miatt beszélek így; mivel a szívem halálán van minden órában, amíg próbálom megérteni a Magasságos útjait, és kikutatni ítéletének részleteit."

[35] És ő mondta nekem, „Nem fogod tudni." És mondtam, „Miért nem, uram? Minek születtem hát? Vagy miért nem lett az én anyámnak méhe a sírom is, hogy ne kelljen látnom Jákob szenvedését és Izrael népének kimerültségét"

[36] Mondta nekem, „Számláld meg nekem mindazokat, akik még nem jöttek el, és gyűjtsd össze a szertefoszlott esőcseppeket, és tedd, hogy az elhervadt virágok újra nyíljanak;

[37] nyisd meg nekem a lezárt kamrákat, és hozd elő az azokban bezárt szeleket, vagy mutasd meg a hang képét (megtestesült hangot); és akkor majd elmagyarázom neked azt a szenvedést, amelyet szeretnél megérteni."

[38] És én szóltam, „Ó, legfelsőbb Úr, kicsoda tudhatná ezeket a dolgokat, ha nem Ő, aki nem emberek között lakozik?

[39] Ami engem illet, én bölcsesség nélkül vagyok, hogyan beszélhetnék azokról a dolgokról, amit kérdeztél tőlem?"

[40] Ő mondta nekem, „Ahogy nem tudod megtenni az említett dolgokat, éppúgy nem tárhatod fel ítéletemet, vagy a szeretet célját, amelyet megígértem az én népemnek."

[41] És szóltam, „Mégis várj, ó Uram, te valóban gondjaidba veszed azokat, akik a vég idején élnek, de mit tegyenek azok, akik előttünk éltek, vagy mi, vagy azok, akik utánunk jönnek?"

[42] Ő mondta nekem, „Ítéletemet egy körforgáshoz hasonlítanám; ahogy nincs lassúság az utolsóknak, úgy nincs sietség az elsőknek."

[43] Akkor válaszoltam és mondtam, „Nem teremthetted volna meg egyszerre mindazokat, akik voltak, akik vannak és akik lesznek, hogy hamarabb elvégezhesd ítéletedet?"

[44] Ő válaszolt nekem és mondta, „A teremtés nem siethet jobban, mint a Teremtő, és a világ sem bírná el egyszerre (egy időben) mindazokat, akik teremttettek benne"

[45] És mondtam, „Hogy lehet akkor, hogy egyszer már teremtettél egy időben mindeneket? Ha tehát minden teremtmény egyszerre élt és a teremtés fenntartotta őket, talán most is képes lenne ellátni mindannyiukat egyszerre."

[46] Ő mondta nekem, „Kérdezd meg egy anya méhét, szólván, 'Ha tíz gyermeket szülsz, miért szülöd egyiket a másik után?' Mondd azért neki, hogy hordozza mind a tízet egy időben."

[47] Szóltam, „Ez persze nem lehetséges, egyszerre csak egyet lehet, a maga idejében."

[48] Ő mondta nekem, „Mégis adtam én a föld méhét azoknak, akik időről időre bele vettetnek.

[49] Mert ahogy egy gyermek nem szülhet, és ahogy egy asszony megöregszik és többet nem adhat életet, éppígy szerveztem meg a világot, amelyet alkottam."

[50] Akkor kérdeztem és mondtam, „Mivel megadtad nekem a lehetőséget, engedd, hogy szóljak előtted. Ez a mi anyánk, akiről szóltál nékem, fiatal még? Vagy már kezdi elérni az öregséget?"

[51] Ő válaszolt, „Kérdezz egy asszonyt, aki gyermekeket szül, és ő majd elmondja neked.

[52] Mondd neki, „Miért mások azok, akiket mostanában szültél, mint azok, akiket azelőtt, miért kisebb termetűek?'

[53] És ő válaszol majd neked, 'Azok, akik az ifjúság erejéből születtek, különböznek azoktól, akik az időskor ideje alatt születtek, amikor az anyaméh meggyengül.'

[54] Ezért vedd eszedbe azt is, hogy te és a kortársaid kisebb termetűek (gyengébb szellemi kaliberűek) vagytok az előttetek élteknél,

[55] és azok, akik utánatok jönnek, kisebbek lesznek nálatok, mivel olyan teremtéstől születnek, amely már öregszik és elveszíti az ifjúság erejét."

[56] És mondtam, „Ó Uram, könyörgök neked, ha kedvet találtam előtted, mutasd meg a te szolgádnak

, kiken keresztül fogod meglátogatni a te teremtésedet."

4Ezra.4. fejezet.

 4Ezra.4

[1] Ezután az angyal, aki hozzám küldetett, akinek neve Uriel, válaszolt

[2] és mondta nekem, "A te gondolkodásod teljesen félreérti ezt a világot, és azt hiszed, megértheted a Magasságos útjait?"

[3] Akkor ezt mondtam: "Igen, uram." És ő válaszolt nekem, "Azért küldtek, hogy megmutassak neked három utat/irányt, és hogy eléd adjak három kérdést.

[4] Ha egyet megfejtesz közülük, én is megmutatom azt az utat, amit látni kívánsz, és megtanítalak, miért gonosz a szív."

[5] És mondtam: „Beszélj, uram." És így szólt, „Menj, mérd meg nekem a tűz súlyát, vagy mérd meg a szelek mennyiségét, vagy hozd vissza az elmúlt napokat."

[6] Én válaszoltam, mondván, „Kicsoda tudná ezeket megtenni, amiket kérsz tőlem?"

[7] És ő ezt mondta, „Ha azt kérdeztem volna tőled: hány lakhely van a tenger szívében, vagy hány patak folyik a mélység forrásából, vagy hány folyam árad az égbolt fölött, vagy hol van a pokol kijárata, vagy melyik a paradicsom bejárata –

[8] talán így válaszoltál volna: Sosem jártam a mélységekben, sem a pokolban még nem voltam, sem a mennybe nem emelkedtem még fel.

[9] De én csak a tűzről, a szélről és a napokról kérdeztelek, olyan dolgokról, melyeket ismersz, és amelyek nélkül nem is élhetnél, mégsem adtál feleletet róluk!"

[10] És ezt mondta, "Nem érted azokat a dolgokat sem, amelyek között felnőttél;

[11] hogyan foghatná fel elméd a Magasságos útjait? És olyasvalaki, akit már megrontott ez a romlott világ, hogyan érthetné meg a romlatlanságot?" Amikor ezt hallottam, arcomra estem

[12] és mondtam neki, "Jobb volna nekünk, ha nem is volnánk itt, mint hogy itt élünk istentelenségben, és szenvedünk és nem értjük, miért."

[13] És válaszolt nekem, mondván, "Jártam egy erdőben, és a fák egy tervet készítettek

[14] és mondták, 'Jöjj, engedj járni minket és háborúzunk a tengerrel, hogy visszahúzódjon előttünk, és mi még több erdőt alapíthassunk.'

[15] És ugyanígy a tenger hullámai is tervet készítettek és mondták, 'Jöjj, engedj felkelni minket, hogy legyőzzük a szárazföld erdőit, és még több területet szerezzünk magunknak.'

[16] De az erdő terve hiábavalóság volt, mert jött a tűz és felemésztette;

[17] ugyanígy a tenger hullámainak terve is, mert a homok erősen ellenállt és megállította azokat.

[18] Ha most te bíró volnál közöttük, melyiknek adnál igazat és melyiket ítélnéd el?"

[19] Én válaszoltam, mondván, „Mindkettő ostoba tervet eszelt ki, mert a föld az erdőnek van fenntartva, és a tenger az ő helyére van helyezve, hogy ott hordozza hullámait."

[20] Válaszolt nekem és mondta, „Helyesen ítéltél, de miért nem teszel így a saját ügyedben is?

[21] Mert ahogyan a föld az erdőé és a hullámok a tengeréi, úgy a földnek lakosai csak azt érthetik, ami a földön van, és aki odafönt a mennyben van, az értheti azt, ami a mennyek magasában van."

[22] Akkor válaszoltam és mondtam, „Könyörgöm, uram, miért lettem én felruházva az értelem 

képességével?

[23] Mivel én nem a magasság dolgairól tudakozódom, hanem a mindennap tapasztalt dolgaink felől: miért lett Izrael átadva a pogányoknak szégyenszemre; miért lett szeretett néped istentelen törzseknek adva, és apáink törvénye erőtlenné lett és az írott szövetség nem létezik többé;

[24] és miért távozunk a világból úgy, mint a sáskák, és életünk olyan akár a köd, és nem vagyunk kegyelemre méltóak.

[25] Mit fog tenni ő az ő nevéért, amelyről hívatunk? Ezekről a dolgokról kérdeztelek."

[26] Válaszolt nekem és mondta, „Ha élsz még, látni fogod, és ha sokáig élsz, gyakran csodálkozol majd, mert a korszak sebesen rohan a vég felé.

[27] Mert ez a kor nem fogja tudni meghozni a megígért dolgokat az igazaknak a kitűzött időben, mert ez a korszak telve van szomorúsággal és erőtlenséggel.

[28] Mert a gonosz, amelyről kérdeztél, már el van vetve, de az aratás még hátra van.

[29] Ha azért azt, amit elvetettek nem aratják le, és ha a hely, ahová a gonoszt elvetették nem tűnik el, akkor nem jön el annak a mezőnek az ideje, ahol a jó lett elvetve.

[30] Mert a gonoszság magvának egy szeme el lett vetve Ádám szívében a kezdetektől, és mily sok istentelenséget okozott mostanáig, és fog még okozni ezután, amíg eljön a cséplés ideje!

[31] Gondold el tehát, mennyi istentelen gyümölcsöt hozott egy szemernyi gonosz mag.

[32] Amikor pedig számolatlanul vettetik majd nagycsomó mag, milyen hatalmas szérüskertet töltenek majd meg!"

[33] Ezután válaszoltam és mondtam, „Mennyi idő még, és mikor lesznek meg ezek a dolgok? Miért oly rövidek és gonoszak a mi éveink?"

[34] Válaszolt nekem és mondta, „Ne siettesd jobban, mint a Magasságos, mert a te sürgetésed saját magadért van, de a Magasságos sokak miatt sietteti az időt.

[35] Nem kérdezősködnek-e az igazak lelkei az ő kamráikban ezekről a dolgokról, mondván: 'Mennyi ideig kell még itt maradnunk? És mikor jön el a mi jutalmunk aratása?'

[36] És Jeremiél, az arkangyal válaszolt nekik és mondta, 'Amikor a hozzátok hasonlók száma betelik; mert ő lemérte mérlegen a korszakot,

[37] és megmérte az időket mérőrúddal, és megszámlálta az időket számuk szerint; és nem fogja kimozdítani vagy felkelteni őket, amíg az a mérték betelik.'"

[38] Ezután válaszoltam és mondtam, „Ó legfelsőbb Úr, mindannyian telve vagyunk istentelenséggel.

[39] És talán mi miattunk van késleltetve az igazak cséplésének ideje – a föld lakosainak bűnei miatt."

[40] Válaszolt nekem és mondta, „Menj, és kérdezz meg egy asszonyt, aki gyermekkel viselős, hogy vissza tudná-e tartani méhében a gyermeket, ha egyszer letelik az ő kilenc hónapja."

[41] És mondtam, „Nem, uram, nem tudná." És ő mondta nekem, „A Hádesban a lelkek kamrái olyanok, mint az anyaméh.

[42] Mert ahogy a vajúdó asszony igyekszik, hogy mielőbb megszabaduljon a szülési fájdalmaktól, éppúgy ezek a helyek is sietnek visszaadni mindazt, amik nekik adattak a kezdetektől.

[43] Azután a dolgok, amelyeket látni vágysz, feltárulnak neked."

[44] Én válaszoltam és mondtam, „Ha kedves vagyok szemeid előtt, és ha lehetséges, és ha érdemes vagyok rá,

[45] mutasd meg nekem ezt is: hogy több idő van-e hátra, mint amennyi elmúlt, vagy számunkra a nagyobb rész már eltelt.

[46] Mert ismerem azt, ami elmúlt, de azt nem tudom, mi következik."

[47] És mondta, „Állj a jobb oldalamra, és megmutatom neked egy példázat értelmét."

[48] Így hát mellé álltam és figyeltem, és megpillantottam egy lángoló kemencét előttem, és amikor a lángok kialudtak, odatekintettem és láttam, hogy füst maradt utánuk.

[49] És ezután egy vízzel teli felhő jött elém és lezúdult a heves és viharos eső, és amikor a zivatar elvonult, esőcseppek maradtak utána a felhőben.

[50] És mondta, „Jól figyeld meg ezt; mert ahogy az eső több, mint a cseppek, és a tűz hatalmasabb, mint a füst, úgy az elmúlt idők is sokkal nagyobbak voltak; de a cseppek és a füst megmaradt."

[51] Akkor imádkoztam és szóltam, „Gondolod, hogy én megérem azokat a napokat? Vagy kicsoda lesz életben azokban a napokban?"

[52] Ő válaszolt nekem és mondta, „A jeleket illetően, amikről kérdeztél engem, részben válaszoltam; de nem azért küldettem, hogy

 az életedről beszéljek neked, mert azt nem ismerem."

4Ezra.3

 4Ezra.3

[1] A mi városunk lerombolását követő harmincadik évben én, Szalatiél, akit Ezsdrásnak is hívnak, Babilonban voltam. Nyugtalanság vett rajtam erőt, ahogy ágyamban feküdtem, és gondolataim felbugyogtak szívemben,

[2] mert láttam Sion elhagyatottságát, és a jólétét azoknak, akik Babilonban éltek.

[3] Szellemem erősen zaklatott volt, és aggodalmas szavakkal kezdtem szólni a Magasságoshoz, mondván:

[4] "Ó Legfőbb Úr, nem Te szóltál-e a kezdetkor, amikor megalkottad a földet – segítség nélkül – és parancsoltál a pornak

[5] és lett Ádám, mint élettelen test? Mégis a Te kezed munkája volt, és Te lehelted belé az élet lehelletét, és a te jelenlétedben lett élővé.

[6] És vezetted őt a kertbe, amelyet a Te jobbod ültetett, mielőtt a föld megjelent.

[7] És egyetlen parancsolatot adtál elé; de ő megszegte azt, és te azonnal halálra jelölted ki őt és leszármazottait. Népek és nemzetek származtak belőle, emberek és családok számolatlanul.

[8] És minden nemzet a saját akarata szerint járt, és istentelen dolgokat cselekedtek előtted, és megvetettek téged, és te nem gátoltad őket.

[9] Azonban, a maga idejében özönvizet hoztál a világ lakosaira és elpusztítottad őket.

[10] És ugyanaz volt a sorsuk: ahogy a halál érte Ádámot, úgy érte őket a vízözön.

[11] De meghagytál közülük egyet, Noét és házanépét, és mind az igazakat, akik tőle származtak.

[12] Akkor azok, akik a földön lakoztak, elkezdtek sokasodni, gyermekeket és népeket és sok nemzetet hoztak létre, és megint csak még istentelenebbek voltak, mint őseik.

[13] És amikor gonoszságot cselekedtek előtted, kiválasztottad egyiküket magadnak, akinek neve Ábrahám volt;

[14] és szeretted őt, és csak neki felfedted az idők végének dolgát, titokban, éjszaka.

[15] Örökké tartó szövetséget kötöttél vele, és megígérted, hogy sosem hagyod el leszármazottait; és adtad néki Izsákot, és Izsáknak adtad Jákobot és Ézsaut.

[16] És elválasztottad Jákobot magadnak, de Ézsaut elutasítottad; és Jákob nagyon megsokasodott.

[17] És amikor kivezetted leszármazottait Egyiptomból, elvitted őket a Sinai Hegyéhez.

[18] Meghajlítottad az egeket és megráztad a földet, és megmozgattad a világot, és a mélységek 

megremegtek, és az időket összezavartad.

[19] És a Te dicsőséged áthaladt a tűz, a földrengés, a szél és a jég négy kapuján, hogy átadja a törvényt Jákob leszármazottainak, és a te parancsolataidat Izrael utódainak.

[20] Azonban nem vetted el tőlük gonosz szívüket, azért, hogy törvényed gyümölcsöt teremhessen bennük.

[21] Mivel az első Ádám, megterhelve egy gonosz szívvel, bűnt követett el, és legyőzetett, ugyanígy voltak mind, akik az ő utódai.

[22] Így azután a betegség állandósult; a törvény, és a gonoszság gyökere együtt volt jelen az emberek szívében, de a jó eltávozott, és maradt a gonosz.

[23] Az idő múlt és az évek teltek, és te felemeltél magadnak egy szolgát, akinek neve Dávid.

[24] És parancsoltad, hogy építsen egy várost a te nevednek, és helyet az áldozatok bemutatására.

[25] Ez sokáig így zajlott; de a város lakosai áthágták a törvényt,

[26] mindenben úgy cselekedve, ahogy Ádám és az ő összes leszármazottai tettek, mert nekik is gonosz volt a szívük.

[27] Ezért a te ellenségeid kezébe adtad a várost.

[28] Ezután így szóltam szívemben: Vajon Babilon lakosainak tettei jobbak? Ezért szerezhetett hatalmat Sion felett?

[29] Mert amikor ide érkeztem, istentelen tetteket láttam számolatlanul, és sok bűnöst látott lelkem ez alatt a harminc év alatt. És megfélemlettem szívemben,

[30] mert láttam, hogy Te elviseled azokat, akik vétkeznek, és megkíméled azokat, akik gonoszan cselekszenek, de elpusztítottad népedet, és megőrizted ellenségeidet,

[31] és nem mutattad meg senkinek, hogyan lehetne felfogni a te útjaidat. Vajon Babilon tettei jobbak-e a Sionénál?

[32] Avagy megismert-e más nép téged Izraelen kívül? Vagy mely törzs hitt a te szövetségedben, ahogy a Jákob törzse?

[33] Mégis az ő jutalmuk nem jött el, és vajúdásuk nem hozott gyümölcsöt. Mert én sokfelé utaztam a nemzetek között, és láttam, hogy jólétben vannak és bővelkednek, pedig megfeledkeznek a te parancsolataidról.

[34] Ezért most tedd mérlegre gonoszságainkat és azokét is, akik a földnek lakosai; és így kiderül majd, melyik irányba lendül a mérleg nyelve.

[35] Mikor volt olyan, hogy a föld lakosai ne vétkeztek volna előtted? Vagy melyik nemzet tartotta meg parancsolataidat?

[36] Lehet, hogy találsz néhány egyedülálló embert, akik megtartották parancsolatai

dat, de nemzeteket nem fogsz találni.

4Ezra2. fejezet.

 4Ezra.2

[1] Így szól az Úr: Kihoztam ezt a népet a fogságból, és az én szolgáimon, a prófétákon keresztül parancsolatokat adtam nekik; de ők nem hallgattak rám, és érvénytelenné tették rendeléseimet.

[2] Az anya, aki szülte őket, így szól hozzájuk: 'Eredjetek, gyermekeim, mert özvegy vagyok és elhagyatott.

[3] Felneveltelek örömmel; de gyászolva és fájdalommal elveszítettelek, mert vétkeztél az Úr Isten előtt és azt tetted, ami gonosz az én szemeim előtt.

[4] És most mit tehetnék érted? Mivel özvegy vagyok és elhagyatott. Menjetek, gyermekeim, és kérjétek az Úr kegyelmét.'

[5] Hívlak, atyám, hogy tanúskodj a gyermekek anyja mellett, mert azok nem tartják meg szövetségemet,

[6] hogy szerezz zűrzavart közöttük, és rontsd meg anyjukat, hogy ne legyenek utódaik.

[7] Szórassanak szét a nemzetek között, legyen nevük beszennyezett a földön, mert megvetették szövetségemet.

[8] Üdvözlégy, Asszíria, aki elrejted az igazságtalanokat magadnál! Ó, gonosz nép, emlékezz, mit tettem Szodomával és Gomorrával,

[9] amelyeknek földje szurok rakások és hamuhalmok alá van temetve. Így teszek majd mindazokkal, akik nem hallgatnak rám, mondja a Mindenható Úr."

[10] Így szól az Úr Ezsdráshoz: 'Mondd meg népemnek, hogy nekik adom Jeruzsálem királyságát, amelyet Izraelnek akartam adni.

[11] Sőt, visszaveszem magamhoz azok dicsőségét, és odaadom ezeknek a többieknek az örökkévaló lakóhelyet, amelyet Izraelnek készítettem.

[12] Az élet fája fog illatozni nekik, és nem kell vesződniük (gürcölniük), sem fáradozniuk.

[13] Kérj és adatik; imádkozz, hogy napjaid kevesek legyenek, és megrövidítsenek. A királyság már elő van készítve számodra; légy éber! (vigyázz, őrködj)

[14] Hívlak, ó menny és föld, tanúnak, mert kívül hagyom a gonoszt és jót teremtettem, mert élek én, így szól az Úr.

[15] Anya, öleld át fiaidat; neveld fel őket örömmel, ahogy a gerlék; erősítsd meg lépteiket, mert 

kiválasztottalak, így szól az Úr.

[16] És felkeltem a holtakat helyükről, és kihozom őket sírjaikból, mert felismerem nevemet bennük.

[17] Ne félj, gyermekek anyja, mert kiválasztottalak, így szól az Úr.

[18] Segítséget küldök majd neked, szolgáimat Ézsaiást és Jeremiást. Az ő tanácsuk szerint felszenteltem és előkészítettem neked tizenkét fát, melyek különféle gyümölcsöktől roskadoznak.

[19] és ugyanennyi forrást, melyek tejet és mézet árasztanak, és hét hatalmas hegyet, amelyeken rózsák és liliomok nyílnak; ezek által örömmel töltöm el gyermekeidet.

[20] Vigyázd az özvegyek jogait, biztosíts igazságosságot az apátlanoknak, adj a szükséget szenvedőknek, védd meg az árvát, ruházd fel a mezítelent,

[21] ápold a sebesültet és a gyengét, ne gúnyold a bénát, óvd a csonkákat, és láttasd meg a vakokkal az én ragyogásomat.

[22] Védelmezd az öreget és az ifjút falaidon belül;

[23] Ha halottat találsz, tedd sírba és jelöld meg, és első helyet adok neked feltámadásomban.

[24] Állj meg és légy csöndben, én népem, mert nyugalmad el fog jönni.

[25] Jó dajka, tápláld fiaidat, és erősítsd meg lábaikat.

[26] Az én szolgáim közül, akiket neked adtam, egy sem fog elpusztulni, mivel kikérem őket a te sokaságod közül.

[27] Ne aggodalmaskodj, mert amikor eljön a megpróbáltatás és gyötrelem napja, mások sírnak majd és szomorkodnak, de te örvendezel és bővelkedsz majd.

[28] A népek irigyelnek téged, de nem tudnak majd semmit tenni ellened, így szól az Úr.

[29] Kezeim betakarnak majd téged, hogy fiaid ne jussanak a Gyehennára.

[30] Örvendezz, ó anya a fiaiddal, mert én megszabadítalak, így szól az Úr.

[31] Emlékezz fiaidra, akik alusznak, mert én kihozom őket földi rejtekhelyeikről, és megkegyelmezek nekik; mert én irgalmas vagyok, így szól a Mindenható Úr.

[32] Öleld át gyermekeidet, amíg eljövök, és kegyelmet hirdetek nekik; mert forrásaim túlcsordulnak, és az én kegyelmem nem hiúsul meg."

[33] Én, Ezsdrás, azt az utasítást kaptam az Úrtól a Hóreb hegyén, hogy menjek Izraelhez. Amikor közéjük jöttem, ők elutasítottak engem, és megtagadták az Úr parancsolatait.

[34] Ezért ezt mondom néked, ó nemzet, amely hall és ért, „Várjad a te pásztorodat; ő örökkévaló nyugalmat ad majd neked, mert ő, aki az idők végén eljön, közel van.

[35] Légy kész a királyság jutalmaira, mert örökös fényesség fog világítani rájuk mindörökké. 

[36] Menekülj ennek a kornak az árnyékából, részesülj a te dicsőségednek örömében; nyíltan felhívom a Megmentőt tanúnak.

[37] Fogadd el, amit az Úr rád bízott és légy vidám, hálákat adva Neki, aki elhívott a mennyei királyságokba.

[38] Kelj fel és állj talpra, és lásd meg az Úr ünnepnapját, és azoknak nagy számát, akik el lettek pecsételve.

[39] Azok, akik eltávoztak ennek a kornak az árnyékából, dicsőséges öltözéket kaptak az Úrtól.

[40] Jöjj tisztába magaddal, ó Sion, és állítsd össze a te népednek listáját, akik fehérbe vannak öltözve, akik betöltötték az Úr törvényét.

[41] Gyermekeid száma, akiket vágytál, immár teljes; könyörögj az Úr erejéért, hogy a te néped, akik a kezdetektől elhívottak voltak, megszentelődjenek."

[42] Én, Ezsdrás, a Sion hegyén nagy tömeget láttam, amelyet nem számlálhattam meg, és mind énekekkel imádták az Urat.

[43] Volt közöttük egy hatalmas termetű ifjú, magasabb mindenkinél, és mindegyikük fejére koronát helyezett, de ő magasabb rangú volt náluk. És lenyűgözve álltam ott.

[44] Aztán kérdeztem az angyalt, „Kik ezek, én uram?"

[45] Ő válaszolt, mondván: „Ezek azok, aki letették a halandó öltözetet és felöltözték a halhatatlant, és megvallották az Isten nevét; most megkoronáztatnak, és pálmaágakat kapnak."

[46] Akkor így szóltam az angyalhoz, „Ki az az ifjú, aki koronákat tesz a fejükre és pálmaágakat a kezükbe?"

[47] Ő válaszolt, mondván: „Ő az Isten Fia, akiről tanúságot tettek a világban." Így hát dicsérni kezdtem azokat, akik bátran megálltak az Úr nevéért.

[48] Akkor az angyal így szólt hozzám: „Menj, mondd el népemnek, mily hatalmasak és számtalanok az Úr Isten csodái, amelyeket láttál."

Ézsdrás 4. könyve első fejezet( apokrif).

 4Ezra.1 / IV Ezsdrás 1.

[1] Ezsdrás próféta második könyve, aki a Serája fia, ki Azariás fia, ki Hilkiás fia, ki Sallum fia, ki Sádók fia, ki Ahitub fia,

[2] ki Ahája fia, ki Fineás fia, ki Éli fia, ki Amária fia, ki Azariás fia, ki Mérájóth fia, ki Zerahja fia, ki Uzzi fia, ki Bukki fia, ki Abisua fia, ki Fineás fia, ki Eleázár fia,

[3] ki pedig a Lévi törzséből való Áronnak fia, aki fogságban volt a Médek országában Artaxerxes, a perzsák királyának uralma idején.

[4] Az Úr szava lett hozzám, mondván:

[5] „Menj és hirdesd népemnek az ő gonosz tetteiket, és gyermekeiknek bűneiket, amelyeket ellenem elkövettek, hogy elmondhassák gyermekeik gyermekeinek

[6] hogy szüleik bűnei megnövekedtek bennük, mivel megfeledkeztek rólam, és idegen isteneknek ajánlottak áldozatokat.

[7] Nem én hoztam-e ki őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából? De ők felbosszantottak engem és 

semmibe vették szándékaimat.

[8] Tépd ki hajadnak szálait fejedről és vess rájuk minden gonoszságot, mivel nem tartották meg törvényemet – lázongó népek ők.

[9] Meddig viseljem el még őket, akiknek annyi nagyszerű jótéteményt ajándékoztam?

[10] Az ő kedvükért sok királyt félreállítottam: lesújtottam a Fáraóra és szolgáira és minden seregeire.

[11] Népeket töröltem el előttük, és két keleti tartomány, Tirusz és Szidon népét elszélesztettem; levágtam 

ellenségeiket."

[12] „De szólj hozzájuk és mondjad, ezt mondja az Úr:

[13] Bizonnyal én hoztalak által a tengeren, és biztos országutakat készítettem nektek ott, ahol nem voltak 

ösvények sem; Nektek adtam Mózest vezetőül és Áront papotokul;[14] Fényt nyújtottam nektek a tűzoszlopból, és nagy csodákat tettem köztetek. Mégis megfeledkeztek 

rólam", így szól az Úr.

[15] Ezt mondja a Mindenható Úr: „A fürjek jelek voltak nektek; táborhelyeket adtam nektek védelmetekre, és panaszkodtatok azokban.

[16] Nem örvendeztetek nevemben az ellenség pusztulásán, hanem a mai napig még mindig panaszkodtok.

[17] Hol vannak a javaim, melyekkel megajándékoztalak titeket? Amikor éheztetek és szomjaztatok a pusztában, nem hozzám kiáltottatok-e,

[18] mondván, 'Miért hoztál bennünket ebbe a pusztaságba, hogy meghaljunk? Jobb lett volna nekünk az egyiptomiakat szolgálni, mint meghalni ebben a pusztaságban.'

[19] Megszántalak sóhajtozásaidban, és mannát adtam nektek étekül; az angyalok kenyerét ettétek.

[20] Amikor szomjaztatok, nem hasítottam-e ketté a sziklát, hogy víz ömöljön bőségesen? A hőségben fáknak leveleivel védelmeztelek.

[21] Termékeny földeket osztottam szét köztetek; kiűztem a Kánaánitákat, a Perizeusokat és a Filiszteusokat előttetek. Mit tehetnék még értetek? mondja az Úr.

[22] Így szól a Mindenható Úr: Amikor a pusztában voltatok, a keserű forrásnál, szomjasan és nevemet káromolva,

[23] Nem küldtem rátok tüzet a káromlás miatt, hanem egy pálcát dobva a vízbe megédesítettem a patakot.

[24] „Mit tegyek érted, ó Jákob? Nem engedelmeskedsz nekem, ó Júda! Más nemzetekhez fordulok majd és adom nekik az én nevemet, hogy megtartsák rendeleteimet.

[25] Mivel elhagytál engem, én is elhagylak téged. Amikor kegyelmemért könyörögsz, nem fogok kegyelmet mutatni.

[26] Amikor hívsz, nem fogok figyelni rád; mert vérrel mocskoltad be kezedet, és lábaid fürgék a gyilkolásra.

[27] Nem olyan ez, mintha engem hagytál volna cserben; saját magadat hagytad cserben, mondja az Úr.

[28] Így szól a Mindenható Úr: „Nem úgy bántam-e veled, ahogy az atya a fiával vagy az anya a lányával, vagy a dajka a gyermekeivel,

[29] hogy ti az én népem legyetek és én legyek Istenetek, és hogy fiaimmá legyetek és én atyátok?

[30] Összegyűjtöttelek, ahogy a kotlós szárnya alá gyűjti ivadékait. És most, mit cselekedjem veletek? Kitaszítalak jelenlétemből.

[31] Amikor áldozatot ajánlasz nekem, elfordítom arcomat tőled; mert elvetettem ünnepeidet, és újholdjaidat, és a test körülmetélését.

[32] Szolgáimat, a prófétákat küldtem hozzád, de megfogtátok és levágtátok őket, és testüket darabokra szaggattátok; az ő vérüket számonkérem rajtatok, mondja az Úr.

[33] Így szól a Mindenható Úr: Házatok elhagyatott; szétszórlak titeket, ahogy a szél elhordja a szalmát;

[34] és fiaitoknak nem lesznek gyermekei, mivel veletek együtt figyelmen kívül hagyták parancsolataimat, és azt tették, ami gonosz az én szemeim előtt.

[35] Eljövendő népeknek adom házatokat, akik hisznek majd bennem anélkül, hogy hallottak volna engem. Azok, akiknek nem mutattam semmilyen jelet, cselekszik majd rendeléseimet.

[36] Nem ismernek prófétákat, mégis visszaemlékeznek korábbi állapotukra.

[37] Hívlak, hogy lásd az eljövendő nép háláját, akiknek gyermekei nagy örömmel örvendeznek, habár nem látnak engem testi szemeikkel, mégis a szellem által hisznek majd az én szavaimnak.

[38] És most, atyám, tekints büszkén a keletről érkező népre;

[39] vezetőjükül adom majd Ábrahámot, Izsákot, és Jákobot és Hóseást és Ámost és Mikeást és Joelt és Abdiást és Jónást

[40] és Náhumot és Habakukot, és Sofóniást, és Aggeust, Zakariást és

 Malakiást, aki az Úr követének is hívatik.

Úton lefelé.

   “... „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment alá, de haramiák kezébe esett, akik levetkőztették s megverték, majd elmentek, félholtan hagyva őt. Úgy esett, hogy egy pap ment alá azon az úton, de ahogy meglátta a túlsó oldalon, továbbment. Hasonlóképpen egy lévita is arra a helyre jött, megnézte, s azt elkerülve továbbment. Valami utazó szamáriai is ment arra. Amikor a sebesültet meglátta, szánalomra gerjedt iránta, odament hozzá, s olajat és bort töltött sebeibe, bekötözte azokat, azután rákötözte az embert a saját barmára, s egy vendégfogadóba vitte, hol gondját viselte. A következő napon elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak és így szólt: Viseld gondját, és ha valamit még költesz rá, én, amikor újra erre jövök, megadom néked. Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?” „Az, aki irgalmat gyakorolt vele” – felelte a törvénytudó. Jézus pedig ezt mondta neki: „Eredj, és te is tégy ugyanúgy.” (Lukács 10,- 30..37).

 A magyarázatom erre a témára nem keresztényi, mert a legtöbb igemagyarázó érzékileg áll hozzá ehhez a példabeszédhez. De a legfontosabb amit elfelejtenek hozzátenni, hogy ez az ismeretlen szamaritánus maga a Yeshua, vagyis Jézust ábrázolja. Az Úr ezt nem mondja ki, de elemezzük ki mégis miért. Nem mi vagyunk a jók, hanem Isten. Egy ember sem tudja megtenni azt amit ez a szamaritánus tett majdnem holtra vert kifosztott emberrel. Ez nem jelenti azt, hogy semmit sem tehetünk ha embertársaink bajba esnek. Ez nem is kérdés, de a szellemi értelme ennek a példabeszédnek sokkal több mint testi vagy fizikai beavatkozás. Teljes szellemi értelmezésbe kezdek.

 Kezdjük előröl és talán világosabb lesz amiről most fogok írni. 

 Ki a felebarátom ebben a világban? A szentírás megkülönbözteti a testvért Jézus Krisztusban a felebarátoktól. A mi felebarátunk az emberek akik bajban vannak, az ellenségeink nem barátok, attól függetlenül, hogy nekik is meg kell bocsátani ha ellenünk vétkeznek. De a felebarát az, akin megesik a szívünk, attól függetlenül, hogy milyen körülmények közt él és szenved, aki bajban van. Igaz minden amit a szentírás mond, hogy szeressük felebarátainkat, azokat is akik nem tévedtek veszélyes utakra, akik magabiztosak saját meggyőződésükben. A Sátántól nem kaptak verést, de mégis vereségben vannak a világ megnyerte őket, mindenféle istentelen befolyás ellen nem tudtak védekezni, megbuktak mégha nem is ismerik fel helyzetüket. A kirabolt és majdnem halott ember mutatja az ember eset állapotát. De van egy különbség a tehetetlenség és a büszkeség között. Van akin lehet segíteni mert nem tud ellenkezni sem, oda jutott, hogy azt teheti vele az Isten amit akar. Van pedig egy erős egoval élő aki tiszteli önmagát, mert sok mindenben sikeres és erős önbizalmú, ezt ma úgy mondják” fel tudja építeni önmagát”. Az ilyenekkel Isten nem foglalkozik, mert ők azt hiszik, hogy ők az istenek, a saját szemükben igazak. Ezért is ilyen a világ, amilyen.

 A felebarát akivel nincs belsőséges kapcsolatod, de mint szellemi ember látod, hogy bajban van. Bajban van sokminden ok miatt. De ebben a példabeszédben az Úr teljes mértékben arról beszélt, hogy az az ember akit megvertek, kifosztottak, az Jeruzsálemből Jerikó felé tartott lefelé. Nagyon lényeges ezt megérteni, mert a szentírásban a fent vagyis a le, fel, a mélyebben fekvő völgyek, megaslatok szellemi állapotokat jelentenek. Ez a szerencsétlenül járt ember, fentről lefelé haladt az átkozott városba Jerikóba. Ezen az úton fenyegetnek mindenféle veszélyek. Ez az ember Jeruzsálemben nem találta meg Istent, nem kapott semmit ami ott tartotta volna. Tudjuk, hogy árusokkal és pénzváltókat láthatott Isten házában. Ugyanez történik sokakkal, akik hitre térnek elhagyják az átkozott világot és csalódva veszik észre, hogy ahol Istent kellene imádni ott a világ szelleme uralkodik. Ez szellemi értelemben nagy veszteség számára, éppen olyan mint azokban a gyülekezetekben amik ma is vannak, hiányzik az igazi Istentisztelet, amit kevesen értenek, hogy mit jelent. Az Atya szeretete hiányzik, hiszen ahogy a laodiceai gyülekezetre is jellemző, nincsen meg az igazi Isten szeretete az Atya szellemisége, az ami teljes mértékben elárasztaná ha nem is az egész gyülekezetet, de azokat akik felelősséget vállalnak szellemi élet fenntartásában, gazdagságában. Gazdagok a tudásban, de valahogyan nem látják mégse mi a fontosabb. A vasárnapi Istentiszteletek a kimagasló ünnepek a foglalatosság a forgolódás valami nagy ügyben stb. A humanitárius segélyek küldése más országokba, de a felebarátaink szükségleteit nem ismerjük, akik velünk egy padban ülnek a gyülekezetekben. Nem az anyagi oldaláról beszélek kizárólag, hanem a szellemi, lelki oldalról. 

 Ha a testvér netán olyan bajba kerül, hogy az bűn vagy nem elfogadott egy gyülekezet erkölcsi tanításain belűl, példáúl alkoholizálni kezd vagy másmilyen kisértésnek esett áldozatul, akkor sokszor azonnal megvádoljuk, vagy letapossuk. De még rosszabb, ha közömbösek vagyunk iránta. Káint kérdezte Isten, hol van Ábel, ő így felelt, “ talán őrzője vagyok neki?”. Ha ez egy közösségben megesik, amúgy a testvér nem adott előjelet annak, hogy ő már lefelé indult, ezt nem vették észre, pedig egy isteni szellemmel teljes testvér megláthatja, aki szoros közösségben van vele, akkor elsősorban az igazi testvéri szeretet önmagát hibáztatja első fokon. Ennek megvannak a hiányosságai, de amikor Jézus kijelentette, hogy az egyikük az apostolok közül elárulja Őt, nem egymásra hanem magukba néztek. Nem e én vagyok az aki elárulom az Urat. Nem e én vagyok az aki okot adtam, hogy a testvérem és felebarátom elesett. Ez az első reakció, de az Úr tudja, hogy nem csak a mi viselkedésünk mindennek az oka. Ezt nem is ragoznám tovább, mert a keresztény igehírdetők többsége, vagy tudatlanul, vagy teljes sötétségben tapogatva, az embert teszi felelőssé az eséseiről. Ezt nyugodtan ki lehet zárni, mert az esések is elkerülhetetlenek. Azok a léviták és papok, akik arra jártak azon a lefelé tartó úton, azt gondolták, hogy megérdemelten volt lesújtva az az ember. Biztosan vétkezett Isten ellen, mert Isten nem védte meg, hanem megbüntette. Az ilyen “ Isten szolgái” egy életet leélnek semmi felismerésben nem részesűlnek, egy oknál fogva, mert nagy az önbizalmuk. Most nem mélyednék ebbe a témába bele, mert más vágányra térnénk ezáltal.

De van egy lényeges megállapítás, hogy az a szerencsétlenül járt ember mellett nem volt védőangyal aki megvédte volna a haramiák támadásától. Ha volt is, hagyta, hogy megverjék és kifosszák. Erről szól az egész Biblia, Isten felső akarata szerint történik minden. Ha nem lennék a sátántól megverve és kifosztva, az Isten Fia nem jött volna ebbe a világba. De az aki Jerikó felé tartott, a pusztulásba az elátkozott városba, félúton majdnem holtra verték. Most ez a téma véletlenül volt felhozva? Hiszen az Úr a jó szamaritánus példáját azért is hozta fel, hogy szemléltesse, hogy az ilyenekért jött ebbe a világba. Minden eszközével, barmával, pénzzel és nem utolsó sorban elvigye a gyülekezetbe, az ekléziába, ott meg gondját viselte, két dénárt adott a fogadósnak, ami az ó és az újszövetséget jelenti. Az olaj a Szent Szellem kenete, a bor a megváltás a szabadulás örömének a definíciója. Ott helyben bekötözte sebeit, elsősegélyben részesítette, és a fogadó gondjára bízta addig ameddig vissza nem tér. A szamaritánus pedig elment, hogy visszajöjjön, mert a fogadó sem jó hely, ahogy ez a bűntől teli átkozott világ sem az. Az Úr sokkal jobb helyet készített el ott ahol most Ő van. Az olyan hely, ahogy Pál apostol írta, hogy fül nem hallott, se szem nem látott, amikor el volt ragadva a harmadik égre, hogy el se tudja mondani milyen helyet készített az Úr az őt szeretőknek.

 Erről szól a példabeszéd, hogy a tisztelt egyházi gondozók, papok, lelkipásztorok , amit idézőjelbe mondok, teszik a maguk szent dolgait, tiszta a kezük, hiszen naponta megszentelségben élnek, de az igazi istentisztelet távol áll tőlük, észre sem veszik, hogy ugyanazon a Jerikói úton haladnak lefelé. Az igazi gondnokok, azok akik fel tudják használni a dénárokat a testvérek jólétére és egészséges szellemi értelemben istápolják, gazdagítják mindazokat akiket az Úr rájuk bízott. Megkapják megérdemelt jutalmukat, amikor az Úr visszajön. 

 Nem az én véleményem a fontos, hanem az, hogy milyen állapotban van a kereszténység ma és volt mindig is a megalakulása óta. 

 Na de feltehetjük a kérdést magunknak. “ Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?” „Az, aki irgalmat gyakorolt vele”.

“ Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mt 9, 13).

“Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget! Pedig ezeket kellene cselekedni és azokat sem elhagyni.” (Mt 23, 23)

Isten akarata ellen nem tehetünk semmit.

 Isten akaratával szemben nem tehetünk semmit. 

 Azért hasznos a lassú felfogás, mert így mindent alaposan megrágunk ami érdekel, erre kell hagyni időt. Nem esel abba a hibába, hogy gyorsan le tudod azt gondolva, hogy világosan megértetted. Én sem vagyok túl gyors, inkább én is lassúnak mondanám magam, mintsem gyorsnak. Azért is gondolkodom alaposan és sokat. Azért is tudom pontosan, hogy amiket leírtam az nem a sajátom, vagyis egyértelműen nem én vagyok a Forrás. Nem én vagyok a szerző. Mert minden amid van, az a mennyből adatott néked. A gondolataid is, hiszen a minden az minden. ( Egy levél tartalmából idéztem).

Ebből következik (és a Bibliából is), hogy van melletted (és mindenki más mellett is) valaki vagy valami, aki/ami "súg" neked. Ha mi valakik vagyunk, akkor ők (ezek) is azok. Tehát ez a valaki vagy valakik, Isten rendelése szerint van melléd adva. Ő az, aki láthatatlanul vezet téged, amíg ebben a világban vagy. Vannak melletted és mindenki mellett láthatatlan erők, angyalok-démonok, akik megpróbálnak befolyásolni téged. Az lesz az erősebb, akit Isten dominánssá tesz esetedben. Ez bármikor felcserélhető Isten által és szándéka szerint. Esetemben például szinte teljes csere történt. Ezt nevezi a Biblia megfordításnak vagy új szív adásának. Tulajdonképpen ez szellemi kíséret a te szoftvered. Gondolj csak arra, amikor Nabukodonozor egy barom szellemét kapta meg hét esztendőre. Ő volt a legnagyobb király, azután hét évig úgy élt és viselkedett, mint egy barom (ökör). Legelt, szőrt és karmokat növesztett, stb. Utána meg ismét bölcs király lett. Ez hogy működik? Vagy amikor Isten kiküldi a megtévesztő szellemet, hogy megcsalja Akhábot:

"Ismét monda: Halljátok meg azért most az Úr szavát: Látám az Urat ülni az ő királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felől mellette állani.

És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen, és elveszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla. Akkor eljöve egy lélek, a ki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Mimódon? És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki és cselekedjél úgy. Ímé azért most az Úr adta a hazugságnak lelkét ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes

dolgot ellened."

így is megy ez. De egyébként életed minden pillanatában van ilyen (jó vagy rossz szándékú) hitető "lélek" - szellem melletted. Ilyen (jó szellem) Forrás is, ha nem visz kisértésbe. A művészek ezt nevezik múzsának, aki "megihleti" a földi embert. 

 Tehát minden dolog a világon és minden ember befolyás alatt van. Ezen nem kell megbotránkozni, de nagyon is stimmelnek a Szent Szellem által kijelentett igék. Az Isten Fia, Jeshua ( Jézus) szavai így érthetőbbek ha ezt figyelembe vesszük. Ki- ki de Ő nem volt hittérítő, Ő a Megváltó Isten ember képében, akinek egyetlen Forrása volt, az Atya akaratát ismerte, hallgatta és teljesítette. De Jézust is angyalok segítették olykor, tehát megkell ismernünk, hogy Isten jobbjáról kapunk segítséget, vagy éppen azt akarja, hogy járjuk végig bűnös útjainkat, addig amíg felismerjük, hogy kitől van ez minden.

Mi is fontoljuk meg, milyen forrásból kapjuk az üzeneteket!!!

A befagyott vallás.

 Kedves olvasók, ezek a sorok csak a gondolataim, nem tanítás.

“Jézus pedig azt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és a szadduceusok kovászától!” (Mt 16, 6) 

“Kö­ré­je gyűl­tek a fa­ri­ze­u­sok és né­há­nyan az írás­tu­dók kö­zül, akik Je­ru­zsá­lem­ből jöt­tek, és lát­ták, hogy ta­nít­vá­nyai kö­zül egye­sek tisz­tá­ta­lan, azaz mos­dat­lan kéz­zel esz­nek. A fa­ri­ze­u­sok és ál­ta­lá­ban a zsi­dók ugyan­is a ré­gi­ek ha­gyo­má­nyát kö­vet­ve nem esz­nek ad­dig, amíg a ke­zü­ket meg nem mos­sák. És a pi­ac­ról meg­jö­vet sem esz­nek ad­dig, amíg meg nem mo­sa­kod­nak; és sok egyéb do­log is van, amely­nek meg­tar­tá­sát át­vet­ték, úgy­mint a po­ha­rak, kor­sók, réz­edé­nyek és ágyak meg­mo­sá­sát. Meg is kér­dez­ték őt a fa­ri­ze­u­sok és az írás­tu­dók: A te ta­nít­vá­nya­id mi­ért nem tart­ják meg a ré­gi­ek ha­gyo­má­nyát, és mi­ért ét­kez­nek mos­dat­lan kéz­zel?

Ő pe­dig azt mond­ta ne­kik: Iga­zán pró­fé­tált fe­lő­le­tek, kép­mu­ta­tók fe­lől Ézsa­i­ás pró­fé­ta, amint meg van írva: Ez a nép aj­ká­val tisz­tel en­gem, de szí­vük tá­vol van tő­lem.

Pe­dig hi­á­ba tisz­tel­nek en­gem, ha elő­írá­sa­ik­ban em­be­rek pa­ran­cso­la­ta­it ta­nít­ják.

Mert az Is­ten pa­ran­cso­la­tát el­hagy­va az em­be­rek ha­gyo­má­nyát tart­já­tok meg. (Mk 7, 1-7).

 Legyünk őszinték, hogy a hagyományoknak nagy prioritása van az életünkben, mindaddig ameddig nem ismerjük fel a hiábavalóságát. Ezeregyszázszor lehet ismételni mindazt amit az ige teljes erősséggel és félreérthetetlenséggel hirdet, hogy a sátán műve a tradíciók felállítása a beidegzése egyes Isten elleni dolgokra , hogy az ember ne gondolkozzon hanem kövesse a tradíciókat, meg azoknak tanácsait akik teljesen be vannak vonva ebbe az ügybe. Ha nincs élő hit nincs élő cselekedet. Hiába az emberek jóhiszeműsége ha Isten akaratát nem ismerik. 

  Semmi reményem nincs, hogy valaki megtérne hamis útjaiból, ha Isten az Atya nem vonzza magához. Ezt tessék figyelembe venni, máskülönben meg lesztek tévesztve úgy mint a két és fél milliárd keresztény e földön. 

 Nincs más út az örökléthez, vagyis az üdvösséghez, csakis hit az Isten Fiában. De ez lenne a könnyű út? Igen ez a legegyenesebb út, Isten az Atya akaratából, aki kiválasztotta mindazokat akik Isten szeretik. De miben rejlik ez a szeretet? Hát abban, hogy megkapják Isten Szent Szellemét amit az első Jeruzsálemi gyülekezetre kiöntött. De figyeljük ennek az előzményeit, akik összegyűltek azon a napon engedelmesek voltak Jeshua ( Jézus) akaratának. 

 Ezek után kérdések merülnek fel, mi közünk ahhoz, hogy a Szent Szellem kiömlött az első gyülekezetre? Semmi közünk hozzá, csak annyi, aki elfogadja Isten kegyelmét az Ő Szelleméhez csatlakozik, új felismerés által, megkapja a Szent Szellem ajándékát. Tehát nem egy új Szellem bemerítésében részesül, ahogy ezt hírdetik, hanem csatlakozik hozzá. 

 De ma nem ez a téma, hanem az, hogy a jónak látszó tradiciók nem Isten akarata. Nem is részletezném, mert teljesen fölösleges lenne. Aki érti úgy is érti, aki nem az sosem fogja megérteni, ha csak Isten nem akarja. 

 Már többször is ismételtem, de ezerszer mások is, hogy az élő hit nincs tradíciókhoz kötve. 

 Semmi köze Isten akaratának, hogy valami istentisztelet gyanánt végeznek egy betanított vagy megrögzött liturgia vagy ehhez hasonlóságok. Az ima sem az imádat sem az amit nekünk betanítottak gyerekkortól. Legyünk őszintébek és természetesebbek Istenhez való viszonyunkban. Isten mindenben és mindenhol jelen van és látja a mi szívünket és dolgainkat. Úgy a családi, házastársi intim dolgainkat, a szexuális életünket, ami tabu a kereszténység túlnyomó részében. Ha kereszténység a katolicizmus is, és egységet vállalunk vele, akkor a pedofilia a homoszexualítás és egyebek amiről szégyen írní is, benne van a pakliban. A nagy és mély sötétség birodalma. Nem részletezem azt a vakságot ami mélyebb és mélyebre sűlyed az ugynevezett kerszténységben. Aki ezt nem látja annak hiába is írtam egy szót is. 

Még akkor is amikor gondoljuk, hogy egyedül vagyunk és senki nem lát, a titkos gondolataink és pervezítások amiket tesznek a kereszténységben, nem csak a katolikus papok közt hanem a protestáns egyházak között is. De nem erről szól a téma, de égbekíáltó bűnök ezek. Istennél nincs tabu téma. Látja gyengeségünket, megmondja mint orvos a diagnózisát, irgalmas is kegyelemben részesít minden tudatlanság terén ha azt felismeri az ember. Ha vágyai elragadtattják, mert ha nem is emberi dolog, mert Isten Ádámot tökéletesnek teremtette, de az elferdülés okán sok mindent normának vesszünk. Például azt, ami tabu téma, a házasságon belűli erőszakos szex. A férj vagy talán ami ritkább a női erőszakoskodások. Erről tud Isten. De hiába, ha nincs ebben hite az emberben.

 Soha senki nem mondhatja meg az emberek közül, hogy mit hogyan kell tennie. Mert ember nem lát bele a másikba, csakis a saját ember szelleme. De az ami a felületen van és látható, azt ki kell jelenteni, hogy aki Isten Szellemével nem rendelkezik, az nem is tudja mi kedves Istennek többek között. Az látható minden látó számára ha nem is tökéletesen de zsigerileg ismeri, hogy mi Isten akarata. Attól függetlenül, hogy sok igeismeretben részesülhet, de nem adja magát át Isten akaratának, nagyon nagy durvaságra képes. Mindenben engedve Istennek a legborzasztóbb gondolattól kezdve a legborzasztóbb vágy és cselekedettel együtt Isten arca, tehát Krisztus elé kell vinni a legrejtettebb gondolatokat. Attól nem leszünk szabadok azzonnal, de megbékélünk, mert Isten a kegyelem által megtudja oldani a felismerésünk által, hogy bűneink Krisztusban megbocsátottak. Az ádámi természetünk meghalt a feszületen Krisztussal. 

 A hajlamainkat ami nem is a mi vétkünk mert örököltük az ádámi természetünkben, a Krisztus halálával és Isten Fia hitében az Atya megbocsátja csakis azért, mert a kegyelem Krisztus hitében van. 

Legyen példa Ezsdrás könyvében az az epizód amikor Izrael népe az atyák bűneikért kértek bocsánatot a babiloni fogság után. Nem idézem, akit érdekel megtalálja ezt a részt. Keressétek meg. Az ilyen ember aki csak képletesen ismeri Jézust, soha az életben nem fogja felismerni mi az ami Istenben van. Ez a farizeusi érdektelenség, vagy önigazolás a vallási önigazoltság és ahogy mindig is ismétlem, vallási büszkeség. De sokkal keményebb szavakkal illette Jeshua ( nagyon fontos, hogy így nevezem Jézust, mert értelem szerű) a farizeusokat. A Messiásuk beszélt hozzájuk. Most mi az ábra? Ki beszél hozzánk? Egy Jézus akit egy vallás tekintélyének fogadnak el, aki az oltáron egy halott Jézus a kereszten a templomok homlokzatán és mindenhol egy halott bálvány? Nem annak a Jézusnak a gyermekei vagyunk, hanem az élő Isten Fiának aki feltámadt és most az Atya jobbján ül.  

 Nem szaporítom tovább a szót, mert aki érti ezt a tanítást, annak elég ez is, aki nem érti az nem is érti meg. 

“Amikor valaki hallja a mennyek országáról szóló igét, de nem érti, eljön a gonosz, és kiragadja a szívébe vetett magot. Ez az, amelyik az útfélre esett.” (Mt 13, 19).