Vannak hatalmasok de hatalmuk nincsen önmagukban.

  Vannak hatalmasok de hatalmuk nincsen önmagukban.

 “Arra pedig, aki képes titeket botlás nélkül megőrizni, és ujjongás között feddhetetlenségben a maga dicsősége elé állítani, az egy Istenre, a mi Megmentőnkre szállt az egész kor előtt, száll most is, és szálljon az összes korokon át a Krisztus Jézuson, a mi Urunkon át dicsőség, fenség, uralom, fennhatóság. Ámen.”( Júdás. 1:24,25).

 Nincs más hatalom a mennyben sem a földön csak Isten az Úr. Még ha annak látszik is, hogy embernek van hatalma. A ráruházott hatalom más mint az, hogy ember maga tud valamit is tenni hatalmával.

 “Erre azt mond­ta neki Pi­lá­tus: Ne­kem nem vá­la­szolsz? Nem tu­dod, hogy ne­kem ha­tal­mam van arra, hogy sza­ba­don bo­csás­sa­lak, és ha­tal­mam van arra, hogy meg­fe­szít­se­lek? Jé­zus így vá­la­szolt: Sem­mi ha­tal­mad sem vol­na raj­tam, ha fe­lül­ről nem ada­tott vol­na ne­ked. Na­gyobb bűne van azért an­nak, aki a ke­zed­be adott en­gem.”(Jn 19, 10).

 Amióta világ a világ, az ember azt hiszi magáról, hogy még mindig az édenkerti szabad akarat ura. Hogy Isten az emberre bízta a földkerekség irányítását és gondozását. Igaz áttételes formában a sátánnak adott Isten ilyen uralmat, de sohasem volt olyan hatalma a sátánnak, hogy maga döntse el, hogy mi és hogyan legyen. Ő a kísértő az az ő természete, ez egy olyan lény aki tud rosszat tenni, de soha sem Isten engedélye nélkül. Istennek megvan a maga terve amihez a sátán is közben jár. A leg szemléletesebb mozzanat a Jób könyvében található. “ Az ÚR pe­dig azt mond­ta a Sá­tán­nak: Íme, mind­azt, ami­je van, a ke­zed­be adom, csak rá ma­gá­ra ( Jóbra) nem nyújt­ha­tod ki a ke­ze­det. Ek­kor ki­ment a Sá­tán az ÚR elől. (Jób 1). 

 Sokkolja ez sokakat, ha azt mondom, hogy az ember bűnbeesése sem véletlen. A háborúk amiket egy széplelkű ember elítél, ugyanis sok szenvedést okoz, de ezeknek meg kell történnie. Nem lehet kikerűlni a világégést. 

 Jézus az Isten Fia Pilátus előtt nem védekezett, mert ki-ki, Ő tudta, hogy mindaz ami történik vele az Atyától van. Nem mutat ki sem meglepetést sem ellenszenvet Pilátus iránt. Sőt egy megértést tanusít, hogy az igazi vétkesek ebben az ügyben a farizeusi papok, azok akik kezére adták. Ez azt sugallja, hogy nem minden hatalom vérszomjas. De a politika elvezet olykor a véres háborúkba. 

 Az apostoli hatalom, nem más mint az Úr nevében cselekedni. Pál apostolnak megvolt ez a hatalma az Úrtól, de nem alkalmazta erőszakra. De egy apostol sem volt hatalommal visszaélő.

 Azért kedves olvasó, akik vezető állásban van. Mindig ha szem előtt tartva Istent igazgatja vállalatát, vagy a családban ha a férj a fej, akkor hálát adjon azért, hogy erre az Úr kiszemelte és elrendelte. A karrier egy emberi büszkeség jele. Hiszen tudjuk, hogy sokan arra vágynak egy életen át, hogy valamit elérjenek és mégsem sikerül. De vannak akiknek a karrierjük rohamosan az egekig száll.

 Gondoljunk bele, hogy egy cipész fia Dzsugasvili később Sztálin, hogyan került abba a pozícióba? Párhuzamosan pedig Hitler lett a vetélyese.

 Sok politikus csak úgy az ismeretlenből jön elő. Ennek így kell lennie. Csak az a baj, hogy sokan inkább büszkék a hatalmukra, mintsem Istennek hálát adna.

Aki mondja az úgy is tegyen!

 Aki mondja az úgy is tegyen!

“Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de parancsolatait nem őrzi, hazug, az ilyenben nincs az igazság. Aki őrzi beszédét, abban igazán bevégezetté lett az Isten szeretete. Erről tudjuk, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne marad, az tartozik úgy járni, ahogy ő is járt.” ( 1 János 2: 4-6).

 Amikor olvassuk vagy halljuk az ilyen jellegű kijelentéseket, egy kép tárúl fel a képzeletünkben. Mindenki a maga szinvonalán kapja ezeket a képeket. Annak megfelelően akar járni, ahogyan látja a Jézust megjelenni látomásaiban. Itt meg kell jegyeznem, hogy ez a rész tudomásunkra hozza azt, hogy ha megőrizzük Isten szavát, és ha azt “ mondjuk”, hogy így is cselekszünk, akkor Benne vagyunk. Ez egész más amikor Isten kijelenti, hogy bennünk van ha…” Az igazság Szellemét, akit a világ nem képes befogadni, mert nem látja, s nem is ismeri őt, ti ellenben ismeritek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz.”( János 14:17). Akiben nincs meg Isten Fia, vagyis a szelleme “Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1Jn 5, 12). Mi benne, Ő mibennünk. Ez lenne a teljes kép, hiszen nem lehet az, hogy minden csak egyoldalú.

 Ez ist azt bizonyítja, hogy Isten Szelleme vagyis a Szent Szellem kiáramlása annak idején nem történt céltalanul. Kikre öntötte Isten a Szellemét pünkösdkor? Azokra akik előre engedelmesek voltak az Úr szavának. Utána lehet nézni, mert amikor egybegyűltek mindazok akik hittek Joshua az üdvözítő szavának, azok igen is meg is tették azt amit mondott, meg az apostolok által is közölve volt. Azért a fenti ige úgy tűnik magas mérce az emberekhez való elvárásoknak. Azért is van ez így, mert sokat gondolunk magunkról, hogy a mi erejünk által nem elégséges Isten kegyeiben járni. Bizony, de aki nem változik meg az Isten megismerésében, aki csak a maga elkötelezetségére gondol, hogy megfeleljen tökéletesen Isten járásának és parancsolatának, az akkor csődbe jutott. Ez is egy tanulási folyamat lehet, kegyelemből megmenekűl ha ezt tudatosan megállapítja magáról, hogy nem tud semmit tenni azért, hogy úgy éljen úgy járjon ahogy az Isten Fia itt a földön.

 Szerintem ez nem is erről szól, mert ha így értelmezzük az írásokat, akkor elveszlik a kegyelem hatása lelkünkben és izzadságig arra fogunk törekedni hogy Joshua, vagyis Jézust utánozzuk. Szerintem ez lehetetlen egy az egyben.

 „Bizony, bizony ezt mondom neked – felelte neki Jézus –, hogy senki sem láthatja meg Isten királyságát, ha felülről nem születik.” „Hogy születhetik egy ember, ha vén – kérdezte tőle Nikodémus. – Vajon bemehet ő az anyja méhébe, és másodszor születhetik?” Jézus ezt felelte: „Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy ha valaki vízből és Szellemből nem születik, nem mehet Isten királyságába be. Ami húsból született, az hús, és ami Szellemből született, az szellem.( János 3: 3-6). Ennek okáért is így van, hogy Isten országa bennetek van. Kiben van benne? Azokban akik szeretik Istent és igazságát örzik, kegyelemben járnak, mert ha újjászületett lélek csak idealizálja önmagát, az annak a jele, hogy elbizakodott. A világiakról pedig nem is érdemes beszélni. Az ige magát igazolja, aki nem az Övé, azok nem is szerethetik Istent.

 “Az szeret engem, aki magánál tartja parancsolataimat és megőrzi őket. Azt pedig, aki engem szeret, szeretni fogja Atyám. Én is szeretni fogom azt, és láthatóvá teszem magam majd neki.”( János 14:21).

Aki figyelmes az észreveszi, hogy a kezdő és az utolsó igékben az “ örzi vagy magánál tartja” szavak szerepelnek. Tehát mi vagyunk Isten szellemének őrzői és ha akarja az Úr, a Szelleme vezérli az ilyen lelket, hiszen az igazság benne él. Az Istentől befolyt információk ha nem is úgy ahogy mi gondoljuk, előjönnek alkalmas időben. Hol van elraktározva az Ige? Hát a szívünkbe, az új Istentől kapott szívünkbe. Ez teljesen kizárja azt, hogy ha valaki nem képes nagy dolgokat művelni, mert nem adatott meg neki, azért kisebb lenne Isten szemében. A Messiás, Isten Fia vére nem az okosok miatt ömlött ki, hanem a világ bűneiért, de azok miatt akik ezt el is hiszik, azoknak kegyelmet is ad.

 “Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem fog életet látni, hanem Istennek haragja marad rajta.”(János 3:36).

 

A sátán is mond és igér jókat.

 A sátán is mond és ígér jókat.

“ Hamis apostolok, cselszövő munkások az ilyenek, kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket. Nem is csoda. Hiszen még maga a sátán is a világosság angyalának képére változik át. Nem nagy dolog hát, ha kiszolgálói is olyanokra változtatják át magukat, mintha az igazságosság szolgái volnának. Ezeknek vége meg fog felelni tetteiknek.”( 2 Kor. 11: 13-15).

Majdnemhogy belefáradok üzenni az olvasóimnak, hogy a sátán sokkal jobb arzenállal rendelkezik, mint Isten aki a kegyelmet hirdeti ebben az üdvösségi időszakban. Isten nem erőszakolja gyermekeit, hanem hívogatja. Annak tűnik, hogy Isten gyenge és nem törődik semmivel ebben az üdvösségi periódusban. Megint az lesz a vád ellenem, hogy a presbiter, pásztori meg egyéb titulusi szolgálatok, a pápai Isten helytartósága meg még sorolhatnám, az a fenti ige kivonat teljes lefedése. De itt nem a pápai a püspöki öltözékről van szó. Megint hangsúlyozom: “ …kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket. Nem is csoda. Hiszen még maga a sátán is a világosság angyalának képére változik át”

 De kiről van itt szó, hiszen a feltámadt Krisztust nem látta senki csakis az ötszázak. Hogyan lehet az, hogy valaki tudja, hogy néztek ki Joshua apostoli követői? Igen, ez egy nekem is rejtély, nagy rejtély, mert nem tudom, hogy öltözködtek az apostolok. De lehet, hogy ez egy megtévesztés. Ha abba a korba visszamenőleg tudjuk milyen öltözékbe jártak a zsidók. Tudomásom szerint az apostolok nem öltözködtek valami ekszkluzív, vagy megkülömböztető öltözékbe.

 De nekem van egy sejtelmem, hogy nem a ruhákról van itt szó. Idézem: “ …kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket.”. A külsejük nem lehettek olyan megkülönböztetésben amit ma az egyházakban a pásztorok, a pápa meg mindenféle pozícióban lévők, titulusainak megfelelő öltözékeik. 

 Szinte hányingerem van amikor erről írok. A megkülönböztető öltözékek, akár a legszegényebbek akik zsákruhába öltözködnek, kötéllel derékban átfogot csuha. Bemerítő János, aki a pusztában élt, nem azért különbözött, mert ki akarta fejezni az elhivatottságát, hanem, mert ilyennek kellett lennie, alázottságában, hiszen Illés szellemében egyengette az Isten Fiának útját.

 De Isten aki mindent tud és mindenben benne van, nem fogja megváltoztatni akaratát, mert az előre eltervezett üdvösségi programja, ha így lehet nevezni, vagyis minden ami az övé az vissza lesz szerezve. Azért Isten az Isten, hogy ezt az eleve elgondolást végre hajtsa az időben. Az örökkévalóság nem annak az eredménye a megtérés és az újjászületésnek, az örökkévalóság mindig is volt, de az elveszett bárányokat vissza kell terelni az Úr akoljába. Eléggé homályos az én kijelentésem, mert ha abban a hitben vagyunk, hogy az Isten gyermeke úgy is üdvözül, akkor miért ez a küzdelem? Itt van ez a harc jelenleg. De miért kell az a harc, ha úgy is el van döntve? Csakis azért mert a mennyeknek országát erővel kell elfoglalni. De akkor melyik polcra tesszük azt, hogy az üdvösség az örök élet már az idők kezdetén és előtte, még azelőtt el volt döntve, kinek hol van a helye. Igen, de van egy bökkenő, tudja e az aki választottja Isten kegyelmének? Itt jön a képbe Isten szava, aki hallja az igét és engedelmes az megmenekül. Ez egy általános megállapítás. De az evangélium erről szól.

De nem a saját emberi erejével éri azt el, erre az Úr ad erőt, nem a testi hanem a szellemi késztetés által. Akinek más az érdekeltségi köre, az olyan aki nem jár futbalmecsre, mert nem érdekli.

 Tehát akárhogy is nézzük, az evangélium, ami Isten a hívőkhöz üzent örömhíre, csak azok számára jelent üdvösséget, akik ezt az Isten Szellemétől meghallják. A többi minden kívül van, nem ér egy fityinget sem. 

 

 

Ki a krisztusi és ki a keresztény

 Ki a krisztusi és ki a keresztény?

 “ Közületek senki se szenvedjen úgy, mint gyilkos, tolvaj, gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. De ha keresztyénként szenved, nem kell megszégyenülnie, ellenkezőleg, Istennek kell kapnia magasztalást a keresztyén névben.”( 1 Péter 4: 15-16).

 Igazából az újszövetséget szerintem Csia Lajos fordította a legjobban a magyarok számára. De ő sem tudta, hogy az eredeti szöveg is átírás. A görög nyelv a mi számunkra nem úgy érthető fonetikus fordításban. Az eredeti írások elvesztek, én gondolom miért, már erről írtam azelőtt.

 Ebben a felső idézetben igencsak durva beavatkozás történt. A magyar nyelvben a keresztény egyáltalán nem fejezi ki, hogy krisztusi. A kereszt a fétis az a szótője. Nem vagyok nyelvész, de mint ember úgy jön felém ez az információ, hogy aki krisztusi az keresztény. Ez egy nagy tévedés. Mert a kereszténység soha nem volt Isten tervében, mint üdvösségi útvonal, nem vallást küldött ide, hanem a Fiát. Ő pedig nem vallás, hanem az út az igazság és az élet. 

 Nagyon durva átírás Csia Lajostól, idézem újra: “ Istennek kell kapnia magasztalást a keresztyén névben.”( 1 Péter 4: 15-16).

A keresztények oroszlán része még Istent sem ismerik, de még a nevét sem. A Jézus Krisztus név is görög, nem Istentől való, abban az értelemben, hogy egyáltalán nem fedezi fel sem a küldetését sem az isteni mivoltát, mert ha igazából szeretnénk Istenhez fordulni, nem ez a név az ami fontos. Hanem az Atya. Most idézem a rá vonatkozó próféciát. " Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és az uralom az ő vállán lesz. Így nevezik: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!" (Ézs 9, 6)

 Sokan most megbotránkoznak eme kijelentésemre. De maga a Joshua Isten az üdvözítő a Messiás mondta, hogy mostantól közvetlenül fordulhatok az Atyához. Ki az Atya, de ki maga a Krisztus? Egyeseknek egy vallási iposztáz, aki az imádat megtesítője. 

 Számomra érthetetlen, hogy lehet a magyar nyelv ennyire elferdítve. Csak egy példa az angol nyelvi fordításokban. Ahol ugyancsak krisztusi van az első idézeti versben,  nem a keresztény nevében. Persze ezt egy angol se egy orosz, vagy ukrán nem érti meg miről beszélek.

1 Peter 4:16-17 DARBY

“..but if as a christian ( nem kereszt hanem krisztusi), let him not be ashamed, but glorify God in this name. For the time of having the judgment begin from the house of God is come; but if first from us, what shall be the end of those who obey not the glad tidings of God?”

 Ez csak magyar nyelvűeknek szól. Ugyanis valakinek érdeke volt, hogy a magyarokat megtévesszék. Habár az egész kereszténység meg van tévesztve, de most nem erről szól a történet.

 Ami az első sorokat illeti, nincs mit hozzátennem ez világos mint a nap “ senki se szenvedjen úgy, mint gyilkos, tolvaj, gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó.”

 A másik dolgába avatkozó mondat, azért megér egy két mondatot. De gondolom fölösleges mondanom, hogy a gyülekezeti életben, ahol én is voltam, halmozva van a másik dolgába beleavatkozó. Az Atyát dicsérem mindig amikor ez eszembe jut, hogy mitől szabadított meg az Úr amikor kizártak a gyülekezetből, már nagyon régen volt. Azóta nagy nehezen megszabadultam a kritikus gondolkodástól a pletykáktól. Semmit nem ér egy “istentisztelet”, ha utána minden a maga útján halad. Semmi sem változik csak az önmegelégűlési lelkesedés. Tudom miről beszélek, a karizmatikus gyülekezetekben megvan az amiről beszélek, de már nem csak ott, az egy színpadi előadás, az életben meg más az ábra. 

 De nem is ez a lényeg, mert a vallások eggyikke sem büszkélkedhet azzal, hogy ők az igaziak. De ez van, és Isten kegyelme határtalan, mert keresi mindazokat akik elvesztek, akárhol is vannak, akár olyan hamis vallási közösségben is, vagy netalán, olyan leépült állapotban van, a civilizáció kitaszítottja, hogy más kiutat nem talál, hogy Istenhez az Atyához forduljon, vagyis a tékozló fiú, akinek az otthona azelőtt is az Atya házában volt.

 

 

A mátrix, avagy a világ amelyben létezünk.

 Ez a világ, amelyben élünk, és amely érzékeink szerint körülfog bennünket, maga az Isten. De vajon miféle világ ez? Ennyi lenne csupán? Azt, talán kevés kivétellel mindenki érzi, hogy a világunkban valami nem stimmel. Vagy inkább, semmi sem stimmel. Azok az emberek, akik nem agyatlan birkaként élik napjaikat, látják, érzik, hogy a dolgoknak nem így kellene működniük. Mindenki látja, hogy elképesztő aránytalanságok vannak a rendszerben. Miközben egyes embereknek annyi pénzük van, hogy nem tudják mire költeni, másoknak ételre sem jut. Miközben fegyverkezésre, hadászati célokra annyi pénzt költenek a világunk vezető hatalmai, hogy annyi nincs is, humán célokra megint csak alig jut valami. Annyi nukleáris és tömegpusztító fegyvert halmoztak már fel, hogy többszörösen elég lenne a teljes bolygó megsemmisítésére. Ez idő alatt, a Föld népességének hatalmas része nyomorog. Az éhenhalás fenyeget milliókat, akik napi szinten küzdenek a túlélésért. Mindenféle betegségek, járványok pusztítanak. Szó szerint éhen, és szomjan halnak naponta sokan, köztük rengeteg gyermek is, mégsem történik semmi, hogy megmentsék ezeket az embereket. Mindenhonnan azt halljuk, hogy mennyire túlnépesedett bolygónk. Ezt alátámasztandó, be is mutatnak nekünk nyüzsgő metropoliszokat, ahol valóban, szinte egymást tapossák az emberek az utcákon. Mutatnak nekünk gigantikus dugókat, ahol mozdulni sem tud a sok jármű. De miért nem mutatnak ázsiai sztyeppéket, vagy afrikai szavannákat, sivatagokat, esetleg az ausztráliai belső vidékeket? Ahol akár hetekig is vándorolhat úgy az ember, hogy teremtett lélekkel nem találkozik. Nincs elég hely a bolygón? Nevetséges. Ja, hogy ezek javarészt terméketlen területek? A Hold a Mars is terméketlen, de ezekre a projektekre öntik a pénz. Azt állítják, hogy a Szahara sivatag alatt egy édesvíz óceán van. Arra nincs pénz, hogy kutakat fúrjanak? Jah, abból nem sokat lehet profitálni. Ahogyan mondtam, ha például nem a fegyverkezésre meg túl támogatott szerintem haszontalan projektekre költenék a hatalmasok ezeket az irdatlan vagyonokat, akkor már régen zöld lehetne az összes sivatag. A technológia régen rendelkezésre áll. Mindenkinek jutna emberhez méltó élettér, és munkalehetőség. Persze nem olyan munka, amely semmire sem való. Olyan munka, amely az életet szolgálja. Például mindenki megtermelhetné magának a saját, és családja ellátásához szükséges élelmiszert. Ja, hogy Te nem földtúrónak születtél? Miért, a másik igen? Te különb vagy nála? Ja, hogy Te sokat tanultál? Mit? Ne áltasd magad! Javarészt felesleges és haszontalan dolgokat tanultál. Hogy nem? Még ma is tökéletesen tudod például, a Mengyelejev-féle periódusos rendszert? Kiválóan oldasz meg matematikai egyenleteket? Ezek valóban fontos tudások. Kíváncsi vagy meddig tartanának életben az ilyen „tudások”, ha egyszer kifogyna a közértből a kenyér? A városi emberek jelentős része, pár nap alatt elpusztulna, ha kihúznák alóluk a „civilizáció” által nyújtott biztonságot. Persze mondhatod, hogy ilyen sosem lesz. És ha igen? Mihez értesz valójában? Amihez értesz, kit vagy mit szolgál? Fontosnak érzed, amivel foglalkozol? Fontosnak érzed magad?

Gondold át kicsit, egy másik perspektívából szemlélve az életed! Mondjuk, kívülről nézed magad, és mérlegre teszed a mindennapjaidat. Mi az, amit napjaid során teszel? Általában jól érzed magad, miközben ezeket a tevékenységeket folytatod? Van értelme a munkádnak? Már azon kívül, hogy pénzt kapsz érte. Van valami, amely valódi örömmel tölt el téged a mindennapokban? A legtöbb ember sosem gondolkodik el ilyesmin. Elfogadja, ha jó, ha rossz, hogy ez a helyzet és teszi, amiről úgy gondolja, hogy az egyetlen lehetősége. Lehet, hogy most éppen benned is felmerül a kérdés: de mi egyebet tehetnék? Bármit! Amihez csak kedved van. Nem? Dehogynem!

Ki akadályoz meg benne? Te saját magad! A Te fejedben vannak a sorompók bebetonozva. Megmagyarázol magadnak mindent. Hogy mit, miért nem teszel. Utána szomorúan sóhajtasz egyet, és mész vissza futni, a mókuskerékbe.

Tehát a mátrix. Mi hát ez a rengeteg szenvedés, igazságtalanság, elnyomás, erőszak, betegség, háború, és még sorolhatnám a rengeteg negatívumot, amelyek kitöltik életünk mindennapjait? Hogyan lehetséges mindez, ha minden, ami körülvesz bennünket az maga Isten? Talán Isten egy boszszúszomjas valaki, aki megbüntet bennünket a teremtés ellen elkövetett vétkeinkért? Bünteti a gyermeket a szülei bűneiért? Mi ez az őrület, amelyet egyre fokozódó mértékben tapasztalunk, éljünk szinte bárhol e planétán? A válasz igen összetett és bonyolult, ha pontosan meg akarjuk érteni az okokat, és részleteiben feltárni a valóságot. Igen egyszerűnek tűnik az amit az Isten kijelentett a bűn ragájáról, de tévedés ne essék a bűn nem Istentől van. A bűn az engetlenség Isten iránt a következménye amit azonnal felkapott a sátán. Az ember halandó hús lett, és ez lett a sátán mozgás tere.

Kedves olvasó, most szükségetek lesz minden nyitottságotokra és józan belátásotokra. Világunk olyan mértékben van manipulálva, az úgynevezett tudományos világ, az egyházak, a média és minden egyes eszköz által, amellyel hatni lehet az

emberiség tudatára, hogy ember legyen a talpán, aki hinni tud az igazban az Igében aki Istentől jött. Ez az egyetlen igaz út és felvilágosodás. 

Legyél hát bátor, légy nyitott, tegyél félre minden előítéletet és minden olyan ismeretet, amelyet a „modern” tudománytól kaptál. Ha az Úr is akarja, Ő pedig biztosan akarja, gondold át a helyzetedet, hol és mit csinálsz. A mátrix lennyel mindenkit, egy vágányon futatt aminek a végállomása maga a pokol. A világ a pokol küszöbe, túlzás nélkül.

 “Ne szeressétek a világot, se a világban levőket. Ha valaki a világot szereti, az Atya szeretése nincs meg benne, mert minden, ami a világban van, a hús kívánsága, a szem kívánsága, kérkedő életforma, nem az Atyából, hanem a világból való. A világ pedig elmúlóban van, és annak kívánsága is. Ám, aki Isten akaratát teszi, megmarad örökké.” (1 János 2: 15-17).

Miért kellett ez az áldozat?

Nem keresztényi narratíva.

“ Miután a gyermekekkel a vér és hús közösségébe lépett, neki is hasonlóképpen részt kellett kapnia a húsból és vérből, hogy a halálon át hatástalanná tehesse azt, aki uralkodik, a vádlót, és szabadon bocsáthassa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükön át rabszolgaságban tartott.” (Héberekhez 2: 14,15).

 Na most ember legyen a talpán aki megérti ezt az egyértelmű de mégis bonyolult kijelentést. Hiszen a mindenható Teremtő Isten miért választotta ezt az utat? Akinek minden a hatalmában van. Hogyan lehet az, hogy az Igének aki az Úr, vagyis Jahve, Jézusnak hússá kellett lennie, hogy megváltja azokat akik a sátán fogvatartott? Miért is kellett ennek megtörténnie ilyen formában? Ennek vannak egyszerű és bonyolúltabb magyarázata, amit a keresztény gyülekezetekben rutinszerűen hirdetnek, sokszor semmi mélyen gondolt értelemmel. De ha belegondolunk nagyon is nagy jelentősége van és érthetetlen, hogy miért nem kutatják a keresztények az igét, nem csak ami a felszínen van. De a kegyelem ami Isten az Atya természetében van az megmagyarázza az érthetetlent, a Krisztus testében, ha ara van akarata. Lenne is, de az esés miatt nem képes vagyis nem lehetséges, hogy a morális és erkölcsi esés miatt több kegyelemben részesüljön az Isten gyülekezete, még ha az a szentek gyülekezete is, Krisztus vére által, de nincsen olyan nagy kegyelmi ajándék ami megvilágosítná Isten felsőbb gondolatait a hűtlen egyházhoz. Ez már inkább egyéni mint közösségi, ezt tudom bizonyítani az ige alapján. Amit jó lenne kutatni. Az elcsépelt keresztényi igehírdetések ellenében vagyis nem ellentétben, hanem újabb hozzáállásban vagy vetületben nézni és kutatni mi az igazság. Mi a való igazság. Egy nem megrögzött elmélet alapján, vagy beágyazott rutin magatartás szerinti gondolkodás és rituális forgolódás a szentségek szolgálatában, ez egy nagyon általános kijelentés, vagyis nem Isteni szolgálat az Isten szelleme nincs benne. Ahogy az új felfogás szerint, újraindítás kellene, egy egész más hozzáállás nemzeti nacionalizmus mentesen. Vannak ismerőseim akik a hitét a nemzeti nacionalizmusban élik meg, de Krisztus nevében. Ez nem az a hit amiről itt szó van. A világ már előre meg van pecsételve, a romlás meg minden más ami nem a szellemi fejlődést idézi elő, hanem a hanyatlást hozzá erkölcsi és morális értelemben.

Nem azért mert másképpen alakult volna a helyzet, hanem több ismerettel leszünk gazdagabbak Isten terveivel kapcsolatban ha az Ő útján járunk. Ezt is jóra fordítja a Szent Szellem ha tényleg azon vagyunk, hogy gondolataink Isten iránt irányul Jezus Krisztusban. Hiszen ha a fentieket keresed, ami igazából a mi otthonunk, már akinek ez megadatott, nem túlzás azt mondani, hogy ha egy ember érdekeltsége a fenti, vagyis szellemi gondolkodás az az ő prioritása annak ellenére, hogy ebben a testben sok minden elfoglalja az embert. De a vonzódásnak Isten felé vagyis Krisztus személye felé, ennek a legfontosabb eredménye a bizalom Isten iránt. Mert minél jobban megismered Isten kegyelmét, annál jobban fogod elfogadni az Ő irányítását az életedben és fogsz vonzódni iránta. Ha valami olyan ér téged amit nem tudsz elfogadni, vagy nehéz számodra, nem ellenkezel hanem tovább lépsz. Ez nálam működik. Egy békét és megnyugvást eredményez. Még ha olyan esemény is ér, hogy meghal a legszeretettebb hozzátartozód, barátod vagy akárki aki hozzád közel volt. A békesség amit az Úr ad, nem tud kizökkenteni teged a békességedből, a lelkiség és érzelmiség feljöhet a felszínre, de az Úrtól kapott békesség az örök hiszen az Úr maga mondta a tanítványainak.

” Békesség nektek. Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne féljen!” (Jn 14, 27).

 Isten a Mindenható, akit egy teremtmény sem tud felfogni ésszel, ez az Isten emberré vált, csakis azért mert Ő az embert a saját képmására teremtette, és vissza akarja hozni azt, hogy akik erre az üdvösségre hivatottak, nagyobb szellemi fokozatba lépjenek mint Ádám és Éva. Ádámi természet mégha a bűnbeesés előtti tökéletes is volt, de nem volt olyan szellemi állapotban mint azok akik Krisztusban megkapták a szellemi gondolkodást és életet. Ebben biztos vagyok attól függetlenül, hogy Ádám nagyon is tökéletes volt minden szempontból mint ember. És még többett tudok amit ma nem tudok leírni. Mert vannak olyan ismereteim amit nem tudok leírni még ha akarnám is. Az Úr egyenlőre nem hatalmazott fel arra, hogy közzé tegyem.

 Nekem ez adatott meg, hogy rövid cikkeket írjak. Nem vagyok se tanító se lelkipásztor se egyebek, csak gondolataimat közlöm másokkal. 

Semmi nem vész el ami Krisztusban van.

 “És Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4, 7).

 Én például nagyon kíváncsi ember vagyok. Igazából szeretném tudni, hogy mit és mit nem őriz meg Isten Jézus Krisztusban. Az embernek naponta vannak ezer és ezer gondolatai és számos szükségletei. De ezek a mindennapi dolgainkhoz tartoznak. De ebben az igében az én véleményem szerint, nem a mindennapi foglalatosságok gondolatairól beszél. Hiszen konkrétan Jézus Krisztusban való őrzőről van szó. Vagyis mindent amit Jézus Krisztusban gondolkodunk az meg van őrizve. Tudja e az ember ezt kontrollálni? Tudja e a napi ezer gondolatait legalább egy kis mértékben megőrizni? Nem hiszem, hogy tudja. De az Úr a Mindenható JEHOVA , minden gondolatunkat ismeri, de van egy fontos tény, hogy Isten az Atya a bűnt már nem látja azokban akik Krisztusban vannak. Az Isten kegyelme akit elért, és kegyelemből megmenekült, annak a gondolatai szűrve vannak, nem jutnak el a Szent Istenhez, de mondhatjuk, hogy az Atyához, mert aki ismeri Istent az tudja, hogy Isten Szent Szellemében, vagyis annak a Krisztus vére által üdvösségre jutott, megmenekült a haláltól a szelleme már nem vétkezik, az Úr szeme előtt van. Isten szent szeme nem látja az üdvözült hibáit, ugyanis Krisztus vére védi őt ahogy Izraelt Egyiptomban, de ha vétkezik is, mert testben vagyunk, Isten bölcsessége által van Egy valaki Jézus Krisztus ( Joshua Jahve) aki az Atya előtt mindig közbenjár, de nem utolsó sorban a szeretet Isten iránt aki Jézus Krisztus, a Szent Szellem által van boldogságunk és reményünk az üdvösségre. Hiszen az üdvözülteknek is lehetnek rosszindulatú gondolatai, mert a régi ádámi természete hátráltatja a szellemi gondolkodásban. Ez egy kettős természet. Sokan azon buknak el, mert nagy jelentőséget tanúsítanak annak, hogy mindig szent életet kellene élniük. Kellene, de vannak természetbeni akadályok, de sok a félreértés ebben a dologban. Az a bukás ebben, ha nem Istentől van akkor csak gyötrelem és képmutatás lesz. Hiszen ha tudjuk, hogy Isten előtt mint nyitott könyv vagyunk, akkor miért kell titkolni előtte bármit. Aki ezt felismeri biztosan megtér bűneikből. Vagyis ismerjük be saját tehetetlenségünket, és ismerjük el, hogy mindent amit csinálunk, gondolunk az nem tőlünk van. De a mi dolgunk a az alázatos engedelmesség Isten iránt ha ez jelen van. Ha ezt nem ismerjük fel akkor a saját egónk rabjai vagyunk. Erre Isten jóságos kegyelme szükséges. 

 Na de mindezekre Isten Szelleme ad pecsétet ha bennünk megtaláltatik az a mag ami még a világ teremtésétől el volt vetve. Nem csak Ábrahám magjára gondolok. Látszólag igazából Ábrahám magjából valók a világ teremtésétől fogva öröklik Isten királyságát, de akik még a világ teremtése előtt voltak kiválasztva, szerintem Krisztus magjai, vagyis már az Ige Isten kebelén nyugodott már akkor is volt élet Benne nem csak önmagában. El sem tudom képzelni, hogy a teremtés előtt nem volt világ. De lehet, hogy tévedek. De Isten örök, tehát mindig is volt valami amit nem ismerünk.

De ez egy kifürkészhetetlen téma, mert Isten nem nyitotta meg előttünk, legalábbis nem nekem.

Az Úr ismeri gondolatainkat.

 „Mindenik útja az embernek tiszta az ő szemében, de az elméket meghatározza az Örökkévaló.” ( példabeszédek 16:2)

Nem tudom, miképpen lehetne ezeket az igéket kiforgatni az értelmükből. Persze, dehogy nem tudom. Szimpla átfogalmazással, ahogyan például a magyar Károli fordításban is olvashatjuk talán egy „frissített” Septuaginta nyomán: „Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!” Nem gondolnám, hogy a zsidó bölcsek így fordították volna görögre az eredeti zsidó (héber) írást. Hát, így működik az ige hamisítása. Mindkettő állítólag az Isten beszéde, ám köszönőviszonyban is alig vannak egymással. De legalább annyi elmondható, hogy a 16:1 igazodik az eredeti héber íráshoz a Károliban is, ám a 16:2 a héber verzióban annyira tiszta és egyértelmű, hogy nem lehetett meghamisítás nélkül hagyni. Ezeknél egyértelműbb leírást tehát nehezen találhatna bárki az emberi gondolkodás mechanizmusáról. Hiszen azt olvassuk, hogy az ember gondol erre, gondol arra, de az, hogy mit beszél, bizony az Úrtól jön. És rögtön ezután – nehogy félre értsük – megkapjuk a megerősítést is: Az ember mindig azt gondolja, hogy ő helyesen látja a dolgokat és helyesen cselekszik, ám a tudatát, a felfogását, azaz a gondolkodásmódját az Isten alakítja, határozza meg. Ő ad belátást, az igazságra való ismeretet vagy „kemény nyakat” az embernek. Nézetem szerint tehát nincs más út vagy lehetőség, mint az Úr segítségét kérni, és az Ő vezetésére bízni magunkat. Nem gondolom azt sem, hogy minden egyes embernek hasonló módon és mélységben tárja fel az igazságot az Úr, hiszen az egyes emberek megértőképessége messze nem egyforma. Ebből fakadóan fordulhatnak elő olyan buta helyzetek, hogy egyes emberek, bár ugyanazt a szekeret tolják, nézeteiket tekintve akár jelentősen is szembehelyezkedhetnek egymással úgy vélekedve, hogy a másik súlyos tévúton jár. Ám az is igaz, hogy a mélyebb megértéssel bíró fél általában felismeri az igazságot az adott szituációban, és tudomásul véve a helyzetet igyekszik elkerülni a parttalan vitát. Jól felismerhető ez a helyzet, például egyes keresztény portálok hozzászólásait olvasva, ahol bár az Úr szeretete nagyjából általános jelenség, ettől eltekintve azonban egészen elképesztő felfogás és szemléletbeli különbségek nyilvánulnak meg egy-egy téma kapcsán. Az emberek nem jönnek rá arra, hogy nem fogják tudni meggyőzni egymást. Csak hajtogatják a magukét (ahogyan én is:), de én legalább nem a meggyőzés szándékával. Dicsérjük tehát az Urat azzal, hogy Róla elmélkedünk, az Ő teremtéséről és a velünk kapcsolatos céljairól! Nem kell félni attól ha valamit nem jól tudunk, hiszen az Úr igazgatja útjaink és ha valami hiányzik azt is megjeleníti ha akarja. 

“És Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban”. (Fil 4, 7).

Istennél nincsenek kollaboránsok.

„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” ( Máté 6:24).

 Nincs semlegesség, nincs középút. Nincs olyan, hogy egyiket sem szolgálod, mert ha nem Istent szolgálod, akkor (ön)magad szolgálod, önszolgálatban élsz, ami a sátán szolgálata, hiszen a sátán erre buzdít. „Tegyél, amit csak akarsz, tedd azt, ami neked tetszik! Senki sem mondhatja meg neked, hogy mit tehetsz és mit nem.” Ez a sátáni eszme. Nem mondhatod tehát, hogy ez nem a te ügyed.

Ebben minden egyes ember nyakig benne van ha tetszik neki ha nem. Vagy meleg vagy hideg. Vagy Isten vagy a sátán. Ha nem ez, akkor az. Sátánnak mindegy, hogy ki vagy mi, csak ne Jézus Krisztus legyen a te utad, számára ez az egyetlen lényeges dolog. Felmerül még egy érdekes kérdés, amelyre nem tudom a pontos választ, de igazából ez nem is fontos, csupán egy érdekes információ lenne e válasz pontos ismerete. Ez a kérdés az, hogy miért van szükség a fizikai síkon megélt életre, ha már „otthon” eldőlt minden? Azt gondolom, hogy ez az első emberpár bűnbeesése miatt kialakult helyzet következménye. Annak, hogy Isten parancsának megszegése következményeként kiestek az örök életből és halandóvá kellett válniuk, így az ő példájukat követve minden utódjukra ez az út vár, aki valaha a teremtés részévé válik. Egy az anyagi síkon eltöltött élet mindenképpen szükséges ahhoz, hogy annak végeztével elfoglalhassuk a végső helyünket Isten királyságában, vagy elnyerjük büntetésünket, ha alkalmatlannak bizonyultunk a kegyelmére. Azt gondolom, hogy mindenkinek el kell végeznie evilági „futását”, ahogyan Pál apostol fogalmazott. Meg kell lennie ennek is, hogy az igazság beteljesedjen. 

 Abból a szempontból, ami lényeges, kétfajta ember létezik. Az egyik fajta, amikor egy ilyen teóriával szembesül mint az eleve elrendelés, dühbe gurul, fellázad. Ezek azok, akik nem élvezik az Isten támogatását. Ez persze nem jelenti azt, hogy soha nem is fogják. Bárkivel bekövetkezhet egy pálfordulás életének bármely szakaszában. A másik fajta ember elgondolkodik ezen a dolgon, majd megnyugodva elfogadja, mint egy lehetséges, mi több, valószínűsíthető elméletet. Ezek az Isten gyermekei. Utóbbiak azért képesek nyugodtan szembenézni egy ilyen elmélettel, mert teljes szívükből, tökéletesen bíznak az Úrban és az Ő igazságában, kegyelmében. Nekik minden megfelel, ha az Isten akarata. Előbbieknél ez hibádzik, nincs meg ez a tökéletes bizalom, ezért a félelem (mi van akkor, ha ez igaz?) dühre gerjeszti őket. Abból, hogy az ember miként reagál egy ilyen információra könnyen lemérhető, kikövetkeztethető, hogy melyik táborba tartozik. Ez a téma az, amelyről egyébként nem szívesen beszélek, írok. Ez a teória nagyon megosztó és nagyon nagy indulatokat gerjeszthet az olyan emberekben, akik nem értenek ezzel egyet. Szomorú tapasztalatom az, hogy egyes emberekben ezek a tulajdonképpen tökéletesen ártalmatlan írások, amelyeket lejegyeztem, milyen mértékű indulatokat képesek ébreszteni. Egyes embereket egyszerűen megvadítanak ezek az írások. Döbbenetes tény ez számomra, de attól, hogy engem megdöbbent még tény marad. Az okát ismerem és értem, de nagyon nem szeretek erre gondolni. Azt vélem, hogy Istennek célja van ezekkel az írásokkal, és időről időre nem véletlenül jut az „ellentábor” bizonyos olvasóinak a kezébe egy-egy írásom.

Nem mellékesen érdemes elgondolkodni azon, főként az olyanoknak, akikkel ez megtörténik, hogy a düh, mint reakció, vajon honnan ered? Vajon egy intelligens, szelíd ember, akiben a szeretet él és munkál, képes-e dühkitörésre vagy egyáltalán csak felháborodásra egy könyvben leírt teória elolvasásának hatására? Ha én találkozom egy számomra egyértelműen idegen, taszító és hamis tanítással, olyannal, amely számomra egyértelműen gonosz szándékú, akkor sem támad bennem indulat, maximum undor vagy szomorúság. Nem nézem, olvasom, hallgatom tovább mert taszít. De nem leszek indulatos, nem gurulok dühbe. A düh agresszió, amelyet a félelem szül. Talán az igazságtól való félelem. Az igazsággal való szembesülés váltja ki. Ez egy tökéletesen egyértelmű, a gonosztól eredő reakció. Akit egy könyv/írás képes pusztító indulatokra gerjeszteni, annak ezen mélyen el kellene gondolkodnia. De általában ezek az emberek nem az önelemző, önvizsgáló típusok. Ők jóval inkább azok, akik okosnak és tévedhetetlennek tartják magukat. Az írásaimat soha nem nekik szántam, de Isten akaratából mégis eljutott némelyikükhöz. Legyen meg az Isten akarata! Úgy van minden jól. Ezekben a cikkekben nem Isten népszerűsítése a célom. Istennek nincs szüksége erre. Aki szereti Őt az szereti belülről fakadóan, minden reklám és magyarázat nélkül is, aki pedig megtagadja, gyűlöli, annak aztán mondhat bárki bármit, nem fog változtatni az érzelmein. Az én írásom célja bizonyos nyilvánvalóságok feltárása, bemutatása azok részére, akiknek ez szól, illetve azoknak, akiket érdekel. Mindig is a gondolatébresztés volt a célom, sosem a meggyőzés. Vallom, és e hitemben egyre jobban megerősödöm tapasztalataim által, hogy ember embert nem képes meggyőzni önerőből. A gyilkos, halálra vezető úton tömegeket terelgető szekták, (karizmatikus gyülekezetek, óriás egyházak, stb.) hívei sem emberi meggyőzés miatt tartanak ki hamis egyházuk mellett, hanem a gonosz szellemi vezetésének a hatására. Tetszik nekik és hisznek abban, amit ott hallanak, de ez nem az őket (meg)vezető prédikátoraik tehetségének köszönhető, hanem annak, hogy a szellemük oda vezeti őket, mert az oda illik. Vannak persze néhányan, akiknek sikerül „kiugrani”, akik időben felismerik, hogy veszélyben vannak, tévúton járnak. Ezeket nem képes megtartani a sok hamis egyház, de ezek az elenyésző kisebbség. Az enyémhez hasonló írások, információk talán nekik szólnak. Őket figyelmeztette Jézus Krisztus,amikor a tíz szűz példázatát mondta el:(Máté 25).

(Egy testvér feljegyzéséből)

Amerre néz a szem, arra megy a láb.

 “ Vele ( Krisztussal) együtt titeket is feltámasztott, kik eleséseitektől és vétkeitektől megölötten holtak voltatok, miután egykor e világ korának rendjéhez, a levegőbeli fennhatóságnak az engedetlenség fiaiban most munkálkodó szellemnek fejedelméhez igazodva jártatok.” ( Ef.2:1-2).

 Krisztus feltámadott harmadnapon és ezzel egy új addig ismeretlen fejezethez ért az emberiség. A fent idézett vers is arra utal, hogy mindenki aki vétkeik és eleséseik következtében halottak voltak, Krisztusban feltámadtak. Ennek a praktikus következménye az, hogy az aki újjászületett a szellem által, annak ez a világ már szemét amit el kell viselni hiszen mi is ebben a mátrixban élünk, de Krisztus vére által el vannak különítve e világban uralkodó szellemtől. Mit is jelenthet ez? Azt, hogy Isten akarata nem az, hogy továbbra is vétkezen az aki hittel elfogadta Krisztust mint az Atyától jött Megváltót. De mitől is váltott meg?- a bűneinktől. A világban progresszíven terjedő istentelenségtől, a szodomai szellemtől a sátán erőszakos befolyástól és megvéd a kisértésektől, és főleg önmagunktól, az akaratosságunktól. Ez a mi járásunk bizonyítja, hogy szabadok vagyunk mindenektől amit a világ szelleme diktál. Állhatatosság jellemzi mindazokat akik nem engednek a nyomásnak. De ha mi a szemünket a világ felé fordítjuk akkor ne csodálkozunk, hogy a világ bájai és vonzó ereje elcsábíthat.

 “ Ámde az Isten, minthogy gazdag könyörületben, nagy szeretetéért, mellyel minket akkor szeretett meg, amikor eleséseink miatt még holtak voltunk, a Krisztussal együtt megelevenített – a kegyelem mentett meg titeket. Vele együtt fel is támasztott, és vele együtt a Krisztus Jézusban beültetett a mennyeiekben,...” (Efézus 2:4-6).

Tehát ezek után egy igazán megtért lélek már nem a világ dolgában talál nyugodalmat. Az érdeklődési köre inkább Krisztusban a mennyei dolgokat követi/keresi. Ha ez nem így van, akkor még rá kell ébrednie, hogy még nem ért be a hit gyümölcse. Erre írja Pál apostol, hogy ébredjetek fel, hiszen ti az Atya elhivatása szerint gyermekei vagytok. Mint gyermekek örökösei Krisztus hagyatékának a mennyek országában. Ez lelkesítheti a hívőt a mindennapokban. 

 Pál apostol megrója a galáciakat azzal, hogy elhagyták szellemi gondolkozásukat.

 “Óh, értelmetlen galaták, ki igézett meg éppen titeket, akiknek szeme elé úgy rajzolódott előzőleg a Krisztus Jézus, mint megfeszített. Csak azt az egyet akarom megtudni tőletek, hogy a Szellemet a törvény előírta tettek alapján kaptátok-e? Vagy hitnek hallásán át? Ennyire értelmetlenek vagytok? Szellemmel kezdtétek el, és most hússal végzitek be?” ( Gal. 3:1-3).

 Az újszövetségben sok olyan utalás van, hogy az üdvözültek is lehetnek lusták, fáradtak és érdektelenek az igazi szellemi gondolkodásban. Az emberek által kitaposott ösvényt választják, mások munkáit élvezik, rá hagyatkozva a gyüleiezetben munkálkodókra. 

 Erre a Pásztor sokszor felbojgatja életünket, hogy ébredjünk fel. Ez mindenkinél más és másképp jelenik meg. Ezért nem kell csodálkozni azon ha valami nem megszokott történik velünk.

 “Így mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve rabszolgasorsra. Mikor azonban eljött az idő teljessége, Isten elküldte a Fiát, ki asszonytól lett, törvény alá került, ~ hogy a törvény alatt levőket kivásárolja, hogy a fiúvá fogadtatást elnyerjük. Minthogy pedig fiak vagytok, Isten elküldte szívünkbe Fiának szellemét, aki így kiált: „Abba! Atya!”. ( Gal 4:3-4,6).