Emlékeztető igék.
“Ha egyedül ebben az életben vetettük reményünket a Krisztusba, szánalmasabbak vagyunk minden embernél. Az igazság azonban az, hogy a Krisztus feltámadott a halottak közül az elaludtak zsengéjeként. Miután ugyanis emberen át jött a halál, emberen át jött a halottak feltámadása is.
( 1 Kor. 15:19-21).
Felemelő érzés olvasni azt, hogy a világ nem egy síkon halad, vagyis az anyagi világ nem csak a látható dolgokon alapszik. Erős vára Istennek a hetedik mennyben van aminek a föld csak a zsámolya. Annyira megfoghatatlan téma ez, hogy csakis ebben a földi gondolkodásban tudjuk megismerni ami korlátozott, még ha Isten kijelentéseket is tesz ennek kapcsán, hogy felélessze a reményt a hívők lelkében. A halállal nem lesz vége a létezésnek. De ez is a hiten alapszik, ugyanis valaki elmosolyogja magát ennek hallatán, hogy az ember örök és szelleme Istennél van. Persze az utak szétválnak ebben a földi életben. Ki- ki a maga útján vándorol a végső transzformáció felé. Minden egyes ember feltámad, ezt tanítja a Biblia. Az elsők krisztusi a másodig a szellemi halottak feltámadása a végső ítéletre. Talán ez is egy elcsépelt téma, sokan már megunhatták, a keresztény igehírdetők kedvenc témáikhoz tartoznak. De figyelemre méltó, hogy a fenti versben egy nem igazán kihangsúlyozott tény amit érdemes megemlíteni.
“Miután ugyanis emberen át jött a halál, emberen át jött a halottak feltámadása is.”
Isten mély és felfoghatatlan bölcsessége ez. Mi emberek lehet, hogy másképpen oldottuk volna meg a visszatérést az életbe. Metódusokkal a lélekre gyakorolt hatásokkal vagy esetleg a mesterséges intelligencia segítségével egy új embert alkotnának ha nem is örökre, de meghosszabbítja az ember életét. Ezen sok tudós dolgozik, hogy így legyen. És ki finanszírozza ezeket a kutatásokat?- hát nem a szegények.
Tehát az Úr elküldte ebbe a bűnnel terhelt világba a Fiút, Isten Fiát, hogy megmentse azt. De hogyan?- teljesen azonosulva az emberek helyzetével, felvette az ember bűnös testét, ha maga nem hordozta magában a bűnt, a tökéletes a tökéletlenek közé jött. De ezt jobban fejezi ki Ézsaiás: “ Megvetett és emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől arcunkat elrejtjük, megvetett volt, és nem gondoltunk rá; pedig a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmainkat hordozta. De mi azt gondoltuk, hogy Isten ostorozza, veri és kínozza, jóllehet a mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. Őt érte a büntetés, hogy nekünk békességünk legyen, és az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézs 53, 3-4).
A gyógyulás tünetei az Öröm a Szent Szellemben. A lelkes érzéki ember sajnálja és megbotránkozik Krisztus szenvedésén. Nem látja Isten az Atya terveit és ennek az áldozatnak a lényegét. Viszont az aki felismerte Isten akaratát, annak ez örömhír, mert Isten az ő lelkéért áldozta fel Krisztust azt aki bűntelen volt a bűnösökért. A Mindenható Teremtő aki mindenható mindenben ezt az utat választotta. Itt van a bölcsesség amit a világ nem tud elfogadni, de az egyszerű pásztorok és butáknak tűnő hívők elfogadták.
“Mert egyfelől a zsidók jelt kérnek, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig a megfeszített Krisztust prédikáljuk, aki a zsidóknak ugyan botránkozás, a pogányoknak pedig bolondság, ámde maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek is Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.” (1Kor 1, 22-23).
De a sátán is azért volt ehhez engedve, mert be kell, hogy teljesüljön minden prófécia. A sátán a kísértő, elvégre ő is része ennek a műveletnek, hogy az állhatatlanokat maga köré gyűjtse a szellemi halálba tartsa. Megjelentek a hamis próféták után a hamis tanítók, akiknek az érdekük nem az, hogy Isten igazságához vezessék az őket hallgatókat. Minden a lelkiségről a haszonról szól, úgy a szellemi előnyökről, úgy az anyagiakról, amivel nem csak a rendszert tudja fenntartani hanem önmagát is.
Az evangélium, vagyis az örömhír Istentől az, hogy Krisztus azért jött a világba, hogy felkutassa mindazok Isten gyermekeit akiket az Atya neki adott még a világ teremtése előtt. De nem csak azokat, hanem akik a világ teremtésétől fogva kiválasztottak az üdvösségre, azok az Isten barátai. “Ha pedig megkérdezi tőle valaki: „Milyen sebek ezek a mellkasodon?”, azt mondja: „Barátaim házában ütötték ezeket rajtam.” (Zak 13, 6). A földi nép Izrael maradékát is megmenti ami a teljes népet foglalja magába. A többiek elkárhoznak.
“Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, azt semmiképpen nem taszítom el. Mert azért szálltam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
Az pedig annak akarata, aki elküldött engem, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. Az pedig az én Atyámnak akarata, hogy aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen, és feltámasszam az utolsó napon.” (Jn 6, 37-39).