Az isteni gondviselés tökéletes példája.

 Az isteni gondviselés tökéletes példája.

 A Ruth könyve egy gyöngyszem az írások között. Ez a könyv annyira gazdag Isten útjainak ábrázolásában, hogy ha figyelmesen, imával olvassuk, meglátjuk az egész történelmet Isten terveinek megértését, de nem is akárhogy, hanem a szeretett és a ragaszkodás példaképe tárul elénk. A könyv olvasást igényel, ha tényleg szeretnénk megtudni, hogyan alakult és alakulni fog Isten útja az emberiség és elsősorban Izrael sorsa. Gyönyörködünk abban az isteni bölcsességben, ami elénk tárul. Egy fontos mozzanattal kezdeném ezt az írást, onnan, ahol elválnak útjai a két szeretet özvegyek választásai, ami ténylegesen megmutatja, hogy kiben van még az a ragaszkodás Istenhez. “Ők pe­dig han­go­san to­vább sír­tak. Majd Orpá meg­csó­kol­ta az anyó­sát. Ruth azon­ban ra­gasz­ko­dott hoz­zá.”(Ruth 1). Erre azt lehet gondolni, hát igen Ruth jobban szerette az anyósát. De itt láthatjuk meg igazán, hogy nem erről van csak szó, hiszen Orpá is szerette anyósát és mégis két külön világ volt bennük. De ugorjunk tovább, ami a mai témánhoz tartozik.  

 "Boáz ezt mond­ta Ruth­nak: Ugyan hal­lod-e, édes le­á­nyom! Ne menj sze­de­get­ni más me­ző­re. Ne menj el in­nen, ha­nem ma­radj min­de­nütt a szol­gá­ló­im nyo­má­ban. Sze­med le­gyen a me­zőn, ame­lyet arat­nak, és járj utá­nuk. Íme, meg­hagy­tam a szol­gák­nak, hogy ne bánt­sa­nak té­ged, és ha meg­szom­ja­zol, menj az edé­nyek­hez, és igyál ab­ból, ami­ből a szol­gák me­rí­te­nek". (Ruth 2, 8).

 Boáz, Jézus Krisztus előképe, ábrázata. Ez a könyv, a Ruth könyve azért is értékes számunkra, mert felfedi Isten tervét a népéhez, a Messiáshoz való viszonyát Ruth személyében, úgy ábrázolja ahogyan egy könyv sem az ószövetségben. Ruth, Ábrahám magja aki nem zsidó nem vér szerinti rokonság, de mégis Izrael maradékát képezi. Az Úr ezt az evangéliumban a samáriai asszonyban is megjeleníti, de egészen más oldalról. Pál apostol pedig így ír erről: "Mert nem az a zsi­dó, aki kül­ső lát­szat­ra az, és a kö­rül­me­té­lés sem az, ami a tes­ten kül­ső­kép­pen lát­szik, ha­nem az a zsi­dó, aki bel­ső­kép­pen az, és szí­vé­nek a Lé­lek ál­tal tör­té­nő, nem betű sze­rin­ti kö­rül­me­té­lé­se az iga­zi kö­rül­me­tél­ke­dés, amely­nek di­csé­re­te nem em­be­rek­től, ha­nem Is­ten­től van". (Róm 2, 28). A moábi Ruth személyében látjuk mindezt, a ragaszkodását Izrael Istene iránt, a samáriai asszonyban ( János evangélium 4. rész) pedig látjuk Jézus kiáradó kegyelmét azokra akik a törvény szerint reményt vesztettek az üdvösségre. 

  Ha a Boáz nevét Jézussal helyettesítjük, akkor egy világos képet kapunk ennek a történetnek a mondanivalójáról. 

 De most arra hegyezzük fülünket, mit mond számunkra ez a fenti igerészlet. 

 Mikor Ruth Boáz látókörébe kerül, akkor személyes kapcsolat alakul ki közöttük, a jövendőbeli feleségének tanácsot ad hogyan és mit kell tennie. A legfontosabb mondanivaló számunkra itt ebben a részben, hogy az Úr maga Boáz személyében tanácsolja, hogy a szemünk a figyelmünk legyen azon a mezőn ahol megy az aratás. Itt nem az angyalokról szól a világ vége aratásáról, hanem azokról az emberekről a szolgákról akik Isten mezején munkálkodnak. Boáz azt tanácsolja mint földbirtokos akinek hatalma van mindenre és mindenkire, hogy a szeme arra a mezőre irányuljon ahol minden Isten birtokában van és minden ami ott történik a mennyeknek országa. Ruth az aki elnyeri Boáz tetszését, vagyis kegyeibe fogadja de nem azonnal lesz minden az övé, az csak akkor lesz megosztva Ruthtal amikor már felesége lesz Boáznak. Addig is Ruthnak még meg kell tennie egy utat, abból a gazdagságból szemeket szedeget amit a szolgák hagytak hátra maguk után Boáz utasítása révén, abból a gazdag hagyatékból szedeget a jövendőbeli feleség aminek teljes mértékben az élvezője lesz a jövőben, addig is abból táplálkozik és visz haza, amit a szolgák elejtenek. Vagyis az igehírdetés magvait, ami életet ad aki felszedegeti és gyűjti magtárába és abból él.

 Boáz, végül eljegyezte és feleségül vette a moabita Ruthot. Ez már magában egy hatalmas áldás mindannyiunk számára, legyen az zsidó vagy helén, vagy akárki nemzetiségétől függetlenűl, Isten a Bárány menyasszonya mindazok akik Krisztus az egyháznak a feje alá gyülekeznek. Isten veteményesében, a Gyülekezet megáldott kincseiből szedegetik az életet adó magot és ha megszomjaznak, abból az edényből isznak amiből a szolgák is. A szolgák is és a jövevények is egy edényből isznak. Ezek az edények a Biblia könyveiben Isten szava, életet adó frissítő víz. A szomjazók nem a szolgák edényeiből isznak, hanem Isten odakészített edényeiből, egy és ugyanabból az edényből isznak azok is akik már az Úr mezején munkálkodnak, meg azok is akik nem dolgoznak, hanem szükségszerűen megszomjaztak a szedegetés közben, a haszonélvezői minden Isten által ajándékozott javainak. 

 Habár ezt Isten eleve elrendelte, hogy Krisztusban egyesüljön mindenki akiknek ugyan nem volt reményük sem a megváltásra se üdvösségre, de Istenhez való ragaszkodásukban kitartóak, nyomorúságok, viszontagságok ellenére, szemük és fülük nyitottak mindenre ami Isten mezején történik. Boáz tehát Jézus előképe volt, Jézus a megtesítője Isten az Atya akaratának. 

 Ruth élete, mindnyájunk élete, úgy az Izrael maradéka mint a Gyülekezet számára, de nem egybe alkotva, külön külön meghatározva a házépítést, de akiket az Úr szeme irányít, mindazok abban az áldásban részesülnek, amiben a törvényes feleség Ruth, végérvényesen elnyert Isten ígéretei szerint ki-ki a maga helyzetében. Addig is forduljunk el minden olyan mezőtől, amiben nem Isten vetette el magjait. Legyen arcunk arra fordítva és életünk megszentelve mindazonáltal, amit Istentől kapunk, szorgalmasan szedegetve magjait amit az ige éltető szavai kijelentettek számunkra az élet megtartása érdekében. 

“Ne ag­go­dal­mas­kod­ja­tok te­hát, és ne mond­já­tok: „Mit együnk?” vagy „Mit igyunk?” vagy „Mi­vel ru­ház­kod­junk?” Mert mind­eze­ket a po­gá­nyok kér­de­zik. Mert jól tud­ja a ti mennyei Atyá­tok, hogy mind­ezek­re szük­sé­ge­tek van.

 Ha­nem ke­res­sé­tek elő­ször Is­ten or­szá­gát és az ő igaz­sá­gát, és ezek mind rá­adá­sul meg­adat­nak nek­tek. (Mt 6, 31-32)

 "…ami­kor el­jön azon a na­pon, hogy meg­di­cső­ül­jön szent­je­i­ben, és cso­dál­ják mind­azok, akik hit­tek, mint ahogy ti is hit­te­tek bi­zony­ság­té­te­lünk­nek. Ezért imád­ko­zunk is min­den­kor ér­te­tek, hogy a mi Is­te­nünk te­gyen ti­te­ket mél­tó­vá az el­hí­vás­ra, és tölt­sön be ti­te­ket a jó­ban való tel­jes gyö­nyör­kö­dés­sel és a hit hat­ha­tós mun­ká­lá­sá­val, hogy meg­di­cső­ül­jön a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus neve ben­ne­tek, és ti is őben­ne, a mi Is­te­nünk és az Úr Jé­zus Krisz­tus ke­gyel­mé­ből". (2Thessz 1, 10-11).

Az Isten titkos akarata volt.

  Az Isten titkos akarata volt.

Efezus 1:3-6, 11 RÚF

“Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában….. 

 Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik;...”

 Ebben az idő spektrumában ahol élünk, fogalmunk sincs arról, hogy mi lehetett azelőtt a világ teremtése előtt, az örök Isten mielőtt megteremtette a látható világot. Az angyalok is teremtmények, az emberek előtt voltak teremtve, de Isten nem az angyaloknak szánta örökségét. 

“Mert nem an­gya­lok­nak ve­tet­te alá a jö­ven­dő vi­lá­got, amely­ről szó­lunk”. (Zsid 2, 5-6).

 Pál apostolnak volt kiosztva az a szolgálat, hogy feltárja az egyház titkát. Ezt többé kevésbé megírta az efézusi és a korintusiakhoz írt levelében. “…még­pe­dig azt a tit­kot, amely el volt rejt­ve örök idők­től fog­va és nem­ze­dé­kek óta, most pe­dig ki­je­len­tet­te az ő szent­je­i­nek, akik­nek Is­ten tud­tul akar­ta adni, hogy mi­lyen nagy a po­gá­nyok kö­zött e ti­tok di­cső­sé­gé­nek a gaz­dag­sá­ga, hogy ben­ne­tek van Krisz­tus, a di­cső­ség re­mény­sé­ge.” (Kol 1, 26).

 A világ teremtése óta kiválasztott embereknek nem volt ismeretes az a tény, hogy Isten Szelleme Krisztus által lakozzék az ember szívében. Izrael fiainak akiket megáldott Isten Szellemével, nem bennük hanem rajtuk nyugodott. 

“Tisz­ta szí­vet te­remts ben­nem, Is­te­nem, és az erős lel­ket újítsd meg ben­nem! Ne vess el ar­cod elől, és szent lel­ke­det ne vedd el tő­lem!” (Zsolt 51, 13). Itt Dávid nem a Szent Szellem hanem a saját szívéről és lelkéről beszélt mint minden embernek megadott a teremtésben. 

“És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki várta az Izráel vigasztalását, és a Szentlélek ( Szent Szellem) volt rajta”. (Lk 2, 25)

 Ami Jézussal megesett a Jordán folyónál, az szemlélteti, hogy Isten a Szent Szellemével pecsételi meg mindazokat akiket kihívott szolgálatra. Gondolom Krisztus a Messiásnak nem volt szüksége, hogy megteljen Szent Szellemmel, hiszen Ő volt maga az Isten ember képében.

“És amint kijött a vízből,( a bemerítés után) látta, hogy a menny megnyílik, és a Lélek ( Szellem) mint galamb leszáll reá.”(Mk 1, 10). Ez egy jel volt galamb formájában, jelképesen mutatva, hogy Ő az akit hallgatni kell. Ezzel nyílvánosan be volt mutatva, hogy Ő az akit vártak a hívő zsidók, a Messiásuk.

 Ami a Krisztus egyházát illeti, Isten megáldotta a Szent Szellem ajándékával, nem csak szívüket cserélte ki, hanem rájuk szállt annak okáért, hogy ők legyenek azok akik a világban terjesszék az örömhírt az elveszett Isten bárányainak, hogy az Úr egy akolba terelje, gyülekezetbe fogadja mindazokat akik már a világ teremtése előtt ki voltak választva erre a szolgálatra, amit a fenti kezdő igében is olvashatunk. Tehát Isten elrendelt akarata szerint vannak a világ teremtése előtt kiválasztott lelkek, akik Krisztusban vannak és azok akik a teremtés óta Krisztuséi. Ezeket a különbségeket észre lehet venni. 

 De gyakran leírom, hogy ez egy nagyon kiterjedő téma, én csak röviden elemeztem, netán az olvasóban gondolatok jelennek meg ebben a témában és kedve támad jobban megismerni Istent mindenható akaratát.

 

Kétszer hal meg az akiben nincs meg Krisztus Szelleme.

 Kétszer hal meg az akiben nincs meg Krisztus Szelleme.

PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 8:8-14 CSIA

 “A húsban élők Istennek nem tetszhetnek. Ti azonban nem a húsban éltek, hanem szellemben, ha csakugyan Istennek Szelleme lakik bennetek. Ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, az nem is övé. Ha ellenben a Krisztus bennetek van, a test holt ugyan a vétek következtében, de a szellem élet azért, hogy igazságosságot munkálhasson. Ha pedig annak Szelleme, aki Jézust a halottak közül feltámasztotta bennetek lakik, az, aki a Krisztus Jézust a halottak közül feltámasztotta, a bennetek lakó Szellem által a ti halandó testeteket is meg fogja eleveníteni. Következőleg, testvéreim, adósok vagyunk, nem a hús adósai, hogy a hús kívánata szerint éljünk. Ha ugyanis a hús kívánata szerint éltek, meg kell halnotok. De ha a szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok. Mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme indít, Istennek fiai.”

 Az ige halottnak nyilvánítja a bűn miatt, mindazokat akik nem ismerik Istent, szándékuk sincs keresni útjait, és egyáltalán nem élik szellemi életüket. Ebben az igerészben is arról szól, hogy mindazok akikben Krisztus Szelleme lakik azokra vonatkozik a testi feltámadás is, találkozás Krisztussal az elragadtatás pillanatában. A többiek a sírban maradnak addig ameddig ők is feltámadnak, de nem az üdvösségre hanem az ítéletre. De legyen ez az ő gondjuk, hiszen nem mindenkiben van hit. 

“De az ir­ga­lom­ban gaz­dag Is­ten az ő nagy sze­re­te­te ál­tal, amellyel min­ket sze­re­tett, min­ket, akik ha­lot­tak vol­tunk vét­ke­ink­ben, Krisz­tus­sal együtt meg­ele­ve­ní­tett – ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –, és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban, hogy meg­mu­tas­sa az el­jö­ven­dő idők­ben az ő ke­gyel­mé­nek fel­sé­ges gaz­dag­sá­gát irán­tunk való jó­sá­gá­ból a Krisz­tus Jé­zus­ban. Mert ke­gye­lem­ből nyer­te­tek üd­vös­sé­get, hit ál­tal, és ez nem tő­le­tek van, Is­ten aján­dé­ka ez, nem cse­le­ke­de­tek­ből, hogy sen­ki se di­cse­ked­jék”. (Ef 2, 4-8).

 Ez a vers szakasz múlt időben beszél, mint ami megtörtént. Ez a gondolat arra utal, meglátásom szerint, hogy annak ellenére még itt a földön ebben a bűnös testben élünk, a szellemünk már Krisztusban van, vele együtt fel van ültetve a mennyben. Ez egy csodálatos kijelentés, ezt csakis hittel fogadhatjuk be, hiszen halvány fogalmunk sincs hogyan nézhet ki ez valójában. Utalások vannak az írásokban, de mindenkinek más és más képzelőereje van. Szerintem ezt nem is kéne firtatni, de azt igen, hogy az ahhoz vezető út amely oda vezet, azt találjuk meg. 

AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT 14:6 CSIA

“Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül.”

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 7:14 CSIA

“Mert szűk kapu és szoros út visz el az életre, csak éppen kevesen találnak rája.”

 Ha az írás ami Istentől ihletett, pláne ha azt maga Krisztus mondja, azt mondja, hogy kevesen találják meg azt a szűk kaput és szoros utat ami az élethez vezet, akkor biztosan itt nem azokra gondolt, akik legalább 2 milliárdan vannak a kereszténység berkeiben. Elgondolkodtató kijelentés ez. Jóhiszeműen magunkra gondolunk, hogy mi a kevesekhez tartozunk. De így van-e valójában? Ezt mindenkinek elemeznie kellene, hiszen nagy a tét, nem e vagyunk megtévesztve önbizalmunkkal? 

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 7:13 CSIA

“A szűk kapun át menjetek be! Mert tágas kapu és széles út, félre, a veszedelembe visznek, és sokan vannak, akik rajta mennek be.”

Igazából ne kövessük vágyvezérelve a jövőképet, mert ha nincs bennünk az a szellemi gondolkodás vagyis új vagy más felismerés ami a megtérést jelenti Istenhez Krisztuson keresztül, akkor egy hamis képet alkotunk magunkban. Ezek a bizonyítékok, hogy mi melyik úton vagyunk, nagyon egyszerűek. Álljunk meg egy pillanatra és vegyük észre magunkat, kivel vagyunk kapcsolatban mivel foglalkozunk és mik azok a prioritások, amik nagyobbak vagy ellentétesek Isten útjával szemben. Lehet e egy Isten gyermeke politikus? Vagy reggeltől estig azzal töltjük napjainkat, hogy kielégítsük a hús a test vágyait? Mindennek megvannak a helyei mértékben kifinomult hozzáállással, hiszen a testi örömök ha a szellemtől vannak, még ha halott a hús a bűn miatt, akkor is lelkesíti azt. Mert a testünk is Krisztusé, Isten nem könyörtelen hanem ismeri gyengeségeinket, de a fő kérdés, melyik úton járunk, azon az úton ami Istennek tetsző vagy a széles világi úton. Nem mindegy, hogy hol járunk, mert a végcél különböző. Na de hiába minden szó ha azt nem Isten vezérli ha Isten nem érinti meg a szíveket érthető okok miatt. Az okok nyilvánvalók, azoknak akik nem érzik szükségét, hogy Istenhez forduljanak, azoknak nincs reményük és bolondságnak tartják Krisztus halálát a fán.

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 1:18-21 CSIA

“A keresztről (feszületről) szóló ige ugyanis ostobaság azoknak, akik elvesznek, nekünk azonban, akik megszabadulunk, Istennek hatalma. Hiszen így írták meg: „Megsemmisítem a bölcsek bölcsességét, s az értelmesek értését elvetem.” Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol ennek a világkorszaknak vitatkozója? Nem tette-e ostobasággá Isten a világ bölcsességét? Miután a világ a bölcselet által nem ismerte meg az Istent az isteni bölcsességben, Isten úgy látta jónak, hogy „ostoba” igehirdetéssel mentse meg a hívőket.”

 

 

Viselkedjünk a hitünk mértéke szerint.

  Viselkedjünk a hitünk mértéke szerint.

PÁL LEVELE A FILIPPIEKHEZ 3:16 CSIA

“Csak éppen, hogy ha valamire eljutottunk már, abban szilárdan meg kell állni.”

 Kedves olvasók. A tökéletességre törekvők, néha nagyon bizonytalanná válnak, azért mert túl lépték a tényleges hitük színvonalát. A vágy vezérlés áldozatai válnak. Az idézet ige vers éppen arra utal, hogy amit tényleg befogadtunk az Isten igéjéből, ami bele gyökerezet a szívünk mélyébe, ahhoz tartsuk magunkat. Nem a magasságosság látszatát keltve. De igazából arra törekedve, hogy minél nagyobb hitre térjünk. Ebbe a hibába sokan beleesnek, amikor túl gondolják a helyzetüket, tényleges állapotuknak nem megfelelő életet élnek. Eléggé sok bizonyítéka van annak, amikor azok lépnek fel nyilvánosan akiket az Úr nem hívott ki. Úgy értem, hogy mutogassák magukat mennyire ismerik az igét.

 De nem is arról van szó, hogy ki minek felel meg, hanem arról, hogy milyen kárt okoz magában az az ember, aki azt generálja amit Isten nem adott neki. Valaki fel tudja fogni, hogy ha azt teszem amit Isten nem mondott nekem, és mégis a saját egómmal törekszem megvalósítani?

  Na jó, én sem vagyok mentes ettől teljesen, de annyi az én szerepem, hogy erről írjak, tetszik vagy nem ez majd elválik Isten előtt.

 Annyi tapasztalatom van már, hogy ismerem az emberek hozzáállását akármit is közölnek. Most már mentes vagyok minden vallási befolyásnak. A római utat elhagytam. De ez nem is lehet másképp, mert az emberiség nem egy, hanem számos ideológián nevelkedett, a külső befolyások a források különbözőek. Még ha keresztény is, akkor is a körülmények határozzák meg a viselkedését. Ahhoz, hogy ne úgy legyen, az ige teljességét kell befogadni, nemzetiségi hovatartozás nélkül. 

 A kezdő ige igenis arra szólít fel, hogy ne legyünk képmutatók. Úgy viselkedjünk úgy beszéljünk amiben már szilárdan hiszünk, állunk. Ha kevés akkor is teljes, ha sok akkor is teljes Isten szemében. Mert minden ami van az tőle van, a hit és a hitetlenség is. Hiszen tudjuk, hogy az ember nem lehet annyira bölcs és teljességében hívő, ahogy azt elvárhatnánk magunktól, pláne Isten sem kívánja ezt, mert tudja mire vagyunk képesek. Isten nem vak nem süket, ezért nincs semmi előtte takarva. Ezért azt akarja amit mi nem igazán akarunk, hogy legyünk őszinték Isten de nem csak Isten előtt, hanem általában . Ez egy kihívás számomra is, mert néha észre kell vennem, hogy nem vagyok őszinte, nem a hitem szerint cselekszem. De ez egy más téma lenne, amibe most nem lenne elég időm belemenni.

 Nagy nyereség Istentől az, ha valaki meg tud állni a kihívásokkal szemben, főleg akkor amikor a legközelebbi testvérekkel, családtagjaikkal vannak ellentmondásai az ige és szellemi ellentétek kapcsán. Sőt, teljesen más az is, ha arrogáns módon jelenik meg ez a vita. De nagyon kell figyelni arra, hogy a hit ami bennünk van, az igaz hit vagy csak ámítjuk magunkat. Mert ha nem vagyunk állhatatosak abban amit befogadtunk, akkor vereséget szenvedünk úgy a világ kisértéseivel szemben, úgy a vallások ideológiával szemben.

 Az igaz hit még ha nagyon egyszerű, nem hódol be a világnak. Nálam ez egy hosszú folyamat, de hála az Úrnak az vagyok ami vagyok, engem lelkesít az ha szót ad nekem. Szerintem nem magamtól teszem, amit teszek. Ha nem Ő, akkor egész mással foglalkoznék, de ebben találom meg az örömömet. De ne botránkozzatok meg azon, hogy nem olyan stílusban írok ami megszokott. Ritkán írok magamról, sőt soha, de ma mégis ezt tettem. 

 

Isteni megbocsátás.

  

 Isteni megbocsátás.

“Ha azt mond­juk, hogy nincs bű­nünk, ma­gun­kat csap­juk be, és nincs meg ben­nünk az igaz­ság. Ha meg­vall­juk bű­ne­in­ket, ő hű és igaz, hogy meg­bo­csás­sa bű­ne­in­ket, és meg­tisz­tít­son min­ket min­den ha­mis­ság­tól.” (1Jn 1, 8)

 “Mit mond­junk te­hát? Meg­ma­rad­junk a bűn­ben, hogy a ke­gye­lem an­nál na­gyobb le­gyen? Sem­mi­kép­pen! Mert akik meg­hal­tunk a bűn­nek, ho­gyan él­het­nénk még ab­ban?” (Róm 6, 1).

 Az ember bűnben születik, ez már nyilvánvaló. De ez csak egy tudás is lehet és így is maradhat, ha Isten szelleme nem érinti meg a belső ember szívét, akkor történik meg az amit az írások közölnek a megtérésről. Könnyű azt beismerni, hát igen, nem vagyok tökéletes, de azért vannak jó oldalaim. A fenti ige azt mondja, hogy csakis az igazság tudja leleplezni állapotunkat, felhozza a szív titkait a jót és a rosszat, és elénk állítani. 

 Az ige befogadása jelenti az igazságot, az Isten szava ami megérint és szabad utat kap a szívünkhöz, hogy ott találjon otthont. Ennek az eredménye a bűnvallás és annak a következményei. János első levelében ha elolvassuk az első fejezetét, megtudjuk, hogy mi az a teória és a gyakorlat. A demagóg ember kedveli az igét olvasni, mert abban gyönyörködik, de ha rá nem hat érvényben az ige, akkor úgy marad ahogy volt, a tudása gazdagabb lesz de a szíve változatlan. Az érzéki ember érzelmileg viszonyul Krisztus halála iránt. Megkönnyezi Krisztus szenvedését, elítéli a kor barbárságát, de mégsem hal meg vele és továbbra is a húst követi. Isten Szent Szelleme nem lakozik abban a szívben ami tele van bálványokkal. Mik azok a bálványok?- minden amit Isten utál. Az önmegbecsülés és a hús dicsősége. Szemléletesség kedvéért idézek az ószövetségből, hogy világos legyen miről van szó. Isten ugyanaz ma is és ugyanúgy hat mindenre ami bűn.

 “Ott pe­dig a fi­lisz­te­u­sok Is­ten lá­dá­ját be­vit­ték Dá­gón (bálvány) temp­lo­má­ba és Dá­gón mel­lé he­lyez­ték el”. (1Sám 5)

Mi­kor pe­dig más­nap ko­rán reg­gel föl­kel­tek, íme, Dá­gón is­mét le­esett arc­cal a föld­re az ÚR lá­dá­ja előtt, és feje és két kéz­fe­je le­tör­ve a kü­szö­bön volt, csak a de­re­ka ma­radt meg.” (1Sám 5). Nem férhet meg a szívben Isten és az ember bálványai. 

 Tehát, aki azt mondja, hogy világosságban van és azt imádja amit Isten megvet, az magát teszi hazuggá. “Ha azt mond­juk, hogy kö­zös­sé­günk van vele, és sö­tét­ség­ben já­runk, ha­zu­dunk, és nem az igaz­sá­got tesszük.” (1Jn 1). Ez a hazugság csakis akkor derül ki, ha Isten szelleme az élő ige dolgozik bennünk. Előtérbe helyezzük mindazt amit Isten kijelentett számunkra, még ha az irreálisnak is tűnik számunkra, de ebben van a bizalom és ragaszkodás Istenhez, nem a mi erejünkre hagyatkozva, hanem Isten kegyelmére és mérhetetlen bölcsességét kutatva, biztos úton járva az örökkévalóság felé. De már itt a földön megtapasztalja Isten igazságos jóságát és irgalmát a mindennapi életünkben. Az ilyen szív békés ha Isten lakik benne, attól függetlenül, hogy tudjuk a bűn még él bennünk de képtelen aktivizálódni. A bűn hatalmát a szellem ereje tartja vissza. Jézus Krisztus a közvetítő Isten és az ember között, de ha mégis bűnbe esik, vagyis elesik gyermeke, az Úr megtartja, nem hagyja ott abba az állapotban. De ez is tapasztalás nem teória.

“Ezért min­den­ben ha­son­ló­vá kel­lett len­nie test­vé­re­i­hez, hogy ir­gal­mas és hű fő­pap le­hes­sen az Is­ten előt­ti szol­gá­lat­ban, hogy en­gesz­te­lést sze­rez­zen a nép bű­ne­i­ért. Mi­vel maga is kí­sér­tést szen­ve­dett, se­gí­te­ni tud azo­kon, akik kí­sér­tés­be es­nek”. (Zsid 2, 17)

Az egész írás Istentől ihletett.

 Az egész írás Istentől ihletett.

 PÁL MÁSODIK LEVELE TIMÓTEUSHOZ 3:12-17 CSIA

“ Akik a Krisztus Jézusban istenfélelemmel akarnak élni, azokat mind üldözni fogják. Szemfényvesztő, rossz emberek előre törik magukat, hogy még rosszabbra jussanak. Tévelyítenek és eltévelyednek. Te azonban maradj meg azokban, amiket tanultál, s amikben hívővé lettél, tudva kitől tanultad, és mert kisgyermek korodtól ismered a szent írásokat, melyek képesek bölccsé tenni téged annak a menekülésnek dolgában, mely a Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül lelhető. Az egész írást Isten sugallta s hasznos az a tanításra, meggyőzésre, helyreállításra, igazságosságban való nevelésre, hogy az Isten embere az eklézsiába beilleszthető legyen (Isten embere tökéletes legyen), minden jó munkára felkészített.”

 Sokan azt gondolják, a keresztényi nyugat eléggé kényelmes és jómódú társadalmában, ma már nem üldözik a Krisztus követőit. Most nem a terrortámadásokra gondolok, habár annak is megvannak az okai és okozói. Hanem nagyon jól megvannak egymás mellett a különböző vallási gyülekezetek. A béke amúgy nagyon fontos alapja a vallás gyakorlásának. Semmiképpen nem az a célja egy olyan embernek aki Krisztus követője nem csak szavakkal hanem a hit tetteivel, hogy a békét megbontsa. De mégis ha kimondja mindazt amit Isten sugallt neki, ahogy az apostolok idejében az életével fizetett vagy börtönnel vagy száműzetéssel büntették meg az akkori hatalmak, ma enyhén jelenik meg ez az üldöztetés. Ha gyülekezetbe jár, kizárhatják a más gondolkodás miatt. Hiszen a rendszer mindig kitolja az idegen testet, aki nem oda tartozik. Ha nyíltan meri kimondani azt amit észlelt és az ige is alátámasztja azt, akkor rendbontásnak tartják számon. A béke amúgy látszólagos ott, ahol nem Krisztus a fej az első hanem a katekizmus, elfogadott írásos vagy íratlan úgymond alkotmány. A béke illúziója, nem minden áron kerül megtartásra. Maga Jézus is megbontotta személyével a látszólagos társadalmi békét a farizeusok rendjében. Annyi sok a bizonyítéka annak, hogy nem is idézek az evangéliumból. Az olvasó is ismeri nem szükséges idéznem. 

 A keresztény világ nem egységes, őket csak egy név köti össze akit Jézus Krisztusnak ismernek, de még az sem mindig, hanem a szentek nevei akiket ők képviselnek, vagy egy igesor amit kiemelik a többi fölé, és azt teszik a teljes igazságnak, ez a szektáns viselkedés. De sorolhatnám de nem használ az építésre. 

 Az egyik legkedvesebb történet számomra János evangéliumában olvasható a vakon született ifjú meggyógyítása és annak következményei. Csak egy részlet belőle ami a mai témánkhoz illik. 

“Erre azt mond­ták neki: Te min­de­nes­tül bűn­ben szü­let­tél, és te ta­ní­tasz min­ket? És ez­zel ki­dob­ták. Meg­hal­lot­ta Jé­zus, hogy ki­dob­ták, és amint rá­ta­lált, meg­kér­dez­te tőle: Hi­szel-e az Em­ber­fi­á­ban? Ő így vá­la­szolt: Ki az, Uram, hogy higgyek ben­ne?

Jé­zus pe­dig azt mond­ta neki: Most már lá­tod is őt, mert aki be­szél ve­led, ő az. Ő pe­dig azt mond­ta: Hi­szek, Uram. És imád­ta őt.” (Jn 9, 34-37). 

 Számos mély gyakorlati tanítás rejlik ebben a 9. fejezetben, erről írtam régebben. Íme a link: https://gabipeti.blogspot.com/2021/09/szellemi-latas.html.

 De most haladjunk tovább. “ Te azonban maradj meg azokban, amiket tanultál, s amikben hívővé lettél, tudva kitől tanultad..”. Ezt tanácsolta Pál apostol Timóteusnak akkoriban. De ez fontos a mai Krisztusban hívőknek is. Nagyon jó dolog az, ha mi ahhoz tartjuk magunkat, mármint Krisztus követői, hogy emlékezzünk, hogy honnan estünk ki, mivé tett az Isten kegyelme, mennyire lett más a gondolkodásunk. Ha igazi megtérés és új felismerésben részesült a lélek, annak nem kell elfelejteni, hogy milyen változások mentek a szívében az előbbi életéhez képest. Főleg a szeretet és a másokhoz való viszonyunk lett jobban láthatóvá. Ahhoz kell a tudatos hitbeli élet, ami az Isten ismeretét jelenti. Térjünk vissza néha gondolatban, mikor érintett meg az Úr és mikor engedelmeskedtünk szavának. Igaz az is, hogy néha nem is ismerjük fel azt a pillanatot, mert az egy hosszú folyamat eredménye is lehet. Azért is, ha egy hívő keresztény családban nőtt fel, nem érzékeli a változást, de ez egy csapda is egyben. Timóteus a példája, hogy annak ellenére, hogy az igét ismerte gyerek korától, neki is át kellett esnie ezen változáson felismerve mindazt amiről vagy akiről szólt Isten az írásokban. Ezt embert válogatja, de a vakságból való gyógyulás azért nem egy elhanyalgotható mozzanat. Amikor felismertük, hogy ki is az akitől minden függ és mindenben Ő az örök élet és szabadulás.

 Timóteus egy részben zsidó származású a nagymamája által ismerhette az írásokat. Még azelőtt mielőtt Krisztust elfogadhatta volna, ő már ismerte az írásokat. De mik voltak akkor az írások. Persze az a Tóra az ószövetség tekercsek könyvei. Amiről Péter apostol így ír. ” És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal, és hajnalcsillag kél fel a szívetekben.” (2Pt 1, 19).

 Mi már sokkal többet kaptunk, mert az a hajnal csillag aki az Úr Jézus Krisztus, már sokkal többet jelent gyakorlatilag mert most már teljes az írás. Az evangéliumban kibontakozott az igazság és az, hogy kiről beszéltek az ószövetségi próféták. Nem csak a kanonizált írásokra gondolt itt a tolmácsoló, a kanonizált Biblia nem a teljes írás, a meghatározásában is benne van. Ez egy válogatott könyv, amit emberek szerkesztettek egybe egy kötetbe, Isten jóvoltából, de nem kizárólag ez az Isten ihletett írásai. Olyan terjedelmes könyvek nem kerültek be például Énok könyve, Ézsdrás könyvei stb. Amit ma apokrif irodalomnak nevezünk. De nagyon sok a hamisítvány. Még a kanonizált Bibliába is belecsúsztak hamis szavak, de ez nem jelenti azt, hogy maga az írás nem Istentől származik. Az írásaim nem elégítik ki azokat akik a teljesség igényét kívánják. Nem tökéletesek, de talán gondolat gerjesztők azok számára akik az igazságot keresik. Íme egy régi írásom, amit itt ajánlok. https://mindenbenkrisztus.blog.hu/2021/08/27/uram_tarts_meg_engem.

 Aki tényleg birtokolja mindazt amit Krisztus szellemében tanult, az a Szent Szellem teljességében, vagyis megtöltve Isten józan szellemével, analitikus gondolkodással áldotta meg. Hiszen minden felett, a betűk dzsungele felett is az Isten Szelleme lebeg úgy mint az első időben volt. “Kez­det­ben te­rem­tet­te Is­ten az eget és a föl­det. A föld pe­dig ki­et­len és pusz­ta volt, sö­tét­ség volt a mély­ség szí­nén, és Is­ten Lel­ke ( Szelleme) le­be­gett a vi­zek fe­lett.” (1Móz 1, 2). Ezen a vízen járt Jézus képletesen bemutatva, hogy Ő nagyobb mint a betű, a betű információ de ahhoz kell az Isten Szent Szelleme, hogy tudjunk rajta járni.

Ezen el lehet gondolkodni. Persze a gondolatok is valahonnan jönnek, már ki merre és kire néz vagy fordul, az antennáink merre vannak irányítva. Ha az ige él a szívünkben, biztos jó mederben maradunk a vizek jó irányba sodornak, az Úr szeme irányít és ha netán újból süllyedni kezdenénk, valami oknál fogva, Isten tudja, mert a betű rengetegébe vesztünk és ez az állapot igyekszik megölni a szellemi életet. Az igazi hit viselkedése és megjelenése, mégha nem is tökéletes, az aztán sok problémát okozhat olyan környezetben ahol az igét nem tisztelik vagy felületesek iránta. Többnyire az érzelemre építenek, mert érzékiek, nem a tiszta igazságra. Na de ez egy megkopott lemez. A fontos nem az, hogy mik vagyunk, hanem mit tartunk előnyben, az igazságosságot vagy a hamisságot, talán azért mert ha szeretjük is Istent, de mégsem törődünk a megismerésével, úgy jó ahogy van. Ez az alvásnak a jele. Ez a gyilkos szunnyadás észrevétlenül uralja a lelkünket. De az Úr mindent lát és ma is felhívja a figyelmet ezekre a veszélyekre. A laodiceai gyülekezet a mai képet tükrözi: “ tu­dom a te dol­ga­i­dat, hogy sem hi­deg nem vagy, sem for­ró. Bár­csak hi­deg vol­nál vagy for­ró!

Így, mi­vel lan­gyos vagy, sem hi­deg, sem for­ró, ki­köp­lek a szám­ból. (Jel 3, 15). A kiköpés a szájából azt jelenti számomra, hogy hiába az igehirdetés az ilyenektől, nem Isten szavát hirdeti, még ha azt is elemzi és idézi, Istennek valójában nem szolgál a jóra. 

“ Aki igaz­ság­ta­lan, le­gyen igaz­ság­ta­lan ez­után is, és aki mocs­kos, le­gyen mocs­kos ez­után is, és aki igaz, igaz­sá­got cse­le­ked­jék ez­után is, és aki szent, le­gyen szent ez­után is.

 Íme, ha­mar el­jö­vök, a ju­tal­mam ve­lem van, és meg­fi­ze­tek min­den­ki­nek a cse­le­ke­de­te sze­rint.” (Jel 22, 11).

 

 

 

 

Az alázat és szerénység tanítása.

 

 Az alázat és szerénység tanítása.

“Bi­zony, bi­zony mon­dom nek­tek, hogy aki az én be­szé­de­met hall­ja, és hisz an­nak, aki en­gem el­kül­dött, örök éle­te van, és nem jut íté­let­re, ha­nem már át­ment a ha­lál­ból az élet­re. Bi­zony, bi­zony mon­dom nek­tek, hogy el­jön az óra, és az most van, ami­kor a ha­lot­tak hall­ják az Is­ten Fi­á­nak hang­ját, és akik hall­ják, élni fog­nak.” (Jn 5, 24)

Római Kelemen levele a korintusiakhoz ( apokrif írás részlet).

13. 1. Mindannyian legyünk alázatos lelkületűek, testvéreim, vessünk el magunktól mindenféle felfuvalkodottságot, kevélységet, ostobaságot és haragot, tegyük inkább azt, ami írva van, a Szent Szellem ugyanis azt mondja: „Bölcsességével nem dicsekszik a bölcs ember, sem erejével az erős, gazdagságával a gazdag, aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék, azzal, hogy keresi őt, a jogot és az igazságot cselekszi” (Jer. 9:23-4); de mindezeken túl emlékezzünk Urunk Jézus szavaira, amelyekben a méltányosságra és a türelemre tanított bennünket. 

2. Ő ugyanis ezeket mondotta: 

    „Legyetek irgalmasok, hogy tinéktek is irgalmazzanak,

    bocsássatok meg, hogy ti is bocsánatot nyerjetek;

    ahogyan ti cselekedtek, úgy fognak majd veletek is cselekedni,

    ahogyan adtok, úgy adnak majd tinéktek is,

    ahogyan ítéltek, olyan ítéletben lesz részetek,

    ahogyan szolgáljátok mások javát, úgy fogják a tiéteket is,

    amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek vissza nektek is” (Mát. 5:7, 6,14-15)

3. Erősítsük egymást e parancsolatokkal és ezekkel a rendelkezésekkel, hogy mindezeket a szent és javunkat szolgáló igéket követve alázatos lelkülettel engedelmességben járjunk, 4. a szent Ige ugyanis ezt mondja: „Kire tekintsek le, ha nem az alázatosra, a szerényre, és aki remegve féli szavaimat?” (Ézs. 66:2)

14. 1. Igazságos és Istennek tetsző az, férfiak, testvéreim, ha inkább engedelmeskedünk az Istennek, minthogy azokat követnénk, akik a gyűlöletes lázongás gőgjében és felfuvalkodottságában vezérek. 2. Kárvallásuk ugyanis nem lesz kicsi, minket pedig nagy veszedelem fenyeget, ha könnyelműen rábízzuk magunkat olyan emberek akaratára, akik viszálykodásra és lázadásra uszítanak bennünket, és arra, hogy elidegenítsenek bennünket mindattól, ami jó. 3. Ezekkel a parancsolatokkal és határozatokkal erősítsük magunkat, Teremtőnk irgalmasságának és édességének megfelelően! 4. Írva van ugyanis: „A jólelkületűek lakják a földet, az ártatlanok maradnak meg rajta, ám a gonoszok mind kivesznek” (Péld. 2:21-22). 5 Másutt meg ezt mondja Ő: „Láttam, hogy az istentelen fölmagasodott, Libanon cédrusához hasonlóan naggyá nőtt, de mikor ott keresztülmentem, íme, az már nem volt ott, kerestem a helyét, de nem találtam. Őrizd meg az ártatlanságot, vedd tekintetbe a méltányosságot, mert a békességes embernek van utódja!” (Zsolt. 37:35-37). 

15. 1. Ezért azokkal egyesüljünk, akik istenfélelemmel, békességben élnek, és ne azokkal, akik csak színlelve akarják a békét. 2. Valahol ugyanis ezeket mondja: „Ez a nép ajkával ugyan tisztel engem, de a szíve messze van tőlem” (Ézs. 29:13) 3. és másutt: „Szájukkal áldást mondanak, de szívükben átkoznak” (Zsolt. 62:5) 4. még ezeket is mondotta: „Szájukkal ugyan szerettek, de nyelvükkel már hazugságot mondtak róla, szívük nem járt ott mellette az egyenes úton, és a vele kötött szövetségben sem voltak hozzá hűségesek” (Zsolt. 78:36-38), 5. „Mindezek miatt cselszövő ajkaik némuljanak el, melyek törvénytelent mondottak az igaz ellen” (Zsolt. 31:19); vagy másutt: „Pusztítson el az ÚR minden hamis ajkat, hivalkodó nyelvet, mely azt mondja: - Naggyá tesszük nyelvünket, ajkaink a mi hatalmunkban vannak, ki hát a mi Urunk?! 6. A szegények boldogtalansága, a nélkülözők siránkozásai miatt most fölkeltek – mondja az ÚR – szabadulást viszek nekik, és bizalmam beléje helyezem” (Zsolt. 12:4-6).

16. 1. Krisztus ugyanis az alázatos lelkületűeké, és nem azoké, akik nyája fölé tolják magukat. 2. Az Úr Jézus Krisztus, aki Isten fölségének kormánypálcája, nem másokat megvetően gőgösködve jött a világba – bár megtehette volna ezt is –, hanem alázatos lelkülettel, ahogyan a Szent Szellem szólott róla; ugyanis ezeket mondotta: 3. „Uram, ki hitt volna szavainkban? és az ÚR karja kinek tárult fel? Jelenlétében híreszteltük, hogy olyan volt ő, mint gyermek, mint szomjas földben a gyökér; alakja nem volt, sem dicsősége, hiszen láttuk, nem volt alakja, sem bájossága, az alakja nem volt tiszteletkeltő, az emberek megvetették. Csapásokkal sújtott, megvetett ember volt, tudta, hogy a gyengeségek elviselésében elfordulnak arcától, megvetik, és senki sem emel szót érte. 4. A bűneinket ő hordozta, a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mi pedig azt gondoltuk, méltán van ő a gyötrelmek közepette, a fájdalmakban és a gonoszok között. 5. Sebeit a mi bűneinkért kapta, a törvényszegéseink miatt lett gyenge ő. A mi békénk fenyítéke rajta volt, sebhelyeiből nyertünk gyógyulást. 6. Mindnyájan, mint a juhok tévelyegtünk, az ember kóborolt a maga útján; 7 ám az ÚR őt adta át bűneink miatt, és a bántalmazásokban nem nyitotta ki a száját. Úgy vezették őt, mint a leölésre szánt bárányt, és ahogyan a juh némán áll nyírója előtt, ő sem nyitotta meg a száját. Megaláztatásában elvétetett ítélete. 8. Nemzedékét ki fogja elmondani, mert élete elvétetik a földről. 9. Népeim bűneiért ment a halálba. 10. Temetéséért gonoszokat adok cserébe, és gazdagokat haláláért, mert törvényszegést ő nem követett el, semmiféle csalárdságot nem lehetett találni ajkán, az ÚR akarta őt megtisztítani a csapásból. 11. Ha odaadjátok bűneitekért, lelketek végig látni fogja élő magvatokat. 12. Az ÚR akarta őt kiragadni lelkének fájdalmából, és megmutatni neki a világosságot, megértéssel formálni, az igazat igazzá tenni, ki sokakért helyesen szolgált, ki azok bűneit hordozta. 13. Mindezek miatt sokakat örököl ő, erősségek fegyverzetét kifosztja, mert halálra adták lelkét, és a törvényszegők közé számították. 14. Sokak bűneit hordozta, és azok bűneiért adatott át” (Ézs. 52:1-12) 12 Egy másik helyen ugyancsak ő mondja: „Én pedig féreg vagyok és nem ember, emberek gyűlölete és a nép megvetettje. 16. Mindenki, aki csak rám tekint, kinevet, száját húzza, és a fejét csóválja: - Az ÚR-ban reménykedett, hát mentse meg őt, szabadítsa meg őt, ha akarja” (Zsolt. 22:7-9). 17. Látjátok ti is, férfiak, szeretteim, mekkora példakép adatott nekünk! Ha az Úrnak ilyen alázatos lelkülete volt, akkor mit tegyünk mi, akik őáltala kegyelmének igája alá mentünk? 

17. 1. Legyünk követői azoknak is, akik kecske- vagy báránybőrbe öltözve jártak és hirdették Krisztus eljövetelét, a prófétákról beszélünk, Illésről, Elizeusról és Ezékielről, meg azokról, akik ezekhez csatlakoztak, vagy tanúságot tettek. 2. Nagyszerű tanúságot mutatott fel Ábrahám, akit Isten barátjának tartottak. Az ÚR dicsőségét szeme előtt tartván alázatosságban mondotta: „Én azonban csak föld és hamu vagyok” (I.Móz. 18:27) 3. Jóbról pedig ez van írva: „Jób igaz ember volt, megvádolhatatlan, istenfélő, minden szempontból kifogástalan és minden rossztól távol tartotta magát”, 4. mégis, ilyenképpen vádolta magát: „Senki sem mentes a szennytől, még ha az élete egyetlen napig tartana is” (Jób. 14:4-5). 5. Mózest egyedül nevezték hűségesnek Isten egész házában, és engedelmessége által ítélte el Isten Egyiptomot a rájuk mért fenyítékek és csapások által; de ő, aki oly nagy dicsőségnek volt részese, nem lett felfuvalkodott beszédeiben, ellenkezőleg, mikoron a csipkebokorból hallotta a parancsot, így szólt: „Ki vagyok én, hogy engem küldesz, nehezen beszélek, a nyelvem lassú” (II.Móz. 3:11) 7. Másutt pedig ezt mondotta: „Én csak fazékból kicsapott gőz vagyok” (vö. Assumptio Moisis?). 

18. 1. Mit mondjunk Dávidról, aki ugyancsak igen szép tanúságtételt mutatott fel nekünk?! Őhozzá így szólott az Isten: „Dávidban, Jessze fiában, szívem szerinti férfira találtam, örökkévaló kegyelmem olajával kentem fel őt” (Zsolt. 89:21) 2. Mire ő ezeket mondotta Istennek: „Irgalmazz nekem Isten, nagy irgalmasságod szerint, mérhetetlen könyörületességedben töröld el bűneimet! 3. Moss meg engem törvényszegéseimtől, bűneimtől tisztíts meg engem, mert a törvénnyel ellenkező tetteimet ismerem, a bűneim előttem vannak szüntelen! 4. Egyedül teellened vétettem, színed előtt tettem a rosszat, hogy igaznak bizonyulj szavaidban, ítélkezéseidben győzelmet arass. 5. Íme, én a törvénytelenségben fogantam, bűnökben szült anyám engemet! 6. Íme, te az igazságot szereted, és feltárod előttem bölcsességed elrejtett és titkos dolgait! 7. Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok, moss meg engemet, és a hónál is fehérebb leszek! 8. Meghallgatásom után add meg az örömöt és az ujjongást, hogy örvendjenek megtört csontjaim! 9. Fordítsd el arcodat bűneimtől, töröld el minden törvényszegésemet! 10. Tiszta szívet teremtsél bennem, Isten, és az egyenes lelket újítsd meg bensőmben! 11. Ne vess el engem színed elől, Szent Szellemedet ne vond meg tőlem! 12. Add vissza nékem az üdvösség örömét, kormányzó szellemmel erősíts engem! 13. A törvényszegőket megtanítom utaidra, az istenteleneket visszatérítem hozzád! 14. Szabadíts meg a vértől, Isten, üdvösségem Istene! 15. Nyelvem örül igazságodnak, Uram, nyisd meg szájamat, és az ajkaim hirdetni fogják dicséretedet. 16. Ha leölt áldozatot kívánnál, megadnám, de a véres áldozatban nem találsz örömöt. 17. Leölt áldozat Istennek a töredelmes lélek, a megtört és alázatos szívet Isten nem veti meg” (Zsolt 51:3-19).

Mi is voltunk fiatalok.

  Mi is voltunk fiatalok.

PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 12:1-2 CSIA

 “Esengek hozzátok, testvéreim, hogy testeteket az isteni irgalmasságon keresztül állítsátok oda élő, szent, Istennek kedves áldozatul, ez legyen a ti istentiszteleti szolgálatotok, mely az igének megfelel. Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata.”

 Nagy nyereség az ha fiatal kortól kezdve egy hívő lélek olyan értelemmel rendelkezik, nem szülői kényszer alatt, hogy képes ellenállni a világ szellemének, arra a szűk útra lépve ami ha nem is olyan egyszerű mert áldozattal jár, de mégis Isten akaratát keresi. Ehhez isteni irgalmasságon keresztül kerül sor. E nélkűl, Isten irgalmas hozzájárulása nélkül a fiatal hívő gyötrelmes életet élhet meg. Meg akar felelni Isten igéjének mert olvassa a Bibliát, de nem sikerül mégse amit szeretne. Ettől el is szomorodhat. Ha figyelmesek vagyunk a fenti igében meg van a megnyugtató szó is. “….próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata.” Ha nem megy azonnal, várni kell néha évtizedeket, persze nem tétlenül. Az a szó hogy irgalom nem üres kifejezés. Maga az Úr mondta, “Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mt 9, 13). Isten a megbocsátást és a kegyelem gyógyirját alkalmazza irántunk. Az fontos azért, hogy azon az úton maradjunk amin meg is tapasztaljuk Isten irgalmasságát a mindennapjainkban, ha az Úr arca előttünk van és felfedezzük Krisztus szépségét a kegyelmi szolgálatában, hogy megtudjuk tapasztalni a mindennapi életben , hogy Ő mindig velünk van, akkor is ha elfáradtunk az igyekvésben. Ő vagyis az Úr soha nem mutatja hátát, nem fordul el senkitől akik Őt követni akarják. Ezért is próbálkozunk kutatni, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata. Igen jó szándék ez részünkről, nem beszélve arról, hogy az Úr az ilyen lelkeket különösen figyeli, mert az a célja, hogy kivezesse e világ ránehezedő súlyától és a saját igájával cserélje fel ami sokkal könnyebb. 

 AZ ÖRÖHÍR MÁTÉ SZERINT 11:28-30 CSIA

 “Jöjjetek hozzám mind, akik elfáradtatok és teher alatt éltek. Én nyugalmat adok nektek. Az én igámat vegyétek magatokra és tanuljátok el tőlem, hogy szívből szelíd és alázatos vagyok, és nyugalmat találtok lelketeknek! Mert az én igám boldogító és a terhem könnyű.”

 Bizony ezt megtapasztalni amit az Úr mondott, nem megy egy varázspálca legyintéssel. Előbb megy a keresés, hiszen a lelkes fiatal aki öszintén Krisztust akarja követni, én nem is kételkedek azon, hogy teljesíteni akar mindent amit elolvas vagy hall a szentírásból. Ez egy normális állapot, csakhogy súlyosan nehezedik a lelkére, testére ez a buzgóság, mert mindent azonnal akar. Ez egy tiszta akaratnak tűnik, de türelmetlenség jele. Többször elfajul ez a törekvés és kárt okoz Krisztus szabadságában. A Szent Szellem kenete ha megvan rajta, biztosan nem fog végleg eltévedni, de nem lesz könnyű a visszatérés a jó és szűk útra. Áldozatot kell mindenért hozni, minden olyan dolgot el kell hagyni ami akadályozza az előrehaladást az örökkévalóság felé. Az én meglátásom szerint amit tapasztalni lehet a keresztény világban, a fiatalok elkerülik azt amit az ige hirdet komplett egységében. Fesztiválokat rendeznek és jól érzik magukat, a szószólójuk a színpadon pedig az erre kiválasztottak csak arra figyelnek nehogy az igével elrontsák az ünnepet. A szolgálóknak azért figyelembe kell venni, hogy ne e világ divatját kövessék. Ha igazi szolgálók valójában. 

“Nem tud­já­tok, hogy akik ver­seny­pá­lyán fut­nak, mind­nyá­jan fut­nak ugyan, de csak egy nyer ju­tal­mat? Úgy fus­sa­tok, hogy el­nyer­jé­tek. Azok pe­dig, akik részt vesz­nek a ver­seny­ben, min­den­ben ön­meg­tar­tóz­ta­tók. Ők azért, hogy el­her­va­dó ko­szo­rút nyer­je­nek, mi pe­dig azért, hogy her­vad­ha­tat­lant. Én pe­dig nem cél­ta­la­nul fu­tok, és nem úgy vi­as­ko­dom, mint aki le­ve­gőt vag­dos, ha­nem meg­sa­nyar­ga­tom a tes­te­met, és szol­gá­vá te­szem, hogy amíg má­sok­nak pré­di­ká­lok, én ma­gam ne­hogy al­kal­mat­lan­ná le­gyek.” (1Kor 9, 24-26).

 Na de ez is csak utópia azok számára akik az élvezeteket hajszolják. Mindennek megvan az ideje, mondja a prédikátor. “ Minden­nek meg­van a ren­delt ide­je, és meg­van az ide­je az ég alatt min­den ese­mény­nek.” (Préd 3).

 Nagyon remélem én is, hogy nem vesztek el a fiatalságom törekvései az Úrban. Ha nem is tökéletesek de a tökéletesség keresése a jó út amire az Úr helyezett sok bukdácsolás és elhidegülés közepette. De most sem merem azt mondani, hogy állok, mert ha állhatatosságom próbára lenne téve, nem tudom, hogy mi jönne ki belőle.” Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” (1Kor 10, 12). De ezeknek a próbáknak is megvannak a jótékony haszna, hiszen egy ember sem ismeri önmagát addig amíg felszínre nem jönnek a hiányosságai. 

“Ahogy az ezüs­töt té­gely­ben és az ara­nyat ke­men­cé­ben pró­bál­ják meg, úgy az em­bert az­zal, ha di­csé­rik”. (Péld 27).

“Ahogy a víz tük­rö­zi az ar­cot, úgy tük­rö­zi az em­ber szí­ve az em­bert”. (Péld 27, 21). 

 

 

Szellemi hierarchia.

  Szellemi hierarchia.

“Ami kez­det­től fog­va volt, amit hal­lot­tunk, amit sze­münk­kel lát­tunk, amit szem­lél­tünk és ke­zünk­kel érin­tet­tünk az élet­nek igé­jé­ről – az élet meg­je­lent, lát­tuk, ta­nú­bi­zony­sá­got te­szünk róla, és hir­det­jük nek­tek az örök éle­tet, amely az Atyá­nál volt, és meg­je­lent ne­künk –,amit hal­lot­tunk és lát­tunk, hir­det­jük nek­tek, hogy nek­tek is kö­zös­sé­ge­tek le­gyen ve­lünk, és­pe­dig a mi kö­zös­sé­günk az Atyá­val és az ő Fi­á­val, Jé­zus Krisz­tus­sal.” (1Jn 1, 1-2).

 Kedves olvasók, az utóbbi időben néhányszor megosztottam az apokrif írásokból arra buzdítva az olvasókat, hogyha már tényleg erősek ahhoz , hogy meglátják ezekben az írásokban Isten sugallatát, akkor hasznára is válhat a megismerésre. De ezek az írások szerintem, kisegítő jellegűek. Nem képezik az újszövetség örömhír alapját. Vagy többször kibontják azokat a gondolatokat amik az evangéliumokban és az apostolok leveleiben röviden vannak megfogalmazva. Ahhoz, hogy valaki merjen elfogadni egyes ( nem mindegyiket) írásokat, hogy ne tegyen kárt szellemi életükben, ahhoz Isten Szelleme szükséges. Ha Isten szelleme bennünk van olyan mértékben, hogy fel tudjuk ismerni az igazat, vagyis látjuk mi a hamis és mi az eredetiség, akkor ezek az apokrif írások jótékonyan hatnak szellemi életünkre. És ha felismeri a fordítók által becsempészett kifejezések pontatlanságát az ige az Isten szava kontextusa ellenében, akkor azt lehet mondani, hogy az apostolok tanításait már bírtokolja a tudatunk és közösségünk van Krisztussal az apostolok tanításain keresztűl. A fenti idézet is arra irányul, hogy azok akik testben látták az Urat, azok lehettek csak apostolok egy kivételével, Pál apostol volt az aki a damaszkuszi úton találkozott a feltámadt Krisztussal, ő megkapta ezt a kiváltságot, hogy a pogányok apostola legyen. Ezért azok akik még a hit kezdetén vannak, vagyis még gyermekek, tapasztalatlan és felismerésben nem teljesek, azoknak de nem csak nekik ajánlja János apostol, hogy ne tévelyegjen az aki szeretné megismerni Istent akaratát. 

“Írok nek­tek, gyer­me­kek, mert bű­ne­i­tek meg­bo­csát­tat­tak az ő ne­vé­ért. Írok nek­tek, apák, mert meg­is­mer­té­tek azt, aki kez­det­től fog­va van. Írok nek­tek, if­jak, mert le­győz­té­tek a go­noszt. Írtam nek­tek, gyer­me­kek, mert meg­is­mer­té­tek az Atyát. Írtam nek­tek, apák, mert meg­is­mer­té­tek azt, aki kez­det­től fog­va van. Írtam nek­tek, if­jak, mert erő­sek vagy­tok, Is­ten igé­je meg­ma­rad ben­ne­tek, és le­győz­té­tek a go­noszt.” (1Jn 2, 12-13).

 Úgy ahogy a testünk születésünktől fogva növekszik, úgy az újszülött Isten gyermeke is növekszik ha nem torzul vagy megáll a fejlődésben. Ez úgy lehetséges, amikor a tudás nagyobb mértékű a hitnél. Az úgy néz ki mintha egy gyermek testére egy felnőtt fejét ültetnének. Nagyon sokan ilyen torz állapotban vannak akik jól ismerik a bibliát és mégsem fedi a valódi hitet. Vagy többször áthág a képmutatás állapotába, hiszen nem úgy viselkedik ahogy a hitének a színvonala megengedi. De igaz az is, hogy ez is egy átmeneti állapot egy Isten gyermekénél, mert az lehetetlen, hogy az Úr aki szereti őt, hagyja, hogy elsorvadjon? Nem lesz az így, mert nem erre választotta ki Isten az Úr gyermekeit, hogy megálljanak az úton az örökkévalóság felé. Aki szereti Istent az ragaszkodik is hozzá természetes nem mesterséges hittel amit jelenleg birtokol, hiszen nem mindenkiben van hit. De akiben csak egy gyenge szikrányi hit is van, azt ajánlja János apostol, hogy legyen szorgalmas a tanulásban a Krisztus megismerésében az apostolok az evangélisták és akit csak elküldött az Úr, hogy szellemi örökség megőrzése által építse Isten házát, addig amíg be nem telik az a szám amit Isten előre eldöntött.

“Nek­tek, po­gá­nyok­nak pe­dig azt mon­dom: Amennyi­ben te­hát én a po­gá­nyok apos­to­la va­gyok, di­cső­í­tem a szol­gá­la­to­mat, …(Róm 11).

“Mert nem akarom, testvéreim, hogy magatokat bölcsnek tartva ne tudjátok meg ezt a titkot, hogy Izráel megkeményedése csak részleges, ameddig a pogányok teljes számban be nem jutnak.” (Róm 11, 25).

 Tehát, a szellemi életben is fennáll a hierarchia, persze nem olyan durva módon ahogy az a világban van. De az itt élő testvéreknek ha kegyelmi ajándékuk van az Úrtól, hogy képesek tanítani és így építeni Isten Egyházát, ennek ellenére egyenrangú testvérek maradnak semmivel nem dicsekedhet és megkülönböztetve magát másoktól, még öltözetben sem. Hiszen a mennyeknek országának polgárai most itt a földön tükrözik a jövő állapotát, nem a húst hússal megkülönböztetve, csakis az apostoloknak van kiemelt helyük a mennyeknek országában, azok akik követik Krisztust az apostolok írásai alapján, nem kényszerből lesznek polgárai, azért mert itt a földön hatalmuk volt valaki vagy valami felett, hanem Isten kegyelmével jutnak oda a hit által, nincs különbség. 

Kik vagyunk valójában.

 Kik vagyunk valójában.

“Ti vagy­tok a vi­lág vi­lá­gos­sá­ga. A he­gyen épült vá­rost nem le­het el­rej­te­ni. Lám­pást sem azért gyúj­ta­nak, hogy a véka alá rejt­sék, ha­nem hogy a lám­pa­tar­tó­ra te­gyék, és vi­lá­gít­son min­den­ki­nek a ház­ban. Úgy tün­dö­köl­jék a ti vi­lá­gos­sá­go­tok az em­be­rek előtt, hogy lás­sák a ti jó tet­te­i­te­ket, és di­cső­ít­sék a ti mennyei Atyá­to­kat”. (Mt 5, 14-15).

 Valaki úgy határozta meg modern szójárással, hogy Krisztus követői fénylények. “Ismét szólt hozzájuk Jézus, és azt mondta: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8, 12). Az ember entitása annak felel meg, milyen információ áradatnak lesz a követője. Valaki azt is mondhatja, hogy ez már filozófia. De a Biblia ó nyelvezetét a mai szójárásában igenis egy is ugyanazt jelenti, csak meg kell fejteni és érteni. Az hogy az ember nem sajátja magának ez is már nyilvánvaló. Egy drogfüggő egy totál alkoholista ékes példája annak, hogy az ember mennyire függ a külső behatásoktól. Előbb az élvezetek aztán a gyötrelmei ezeknek a hatásoknak a gyümölcsei. Ez a sátán “terülj asztalkám”-ja. De ki generálja ezt, hiszen az ember Isten képére és hasonlatosságára volt teremtve, ezzel együtt fénylénynek alkotta, mert Isten az éden kertbe helyezte ahol minden világos és fény volt, kűlső hatásoktól mentes környezetben. Egyet kivéve, a jó és a gonosz tudás fája, amit Isten ültetett az élet fája mellé nem véletlenül. Ez az egyszerű példája annak, hogy Ádámnak akkor még volt saját választási joga, ha így felületesen nézzük. Szerintem akkor sem azt tette amit tenni kellett volna, ezen Isten szeme volt és akarata. Én annak a híve vagyok, hogy Istennél nem létezik más alternatív történelem. Például, ha nem így akkor úgy, ezt én nem fogadom el, gondolom, hogy bennem is van annyi értelem amit úgy hiszek, ahogy hiszek. 

 Tehát az ember Ádám esése után elvesztette a fényét önmagában. Ezek után már nem szabad akarattal rendelkezik, de hogyan is lenne saját akarata ha a sötétben él és rá van utalva egy magasabb identitású lényre aki vezeti vakon. Az az entitás vagy magas frekvenciájú arkangyal akit népiesen ördögnek neveznek az emberek, általa kiválasztott helytartókkal irányítja itt ezt az alacsonyabb szellemi világot. Ezek a sötétség angyalai. “Én ( Krisztus) világosságul jöttem e világra, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben”. (Jn 12, 46).”Ti mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem pedig a sötétségé!” (1Thessz 5, 5).

 Mindazok akiket kivezetett az Úr kegyelmével és eleve elhatározott akaratával, azok bizony a fény a világosság fiai, mert Isten kivásárolta Krisztus véráldozatával a sötétben ülőket a sátán rabságából a bukott angyal tulajdonából.

 A sötétség és világosság egymás ellentéte, vagyis a sötétség a fény hiánya. De talán ezt egy gyermek is tudja. De sokan nem tudják, hogy az ember agya az egy vevő készülék, ezt már a tudósok is bizonyítják. Amikor az ember olvas vagy néz vagy információkat hallgat, vagy alvás közben álmodik, ezek mind kívülről jönnek, amiket vagy Isten vagy a sátán közli. Az embernek a Biblia szerint nem beszél az agyról, mint valami szerv ami termeli a gondolatokat, hanem lelke és szíve van az embernek ami jobban érdekli Istent. Ha az agy csak egy vevő készülék, akkor hol vannak azok az információk amik összegyűltek az emberben és formálják mentalitásukat identitásukat, cselekedeteiket. Igen, ez egy kérdés amit így egyszerűen nem lehet megválaszolni. Képletesen azért megpróbálom. Ahogy egy rádiót is tudunk kezelni rádióállomásokat keresve egy potenciométerrel, vagy gombbal, úgy ez is úgy működik, hogy azt a témát amire szükségünk van felelevenítjük, de nem az agytekervényekben vannak raktározva, hanem a külső de szívbe rejtett hullámhosszon. A hívő gondolati és imái Istennél vannak őrizve.

 A következő idézet egy bizonyítéka annak, hogy a szívünk állapotától függnek a gondolatok, melyik információkhoz vannak bekötve. “Jézus, ismerve gondolataikat, azt mondta: Miért gondoltok rosszra szívetekben?” (Mt 9, 4).

Sok példát lehet felhozni, de az Úr soha nem mondta, hogy az agyatokban van a gondolat vagy a fejetekben. A fej a szentírásban a hatalom jelképe az irányítás jelképe. ” Ő ( Krisztus) a feje a testnek, az egyháznak, ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül, hogy mindenekben övé legyen az elsőség”. (Kol 1, 18). Tehát amivel megtelt a szívünk az lesz a mi meghatározó gondolkodásunk. De ki tölti be azt és hogyan? Ez egy jó kérdés. De a szentírás nem ismeri el a szürke zónát. Vagy sötét vagy világos a szemed, vagyis a fény a világosság uralja szívedet.

” A test lám­pá­sa a szem. Ha azért a sze­med tisz­ta, egész tes­ted vi­lá­gos lesz. Ha pe­dig a sze­med go­nosz, egész tes­ted sö­tét lesz. Ha te­hát a ben­ned levő vi­lá­gos­ság sö­tét­ség: mek­ko­ra ak­kor a sö­tét­ség?” (Mt 6, 22). A szem jelenti számomra a tiszta látást vagy a vakságot, akinek a szeme tiszta tehát világosság lakozik szívében, megtudja ítélni mi a jó és mi a rossz. Tehát képes arra, hogy lássa mindazt ami a szeme elé kerül e világban és szellemi értelmet kap. Azt a szálkát is meglátja amit a testvér szemébe van. Mert van abban is van aki testvér és bennem is van, de azt a szálkát ami az én szememben van gerendának kell, hogy lássam ami gátolja az éleslátást. Az a dolgom, hogy kivegyem. De erre van egy ismerős tanítás az evangéliumban. A Szent Szellem a mi szemünkkel lát ugyanakkor, mert Ő maga vezeti a szívünket oda amit látni kell. Ahová vezet oda kell mennünk, még ha ez érthetetlen is sokszor, de egy biztos, hogy nem visz kísértésbe, ahogy tévesen van lefordítva a “miatyánk” imában. 

 Térjünk rá egy igen elhanyagolt vagy túlságosan átértelmezett igevers részletére amit fent idéztem. 

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 5:15,16 CSIA

 Mécsest sem azért gyújtanak, hogy véka alá tegyék, hanem a mécslábra, onnan világít mindenkinek, aki a házban van.

 A ti világosságotok is úgy ragyogjon fel az emberek előtt, hogy mikor nemes tetteiteket látják, mennyekben lakó Atyátokat dicsőítsék!”.

 Remélem, hogy az olvasó észrevette a két versben rejlő enyhén észrevehető de merőben más és más közegről van szó. A 15. versben a fény a házban a 16. versben pedig az emberek előtt, azok előtt akik téged ismernek és közelben vannak. Jézus is a szolgálatát előbb a házban kezte, vagyis Júda, Izrael házában aztán a pogányokat is felvilágosította tetteivel bizonyítva, hogy Ő Isten mellől jött, sokan közülük dicsőítették Istent, lattán cselekedeteit. 

 Vehet a mai ember egy ilyen magaslatott, hogy azt mondják az emberek róla igaz megítéléssel, hogy Isten lámpatartóra helyezte a házban? Nem a magas szószékekre gondolok a templomokban a gyülekezetekben, azok emberi tákolmányok az álszerénység, büszkeség jelei, az teljesen más mint amit itt igyekszek kifejteni. A mai világban, AI a mesterséges intelligencia világában a vallásosság is mesterséges világi szellemtől van kibélelve, még ha jónak tűnik és rosszra nem tanít, így mondják az emberek, de elvakít vagyis vakon tartják a hívőket látszólagos Isten szeretetében és változatlan igazságában nem vesznek részt sokan vagyis a túlnyomó többség. De ez a világ történelmének a legnagyobb megtévesztése. 

“Nem meglepő tehát, ha szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat, akiknek végük cselekedeteik szerint lesz.” (2Kor 11, 15).

“A szeretet pedig az, hogy az ő parancsolatai szerint járunk. Ez tehát a parancsolat, mint ahogy kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.” (2Jn 1, 6).

 De, hogy lehet igazságban járni, és engedelmeskedni Istennek ha nincs bennünk az ami mindent megvilágít, tehát az ige vagyis Krisztus szelleme. Az akarat kevés ehhez, az az ember aki csak ebben a földi életben ragaszkodik Istenhez, és csak az a reménye, hogy minden jóra fordul, mert ez a vágya, vagyis vágyvezérelt, az ilyen nem elégíti ki Istent, mivelhogy magában bízik és vallásában leli örömét, nem ismerve Isten mindenható akaratát mindenre nézve. Szívét nem tölti be Isten igazsága és szeretete, ez a tökéletes egység Istent jellemzi. Amikor eljönnek a vallási ünnepek, akkor jönnek elő a sötétség bizonyítékai. Az igazságot nem írja felül a szeretet. Ha szeretjük Istent keressük az igazságot, hogy felragyogjon szívünkben az a hajnal csillag, aki majd eljön érte a földre nem mint kegyelmes Úr, hanem mint igazságot teremtő itélő, megítéli úgy a jót mint a rosszat. Isten a világosságban lakozik mert maga a világosság és a szeretet, aki nincs a világosságban az még sötétségben ül egy ravasz felügyelő rabságában, akinek az egyetlen fogása a hús, azt viszi a kísértésbe és az ember akinek nincs Pásztora az úgy is marad, de Isten megmutatta kegyelmét Jézus Krisztusban, hogy utat mutasson és világítson mint a tüzes oszlop a pusztában így vezette Isten Izrael népét.

PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 8:9-10 CSIA

“ Ti azonban nem a húsban éltek, hanem szellemben, ha csakugyan Istennek Szelleme lakik bennetek. Ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, az nem is övé. Ha ellenben a Krisztus bennetek van, a test holt ugyan a vétek következtében, de a szellem élet azért, hogy igazságosságot munkálhasson.”