Ellemzéses bejegyzés.

  Ellemzéses bejegyzés.

“Kiáltó szó” bejegyzése, nem az enyém, amit itt közzé teszek. Ez nyilvánosan volt feltéve a Facebookra. Általánosan jó meglátás amit itt közöltek, egy két kivétellel amivel nem tudok egyetérteni. Ez a szabad akarat ami nincs, de más is. De a lényeg nagyon is jó és ismeretre vall. Nem célom a fölényeskedés, távol legyen tőlem, de gondolom hasznunkra válik ha egyeztetünk az ige igazságával a szellemi kérdésekben. De itt az idézet:

“Ateistáknak és szkeptikusoknak a sátánról. 

A sátán azon szellemiség fizikai manifesztációja, amely földi jólétet, biztonságot és békességet kínál az embereknek. 

Ebben az egy mondatban tulajdonképpen benne is van a lényeg, ami alapján bárki megállapíthatja egy emberi mozgalomról vagy szerveződésről, hogy a sátántól van-e, vagy Istentől. 

A sátán szó feltételezhetően az arámi 'sata' szóból származik, ami megtévesztést, az élet útjáról való letérítést jelent. 

Ez a szellemiség elülteti az emberek fejébe azt a hiedelmet, hogy minél többet dolgoznak, annál teljesebb és boldogabb lesz a földi életük. Ő a felelős azért is, hogy az emberek Isten nevét a vallási intézményekben tapasztalható jelenséggel asszociálják, és még véletlenül se azzal a szeretettel, amelyet minden egyes ember ,megtapasztalhat, aki szíve mélyén vágyik az igazság ismeretére. 

A Teremtés könyvének alaptézisei a Teremtés könyve nélkül is felismerhetők, megláthatók minden józan gondolkodású ember számára. 

"...ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik;" Rm 1:20 

Azonban a vallások a misztika, és azáltal a nevetség tárgyává tesznek mindent a szkeptikusok és az Isten létezésében nem hívő emberek számára. 

Azt, hogy egy elbukott állapotban vagyunk, még a vak is látja.( vagy nem látja mert vak). Hisz mint tudjuk, senki sem szeretne megbetegedni, mégis mindenki megbetegszik. Meghalni sem akar senki, mégis mindenki meghal. Ennek felfedezéséhez nincs szükség semmilyen vallásra, vallásipari szakemberre. Tehát vallások nélkül is teljesen nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb mindent elveszítünk, amit a testi érzékeinkkel tapasztaltunk. Következésképp ezen az átkozott világon kár görcsölni ( görcs- ölni ) bármiért is, mert azzal csak a végzetünket siettetjük. Feltehetőleg ezért mondja az Úr Jézus, hogy boldogok a szelídek, (akik nem görcs-ölnek) mert ők öröklik a Földet. Avagy ők élnek a legtöbbet itt a Földön. ( ez nem igaz de hagyjuk ahogy van, a szerk. megjegyzése).

Emlékezzünk csak vissza, hogyan kezdődött. 

– Fiam, előbb-utóbb mindannyian meghalunk. 

– Hát ez felettébb érdekes. Megszülettem, hogy ti elmondjátok nekem, hogy meg fogok halni. Nagyon kedvesek vagytok. Van még valami meglepetésetek számomra? 

– Sajnos, igen. 

– Ki vele! Mi lenne az? 

– Tanulni kell, és jó sokat dolgozni. 

– Azt meg minek? 

– Hát, hogy úri ember legyél, gazdag és sikeres. 

– Há' miért? Tán van valami, amit magammal vihetek, amikor meghalok? 

– Semmi. 

– Na most már tényleg elhiszem, hogy szerettek. Először közlitek velem, hogy meg fogok halni, majd pedig a tanulás, a robotolás, a versengés és az uralkodás fontosságáról akartok meggyőzni. Lehetséges, hogy épp emiatt kell meghalni? Mi van, ha épp az a halál oka, amit ti úgy neveztek, hogy az élet célja, és értelme? Vajon mi lenne, ha úgy döntenék, hogy nekem nem lesz életcélom. Mije lehet az embernek életcél nélkül? Tán Élete? 

Hát igencsak boldogok a szelídek, a szegények, az Egyszerűek ( egy- szerűek a magyar olvasók kedvéért ) és a lelki szegények. Mert minél inkább akar valaki uralkodni, avagy minél kontrollmániásabb az ember, annál nyomorultabb, és annál hamarabb lesöprik őt a Föld felszínéről. Ez pedig benne van a Bibliában, de ha nem lenne benne, akkor is elhihetnénk, mert a szemünk láttára történik. ( ez sem igaz, “De az én lá­bam már-már meg­bot­lott, és lép­te­im kis hí­ján meg­tán­to­rod­tak. Mert irigy­ked­tem a ke­vé­lyek­re, ami­kor lát­tam a go­no­szok jó elő­me­ne­te­lét. Mert ha­lá­lu­kig nin­cse­nek kín­ja­ik, és ki­tart az ere­jük. (Zsolt 73, 2-3).” ( szerkesztő véleménye az, hogy nem a mai föld örökösei azok akik szerények stb. hanem a hegyi beszéd arra utal, hogy lesz új föld és azok akik azt öröklik, azok a földet fogják benépesíteni, …) 

Merthogy épp ez az elbukás lényege: az ember olyan akart lenni, mint Isten. Miért, Isten milyen? Úr. Könnyen meg lehet érteni, hogy az édenkertben, más szóval a gyermekkorban az történt, hogy elhittük, hogy minél többet tanulunk, görcsölünk, erőlködünk és kínlódunk, annál nagyobb urak (istenek) leszünk. Belénk lett verve az uralkodási vágy és a kontrollmánia. Nincs az a torzszülött gyermek, aki jókedvéből fogna neki matekozni, és kalkulálni, hogy hogyan lehet elérni, hogy neki több jusson, másnak meg kevesebb. 

Ez volt az ősi kígyó, az ősi hazugság, amelyet szüleinktől és a társadalomtól kaptunk ajándékba rózsaszín csomagolásban, és amely mára többfejű sárkánnyá nőtte ki magát. 

Tehát a sátán, más néven az ördög ( őr- dög, egy szójáték gondolom, mert az őr nem jellemzi a sátánt, szerintem ez túlzás, habár a magyar nyelv ősi és jelentős gyökerei vannak, csak sokszor nem vesszük

 észre) minden lehetséges eszköz által gondoskodik arról, hogy mi elhiggyük, hogy a Menny itt a Földön van. ( persze, hogy nonszensz azt állítani, hogy a meny a földön van, az írások nem azt mondják, hogy itt van a meny, hanem a mennyeknek országa köztetek van.) Ugyanis, aki ezt nem hiszi el, annak nem lesz semmilyen motivációja sem az agyvelő fejlesztésére, sem a szorgos munkára. ( ebben sem értek egyet, hiszen az agyvelő nem forrás, hanem befogadó szerv. Az emlékezet és a tudás Istentől van. Ha az ember demenciában szenved, az nem jelenti azt, hogy mindent elvesztett, hiszen az agy nem őrzi az emlékezetett, az vagy Istennél van vagy olyan helyen amit az utolsó ítéletnél elővesznek, gondoljunk az írott könyvekre, az élet könyve és a cselekedetek könyve.)

 És az ilyen már nem lehet hasznos építője az édenen kívüli édennek, a sátán elképzelt, rothadásra ítélt világának. Ahelyett inkább azon elmélkedik, hogy miképp lehetne visszakerülni abba az állapotba, ahol hatalomvágy, uralkodási vágy és kontrollmánia nélkül lehetne létezni, mint gyermekek. Jézus Krisztus valójában ennek az útját mutatta meg az ő tanítványainak, és az ő tanítványai által nekünk. Azt mondja az írás, hogy nemcsak meghalt, hanem fel is támadt. Talán épp azért, mert nem volt kontrollmániás, ( nem azért) és nem akart uralkodni, Isten úrrá tette őt mindenek felett. Ha pedig feltámadt, minden bizonnyal segít mindenkinek, aki vissza szeretne kerülni abba az állapotba, ahol bőségesen elég nekünk, ha Isten uralkodik, és mi gyermekek lehetünk. És ez nemcsak feltételezés, hanem bibliai kijelentés, és tapasztalat: mindenki, aki segítségül hívja az Ő nevét, megmenekül. ( ez egy kérdés: mitől menekül meg és mikor?). Hogy miként valósul meg az ő segítsége, vagy hogyan vezet minket az ő láthatatlan keze? Hát, Isten tudja. Nem akarom uralni ezt a tudományt. Hisz épp az a lényeg, hogy a saját értelmem, és kontrollmániám helyett végre Teremtőm bölcsességében és megtartó erejében, és gondviselésében bízzak. Különben hogy lehetnék gyermek? ( ez tökéletesen igaz).

Na de térjünk vissza egy icipicit a sátánra, az ördögre, aki a rothadásra ítélt világot és a lélektelen dögöket őrzi. Hol van ő? Honnét irányít? Honnét money-pulál ( manipulál)? A választ megtalálhatjuk úgy a valóságban, mint a Bibliában. Hol van a matematika? A szívben-é, vagy az agyban? Hol van az a hosszú, szürke, tekervényes kígyó? A lábszárcsontban, vagy inkább a koponyában? 

Lássuk csak mit mond az írás: 

"És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak" Jn 19:17 

Szóval akkor hol lett megfeszítve Jézus, és hol feszítjük meg minden nap a gyermeket? Hát a koponyák helyén. Az agyunkban. Na oda van felinstallálva sátán, éppen úgy mint a számítógépekre a Windows 11. ( az agynak más funkciói vannak, az érzékelő szerv, a szívünk az ami választóvíz, igenis a szív az ami a lényeg, hol van a szív? Ott ahol a letétben van a kincsünk vagy a pokol árnyékában vagy Isten szeretetében). 

Szerintetek véletlenül mondja Pál apostol, hogy változzatok el az elmétek megújulása által? 

Na de hogyan újulhat meg az elménk, hogyan lehet kiirtani onnét az ördögöt? Isten fegyverzetével. Jézus beszédével. Persze, csak azoknak, akiket érdekel. Ő azt mondja, hogy a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. A beszédek, amelyeket én szólok néktek, LÉLEK és élet. Magyarul az Ő beszédei képesek lefegyverezni a fejünkben lévő ördögöt, amely a szemeinken, a füleinken, az öt érzéken keresztül ömlik be a lelkünkbe naponta több száz forrásból. ( Persze a fejünk az amit mi okosságnak vélünk, de bizony mondom az én tapasztalt véleményem nem a fejünk okosságától függ, hanem éppen attól, hogy amit itt idézet az író, az Isten fegyverzetétől amit magunkra vesszük. Nagy a különbség, hogy mit értünk ezalatt, mi hol tárolódik).

A sátán tehát benne van a tömegszellemben, a tömeggondolkodásban, a médiában, és minden egyes emberben, akit ez az átkozott világ nevelt. Apukában, anyukában, a székelységben és a magyarságban, az oroszokban és az amerikaiakban. ( főleg a keresztény vallásban, miért? Mert Isten nevével kérkedik, szerk. megjegyzése).

 Mindenkiben, aki sosem kereste az igazságot, aki nem kérte, és nem kapta meg a Magasságos Istentől az újjászületés ajándékát, amiről János evangéliumának harmadik részében olvashatunk. És ahogy terjed a vírus az egyik számítógépről a másikra, úgy ragad rá az ördög is az egyik emberről a másikra. Ezért fontos magunkra ölteni Isten fegyverzetét, amiről az efézusi levél hatodik részében olvashatunk. ( nem eszünkbe vésni, hanem ölteni magunkra, ez megérne egy hosszabb írást).

A lényeg az, hogy Teremtőnk, számunkra érthetetlen módon megad minden eszközt azoknak, akik keresik az igazságot, de senkire sem erőlteti. ( azért mert eleve elrendelt akaratából kifolyólag, nem követi a történteket, hanem alkotója és Ura a múltnak a jelennek és a jövőnek). Ez az egyszerű oka annak, hogy nemcsak a menny létezik, hanem a pokol is. Mindenki szabad akaratából dönthet úgy, hogy elfogadja Istentől az igazságot, és az újjászületés ajándékát, vagy sem.( Na ez az amiben nem tudok egyetérteni. Teljesen másról ír a Biblia. Erről nem is vitatkoznák). Ezért Jézus kijelentése fordítva is igaz: 

Akik nem kérnek, nem kapnak. Akik nem keresnek, nem is találnak. Akik nem zörgetnek, azoknak nem nyitnak ajtót. És igencsak boldogtalanok, akik nem éhezik, és nem szomjazzák az igazságot, mert nem látják meg azt, és szabaddá sem válhatnak azáltal. 

Ingyen kaptátok. Ingyen adjátok!” ( a szerk. véleménye az, hogy Isten nem kényszerít, mert tudja ki tartozik hozzá, és az örömhír azoknak szól akik várták ezt a felszabadító igét aki Joshua, Jézus Krisztus. Ez rejtély számunkra, hogy miképpen választotta ki az erre érdemeseket, ez még a világ teremtése előtt volt Isten akarata; “Aki igaz­ság­ta­lan, le­gyen igaz­ság­ta­lan ez­után is, és aki mocs­kos, le­gyen mocs­kos ez­után is, és aki igaz, igaz­sá­got cse­le­ked­jék ez­után is, és aki szent, le­gyen szent ez­után is. Íme, ha­mar el­jö­vök, a ju­tal­mam ve­lem van, és meg­fi­ze­tek min­den­ki­nek a cse­le­ke­de­te sze­rint.” (Jel 22, 11).

 Itt van vége ennek az írásnak amit a “kiáltó szó” tett közzé, amit én talán nem jogosan osztok meg, mert beírtam a saját gondolataimat, de a féltékenység az igazság iránt győzött. Persze ha ők is testvérek, akkor megbocsátanak ezért. Esetleg nem veszik figyelembe amit hozzátettem.

Miért beteg a gyermeked? 

https://kialtoszo.hu/miert-beteg-a-gyermeked/ 

Így történik a keresztények megtévesztése

https://kialtoszo.hu/igy-tortenik-a-keresztenyek-megtevesztese/

Én bűnös vagyok, de....

 Én bűnös vagyok, de…

Ha magamba nézek, förtelem ami bennem van. Gondolataim ide oda cikáznak ha nincsenek cél gondolataim, pl. ha a munkámra öszpontosítok, vagy olvasom az írásokat. Egy ember napi gondolatai a szakértők szerint több ezer, de még az álmokban is. De én is ezt veszem észre, hogy valami kűlső behatás mégis ér, amit én nem is akarok mégis gondolok. Attól függetlenül , hogy magamat szentnek hiszem, ugyanis ezt írja az Úr, hogy aki Bennem hisz, örök élete van, tehát csakis a szentek Krisztus vérével mosottak öröklik az Isten ránk ruházott szentségét. Ez a mi hitünk, de nem a mi érdemünk. Ez így eléggé büszkén hangzik, de ezt vagy hiszem, vagy nem. Így ír Pál apostol. A belső ember viszontagságairól.

PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 7:14-19 CSIA

 “Tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi, én ellenben hús vagyok, eladva a vétek alá. Hiszen, amit véghez viszek, nem ismerem, mert nem azt hajtom végre, amit akarok, hanem, amit gyűlölök, azt teszem meg. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor egyetértek a törvénnyel: elismerem róla, hogy jó. Így hát többé nem én viszem azt véghez, hanem a bennem lakó vétek. Tudom ugyanis, hogy bennem, azaz húsomban jó nem lakik, mert az akarás ugyan kezem ügyében van, de a jó dolgok véghezvitelét nem lelem magamban. Mert nem a jót teszem, amit akarok, hanem a gonoszt, amit nem akarok, azt hajtom végre.”

Na de ezek a szavak igazából nem a világban való vétkekről az erőszakos viselkedésről szólnak. Inkább a belső ember és az ádámi ember viszontagságainak kritikus ellentmondásairól. A hívő, igazából nem lett jobb az embertársaitól, nem azzal lett jobb, hogy nem iszik szeszes italt, vagy nem dohányzik vagy nem iszik kávét nem eszik disznóhúst, vagy számos káros hatással bíró szereket a tudósok szerint, mert ezek nem különböztetik meg a hitetlen embertől aki ugyan ezektől lemondott vagy nem él vele, azonban teljesen hideg hitetlenségben él. Nem ezek a jelei annak, hogy Isten fiává fogadott. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a jelek amik mondjuk a materialista szemléletben elfogadottá váltak, hogy minden káros az egészségre amit ők megítéltek, vagyis a tudósok megítélnek. Nem mondom azt, hogy nem befolyásolja a szellemi életünket, ha a lelkiismeretünk ellen cselekszünk. Ez lehet bármi, amit hittel elfogadtunk vagy elutasítottunk, annak ellenére mégis másképp cselekedtünk. De a Szent Szellem nem akar konfliktust generálni, hiszen a béke szellemét adta nekünk. Tehát ha a hitünk ellenére rosszat cselekedtünk, annak igazából csak egy oka van, hogy nem vagyunk ura a saját testünkön. Nem is lehetünk, mert ez egy háború a szellemi és a test háborúja, attól függetlenül, hogy Isten szelleme bennünk él. , Lukács evangélistát idézem, így ír: “ A tör­vény és a pró­fé­ták Ke­resz­te­lő Já­no­sig vol­tak, at­tól fog­va az Is­ten or­szá­gát hir­de­tik, és min­den­ki küz­de­lem árán jut oda.

 Könnyeb­ben el­mú­lik az ég és a föld, mint­sem hogy a tör­vény­ből egy pon­tocs­ka is el­vesszen. (Lk 16, 16).

 Mit is jelent az amit itt olvastunk? Hát éppen azt a küzdelmet amit fentebb írtam. A törvény Szent igazsága és a bűn ami bennünk él. De nem lenne teljes az ige ha nem lenne kiút mindenből. A szabadulás Krisztusban van, a szellemi győzelem ami a feszületen a Megváltó Krisztus megtett miértünk akik hitben fogadtuk el mindazt ami megszabadított minket önmagunktól.

“Nincs te­hát már sem­mi kár­hoz­ta­tá­suk azok­nak, akik a Krisz­tus Jé­zus­ban van­nak, mert az élet lel­ké­nek tör­vé­nye Jé­zus Krisz­tus­ban meg­sza­ba­dí­tott té­ged a bűn és a ha­lál tör­vé­nyé­től. Mert ami a tör­vény­nek le­he­tet­len volt, mi­vel erőt­len volt a test mi­att, azt tet­te meg Is­ten, ami­kor a bűn mi­att el­küld­te az ő Fiát a bű­nös test­hez ha­son­ló for­má­ban, és el­ítél­te a bűnt a test­ben, hogy a tör­vény igaz­sá­ga be­tel­je­sül­jön ben­nünk, akik nem test sze­rint já­runk, ha­nem a Lé­lek sze­rint.

Mert a test sze­rin­ti­ek a tes­ti­ek­re tö­re­ked­nek, a Lé­lek sze­rin­ti­ek pe­dig a Lé­lek dol­ga­i­ra. Mert a test sze­rin­ti gon­dol­ko­zás ha­lál, a Lé­lek sze­rin­ti gon­dol­ko­zás pe­dig élet és bé­kes­ség. Mert a test sze­rin­ti gon­dol­ko­zás el­len­sé­ges Is­ten­nel szem­ben, mi­vel nem en­ge­del­mes­ke­dik Is­ten tör­vé­nyé­nek, mert nem is te­he­ti.

A test sze­rin­ti­ek pe­dig nem le­het­nek ked­ve­sek Is­ten előtt.” (Róm 8, 1-7).

Polikárp levele a filippibeliekhez.( részlet).

  Polikárp levele a filippibeliekhez.

CoG

Polikárp levele a filippibeliekhez

Weboldal: www.churchofgod.hu

Az írás letölthető MS Word dokumentum, vagy PDF formátumban is: [doc - pdf].

 Polikárp, és a presbitertársai a Filippiben tartózkodó Isten gyülekezetéhez; A Mindenható Istennek, és a mi Megváltónknak, az Úr Jézus Krisztusnak bőséges kegyelme legyen veletek. 

I. – A FILIPPIBELIEK DICSÉRETE

1. Együtt örvendtem veletek az Úr Jézus Krisztusban, mert az igaz szeretet példáját követtétek, a hozzátok illő módon, és együtt tartottatok azokkal, akiket a szenteknek kijáró láncokba vertek, s amely láncok Isten és Urunk igazán kiválasztott szentjeit megillető diadémek,

2. mert hitetek gyökere erős, amit régtől fogva emlegetnek és a mai napig megmaradt, és gyümölcsöket hoz az Úr Jézus Krisztusban, aki bűneinkért egészen a halálig szenvedett, [de] akit Isten feltámasztott a halálból, megoldva a sír kötelékeit.

3. "Anélkül, hogy látnátok őt, mégis hisztek benne, és a hit dicsőséges és kimondhatatlan örömében vigadtok", amelybe sokan kívántak belátást nyerni, tudván, hogy "kegyelem által vagytok megmentve, nem cselekedetek által", Isten akaratából Jézus Krisztus által.

II. – ERÉNYEKRE VALÓ BUZDÍTÁS

1. "Övezzétek hát fel derekatokat". "félelemmel telve szolgáljátok az Urat" és igazságban, mint olyanok, akik elhagyták a hiábavaló üres beszédet és a sokak eltévelygését, és "higgyetek abban, aki feltámasztotta az Úr Jézus Krisztust a halálból, és dicsőséget és trónt adott neki a maga jobbján". Alávetett neki mindent a mennyben és a földön, és neki szolgál minden szellem, és el fog majd jönni az élők és holtak bírájaként.

2. Ám aki őt halottaiból feltámasztotta, feltámaszt bennünket is, ha akaratát teljesítjük, és követjük parancsolatait, s szeretjük azt, amit ő szeret, ha távol tartjuk magunkat minden igazságtalanságtól, kapzsiságtól, a pénz szeretetétől, hamis vádaktól, hamis tanúskodástól. A rosszért rosszal ne fizessetek, vagy átokért átokkal, ökölcsapásért ökölcsapással, szidalmakért szidalmakkal,

3. hanem emlékezzetek arra, mit mondott az Úr: "Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Bocsássatok meg, hogy ti is bocsánatot nyerjetek, irgalmazzatok, hogy nektek is irgalmazzanak! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek nektek is vissza", és tartsátok emlékezetben: "Boldogok a szegények, és azok, akik az igazságosság miatt szenvednek üldözést, mert övéké az Isten országa!"

III. – AZ ALÁZAT

1. Ezeket a dolgokat nem önszántamból írom nektek az igazságosság felől, testvérek, hanem azért, mert előzőleg ti kértetek meg arra, hogy írjak nektek az igazságosság dolgairól.

2. Hiszen sem én, sem a hozzám hasonlók nem léphetnek az áldott és megdicsőült Pál bölcsességének nyomába, aki amikor nálatok volt, pontosan és állhatatosan tanította az igazság szavait az akkor élő emberek színe előtt, és aki, amikor távol volt tőletek, levelet írt hozzátok, amelyet ha óvatosan tanulmányoztok, tapasztalhatjátok, a nektek adott hit épülését szolgálja majd. 

3. Ez a hit mindannyiunk anyja. Ezt a remény követi, de mindenekelőtt az Isten, Krisztus, és a felebarátaink iránti szeretet áll. Mert aki belülről rendelkezik ezekkel a kegyelmi ajándékokkal, az betöltötte az igazságosság parancsolatait, mert akiben megvan ez a nagy szeretet, az távol áll a bűntől.

Isten határtalan gazdagsága.

  Isten határtalan gazdagsága.

Énok könyve részlet.

I. Könyv [1-36] 

 Az őrangyalok könyve

 Bevezető beszéd az igazakra és a bűnösökre váró ítéletről

 1. 1. Énok áldásának szavai, amelyekkel megáldotta a kiválasztottakat és az igazakat, akik majd a nagy nyomorúság idejében fognak élni (*), amikor minden gonoszság és istentelenség el lesz távolítva.

(* vagy: „ő, aki jelen lesz a megítélés napján, hogy tanúskodjon az ellenség ellen”).

 Kedves olvasók, most biztos azt várják tőlem, hogy elemezzem ezt a rövid részletet, de nem fogom, mert ezek a próféciák már ismeretesek, akik ismerik a Bibliát kézenfekvő dolgok azok amiket az apokrif irodalmak írnak nagyon kifejezően, amik igazából Isten szava is, de nem mindig azok, válogatás nélkül elveszünk a nagyon régi hamis és igaz írásokban, attól függ, hogy milyen szellemiséggel van telve a belső emberünk, mert sok a hamisítvány, de sok írás mint az Énok könyve, tele van Isten kinyílatkoztatásával. Még az özönvíz előtt ismertette a jövőt illetően. Lehet nem a Krisztus követőinek szól útmutatásul, mert ez igazából egy egységes téma, a nagy globális terv nem sugallva csakis Izrael a földi választott népével foglalkozik, inkább az emberiség apokalipszis sorsával, nem is kimondottan Ábrahám népével, de ha úgy vesszük Ábrahám magvai a pogány hívőkkel egyetemben ahogy az írás utólag kinyilatkoztatta, szerintem univerzális amit írt Énok. Nem tér ki a részletekre. Csak erre a fenti idézetre vonatkozólag, hogy a megpróbáltatás időszaka amit az antikrisztus idejében lesz, csakis az Izrael népére vonatkozik igazából aminek célja van, meg azokra a népekre akik ezt elérik. A Gyülekezet, abban az értelemben, akik Krisztus testét alkotják, a megpróbáltatás elől el lesznek ragadtatva a mennyekbe. Őket nem érinti az a rettenetes megpróbáltatás ami eljön az antikrisztus második három és fél utolsó évében. Ezt most nem tudom részletesen kifejteni. Aki tudja az tudja.

 A kérdés, hogy maradt ránk az írás, hiszen Énok a vízözön előtt volt elragadva a mennyben, aztán a vízözön után csak Noé és családja menekült meg. Nem lettek a vizek martalékává az Énok írásai? Bizony nem, mert Isten szava nem papirusz sem kőbe vésett írások, hanem a szívbe vésett azoknak akiket Isten kiválasztott. De aki tudja Ézsdrás is írt olyan könyveket amik mai napig titkosak, amik akkor elvesztek. A sok elveszettnek hitt írások mai napig titkosak, amit Ézsdrás kb 90 könyvet diktált az írástudóknak. Nézetek utána az interneten.

 Énok, Isten igéje szerint vissza jön amikor Illés prófétával együtt lesznek tanúk az Antikrisztus hatalma alatt. Na de ez más téma.

 Ami a Krisztus vére által befogadott pogány népről nem szólhatott senki azelőtt, mert azt Isten titkolta, amíg Krisztus nem halt meg és támadt fel halottaiból. De ha figyelmesek vagyunk, és igazából törekszünk megismerni Isten minden akaratát a jövőre nézve, akkor el kell fogadnunk, hogy Isten csak annak nyitja meg akit arra kiválasztott. Most nem arra kell gondolni, hogy én vagy te vagy az. Persze, hogy ezt akarjuk, de ha mi nem követjük azoknak az írásait akik előttünk voltak, akkor szegények maradunk a felismerésben, és a Szent Szellemben nem gazdagodunk, más szóval nem teljesedik be a szívünk Isten szellemével. Ez nem egy misztikum, ez egy gyakorlat, ha nem a szellemeikkel vagyis a fentiekkel foglalkozunk akkor észre se vesszük, hogy az elménk a hús gondolataivá válnak. Ez sokszor megtörténik, mert azért emberek vagyunk és testben élünk. Ami a kanonizált Bibliát illeti, akkor amikor tekercsek és papirusz írásokban terjedtek az írások, nem voltak összefoglalva egy kötetbe, ennek a megvan a története amikor kezdetét vette a könyvnyomtatás, gondolom az jó, hogy van egy esszenciális Biblia, mert ha ennek a kanonizált Bibliának valami ellentmond valami, akkor igenis, kell elemezni. Mert a magja meg van a hitelessége a kanonizált Bibliának attól függetlenül, hogy az átírásokban vannak eléggé megtévesztő szavak. De az én véleményem az, hogy minden ami elénk kerül vizsgáljuk át ha van szellemi értelmünk. Mert csakis Isten szelleme tud minket az igaz útra terelni. Persze ez is utópia, mert sokan, de lehet, hogy én is, csak egy oldalból látom amit látok. Isten tudja, azért bízzunk benne teljes szívvel, mert igazából nem tudjuk úgy ahogy tudnunk kéne. De nem jelenti azt, hogy mi akik keresik a tudást Isten szelleme által nem ismerhetjük meg azt.

 De mégis a mi tudásunk töredékes, de mégsem kell elhagynia, mert az nem jelenti azt, hogy értelem nélkül maradjunk itt a földi életben.

“A sze­re­tet soha nem fogy el. De le­gye­nek bár pró­fé­tá­lá­sok, el­tö­röl­tet­nek; vagy akár nyel­ve­ken szó­lás, meg­szű­nik; vagy akár is­me­ret, el­tö­röl­te­tik.

Mert tö­re­dé­kes az is­me­re­tünk, és tö­re­dé­kes a pró­fé­tá­lá­sunk:

ami­kor pe­dig el­jön a tö­ké­le­tes, a tö­re­dé­kes el­tö­röl­te­tik. (1Kor 13, 8-9). Tehát, semmi sem ami tökéletlen nem örökli az örökkévalóságot, de ebben az életben mégis megvan a kezdete annak a megismerésének, hogy jobban megismerjük azt aki megmentet minket a halálból, Isten Fia, Jézus Krisztus az.

Az isteni gondviselés tökéletes példája.

 Az isteni gondviselés tökéletes példája.

 A Ruth könyve egy gyöngyszem az írások között. Ez a könyv annyira gazdag Isten útjainak ábrázolásában, hogy ha figyelmesen, imával olvassuk, meglátjuk az egész történelmet Isten terveinek megértését, de nem is akárhogy, hanem a szeretett és a ragaszkodás példaképe tárul elénk. A könyv olvasást igényel, ha tényleg szeretnénk megtudni, hogyan alakult és alakulni fog Isten útja az emberiség és elsősorban Izrael sorsa. Gyönyörködünk abban az isteni bölcsességben, ami elénk tárul. Egy fontos mozzanattal kezdeném ezt az írást, onnan, ahol elválnak útjai a két szeretet özvegyek választásai, ami ténylegesen megmutatja, hogy kiben van még az a ragaszkodás Istenhez. “Ők pe­dig han­go­san to­vább sír­tak. Majd Orpá meg­csó­kol­ta az anyó­sát. Ruth azon­ban ra­gasz­ko­dott hoz­zá.”(Ruth 1). Erre azt lehet gondolni, hát igen Ruth jobban szerette az anyósát. De itt láthatjuk meg igazán, hogy nem erről van csak szó, hiszen Orpá is szerette anyósát és mégis két külön világ volt bennük. De ugorjunk tovább, ami a mai témánhoz tartozik.  

 "Boáz ezt mond­ta Ruth­nak: Ugyan hal­lod-e, édes le­á­nyom! Ne menj sze­de­get­ni más me­ző­re. Ne menj el in­nen, ha­nem ma­radj min­de­nütt a szol­gá­ló­im nyo­má­ban. Sze­med le­gyen a me­zőn, ame­lyet arat­nak, és járj utá­nuk. Íme, meg­hagy­tam a szol­gák­nak, hogy ne bánt­sa­nak té­ged, és ha meg­szom­ja­zol, menj az edé­nyek­hez, és igyál ab­ból, ami­ből a szol­gák me­rí­te­nek". (Ruth 2, 8).

 Boáz, Jézus Krisztus előképe, ábrázata. Ez a könyv, a Ruth könyve azért is értékes számunkra, mert felfedi Isten tervét a népéhez, a Messiáshoz való viszonyát Ruth személyében, úgy ábrázolja ahogyan egy könyv sem az ószövetségben. Ruth, Ábrahám magja aki nem zsidó nem vér szerinti rokonság, de mégis Izrael maradékát képezi. Az Úr ezt az evangéliumban a samáriai asszonyban is megjeleníti, de egészen más oldalról. Pál apostol pedig így ír erről: "Mert nem az a zsi­dó, aki kül­ső lát­szat­ra az, és a kö­rül­me­té­lés sem az, ami a tes­ten kül­ső­kép­pen lát­szik, ha­nem az a zsi­dó, aki bel­ső­kép­pen az, és szí­vé­nek a Lé­lek ál­tal tör­té­nő, nem betű sze­rin­ti kö­rül­me­té­lé­se az iga­zi kö­rül­me­tél­ke­dés, amely­nek di­csé­re­te nem em­be­rek­től, ha­nem Is­ten­től van". (Róm 2, 28). A moábi Ruth személyében látjuk mindezt, a ragaszkodását Izrael Istene iránt, a samáriai asszonyban ( János evangélium 4. rész) pedig látjuk Jézus kiáradó kegyelmét azokra akik a törvény szerint reményt vesztettek az üdvösségre. 

  Ha a Boáz nevét Jézussal helyettesítjük, akkor egy világos képet kapunk ennek a történetnek a mondanivalójáról. 

 De most arra hegyezzük fülünket, mit mond számunkra ez a fenti igerészlet. 

 Mikor Ruth Boáz látókörébe kerül, akkor személyes kapcsolat alakul ki közöttük, a jövendőbeli feleségének tanácsot ad hogyan és mit kell tennie. A legfontosabb mondanivaló számunkra itt ebben a részben, hogy az Úr maga Boáz személyében tanácsolja, hogy a szemünk a figyelmünk legyen azon a mezőn ahol megy az aratás. Itt nem az angyalokról szól a világ vége aratásáról, hanem azokról az emberekről a szolgákról akik Isten mezején munkálkodnak. Boáz azt tanácsolja mint földbirtokos akinek hatalma van mindenre és mindenkire, hogy a szeme arra a mezőre irányuljon ahol minden Isten birtokában van és minden ami ott történik a mennyeknek országa. Ruth az aki elnyeri Boáz tetszését, vagyis kegyeibe fogadja de nem azonnal lesz minden az övé, az csak akkor lesz megosztva Ruthtal amikor már felesége lesz Boáznak. Addig is Ruthnak még meg kell tennie egy utat, abból a gazdagságból szemeket szedeget amit a szolgák hagytak hátra maguk után Boáz utasítása révén, abból a gazdag hagyatékból szedeget a jövendőbeli feleség aminek teljes mértékben az élvezője lesz a jövőben, addig is abból táplálkozik és visz haza, amit a szolgák elejtenek. Vagyis az igehírdetés magvait, ami életet ad aki felszedegeti és gyűjti magtárába és abból él.

 Boáz, végül eljegyezte és feleségül vette a moabita Ruthot. Ez már magában egy hatalmas áldás mindannyiunk számára, legyen az zsidó vagy helén, vagy akárki nemzetiségétől függetlenűl, Isten a Bárány menyasszonya mindazok akik Krisztus az egyháznak a feje alá gyülekeznek. Isten veteményesében, a Gyülekezet megáldott kincseiből szedegetik az életet adó magot és ha megszomjaznak, abból az edényből isznak amiből a szolgák is. A szolgák is és a jövevények is egy edényből isznak. Ezek az edények a Biblia könyveiben Isten szava, életet adó frissítő víz. A szomjazók nem a szolgák edényeiből isznak, hanem Isten odakészített edényeiből, egy és ugyanabból az edényből isznak azok is akik már az Úr mezején munkálkodnak, meg azok is akik nem dolgoznak, hanem szükségszerűen megszomjaztak a szedegetés közben, a haszonélvezői minden Isten által ajándékozott javainak. 

 Habár ezt Isten eleve elrendelte, hogy Krisztusban egyesüljön mindenki akiknek ugyan nem volt reményük sem a megváltásra se üdvösségre, de Istenhez való ragaszkodásukban kitartóak, nyomorúságok, viszontagságok ellenére, szemük és fülük nyitottak mindenre ami Isten mezején történik. Boáz tehát Jézus előképe volt, Jézus a megtesítője Isten az Atya akaratának. 

 Ruth élete, mindnyájunk élete, úgy az Izrael maradéka mint a Gyülekezet számára, de nem egybe alkotva, külön külön meghatározva a házépítést, de akiket az Úr szeme irányít, mindazok abban az áldásban részesülnek, amiben a törvényes feleség Ruth, végérvényesen elnyert Isten ígéretei szerint ki-ki a maga helyzetében. Addig is forduljunk el minden olyan mezőtől, amiben nem Isten vetette el magjait. Legyen arcunk arra fordítva és életünk megszentelve mindazonáltal, amit Istentől kapunk, szorgalmasan szedegetve magjait amit az ige éltető szavai kijelentettek számunkra az élet megtartása érdekében. 

“Ne ag­go­dal­mas­kod­ja­tok te­hát, és ne mond­já­tok: „Mit együnk?” vagy „Mit igyunk?” vagy „Mi­vel ru­ház­kod­junk?” Mert mind­eze­ket a po­gá­nyok kér­de­zik. Mert jól tud­ja a ti mennyei Atyá­tok, hogy mind­ezek­re szük­sé­ge­tek van.

 Ha­nem ke­res­sé­tek elő­ször Is­ten or­szá­gát és az ő igaz­sá­gát, és ezek mind rá­adá­sul meg­adat­nak nek­tek. (Mt 6, 31-32)

 "…ami­kor el­jön azon a na­pon, hogy meg­di­cső­ül­jön szent­je­i­ben, és cso­dál­ják mind­azok, akik hit­tek, mint ahogy ti is hit­te­tek bi­zony­ság­té­te­lünk­nek. Ezért imád­ko­zunk is min­den­kor ér­te­tek, hogy a mi Is­te­nünk te­gyen ti­te­ket mél­tó­vá az el­hí­vás­ra, és tölt­sön be ti­te­ket a jó­ban való tel­jes gyö­nyör­kö­dés­sel és a hit hat­ha­tós mun­ká­lá­sá­val, hogy meg­di­cső­ül­jön a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus neve ben­ne­tek, és ti is őben­ne, a mi Is­te­nünk és az Úr Jé­zus Krisz­tus ke­gyel­mé­ből". (2Thessz 1, 10-11).

Az Isten titkos akarata volt.

  Az Isten titkos akarata volt.

Efezus 1:3-6, 11 RÚF

“Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában….. 

 Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik;...”

 Ebben az idő spektrumában ahol élünk, fogalmunk sincs arról, hogy mi lehetett azelőtt a világ teremtése előtt, az örök Isten mielőtt megteremtette a látható világot. Az angyalok is teremtmények, az emberek előtt voltak teremtve, de Isten nem az angyaloknak szánta örökségét. 

“Mert nem an­gya­lok­nak ve­tet­te alá a jö­ven­dő vi­lá­got, amely­ről szó­lunk”. (Zsid 2, 5-6).

 Pál apostolnak volt kiosztva az a szolgálat, hogy feltárja az egyház titkát. Ezt többé kevésbé megírta az efézusi és a korintusiakhoz írt levelében. “…még­pe­dig azt a tit­kot, amely el volt rejt­ve örök idők­től fog­va és nem­ze­dé­kek óta, most pe­dig ki­je­len­tet­te az ő szent­je­i­nek, akik­nek Is­ten tud­tul akar­ta adni, hogy mi­lyen nagy a po­gá­nyok kö­zött e ti­tok di­cső­sé­gé­nek a gaz­dag­sá­ga, hogy ben­ne­tek van Krisz­tus, a di­cső­ség re­mény­sé­ge.” (Kol 1, 26).

 A világ teremtése óta kiválasztott embereknek nem volt ismeretes az a tény, hogy Isten Szelleme Krisztus által lakozzék az ember szívében. Izrael fiainak akiket megáldott Isten Szellemével, nem bennük hanem rajtuk nyugodott. 

“Tisz­ta szí­vet te­remts ben­nem, Is­te­nem, és az erős lel­ket újítsd meg ben­nem! Ne vess el ar­cod elől, és szent lel­ke­det ne vedd el tő­lem!” (Zsolt 51, 13). Itt Dávid nem a Szent Szellem hanem a saját szívéről és lelkéről beszélt mint minden embernek megadott a teremtésben. 

“És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki várta az Izráel vigasztalását, és a Szentlélek ( Szent Szellem) volt rajta”. (Lk 2, 25)

 Ami Jézussal megesett a Jordán folyónál, az szemlélteti, hogy Isten a Szent Szellemével pecsételi meg mindazokat akiket kihívott szolgálatra. Gondolom Krisztus a Messiásnak nem volt szüksége, hogy megteljen Szent Szellemmel, hiszen Ő volt maga az Isten ember képében.

“És amint kijött a vízből,( a bemerítés után) látta, hogy a menny megnyílik, és a Lélek ( Szellem) mint galamb leszáll reá.”(Mk 1, 10). Ez egy jel volt galamb formájában, jelképesen mutatva, hogy Ő az akit hallgatni kell. Ezzel nyílvánosan be volt mutatva, hogy Ő az akit vártak a hívő zsidók, a Messiásuk.

 Ami a Krisztus egyházát illeti, Isten megáldotta a Szent Szellem ajándékával, nem csak szívüket cserélte ki, hanem rájuk szállt annak okáért, hogy ők legyenek azok akik a világban terjesszék az örömhírt az elveszett Isten bárányainak, hogy az Úr egy akolba terelje, gyülekezetbe fogadja mindazokat akik már a világ teremtése előtt ki voltak választva erre a szolgálatra, amit a fenti kezdő igében is olvashatunk. Tehát Isten elrendelt akarata szerint vannak a világ teremtése előtt kiválasztott lelkek, akik Krisztusban vannak és azok akik a teremtés óta Krisztuséi. Ezeket a különbségeket észre lehet venni. 

 De gyakran leírom, hogy ez egy nagyon kiterjedő téma, én csak röviden elemeztem, netán az olvasóban gondolatok jelennek meg ebben a témában és kedve támad jobban megismerni Istent mindenható akaratát.

 

Kétszer hal meg az akiben nincs meg Krisztus Szelleme.

 Kétszer hal meg az akiben nincs meg Krisztus Szelleme.

PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 8:8-14 CSIA

 “A húsban élők Istennek nem tetszhetnek. Ti azonban nem a húsban éltek, hanem szellemben, ha csakugyan Istennek Szelleme lakik bennetek. Ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka, az nem is övé. Ha ellenben a Krisztus bennetek van, a test holt ugyan a vétek következtében, de a szellem élet azért, hogy igazságosságot munkálhasson. Ha pedig annak Szelleme, aki Jézust a halottak közül feltámasztotta bennetek lakik, az, aki a Krisztus Jézust a halottak közül feltámasztotta, a bennetek lakó Szellem által a ti halandó testeteket is meg fogja eleveníteni. Következőleg, testvéreim, adósok vagyunk, nem a hús adósai, hogy a hús kívánata szerint éljünk. Ha ugyanis a hús kívánata szerint éltek, meg kell halnotok. De ha a szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok. Mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme indít, Istennek fiai.”

 Az ige halottnak nyilvánítja a bűn miatt, mindazokat akik nem ismerik Istent, szándékuk sincs keresni útjait, és egyáltalán nem élik szellemi életüket. Ebben az igerészben is arról szól, hogy mindazok akikben Krisztus Szelleme lakik azokra vonatkozik a testi feltámadás is, találkozás Krisztussal az elragadtatás pillanatában. A többiek a sírban maradnak addig ameddig ők is feltámadnak, de nem az üdvösségre hanem az ítéletre. De legyen ez az ő gondjuk, hiszen nem mindenkiben van hit. 

“De az ir­ga­lom­ban gaz­dag Is­ten az ő nagy sze­re­te­te ál­tal, amellyel min­ket sze­re­tett, min­ket, akik ha­lot­tak vol­tunk vét­ke­ink­ben, Krisz­tus­sal együtt meg­ele­ve­ní­tett – ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –, és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban, hogy meg­mu­tas­sa az el­jö­ven­dő idők­ben az ő ke­gyel­mé­nek fel­sé­ges gaz­dag­sá­gát irán­tunk való jó­sá­gá­ból a Krisz­tus Jé­zus­ban. Mert ke­gye­lem­ből nyer­te­tek üd­vös­sé­get, hit ál­tal, és ez nem tő­le­tek van, Is­ten aján­dé­ka ez, nem cse­le­ke­de­tek­ből, hogy sen­ki se di­cse­ked­jék”. (Ef 2, 4-8).

 Ez a vers szakasz múlt időben beszél, mint ami megtörtént. Ez a gondolat arra utal, meglátásom szerint, hogy annak ellenére még itt a földön ebben a bűnös testben élünk, a szellemünk már Krisztusban van, vele együtt fel van ültetve a mennyben. Ez egy csodálatos kijelentés, ezt csakis hittel fogadhatjuk be, hiszen halvány fogalmunk sincs hogyan nézhet ki ez valójában. Utalások vannak az írásokban, de mindenkinek más és más képzelőereje van. Szerintem ezt nem is kéne firtatni, de azt igen, hogy az ahhoz vezető út amely oda vezet, azt találjuk meg. 

AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT 14:6 CSIA

“Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül.”

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 7:14 CSIA

“Mert szűk kapu és szoros út visz el az életre, csak éppen kevesen találnak rája.”

 Ha az írás ami Istentől ihletett, pláne ha azt maga Krisztus mondja, azt mondja, hogy kevesen találják meg azt a szűk kaput és szoros utat ami az élethez vezet, akkor biztosan itt nem azokra gondolt, akik legalább 2 milliárdan vannak a kereszténység berkeiben. Elgondolkodtató kijelentés ez. Jóhiszeműen magunkra gondolunk, hogy mi a kevesekhez tartozunk. De így van-e valójában? Ezt mindenkinek elemeznie kellene, hiszen nagy a tét, nem e vagyunk megtévesztve önbizalmunkkal? 

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 7:13 CSIA

“A szűk kapun át menjetek be! Mert tágas kapu és széles út, félre, a veszedelembe visznek, és sokan vannak, akik rajta mennek be.”

Igazából ne kövessük vágyvezérelve a jövőképet, mert ha nincs bennünk az a szellemi gondolkodás vagyis új vagy más felismerés ami a megtérést jelenti Istenhez Krisztuson keresztül, akkor egy hamis képet alkotunk magunkban. Ezek a bizonyítékok, hogy mi melyik úton vagyunk, nagyon egyszerűek. Álljunk meg egy pillanatra és vegyük észre magunkat, kivel vagyunk kapcsolatban mivel foglalkozunk és mik azok a prioritások, amik nagyobbak vagy ellentétesek Isten útjával szemben. Lehet e egy Isten gyermeke politikus? Vagy reggeltől estig azzal töltjük napjainkat, hogy kielégítsük a hús a test vágyait? Mindennek megvannak a helyei mértékben kifinomult hozzáállással, hiszen a testi örömök ha a szellemtől vannak, még ha halott a hús a bűn miatt, akkor is lelkesíti azt. Mert a testünk is Krisztusé, Isten nem könyörtelen hanem ismeri gyengeségeinket, de a fő kérdés, melyik úton járunk, azon az úton ami Istennek tetsző vagy a széles világi úton. Nem mindegy, hogy hol járunk, mert a végcél különböző. Na de hiába minden szó ha azt nem Isten vezérli ha Isten nem érinti meg a szíveket érthető okok miatt. Az okok nyilvánvalók, azoknak akik nem érzik szükségét, hogy Istenhez forduljanak, azoknak nincs reményük és bolondságnak tartják Krisztus halálát a fán.

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 1:18-21 CSIA

“A keresztről (feszületről) szóló ige ugyanis ostobaság azoknak, akik elvesznek, nekünk azonban, akik megszabadulunk, Istennek hatalma. Hiszen így írták meg: „Megsemmisítem a bölcsek bölcsességét, s az értelmesek értését elvetem.” Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol ennek a világkorszaknak vitatkozója? Nem tette-e ostobasággá Isten a világ bölcsességét? Miután a világ a bölcselet által nem ismerte meg az Istent az isteni bölcsességben, Isten úgy látta jónak, hogy „ostoba” igehirdetéssel mentse meg a hívőket.”

 

 

Viselkedjünk a hitünk mértéke szerint.

  Viselkedjünk a hitünk mértéke szerint.

PÁL LEVELE A FILIPPIEKHEZ 3:16 CSIA

“Csak éppen, hogy ha valamire eljutottunk már, abban szilárdan meg kell állni.”

 Kedves olvasók. A tökéletességre törekvők, néha nagyon bizonytalanná válnak, azért mert túl lépték a tényleges hitük színvonalát. A vágy vezérlés áldozatai válnak. Az idézet ige vers éppen arra utal, hogy amit tényleg befogadtunk az Isten igéjéből, ami bele gyökerezet a szívünk mélyébe, ahhoz tartsuk magunkat. Nem a magasságosság látszatát keltve. De igazából arra törekedve, hogy minél nagyobb hitre térjünk. Ebbe a hibába sokan beleesnek, amikor túl gondolják a helyzetüket, tényleges állapotuknak nem megfelelő életet élnek. Eléggé sok bizonyítéka van annak, amikor azok lépnek fel nyilvánosan akiket az Úr nem hívott ki. Úgy értem, hogy mutogassák magukat mennyire ismerik az igét.

 De nem is arról van szó, hogy ki minek felel meg, hanem arról, hogy milyen kárt okoz magában az az ember, aki azt generálja amit Isten nem adott neki. Valaki fel tudja fogni, hogy ha azt teszem amit Isten nem mondott nekem, és mégis a saját egómmal törekszem megvalósítani?

  Na jó, én sem vagyok mentes ettől teljesen, de annyi az én szerepem, hogy erről írjak, tetszik vagy nem ez majd elválik Isten előtt.

 Annyi tapasztalatom van már, hogy ismerem az emberek hozzáállását akármit is közölnek. Most már mentes vagyok minden vallási befolyásnak. A római utat elhagytam. De ez nem is lehet másképp, mert az emberiség nem egy, hanem számos ideológián nevelkedett, a külső befolyások a források különbözőek. Még ha keresztény is, akkor is a körülmények határozzák meg a viselkedését. Ahhoz, hogy ne úgy legyen, az ige teljességét kell befogadni, nemzetiségi hovatartozás nélkül. 

 A kezdő ige igenis arra szólít fel, hogy ne legyünk képmutatók. Úgy viselkedjünk úgy beszéljünk amiben már szilárdan hiszünk, állunk. Ha kevés akkor is teljes, ha sok akkor is teljes Isten szemében. Mert minden ami van az tőle van, a hit és a hitetlenség is. Hiszen tudjuk, hogy az ember nem lehet annyira bölcs és teljességében hívő, ahogy azt elvárhatnánk magunktól, pláne Isten sem kívánja ezt, mert tudja mire vagyunk képesek. Isten nem vak nem süket, ezért nincs semmi előtte takarva. Ezért azt akarja amit mi nem igazán akarunk, hogy legyünk őszinték Isten de nem csak Isten előtt, hanem általában . Ez egy kihívás számomra is, mert néha észre kell vennem, hogy nem vagyok őszinte, nem a hitem szerint cselekszem. De ez egy más téma lenne, amibe most nem lenne elég időm belemenni.

 Nagy nyereség Istentől az, ha valaki meg tud állni a kihívásokkal szemben, főleg akkor amikor a legközelebbi testvérekkel, családtagjaikkal vannak ellentmondásai az ige és szellemi ellentétek kapcsán. Sőt, teljesen más az is, ha arrogáns módon jelenik meg ez a vita. De nagyon kell figyelni arra, hogy a hit ami bennünk van, az igaz hit vagy csak ámítjuk magunkat. Mert ha nem vagyunk állhatatosak abban amit befogadtunk, akkor vereséget szenvedünk úgy a világ kisértéseivel szemben, úgy a vallások ideológiával szemben.

 Az igaz hit még ha nagyon egyszerű, nem hódol be a világnak. Nálam ez egy hosszú folyamat, de hála az Úrnak az vagyok ami vagyok, engem lelkesít az ha szót ad nekem. Szerintem nem magamtól teszem, amit teszek. Ha nem Ő, akkor egész mással foglalkoznék, de ebben találom meg az örömömet. De ne botránkozzatok meg azon, hogy nem olyan stílusban írok ami megszokott. Ritkán írok magamról, sőt soha, de ma mégis ezt tettem. 

 

Isteni megbocsátás.

  

 Isteni megbocsátás.

“Ha azt mond­juk, hogy nincs bű­nünk, ma­gun­kat csap­juk be, és nincs meg ben­nünk az igaz­ság. Ha meg­vall­juk bű­ne­in­ket, ő hű és igaz, hogy meg­bo­csás­sa bű­ne­in­ket, és meg­tisz­tít­son min­ket min­den ha­mis­ság­tól.” (1Jn 1, 8)

 “Mit mond­junk te­hát? Meg­ma­rad­junk a bűn­ben, hogy a ke­gye­lem an­nál na­gyobb le­gyen? Sem­mi­kép­pen! Mert akik meg­hal­tunk a bűn­nek, ho­gyan él­het­nénk még ab­ban?” (Róm 6, 1).

 Az ember bűnben születik, ez már nyilvánvaló. De ez csak egy tudás is lehet és így is maradhat, ha Isten szelleme nem érinti meg a belső ember szívét, akkor történik meg az amit az írások közölnek a megtérésről. Könnyű azt beismerni, hát igen, nem vagyok tökéletes, de azért vannak jó oldalaim. A fenti ige azt mondja, hogy csakis az igazság tudja leleplezni állapotunkat, felhozza a szív titkait a jót és a rosszat, és elénk állítani. 

 Az ige befogadása jelenti az igazságot, az Isten szava ami megérint és szabad utat kap a szívünkhöz, hogy ott találjon otthont. Ennek az eredménye a bűnvallás és annak a következményei. János első levelében ha elolvassuk az első fejezetét, megtudjuk, hogy mi az a teória és a gyakorlat. A demagóg ember kedveli az igét olvasni, mert abban gyönyörködik, de ha rá nem hat érvényben az ige, akkor úgy marad ahogy volt, a tudása gazdagabb lesz de a szíve változatlan. Az érzéki ember érzelmileg viszonyul Krisztus halála iránt. Megkönnyezi Krisztus szenvedését, elítéli a kor barbárságát, de mégsem hal meg vele és továbbra is a húst követi. Isten Szent Szelleme nem lakozik abban a szívben ami tele van bálványokkal. Mik azok a bálványok?- minden amit Isten utál. Az önmegbecsülés és a hús dicsősége. Szemléletesség kedvéért idézek az ószövetségből, hogy világos legyen miről van szó. Isten ugyanaz ma is és ugyanúgy hat mindenre ami bűn.

 “Ott pe­dig a fi­lisz­te­u­sok Is­ten lá­dá­ját be­vit­ték Dá­gón (bálvány) temp­lo­má­ba és Dá­gón mel­lé he­lyez­ték el”. (1Sám 5)

Mi­kor pe­dig más­nap ko­rán reg­gel föl­kel­tek, íme, Dá­gón is­mét le­esett arc­cal a föld­re az ÚR lá­dá­ja előtt, és feje és két kéz­fe­je le­tör­ve a kü­szö­bön volt, csak a de­re­ka ma­radt meg.” (1Sám 5). Nem férhet meg a szívben Isten és az ember bálványai. 

 Tehát, aki azt mondja, hogy világosságban van és azt imádja amit Isten megvet, az magát teszi hazuggá. “Ha azt mond­juk, hogy kö­zös­sé­günk van vele, és sö­tét­ség­ben já­runk, ha­zu­dunk, és nem az igaz­sá­got tesszük.” (1Jn 1). Ez a hazugság csakis akkor derül ki, ha Isten szelleme az élő ige dolgozik bennünk. Előtérbe helyezzük mindazt amit Isten kijelentett számunkra, még ha az irreálisnak is tűnik számunkra, de ebben van a bizalom és ragaszkodás Istenhez, nem a mi erejünkre hagyatkozva, hanem Isten kegyelmére és mérhetetlen bölcsességét kutatva, biztos úton járva az örökkévalóság felé. De már itt a földön megtapasztalja Isten igazságos jóságát és irgalmát a mindennapi életünkben. Az ilyen szív békés ha Isten lakik benne, attól függetlenül, hogy tudjuk a bűn még él bennünk de képtelen aktivizálódni. A bűn hatalmát a szellem ereje tartja vissza. Jézus Krisztus a közvetítő Isten és az ember között, de ha mégis bűnbe esik, vagyis elesik gyermeke, az Úr megtartja, nem hagyja ott abba az állapotban. De ez is tapasztalás nem teória.

“Ezért min­den­ben ha­son­ló­vá kel­lett len­nie test­vé­re­i­hez, hogy ir­gal­mas és hű fő­pap le­hes­sen az Is­ten előt­ti szol­gá­lat­ban, hogy en­gesz­te­lést sze­rez­zen a nép bű­ne­i­ért. Mi­vel maga is kí­sér­tést szen­ve­dett, se­gí­te­ni tud azo­kon, akik kí­sér­tés­be es­nek”. (Zsid 2, 17)

Az egész írás Istentől ihletett.

 Az egész írás Istentől ihletett.

 PÁL MÁSODIK LEVELE TIMÓTEUSHOZ 3:12-17 CSIA

“ Akik a Krisztus Jézusban istenfélelemmel akarnak élni, azokat mind üldözni fogják. Szemfényvesztő, rossz emberek előre törik magukat, hogy még rosszabbra jussanak. Tévelyítenek és eltévelyednek. Te azonban maradj meg azokban, amiket tanultál, s amikben hívővé lettél, tudva kitől tanultad, és mert kisgyermek korodtól ismered a szent írásokat, melyek képesek bölccsé tenni téged annak a menekülésnek dolgában, mely a Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül lelhető. Az egész írást Isten sugallta s hasznos az a tanításra, meggyőzésre, helyreállításra, igazságosságban való nevelésre, hogy az Isten embere az eklézsiába beilleszthető legyen (Isten embere tökéletes legyen), minden jó munkára felkészített.”

 Sokan azt gondolják, a keresztényi nyugat eléggé kényelmes és jómódú társadalmában, ma már nem üldözik a Krisztus követőit. Most nem a terrortámadásokra gondolok, habár annak is megvannak az okai és okozói. Hanem nagyon jól megvannak egymás mellett a különböző vallási gyülekezetek. A béke amúgy nagyon fontos alapja a vallás gyakorlásának. Semmiképpen nem az a célja egy olyan embernek aki Krisztus követője nem csak szavakkal hanem a hit tetteivel, hogy a békét megbontsa. De mégis ha kimondja mindazt amit Isten sugallt neki, ahogy az apostolok idejében az életével fizetett vagy börtönnel vagy száműzetéssel büntették meg az akkori hatalmak, ma enyhén jelenik meg ez az üldöztetés. Ha gyülekezetbe jár, kizárhatják a más gondolkodás miatt. Hiszen a rendszer mindig kitolja az idegen testet, aki nem oda tartozik. Ha nyíltan meri kimondani azt amit észlelt és az ige is alátámasztja azt, akkor rendbontásnak tartják számon. A béke amúgy látszólagos ott, ahol nem Krisztus a fej az első hanem a katekizmus, elfogadott írásos vagy íratlan úgymond alkotmány. A béke illúziója, nem minden áron kerül megtartásra. Maga Jézus is megbontotta személyével a látszólagos társadalmi békét a farizeusok rendjében. Annyi sok a bizonyítéka annak, hogy nem is idézek az evangéliumból. Az olvasó is ismeri nem szükséges idéznem. 

 A keresztény világ nem egységes, őket csak egy név köti össze akit Jézus Krisztusnak ismernek, de még az sem mindig, hanem a szentek nevei akiket ők képviselnek, vagy egy igesor amit kiemelik a többi fölé, és azt teszik a teljes igazságnak, ez a szektáns viselkedés. De sorolhatnám de nem használ az építésre. 

 Az egyik legkedvesebb történet számomra János evangéliumában olvasható a vakon született ifjú meggyógyítása és annak következményei. Csak egy részlet belőle ami a mai témánkhoz illik. 

“Erre azt mond­ták neki: Te min­de­nes­tül bűn­ben szü­let­tél, és te ta­ní­tasz min­ket? És ez­zel ki­dob­ták. Meg­hal­lot­ta Jé­zus, hogy ki­dob­ták, és amint rá­ta­lált, meg­kér­dez­te tőle: Hi­szel-e az Em­ber­fi­á­ban? Ő így vá­la­szolt: Ki az, Uram, hogy higgyek ben­ne?

Jé­zus pe­dig azt mond­ta neki: Most már lá­tod is őt, mert aki be­szél ve­led, ő az. Ő pe­dig azt mond­ta: Hi­szek, Uram. És imád­ta őt.” (Jn 9, 34-37). 

 Számos mély gyakorlati tanítás rejlik ebben a 9. fejezetben, erről írtam régebben. Íme a link: https://gabipeti.blogspot.com/2021/09/szellemi-latas.html.

 De most haladjunk tovább. “ Te azonban maradj meg azokban, amiket tanultál, s amikben hívővé lettél, tudva kitől tanultad..”. Ezt tanácsolta Pál apostol Timóteusnak akkoriban. De ez fontos a mai Krisztusban hívőknek is. Nagyon jó dolog az, ha mi ahhoz tartjuk magunkat, mármint Krisztus követői, hogy emlékezzünk, hogy honnan estünk ki, mivé tett az Isten kegyelme, mennyire lett más a gondolkodásunk. Ha igazi megtérés és új felismerésben részesült a lélek, annak nem kell elfelejteni, hogy milyen változások mentek a szívében az előbbi életéhez képest. Főleg a szeretet és a másokhoz való viszonyunk lett jobban láthatóvá. Ahhoz kell a tudatos hitbeli élet, ami az Isten ismeretét jelenti. Térjünk vissza néha gondolatban, mikor érintett meg az Úr és mikor engedelmeskedtünk szavának. Igaz az is, hogy néha nem is ismerjük fel azt a pillanatot, mert az egy hosszú folyamat eredménye is lehet. Azért is, ha egy hívő keresztény családban nőtt fel, nem érzékeli a változást, de ez egy csapda is egyben. Timóteus a példája, hogy annak ellenére, hogy az igét ismerte gyerek korától, neki is át kellett esnie ezen változáson felismerve mindazt amiről vagy akiről szólt Isten az írásokban. Ezt embert válogatja, de a vakságból való gyógyulás azért nem egy elhanyalgotható mozzanat. Amikor felismertük, hogy ki is az akitől minden függ és mindenben Ő az örök élet és szabadulás.

 Timóteus egy részben zsidó származású a nagymamája által ismerhette az írásokat. Még azelőtt mielőtt Krisztust elfogadhatta volna, ő már ismerte az írásokat. De mik voltak akkor az írások. Persze az a Tóra az ószövetség tekercsek könyvei. Amiről Péter apostol így ír. ” És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal, és hajnalcsillag kél fel a szívetekben.” (2Pt 1, 19).

 Mi már sokkal többet kaptunk, mert az a hajnal csillag aki az Úr Jézus Krisztus, már sokkal többet jelent gyakorlatilag mert most már teljes az írás. Az evangéliumban kibontakozott az igazság és az, hogy kiről beszéltek az ószövetségi próféták. Nem csak a kanonizált írásokra gondolt itt a tolmácsoló, a kanonizált Biblia nem a teljes írás, a meghatározásában is benne van. Ez egy válogatott könyv, amit emberek szerkesztettek egybe egy kötetbe, Isten jóvoltából, de nem kizárólag ez az Isten ihletett írásai. Olyan terjedelmes könyvek nem kerültek be például Énok könyve, Ézsdrás könyvei stb. Amit ma apokrif irodalomnak nevezünk. De nagyon sok a hamisítvány. Még a kanonizált Bibliába is belecsúsztak hamis szavak, de ez nem jelenti azt, hogy maga az írás nem Istentől származik. Az írásaim nem elégítik ki azokat akik a teljesség igényét kívánják. Nem tökéletesek, de talán gondolat gerjesztők azok számára akik az igazságot keresik. Íme egy régi írásom, amit itt ajánlok. https://mindenbenkrisztus.blog.hu/2021/08/27/uram_tarts_meg_engem.

 Aki tényleg birtokolja mindazt amit Krisztus szellemében tanult, az a Szent Szellem teljességében, vagyis megtöltve Isten józan szellemével, analitikus gondolkodással áldotta meg. Hiszen minden felett, a betűk dzsungele felett is az Isten Szelleme lebeg úgy mint az első időben volt. “Kez­det­ben te­rem­tet­te Is­ten az eget és a föl­det. A föld pe­dig ki­et­len és pusz­ta volt, sö­tét­ség volt a mély­ség szí­nén, és Is­ten Lel­ke ( Szelleme) le­be­gett a vi­zek fe­lett.” (1Móz 1, 2). Ezen a vízen járt Jézus képletesen bemutatva, hogy Ő nagyobb mint a betű, a betű információ de ahhoz kell az Isten Szent Szelleme, hogy tudjunk rajta járni.

Ezen el lehet gondolkodni. Persze a gondolatok is valahonnan jönnek, már ki merre és kire néz vagy fordul, az antennáink merre vannak irányítva. Ha az ige él a szívünkben, biztos jó mederben maradunk a vizek jó irányba sodornak, az Úr szeme irányít és ha netán újból süllyedni kezdenénk, valami oknál fogva, Isten tudja, mert a betű rengetegébe vesztünk és ez az állapot igyekszik megölni a szellemi életet. Az igazi hit viselkedése és megjelenése, mégha nem is tökéletes, az aztán sok problémát okozhat olyan környezetben ahol az igét nem tisztelik vagy felületesek iránta. Többnyire az érzelemre építenek, mert érzékiek, nem a tiszta igazságra. Na de ez egy megkopott lemez. A fontos nem az, hogy mik vagyunk, hanem mit tartunk előnyben, az igazságosságot vagy a hamisságot, talán azért mert ha szeretjük is Istent, de mégsem törődünk a megismerésével, úgy jó ahogy van. Ez az alvásnak a jele. Ez a gyilkos szunnyadás észrevétlenül uralja a lelkünket. De az Úr mindent lát és ma is felhívja a figyelmet ezekre a veszélyekre. A laodiceai gyülekezet a mai képet tükrözi: “ tu­dom a te dol­ga­i­dat, hogy sem hi­deg nem vagy, sem for­ró. Bár­csak hi­deg vol­nál vagy for­ró!

Így, mi­vel lan­gyos vagy, sem hi­deg, sem for­ró, ki­köp­lek a szám­ból. (Jel 3, 15). A kiköpés a szájából azt jelenti számomra, hogy hiába az igehirdetés az ilyenektől, nem Isten szavát hirdeti, még ha azt is elemzi és idézi, Istennek valójában nem szolgál a jóra. 

“ Aki igaz­ság­ta­lan, le­gyen igaz­ság­ta­lan ez­után is, és aki mocs­kos, le­gyen mocs­kos ez­után is, és aki igaz, igaz­sá­got cse­le­ked­jék ez­után is, és aki szent, le­gyen szent ez­után is.

 Íme, ha­mar el­jö­vök, a ju­tal­mam ve­lem van, és meg­fi­ze­tek min­den­ki­nek a cse­le­ke­de­te sze­rint.” (Jel 22, 11).