Az Úr utolsó paska- vacsorája.

Az Úr utolsó paska- vacsorája. 

    

Ezt az írást, egy testvér írásának segítségével teszem, akivel egyetértek, de korrigálom a saját gondolataimmal.

“És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék:

Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában. És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.” (Luk.22, 15,18)

 Mély benyomást keltő pontossággal írja le Istentől ihletve Lukács, amint egyre közeleg a nagy pillanat, annak az ideje, amikor már nem a páskabárányt fogyasztja el az Úr utoljára tanítványa körében, hanem őt magát is megölik, mint a Páskabárányt. Kérlelhetetlen következetességgel halad minden efelé a döntő esemény felé:” Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak (páska-ünnepnek) mondatik.” (1 vers)

“Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;” (7.vers)

“És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.” (14 vers).

Igen, Júdás Iskariot is ott volt. Ez is azt bizonyítja, hogy a húsvéti vagyis a paska ünnepe Izraelben a szabadulást az egyiptomi rabságból való megemlékezést jelenti. Ennek olyan bensőséges jelentősége nem volt szellemi értelemben. Habár tudjuk ma már, hogy ez Krisztus halálát hirdette megelőzően. 

 “És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék:” (15). - milyen megragadó szavak! Egész földi életútja merő szenvedés volt, minden ellene volt, olyan volt Ő mint a tövisek közt a liliom. de most a halál szenvedése következik. Tudta, hogy ezt az utat egyedül kell végigjárnia: “ Ahová én megyek, most én utánam nem jöhetsz” (Ján. 13,36), mégis vágyakozott, hogy még egyszer az övéitől körülvéve fogyaszthassa el a páskát.

 Figyelemre méltó, hogy éppen Lukács közli velünk az Úrnak ezeket a megindító szavait, holott ő nem is volt jelen abban a bizonyos felházban. Máté, aki hallotta, nem kapott megbízást, hogy ezt vetítse, de Lukács, “ a szeretett orvos” megbízatott vele, mivel neki az Úr Jézust, mint Ember Fiát kellett bemutatnia.

Az Úr úgy vett részt a páskavacsorán, mint aki egy közülük, mégis azonnal megértette velük, hogy a régi vallási rend végéhez közeledik. Az Ő országa még nem jött el és Ő megszakítja a kapcsolatait Izráellel. Ezért jelenti ki, hogy “ többé nem eszem abból” (a páskából).

 Földi népe által történt elvetése, halála és feltámadása új kapcsolatokat teremt Istennel, és ebben részesíteni kívánja tanítványait is. Előzőleg azonban be kell töltenie a pászkát az Isten országában. 

Itt még Júdás is belefér a képbe, de folytatva tovább, az is megjegyzendő, hogy szavaival az Úr különbséget tesz a páskabárány és a pohár közt és a kettőt együtt külön választja az Úrvacsora szereztetésétől. Maradjunk most röviden az elsőnél. Noha az Úr részt vett a páska vacsorán, nem ivott a pohárból, melyet a páskavacsorával kapcsolatosan nyújtottak neki. Mert a 19. verstől: “ a kenyeret vette” - különbözik a 17. vers szerkezete: “ És a pohárt vévén” - olvassuk, nem pedig azt, hogy “és vett egy poharat”.

Mikor tehát át vette a poharat, amely a páskavacsorához tartozott és amelyet a tanítványai nyújtottak néki, hálákat adott - így szólt: “Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között”. Ő maga azonban nem ivott belőle. Miért nem? Talán azért - ahogy egyesek vélik - mert ennek a pohárnak Isten páskával kapcsolatos eredeti rendelésében nem volt helye (5Móz 16, 3-8) és ezért később emberi rendelések útján került oda? Mivel azonban az Úr hálát adott e pohárért, és a 18. versben meg is indokolta, hogy miért nem iszik abból, szerintem ennek mélyebb oka volt. Az Úr ezzel lezárta a földdel való kapcsolatát, végleg szakított a régi, zsidó vallási rendszerrel és most már a régi módon semmi kapcsolata sem volt többé az emberekkel, nem ismerte őket ”(hús)test szerint” (2 Kor. 5,16). Igaz ugyan, hogy még egyszer elfogyasztotta a páska vacsorát, de a páska most Őbenne teljességre jutóban volt és többé nem az öröm, hanem a legnagyobb szenvedés jelképévé lett. Erkölcsi tekintetben megőrizte nazireusságát (4Móz 6) most azonban külsőleg is elszakadt a földön megvalósuló Isten országa örömeitől és így szólt: “nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.” (18. vers).

Most talán már világosabb lesz megérteni, hogy meddig volt Júdás ott a felházban. És hogy ő nem vett részt az új Úrvacsorán, s mikor hagyta el a helyszínt. János evangéliuma 13 fejezetében részletesebben látjuk, hogy a bemártott falat után, ami még a páskavacsora, Júdás elhagyja a helyét. : “  Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: amit cselekszel, hamar cselekedjed.Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki. Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, amikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek. Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka. Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne.”

Amit most leírok, nem vonatkozik azokra, akik az új örömhír hallatán megtértek Istenhez, hanem azt amit az Úr igért Izráel népének.

A tanítványaival együtt való örvendezés időszakát tehát kitolja egy távoli időpontra, amikor eljön majd az Isten országa látható formájában és hatalommal. De el fog jönni ez a nap, és akkor majd új módon issza a poharat velük együtt az Ő atyjának országában (Mt. 26,29). Akkor majd az is beteljesedik, amit Isten Ézsaiás próféta szája által Krisztussal kapcsolatban megjövendölt: “ Mert lelke szenvedése folytán látni fog ( gyümölcsöt) és megelégszik” (53,11). Azokban a most még távoli - napokban, Krisztus földön megvalósuló békességes birodalmában  újra megünneplik majd, a megújult földön, a páskát, mégpedig nagyobb komolysággal mint azelőtt, ahogy azt Ezekiel 45, 21-25 mutatja. Akkor majd a “bárány” helyét egy “kos” foglalja el, amely erőről és bölcsességről beszél. Akkor majd így szól a vőlegény földi menyasszonyához: “Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem, szedem az én mirhámat, az én balzsamommal, eszem az én lépesmézemet az én mézemmel, iszom az én boromat az én tejemmel. Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek (örvendjetek) meg, szerelmesim!( Ének 5,1). 

Új szolgálat: a hálaadás.

Ekkor azonban az Úr Jézus valami újat vezet be, az Ő vacsoráját, ahol már Júdás már nincs jelen. Egyedül Lukács tudósítása különbözteti meg ilyen világosan a régit,  a mulandót, az újtól. Az Úr, mint igazi izraelita, vendég volt a páskavacsorán, egy a többiek között, de ettől kezdve Ő a házigazda. Ez az Ő vacsorája, és tanítványai vendégek az Ő asztalánál. A saját emlékezetének vacsoráján természetesen Ő maga nem vesz részt, hanem kiosztja az övéinek azt, ami őket az Ő halálára emlékeztetni fogja. A páskavacsora célja és jellege tekintetében is gyökeresen különbözik az Úrvacsorájától. Az egyik előre tekintett az Úr halálára, a másik visszatekint az elvégzett váltságműre.

 “És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.” ( 19,20 vers)

 Egészen új dolgot rendel el itt az Úr, egészen új szolgálatot, amelynek jellemzője a hálaadás. Ez világosan kitűnik az Úr cselekvésmódjából: Vette a kenyeret és hálát adott. Más igehelyekben így olvassuk: áldást vagy dicséretet mondott. A különbség csupán csekély, az előbbi inkább szavainak jellegére vonatkozik: amit mondott, annak hálaadás jellege volt, az utóbbi pedig szavainak formájára: amit mondott, az áldás vagy dicséret formájába öltöztette. A két szót általában váltakozva használják. és nem kell semmiféle misztikus dolgot elképzelnünk ezzel kapcsolatban, mintha a Megváltónk áldó szavaira a kenyér és a bor, mint elemek elváltoznak volna. Amit evett, kenyér volt és kenyér maradt: “ A kenyér amit megtörünk…” ( 1 Kor.10,16). “ Mert valahányszor eszitek e kenyeret… “ “ ..aki méltatlanul eszi e kenyeret..” (1 Kor 11,26.27)

 Miért nem maradt ránk az úrvacsora alkalmából mondott hálaadásnak a szövege?

 Nyilvánvaló, hogy Isten bölcsessége úgy látta jónak, hogy az Úrnak ezeket a szavait elrejtse előlünk. Mert különben igencsak fennállna a veszély, hogy ebből is egy olyan formulát csináljunk, ahogy ezt a kereszténység széles köreiben napjainkban a “ Miatyánk” -kal tették. 

 Most már röviditek ezen a témán, mert te ezt már említetted az írásaidban, hogy mivé tették az úrvacsora szolgálatot a keresztények, nem hogy köszönő viszonyban sincs az igazival, de teljesen lealacsonyítva a jelentőségét, formalítás és valami misztikum szerepét adtak neki.

 Most már ebben a hanyatlásban előszeretettel ülnek az “ Úr asztalához”, judások vegyesen az igaz hívőkkel egyetemben, ezt érte el a sátán a kereszténységben.

 Véleményem szerint, már az Úr asztala csak kevés helyen létezik, ami az Isten tetszését elnyeri, de vannak ilyen gyülekezetek, tudok róluk, ismerem őket, de ezek is csak a hanyatlás jellegét tükrözik. Már az Úr nem vesz részt mint házigazda az asztalánál. 

 De nem szeretnék vétkezni ebben, mert ahogy az Úr Illésnek mondta, hogy rajta kívül még 7000 vannak akik nem hajoltak meg Baál előtt. ”De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt.”

 

Tanítványság, avagy Krisztus követői..

 

Tanítványság, avagy Krisztus követői..

 

“Ekképpen, ha közületek valaki búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet tanítványom.” Csia Lajos fordítás.

“Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.” Károli fordítás.

"Tehát bármelyikőtök, aki nem mond le mindenről, amije van, NEM LEHET (!) a Tanítványom" -  ez oroszról van fordítva. (Lukács 14: 33)

 Szeretnék feloszlatni egy homályt ezzel kapcsolatban. Itt nem az üdvösségről van szó csupán, hanem a Krisztus praktikus követéséről.

 

Magas elvárás Krisztus mai tanítványának, nem igaz? Melyikünk vesz ilyen magasságot? Krisztus tanítványának lenni gyakorlatilag azt jelenti, hogy első kézből ismerünk az önmegtagadásról! És "lemondani mindenről, ami van" nehéz egy büszke, magabiztos kortársnak, aki annyit ért el ebben az életben! Ezért mondta az Úr Jézus, hogy "Nehéz azok számára, akik gazdagsággal rendelkeznek, bejutni Isten Királyságába!" (Lukács 18,24). Isten Királysága nem a jövő, hanem a MA: ”Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.” ; “Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált. (Lukács 17.21; Róm.14.17.18). Belépés azt jelenti, hogy közösségben van Istennel. És ma ezt a kommunikációt annyira akadályozza a gazdagodás vágya, amely már sokakat elcsábított!

 

Bármilyen is a körülöttünk lévő világ, bármennyire is próbál mindez befolyásolni minket, Isten soha nem változik, és Igéje is változatlan marad. A probléma csak a szívünkben marad van-e hely bennük a minket összefogó Krisztus számára? A világ mindenkire ugyanúgy hat, de nem mindenki egyformán hajlamos a hatására - és ma az Úrnak vannak olyanjai, akiket sónak és világosságnak nevezhet. Milyen fontos, hogy valóban olyanok legyünk! És a Szentlélek az apostol útján arra hív minket, hogy utánozzuk a JÓ példákat, figyeljük meg (Zsolt 37 [36], 37) azokat, akik hűek az Úrhoz és szenten követik Őt az Ő Igéje szerint: „Legyetek én követőim, ( Pál apostol) atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy járnak, amiképpen mi néktek példátok vagyunk. ”(Fil. 3:17). Azok a lelkek, akik még ma sem éltek át gyakorlati lemondást mindenről, amijük van, NEM a Krisztus tanítványai. Nem számít, mit mondanak vagy gondolnak az emberek, amit az Úr Jézus mondott, az egyetlen fontos dolog marad örökre. Ő dönti el, hogy ki a tanítványa és ki nem! És Ő már nagyon világosan meghatározta! Ha szeretjük és engedelmeskedni akarunk neki, akkor előbb-utóbb meghalljuk és követjük őt! Ne felejtsük el, hogyan viszonyul mindenhez: „Tehát bármelyikőtök, aki nem mond le mindarról, amije van, NEM LEHET (!) a Tanítványom”! Nem a véleményünk lesz a döntő, hanem az Ő akaratának és felhívásának engedelmessége! 

 Még Krisztus idejében is sokan elhagyták Őt, nem követték, vagy nagyon sokat kellet áldozniuk, vagy nem értették meg a szavait.

 Ma sem jobb a helyzet. A lényeg nem az, hogy amink van osszuk szét a szegényeknek, habár ilyen is létezik, de az evangéliumokban láthatjuk, hogy mit jelent ez.

Elsősorban mi a prioritás, mi foglalja el a szívünket teljesen, az odaadás vagy az egónk.

 Az sem igaz, hogy a gazdagok a jómódúak nem lehetnek Krisztus követői, de ez nagy kegyelmet igényel, ezt csak az Úr nagyobb szeretete dönti el, vagy hívja ki.

 Elvégre a nyomorban élő szegény embert is gátolhatja a meggazdagodási vágy, ami elfoglalja a teljes szívét, ezért nem lehet Krisztus követője. 

 Egy szó mint száz, mindenkinek, jómagamnak is van egy színvonala, sokszor nem éri el ezt az elvárást, de az Úr erről tud, és mindenkinek meg van a maga szerepe. De az nem jelenti azt, hogy a mennyeknek országába belépő magát kereszténynek tartó lélek, aki csak a formaság kedvéért tesz-vesz és forog, az nem hasznos a mennyeknek országában.

 Így ír az Apostolok Cselekedetében, 17. fejezetben a Szent Szellem: “24.Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.25 Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;26 És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;27 Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:”

 Ez csak egy külső bizonyítvány, ami csak azt mutatja, hogy azok akik ezt művelik, vagyis, a rituális szolgálat hivei, azok nem ismerik az Urat, mert az Úr a szívek ismerője, mindenkit ismer belülről. De ez már más lapra tartozik.

“Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált”

Ha isten te lennél, nekem nem lenne üdvösségem.

 

Különös címet adtam ennek a cikknek, mert szemléltetni szeretném, Isten ítélete és az ember ítélete között. Lehet azoknak is hasznos lehet akik nem ismerik a Bibliát. Igyekszem közérthető módon kifejezni magam.
Nem az a kérdés, hogy az ember valaha képes-e megváltást adni másnak, hanem az, hogy milyenek az ítéletei. Ebben mi emberek kiválóak vagyunk, adni nem tudunk, de elvenni annál inkább.
Dávid szavaival folytatva: 2 Sam. 24:14 “És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem ember kezébe.”
Dávid megtapasztalta Isten irgalmasságát és igazságos ítéleteit. Nemegyszer kegyelemért és üdvösségért fordult Istenhez, Dávid biztosan tudta, hogy Isten büntetéssel akar jót tenni neki. Dávid többször is Istenhez fordul, ismerve igazságát és szeretetét. Zsoltár 38: 1 "Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!" És így kiált Jeremiás az Úrhoz egy kéréssel, amikor Isten haragudott Izraelre, és katasztrófát okozott nekik.
Jer 10:24 "Büntess meg engem, Uram, de igazság szerint, ne haragodban, hogy gyalázva ne legyek." - oroszról fordítva; - ”Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!” Károli fordítás.
Isten az Ószövetségben engedetlenség és hitehagyás miatt ítéletet hozott mind az emberek, mind a saját Izrael népe felett. De Isten mindig irgalmas volt, amikor bűneik és bűnösségük bevallásával fordultak hozzá.
Isten igazságosan és hirtelen nem ítélt el  senkit, amíg nem tudták felismerni bűnösségüket. 
Mindig figyelmeztetett a bűnös tevékenység következményeire. Ez így van ma is, az Isten nem büntet oktalanul, vagy úgy, hogy nem tudatos, de hozzá kell tennem, hogy a kegyelem időszakában amit most élünk meg, nem büntet senkit. Felmerül a kérdés, hát hogyan nem? - amikor annyi minden történik velünk akaratlanul, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Isten büntet. De erről később.
A menekülés útja mindig nyitva állt a bűnös előtt. Isten egy személyben ügyészként és ügyvédként jelent meg a múltban is, de ma is. A szent törvény elítélte a bűnöst, de menedéket is adott a gyilkos számára. Mózes IV. 35:15 "Izráel fiainak és a jövevénynek, és az ő közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, aki történetből ( akaratlanul) öl meg valakit." Fog fogért, szem szemért megadta a jogot az Isten, hogy a rokonok bosszút álljanak az elkövetőn, és azokat, akik akaratlanul gyilkoltak, a törvény szerint őket is meg lehet ölni, (A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.) de Isten hat várost biztosított menedékűl az ilyenekért, (de csak nekik) és védelmet kaphattak a meggyilkoltak rokonai bosszújától, amíg a főpap meg nem halt abban a városban. A pap halála után a bűnösöket át kell adni a bíróságnak.
De Isten nem felejtette el megadni a lehetőséget, hogy eljussanak ezekhez a menedékvárosokhoz, elrendelte, hogy szabaddá tegyék az utakat. Három város a Jordánon túl, három város a Jordán határáig és az azokhoz vezető utak. V. Mózes 19: 3 “Térj be, és oszd három részre egész földedet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül; menedékként szolgálnak minden gyilkos számára.” ( Aki nem szándékosan öli meg az ő felebarátját, és nem gyűlöli vala azt azelőtt;)
Ma van a kegyelem napja, Isten nem ítéli meg a világot és a mindennapi ügyeket, egyenlőre, de a bíróságok léteznek a rend megőrzése érdekében. Mindez az ember kezébe került. De az embernek nincs igazságszolgáltatása, az emberi törvények nem tökéletesek, és sok gondatlanság, közömbösség és kívülről befolyással van az igazságszolgáltatásra. Nem hiába mondják, hogy a börtönökben sok ártatlan fogoly van. 
 A múlt szembetűnő példája, Pilátus és Krisztus hozzáállására vonatkozó ítélete. Elvileg Isten Fia erre saját akaratából jutott el, hogy útja ezen a földön ítélettel és a fára feszítéssel záruljon. De ez nem mentség Pilátus és az ítéletét követelő emberek számára. Gonosz szívük és Pilátus közönye egyértelműen arról tanúskodik, hogy ők olyan istenek, akiknek hatalma van minden felett és Isten szent törvénye felett. Az Úr Jézust nem Mózes törvénye szerint ítélték meg, és nem is tehették, mert nem szegte meg a törvényt. A vallási szenvedélyek annyira megvakították az embereket, hogy még a Tóra és a bíróság szabályait sem tartották be. ( pedig Pilátus erre figyelmeztette a farizeusokat). Ha ennek a világnak a szelleme a Sátánnak van alárendelve, és büszkeséggel, erővel és katonai erővel rendelkezik, akkor az ítéletek kegyetlenek és kíméletlenek lesznek, háború és testvéri csata idején. A testvérek a testvér ellen kelnek fel, ez nem új jelenség, a vallások közötti konfrontációk, harc a befolyási területekért.
 Máté 5,22 “Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond,(ostoba) méltó a gyehenna tüzére." Ezek a jövő Mennyei Királyságának alapelvei, és ezeknek az elveknek ma is befolyásolni kellene bennünket. Miért a jövő, mert Jézus Krisztus nem egy adott időszakot ért ez alatt. Mert a Király elutasításra került a földön és a mennyben van jelenleg, és az Ő országa akkor jelenik meg teljes mértékben, amikor maga a Király megjelenik a földön. Akkor Isten igazsága fog uralkodni. Ézs 65:20 "Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, aki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg."
 Mert az úgynevezett, hegyi beszéd, nem a Mózes törvény betartásán alapszik majd, hanem annál bensőségesebb, mert nem embertől irányított. De ez egy hosszú téma.
Ma senki sem tudja megátkozni a bűnöst, mert Isten nem átkozik, minden bűnösnek megadta az üdvösség módját és csak egy utat, ez Krisztus, ahol a bűnös elrejtőzhet Isten elkövetkező ítélete elől. Ezt az utat nem zárhatja be senki, nincs rá hatalma a sátánnak. Örök menedéket azok számára, akik megérdemelten, örök pusztulásra kellett volna ítélni, de Isten kegyelme által megtalálták az üdvösség útját Jézus Krisztusban. Mert Ő a menekülés útja és védhelye. Ezt szemlélteti a fejjebb írt Ószövetségi ige is.
Ha a Szent Szellem által kínált, aki a mi Urunk Krisztus szelleme, ha valódi és igaz ítélet ellenzőijévé válunk, akkor mi magunk viseljük az ítéletet. ( Mt. 7: 1, 2.) “Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.”
 És miért van az a sok kudarc, nyomorúság az ember életében? -hát csak azért, mert nem maga ítéli meg önmagát, hanem másokat hibáztat. Ez is igaz lehet, de nem véletlen.
“Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni.
Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.” (Jakab 2- 12,13)
Tehát ne legyünk istenek mások felett, de mutassuk meg azt a menekülő utat az üdvösségre, ha mi már rátaláltunk. Ebben minden benne van, a hit a remény és a szeretet, a többit, ha ez minden megvan, bízzuk a sorsunkat Istenre, ha eddig nem tettük meg. De az is igaz, hogy nem a saját akaratunktól függ, mert az nincs, mert mindig valakinek szolgálunk, ha nem is tudunk róla.

Röviden de velősen.

Röviden de velősen.

(18 éven aluliaknak nem ajánlom.)

 

Aki folyamatosan olvassa a Bibliat, és nem alakít magában egy egyéni cenzúrát az Isten Szellemével szemben, az előbb utóbb felismerésre tér. Az alábbiak ezen meglátásomon alapszik. Döntsétek el mi a jó és mi a rossz. De felhívom a figyelmet, hogy nem szándékom a meggyőzés. Talán a szó jogán írom ezeket a sorokat. 

 

„Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”

(Máté 7,14)

Ugye senki sem gondolja komolyan azt , hogy nagyjából két és fél milliárd keresztény– vagy legyen csak a fele, ha túlzónak tartod a számot – „kevés” lenne? Hogy ők lennének azok a „kevesek, akik megtalálják azt”? A valaha élt és ma élő keresztények jelentős részét képezik az elmúlt majd két évezred emberiségének, így ha a keresztényekre nem állna a fenti ige , akkor nem lehetne kijelenteni azt. Úgy értem tehát, hogy ezen ige alapján a kevesek, akik megtalálják a szoros kaput és a keskeny útat kizárt, hogy a keresztények lennének. Hiszen ők sokan vannak és voltak. A kereszténység egy gigászi tömeg és bizony a széles út egyik leginkább reprezentatív sávja! A legszélesebb!  Sokan jártak járnak azon, igen sokan. „Mert  sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak .” Persze elismerem, ez is relatív. Mert mihez képest sok a sok vagy kevés a kevés ugyebár?

  Az egyes keresztény szekták, gyülekezetek nyilván úgy gondolják, hogy ők a kevesek a sok mindenféle egyéb nézethez képest. Ez igaz is bizonyos szempontból, a keresztény az keresztény, hiszen legyen ilyen vagy olyan, mind egységesen kereszténynek vallja magát. A kereszténység pedig mint világnézet és a legnagyobb tömeg bázissal bíró világvallás ma a föld lakott részének kétharmadán jelen van, mi több, dominánsan van jelen! Így már kicsit más a dolog vetülete meglátásom szerint. Könnyen el tudom képzelni , sőt, szívből hiszem, hogy a Mt. 24:24 és a Mk.13:22-ben említett elhitetett (becsapott, megvezetett) választottak leginkább éppen a keresztény tömegekből kerülnek ki. - “Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” Hiszen Sátán (és nem pedig az Úristen, Krisztus) éppen ezért, ennek okán hívta létjogosultságra a kereszténységet. Hogy azok, akik még látják Krisztust, végül azok is eltévedjenek, elveszszenek a hamis keresztény tanok szövevényes dzsungelében. Egy muszlimra, hindura vagy buddhistára igaz a „becsapott” jelző, ám a meghívott már nem, hiszen ezek alig, vagy egyáltalán nem foglalkoznak Krisztussal . A keresztények azonban annál inkább meghívottak, hiszen ők valamilyen – bár mindenképpen hamis – módon, viszont általánosan véleményt formálnak az Úrról . Ennek okán rájuk feltétlenül érvényes a „meghívott” jelző is. Ők a balgák, akiknek nincs a lámpásában olaj. (Máté 25 fejezet). Visszatérve tehát a tapasztalataimhoz, az ember itt, e világon nem a maga ura ez biztos! Ha a szellemi vezetése, -amelyet pedig egyértelműen Isten, az Úr ad /rendel mellé– egy adott tartalmat nemkívánatosnak ítél meg (szellemi cenzúrája), akkor emberünket taszítani fogja az adott tartalom. A démon pedig nem akar lebukni és nem is fog az Úr segítsége nélkül. Már csak az a kérdés, hogy kit segít az Úr és kit nem? Illetve az, hogy kit mihez segít hozzá, vagyis milyen sorsra szánja az adott embert, hogy tökéletesen egyértelmű legyek. Ha tehát valaki szellemi csőlátással bír, az jó eséllyel bajban van. Erről itt és most elég.

 

Példabeszédek 7.

 

Példabeszédek 7.

Bevezetésnek csak annyit mondanék, hogy az Ószövetség áldásos, gyakorlati igazságokat tartalmaz, amelyek szolgálhatnak minket, mint Isten gyermekeit, oktatásra és hitbeli építésre. Ismerek olyan keresztényeket, akik azt állítják, hogy az Ószövetséget fölösleges tanulmányozni, mert az árnyéka az újnak a világosságnak nincs árnyéka. Ezzel én nem értek egyet. Ahhoz hogy jobban megértsük az Újszövetséget, kellene ismernünk az egész Bibliát. De igaz az is, a megértést Isten adja. De aki szereti a bálványimádást és nem dobja félre, annak hiába vannak ismeretei, az felismerésre nem jut, ez egy komoly akadály. A Biblia azoknak íródott akik olvassák.

Van néhány téma, amelyet tabunak tekintenek, ezt a vasárnapi iskolákban, gyerekeknek nem tanítják. Betartjuk azt a tényt is, hogy nem minden, ami meg van írva, nem írhatunk vagy beszélhetünk nyilvánosan. Vannak olyan utasítások, amelyeket csak személyesen vagy külön-külön szán Isten nekünk. És ez a téma ilyenekre is utal, mert Salamon személyesen bensőséges tanácsokat ír, bár mindenki számára írva van, mégis ránk vonatkozik. De ha kerüljük a kifejezéseket, és ragaszkodunk a spirituális jelentésekhez és utasításokhoz, akkor még egy gyermek sem fogja észrevenni, amit a paráznaságról és a spirituális paráznaságról van szó.

Ezt a példabeszédet olvasva és elmélkedve rá kellett jönnöm, hogy maga a mennyei Atya beszél velem. Megtanulhatom a megfelelő tanulságokat, megszerezhetem a Lélek erejét, amely gyakorlati cselekvésre késztet. Mert meg van írva: "ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. " (1Péter 2-5).

Tehát kezdhetem, de igyekszem tömören fogalmazni, hogy legyen minél esszenciálisabb, de mégis kimerítő.

"Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának a példabeszédei. Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat! Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet! Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást. Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer, és megérti a példázatot és a hasonlatot, a bölcsek szavait és találós kérdéseit. Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg" (1-1.7. Példa)

Ma már vannak olyan vélemények, amelyek azt állítják, hogy nem számít az ész és a bölcsesség, valamint az igazság ismerete; a lényeg az, hogy Isten válaszol az imákra, és ezzel megerősíti hitük valóságtartalmát. És mindig imádkoznak, hogy Isten megerősítse hitüket tettekkel. De Isten boldogságát, amelyet nem lehet elérni ismerete nélkül. „Boldogok, akik hallják Isten szavát és megtartják azt” (Lukács 11–28).

Az Isten hallja az imákat, de nem attól lehetünk boldogok, hogy válaszol rájuk ha akar, nem az eredmény, hanem az áldozatunk, az áldozat mindig az, amit önmagunktól adunk. Nem a felesleget, hanem mindenünket ami van. Ez a szívem, és mindenem, amit Isten akar tőlünk. Azt akarja, hogy a gondolatai olyanok legyenek, mint az övé. Úgy, hogy gondolkodásmódunk egybeesik az Ő gondolataival, az Ő akaratának ismeretében. Az Úr megmutatta nekünk, az Atyjához imádkozva: „azonban nem úgy, ahogy én akarom, hanem mint Te” (Mt 26-39). Ahhoz, hogy megismerjük az akaratát, mindenképpen meg kell keresnünk és ha megtaláljuk, eldobva minden ami számára utálatos el kell dobnunk, és az első a bálványimádás, még ha a lelkünknek olyan édes is. Ez mélyen bele van ágyazva az ember egójába.

Isten már bizonyította számunkra Jézus Krisztusban való szeretetét, aki áldozatot mutatott be, feláldozva saját magát, mindent amije van, és nem követelhető Tőle bizonyítást újra és újra. Ahogy nem követelhetjük és nem is követeljük, hogy szüleink minden alkalommal bizonyítsák származásunkat, az anyakönyvi kivonattal.

Az engedelmesség szeretetből fakad, nem kötelességből, és aki szeretetből cselekszik, többet fog tenni, ami az Úr tetszését elnyeri, többet amit a törvény elvár tőlünk. A rabszolga ugyanis nem ismeri ura gondolatait, engedelmeskedik parancsainak. A fiú szeretetből cselekszik, és azt teszi, amit a szolgálatban nem parancsoltak neki, mert ismeri az Atya gondolatait. Nézd meg azt a nőt, aki két atkát adott a templomban, megadva havi eledelének teljes árát. Isten ezt nem követelte meg, tizedet rendelt a törvény szerint.

"Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat! Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét! Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára! Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek, hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől."

Annak ellenére, hogy ezek a szavak instrukciónak, fegyelemnek hangzik, melegséggel tölti el a lelket, mert a szeretetből fakad. Mennyei Atyánk nem azért tanít minket, hogy csak szaporítsuk tudásunkat, hanem azért, hogy beteljesedjünk a Szellemével, és képesek legyünk Őrizni és megtartani parancsolatait, hogy biztonságban és örömben élhessünk, és képesek legyünk ellenállni minden a Sátán ravasz trükkjeivel szemben, amik gyakorlatilag a földi utunkon szembe jön velünk. Pontosabban a paráznaságba és a szellemi paráznaságába esés veszélyeiről beszél. A Sátán minden üldözése azok ellen irányul, akik még gyengék a hitben, tapasztalatban hiányosak.

Az Úr megérinti szívünket, hogy az igazságot ami Ő maga, a miénknek tekinthessük, és kedvesek lehessenek számunkra, mintha én is ezt kívánnám. Akkor nem lesz nehéz felismerni a veszélyt.

Az evangéliumi kereszténységben is, sok esetben látunk házasságtörést vagy házasságon kívüli viszonyokat. De ez is megtörténik, és könnyen felismerhető az oka. De gyakran nem látjuk, amikor lelki, szellemi paráznaságban élünk. Jób szövetséget kötött maga előtt: „Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem. " (Jób 31-1) Melyek a hit és az odaadás bölcs szavai.

Isten akaratának és igazságának ismerete megvéd minket egy idegen asszonytól (hamis kereszténység), aki ugyanúgy beszél, mint egy igazi nő (Krisztus egyháza), de a hangja nem felel meg a valódi isteni természetnek, ezért meg kellet lágyítani a hangját művészien. Ez a módszer szükséges a rabul ejtéshez és a megtévesztéshez. Ma a fény angyala nem ordít, mint az oroszlán (Sátán). Bár vannak zajosak és féktelenek, de többnyire az általános vagy a mindenek feletti szeretetre buzdít a szava. Szépen hangzik, csak foghíjas, mert nem ez a teljes igazság.

"Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem, és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút. Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé, esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén."

Salamonnak, akinek nem volt ellensége, mert apja, Dávid elűzte az ellenségeket Izrael földjéről. De a háza ablakain rács volt - ez arra tanít minket, akkor sem szabad lazítani, ha biztonságban érezzük magunkat. Az ellenség nem alszik. Házaink rácsai arról szólnak, hogy készek vagyunk megvédeni magunkat attól a világtól, amelytől az Úr elvált, de még mindig testben vagyunk ebben a világban, és gyakorlatilag meg kell védenünk, és ne szennyezzük a házasság intézményének szentségét és a családi tűzhely melegségét a rácsok innenső oldalán.

A fiatalság az nem mindig éretlenséget jelent. Az ifjúság nem feltétlenül jelenti a megértés hiányát. Példa; Timóteus és Titusz. De köztük van az ésszerű és a tapasztalatlan egyaránt. Fiatal korunkban nagyon sok veszély fenyeget; a fiatalkori vágy. A tapasztaltak, gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek Krisztusról, aki minden isteni gondolat forrása: Őt megismerni "az emberi gondolatok világán kívül található"; "megtalálható" Isten univerzumában, amelynek eredete és központja Krisztus. Nincsenek csapdák és veszélyek ezen a területen.

A fiatal férfiakat erősnek tartják magukat: erősek a hitben, akik a Szentírás igazságaiban megalapozottak; Isten bizonyságának megvan a helye bennük, de fennáll annak a veszélye, hogy az igazság nem eléggé kifejeződik a mindennapi élet gyakorlatában. Amikor a kegyelem és üdvösség és az első szeretet öröme csökken, akkor a világ szelleme gyakran újra megnyilvánul. Van talán külső elkülönülés, és ennek ellenére a világ szelleme már belépett a szívébe. A világ szelleme szellemi paráznasághoz vezet. Vakítja a szellemi látást.

Ez a fiatalember céltalanul sétált, kitéve minden veszélynek. Egy tapasztalt keresztény már tudja, hogy az Úr útjai nem vezetnek a sötétben a tereken keresztül, (a széles úton), mert minden útját fény világítja meg. A kísértés elkerülhetetlen. Az ember nem ismeri Isten akaratát, és csapdába esik. A test embere szemmel lát, nem szívvel. "Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel. Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon, hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik. A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá:"

Megállapíthatjuk, hogy a földön nem minden gyülekezeti ház szolgálja az Urat. De mindig arra gondolunk, hogy a miénk az igazi, nem egy másik. A tapasztalatlan szem nem határozza meg, mi igaz, annak ellenére, hogy a parázna asszony, paráznául öltözködik, de ezt nem veszi észre. És a parázna asszony nem titkolja, sőt dicsekszik, mert liberálisan gondolkodik, és törekvései nem csak a férjének tetszeni akarás, mert ha van is, de nem hű hozzá. A vallási liberalizmus a testet szolgálja, mert tetszik a testnek. Lágyítja a hangját, mert erre kapós a testi ember, ugyanis nem mondja Isten szavát, (csak annak egy részét) azokat a részeket kerüli, amelyek az Ige kétélű kardként választ el, elválasztva a lelket a szellemtől. Isten Igéjének kimondása veszélyes a léleknek, elrontja az ünnepet a lélekben, és nem vonzó, sőt fájdalmas. A szabad akarat hirdetése ( ami a liberalizmus alapvető része) vonzó azok számára, akik szenvedélyekben és kéjekben élnek, vagy élvezetből akarnak élni, nemcsak testben és lélekben, hanem szellemi értelemben is. Akik nem akarják viselni vagy részesülni a Mennyei Királyság megaláztatásában és szemrehányásában ezen a földön az igaz hitben járva, Krisztussal megalázva. Aki Krisztus nevével dicsekedik, az aláza is meg magát menjen szembe a hazug vallási tanításoknak. Azok a közösségek, amelyek a liberalizmust és a választás szabadságát hirdetik, nagyon vonzóak, de nem azok számára, akik komolyan szeretnének tetszeni Uruknak.

"Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat, azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam! Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket; illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal."

Közösségek, amelyek minden holmijával, szertartással látható módon szolgálnak -

Amikor az Úr világba jött, ( megszületett) a mágusok elhozták a mirhát a jászolhoz, meg akkor is használták, amikor meghalt (Mt 2–11; János 19–39). Krisztus születését és húsvétot ünnepli a keresztény világ, de hogyan és miért. Ezt akarja Isten?

Aloe- illatszer. A szentek imái, azoké akik már megnyugvást nyertek az Úr szellemében, de a mi esetünkben, vagyis a parázna nő esetében ez csak a plafonig terjedő illat, Isten oltárához nem száll fel.

Fahéj - fahéj fák szárított kérge, fűszer; része volt a "mirha a szent kenetnek", értékes kereskedelmi cikk volt. A papságok kinevezése és a szolgálatok, a magas jövedelmező hivatalok és a velük folytatott kereskedelem megkenése. Azt hiszem, sokan tudják, mire gondolok, - vannak " istentiszteleti" szolgálatok, és minden fogadalmukat teljesítik, lendületet és erőt nyertek, mert pontosan azt tették, amire ők maguk törekedtek. A világi és a spirituális keveréke. Isten a téveszmék szellemét adja nekik, és magabiztosak tetteikben. Aztán kimennek házukból, és elrohannak, hogy újabb tagokat fogjanak közösségük számára. Magukhoz vonva őket, abba házba, ahol korábban az élet kényelmét előkészítették. Az egyiptomi szövetek és szőnyegek sokszínűek, kényelmesek és kellemesek a szemnek. (a világ jelképe és gyönyörei). Egy lelkes fiatalember mindent megtalál ott, hogy elvonja a figyelmét az Úrtól.

"Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet! Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment, a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza."

Telihold - a hold az éjszaka irányítására volt teremtve. Szimbólumként; a "hold" szót prófétikusan használják a megszerzett hatalom jelölésére. .A keresztény, aki nem várja az Urat, saját megelégedésével él. A hamis tanok megtévesztették, és elfogadta ezt a valótlanságot. Amikor azt hirdetik, hogy a keresztényeknek nagy nyomorúságon kell még átesniük, ami való igaz a hamis kereszténységre, kihagyva azt a pillanatot, az Úr napja előtti megjelenést. Ők valóban nem szeretik az Ő megjelenését. Mert számításaik vannak. A férj nincs otthon, feltámadt és a mennyei Atya jobbján ül, és eljön, amikor gyülekezet kész lesz találkozni vele és képes lesz Krisztussal uralkodni. (telihold). Abban bízik, hogy amíg a keresztények nem ébrednek fel az álomból (Mt 25–55), és mind az egész világ hitre nem tér, az Úr addig nem jön el. Ez egy erkölcsi bizonyítvány amiben teret kap a lazítás és erkölcstelenség.

"Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította. Az meg követte őt oktalanul, ahogy a marha megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond. (mint egy szarvas - egy lövésre), De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül. Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra! Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire! Mert sok embert ejtett el halálra sebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt. Háza a holtak hazájába vezet, ( a pokolba) levisz a halál kamráiba."

Mondhatjuk, mint a méhek a mézre, úgy a hús a test szereti a liberalizmust, a szabad akaratot. De itt ezt nem nevezhetjük jó befejezésnek.

Abban a pillanatban, hogy elhagyjuk az igazság útját, ha azon jártunk egyáltalán valaha, akkor veszélyes úton járunk. És itt már komoly dolgokról beszélünk, amelyektől nagyon nehéz megszabadulni. A bűn rabszolgaságába esett, és mint egy ökör megy a vágásra.

Ökör; - mezőgazdasági munkában használt kasztrált bika. Azt hiszem, itt látható az előnyei. Szükség van rá a feladatok elvégzéséhez, miközben képes terheket húzni. Szaporításra alkalmatlan. Meddő.

Szarvas; - sokak szerint Cervus elaphus, gémszarvas. A törvény szerint az őzet tiszta állatnak tekintették (5Móz 12-15,22). Az őz szépségével és gyorsaságáról nevezetes. A " fiatalembert" a lövész (a sátán) súlyosan megsebesítette.

Sebzett máj; - emésztőmirigy, amely epét termel. Elmondható, hogy a test a vér szűrésére szolgál. A sérült máj nem szűri jól a jó és a rossz tudását. Nem tudja kiszűrni, hogy mi van Istentől és mi nem.

Madár - (kismadár) a Szentírásban található a Lukács 12–6-ban, hogy Palesztinában öt madarat adtak el csak két assariiért. Az Úr azt mondja, hogy „egyikük sem esik le a földre az Atya akarata nélkül… (Mt 10–29, 31). A mi témánkhoz kapcsolva, a ketrecben található, repülésre teremtett madár mert a szabadság a természete, de a parázna asszony korlátozza természetes funkcióit. Háza ketrecében tartja őt (a fiút). A világvallások akik Krisztus nevét hirdetik, privatizálták magát a Messiást a négy fal közé zárva, az összes gyülekezeti házak négy falai közé.

Amikor erőt érzünk magunkban, akkor támaszkodunk önmagunkra, ezek az álláspontok ártalmatlannak tűnnek, de nem csak károsak, hanem a halál erejével is rendelkeznek.

Ez a paráznaság és utálatosság háza, az alvilág útja, a halál belső lakóhelyeire ereszkedik. Ne hagyd, hogy a szíved letérjen a helyes útról, ne tévedj az örök halál útjaira.

Itt nem az üdvösség útját vettük figyelembe, hanem a hívő ember, aki szereti az Urat, de még gyenge a felismerésben, veszélyes és káros útjairól beszéltünk.

De az Úr ismeri az övéit: “A Krisztus Jézus tegnap és ma és az örök korokon át ugyanaz. Tarka, idegen tanítások magukkal ne ragadjanak titeket. Hasznos dolog a szívet kegyelemmel szilárdítani meg, s nem ételekkel, melyekből semmi hasznuk az itt forgolódóknak. Nekünk olyan oltárunk van, melyről nincs joguk enni azoknak, akik a földi sátorban szolgálnak. Amely állatok vére ugyanis a vétekért a főpap szolgálatán keresztül bejut a szentélybe, azoknak testét a táboron kívül égetik el.Ezért szenvedett Jézus is a kapun kívül, hogy saját vérével megszentelhesse a népet. Ebből az következik, hogy ki kell mennünk hozzá a táboron kívül, s viselnünk az ő gyalázatát. Hiszen nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőbelit keressük. Rajta keresztül vigyük fel tehát magasztalásunk véresáldozatát mindenkor az Istennek, azaz az ő nevével hitvallástévő ajkaknak gyümölcsét