Gondolkodás frissítése.

 

 

Gondolkodás frissítése.

 

Barátaim jelzik nekem vissza, hogy nehéz megérteni a Biblia szövegét meg igazi mondanivalóját. Ez igaz is, de nem teljesen. Van egy zavaró tényező ami meggátol minket ebben. Volt régebben egy közzétett írásom a “ Megtérés és bűnbánat” címmel. De arra most nem térnék ki. A megértést az Isten adja, de az első lépés az bűnös természet elismerése Isten előtt.

 Ha az ember meghajol az Isten által kimondott ítélet előtt, ott a gondolkodás is megváltozik. E szó jelentése nemcsak a görög szó gyökeréből származó származékot határozza meg, hanem mindenekelőtt azt a viszonyt is, amelyben a Szent Szellem ezt a szót használja.  (* A „metanoia” görög szó nem jelent mást, mint „gondolkodás után "= gondolkodásmód megváltozása.)

Van egy nagyon fontos pillanat az életünkben, amit át kell élnünk. Így mondja Jézus Nikodémusnak: “Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.”

 Az újjászületés a víztől (tehát az Ige )és Szellemtől (új fordításban). 

 Igazából nem szándékom tagozni a részleteket. De megemlítem, hogy hiába az erőfeszítés,ha nem adjuk magunk teljes mértékben Istennek. 

„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel. De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.” (1János 5, 18-20)

És a Kol.2: Neovulgáta fordításban: „Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában,” Ahogyan Ő maga mondta ezt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül.”

 Ennyi tehát a szándék, most pedig fogadd szívből és nagy szeretettel az én interpretációmban azt a tartalmat, amelynél nincs fontosabb és szebb, lélekemelő és csodálatosabb ezen a világon. 

 János evangéliuma 3. rész.

“ 1 Volt a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, ki elöljáró volt a zsidóknál.

2 Ez Jézushoz ment éjjel és megszólította: "Rabbi, tudjuk, hogy Istentõl jöttél tanítónak! Hiszen senkinek sincs hatalmában, hogy ezeket a jeleket tegye, csak ha Isten van vele."

3 "Bizony, bizony ezt mondom neked – felelte neki Jézus –, hogy senki sem láthatja meg Isten királyságát, ha felülrõl nem születik."

4 "Hogy születhetik egy ember, ha vén – kérdezte tõle Nikodémus. – Vajon bemehet õ az anyja méhébe, és másodszor születhetik?"

5 Jézus ezt felelte: "Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy ha valaki vízbõl és Szellembõl nem születik, nem mehet Isten királyságába be.

6 Ami húsból született, az hús, és ami Szellembõl született, az szellem.

7 Ne csodáld, hogy azt mondtam néked, hogy felülrõl kell születnetek.

8 A Szellem odafúj, ahová akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jõ és hová megy: Így van mindenkivel, aki Szellemtõl született."

9 Nikodémus megszólalt és megkérdezte: "Hogy történhetnek meg ezek?"

10 – "Te Izráel tanítója vagy – felelte Jézus – és nem tudod ezeket?

11 Bizony, bizony azt mondom neked, hogy amit tudunk, azt beszéljük, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot. A tanúságtételünket nem fogadjátok el.

12 Ha földieket szóltam néktek és nem hiszitek, hogy fogtok hinni, ha mennyeieket szólok nektek?

13 Senki sem jutott fel a mennybe, csak, aki a mennybõl szállt alá: az embernek Fia.

14 Mint ahogy Mózes is felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az ember Fiának is felemeltetnie:

15 Hogy örök élete legyen mindenkinek, aki hisz.

16 Mert úgy szerette Isten a *világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy senki el ne vesszen, aki õbenne hisz, hanem örök élete legyen.

17 Mert az Isten nem azért küldte a Fiút a *világra, hogy elítélje a *világot, hanem, hogy rajta keresztül megmentse a *világot.

18 Az, aki benne hisz, nem kap ítéletet, aki nem hisz, már ítélet alatt van, mert nincs hite az Isten egyszülött Fiának nevében.

19 Az ítélet pedig ebben áll: A világosság a világra érkezett, de az emberek inkább szerették meg a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik rosszak voltak.

20 Mindenki gyûlöli a világosságot, aki hitványságokat cselekszik, és nem jön a világosságra, hogy tettei rá ne bizonyuljanak.

21 Aki ellenben az igazságot cselekszi, világosságra megy, hogy tetteirõl nyilvánvalóvá legyen, hogy Istenben tette õket."

22 Ezek után Jézus és tanítványai júdeai földre mentek. Ott idõzött velük és *keresztelt.(bemerített)

23 János is bemerítést végzett Sálimhoz közel Ajnónban, mert ott sok volt a víz. Az emberek jöttek és bemerítkeztek.

24 Jánost ugyanis még nem vetették akkor tömlöcbe.

25 János tanítványai vitatkozni kezdtek egy zsidóval a megtisztulás felõl.

26 Majd elmentek Jánoshoz és jelentették neki: "Rabbi, az, aki a Jordánon túl veled volt, aki mellett te tanúságot tettél, lásd, bemerít, és mindenki hozzámegy."

27 János ezt felelte: "Az ember nem juthat semmihez másképp, csak ha a mennybõl adják neki.

28 Ti magatok vagytok tanúi, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem csak õelõtte küldöttek el.

29 Akié a menyasszony, az a võlegény. A võlegény barátjában, aki ott áll és hallgatja õt, nagy örömet kelt, ha a võlegény szavát hallhatja. Ez az én örömöm teljessé vált.

30 Neki növekednie kell, nekem kisebbé lennem.

31 Aki felülrõl jõ, mindenek fölött való. A földbõl való a földbõl van, a földbõl is beszél. Aki a mennybõl jön, mindenek fölött van.

32 Arról tesz tanúságot, ami felõl látást kapott, és amit hallott, de tanúságtételét senki sem fogadja be.

33 Aki elfogadja tanúságtételét, azzal pecsétet tett arra, hogy az Isten igaz.

34 Akit az Isten küldött el, az az Isten beszédeit szólja, mert az Isten nem mértékkel adja a Szellemet.

35 Az Atya szereti a Fiút és mindent az õ kezébe adott.

36 Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem fog életet látni, hanem Istennek haragja marad rajta." Csia Lajos fordítása.

Magyarázat: a csillaggal jelzett szavak értelme.

*Világ, a görögben = kosmos, az Isten által teremtett univerzum vagy rend amit Ő szeret. Itt nem azt a világot értjük ami pusztulásra van ítélve, lásd: 1János. 2 fejezet,15vers “Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.”

*A keresztelés szó, nem volt ismeretes abban az időben, ezt a szót “kereszt” nem találjuk az ógörög fordításban. Ezt későbbi fordítók másították meg, a bemerítés helyet. 

Mert szoros az a kapu és keskeny az az út.

   

 

 

Mert szoros az a kapu és keskeny az az út.

A keskeny út.

A keskeny utat keressük, ezt az utat választhatjuk, nincs más ösvény ami az életre vezetne. Lelki, hús-vér ember megalázónak tartja, és nem megtisztelő és érthetetlen számára, . Aki ezt az utat járja be, részben tudhatja, milyen fájdalmas volt itt Urunk számára, magányos és félreértették az emberek. A sajátjához jött, de a sajátja nem fogadta be, és akik vele jártak, nem értették meg. Gyakran visszavonult imádkozni Atyjával, titokban találkozott emberekkel. Hogyan szomorkodott lelkében, látva a tanítványok hitetlenségét, a farizeusok és írástudók arroganciáját és igazságtalanságát. Könnyebbé válik számunkra, ha belegondolunk,hogy ha mi is rálépünk erre a keskeny útra, részben megtapasztalhatjuk, hogy mennyire tüskés ez az út, de csak részben.
Az Úr mindent tud, azért Isten. Annyira szeret minket, hogy nem tesz szemrehányást - mit tettünk és mivé lettünk! De félreérthetetlenül elmondja a szívünknek, hogy az övéi vagyunk, és senki sem fog ellopni a kezéből. "Az Úr közel áll a megtört szívűekhez, és alázatos lelkeknek  üdvösséget nyújt." Másképp: “Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.” A kegyelem arra tanít minket, hogy legyünk türelmesek, bocsássunk meg másoknak és ne keressük a saját előnyeit. Az Úr útjai kifürkészhetetlenek ami a gyakorlati részét jelenti, nem tárja fel, csak csodálkozhatunk visszatekintve a sorsunk csodálatos alakulása láttán. Gondolataink nem Istentől valók, és nem az Ő gondolatai, miszerint az emberek büszkék magukra, az elért eredményeikre, vagy netalán bosszúsak a szerencsétlen sorsukra, az Úrnak ez utálatos. Ma a keresztények hatalmat hirdetnek, imáikkal meg tudják igazítani halottaikat a purgatóriumban, egyesek halottakat igyekeznek feltámasztani, megigézni, betegeket gyógyítani stb, de mi Krisztus követői, nem rendelkezünk ezzel az erővel.
     Ha egy kicsit is betekintünk és megértjük, mennyire megalázó szolgálat az Urunk Jézus Krisztusnak, a tanítványok és többek között az áruló Júdás lábának mosása. De az Úr azt a példát tanúsította, hogy hajoljunk le azoknak a piszkos lábához, akik bepiszkolódtak, miközben ezen a földi úton haladtak. Annak ellenére, hogy egyikük elárulja, mégis megmossa a lábát Júdásnak. De az Úr azt akarja, hogy alázzuk meg magunkat, ne emeljük magunkat mások fölé, és tegyük ezt is, ha az Úr erre kiválasztott. (ez az Úr szellemi szolgálata). Ha a felebarátunk bűne is, de magunkénak tekintjük, még ha nem az ő bűnét követtük el. Ezt tette Jézus Krisztus. Magára vette mások bűneit, mivel nem volt magában bűn, és könyörgött az Atyának: - „Atyám! bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. "(Lukács 23-34.) A menny és a föld Ura a saját megalkotása miatt viselte meg a megaláztatást. -" Megvetették és lekicsinyelték az emberek előtt, mi pedig elfordítottuk az arcunkat tőle;Megvetették, és semmibe nem tettük Őt. " Másképpen: “Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
4
Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! (Ézsaiás 53-3) “Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok”.(2 Korinthusiak 8–9).
  Természetesen emberek vagyunk és emberek is maradunk, de aki gondolatokban kicsit belemegy ebbe a szenvedésbe, az nem nevet más testvéreken, hanem megpróbálja, kijavítja és segít, ha egyikük bűnbe esik, meddig?- A kegyelem napjáig. Az Úr nem fog szemrehányást tenni azoknak, akik piszkosak és beszennyezik ruhájukat, egy elesett testvér megmentése érdekében. „ Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által, Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre. És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, amelyet a test beszennyezett.”(Judás-20,21,22,23) Igen, igen ! Gyűlölni a bűnét, és nem részt venni a bűneiben, de nem feledkezni meg arról, hogy ki áll e bukás hátterében - „ Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét." (Gal 6-1.2) Ha azt gondoljuk, hogy ezt a mi időnkben lehetetlen teljesíteni, és nem tudjuk elérni a lelkiség (szellemiség) ilyen állapotát, akkor zárja be a Bibliát, és ne olvasson, különben olyanokká válik, mint akik folyamatosan tanulnak, és nem érhetnek el bűnbánatot az igazság megismerésére. Pál apostol, a Timóteushoz írt levélben ezt írja mint hűséges szolgának: "Vajon Isten nem ad meg nekik bűnbánatot az igazság megismerésére, ..." Nem tudjuk, hogy Isten megadja-e vagy sem, de minden erőfeszítést meg kell tennünk irántuk, ha erre te magad alkalmas vagy, mert nem mindenki szellemi és nem mindenkor, és lehet inkább ne tegyük ha nem tudjuk mi a dolgunk. Ezek a sorok a Krisztus követőinek szólnak, de ez se általános, mert mi is sokat vétkezünk.
Ha meg is látjuk a bűnt a másikban, meg fedhetjük őt, magát a bűnt, nagy alázatossággal, de nem fog eredményre jutni a mi szándékunk ha törvény szavával mondjuk. Akkor például az alkoholizáló embert törvény alá helyezzük, amit az orvosok is megtehetik, ampullát varrnak a bőre alá. Ne igyál ne paráználkodj, ne tedd azt vagy amazt, mert a pokolra kerülsz, ezt sokszor a belső emberben lévő lélek is tudja, de már rabja a bűnnek. Amíg nem hallja meg Isten szavát, ami nem egy emberi hang, de emberek által volt mondva, s nem akkor amikor feltételezük, addig csak elfojtott bűnnek számít, ami aztán még nagyobb erővel kitörhet. Ezt tapasztalatból mondom. A lábmosás nem agymosást jelent. Az agyunkat mossák szüntelenül.
 Ha a belső emberben van egy kis szikra vágyakozás, hogy örömét nem a borban akarja lelni, hanem Isten Szelleme örömében, akkor az Isten, azonnal elébe megy, mert Isten a szívek ismerője. Mi magunk tehetetlenek vagyunk, addig mig nem érint meg az Úr keze. Addig mi szerencsétlen rabok vagyunk, a bűn rabjai.
A szeretet a segítségnyújtás, jellemzi a szerető Istent, csak egy példát hozok fel.
     A jó szamaritánus (Lukács 10-30–37) nem szégyelli, hogy lehajol és felveszi a megvert, félholtan fekvő vándort, Jeruzsálemtől Jerikóig vezető úton. Nem tett szemrehányást  - miért jártál ezen az úton? A visszavonulás és a veszély útján, mert ez azt jelenti, mikor távolodunk Isten közelségétől, ( példaképpen- Jeruzsálemtől az örökre átkozott Jerikóig), akkor veszélyes úton járunk. A lévita és a pap elítélték, és ők (a lévita és a pap) is ugyanazon az úton haladtak (úgy vélték hogy kifosztották? - tehát ez azt jelenti, hogy valamiben bűnös), és siettek tovább, nem törődve vele a nagy papi elfoglaltságukban, mert Istennek szolgáinak tartják magukat, nem ismerős a helyzet? A samaritánus tökéletesen tudta (az Úr egyik abrája), hogy egy ember lelke nem kapott nyugalmat a jeruzsálemi templomban, ahol Istennek kellett volna szolgálnia és imádnia a papi szolgálaton keresztül, hanem ott a pénzváltók és az árusok galambokat árusítva szolgáltak nyereségvágyból. (Mt 21–12).
 A rablók levették az ember ruháját, és mezítelen maradt. Hány testvér van, aki elesik és vétkezik vallási közösségek, hidegség és hitehagyás közepette, valamint az Atya Szelleme hiánya miatt a templomokban a gyülekezetekben - és megfosztják az elesetteket a gyengéket a tanúságtételről (meztelenné válik). Ezt ahogy feljebb írtam egy közös ügy, melyben mi is hibásak lehetünk. Most mindegy, ki a hibás, de az, hogy hogyan mentse meg és szerezze be az elesetteket, sebesülteket a sátán tömlöcéből az Úrnak (nem magunknak). Van példánk az Úrban, és ha mi legalább csak utánozni merjük Őt, akkor velünk együtt teszi meg ezt egyetemben. És ad valamit, amire nem számítottunk. "Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket. Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki ő benne bízik." (Zsolt 34-8,9)
 De mit mondjunk erre? Mindenki olvas, mindenki tudja, vannak igemagyarázó könyvek, amelyek a múltból és a jelenből származó testvérek írtak. Az Úr tudja, hogy amink van, mit csinálunk, és mit fogunk csak tenni és mondani “ Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.) (Zsolt 139–1 ..., 6) De csak egy dologra van szükség; az Úrba vetett hit és bizalom, alázat, önmegtagadás és szeretetteljes testvérek iránti szeretet, de nem csak. Nehéz - ellenáll a régi ádámi hús-vér természet. Meg kell bocsátanunk testvéreinknek mindent, az Úr nem szemrehányást tesz nekünk, és ugyanúgy bánik másokkal is. Nem mi haltunk meg értük, hanem Jézus Krisztus. Ne ítélj valaki más rabszolgája felett, Ő akaratának megfelelően szolgálja az urát. - “Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.”(Róm. 14–4).
 Nem vagyunk hivatottak senkit megítélni. Az egyetlen dolog, amit meg kell vallania bűneit az Úr előtt, a hit adományozója és végrehajtója, Jézus Krisztusra figyelve. A kapcsolat helyreáll, bárhol is vagyunk - „Ha megvalljuk bűneinket, akkor Ő hű és igaz lévén megbocsát nekünk bűneinket és megtisztít minden igazságtalanságtól” (1János 1-9) Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől származik, és mindenki, aki szeret, Istentől született és ismeri Istent. " (1 János 4-7). Nem elég magunkról azt kijelenteni - Istentől születtem, ez azt jelenti, hogy felülről Istentől újjászülettem -, ezt a gyakorlatban is látni kell netán bizonyítani kell, még akkor is, ha ez egy viszonzatlan szeretet, még ha meg is vetnek ezért, de ugyanúgy , ez a szeretet megnyilvánulhat bennünk akik a keskeny útra lépnek. Ez Isteni szeretet. (Agape)
 Lehetünk mi megrögzött keresztények évtizedeken át, jó példát mutató, igemagyarázók, tanítók mint Nikodémus, de lehetünk elesettek is, nevetség tárgyává válni a világ előtt, de ha nem születünk újjá, akkor: “ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” , de hogyan? - jogos a kérdés: -” Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” ( János 3,-3,5). Itt nagyon fontos a sorrend előbb a víz: az ige, aztán: a Szellem.
 Vannak gyülekezetek, akik csak a szellemet teszik előbbre, az igehallgatás másodlagos vagy elenyésző, pilóták jogosítvány nélkül.
   Minden probléma a testből fakad. Ha az Isten Szelleme megnyitja előttünk, ha megtudjuk, vagy eljuthatunk minden probléma forrásához és gyökeréhez, akkor ennek megfelelően tudunk cselekedni. Ez nem törvényszegés beismerése, mert ez köztudott, Júdás is megbánta amit tett, ez vonatkozik a Krisztus tanítására és a gyakorlására. Ahhoz, hogy tudjuk a Krisztus akaratát ebben és másban is, meg kell ismernünk a tanítását, anélkül nem megy.
 Diferencia a szó és a tett között, ellentétben a józan ésszel isteni tanítással, képmutatáshoz vezet, rosszabb esetben eretnekséghez vezet, problémákhoz és a gyengék bukásához vezet, akik még nem Istenben bíznak hanem a vallási felmenőikben.
Természetesen sokan a saját maguknak megfelelő "megalapozott doktrínát, katekizmusát" tartja helyesnek, és itt semmiféle vita nem megengedett (ezen nem lehet vitatkozni). Mindenki a sajátját keresi, és nem ami az Úré, Isten embere nem teszi vita tárgyává azt az utat amit az ember szándékozott választani.  De nekem, vagy nekünk, el kell döntenünk magunkban - akarom-e valaki más Istentől távoli utat járni vagy Krisztus igájához kötni magam, vagy sem? A keskeny úton járni nehéz emberi testben, de könnyű teher,  Krisztussal egyetemben. De ez se a mi akaratunktól függ, ( nézd: Lukács 10, 34 ...és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.”, kit vivé? a tehetelen embert, aki nem tud ellenkezni, csak rá bízza magát,- de ez egy egészen más téma.
Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. ( János 7-14)

Sprinteljünk egy gondolatban.

 

Sprinteljünk egy gondolatban.

 

Nem kényszerből írom ezeket a sorokat, de van egy késztetés, mert akkor ha nincs, nem csinálnám. Mindig megjegyzem, hogy gondolataim, nem meggyőzés céljából vannak közzétéve, addig mig a portál adminisztrátora megengedi, de az is Istentől függ.

Nyilvánvalóan én is tévedek bizonyos dolgokat illetően, mert az emberi tudat könnyen megcsalható és manipulálható, ezért Isten nem is azt várja el az embertől, hogy mindent tökéletesen tudjon, hanem azt, hogy próbáljunk meg gondolkodni, lényegét tekintve legyünk készséges alanyai az Ő vezetésének. Itt megtorpannék egy szóra, hiszen itt ismét felbukkant egy igen fontos gondolat, csak úgy mellékesen :) Nyilván sokan vannak olvasóim között, akik olvassák a Bibliát és találkoztak abban azzal a résszel, amikor Krisztus azt mondja, hogy „Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.”Azt gondolom, hogy ez az igerész sokakban megütközést kelt, amelynek oka ismét csak a meg nem értése az igének. Miért mondta ezt az Úr? Nem az lenne a logikus, hogy igyekszem megvédeni magam? Nem támadok meg senkit, de ha engem bántanak, akkor tűrjem, sőt ellenkezés nélkül még támogassam is? Elég érthetetlennek tűnik elsőre a dolog. De mit akart ezzel mondani az Úr? Azt, amire feljebb utaltam: hogy „legyünk készséges alanyai az Ő vezetésének”. Hiszen, ha Istenre bízzuk magunkat, akkor el kell fogadnunk azt, hogy semmi sem történhet velünk az Ő akarata, szándéka ellenére. Ha pedig így van, akkor egy bennünket ért agresszió sem lehet a véletlen műve. Oka van annak, mint mindennek. Csak mi nem ismerjük ezt az okot. Ám Isten igen. Ezért int, hogy ne kapálódzunk ellene, hanem fogadjuk el alázattal, sőt menjünk vele. Ne küzdjünk az isteni árral szemben, de ugyanakkor, ne folyunk a világ áradatával egyetemben, ez a mi belső békénk érdekének szolgál. Péternek maga Krisztus mondta, hogy„Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra”, amikor Péter le akarta beszélni Őt arról, hogy Jeruzsálembe menjen és szembenézzen a sorsával. Persze én azt gondolom erről is, de ettől függetlenül valóban úgy kell iparkodnia az Istent kereső és szerető, Krisztust követő embernek, mintha kizárólag rajta múlna az, hogy gondolkodik-e, és e gondolkodás hozományként, eredményeként rátalál-e az igazságra, vagy sem.

 Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ember egy beprogramozott gép, ami gombnyomásra működik, mert Isten a Teremtő minden embert a maga jellemével és sajátosságával ajándékozta.

 De aki ismeri a Bibliát és abban az Istent, az tudhatja, hogy az Ő akaratán kívül semmi sem történik. Azért az embert úgy kell elképzelni mint egy avatár.

I.

Láng, láng , meddig cibálnak badar szelek jobbra és balra?

Hajlik a láng jobbra, hajlik balra de mit neki jobb és bal : ki csak felfelé tör?

Melyik égtáj mondhatja őt övének?Jobbra vagy balra csak rokont keres,kit átt üzesítsen , s magával röpítsen!

II.

Ki állíthat jobbra vagy balra engem Labdázzatok, mindenkié vagyok!

Csak majd az Isten ha az Ítélet trombitája szól, állítand jobb ra vagy balra .A többi : játék. (Noha sírnom kell rajta .)

III.

A többi : játék! bolond, noha véres ,vad játék olykor, melyben a szegény méla gyerek szédülten, ütlegek közt ing, míg el nem jő Apja, s kézen fogva el nem viszi ... ing, mint a báb dülöng bizonytalan színpadán.

IV .

S tán ilyen báb vagyok én is — de a bábot drótjai tartják; s tudjátok meg,izmos drótjaimat nem kétfelülről rángatják, hanem Valaki felülről igazítja kimondhatatlan ujjal.

(Babits Mihály: Jobb és bal)