Meggazdagodni akarók.
" Akik ellenben meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, tőrbe, és sok értelmetlen és káros kívánságba esnek. Az ilyenek az embereket a veszedelem és pusztulás mélységébe taszítják. Mert az összes gonosz dolgok gyökere a pénz kedvelése. Némelyek, mikor ez után futottak, eltévelyedtek a hittől, és sokféle kínnal szúrták át magukat.(Tim 6-9,10).
Az Úrtól mindig megkapjuk a szükséges utasításokat. Ő szeretetével arra tanít minket, tanitványaikat, hogy ne csak úgy éljünk, hogy Istennek tetszünk, hanem azért is, hogy örömünk legyen ebben a világban. Mert az igazságnak való engedelmesség megszabadít minket a lélek és a test minden szennyétől, a bűntől, és örömet okoz lelkünkben, ha megszabadulunk tőle, mert ez minden utasítás célja. A felszabadulás eredménye, hogy a lélek képes legyen dicsőíteni az Atyaistent és Jézus Krisztust. A világi lelkiállapota arra késztette Lótot, hogy letelepedjen a bűnös Szodoma szennyezettsége közepette. A hit soha nem vezet oda; egy szellemi hangolt elme soha nem menne oda; annak ellenére, hogy a Szentírás szerint Lót „igaz lélek” volt (lásd 2 Péter 2-7,8). ( mi őt elítélnénk a helyzete miatt, de Isten mélyen lát a szívekbe). De e világ szerelme úgy hozta, hogy eleinte „választott”, majd „kiterítette sátrait”, végül „Szodoma kapujában ült”. Szodomában gyökeret vert. Eddig jól ment neki, de a megpróbáltatások ideje azt mutatta, hogy nem a megfelelő választás volt. Micsoda sorsot választott! Valóban egy meghasadt medence volt, amely nem tartja a vizet – egy törött vessző, amely átszúrta a kezét. És ezért milyen jó, ha megengedjük Istennek, hogy minden utunkat igazgassa, rendbe tegye, rábízva azokat, mert Ő mindent kész és el tud intézni – válasszuk meg utunkat az Ő csalhatatlan bölcsessége és határtalan szeretete szerint! Lót kétségtelenül úgy gondolta, hogy azzal, hogy Sodomába költözött, jót tett magának és családjának. De a későbbi események megmutatták, hogy tévedett. Egy hang különös fontossággal szól a fülünkben – egy hang, amely azt üzeni, hogy ne engedjünk a világi szellem olykor felbukkanó megnyilvánulásának: „Pénzkedveléstől mentes legyen életetek forgása, elégedjetek meg azzal, amitek van, hiszen Isten maga mondta: "Nem mondok le rólad, sem el nem hagylak téged." ” (Zsid 13-5). Áldott sors! Ha Lót elégedett lett volna azzal amije volt, soha nem választotta volna a gazdag, vízzel permetezett Szodoma környékét. De sokan mondhatják – hát Szodomában élt, és Isten mégis megmentette a pusztulástól. Ez kétségtelenül igaz. De választásának következményei semmiképpen sem nevezhető áldottnak. Hitehagyásunk miatt az utókor szenved, azok, akiknek örökölniük kellett volna az áldásokat. És tudjuk utólag, hogy Lót vérfertőzés által, nemzet leszármazottakat lányai révén, akik aztán a moabita nép Izraeltől elkülönűltek lettek. Ez a bűnös törvényszegés, még ha bódult állapotában is cselekedet, megmutatja, milyen következményekkel jár, ha a család és a gyülekezetekben milyen szellemiséggel élünk, különösen akkor, ha előkelő helyen, gyülekezeti vezetők vagyunk. Nem tudatosan (mert Lót részeg volt) hanem szellemi bódultságban, termeljük a vallásos világi keresztényeket, illetve nem Krisztus szegénységét választjuk aki otthagyva mennyei dicsőségét kiüresedett érettünk, hogy gazdagok legyünk őbenne. Ha nem ezt az utat választva, megsokasodnak a hűtlenség a bűn következményeivel, mert az eredmény az anyagi áldás vonzó és megtévesztő lehet. A gazdag, világi gondolkodású keresztények sikere, akik maguknak élnek, esetleg a jövedelmük tizedét aldozzák, megtévesztő példa lehet a fiatal lelkek számára. Van egy olyan vélemény, hogy a pénzhez ragaszkodó lelkész nem szolgálhat a gyülekezetben (azokra gondolok, akik igével szolgálnak, nem tanácsos pénzkezelőnek lenni a gyülekezetben), mert ha a hivatása Isten igehirdetése, szolgáljanak a saját eszközeikkel, ahogy azt Pál apostol tette, nem volt terhére senkinek. De ennek a gondolatnak vannak mélyebb következményei, ez a szektáns gondolkodás, ami a saját meggyőződésünk elfogadása az a közeli rokoni ego szeretete. Korlátolt szemlélet, ami elhatárolja magát a Szent Szellem szabad áramlását a szívünkben.
Néha azon tűnődünk, miért vágynak meggazdagodni olykor hidegen racionális, világi szellemű gyermekeink. Azért hagyják el az gyülekezeteket, mert nem azt tapasztalják amit Isten szavában véltek felfedezni, nem találták meg az Atya szeretetét a közösségben. De lehet, hogy ezáltal nem találták meg az élő igét agyakorlatban, és gyakran a Krisztus ellenségeivé válnak. Lótól származtak a moábiták, akik Izrael ellenségei lettek. Még ha igaz, üdvözült lelkek vagyunk is, ez nem jelenti azt, hogy evilági elvek szerint gondolkodhatunk és cselekedhetünk, hiszen Isten erejét ismerve biztosak vagyunk üdvösségünkben, ez még nem jelent biztonságot. Isten kegyelme képes megtartani a lelkeket, és megőrizni magát sértetlenül az örök életre. De a gazdagság szeretete, az egy veszélyes út, mert elveszíthetjük a bizalmat és a kétely uralkodhat bennünk, és csak Isten irgalma dönthet a sorsunkról, de ez kétségtelenül veszélyes út. Előttünk nem lesz ismeretes a hovatartozásunk, állandó kételyek merülnek fel, csak akkor lesz világos, ha kiderül, hogy az Ő kegyelmi döntése mentett meg az örök haláltól. Az Úr azt akarja, hogy már itt ezen a számunkra idegen környezetben éljünk gazdagon Isten mérhetetlen bölcsességében.
A Szentírás nem azt mondja, hogy mindannyiunknak szegénynek kell lennünk, ez nem lenne igaz, ugyanis a jómódú embereket felhasználja mások segítségére, de a gazdagsághoz több kegyelem szükséges az Úrtól, mert sok a kísértés benne. Gazdagnak lenni az eszközökben, és koldusnak maradni, valóban ez a boldogság. Az igazságtalan gazdagság, ha egy körültekintő sáfár kezében van, nem árt a léleknek és másoknak, hanem éppen ellenkezőleg, áldás lehet a rászorulók számára. Ha nem lennének ilyen testvérek, nem lennének ingyenes Bibliák a FÁK-nak, sem Dél-Amerikának, sem Afrikának, sem a harmadik világ más országainak. Ma már minden otthonban az ilyen országok házaiban, egy vagy több Bibliát ingyen osztogatnak (egy Biblia önköltségi ára, egyszerű formátumban, a kiadónál kb. 15-20 euróba kerül harminc évvel ezelőtt, nem számítva a szállítási és vámköltségeket.)
A HIT HÁROM OLDALA .
1 Thess. 1-9,10 a hit három olyan aspektusát sorolja fel, amelyekről az újonnan megtért thesszalonikaiak tanúskodnak, nevezetesen;
1) Istenhez fordultak a bálványoktól;
2) Az élő és igaz Isten szolgálata;
3) Várják a mennyből az Ő Fiát. Igen, mindannyian próbára tehetjük magunkat, ebből a szempontból? Ha e három oldal közül csak egy hiányzik belőlünk, akkor máris fogyatékosak vagyunk a hitünkben. Ennek a fogyatékosságnak az előzménye, hogy a fejlődésünk kezdettől fogva nem volt normális, vagy valamilyen fejlődési szakaszban válságba kerültünk. Mielőtt megtértünk Istenhez, mindegyikünknek megvolt a maga bálványa. Természetesen ezek nem fa, kő vagy hasonló szobrok voltak (bár ez sem kizárt), hanem ezek a bálványok uralták a szívünket azon a helyen, ahol Istennek kellett volna ülnie a trónon! Rájuk, ezekre a bálványokra irányultak törekvéseink, hajlamaink, időnk, erőnk és minden élet ritmusunk. Egyeseknek bálványa volt a sport, az utazás, a filmek, a tévézés, a különböző élvezetek hajszolása, a politika és egyebek. Mindezek felett a fő bálvány ült a trónon – a hatalmas „én, ego”, amelyet naponta imádtunk! Amikor Isten Igéje behatolt a szívünkbe, amikor fénye megvilágította lelkiismeretünket és feltárta életünket, amikor az evangélium megvilágosította elménket és felöltöztük Jézus Krisztust, akkor Istenhez fordultunk. Egy körülményt azonban hangsúlyozzunk: a thesszalonikaiak elfordultak a bálványimádástól és Istenhez fordultak. Ez nyilvánvaló és konkrét cselekedet. Ha nem lesz ilyen nyilvánvaló abszolút törés a szívünkben azokkal a bálványokkal, amelyek uralnak bennünket, akkor a fejlődés megtorpan, és sokáig anyatejes csecsemők maradunk, akik alkalmatlanok Isten szolgálatára, és ez mindaddig így lesz, amíg könyörtelenül és visszavonhatatlanul elpusztítjuk a még fennmaradt bálványokat magunkban és a gyakorlatban is. Erre azok is hivatottak, akik – mint valaki jogosan megjegyezte – megtérésük okán elutasították „a világot teljesen”, de idővel újra elfogadták „a világot részben”. Nem lehet győztes lelki életet élni, ha a saját „én” legfontosabb bálványa még mindig a lélek bugyraiban rejtőzik! Vesd vissza a saját "én"-edet! Béke és öröm, minden lelki egészségünk ezen múlik! Tégy úgy, mint Jákob, aki eltökélten és határozottan fellázadt a bálványok ellen, amelyeket oly sokáig tűrt házában! „…Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala.” (1Móz 35-4). Aztán elment Bételbe (Isten házába), hogy ott oltárt építsen Istennek, és csak Őt szolgálja. Tudd határozottan, hogy a legkisebb bálványt sem fogod tudni elrejteni Isten elől, egyetlen értéktelen bálványt sem! Mert meg van írva: "A sír és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.." (Példabeszédek 15-11).
Ha Isten azt mondja, hogy a pénz szerelme az minden rossznak a gyökere, akkor ez igaz, és ezzel megvizsgálhatjuk honnan erednek a bálványaink egészen a gyökerétől fogva.
Isten annyira szeret, hogy meg akar szabadítani ettől az átoktól, hogy ne okozzon fájdalmat nekünk a vagyon szeretetének következményei. Újból idézem az idevágó igét.