"...ki vagy te, ó, em­ber, hogy per­be szállsz Is­ten­nel?"

 

"...ki vagy te, ó, em­ber, hogy per­be szállsz Is­ten­nel?"

 Azzal kezdeném az írásomat, hogy előre bejelentem, hogy én az Isten eleve elrendelésében a predesztinációban hiszek. Biztos vagyok benne, hogy nem magamtól lettem erről meggyőzve. Nagyon erős érvek bizonyítják a Szentírásban ennek az igazát. Már azelőtt erről a témáról írtam egy cikket "A kereszténység futószalagja" címmel.   "https://mindenbenkrisztus.blog.hu/2022/04/28/a_keresztenyseg_futoszalagja"

 Nagyon sarkítom ezt a témát, mert igazából erről könyvet lehet írni, de van egy barátom, testvér az Úrban, aki ezzel a témával alaposan is foglalkozott. Nem keresztényi narratívája sok keresztény számára idegen. Akit ez érdekel azt a címet is megadom. "https://gabipeti.blogspot.com/2022/01/vak-vezet-vilagtalant.html"

 Az evangélizációs szolgálatok káros hatásai, amikor egy igehírdető szakosítja a témát, kiáll egyetlen céllal, hogy Krisztusról beszéljen az Isten határtalan szeretetéről, és megtérésre búzdítsa hallgatóit amit előre metodikusan megszervezet. Az Úr a tanítványait azzal a paranccsal küldte a világba, hogy tanítványokká tegye a népeket. Azt mond­ta ne­kik: Men­je­tek el az egész vi­lág­ra, hir­des­sé­tek az evan­gé­li­u­mot min­den egyes te­remt­mény­hez! Aki hisz és meg­ke­resz­tel­ke­dik,  (bemerítkezik) üd­vö­zül, aki pe­dig nem hisz, el­kár­ho­zik. (Mk 16, 15). Tehát az evangélium hirdetésének célja, hogy eljusson az örömhír minden teremtményekhez, de nem az a célja, hogy toborozzunk mindenáron tömegeket Krisztus köré. A könnyelműség jellemzi ezeket az evangélizációkat, de még az elnevezés is hibás, emberi kitaláció.  Így szól az Úr: "Ha va­la­ki hall­ja az én be­szé­de­met, és nem tart­ja meg, én nem íté­lem el, mert nem azért jöt­tem, hogy el­ítél­jem a vi­lá­got, ha­nem hogy meg­ment­sem. Aki meg­vet en­gem, és nem fo­gad­ja be az én be­szé­de­i­met, van an­nak íté­lő­bí­rá­ja: az a be­széd, ame­lyet szól­tam, az íté­li el majd az utol­só na­pon". (Jn 12, 47). Ezekben a szavakban nincs részrehajlás, tehát nem az a kérdés hogyan, hanem mit mond az igehirdető. Jézus Krisztus eljött ebbe a világba, hogy összeszedje az Ő neve köré az övéit, mindazokat akik elvesztek a világban. Akiket Isten kiválasztott a világ teremtése előtt Krisztusban. Taszító és vonzó is egyben, mert megosztja az embereket. Így szól az Úr: "Ne gon­dol­já­tok, hogy bé­kes­sé­get sze­rez­ni jöt­tem a föld­re; nem azért jöt­tem, hogy bé­kes­sé­get hoz­zak, ha­nem hogy kar­dot. Azért jöt­tem, hogy meg­ha­son­lást tá­masszak az em­ber és az ő apja, a le­ány és az ő any­ja, a meny és az ő anyó­sa kö­zött, és hogy az em­ber­nek el­len­sé­ge le­gyen sa­ját ház­né­pe. (Mt 10, 34-35).

 Tehát a cél nem vallásos emberek futószalagon gyártása, hanem a kiválasztottak keresése, nem azért mert Isten az Atya vak és tudatlan, hanem hogy megmutassa a világegyetem, az angyalok előtt dicsőségét az üdvösség által, hogy imádók serege vegye körbe az örök hajlékába itt a földön és a mennyben. A kegyelem szolgál ennek érdekében. "Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket." (Mt 9, 13). Az igazak már elvesztek saját igazságukban, a bűnösök meg bűnbánatra térnek új felismerésre az ige hallatára. Így nyilvánulnak meg az elveszettek az angyalok előtt. És ez minden a hit által amit Istentől kapott, hogy senki ne dicsekedjék. Ha valaki nem érti miről írtam itt, akkor ugyancsak a Szentírásból idézek egy részletet végezetül, mert hozzátenni nem lehet semmit. 

 "Amint az meg van írva: Já­kó­bot sze­ret­tem, Ézsaut pe­dig gyű­löl­tem. Mit mon­dunk te­hát? Va­jon nem igaz­ság­ta­lan­ság ez Is­ten ré­szé­ről? Sem­mi­kép­pen! Mert Mó­zes­nek ezt mond­ja: Kö­nyö­rü­lök azon, akin kö­nyö­rü­lök, és ke­gyel­me­zek an­nak, aki­nek ke­gyel­me­zek. Azért te­hát nem azé, aki akar­ja, nem is azé, aki fut, ha­nem a kö­nyö­rü­lő Is­te­né. Mert azt mond­ja az Írás a fá­ra­ó­nak: Azért tá­masz­tot­ta­lak té­ged, hogy meg­mu­tas­sam raj­tad ha­tal­ma­mat, és hogy hir­des­sék ne­ve­met az egész föl­dön. Azért akin akar, kö­nyö­rül, akit pe­dig akar, meg­ke­mé­nyít. Mond­hat­nád azért ne­kem: Ak­kor mi­ért hi­báz­tat en­gem? Hi­szen ki áll­hat el­le­ne az ő aka­ra­tá­nak? De hát ki vagy te, ó, em­ber, hogy per­be szállsz Is­ten­nel? Va­jon mond­ja-e a ké­szít­mény a ké­szí­tő­jé­nek: Mi­ért for­mál­tál en­gem ilyen­re? Avagy nincs-e a fa­ze­kas­nak ha­tal­ma az agya­gon, hogy ugyan­ab­ból a gy­ura­dék­ból az egyik edényt dí­szes­re, a má­si­kat pe­dig kö­zön­sé­ges­re ké­szít­se? Is­ten pe­dig, ami­kor meg akar­ta mu­tat­ni az ő ha­rag­ját, és meg akar­ta is­mer­tet­ni az ő ha­tal­mát, nagy bé­ke­tű­rés­sel el­szen­ved­te a ha­rag edé­nye­it, ame­lyek ve­sze­de­lem­re ké­szül­tek, azért, hogy meg­is­mer­tes­se az ő di­cső­sé­gé­nek gaz­dag­sá­gát az ir­ga­lom edé­nye­in, ame­lye­ket ele­ve di­cső­ség­re ké­szí­tett. Ilye­nek­nek hí­vott el min­ket is, nem­csak a zsi­dók, ha­nem a po­gá­nyok kö­zül is,....."

Az élő hit meggyógyít.

 

Az élő hit meggyógyít.

"Ami­kor el­men­tek Je­ri­kó­ból, nagy so­ka­ság kö­vet­te őt.

És két vak, aki az út mel­lett ült, ami­kor meg­hal­lot­ta, hogy Jé­zus arra megy el, így ki­ál­tott: Uram, Dá­vid­nak Fia, kö­nyö­rülj raj­tunk!

A so­ka­ság pe­dig rá­juk szólt, hogy hall­gas­sa­nak, de azok an­nál in­kább ki­ál­tot­ták: Uram, Dá­vid­nak Fia, kö­nyö­rülj raj­tunk!

Jé­zus meg­állt, meg­szó­lí­tot­ta őket, és azt kér­dez­te: Mit akar­tok, hogy cse­le­ked­jem ve­le­tek? Azt, Uram – fe­lel­ték –, hogy meg­nyíl­jék a sze­münk. Jé­zus meg­szán­ta őket, meg­érin­tet­te a sze­mü­ket, és nyom­ban vissza­nyer­ték lá­tá­su­kat, és kö­vet­ték őt". (Mt 20, 29-33).

 Számtalan eszmék, ideológiák, tudományok, tanítások látnak napvilágot ebben a világban. Az úgynevezett orvostudomány minden eredményével és kudarcával együtt a test és a lélek ( nem szellem) gyógyításával foglalkozik. Egyesek szerint sok esetben kárt okoznak az embernek. De ezt hagyjuk másokra, akik belelátnak a mélységekbe, mi folyik az orvostudomány berkeiben. A mi dolgunk szellemit összekapcsolni a szellemivel. 

 A fent idézet megtörtént epizódott vesszük górcső alá. Ne legyen a szándékunk, hogy betűire boncolgassuk, mert arra nincs idő és kapacitás. A legfontosabb az, hogy Jézus a Messiás eljött népéhez, Izrael házába, pogány földekre nem tette a lábát. Ez volt az elsődleges célja a próféciák beteljesülése ami maradéktalanul meg is történt. Születésétől fogva egy utat kellet járnia ami a feszületen ért véget. 

 Isten aki ember testét öltötte magára, eljött a földre világosságot hozva a sötétben ülőknek. Útja során irgalmasság teljes munkáját végezte a hit fiait dicsőség fiaivá tette. Maga Isten ember képében megjelent Izraelben. Mindent amit tett az Atya akaratából tette, a Teremtő Isten számára nincs semmi lehetetlen, betegeket gyógyított halottakat támasztott fel. A prófécia szerint elhozta Izrael számára a szabadulást. De az övéi nem fogadták be. Az ördögök űzése a lelki szegények vigasztalása csak az előjelei voltak a királyságának, ami aztán Isten akaratának végső és egyetlen célja a bűn megváltása a golgota hegyén a feszületen, Krisztus győzelme a sátán és a halál felett. A sátánt a feszületen győzte le, a halál pedig nem fogott rajta harmadnapra feltámadt. 

 De mit meríthetünk a fent idézett történetből mi akik az üdvösség útjára szánt az üdvözítő Isten. 

 A Jerikóból az átkozott városból a Jeruzsálemi úton ment Jézus és a sokaság követte. A sokaság látta, hogy nem egy egyszerű prófétát támasztott fel Isten Izraelben, a csodák láttán azonnal királlyá akarták emelni. Egy egyfajta pártosságot fedezhetünk fel a tömegek, tanítványok részéről. Egy olyan jelenséget amit ma is tapasztalunk az elnökjelöltek választási kampánya során, amikor az elnökjelölt a nép közé vegyül az úton. Körbeveszik a bizalmasai és testőrei. Nem engedik a személyek közeledését, elhárítják a tolakodókat. Ez mind személytelen folyamat, hacsak a reklám kedvéért nem vesz az ölébe egy kisgyermeket vagy kezet fog egyes személyekkel. Ez történ akkor is amikor a tömeg követte az a sokaság akik aztán később kiáltották "feszítsd meg". 

 De az Úr meghallja a hit kérését és fontosabb dolga nem is akad attól, hogy Isten mindenható hatalmával feleljen a hit kérésének.

 A mai lármás életünkben is elnyomja a tömeg a hit szavát, ezer hangok és jajok között mit sem törődünk embertársainkal, de ezt az Úr nem is várja el tőlünk, hogy tévedhetetlenül halljuk meg az igaz hit kérését másoknál, ez mai napig Isten hatalmába van, hiába a mi felvilágosúlt gondolkodásunk és ismeretünk nem a mi dolgunk felelni a hitre, a mi dolgunk, hogy ne gátoljuk azokat akik Istenhez fordultak. Mivel is gátolhatjuk őket? - azzal, hogy valami fontosabbat állítunk eléjük a magunkéból. A saját pártosságunk, vallásosságunk a saját meggyőződéseinkel traktáljuk az őszinte zsenge lelkeket. "Test­vé­re­im, a mi di­cső­sé­ges Urunk­ba, a Jé­zus Krisz­tus­ba ve­tett hi­te­tek ne le­gyen sze­mély­vá­lo­ga­tó. Mert ha be­megy hoz­zá­tok a gyü­le­ke­zet­be egy arany­gyű­rűs fér­fi fé­nyes öl­tö­zék­ben, és be­megy egy sze­gény is pisz­kos ru­há­ban, rá­te­kin­te­tek arra, aki fé­nyes öl­tö­zé­ket vi­sel, és azt mond­já­tok neki: „Te ülj ide szé­pen”, és a sze­gény­nek ezt mond­já­tok: „Te állj ott, vagy ülj ide a zsá­mo­lyom mel­lé”, nem ke­rül­te­tek-e el­lent­mon­dás­ba ma­ga­tok­kal, és nem let­te­tek-e go­nosz gon­dol­ko­zá­sú bí­rák­ká? (Jak 2, 1-3). 

 A két vakot az út szélén semmibe vették a tömegek, mert szegények és tehetetlenek voltak. Nagyon komolyan gondolom azt, hogy egy csepp gonoszság se kerüljön a szívünkbe, ne legyünk személyválogatók, felosztva a miénket a nem  mieinkkel. Isten ember szerető attól függetlenűl kicsoda és milyen egzisztenciális háttere van. Pedig a sátán arra törekszik, hogy ellentéteket szítson az emberek között. Hagyjuk a teljes döntést az Úrra, Ő nem téved soha. 

Amikor megkérdezte Jézus a vakokat " mit akartok, hogy cselekedjem veletek", azok azonnal azt mondták, hogy nyíljon meg a szemünk. Ez volt számukra a legfontosabb. Ők szenvedtek a vakságuk miatt. Ezt az Úr tudta, de mégis megkérdezte. Mi milyen szükségét érezzük magunkban? Mi a legfontosabb számunkra, a pénz az egészség, boldogság, ezt kívánjuk naponta magunknak és barátainknak. Mitől szenvedünk mindinkább? Az anyagiak miatt boldogtalanságunk miatt, vagy vannak még sürgősebb szükségeink? De csak egy kell, hogy térjünk meg az Úrhoz a legfontosabbal, hogy nyissa meg a szemünket. A vakok hallották Jézus közelségét, tehát az alkalom adódott számukra, hogy megragadják a lehetőséget. Volt e ilyen alkalom kedves olvasó az életedben, hogy semmi másra nem vágytál,  az ige hallatára szükségét érezted, hogy az Úr gyógyítson meg szellemi vakságodból. Vagy inkább garasokért könyörögsz az út szélén? Ha ráismersz arra mi a legfontosabb az életedben, akkor fennhangon kiálts az Úrhoz, kiáltsd túl a környező zajos világot, ha akarod Uram ments meg engem minden bűntől csírázott vadhajtásoktól az életemben. A hitre az Úr azonnal válaszol, megérinti minden olyan részedet ami gátolja az üdvösség útjára lépésedet. A reakció sem marad el, mert ha átéled ezt az újjászületést, követni fogod új erővel és hálával Istent dicsőítve. Az élet minden buktatóját könnyen hidalod át, mert a bűn súlya nem nehezedik rád többé. Egészen új utak nyílnak meg előtted, ha nem képmutató a hited, Isten könnyen fog vezetni utadon, mert mindent úgy fogsz látni ahogy az valójában van. A bizalom teljességében add át magad Isten kegyelmi vezetésének az élet minden apró részletében. Emberek vádaskodásai olyanok lesznek számodra mint az esőcsepp kopogása az ablakon. De ha úgy gondolod, hogy tehetetlen vagy, nem tudsz meg se mozdulni, mert amit akarnál nem tudod megtenni, s amit nem akarsz azt megteszed. Bízva bízzál az Úrban ha hited arra irányít amerre Jézus jár, kövesd őt, mert meg tud szabadítani bénaságodból, mert ha van hited, Ő látja azt.

"És íme, hoz­tak hoz­zá egy ágyon fek­vő béna em­bert. Jé­zus lát­ta a hi­tü­ket, és azt mond­ta a bé­ná­nak: Bíz­zál, fiam! Meg­bo­csát­tat­tak bű­ne­id.

Né­mely írás­tu­dó ek­kor így szólt ma­gá­ban: Ez Is­tent ká­ro­mol­ja.

Jé­zus, is­mer­ve gon­do­la­ta­i­kat, azt mond­ta: Mi­ért gon­dol­tok rossz­ra szí­ve­tek­ben? Mert mi könnyebb, ezt mon­da­ni: „Meg­bo­csát­tat­tak a bű­ne­id”, vagy ezt mon­da­ni: „Kelj föl és járj!”? De azért, hogy meg­tud­já­tok, hogy az Em­ber­fi­á­nak van ha­tal­ma a föl­dön a bű­nö­ket meg­bo­csá­ta­ni – ek­kor azt mond­ta a bé­ná­nak –: kelj föl, vedd a nyo­szo­lyá­dat, és menj haza! Erre az fel­kelt és ha­za­ment. (Mt 9, 2-6).

Krisztus minden ismeretet felülhaladó szeretete.

 

Krisztus minden ismeretet felülhaladó szeretete.

"….. Krisz­tus lak­jon hit ál­tal a szí­ve­tek­ben a sze­re­tet­ben meg­gyö­ke­rez­ve és meg­ala­poz­va, hogy ké­pe­sek le­gye­tek meg­ér­te­ni min­den szent­tel együtt, hogy mi a szé­les­ség, hosszú­ság, ma­gas­ság és mély­ség, és meg­is­mer­jé­tek Krisz­tus min­den is­me­re­tet fe­lül­ha­la­dó sze­re­te­tét, hogy így be­tel­je­sed­je­tek az Is­ten egész tel­jes­sé­gé­ig. Aki ké­ré­se­ink és gon­do­la­ta­ink mér­té­kén fe­lül is ké­pes min­dent bő­sé­ge­sen meg­ten­ni az ő ben­nünk mun­kál­ko­dó ere­je sze­rint, azé a di­cső­ség az egy­ház­ban Krisz­tus Jé­zus ál­tal, min­den nem­ze­dé­ken át örökkön örökké. Ámen". (Ef 3, 17-20).

 Pál apostol az efézusiakhoz írt levele szellemi magaslatok kijelentése, ugyanis az efézusiak nagyon jól álltak szellemi megértésben, nem alkalmaz fedést, dorgálást és ezért alkalmasságot nyert, hogy az apostol olyan kijelentéseket tegyen ami lehetővé tette számunkra is a megismerést, ama titkokat amit Isten még a teremtés előtti időktől titkolt a nemzedékek előtt a gyülekezetről. Ennek okáért mi is az egyházban Krisztus által szellemi áldásokat nyerünk. De az idő folyamán enyhült az efézusi gyülekezetben az első buzgó szeretet. Ezt a Jelenések könyvében olvashatjuk. " De az a pa­na­szom el­le­ned, hogy az első sze­re­te­tet el­hagy­tad. Em­lé­kezz vissza azért, hon­nan es­tél ki, és térj meg, és az előb­bi cse­le­ke­de­te­ket cse­le­kedd, kü­lön­ben ha­mar el­jö­vök el­le­ned, és ha nem térsz meg, ki­moz­dí­tom gyer­tya­tar­tó­dat a he­lyé­ből. (Jel 2, 4). Bizony ez be is következett a Krisztus után a negyedik évszázadban, elfáradtak az üldöztetésben, álhatatságuk alább hagyott, ugyanis az első szeretetet elhagyták, és azokat a csodás Isten Szellemének erejével véghez vitt cselekedetek végérvényesen elapadtak, megjelent az intézményesített úgynevezett kereszténység, felváltotta a kereszténység összeolvadása a világi hatalommal, ezt megfigyelhetjük a hét gyülekezet hronológiájában. A gyertyatartó jelképezi Krisztus fényét a világ felé a gyülekezetek által, de ezek a gyertyatartók az Úr tüzes szemei előtt vannak, éles átható szem ami mindent lát úgy ahogy van leplezetlenül, nem a földön hanem a mennyben ahol az Úr közötte jár, de a hívő számára ez nem kelt félelmet, mindinkább a gyengeség és tökéletlenség ellenére örülhet, hogy Krisztus kegyeibe fogadta: " Írd meg, ami­ket lát­tál (Jánosnak szólt), és amik van­nak, és amik ezek után tör­tén­nek: a hét csil­lag tit­kát, ame­lyet lát­tál az én jobb ke­zem­ben, és a hét arany gyer­tya­tar­tót. A hét csil­lag a hét gyü­le­ke­zet an­gya­la, a hét gyer­tya­tar­tó pe­dig a hét gyü­le­ke­zet." (Jel 1, 19)

De ez a gyertyatartó ki volt mozdítva a helyéről mint tiszta világító lámpás itt a földön, és többé nem említik a gyülekezetekhez való üzenetekben, már az első efézusi gyülekezet idején hanyatló tendenciát követett a gyülekezet mint igaz tanú ezen a földön. Nagyon nagy tévhitben élnek sokan ma, hogy azt gondolják az első szeretet visszatér az egyházba. Ha ez így lenne akkor Isten ugyanolyan cselekedetekkel áldaná meg a hívőket mint az első idők gyülekezetében. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a mai gyülekezet és a hozzá tartozó hívők, olyakat tudnak cselekedni ami világosan arra mutat, hogy megújította Isten a végidőkben áldásait ebben a formában. Betegek gyógyítása sőt halottak feltámadásának kisérlete, meg, hogy a szó ereje jobbá változtatja a világot általuk. Ezt mi hívők nem látjuk a Szentírásban. Ezt követhetjük a Jelenések könyve 2,3 fejezeteiben. De ami ránk tartozik az utolsó négy gyülekezet, azok akik megmaradnak az Úr eljöveteléig. A laodiceai gyülekezethez írt üzenet

"...tu­dom a te dol­ga­i­dat, hogy sem hi­deg nem vagy, sem for­ró. Bár­csak hi­deg vol­nál vagy for­ró! Így, mi­vel lan­gyos vagy, sem hi­deg, sem for­ró, ki­köp­lek a szám­ból". (Jel 3, 15). Itt már szó sincs világító gyertyatartóról. A gyertyatartók a mennyekben Krisztus előtt sértetlenűl állnak, de ez nem jelenti azt, hogy azt amit mi tévesen hiszünk, hogy a mai kereszténység Krisztus világosságát tükrözik mint világító lámpás, túlzás nélkül mondhatom, hogy sötétség jellemzi a milliárd nagyságú kereszténységet, mert széles úton jár. Ez egy nagy banális tévedés ha valaki azt hiszi, hogy a kereszténység Isten gyülekezete. És aki ilyen formában kereszténynek vallja magát, az közösséget vállal bűneivel. Engedékenységem miatt néha én is az igaz hívőt, kereszténynek definiálom. Már csak az érthetőség kedvéért. Én nem tartom magam kereszténynek, inkább igyekszem követni Krisztust, álszentség és álszerénység nélkül. 

 Elvagyunk ragadtatva az evangélium áldásos kijelentéseitől, magunkra szabjuk őket, de van egy nagyon káros hatása, hogy ha a Szent Szellem pecsétje nincs rajta, mert egész más időkről szól és más embereket hívott akkor és ma. Az újszövetség áldásait élvezzük a Krisztus kiontott vérének szövetsége által, Isten megalapozta egyházát felmérhetetlen szeretetében, ez az amit titkolt azelőtt, de az evangélium tartalmaz nem csak kegyelmet, hanem próféciákat is, előrevetíti a jövő eljövendő történéseit, Krisztus tanubizonysága a Jelenések könyvében, ami kitárja előttünk a végidők hitetlenségét az emberekben és a rájuk zúdoló itéleteket. A szeretetről szó sincs, mert teljesen elhidegült,  ellangyosodott a vallásosság és a széleskörű teológiai tudás miatt. De Isten nem hagyja el az övéit soha, egy figyelemre méltó üzenetet tolmácsolt a gyülekezet angyalának, ami ugyancsak a gyülekezet végidejéről tanúskodik, ez a filedalfiakhoz szánt üzenet többek között: 

"...tu­dom a te dol­ga­i­dat, íme, egy nyi­tott aj­tót ad­tam eléd, ame­lyet sen­ki be nem zár­hat, és bár ke­vés erőd van, még­is meg­tar­tot­tad be­szé­de­met, és nem ta­gad­tad meg az én ne­ve­met. Íme, én adok ne­ked a Sá­tán zsi­na­gó­gá­já­ból, akik zsi­dók­nak mond­ják ma­gu­kat, és nem azok, ha­nem ha­zud­nak; íme, én meg­te­szem ve­lük, hogy el­jöj­je­nek, és le­bo­rul­ja­nak a lá­bad előtt, és meg­tud­ják, hogy én sze­ret­lek té­ged. Mi­vel meg­tar­tot­tad ki­tar­tás­ra intő be­szé­de­met, én is meg­tar­ta­lak ( más fordításban " kimentelek" vagy kiragadlak a kísértések ideje elől) té­ged a meg­pró­bál­ta­tás ide­jén, amely az egész vi­lág­ra el­jön, hogy meg­pró­bál­ja a föld la­ko­sa­it." (Jel 3, 8). Az egyház el lesz ragadva és nem vesz részt a kísértések idejében. 

Nem mélyedek bele ennek a résznek magyarázatába, de a testvéri szeretet jellemezte a filadelfiaikat. Nem véletlen, hogy a földrajzi elnevezésnek a görög fordítása " testvéri szeretet". 

 Visszatérve a kezdeti igékhez, bizony azok nem az örömhírt idézik, hanem a gyülekezet egészséges fejlődését segítik, ugyanis az efézusiak már elhagyták a kezdeti igehirdetést ami a gyülekezetben már nem volt szükséges, az evangélium a kifelé a világnak szól, a gyülekezetben meg akik már felnőttek " A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek gyakorlott ítélőképességük van a jó és a rossz megkülönböztetésére". (Zsid 5, 14). Azok a helyi gyülekezetek akik nem tudják megrágni, megemészteni a kemény eledelt, azoknak ahogy Pál apostol írta a korintusiaknak: "Tejet adtam nektek, nem pedig kemény eledelt, mert még nem bírtátok volna el, sőt még most sem bírjátok el," (1Kor 3, 2). Ezek a közösségek állomásoznak de inkább mint az Izrael fiai a sivatagban egy hegy körül jártak ugyanazon az úton körbe körbe.

 Ha a szellemi életben eljutottunk egy sorompóhoz, tovább nem tudunk haladni, ez egy jó alkalom, hogy megvizsgáljuk mi miatt állított meg Isten. Mi akadályozza fejlődésünket, hiszen a Szent Szellem nem mértékkel ad, miért vagyunk szellemileg elsorvadva. De az ige kimondja, megismétlem: " Krisz­tus lak­jon hit ál­tal a szí­ve­tek­ben a sze­re­tet­ben meg­gyö­ke­rez­ve és meg­ala­poz­va, hogy ké­pe­sek le­gye­tek meg­ér­te­ni min­den szent­tel együtt, hogy mi a szé­les­ség, hosszú­ság, ma­gas­ság és mély­ség, és meg­is­mer­jé­tek Krisz­tus min­den is­me­re­tet fe­lül­ha­la­dó sze­re­te­tét, hogy így be­tel­je­sed­je­tek az Is­ten egész tel­jes­sé­gé­ig".

 Pál apostol itt négy mértékegységről ír, mai nyelven négy dimenzióról. A természeti ember még ha ateista is, ha eszes Istentől kapott tehetség, akkor megismerheti a magasság szélesség és hosszúság a természetben található teremtés anyagi mértékeit, ez a természettudomány a metafizika stb. kutatásai alapján, de Isten mélységét vagyis bölcsességének mélységét ami elsőfokon a feszület, Krisztus halála és feltámadása azt nem mérheti meg. Az a hit által ismerhető meg, ezt nevezi a Szentírás szellemiségnek. Tehát az anyagi léten túl van a szellemi. De ez a szellemi nem filozófiai ismeretek ami elég tág értelmű, hanem Krisztus megismerése a felülhaladó szeretete ami minden értelmet felül múl. Tehát mint élő kövek építik Isten házát, szeretetben hitről hitre haladva együtt a gyülekezetben, amíg el nem jő a tökéletesség, átível nemzedékről nemzedékre. Így épül Isten gyülekezete és nem topoghat egy helyben a felismerésben. Ezt a funkciót tölti be a gyülekezet. Egymást építve szellemi hajlékunkat, ugyanis ez már az örökkévalóság kezdete itt a földön. Hiszen sokat olvasunk a hit gyümölcséről ami elkísér minket az Isten mennyei házába. De mi mint testben élők korlátozottak vagyunk, gondolataink, kéréseink vagy nem is kérjük és megkapjuk, teljes mértékben nem látjuk Isten akaratát a mindennapokban, csakis gyermeki bizalommal tudjuk megtenni azt is amire nem is gondoltunk: "Aki ké­ré­se­ink és gon­do­la­ta­ink mér­té­kén fe­lül is ké­pes min­dent bő­sé­ge­sen meg­ten­ni az ő ben­nünk mun­kál­ko­dó ere­je sze­rint, azé a di­cső­ség az egy­ház­ban Krisz­tus Jé­zus ál­tal". 

 Összegzésben azt tudom mondani, hogy keressük Isten igazságának bölcsességét és az Úr elvégzi általunk mindazt amit elrendelt, a szeretet jegyében.

 

FacebookTumblrTweetPinterestTetszik

0

Szólj hozzá!

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: BŰNBÁNAT!

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: BŰNBÁNAT!: "Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre.." (2Kor 7,10) A bűnösségről való meggyőződés...

Szellemit, Isten szellemével vizsgáljuk.

 

Szellemit, Isten szellemével vizsgáljuk.

" Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből kiáramló szellemet, hogy tudjuk azt, amivel Isten kegyelme ajándékozott meg bennünket. Amit szólunk is, nem emberi bölcsesség tanította szavakkal szóljuk, szellemi dolgokkal mérve össze a szellemi dolgokat. Lelki ember nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, hiszen ostobaság neki. Nem is ismerheti meg, mert szellemileg vizsgálhatók meg. A szellemi ember mindent megvizsgál, ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik. Hát ugyan ki ismerte meg úgy az Úr gondolkodását, hogy taníthatná őt? Bennünk azonban az Úr gondolkodása van." (1 Kor 2,-12...16).

 A világ szelleme, hemzseg a démonoktól. Annyira telített velük ez a világ, hogy ember legyen a talpán ha kiismeri magát benne. Az ellentétek világában élünk, a viszályok is abból adódnak, mert minden ember a maga igazát bizonygatja, ami ezer és ezer ellenérvekbe ütközik. Ez így van a lelkes szellemek terén is. A teológia, istenismereti tan, amit iskolák teológiai felsőfokú egytemek keretei közé szorítottak, a nebulók oktatása céljából. A rangsorolás, a buzgóság fokától függ, akik elsajátították a tanított anyagot, jelesen kerülnek ki ezekből az intézményekből és jogot kapnak tanítani másokat. Ez egy kiterjed háló ami ellepi és fogságba tartja a kereszténységet. De az úgynevezett amatőr lelkipásztorok is akiket egy közösség emel piedesztálra. Az önkényes szolgák is helyet kapnak eme nagy házban amit mi kereszténységnek nevezünk. Az Úr ezt lombos fának nevez, aminek a lombjai között az égi madarak lakoznak. "Más pél­dá­za­tot is mon­dott ne­kik: Ha­son­ló a mennyek or­szá­ga a mus­tár­mag­hoz, ame­lyet az em­ber el­vet a szán­tó­föld­jé­be.

Ki­sebb ez min­den mag­nál, de ami­kor fel­nő, na­gyobb min­den ve­te­mény­nél, fává lesz, úgy­hogy el­jön­nek az égi ma­da­rak, és fész­ket rak­nak az ága­in. (Mt 13, 31).

 Ha figyelmesek vagyunk ez a példázat azt fejezi ki, hogy az ember vetette el a mustármagot. De a következő példabeszéd még világosabban fejezi ki ezt: "Más pél­dá­za­tot is mon­dott ne­kik: Ha­son­ló a mennyek or­szá­ga a ko­vász­hoz, ame­lyet vett egy asszony, és be­le­ke­vert há­rom mér­ce liszt­be, mire az egész meg­kelt. (Mt 13). Pál apostol meg nagy háznak nevezi: "Egy nagy ház­ban pe­dig nem­csak arany- és ezüst­edé­nyek van­nak, ha­nem fa- és cse­rép­edé­nyek is, és azok kö­zül né­me­lyek tisz­tes­ség­re, né­me­lyek pe­dig kö­zön­sé­ges hasz­ná­lat­ra va­lók. Ha te­hát va­la­ki meg­tisz­tít­ja ma­gát ezek­től, tisz­tes­ség­re való edény lesz, meg­szen­telt és hasz­nos a gaz­dá­nak, min­den jó cse­le­ke­det­re al­kal­mas". (2Tim 2, 20).

 "A szellemi ember mindent megvizsgál, ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik. Hát ugyan ki ismerte meg úgy az Úr gondolkodását, hogy taníthatná őt? Bennünk azonban az Úr gondolkodása van.". Tehát akit az Úr megáldott kegyelmével és új felismerésre jut, annak az Úr gondolatai élveznek prioritást. Így a Szent Szellemnek szabad cselekvése van az ilyen emberben. Nincs korlátozva, mert Krisztus szabadság törvénye él benne. Egy ilyen embert nevez az ige szelleminek, ez által védve van minden vádaskodástól. Egyszerűen lepereg róla a vád a gúnyolódás, mert a sátánnak nincs fogása rajta.

 Tehát Istentől kapott szellem kiszorítja a világi szellemet gondolkodásunkból, ez egy folyamat, mert az embernek meg kell tanulnia Isten engedelmességét. De ez az út irgalommal, kegyelemmel teljes.

 Adjuk át magunkat bizalommal Istennek közvetlenül, gondoljuk át mit tanítanak nekünk a papok a teológusok, és tisztuljunk meg a salaktól, hogy tudjon vezetni minket mint gyermekeit ebben a sötét világban az örökkévalóságba.

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: "SEM ERÕVEL, SEM HATALOMMAL ,,

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: "SEM ERÕVEL, SEM HATALOMMAL ,,: "Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsességen alapuló meggyõzõ szavakban állott, hanem Szellemnek és erõnek a megmutat...

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: KERESZTYÉN TÖKÉLETESSÉG

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: KERESZTYÉN TÖKÉLETESSÉG: "Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék" (Fil 3,12) Csapdába ejt, ha azt gondoljuk, hogy Isten tökéletes min...

Деяния 17. J.N. Darby.

 Деяния 17. J.N. Darby.

17 глава изображает первую проповедь евангелия в Фессалонике, и стоит отметить, как прекрасно было проповедано там. Однако люди из Верии оказались ещё благоразумнее, и не столько из-за пророческого стиля проповеди, обращённой к ним, сколько вследствие усердного и простосердечного разбора Писания.

Наконец, апостол пришёл в Афины и там обратился с наиболее красноречивым призывом, запечатлённым для нас в этой поразительной книге, с призывом, совсем не восхваляющим человеческое совершенство и учёность, - и ни в каком ином месте, а именно в этом городе искусства, поэзии и высокой умственной деятельности.

 Апостол снисходит к простым формам истины. Он взял слова из известной всем надписи на жертвеннике - “неведомому Богу”. И он поведал им то, что они, хвастаясь своим знанием, сами признали, что не знают. Его речь была о едином и истинном, сотворившем мир и все, что в нем, - о той истине, которую философия никогда не признавала, а теперь отрицает и вовсе отвергла бы, если бы это было возможно.

“Бог, сотворивший мир и все, что в нем, Он, будучи Господом неба и земли [это другая истина, которую отвергает неверие; она заключается в том, что Бог не только создатель, но и Господь, владыка и податель всего], не в рукотворенных храмах живёт [апостол оказывается в разногласии как с иудеями, так и с язычниками] и не требует служения рук человеческих, как бы имеющий в чем-либо нужду [в противоположность всем языческим религиям, где бы и какими бы они ни являлись], Сам дая [таково его свойство] всему жизнь и дыхание и все. От одной крови Он произвёл весь род человеческий”. Здесь Павел опять противоречит людским представлениям, в особенности эллинистическому многобожию, ибо единство человеческого рода - истина, идущая рука об руку с истиной Бога. У людей немало примеров, когда разные народы имели каждый своего собственного, национального божка, и, естественно, неверность многобожия была связана, поддерживая их, с подобными притязаниями многих независимых племён. Это была излюбленная мысль языческого мира. Они считали, что каким-то совершенно нелепым образом произошли от земли, и в то же время утверждали, что каждый независим от другого. С другой стороны, истина, которую даёт божественное откровение, такова, что человеческий ум её никогда не обнаруживал, но, будучи явленной, эта истина сразу же внушает убеждение в себе. Разве не побуждает к смирению то, что простая истина о простом факте совершенно выходит за пределы круга знаний надлежащих умов, лишённых помощи Библии? Казалось бы, человек должен знать своё собственное происхождение. Именно этого он и не знает. Сначала он должен познать Бога, а когда познает его, то все остальное становится простым. “От одной крови Он произвёл весь род человеческий для обитания по всему лицу земли”.

И далее: “...назначив предопределённые времена [все находится в его провидении и власти] и пределы их обитанию, дабы они искали Бога, не ощутят ли Его и не найдут ли [здесь, согласно высшим авторитетам, должно быть слово “Бога”, так как слово “Господь” в этом месте не будет соответствовать учению. Он показывает им, что Бог есть Господь, но это другой вопрос], хотя Он и недалёко от каждого из нас: ибо мы Им живём и движемся и существуем, как и некоторые из ваших стихотворцев говорили”. Так он обратил признание их собственных поэтов против них самих, а вернее, против их идолопоклонства. Может показаться странным, что поэты, какими бы причудливыми они ни были, мудрее философов. Как часто в своих мечтах они натыкаются на вещи, находящиеся за пределами того, что они сами так или иначе придумывают! Так, некоторые поэты, и среди них Клеантес и Аратус, говорили: “Мы Его и род”. “Итак мы, будучи родом Божиим, не должны думать, что Божество подобно золоту, или серебру, или камню, получившему образ от искусства и вымысла человеческого”. Как ясно проявилась глупость их хвалёного разума! Что может быть проще или убедительнее? Поскольку мы - род Бога, нам не следует думать, что Бога можно сотворить нашими руками. Вот к чему все по сути сводилось на деле. Боги из золота и серебра были плодом человеческого искусства и воображения.

 “Итак, оставляя времена неведения [какое низкое мнение о хвастливых афинянах!], Бог ныне повелевает людям всем повсюду покаяться”. Это явно призыв к совести. Вот почему апостол повторяет здесь призыв Бога к покаянию. Нет смысла говорить о науке, литературе, политике, религии. Старые или новые философские теории одинаково тщетны. Бог ныне повелевает всем повсюду покаяться. Так Он поставил на одну доску мудреца и дикаря, поскольку Бог является судьёй всех. Очевидно, что божественная истина должна быть настоятельной, поскольку ей приходится иметь дело с совестью всякого, кто услышит её во всем мире. Закон может громогласно предъявить требования к каким-то определённым людям, истина же имеет дело с всяким, каков он есть пред Богом. Повод для призыва весьма серьёзен. “Ибо Он назначил день, в который будет праведно судить вселенную”. Серьёзная перспектива! Он доводит это до их сведения в своеобразных выражениях, отвечавших, однако, нравственному состоянию Афин.

Mélység és magasság.

Mélység és magasság.

A pitim pereskedések, vitatkozások a szellemi mélyzuhanást idézik elő, ellemben a jóreménység a magasságba röpít.

"Ho­gyan ké­pes va­la­ki kö­zü­le­tek a hi­tet­le­nek előtt tör­vény­kez­ni és nem a szen­tek előtt, ha pe­res ügye van a má­sik­kal?

Nem tud­já­tok, hogy a szen­tek a vi­lá­got fog­ják meg­ítél­ni? És ha ti íté­li­tek meg a vi­lá­got, ta­lán mél­tat­la­nok len­né­tek a je­len­ték­te­le­nebb ügyek­ben való íté­le­tek­re? Nem tud­já­tok, hogy an­gya­lo­kat fo­gunk ítél­ni? Mennyi­vel in­kább a min­den­na­pi élet dol­ga­it! (1Kor 6, 1-2)

Vagy nem tud­já­tok, hogy az igaz­ság­ta­la­nok nem fog­ják örö­köl­ni Is­ten or­szá­gát? Ne té­ve­lyeg­je­tek! Mert sem pa­ráz­nák, sem bál­vány­imá­dók, sem há­zas­ság­tö­rők, sem bu­jál­ko­dók, sem faj­ta­lan­ko­dók, sem tol­va­jok, sem nye­rész­ke­dők, sem ré­sze­ge­sek, sem szit­ko­zó­dók, sem rab­lók nem fog­ják örö­köl­ni Is­ten or­szá­gát. Pe­dig ilye­nek is vol­tak kö­zöt­te­tek, de meg­mo­sat­ta­tok, meg­szen­te­lőd­te­tek és meg­iga­zul­ta­tok az Úr Jé­zus ne­vé­ben és a mi Is­te­nünk Lel­ke ál­tal". (1Kor 6, 9-10).

A korintusiakat megfedi Pál apostol, mert a gyülekezetben pereskedések támadtak a testvérek között. De még attól is nagyobb baj volt, hogy a hitetleneket is bevonták ebbe. De az idézet ige teljesen világos, nincs mit hozzátenni. De van egy kijelentés ami nagyon is konkrét és új lehet a számunkra. Pál apostol tudtára adja a korintusiaknak, hogy az Úr aki a második eljövetelével ítélkezni fog a világ felett, a szentek és angyalok seregével, akik vele együtt szenvedtek itt a földön az Ő nevéért, leszállnak a mennyből, és elfoglalják az ítélőszéket ( királyi székeiket) az akkor életben maradt emberiség felett. Persze, hogy az Úr egyetlen az akinek megvan a joga erre, de olvashatjuk a Jelenések könyvében, hogy lesznek ítélkezők az Úr akarata szerint. Ez nem az utolsó ítélet a fehér trón előtt, ami a második feltámadást követi, a halottak feltámadását, akik nem éledtek fel csak az ezeréves királyság után. De idézek egy részt a Jelenések 11. fejezetéből: " 15 A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, amelyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön örökké uralkodik.16 És a huszonnégy Vén, aki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orcájára és imádá az Istent,17 Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy és aki valál és aki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted.18 És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják". De ezt a történést megelőzi sok minden, de ami ehhez a témához tartozik ugyancsak idéznem kell: " És lát­tam a meg­nyílt eget, és íme, egy fe­hér ló, és aki azon ült, an­nak neve Hű és Igaz, aki igaz­sá­go­san ítél és har­col, és a sze­me olyan, mint a tűz­láng, és a fe­jén sok ko­ro­na volt, és a neve volt rá fel­ír­va, ame­lyet sen­ki sem tud, csak ő maga, és vér­be már­tott ru­há­ba volt öl­töz­tet­ve, és így hív­ták őt: Is­ten Igé­je. Mennyei se­re­gek kö­vet­ték őt fe­hér lo­va­kon, tisz­ta fe­hér gyolcs­ba öl­töz­ve. (Jel 19, 12-14). Tehát az Úr második eljövetelével jönnek azok a szentek akik tiszta fehér gyolcsba voltak öltöztetve, az első feltámadásban részesűlők. Ezt megelőzte a feljebb írott ige a 19. fejezetben amit most idézek: " Örül­jünk, uj­jong­junk, és di­cső­ít­sük őt, mert el­jött a Bá­rány me­nyeg­ző­je, és fe­le­sé­ge fel­ké­szült, és meg­ada­tott neki, hogy fel­öl­töz­zék ra­gyo­gó, tisz­ta gyolcs­ba, mert a gyolcs a szen­tek igaz­sá­gos tet­te­it je­len­ti.

És azt mond­ta ne­kem: Írd meg: Bol­do­gok azok, akik a Bá­rány me­nyeg­ző­jé­nek va­cso­rá­já­ra hi­va­ta­lo­sak. És így szólt: Ezek Is­ten igaz be­szé­dei." (Jel 19, 7-8).

 Visszatérve eredeti témánkhoz azt szeretném kifejezni, hogy mennyire dicsőséges helyet kap az aki itt a földön megmosta bűntől szennyes ruháját, és mindvégig kitart hűségben Krisztus hite, szerint igazságos tetteit cselekedte. Az aki ma mindent szemétnek számít ami itt ebben a világban van, mennyire kicsinyesnek tűnnek az egymás közötti pereskedések, vitatkozások. "Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tűritek inkább a kárt?"( Kor. 6,- 7). Persze egy gőgös büszke ember ezt nem hagyhatja annyiban ha őt vádolják, nem szeret veszíteni, mert szemei nem az Isten magasságait szemléli, hanem minden ami itt a földön javára válhat, vagyis földi nyereség. De az igazhitű ember nem ezen a földön reméli nyereségét, hanem az Isten örökkévaló országában. 

 "Íme, az ajtó előtt ál­lok, és zör­ge­tek, ha va­la­ki meg­hall­ja a han­go­mat, és meg­nyit­ja az aj­tót, be­me­gyek ah­hoz, és vele va­cso­rá­zom, és ő én­ve­lem. Aki győz, meg­adom an­nak, hogy ve­lem együtt ül­jön az én tró­no­mon, amint én is győz­tem, és Atyám­mal együtt ülök az ő trón­ján."  (Jel 3, 20). 

Az ember fel se tudja fogni, hogy az aki bűnös ruháját levetette és megmosakodott Krisztus vére által, már most Krisztusban van ültetve a mennybe, már viseli a tiszta gyolcs ruhát, Isten előtt szent, mert Isten felismeri Krisztus vérével meghintett bűnöst, és a Szent Szellem zálogát, vagyis pecsétje van rajta. Ez az egyetlen útja Isten Szentségével közösségben lenni.

 "De az ir­ga­lom­ban gaz­dag Is­ten az ő nagy sze­re­te­te ál­tal, amellyel min­ket sze­re­tett, min­ket, akik ha­lot­tak vol­tunk vét­ke­ink­ben, Krisz­tus­sal együtt meg­ele­ve­ní­tett – ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –, és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban, hogy meg­mu­tas­sa az el­jö­ven­dő idők­ben az ő ke­gyel­mé­nek fel­sé­ges gaz­dag­sá­gát irán­tunk való jó­sá­gá­ból a Krisz­tus Jé­zus­ban. Mert ke­gye­lem­ből nyer­te­tek üd­vös­sé­get, hit ál­tal, és ez nem tő­le­tek van, Is­ten aján­dé­ka ez, nem cse­le­ke­de­tek­ből, hogy sen­ki se di­cse­ked­jék." (Ef 2, 4-8)

FacebookTumblrTweetPinterestTetszik

Ajánlott bejegyzések:

• ISTEN BOCSÁNATA.
• Szeretet.
• A Szent Szellem ellenségei.
• Kelj fel, ürítsd ki a bírói széket.

 

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: TÖRVÉNY ÉS EVANGÉLIUM

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: TÖRVÉNY ÉS EVANGÉLIUM: "Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egész megrontásában bûnös" ( Jak 2,10). Az erkölcsi törvény ...