A hívők szellemi élete.

A hívők szellemi élete. "Sok le­ány vé­gez de­rék mun­kát, de te fe­lül­mú­lod mind­nyá­ju­kat! Csa­lárd a ked­ves­ség és hi­á­ba­va­ló a szép­ség, de az URat félő asszony di­csé­re­tet sze­rez ma­gá­nak! Is­mer­jé­tek el keze mun­ká­já­nak gyü­möl­csét, és tet­tei di­csér­jék őt a ka­puk­ban". (Péld 31, 29-30) Ez a szép 31. fejezet a Példabeszédek könyvéből való, ezekkel a szavakkal fejeződik be. Érdemes elolvasni. A tanítás ami minket érint szellemi és a gyülekezethez szól. Ahogy a nők alárendelt helyzetének engedelmes és gazdag és drága szellemi állapotáról beszél. Hiszen egy szellemi hieargiáról van szó amiben megláthatjuk a gyülekezet belső állapotát és funkcióját, amely mindenképpen alárendelt Krisztusnak ami a teste a Gyülekezet. "Szeretném, hogy tudjátok, hogy minden férfinak a feje Krisztus, az asszonynak a feje pedig a férfi, a Krisztusnak a feje pedig Isten". (1Kor 11, 3). Ezt így vázolja fel az apostol. De a Krisztus testének Ő a feje, tehát a gyülekezet engedelmes a fejnek. Ha csak egy tagot választunk ki az egészből példának, akkor nem teljes a kép, hiszen a tagok egysége fejezi ki mindazt ami tökéletes Krisztusban. Itt ebben a példázatban látjuk a tökéletességet ebben a leányban, ez jellemzi az egész gyülekezet szellemiségét munkáját és ragaszkodását a ház urához. Azt ami drágább az igazgyöngynél, amiért Krisztus a vérét ontotta és megváltotta az örök életre, hogy még itt a földön gyümölcsöt hozzon Istennek az új mennyei Jeruzsálem díszeként. Jeruzsálem szent városa úgy lesz feldíszítve mint egy menyasszony. A magyar nyelvben a menny - asszonya. A teremtésben is láthatjuk, hogy Éva, Ádám húsából, oldalbordájából teremtett, azzal a szándékkal, hogy Ádám ne legyen egyedül, Isten segítőt adott neki, akik egy testből egy testté válltak. Ez teljesen tükrözi és előhírdetője annak, hogy Krisztus halála elengedhetetlen volt azért, hogy a Gyülekezetet előhozza Isten, hogy Krisztus az Isten elsőszülöttje ne legyen egyedül. És ez az alábbi idézet arról szól, még a bűnbeesés előtt, tehát örök időktől fogva ez volt a terve Istennek. "Az ÚR Is­ten te­hát mély ál­mot bo­csá­tott az em­ber­re, és az el­aludt. Ak­kor ki­vett egyet az ol­dal­bor­dái kö­zül, és hús­sal töl­töt­te be a he­lyét. Az ÚR Is­ten azt az ol­dal­bor­dát, ame­lyet ki­vett az em­ber­ből, asszonnyá for­mál­ta, és oda­vit­te az em­ber­hez.Ak­kor ezt mond­ta az em­ber: Ez már cson­tom­ból való csont és tes­tem­ből való test. Asszony­em­ber le­gyen a neve, mert fér­fi­em­ber­ből vé­te­tett. Ezért el­hagy­ja a fér­fi az ap­ját és any­ját, ra­gasz­ko­dik a fe­le­sé­gé­hez, és egy test­té lesz­nek." (1Móz 2, 21-25) A 31. része a példabeszédeknek, éppen arról szól, hogy cselekszik ez a leányzó aki már jegyese az urának, de még itt a földön bizonyítja hűségét és titkos belső szeretetét mindahhoz ami Isten házában van. Elsősorban a gyülekezet Krisztust teszi nyilvánosságra az evangélium által. " Is­me­rik fér­jét a ka­puk­ban, mi­kor együtt ül a tar­to­mány vé­ne­i­vel". (Péld 31)

Jézus a házban.

 

 "Jézus a pászka elõtt hat nappal Betániába érkezett, ott lakott Lázár, akit Jézus a halottak közül feltámasztott. Ugyanott lakomát készítettek számára, amelyen Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt asztalhoz dõltek. Mária ekkor, miután vett egy font igazi nagyon értékes nárdus kenõcsöt, megkente vele Jézus lábát, azután hajával megtörölte. A ház erre betelt a kenet illatával, Tanítványai közül azonban egyik, a karióti Júdás, ki õt elárulni készült, így szólott: "Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért s miért nem adták oda a szegényeknek?" Ezt azonban nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem, mert tolvaj volt. Nála volt az erszény, s õ hordta, amit belé vetettek. "Hagyd õt – mondotta Jézus –, hadd szóljon ez nekem temetésem napjára. Szegények ugyanis mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindenkor a tietek." 

 A zsidók közül nagy tömeg értesült arról, hogy Jézus ott van s eljöttek, nemcsak Jézusért, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit a halottak közül feltámasztott. A fõpapok erre elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan mentek le oda és hittek Jézusban." ( János 12,- 1..11).

 Jézus egy házba betért ahol a feltámadt ( felébresztett) Lázár lakot testvéreivel, Mártával és Máriával de ott voltak a tanítványok is. Ezt egy zárt közösségnek lehet nevezni. Ahol Jézus jól érezte magát. Attól függetlenül, hogy az áruló tolvaj Judás is köztük volt, egy idilli környezet ahol a feltámadt Lázár is ott volt, de észrevehetjük, hogy Lázár nem volt az érdeklődés középpontjában. Pedig négy napig a sírba fektetett halott feltámasztása nem egy hétköznapi dolog volt, az tény, hogy Jézus felébresztette a halálból. Ma biztos nem így lenne, mindenki körbevenné Lázárt, faggatnának a tudósok az ujságírók, hogy hol volt mindaddig. Látta e mennyországot, vagy csak mély sötétségben volt. Ebben a házban pedig béke honolt, kíváncsiság nélkül és Jézus volt a figyelem középpontja. 

 A zsidó húsvét közeledett, nem volt kihirdetett böjt sem tudomásom szerint. A házban is lakomát rendeztek, ha törvény tiltotta volna a lakomát húsvét előtt, akkor biztos Jézus nem szegte volna meg a törvényt. 

 Mária akinek hosszú haja volt és tulajdonába volt az a nagyon drága nárdus kenőcs és megkente Jézus lábát. Hogy miért tette, ezt maga Jézus mondta meg, " hadd szóljon ez a temetésem napjára". Mária Ábrahám gyermeke, Istentől kapott meglátást, hogy a Messiásnak meg kell halnia. Annyira megható, hogy Mária tudatán kívül gyűjtögette ezt a kenőcsöt, nem tudhatta, hogy ez Jézus lábára szánta  Isten. A hosszú haj ami az engedelmesség jele, azzal megtörölte. De itt meg kell állnunk, mit jelent ez számunkra? Ez azt jelenti, hogy Mária aki azelőtt Jézus lábánál ült és hallgatta mit mond és szívébe megőrizte amit mondott, ennek okáért is tudta, hogy a Messiásnak meg kell halnia. Hiszen az ószövetségben is írtak a próféták a Messiás első eljöveteléről és elutasításáról. Mária nem törte össze az edény, hogy a kenőcs ömöljön a földre, hanem szép gondosan kezelte azt. Máriában már a hit és a kegyesség megformálódott, hiszen Jézus Isten Fiától tanult közvetítők nélkül. 

Márta szolgált fel, ez megosztott szolgálat Isten házában, mindenkinek megvan a saját kiosztott cselekedetei. De Mártáról tudni kell, hogy mozgékony és dolgos leányzó  volt. Azelőtt is láthattuk, hogy sokat aggodalmaskodott, de mégis ő volt aki Jézust felkereste amikor Lázár már beteg volt. A tizedik fejezetben olvashatjuk, hogy Márta elégedetlen volt Máriával szemben és Jézushoz fordult, nem Máriához. Ez is követendő példa." Jé­zus pe­dig azt vá­la­szol­ta: Már­ta, Már­ta, sok min­de­nért ag­gódsz, és tö­röd ma­gad, pe­dig ke­vés­re van szük­ség, va­ló­já­ban csak egy­re, és Má­ria a jó részt vá­lasz­tot­ta, ame­lyet nem vesz­nek el tőle soha." (Lk 10, 41)  

 A jó részt választotta Mária, mert mindent amit mondott Jézus, Mária közvetlenül hallott. Márta is szerette Jézust, de benne még megvolt a zsidó ösztön vagy szokás, hogy a vendég kedvébe járjon. Mária pedig ott a Jézus lábainál felismerte Jézusban a Messiást, ennek az eredménye, hogy nyugton maradt békességben, de pontosan is tudta az Atya akaratát. 

 Mi a legfontosabb? Az Úr lábainál tanulni, az erre kiválasztott embereken keresztül is, akik úgy tanítanak Isten igaz szavára, hogy semmi üröm vagy ne agy Isten kovász ne kerüljön a tiszta igébe. Az Isten szava az élő és ható, a betűk nem elevenítenek meg ha nincs mögötte Isten Szelleme.

 A farizeusok akik összegyűltek a ház körül, Lázárt is meg akarták ölni. Ez is azt bizonyítja, hogy a sátán nem csak Jézus ellen harcolt hanem az Ő tetteinek bizonyítékait is el akarja tüntetni. Ebben ma is tevékeny és mondhatni sikeres, mert az üdvözöltek a gyülekezet nem volt éber, és ha sátánnak nem is sikerült elpusztítani Isten bizonyítékait, vagyis megölni Krisztus követőit, de felállított egy hatalmas tömegeket egybegyűjtő vallást, ahol a konkoly és a búza együtt növekedik. 

 

Miaz a böjt.

 "Hát nem az-e a böjt, amit ked­ve­lek, hogy meg­nyi­tod a go­nosz­ság bi­lin­cse­it, meg­ol­dod az iga kö­te­le­it, sza­ba­don bo­csá­tod az el­nyo­mot­ta­kat, és min­den igát szét­törsz? Nem az-e, hogy az éhe­ző­nek meg­sze­ged ke­nye­re­det, és be­vi­szed há­zad­ba a sze­gény buj­do­só­kat; ha me­zí­te­lent látsz, fel­ru­há­zod, és nem zár­kó­zol el sa­ját test­vé­red elől. Ak­kor föl­vir­rad vi­lá­gos­sá­god, mint a haj­nal, és gyó­gyu­lá­sod gyor­san ki­vi­rág­zik, igaz­sá­god előt­ted jár, és az ÚR di­cső­sé­ge kö­vet." (Ézs 58, 6-7)

 Valami nincs rendben ezzel a kihirdetett böjtöléssel a kereszténységben. A keresztényi tanítók és lelkipásztorok és mindazok akik buzgón forgolódnak az igehirdetés terén, azt mondják, hogy a húsvét előtti időszaka a böjt időszaka. Ezt sugallják a vallásos emberek. A nép pedig tudatlanúl követi őket. Szinte elfog az utálat ennek a tudatában. Hétköznapokon sok nagyot és szépet mondanak, de amikor eljönnek a keresztényi ünnepek, mintha egy más ember szólna meghasonulva önmagában. Már magában a húsvét egy kitalált hazugság, a judo- kereszténység legnagyobb ünnepe. A tudatlanság és hitehagyottság nyilvánul, kibújik a szög a zsákból.  

 A zsidóknak Mózes törvénybe fektette a szabadulás Egyiptomból meghatározott napját ünneplik a zsidók. Ennek megvan a pontos dátuma. A pészah amit pászkának hív a mai kereszténység, az a kovásztalan lepény, de a húsvéttal definiálják. A pészah az a kovásztalan lepény ami Krisztus tisztaságát jelképezi a múltban. Ezt meglehet tudni a Mózes által lefektetett törvényekből. Mit jelent egy zsidónak ez az ünnep? Az Egyiptomi rabszolgaságból való szabadulást. Ami igazán a böjt előzte meg, mert a testük rabszolga nyomorúságban élt négyszáz évig. De mi köze lehet egy kereszténynek ehhez? Tisztességes lenne ha nem torzítanának el ennek a jelentőségét, és mint zsidó ünnepre emlékeznének tiszteletből de nem több. A tudatos összemosása zsidók szabadulása, és ennek az ünnepnek a kereszténységbe beépített hitvallása. Ebben az esetben bűn a tudatlanság mert Isten akaratának ellenszegül. Nem engedelmeskedik Isten Szellemének a maga utját járja. A pészah a kovásztalan kenyér a hívő számára maga Jézus Krisztus a husvéti bárány. " Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek annak megfelelően, hogy kovásztalanok vagytok. Hiszen a mi pászkabárányunk is megöletett már, a Krisztus. Ezért ne régi kovásszal ünnepeljünk hát, ne is gonoszságnak és rosszaságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságával." Milyen ünnepre utal Pál apostol, ha már ünnepet említett. A felszabadult hívő egy életen át mi több örökké ünnepel Krisztus az Isten Báránya kiontott vére által kiváltott a bűn rabságából a felszabadultság örömében. Ahogy Izrael népe a vörös tengernél énekelte Isten hatalmas dicsőségét. Ha ez náluk ideje óráig tartott, egy kovásztalan hívő örökké dicsőíti a megváltás művét szüntelenül, akkor is a lelke tiszta marad ha kísértésbe esik és gyötrődik. Ha az nem is öröm számára, de szíve szerint tudja, hogy Krisztus örökre megváltotta bűneitől az örök életre. Ha ez nem lelkesít minket akkor a testünket alávetjük különböző böjtöknek ami önmegtartóztatást igényel. De ez nem járható út, mert Isten előtt a böjt nem passziv hanem aktív cselekedetekre invitál. Nem önmaga sanyargatásának szolgál, hanem egy életen át odaadóan szolgálja embertársait lemondva hobbyjáról, szórakozásról, mértéktelenségről, és hasonlatosan mint Jézus, Isten nazorénusához, aki nem fogyaszt bort nem vágja le haját a törvény szerint, amit Urunk Jézus Krisztus betartott. Ez számunkra jelképezi, hogy lemondunk a testi örömökről ami a bor és a szőlő levéből készített lé, a hosszú haj pedig Krisztus szégyene, hiszen a hosszú haj a férfit nem ékesíti. Bemerítő János volt az aki böjtölt születésétől fogva, aki az Úr útját egyengette. De itt is meg máshol írásaim nem elégíti ki a teljesség igényét, de nem is az a cél, a gondolkodás beindítása és a Szentíráshoz való invitálás. Hogy minden hívő lélek ne az emberek hagyományát kövesse, hanem Isten igazságát, ha erre felébreszti a józan tudatát és nem utolsó sorban erőt is ad akaratának megvalósításához.

"De aki be­le­néz a sza­bad­ság tö­ké­le­tes tör­vé­nyé­be, és meg­ma­rad mel­let­te, és nem fe­le­dé­keny hall­ga­tó, ha­nem te­vé­keny cse­lek­vő, az bol­dog lesz tet­te­i­ben. Ha va­la­ki is­ten­fé­lő­nek tart­ja ma­gát, de nem fé­ke­zi meg a nyel­vét, ha­nem meg­csal­ja a maga szí­vét, an­nak is­ten­tisz­te­le­te hi­á­ba­va­ló. A tisz­ta és szep­lő nél­kü­li is­ten­fé­le­lem Is­ten és az Atya előtt ez: meg­lá­to­gat­ni az ár­vá­kat és öz­ve­gye­ket nyo­mo­rú­sá­guk­ban és szep­lő­te­le­nül meg­őriz­ni ma­gun­kat e vi­lág­tól." (Jak 1, 25-26).

  mindenben.

Blog.hu

• 6
• 

KÖVETÉS

Aki Istent szereti...

gabipeti • 2023. április 01.0

Aki Istent szereti...

"És ha Atyá­nak hív­já­tok őt, aki sze­mély­vá­lo­ga­tás nél­kül ítél min­den­kit cse­le­ke­de­tei sze­rint, fé­le­lem­mel él­jé­tek jö­ve­vény­sé­ge­tek ide­jét, tud­va, hogy nem ve­szen­dő hol­min, ezüs­tön vagy ara­nyon vál­tat­ta­tok meg atyá­i­tok­tól örö­költ hi­á­ba­va­ló éle­te­tek­ből, ha­nem Krisz­tus­nak, a hi­bát­lan és szep­lő­te­len bá­rány­nak a drá­ga vé­rén. (1Pt 1, 17-18)

"Ha­son­ló­kép­pen, ti, asszo­nyok, en­ge­del­mes­ked­je­tek fér­je­tek­nek, hogy ha né­me­lyek nem en­ge­del­mes­ked­né­nek is az igé­nek, fe­le­sé­gük ma­ga­vi­se­le­te ige nél­kül is meg­nyer­je őket, fi­gyel­ve is­ten­fé­lő, tisz­ta éle­te­te­ket. Ékes­sé­gük ne kül­ső­sé­ges le­gyen: ha­juk fo­no­ga­tá­sa és arany fel­ra­ká­sa vagy drá­ga ru­hák fel­öl­té­se, ha­nem a szív­nek el­rej­tett em­be­re a sze­líd és csen­des lé­lek ro­mol­ha­tat­lan­sá­gá­val, amely igen be­cses Is­ten előtt." (1Pt 3, 1-3)

 Istennek nincs neve, JHVH (vagyok). " Judaizmus. A zsidó hagyományban Isten különböző neveken jelenik meg, elsősorban JHVH (יהוה), továbbá főleg Elohim (אֱלֹהִים) és Adonáj (אֲדֹנָי) nevek alatt. Számukra Isten szigorúan EGY és a kereszténység Szentháromság tana pedig a monoteizmus elcsorbítása (hasonlóan az iszlám tanításához)". Ezt a szöveget a wikipediából idéztem. Ezt csak azért említem meg, mert az Atya az nem név, hanem származás vagyis szülő. Jézus miért hívja Istent Atyának? Csak egy magyarázata van, mert mint Isten Fia, Isten elsőszülöttje. Sokan tudják ezt, de még többen nem tudják. Krisztus a Megváltó Isten Fia. Lukács evangélista Emberfiának is nevezi többször. Isten egy Szellem aki szülte Jézus Krisztust, ez a csoda ami megtörtént, Isten a bűnös ember képében jelent meg. Ez Isten felmérhetetlen bölcsessége, Krisztusban irgalmassága és kegyelme jelent meg, hogy tapintható legyen a láthatatlan Isten. Ha valaki Istent Atyának nevezi, akkor azt fejezi ki, hogy Istentől született. Isten elveszett gyermekeit Isten Báránya váltja meg bűneiből, gyermekeit akiket újjászül a Szent Szelleme által. Ezt az igazságot annyira lejáratták, hogy élők és holtak egyaránt használják. És most törünk a lényegre, amit fent idéztem. És ha Atyának hívjátok Őt, akkor az életünkben kell, hogy megnyilvánuljon. Istenfélelem, ez nem egy olyan stressz vagy valami hasonló, hanem a belső ember hozzávaló viszonya Istenhez az Atyához. A tisztelet és engedelmesség. Ahogy egy normális családban is elvárható az apa iránti félelem, szeretetben. 

 Akiben nincs meg ez az alázatos tisztelet az Atya iránt aki az Úr is egyben, akinek kezében az ítélet is. A kegyelem nem hatalmaz fel az engedetlenségre. A fát gyümölcséről ismerjük fel. 

 A könnyelműség a kereszténységben oly méreteket öltött, hogy már felismerhetetlenné vált, kinek a gyermekei Krisztus nevét vallók. 

 A világ teremtése óta vannak olyan rendek, ami nem a Mózes törvényében jelentek meg először, hanem ahogy a természet is mutatja, hogy van férfi is nő. Ezt a két természetet a sátán ügynökei mossák egybe elég sikeresen. A kereszténység berkeiben megfogant hamis nézetek, hogy férfi és nő között nincs különbség. Ez egy téves tanítás, ugyanis csak féligazság, hiszen ha Krisztusban nincs különbség, de a természet úgy tanítja, mivel mi emberek még itt vagyunk a földön, van férfi van nő. Mindkettőnek más és más a pozíciója és feladata.

 Az asszony nem uralhatja férjét még ha a férj nem engedelmeskedik az igének, mert ez is gyakori, az asszony nem veheti a kormányrudat a kezébe. Az asszony nem lehet a ház ura, úgy a családban úgy a gyülekezetben. Nem taníthatja az urát, mert tudva illik, hogy Isten szava nem tőlük ered. Ezt nagymértékben megsértik úgy a családban, úgy a gyülekezetekben. A szolgálatok is különbözőek. Persze, hogy egymást fedik ami a Krisztus nevét illeti, mert aki Krisztusban van új teremtés, de olyan Istentől kapott testben, ami nem engedhető meg, hogy azon változtassunk. Isten határtalan szeretete nem abban nyilvánul meg, hogy megsérti saját rendjét, ellenkezőleg megtartja azt az igazságban. Isten a szeretet és igazság egysége, nem választható külön külön. 

 Ez egy hálátlan téma, most én leszek a rosszfiú, de elég régi vagyok, hogy erről is tudjak szólni. Az idő rövid. Sok ellen véleményt hallunk ebben a kérdésben, logikusnak tűnő magyarázatok, meggyőzőnek tűnő érvelések, aminek csak az az eredménye, hogy a világ szelleme legyőzte a keresztényeket, azokat akiket a világ is így látja, úgy a férjek és asszonyok engedetlensége az igéhez. Pedig ez egyszerű mindazok számára, akikben meg van a szív­nek el­rej­tett em­be­re a sze­líd és csen­des lé­lek ro­mol­ha­tat­lan­sá­gá­val, amely igen be­cses Is­ten előtt. De nehogy csak az asszonyokról szóljunk, hanem a férjek az atyafiakról is elmondható, attól függetlenül, hogy a férfiak inkább vezető természetűek, de ha engednek az igének, akkor az asszonyok is meglátják bennük Isten igazságát, megnyerhetik az engedetlen asszonyt, de nem feltétlenül. Két dolgot figyelhetünk meg a férfi és az asszony között. Isten a férfit tanítja a szeretetre, mert a természetében nem adatott meg a gyengédség, ellenben a nőket nem kell tanítani a szeretetre, meg merem mondani, hogy a szeretet a velük született tulajdonság, csak azt Isten tudja újjá képezni és fokozni, inkább az engedelmességre tanítja. Ez egy folyamat nem mindig valósul meg azonnal. Ezt megfigyelhetjük nap mint nap. A férfiú inkább objektív a nő pedig szubjektív identitás. Ha egybe kelnek, egy egészet alkotnak egy testté válnak, ez Isten tökéletességét fejezi ki, amit most nem értünk mert titok. "Azért el­hagy­ja az em­ber ap­ját és any­ját, és ra­gasz­ko­dik a fe­le­sé­gé­hez, és lesz­nek ket­ten egy test­té. Fe­let­te nagy ti­tok ez, én pe­dig ezt Krisz­tus­ról és az egy­ház­ról mon­dom. Ti is azért va­la­mennyi­en, ki-ki úgy sze­res­se fe­le­sé­gét, mint ön­ma­gát, az asszony pe­dig tisz­tel­je a fér­jét. (Ef 5, 31-32) "...mert a te­rem­tés kez­de­te óta Is­ten fér­fi­ú­vá és asszonnyá te­rem­tet­te őket. Azért el­hagy­ja az em­ber ap­ját és any­ját, ra­gasz­ko­dik a fe­le­sé­gé­hez, és lesz­nek ket­ten egy test­té. Azért töb­bé nem ket­tő az, ha­nem egy test. (Mk 10, 5-7).

 Aki ilyen harmóniában, vagyis egységben él, azt nevezik boldogoknak. Ez egyszerűbb a családban, de nem egyszerű a gyülekezetben. De vajon boldogok e ha az egy testben hiányzik az engedelmesség? Úgy a családban mint a gyülekezetben. Ha a testben egy tag szenved, úgy szenved a többi is. " Mert Is­ten úgy szer­kesz­tet­te egy­be a tes­tet, hogy az alább­va­ló­nak na­gyobb tisz­tes­sé­get adott, ne­hogy meg­ha­son­lás le­gyen a test­ben, ha­nem a ta­gok köl­csö­nö­sen gon­dos­kod­ja­nak egy­más­ról. Ha szen­ved egy tag, mind­egyik tag vele szen­ved, ha di­cső­ség­ben ré­sze­sül egy tag, mind­egyik tag vele örül." (1Kor 12, 24-25).

 Lehetünk e közömbösek a testvéreink hűtlenségéhez? Ha testben fájdalom van, éppen úgy fáj a főnek, Krisztusnak ez a nagy engedetlenség, ami az Ő nevének viselőit illeti. Nem mindenki tagja Krisztus testének, de Krisztus áldott nevét hirdetik sokan engedetlenségben. Súlyosabb szavakat is használhatok, annyira nagy a hitetlenség akik a Krisztus nevét vallják, de megkímélem az olvasók érzékenységét, Istenre hagyatkozva. Pál apostol szavaival élve: " A ta­ní­tást pe­dig nem en­ge­dem meg az asszony­nak, sem hogy a fér­fin ural­kod­jék, ha­nem le­gyen csen­des­ség­ben. Mert Ádám te­rem­te­tett el­ső­nek, az­után Éva, és nem Ádá­mot csá­bí­tot­ták el, ha­nem az el­csá­bí­tott asszony esett bűn­be. Mind­az­ál­tal meg­tar­ta­tik a gyer­mek­szü­lés­kor, ha meg­ma­rad a hit­ben és sze­re­tet­ben és a szent élet­ben mér­ték­le­tes­ség­gel." (1 Tim 2, 12-14)

 " Amikor valaki hallja a mennyek országáról szóló igét, de nem érti, eljön a gonosz, és kiragadja a szívébe vetett magot. Ez az, amelyik az útfélre esett. (Mt 13, 19).

 Ami a közöségeket illeti, ami ma már nem működik a gyülekezetek a keresztények között, az ami még lehetséges volt a gyülekezet hajnalán.

 Pál apostol egyszerűen kijelenti: " Most te­hát azt írom nek­tek, hogy ne tart­sa­tok kap­cso­la­tot az­zal, akit test­vér­nek ne­vez­nek, de pa­ráz­na vagy kap­zsi vagy bál­vány­imá­dó vagy szit­ko­zó­dó vagy ré­sze­ges vagy rab­ló. Az ilyen­nel még együtt se egye­tek. Mert mi kö­zöm ah­hoz, hogy a kí­vül lé­vők fe­lett ítél­kez­zem? Nem­de ti is a be­lül le­vők fe­lett ítél­kez­tek? A kí­vül lé­vő­ket pe­dig majd Is­ten íté­li meg. Ves­sé­tek ki azért a go­noszt ma­ga­tok kö­zül!"(1Kor 5, 11-12)

 De ki tud ma ítélkezni egy gyülekezetben ahol nincsenek akik Isten igazsága szerint itéljenek. Ha ezt gyakorolják is valahol, több kárt tesznek mint jót, mert nem az Atya szellemében cselekednek, ami nem csak egy szó a szeretet, hanem a belső ember kapcsolata az Atyával mint tőle született és meg tudja ítélni mi kedves és mi utálatos Istennek. Ez az éles szellemi látás hiánya és ami a legfontosabb az Istenhez az Atyához fűződő kapcsolat hiánya. Az ige torz ismerete, annak az eredménye, hogy ilyenné vált a kereszténység. Maga a kereszténység a világ történelmének legnagyobb tévedése. Már gyökereiben rohadt, hiszen a negyedik században K.u. alkut kötött a világ hatalmasaival. A Krisztus testéről szóló tanítás pedig teljesen ismeretlen a világi keresztények között.( tisztelet a kivételnek). Nem fáj nekik semmi ami nem érinti őket, nincsenek olyan érzéseik és gondolataik ami Krisztusi. Azért is elenyésző számban vannak szellemi harcosai a feddés szellemében, mert el vannak többnyire kötelezve egy vagy más vallási rendhez és az ahhoz fűződő dogmákhoz. Ez nagyon ravasz abban a tekintetben, hogy gátakat építenek a felekezetek között akik Krisztus nevét vallják. Ezek a gátak nem átjárhatók, csakis képmutatás tekintetében. Ezt egy szóba tömörítették, ökumenikus istentisztelet. Ezzel megbecstelenítik Krisztus teste valós egységét. Mi több, a zsidók egy Istenben való hitük előtt a keresztények azon része, háromra osszák az egységet. Azt bizonyítják, hogy három az egy. Ezzel nagy kárt okoznak Isten munkájának, de talán hasznot is a zsidók botránkoztatására, hiszen évezredek óta hisznek egy Istenben, aminek több nevet is tulajdonítanak, de az egy Isten és nem számos. Ezzel a szentháromság tannal teljesen elvágják az utat a még bizonytalan zsidók előtt, de ez az amit nem kell sajnálni, mert minden Istent kereső léleknek gátak vannak az útjain, ha nincs hit a gátokat nem hágják át esetleg megkerülik más útra térnek ahol szabadabb az út. Azt az utat választják ami széles spektrumban gyakorolhatják a testi szabadságukat, vagy leigázzák saját magukat egy egyházi rendnek, vagy túlságosan demokratikusak, a nép egybehangolt akarata érvényesűl. Tudniillik az egynemű házaságok a gyülekezeteken belűl, ha egy ötlettől is származnak, de nem lett volna foganatja ha a nép éber és ismeri és szereti Isten igéjét. De ezt az utolsó jelenségnek a lisztjét egy kis kovász dagasztotta meg, a nő és férfi egyenlőség a francia forradalom a liberalizmus a nemi egyelőség és azt követő feminizmus." A feminizmus olyan társadalomkritikai eszmerendszer és a hozzá kapcsolódó emberi jogi mozgalmak gyűjtőfogalma, melynek közös célja a nemek közti egyenjogúság társadalmi, gazdasági, kulturális, magánéleti és szexuális téren történő megvalósítása" Ez csak a kezdete annak a nemek összeboronálásának, ami már elérte a protestáns egyes felekezeteit. A katolikus egyház még kitart, de már látszanak az előjelei annak, hogy női papokat is felavatnak. Ezt fel kellene ismerni, hiszen a világ is ebből a szabadságból merít és tanul a kereszténységtől, ha nekik lehet akkor miért nekünk nem lehet. Ha ezt nem látja valaki akkor nem lát semmit. Ez a választás az ember jellemétől függ, hogy hol érzi jól magát. Azt a közösséget választja ami jobban testhez álló és kontabilis a benne lévő gondolatok szövevényeivel. Így vagy úgy ez liberalizmus, a test szabadsága. Az egység érzetének hiánya, nem csak gyakorlati megközelítésben, hanem szellemi összeférhetetlenségben is megnyilvánul. Az egy Isten és az Isten gyermekei, egymás közötti kapcsolat, egy nagy és hatalmas dolognak a részesei, Krisztus testének tagjai, ahol minden a fejtől indul ki, mindazok akik Ábrahám magjából valók ami jelenleg a Gyülekezet, engedelmesek Isten parancsolatainak, beleértve a gyengéket is. Nekik, vagyis Isten gyermekeinek nagy reménységük a közbenjáró Krisztus és hű főpap irgalma, aki lehetővé teszi a szabadulás útját, Isten megszabadítja az ördög ravasz fogásától, és örömmel teli engedelmességre foganja minden szent gyermekét. Mert parancsolatai nem nehezek a megtört szívűeknek.

 "És is­mét: Én ben­ne bí­zom. És is­mét: Íme, itt va­gyok, én és a gyer­me­kek, aki­ket Is­ten ne­kem adott. Mi­vel a gyer­me­kek test és vér ré­sze­sei, ő is hoz­zá­juk ha­son­ló­an ré­sze­se lett ezek­nek, hogy a ha­lál ál­tal meg­sem­mi­sít­se azt, aki­nek ha­tal­ma van a ha­lá­lon, tud­ni­il­lik az ör­dö­göt, és meg­sza­ba­dít­sa azo­kat, akik a ha­lál­tól való fé­le­lem mi­att egész éle­tük­ben ra­bok vol­tak. Mert nyil­ván nem an­gya­lo­kat ka­rolt fel, ha­nem Ábra­hám le­szár­ma­zot­ta­it ka­rol­ta fel. Ezért min­den­ben ha­son­ló­vá kel­lett len­nie test­vé­re­i­hez, hogy ir­gal­mas és hű fő­pap le­hes­sen az Is­ten előt­ti szol­gá­lat­ban, hogy en­gesz­te­lést sze­rez­zen a nép bű­ne­i­ért. Mi­vel maga is kí­sér­tést szen­ve­dett, se­gí­te­ni tud azo­kon, akik kí­sér­tés­be es­nek". (Zsid 2, 14-18).

 

 Krisztus mindenben.

Blog.hu

• 5
• 

KÖVETÉS

A ragaszkodás mély titka.

gabipeti • 2023. március 30.0

Ezt a történetet, aminek a részletét alább idézem, Ruth könyvéből merítettem. A Ruth könyve annyira gazdag Isten útja és a vele kapcsolódó emberek sorsa, ahol olyan képek jelennek meg, ami egyben prófécia is ami az eljövendő Krisztusról szól és a maradék Izraelről. Boáz és Ruth viszonya annyira tükrözi a Krisztus és az ő népe közötti kapcsolatot, hogy semmi kétség sincs afelől, hogy ez egy részletes leírása a múlt és a jövő történésének. De egy ilyen kis cikkben csak egyre tudunk koncentrálni. Érdemes elolvasni az egész könyvet ha még eddig nem olvastad.

  Naomi amikor a moábiták mezejét elhagyni készül, a meghalt fiai özvegyei követni készültek őt a "gyönyörűséges" Naomit, mert ez a jelentése a nevének.

" Nem, édes le­á­nya­im! Mert na­gyobb az én ke­se­rű­sé­gem, mint a ti­e­tek, mert el­ért en­gem az ÚR keze. Ők pe­dig han­go­san to­vább sír­tak. Majd Orpá meg­csó­kol­ta az anyó­sát. Ruth azon­ban ra­gasz­ko­dott hoz­zá.

Ő ak­kor azt mond­ta: Lá­tod, a só­gor­nőd vissza­tért né­pé­hez és is­te­ne­i­hez. Térj vissza te is a só­gor­nőd után. Ruth pe­dig ezt mond­ta: Ne un­szolj en­gem, hogy el­hagy­ja­lak, hogy vissza­for­dul­jak tő­led. Mert aho­va te mész, oda me­gyek én is, és ahol te meg­szállsz, ott szál­lok meg. Né­ped az én né­pem, és Is­te­ned az én Is­te­nem. (Ruth 1, 13)

 Drága olvasók, mennyire fontos az igaz lelkűség amit Naomi kisugárzott magából. Mennyire ragaszkodtak hozzá a két özvegy a fiai feleségei. Pedig moábiták voltak, több isten tisztelők. Nem tudtak semmit Izrael Istenéről és mégis szerették anyósukat. De mégis másra hegyezzem ki a figyelmünket. Mégpedig az eleve elrendelés fényes példáját ami nem történhetett másképp ahogy történt. Ugyanis itt az erős ragaszkodásról van szó. Betekintést kapunk egy olyan mélységbe amit itt szemmel látható egyszerű példában jelenik meg. A felületes olvasó nem is sejti, hogy Ruth szerepe ebben a történetben nagy és egyben vezető szerepet játszik, Isten elrendelt tervei szerint. Boáz, a Messiás jelképe, Ruth pedig az elveszett, már moáb mezején élő maradék Izraelt személyesíti meg. Most mélyen beleláthatunk Ruth személyében, hogy miben nyilvánul meg Ábrahám magja, ami annyira rejtve volt Ruthban, hogy fel sem lehetett ismerni a hit gyermekét. De itt dőlt el, vagyis lett láthatóvá Ruth Istenhez tartozása, akit ő maga sem ismert. Annyira igaz ez, hogy említésre méltó volt Krisztus nemzetségi könyvében. " ..Szal­món fia volt Boáz Rá­háb­tól, Boáz fia volt Óbéd Ruth­tól, Óbéd fia volt Isai. Isai fia volt Dá­vid, a ki­rály. (Mt 1, 5) Mind a két özvegy ragaszkodott Naomihoz, és mégis Ruth ragaszkodása volt az erősebb. Nem lehetett meggyőzni semmi érvel. Ez a belső kapcsolat olyan erős volt, hogy kiállta a próbát. De hogyan is lehetett másképp, hiszen Jézus Krisztus nemzetsége, Dávid dédanyja volt Ruth. Vagyis akkor ki tudhatta volna, hogy Ruth, mint asszony neve be lesz írva Jézus nemzetségének könyvébe. 

 Engem senki nem tud meggyőzni arról, hogy az embernek van szabad akarata. Persze, hogy a leírtak szerint, felületesen szemlélve, mintha Ruth és Orpa, szabadon döntöttek, merre is tartsanak. De vajon másképp történhetett volna? Ezek a feltételes módhoz tartoznak, ellenben Isten szava és cselekedetei pontosak és nem változóak. Ha Isten mindig ugyanaz és nem változik, hogyan lehet az, hogy az ember döntése befolyásolhatja az eleve elrendelt, még a világ teremtése előtt Isten tervét és minden apró részletekig kidolgozott eseményeket. Ha ez lehetséges lenne, hogy az ember váratlan vagy megfontolt döntése a szabad akaratától függene, akkor a világ jövője az ember akaratának függvényétől alakulna. Tehát a próféciák és Jézus bizonyságtétele a Jelenések könyve csak egy feltételes módban érthetőek lennének.

De visszatérve Ruth ragaszkodása Naomihoz, aminek nagyon nagy értéket kell tulajdonítani, hiszen az evangéliumban és az apostolok tanításában, ez a ragaszkodás Istenhez, Jézus Krisztus személyéhez fűződik. Ezek a pro és kontra érvelések vagy még több, a megpróbáltatások, csakis arra vannak, hogy hitünket és ragazkodásunkat kipróbálják. 

"...akik ki van­nak vá­laszt­va az Atya Is­ten ele­ve el­ren­de­lé­se sze­rint a Lé­lek meg­szen­te­lé­sé­ben en­ge­del­mes­ség­re és a Jé­zus Krisz­tus vé­ré­vel való meg­hin­tés­re: Ke­gye­lem és bé­kes­ség árad­jon rá­tok bő­sé­ge­sen". (1Pt 1)

"Eb­ben ör­ven­dez­tek, noha most, mi­vel így kell len­nie, kis­sé szo­mor­kod­tok kü­lön­fé­le kí­sér­té­sek kö­zött, hogy a ti ki­pró­bált hi­te­tek, amely sok­kal be­cse­sebb a ve­szen­dő, de tűz­ben ki­pró­bált arany­nál, di­csé­ret­re, tisz­tes­ség­re és di­cső­ség­re mél­tó­nak bi­zo­nyul­jon Jé­zus Krisz­tus meg­je­le­né­se­kor." (1Pt 1, 7)

 "Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek". (Jak 1, 12)

 Drága olvasó, tudod, hogy mihez és kihez ragadkodsz a legjobban? Ha tudod, akkor azt is tudod, hogy hol lesz a helyed az Isten eleve elrendelt tervei szerint. De ha nem tudod, ne csüggedj el, mert Isten mindent egyszer a világosságban megmutatja neked, ha Ábrahám magjából a hit atyjából való vagy.

Isten kiválasztottjai.

 

"Pál, a Krisztus Jézus rabszolgája, elhívott apostol, kit örömüzenetének hirdetésére Isten különválasztott. Az Isten prófétáin át a szent írásokban már előre megígérte azt, amiről az örömüzenet szól.

 Ennek az üzenetnek tárgya a Fiú, ki, ha a húst nézzük, Dávid magvából támadott. Kit azonban a szentség szelleme a halottak közül való feltámasztással Isten Fiaként hatalmas erővel bizonyított. E Fiú, a Krisztus Jézus, nekünk Urunk és rajta keresztül kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevével minden nemzetben a hit engedelmességét keltsük fel, e nemzetek közé tartoztok ti is, Krisztus Jézus elhívottai. Küldi e levelet az Isten Rómában lakó összes szeretteinek, elhívott szenteknek. Kegyelem néktek és békesség Atyánktól, Istentől és az Úrtól, a Krisztus Jézustól." ( Róma 1,- 1...7). Csia Lajos fordítás.

 Pál apostol előbb kijelenti küldetését a rómaiakhoz írt levelében, azután kívánságát és üdvözlését. Ebben a kezdő sorokban van tömören leírva mindaz amiért hozzájuk fordult, megemlíti, hogy kétségük se támadjon afelől, se magukra nézve, se apostolságára nézve, mert maga az Isten elkülönítette őt erre a szolgálatra, de rájuk nézve is, hogy minden nemzetből kiválasztotta mindazokat akik a hit engedelmességére ébressztette a kiválasztott szenteket, úgy a rómaiakat is, akik nem voltak Isten eredetileg kiválasztott népe. Ezt számos helyen olvashatjuk, ezzel meggyőzve mindazokat akik hitre voltak támasztva, ne kételkedjenek Isten elhatározásában, mert ez új volt mindenki számára, hogy egy néppé egyesítette Krisztus neve alá a hívőket, zsidót, helént, tehát pogányokat. Ezt azelőtt el sem lehetett képzelni.

 Ezzel rendbe is lennénk, ezt minden prédikátor helyesen hirdeti, de már kevésbé hirdetik azt, hogy ez elhivatás és kiválasztás mindenképpen Istentől függ. Ahhoz hogy ezt megértsük, ismernünk kell a próféciák minden ehhez fűződő üzenetét. A kanonizált Biblián túlmenően léteznek úgynevezet apokrif írások is. De számos olyan írások is fennmaradtak, amik az igazságot meghamisítva láttak napvilágot. A haladók, vagyis azok akik kutatják az írásokat Isten segítsége nélkül, nagy dilemmába eshetnek. Ha elhiszünk mindent, akkor ugyan abba a hibába esünk, főleg azok akik nem látják Krisztust vagyis Isten Fiát az ószövetségi próféciákban. A Mózes által lefektetett istentiszteletben, az oltáron feláldozott állatok jelképében, nem látják Krisztus sokoldalúságát. Ha ezekben az apokrif írásokban nem jelenik meg Krisztus az eljövendő Messiás, akkor ha igaz is, nem bír nagy jelentőséggel. A farizeusi tanítások nem ezt tanították, a törvény székében vagyis ahogy Jézus mondta: " Az írástudók és a farizeusok Mózes székébe ültek." (Mt 23, 2). A szék a szentírásban mindig a hatalmat jelképezi, tehát nem kegyelmet sem irgalmat, sem hitet, hanem ítéletet a törvény szigorúságával. 

 De szeretném megemlíteni a számos ószövetségi hívők közül, számomra a legkedvesebb embert ez Simeon. " Szellem indítására ment el a szent helyre, úgyhogy amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy a törvényes szokást megtegyék érte, ölébe vette őt, és az Istent áldva így szólt: "Most bocsátod el rabszolgádat, én Parancsolóm úgy, ahogy megígérted, békességgel, mert már meglátta szemem megmentő hatalmadat, melyet az összes nemzetek szeme elé készítettél világosságul, hogy azt nemzeteknek leleplezd, és népednek, Izráelnek dicsőséget szerezzél." ( Lukács 2,- 27.. 32).

 Tehát látjuk azt a határozott különböző állapotot, ami az igaz hit és az írástudók és farizeusok képviselnek az ószövetségi korlátok között. Ez is a kiválasztottak nyeresége, ami teljes hitbeli engedelmességre utal. De látunk egy ellenpéldát is, hogy mire képes egy gonosz tanítás és Krisztus hatalma az ember felett, akit kiválasztott magának. Ennek oly mély okai vannak, hogy ha meg is értjük, de akkor is felületesen.

 Pál apostol azelőtt Saul nevet viselő farizeus, azt mondhatjuk fanatikus farizeus aki jeleskedett a farizeusi tanítás gonoszságában, üldözte Krisztus követőit vagyis Krisztus testét. Esze ágában sem volt, hogy valami más tanítás is létezhet Isten akaratából. Persze a " pálfordulás" után, amit így röviden fejezünk ki, teljesen ellentétes szolgálatot teljesít Krisztus kegyelméből. De később megemlíti, hogy egyáltalán nem ellenkezik a próféciákkal ami az ószövetségi próféták beszéltek, írásba is foglaltak, arról az örömhírről, hogy Isten a Messiás eljön erre a földre. De ezt az írástudók ha tudták is, de nem ismerték fel még akkor sem amikor saját szemükkel látták Isten Fiát a Messiást.

 Egy hívő ember elegyedhet vagyis olyan vallási környezetben él, aminek semmi életjele sincs, és mégis Istenhez tapadt a szíve, azokat különös oltalommal és kegyelemmel áldja meg az Úr. A legnagyobb hitetlenség közepette is kitűnnek a sötétségből az Istenhez hű emberek. Ez Dániel és barátai, de az Eszter könyvében Márdokeus és sokan mások a babiloni fogság idején.

 Így van ez ma is, Isten a szemét rajtuk tartja, kegyelmét gyakorolja fokozott figyelemmel.

 Ez mind az elhivatottság és Isten az Úr kiválasztása alapján. Ezen sokan megbuknak, mert a hús a testi ember még mindig azt gondolja magáról, hogy van valami jó benne, hogy ér valamit, Isten értékeli a jóakaratát, de az írás elejétől a végéig a hitről beszél ami nem tőlünk van, hogy senki ne dicsekedjék. Ha valakiben fellelhető a hitbeli alázat, az örüljön, hogy Isten gyermeke és Krisztus a szentjei közé sorolja. 

 Nincs semmi misztikus ebben a jelzőben " szent", ez kiválasztottat jelent, vagyis elkülönített Isten számára Krisztusban. Attól függetlenül, hogy mit gondolnak róluk az emberek, sőt saját magukról. Az Úr soha nem hibázik, ha egy nyomorúságos alkoholistát vagy drogos embert vagy akár tisztességes vallásos embert kiragad a sötétségből, az szentnek bizonyúl. De ezt nem tudhatjuk előre, se magunkról se másokról, ha nem lesznek láthatóvá az új életből termő gyümölcsei. Ez úgy a belső ember mélyén bizonyossá válik ami nem függ az emberek véleményétől, úgy a külső megjelenése, ami az Úr engedelmességében nyílvánúl meg. 

Áldás és békesség mindazoknak akik megtisztulnak minden gátló és zavaró tényezőktől amit Isten ellensége az utunk elé görget, Jézus Krisztus Urunk pedig minden törből, csapdából és a gonosztól, gonosz tanításoktól megszabadít

Isten maga a bölcsesség.

 "Őnála van a böl­cses­ség és a ha­ta­lom, övé a ta­nács és az ér­te­lem. Íme, amit ő le­ront, az nem épül föl. Ha be­zár va­la­kit, az ki nem jut on­nan. Ha el­re­kesz­ti a vi­ze­ket, ki­szá­rad min­den; ha ki­eresz­ti, fel­for­gat­ják a föl­det. Őnála van az erő és a győ­ze­lem; övé a té­vely­gő és aki té­vely­gés­be visz. Ta­nács­adó­kat tév­út­ra visz, és bí­rá­kat tesz bo­lond­dá...A pa­po­kat tév­út­ra vi­szi, és a ha­tal­ma­so­kat meg­buk­tat­ja. (Jób 12, 13-18)

 Most K.u. 2023 írunk. Mindenkit itt európában érint ez az úgynevezett új rendszer alakítás, talán globálisan is. Az ukrán- orosz háború csak a kipattanó kellése mindannak ami ehhez vezet. Ez az a fekete lyuk, ami magába szívhatja az öreg európát nem oktalanúl. De nem politikai analizíst tartanék, hanem sokkal mélyebb Isten bölcsességét követve nem veszve el a részletekben. Ami történik csak azért olyan félelmetes sokak számára mert benne élünk. De ha a történelem folyását nézzük mindig is voltak háborúk, földrengések, árvizek meg mindenféle borzalmak, csakhogy ezt a történelemkönyvekből tudjuk, annyira távolinak tűnik, hogy már nem is igaz. De ha élesben átéljük ezeket, akkor eláll a lélegzetünk. Az a rengeteg politikai elemzők emberi logikával érvelnek, de a legfontosabbat elfelejtik, hogy mindezeket az Úr irányítja, biztos nem jókedvében. De kiigazítom saját gondolatomat, Isten már mindent előre eltervezett az Ő bölcsességével senki sem versenyezhet akárki is legyen. A legmélyebb okokat ismeri vagyis tudta már előre, hogy az ember csakis a bűn gyümölcsét teremti ami anyák sírását, szegények nyomorát igazságtalanságok gyilkos következményeit hozza. Ezek olyan törvényességek, ami a fizikában vagy a matematikában léteznek. De aki már Krisztus védelme alatt van, bárhol is tartózkodik, az elérheti a legfelsőbb szintet azt az igazi szeretet amiben már nincs meg a félelem. Aki teljes szívvel szereti megváltóját és oly annyira bízik benne, hogy teljesen odaadja magát Isten bölcsességének, az már semmitől nem fél és semmi nem éri váratlanúl. De amikor ez bekövetkezik, a világgal szemben olyan ellenzékbe kerül, mert Isten bölcsessége, igazsága oly mértékébe merült, hogy ami kívül a világban történik már csak gyűlölni tudja. Átlát az álnok politikán, sőt átlátja, amennyire tudja a háttérben a tanácsok céljait. Aki ismeri Istent, az ismeri az igét a Bibliában foglalt írott Isten szavát, amit a Szent Szellem által kinyilatkoztat. És aki szereti Istent az féli is Őt, és gyűlöli a gonoszságokat, hiszen józanúl látja nem csak Krisztus dicső hatalmát a bűn és a halál felett, hanem ami kívül történik a vakvilág birodalmában. Azért a legjobb és a legigazabb analitikus az az ember, aki Istent féli, a bölcsesség kezdete Isten félelem. Ez a bölcsesség kezdete, de az abszolút bölcsességben már nincs félelem, Isten kegyelmében de Isten tudásának vagyis ismeretében óvva van minden borzalomtól , már nem érzi a félelmet iránta, mert megismerte Isten azon oldalát Krisztusban, hogy kegyelmes és irgalmas az Őt szeretők iránt. Ezt az oldalát a világ lehet, hogy érti vagy hallotta, de nem tapasztalja meg, mert ahhoz, hogy megtapasztalja, ahhoz, hogy elfogadja, hinni kell és félni kell a mindenható erejében. De az írás ami Isten kijelentése azt is mondja, hogy már el van döntve a hatalmasságok a papok tévelygése, annak okáért, mert nem fogadták el hittel Krisztus a mindenható Isten és az Atya hatalmát. "Mert az Is­ten igaz­sá­ga nyil­vá­nul meg ab­ban hit­ből hit­be, ahogy meg van írva: Az igaz em­ber pe­dig hit­ből él. Mert Is­ten ha­rag­ja a menny­ből meg­nyil­vá­nul az em­be­rek min­den hi­tet­len­sé­ge és ha­mis­sá­ga el­len, akik az igaz­sá­got ha­mis­ság­gal fel­tar­tóz­tat­ják",....(Róm 1, 17)

"Az ÚR fé­lel­me a go­nosz gyű­lö­lé­se. A ke­vély­sé­get és föl­fu­val­ko­dott­sá­got, a go­nosz­ság út­ját és az ál­nok szá­jat gyű­lö­löm. Enyém a ta­nács és az iga­zi böl­cses­ség, én va­gyok az ér­te­lem, enyém az erő". (Péld 8, 14)

 A birodalmak bukása mindig belülről indul el, az erkölcsi romlás amit előidéz az istenkáromlás." Mert ami ben­ne lát­ha­tat­lan, tud­ni­il­lik az ő örök­ké­va­ló ha­tal­ma és is­ten­sé­ge, a vi­lág te­rem­té­sé­től fog­va al­ko­tá­sa­i­ból meg­ért­he­tő és meg­lát­ha­tó. Nincs te­hát ment­ség szá­muk­ra, mert bár Is­tent meg­is­mer­ték, még­sem di­cső­í­tet­ték Is­ten­ként, és há­lát sem ad­tak neki, ha­nem gon­dol­ko­zá­suk hi­á­ba­va­ló­vá lett, és ér­tet­len szí­vük meg­sö­té­te­dett. Ma­gu­kat böl­csek­nek vall­va bal­gá­vá let­tek, és az örök­ké­va­ló Is­ten di­cső­sé­gét fel­cse­rél­ték mu­lan­dó em­be­rek, ma­da­rak, négy­lá­bú­ak és csú­szó­má­szók kép­má­sá­val.

Is­ten azért szí­vük vá­gya sze­rin­ti tisz­tá­ta­lan­ság­ra adta őket, hogy egy­más tes­tét meg­becs­te­le­nít­sék, mint akik Is­ten igaz­sá­gát ha­zug­ság­gal cse­rél­ték fel, és a te­rem­tett dol­go­kat tisz­tel­ték és szol­gál­ták a Te­rem­tő he­lyett, aki mind­örök­ké ál­dott. Ámen. (Róm 1, 20-24)

 

Isten két igérete.

"De mindaz, aki az Úr nevét segítségül hívja, üdvözül." (ApCsel 2, 21)

"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram, Uram!”, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát". (Mt 7, 21)

 A két idézet versek között időbeli különbség van. Az első vers a Jóel könyvéből idézet Péter apostol: " A nap sö­tét­té vá­lik, a hold pe­dig vér­ré, mi­előtt el­jön az ÚR nagy és ret­te­ne­tes nap­ja. De meg­me­ne­kül min­den­ki, aki se­gít­sé­gül hív­ja az ÚR ne­vét. Mert a Sion he­gyén és Je­ru­zsá­lem­ben lesz a sza­ba­du­lás, aho­gyan meg­ígér­te az ÚR, és a meg­sza­ba­dul­tak kö­zött lesz­nek azok, aki­ket el­hív az ÚR!"(Jóel 2, 31)

 Ez teljes mértékben az Úr második eljövetelét idézi. Arra a percre várnak az Izraeliták, hogy meglássák a Messiást és szabadítását a világ okozta gyötrelmei alól, ez az ő reményük. Ahogy Jézus felvázolta az Atyához való imát a tanítványaik kérésére," taníts meg minket imádkozni" amit mi " miatyánknak" nevezünk tévesen. De ez most más lapra tartozik. "Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is". (Mt 6, 10). Ebben a kis mondatban van a megértés kulcsa. Ez még nem a jelen, de a jövő eseménye, hiszen az Úr még a kettőt nem egyesítette. Attól függetlenül, hogy Ő az Úr mindenek felett, a föld is az ég Ura.

 Nem mondom, hogy vétek lenne ezt az imát ismételgetni egy életen át, de értelmetlen egy üdvözült lélek számára, ezt egy jó szándéknak tekinthetjük a földi nép számára, de aki már fel van ültetve a mennyeknek országába, ami a Gyülekezet reménye a feltámadásban, most már a Krisztus dicsőítése és Isten akarata szerinti cselekedet jellemzi a mennyhez az Atyához való tartozását:. ".... min­ket, akik ha­lot­tak vol­tunk vét­ke­ink­ben, Krisz­tus­sal együtt meg­ele­ve­ní­tett – ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –,és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban," (Ef 2, 5)

 Nem csak időben de térben is különbözik a kettő között, a föld és a menny. Ahogy a tanítványoknak Jézus felvázolta hogyan imádkozzanak, azért is így, mert még nem jött el az igazság pillanata a földön. Az ilyen imát a maradék Izrael fogja imádkozni a nagy megpróbáltatások idején. Amikor eljön az az idő amikor a hitből jövő imádság megmenti mindazokat akik várják az Úr az Izrael Messiását. 

"Azért ha fel­tá­mad­ta­tok Krisz­tus­sal, az oda­fenn­va­ló­kat ke­res­sé­tek, ahol a Krisz­tus van, Is­ten jobb­ján ülve. Az oda­fenn­va­lók­kal tö­rőd­je­tek, ne a föl­di­ek­kel. Mert meg­hal­ta­tok, és a ti él­te­tek Krisz­tus­sal együtt el van rejt­ve Is­ten­ben". (Kol 3, 1-2)

Bízzuk Izrael népét Istenre, ne azzal törődjünk, hogy mikor jön el az az ominózus pillanat, amikor eljön nagy hatalommal, minden szem láttára. Még azok is felismerik akik felszegezték a fára. De kérdés kivel fog eljönni? Kutassátok az írásokat, mert megvan írva.

 Komoly különbségek vannak a földi és a mennyei ígéretek között, de az Úr egy, minden választott számára Atya aki szült vagy kihívott a maga számára, úgy izraeliták úgy a pogányok közül is. "...meg­sza­ba­dul­tak kö­zött lesz­nek azok, aki­ket el­hív az ÚR!"

 A világ történelmében a legnagyobb csalás amióta létezik Szentírás ó és újszövetség, az hogy összemosták a kettőt egybe oly módon a sátán megbízottjai, hogy a földi és a mennyei igéreteket egy kalap alá teszik a megtévesztés céljából. Azért is nevezik ezt judo- kereszténységnek. 

Most egy hosszú idézet következik, amit a ravasz sátán kiforgatott, megváltoztatta értelmét emberi tanítások révén, azzal a céllal, hogy nem a hit közös nevezőjére teszi aki maga a Messiás, görögül Krisztus, az ember hovatartozását Ábrahám magjából való Izraelitáknak vélik, tehát privatizálták Ábrahámot mint nemzetiségi örökséget. Ábrahám nem volt izraelita, de szellemileg Zsidó volt. Mert még a Mózes törvénye előtt körülmetélkedés alá volt vetve és háza népe is.

" Mert ha a tör­vény­ből van az örök­ség, ak­kor töb­bé nem ígé­ret­ből, Ábra­hám­nak pe­dig ígé­ret ál­tal aján­dé­koz­ta azt Is­ten. Mi te­hát a tör­vény? A bű­nök mi­att ada­tott, amíg el­jön az utód, aki­nek az ígé­ret szól, és an­gya­lok ál­tal köz­ben­já­rón ke­resz­tül ren­del­te­tett. A köz­ben­já­ró pe­dig nem csak egy­va­la­kié, Is­ten el­len­ben egy.

A tör­vény te­hát Is­ten ígé­re­tei el­len van? Sem­mi­kép­pen! Mert ha olyan tör­vény ada­tott vol­na, amely ké­pes meg­ele­ve­ní­te­ni, va­ló­ban a tör­vény­ből vol­na az igaz­ság. De az Írás min­dent bűn alá re­kesz­tett, hogy az ígé­ret a Jé­zus Krisz­tus­ban való hit­ből adas­sék a hí­vők­nek. Mi­előtt pe­dig el­jött a hit, a tör­vény őri­ze­te alatt vol­tunk, egy­be­zár­va az el­jö­ven­dő hit ki­nyi­lat­koz­ta­tá­sá­ig. Ek­ként a tör­vény Krisz­tus­hoz ve­ze­tő mes­te­rünk­ké lett, hogy hit­ből iga­zul­junk meg. De mi­u­tán el­jött a hit, nem va­gyunk töb­bé a ve­ze­tő mes­ter alatt. Mert mind­nyá­jan Is­ten fiai vagy­tok a Krisz­tus Jé­zus­ban való hit ál­tal.

Mert akik Krisz­tus­ba ke­resz­tel­ked­te­tek meg ( bemerítkeztek), Krisz­tust öl­töz­té­tek fel. Nincs zsi­dó, sem gö­rög, nincs szol­ga, sem sza­bad, nincs fér­fi, sem nő, mert ti mind­nyá­jan egyek vagy­tok Krisz­tus Jé­zus­ban.

Ha pe­dig Krisz­tu­séi vagy­tok, ak­kor Ábra­hám utó­dai és ígé­ret sze­rint örö­kö­sök vagy­tok". (Gal 3, 18-28) 

A tudás oltalma.

 A tudás oltalma.

"Tud­juk, hogy aki Is­ten­től szü­le­tett, nem vét­ke­zik, ha­nem aki Is­ten­től szü­le­tett, vi­gyáz ma­gá­ra, és a go­nosz nem érin­ti őt. Tud­juk, hogy Is­ten­től va­gyunk, és az egész vi­lág a go­nosz­ság­ban vesz­te­gel.

De tud­juk azt is, hogy Is­ten Fia el­jött, és ér­tel­met adott ne­künk arra, hogy meg­is­mer­jük az iga­zat, és mi az igaz­ban, az ő Fi­á­ban, Jé­zus Krisz­tus­ban va­gyunk. Ez az igaz Is­ten és az örök élet. Gyer­me­ke­im, őriz­ked­je­tek a bál­vá­nyok­tól!" (1Jn 5, 18-20)

 Minden kijelentett ige a Szentírásban, kontextusban, szó összefüggésben értendő. Ebben a kiragadott részben nem a hitről hanem a tudásról van szó. Ha csak ezt fogjuk elemezni, csapdába kerülünk, mert itt azt sugallja nekünk, hogy vigyázzunk magunkra, mintha magunkban bízhatunk. Ez csak egy felületes vagy felszínes kijelentés, ami alatt az Úr oltalma rejlik. Ami igaz is, mert arra ösztökél, hogy figyeljük a lépéseinket, hogy hitben vagyunk e. Nem véletlenül helyez minket a világhoz való ellenzékbe. Ha valaki azt mondja, hogy újjászületett, de nem jár az igazságban, az hazug és Istent nem ismeri. Miben nem vétkezik egy újjászületett lélek? Bizony Krisztusban, az Ő Szellemében. Mert Isten Fia az aki nem csak parancsolatokat osztogat, hanem megnyitja értelmét is az igének, mindazoknak akik megtisztulnak a világ bálványaitól. Mindazok sötétségben maradnak, akik szeretik a világot és a világ dolgait. Nem vakságra születtünk újra, mert a természeti ember nem tudja teljesíteni Isten törvényét és parancsolatait. Tudhat róla, de vagy ferdén vagy egyáltalán nem érti meg, mit mond a Szentírás, Istentől Istenről. Isten most már az Atya az újjászületett gyermekeinek, mert Ő nemzette őket Szent Szellemétől, tőle születtek gyermekei, Isten Fiában jelentette ki igazságát és akaratát, és mindenki aki megtudja Istent ismerni Krisztushoz megy, aláveti magát hatalmának, Krisztus, Isten Fia pedig irgalmas és kegyelmes mindazokhoz akik tiszta indítással vezérelve hozzá mennek.

 Ez a belső Istennel való kapcsolat feltétele, hogy az Úr a lélek ura számára, ahogy Ézsaiás próféta mondja az Úr az én Uram, és Isten Fia a tudás, akkor tényleg a lelkünk biztonságban van. 

 Ha az ember apró részletekig felismeri a világ Isten ellenes mivoltát, úgy szellemi és gyakorlati részét, ez annak tudható be, hogy ismeri Isten igazságát és Krisztusban van. Erre ráébred akkor, amikor szellemi meggyőződéséért üldözni kezdik. Gyakorlatilag megutálja őt a világ, mert számukra érthetetlen viselkedése és sugárzása. De ez egy olyan vékony fonal Isten kapcsolatával, hogy ha elfordulunk tőle, akkor elszakad. Ha elszakad akkor már nem tudunk vigyázni magunkra, mert az Úr kezébe esünk megtartásra. Ez is a megtartó kegyelme, hogy el ne vesszen újjászületett gyermeke. Akkor lép az Atya és megfenyíti gyermekét azzal a céllal, hogy még jobban szeresse az Atyát azok után miután józan észre nem téríti. Ezt prevenciós nevelésnek hívhatjuk. De persze ez nem kellemes annak aki ezt éli át jelenleg, de a végeredmény mégis magasabbra helyezi őt az Atya azt megelőző állapotától. Ez a Lukács 15. részében olvashatjuk az úgynevezett tékozló fiú példázatban. 

 Tehát kövessük Krisztus az Isten Fia tanításait, hogy új felismerésre jussunk, hogy alkalmasak legyünk Isten dicsőítésére, a bálványimádókat pedig nem fogadja el. Hiába minden jószándék, lelkesedés ha bálványokat tisztelsz. Ez lehet akármi ami magasabb helyet foglal el a szívedben.

A nép feszülten várt.

 A nép feszülten várt.

 "Mialatt a nép feszülten várt és szívükben mindannyian azt fontolgatták János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus, megszólalt János, és ezt mondta mindnyájuknak: "Én vízbe merítelek titeket, de jő valaki, aki erősebb nálam, kinek még saruja szíját megoldani sem vagyok elég: Ő Szent Szellembe és tűzbe fog titeket meríteni. Szórólapát van a kezében, hogy áttisztítsa szérűjét, csűrébe gyűjtse a gabonát, és olthatatlan tűzzel égesse el a polyvát." Sok más bátorítással együtt hirdette a népnek az örömhírt.( Lukács 3,-15..18).Csia Lajos fordításában.

 Sokan vagyunk azok akik egy életen át olvassuk a Bibliát. De mindig találunk olyan mondatot vagy szócskát ami szembe jön velünk. Talán azért van ez így mert a szövegek mondanivalóját figyeljük, általános szó összefüggésben értjük, de az a tapasztalatom, hogy mint ebben a rövid részben is felfedezünk olyan kincseket ami a háttérbe szorul, de sok tanítás van benne. Ez a mondat " a nép feszülten várt". Ameddig várt, addig kérdések voltak a szívükben. 

 Bemerítő János volt az utolsó ószövetségi próféta az a próféta aki meglátta a Messiást, amire oly sokan vágytak az ószövetségi próféták közül. De milyen erő volt benne, hogy a nép, tehát a farizeusok a vámszedők a katonák és sokan mások hozzá jöttek. Pedig semmi tekintélye nem volt. Híre ment a Jordán folyó vidékén, és egész Izraelben előhírnöke volt a Messiás eljövetelének. 

 Ameddig feszülten várt a nép, gondolatok voltak a szívükben, olyan gondolatok amik ma is felmerülnek sok esetben. Ki az aki olyan bátran és hatalommal szól a néphez? Keressük az igehirdetők származását és az élete hátterét. Ez ugyanúgy sőt mi több Jézusra is vonatkoztatták a farizeusok " nem Józsefnek fia?". De ahogy Bemerítő János kijelentette " Azokhoz a tömegekhez, melyek kimentek hozzá, hogy bemerítse őket, így beszélt: "Viperák fajzatai, kicsoda intett meg titeket, hogy az elkövetkező harag elől elmeneküljetek?

Teremjétek csak a más felismerésre téréshez méltó gyümölcsöket, s ne kezdjetek el magatokban így beszélni: Nekünk Ábrahám az atyánk, mert mondom nektek, Isten ezekből a kövekből is támaszthat Ábrahámnak gyermekeket."

 A próféta aki Illés szellemében szolgált, nagyon is tudta a nép állapotát. Az anyja méhétől kezdve meg volt töltve Szent Szellemmel. Nem kutatások révén ismerte Izrael helyzetét, hiszen a pusztában élt, emberektől nem volt informálva, hanem a benne élő Szent Szellem szólt belőle. Talán ez a hanyatlás gátolja ma is, hogy az ige teljességével tudjunk szólni? De akkor sem volt más a helyzet nagy volt a hanyatlás.

 Bemerítő János beszéde teljesen átfogta Krisztus küldetését. Ha egy igehirdető a Szent Szellem sugallatára hallgat, annak meglesz a hatása. Attól függetlenűl ki mondja ki az igazságot. "Meg van írva" ezzel Jézus a pusztában mond ellent a sátán kísértéseinek. Az igék ismétlése és pontos használata az nem minden. Hiszen abban lehet, hogy nincs erő az igehirdető önkényes szolgálata miatt. Hányszor is hallgatták az emberek az igét, és az nem eresztett gyökeret a szívükben. Ezzel nem szeretném bagatellizálni az igehirdetők szerepét, sőt az evangélium hirdetése ránk tartozik, így folytatva Krisztus abbahagyott szolgálatát. Mert igazából nem a módszerek a tudás hatalma, hanem Krisztus közbenjárása a lényeg. Ő ott van most is szellemileg ahol az Ő munkáját végzik. De van egy nagyon is rossz tapasztalatunk, hogy sokan magukat hirdetik, talán észrevétlenül, de aki feszülten vár és figyel, annak megvan az a jótékony helyzetük, hogy Isten megnyissa hallásukat és szellemileg tudják elemezni a kimondott szót. A nő testvéreknek megvan ez a priorítása, hiszen ők nem beszélnek a gyülekezeti összejöveteleken ezért sokkal szellemiessebbek és többet látnak mint a beszélők. Feszülten vagyis érdeklődően várják, mit mond az Úr a gyülekezetben. 

 A Pál apostol tanítása szerint a nőknek hallgatniuk kell a gyülekezeti összejöveteleken. Ezt majdnem mindenhol ignorálják, nem tartják be az Úr parancsolatát. 

 De aki ehhez tartja magát annak a szellemisége felül mulja az átlagot. A János beszédében kitűnik mindez, idézem: "Kiáltó szól a pusztában: Készítsétek el az Úrnak útját: Egyenesekké tegyétek ösvényeit! Teljék be minden hasadék, alacsonyodjék le minden hegy és halom, a görbe legyen egyenessé, a göröngyös sima úttá, és akkor minden hús meg fogja látni Isten megmentő hatalmát." Ez az Ószövetség narratívája, Ézsaiás próféta Bemerítő János kapcsán írt beszéde. De ha átfordítjuk a mai nyelvre, ugyanazt kapjuk csak más szavakkal. A Szent Szellem, Vigasztaló a Gyülekezet számára, a világban pedig megfeddi a bűnt. Az igehírdetők akik a Gyülekezet tagjai, ugyanazt teszik amit János tett és mondott. Előkészítik az Úr második eljövetelét. Addig teszik míg el nem lesznek ragadtattva a mennybe. A Gyülekezet és minden szent a világ teremtése óta, akik Krisztusban meghaltak, tehát hitben éltek mindvégig, feltámadnak, elfoglalják az előre elkészített helyüket a mennyeknek országába. A nagy megpróbáltatások idején pedig az Úr felveszi az elvesztett fonalat Izraellel. Akkor már nem a kegyelem evangéliumát fogják hírdetni, hanem a királyság országát ami hamarosan eljön, mert az Úr angyalaival együtt eljön és az Olajfák hegyére teszi a lábát, és Izrael, annak maradéka, megmenekűl és vele fognak uralkodni a földön.

" És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben". (2Pt 1, 19)

 "Én, Jézus küldtem az angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag". (Jel 22, 16)