Cseri Kálmán tanításai: ÉLETMENTŐ ÉBRESZTÉS❣️

Cseri Kálmán tanításai: ÉLETMENTŐ ÉBRESZTÉS❣️: ,,Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.,, (Ef 5,14) Ez a mondat arra is figyelmeztet, hogy nem minde...

Van fülük de nem hallják.

 „És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet! És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon. És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;” ( Ézs 6,- 8...) 

„Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” 

A világ egy vaksötét szoba, ahol emberek milliárdjai tapogatóznak vakon. Ám Isten bedobott ebbe a szobába egy kötelet, amelyet ha megragadsz és követed, kijutsz

a fényre. E kötelet sokan megtalálják, de nagyon kevesen

kapaszkodnak belé, és még kevesebben követik. Ez a kötél a Biblia. ( Idézet a " Vakvilág" c. könyvből).

 Lehet, hogy te is azok közé tartozol akik naponta olvassák a Bibliát és mégsem értik az üzenetét. Elveszel a betűk rengetegében. Nem látod az összefüggéseket magát a magját. Belebonyolódsz a részletekbe, olvasod és látod az embereket, de nem látod Krisztust az első laptól az utolsóig. Nem látod meg az erdőt a fától. Pedig ott van mindenki előtt." Ami test­től szü­le­tett, test az, és ami Lé­lek­től szü­le­tett, lé­lek az. Ne cso­dál­kozz, hogy azt mond­tam ne­ked: Szük­ség nek­tek újon­nan szü­let­ne­tek". (Jn 3, 6). A szellemi látás szükséges ahhoz, hogy meglássuk Isten terveit és megértsük gondolatait.

 Folytatva a gondolatot, Isten kifejezi ezt számunkra, hogy a test a hús nem használ semmit. Az örökkévalóság fényében az ember a testi ember egy kivágott fa, vagy learatott termés. De figyelemre méltó, hogy itt nem áll meg a kijelentésben és így folytatja Ézsaiás. "Az ÚR messze el­ve­ti az em­bert, és nagy pusz­ta­ság lesz a föl­dön. Ha ma­rad még raj­ta egy ti­zed, újra el­pusz­tul az is. De ahogy a cser­fá­nak és a tölgy­fá­nak meg­ma­rad a tönk­je ki­vá­gás után: a tönk­jük szent mag lesz!" (Ézs 6, 12).

 A tönkjük szent mag lesz, mert mély gyökere van és nem hal meg. Így van ez az emberrel akinek a gyökere mélyen Istenben van és Krisztusból táplálkozik. 

 A mai gondolatot azzal fejezzük be, hogy kapaszkodjunk Jézus Krisztusba, érintsük meg ruháját, hogy gyógyítson meg vakságunkból és állandó tisztátalanságtól, hogy lássuk meg Isten világosságát aki beragyogja utunkat, ha követjük Őt, ragaszkodva igazságához az igéjéhez a megszentelődés útján. 

 Jézus szavai ugyan arról tanúskodnak amit a fentiekben idéztem. Csak itt másik oldaláról, vagyis megelőző gondolatban, a magról beszél amiből kinő a búza. "...Aki a jó ma­got veti, az az Em­ber­fia, a szán­tó­föld pe­dig a vi­lág; a jó mag az Is­ten or­szá­gá­nak fiai, a kon­koly pe­dig a go­nosz fiai. Az el­len­ség, aki a kon­kolyt veti, az ör­dög, az ara­tás a vi­lág­vé­ge, az ara­tók pe­dig az an­gya­lok. Amint azért össze­gyűj­tik a kon­kolyt és meg­ége­tik, úgy lesz a vi­lág vé­gén is. Az Em­ber­fia el­kül­di an­gya­la­it, és az ő or­szá­gá­ból össze­gyűj­te­ti mind­azo­kat, akik bot­rán­ko­zá­so­kat okoz­tak, és akik go­no­szul cse­le­ked­tek. Be­ve­tik őket a tü­zes ke­men­cé­be: lesz ott sí­rás és fog­csi­kor­ga­tás. Ak­kor az iga­zak fény­le­nek, mint a nap az ő Aty­juk or­szá­gá­ban. Aki­nek van füle a hal­lás­ra, hall­ja meg!"(Mt 13, 37-42)

Jézus Krisztus mint szolga.

 

"Íme, a szol­gám, akit tá­mo­ga­tok, vá­lasz­tot­tam, aki­ben ked­ve­met le­lem. Lel­ke­met ad­tam belé, tör­vényt hir­det a né­pek­nek. Nem ki­ált, nem lár­má­zik, nem hal­lat­ja hang­ját az ut­cán. A meg­re­pedt ná­dat nem töri el, a pis­lo­gó gyer­tya­be­let nem olt­ja ki, a tör­vényt iga­zán hir­de­ti." (Ézs 42, 1-2). Ézsaiás próféta így ír az eljövendő Krisztusról, aki nem hatalommal jön el, az aki megnyitja ajtaját az örökkévalóság előtt, Isten kegyelmi ajándékait osztogatva a bűnösök előtt. Nem az a dolga, hogy rendet tegyen a világban, hogy amit ember épít lerombolja, a haldoklót halálba segítse, hanem hirdesse Isten törvényét a sötétben ülőknek. Ez volt és ma is ez a célja Istennek. Itt ezekben a sorokban írja le azt az időszakot ami már be is következett, a Messiás, Izrael Istene eljövetelét teljes kegyelemmel. Ez már megtörtént, és népe akihez jött nem fogadta be. Ezután fordult a pogányok felé, hogy nevét, dicsőségét hirdessék a világ minden táján, mindaddig amíg tart a kegyelem időszaka, előbb zsidónak aztán görögnek, tehát itt nincs személyválogatás. 

 Amikor azok akiknek feladatuk lenne hirdetni Isten Krisztusa dicsőségét, beleavatkoznak a világ politikájába, akik küldöttek de más céljaik vannak, akik belevetik a hatalmi harcba magukat teljes mellszélességgel, azoknak írja tovább Ézsaiás ezt a fejezetet. Sőt buzgóan forgolódnak és azon tevékenykednek, hogy a világ görbéit kiegyengessék. Ez minden szép és jó az ember szemében, de aki az Urat szolgálja, annak más a dolga. Az aki nagyobb köztetek, legyen a szolgátok, a szolga pedig nem hangoskodik nem teszi azt, amire ura nem hatalmazta fel, hacsak nem önkényeskedik és más urat szolgál.

" Így szól Is­ten, az ÚR, aki az ege­ket te­rem­tet­te és ki­fe­szí­tet­te, aki ki­ter­jesz­tet­te a föl­det és ami be­lő­le sar­jad, aki le­he­le­tet ad a raj­ta lakó nép­nek és lel­ket a raj­ta já­rók­nak: Én, az ÚR hív­ta­lak el igaz­ság­ban. Fo­gom a ke­ze­det, meg­őriz­lek, és ál­ta­lad le­szek szö­vet­ség­ben a nép­pel, és vi­lá­gos­ság le­szel a nem­ze­tek szá­má­ra. Hogy meg­nyisd a va­kok sze­mét, hogy ki­hozd a töm­löc­ből a fog­lyo­kat és a fog­ház­ból a sö­tét­ben ülő­ket." (Ézs 42, 5-6).

 Ézsaiás próféta itt Jézus Krisztusról az eljövendő Messiásról ír, tehát a zsidó írástudók ismerhették ezt a próféciát, és mégis amikor eljött hozzájuk az, akiről itt szó van, nem ismerték fel, de még az időszakot sem, ami arra utal, hogy egész más lelkűek voltak. Ez így van ma is, ha mindazok akik Isten küldötteinek gondolják magukat és más lelkületűek, azok akik a hatalom eszközeihez nyúlnak, azok nem Istent szolgálják. Ebben a tévedésben élnek mindaddig amíg Isten hagyja, hogy amikor eljön az ideje, akkor minden nyilvánvalóvá válik, de akkor már nem a kegyelem időszaka lesz, hanem a törvény vaspálcája fog rendet rakni ebben a világban. De addig is, most van a kegyelem időszaka, ma éljük meg mindazt amit újjáteremtett az Úr egy utolsó, de új eddiginél nagyobb és örök szövetségben.

" Én va­gyok az ÚR, ez a ne­vem, és di­cső­sé­ge­met nem adom más­nak, sem di­csé­re­te­met a bál­vá­nyok­nak. A ré­gi­ek, íme, be­tel­je­sed­tek, és most úja­kat hir­de­tek; mi­előtt meg­va­ló­sul­ná­nak, tu­da­tom ve­le­tek." (Ézs 42, 8).

 Bizony, hogy tudatta velük, és tudatni fogja akkor is amikor újból felveszi az elejtett szálat Izrael népének üdvözítése érdekében, de mégis sokan nem hallották meg akkor, látták de nem ismerték fel, most sem ismerik fel, hiába a fülük nyitva van mégse hallják. "So­kat lát­tál, de nem gon­dol­tad át. Nyit­va volt a fü­led, de nem hal­lot­tál". (Ézs 42)

Ebben a fejezetben láthatjuk, hogy nem mindig lesz ez így, eljönnek az ítélet órái, de meg is valósultak részben ezek a próféciák. De itt nem az utolsó ítéletről van szó, hanem a közbeneső ítéleteiről a népe felett. Ezt nem kellene elfelejteni, hogy az Úr nem ítéli a világot most, de megfenyíti népét a hűtlenségért. " Ki adta oda Já­kó­bot és Iz­rá­elt pré­dá­ul a fosz­to­ga­tók­nak? Hát nem az ÚR, aki el­len vét­kez­tünk? Nem akar­tak út­ja­in jár­ni, és nem hall­gat­tak ta­ní­tá­sá­ra. Ezért árasz­tot­ta rá­juk he­ves ha­rag­ját és a há­bo­rú tom­bo­lá­sát. Kö­rü­löt­tük lán­golt, de nem ér­tet­tek be­lő­le, meg­ég­tek tőle, de nem tér­tek ész­re!" (Ézs 42, 24). Gondoljuk, hogy ez nem történhet meg azokkal akik Isten népét alkotják, és bálványokat magasztalnak és azokban bíznak? A szentképek erejében, a világban élősködő hatalomban bíznak és szervesen tevékenykednek közöttük? Mindezekre eljön de el is jött már a megpróbáltatások ideje. A küszöbön áll a világégés, és senki nem menekül meg akik nem Istenben bízik. Ez nem egy újabb soros ijesztgetés, nem vagyok híve a félelemkeltésnek. De olvasva a Biblia erre utaló igéjét, meg vagyok győződve, hogy az idő közel.

" Azt pe­dig je­gyez­zé­tek meg: ha tud­ná a ház ura, hogy az éj­sza­ká­nak me­lyik sza­ka­szá­ban jön el a tol­vaj, vi­gyáz­na, és nem en­ged­né, hogy há­zá­ba be­tör­jön.

Azért le­gye­tek ké­szen ti is, mert ab­ban az órá­ban jön el az Em­ber­fia, ame­lyik­ben nem is gon­dol­já­tok. Ki­cso­da hát a hű és bölcs szol­ga, akit az ő ura gond­vi­se­lő­vé tett ház­né­pén, hogy a maga ide­jé­ben ad­jon azok­nak ele­delt? Bol­dog az a szol­ga, akit az ő ura, ami­kor ha­za­jön, ilyen mun­ká­ban ta­lál. Bi­zony mon­dom nek­tek, hogy min­den va­gyo­na fö­lött gond­vi­se­lő­vé te­szi". (Mt 24, 44-47).

Ha meghalljuk Isten szavát.

 "Meg­nyit­ja fü­lü­ket a fed­dés előtt, és meg­pa­ran­csol­ja, hogy tér­je­nek meg vét­ke­ik­ből. Ha hall­gat­nak rá, és szol­gál­nak neki, nap­ja­i­kat jól töl­tik, és éve­i­ket gyö­nyö­rű­ség­ben". (Jób 36, 10)

Nem volt ismeretlen ősidők óta a bűnből való megtérés. Az ószövetség árnyékában is felismerhető mindaz amit az evangélium fényében ismerünk. Megtérni Istenhez, beismerni bűneinket, a vétkeink felismerése, a bűnös természet feloldozása amit Krisztus a feszületen elvégzett, Isten Fia hitében valósul meg. De figyelemre méltó úgy itt ebben az idézetben és az evangéliumban is, Isten az aki megnyitja a fülét mindazoknak akiknek szánja kijelenteni szavait. A hallás ami a fizikai frekvencia a hangrezgését felfogja az a fűl, de Isten a belső szellemi emberhez szól és előbb megnyitja a szellemi hallását, fülét, hogy Isten szava eljusson az ember szívébe. És itt és máshol is láthatjuk, hogy vannak emberek, hogy hallva hallják és mégsem engedelmesek Isten szavának. Jézus Krisztusról mint Emberfiáról így ír a zsoltár," Vé­re­s­ál­do­za­tot és étel­ál­do­za­tot nem ked­vel­tél, de meg­nyi­tot­tad fü­le­met. Égő­ál­do­za­tot és bű­nért való ál­do­za­tot sem kí­ván­tál. Ak­kor azt mond­tam: Íme, jö­vök; a könyv­te­kercs­ben írva van fe­lő­lem. Aka­ra­tod tel­je­sí­té­sé­ben le­lem ked­ve­met, ó, Is­te­nem, tör­vé­nyed szí­vem kö­ze­pén van". (Zsolt 40, 7-8). Talán ez lenne a legfontosabb egy hívő lélek számára, hogy Isten hangjára hallgasson, mielőtt tenni akarna valamit, áldozatot akarna hozni. Mert az engedelmesség Istennek a legelső lépés Isten akarata szerinti szolgálatnak. Amikor a szív csordultig van Isten igéjével, vagyis meg van töltve mindazzal ami a legfontosabb Isten számára, akkor ígérete szerint, mindennel megáld az utunkon, a jutalma ennek az engedelmességnek, mindaz amit olvashatunk a Jelenések könyve 2.3. fejezetében, egybefoglalva azokat a kincseket amiket Isten megajándékozott az Isten Fia általi engedelmességben. 

" Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának hangját, és akik hallják, élni fognak". (Jn 5, 25). A szellemi halottakról beszél itt Jézus, mert mindenki szellemi értelemben halottan születik. 

 Ha a hallás Jézusnak mint Emberfiának volt a legfontosabb, akkor mi halandó emberek ne vessük meg ezt az Istentől való lehetőséget, ha meghalljuk Isten szavát ne keményítsük meg a szívünket. Legyünk hasonlatosak Isten Fiának ábrázatával, vagyis Jézus Krisztus engedelmessége legyen szívünk elsőszámu vágya, mégha nem is vagyunk ebben tökéletesek, de mindazt amiben nem vagyunk tökéletesek az Úr magával tölti be, ezt bízzuk Istenre és kegyelmére. Istennek nem az elsődleges célja, hogy mi magunk érjük el a tökéletesség szintjét, ami lehetetlen, hanem mint Fiú ezt megtette Jézus szenvedések árán miattunk. Így mondja teljes odaadással az Atya akaratának. "Én sem­mit sem te­he­tek ma­gam­tól; amint hal­lok, úgy íté­lek, és az én íté­le­tem igaz­sá­gos, mert nem a ma­gam aka­ra­tát ke­re­sem, ha­nem an­nak az aka­ra­tát, aki el­kül­dött en­gem." (Jn 5, - 30).

Mivel dicsekedhetünk?

 "Mindazok, akik a hús vonalán akarnak tetszetős külsőt ölteni, arra kényszerítenek titeket, hogy metélkedjetek körül, csak hogy a Krisztus keresztjéért üldözést ne kelljen szenvedniük.

Mert hiszen maguk azok sem őrzik meg a törvényt, akik körülmetélkednek, hanem azért akarnak titeket körülmetélni, hogy húsotokkal dicsekedhessenek. Nálam pedig szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak keresztjével nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én pedig a világnak. Mert sem a körülmetélés nem jelent semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtés".( Gal. 6,- 12..15). Csia Lajos fordítás.

 Abban az időben a zsidó vallás volt a meghatározó az egész vidéken. Görögországban, Törökországban, Itáliában, minden tartományban. A zsidó vallás egyben befogadó és taszító jellegű volt. Üldöztetve volt minden olyan ember aki az úgynevezett új vallást hirdette, vagyis Krisztust, de ha a derekát beadta a zsidók nyomásának, és körülmetélkedet mégha pogány is volt, akkor jobban voltak befogadóak. Elvégre ez minden a test a vallási büszkeségre utal. Valójában Krisztus nem vallást hozott eme világba, hanem önmagát feláldozta a feszületen mindazokért akik menekülni akartak az uralkodó zsidó, pogány világtól. Mindazok üldözve voltak akik nyíltan hirdették Krisztust és áldott nevét. Ez ma is így van, ha egy ember állást foglal Krisztus mellett követve tanítását itt az ugynevezet keresztény világban, nem beszélve más vallási környezetről, akkor ha nem is testileg, de az is előfordulhat, de szellemi értelemben visszataszítóak lesznek, vagy netán üldözöttek. De a gúnyolódás is, és a rejtett ellenszenv is előfordulhat. Ugyanis aki nem követi a keresztény tradiciókat, azok minimum különcök lesznek valójában. Úgy kezelik őket mint szakadárokat, ha valamikor keresztény egyházhoz tartoztak. Akik nem követik többé az atyai tradiciókat, vagy elhagyják a rituális vallási tevékenységet, az úgynevezett gyerekek megkeresztelkedését, konfirmálást, a keresztény ünnepek elhagyását, meg egyéb vallási tevékenységet azok minimum elidegenednek a vallásos környezettől. Az egész életvitelük különbözni fog a vallási közösségektől. Ha a katolikus vallás dominál egy közösségben, akkor attól, ha református stb. akkor attól, de különösen nehéz faluhelyen vagy kisebb környezetben, pl. a családban, rokonságban, ott igazán egyedül marad, kitaszítva a szerettei köréből. Mert aki test, húsvér, annak van mivel dicsekednie, a templom oltáraival, a szentjeivel, a pompás ünnepekkel a vallási örökségekkel a patinás épületeivel, égigérő templom tornyokkal, vasárnapi ruhákkal és ebéddel. De aki Krisztusban új teremtés, nem tud ilyesmivel dicsekedni, mert Krisztus szégyenét viseli magán, mert számára a feszület minden, ami bolondság sokak számára, de a hívő számára az örök élet. Ezért is akiben Isten kegyelme által megfogant ez a hit, ahhoz tartja magát a világ ellenségeskedése közepette is. "Sőt ma­gunk is ha­lál­ra szán­tuk ma­gun­kat, hogy ne ön­ma­gunk­ban bi­za­kod­junk, ha­nem Is­ten­ben, aki fel­tá­maszt­ja a ha­lot­ta­kat," (2Kor 1, 12). "Mert ez a mi di­csek­vé­sünk, lel­ki­is­me­re­tünk ta­nú­ság­té­te­le, hogy az Is­ten­től jövő őszin­te­ség­gel és tisz­ta­ság­gal, nem tes­ti böl­cses­ség­gel, ha­nem Is­ten ke­gyel­mé­vel for­go­lód­tunk a vi­lág­ban, ki­vált­kép­pen pe­dig kö­zöt­te­tek." (2Kor 1). 

 Bizony hogy a visszatérés az alaphoz, tehát Krisztushoz, vezet a megbékéléshez, mert csakis Krisztus feszülete az egyetlen ahol meg volt feszítve a bűnöm és a világ bűne, ott az egyetlen hely ahol igazán minden eldől a hívő számára, az új teremtés elkerülhetetlen küszöbe, a feszület amivel dicsekedhetünk.

Дорогие друзья, этот сайт для русскоязычных читателей. Желаю вам Божьей благодати, следуя за Иисусом Христом. http://gabor.foru.ru/

 http://gabor.foru.ru/

http://gabor.foru.ru/

Если не открывается, нужно копировать ссылку и вложить в поиск интернете. 

Az új élet küszöbén.

 Volt régebben egy közzétett írásom a “ Megtérés és bűnbánat” címmel. De arra most nem térnék ki. A megértést az Isten adja Szent Szelleme által, de az első lépés az bűnös természetünk elismerése Isten előtt. Ha az ember meghajol az Isten által kimondott ítélete előtt, és megtér Istenhez, ott a gondolkodás is megváltozik, új felismerésre tér (* A „metanoia” görög szó nem jelent mást, mint „gondolkodás után "= gondolkodásmód megváltozása.). Ez a más gondolkodás abban rejlik, hogy arcunkat Isten felé fordítjuk és az Ő szavai lesznek ezután a mérvadóak. A lényeg az, hogy Isten gyermekei megfeleljenek az Atya akaratának, hogy olyanok legyenek mint maga a világosság, aki nem jár a sötétségben. Ez mindenre vonatkozik, elsősorban ahogy Isten kivezette Izraelt az egyiptomi fogságból, azzal a céllal, hogy egy új földet adjon nekik, távol az egyiptomi hatalomtól és szokásaitól, ma is ez a célja Istennek, hogy gyermekeit elválassza eme romlott világtól. Az első lépés pedig a gondolkodás megváltozása.

 Van egy nagyon fontos pillanat az életünkben, amit át kell élnünk. Így mondja Jézus Nikodémusnak: “Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.”

 Az újjászületés a víztől, tehát az Igétől és a Szellemtől. Az ige mélyre hat és megtisztít a Szellem pedig megelevenít.

 De megemlítem, hogy hiába az erőfeszítés, ha nem adjuk magunk teljes mértékben Istennek, rá bízva a sorsunkat, mert nem tőlünk függ az újjászületés. Azt kívánni lehet, de türelemmel várni Isten ígéretét, amíg az ige előkészíti a lelkünket, szívünket. A víz az ige tisztító hatása teszi lehetővé, hogy Isten szelleme feltámassza a szívünket, lelkünket az új életre. Az engedelmesség Isten szavának hitben, az út amely Krisztushoz vezet, göröngyös és tele kételyekkel, de ha hitünk áthágja az akadályokat, akkor az egyszerű út az ha az Atya Szelleme Krisztushoz vezet közvetlen közelségbe. Máté evangéliumában olvashatjuk gyakorlati részét. "Jöj­je­tek én­hoz­zám mind­nyá­jan, akik meg­fá­rad­ta­tok, és meg vagy­tok ter­hel­ve, és én meg­nyug­vást adok nek­tek". (Mt 11). Már ha ebben engedelmeskedünk, akkor bizonyára hitünk is van, mert hisszük, hogy aki hozzá fordul könyörgésben, azt meghallja az Úr. A megnyugvást a "Vigasztalót adok nektek" akit már elküldött és kiöntötte Szent Szellemét az összegyűltekre Jeruzsálemben, megalkotta egyházát, az eklézsiát. Ahhoz csatlakoztatja az Úr mai napig az övéit. Újból és újból nem önti ki Szellemét csoportokra, mert már itt benne és bennük él a Szent Szellem ami Isten házának a gyülekezete, ahhoz csak csatlakozni lehet elnyerve a Szent Szellem ajándékait.

„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel. De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.” (1János 5, 18-20). Bizony az új felismerés az új gondolkodásnak eredménye is egyben, hogy felismerjük a világ gonoszságát és attól elkülönülni. Nem az emberektől, hanem mind attól amit esetleg képviselnek. Nem azért mert jobbak lettünk, hiszen csakis Isten kegyelme által leszünk azok akik vagyunk, megváltott és megbocsátott bűnösök. De Isten akaratával mégis egy új számunkra eddig ismeretlen útra léptünk. A Máté evangélium 5. részében olvashatjuk, hogy gyakorlatilag milyennek kellene lennünk, "Legyetek azért tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes!"(Mt 5, 48). Ezt kontextusban lehet megérteni, azért ajánlom elolvasni a Máté 5. részben az ehhez a témához tartozó gondolatot. Talán még annyit mondhatunk, hogy Krisztusban van az Atya szeretete és a hozzá vezető út Jézus Krisztus. Kol.2: Neovulgáta fordításban: „Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában,” Ahogyan Ő maga mondta ezt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül.”. Azért ha Jézust követjük ha észrevétlenül is, átváltozunk dicső képére fokozatosan, ennek az eredménye, hogy a világosság fiai leszünk gyakorlatilag.

Megosztott e Krisztus?

 "Kér­lek azon­ban ti­te­ket, test­vé­re­im, a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ne­vé­re, hogy mind­nyá­jan egy­fé­le­kép­pen szól­ja­tok, és ne le­gye­nek köz­te­tek sza­ka­dá­sok, ha­nem le­gye­tek is­mét egy ér­tel­men és azo­nos vé­le­mé­nyen. Mert, test­vé­re­im, Kh­loé em­be­re­i­től meg­tud­tam, hogy vi­szá­lyok van­nak kö­zöt­te­tek. Ar­ról be­szé­lek, hogy kö­zöt­te­tek min­den­ki ezt mond­ja: Én Pálé va­gyok, én meg Apol­ló­sé, én meg Ké­fá­sé, én pe­dig Krisz­tu­sé. (1Kor 1, 10-11)

 A pártosság könnyen bontakozik ki az emberben, mert a szimpátia egy- két személy iránti vonzása elkülöníti egymástól az embereket ha nem feltétlenül fizikai, szellemi értelemben is, ami aztán a csoportosulás fizikailag is megtörténhet. Amúgy egy azon tanítás de más és más személyeken keresztül hallgatták az igét, később már oda fajult a dolog, hogy tanítókat választottak magunknak akik azt mondják amit hallani akarnak, a mesék birodalmába az igazság elferdítése árán, a vallást mint olyat színpadra produkálták az arra kiválasztott rendezők. Hadd ne mondjam kinek az utasítására vagy vezérletével. Ma már csak alapos kutatások révén tudhatjuk meg, hogy a vallások hogyan keletkeztek. Ki vagy kik voltak azok akik valami újat hoztak be a kereszténységbe. De ez sem vezet semmire, mert ez is kizárja az alapokat ami kezdetben volt az már felejtve van, mert egy másodrendű fokozatról indulnak el. Az eredeti evangélium szövege elveszett, másolatokból fordítottak a Biblia fordítók, amibe sok olyasmit belecsempésztek vagy tudatlanul vagy készakarva, hogy megváltozzon a hitvallás folyása. De ez is Isten felügyelete alatt történik, mert akárhogy is van, Isten a Bibliában a Szent Szellem által szól az emberekhez. De megadja a Szellem által a megértést, és azt a ragaszkodást, hogy túlságosan ne tévedjen el a szavak rengetegében. Ő adja meg a felvilágosítást minden apró vagy fontos kérdésre a szellemi testvérek által is.

  Maga a keresztény elnevezés sem fejezi ki azt amit Isten akarata szerint lennie kell. A fenti idézet is azt bizonyítja, hogy még az apostolok életében megjelent a csírája a pártosság szellemének. Ami aztán Krisztus utáni negyedik évszázadban a kereszténységbe torkollt, ami már teljesen intézményesítette a vallást mint olyat. A rendező ezt a viszályt egy világias hatalom alá terelte, ez lett a kereszténység a pápaság hatalma. De még Pál megfeddi azokat is akik Krisztusinak tartották magukat. Nem az volt a baj, hogy Krisztusinak vallották magukat, hanem ezzel is különbbé tették magukat másoktól, ebből kifolyólag külön csoportosulások létrejöttét tették lehetővé, pedig a tanítás a szellem is egy volt és mégis mennyire veszélyesnek bizonyult mindaz ami a húsból indul ki. Ma ez már egy marketing fogásra vall, nem szépítem a dolgot, szebb és szebb nevekkel fémjelzik gyülekezetüket. Nem szükséges példákat felhozni. Ezek a gondolatok nem hoznak semmi eredményt, mert ezen változtatni nem fog Isten, Jézus eljöveteléig. Hacsak mindazok szellemét nem buzdítja fel, hogy lépésre késztesse az új felismerése szerint. Mert ha Isten meggyőzi az embert, akkor annak a meggyőződése szerint irányítja arra az útra amin járnia kell. És mindenki Krisztus ítélet széke elé áll, és számot ad cselekedeteiért. Jót vagy soványat cselekedet, az majd ott kiderül. De az ítélet Isten házán kezdődik, jobb ha itt és most rendezzük el dolgainkat Isten akarata szerint. Ez is egy vágy kategóriához tartozik, mert senki ezen a földön nem változtatja meg a történelem előre megírt folyását és ember embert nem tud meggyőzni ha azt nem Isten Szent Szelleme igazgatja. Ezek voltak a Khloé emberei, akik ugyan testvérek voltak de meglátták a veszélyét annak ami a korinthusi gyülekezetben kibontakozóban volt, és külemieknek bizonyultak Korinthusban. De Pál apostol az ő szavaiknak hit, mert józanul és igazságosan tudták megítélni a helyzetet ami a korinthusi gyülekezetben uralkodott.

 Van egy ellentmondásosnak tűnő kijelentése Pál apostolnak ami ehhez a témához kapcsolható, ime: " Legyetek az én követőim, mint én is Krisztusé". (1Kor 11, 1). Itt áttételes módon kívánja azt a korintusiaknak kifejezni, mint a pogányok apostola, vegyenek tőle példát. Pál apostol volt az aki a legtöbbet tett mindazért, hogy elnyerje a pogányokat Krisztusnak. Mint apostol hatalommal is rendelkezett, de nem alkalmazta hatalmát a gyülekezetekben. Azért nem is adott okot, hogy csoportok kövessék őt, hanem mint Krisztusnak elkötelezett apostola jó példával szolgált a gyülekezetekben. Mert az a kijelentése ami arra vall, hogy ő már Krisztus teljes életét éli köztük, ez fenntartotta számára azt jogot, hogy ezt így kimondja, vagy leírja. "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem". (Gal 2, 20).

Szilárd talajra lépve.

 Isten nem személyválogató? Isten nem személyválogató ha a bőr színéről a nemzetiségi hovatartozásról van szó. " ámde di­cső­ség, tisz­tes­ség és bé­kes­ség il­let min­den jót cse­lek­vőt, zsi­dót elő­ször, de gö­rö­göt is, mert Is­ten nem sze­mély­vá­lo­ga­tó." (Róm 2, 10) Se a szegénység vagy gazdagság nem játszik szerepet ami az egzisztenciális környezetét illeti, de igenis Isten személyválogató ha a világ végén láthatóvá lesz a magok, vagyis az emberek származása, az én felismerésem szerint a preegzisztenciális származás ami egyenlőre titok, az határozza meg Isten akarata szerinti cselekvését. A Bibliában erre vonatkozóan számos utalás van. Egyik a sok közül" : "De így szól az Úr: Mi­vel e nép csak szá­já­val kö­ze­le­dik hoz­zám, és aj­ká­val tisz­tel en­gem, szí­ve pe­dig tá­vol van tő­lem, úgy, hogy irán­tam való fé­lel­mük be­ta­nult em­be­ri pa­ran­cso­lat lett, ezért is­mét ámu­lat­ba ej­tem e né­pet: cso­dát cso­dá­ra te­szek, és el­vész böl­cse­i­nek böl­cses­sé­ge, és el­tű­nik az ér­tel­me­sek ér­tel­me. Jaj azok­nak, akik mé­lyen el­rej­tik ter­vü­ket az ÚR elől, és akik sö­tét­ben szok­tak cse­le­ked­ni, azt gon­dol­ván: Ugyan ki lát és ki is­mer ben­nün­ket? Mi­cso­da ki­for­dí­tott gon­dol­ko­dás! Egyen­lő len­ne az agyag a fa­ze­kas­sal? Mond­hat­ja-e az al­ko­tás al­ko­tó­já­nak: Nem ő ké­szí­tett en­gem; és az edény a for­má­ló­já­nak: Ez nem ért hoz­zá? (Ézs 29, 13-15) Ezt komolyan kell venni, hiszen a mag az ember is egyuttal, és az Isten szava is mag másfelől. De ezt konkrétan olvashatja mindenki az evangéliumban az Úr szavait követve, akinek van füle hallja, többször is találkozunk ezzel a kijelentéssel.

"Ő pe­dig azt mond­ta ne­kik: Nek­tek meg­ada­tott, hogy az Is­ten or­szá­gá­nak tit­ka­it ért­sé­tek, a töb­bi­ek­nek pél­dá­za­tok­ban szó­lok, hogy lát­va ne lás­sa­nak, és hall­va ne ért­se­nek. Ez a pél­dá­zat ér­tel­me: A mag az Is­ten be­szé­de. Az út­fé­len va­lók azok, akik hall­ják, az­tán el­jön az ör­dög, és ki­kap­ja az igét a szí­vük­ből, hogy ne higgye­nek és ne üd­vö­zül­je­nek. A kő­szik­lá­ra hul­lot­tak azok, akik ami­kor hall­ják, öröm­mel be­fo­gad­ják az igét, de nincs gyö­ke­rük: egy ide­ig hisz­nek, ám a kí­sér­tés ide­jén el­sza­kad­nak.

A tö­vis közé eset­tek azok, akik meg­hall­gat­ták az igét, de el­men­ve az élet gond­jai, gaz­dag­sá­ga és él­ve­ze­tei meg­foj­tot­ták azt ben­nük, és nem hoz­tak gyü­möl­csöt. Ame­lyik pe­dig a jó föld­be esett, ezek azok, akik a hal­lott igét tisz­ta és jó szív­vel meg­tart­ják, és ki­tar­tás­sal gyü­möl­csöt te­rem­nek". (Lk 8, 10-14)

 Aztán egybevéve ezt az igazságot hozzá kell gondolni azt is, hogy egy teljes képet lássunk." Ő pe­dig így fe­lelt: Aki a jó ma­got veti, az az Em­ber­fia,

a szán­tó­föld pe­dig a vi­lág; a jó mag az Is­ten or­szá­gá­nak fiai, a kon­koly pe­dig a go­nosz fiai". (Mt 13, 38). Tehát ha ezt mindent egybevéve el tudjuk fogadni akkor teljesen más kép rajzolódik ki, egy igazabb és érthetőbb azok számára akiknek ez megadatott az Úrtól. Az nem igaz, hogy Isten válogatás nélkül mindenkit üdvözít. Mindenki aki hallja Isten szavát és van füle a hallásra és nem hagyja el, az már örülhet és a boldogok közé sorolható, Isten akaratából olyan talajra vetett, a jó talaj ami a jó környezet definíciója a szív alkalmassága. Szemmel láthatóan az emberekre hat mindaz, hogy milyen környezetben él, de itt nem azt érti az ige, hogy szegény vagy gazdag vagy kilátástalan a sorsa amibe beleszületett, hanem magában a szívben rejlik akárhol is él az ember, ha Isten vetette el, akkor jó mag, mert láthatóan Isten nem veti a konkolyt. Ez nem egy szimpla gondolat, a Szent Szellem értelmet ad ennek a megértésére. A szív állhatatossága jellemzi, hogy az a mag ami Isten beszéde, hogyan fogan meg a szivek állapotától függően, amit lényeges megérteni ha erre Isten megértést ad, hogy senki sem tudja megváltoztatni önmagát, ez a gondolat, hogy mindig jobbak leszünk az akaratunk szerint, az a vallásos emberek gondolkodásmódja. Ezt ebben a példázatban kitűnően látjuk. Éppen a környezet is hat minden emberre, ahova Isten akaratából van elvetve. Ez egy komoly analizis az emberek számára, aki tényleg látja és hallja, kivel hasonszőrű vagyis rokonlelkű, ahhoz a csoporthoz húz a szíve. Ezt Pál apostol kitűnően ábrázolja Timóteusnak a hozzá írt levelében. " Egy nagy ház­ban pe­dig nem­csak arany- és ezüst­edé­nyek van­nak, ha­nem fa- és cse­rép­edé­nyek is, és azok kö­zül né­me­lyek tisz­tes­ség­re, né­me­lyek pe­dig kö­zön­sé­ges hasz­ná­lat­ra va­lók.

Ha te­hát va­la­ki meg­tisz­tít­ja ma­gát ezek­től, tisz­tes­ség­re való edény lesz, meg­szen­telt és hasz­nos a gaz­dá­nak, min­den jó cse­le­ke­det­re al­kal­mas". (2Tim 2, 21). Tehát aki igaz követője lesz Jézus Krisztusnak, azok mindattól megtisztulnak ami rájuk hatni tudnak a tisztességesek vagy közönségesek. Mindegy milyen anyagból van elkészítve, itt a függetlenségről beszél Pál, minden olyan hatás alól felmentést, megszabadulásról ír, ami hatást gyakorolhat Isten szolgájára. Ez nem biztos, hogy elvezet a helyi gyülekezet bomlásához, jobbik esetben a megtartásához, ha vannak olyanok akik tisztességes edények a gyülekezetben. De ez más lapra tartozik. 

 Ha összevetjük a Máté 13. részében irottakat a magvetőről szóló igét a Lukács és részben a Márk evangéliumában írottakkal, akkor láthatjuk újból az eleve elrendelt Isten akaratát. Idegen szóval élve, predesztinációt. Ha valakinek kételyei támadnak ez iránt, akkor kérje az Urat, hogy ezt a kérdést világosságra hozza. Ez a felismerés egy olyan alapvető bizalmat ad a szívnek, ami szikla kemény alapokon nyugszik. Senki ne botránkozzon meg mások viselkedésén, mert Isten a fazekas és Ő formálja meg az edényeket, ehhez semmit ember nem tud hozzátenni. Jézus is közömbös volt azok iránt akik követték is Őt, de elhagyták egy idő után. " Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én is őbenne. (Jn 6, 56). Azok akikben nem volt meg Isten eleve elrendelt ragaszkodása Krisztus iránt, azok elhagyták őt, hiszen egész mást kerestek benne, és Jézus szavai szellemi nem testi jelentésű, de aki testi annak az megbotránkoztató, Isten személyválogató ebben a tekintetben." De van­nak kö­zöt­te­tek né­me­lyek, akik nem hisz­nek. Mert Jé­zus kez­det­től fog­va tud­ta, hogy kik azok, akik nem hisz­nek, és ki az, aki el­árul­ja őt." A folytatás rántja le a leplet a homályról, ime: "És azt mond­ta: Ezért mond­tam nek­tek, hogy sen­ki sem jö­het hoz­zám, ha nem adta meg az Atya neki. Et­től fog­va so­kan vissza­vo­nul­tak a ta­nít­vá­nyai kö­zül, és töb­bé nem jár­tak vele. Jé­zus meg is kér­dez­te a ti­zen­ket­tőt: Va­jon ti is el akar­tok men­ni? (Jn 6, 64-66).

 Itt van minden hívő ember állapota, mert lehet követni Jézust mindaddig ameddig elfogadható számunkra az előnyei és szavai nem hatolnak ínyünkbe ami elég fájdalmas is. De Isten szava bele hatol a húsba, és ha ezt nem tudjuk elviselni elhagyjuk Krisztust, ez megeshet a tanítványokkal is. De a legravaszabb állapot mégis az amit már fentebb ídéztem az Ézsaiás 29. részben, de az újszövetségben is meg van említve ez az állapot." Mert lesz idő, ami­kor az egész­sé­ges ta­ní­tást nem vi­se­lik el, ha­nem sa­ját kí­ván­sá­ga­ik sze­rint gyűj­te­nek ma­guk­nak ta­ní­tó­kat, mert visz­ket a fü­lük, és az igaz­ság­tól el­for­dít­ják a fü­lü­ket, de a me­sék­hez oda­for­dul­nak". (2Tim 4, 3). A mesék igazán szépek is lehetnek, de nem Isten szava ami sokszor kényelmetlennek tűnnek.

 Aki mindvégig kitart az üdvözül, írja az írás, de ez is a másik oldala az igazságnak. Az üdvösség sem az ember kitartásától függ, hanem Isten akaratától, ami ténylegesen az életünk folytán bizonyosodik meg. Mit mondhatunk erről, ha még az apostolok közül is egy árulónak bizonyult még az életében. Így a mi életünkben is bizonyossá válik, hogy igazából az Atya vonzása és küldetése vezetett Jézus Krisztushoz, vagy valami egész más, testi egzisztenciális előnyeinek gyümölcsei, testi és lelki megelégedettség. Ha erősnek tűnnek Jézus parancsolatai, akkor nem neked íródott a Szentírás, de te vagy az aki ennek ellenére ragaszkodsz hozzá, akkor biztos, hogy Isten kegyese vagy még ha még harcba is vagy magaddal. Az ilyen állapot Isten kegyelmét bizonyítja irántad, hiszen megtalált téged ebben a szörnyen hamis világban, és elrendezi benned mindazt ami az üdvösség gyümölcséhez elvezet, ebben biztos lehet minden ember akiben megvan az igaz hit Isten Fiában. Minden szava az újszövetségnek hozzád szól, és Isten Szent Szelleme igazgatja útjaid leküzdve az akadályokat kitartó türelemmel.

A hitbeli látás.

 "Mert a tör­vény Mó­zes ál­tal ada­tott, a ke­gye­lem pe­dig és az igaz­ság Jé­zus Krisz­tus ál­tal lett. Az Is­tent soha sen­ki nem lát­ta, az egy­szü­lött Fiú, aki az Atya ke­be­lén van, az je­len­tet­te ki őt."(Jn 1, 17)

 Mózes a szent angyalok által kapta meg a törvényt. " akik a törvényt angyalok közvetítésével kaptátok, és mégsem tartottátok meg." (ApCsel 7, 53). Így prédikált István a zsidóknak a megkövezése előtt, végig felidézte előttük Izrael történetét. Ha törvényt igazából senki sem tudja betartani, ez nem jelentette azt, hogy nem lehetett hittel élni ami magasabb a törvény parancsolataitól, de nem zárta ki azokat, hanem együtt élt vele. De a törvény nem adott kegyelmet a bűnösnek, csak áldozati bárány vére tisztította meg egy időre a nép bűneit. De az utolsó időben eljött személyesen az aki az örökkévalóságtól létezet és Isten kebelén van mindörökké, mert maga Isten az emberek számára vette fel azt a látható testet amibe a bűnös ember él. És amint olvashatjuk, hogy Jézus Krisztus által lett, tehát a Teremtő eljött ember formájában otthagyva mennyei dicsőségét kiürítette magát, ez a csodálatos felfoghatatlan titok ma is minden teremtmény számára, de a hit elfogadja mindazt ami az értelmet felülmúlja. Ne is igyekezzünk megérteni Isten lényét mert ez soha sem lesz elérhető, csakis olyan fokon amilyen fokon kijelentette magát számunkra. Elvégre maga az ige is azt mondja, hogy Isten az Szellem amit nem lehet meglátni. Isten kegyelme máris abban mutatkozik meg, hogy ezt az elérhetetlenséget áthidalva megmutatta magát a teremtményeknek, vagyis testet öltött, hogy látható legyen a szemnek és hallható a fülnek a szavai. Ez ma is így van a hit által, ha már testileg nem is ismerjük de Szelleme köztünk van és a hit szemei előtt kirajzolódik a jelleme. Minél többet követjük az ige által Jézust, annál jobban formálódik ki bennünk a személye. A hit nem a látomások által erősödik, hanem pont fordítva az erős hit látja és meglátja mindazt amit hit. " A hit pe­dig a re­mélt dol­gok fe­lő­li bi­zo­nyos­ság és a nem lá­tott dol­gok­ról való meg­győ­ző­dés". (Zsid 11)

 De az igaz hit csakis Jézus Krisztusban van, mert a fenti ige is azt mondja, hogy "a ke­gye­lem pe­dig és az igaz­ság Jé­zus Krisz­tus ál­tal lett.". Az igazság a kegyelemben, mert az igazság szeretet nélkül csakis árt, nem használ senkinek, ahhoz, hogy az igazság létfontosság legyen számunkra, meg kell nyernünk Isten kegyelmét aki bőségesen osztogatja kegyelmét és mindazok akik el is fogadják Isten ajándékát, igazságosságot nyernek. Aki ebben a kegyelemben részesül soha nem téved el és nem vesz el a vallások rengetegében, mert számára Jézus Krisztus az igazság.