Várjuk az Urat vagy csak tétlenkedünk?

 Várjuk az Urat, vagy csak tétlenkedünk?

"Mert a mi polgárságunk a mennyben van, ahonnan a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk,.." (Fil 3, 20)

"...és várjátok az ő Fiát a mennyből, Jézust, akit feltámasztott a halottak közül, és aki megszabadít minket az eljövendő haragtól". (1Thessz 1, 10).

 Egy garast sem ér az a hit ami nem lát előre, csakis a jelenben bízik. "Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, türelemmel várjuk." (Róm 8, 25).

 Az Isten haragszik a teremtményére, de ezt még nem valósította meg, hiszen köztudott, hogy a kegyelem időszakát éljük. Ameddig a Szent Szellem itt van a földön a Gyülekezetben, Krisztus megváltását hirdeti, addig a gonosz is féken van tartva, nem bontakoztatja ki teljes mértékben gonoszságát. Isten az Atya tereli össze gyermekeit Krisztus oltalma alá. Ez a folyamat megy most végbe. Isten haragja mindazokon marad, akik kerülik a vele való találkozást. Ugyanis konkrétan meg van írva: " Mert min­den­ki, aki go­no­szul cse­lek­szik, gyű­lö­li a vi­lá­gos­sá­got, és nem megy a vi­lá­gos­ság­ra, hogy le ne lep­le­ződ­je­nek cse­le­ke­de­tei. (Jn 3). Ez egyértelmű, az ok is ismeretes, mert nem hisz Isten Fiában, mindabban amit Krisztus megtehet érdekében, hogy Isten haragja ne érje utol. A testben bízik a saját erejében, vagy egyáltalán nem hisz az örökké tartó életben vagy halálban.

" Aki hisz a Fi­ú­ban, an­nak örök éle­te van, aki pe­dig nem en­ged a Fi­ú­nak, nem lát éle­tet, ha­nem Is­ten ha­rag­ja ma­rad raj­ta". (Jn 3).

 Mi felszabadúltan hirdetjük az örömhírt, hogy Krisztus megváltotta a világot bűnéből, az ádámi rosszá vált természettől, és új isteni természetet adott az embernek az újjászületés által, akit az Úr Szellemével megillet. Már senki sem mondhatja mentegetőzve, hogy bűnben született és úgy is hal meg, mert nem tehet semmit. Az evangélium azt hirdeti, hogy van kiút és menedék az Isten haragja elől, ami eljön a világra. Azt hirdeti, hogy van örök élet méghozzá Istennel már itt a földön veszi kezdetét. Vagyis most jutott a tudatunkra a hit által, hogy van az emberiségnek jövője, nem a Marson hanem az új világban amit Isten újjáteremt. De már polgárai vagyunk annak az új világnak ami a mennyben van. A belépő a szoros kapu, aki Krisztus, vízum mentességet élveznek mindazok akik most járulnak hozzá menedékjogot kérni, a bűn és bűn felismerése által, hogy beismerve tehetetlenségüket, Jézushoz fordulnak bünbocsánatért, a megtérés állandó szellemiségével. Ezt így egyszerűbb megérteni. De ne essünk valamiféle csapdába, hogy ha igyekeznek elhitetni velünk, hogy ezt az üdvösséget mindenféle úton vagy eszközökkel elérhető. Hit van vagy nincs, ez a vízválasztó minden ember hozzáállásban. Vagy hiszed, hogy Jézus Krisztus a megváltó Isten, vagy nem hiszed, hogy egyáltalán létezet, nem-e mitológia ez számodra? Ha Istentől ez a mag amit elvet mindenki szívébe, mert a magvető már elvetette magját mindenhol a világ minden pontján, és az a mag nem eresztett gyökeret a szívedben, akkor a hited is hiábavaló. 

 Van egy fontos is eleve alapvető állapota a hívő szívnek, ez a Jézus visszajövetele az övéiért. Nem haraggal és a szent angyalokkal, hanem személyesen egyedül jelentve meg a felhőkben. Ahogy ezt a titkot a Gyülekezetnek feltárta Isten hű szolgája által, Pál apostolra esett a választás, hogy ezt felfedje előttünk. " Íme, tit­kot mon­dok nek­tek. Mind­nyá­jan ugyan nem al­szunk el, de mind­nyá­jan el­vál­to­zunk. Nagy hir­te­len, egy szem­pil­lan­tás­ban, az utol­só trom­bi­ta­szó­ra, mert trom­bi­ta fog szól­ni, és a ha­lot­tak fel­tá­mad­nak ro­mol­ha­tat­lan­ság­ban, és mi el­vál­to­zunk". (1Kor 15, 52).

 Az újjászületett ember aki új szellemet kapott Istentől, Krisztus vére által a Szent Szellem pecsétjét viseli már most, új testet kap Istentől, Jézushoz hasonló testet, ez az első feltámadás, mindazok akik Krisztusban haltak meg, a világ teremtése óta, ez a reménységük ami nem csalhat meg, mert ez Isten ígérete. A keresztények többsége várja a második eljövetelét az Úrnak, talán a tudatlanság miatt vagy a hanyagság miatt vagy Isten nem vezette új felismerésre ebben a kérdésben, nem tudom megmondani az okát. De a két esemény között, Jézus megjelenése és az Úr második eljövetele között 1000 év van, plusz hét év az Antikrisztus uralma és a különösen nehéz megpróbáltatások ideje ami ebben a hét évben, három és fél évig fog tartani, de ez már a földi lakók számára lesz nagy szenvedés. Izrael megmenekűl megtisztítva a hitetlenségtől. 

  Erkölcsi hanyatlásnak adhat okot az a hit, hogy az Úrva várva azt tesszük amit csak jónak látunk, mert a vég jelei nem mutatkoznak. Pál apostol ezt nem így írja le. Annak már kb. kétezer éve, várták Jézus megjelenését. Talán meg voltak tévesztve? Ugyan már, ezt nem gondolhatjuk komolyan. Ma sem a jelek fogják figyelmeztetni a hívőket, hanem a kürt a trombita hangja fogja jelezni, hogy Jézus megjelent és a sírban is meghallják, még azok is akiket a halak ették meg a tengerben, akiket elhamvasztottak, azok is feltámadnak és az Úrral lesznek mindörökké.

" Mert maga az Úr fog le­száll­ni a menny­ből ri­a­dó­val, fő­an­gyal szó­za­tá­val és Is­ten har­so­ná­já­val, és fel­tá­mad­nak elő­ször azok, akik Krisz­tus­ban meg­hal­tak, az­után mi, akik élünk, akik meg­ma­rad­tunk, ve­lük együtt el­ra­gad­ta­tunk a fel­hők­ben az Úrral való ta­lál­ko­zás­ra a le­ve­gő­be, és így min­den­kor az Úrral le­szünk. Azért hát vi­gasz­tal­já­tok egy­mást ezek­kel a be­szé­dek­kel." (1Thessz 4, 16-17).

A bűn következményei, és Isten irgalma.

 A bűn következményei, és Isten irgalma.

"Mert mi kö­zöm ah­hoz, hogy a kí­vül lé­vők fe­lett ítél­kez­zem? Nem­de ti is a be­lül le­vők fe­lett ítél­kez­tek? A kí­vül lé­vő­ket pe­dig majd Is­ten íté­li meg. Ves­sé­tek ki azért a go­noszt ma­ga­tok kö­zül!"(1Kor 5, 12). Isten a gyülekezet tisztasága érdekében engedi meg az ítéletet a bűnbe eset testvér felett. De ennek is megvan az Istentől kapott rendje, ha ezt nem tartják be a gyülekezetek, akkor mint a kovász úgy fogja dagasztani a bűnt a közösségben, olyannyira, hogy mint a rák a testben áttételes szövevényeket idéz elő. Akkor szétesik az ilyen közösség. A világban meg a háborúk és a halál veszi át az irányítást. De többször az ember irgalmatlan az embertársai iránt, ezt Dávid király is megtapasztalta.

Dávid szavait idézem: (2 Sam. 24:14) “És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem ember kezébe.”

 Dávid megtapasztalta Isten irgalmasságát és igazságos ítéleteit. Nemegyszer kegyelemért és üdvösségért fordult Istenhez, Dávid biztosan tudta, hogy Isten büntetéssel akar jót tenni neki. Dávid többször is Istenhez fordul, ismerve igazságát és szeretetét. (Zsoltár 38): 1 "Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!" És így kiált Jeremiás is az Úrhoz egy kéréssel, amikor Isten haragudott Izraelre, és katasztrófát okozott nekik. (Jer 10:24) "Büntess meg engem, Uram, de igazság szerint, ne haragodban, hogy gyalázva ne legyek." - oroszról fordítva; - ”Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!” Károli fordítás.

 Isten az Ószövetségben engedetlenség és hitehagyás miatt ítéletet hozott mind az emberek, mind a saját Izrael népe felett. De Isten mindig irgalmas volt, amikor bűneik és bűnösségük bevallásával fordultak hozzá. Isten igazságosan és hirtelen nem ítélt el senkit, amíg nem tudták felismerni bűnösségüket. Ahogyan a szülők is ha fenyítik a gyermekeiket, a gyermek tudatába van miért kap ki.

 isten mindig figyelmeztetett a bűnös tevékenység következményeire. Ez így van ma is, az Isten nem büntet oktalanul, vagy úgy, hogy nem tudatos, de hozzá kell tennem, hogy a kegyelem időszakában amit most élünk meg, nem ítél el senkit. A tévhit ellenére Isten nem ítélkezik senki felett, mindenki saját bűneik vagy a felmenők bűnei következményét viseli, ezért nem lehet Istent okolni. Felmerül a kérdés, hát hogyan nem? - amikor annyi minden történik velünk akaratlanul, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Isten büntet. Az Isten neveli gyermekeit, figyelmezteti nem ítél, " Mert a bűn el­le­ni harc­ban még nem áll­ta­tok el­len egé­szen a vé­rig, és el­fe­led­kez­te­tek az in­tés­ről, amely nek­tek mint fi­ak­nak szól: Fiam, ne vesd meg az Úr fe­nyí­té­sét, és ne csüg­gedj el, ha meg­fedd té­ged, mert akit sze­ret az Úr, meg­fe­nyí­ti, és meg­os­to­roz min­den­kit, akit fi­á­vá fo­gad. Szen­ved­jé­tek el a fe­nyí­tést, hi­szen Is­ten úgy bá­nik ve­le­tek, mint fi­a­i­val. Mert me­lyik fiú az, akit nem fe­nyít meg az apja?" (Zsid 12, 4-6).

 A menekülés útja mindig nyitva állt a bűnös előtt. Isten egy személyben ügyészként és ügyvédként jelent meg a múltban is, de ma is. A szent törvény elítélte a bűnöst, de menedéket is adott a gyilkos számára. (4.Mózes. 35:15) "Izráel fiainak és a jövevénynek, és az ő közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, aki történetből ( akaratlanul) öl meg valakit." Fog fogért, szem szemért megadta a jogot az Isten, hogy a rokonok bosszút álljanak az elkövetőn, és azokat, akik akaratlanul gyilkoltak, a törvény szerint őket is meg lehet ölni, (A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.) de Isten hat várost biztosított menedékül az ilyenekért, (de csak nekik) és védelmet kaphattak a meggyilkoltak rokonai bosszújától, amíg a főpap meg nem halt abban a városban. A pap halála után a bűnösöket át kell adni a bíróságnak.

 De Isten nem felejtette el megadni a lehetőséget, hogy eljussanak ezekhez a menedékvárosokhoz, elrendelte, hogy szabaddá tegyék az utakat. Három város a Jordánon túl, három város a Jordán határáig és az azokhoz vezető utak. (4.Mózes 19: 3) “Térj be, és oszd három részre egész földedet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül; menedékként szolgálnak minden gyilkos számára.” ( Aki nem szándékosan öli meg az ő felebarátját, és nem gyűlöli vala azt azelőtt;)

 Ma van a kegyelem napja, Isten nem ítéli meg a világot és a mindennapi ügyeket, egyenlőre, de a bíróságok léteznek a rend megőrzése érdekében. Mindez az ember kezébe került. De az embernek nincs sok esetben igazságszolgáltatása, az emberi törvények nem tökéletesek, és sok gondatlanság, közömbösség és kívülről befolyással van az igazságszolgáltatás. Nem hiába mondják, hogy a börtönökben sok ártatlan fogoly is van, akik valami oknál fogva megvoltak alaptalanul büntetve. 

 A múlt éles példája, Pilátus a pretoria ura, az ítélet székén elítélte Krisztust a nép nyomása alatt. A nép volt az ügyész, Pilátus a bíró. Így festett az igazságszolgáltatás akkor.. Elvileg Isten Fia erre saját akaratából jutott el, vagyis az Atya minden akaratát teljesítette, hogy útja ezen a földön ítélettel és a fára feszítéssel záruljon. De ez nem mentség Pilátus és az ítéletét követelő emberek számára. Gonosz szívük és Pilátus közönye, könnyelműsége ( ami ma is sokszor jellemzi a gazdag és hatalommal rendelkező embereket) egyértelműen arról tanúskodik, hogy ők olyan istenek, akiknek hatalma van minden felett és Isten szent törvénye felett is. Az Úr Jézust nem Mózes törvénye szerint ítélték meg, és nem is tehették, mert nem szegte meg a törvényt. A vallási szenvedélyek annyira megvakították az embereket, hogy még a Tóra és a bíróság szabályait sem tartották be. ( pedig Pilátus erre figyelmeztette a farizeusokat). Ha ennek a világnak a szelleme a Sátánnak van alárendelve, és büszkeséggel, erővel és katonai erővel rendelkezik, akkor az ítéletek kegyetlenek és kíméletlenek lesznek, háború és testvéri csata idején. A testvérek a testvér ellen kelnek fel, ez nem új jelenség, a vallások közötti konfrontációk, harc a befolyási területekért. Ma is ez folyik ha valaki nem tudná. 

  (Máté 5,22) “Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond,(ostoba) méltó a gyehenna tüzére." Ezek a jövő Mennyei Királyságának alapelvei, és ezeknek az elveknek ma is befolyásolni kellene bennünket. Miért a jövő, mert Jézus Krisztus nem egy adott időszakot ért ez alatt. Mert a Király elutasításra került a földön és a mennyben van jelenleg, és az Ő országa akkor jelenik meg teljes mértékben, amikor maga a Király megjelenik a földön. Akkor Isten igazsága fog uralkodni. (Ézs 65:20) "Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, aki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg." Mert az úgynevezett, hegyi beszéd, nem a Mózes törvény betartásán alapszik majd, hanem annál bensőségesebb, mert nem embertől irányított. De ez egy hosszú téma, most nem foglalkozhatunk vele.

 Ma senki sem tudja megátkozni a bűnöst, mert Isten nem átkoztatt meg senkit, minden bűnösnek megadta az üdvösség módját és csak egy utat, ez Krisztus, ahol a bűnös elrejtőzhet Isten elkövetkező ítélete elől. Ezt az utat nem zárhatja be senki, nincs rá hatalma a sátánnak. Örök menedéket azok számára, akik megérdemelten, örök pusztulásra kellett volna ítélni, de Isten kegyelme által megtalálták az üdvösség útját Jézus Krisztusban. Mert Ő a menekülés útja és védhelye. Ezt szemlélteti a fejjebb írt ószövetségi ige is. 

 Ha a Szent Szellem által kínált, az ige fürdőjét elutasítjuk, ami nem csak megmossa szennyes ruhánkat, hanem menedéket ad (aki a mi Urunk Krisztus szelleme), akkor a valódi és igaz ítélet vár mindazokra akik ellenszegülnek, akkor mi magunk viseljük az ítéletet a bűneinkért. ( Mt. 7: 1, 2.) “Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” Ez sok mindent megmagyaráz, az ok és okozat amit az ember sokszor képtelen felismerni és Istent hibáztatja vagy okolja, azzal a kijelentésével, hogy Isten megveri a bűnöst. 

 És miért van az a sok kudarc, nyomorúság az ember életében? -hát csak azért, mert nem maga ítéli meg önmagát, hanem másokat hibáztat.

 “Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni. Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.” (Jakab 2- 12,13).

 Tehát ne legyünk istenek mások felett, de mutassuk meg azt a menekülő utat az üdvösségre, ha mi már rátaláltunk és ismerjük. Ebben minden benne van, Krisztus az út az igazság az élet, a hit a remény és a szeretet, a többit, ha ez minden megvan, bízzuk a sorsunkat Istenre, ha eddig nem tettük meg. De az is igaz, hogy nem a saját akaratunktól függ, mert az nincs, mert mindig valakinek szolgálunk, ha nem is tudunk róla. Pál apostol így ír a korinthusiakhoz küldött levélben, annak okán, hogy a gyülekezetben elhatalmasodott a bíráskodás. "Meg­szé­gye­ní­té­se­tek­re mon­dom. Hát nincs köz­te­tek egy bölcs em­ber sem, aki ítél­kez­het­ne a test­vé­rek kö­zött?

Ha­nem test­vér a test­vér­rel pe­res­ke­dik, még­hoz­zá hi­tet­le­nek előtt? Egy­ál­ta­lán már az is nagy gyar­ló­ság, hogy pe­res­ked­tek egy­más­sal. Mi­ért nem szen­ve­di­tek el in­kább a sé­rel­met? Mi­ért nem vi­se­li­tek el in­kább a kárt? Sőt ti okoz­tok sé­rel­met és kárt, még­pe­dig test­vé­re­tek­nek". (1Kor 6, 5-9).

 Az igazságtalan ítéletek hozzák magukkal a háborúskodást, mert a felperes saját igaza bántja az alperes lelkiismeretét, ha nem bölcsek a megítélések egy közösségben, kárt szenved Isten jó akaratának megvalósítása. Ez így van minden társadalomban, közösségben, ahol a víz alatti kövek láthatatlanok, de sok problémát okoznak. Mi a konfliktusokban látjuk az eredményeket, de minden háborúnak vannak mélyen rejtett okai. Ezt ha valaki felismeri, annak igaz ítéletei vannak, Isten szemével lát.

A Biblia Istentől származó írás.

 A Biblia Istentől származó írás.

"A tel­jes Írás Is­ten­től ih­le­tett, és hasz­nos a ta­ní­tás­ra, a fed­dés­re, a meg­job­bí­tás­ra, az igaz­ság­ban való ne­ve­lés­re, hogy tö­ké­le­tes, min­den jó cse­le­ke­det­re fel­ké­szí­tett le­gyen Is­ten em­be­re." (2Tim 3, 16).

 A teljes írás Istentől ihletett, emberek kezével írott könyv tekercsek, a kanonizált Biblia és azon kívüli írások is, de vigyázunk ezekkel a rejtett Biblián kívüli írásokkal, mert sok a hamisítvány. " A katolikusok a bibliai korban keletkezett kánonba fel nem vett iratokat nevezik apokrifeknek. Ami nem került be a kánonba, azt nem volt szabad nyilvánosan olvasni. Másolásukat megtiltották, ezért kevés maradt belőlük az utókornak.". Ezeket csak azoknak irom akik most ismerkednek az írásokkal. Az emberek kezdték kanonizálni az írásokat az első zsinatkor, ezek már keresztények voltak, elfogadták a kanonizált bibliát, de akkor sem ilyen formában amilyet most az európai keresztények használnak. Tehát az emberek által írt könyvek Isten ihletettségből jöttek létre, de ez nem minden, mert maga az Úr is írt saját ujjávval amit majd átmásoltak bőrre vagy papiruszra. 

"...akkor átadta nekem az ÚR az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket az ÚR mondott nektek a hegyen a tűz közepéből a gyülekezés napján." (5Móz 9, 10).

 Micsoda kincset kapott az emberiség Istentől, fel sem tudjuk fogni. Azok az igék amit saját ujjával írt a kőbe, gondolom, hogy a tízparancsolatot tartalmazta. És miért tette ezt az Isten? Pontosan azért amit fent a kezdő versben olvashatunk, de Timóteus az ószövetségi Tórát, vagyis írásokat ismerhette, mert Biblia nem volt akkor. De volt már akkor Szent Szellem, aki tanította mindazokat akik elfogadták Krisztust mint személyes megváltójukat. Tehát nekünk az utolsó órában élőknek megvan a teljes írás amihez már nem lesz semmi sem hozzá csatolva. Azokban az időkben még csak részeit olvashatták, de a középkorban be is tiltották a pornépnek olvasni a szentírást. 

 De ennél többet adott Isten az Isten Fiában hívőknek. A szellem szolgálatát. Az több mint a betűk és mondatok halmaza, a törvény betűi megölik a húst de a Szellem feltámaszt. Ezért is ajánlatos olvasni a teljes írást, elöbb keresni Isten szavát, amikor megszólal a szívben Isten, azután követni Krisztust az örök élet fejedelmét. Az Atya vonzásának hívjuk azt az állapotot, amikor Isten az igéjével az írások ismerete által Krisztushoz vezet. Mert a törvény vége Krisztus. " Mert a tör­vény vége Krisz­tus, min­den hívő meg­iga­zu­lá­sá­ra. Mert Mó­zes a tör­vény­ből való igaz­ság­ról azt írja, hogy aki azo­kat cse­lek­szi, élni fog ál­ta­la.

A hit­ből való igaz­ság pe­dig így szól: Ne mondd a te szí­ved­ben: „Ki megy föl a menny­be?” – azért, hogy Krisz­tust le­hoz­za. Vagy: „Ki száll le a mély­ség­be?” – azért, hogy Krisz­tust a ha­lot­tak kö­zül fel­hoz­za. De mit mond? Kö­zel hoz­zád a be­széd, a szád­ban és a szí­ved­ben van, még­pe­dig a hit be­szé­de, ame­lyet mi hir­de­tünk. (Róm 10, 4-7).

 Ha úgy vesszük a kezünkbe a Bibliát mint Istentől ihletett írásokat, akkor emlékezünk arra, hogy minden szava neked íródott. Annak érdekében, hogy az újjászületés által megtaláljuk helyünket és önmagunkat Isten örök országában. Amikor Isten a neveden szólít, amit te nem is ismersz, de hallod igéjét amit neked személyesen mond, ez azt jelenti, hogy megismert és te is felismered őt. Hogy ne legyen homályos ez a gondolat, ez azt jelenti, hogy te már kapcsolatban vagy vele. Ez csak a hit az igaz ige által lehetséges. Krisztus kiontott vére által megtisztult elménk fogékony legyen a tanításra.

" Ezért amely nap­tól fog­va eze­ket hal­lot­tuk, mi sem szű­nünk meg ér­te­tek imád­koz­ni, és kér­ni, hogy be­tel­je­sed­je­tek az ő aka­ra­tá­nak meg­is­me­ré­sé­vel min­den lel­ki böl­cses­ség­ben és ér­te­lem­ben, hogy jár­ja­tok az Úrhoz mél­tó­an, tel­jes tet­szé­sé­re, min­den jó cse­le­ke­det­tel gyü­möl­csöt te­rem­ve, és nö­ve­ked­je­tek Is­ten meg­is­me­ré­sé­ben,.." (Kol 1, 9).

A pogányság az a bálványok tisztelete.

 A pogányság az a bálványok tisztelete.

"Liszt­rá­ban ott ült egy lá­bá­val te­he­tet­len em­ber, aki any­já­nak mé­hé­től fog­va sán­ta volt, és so­ha­sem járt. Ez hal­lot­ta Pált be­szél­ni, aki jól szem­ügy­re vet­te, és lát­ta, hogy van hite ah­hoz, hogy meg­gyó­gyul­jon,

ezért han­go­san így szólt hoz­zá: Állj a lá­bad­ra egye­ne­sen! Ek­kor az talp­ra ug­rott, és járt. A so­ka­ság pe­dig, ami­kor lát­ta, amit Pál cse­le­ke­dett, li­ka­óni­ai nyel­ven így ki­ál­tott: Az is­te­nek jöt­tek le hoz­zánk em­be­ri for­má­ban!" (ApCsel 14, 8-10).

 A halott és élő szentek tisztelete ebbe a kategóriába esik, a pogányság elemeit tartalmazza. Amikor nem ismerik Istent aki láthatatlan, embereket magasztalnak fel, akit látnak. De ez Jézus Krisztusra is vonatkozik aki ember volt, attól függetlenül, hogy a láthatatlan Isten megszemélyesítője, bálványt öntenek, faragnak és áldoznak neki. A hitetlen nép vallást faragott ebből, bálványokat állított fel. Ikonok, csodatévő emberek a múltból, aminek már rendje is van, a boldoggá avatás utálatos procedurája a katolikus egyházban. A fétis a kereszt ami egy római kínzóeszköz, Szűz Mária imádata és felmagasztalása, de folytathatjuk ezt a végtelenségig. Ezek mögött a sátán bújik meg. De nem csak a katolikus hanem az evangéliumi újkeletű egyházakban is felfedezhető a hamis imádat.

 Pál apostol amikor meglátta, hogy milyen reakciót váltott ki a sánta meggyógyítása: "Bar­na­bást Ze­usz­nak, Pált pe­dig Her­mész­nek hív­ták, mint­hogy ő volt a szó­vi­vő. Ze­usz pap­ja pe­dig, aki­nek temp­lo­ma a vá­ro­suk előtt volt, fel­ko­szo­rú­zott bi­ká­kat haj­tott a ka­pu­hoz, és a so­ka­ság­gal együtt ál­doz­ni akart.". Pál és Barnabás megszaggatta ruháit, az akkor a zsidók szokása szerint, ami a megbotránkozást fejezi ki, és így szólt a tömeghez. 

" Em­be­rek, mi­ért te­szi­tek ezt? Mi is hoz­zá­tok ha­son­ló em­be­rek va­gyunk, és ép­pen azt az ör­ven­de­tes üze­ne­tet hir­det­jük nek­tek, hogy ezek­ből a hi­á­ba­va­ló dol­gok­ból tér­je­tek meg az élő Is­ten­hez, aki te­rem­tet­te a mennyet, a föl­det, a ten­gert és min­dent, ami azok­ban van." (ApCsel 14, 12-14).

 Rémes, hogy az emberben mennyire beágyazódott a vallásosság, amit a kommunisták a nép ópiumának nevezett. Nem is tudták, hogy mennyire igazuk volt. A vallásosság ami szervesen kapcsolódik a látványosságokhoz. A pompa a csodák, felmagasztalás ábrázatokban és elképzelt ezoterikus és okkult tanok mélyen a tudatalatti emberi természet manipulálására szolgálnak. A felelőtlenség a könnyelműség az együgyűség a paráznaság teljes szabadsága nem csak a test hanem a parázna szellemiség egy rendszerbe tömörítése, amit a Szentírás parázna asszonynak definiál. Jelenések könyve 17. részében ismerhetjük meg a paráznaság, vagyis hűtlenség asszonyát, ami azért túlmutat a kereszténység keretein, ebbe beleértve a hűtlen zsidó vallást is. Ezek ketten szövetségben vannak, de jobb ha idézünk ebből egy részt: " És lé­lek­ben el­vitt en­gem egy pusz­tá­ba, és lát­tam egy asszonyt ülni egy vö­rös fe­ne­va­don, amely tele volt ká­rom­ló ne­vek­kel, és amely­nek hét feje és tíz szar­va volt. Az asszony bí­bor­ba és skar­lát­ba volt öl­töz­ve, arannyal, drá­ga­kő­vel és gyön­gyök­kel éke­sít­ve, ke­zé­ben pe­dig egy arany­po­hár volt, tele utá­la­tos­sá­gok­kal és pa­ráz­na­sá­gá­nak tisz­tá­ta­lan­sá­gá­val, hom­lo­ká­ra pe­dig fel volt írva egy ti­tok­za­tos név: Nagy Ba­bi­lon, a pa­ráz­nák­nak és a föld utá­la­tos­sá­ga­i­nak any­ja". (Jel 17, 3-4).

 Utálatosság Isten szemében minden amit az ember felmagasztal, minden amit művel a vallásosság keretein belül, ami bálványimádás, még ha mi azt Istentől való áldásnak fogadjuk el a kegyesség látszata az egyszerűség hamisított képmutatása a megtévesztés ravasz tudománya stb. De azt nem látjuk mi van a vallásosság mögött. Azért mondja maga az Úr, hogy a vakok vezetik a világtalant, mindketten a verembe esnek.

 Az embereket néha meg kell bökni, ébredjenek fel a mély liturgikus álmukból, ha ezt az Úr akarja. De sokszor nem is akarja, annak ellenére, hogy azt hirdetik a keresztény igehírdetők, hogy Isten akarja, hogy mindenki térjen meg. Ha akarná Isten, akkor meg is tenné. Itt egyáltalán nem arról van szó, hogy a jóakaratnak érvényesülnie kell feltétlenűl, hanem ahogy akárki akarná vagy akarja, hogy vele szemben jót tegyenek az emberek. Így Isten is ezt akarja, de nem tudja megtenni, mert az emberek jobban szeretik a sötétséget, ami az elfogult vallásosságot is jelenti többek között, ezzel szembeszállnak vele. Ezért ha akarja is a jót mint kívánság, de Isten igaz és szent nem tudja megtenni, hogy minden ember üdvözüljön." Az Úr meg tud­ja sza­ba­dí­ta­ni a ke­gye­se­ket a kí­sér­té­sek­ből, a go­no­szo­kat pe­dig meg­tart­ja az íté­let nap­já­ra, hogy bűn­hőd­je­nek". (2Pt 2, 14)

 A vallásos emberek békeidőben serénykednek, forgolódnak a maguk szertartásaik szerint. De ez átcsap erőszakra a kísértések idején, ahogy ezt látjuk a vallási háborúkban is. A paráznák vagyis Istenhez hűtlen emberek a Bárány ellen fordulnak előbb utóbb hadsereget alkotva. Ez lesz a végső triumf a Bárány elleni harcban. 

 " Ezek a Bá­rány el­len fog­nak har­col­ni, a Bá­rány azon­ban le­győ­zi őket, mert urak­nak Ura, és ki­rá­lyok­nak Ki­rá­lya, és vele van­nak a hi­va­ta­lo­sak, a vá­lasz­tot­tak és a hű­sé­ge­sek. És azt mond­ta ne­kem: A vi­zek, ame­lye­ket lát­tál, ahol a pa­ráz­na ül, azok né­pek és so­ka­sá­gok, nem­ze­tek és nyel­vek". (Jel 17, 14). Ezek a pogányság és kultusz imádó népet jelent, a parázna pedig itatja a népet utálatosságaival. Ennek egyszer és mindenkorra vége lesz. 

 Drága olvasó te hol vagy most jelenleg, a Zeusz templomában, ahol a tornyain és falain díszelegnek a szimbólumok és ikonok, ahol az igaz szenteket csúf nevekkel illették?

A hit és tudat erőssége.

A hit és tudat erőssége.

"... hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. (1Kor 2, 5)

 "Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb, mert ez Isten bizonyságtétele, amellyel bizonyságot tett a Fiáról: aki hisz Isten Fiában, az magában hordozza a bizonyságtételt. Aki nem hisz Istennek, hazuggá tette őt, mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tett az ő Fiáról." (1 János 5,-9..15).

Aki nyíltan vállalja az emberek előtt Krisztushoz való tartozását, akik hisznek az örök élet elnyerésében, azokat megvádolhatják, hogy túlságosan magabiztosak az üdvösségükben. A világban a "hit" szót közhellyé változtatták. Könnyelműen bánnak vele. A sátán kitűnő másoló a legjobb fénymásoló a világon. Annyira közönségessé és hétköznapivá vált ez a szó, hogy azt kell hinnünk, hogy Isten túláradó kegyelmével emberek milliárdjait üdvözít, csakis annál az oknál fogva, hogy vallja Krisztus nevét, tehát hívő keresztény. Nézünk utána a Szentírást követve, mit takar a hit szó. ( persze röviden).

  Aki Krisztus nevét vallja, de magában nem élte át a befogadást, csakis az emberek a tanítóik bizonyságtételét, az nem személyes Jézus Krisztus bizonysága. De ha ez így van, az ha vallja is Krisztus nevét, a szíve lelke a belső ember bizonytalan marad. Mert hangsúlyozom, hogy aki Istentől kapja a bizonyságtételt, abban saját magában felismeri azt. Ez nem jelenti azt, hogy azonnal tudatossá válik benne, mert ahhoz azért párosúl a bizonytalanság, de az újjászületett lélekben ez nemes bizonytalanság, ugyanis az élete útja során bizonyosodik meg benne, hogy Isten a Szelleme által igazgatja lelkét és életútját aminek a végső gyümölcse az örök élet Istennel. Ez nagyon is személyes kapcsolat Istennel, ezt a bizonyságot csakis a Szent Szellem erősíti meg a belső emberben. Minél jobban ragaszkodik az ember Isten megismeréséhez, annál rövidebb út vezet a bizonyossághoz a teljes bizalomhoz Isten íránt, ami a saját üdvösségét illeti, de nem csak azt hanem a békességet és örömet a Szent Szellemben.

 Ez a hit és tudat öröme és az életútja során a hívő ember ha szembe találja magát a megpróbáltatásokkal, nem veszíti el se belső örömét se hitét.

Most már divatossá vált az a tendencia, hogy ha Krisztus nevét vallja az ember üdvözül és pont. De így nem teljes Isten igazsága. Csak példának megemlíteném azt a közismert tényt, hogy Isten maga a szeretet, bizonyítékul feláldozta Krisztust érettünk, minden emberért. De ez lenne a teljes szeretet? Isten oldaláról igen, és ámen, de hogyan teljesül be a szeretete, ha az emberek nem szeretik Őt. Ugyan úgy van az üdvösség kapcsán is. A 11.12. verset idézem: " És ez az a bizonyságtétel, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban".

 Tehát Isten mindent megtett annak érdekében, hogy aki nem csak elhiszi ( a démonok is hisznek) hanem be is fogadja őt, nem ellenkezik Isten igéjének, vagyis Isten Fiát befogadja szívébe, annak már örök élete van, és ez már a mi üdvösségünk, ehhez már nem kell semmit hozzátenni. Mert aki Őt befogadta az maga az örök élet, és Isten lepecsételte a Szent Szellem által azt a lelket akiben él a Fiú. Ez nem dogmatikai kérdés, ez maga a valóság. És azért is mert nem csak megmondta, hanem meg is valósította bennünk, annak ellenére, hogy kezdeti szellemi utunk során még nem vagyunk benne biztosak. De az Úr vezetése által minden üdvözűlt lelket megerősít. Erre mondjuk, hogy ha mi hűtlenek is lehetünk, de Ő mindig hű marad. És abban biztos lehet a hívő szív, hogy Isten már soha többé nem hagyja el, még ha gyenge hite által azt is gondolja, mert néha elhagyatottnak érzi magát. De az érzelem az csalóka az a hús testből származik, a hit pedig Istentől. Azért is van az idő, hogy a hitből hitre térjünk, hogy tudatosuljon bennünk a hit cselekedete, mert a hit nem passzív hanem aktív a végső cél elérésére. Ahogy Pál apostolban Isten elérte célját, azt jelentve ki, "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem..".(Gál 2,-20).

 Magunk is szemtanúi lehetünk az életünk során, hogy milyen irgalmas hozzánk az Úr, és minden bukás vagy esetleges hűtlenség csakis javunkra válik, mert ezeken keresztül is nevel és tesz minket erősebbé hitünkben. De ez ne legyen szabály számunkra, hanem esetleges eshetőség. Isten tökéletesen tudja mit miért tesz az életünkben.

"Ezeket írtam, hogy tudjátok: nektek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, örök életetek van. Ez az a bizodalom, amellyel iránta vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket. És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, azt is tudjuk, hogy már megkaptuk, amiket kértünk tőle."

  Itt is azt figyelhetjük meg, hogy Isten gyermekei akik már tényleg azok, nem vak hitben járnak, hanem tudatban, mert a hit olyan erős lehet, hogy kitart mindenek felett. A tudat pedig hitből származik az ige által. Azért is buzdítanak minket az apostolok is, hogy forduljunk a Szentíráshoz, hogy feltámadjon szívünkben Jézus Krisztus a hajnalcsillag: "És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben."( 2 Péter 1,-19). 

 Itt is a tudatosságra invitál az apostol, a testvérekhez szól akik már hittek Krisztus nevében, de még teljes ragyogását nem élvezték. Ugyanis akiben Isten Fia lakozik a hit által az nem járhat sötétben. Igaz ebben a sötét világban élünk, de számunkra a hajnalcsillag ragyog megvilágítva utunkat e sötét helyen. 

 Az utolsó szavak is a tudatról beszélnek "És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, azt is tudjuk, hogy már megkaptuk, amiket kértünk tőle". Az ima a hívőnek úgy kell mint a levegő a testnek. De mi nem tudjuk hogyan kell imádkozni ( nem a betanult imákról van szó, ami nem is ima szerintem) és mégis az Úr azt mondja hogy állandóan imádkozzatok. De miért, ha már mindent megkaptunk: "már megkaptuk, amiket kértünk tőle". A véleményem az, hogy ha imádkozunk, kapcsolatban vagyunk az Atya Istennel. Mert ha nem is tudunk imádkozni a Szellem imádkozik érettünk.

 Ez azt jelenti hogy elménk ha szabad,( főleg az értelmiségiekre vonatkozik akik a munkájukra kénytelenek figyelni), mindig keressük Isten arcát, ha ez lehetséges. De az én hitem szerint még ha alszunk is a Szellem akkor is szüntelenül imádkozik értünk, tudván, hogy ezen a földön sok csapda és veszély fenyeget minket. Pláne most a háború veszélye fennáll nem csak itt Ukrajnában, hanem Izraelben is, de ez sem a vég.

 De az ima legyen mindig Isten akarata szerint, de ez magánügy, nagyon személyes.

 Tehát aki bizonytalan az kérje az Urat, hogy adjon neki hitből való tudást az ige és a Szellem által, hogy hite szilárd alapokra legyen építve, a szikla pedig Jézus Krisztus. A Krisztus követése ezt foglalja magába, hogy első kézből hallja az igét Isten szavát ami vezet is egyben, és erősít a hitben.

Ne kívánd.

 Ne kívánd!

"Mert tud­juk, hogy Krisz­tus, aki fel­tá­madt a ha­lot­tak kö­zül, töb­bé nem hal meg, a ha­lál töb­bé nem ural­ko­dik raj­ta. Mert hogy meg­halt, a bűn­nek halt meg egy­szer s min­den­kor­ra, hogy pe­dig él, az Is­ten­nek él. Így te­kint­sé­tek ti is ma­ga­to­kat, hogy meg­hal­ta­tok a bűn­nek, de él­tek Is­ten­nek a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus­ban. Ne ural­kod­jék te­hát a bűn a ti ha­lan­dó tes­te­tek­ben, ne en­ged­je­tek kí­ván­sá­ga­i­nak! (Róm 6, 9-11)

 A bűnt elítélte Krisztus a feszületen mindörökre, de nem semmisült meg a testben. A bűn továbbra is benne van az emberben és kívánsága állandóan kísérti a hívő embert. Aki bűnben él az rabja a bűnnek, őt a bűn vezérli és uralkodik rajta. Legyen az akárki, börtönben ülő vagy a parlamentben, aki nem halt meg Krisztussal azon a bűn uralkodik. Ezt így tudatja velünk a Szentírás. De mit tudhatunk a kívánságról ha nem ismerjük Istent és nem vagyunk Krisztusban? Ha nem tudjuk mi az a kívànság a vágyakozás a bűnös gondolatok, akkor gátlástalanul fog uralkodni rajtunk a bűn. Előbb a gondolat aztán a megvalósítás. A gondolat meg lehet a hívőben is jelen van. A kívánság is megjelenhet, hiszen emberek vagyunk kívánságokkal együtt élünk, de tovább nem lép a bűnt nem követi, mert Isten igéje él benne. Visszatartó erő a törvény ismerete, mert a törvény fedi fel a bűnt. Igaz nem a félelem hanem az Istenhez való szeretete akadályozza meg a bűn cselekedetében. János apostol ír a bűntelen életről, attól függetlenül, hogy aki meghalt Krisztussal a feszületen a bűn megmaradt a testben és kívánságai. De Isten magja, az ige a tiszta igazság magja ott van elhintve szívében. " Sen­ki sem cse­lek­szik bűnt, aki Is­ten­től szü­le­tett, mert ben­ne ma­rad an­nak mag­va, és nem vét­kez­het, mert Is­ten­től szü­le­tett. Er­ről is­mer­he­tők meg az Is­ten gyer­me­kei és az ör­dög gyer­me­kei: aki nem cse­lek­szi az igaz­sá­got, az nincs Is­ten­től, és az sem, aki nem sze­re­ti a test­vé­rét. (1Jn 3, 9).

 Ki nem cselekszi az igazságot?- jogos a kérdés, a válasz is megvan, de ez sem tanulható hanem ajàndék Istentől, az isteni erő ami visszatartja az embert bűnt cselekedni. 

"Az ő is­te­ni ere­je min­den­nel meg­aján­dé­ko­zott min­ket, ami az élet­re és ke­gyes­ség­re való az ő meg­is­me­ré­se ál­tal, aki min­ket a sa­ját di­cső­sé­gé­vel és ha­tal­má­val el­hí­vott, ame­lyek ál­tal igen nagy és be­cses ígé­re­tek­kel aján­dé­ko­zott meg ben­nün­ket, hogy ál­ta­luk is­te­ni ter­mé­szet ré­sze­se­i­vé le­gye­tek, ki­ke­rül­ve azt a rom­lott­sá­got, amely a kí­ván­ság mi­att van a vi­lág­ban." (2Pt 1, 4).

 A romlottság a világban kézenfekvő, nyílt erkölcsi hanyatlás, ezért ne is csodálkozzunk, hogy háborúk vannak is lesznek a világban. Ez mind a bűn cselekedetei, a kívánság szülte paráznaság, hatalom és pénzéhség a telhetetlenség minden téren. Ettől szabad egy Krisztusban élő ember akit mi hívőnek hívunk, de valójában nem kellene elhamarkodottan megbélyegezni az embereket. 

 Az alázatos ember nem minősíti magát, nem is szereti ha őt mások minősítik. Ezt zárójelben mondom. A legjobb példa számomra Bemerítő János, az akit kérdezték " ki vagy te". A válasz csak annyi volt, hogy, " Én ki­ál­tó szó va­gyok a pusz­tá­ban. Egye­ne­sít­sé­tek ki az Úr út­ját, amint meg­mond­ta Ézsa­i­ás pró­fé­ta.” (Jn 1). 

 Visszatérve a témánkhoz, meg kell jegyeznünk, hogy a bűn ellen harcolni nem hatásos dolog, ez olyan amikor egy rugót nyomunk össze puszta kézzel, sokáig nem tarthatjuk összenyomva, belefárad a kezünk és a rugó visszaüt. Akkor mi a megoldás, hogy megszabaduljunk önmagunktól. A válasz egyszerű, engedj Isten akaratának, hogy Ő legyen az Úr az életedben. Talán már bagatelizálva van az emberek által ez az igazság, oly gyakran idézik ezt az igerészt, de fontos minden időben, mert alapvető igazságot világít meg. " Ez pe­dig az íté­let: A vi­lá­gos­ság el­jött a vi­lág­ra, de az em­be­rek in­kább sze­ret­ték a sö­tét­sé­get, mint a vi­lá­gos­sá­got, mert cse­le­ke­de­te­ik go­no­szak vol­tak. Mert min­den­ki, aki go­no­szul cse­lek­szik, gyű­lö­li a vi­lá­gos­sá­got, és nem megy a vi­lá­gos­ság­ra, hogy le ne lep­le­ződ­je­nek cse­le­ke­de­tei. Aki pe­dig az igaz­sá­got cse­lek­szi, az a vi­lá­gos­ság­ra megy, hogy tet­te­i­ről ki­de­rül­jön, hogy azok Is­ten sze­rint való cse­le­ke­de­tek". (Jn 3, 19-20). Itt van a válasz arra, hogy ha rosszak az elgondolások aminek az eredménye a bűn cselekedete, azok féltve rejtik magukban, nem merik kiteregetni Isten előtt mert nem is ismerik Isten irgalmát sem kegyelmét. Azért Isten haragja rajtuk marad. Ellenben aki Istenben újjászületik, annak csak egy titka lehet Isten előtt, a múlt titka, titkosítása, soha nem emlékszik vissza a bűneire, mert Isten előtt az már nem létezik. Ez az engesztelés amiről szót ejtettünk tegnap.

 Ezért ne tartsuk magunkat bűntelennek a test gyengesége miatt, de Krisztusban erősnek, mert Isten magja van bennetek. A gyakorlati életben pedig előfordul, hogy vétkezünk, szóval esetleg tettel is, pedig ez nem szabály és mégis megtörténhet.

" Gyer­me­ke­im, ezt azért írom nek­tek, hogy ne vét­kez­ze­tek. És ha vét­ke­zik va­la­ki, van szó­szó­lónk az Atyá­nál, az igaz Jé­zus Krisz­tus, mert ő en­gesz­te­lő ál­do­zat a mi vét­ke­in­kért, de nem­csak a mi­en­kért, ha­nem az egész vi­lá­gé­ért is. És ab­ból tud­juk meg, hogy meg­is­mer­tük őt, hogy meg­tart­juk a pa­ran­cso­la­ta­it". (1Jn 2, 1-2).

 Itt az emberi természetéből fakadó vétkekről beszél, amit Krisztus a feszületen elengedett, nem a gonosz cselekedetekről, az ítélet órájára van megtartva az, nem esik a kegyelem alá aki nem megy a világosságra.

A megtérés a kiválasztás bizonyítéka.

 A megtérés a kiválasztás bizonyítéka.

"….akik ki van­nak vá­laszt­va az Atya Is­ten ele­ve el­ren­de­lé­se sze­rint a Lé­lek meg­szen­te­lé­sé­ben en­ge­del­mes­ség­re és a Jé­zus Krisz­tus vé­ré­vel való meg­hin­tés­re: Ke­gye­lem és bé­kes­ség árad­jon rá­tok bő­sé­ge­sen. Áldott az Is­ten és a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus Aty­ja, aki nagy ir­gal­má­ból újon­nan szült min­ket élő re­mény­ség­re Jé­zus Krisz­tus­nak a ha­lál­ból való fel­tá­ma­dá­sa ál­tal ro­mol­ha­tat­lan, szep­lő­te­len és her­vad­ha­tat­lan örök­ség­re, amely a menny­ben van fenn­tart­va szá­mo­tok­ra, aki­ket Is­ten ere­je őriz hit ál­tal az üd­vös­ség­re, amely ké­szen van, hogy az utol­só idő­ben nyil­ván­va­ló­vá le­gyen." (1Pt 1, 2-4).

 Ma nem az a cél, hogy elemezzük a fenti idézetet., ezt már sokan megtették, hanem arra hegyezem a figyelmünket, mit vált ki ennek az igének a mondanivalója a szívünkben.

 Kedves olvasó, aki esetleg először olvassa el ezeket a sorokat, milyen érzés támad a lelkedben? Fájdalom, avagy netán buzgalom, vagy taszító, talán keserűség, vagy talán öröm? Elvégre is ez egy kirekesztő, szétválasztó kijelentés ami felülírja az ember mindenféle akaratát és ambícióját. Az ember igyekezetét a jobbá válás célját szétrombolja. Aki önerőből közeledik Istenhez, aki önerőből kívánja elérni a jobbá válást, ez a kijelentés más igazságról szól, vagyis Péter apostol bátorító szavai az üdvözült zsidó testvérekhez akik szórványban éltek ezeken a helyeken, " .. a Pon­tusz, Ga­lá­cia, Kap­pa­dó­cia, Ázsia és Bi­ti­nia szór­vá­nya­i­ban élő jö­ve­vé­nyek­nek,.." (1Pt 1). 

 Ezek az új felismerések változtathatják meg a gondolataid és életed kedves olvasó. Attól függetlenűl mit hittél ezelőtt. Ebben a rövid de mindent feltáró szövegben van Isten minden öröktől fogva elhatározott akarata és terve. Akár mely oldalról szemléljük ezt a dolgot, sehol nem látjuk az ember közbenjárását az üdvösség megszerzése érdekében. Egy szó sem utal arra az evangéliumban, hogy az ember tudna valamit tenni, hogy üdvözült legyen. Fájó gondolat lehet ez egy egész életen át templomba járó vallásos ember számára, aki házi oltára előtt esedezik Isten előtt, meggyőződése szerinti imáiban felhozza eredményeit, hogy Isten előtt dicsekedjen. Ez a szellemiség jegyében kimutatható egy egyszerű idézettel, " A fa­ri­ze­us meg­állt, és így imád­ko­zott ma­gá­ban: Is­ten, há­lát adok ne­ked, hogy nem va­gyok olyan, mint a töb­bi em­ber, rab­ló, igaz­ság­ta­lan, pa­ráz­na vagy olyan, mint ez a vám­sze­dő is. Böj­tö­lök két­szer egy hé­ten, ti­ze­det adok min­den­ből, amit sze­rez­tem. A vám­sze­dő pe­dig tá­vol áll­va még a sze­mét sem akar­ta az égre emel­ni, ha­nem mel­lét ver­ve ezt mond­ta: Is­ten, légy ir­gal­mas ne­kem, bű­nös­nek!"(Lk 18, 11-12).

 Ez jellemzi azokat az embereket akik vallásosak a vallási büszkeségük elvakítják látásukat ezért nem látják Isten szentségét, és az az állapot aki meglátta Isten szentségét, semminek, bűnösnek tartják magukat Isten előtt. Ez is csak a viszonyítás és emberi megkülönböztetés a farizeus részéről. Nem Isten hatalmát, hanem embertársa, vagyis felebarátja nyomorúságát látva lenézi őt. Talán ez nincs meg a mi életünkben? Talán gondolatban nem alázzuk meg az embereket akik nem olyanok amilyenek lehetnének? Vagyis nem nézzük e le a bűnöst csak annál az oknál fogva, hogy nyomorult kegyvesztett a szemünkben? 

 Drága olvasó, mindaddig ameddig nem lesz bizonyos ki milyen viszonyban áll az Úr előtt, addig a mi ítéleteink hamisak lehetnek, azért ne ítélkezz elhamarkodottan, hanem úgy fogad felebarátodat aki Isten kegyeltje a teremtésben. A bűneivel ne azonosítsd magad, de szeresd mint Isten teremtményét, mert ő áll vagy bukik Isten előtt. 

"Áldott az Is­ten és a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus Aty­ja, aki nagy ir­gal­má­ból újon­nan szült min­ket élő re­mény­ség­re Jé­zus Krisz­tus­nak a ha­lál­ból való fel­tá­ma­dá­sa ál­tal ro­mol­ha­tat­lan, szep­lő­te­len és her­vad­ha­tat­lan örök­ség­re, amely a menny­ben van fenn­tart­va szá­mo­tok­ra, aki­ket Is­ten ere­je őriz hit ál­tal az üd­vös­ség­re, amely ké­szen van, hogy az utol­só idő­ben nyil­ván­va­ló­vá le­gyen". (1Pt 1, 3-4).

 Melyik kijelentés tűnik számodra a legkedvesebbnek vagy talán elszomorít, hogy azt gondolod, hogy mindez elérhetetlen számodra mert nem abban a táborba vagy? Elejétől fogva Isten arra törekszik, hogy a szellemileg halott embert feltámassza, vagyis új születéssel áldja meg akarata szerint. Ő nem személyválogató, nem a bűneink mélységétől teszi függővé irgalmasságát, hanem a mély megismerés alapján. Ezt Csia Lajos fordításában jobban kivehető. " aszerint, ahogy Isten, az Atya eleve kiismerte őket, kiválasztottak, hogy a Szellem megszentelésével engedelmeskedjenek, és a Krisztus Jézus vérével meghintsék őket". (2. vers).

 Az emberi szem, fül és felismerés érzéki lehet, de Isten Szelleme kutatja az ember szellemét és szíve mélységét, tényfeltáró jelleggel. Az örök eleve elrendelt akarata szerint, mert számunkra titok de nála világos, hogy a preegzisztenciális világban milyen viszonyban voltunk Istennel. Ez számunkra már csak akkor válik világossá, ha a hitben való engedelmesség jelenik meg életünkben. Az Isten igéje megtartása és engedelmessége bizonyítja azt, hogy Isten választottjai vagyunk. De ez sem tőlünk van, nem mi tartjuk a kezünkben saját üdvösségünket. " .. aki­ket Is­ten ere­je őriz hit ál­tal az üd­vös­ség­re". Dehát mit tehet akkor az ember? Semmit, de ha meglátja Jézus Krisztus szentségét az Atya Isten megszemélyesítőjét, aki meghalt de feltámadt elfoglalta mennyei trónját dicsőségben, akkor csak leborulni tud az ember előtte, várva Isten kegyelmét. Isten a hitre mindig válaszol. Az ember bűnössége a szentírásban a leprához hasonlítható. Aki látja és tudja, hogy a bűne és bűnei miatt elveszett, az megteheti azt amit ez a leprás is megtett Jézus lábainál. "És odament hozzá egy leprás, aki könyörögve leborult előtte, és azt mondta neki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem." (Mk 1, 40).

 Ez minden igehirdetésben kifejezhető, ugyanis ez a cél Istennél, hogy felismerjük önmagunkat Isten akarata szerint, választottak vagy önkényes bitorlók vagyunk e?

 A végszó legyen egy újabb bizonyíték az önfelismerésre, hogy tényleg annak az akolnak a juhai vagyunk ahol a Pásztor Jézus Krisztus.

 "Bi­zony, bi­zony mon­dom nek­tek, aki nem az aj­tón megy be a ju­hok ak­lá­ba, ha­nem más­hol má­szik be, az tol­vaj és rab­ló. Aki pe­dig az aj­tón megy be, a ju­hok pász­to­ra az. En­nek az aj­tón­ál­ló aj­tót nyit, a ju­hok hall­gat­nak a sza­vá­ra, ő a maga ju­ha­it a ne­vü­kön szó­lít­ja, és ki­ve­ze­ti őket. Ami­kor a maga ju­ha­it mind ki­eresz­ti, előt­tük megy, és a ju­hok kö­ve­tik, mert is­me­rik a hang­ját. Ide­gent pe­dig nem kö­vet­nek, ha­nem el­fut­nak at­tól, mert nem is­me­rik az ide­gen hang­ját." (Jn 10, 1-4).

Engedj Isten akaratának.

 Engedj Isten akaratának.

"És lát­tam egy nagy fe­hér trónt és a raj­ta ülőt, aki­nek te­kin­te­te elől el­tűnt a föld és az ég, és nem volt hely szá­muk­ra. Lát­tam a ha­lot­ta­kat, na­gyo­kat és ki­csi­nye­ket a trón előtt áll­ni, és köny­vek nyit­tat­tak ki, majd egy má­sik könyv nyit­ta­tott ki, amely az élet köny­ve; és a ha­lot­tak a köny­vek­be írot­tak alap­ján ítél­tet­tek meg, cse­le­ke­de­te­ik sze­rint. A ten­ger ki­ad­ta a ben­ne levő ha­lot­ta­kat, és a ha­lál és a po­kol (alvilág) is ki­ad­ta a ná­luk levő ha­lot­ta­kat, és meg­ítél­te­tett min­den­ki a cse­le­ke­de­tei sze­rint. A ha­lál és a po­kol ( hades, ᾅδης, alvilág) pe­dig a tűz ta­vá­ba vet­te­tett. Ez a má­so­dik ha­lál, a tűz tava. Ha va­la­kit nem ta­lál­tak be­ír­va az élet köny­vé­be, a tűz ta­vá­ba vet­te­tett". (Jel 20, 11-14).

 A fent írottak a második feltámadás, amit a halottak feltámadásának neveznek a nagy ítélet. Azonnal megjegyzem, hogy az első feltámadás részesei már a mennyben vannak ezalatt, ezer év van a két esemény között. A halottak a Szentírásban azokat jelentik, akik soha nem születtek újjá. Abban a szellemi állapotba maradtak ahogyan elhagyták az anyaméhet. Nem következett be az a változás amiről oly sokat ír a Biblia. De egy ilyen rövid villám gondolatban ezt nem fejthetjük meg részletesen. 

 A legfontosabb igazság az, hogy amikor Jézus Krisztus a világról beszél és Bemerítő János is így jellemzi Jézust, mint a világ megváltóját, a világ a görög " kosmos" szó magyar fordítása, arra utal, hogy minden ember megváltója, de nem minden ember megtartója, hiszen tudjuk, hogy a hit az ami kiemeli az embert a halál és az árnyvilág közegéből. De itt is és máshol is találkozunk azzal a ténnyel, hogy Isten elpusztítja ezt a régi világot, nem menti meg. Azért a megváltás a Krisztus halálával a feszületen elvégeztetett, Jézus, Isten Fia meghalt a világ bűnei miatt. Ezzel megváltotta az emberiséget a romlott ádámi természettől, de nyitatott egy könyv, amit élet könyvének nevez.  Ezért itt a feljebb idézet ige részben olvashatjuk, hogy nem azért lesznek elítélve a halottak mert ádámi veleszületett romlott természetük van, hanem a cselekedeteik miatt. Minden ember bűnben született, és ebből a bűnös természetből fakadóan cselekszi a jót és a gonoszt is. Nincs Isten előtt jó cselekedet ha azt Krisztus vére nem szentelte meg. Minden dolog ezen a földön csak akkor értékes Isten előtt ha látja rajta Krisztus vérét. Az ószövetségben található Mózes törvénye aprólékosan foglalkozik az engesztelő áldozatokról az égő és véráldozatokról amit a nép szeme előtt kellett végrehajtani, de a bika a kos és egyéb állatok kiontott vérével hintették meg a frigyládát ami a függöny mögött van Isten szeme előtt, ami Krisztus vérére utal. "Az­után vág­ja le a ba­kot mint a nép bű­nért való ál­do­za­tát, és vi­gye be vé­rét a füg­gö­nyön be­lül­re, és úgy cse­le­ked­jék vé­ré­vel, ahogy a bika vé­ré­vel cse­le­ke­dett: hint­se a fö­dél­re és a fe­dél elé. Így sze­rez­zen en­gesz­te­lést a szent hely­nek Iz­rá­el fi­a­i­nak tisz­tá­ta­lan­sá­gai és min­den vét­kei s bű­nei mi­att. Így cse­le­ked­jék a gyü­le­ke­zet sát­rá­val is, amely kö­zöt­tük, az ő tisz­tá­ta­lan­sá­ga­ik kö­ze­pet­te van". (3Móz 16, 15).

 Tehát Krisztus vére az ami engesztelést ad a bűnös népnek a hitben. Akiben nincs meg ez a hit, akármit is tesz, jót vagy rosszat, Isten ítélőszéke elé kerül. "Mi­u­tán pe­dig el­vég­zi a szen­té­lyért, a gyü­le­ke­zet sát­rá­ért és az ol­tá­rért való en­gesz­te­lést, hoz­za elő az élő ba­kot. Te­gye rá Áron mind a két ke­zét az élő bak fe­jé­re, vall­ja meg fö­löt­te Iz­rá­el fi­a­i­nak min­den ha­mis­sá­gát és min­den vét­két, min­den­fé­le bű­nét. Te­gye azo­kat a bak fe­jé­re, az­után küld­je el egy arra ren­delt em­ber­rel a pusz­tá­ba, hogy vi­gye el ma­gán a bak min­den ha­mis­sá­gu­kat ki­et­len föld­re. Így bo­csás­sa el a ba­kot a pusz­tá­ban". (3Móz 16, 20-21). Itt van leírva Krisztus engesztelő áldozata. A bak amit népiesen bűnbaknak neveznek, ez azt fejezi ki számunkra, hogy minden vétkünk, bűnünket elengedi Isten és soha többé nem említi meg, ezért is van megírva, hogy az Isten megváltott gyermeke nem megy  ítéletre, mert számára Krisztus feszülete az ítélet, ott látta meg saját bűneit, ahová Isten helyezte a bűnt nem ismerő Krisztusra. Krisztus áldozati Bárány a világ bűneiért, de üdvözítője csakis azoknak akik hisznek benne, és teljes mértékben elfogadják Istentől ezt az áldozatot, mint minden feletti győzelmet, a halál a pokol vagyis minden felett amit most a sátán ural.  

 Tehát az ember cselekedetei és hite alapján van megítélve Isten előtt. Egyrészt akik hisznek Isten Fiában és engednek parancsolatainak, azok be vannak írva az élet könyvébe, de azok akik ezt kikerülték, azoknak nevét hiába keresik az élet könyvébe, nem található ott. Csakis egy másik könyv szerint fognak ítélet alá kerülni, ami a cselekedeteik szerint lesznek elítélve, mert minden titok nyilvánvalóvá lesz nem csak Isten előtt, hanem szembesíti az embert önmagával, de már nem a Krisztus feszülete alatt, hanem Isten fehér és tiszta ítélőszéke előtt, ahol már nincs bűnbánat sem sajnálat és vért sem látunk, csak a tűz tavát, az örök emésztőgödröt. 

 De még mindig az Atya keresi az elveszett juhait, hiszen a kegyelem napjait éljük, nem-e te is hozzá, Istenhez tartozol? Vizsgáld meg önmagad, milyen keresésben vagy? Keresed e Istent Jézus Krisztusban? Vagy valami más célod van? Isten adjon neked erőt arra, hogy tudj dönteni, mert eleve elrendelése szerint, senki nem vész el a választottak közül, tudtad ezt? Ha tudod és hiszed, akkor nincs mitől félned, Isten a megmentőd és üdvözítőd az örök életre, mindörökké vele leszel.

Istenben gazdagodjatok.

 Istenben gazdagodjatok.

"Majd így szólt a so­ka­ság­hoz: Ami­kor lát­já­tok, hogy nap­nyu­gat­ról fel­hő tá­mad, mind­járt azt mond­já­tok, hogy esni fog, és úgy is lesz. Ami­kor hall­já­tok fúj­ni a déli sze­let, azt mond­já­tok, hogy hő­ség jön, és úgy is lesz. Kép­mu­ta­tók! Az ég és a föld je­len­sé­ge­it meg tud­já­tok ítél­ni, er­ről az idő­ről pe­dig mi do­log, hogy nem tud­tok íté­le­tet mon­da­ni? Ma­ga­tok­tól mi­ért nem tud­já­tok meg­ítél­ni, hogy mi az igaz? " (Lk 12, 54-56).

 Az időjárás jelentés olyan fokon van már manapság, hogy nem is az őseink tapasztalataira hagyatkozunk már, hanem a szolgáltatások a műszerek minden oldalból jelzik az időjárást. Műhold térképeken nyomon követhető az időjárás alakulása. Ezt állandóan fejlesztik, magasabb és magasabb szintre emelik. 

 Ebben az idézetben Jézus ezt elismeri, nincs semmi gond ezzel, de van egy másik dolog ami fontosabb azt meg elhanyagolják és nem tartják fontosnak. Megítélni a mai helyzetet és a következő fejleményeket pedig képtelen megîtélni az emberiség. Erre mutatott rá többek között az Úr. Az akkori kortársak nem ismerték fel Jézusban a Messiást, nem ismerték fel a látogatásának idejét sem, pedig sokan mégis felismerték és elfogadták, tehát ez lehetséges volt, de a sokaság, vagyis a társadalom vakságában ma sem tudja felismerni mi az igazság és mi a vége a fejleményeknek. Istennek ez a fontos, az ember miatt is, azért is nyilvánítja ki igazságát minden embernek aki Őt keresi. Matematikai számítás során is fel lehetett ismerni azt az időt amikor eljön a Messiás Izraelbe, ez lett volna a dolga az írástudóknak ha lett volna rá igény. Erről az időről olvashatunk Dániel könyvében az ehhez vonatkozó próféciát. Itt arról van szó, hogy az emberek ősidők óta csak magukra gondolnak, Isten igazságát nem keresik. Az időjárás alakulását kémlelik a jó és bő termés reményében. Az ekológiai állapotok nyugtalanítják A társadalmakat, de az nem, hogy Isten akaratát felismerjék, mert nem is keresik. A keresés a várakozás követi, mert Istent keresve rájöhetünk, hogy mindennek Isten szabja meg az idejét. Így várakozot Simeon a Messiásra, nem tétlen várakozása meghozta gyümölcsét. " És íme, volt Je­ru­zsá­lem­ben egy Si­me­on nevű igaz és is­ten­fé­lő em­ber, aki vár­ta az Iz­rá­el vi­gasz­ta­lá­sát, és a Szent­lé­lek volt raj­ta". (Lk 2). A Szent Szellem volt rajta, ez azt jelentette, hogy egész életében Isten törvényében és igéjében gazdagodott és gyönyörködött. Azért is mondja a Szentírás, hogy teljetek meg Szent Szellemmel, hogy ismerjük fel mi a hamis és mi az igaz Isten akarata. Hogy meg tudjuk különböztetni mi a jó és mi a rossz és mikor vannak Isten látogatásának az ideje, ehhez a Szent Szellemben kell gazdagodni. Amikor eljön az az ominózus pillanat, Isten kijelentésére és sugallatára hallgatva ott leszel ahol lenni kell abban a pillanatban és helyen. " Ő ( Simeon) azt a ki­je­len­tést nyer­te a Szent­lé­lek­től, hogy ad­dig nem hal meg, amíg meg nem lát­ja az Úr Krisz­tu­sát. A Lé­lek in­dí­tá­sá­ból ép­pen ak­kor ment a temp­lom­ba, ami­kor a gyer­mek Jé­zust szü­lei be­vit­ték, hogy a tör­vény elő­írá­sa­i­nak ele­get te­gye­nek". (Lk 2, 26). Minden Isten összhangja szerint történt, nem a véletlenek egybeesése miatt lett vagyis történt ami történt. Ahhoz, hogy felismerjük saját helyzetünket, látnunk kell magunkat Isten szemszögéből. A Szent Szellem nem egy elvont fogalom, hanem Isten szelleme aki független minden emberi bölcsességtől, telíti meg mindazok szellemét akik Istent félik és szeretik. Ez abban nyilvánul meg, hogy igéjében gazdagodnak és cselekvő nem tétlen várakozásban vannak, készek az elhívásra, ha rájuk kerül a sor. Ezeket a dolgokat nyomon követhetjük a teljes Szentírásban. 

 Aki ismeri Isten igazságát az ismeri Isten az Atya gondoskodását is, benne van Isten mindenféle gazdagsága és kijelentéseinek ismerete. Ezért megnyugtató és previntáló szavakkal fejezzük be ezt a rövid gondolatot. " Ne vegyetek hát gondot magatokra ilyen beszéddel: Mit együnk? Mit igyunk? Mivel ruházkodjunk? Mert mindezekre a pogányok törekszenek. Hiszen mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van. A királyságot és az Isten igazságosságát keressétek előbb, és azokhoz ezeket is hozzáadják majd nektek! Ne viseljetek hát gondot a holnapért, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja, elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut." ( Máté 6,- 31..34). (Csia Lajos fordítása).

A kereszt mint fogalom. ( bővített változat).

 A kereszt mint fogalom.( bővített változat).

"Az­után azt mond­ta min­den­ki­nek: Ha va­la­ki én­utá­nam akar jön­ni, ta­gad­ja meg ma­gát, ve­gye fel a ke­reszt­jét (σταυρὸν, olvasd-stavros) min­den­nap, és kö­ves­sen en­gem! Mert aki meg akar­ja tar­ta­ni a maga éle­tét, el­vesz­ti azt, aki pe­dig el­vesz­ti az éle­tét énér­tem, az meg­tart­ja azt. Mert mit hasz­nál az em­ber­nek, ha az egész vi­lá­got meg­nye­ri is, ön­ma­gát azon­ban el­pusz­tít­ja vagy el­vesz­ti?. (Lk 9, 23-24).

 Az újszövetség nyelve a görög, de Jézus nem görögül beszélt. Tudomásom szerint arámi nyelven. Itt van a magyarázata annak, hogy a görög kereszt szó a fordításokban nem felel meg a valóságnak. De az is lehet, hogy az eredetiből másolt példányok voltak megmásítva. Az Úr úgy fejezte ki magát, hogy érthető legyen az amit mond, ( mert itt mindenkinek szólt). Ha előre vetíti a kereszt fogalmát azoknak akik Őt hallgatták akkor, a Krisztus feszületére kellett volna gondolniuk ami még nem következett be, de itt tényleg az elhagyásról a feláldozásról beszélt. Hiszen még nem volt megfeszítve Krisztus, és senki sem értette volna meg mit mond a keresztről. A kereszt fogalma később került az ujszövetségbe. ( egy prófécia az ószövetségben sem említi a keresztet.). Logikus, hogy Jézus sem beszélt olyasmiről amit a sokaság nem értett volna meg. Számomra nem egyértelmű, milyen rövid szó lehetett a kereszt helyet arámi nyelven. Ez nem talányos példabeszéd volt, hanem egyenes beszéd volt. Tehát azonnal érthető módon beszélt.

 Az Úr itt és máshol is arról beszélt, körülbelül így van értelme "hogy aki engem követni akar áldozza fel mindenét az életét és viselje mindazt ami ennek a következménye.". A kereszt fogalom, gondolom ezt akarja kifejezni ebben a görög fordításban, hogy a tanítvány azt az igát hordozza el amit a Tanítója. 

" Ve­gyé­tek ma­ga­tok­ra az én igá­mat, és ta­nul­já­tok meg tő­lem, hogy én sze­líd és alá­za­tos szí­vű va­gyok, és lel­ke­tek nyu­gal­mat ta­lál. Mert az én igám gyö­nyö­rű­sé­ges, és az én ter­hem könnyű." (Mt 11, 29). 

 Itt Jézus arról beszél, hogy ha már nehéz viselni a bűn terhét, ő megszabadít attól, és "vegyétek fel az én igámat", ne térjetek vissza a bűn terhei alá, hanem "jöjjetek hozzám" és kövessetek. Itt nem a nehéz keresztről beszél, amit hordani kell ha megtagadod önmagad, hanem a bűn súlyáról. Csia Lajos magyar fordítása sem tudta megoldani ezt a kérdést, mert többek között így fordította le ahogy mindenki, ezt a részt is. Azért, mert minden fordító a görög másolatból merít és azt alkalmazza. Idézem. "Mikor már eleget gúnyolták, lehúzták róla a bíbort és ráadták a saját köpenyét. Azután elvezették, hogy megfeszítsék. Egy arra elmenő embert, bizonyos cirénei Simont, Rufusz és Alexander atyját, ki a mezőről jött, rákényszerítették, hogy a keresztjét vigye".( Márk 15,- 20,21). (Csia Lajos fordítás). Itt nem azt a keresztet értjük ez alatt, amiről az első idézetben volt szó, hanem magát a kínzó eszközt, de itt is van egy csavar, mert az már bizonyított tény, hogy a római kínzóeszköz sem volt kereszt alakú, de az anyaga fából volt ami igaz. Azt a keresztet rákényszerítették a római katonák arra a szerencsétlen arrajáróra, nem önszántából vitte azt egy darabig. Ebből tanítást szerkesztettek a keresztények, pedig ez nem az. Igaz nincsenek véletlenek, és ha az írás megemlíti nevét ennek a cirenei Simonnak, akkor van jelentősége, de nem az amit fent idéztünk. 

  Ma rám került a sor, hogy emeljem ki ezt a témát, mert igen sokan már a keresztet más értelemben gondolják. Nem írhatjuk felül a milliók által olvasott Bibliát, de az értelmezése a mi dolgunk. Ezért van az, hogy ezt a tévhitet a keresztről, Isten ellensége, a saját malmára hajtotta, mint mindent ami hamis és kétértelmű. Ezeken a vizeken eveznek a tévtanítók, amit a sátán sodrása a maga javára fordít. A kereszt fogalom már többet van emlegetve mint maga a Jézus Krisztus halála és feltámadása. Egy szó, hogy kereszt, már gondolkodás nélkűl erre vagy arra utal, de teljesen hibás eredményt szül. Vegyük figyelembe az időt és a helyet mi mikor volt kimondva és kinek. Még az ilyen helytelen hozzáállás sem tudja megingatni a hívő hitét, de arra készteti, hogy még tüzetesebben elemezze a szentírás üzenetét a Szent Szellemben, ki kinek a mértéke szerint.

"Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám". (Mt 10,38). " Aki nem fogadja el keresztjét, és nem jön azzal utánam, nem méltó hozzám." (Csia ford.) Teljesen világos, hogy itt sem a feszületről a fáról beszél, vagyis a keresztfáról ami nem felel meg a valóságnak, ha ezt gondoljuk. Már úgy értem, Krisztus kínjait nem hordozhatjuk amit Ő a fán elviselt. Újból azt kell érteni ez alatt, hogy el kell hordozni Krisztus szégyenét, netán üldöztetését a világban. Mert maga a kereszt fogalom Pál apostol szerint, maga Krisztus a feszületen, bolondság a világ szemében, sokan le is köpik utálatból vagy le se köpik érdektelenségből, vagy tisztelik ugyan de tovább mennek. De ti akik Krisztus feszületét Isten dicsőségének látjátok, követve Őt, hordozzátok el azt a megaláztatást ha követitek, vegyétek fel vagy fogadjátok el a mások által megtaposott feszületet, ezt a szégyent ami ezzel jár. Ha ezt az oldalát szemléljük, akkor mi a Krisztus halála és feltámadása után már ismerjük ennek a mondanivalóját. De ismerhették e azok akiknek ezt mondta akkor? Bizony, nem erről beszélt itt Jézus. Pál apostol erről már írhatott, hiszen a megváltás a Krisztus feszületén megtörtént. "Mi pe­dig a meg­fe­szí­tett Krisz­tust pré­di­kál­juk, aki a zsi­dók­nak ugyan bot­rán­ko­zás, a po­gá­nyok­nak pe­dig bo­lond­ság, ámde ma­guk­nak az el­hí­vot­tak­nak, zsi­dók­nak és gö­rö­gök­nek is Krisz­tus Is­ten ere­je és Is­ten böl­cses­sé­ge.

Mert Is­ten bo­lond­sá­ga böl­csebb az em­be­rek­nél, és Is­ten erőt­len­sé­ge erő­sebb az em­be­rek­nél." (1Kor 1, 23-24)

 Tagadd meg önmagad, ha az Istenhez való szereteted nagyobb a magadénál, akkor ha viselni is kell ezt a feszület szégyenét, ami nem a te bűneidből fakadó szégyen, de elveszítve önmagad bűnös életét , azt megmented az örök életre. " Mert aki meg akar­ja tar­ta­ni a maga éle­tét, el­vesz­ti azt, aki pe­dig el­vesz­ti az éle­tét énér­tem, az meg­tart­ja azt.". Ez már a mai üzenet, aminek semmi köze ahhoz amit akkor mondott Jézus mindenkinek a keresztről. Persze, hogy időtlenségben nagy kijelentés számunkra is, de semmi köze a feszülethez, pláne a kereszthez. Az új ember aki Isten kegyelméből a kiválasztottak örömére, Krisztusban van, annak semmi ilyenről nem kell aggodalmaskodnia már, hiszen Isten megtette helyettünk is mindazt ami számunkra lehetetlen volt, és itt van minden megoldás, "Ki vádolja Isten választottait? Isten, aki megigazít." (Róm 8, 33). 

Azok mentségére és örömére szolgál az alábbi igerész két fordításban, akik tényleg szabadok minden emberi bölcsességtől, és azok akik viselik Krisztus szégyenét és üldöztetését, nem érzik azt nyomorúságnak, hanem inkább örömnek a Szent Szellemben.

 " Eze­ket hir­det­jük is, de nem oly be­szé­dek­kel, me­lyek­re em­be­ri böl­cses­ség ta­nít, ha­nem ame­lyek­re a Szent­lé­lek ta­nít, lel­ki­ek­hez lel­ki­e­ket szab­va. A nem lel­ki em­ber pe­dig nem fo­gad­ja el az Is­ten Lel­ké­nek dol­ga­it, mert bo­lond­sá­gok neki, nem ké­pes meg­ér­te­ni sem, mi­vel azt lel­ki mó­don kell meg­ítél­ni. A lel­ki em­ber azon­ban min­dent meg­ítél, de őt sen­ki sem ítél­he­ti meg." (1Kor 2, 13-14). Csia Lajos fordításában pedig így hangzik. "Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből kiáramló szellemet, hogy tudjuk azt, amivel Isten kegyelme ajándékozott meg bennünket. Amit szólunk is, nem emberi bölcsesség tanította szavakkal szóljuk, szellemi dolgokkal mérve össze a szellemi dolgokat. Lelki ember nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, hiszen ostobaság neki. Nem is ismerheti meg, mert szellemileg vizsgálhatók meg. A szellemi ember mindent megvizsgál, ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik. Hát ugyan ki ismerte meg úgy az Úr gondolkodását, hogy taníthatná őt? Bennünk azonban az Úr gondolkodása van."

 Ez a rövid mondanivalója a kereszt fogalmának, de pontosabb a feszület valósága, mert ott a golgotán dőlt el a mi jövőnk, az nem egy fogalom hanem valóság.