Gátfutás az evangéliumért.

 Gátfutás az evangéliumért.

" Egyebekben imádkozzatok értünk testvérek, hogy az Úr igéje fusson és megdicsőüljön, mint nálatok is és hogy a helytelen és rossz emberek közül kiragadjon bennünket az Úr, mert nem mindenkié a hit. Hű az Úr, aki titeket meg fog szilárdítani és a rossztól megőriz. Rátok nézve az Úrból azt a bizalmat merítettük, hogy amit parancsolunk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. Az Úr pedig egyengetni fogja szíveteket Isten szeretésére és a Krisztus mellett való állhatatosságra.( 2. Thesszalonika 3. - 1..5).

 Mondhatnánk, hogy sajnos, de nem mondjuk, mert az utolsó időkben a hit és a szeretet és az állhatatosság Krisztus mellet elenyésző a tömegek számához képest, ami kb. két és fél milliárd keresztényt jelent, ezt előre megmondta az Úr és apostolai, evangélistái. Ennek így kellett történnie. Senki semmit nem tehet jóvá, nem lehet ezen változtatni. A modern kortársak a ravasz tévtanítások és a hitetlenség fajulása a keresztények között megtette hatását. Elhagyták az apostolok tanítását, főleg ami a gyülekezetekre vonatkozik. Már olyan hangok is elterjedtek, hogy Pál apostol antikrisztus. Fogalmuk sincs arról mit beszélnek, sem arról ki az antikrisztus. Elhagyták a keresztények az alapvető apostoli tanításokat. Nem engedelmeskednek nekik, hiszen azok nem tanácsok hanem parancsolatok. Nehéz megtartani azt ami ellenkezik az egóval a régi természettel. Ha az ész és a tudat megismer egy és más parancsolatot, és cselekvésre és követésre nem hajlandók nemes egyszerűséggel, akkor kimagyarázzák magukat mit miért tesznek úgy ahogy tesznek. Például: ' Mert mind­nyá­jan pró­fé­tál­hat­tok egyen­ként, hogy min­den­ki ta­nul­jon, és min­den­ki bá­to­rí­tást nyer­jen. A pró­fé­ta­lel­kek pe­dig en­ged­nek a pró­fé­ták­nak. Mert Is­ten nem a zűr­za­var­nak, ha­nem a bé­kes­ség­nek Is­te­ne. Mint ahogy a szen­tek min­den gyü­le­ke­ze­té­ben, úgy ná­la­tok is az asszo­nyok hall­gas­sa­nak a gyü­le­ke­zet­ben, mert nincs meg­en­ged­ve ne­kik, hogy szól­ja­nak, ha­nem en­ge­del­mes­ked­je­nek, ahogy a tör­vény is mond­ja. Ha pe­dig ta­nul­ni akar­nak, kér­dez­zék meg ott­hon a fér­jü­ket, mert il­let­len do­log az asszony­nak szól­ni a gyü­le­ke­zet­ben. Va­jon tő­le­tek in­dult ki Is­ten be­szé­de, vagy egye­dül hoz­zá­tok ju­tott el? Ha va­la­ki azt gon­dol­ja, hogy ő pró­fé­ta vagy lel­ki aján­dék ré­sze­se, ve­gye eszé­be, hogy ami­ket nek­tek írok, azok az Úr ren­de­le­tei. És ha va­la­ki ezt nem is­me­ri el, azt sem fog­ják el­is­mer­ni. (1Kor 14, 31-37).

 Nahát ez az egyik dolog amit nem tartanak be főleg a protestáns táborát gyarapító gyülekezetek, még hozzátéve, hogy legyen ez a gondolat alátámasztva, " A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben". (1Tim 2, 12).

Ez az engedetlenség már olyan kereteket öltött, hogy ebből már menekülni kell, nem igazgatni vagy javítgatni, foltozgatni, ezeket a dolgokat vagy elveti az ember vagy meghunyászkodva elfogadja a kifogásokat. A tünetek felszínes gyógyítása semmi eredményt nem hoz. 

Az apostol arra célzott ebben az első ige versben, hogy a thesszalonikai gyülekezet, akik hűek voltak Pálhoz, imádkozzanak azért, hogy a rossz és helytelen, vagy rossz és helytelen nézetekkel rendelkező társaságból keveredjenek ki, mert ez a kapcsolat nem segíti elő az ige az evangélium tiszta tanításának terjedését. Nagyon fontos ma is, aki Istent szolgálja szóval vagy tettel, ne legyen a tévtanításokat jutalmazó gyülekezetek tagja. Vagyis a táborból menjen ki oda ahol Krisztust megfeszítették. Ma ez már így néz ki. De a fenti idézet az asszonyokról csak egy csepp a tengerben. Itt is és másut is az engedelmességet veszi fontosnak az Úr és az általa választott apostolok tanításai is erről szólnak. De aki nem ismeri el ezt a tanítást, hát nem, nem a mi dolgunk, hogy elítéljük a kívülállókat. Már ha a táboron kívül vagytok, akkor ezt mondja az Úr, " Azért men­je­tek ki kö­zü­lük, és sza­kad­ja­tok el tő­lük – azt mond­ja az Úr –, és tisz­tá­ta­lant ne érint­se­tek, és én ma­gam­hoz fo­gad­lak ti­te­ket, Atyá­tok le­szek, ti pe­dig fi­a­im­má és le­á­nya­im­má lesz­tek – azt mond­ja a min­den­ha­tó Úr". (2Kor 6, 17). Ezekután lehet igazán azt mondani, hogy szoros kapcsolatban vagyunk az Úrral, mert engedelmesek vagyunk a hívásának.

 Ezt az igét kiforgatják a tisztátalan emberek, vagyis hamisan magyarázzák, aminek a hátterében a gonosz rejtőzik, vagy a tudatlanság ami nem tesz jót az ügynek, ezt is felhasználja a gonosz a saját céljaira. 

 De sok szó mint száz, az engedelmesség a fontos és nem az áldozat képesség a fontosabb, mindent megelőz a parancsolatok megtartása, ha gyengeségben is elfogadjuk Krisztus és apostolai tanításait, parancsolatait, akkor bízzunk abban, hogy Krisztus megtanít szeretni az Ő igazságában. "Az Úr pedig egyengetni fogja szíveteket Isten szeretésére és a Krisztus mellett való állhatatosságra". Hagyjuk rá a vezetést az életünkben. Ne a nagy faltól réműljünk meg, ami egy nagy akadálynak tűnik, minden város falán van kijárat, egy ajtó mindazok számára akik ki akarnak menni a táboron kívülre, nem csak szellemileg hanem testileg is. Hogy hova? - hát oda ahová az Úr vezet. 

 Szabaduljunk meg a minket gátló visszahúzó akadályoktól. Fussuk le az előre Istentől meghatározott utat, ha sok a gát is előttünk, ugorjuk át azzal a meggyőződéssel , hogy Isten ebben segít.

Az engedelmesség gyümölcse.

 Az engedelmesség gyümölcse.

"... a Szent Szellem, akit Isten adott azoknak, akik engedelmeskednek neki." (ApCsel 5, 32)

‭‭ "Aki engem nem szeret, igéimet sem őrzi meg. Az az ige pedig, melyet hallotok, nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem, Atyámé. Ezeket beszéltem nektek, amíg veletek voltam. A Bátorító azonban, a Szent Szellem, akit az Atya nevemben küldeni fog, mindenre meg fog tanítani titeket, s mindenre emlékeztetni fog, amit mondottam nektek. Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, és el ne csüggedjen. (János 4,- 24..27).

 Lehet e szeretni vagy nem szeretni azt akiről nem is tudjuk, hogy létezik? Előbb hinni kell, hogy Isten van. Mielőtt ezt a gondolatot elemeznénk, meg kell jegyezni, hogy Jézus itt a tanítványoknak szólt akik vele jártak. Ők ismerték mert látták és hallgatták szavait, de sokszor nem értették meg. Azért mondja az Úr, hogy az igét amit hallottak ha nem is értették de megőrizték szívükben, mert azok az igék az Atyától vannak, tehát Isten szavai. Következés képen tudjuk, hogy a tanítványai szerették őt, még talán iskarióti Júdás is a maga módján szerette, hiszen tudjuk, hogy ő mindenhová követte az Urat. De benne megnyilvánult a pénz szeretete, csókkal árulta el Jézust a tanítóját az ellenségnek harminc ezüstpénzért. Ebből kifolyólag láthatjuk meg, hogy Júdás hasznot húzott Jézus szeretetéből. Azért is mondhatjuk, hogy nem hitte el, hogy az ige amit Jézus mondott Istentől származnak. Akárhogy is szemléljük Júdás viszonyát Jézushoz, a végeredmény az, hogy az apostolságát nem érvényesítette, nem őrizte meg, névlegesen volt apostol, Jézus által volt kihívva erre a tevékenységre, de megfosztotta magát ettől, mert igazából anyagias volt és az is maradt. Ez vonatkoztatható a névleges keresztényekre is, nominális kereszténységnek is nevezik azt a rendszert, ami Krisztus zászlaja alatt de nem hatalma alatt él és cselekszik. Ebből nagy tanulságot vonhatunk le. A kiválasztás Istentől még nem jelenti azt, hogy annak meg is felel az ember. Hibázott az Úr, hogy Júdást választotta egyik apostolául? Gondolom, hogy nem. Így teljesedett be a prófécia amit előre megírtak a próféták. " Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki így szólt: És vették a harminc ezüstpénzt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek,.." (Mt 27, 9). Ez ugyanúgy vonatkozik a mai Istent szolgáló emberekhez, akik közel vannak Isten a mennyek országához. Nincs kizárva a lehetősége, hogy csak kihasználják helyzetüket és nem szeretik az Urat úgy, hogy megtartják parancsolatait. A megtartás és engedelmesség mindenek előtt a szeretetből fakad. 

 Ma már másképp áll a dolog, hiszen a Szent Szellem a Bátorító válassza ki Isten szolgáit a fiúság jegyében. A megosztott lángnyelvek erre utalnak, amit pünkösd napján kiöntötte nagy zúgással az Isten a Szellemét, külön külön megjelölve az embereket egy és ugyanaz a Szellem megosztva a választottak közt. " Ami­kor el­jött a pün­kösd nap­ja, mind­nyá­jan egy he­lyen vol­tak együtt, és az ég­ből hir­te­len nagy zú­gás tá­madt, mint a se­be­sen zúgó szél zen­dü­lé­se, és be­töl­töt­te az egész há­zat, ahol ül­tek. Majd láng­nyelv­hez ha­son­lók je­len­tek meg előt­tük, ame­lyek el­kü­lö­nül­tek, és mind­egyi­kük­re le­száll­tak. Ők pe­dig mind­nyá­jan meg­tel­tek Szent­lé­lek­kel, és kü­lön­fé­le nyel­ve­ken kezd­tek be­szél­ni, amint a Lé­lek adta ne­kik, hogy szól­ja­nak". (ApCsel 2, 1-3). Erről beszélt Jézus Nikodémussal az éj leple alatt titokban, hogy fentről kell születni. " ...Bi­zony, bi­zony mon­dom ne­ked, ha va­la­ki nem szü­le­tik víz­től és Lé­lek­től (Szellemtől), nem me­het be az Is­ten or­szá­gá­ba. Ami test­től szü­le­tett, test az, és ami Lé­lek­től szü­le­tett, lé­lek az. (Jn 3, 5)…..A szél arra fúj, amer­re akar, és hal­lod a zú­gá­sát, de nem tu­dod, hon­nan jön, és hova megy. Így van min­den­ki, aki Lé­lek­től szü­le­tett". (Jn 3). Ki tudja megmondani azt, mikor és hogyan született ujjá? Nem a nyelveken szólás az egyéb a szentírással ellentétes megnyilvánulások bizonyítják az újjászületés tényét. De hát mi ha nem ez? Bizony ma már nem ismétlődhet meg ez az aktus, hanem amit Jézus mondott Nikodémusnak " ...de nem tu­dod, hon­nan jön, és hova megy. Így van min­den­ki, aki Lé­lek­től szü­le­tett".

 Te tudod testvér? - akkor te különb vagy másoktól akik azt nem tudják. De egyet tudhatunk, hogy biztos a víz és a szellem az ami ezt létrehozta. A víz az ige, tehát Isten igéje amit őrzünk, de ahhoz, hogy új életünk és természetünk legyen, ahhoz Isten Szelleme szükséges. Sokan akik Krisztus nevét vallják, ami nagyon dicséretes, de nem élték át az újjászületést, azok még a régi ádámi természete szerint élnek és szolgálnak. Hiába minden ha nem szereti az Urat, az nem tartja be a parancsolatait sem, mert nem is tudja. Legalábbis nem őrzi azt. Nem az áldozat a fontos, hanem az engedelmesség. De idézzük Jézus szavait. " Ha az én pa­ran­cso­la­ta­i­mat meg­tart­já­tok, meg­ma­rad­tok az én sze­re­te­tem­ben, amint én is meg­tar­tot­tam az én Atyám pa­ran­cso­la­ta­it, és meg­ma­ra­dok az ő sze­re­te­té­ben. Eze­ket mond­tam nek­tek, hogy az örö­möm ben­ne­tek le­gyen, és a ti örö­mö­tök be­tel­jék. Ez az én pa­ran­cso­la­tom, hogy úgy sze­res­sé­tek egy­mást, aho­gyan én sze­ret­te­lek ti­te­ket." (Jn 15, 10-11). Ebben van meg minden, amit Isten ránk ruházott a Szent Szellem által. A békesség amit az Úr ad, az nem a világ békének a reménye, hanem a Szent Szellemben nyugvó szellemünk, annak aki fentről Istentől született az ige és a szellem által. Nem csak az ige, hanem a szellem által. 

 Visszatérve a kezdő igéhez még annyit fűznék hozzá, hogy az igazságot megismerni csakis a Szellem által lehet, erről beszélt Jézus a tanítványainak. Tanulni, megismerni és engedelmeskedni Isten igéjének. Könnyű azoknak akik az Úrhoz mentek segítségért, a bűn terhét leveszi a vállukról, és Krisztus igáját hordozzák, de csak akkor könnyű ha az Ő szellemében maradunk. Aki őszintén szereti az Urat, az megkap mindent amit ígér az Úr az őt szeretőknek.

Ne áltassuk magunkat, Istent nem lehet becsmérelni.

 Ne áltassuk magunkat, Istent nem lehet becsmérelni. 

 „Az efézusi eklézsia angyalának írd meg: Ezt mondja az, aki a hét csillagot jobbjában tartja, aki a hét arany mécsláb (lámpatartó vagy gyertyatartó) között jár. Ismerem tetteidet, fáradozásodat, állhatatosságodat, és hogy nem vagy képes hordozni a gonoszokat, hogy megkísértetted azokat, akik magukat apostoloknak mondják, noha nem azok, és hazugoknak találtad őket. Állhatatos vagy, terhet hordoztál nevemért, és nem fáradtál bele…... Az azonban megvan nálad, hogy gyűlölöd a Nikolaiták tetteit, melyeket én is gyűlölök. (Jelenések 2,-1.2.3.6). Csia Lajos fordításában.

 Ezekben a rövid cikkekben, amit naponta közzéteszek, nem terjedhetnek ki a gondolataim a teljesség igényeinek a kielégítésére. Csakis olyan részeket választok amire a mondanivalóm fókuszál. Ebben is látszólag arról fogok írni, hogy az első apostoli gyülekezetekben mennyire érzékenyen hatottak a hamis nézetek és hamis testvérek cselekedetei, és önkényeskedéseik, hogy ez teher volt a gyülekezet számára amit nem akartak hordani és megtűrni maguk között. Krisztus nevéhez hűek voltak, tehát nem vállaltak közösséget azokkal akik apostoloknak tartották magukat de cselekedeteik tiltottak voltak. A Szent Szellem és az igét birtokló efézusiak megtudták ismerni és felfedni a hazugságot. Attól függetlenül, hogy az ő szeretetük is hanyatlóban volt már, ezt az Úr meg is említette, de igazság ismeretük Isten Szellemében megtartott, ami az állhatatosságot eredményezte. Igazából nem tűrték meg a nikolaiták cselekedeteit és úgy látszik megkísértették őket, (ami megengedett most is, de kevesen alkalmazzák), hogy bebizonyosodjon felőlük, hogy nem azok akiknek tartják magukat.

 "Ezek a Nikolaiták hívőknek tartották magukat, mindazonáltal Isten igéje által tiltott dolgokat cselekedtek, amiket az Úr gyűlölt. Említésre méltó, hogy az Efézusiak nem a nikolaitákat gyűlölték, hanem az ő cselekedeteiket, amelyek nem Isten akarata szerint valók voltak." ( idézet a wikipédiából).

Ez teljesen egybeesik Krisztus szellemével, hiszen Jézus sem tűrte és ma sem tűri a gonoszságot, hamisságot és nem tanúsított a hamis próféták és testvérek iránt kegyelmet. Ez mind azokra vonatkozik akik Krisztusinak vallják magukat, de cselekedeteik utálatosak Isten szemébe, ezeket gyűlölték az efézusiak és az Úr Jézus is. A kegyelem Istentől azokra terjed ki, akik Istent magasztalják és maguk szemében kicsinyek maradnak. Akik bűnösnek vallják magukat Isten szentsége láttára és ennek a hozama, hogy Isten kedvébe igyekszik járni és cselekedetei öszhangban vannak a hitével. Talán ezt kell most idéznem, ami oly hangzatosan fejezi ki az alázatosság szellemét, ami nagy, Istentől kapott kegyelem azok számára akik látják Krisztusban a hatalmas Istent nem csak egy hibátlan tökéletes embert. Ahogyan Bemerítő János meglátta Isten Bárányát, mély alázattal viszonyult hozzá. Magáról csak annyit mondott: "Pusztában kiáltozónak szava vagyok én – felelte. Tegyétek egyenessé az Úrnak útját, mint Ézsaiás, a próféta megmondta." A küldöttek a farizeusok közül valók voltak. Aztán megkérdezték: "Miért merítesz be, ha sem a Krisztus nem vagy, sem Illés, sem a próféta?" János így felelt: "Én vízbe merítek, köztetek áll azonban valaki, akit nem ismertek, aki utánam jõ, kinek még a saruja szíját megoldani sem vagyok én méltó." (Jn 1, 23-27).

 A keresztények sokszor megtűrik közegükben a gonoszságot, mert úgy voltak tanítva hitvány tanításokkal, hogy tűrjék el a gonoszokat és hamis testvéreket, mert Isten kegyelmes mindenkihez és szeret mindenkit és türelemre int. Igaz is lenne ha ezeket a szavakat nem a gyülekezetre alkalmaznánk. De ez nem így van Isten gyülekezetében. "Mert hát so­kan di­cse­ked­nek test sze­rint, így én is di­csek­szem. Hi­szen ti oko­sak lé­vén szí­ve­sen el­tű­ri­tek az esz­te­le­ne­ket. Mert el­tű­ri­tek, ha va­la­ki le­igáz ti­te­ket, ha va­la­ki ki­foszt, ha va­la­ki ki­hasz­nál, ha va­la­ki ha­tal­mas­ko­dik raj­ta­tok, ha va­la­ki ar­cul üt ti­te­ket." (2Kor 11, 18-21). Bizony, hogy a világban ez megtörténhet, hogy leigáznak, de a Gyülekezetben nincsenek Istentől hatalommal felruházott testvérek. Mindenki testvér és egyenrangú de különböző szellemi ajándékokkal megáldva. A korinthusi levélben Pál apostol ír ezekről a dolgokról. Péter apostol is ír ezekről, figyelmeztetve mindarra ami majd el fog következni, ami már be is következett. "De voltak hamis próféták is a nép között, ( Izraelben) ahogyan köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és megtagadva az Urat, aki megváltotta őket, magukra gyors pusztulást hoznak". (2Pt 2, 1). A szellemi paráznaság megbocsáthatatlan. Isten nem tudja megújítani azt aki más úrnak szolgál, azt akit ige fürdőjével megmosott, az pedig visszatér a bűneibe. Péter így írja teljes joggal. " Mert ha az Úrnak és az Üdvö­zí­tő Jé­zus Krisz­tus­nak meg­is­me­ré­se ál­tal a vi­lág för­tel­me­i­től egy­szer már meg­sza­ba­dul­tak, de ezek­be is­mét be­le­ke­ve­red­ve ve­re­sé­get szen­ved­nek, utol­só ál­la­po­tuk rosszabb lesz az el­ső­nél." (2Pt 2, 22). Bizony ez a vereség végzetes, ez nem az emberi test bűne, amin könnyen lehetne változtatni, hanem a szelleme halott és az is volt, mert igazán csak a testét mosta meg az ige, de természete nem változott, ahogy azt tovább elolvashatjuk ebben a részben. Nem született újjá a belső szellemi ember. 

 "Most te­hát azt írom nek­tek, hogy ne tart­sa­tok kap­cso­la­tot az­zal, akit test­vér­nek ne­vez­nek, de pa­ráz­na vagy kap­zsi vagy bál­vány­imá­dó vagy szit­ko­zó­dó vagy ré­sze­ges vagy rab­ló. Az ilyen­nel még együtt se egye­tek.

Mert mi kö­zöm ah­hoz, hogy a kí­vül lé­vők fe­lett ítél­kez­zem? Nem­de ti is a be­lül le­vők fe­lett ítél­kez­tek? A kí­vül lé­vő­ket pe­dig majd Is­ten íté­li meg. Ves­sé­tek ki azért a go­noszt ma­ga­tok kö­zül!" (1Kor 5, 11-12). 

 Ezt már a keresztény gyülekezetek nem praktizálják nem is tudják úgy ahogy az Atya szelleme ezt megkívánja. Ha meg is teszik, az a gyanúm, hogy nem az Atya szellemével teszik. De biztos lehet kivétel is. Az Atya szellemére utaltam nem véletlenül, ebben belefoglaltatik minden atyai együttérzés és fenyítés és komoly Istenhez való kötődés a gyűlekezet többsége vagy inkább szellemi vénei függése a Gyülekezet fejétől, Krisztustól. De sajnos járatlanság jellemzi ebben a kérdésben a keresztényeket, ugyanis szemmel láthatóan megtűrik a gonoszt, de ezt nem ismerik fel se be. Nem is ismerhetik, mert most az utolsó időkben élünk, ránk egész másat alkalmaz Isten, ez a laodiceai gyülekezet üzenete érvényes és hatályos a végső időben.

Aki a hamisságot szereti, az vak és nem látta Istent.

 Aki a hamisságot szereti, az vak és nem látta Istent.

"Mert amely ál­la­tok vé­rét a fő­pap be­vi­szi a szen­tély­be a bű­nért, azok­nak tes­tét meg­ége­tik a tá­bo­ron kí­vül. Ezért Jé­zus is, hogy meg­szen­tel­je tu­laj­don vére ál­tal a né­pet, a ka­pun kí­vül szen­ve­dett. Men­jünk ki te­hát hoz­zá a tá­bo­ron kí­vül, az ő gya­lá­za­tát hor­doz­va. Mert nincs itt ma­ra­dan­dó vá­ro­sunk, ha­nem a jö­ven­dőt ke­res­sük". (Zsid 13, 11-13). 

 Mit jelenthet a mai hívő számára a tábor a város és kapuja? A zsidókhoz írt levélben kijelentett ige, nyomon követhető a Mózes törvénye szerint az égőáldozat a bűnért, ez ismeretes volt a zsidók számára. "A bika húsát, bőrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül. Bűnért való áldozat az." (2Móz 29, 14).

 Bizony ez Krisztus eljövendő szenvedését és gyalázatát vetítette előre a hívő zsidó izraelita számára, ha tökéletesen nem is értette, de a szent törvény alatt lévők kötelessége volt ezt az áldozatot meghozni a nép bűneiért a nép szeme láttára a táboron kívül. Mindazok akik ezt szemmel akarták követni, azok kimentek a város kapuján a táboron kívülre, hogy lássák, hogyan emészti meg a tűz a bűneiket. Tudjuk, hogy ezek az áldozatok nem elégítették ki Istent, mert újból és újból kellett elvégezniük, mert a nép továbbra is vétkezett. Ez az égő áldozat nem tisztította meg a lelkiismeretét annak sem aki tényleg hitte, hogy bűnei megbocsáttattak." Mert ha a ba­kok és bi­kák vére meg a te­hén ham­va a tisz­tá­ta­la­nok­ra hint­ve meg­szen­tel a test tisz­ta­sá­gá­ra, mennyi­vel in­kább Krisz­tus vére, aki az örök­ké­va­ló Lé­lek ál­tal ön­ma­gát ál­doz­ta fel szep­lő­te­le­nül Is­ten­nek, meg­tisz­tít­ja lel­ki­is­me­re­te­te­ket a holt cse­le­ke­de­tek­től, hogy az élő Is­ten­nek szol­gál­ja­tok". (Zsid 9, 13).

 Egy rövid általános bevezetőt követően rátérünk arra ami a mai állapotokra jellemzők és a témánk gerince. 

 Az ember természetének megfelelően építkezik, házakat városokat alapít és társadalmakat szervez. Az ügyesebbek akik kimagasló tehetséggel rendelkeznek a szociális a humán erőforrás menedzsment terén, képesek, vagyis megszerveznek egy rendszert vagy egy hierarchikus rendet, felállítják a saját katekizmusa alapjait, dogmatikus rendszerét, amit a csírájában nem fedezték fel a hívők a kezdet kezdetén, akkor még nem keresztények hanem krisztusiak, vagyis Krisztus követői voltak. Azért nevezték őket így, mert amire Krisztus képes volt és csinált itt a földön, ők folytatták ugyanúgy egy ideig. Mert Krisztus szellemével személyesen velük volt és mai is velük van. Ezek a csodás jelek szükségesek voltak abban az időben, ma erre nincs szükség mert megnövekedett a tudás. De az első szeretet kezdett hidegülni, a Krisztus követői belefáradtak az üldöztetés kínjai miatt, és kompromisszumot kötöttek a világ uraival az akkor római császár Konstantin személyével, aki megváltoztatta viszonyát a Krisztushoz hű követőit, de ezt megtalálhatja az olvasó az interneten a Wikipédiában is. 

 Ez a mustármag ami el volt vetve i.sz. után a negyedik században, tudatosan nem közlöm az évszámot, mert nem az első zsinattól veszi kezdetét a fals kereszténység, ami 325- ben volt összehívva az első zsinat jegyében, szégyenletes módon Konstantin császár által, az csak a beiktatása volt vagyis új irányelvek létrehozása, ami a hierarchikus rendszert állította fel. Már addig létre jött az a hatalmi vágyakozás amit Konstantin azonnal irányítása alá vett. Az ókori írásokban se az apokrif írásokban sem találkozunk pápasággal, vagyis egy ember által vezérelt közösséggel, ahol az ember veszi át a hatalmat vagyis Isten a háttérbe szorul és ember veszi kezdetét minden dolognak Isten nevében. Péter apostol nem volt pápa. Ezt a rendszert nem Isten alkotta az újszövetségben ami a mai napig tart és fejlődik. Az ószövetségben az autokrata irányítás megtalálható, és ha a nép hallgatott Isten szavára akkor ez nem emberi diktatúra hanem Istentől felhatalmazott vezetők, királyok, hadvezérek és papok voltak akik mindig Istenhez fordultak tanácsért. De a vezetői képességekkel rendelkező ember a maga kezébe veheti a kezdeményezéseket. Isten és ember között, e kettő között a diktatúra vagy más néven autokrácia és a teokrácia különbsége olyan nagy, ami az első csirájában nem tűnik fel általában, hogy az teljes mértékben ellenkező tendenciákkal rendelkezik, aminek a végei teljesen másak. Az ember irányítása alatt a sátánt értjük, ahogy ezt Tírusz fejedelem személyében látjuk. " Em­ber­nek fia! Ezt mondd Tí­rusz fe­je­del­mé­nek: Így szól az én Uram, az ÚR: „Mi­vel föl­fu­val­ko­dott a szí­ved, és azt mond­tad: Is­ten va­gyok én, Is­ten szé­ké­ben ülök a ten­ger szí­vé­ben, hol­ott te csak em­ber vagy és nem Is­ten, még­is olyan­ná tet­ted szí­ve­det, ami­lyen Is­ten szí­ve, (Ez 28). A sátán a hatalma az erre kiválasztott emberek által érvényesűl, mert sátán megragadja az alkalmat, hogy kezébe vegye a fonalat a hitetlenség és állhatatlanság Isten igéje iránti emberek által közvetetten.

 Csak a megértés kedvéért elevenítsük fel Krisztus találkozását a sátánnal a pusztában. Három kísértésnek volt kitéve, de Ő hű maradt Istenhez, Isten igéjével érvelt " meg van írva". De az ember akiben elhidegül a szeretet Isten iránt, nem állja ki a próbát és elfogadja a sátán ajánlatait. Ami kecsegtető és édes mint a méz, a mérget megissza a borral együtt ami a téves és fals örömet és gazdagságot hoz. Júdás Iskariot esetében a gyors halál volt a végzete. A mai "egyházak" nagy vagyonnal rendelkeznek, ez nem nyilvános a tömeg mit sem sejt róla milyen céljai vannak az úgynevezett egyházaknak. Egyszóval náluk van a pénzesláda. Ezeket keresztény egyházaknak nevezik, és igazuk is van, mert ők keresztények. Ezek a templomok, imaházak, gyülekezeti házak kisebb nagyobb pompával felépített városok vagy táborok, ezek keresztény vallásúak, így ismerik a világban a muszlimok is őket. Egy jó keresztény is keresztény és egy rossz bálványimádó, parázna is keresztény. Komment nélkül.

 A szentírás szerint, minden helyi település ami fallal van körülvéve vagy körbeépítve az védett város. Jeruzsálem kőfalai is ezt a várost jelképezi, amit Nehémiás újra felépített, lásd Nehémiás könyvében. De az idők során úgy Jeruzsálem kőfalai úgy a gyülekezet falai le lettek rombolva, és védtelenek lettek a külső ellenségtől nem véletlenűl. Ezek helyére városok épültek és számos idegen népek lettek a lakói. A farizeusok a szinedrium volt a vallási hatalom akkor amikor Jézus felment Jeruzsálembe. Ott lett megalázva mindazért mert a kimondott igazsága ellensodrásba került az akkori "menstram", vagyis a sátán tanításával. Mert ahogy Jézus mondta a farizeusoknak meg a többi vallásos vezetőknek, hogy "ti az ördög fiai vagytok". Jézust meghurcolták, csakis azért az egyszerű oknál fogva, mert nem volt hajlandó meghunyászkodni és felfedte hazugságaikat. A mai keresztény tanítók a hangsúlyt inkább a kegyelemre és Isten szeretetére teszik, nem hangoztatják nyomatékosan, hogy az igazság ismerete és hirdetése az a legfontosabb dolog teljes szeretettel és kegyelemmel nem utolsósorban utálattal a bűn iránt. Ez is motiválhatja a hallgatót, de ez csak feltételezés, mert csakis a Szent Szellem tudja megérinteni a lelkét és valójában megsérteni önérzetét az ige hallatára, hogy az elvérezzen, persze pozitív eredménnyel. A Szent Szellem dolga a gyülekezetben Isten akaratát megismertetni, hogy a világ is megismerje általuk Isten mélységeit, ami nem más mint a bűn leleplezése és ez által a lelkiismeret pálfordulása, ha Isten is úgy akarja. Ez nem az emberi buzgóság vagy tudás eredménye, hanem azon a helyen a táboron kívüli helye ahol Krisztus is szenvedett, amit fenti idézetekben olvastuk , a táboron kívül, ahol a társadalomból kiközösített vagy kilépett lélek élesben látja Krisztus szenvedését a feszületen, látja rajta nem csak a világ bűnét hanem látja a sajátját is rajta, amiért szenvednie kellett egy ártatlan, bűn nélküli áldozatnak. 

 Minden gondolatunk és cselekedeteik ebben a szellemben fogant meg. Másat Isten nem ismer el, hiszen az egyetlen elsőszülött Fiát szegezték a fához. Ez mutatja meg minden ember gyarlóságát, azokét is akik meg sem születtek még. A város zajától távol ott a golgotán hangzottak el Jézus szavai, amit a város népe a tömeg nem hallhatott meg. Csakis a táboron kívüli halálos csendben hallod meg Isten szavát, aki azt mondta egy szóval felkíáltva "Elvégeztetett". A te az én és a világ bűne súlya alatt halt meg a bűntelen, megváltva bűneinket, a táboron a vallási ördögi hatalom és gonoszság minden édes és keserű formájában üldöztetett igaz Ember. Tehát így szól az írás: " Men­jünk ki te­hát hoz­zá a tá­bo­ron kí­vül, az ő gya­lá­za­tát hor­doz­va. Mert nincs itt ma­ra­dan­dó vá­ro­sunk, ha­nem a jö­ven­dőt ke­res­sük".

Az Isten szelleme lakozik bennetek.

 Az Isten szelleme lakozik bennetek.

"Ha pedig annak Szelleme, aki Jézust a halottak közül feltámasztotta bennetek lakik, az, aki a Krisztus Jézust a halottak közül feltámasztotta, a bennetek lakó Szellem által a ti halandó testeteket is meg fogja eleveníteni. ( Róma 8,-11).

 Felfoghatatlan a hús a testi ember számára az a tény, hogy Isten Szelleme lakhat egy emberben. Az igaz, hogy azok akik elfogadták Isten Fia áldozatát a bűnért, akiket Isten gyermekévé fogad, azok sem tudják azt felfogni, csakis a hit által lesznek megbizonyosúlva, hogy Isten Szelleme lakik bennük. Ha Isten Szelleme egy érzés vagy egy anyag lenne, akkor egy ember sem tudná azt befogadni, mert elpusztulna azonnal. Isten Szelleme a Bibliában a helyzetnek megfelelően van kijelentve, a megkülönböztetés kedvéért néha Szent Szellemnek, Krisztus Szellemének vagy Bátorítónak a fordításoktól függően, Szentléleknek is nevezik de egy Istenről van szó. A szellem fúj mint a szél, nem tudjuk, hogy honnan hová, mettől meddig fúj. "A Szellem odafúj, ahová akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jő és hová megy: Így van mindenkivel, aki Szellemtől született.” (János 3,-8). Nem tudjuk, hiszen az emberi hús, test korlátozott. Még a végtelen űrnek is határait keresi, mert az emberi hús a testi gondolkodás időben él, ahol van kezdet és vég, tehát kezdetekben és végletekben tudja vagy igyekszik mindent kutatni vagy megmagyarázni. 

 Isten kegyelme, Krisztus emberi származásával jelenik meg. Az Ember aki Isten Szellemével teljes, Jézus Krisztus a Megváltó emberi testben lakó Isten. Isten aki megteremtette az időt az anyagot a világot a Földet és mindet ami benne van, eljött ember formájában ebbe az általa teremtett világba. "Én va­gyok az Alfa és az Ómega (a kez­det és a vég), ezt mond­ja az Úr, az Is­ten, aki van, aki volt, és aki el­jö­ven­dő, a Min­den­ha­tó". (Jel 1)", mondja magáról a feltámadt Jézus. ‭‭Jelenések‬ ‭22:13 is megismétli ezt‬: "Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.".

 Tehát ebből az következik, hogy Isten emberi kezdete és vége Jézusban már beteljesedett. Itt született testben és itt is halt meg testben. De az örök Istensége nem születhetett sem halhatott meg, mert Isten szelleme lakott benne aki feltámasztotta új halhatatlan testében. Ez a tény ami a hitnek alapvető igazsága, hogy Krisztus Isten Fia mindig is volt Isten kebelében mint Fiú, akit a magyar fordítás Igének nevez. Isten nem halt meg a golgotai feszületen, csakis a Jézus teste, ami hasonló az emberi testhez gyengeségével együtt, de szelleme Isten ereje ami mindent felülmúló erő, az a Szellem aki egy szavával megteremtette e világot, az feltudtta támasztani a halálból Krisztust is. Fel tudja támasztani mindazokat is akiben Isten szelleme lakik, az első testi feltámadáskor, amikor Krisztus eljön az övéiért a fellegekben. Mert mindenki aki Krisztusban halt meg, feltámad testében de már az új tökéletes testben ami hasonlatos Krisztus dicső testéhez. Ez az a fordulat ami visszafelé hat és épít." Mint ahogy ugyanis Ádámban mindnyájan együtt halnak meg, úgy a Krisztusban mindannyian együtt elevenednek majd meg. Ki-ki azonban a maga rendjében: zsenge a Krisztus, azután a Krisztuséi, mikor megérkezik, ..( 1 Kor. 15). Az első korinthusiakhoz intézet levelében a 15. részben ír Pál apostol, jó lenne elolvasni.

 Tehát a Szent Szellem vagy más magyar fordításban Szentlélek, élhet az emberben de nem teljes mértékben tudja befogadni, az Isten túláradó szeretete és kegyelme ami kiöntötte Szent Szellemét a Gyülekezetre és mindazok akik csatlakoznak ehhez az Istentől alkotott egységhez a Szent Szellem ajándékát is megkapja de a mi témánkhoz illően kell idéznünk egy részt." Őbenne titeket is – miután hallottátok az igazság beszédét, üdvösségetek evangéliumát, amelyben hittetek is – megpecsételt a megígért Szentlélekkel, aki örökségünk záloga, hogy megváltsa tulajdonát dicsőségének magasztalására". ( Efézus 1,- 13,14). 

 De mindehhez igaz hittel és bizalommal vagyunk Isten előtt a Szent Szellem által aki él és vezet az örökkévalóság felé az üdvösség útján.

Gyere lásd meg.

 Gyere lásd meg.

"Fü­löp ta­lál­ko­zott Ná­tá­na­él­lel, és azt mond­ta neki: Meg­ta­lál­tuk a ná­zá­re­ti Jé­zust, Jó­zsef fiát, aki­ről Mó­zes írt a tör­vény­ben, és aki­ről a pró­fé­ták is ír­tak. Erre Ná­tá­na­él azt mond­ta neki: Ná­zá­ret­ből tá­mad­hat-e va­la­mi jó? Fü­löp így vá­la­szolt: Jöjj és lásd meg!" (Jn 1, 45).

 Nátánael története, találkozása a Messiással, egyszerűen példamutató. Fülöp aki már találkozott Jézussal, aki el is hívta magához, személyes találkozása egyszerű eredményt hozott, elhívta Nátánaelt, hogy személyesen győződjön meg arról, hogy találkozzon a Messiással, hogy maga győződjön meg róla, akiről a Mózes törvénye és próféták írtak. Ezek az egyszerű emberek ismerték az írásokat, de úgy ahogy azt kell ismerni. Hiába az írástudók és farizeusok állandóan forgolódttak vallásos tevékenységükben, ismerve az írásokat, de ahogy Jézus is megemlítette róluk, hogy szívük messze volt Istentől. Annyira jól tudta Nátániel az írásokat a próféciákat, hogy kételkedett abban, hogy Názáretből kijöhet valami jó. Hiszen a Messiás, Izrael királya, Dávid városából kell, hogy származzon a próféciák szerint. Ez volt Betlehem városa, Dávid király házából származó test szerinti Messiás onnan kellett, hogy származzon. Ott is született, de Názáretben nevelkedett. Ez volt a megtévesztő Nátánáel számára, de az aki ezt a hírt elmondta neki egy megbízható ember és barát, aki nemes egyszerűséggel azt mondta neki " Jöjj és lásd meg". 

 Ebből az következik, hogy minden egyes igehirdető saját megtapasztalása szerint hívhatja barátait ismerőseit és mindenkit aki hallja őt, hogy maga is elhivatott Krisztus által, hogy mindazt amit maga már megtapasztalt Krisztusban, bemutassa másoknak. Közismert dolog, hogy senki sem tudja átültetni másokba a saját megtapasztalásait, de azt megtudja tenni, hogy elvezeti ahhoz a forráshoz amiből maga is ivott. Senki sem tudja csupán teológiai tudásával meggyőzni a hallgatókat, hacsak nem Krisztust hirdeti az igazságban, hívogatva Krisztushoz, jöjj és lásd meg. Hiszen nem Fülöp volt a középpont, nem magára vonta Nátánáel figyelmét, hanem arra akit megtaláltak, Izrael Messiására. 

"Ami­kor Jé­zus lát­ta Ná­tá­na­élt fe­lé­je kö­ze­led­ni, azt mond­ta róla: Íme, egy iga­zi iz­ra­e­li­ta, aki­ben nincs ha­mis­ság. Ná­tá­na­él erre azt kér­dez­te: Hon­nan is­mersz en­gem? Jé­zus így vá­la­szolt: Mi­előtt Fü­löp hí­vott vol­na, lát­ta­lak té­ged, ahogy a fü­ge­fa alatt vol­tál". (Jn 1, 47).

Sokat hallunk és irogatunk Krisztusról, sok mindent bemagoltunk, de azt is meg kell jegyeznünk, hogy a Mindenható, mindent lát és hall és ismeri az emberek szívét. A tanulás Istentől az nem a könyvtárak, iskolák padjában megy végbe, hanem az életben, persze azt sem vethetjük el, de a mindennapi életben tanulhatjuk meg mi és, hogyan működik. Ami az ember számára lehetetlen, Isten számára lehetséges. A napi tevékenységünk is nyitva áll Isten előtt, Azért itt látjuk ismét a Messiást mint Istent, aki nem csak tökéletes ember volt, hanem Isten. Amikor elhangzottak ezek a szavak, Nátánáel hitre tért. Ezek azok a szavak amikor a Megváltó Krisztus közvetlenül mondja meg annak aki őt keresi és közeledik hozzá, hogy mielőtt még hozzám jöttél, ismertelek téged, Ismerem a szívedet. Nátánáel esetében látta, hogy egy igazi izraelita akiben nincs hamisság. Az én esetemben hogyan vélekedett az Úr? Ezt nem mondhatom meg, ez magánügy és nem építő jellegű másokra nézve. De ezt is tudnunk kell, ismerjük e szívünk titkait. Hogyan lát Isten minket, hol vagyunk és mivel foglalkoztunk mielőtt megláttuk őt? Hogyan viszonyulunk magunkhoz, elhiszed e, hogy Isten mindent lát? A térmegfigyelő kamerák egy silány utánzata, sátáni ragaszkodásnak, hogy az embert kontroll alatt tartsa. Isten nem így figyel, hiszen Ő nem ember és nem embereket vesz sámon. Nem statiszta, hanem alkotó vagy inkább Teremtő. Minden és mindenki az Ő tulajdona, hiszen Krisztus áldozata is erre utal, hogy megváltotta a világot. Isten már ismerte a prófétákat is és Dávidot is az anyjuk méhében. Ma egy ultrahang vizsgálattal pásztázhatják a magzatot, figyelve a rendellenességek eshetőségét, de soha sem ismerhetik meg mindazt amit Isten ismer, hiszen Ő az alkotója, a fazekasa minden edénynek. Ezért drága olvasó, ne kételkedj abban, hogy Isten lát téged, tud rólad mindet. Nátánael ezt nem tudta addig még a Messiás nem szembesítette vele azt a tényt, hogy már látta őt a fügefa alatt.

 Amikor tudatába kerülünk annak, a felismerés által, hogy Jézus Krisztus nem szigorú felügyelő, hanem szerető Isten mérhetetlen kegyelemmel, akkor elszáll a félelem és a szégyenérzet is elszáll, mert úgy ismered meg Krisztust mint orvost, tanítót, és Bátorítót és kegyelemmel teljes Istent, ha ezt már hiszed, akkor már találkoztál vele és meg adta a bizonyságtételét magáról, hogy ha beismered bűneidet előtte, megbocsát és örökre elfelejti, nem fog visszaemlékezni bűneidre soha. 

 Ez a hit teheti az embert hű követőjévé Krisztusnak, a vele való találkozás és elhívás eredményeképpen.

Isten a szabadító, megszabadít önmagamtól.

 Isten a szabadító, megszabadít önmagamtól.

" Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem. Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével." (‭‭Róma‬ ‭7:21‭-‬23‬).

 A test halálra van ítélve a bűn által. A belső ember ebben a testben él és képes vizsgálnia a hús test viselkedését. Ezen ne csodálkozunk, hiszen a szentírás szerint, az ember szelleme az a belső szellemi ember, aki lát és hall, ha Isten meggyógyítja és feltámasztja szellemi halálából. Isten belelehelte szellemét még a teremtéskor Ádám orrába, de az ember bűnbe eset és emberi szelleme a hús hatalma alá került. Az a belső ember az igazi, aki gyönyörrel szemléli Isten Krisztusa szabadság törvényét, az az ember amely ténylegesen él Isten új szelleme által, aki feltámasztotta a halálból, és benne lakozik mindörökké, az az ember engedelmességre hivatott Isten törvényének. Az újjászületés lényege, hogy egy új embert alkosson Isten amely engedelmes akaratának. Ez a belső ember örül és gyönyörködik Isten törvényének. Az igét igazságosnak tartja minden szempontból. A belső emberben Isten szelleme lakozik a test pedig temploma ennek a Krisztus szellemének. Az edény amiben hordozzuk Isten Szellemét, Szent Szellemmel van tele, és telítődik állandóan mértéktelen mennyiségben egész örökkön örökké, mert Isten szelleme határtalan és örökké önti szívünkbe és értelmünk tisztítása érdekében itt a földön veszi kezdetét. Hiszen nem mértékkel ad Isten az őt szeretőknek. "Ti azonban nem test szerintiek vagytok, hanem Lélek szerintiek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé". (Róm 8, 9)

 Ez a kettősség alkotja az ember identitását. Vagy az egyiknek szolgál vagy a másiknak. Ez a szellemi ember harca, hiszen Isten törvényeit látja jónak és igazságosnak, de a teste engedetlen, mert a hús az övét követeli magának. A hús két lábbal jár a földön és szükségletei és vágyai egyenesen arányban vannak a felkínált lehetőséggel, ami sokszor Isten törvénye ellen szegődik. Ebből bőségesen kanyarít a hús lelkiismeret furdalás nélkül a lehetőségei szerint. Ezt észre se veszi egy szellemileg halott ember. Ő a természete szerint él és vezérelt, ezt tartja normálisnak. Esetleg a lelkiismerete furdalja de mégis azt teszi amit a lehetőségek felajánlanak neki meggondolás nélkül. Ez a dzsungel törvényéhez hasonlítható, az erősebb nyeri el a magasabb pozíciót az életben, a felsőbbrendű entitás, aki ura a helyzetnek, a körülmények mérnöke, lehetőséget nyit, hogy arrafelé lépjen amerre lépnie kell az előre meghatározott utat fussa le, aminek a vége az örök halál vagy az örök élet. A magabiztosságot generálja a sátán a test szerint élő emberben, hogy értelem szerint az ember kezében van az irányítás és a szabad akarata. A rossz szellemeknek ad otthont a test, azok tartják fogságban, ezt láthatjuk Jézus Krisztus szolgálata során itt a földön, démonokat rossz szellemeket űzött ki az emberekből. Ma is ezt teszi, csakhogy nem ilyen látványosan. 

 ‭"Én nyomorult ember! Ki fog kiragadni e halálos testből? (RÓMA 7:24‬) 

 Bizony az ember nem tudja magát kiragadni sem, megváltoztatni sem tud semmit. Ha azt gondolja az ember, hogy tudja ha akarja megváltoztatja sorsát, hogy én majd megmutatom, hogy van akaraterőm, akkor még nem Istenben látja a menekülés útját és nem Istent dicsőíti, de hogyan is tudná, ha halott. Isten pedig az élők Istene. Tehát minden bizodalmunk Istenben van, őrá hagyatkozunk, mert így kiált fel Pál apostol: "Következőleg semmi kárhoztató ítélet nem szól azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mert a Krisztus Jézusban az élet Szellemének törvénye megszabadított téged a vétek és halál törvényétől. Amire ugyanis a törvénynek nem volt képessége, mert a hús erőtlenné tette, azt véghez vitte az Isten, mikor a húsban a vétket elítélte azzal, hogy a vétkes hús hasonmásában és a vétek miatt saját Fiát küldte el, hogy a törvény igazságos követelései beteljesedjenek bennünk, akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a szellem." (RÓMA ‭8:1‭-‬4‬).

Jézus Krisztus az egyetlen menedék, nincs más név az ég alatt, csakis Joshua Messiás akinek ez az igazi neve.

Az új bor, az óbor helyet.

 Az új bor, az óbor helyet. 

"Har­mad­nap­ra me­nyeg­ző volt a ga­li­le­ai Ká­ná­ban, és ott volt Jé­zus any­ja, és Jé­zust is meg­hív­ták ta­nít­vá­nya­i­val együtt a me­nyeg­ző­re. Ami­kor el­fo­gyott a bor, Jé­zus any­ja azt mond­ta neki: Nincs bo­ruk. Jé­zus így vá­la­szolt: Asszony, mi kö­zöm van eh­hez ne­kem vagy ne­ked? Még nem jött el az én órám. Az any­ja pe­dig azt mond­ta a szol­gák­nak: Te­gyé­tek meg, amit mond! Hat kő­ve­der volt ott el­he­lyez­ve a zsi­dók tisz­tál­ko­dá­si szo­ká­sa sze­rint, ame­lyek­be egyen­ként két vagy há­rom mét­ré­ta fért. Azt mond­ta ne­kik Jé­zus: Tölt­sé­tek meg a ved­re­ket víz­zel. Meg­töl­töt­ték azo­kat szín­ül­tig. Ak­kor azt mond­ta ne­kik: Most me­rít­se­tek, és vi­gye­tek a nász­nagy­nak! És vit­tek. Ahogy meg­íz­lel­te a nász­nagy a bor­rá lett vi­zet, és nem tud­ta, hon­nan van, csak a szol­gák tud­ták, akik a vi­zet me­rí­tet­ték, szó­lí­tot­ta a vő­le­gényt, és azt mond­ta neki: Min­den em­ber a jó bort adja fel elő­ször, és ami­kor meg­it­ta­sod­tak, ak­kor a si­lá­nyab­bat, te pe­dig a jó bort mos­ta­ná­ig tar­to­gat­tad. Ezt az első jelt a ga­li­le­ai Ká­ná­ban tet­te Jé­zus, így mu­tat­ta meg di­cső­sé­gét, és ta­nít­vá­nyai hit­tek ben­ne". (Jn 2, 1-10)

 Ebben a történetben számunkra a legfontosabb tanítás nem abban rejlik, hogy Jézus képes volt rá , hogy a vizet borrá változtassa. Ez az Isten dicsőségét ábrázolja és ezeken a csodákon keresztül a tanítványai hittek benne, de számunkra szemlélteti Isten igazi szándékát a jövőre nézve. Ma egy hívő számára nem kérdés, hogy Jézus, Isten Fiának van hatalma mindenek felett. Itt a tanítás arról szól, hogy a bor amit addig felszolgáltak a násznépnek, nem volt olyan jó mint az amit Jézus által a vízből teremtett. De az a bor amit felszolgáltak a násznépnek, nem is volt elég, mert kifogyott. Láttuk az emberi szokások éppen fordítva működnek, előbb a jó bort szolgálják fel a násznépnek azután amikor már jól mulatnak a silányabbat. A bor, a vér és az öröm definíciója a bibliában. Az ó és új öröm amit a szövetségek tartalmaznak, az ószövetség és az újszövetség bora, ami Krisztus vérével van megkötve. " Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára." ( Máté 26,- 27,28). A régi vagyis az ószövetség nem hozza meg azt a felhőtlen örömöt az ember lelkében mert állandóan emlékezteti a bűnre a törvényre amit nem tud maradéktalanul teljesíteni, az nem szabadítja fel tökéletesen a lelkiismeretét, annak megvan a kezdete de a folytatásra nem elég. A vízből teremtett öröm viszont, megízlelve sokkal jobb mint a régi. Ha nem is tudjuk honnan származik, de a megtérés által szerzett öröm a felszabadulás öröme a bűneink alól ad egy felszabadult érzést és megkönnyebbülést. De nem is lehet az ószövetség keretein belül úgy örülni ahogy az új szellemi ember aki fel van ültetve már most a mennyben az örök hajlékába, szellemileg tud örülni a Szent Szellem örömében. Hiszen az ige a fűrdője az a mosakodásra szánt kőveder ami tisztálkodásra szántak annak idején jelképezi azt a helyet ahol Jézus változtatja át az ige által Isten szava által az igét örömre, ez az evangélium öröme. Ez ismeretlen volt az óember számára, mert a testi húsvér ember testi örömökkel elégedett ami csak időleges.

Egy új társaság jelenik meg az evangéliumban, akik nem voltak hivatalosak a mulatságra amit a ház Ura készített elő. Ez egy másik hasonlat, nem a menyegzőre vonatkozik. Jézus egy új bort kínál mindazok számára akik a násznépet képezik Kánában, és örült a nép az új bornak, vagyis a jó bornak. De Jézus Isten Fia aki a vőlegény eljött, hogy Izrael népe számára vigadalmat rendezzen, de a hivatalosak nem fogadták el a meghívást a vigadalomra. Azok akik ha nem is voltak hivatalosak a mulatságra de eljöttek, a szolgák hívására, ezek a pogány és hívő zsidók közül valók. A háziúr szolgái kimentek az utcára hogy hívogassák a lakomára a járókelőket, akik meghallják hívásukat, és elmennek a vigadásra amit elkészített az övéinek de azok akik hivatalosak voltak nem jöttek el, egy új társaság lett hivatalos a lakomára, akik már újbort ittak, hiszen a vendéglátó Úr maga Jézus. Tehát a régit az új váltotta fel új választott nép új ígéretekkel. "És egy pél­dá­za­tot is mon­dott ne­kik: "Sen­ki sem ha­sít ki fol­tot új ru­há­ból régi ru­há­ra, hi­szen ak­kor az újat is el­sza­kít­ja, és a ré­gi­hez sem il­lik az új­ból való folt. És sen­ki sem töl­ti az új­bort régi töm­lők­be, hi­szen az új­bor szét­sza­kít­ja a töm­lő­ket, a bor ki­öm­lik, és a töm­lők is tönk­re­men­nek. Ha­nem az új­bort új töm­lők­be kell töl­te­ni. És sen­ki, aki óbort iszik, nem kí­ván újat, mert azt mond­ja: jobb az ó." (Lk 5, 36-38). Tehát mindennek megvan a saját tömlője, a helye. Az ószövetségi ígéretek is be fognak teljesülni Isten választott népe számára, ami egy zsidó számára üdvösséget jelent, de azt a régi tömlőt új borral nem tölti be, hanem számukra is új testet készít elő majd ha eljön annak az ideje, mert Izrael maradékának ideje még nem jött el. Most minden amit hallunk Isten szavából azt új tömlőbe töltik be a vízhordók Jézus szava szerint, ez az evangélium vagyis örömhír a választottaknak, akik nem csak hiszik Jézus Krisztus megváltásának tényét, hanem el is fogadják azt a bort, isznak is abból az új borból ami Krisztus szövetségének vére a Szent Szellem örömében.

Osszuk és szórjuk, vessük el Isten ránk bízott javait.

 Osszuk és szórjuk, vessük el Isten ránk bízott javait.

" Ezt pedig vegyétek figyelembe: „Aki szűkösen vet, szűkösen fog aratni is, és aki áldással vet, áldással fog aratni is!” Ki-ki amint előre elszánta szívében, ne bánatból, ne is kényszer alatt tegye, mert Isten a vidám adakozót szereti".(2 Kor.‬ ‭9:6‭-‬7)‬ ‭(CSIA‬‬ ford.).

 Ha a magvető példázatát vesszük figyelembe ( Máté 13), akkor láthatjuk, hogy a magvető kiment szórni bőségesen és válogatás nélkül vetette el a magját. Ezt teszi és tette Jézus ( Joshua a megmentő), nagy kegyelemmel. A magvetőnek mindig van mit elvetnie, hiszen aki előre elszánta magát erre a tevékenységre, az ismeri Isten határtalan bőségét, az Isten tárháza, magtárja túláradó kegyelemmel teljes, bőségesen szórja szét áldását és erre keres munkásokat. Személyválogatás nélkül veti igéjét minden szívbe, attól függetlenűl ki hogyan fogadja be, ki-ki milyen talajra volt vetve, bőségesen elegendő áldásait mindenkire kiöntötte. Ami a teremtést illeti, nem csak az igazaknak hanem a gonoszoknak is ad bőségesen. Itt a sáfárság gondolatát érintettem, mert ha Isten bőséges is áldásában, nem mindenki sáfárkodik Isten tetszése szerint. A gonosz az gonoszul bánik Isten ajándékaival, az igaz osztogatja a szegényeknek azt amit Isten a kezébe adott. A fenti ige is arra utal, hogy ki mint vet úgy arat. Hogy ebben se kételkedjünk, felidézzük ezeket a sorokat, amit Pál apostol írt a korinthusiakhoz. 

 "Hatalmas az Isten arra, hogy mindenféle kegyelmet bőségesen ontson rátok, hogy mindenben, mindenkor teljes megelégedésben minden jó cselekedetre bőségetek legyen, ahogy megírták: „Szórt, adott a szegényeknek, igazságossága örökké megmarad.” Aki maggal látja el a vetőt, az kenyeret is nyújt az evésre, megszaporítja a ti vetéseteket és felneveli igazságosságotok gyümölcseit, úgyhogy mindenben meg fogtok gazdagodni a teljes hűség kifejtésére, mely általunk hálaadást munkál Istennek." ‭‭( 2 Kor. ‭9:8‭-‬11‬).

 Itt is láthatjuk Isten munkáját az ember részvételével. Az ember dolga szórni Isten magját az ige igazságosságát, amit nem ember formált meg, és nem ember csíráztatja és növeszti, hanem Isten magtárából adott magot bőségesen annak akinek keze tiszta és nem foglalt más tevékenységekkel. Isten a magvetőt is ellátja bőséggel, kenyeret ad táplálékul, minden viszonylatban. A kenyérre valót Ő maga őrölte meg és sütötte meg, Krisztus a kenyér az a szellemi tápláléka, de Isten nem feledkezik meg a mindennapi betevő eledelről sem. Ő törte meg és osztotta szét a kenyeret a munkásoknak, hogy legyen erejük vígan vetni, nem kényszerből, csak azért mert a kötelesség tudata hajtja. A Krisztus szabad törvénye szerint, az önkéntes adakozót szereti az Úr. Ha nincs mit mondania vagy vetnie a magvetőnek, akkor ne tegyen semmit, jobban teszi ha Istenhez fordul nem az emberek felé. Mert az üres beszédekre Isten haragszik, ha az Ő nevét adják hozzá, vagy az Ő nevében tanítanak a Szent Szellem tanításának ereje nélkül. Ha a sóban nincs erő azt megtapossák a népek. ‭‭ "Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? Sem a földre, sem a trágyadombra nem való: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja! ( Lukács 14,- 34,35). Azért nem veti meg az Úr azt az embert ha nem tesz semmit és csendben van, várja Isten áldását, hiszen akkor van lehetősége megtölteni edényét, korsóját olajjal és búzával kosarát, hogy ha enged Isten akaratának a magvetők sorába álljon. Szórja Isten javait, úgy az anyagi mint a szellemi áldásokat, ki-ki elhivatása szerint. Figyelemre méltó, hogy a vígan vetőt nem szomorítja el a kudarcok eshetősége, hiszen nem azzal a szándékkal veti az igét, hogy meggyőzzön embereket, és sikeres legyen, hanem azzal a szándékkal, hogy aki befogadja Krisztust az ige által, azt az Úr nevelje hűségre és áldássá legyen Isten mezején szándéka szerint. Tehát Istenre bízza magát és mindazokat akik az elvetett ige szerint hitre tértek.

 A hívőt nem a vagyona minősíti, hanem gazdagsága abban nyilvánul meg, hogy elégedett Istentől kapott javaival. Ez szellemi és anyagi szempontból igaz. Az aki a kevesen hű az a nagyot megérdemli.

‭‭ "Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit?" (‭‭Lukács‬ ‭16:10‭-‬11‬).

 Tehát testvérek ne legyetek restek szórni mindazt amit Isten az Úr kezetekbe adott, ki-ki képessége és vigassága szerint, mert Isten előtt nem az határozza meg, hogy mennyit adtál, hanem hogyan adtál és vetettél. Mert az a kevés is sok a sok is kevés lehet. Ha szűken vet de vethetett volna többet is mert nála volt amit kapott, magának tett félre a közös javakból amit osztani kíván az Úr, akkor szűken is fogsz aratni Isten áldásaiból a jövőben. 

‭‭" …. a sokaságból egy asszony hangosan így szólt hozzá: Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldog az emlő, amely téged táplált! Erre ő így felelt: De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.(Lukács 11,- 27,28). 

De ahhoz, hogy osztogatni tudjuk Isten javait, vele kell gyűjtögetni is. ‭ "Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.(‭‭Lukács‬ ‭11:23‬).

Magához vonz a fenyítéssel Isten.

 Magához vonz a fenyítéssel Isten.

‭‭ "Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem."‭‭ (Jelenések‬ ‭3:19‭-‬20‬).

Az Isten az Atya szereti a teremtményeit, de itt különös hangsúllyal mondja ki, hogy akit szeret azt megfeddi és megfenyíti. Ezt a laodiceai gyülekezet angyalának üzente az Úr. A héber fordításban az angyal helyett a "vének" szó van, de ez most nem lényeges.

 De ha szeret akkor miért kell, hogy fenyítsen? 

 A bibliában találkozunk olyan emberekkel, de a környezetünkben is vannak akik jómódban, látszólag anyagi biztonságban élnek, élik világukat különösebb szükség és depresszió nélkül. Akiknek minden sikerül, pedig mi látjuk, hogy bűnös életet él és mégis tetteik büntetlen marad. ‭‭

 "Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.(Zsoltár 73:12‬ ).

 "Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak.(‭‭Zsoltárok‬ ‭73:5‭-‬7‬). És ezek a sorsok és emberek mégis síkos és széles úton járnak, aminek vége a kárhozat. Minden amit itt a földön elértek, nem örökli az Isten országát.

"Végül elmentem Isten szentélyébe, és megértettem, hogy milyen végük lesz." (‭‭Zsoltár‬ ‭73:17).

  Már az is nagy kegyelem Isten részéről, hogy foglalkozik azzal akit szeret. Tudtára hozza, hogy Isten gyermeke és igazítja útját, és Isten nevelését nyereségnek veszi. Bizony nem kellemes ha különböző megpróbáltatásokon megyünk át, de a vége a megszentelődésre vezet. "Szeretteim, ne lepődjetek meg attól a tűztől, amely megpróbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami különös dolog történne veletek". (1Pt 4, 12).

"Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek". (Jak 1, 12).

 Hát ez lenne a boldogság egyik összetevője? A fent idézet ige azt jelenti ki, hogy "akit szeret Isten", itt meg azt írja Jakab, hogy "aki szereti Istent". Kölcsönös szeretett jellemzi Isten gyermekeit, hiszen az újjászületés által Isten gyermekei lettünk, úgymond "vérrokonságba" kerültünk Krisztus vére által. Most már teljes bizalommal vagyunk Isten iránt, mert tudjuk, hogy aki szereti fiát az nem ad kígyót ha halat kér vagy követ ad ha kenyeret kér tőle. " Ugyan melyik apa az közületek, aki a fiának követ ad, amikor az kenyeret kér, és kígyót ad, amikor az halat kér?... (Lk 11, 11).

"... és el­fe­led­kez­te­tek az in­tés­ről, amely nek­tek mint fi­ak­nak szól: Fiam, ne vesd meg az Úr fe­nyí­té­sét, és ne csüg­gedj el, ha meg­fedd té­ged, mert akit sze­ret az Úr, meg­fe­nyí­ti, és meg­os­to­roz min­den­kit, akit fi­á­vá fo­gad. Szen­ved­jé­tek el a fe­nyí­tést, hi­szen Is­ten úgy bá­nik ve­le­tek, mint fi­a­i­val. Mert me­lyik fiú az, akit nem fe­nyít meg az apja?"(Zsid 12, 5-8).

 Az Úr zörget a gyülekezet ajtaján, nem azért mert be akar menni, annak már vége, hogy köztük lehessen a demokratikus gyülekezetekben, ezt így lehet érteni, hogy nem bejönni, hanem hangosan zörget, magára vonja figyelmét. Bele akar avatkozni az életünkbe zörgéssel vagyis neveléssel ami eléggé hangos is lehet. Aki meghallja, vagyis tudatára ébred, hogy új felismerésre térjen, minden bizonnyal Isten akarata szerint megtér és elég erőt kap arra, hogy a szíve ajtaját megnyissa az Úr előtt. 

 Az Isten nem követ el hibákat a választás a kiválasztás terén sem, azért az Úr zörgetése sem hiába való. Akinek fület adott az meghallja kikerülhetetlenül, és beengedi a zörgetőt. Mert aki zörget annak megnyittatik. Bemegy és kimegy a városon kívűl, ahol a Krisztust is megfeszítették. Távol a város zajától a feszület lába alatt nyeri el a bűntől való szabadulást, és a feltámadt Krisztusban a békességét az aki kimegy hozzá és ajtót nyit neki. "....bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem."‭‭

 Teljes szoros kapcsolatba kerül az Úrral az aki enged neki, baráti, testvéri, rokoni kapcsolat ez, attól függetlenül, hogy tudjuk ki Ő, dicsőítjük mint Istent, de Krisztus halálával és feltámadásával eggyé lettünk vele, ahogy Ő az Atyával egy, mi is egyek legyünk vele. " De nem­csak ér­tük kö­nyör­gök, ha­nem azo­kért is, akik majd az ő be­szé­dük­re hisz­nek ben­nem, hogy mind­nyá­jan egyek le­gye­nek, Atyám, mint te én­ben­nem, és én te­ben­ned, ők pe­dig mi­ben­nünk, hogy el­higgye a vi­lág, hogy te küld­tél en­gem". (Jn 17, 21).