Isten bölcsessége egyszerű a tökéletesek között.

 Isten bölcsessége egyszerű a tökéletesek között.

" Ugyan bölcsességet is szólunk, de a tökéletesek között, azonban nem ennek a korszaknak, nem e korszak fejeinek bölcsességét, akik elvesznek, hanem titokként Istennek bölcsességét, azt az elrejtettet, melyet az Isten korszakokkal ezelőtt különválasztott a mi dicsőségünkre, mely e világ fejei közül senkinek sincs birtokában, senki sem ismerte meg. Hiszen, ha megismerték volna a dicsőség Urát, nem feszítették volna meg. Ellenkezőleg. Amint írva van: „Amit szem nem látott, és fül nem hallott, ami ember szívében fel nem ötlött, azt készítette Isten az őt szeretőknek.”( 1 Kor. 2,- 6..9).

 Minden állami vezetőknek vannak titkárai tanácsadói és segítői, miniszterei, egy stáb veszi körül. Ők követik azt az irányvonalat amit kidolgoztak meggyőződésük szerint, hogy működjön a társadalom. Vannak országok akik erőteljesen a keresztény kultúrához ragaszkodnak, vannak akik az iszlámhoz és vannak akik a zsidó hitet tartják előnyben de vannak hanyatló erkölcstelen ideológiát követők is, vagy teljesen pogány struktúrájú államháztartást tartanak fenn. Ezektől elválasztva Isten olyan titkokat fedett fel mindazoknak akik szeretik Istent, amit sem akkor sem ma az állam fejei nem ismerték fel és most sem ismerik meg. Még azok sem akik áttételesen szövődnek a keresztény vallás elitjeivel. Sem azoknak sem a szövetségeseiknek Isten nem nyitotta meg titkait, mert akkor, sem most sem feszítették volna meg a Messiást. Ma is ugyanazt tennének a dicsőség Urával, de teszik is az őt követőivel, csak egyenlőre ravasz módon a demokrácia és a szólásszabadság hamis zászlaja alatt igyekeznek cenzúrázni és irányítani. A világvallások és a politikai vezetők szövetségre lépnek egymással, de mint akkor most is egy dologban volt és van és lesz az egységük, az Isten dicső Ura ellen szállnak harcba. Ökumenikus törekvések is ezt bizonyítják, hogy a bűn ellenére egységet keresnek, egy találkozási pontot, hogy szervezkedjenek egy nagyobb hatalom eléréséhez. Az emberi erőforrások kiaknázása a terve az antikrisztusnak. Ezek a fejek és szervezetek szégyenérzet nélkül felveszik a kegyesség és igazságosság mantráját, ezzel megtévesztve a tömegeket, akik aztán önként követik őket. 

 Na de ezeket ismerjük a Jelenések könyvéből a 17. részben olvashatunk róla. A szövetségek a hatalommal a parázna asszony aki a megtestesítője a keresztény és szövetségeseinek a hűtlen világvallások lovasa, és bíborba öltözve ami a hatalom jelképe. Ez a szövetség tartja a sötétben a benne ülőket, minden ideológia vagy teológia aminek a vizein ülnek, kontroll alatt tartják az emberek tudatát. Ezt Isten megengedi, mert benne van terveiben az is, hogy minden ami nem az Atyától van, annak a tévelygés szellemét adja. Ez egyáltalán nem az a szeretet amit a hamis kereszténység hirdet, ez az Isten szent igazsága ami sérthetetlen és ember számára végzetes, ha nem enged akaratának és nem is engedhet. Minden áldás és átok az Istenhez való viszonyban rejlik. Tehát ebben is láthatjuk a dicsőség Urának szentségét. Aki ezt nem fogadja el, annak Isten titkai sem lesznek ismeretesek. 

 De milyen titok az amit ők nem ismerhetnek és azok meg igen, akik szeretik az Urat. A titkokat felfedte Isten, de az igazságot és titkait nem fogadják be. A tudás az elferdült és elfajult tudás hatalma alatt vannak, hiszen másképpen nem rendeli el Isten a kárhoztatásukat. 

 Kik azok a tökéletesek akiknek Isten titkai érthetőek és világosak. A kis gyermek az Úrban és az atyák akik hitben már megették a kenyerük oroszlánrészét, egyformán ismerik a titkait Istennek. Ebben az engedelmesség a bizonyíték. Isten parancsait és igéje él bennük megtartatásban, mert Isten hintette el azt a magot ami jó földbe esett. Most arra a következtetésre juthatunk és várhatjuk a választ, hogy a Biblia ismeret lenne a titkok felfedője, de ez nem így van, hanem az Istenhez való engedelmesség minden szinten. Ez az a titok ami rejtve volt Istenben a Gyülekezet megalkotása ami egybefoglalja a hívőket egy fej alá a Krisztus feje alá hozva, elválasztva a világtól. 

" Írok nek­tek, gyer­me­kek, mert bű­ne­i­tek meg­bo­csát­tat­tak az ő ne­vé­ért. Írok nek­tek, apák, mert meg­is­mer­té­tek azt, aki kez­det­től fog­va van. Írok nek­tek, if­jak, mert le­győz­té­tek a go­noszt. Írtam nek­tek, gyer­me­kek, mert meg­is­mer­té­tek az Atyát. Írtam nek­tek, apák, mert meg­is­mer­té­tek azt, aki kez­det­től fog­va van. Írtam nek­tek, if­jak, mert erő­sek vagy­tok, Is­ten igé­je meg­ma­rad ben­ne­tek, és le­győz­té­tek a go­noszt. Ne sze­res­sé­tek a vi­lá­got, se azo­kat, amik a vi­lág­ban van­nak. Ha va­la­ki a vi­lá­got sze­re­ti, ab­ban nincs meg az Atya sze­re­te­te. Mert mind­az, ami a vi­lág­ban van – a test kí­ván­sá­ga és a sze­mek kí­ván­sá­ga és az élet kér­ke­dé­se –, nem az Atyá­tól van, ha­nem a vi­lág­ból.

A vi­lág el­mú­lik és an­nak kí­ván­sá­ga is, de aki Is­ten aka­ra­tát cse­lek­szi, meg­ma­rad örök­ké. (1Jn 2, 12-16) "Aki ezt mond­ja: „Is­me­rem őt”, de nem tart­ja meg a pa­ran­cso­la­ta­it, az ha­zug, és nincs meg ab­ban az igaz­ság. Aki pe­dig meg­tart­ja az ő be­szé­dét, ab­ban va­ló­ság­gal tel­jes­sé lett Is­ten sze­re­te­te. Eb­ből tud­juk meg, hogy őben­ne va­gyunk: aki azt mond­ja, hogy őben­ne ma­rad, an­nak úgy is kell jár­nia, amint ő járt." (1Jn 2, 4-5).

 Ezt a titkot fedte fel Isten az őt szeretőknek. Azt is, hogy Isten már megteremtette azt az új világot amit azok számára készített akik őt szeretik.

Krisztus testének egysége, láthatatlansága a világban.

 Krisztus testének egysége, láthatatlansága a világban.

"És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek." ( Kolossé 3,- 15,16).

Az eklézia vagyis az elkülönített Gyülekezet első állapotában a testvérek egyenlőek voltak. A Szent Szellem ajándékai nem tették őket magasabb rangba, egymás fölé nem voltak rendelve, hanem élvezték Isten szellemi ajándékait ki- ki a Szent Szellem által kapott talentuma szerint építették egymást szeretetben az egység megőrzésében és építésében Krisztus teste egységében. Isten ellensége az elhidegült szeretet miatt átrendezte a gyülekezetek struktúráját, felállítva az hierarchikus rendet. Akárhogy ellenkezünk és magyarázkodunk a tény az, hogy ember vette át az irányítást a gyülekezetekben. A Gyülekezet eredeti funkcióit itt és a Pál a Korinthusi gyülekezethez írt levelében nyomon követhetjük. De minden levelében érinti ezt a témát, mert meg is jegyzi, hogy Isten a rend Istene és a Szent Szellem osztogatja és alkalmazza közöttük a gyülekezet építésére alkalmas embereit a talentumok szerint, nem hatalmaskodva egymás felett. Amit ma sehol nem tapasztalunk, mert még a legegyszerűbb vallás is az exkluzív megjelenésű közösségben is rejtve vannak azok a mozgató erők amik nem Isten szolgálatában állnak. De ez most már egy tudomány nem lehet egy két mondatban kifejezni. Csak azt említeném meg, hogy a protestáns körökben a demokratikus a néphatalom lett inkább az irányadó amit a katolikus egyházra nem mondható. A posztok az állások meg lelkipásztorok vagy diakónusok sokszor szavazások árán nyerik el pozícióikat, vagy még rosszabb, kinevezések által. Ezzel maguk fölé választanak egy hatalommal rendelkező személyt vagy személyeket. De visszatérve az első gyülekezeti struktúrához, ezt nem figyelhetjük meg, még akkor sem amikor az apostolok legitim hatalma létezett, és Isten akarata szerint kézrátétellel egyeztek bele egy és más szolgálatra kijelölve embereket. De nyugodtan mondhatjuk, hogy ez már a múlté, ma már ez nem működik és nem is működhet még ha utánozzák is egyes vallási irányzatok, azt önkényesen teszik. Jézus ma a gyülekezeteken kívűl van, nem foglalja el hatalmi pozícióját a közösségekben. Ha vannak is olyan gyülekezetek akik azt vallják, hogy köztük van Jézus Krisztus amint Máté 18. 20 -ban olvashatjuk, de ha nem látszik a gyülekezet eredeti struktúrája, ahol egy hívő szabad az emberi írányítástól, attól függetlenűl, hogy tanítók, pásztori szolgálatok jelen vannak a háttérben. Azért a háttérben mert Jézus van az előtérben. A pásztori szolgálat a legritkább a gyülekezetben, mert a pásztor nem hatalmaskodik a testvérei felett, hanem ha kell életét is odaadja értük. Az igazi Istentől való pásztor segéd aki Péter is volt, nem kúszik a szószékek magasságára. Ott találjuk meg őket észrevétlenül, ahol a legnagyobb szükségük van a testvéreknek. 

 Ezért ez már majdnem utópia, de az Úr nem hagyja gyülekezetét istápolás, gondviselése nélkűl és elhagyva ezt a rendszert kint a városon kívül, ahol megvolt feszítve, várja mindazokat, hogy mindazok akik keresik őt mennyeknek ki hozzá és ott új barátokra és testvérekre lel. Mert minden igaz hívő Krisztus lábainál dicsőíti Istent, ami nem engedi hogy hatalmi ambíciói legyenek, mert nem veszíti szem elől Krisztus alázatát és meghurcolását az Isten igazságos akarat szerint. Isten emeli fel az alázatos szívűeket annó, nem emberi erőforrások teszik fel a magaslatokra, ha ez majd bekövetkezik egy ominózus pillanatban, elragadtatva a mennyeknek országába, az ilyen Isten gyermeke magasabb rendű lesz az angyaloknál, akik most Istent szolgálják.

Kit is mit szeressünk.

 Kit és mit szeressünk.

"Ne sze­res­sé­tek a vi­lá­got, se azo­kat, amik a vi­lág­ban van­nak. Ha va­la­ki a vi­lá­got sze­re­ti, ab­ban nincs meg az Atya sze­re­te­te. Mert mind­az, ami a vi­lág­ban van – a test kí­ván­sá­ga és a sze­mek kí­ván­sá­ga és az élet kér­ke­dé­se –, nem az Atyá­tól van, ha­nem a vi­lág­ból.

A vi­lág el­mú­lik és an­nak kí­ván­sá­ga is, de aki Is­ten aka­ra­tát cse­lek­szi, meg­ma­rad örök­ké." (1Jn 2, 15-16).

"Mert úgy sze­ret­te Is­ten a vi­lá­got, hogy az ő egy­szü­lött Fiát adta, hogy aki hisz őben­ne, el ne vesszen, ha­nem örök éle­te le­gyen. Mert Is­ten nem azért küld­te az ő Fiát a vi­lág­ra, hogy el­ítél­je a vi­lá­got, ha­nem hogy meg­ment­se a vi­lá­got ál­ta­la". (Jn 3, 16).

Ez az ellentmondásnak tűnő két igeszakasz, nem hagyott nyugton egy ideig, kerestem a megoldást. Arra jutottam, hogy itt is a szavak játéka a nem pontos fordítás eredménye az ami ezt létrehozta. 

 A " világ" kifejezés, az első esetben, egyértelmű, hogy arról a világról beszél amit az ember politikai, szociális és " izmusai", ideológiája bűnös erkölcsi, Isten elleni filozófiák stb. jelent. Ezeket a dolgokat ne szeressük, ajánlja János apostol. Ne szeressük mindazt ami benne van, mert az tényleg csak a test kívánsága, a kenyér a cirkusz a kérkedés a paráznaság minden fajtája, a gender az lmbtq mozgalmak, az ártatlannak tűnő humánpolitika, ami mögött a sátán rejtőzik. De azt is megkell mondani, hogy ez az ideológiákra és filozófiákra vonatkoznak, nem az emberekre. Az első igeszakaszban " amik a világban" vannak kifejezés van, nem "akik a világban" vannak. Itt nem az embereket kell gyűlölni, hanem azt amit képviselnek. Ki mondhatja, hogy szereti a tömeggyilkos politikusokat, akik ember milliók veszejtettek el csakis ambicióik elérése érdekében. Na most szeressük vagy ne szeressük ezeket az embereket, akik ma is háborúkat generálnak, és sokan ezt élvezik is. Krisztus mien világért halt meg és melyik világott szerette Isten? Most erre kell válaszolni.

 A teremtett világ csodálatos, Isten ezt a szavával teremtett világott szerette ami a kozmosz görög szóból fordítottak le a biblia fordítók. És nem siet elítélni mindazt aki és ami benne van, tehát az embereket és mindent ami hozzájuk tartozik. Az ember uralma alatt itt a földön leépítés és nem fejlődés folyik. Állatok fajai halnak ki az ember tevékenysége miatt, de emberi etnikumok is tűnnek el nem természetes úton csak, hanem a hatalom üldöztetései miatt. A kisebbségek eltűnése, csakis a miatt, mert olyan földeket foglalnak el, ahol értékeket találnak a gyarmatosító népek. Tehát Isten azt a világott szerette, de egy más világot hoz létre, mert ez a világ gyökerestől megromlott az ember miatt. Krisztus Jézus az aki eljött megmenteni ami menthető és az új világ királyává tette Isten őt. Az első világ elmúlik, mert az ember nem volt képes uralni úgy ahogy Isten elrendelte neki. A Tírusz fejedelme, ami a sátán megszemélyesítője képletesen, már el van ítélve, de még nem jött el az a pillanat amikor Isten végleg végrehajtja ítéletét.

 Isten a választottak érdekében tartja még ezt a világot, mert még nem fejezte be megváltó munkáját az emberek üdvössége eléréséhez. Sokan mégnem születtek meg vagy nem születtek ujjá a választottak közűl. A kegyelem időszakát éljük, mert Isten még vár nem ítélkezik. De az ítélete már készen van. De találtatott egyvalaki aki Istenhez fordúlt azt mondván "küldj el engemet", hogy minden tervét és elgondolást véghezvigyen, ez Isten Fia az Ember, ez egy új ember aki Isten Szellemét hordta, hogy már ne a világ fejedelme és az őt követők irányítsák e világot, mert Istennek jár minden dicsőség. Ezért Isten maga szált le ember formájában, hogy megalapítsa örök kiràlyságát. " Az Atya sze­re­ti a Fiút, és ke­zé­be adott min­dent. Aki hisz a Fi­ú­ban, an­nak örök éle­te van, aki pe­dig nem en­ged a Fi­ú­nak, nem lát éle­tet, ha­nem Is­ten ha­rag­ja ma­rad raj­ta." (Jn 3, 35).

 Isten haragszik mindenkire akik nem fogadják el Isten kegyelmi ajándékát a küldött Fiút semmibe veszik, akit megöltek a golgotai feszületen, de harmadnapra feltámadt egy új világ Urává tette Krisztust, hogy minden térd meghajoljon előtte mikor eljön a királyságát megalakítani a földön, úgy ahogy a mennyben ez már megvan.

Az akarat és szabadsága az csak illúzió?

 Az akarat és szabadsága az csak illúzió?

"Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is velem legyenek ott, ahol én vagyok, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már e világ teremtése előtt." (Jn 17, 24) "Jé­zus pe­dig így vá­la­szolt: Az én ta­ní­tá­som nem az enyém, ha­nem azé, aki kül­dött en­gem.

Ha va­la­ki cse­le­ked­ni akar­ja az ő aka­ra­tát, meg­is­mer­he­ti er­ről a ta­ní­tás­ról, hogy Is­ten­től van-e, vagy én ma­gam­tól szó­lok". (Jn 7, 17). 

 Ezekben az idézetekben találkozunk az "akarat" kifejezéssel. De maga Jézus ezt másképp, vagyis felülírja, hogy nem az Ő akarata a lényeg, hanem az Atyáé. "Aki akarja" kifejezés talán a szabad akarat tényét bizonyítja? Avagy az önkéntes odaadást Isten akaratának. A szabad akarat kifejezés csakis az ószövetségben található meg, nyolc esetben, de minden esetben az áldozat adáshoz fűződik, amit nem kötelességből a törvény szerint, hanem önkéntesen teheti az ember. 

Először idézem röviden a Kálvin hitvallását a predesztinációról, ami a szabad akarat determinánsát igazolja egy részt. 

Íme a részlet:

"Eleve elrendelésnek pedig az Isten azon örök elhatározását nevezzük, amellyel önmagában elvégezte azt, hogy akarata szerint mi történjék minden egyes emberrel. Isten ugyanis nem egyforma állapotra teremt mindenkit, hanem némelyeket az örök életre, másokat pedig az örök kárhozatra rendelt már kezdettől fogva."

Kommentár a wikipédiából így hangzik:

"Kálvin kettős predesztinációs tana szorosan összefügg azzal, hogy ő tagadta az emberi akarat szabadságát. Szerinte az emberi akarat beteg, képtelen az igazi jóra, csak a rosszat képes igazán és teljes erővel akarni. Mivel akaratunk nem szabad, ezért nem függhet tőlünk, hogy jót teszünk-e vagy rosszat, s így az sem függhet tőlünk, hogy üdvözülünk vagy sem. Megigazulásunk és üdvözülésünk csupán attól függ, hogy Isten eleve örök üdvösségre vagy örök kárhozatra választott-e ki bennünket. A kárhozatra szóló elrendelést Kálvin Isten "félelmetes végzésének" ("furchtbarer Ratschluß Gottes") nevezi." Az idézet vége.

 Ami a szabad akaratot illeti, magam élete a legjobb bizonyítéka szàmomra, hogy nincs szabad akarat és van Isteni gondviselés aki rajtunk tartja kezét. Van vágyakozás és tervezés, ami sokszor egybeesik Isten előre eltervezett akaratának. De rengeteg lelki gyötrelem kíséri az úgynevezett csalódást, mert a dolgok nem úgy alakultak ahogy azt még emberi logikával is követni lehetett, és mégsem úgy alakult az életem ahogy azt elkèpzeltem. Most már mondhatom, hogy Isten szeme rajtam volt és van most is, semmi kétség, hogy úgy mennek a dolgok amik már előre ki voltak jelölve. Ezért esnek csapdába oly sokan, azt gondolván, hogy amit elterveztek azt maguk szabad akaratából tették sikeresen. Ez az én esetemben nem így volt és van, ugyanis mint egy párhuzamban történnek a dolgok, azok valósulnak meg amire nem is mertem gondolni. Tehát ha az én vágyaim és terveim megvalósúltak volna, amit képtelenségnek tartok, akkor Isten is úgy akarta és szövetkezet a dolgaimban velem együtt, amit én eldöntöttem és segített véghezvinnem. Semmi dicsősége Istennek nem lenne ebben, az egó kormányoz és Isten követi akaratomat, vasárnap pedig beviszem a tizedet hálából a templomba.

 Szabad akaratából követett el merényletet Gavrilo Princip, Ferenc Ferdinánd ellen, ezzel az ő számításai beteljesültek, kirobbantotta az első világháborút? Ezt csak kérdezem. A dominó effektust előidézve. Az egy lángész lehetett, ugye? Nem, az ember sem véletlenek egybeesése sem irányítója a sorsának vagy a világ történésének. Az emberek vagy elszenvedői vagy áldásait élvezői lehetnek ebben a zárt világban. 

  Persze vannak még fogalmazási hiányosságok, de a lényeg ez. Ezért örül a lelkem a szívem, hogy Isten engem is kiválasztott, ki tudja miért, az örök élet ajándékára. Ha másképp írnám meg, kételkedve benne, akkor biztosan még vagy féluton volnék, vagy nem lenne meg a reménységem az iránt amit Isten ígért az őt szeretőknek. 

 Az, hogy Kálvin gyakorlatilag azt tette amit tett, egy másik partra evezett ezzel csakis ellenzékbe kerűlt a pápistákkal, de valójában szövetségét megtartotta egyes érintkezési pontokban a katolikus egyházzal. Ez vonatkozik Lutherre is meg Zwinglire is meg másokra is, akik halálra ítélték többek között az anabaptistákat csupán azért, mert hívei voltak a felnőtt korú bemerítkezésnek. Részt vettek az úgynevezett ítélő atyák társaságában, igaz, inaktívan de bólogatva beleegyezésüket adták megkínzásuknak. De ez is benne volt a pakliban, ember nem tökéletes és determinált, függ a külső erők befolyásától cselekedeteiben. Ahogy Pál apostol írta a rómaiakhoz írt levelében. " Mert ma­gam sem ér­tem, mit te­szek. Mert nem azt te­szem, amit aka­rok, ha­nem azt te­szem, amit gyű­lö­lök." (Róm 7)

 Ez azt is jelentheti, hogy egyfajta fatalizmusba sűlyedtek a determináció hívei. Az Isten mérlegén nem voltak egyensúlyban, Isten igazsága és emberi etika ellen súlyával. Mindkettőnek jelen kell lenni az ember életében harmonikusan. Nem vethetjük el az emberi mivoltunkat és Isten hozzánk való viszonyát az akarata szerint. Ezeket a példákat látjuk Jézus életében. Minden imája és fohászkodása az Atya akaratát tükrözte, " legyen meg a te akaratod, nem az enyém". Megvannak Isten mindenható akarata és emberi oldala vagy etikája is, ami az ember szinvonalán marad. Ez is Isten felfoghatatlan bölcsességéből adódik.

Isten mindig ugyanaz.

 Isten mindig ugyanaz.

"Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak."( Zsoltárok 25,-4..6).

 Van egy csúnya szó amit használnom kell, ez a predesztináció. Magyarúl "eleve elrendelt". Dávid tudatában volt ezzel, és így is fohászkodott Istenhez, nem sértve meg Isten örök időktől való akaratát. Istent ismerő ember alkalmas látni Isten hegyét a magaslatokat, amire fel is megy időként addig a pontig ameddig el nem éri a felhőket amik eltakarják Isten hegyének csúcsát, a dicsőség felhői eltakarják Istent, a felé nem láthat az ember. A 139. Zsoltár felfedi Dávid ismeretét a Mindenhatóról.

 "Ügyelsz já­rá­som­ra és fek­vé­sem­re, min­den uta­mat jól is­me­red. Ami­kor még nyel­ve­men sincs a szó, im­már egé­szen ér­ted azt, URam! Elöl és há­tul kö­rül­zár­tál en­gem, és fö­löt­tem tar­tod ke­ze­det". (Zsolt 139, 3-4). "Bi­zony te al­kot­tad ve­sé­i­met, te for­mál­tál en­gem anyám mé­hé­ben. Ma­gasz­tal­lak, hogy oly meg­ren­dí­tő­en cso­dá­la­tos let­tem. Cso­dá­la­to­sak a te cse­le­ke­de­te­id, és jól tud­ja ezt lel­kem." (Zsolt 139, 13). 

 A kereszténységben a predesztináció ténye el van halványítva, ami talán a legfontosabb egy hívő számára, hogy ismeri Isten mindenhatóságát örök időktől fogva. Ez a metafizikája Isten megismerésének, ebbe az Isteni tervbe van behelyezve létünk és üdvössége a kiválasztott népnek, és személyeknek. Ez a felsőfoka Isten ismeretének. Ez az út amin jár az üdvözült, ez az üdvösség útja. Kirekesztő gondolat ez vagy sem, de Isten szava világos ebben a tekintetben. A predesztináció hívei teljes mértékben ahhoz tartjàk magukat, hogy van teocentrikus oldala és van antropocentrikus is, ami azt jelenti, hogy Isten akarata változhatatlan, a másik az ember oldaláról nézve, imával és könyörgésekkel el lehet érni Isten engesztelését egy vagy más ügyekben, de ez nem a metafizikai oldala hanem az etikai része. De aki ismeri a Biblia egészét az láthatja, hogy az ember kommunikációja Istennel, vagyis ima általi kapcsolata az Atyával, aki meghallgatja szívünk vágyát, de itt is a Dávid énekében is láthatjuk, hogy minden gondolat még az is amire még nem jelent meg a tudatban, ismeretes Isten előtt. Tehát ebből kifolyólag, tudnunk kell, hogy Isten arra nevel és emel fel, hogy ebben a szakláris kapcsolatban megismerjük akaratát, amin Ő nem is változtat, de belevonja gyermekét tervei megismerésébe. Erre mondta Jézus, hogy egyek legyenek, ahogy én is egy vagyok az Atyával úgy ők is egyek legyenek mibennünk. A figyelmetlen olvasó nem veszi észre sem Ábrahám kérését sem Mózes kérését, vagyis közbenjárását a népért, hogy az nem egyezett Isten akaratával. Mert Isten szentsége ellenére nem cselekedet és nem kímélte sem Szodomát és Gomorát, sem a bálványimádókat Izrael sátraiban, hiàba kérték ezek a patriarchák Istent, hogy változtassa meg döntését. Isten útjait nem változtatja meg akármilyen mély érzés nem irányítja az embert, minden globális és apró történések Isten útjait képezik. Erre mondják dupla predesztináció. " Íme, mily fen­sé­ges Is­ten az ő ere­jé­ben. Ki az, aki úgy ta­ní­ta­na, mint ő?

Ki­cso­da ír­hat­ja elő az út­ja­it, és ki mond­hat­ja neki: Igaz­ság­ta­lan­sá­got cse­le­ked­tél?" (Jób 36, 23).

 A keresztények többsége kerüli a predesztináció lényegét, tabunak kezelt predesztináció kérdését és tényét, attól félve, hogy fatalizmust eredményezhet, erkölcsi hanyatlást, mert az olyan ember aki ebben hisz, elhagyja ragaszkodását Isten szentsége felé. Félnek erről olvasni is, mert ahogy ezt valaki megjegyezte, lehet leélni egy életet a Montblanc völgyében, és soha nem mászni meg a hegy csúcsát, de még a lejtőjére sem igyekszik, veszélyesnek látja, tehát fél szembesűlni a nehézségekkel, ami Isten teljes és megváltozhatatlan akaratának megismerését illeti. Megelégszik a völgy szélvédett helyével, kényelemben érzi magát. Persze ez is Isten tervei közé tartozik a laodiceai gyülekezethez üzent szavai is ezt bizonyítják. 

Senkinek az evangélizácíók során, eszébe sem jutott az a tény, hogy Isten két fát ültetett az édenkertben. Na ugyan miért, talán azért mert Ádám szabad akaratát akarta tesztelni? A sötétbe tapogatózott Isten? Megintcsak ellentmondásba kerülnek azok akik azt hiszik, hogy Éva a naivitás és a tökéletesség teremtménye, aki Ádám bordájából volt megalkotva, arra volt hivatva, hogy csak úgy bolyongjon a kertben, és hoppá ott volt egy fa ami felkeltette érdeklődését. Micsoda véletlen egybeesés, hogy a kígyó is ott volt számára jó időben és jó helyen. Ott is látható, hogy Isten a bűnbeeséssel egy forrasztó tégelybe taszította az emberiséget, ami a legfontosabb, hogy átalakítsa naivitását és tudatlanságát az örök élet fogalmáról, ezért szellemileg is testileg is meg kellett halnia. Akár érdektelen akár érdeklődő az nem számít, mert eleve elrendelés alapján alakulnak a sorsok, akarjuk elfogadni ezt vagy sem. Ezt teljes mértékben csak otthon látjuk meg, de a cél, hogy az itt szerzett Istenismeret legyen az első csírája a tökéletesség küszöbén, Isten oldaláról már a kiválasztottak Isten örök akarata szerint, fel vannak ültetve a mennybe Krisztussal. Se halál se semmi változás nem gátolja ezt az örök életet amit már Krisztusban a világ teremtése előtt elrendelt.

 A metafizikai oldala mindig biztosabb ha tudatunk ismeretében vagyunk iránta. Az etikai oldala az, hogy az ember szelleme alá van rendelve egy és más entitásnak, ezt mi is tudjuk, és nem az emberben van az információ és nem az ember akarja ezt vagy azt, hanem vagy Isten fenhatósága alatt vagy a démonok és az emberi elrontott szelleméből fakadnak, ezért jelennek meg az Istenhez való ragaszkodás egyik elfajult iránya ez a fatalizmus, a fanatikus szélsőségek, ami teljesen bizonyítják Isten nélküli életüket. Az ember rabja a bűnnek, de Isten nem használja az embert mint egy tudatlan szerszámot, itt van egy magaslati gondolat, amit nehezemre esik leírni. Az ember nagy kincs Isten képére és ábrázatára van teremtve, nem közömbös hozzá. " A zsi­dók így fe­lel­tek: Nem jó tet­te­kért kö­ve­zünk meg té­ged, ha­nem ká­rom­lá­sért és azért, hogy te em­ber lé­ted­re Is­ten­né te­szed ma­ga­dat. Jé­zus pe­dig azt mond­ta: Nincs-e meg­ír­va a ti tör­vé­nye­tek­ben: Én mond­tam: is­te­nek vagy­tok? Ha is­te­nek­nek mond­ta azo­kat, akik­hez az Is­ten be­szé­de lett – és az Írást nem le­het sem­mi­be ven­ni –,ar­ról mond­já­tok-e ti, hogy ká­rom­lást szól, akit az Atya meg­szen­telt, és el­kül­dött a vi­lág­ba, mi­vel­hogy azt mond­tam: az Is­ten Fia va­gyok?" (Jn 10, 33-35). Számomra azt sugallja ez a kijelentés, hogy az ember ha most még az angyalok színe alatt vannak, de ez a jövőben megváltozik ez közismert, de nem közismert az, hogy Krisztus testébe öltöztetve, istenek leszünk a mennyben és a földön is aki elfoglalja Krisztussal a mennyei trónját. " Aki győz, meg­adom an­nak, hogy ve­lem együtt ül­jön az én tró­no­mon, amint én is győz­tem, és Atyám­mal együtt ülök az ő trón­ján. Aki­nek van füle, hall­ja meg, mit mond a Lé­lek a gyü­le­ke­ze­tek­nek!" (Jel 3, 21)

 Számomra már nem titok, hogy milyen rendellenességgel hirdetik az evangéliumot a keresztények. Tudatosan, vagy balgaságuk miatt titkolják Isten mindenható akaratát, minden kérdésben, így takargatják vagy nem is értik a predesztináció tényét, és önkényesen egyoldalú információt terjesztenek az Isten szeretetéről. Ami teljes erkölcsi hanyatlást okoz. Erről írtak a próféták is Izraelben a hamis prófétákról, a mi korunkban pedig a tévtanítókról akik felhőtlen életet ígérnek ha megtérsz és frankó lesz minden, ha akarod ezt megkapni.

 De ennek így kell lennie. De miért örülhet a halhatatlan szellem egy olyan emberben aki örök időktől kiválasztott a megtartásban? Hát annak örül, hogy Isten megnyitotta előtte ezt az evangéliumba burkolt titkot, hogy akinek füle van az meghallja és új felismerésre jutott, és megkapta annak a tanubizonyságát, hogy ő is Isten gyermeke aki ki van választva, hogy Isten elveszett képére változzon. A kiválasztottság ténye lesz nyilvánvalóvá az ige hallatára. Ebben erősíti meg az Úr az övéit, és minden predesztinációs téma az azoknak is szól, mert ezt elbagatelizálják a keresztények tulnyomó többsége, port hintenek a pornép szemébe, Isten akaratából teszik, ezzel is azt gondolják, hogy Istent szolgálják. A sátán megvan győződve arról, hogy Isten felhatalmazta arra, hogy a világ fejedelme legyen. Azt is gondolta, hogyha megöli a Messiást, csakis Isten tervét teljesíti, de milyen igaza volt!!!! Hogy várt e ezért valami ajándékot?- azt nem tudom, de biztos, hogy ellenségnek tekintette és tekinti a Messiást, mer a hatalmát elveszi tőle úgy ahogy azt neki adta. Ha azelőtt letaszította Isten Lucifert Isten hegyéről a földre, úgy letaszítja a kénel égő tóba. Attól lejjebb már nincs. 

 De az eleve elrendelt Isten akarata szerint nincs lehetősége változtatni sem magán sem a világban történteken, megintcsak azt gondolván, hogy megvan a tettes, fogjátok meg és legyen világbéke. Ő nem kegyeltje Istennek az ős bűn miatt, amit ott követett el Isten szent hegyén, ő volt az aki miatt de általa Isten cselekedik, hogy egy új világot teremtsen ami már kész van, és átolvassza a szentség tégelyében a választottakat a bűn völgyében, hogy tudatos alkalmasságot szerezzenek halhatatlan lelküknek, hogy felismerve Istenben való helyzetüket minduntalan örüljenek a Szent Szellemben. Másképp nem tehette meg erkölcsi szempontból sem vagy etikai szempontból sem, hogy kivonja magát saját tervei alól, és nem teremtője hanem kibicelője, követője legyen az eseményeknek, egyenrangúvá téve magát a teremtményeivel. És itt van a hegy csúcsa amit a felhők eltakarnak.

Most már a Szellem tanít.

 Most már a Szellem tanít.

 "Az Úr pedig a Lélek ( Szellem), és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság." ( 2Korinthus 3,-17).

 Ebben a korinthusiakhoz írt levélben, a 3. részben, Pál apostol kijelenti a szellem szolgálatát. ‭‭ "Ekkora bizalmunk a Krisztus által van Isten irányában. Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink, ellenkezőleg a mi rátermettségünk Istentől való, aki bennünket elégségeseknek talált arra, hogy új szövetségnek, nem betűnek, hanem szellemnek kiszolgálóivá legyünk, hiszen a betű megöl, a szellem ellenben megelevenít.( 2 Kor. 3,- 4..6). 

 Talán így fogalmaznék, hogy aki csak egy kicsit is azt gondolja magáról, hogy a rátermetségét a szolgálathoz fejleszteni tudja, iskolázottsággal, vagy valami más metódussal, az a tűzzel játszik. Minden dicsőség és felmagasztalás Istent illet. A betűk halmazát amit egy rendszerbe foglalták a Bibliában, az hordja az információt, de nem elevenít meg és nem ad üdvösséget. A tudást és felvilágosultság illúzióját adhatja, de ha a betű nem öl, vagyis a kőbe vésett törvény nem öli meg a belső embert, akkor a szellem nem elevenít meg. De ez is csak a tudás kategóriájához tartozik, ezt tudomásul kellene venni, de az Isten az Úr Szellemmé az első és végső szó. Ő adja és veheti el a rátermettséget a szellemi munkához. Ő az adakozó és üdvözítő Isten. 

 A szovjet időben aki egyetemen tanult, referátott kellet írnia a tudományos kommunizmusról. Ezt általában egymástól másolták le a diákok. Az volt a betűk halmaza, amit kellet tudni, de biztos senki sem hitt benne, az egy nagy badarság, betük szemétdombja. Hát ez lehet a Bibliából tanulókkal is, ha a Szellem nem nyitja meg az Isten mondanivalóját és nem hatol mint egy kétélű kard a szív mélyére, akkor csakis a tudást gazdagítja, ha kényszerből kell tennie, megfelelni a teológiai feladatoknak, akkor pláne nem szabadít fel. De mindez javára is válhat a választottaknak. A törvény a Mózes törvénye de azelőtt is amikor ez nem létezet, a lelkiismeret vádolta az embert. Ezért semmi haszna nincs azoknak akik a betükben keresik az üdvösséget, akiket nem szüli újjá Isten Szelleme, és ez sem tőlünk van, Isten a választás jogán, kegyelméből teszi ezt. De ez sem új gondolat, ez minden a tudás hatalmában van, de a Szellem az ami ezt a tudást megeleveníti. Erre sok módszerrel tanítják az embereket, de mindez hiába, csakis a keresztények sorait gazdagíthatják, de a Szellem végzi el a tökéletes munkáját a szívben és csakis Ő ad hatalmat, hogy Isten gyermekei legyenek mindazok akik Krisztus szellemét befogadták. Ebben benne foglaltatik a hit és a bizalom Isten iránt. Ez nem egy intézmény vagy szolgáltatás, sokan így ábrázolják a szellem szolgálatát, hanem Isten megvalósult akarata még a világ teremtése előtt tartogatta magában ezt a titkot amit, most megnyitott az emberek számára. 

 Hogy tudjuk, Isten Szellem és ott ahol az Úr szelleme megtette hatását, ott Krisztus szabadságát élvezi az a lélek. Immár nem embereket követ kötelezettségből vagy tiszteletből, nem egy vallási irányzat fogságában van, hanem az Úr szellemi irányításával cselekszik, nem mindig tudatosan, mert Isten gondolatai nagyobbak az emberénél még ha azt Isten jelentette ki számára. Ennek vannak bizonyítékai például az Apostolok cselekedeteiben.

 De végérvényesen aki Krisztus szabadságát élvezi, annak sem kezét sem lábát sem gondolatait nem írányítják emberek, sem emberektől vár segítséget, ami nagyon fontos, húsban és testbe bízni utálatos Isten előtt. 

 Ezek a Pál apostol által kijelentett igazságok nem üres frázisok, hanem tudatosságra terelő gondolatok, hiszen ezeket a dolgokat mint sok mást is tudatunkra hozzák az apostolok tanításai. Ez a szellemi szolgálat Istentől kapott Szent Szellemben kijelentet igazságok. Ha elveszünk a részletekben, mert hámozzzuk a betük, szavak értelmét és nem látjuk a teljes képet, akkor a részletek is félrevezethetnek. Sok vita folyik egy és más kérdésben a keresztény tanítók között, de ez is azért van mert túl mentek Krisztus tanításán észre sem vették azt, hogy Isten szellemi szolgálata nem kapaszkodik a Biblia betűihez. A firdítások nem mindig igazolják tökéletességüket, azért veszélyes görcsösen kapaszkodni a szavakba. Bízzuk az életünket Istenre teljes mértékben. És ha elégségesnek talál, vagyis elégségesen megtöltött szellemével, akkor alkalmaz mindenféle cselekvésre legyen az bármi, de a szellem irányít. Ezt olyan egyszerűen kell befogadni és élni vele, mint a lélegzetvételt.  Akkor semmi akadálya, hogy Isten dicsőségét sugározzuk ki szellemi szolgálatunkban.

" Mi pe­dig az Úr di­cső­sé­gét mind­nyá­jan fe­det­len arc­cal tük­röz­zük, és az Úr Lel­ke di­cső­ség­ről di­cső­ség­re ugyan­ar­ra a kép­re for­mál át min­ket." (2Kor 3).

Megint a szeretetről.

 Megint a szeretetről.

 "Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.( 1 János 3,-18..20).

 Ez egy kihívás Krisztus követői számára, hogy nem csak papíron és szóban, hanem a valós életben is aktivitását az igazságban és a szeretetben valósítsa meg. Az érzéki szeretetet és a természetes szerelem az emberrel született, de egyáltalán nem fedi Isten előtt azt amit itt és máshol a szeretetről olvasunk. Az igazi szeretet az (agapé), isteni szeretet, egyáltalán nem az ösztöneinkből fakad, nem a testi vágy vagy érzékeisségből, hanem az igazságból, vagyis azt Istentől kapjuk. De nem az ajándékok közé sorolható, hanem a lehetőségek közé, mert ezt a szeretetet előbb meg kell tanulni, ez nem esik az ember ölébe csak úgy. Mert ha az igazságról van szó azt ismerni kell és meg kell tartani a parancsolatait. Ezért is egy egész más alapokon nyugszik az a szeretet ami Istentől van. Az nem érez az nem vágyaktól fűtött, hanem az Isten igazságából születik. " De mind­azok­nak, akik be­fo­gad­ták, akik hisz­nek az ő ne­vé­ben, ha­tal­mat adott, hogy Is­ten gyer­me­ke­i­vé le­gye­nek, akik nem vér­ből, sem a test aka­ra­tá­ból, sem a fér­fiú in­du­la­tá­ból, ha­nem Is­ten­től szü­let­tek." (Jn 1, 12).

 Ez mindennek a kezdete az ujjászületés, vagyis azt a hatalmat kapja az ember, hogy Isten gyermeke legyen az ujjászületés által, ezzel teljesen más család tagjává válik, ahol a szeretet az Isten igazságát tükrözi, azzal a hatalommal amivel Isten a szeretetével felhatalmazta. A hatalmat nem negatív értelembe véve, nem mások feletti hatalom és uralkodás, hanem a saját magunk feletti önmegtartóztatás. " Aki pe­dig az Úrral egye­sül, egy lé­lek őve­le. Ke­rül­jé­tek a pa­ráz­na­sá­got! Min­den bűn, ame­lyet az em­ber el­kö­vet, a tes­ten kí­vül van, de aki pa­ráz­nál­ko­dik, a sa­ját tes­te el­len vét­ke­zik. Avagy nem tud­já­tok, hogy a ti tes­te­tek a ben­ne­tek la­ko­zó Szent­lé­lek temp­lo­ma, ame­lyet Is­ten­től kap­ta­tok, és nem a ma­ga­to­kéi vagy­tok?" (1Kor 6, 17-18) 

 A vággyal vezérelt test, megkíván és leszakítja tiltott gyümölcsét és ezzel hűtlenséget követ el nem csak testileg hanem szellemileg is, mert Isten ellen vétkezik , ahogy Éva is parázna cselekedete az édenkertben szellemi halált szült. Megfertőzte nem csak magát hanem Ádámot is aki hallgatott rá. Mind a ketten halottak lettek egy szempillantás alatt. Szellemileg halottak az engedetlenség miatt, és utódaik a mai napig szellemileg halott embereket szülnek, ez a hús és test amiről az írások írnak. Ezért szükséges minden embernek az Istentől való újjászületés.

  "Amint az Atya sze­re­tett en­gem, én is úgy sze­ret­te­lek ti­te­ket. Ma­rad­ja­tok meg az én sze­re­te­tem­ben! Ha az én pa­ran­cso­la­ta­i­mat meg­tart­já­tok, meg­ma­rad­tok az én sze­re­te­tem­ben, amint én is meg­tar­tot­tam az én Atyám pa­ran­cso­la­ta­it, és meg­ma­ra­dok az ő sze­re­te­té­ben". (Jn 15, 9).

 Az önmegtartóztatás is ahhoz tartozik, hogy ne botránkoztassuk meg testvéreinket az Úrban. Akiben megfogant az Isten igazsága, annak a szíve kezdetben elítéli önmagát. Az igazság jelenléte tudatában és a szívében elítéli mindazt, azokat a jelenségeknek az életében, amit maga sem szeretne, hogy legyenek és mégis jelen vannak és gyötrik tiszta lelkét. Pál is így ír erről " Mert ma­gam sem ér­tem, mit te­szek. Mert nem azt te­szem, amit aka­rok, ha­nem azt te­szem, amit gyű­lö­lök." (Róm 7).

"Mert amíg test sze­rint él­tünk, a bű­nök in­du­la­tai a tör­vény ál­tal dol­goz­tak a tag­ja­ink­ban, hogy gyü­möl­csöt te­rem­je­nek a ha­lál­nak". (Róm 7). 

 Ebből az állapotból egy szabadulási út létezik, amiről Pál apostol nem feledkezett meg kijelenteni a római levélben." Nincs te­hát már sem­mi kár­hoz­ta­tá­suk azok­nak, akik a Krisz­tus Jé­zus­ban van­nak, mert az élet lel­ké­nek tör­vé­nye Jé­zus Krisz­tus­ban meg­sza­ba­dí­tott té­ged a bűn és a ha­lál tör­vé­nyé­től. Mert ami a tör­vény­nek le­he­tet­len volt, mi­vel erőt­len volt a test mi­att, azt tet­te meg Is­ten, ami­kor a bűn mi­att el­küld­te az ő Fiát a bű­nös test­hez ha­son­ló for­má­ban, és el­ítél­te a bűnt a test­ben, hogy a tör­vény igaz­sá­ga be­tel­je­sül­jön ben­nünk, akik nem test sze­rint já­runk, ha­nem a Lé­lek sze­rint". (Róm 8, 1-3).

 Ezután, ha a szív már nem ítél el, akkor szabadon és a bűn kötelékétől megszabadulva készek leszünk úgy szeretni Istent és gyermekeit, hogy életünket is feláldozzuk értük ha szükséges, de egy biztos, a testünket a Krisztus halálába tartva, mert máskülönben hatalmaskodni fog rajtunk. Hogy ne támadjon újból és újból fel a régi ádámi természetünk ami állandóan kísért minket, mert vele vagyunk és járunk mindaddig ameddig fel nem öltjük az új testet, ezért tartsuk Krisztus halálába a halott ádámi testet. De erre is Isten megtanít, hogyan kezeljük ezeket a jelenségeket. "Sze­ret­te­im, ha szí­vünk nem vá­dol min­ket, bi­zo­dal­munk van Is­ten­hez, és akár­mit kér­jünk, meg­kap­juk tőle, mert meg­tart­juk a pa­ran­cso­la­ta­it, és azo­kat tesszük, amik ked­ve­sek előt­te.

Ez pe­dig az ő pa­ran­cso­la­ta, hogy higgyünk az ő Fi­á­nak, Jé­zus Krisz­tus­nak ne­vé­ben, és sze­res­sük egy­mást, amint meg­pa­ran­csol­ta ne­künk". (1Jn 3, 21-22).

 Tehát a végszó jogán azt mondhatjuk, hogy képtelenek vagyunk úgy szeretni Istent és gyermekeit, ahogy azt egy természeti ember szeretné, de bizodalmunk megerősít minket Istenben, hogy Ő mindent tud rólunk, és az Ő szeretete felülmúlja a miénket és kéréseinket meghallgatja, ha netalán gondjaink vannak önmagunkkal, erre sietve válaszol is a maga idejében orvosolja azt, hogy a szeretetben ne legyünk adósok mások iránt. Isten segítsen minket ebben a szeretetben megtartani, hogy öröm teljes életet éljünk Isten szeretetével atitatva.

Joshua JHVH, Isten Messiása.

 Joshua JHVH, Isten Messiása.

"Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek".( Titusz 3,-3..7).

 A világ ismeri ezt a nevet Jézus Krisztus, minden nyelv sajátos fordításában. Ismereteim szerint Joshua a Messiás az igazi neve. De hagyjuk ezt a biblia kutatókra, ők részletezik kicsoda is Jézus. De kicsoda Ő valójában számomra, vagy számodra, minden ember számára? Megmentő, üdvözítő Isten, vagy netalán egy vallást alapító személy, vagy csak egy próféta akit elismer a világ de mégsem követi. Itt teljesen eltérő az emberek ismerete. Miért is van ez így?- mert nem egy egységes szellem tanítás alatt van az egész emberiség. Itt már a szellemekről a jó vagy rossz szellemekről beszélhetünk, akik látszólag szabadon garázdálkodnak a világban. Többes számban beszélhetünk róluk, mert szellemek légiói vesznek minket körül e világban, nem tétlenül várják sorsukat, mert aktív szellemekről beszélhetünk, akik lakást keresnek és be is költöznek befészkelik magukat az emberek lelkébe. Ki kire hallgat inkább az attól függ, hogy kiben milyen talajra talál a propaganda a média a médiumok által szórt információk, az elvetett szellemi mag. A magvető példázatában ezt konkrétan felismerjük Máté 13. fejezetében, hogyan veti és szórja a magvető Isten igéjét a már előre elvetett emberek szívébe, de ez is csak ismereteinket gazdagíthatja csak, ha tényleg nem leszünk részesei az üdvözítő ige Jézus által küldött a Szent Szellem fürdője tisztító hatásának, nem tisztít meg a fent leírt testi és szellemi romlottságtól. Hiába minden vallás és hitvallás Jézusról, ha Isten akarata nem a mi szellemiségünket uralja, nem lesz a miénk ami az övé, természetünk sem Isten által újjászült természet és Szelleme által nem hoz semmiféle gyümölcsöt. Ha ajkunkkal Jézust mint Urunknak szólítjuk, de valójában más szellemek rabjai vagyunk, ez nem vezet az örök életre. Az lehet ezer és ezer féle gondolkodás és mozgástér. A pártosság egy vagy más politikai nézetekhez való rokonszenv. Ez is már azt jelenti, hogy az egyiket kedveli másikat meg gyűlöli, egyikkel egyetért és kedveli, másikat pedig kritizálja csúfolja és megveti és közben mint keresztény, Jézust pedig Urának mondja. De akkor legyünk őszinték magunkhoz, kinek a szellemében élünk és milyen eredményeket hoz a mi számunkra ez a hitvallás nem beszélve Istennek kedvez e vagy sem? A Szent Szellem munkája mindaz ami megtisztít többek között a fent felsorolt romlott természetből fakadó vétkektől. Ez a kézenfekvő bizonyítéka annak, hogy mi ránk is érvényes a Szent Szellem átformáló ereje. Átformálja gondolkodásunkat, amire már nem mondhatjuk, hogy esztelen, engedetlen tévelygő, mert uralja Szellemével a szívünket és új értelmet ad. Azért van az úgy, hogy Úrnak hívni Jézus Krisztust csakis a Szent Szellem által lehet. A többi csak frázisok halmaza és szemétlerakója a szép szavaknak a mi logisztikánk az emberi és rosszabb esetben sátáni közvetítés. A név önmagában nemes és áldott Istentől kiválasztott, minden ember legyen az bárki, még ha teljesen hideg hozzá is, térdre lesz kényszerítve mikor meglátják őt megjelenni hatalommal, hiszi ezt vagy sem. Itt a legnagyobb különbség a világvallásoktól eltérő tanúbizonyság, hogy az üdvözítő Isten a világ Ura és eljön egyszer az engedetlenség fiait és magát a sátánt letaszítja a pokol tüzébe, és nem egy vallás feje, hanem a Mindenható Teremtő Isten. De ez bolondságnak tűnik a világ szemében. Hinni lehet Istenben a démonok is hisznek, sok szellem ki is nyilatkozta, hogy Jézus az Isten Fia. "Ami­kor a túl­só part­ra, a ga­da­ra­i­ak föld­jé­re ért, két meg­szál­lott (démonoktól megszállott) jött vele szem­be, akik a sír­bol­tok­ból búj­tak elő, és olyan ve­sze­del­me­sek vol­tak, hogy sen­ki sem mert azon az úton jár­ni. Mit akarsz ve­lünk, Is­ten Fia? – ki­a­bál­ták. Azért jöt­tél ide, hogy idő előtt meg­gyö­törj min­ket?" (Mt 8, 29). Itt szemmel láthatóan az emberben minden kapoccsal megerősített rossz szellemeket vagyis démonokat látunk, méghozzá a legveszélyesebbek közül. Az ember tehetetlen velük szemben. Ők is felismerik Isten Fiát és mint Péter is vallást tesznek róla, de van egy teljesen alapvető különbség a kettő között, az, hogy a démonok tudják hogy semmi esélyük az üdvösségre, Péter pedig vallást tesz arról, hogy kihez is menjenek, Jézusnál van az igazság és Isten szava. "És azt mond­ta: Ezért mond­tam nek­tek, hogy sen­ki sem jö­het hoz­zám, ha nem adta meg az Atya neki. Et­től fog­va so­kan vissza­vo­nul­tak a ta­nít­vá­nyai kö­zül, és töb­bé nem jár­tak vele.

Jé­zus meg is kér­dez­te a ti­zen­ket­tőt: Va­jon ti is el akar­tok men­ni? Si­mon Pé­ter így vá­la­szolt: Uram, ki­hez me­het­nénk? Örök élet be­szé­de van te­ná­lad, és mi el­hit­tük és meg­is­mer­tük, hogy te vagy az Is­ten Szent­je." (Jn 6, 65-68). "Si­mon Pé­ter pe­dig így vá­la­szolt: Te vagy a Krisz­tus, az élő Is­ten Fia." (Mt 16). Ugyanazt ismerik fel benne a démonok is, de az alapvető különbség az Atya akaratán múlt, hogy ki követi és ki hagyja el Isten Szentjét. A vízválasztó ebben a kérdésben nagyon egyszerű, de a sátán ezt túlbonyolítja, méghozzá az emberi tanításokkal és tévtanítókat felhasználva ami mögött nem Isten Szelleme lakik. Ezt eldöntheti mindenki aki ezt a Szent nevet hirdeti, vallja, hogy milyen szellemiség uralja szívét. A többi csak részletkérdés. El lehet a betűk halmazában veszni és bonyolultnak látni Isten konkrét akaratát, azért is mert nem hagyatkozunk nemes egyszerűséggel az Isten az Atya és Szelleme által a hit forrására. Péter és Jézus apostolai ragaszkodtak hozzá, ez az ami megkülönbözteti a hitvallást a kiválasztástól. A választásunk nem a mi akaratunk gyümölcse, hanem Isten az Atya mindenható akarata és kegyelme az elveszett fiai iránt. Azok akikben jól érzik magukat a démonok a rossz szellemek, és egyáltalán nincs szükségük arra, hogy szabadok legyenek, azokon Isten nem akar segíteni. Isten ismeri a szívünk mélységeit és annak vágyait, hiszen Ő a Teremtő Isten, és felismeri mindazokat akikben megfogant jó talajra esett a magja, és gyümölcsöt hoz számára. Megtaláltatik az amit Isten, költőien mondva, keres. "... Ezért mond­tam nek­tek, hogy sen­ki sem jö­het hoz­zám, ha nem adta meg az Atya neki."

 Kedves olvasó, mit láthat ebben a kijelentésben egy értelmes ember? Azt bizonyosan, hogy nem a mi akaratunk dominál a választásokban. Azt magáévá teszi az ember és megvan győződve arról, hogy szabadon választhat, de végeredményben annak a rabja és alárendeltje aki benne él. A belső szellemi ember, azért szellemi, mert Isten szellemét lehelte az orrába a teremtés napjàn, de ezt a szellemet privatizálta Isten ellensége a bűnbeesés által. De Isten preegzisztenciális terve alapján megmenti a menthetőt. Itt most az a kérdés, hogy te meg én benne vagyunk e Isten képében, vannak e olyan csalhatatlan reménységünk és bizonyítékunk az iránt, hogy még a világ teremtése előtt Isten a teljhatalmú akaratából kifolyólag üdvözít téged és engem a Jézus hite által? Hiszel ebben vagy sem? Ha hiszel, akkor biztos, hogy Isten a te segítőd és vezetőd és szabadítód, mert a démonok is engedelmeskednek az Ő akaratának és ki tudja űzni belőled is azt aki gyötri lelkedet. Csak higgy Isten szavában és bízva bízzál, hogy semmi titkolt dolog nem marad titokban, tehát tárd ki szíved előtte, amit te megtehetsz Isten egybehangzó akaratából.

A hit és hűség.

 A hit és hűség.

 "A Szellemnek gyümölcse ellenben: szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, jóságosság, derékség, hűség, (hit).....(Gal 5,22). 

 A hit, " görög "πίστις" pístis - szellemi látást is értelmez. A hit, a Szent Szellem gyümölcse, NEM Isten ajándékai, amit az apostol mond: „Egyiknek a Szellem által bölcsesség szavát adják, másnak ismeret beszédét ugyanahhoz a Szellemhez mérten, megint másnak hitet ugyanabban a Szellemben,...” (1 Korintus 12:9). A hit, mint gyümölcs (eredmény), amelyet a Szentlélek NEM egyeseknek, hanem MINDEN igaz szent életében akar reprodukálni. Az Istenbe vetett engedelmes BIZALOM és a Neki való gyakorlati HIT ami cselekedetekre indít. Lehetetlen engedelmességről és hűségről beszélni anélkül, hogy nem bízunk Istenben. És ez a bizalom ma ("az utolsó napokban [nehéz időkben]" - (2Tim. 3:1) nem alapulhat máson - csak az írott Igén. A „jelek és csodák” ideje (Zsid. 2:4) ugyanúgy megszűnt, mint a testi apostoli tekintély – azok, akikre az Úr Jézus személyesen és egyértelműen rábízott valamit (ApCsel. 1:21-26; 9:5.10,12; 1 Korinthus 11:23). Ma mindannyiunk számára egyetlen helyes út létezik: hűséges és következetes engedelmesség Isten írott Igéjének, amelyet az apostolok adtak át. Csak így lehet közösségünk Istennel a Szent Szellem által – az apostolok által bemutatott tanításon keresztül, amelyet először Krisztus hirdetett (Zsid 2:3; 1 János 1:3.4). A Szent Szellem meg akarja teremni szívünkben és megélni az Ő gyönyörű gyümölcsét (hitét) - az Istenbe vetett bizalmat, ami gyakorlati közösséghez vezet a Szent Szellem által. Bizalom nélkül nincs kommunikáció, a bizalom pedig Isten megismeréséhez, meggyőződéshez és hűséghez vezet! Újra és újra látjuk, hogy mindenben Istentől és az Ő kegyelmétől függünk. Semmit sem tudnánk létrehozni az Ő ereje nélkül az Ő Szelleme által. 

 Adja meg nekünk irgalmát, és nyissa meg szívünket, hogy meghalljuk gyengéd hívását, amíg az üdvösség napja még tart, amíg van lehetőségünk valamit javítani életünkben Isten akaratával és járni tudjunk a hitben, hogy hűséges és igaz tanúi lehessünk, józanok és éberek, nem pedig vágyvezérelt akarattal, hanem Isten vezérlésével fussuk le a távot. Mindenkinek meg van jelölve a futópályája, senki helyettünk nem futja le. A cél az örök élet Istennel, amit már most megkapta az aki hisz Isten Fiába. Ez az a vörös szőnyeg, posztó amin végig kell mennünk, a jutalomért. 

 Pál apostol Timóteusnak írja, "… s amiket tőlem sok tanún át hallottál, bízd rá azokat megbízható emberekre, akik megfelelőek lesznek arra, hogy másokat is megtanítsanak.” (2Tim. 2:2). Ezt a vörös vonalat szándékozik megóvni, hogy Krisztus hagyatéka és tanítása ne szenvedjen hiányt. 

 A Krisztus hagyatéka kérdésében a hűségnek kell döntőnek lennie. De hűség kihez és mihez: valami exkluzív testvériséghez, vezetők csoportjához, vagy Krisztus és egészséges TANÁHOZ?! - A válasz ott van: "AMIKET hallottál tőlem, MONDD EL másoknak"! Jó, ha a keresztények a szellemi hagyatékról beszélnek – ez (legalább) azt jelzi, hogy nem csak a mának élnek. De ennek az örökségnek az átadását MEGBÍZHATÓ kezekbe – HŰSÉGES embereknek kell átadni. A HŰSÉG, ahogy fentebb mondtuk, nem magának az embernek a tulajdonsága – ez a Szent Szellem működésének eredménye a hívőben, az Ő gyümölcse. Még egyszer hangsúlyozzuk: csak az újjászületésnek lehet ez a csodálatos szent gyümölcse, csak azok igazán hűségesek Istenhez. Az Istenhez és az Ő útjához való hűség az egyetlen helyes útmutató ma a hívő életében. Ha a szemed előtt - az emberek és a hozzájuk való hűség, még ha ők maguk is hűségesen követik Krisztust, az Úrtól az emberek felé irányuló eltolódása, előbb-utóbb csak problémákhoz vezet. Magyarul, embereket követni, akár milyen áldásos is legyen az életvitelük és tanításuk, akkor is ők csak szolgák. Ezért távol legyen tőlünk, hogy embereket magasztaljunk. Tiszteljük és szeressük Isten szolgáit, de ne kövessük őt magát, mert a szolga azt teszi amire az Ura utasítja, csakis Krisztus tanítását kövessük. Ha tanítunk, meg kell tanítanunk másoknak, amit az apostolok továbbadtak, és van itt egy figyelmeztetés: „Sok tanúval”! De lehettek egyéni megbízások Timóteusnak (sok tanúk nélkül), ha az apostol ihletet kapott, hogy ilyen átviteli korlátozást tegyen.

 És ez a gondolkodás jogos, ha a gyülekezet (eklézsia) építési korszakára gondolunk ma, amikor testben nincs köztünk apostoli tekintély. Az Úr előre látta az időnket, és mindenről gondoskodott. Ha igazán szeretjük Krisztust, ha Hozzá tartozunk és az Ő útján járunk, akkor arra vagyunk hivatva, hogy méltó gyümölcsöt hozzunk életünkkel. Vigyázó szeme mindig lássa bennünk azt az Igazság iránti hűséget és odaadást, amire vágyik. A "hűséges emberek közé tartozni, akik képesek lennének másokat tanítani" nagy előny! Ezek a gondolatok nem az üdvösség elnyeréséhez tartoznak, hanem az alkalmasságra, erre érettekhez tartoznak ...de erre is Isten választ embereket, Ő látja kinek milyen ajándékot osztott és azt érvényesíti. 

 De erre is vannak rendelések az apostolok tanításában. Az ember attól függetlenűl ha Krisztus szabadságát élvezi, az apostoli tanítások és rendeletek kordába tartják a hűséges szolgát, nehogy kibillenjen egy más kerékvágásba. "Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk". (Jak 3, 1). "A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben."(1Tim 2, 12). Bizony ezt nehéz megtartani annak akiben nagy az önbizalom, karrier rombolók ezek az igék. Vannak olyan dolgok amik ártatlannak tűnnek és mégis Isten akarata ellen szegődnek.  

 A hit győzelme az Istenhez való Szent ragaszkodás és bizalom. Ezek nem csak szavak, ezek mind a hívő életéhez tartoznak. Az Úr hűséges akkor is ha mi nem vagyunk hozzá azok, de a Szent Szellem munkája az, hogy helyes úton tartson minket, ha szűk út is de áldásos mert Jézus azon járt először, mi csak a lábnyomát követjük.

Aki szereti testvérét, abban Isten lakozik.

 ‭‭Aki szereti testvérét, abban Isten lakozik.

"Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk." ( 1 János 4: 7..12).

Félretéve minden ránk nehezítő súlyt, amit ránk raknak az írástudók, biblia tudósok, vallási tanítók, dogmatikus, ezoterikus és egyebek tanításait, akik azt mondják, hogy KELL, ezt tegyétek, de inkább vegyük szemügyre a lényegét minden hit megnyilvánulásának. Nem emberekre nézve, hanem Isten dicsőségére nézve, keressük mindazt amit Isten szeretetéből fakad. 

 Ha Istenről beszélünk, akkor nem egy személyre gondolunk. Az Isten Szellem és ez így is marad mindörökké. Az, hogy Isten szeretete megnyilvánult Jézus Krisztusban, ez a mérhetetlen kegyelme irántunk és szavakba lehetetlen öntenünk ezt a szeretetet. A szeretet áldozatokat követel. Ez így volt mindig amióta ember él a földön. Káin megöli testvérét Ábelt, Ábel áldozata kedvesebb volt Isten előtt, Káin gondolata és verejtékes munkájának áldozata pedig utálatos Isten előtt. Isten Fia az aki teljes mértékben oda volt szentelve áldozatul, sokkal nagyobb mint Ábel és az állatok kiontott vére. Ezért is hív Isten " az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely jobbat beszél, mint az Ábelé." (Zsid 12, 24). Ez a bizonyítéka Isten szeretetének. S mindazok akik hisznek Isten Fiában aki engesztelő áldozat bűneinkért, azt Isten szereti és életet ad neki. Szellemével eleveníti meg mindazokat akik hisznek, nem azért mert mi szeretjük őt, és ebből a szeretetből kifolyólag áldozzuk magunkat neki, nem a mi áldozatunkat kívánja tőlünk, hanem Krisztus áldozatát visszük az Isten oltára elé. Vagyis az oltára amit egy szellemi emberben felépít Isten, az dicsőítés és ima oltára. Ez az ami kedves Isten előtt. Pál apostol kéri a római testvéreket, hogy áldozzák fel testiségüket és testi hús gondolataikat egy új Istentől leszállt igazságért. "Kér­lek azért ti­te­ket, test­vé­re­im, Is­ten ir­gal­má­ra, hogy szán­já­tok oda tes­te­te­ket élő, szent és Is­ten­nek ked­ves ál­do­za­tul. Ez a ti okos is­ten­tisz­te­le­te­tek. És ne szab­já­tok ma­ga­to­kat e vi­lág­hoz, ha­nem vál­toz­za­tok el az el­mé­tek meg­úju­lá­sa ál­tal, hogy meg­ítél­hes­sé­tek, mi Is­ten jó, ked­ves és tö­ké­le­tes aka­ra­ta". (Róm 12, 1). Tehát, haljon meg a régi természet a felfeszített Krisztussal, aki meghalt bűneinket és magát a bűnt elítélve a feledésbe vitte testével a sírba, ezek után öltsük fel az újat az új isteni természetet ami Krisztus feltámadása életünk értelme. De ezt is Istentől várjuk és kapjuk meg, nem kötelessége az embernek valamit tennie ezért. A hit által kapjuk ezt meg Istentől. Ez a kegyelem amit nem lehet megtanítani másoknak, ez Isten hatalmában van. 

"Mert Isten őt rendelte engesztelő áldozatul az ő vérében való hit által, hogy megmutassa igazságát, mivel a korábban elkövetett bűnöket elnézte,.." (Róm 3, 25).

 A teljes igazságot hirdetjük nem a féligazságot, és ehhez tartozik az is ami élet nem a halál. " Ha pe­dig eggyé let­tünk vele az ő ha­lá­lá­ban an­nak ha­son­ló­sá­ga sze­rint, ak­kor még in­kább eggyé le­szünk vele fel­tá­ma­dá­sá­ban is.

Mert tud­juk, hogy a mi ó em­be­rünk őve­le meg­fe­szít­te­tett, hogy meg­erőt­le­ned­jék a bűn­nek tes­te, hogy töb­bé ne szol­gál­junk a bűn­nek. Mert aki meg­halt, az meg­sza­ba­dult a bűn­től. Ha pe­dig meg­hal­tunk Krisz­tus­sal, hisszük, hogy élni is fo­gunk őve­le." (Róm 6, 5-7). 

 Semmi más nem számít, sem az én áldozatom, sem az én gondolatom, hanem minden az ami örök élet Istennel és Isten tökéletessége és igazságának engedelmessége. Ezzel is dicsőítve Istent Jézus Krisztus áldott nevét az áldozati Bárányt, aki tökéletes áldozat Isten előtt.

"És ha Atyá­nak hív­já­tok őt, aki sze­mély­vá­lo­ga­tás nél­kül ítél min­den­kit cse­le­ke­de­tei sze­rint, fé­le­lem­mel él­jé­tek jö­ve­vény­sé­ge­tek ide­jét, tud­va, hogy nem ve­szen­dő hol­min, ezüs­tön vagy ara­nyon vál­tat­ta­tok meg atyá­i­tok­tól örö­költ hi­á­ba­va­ló éle­te­tek­ből, ha­nem Krisz­tus­nak, a hi­bát­lan és szep­lő­te­len bá­rány­nak a drá­ga vé­rén. Ő ugyan a vi­lág te­rem­té­se előtt ki lett vá­laszt­va, de az idők vé­gén je­lent meg ér­te­tek, akik ál­ta­la hisz­tek Is­ten­ben, aki fel­tá­masz­tot­ta őt a ha­lot­tak kö­zül, és di­cső­sé­get adott neki, hogy hi­te­tek Is­ten­be ve­tett re­mény­ség is le­gyen. Az igaz­ság irán­ti en­ge­del­mes­ség­ben tisz­tít­sá­tok meg éle­te­te­ket kép­mu­ta­tás nél­kü­li test­vé­ri sze­re­tet­re a Lé­lek ál­tal, és egy­mást tisz­ta szív­ből, ki­tar­tó­an sze­res­sé­tek,

mint akik nem rom­lan­dó, ha­nem ro­mol­ha­tat­lan mag­ból szü­let­te­tek újjá, Is­ten­nek élő és ma­ra­dan­dó igé­je ál­tal." (1Pt 1, 17-22).