Gondok vagy gondatlanság?

 Gondok vagy gondatlanság?

 " Ne vegyetek hát gondot magatokra ilyen beszéddel: Mit együnk? Mit igyunk? Mivel ruházkodjunk? Mert mindezekre a pogányok törekszenek. Hiszen mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van. A királyságot és az Isten igazságosságát keressétek előbb, és azokhoz ezeket is hozzáadják majd nektek! Ne viseljetek hát gondot a holnapért, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja, elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut.(Máté 6,- 31..34).

 Ezek a szavak Jézus az atyai gondviselőnek szavai. Nem a felelőtlenségre a lustaságra vagy egyéb gondatlanságra buzdít az Úr, hanem a napi terhek és tevékenységek elvégzése mellett ne gondoljunk a holnapra, mi lesz, a gondviselést bízzuk az Úrra. Sok embernek az aggodalmasság megárt, annyira, hogy a gondok betöltik a mindennapjait már előre fél, hogy a jövő sok gondot hoz magával. A média pedig előrevetíti a szörnyűségeket amik várhatnak az emberiségre. Egy háborús övezetben élőknek, ahol napi rendszerességgel rakéták robbannak, nem kell a jövő veszélyeire gondolniuk, mert már benne élnek ez számukra a valóság. A légiriadó szirénája számukra egy konkrét jelzés az óvóhelyre szaladni ha van ilyen a közelben. Az első Krisztus követöi is katakombákba rejtőztek az üldözéstől menedéket keresve. Ez egy emberi természetes dolog, hogy reagál a veszélyhelyzetre az ember. De az Úr itt és más helyen is leveszi ezeket a gondokat a tanítványai váláról, ha megfogadják a tanácsát. Az nem jelenti azt, hogy nem kell dolgozni, a megélhetésre pénzt keresni, hogy nem kell ruha boltba menni és válogatni a ruhák között ha megteheti az ember. Ma ebben a helyzetben az életszínvonal megengedi ezt a luxust már akinek ezek az igényei és lehetősége megvan. De visszatérve az éles helyzetekre, amikor a háborús zónából menekűlni kényszerűl a család, ott hagyva a konfortzónáikat a családi házukat, lakásukat, sok mindent nem vihet magával, akkor látják meg mi a legszükségesebb az élethez, ez most az ukrán a palesztin az izraeli meg sok konfliktusos zónákról menekűlőknek nem teória Jézus szavai ha megfogadják. Persze sokan ezt meg se hallják. De aki hallja annak ez Isten tanácsa, hogy ne aggódjanak azok akik most szükségét érzik mindezeknek. Isten gondoskodik mindenkiről ha az nem utasítja vissza. A valós menekülteknek a befogadó állam segítséget nyújt, persze sokan visszaélnek ezzel. De maradjunk az igénél, az Úr nem mondja azt, hogy nem lesz bajunk, hanem ne törődjetek a holnap gondjával, mert az holnapnak a gondja és baja. Ezt az egyet ha megfogadják akkor felesleges elhinni a média rémhíreit a jövőképről. Ijesztgetik az embereket, hogy kitör a harmadik világháború, ezekkel a "próféciákkal" ami nem is biztos hogy beteljesülnek, csakis a gondokat növelik és cselekvésre indítanak. Bunkereket építenek, élelmiszereket halmoznak fel, ezzel csak növelik és meghosszabíthatják a szenvedésüket és a biznisz bevételét. A megtérés Istenhez teljesen feledésbe merül a gondok súlya alatt. Az Isten eleve kiválasztottság alapján ezek a bajok, gondok megtérésre indítják az elveszett bűnös lelkeket. A lelki a testi kritikus szükségletei a bombázások a kilátástalanság térdre kényszeríti azokat akik ebben a szűk helyzetben is Istent keresik. A halálfélelem az egyik ok arra, hogy Istenhez forduljon az ember. Valakinek ez nem teória, ahogy az nekem sem volt az. Nem azért mert háborúban éltem, hanem féltem a haláltól a természetes haláltól az erőszakos haláltól. 

 Ezek a fenti igék azokhoz szóltak akik követték őt, tehát a tanítványaikhoz. Azért ezek a szavak ma sem hiábavalók, ha az aki követi ma is Krisztust és szolgál testvéreinek a barátainak az embereknek, annak nem kell gondolni és aggodalmaskodni, hogy mit vigyen magával ha utaznia kell, netán menekülnie kell, vagy ha családja van és a Szent Szellem vezeti őt munkájában, annak nem szabad aggódnia, ellenkezőleg megkell erősítenie a gyengélkedőket a hitben. 

 Az Úr azt mondja az Istenfélelemről: " Mint ba­rá­ta­im­nak mon­dom nek­tek: Ne fél­je­tek azok­tól, akik a tes­tet ölik meg, és az­után töb­bet nem árt­hat­nak. Meg­mon­dom, ki­től fél­je­tek: at­tól fél­je­tek, aki meg­öl, és utá­na arra is van ha­tal­ma, hogy a gye­hen­ná­ra ves­sen. Bi­zony mon­dom nek­tek, at­tól fél­je­tek." (Lk 12, 4). 

 Az Istennek van egyedüli hatalma a gyehennára vetni. Itt Jézus nem a sátánról beszél. A 7. versben pedig megerősíti őket a barátait a tanítványait, hogy ne féljenek, mert az Úr nagy becsben tartja életünket. A halálnak már nincs hatalma aki Krisztusban van. Krisztusban menedéket talált, ha teste el is hal és porrá válik a halhatatlan lelke tovább él. Ezt mindig megerősíti a szentírás lépten nyomon. 

 Két testvért ismerek személyesen, akik halálközeli élményben részesültek. Ha nem hiszek Raymond Muddinak vagy másoknak akik mertek erről beszélni, de én ezeknek a testvéreknek hiszek, mert tudom, hogy nem hazudnak. A belső testük elhagyták a külső testüket, Pál apostol szerint sátrukat, amikor meghaltak jóformán. Attól az esettől, habár hívők voltak addig is, megváltozott az életük, mert személyes átélése ennek nem mindennapi elhívást eredményezett. Ez volt Isten különleges akarata számukra, ezzel megerősítette hitüket, felkészítve a szolgálatra. 

 Amikor a hit olyan színvonalat ér el, hogy csakis Isten országát a fentieket keresi, nem kell feltétlenül, úgymond a csodákat várni, hanem az lesz az élet priorítása, akkor az aggodalmak elesnek, a többi pedig hozzáadódik. " A királyságot és az Isten igazságosságát keressétek előbb, és azokhoz ezeket is hozzáadják majd nektek!". Aki ezt követi vagyis hisz benne, annak a kevés is sok lesz. 

Áldás és békesség mindenkinek akik az Úrban bíznak.

A belső és külső összefüggések elemzése röviden.

 A belső és külső összefüggések elemzése röviden. 

‭‭"Amikor pedig még nem ismertétek az Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek lényegüket tekintve nem azok. Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni? Aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre. Attól féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam értetek." ( Gal 4,-8..11). Csia fordítás.

"Mert ha az Úrnak és az Üdvö­zí­tő Jé­zus Krisz­tus­nak meg­is­me­ré­se ál­tal a vi­lág för­tel­me­i­től egy­szer már meg­sza­ba­dul­tak, de ezek­be is­mét be­le­ke­ve­red­ve ve­re­sé­get szen­ved­nek, utol­só ál­la­po­tuk rosszabb lesz az el­ső­nél. Mert jobb vol­na ne­kik, ha meg sem is­mer­ték vol­na az igaz­ság út­ját, mint hogy azt meg­is­mer­ve el­for­dul­ja­nak a ne­kik adott szent pa­ran­cso­lat­tól. De be­telt raj­tuk az igaz pél­da­be­széd: Az eb vissza­tért a sa­ját oká­dá­sá­ra, és a meg­für­dött disz­nó a sár­ban hem­pe­reg." (2Pt 2, 20-21).

 Ezekben a két idézetekben két teljesen más emberekhez szól az ige. Az első idézetben Pál apostol féltése a galáciai gyülekezet észrevehető megtorpanása a hitben, visszatérésük a törvény alá a Krisztus által kiszabadított igából. Amikor tekintetünk arra irányult aggódva, a természeti elemekből fürkészve jeleket keresve, de főleg attól féltette Pál, hogy visszatértek a törvény alá. Károli Gáspár fordításában így van írva, összevetve e két fordítást, megtalálhatjuk az igazat. "Meg­tart­já­tok a na­po­kat, hó­na­po­kat, idő­sza­ko­kat meg az esz­ten­dő­ket." (Gal 4). De gondolom egyről van szó ami a továbbiakban kiderül. "Mond­já­tok meg ne­kem, akik a tör­vény alatt akar­tok len­ni nem hall­já­tok a tör­vényt?" (Gal 4). "Ó, bal­ga­tag gala­ták, ki igé­zett meg ti­te­ket, akik­nek sze­me előtt Jé­zus Krisz­tust úgy ír­tuk le, mint­ha kö­zöt­te­tek fe­szí­tet­ték vol­na meg? Csak azt sze­ret­ném meg­tud­ni tő­le­tek, hogy a tör­vény cse­le­ke­de­te­i­ből kap­tá­tok-e a Lel­ket vagy a hit hal­lá­sá­ból? Ennyi­re bal­ga­ta­gok vagy­tok? Amit Lé­lek­ben kezd­te­tek el, most test­ben fe­jez­né­tek be?" (Gal 3, 1-2). Tehát a galáciaikat megtévesztette a saját tulajdon természetük egy kis külső segítséggel. Hiszen ők ismerték a törvényt, Mózes törvényét a Tórát, és újból alávonták magukat a hús gondolkodásának. Visszatértek a zsidó szertartások, ünnepek megtartásához. Ahogy ez szokott lenni a keresztény vallásúakkal is, akik új felismerésre tértek. Azzal a különbséggel, hogy a zsidók a Szent Mózes törvényéhez tértek vissza, ami bennük mélyen beágyazott identitás a mai napig Izraelben az állam és a vallás összefonódnak, a keresztények a reformációt követően újból visszatértek a katolikusok által rendszerezett többek között pogány és alaptalan szertartásokhoz ünnepekhez. Sőt követve a zsidó ünnepek hagyományainak átültetését, ezzel egy új semmihez nem fogható a bibliához nem köthető jelenségek jöttek felszínre. Ezek közé tartoznak a halloween ünnepek a Valentin nap de sorolhatnám tovább a húsvét és a karácsony ünnepekkel bezárólag. Ami ellen küzdöttek a reformátorok, ma groteszk módon visszatért a protestánsok körében. A szentháromság tana, a különböző ünnepek ami a pogányság gyökeréből táplálkozik, ravasz módon Krisztus nevével visszaélve, erőtlen elemek amik mögött a gonosz rejtőzik. Azért erőtlen elemek, mert Istennek nem hoznak hasznot, nem hatnak az emberre úgy mint Isten igéje és szent törvénye, ami egy kétélű kard el tudja választani a szívünk hajlamait az Isten igazságától, a jót a rossztól, ezzel csapást mér a hús és testi gondolkodásra ami csak a halált nemzi, ha az Isten szava megöli a húst a testi gondolkodást, Szellemével megeleveníti és halhatatlanná teremti az új szívet és új felismerésre téríti, ami bűnbánattal jár. A sátánnak szolgál a hús a testi, lelki érzelmiségével a látványosság bűvöletébe esve. Ezek a dolgok nem a szellemét a hitet gazdagítják, ezek mind7 ellenségeskedés Istennel. A Mózes törvénye az Istentől van, de arra szolgál, hogy kimondja a hús felett az ítéletet, mert a törvény szent de egy se tudja azt betölteni. " Mi, ter­mé­szet sze­rint zsi­dók és nem a po­gá­nyok kö­zül való bű­nö­sök va­gyunk, és tud­juk azt, hogy az em­ber nem iga­zul meg a tör­vény cse­le­ke­de­te­i­ből, ha­nem a Jé­zus Krisz­tus­ban való hit ál­tal. Ezért mi is Krisz­tus Jé­zus­ban hit­tünk, hogy meg­iga­zul­junk a Krisz­tus­ban való hit­ből, nem pe­dig a tör­vény cse­le­ke­de­te­i­ből, mi­vel a tör­vény cse­le­ke­de­te­i­ből nem iga­zul meg sen­ki." (Gal 2, 15). De az aki más isteneknek szolgál akárhogy is nevezi azokat, szebbnél szebb logókkal felruházva, annak esélye sincs a szabadulásra, és itt tértünk át a második idézethez.

A kettő különbözik egymástól, abban, hogy a galáciaikat Isten megismerte, vagyis ők megismerték Istent, befogadták Krisztust, Pál apostol szűlte őket az evangélium által, ők Isten üdvözült gyermekei voltak. A másik idézetben pedig arról írt Péter apostol, akik megismerték az igazság útját, nem Istent ismerték meg. Az ige lemosta testi tisztátalanságukat, látszólag az ige hatott rájuk, ugyanúgy mint a megtért bűnösökre. De egy alapvető különbség van köztük, a természetük nem változott meg. Külsőleg Isten igéje megismertette velük az igazság útját, de áldozatul estek önmaguknak, mert az az erő hiányzik, az isteni élet ami nincs meg bennük, nem tartotta meg Isten igaz útján, mert nem lakozik bennük Isten szelleme. Ez ami megkülönbözteti az embereket egymástól, hogy ha Isten útját meg is ismerhetik, de végig nincs meg bennük az az erő ami az út végén az üdvösséghez vezeti őket, ami a bizonyítéka és ajándéka a hűségnek.( ezt a gondolatot más oldalról közelítettem meg, tudva, hogy az üdvösséget nem lehet kiérdemelni). Néha külsőleg nem is különböznek a Krisztus követői egymástól, ahogy a hamis és az igazgyöngyök, sőt néha az igazak még bűnösebbnek néznek ki mint ezt láttuk Dávid esetében. A hamis gyöngy ideális formájú az igazgyöngy természetes idomú ahogy azt kinevelte a gyöngyház kagyló. Sault Izrael első királyát ismerjük az írásokból, ismerjük mert Isten nem takargatja hitetlenségét, de külsőleg nem vétkezett ahogy Dávid, de szívük teljesen más volt. 

 Az igaz hívőnek a természete Isten természetére formálódik és elhagyja mindazt ami a világban van, mert rádöbbent arra, hogy a világ és vallásai feszítették meg Jézus Krisztust, Isten Fiát. Ez nem változott, semmivel nem lett jobb a világ. De aki visszatér abba amiből már egyszer kilépett, a politikába a vallások hatalma alá nem beszélve az okkult tudományokról " a vi­lág för­tel­me­i­től egy­szer már meg­sza­ba­dul­tak, de ezek­be is­mét be­le­ke­ve­red­ve ve­re­sé­get szen­ved­nek, utol­só ál­la­po­tuk rosszabb lesz az el­ső­nél.". Tehát a megmosott a megfürdött disznó az disznó maradt, nem lett belőle az aki örökli Isten országát. Elég erős szavak ezek, jó, hogy nem én mondtam ezt, mert gorombának tűnnének szavaim. Ez Isten igéje és nincs semmi ami részrehajló lenne. Az én magyarázatom pedig elemezhető és bírálható, ez lenne a helyes hozzáállás.

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: "SEM ERÕVEL, SEM HATALOMMAL❣️ ,,

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: "SEM ERÕVEL, SEM HATALOMMAL❣️ ,,: "Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsességen alapuló meggyõzõ szavakban állott, hanem Szellemnek és erõnek a megmutat...

Semmi új csak a régi újabb megvilágításban.

 Semmi új csak a régi újabb megvilágításban.

"Nem azt ké­rem, hogy vedd ki őket a vi­lág­ból, ha­nem hogy őrizd meg őket a go­nosz­tól. Nem a vi­lág­ból va­lók, mint ahogy én sem a vi­lág­ból való va­gyok. Szen­teld meg őket az igaz­ság­gal: a te igéd igaz­ság.

Úgy, amint te el­küld­tél en­gem a vi­lág­ba, én is el­küld­tem őket a vi­lág­ba. Én oda­szen­te­lem ma­ga­mat ér­tük, hogy ők is meg­szen­tel­tek­ké le­gye­nek az igaz­ság­ban. De nem­csak ér­tük kö­nyör­gök, ha­nem azo­kért is, akik majd az ő be­szé­dük­re hisz­nek ben­nem,..." (Jn 17, 15-19).

 Jézus Krisztus fohászkodása az Atyához is olyan titkokat nyilvánít meg, amit azelőtt ilyen narratívában nem hallottak azelőtt a zsidók. Nem is hallottak, mert a kiválasztottság az ószövetségben a világ teremtése óta, vagy teremtésétől fogva volt ismeretes. Az újszövetségben az evangéliumban de inkább az apostolok írásaiban felfedezhető az, hogy a kiválasztás már a világ teremtése előtt megtörtént Isten házában. Ezt preegzisztenciális létnek nevezik. Azért is fontos ezt kutatni, mert egyben a választottak bátorítására nagy hatással van. Jézus is erről beszél az Atyának, hogy Ő nem e világból való, a János 17. részében egy meghazudtolhatatlan ima, amit a fordítók sem mertek megmásítani, azt bizonyítja, hogy létezett a világ teremtése előtt élet a mennyben. Isten nem volt egyedül azelőtt se, de történt ami történt, az angyalok egyharmada fellázadtak ellene és Lucifer vezetésével ellenszegültek Isten hű angyalaival szembe. És a teremtés is megtörtént és Isten a föld porából teremtette meg Ádámot az első embert. Bele lehelte az orrába a szellemét és Ádám élő testté lett. Ez egy anyagi világ, ami tükrözi vagy tükrözte még akkor a meny valóságát, hiszen az ember Isten Szentje képére és hasonlatosságára teremtette az embert és belehelyezte az édenkertbe, ami az én véleményem szerint nem a földi paradicsom volt, hanem a mennyek tükre tehát mennyei. Ezt az is bizonyítja, hogy kerubok őrzik a mai napig a bejáratát aminek a kapuja vagy bejárata maga a Krisztus.

 Onnan jött Isten Fia, mert ahogy mondta az Atya küldte el, de van egy olyan kijelentés is ebben a részben, hogy a tanítványok sem ebből a világból valók. A teremtés előtt eleve elrendelés szerint a Krisztus aki a földre jött, egybegyűjti mindazokat a hit által akik ki vannak választva az üdvösségre még a születésük előtt. " Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és a te beszédedet megtartották." (Jn 17, 6). A múlt idő az nagyon fontos a megértéshez, " a tiéd voltak". Jézus dolga az volt aki az Úr testi megszemélyesítője elküldte a tanítványokat a földre, mert a kiválasztás már megtörtént és Krisztus az akinek a neve alá gyűjti Isten népét az Úr. Ez a kijelentés volt mindenki számára egy vízválasztó, az elfogadás és a megütközés sziklája. "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon, hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek". (Jn 15, 16). A kérdés itt, hogy mikor rendelte el és mikor küldte el a tanítványokat az Úr. Talán menet közben jött ez a gondolat vagy már örök időktől el volt rendelve Krisztusban a kiválasztottság? 

 A preegzisztenciális élet az valóság és ezzel a ténnyel találkozunk lépten nyomon. Azért nehéz ezt észrevenni, mert a keresztény igehírdetők túlnyomó része àtsiklik vagy csúsztatja vagy nincs nyitva nekik ez az igazság, pedig kézenfekvő dolog ez. Nézzük mit ír Péter apostol a szétszórt jövevényeknek. " Pé­ter, Jé­zus Krisz­tus apos­to­la, a Pon­tusz, Ga­lá­cia, Kap­pa­dó­cia, Ázsia és Bi­ti­nia szór­vá­nya­i­ban élő jö­ve­vé­nyek­nek, akik ki van­nak vá­laszt­va az Atya Is­ten ele­ve el­ren­de­lé­se sze­rint a Lé­lek meg­szen­te­lé­sé­ben en­ge­del­mes­ség­re és a Jé­zus Krisz­tus vé­ré­vel való meg­hin­tés­re: Ke­gye­lem és bé­kes­ség árad­jon rá­tok bő­sé­ge­sen. Áldott az Is­ten és a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus Aty­ja, aki nagy ir­gal­má­ból újon­nan szült min­ket élő re­mény­ség­re Jé­zus Krisz­tus­nak a ha­lál­ból való fel­tá­ma­dá­sa ál­tal" (1Pt 1, 1-2). Az evangélium teljessége van itt részben kijelentve. Az újjászületés, de kérdezném az olvasót, kit lehet újjászületni, csak azokat akik már léteztek azelőtt de valami ok miatt elvesztették isteni természetüket. Az ok ismeretes a bűnbeesés. Isten Fia halálával megváltotta a világot, hogy senkinek ne jusson eszébe, hogy Isten a teremtő cserben hagyta teremtményét. Ne legyen kifogás Isten ítélőszéke előtt, hogy Isten nem tett semmit a megváltás az üdvösség érdekében. Ő rászánta áldozatul az elsőszülött szeretet Fiát, hogy a halál törvénye alól felszabadítson mindenkit, azokat aki hittel néznek a golgotán elvégzett áldozatra, hittel veszik tudomásul, hogy Isten gondolt rájuk és az eleve elrendelés igazsága szerint üdvözítí mindazokat akik felnéznek rá és elhiszik és nem ellenkeznek Isten igéjének, itt a hívó szavára gondolok. Ez Isten kegyelme az emberek iránt. A kérdés már csak az, hogy miért vannak azok akik ezt nem hiszik el. Itt van az a gordiuszi csomó amit ki kell bogozni ha Isten is azt akarja. Az üdvösség nem függ ettől az ismerettől, de ismétlem magam, hogy ha ezt is kutatjuk akkor nagyobb hitet és bátorítást kapunk Isten akaratának a megismerésében.

 A következő gondolat az, hogy az Úr nem csak arra utal, hogy egyszer már a kiválasztottság kérdése eldőlt és elküldte az övéit e földre mint jövevények vannak jelen, hanem el is küldte gyakorlatilag a tanítványokat ebbe a ragadozó világba, tanácsaival ellátta őket és Szellemével vezetve. "Menjetek! Íme, én bárányként küldelek titeket a farkasok közé. (Lk 10, 3). " Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok." (Mt 10, 16).

 Ebben a rövid írásban nem elégítem ki a teljesség igényét, de mindig az a cél, hogy ösztönözze az olvasót Isten akaratának a kutatására, ha fellobbant a láng a szívben. Nem kell elfogadni amit írok, hanem ha Isten arra vezet, hogy elemezze az igék értelmét az olvasó, akkor a cél el van érve.

A gondok terhe alatt ne járjatok.

 A gondok terhe alatt ne járjatok.

 "Semmi gondot ne hordozzatok. Ellenkezőleg. Kéréseiteket minden imádságotokban hálaadásotokkal együtt ismerje meg az Isten. Istennek békessége aztán, mely minden értelmet felülmúl, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.( Filippi 4,-6,7).

 Bizonyára az olvasók közt is tudják, hogy az ima az Istennel való kommunikáció. Az egy állandó élő kapcsolat. ‭‭ "Szakadatlanul imádkozzatok! Mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban rátok vonatkozóan." (1 Tessz. 5,-17,18). Ennek a magyarázata egyszerű de bonyolult is egyszerre. Miért? - mert jogosan felmerül a kérdés, hogyan imádkozzunk szakadatlanul ha az elménk el van foglalva az élet teendőivel, főleg azok akik odafigyelnek munkájukra. Számomra csakis úgy fogadható el, hogy a testi és a szellemi belső ember egy sátor alatt van, de ha a testünk tevékenykedik, dolgoskodik és megteszi a szükséges dolgait, e mellett a belső szellemi ember imádkozik nem zavarja egymást, hiszen mindig is kapcsolatban van Istennel a Szent Szellem által, aki imádkozik helyettünk éjjel nappal. "Ugyanígy jön még a Szellem is segítségére erőtlenségünknek, mert azt, hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell tennünk, nem tudjuk, de maga a Szellem jár közben értünk hangtalan sóhajtásokkal. Az pedig, aki a szíveket fürkészi, tudja, mi a Szellem törekvése, mert ő Istenhez igazodva jár közben a szentekért." ( Róma 8,- 26,27).

 Az ima az nem nyilvános, az igazi imádság az a Szellem munkája bennünk elrejtve, hiszen Isten szelleme mélységeit kutatja mindazt amire szükségünk van, amit mi is tuthatunk magunkban felfedezni a mi szellemünkkel, de ki tudná jobban, hogy mi van az emberben és milyen szükségletei vannak a halhatatlan lelkének? Isten minden értelem feletti megnyugvást és békét ad szívébe annak, akik nem fojtják el a Szellem munkáját magukban. Engednek minden óhajnak és kérésnek ami a szívükben megjelent, de a békesség csak akkor lesz állandó, ha mindent amit teszünk veszünk Isten akaratából tesszük rá bízzuk akaratát. Nem mintha más ezt nem tenné, nem is tehet mást egy se, hiszen az egész világ az Ő akaratából létezik és van, de a békesség a szívben akkor lesz bizonyossá ha ezt elfogadjuk Istentől. Az Isten oltárán a királyi széke előtt a mennyben gyűjti az imádság illatát amit a szentek imádsága. 

 A szentek imádsága amit a mennyben őriznek, nem azok az imák amit mi itt a földön helyesnek gondolunk, hanem a szellemünk lélegzete amit szavakban nem lehet leírni az igazi szükségletek és vágyak azok amit Isten Szent Szelleme közvetít a királyi trón elé. Ez nem valami szennyes gondolat vagy testi ami a húsból származik, hanem a Szellem lélegzete.

 " El­jött, és át­vet­te a köny­vet a tró­non ülő jobb ke­zé­ből, és ami­kor át­vet­te a köny­vet, a négy élő­lény és a hu­szon­négy vén le­bo­rult a Bá­rány előtt, mind­egyik­nél hár­fa és füs­tö­lő­szer­rel teli arany­csé­sze volt, ame­lyek a szen­tek imád­sá­gai". (Jel 5, 7).

 Az akit itt a földön imádunk, a mennyekben van és közbenjár vagy inkább közvetít Isten előtt mi értünk. Ezért mi nem tudjuk pontosan, hogy melyik imánk tartottak meg az arany csészében, de az teli van azt olvassuk, nincs hiánya a szentek imáinak. Semmi kétség, hogy imáink meghallgattatnak, de az már nem biztos, hogy melyik szóbeli imánk van teljesen öszhangban Isten akaratával. Ezért soha ne felejtsük el hozzátenni " legyen meg a Te akaratod".

 A bizalmunk az Isten mindenható és mindenkire ható akaratához, tudatosságra ébreszt, hogy semmit sem tudunk a sorsunkban megváltoztatni, azért ezt a gondoskodó terhet ami sokszor boldogtalansághoz vezet, le kell tenni Isten oltára elé. Ennyi lenne a mi tudatos döntésünk, ha Isten is úgy látja, hogy eljött annak az ideje, hogy a bizalom hittel megért erre a tevékenységre akkor meg is tapasztaljuk hatását. De előbb nem amíg azt gondoljuk, hogy mi erősek vagyunk. Persze az életben a világban mindig újabb és újabb feladatok várnak, Isten ellensége az az ember ellensége nagyobb és nagyobb terhet akar ránk tenni, de nem csak gondokat hanem a bűn terhét is. Mint egy málhás szamárra, úgy néz ránk a sátán, mint akik hordozzák az ő terheit amíg  bele nem roskadunk, és akkor jön Jézus és felemel.  Jézus pedig az ellenkezőjét mondja: " Jöj­je­tek én­hoz­zám mind­nyá­jan, akik meg­fá­rad­ta­tok, és meg vagy­tok ter­hel­ve, és én meg­nyug­vást adok nek­tek. Ve­gyé­tek ma­ga­tok­ra az én igá­mat, és ta­nul­já­tok meg tő­lem, hogy én sze­líd és alá­za­tos szí­vű va­gyok, és lel­ke­tek nyu­gal­mat ta­lál. Mert az én igám gyö­nyö­rű­sé­ges, és az én ter­hem könnyű." (Mt 11, 28-29).

A szokás hatalma.

 Az Is­ten, aki a vi­lá­got te­rem­tet­te és mind­azt, ami ab­ban van, mi­vel ő menny­nek és föld­nek ura, kéz­zel csi­nált temp­lo­mok­ban nem la­kik, em­be­ri kéz szol­gá­la­tá­ra nem szo­rul, mint­ha va­la­mi­re is szük­sé­ge len­ne, hi­szen ő ad min­den­ki­nek éle­tet, le­he­le­tet és min­dent. (ApCsel 17, 24).

A szokások hatalmában élünk. Sokszor nem is gondolkodunk el azon mit szoktunk kijelenteni. Vasárnaponként találkozunk emberekkel akiket ha megkérdezel hova megy, azt mondják, hogy megyek a templomba istentiszteletre. Vagy megyek imádkozni az imaórára. Ez egy megrögzött nem meggondolt kijelentések sora a keresztények között. A fenti ige ezt megcáfolja. Isten nem ember kéz által alkotott templomban lakik és nincs szüksége az ember istentiszteleti tevékenységére. Ez nonszensz minden oldalról tekintve, mert Isten az Szellem és ott van mindenhol és mindenkihez közel. " ‭‭….hiszen egyikünktől sincs messze az Isten. Hiszen benne élünk, mozgunk és vagyunk, mint ahogy a közületek való költők közül is némelyek mondották: Az ő leszármazottjai vagyunk. Isten leszármazottjai lévén tartozunk azt gondolni, hogy ami isteni, az aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz, emberi művészet, vagy szenvedély alkotta faragványhoz nem lehet hasonló".(Apcsel 17,- 27..29).

 Azért volt érthetetlen a görögök számára Pál kijelentései, mert meghazudtolta sok kegyben tartott istenüket és istentiszteleteiket, tudatlanul tisztelték az Istent akinek kézzel csinált oltára ott volt a többi kegytárgy között. Olyannyira sérti az emberek önérzetét, ha a szokások és vallásuk ellen más ellenkező argumentumokat felhoz valaki, hogy képesek megölni is vagy erőszakot alkalmazni vagy egyszerűen elfordulni tőle. Talán ez nem volt így a történelem folyamán? Talán nem égették máglyán el mindazokat akik szembe merték szállni a vallási hatalmakkal? Vagy talán a hatalmasok akiknek érdekük a hamis istentisztelet, nem védik meg féltve őrzött vallásukat? A filozófusok a tudósok nem harcolnak e a hit ellen, mindenben bizonyítékot keresnek, pedig Isten itt van mindenhol, csak ők nem látják. Pál apostol kijelentései felbőszítették a filozófusokat.

 "Az epikureista és sztoikus filozófusok közül némelyek azonban összacsaptak vele.” – Mit akar mondani ez a fecsegő?” – kérdezték némelyek, mások meg azt mondták: „Úgy látszik, mintha idegen isteneket hirdetne.” Mert Jézusról és a feltámadásról szóló örömüzenetet hirdette. Megragadták hát és elvitték az Areopágoszra.” – Megtudhatjuk, miben áll ez az új, tőled hirdetett tudomány?” Kérdezték. „Mert néhány idegenszerű dologgal tömöd a fülünket. Tudni akarjuk, mi akar ez lenni.”( Apcsel 17,- 18..20). A görögök ilyenek voltak az antik időkben, a reneszánszát élték a filozófiai elméletek a kézművesek költők és gondolkodók korszaka volt több ezer évig. A maradékait annak a kornak ma is igyekeznek feltámasztani, visszatérve a filozófusok tanításaihoz. Ezt megfigyelhetjük a keresztények sorai közt. Idézetek hangzanak el egy- egy lelkész szájából a neves filozófusok egykor kitalált mondataiból. De nem az a fontos, hogy van ismeret, hanem átvették a vázlatát annak a kornak, és belehelyezték a keresztény istentiszteletet. Aki meg akarja tudni miről beszélek, nézzen utána hogyan tisztelték az isteneiket az ókorban. Áldozatok számtalan bemutatása az oltárokon, okkult szertartások és önkifejező vallási ceremóniák, már a protestánsok között is megtalálhatók. Ez a szellemiség nyomon követhetők mindenhol a kereszténységben. Ha valakit érdekel kattintson ide, vagy másolja le. https://mindenbenkrisztus.blog.hu/2022/03/31/a_zsidok_ugyanis_csodakat_kovetelnek_a_gorogok_pedig_a_bolcsesseget

 De sok szó mint száz, ezek a dolgok az ember természetében bele vannak vésve. De az ellenreakciók mindig előjönnek, ha valaki a sodrás ellen megy és beszél. Nem lesz népszerű, de hogy is lehetne, ha az igehirdetés nem részrehajló, nem hízeleg a testnek. Pál apostol Isten akarata szerint Agrippa császár előtt is tett tanúbizonyságot, de nem győzte meg beszédével senkit aki őt hallgatta. Ez így van mindenkivel és mindenhol a mai napig a hatalmasok között. Isten az alázatosoknak ad kegyelmet a büszkéknek pedig ellenkezik. 

" Ami­kor pe­dig eze­ket mond­ta a maga ment­sé­gé­re, Fesz­tusz han­go­san így szólt: Bo­lond vagy te, Pál! A sok tu­do­mány té­ged őrült­ség­be visz. Ő pe­dig azt mond­ta: Nem va­gyok én bo­lond, nagy­ra be­csült Fesz­tusz, ha­nem igaz és jó­zan be­szé­de­ket szó­lok." (ApCsel 26, 25). 

 Azért van megírva, hogy aki hallja Isten beszédét és befogadja azt az üdvözül. Másként mondom, akinek van füle az hallja mit mond Isten az embereknek. Aki csak hallgatja és ellenkezik annak bűneit nem bocsátotta meg Isten, tehát bűnben él, még ha az ellenkezőjét is igyekszik bemutatni kegyes vallásos istentisztelettel.

https://www.facebook.com/groups/359772415617982/permalink/1049846676610549/

Krisztusban élők reménye.

 Krisztusban élők reménye.

 "Új egeket és új földet várunk az ő ígérete szerint, melyekben igazságosság lakozik. Azért szeretteim, mivel várjátok ezeket, serénykedjetek azon, hogy mocsoktalanoknak és feddhetetleneknek találjon majd titeket, békességben".( 2 Péter,-3:13,14).

" Íme, egy titkot mondok nektek: Nem fogunk mindnyájan elaludni, de mindnyájan át fogunk változni egy oszthatatlan időben, egy szempillantásban, az utolsó kürtszókor, – mert kürtölni fognak – s a halottak romolhatatlanságban feltámadnak, mi pedig átváltozunk majd". ( 1 Kor. 15,- 51,52).

 Péter apostol az első idézetben általános kijelentést tesz a jövőről. De utal egyben Pál apostolra is a folytatásban, mert ő sem tudott olyanokról amit Pál apostol tudott. Az Úr Pál apostolt választotta ki a titkok felfedésére. A mai napig ezért vannak emberek akik Pál apostolt nem ismerik el. Méghozzá azért mert mélyebben foglalkozott Isten rábízott kijelentéseivel, és nehéz a megértése és kontextusba helyezése. Egy apostol sem foglalkozik aprólékossabban a feltámadásról és Jézus megjelenéséről. De ami a legfontosabb, Pál apostol írásai bekerültek a kánonba méghozzá a legtöbb levél tőle származnak. Azért jó ha elemezzük az igét kontextusában. Péter apostol a nagy reménységről számol be aminek a végső eredménye egy új világ lesz, és mindazok számára akik éhezik az igazságot, annak megnyugvást és békességet teremt a szívekben, mert Isten megígérte, hogy új földet és eget fog teremteni ahol az igazság uralkodik, mindazok számára akik befogadták már most és itt Isten Szentjét, Jézus Krisztust a szívükbe. Az igazságérzet nyomasztja mindazok lelkét ebben a világban, akikben Krisztus szelleme lakozik, mert a közeg amiben él teljesen ellenkezik minden szent akarattal, Isten Szellemével a világban, de sokszor a közösségekben és családban is. Azért is az apostolok biztatják a halhatatlan lelkűket a türelemre, hogy az idő közel az Úr napja eljön ahogy ezt megígérte. Ez volt az általános kijelentés, de az írás az újszövetségben egy új eddig nem ismert tényt derít fel, méghozzá Pál apostolon keresztül. Ezek a szavak tartalmazzák részletes sorrendet. Mert megírja, hogy mi lesz először és mi lesz utána. Milyen szó összefüggésbe helyezi mindezt a Szent Szellem. A Szent Szellem az igén keresztül vagy az ismeret birtokában összerakja azt, rendbe hozza ami elfog jönni, de az időt nem ismerteti. Azért is tűnik számunkra is furcsának, hogy Pál ígéretei az akkor élt tanítványainak nem bizonyultak igaznak. Hiszen tudjuk, hogy egy sem közülük nem érte meg Krisztus megjelenését élőben. Dehát akkor mit jelenthetett ez a merész kijelentés? Az én felfogásom szerint, Pál apostol nem tudhatta, ahogy mi sem tudjuk mikor jelenik meg Krisztus Urunk a fellegekben, ahogy azt az angyalok is megígérték hogyan jelenik meg, de az nem tartozik senkire mikor. Azért ma is hangzik ez a figyelmeztetés, hogy bármikor eljöhet az Úr a fellegekben az övéiért. Ez az első feltámadás, azok támadnak fel akik Krisztusban éltek a világ teremtésétől fogva, Krisztusban haltak meg, de azok akik élni fognak abban a pillanatban átváltoznak és Isten felöltözteti őket, halhatatlan testet ad és gyolcs ruhát ami a szenteknek dukál. Erről ír többek között Pál apostol a 2 Kor. 5. részben, hogy új sátor vagyis épületett készített Isten a szenteknek. De amiről itt szó van, nem az Úr napját jelenti. Az Úr napja az rettenetes lesz minden élőkre akik akkor élni fognak a földön. Az Úr megjelenése pedig titok lesz és láthatatlan a világ előtt. Nem úgy az Úr napja ami betölti az eget hatalmával és mindenki látni fogja, azok is akik felfeszítették és minden térd meghajol a hatalma előtt, az alvilág is vagyis az árnyvilág a hades. De a második feltámadás már csak a halottakat érinti, tehát mindazok akik nem fogadták el Isten kegyelmét minden időkben, azok az írás halottaknak nevezi, nem csak testi hanem szellemi halottaknak. Azok feltámadnak az utolsó ítéletre. De ezt mindenki elolvashatja a Jelenések könyvében. " És lát­tam egy nagy fe­hér trónt és a raj­ta ülőt, aki­nek te­kin­te­te elől el­tűnt a föld és az ég, és nem volt hely szá­muk­ra. Lát­tam a ha­lot­ta­kat, na­gyo­kat és ki­csi­nye­ket a trón előtt áll­ni, és köny­vek nyit­tat­tak ki, majd egy má­sik könyv nyit­ta­tott ki, amely az élet köny­ve; és a ha­lot­tak a köny­vek­be írot­tak alap­ján ítél­tet­tek meg, cse­le­ke­de­te­ik sze­rint". (Jel 20, 11).

 Ez egy kimeríthetetlen téma, ugyanakkor felemel és bátorítja mindazokat akikre már nem hat a második halál, akik Krisztussal meghaltak már itt a földön, és átmentek a halálból az életre. 

" Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre." (Jn 5, 24).

 Egy régebbi írásomat ajánlom ebben a témában. https://mindenbenkrisztus.blog.hu/2022/07/19/a_hajnalcsillag_az_udvozoltek_a_gyulekezet_remenye_490

Krisztus a falakon kívül keresi az elveszett bárányát.

 Krisztus a falakon kívül keresi az elveszett bárányát.

 „Van-e olyan ember közöttetek, aki ha száz juha van, s egyet közülük elveszített, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, s nem megy az elveszett után, míg azt meg nem találja? S ha megtalálta, örvendezve a vállára veti, hazamegy, összehívja barátait, meg szomszédait és így szól hozzájuk: Vigadjatok velem, mert megtaláltam bárányomat, mely elveszett. Azt mondom nektek, hogy ilyen öröm lesz a mennyben is egy vétkesen, ha az más felismerésre tér, nagyobb öröm ez, mint kilencvenkilenc igazságoson örülni, akiknek nincs szükségük arra, hogy más felismerésre térjenek.( Lukács 15,- 4..7).

 A mű kereszténység olyan érthetetlen és logikátlan ünnepeket követ, Jézus nevéhez kötve, hogy az ember akinek más felismerése van, az csak csodálkozhat, hogyan lehetséges ilyeneket elfogadni, követni, művelni. Honnan erednek a sokszor pogány eredetű ünnepek a hamis tételekkel bővitett az istentisztelet gyanánt felhozott végzett cselekvések a kereszténységben. Ott ahol az emberek igazság gyanánt Krisztust tisztelik. A karácsonyt is megelőzô adventi vasárnapok is ezt bizonyítják, hogy halvány fogalmuk sincs mit tesznek. Teljes sötétségre utal. Az ige elferdítése valakik által és azok követése magával ragadja a tömegeket, mert érzékiek és szépek, látványosak, azért találták ki őket, hogy ez által vonják el az igaz Isten Igéjéről, Krisztusról a figyelmet. Ezek a halottak ünnepe, hogy ne kerteljek, mert nincs élet bennük. Ezek a cselekedetek és az ünnepekhez fűződő imák és liturgiák, misék, azzal sem törődve, hogy sérti e mások úgynevezett igaz hitét aki követi Krisztust. Persze, hogy sérti hiszen a magaviseletük által, kizárja az igaz hittel, Istent keresőket maguk közül. Akik Isten választottjai az igaz hitre hivottakat, ezzel nem személyeskedni kívánok, mert ez is az Isten dolga. Kitaszítja őket mint ellenpólust, a rendszer nem tűri el a másként gondolkodókat, viselkedést, még ha Istentől való felismerés is, kitaszítja azokat. De ez így van a világi társadalomban is. De sokkal inkább ott, ahol az ember azt várja, hogy befogadó Atya szellemével vegyék körbe és a sátántól megvert és szenvedőket igaz Isten szeretete vegye körbe, ott látszólag ez így lehetséges, de többször bukásra is vezeti a túlságosan emberszerető viselkedés, ami piedesztálra emeli az újonnan érkezőket egy közösségen belül. Nem törődnek sem azzal, hogy Krisztus nem vallásalapító és nem futószallagon gyártott keresztényeket akár magának. Olyanná igyekeznek formálni azokat akik ők maguk. Ha ez nem sikerül elérni, idegen számukra, idegen test. Istennek nincsenek vallást gyakorló emberei, mert a fenti igében is olvassuk, hogy elhagyta őket a pusztában ahol nincs legelő, mind a kilencvenkilencet, és az után ment akik e szörnyű pogány és képmutató kereszténység áldozatai lettek többek között. Kilencvenkilenc százaléka a keresztényeknek önigazolt és megvan győződve arról, hogy helyesen cselekszik. 

 A fent idézet ige arra utal, hogy Isten mit sem törődik az ember önigazoltságával, sőt elhagyja őket reménytelenül. Az elveszett báránya után megy és visszahozza, de nem a kilencvenkilenchez újra, hanem a barátai körébe. ( Izraeli zsidó vallást gyakorlókat elhagyva egy új közösséget alapítva az eklézsiát). Így egy közösség alakult ki autonóm környezetben, ahol már új felismerésben részesültek a Szent Szellem által, egymással szoros kötelékkel egybekötve Krisztussal és egymással, erről ír Pál apostol is amikor Krisztus testére utal a gyülekezetben, egybe köti igazságban és szellemben, akik imádják az Atyát az Atya házában. Ott nincsenek kitalált ünnepek, mert minden Istent igazságában és szellemében dicsőít napról napra, minden nap addig amíg nem jelenik meg az égen a felhőkben. Mindenki a kapott talentuma szerint szolgál az eklézsia építésére. 

 Jézus a társadalom peremére sodródott bűnösöket keresi, ahová őt is taszították, akik ha bűnösök is, de keresik az igaz atyai szeretetet, de nem találták meg az "igazak" között. " Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: És a bűnösök közé számlálták". (Mk 15, 28). Mert a vallásokban sokszor, vagy talán mindig, hiányzik az Atyai szellem és Krisztusban való szeretet. Ott a feszületen találta meg az első elveszett bárányát Krisztus, aki hitvallást tett felőle. Az egyik lator volt az. Kedves olvasó, te tudod, hogy miért lett üdvözült az a bűnöző, jogosan a bűnei miatt felfeszítve? Erre nem nekem kell választ adnom, gondolat serkentőnek szánom. 

Valami determinált foglalatossággal vannak elfoglalva a vallásos emberek, ami csakis a saját vallásukat építi. Minden vallás aki hirdeti Jézus dicső nevét a saját elképzelése szerint, ezzel hozzáköti magát Isten Szentjéhez, tudatosan vagy tudatlanul, bűnt követ el. Azoknak is bűnük Isten előtt megmarad akik valami más vallást követnek, de nem lesznek annyira verve mint azok akik Isten Szentjéhez, Krisztus nevéhez kötik vallási cselekedeteiket. Ezek nem hibák, megbotlások ezek a vallási ünnepek, szentséges tevékenységnek hitt, gonosz hitetlenségre vallnak. Elterelik a figyelmet az igazi Istenismerettől és imádattól. A testnek szolgálnak, még a legkifinomultabb fokozatában is, nem torbézolva meghitt atmoszférában. Ahhoz hogy felismerjük ezeket a csapdákat, Isten kegyelmi ajándéka szükséges. Akiben ez nincs meg, saját erős meggyőződéses intuziuzmusával, tevékenyen tőrbe csalja ezek által a kishitű lelkeket, hiszen Krisztus nevével van fémjelezve ezek a grandiózusi keresztényi ünnepek, elvonja figyelmüket az igaz Istentisztelettől, attól ami értékes Isten előtt. 

 " De el­jön az óra, és az most van, ami­kor az iga­zi imá­dók lé­lek­ben és igaz­ság­ban imád­ják az Atyát, mert az Atya is ilyen imá­dó­kat ke­res ma­gá­nak. Az Is­ten Lé­lek, és akik őt imád­ják, azok­nak lé­lek­ben és igaz­ság­ban kell őt imád­ni­uk." (Jn 4, 23). Nincsenek magaslatok, gyülekezetek, Szent helyek, sem vatikán sem brooklyni tizenkettők, sem vallási regisztrált intézmények és központjaik, sorolhatnám a végtelenségig. Vannak földrajzi címek ahol Krisztus nevében gyűlnek össze, ahol Ő az Úr, Máté 18,20 szerint köztük van. Ahogy ezt a tanítványok is praktizálták, ahová egybegyűlve a felső helységben ott volt az Úr közöttük, vagy közéjük ment a feltámadása után. De ezek a gyűlések nem voltak nyilvánosak, mert nem reklámozzák ma sem. De ott is fennáll a veszélye annak, hogy önbizalomra térnek. Aztán az ilyen összejövetelek is vallássá alakulhatnak, ahogy ez mindig lenni szokott.

 Pál apostol volt kiválasztva ezeknek a jelenségeknek a világosságra hozatalára.

"Ne le­gye­tek hi­tet­le­nek­kel fe­le­más igá­ban; mert mi köze van az igaz­ság­nak a ha­mis­ság­hoz? Vagy mi kö­zös­sé­ge van a vi­lá­gos­ság­nak a sö­tét­ség­gel? És mi­lyen egy­ség le­het Krisz­tus és Be­li­ál kö­zött? Vagy mi köze a hí­vő­nek a hi­tet­len­hez? Vagy ho­gyan fér össze Is­ten temp­lo­ma a bál­vá­nyok­kal? Mert mi az élő Is­ten temp­lo­ma va­gyunk, amint Is­ten mond­ta: Ben­nük la­ko­zom, és kö­zöt­tük já­rok, Is­te­nük le­szek, és ők az én né­pem lesz­nek. Azért men­je­tek ki kö­zü­lük, és sza­kad­ja­tok el tő­lük – azt mond­ja az Úr –, és tisz­tá­ta­lant ne érint­se­tek, és én ma­gam­hoz fo­gad­lak ti­te­ket,..." (2Kor 6, 14-16).

 No comments.

Isten maga a szeretet ami Jézus Krisztusban van.

 Isten maga a szeretet ami Jézus Krisztusban van.

 

"Mert meg van írva: Te­ér­ted gyil­kol­ta­tunk min­den­nap, vá­gó­ju­hok­nak te­kin­te­nek ben­nün­ket. De mind­ezek­ben fe­let­tébb di­a­dal­mas­ko­dunk az ál­tal, aki sze­ret min­ket. Mert meg va­gyok győ­ződ­ve, hogy sem ha­lál, sem élet, sem an­gya­lok, sem fe­je­de­lem­sé­gek, sem je­len­va­lók, sem el­jö­ven­dők, sem ha­tal­mas­sá­gok, sem ma­gas­ság, sem mély­ség, sem sem­mi más te­remt­mény nem sza­kít­hat el min­ket Is­ten sze­re­te­té­től, amely Jé­zus Krisz­tus­ban, a mi Urunk­ban van." (Róm 8, 36-38).

 Talán az olvasók közül már megismerte Isten szeretetét és jóságát Jézus Krisztusban akit Urának ismer el. Elgondolkoztunk e már azon is, hogy Isten szeretetét nem a teremtésben kell keresni, hanem Jézus Krisztusban? A teremtett világ még így is csodálatos, mégha átkozott lett az ember bűnbeesése miatt. Maga az ember csodálatos teremtés aki Isten képére és hasonlatosságára volt teremtve, de nem őrizte meg hasonlatosságát, eltorzult lett Isten negatívja. Na de annyira bölcs az Isten a Teremtő, hogy megmásíthatatlan bizonyítékai a bölcsességének nyomát lehet követni úgy a természetben mint az ember anatómiájában. Ezért is van megírva: " Mert úgy sze­ret­te Is­ten a vi­lá­got, hogy az ő egy­szü­lött Fiát adta, hogy aki hisz őben­ne, el ne vesszen, ha­nem örök éle­te le­gyen. Mert Is­ten nem azért küld­te az ő Fiát a vi­lág­ra, hogy el­ítél­je a vi­lá­got, ha­nem hogy meg­ment­se a vi­lá­got ál­ta­la". (Jn 3, 16).

 Ez Isten szeretetét mutatja be a teremtmények felé, nem akarta azt, hogy amin dolgozott végleg elvesszen, hanem megtartsa, és ez az ember a teremtés koronája, aki miatt teremtette ezt a világot, hogy abban jól érezze magát, ne vesszen el, ellenkezőleg, egy magasabb fokra emel Krisztusban. De ki az akit a legjobban szeret Isten?- ez az elsőszülött Isten Fia, akinek a kezébe adta minden örökségét, azokat is akiket Isten szeret és azok akik szeretik Istent. Azokat az üdvösségre szánt embereket, akiket az Atya Krisztushoz vezetett is adott, akikben a hit rendíthetetlenűl megmarad nagy üldöztetések, megpróbáltatások árán is, ami sokszor ma is utolér egyeseket. " Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is velem legyenek ott, ahol én vagyok, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már e világ teremtése előtt. " (Jn 17, 24)

 A hit eszközként jelenik meg azokban akik eleve elrendeltettek a világ teremtésétől fogva, de figyelem, a világ teremtése előttől fogva is kiválasztottak Krisztusban az Isten Fiában. " Mert aki­ket ele­ve is­mert, ele­ve el is ren­del­te, hogy Fia kép­má­sai le­gye­nek, hogy ő le­gyen el­ső­szü­lött sok test­vér kö­zött.

Aki­ket pe­dig ele­ve el­ren­delt, azo­kat el is hív­ta, és aki­ket el­hí­vott, azo­kat meg is iga­zí­tot­ta, aki­ket pe­dig meg­iga­zí­tott, azo­kat meg is di­cső­í­tet­te." (Róm 8, 29).

 Ezekután ajánlom elolvasni Máté 22. fejezetét ami egyszerűen arról szól, hogy kik a meghívottak és kik a választottak. " Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak." (Mt 22, 14). 

 Ezért felfedezhetünk egy alapvető igazságot az eleve elrendeltségen kívül, azt is, hogy Isten szeretete a világban nem terjed ki az igazságtalanokra az önzőkre az egoistákra, akik csak a saját hasznukat lesik. Isten a gonoszt nem szereti, tehát a gonoszság az ami az emberrel születik, azt az embertől választja le isteni bölcsességgel, Krisztus halála által a feszületen. Ezért is írja, hogy Jézus Krisztus bűnné vált a feszületen, hogy aki csak hittel ránéz üdvözüljön. Ez magába foglalja Isten tervét, hogy akikben megvan ez a hit annak bűneit engesztelte és a feledésbe vitte magával a sírba Isten Fia aki a Megváltó Isten.

  A szeretete a szentségét nem sértheti meg. Ezt már többször is megemlítettem, hogy a szeretet az önfeláldozás, csakis az Isten igazságának keretein belül vannak. Nem hiába írja az írás: " Pa­ráz­na fér­fi­ak és asszo­nyok, nem tud­já­tok, hogy a vi­lág ba­rát­sá­ga el­len­sé­ges­ke­dés Is­ten­nel? Aki te­hát a vi­lág ba­rát­ja akar len­ni, az Is­ten el­len­sé­gé­vé lesz.

Vagy azt gon­dol­já­tok, hogy az Írás hi­á­ba mond­ja: Irigy­ség­re kí­ván­ko­zik a lé­lek, amely ben­nünk la­ko­zik? De ő na­gyobb ke­gyel­met ad, ezért is mond­ja: Is­ten a ke­vé­lyek­nek el­len­áll, az alá­za­to­sak­nak pe­dig ke­gyel­met ad. En­ge­del­mes­ked­je­tek azért Is­ten­nek, áll­ja­tok el­le­ne az ör­dög­nek, és el­fut tő­le­tek.

Kö­ze­led­je­tek Is­ten­hez, és kö­ze­led­ni fog hoz­zá­tok. Tisz­tít­sá­tok meg a ke­ze­te­ket, ti, bű­nö­sök, és szen­tel­jé­tek meg a szí­ve­te­ket, ti, két­szí­vű­ek!

Gyöt­rőd­je­tek, gyá­szol­ja­tok és sír­ja­tok, ne­ve­té­se­tek for­dul­jon gyász­ra és örö­mö­tök szo­mo­rú­ság­ra! Aláz­zá­tok meg ma­ga­to­kat az Úr előtt, és ő fel­ma­gasz­tal ti­te­ket!"(Jak 4, 4-9). A paráznaság nem csak a testre vonatkozik, hanem a szellemünkre is, ami hűtlenség Isten Szelleme iránt. Aki ellenáll Isten Szent Szellemének, akkor amikor hozzászól egyszer vagy kétszer az élete során, annak semmi esélye sincs se itt se az örökkévalóságban, hogy Isten az Atya szeretetét élvezze. 

 Talán az alázat lenne az a gyógyír, ami kizökkentene a hamis kényelemből? Igen, ez az út ami Isten szeretetéhez vezet Krisztus bőséges kegyelméhez. Ezzel tudhatjuk meg, hogy nem az engedetlen önző hivatalosak társaságát gazdagítjuk ( mert mindenkihez szól a meghívás, az evangélium, elsősorban a héberekhez), vagy az engedelmesség fia vagyunk, mert engedtünk Isten Fiának meghívására az eleve elrendelése és kiválasztása szerinti akaratának beteljesedése, mert ezt Isten szeretete végezte el bennünk, hogy felismerjük mindazt amit Krisztusban találhat egy ember. Minden igérete ránk vonatkozik, ha ezt felismerjük és birtokba vesszük Isten akarata szerint. Meghalljuk a meghívás a dicső menyegzőre, nem mint vendégek, hanem felékesített menyasszonyi ruhába öltöztetve várjuk a vőlegény eljövetelét, hogy elragadtatva a mennyeknek országába, megmutassa a dicsőségét és megosztja mindazokkal dicsőségének ama részét amit itt a hit gyümölcse termet meg. Hiszen ha már itt Krisztus testének tagja vagyunk, mindinkább egyesülünk vele a mennyben és eggyé válunk vele minden tekintetben, mert a törvény is azt írja elő, hogy egy testté válik az egybekelt férj a menyasszonyával, és ketten egyek lesznek. Tehát minden Krisztusban oldódik meg és Isten szeretete is benne van.

 Térjetek új felismerésre ha meghalljátok Isten hívó szavát, akkor lesz bizonyossá, hogy kihez tartozol örök időktől fogva, ha engedsz Isten hívásának, akkor az nagy bizonyosság afelől, hogy Isten választott gyermeke vagy.

Az ember irgalmasságát kéri az Úr.

 Az ember irgalmasságát kéri az Úr.

"Mert ha meg­bo­csát­já­tok az em­be­rek vét­ke­it, nek­tek is meg­bo­csát a ti mennyei Atyá­tok. Ha pe­dig nem bo­csá­to­tok meg az em­be­rek­nek, Atyá­tok sem bo­csát­ja meg a ti vét­ke­i­te­ket."(Mt 6, 14,15).( Károli REV).

  "Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket, nektek is elengedi mennyei Atyátok azokat. De ha ti nem engeditek el az embereknek, nektek sem fogja elengedni Atyátok a ti eleséseiteket.( Máté 6,- 14,15). ( Csia ford).

 Ez egy rész az ismert "miatyánk" ima vázlatból. Itt persze tudjuk, hogy nem az embertől függ az örök megbocsátás. A károli fordítás nem elég kifejező, mert a vétkek a bűnök megbocsátása az csak Isten hatalmába van. Az emberek köztük a testvérek elesései másról szólnak. Nem a tömeggyilkos vagy aki testvérnek neveztetik és paráznaságban él, ne azoknak a vétkét bocsássuk meg, azok inkább a kívűlállókhoz tartoznak a sátán karmai közt fogságban vannak, hanem a tisztaszívűek és erkölcsös emberek eleséseit nézzük el, engedjük el. Itt fejezi ki Jézus azt, hogy milyen irgalmas szellemiséggel bír vagy bírnia kellene egy üdvözült léleknek. Mert tudja az ember, hogy maga sem tökéletes és hajlamos az elesésre, netán tapasztalatból is tudja, hogy az emberi természet olyan ingatag ha Isten erős karjában nem pihen bizalommal, akkor Isten megengedi, hogy az elesettség állapotából tanulja meg a feladott leckét. Ezért kell türelmesnek lennünk egymáshoz.  Mert Isten tűzben próbálja meg hitünket, mindenkinek személyre szóló nevelésben. Ezért nem tudhatjuk az okát sem, hogy mi miért történik. Ne ítéljünk elhamarkodottan, ez nem jelenti azt, hogy a vétkeivel egyetértünk felebarátaink, testvéreink elesettségével, csakis a megbocsátás szellemében viszonyúlunk hozzájuk, tudva, hogy Isten az Úr és az ő hatalmában van mindenki sorsa. 

" Azért idő előtt semmit se ítéljetek, amíg el nem jön az Úr, aki világosságra hozza a sötétség titkait, és megjelenti a szívek szándékait. Akkor mindenki Istentől kapja a dicséretet". (1Kor 4, 5).

 Egyes fordítások nem fejezik ki azt a konkrét mondanivalót, amit Isten tudtunkra akar hozni. Azért az írások kontextusában értjük meg ezt az igét is. 

" Ha pedig tudnátok, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat." (Mt 12, 7).

"Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket". (Mt 9, 13).

 Ezért releváns a mai napig ez az ige, hogy: " Le­gye­tek ir­gal­ma­sok, mint aho­gyan Atyá­tok is ir­gal­mas. Ne ítél­je­tek, és nem ítél­tet­tek, ne kár­hoz­tas­sa­tok, és nem lesz kár­hoz­ta­tá­so­tok, bo­csás­sa­tok meg, és nek­tek is meg­bo­csá­ta­nak; ad­ja­tok, és nek­tek is ad­nak, jó mér­té­ket, meg­nyo­mot­tat és meg­rá­zot­tat, szí­nig tel­tet ad­nak öle­tek­be. Mert az­zal a mér­ték­kel mér­nek nek­tek, amellyel ti mér­tek". (Lk 6, 36-37).