Halljuk a juhok Pásztorát?

 Halljuk a juhok Pásztorát?

“A bé­kes­ség Is­te­ne pe­dig, aki örök szö­vet­ség vére ál­tal fel­hoz­ta a ha­lál­ból a ju­hok nagy pász­to­rát, Jé­zust, a mi Urun­kat, te­gyen kész­sé­ges­sé ti­te­ket min­den jóra, hogy cse­le­ked­jé­tek az ő aka­ra­tát, azt mun­kál­va ben­nünk, ami ked­ves előt­te Jé­zus Krisz­tus ál­tal, aki­nek di­cső­ség örök­kön-örök­ké. Ámen”. (Zsid 13, 20)

 Az lehet, hogy az ateizmus ma már nem olyan formában jelenik meg mint egykor volt, de a gyakorlatban még mindig nem kevésbé aktív. Az emberek nem szállnak szembe Istennek, hanem úgy élnek, mintha nem is létezne. Ez a viselkedés egy szóval van meghatározva a Bibliában : gonoszság. Ez azt jelenti, hogy mindenben figyelmen kívül hagyod Istent gyakorlatilag, kiűzöd a gondolataidból, nem imádkozol és nem figyelsz a jó és a rossz elválasztására a lelkedben és nincs felismerésére hajlamod, hogy mi az Isten akarata, tehát elismered szavakkal Istent és Jézus Krisztust de megveted Őt és Szavát, mert nincs meg benned az Isten szeretete. Ez azzal is fejeződik ki, hogy ha valaki neked szól és Isten igéjét ismerteti, elutasítod, mert tulságosan közömbös vagy naivnak tartod a modern korban a tiszta igét, mert úgy gondolod, hogy az idők megváltoztak. A mesterséges intelligencia korának hajnalát éljük, arra is következdhetünk, hogy Isten ha van is, megengedte az emberiségnek, hogy mindent amit csak lehet felcserélje gépekre és szabaddá tegye úgy a fizikai mint a gondolkodását. De az ember nem tud mit kezdeni a szabadságában. Vagyis tud, de ha nincs benne Istenfélelem csak a bűnei lajstromát növeli, mert ezzel vagy azzal telik meg, mert nem lehet üres a lelke. A végeredmény az, hogy Istent alkot magának, aki mindenre rábólint amit az ember alkot vagy eltervezett.

  Kedves keresztény barátaink, mi is azt kockáztatjuk, hogy ebbe a gonoszságba vonzódunk, ha elhatároljuk magunkat Istentől. A szentségtelenség olyan, mint egy alapvető bűn (Róma 1:18), amely egész életünkre kihat. 

“ …mert bár Is­tent meg­is­mer­ték, még­sem di­cső­í­tet­ték Is­ten­ként, és há­lát sem ad­tak neki, ha­nem gon­dol­ko­zá­suk hi­á­ba­va­ló­vá lett, és ér­tet­len szí­vük meg­sö­té­te­dett. Ma­gu­kat böl­csek­nek vall­va bal­gá­vá let­tek,..” (Róm 1, 21). Az emberi gőg és magabiztosság vezérli életüket, Istent megismervén, de Szelleme idegen szàmukra. Azért aki Istent és Pásztorát Jézus Krisztust szereti, annak jegyeit hordja, ami éppen a büszkeség a gőg ellenkezője, a jámborság az igazi szellemi élet alapja. Ez az Úrral való kapcsolat fenntartása azáltal, hogy hallgatunk rá és bízunk benne. Az istenfélelemnek van egy közösségi oldala is, amikor más hívőkkel összegyűlünk imádkozni, Bibliát olvasni vagy Istent imádni. A jámborság elválaszthatatlanul összefügg a hittel és Isten iránti tiszteletünkkel. De hiába mindennek ha kétlelkűség uralkodik rajtunk, bennünk. “Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak”. (Mt 6, 24). Ezért nem szolgál Istennek az akinek lelke meghasonult.

 Aki szereti Istent, azt Jézus a mi Urunk készségessé teszi minden jóra, elsősorban megszabadít a bűntől és megformálja edényünket, hogy alkalmasak legyünk nem csak szóval hanem tettekkel is cselekedni akaratát. Ez nem nehéz ha az ember szelleme nem ellenkezik, és nem akar embereknek megfelelni, hanem úgy él ahogy Isten irányítja életét minden következményeivel együtt. Isten bölcsebb minden embernél és ha azt felismerjük, akkor biztosan azt fogjuk mondani magunkban “ de ne az én akaratom hanem a tiéd legyen meg”.

Ha feltámadtatok Krisztussal...

 Ha feltámadtatok Krisztussal..

 “ Vele együtt titeket is feltámasztott, kik eleséseitektől és vétkeitektől megölötten holtak voltatok, miután egykor e világ korának rendjéhez, a levegőbeli fennhatóságnak az engedetlenség fiaiban most munkálkodó szellemnek fejedelméhez igazodva jártatok. Ezekben az elesésekben és vétkekben jártunk mi is mindannyian, egykor húsunk kívánságaiban élve, mikor a húsból és gondolatokból feltörő akarásokat vittük véghez, és természettől a harag gyermekei voltunk, mint a többiek. Ámde az Isten, minthogy gazdag könyörületben, nagy szeretetéért, mellyel minket akkor szeretett meg, amikor eleséseink miatt még holtak voltunk, a Krisztussal együtt megelevenített – a kegyelem mentett meg titeket.( Ef.2,- 1..5). Csia.

 Mindannyian bűnben születtünk, ezt írja az írás. Nincs kivétel még ha az Isten előre választott kegyelme által sokakat hittel megajándékozott, akkor is bűnösök vagyunk. A kegyelem feltámasztja mindazokat akik Isten Fiában hisznek, kihívja őket ebből a világból az eklézia a kihívottak gyülekezetéhez csatolja. Ez a gyülekezet földi de nem földi keresztényi vallási felekezetek összeségét jelenti. A megtért bűnösök Isten gyülekezetéhez tartoznak amit Pál apostol egyszerűen Krisztus testének nevez Isten az Atya kinyílatkoztatásával. Ennek felel meg az aki szellemileg és esetleg testileg is elhatárolódik a világtól a fenti idézetekben leírtakkal. Az újjászületett, feltámadt a szellemi halálból, ennek eredményeképpen meggyógyul vakságából és hallása vagyis füle nyitva van Isten szavának hallására még ha nem közvetlen hanem szolgálati angyalok által is, de a forrás Isten maga. A folytonos felismerés útján Istennek engedelmesek, vagyis Isten beszédét követik, nem a világ szellemében gyönyörködnek vagy súlya alatt tévelyegnek, szellemi uralma alatt vannak, ami ellenségeskedés Isten ellen. Az engedetlenség fiai, követik a levegőbeli fennhatóságok, (ahogy Csia Lajos fordította) szellemét és rendjét, mert az is rend egy szempontból, annak a hatása alatt vannak. Tudatlanul vagy tudatosan követik a világot irányító hatalmaknak szellemét és rendeléseit. Ezen felül Isten az Úr, de ezt tudni kell, hogy nem mindenki ismeri az Urat és engedelmes neki. A Lucifer akit engedetlensége és gőgje miatt az Isten hegyéről a földre taszított, megadatott neki egy időre, hogy hatalmaskodjon itt a földön, addig ameddig Isten próféciái bennem teljesülnek. 

Látjuk e magunkat ebben a környezetben? Mert az is megvan írva, hogy nem lehetünk két gazda szolgái. Vagy az egyiknek szolgálunk és hozzá tartozunk és a másikat gyűlöljük. Ez egy meghatározó állapot. Ezt kellene felismerni magunkban, melyik urat szeretjük. A felismerést az Isten adja, de ehhez ébernek kell lennünk, hogy mit mond és merre vezet Isten Szelleme. Kihez ragaszkodik lelkünk és kivel szeretünk eggyütt lenni? Istennél nincsenek kollaboránsok vagy kettős ügynökök. A sátának vannak ilyenek akik be is szivárogtak a gyülekezetekbe, sőt fel is hasznàlja őket az igazság, Isten útjainak elferdítésére. Így jött létre a kereszténység a negyedik században, a világ teremtése óta a legnagyobb megtévesztése az emberiségnek, hazugság és ravaszsága a sátánnak, nem azért van nagyobb jelentősége a kereszténységnek, mert hogy a többi vallások nem hamisak, hanem egy olyan nevet hírdet aki Isten Fia és a világ Megváltója. A többi világvallás nem tartja magáénak ezt a nevet. A sátán, aki tudja, hogy vesztes de megteszi a magáét, legalább ártson Istennek, hogy sötétségbe tartsa az embereket. Ezzel is Isten akaratát teljesíti, de ez nem Isten jobbjáról származik. Ez is Isten akarata, ami emberi bölcsességgel nem érhető el, vagyis részben. Megosztja a világot és egy fej alá tereli mindazokat akik hisznek egy olyan világban ahol uralkodik a béke, Isten nélkül. 

 Tehát különösen figyeljünk arra, hogy hova tartozunk. Akkor amikor János apostol és mások kijelentik, hogy aki szereti e világot abban nincs meg az Atya szeretete. Ez mit jelent a számunkra, és mi az a világ? “ Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete.” (1Jn 2, 15).

 A kérdés az, hogy ki mit tart igazságnak vagy ravasz hazugságnak. Ebben a kérdésben nagy a látszólagos káosz az emberi társadalomban. Maga a Biblia nem ad vàlaszt erre a kérdésre, vagyis csak megvilágítja ige által, de az ember az olvasás és tanulmányozással nem tudja kiismerni magát mi az igazság, csakis akkor ha megcselekszi azt a Szent Szellem vezetésével. Ezt nevezi a szentírás engedni Istennek. Addig a felismerés csak teória nem bizonyíték. Akkor a saját megélése és tapasztalatai lesznek a bizonyítékai annak, hogy igazságban jár vagy sem. De ez is determinált, nehogy az ember elbízza magát, mert ez sem tőlünk van. Aki elbízta magát az már bizonyíték, hogy rossz úton jár.

 Az embernek ez vagy az a szellemisége határozza meg, hogy mit, kit követ és lesz hasonlóvá annak akiben, amiben él. A külső megjelenése ha úgy tetszik az aurája fogja kivetíteni a belső szellemiségét, amit mások vagy látnak vagy nem. Ugyanis a szem néz de lehet, hogy nem lát, vagy azt néz vagy azt látja amit látni akar. Ezzel nem kell törődni, mert mi emberek ezen nem változtathatunk, ez a belső ember aurája hat a külső testre amit sátornak nevez az írás. Például egy rockzenész aurája a zenéje a bőr szegecses dzsekije és cuccok amit hord hatást gyakorol az emberre, akkor hasonlóvá fog válni vele mert rokonlelkek, ezek a dolgok már megvoltak bennük, csak akkor jelentek meg amikor nyílvánosságot nyertek. Ez a kereszténységben is így jelennek meg, különösen farsang idején, vagy a betlehemi búcsú meg egyebek tükrözik a szellemi gondolkodásunkat.

 Hogy ne legyünk elitélve a világgal együtt, váljunk ki belőle Isten előre meghatározott akarata szerint. Ez vonatkozik minden szférára részleteiben, a világ szép és csúnya szegmenséit beleértve. “Mindazáltal megáll az Isten erős fundamentuma, melynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és álljon el a hamisságtól mindenki, aki az Úr nevét vallja”. (2Tim 2, 19). Az Úr neve Jesua, de írják Yeshua, latinosítva Jesus, magyarul Jézus mint melléknév. De az igazi neve “ A név eredeti héber formája יֵשׁוּעַ (Jesua), mely az arámi nyelvben is használt rövidebb változata volt az Ószövetségben található יְהוֹשֻׁעַ (Jehosua) formának. A név jelentése „Jahveh a szabadító”. Aki a Szabadító nevét hirdeti, netán viseli mint Krisztushoz tartozó, vegye tudomásul, hogy istent nem lehet becsapni és becsteleníteni. Ne hordja az aki hívő, vagy ha annak tartja magát, olyan jelzőket és neveket amik utálatosnak tart Isten. Amikor egy árut reklámoznak szép csomagolásban, általában csak akkor derűl ki amikor felbontjuk és meglátjuk mi van benne, megfelel vagy nem a reklám szövegének. Ez így van az emberrel is, csak akkor látjuk megönmagunkat, ha meghalunk Krisztussal, tehát felbontottuk a csomagolást ami ragyogott a szemünkben. Aki ezt nem érti egyenlőre, de lehet sohasem fogja megérteni, mennyire fontos az Istennek mit vállalunk magunkra.

 Tehát aki boldog akar lenni Isten kegyelméből felismeri, hogy mi az igazság és a hamisság, az lépjen is nemcsak értse meg, hogy Isten elé nem állhat az aki szereti a hamisságot, a világvallások egyikét, a mi esetünkben a hamis gyöngyöt a kereszténységet minden csodás ragyogásával együtt, inkább utálja meg. Erre azt mondhatjuk, hogy nem minden keresztény hamis tanokat követ. Nem minden gyülekezet hamis, vannak jó gyülekezetek és hívő emberek. De Isten ezeket nem ismeri el mint annak a tükrének amit Ő eleve elrendelt. Nem is tehetünk mást mint beismerni, hogy a hét ázsiai gyülekezet angyalai vagyis szellemisége sem Isten Szellemét tükrözi a Jelenések könyvében a 2. és 3. fejezetben. De hanem is, vannak akik hűek maradnak Istenhez attól függetlenűl milyen állapotok uralkodnak körülötte. A kereszténységet egy babiloni városhoz hasonlíthatjuk merészen, mert az is. “ És az asszony, akit lát­tál, az a nagy vá­ros, amely­nek ki­rá­lyi ha­tal­ma van a föld ki­rá­lya­in.” (Jel 17) A Jelenések könyvében meg is látjuk birodalmi hatalmát a 17.18. fejezetében. De ahhoz, hogy meglássuk az igazi arcát, lépni kell engedelmesen. “ És hal­lot­tam egy má­sik han­got a menny­ből, amely ezt mond­ta: Men­je­tek ki be­lő­le, én né­pem, hogy ne le­gye­tek ré­sze­sek bű­ne­i­ben, és csa­pá­sai ne ér­je­nek ti­te­ket! Mert bű­nei az égig ha­tot­tak, és Is­ten meg­em­lé­ke­zett go­nosz­sá­ga­i­ról.” (Jel 18, 4)

“Ezért Jé­zus is, hogy meg­szen­tel­je tu­laj­don vére ál­tal a né­pet, a ka­pun kí­vül szen­ve­dett. Men­jünk ki te­hát hoz­zá a tá­bo­ron kí­vül, az ő gya­lá­za­tát hor­doz­va. Mert nincs itt ma­ra­dan­dó vá­ro­sunk, ha­nem a jö­ven­dőt ke­res­sük”. (Zsid 13, 12-13).

 Akinek van füle, hallja mit mond Isten az angyalai által a gyülekezeteknek.

Higgyetek abban amit Isten mond.

 "Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban."

(Márk 1:15)

Nyilvános működésének legelején Jézus felhívta hallgatóit (és így minket is), hogy térjenek meg és higgyünk az evangéliumban. A bűnbánat vagy a szívünk teljes megváltoztatása, amellyel szakítunk múltunk minden rosszával, szorosan összefügg az evangéliumba vetett hittel.

Mit jelent tehát hinni az evangéliumban? Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy elfogadjuk a Jézus által hirdetett jó hírt. Ha hiszel ebben a jó hírben, akkor benne kell bízni. A bizalom személyhez szabott, vagyis elfogadod, amit mások mondanak neked, az azt jelzi, hogy megbízol bennük. Így az egyetlen személy akiben teljes mértékben megbízhatsz az Jézus. 

 Különféle akadályok állnak a hit ezen útján, ez Istentől van. Az akadàlyok a hit útján a gátak azok amik megvédnek a rossztól. 

De ez az is lehet ami belűl él a szívben. A megpróbáltatások hasznosságát írják le az apostolok és evangélisták. Ez lehet az, ami vonzza az embert (gazdagság, hatalomvágy), ami egy a hitet gyengítő állapot, vagy, mint egyes országokban, az üldöztetés, a kiláttalanság. Lehet pusztán személyes dolog is (az elutasítástól vagy a kétségtől való félelem). Le kell győznünk ezeket az akadályokat Isten akaratával, nemes egyszerűséggel engedelmeskedni és hódolni Istennek. A hit teljes mértékben bízik Őbenne, aki meg tud menteni minket a bűntől és a haláltól. Mint a gyerekek bíznak szüleikben, úgy hasonlatosan bízunk az Atyára mindent ami az utunk elé kerül és szembe jön velünk. Ha Krisztus vezet és követed őt a keskeny úton, akkor minden ami nem Istentől van szembe jön veled. Ezt biztos észreveszi az üdvözűlt lélek. De az Úr a hatalom és az Ő szava és igéje az ilyen embernek a védelme és győzelme a világ sodrása ellen.

Hinni az evangéliumnak egyben azt is jelenti, hogy megéljük azt, éljük Jézus mondásait, mert az Istenbe vetett bizalom megerősít a mindennapi életben, amikor felfedezzük, hogy ezek a mondások valóban igazak. Nem a vakhit jellemzi az Istent kereső embert. A tudatosság az elemzés a kételyek halmaza eleinte kisérik az ilyen embert. Itt és ezzen dolgozik a Szent Szellem, hogy helyes útra terelje a gondolataikat. Ez egy munka Isten az Atya számára, hogy a választottak akik elfogadják az evangélium hívását, megfeleljenek Isten, Jézus képmásának szellemileg ujjászület. Hatalma van Istennek reményt, örömet és erőt adni nekünk a megpróbáltatásokkal szemben. Végül, egy ilyen élet elősegíti a szellemi növekedést a szeretet, az alázatos szolgálat, az Ő jelenlétének öröme, kegyelmének békéje és fényének ereje tekintetében.

Tanuljuk meg levetni a régit.

 Tanuljuk meg levetni a régit.

“Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. (Ézsaiás 43, 18,19).

 Jehova ígéretei beteljesülnek népe számára, még ha ez az ember számára oly sok időnek tűnik. A lényeg az, hogy ne tekintsünk hátra, ne azon tünődjünk, hogy min mentünk keresztül, vagy milyen megpróbáltatások értek a múltban. Az élethez tartoznak ezek, Isten tanít minket ezeken keresztül, és ha megtanultuk a leckét, örömmel és hálával nézünk a jövőbe, vagyis mindig előre ami éppen adódik újból a szemünk elé kerül ebben az életben.

“Azért ha fel­tá­mad­ta­tok Krisz­tus­sal, az oda­fenn­va­ló­kat ke­res­sé­tek, ahol a Krisz­tus van, Is­ten jobb­ján ülve. Az oda­fenn­va­lók­kal tö­rőd­je­tek, ne a föl­di­ek­kel. Mert meg­hal­ta­tok, és a ti él­te­tek Krisz­tus­sal együtt el van rejt­ve Is­ten­ben.” (Kol 3, 1-2). De hogyan lehet keresni azt aki nem látható szemmel? Krisztus a mennyben van Isten jobbján űl. Hogyan kereste Ábrahám azt a várost aminek a tervezője és építője Isten volt. Tehát hitben járt Ábrahám, és nekünk pedig az Úr mindent megadott, hogy kövessük őt ha kihívott ebből a világból, a Szent Szellemét adta azoknak akik megtalálták Krisztust itt ebben a világban, engedelmeskedve szavának.

“Most azon­ban ves­sé­tek el ma­ga­tok­tól mind­ezt: a ha­ra­got, az in­du­la­tot, a go­nosz­sá­got, a ká­rom­ko­dást és szá­tok­ból a mocs­kos be­szé­det. Ne ha­zud­ja­tok egy­más el­len, hi­szen le­vet­kőz­té­tek az ó em­bert a szo­ká­sa­i­val együtt, és fel­öl­töz­té­tek az újat, aki te­rem­tő­je kép­má­sa sze­rin­ti is­me­ret­re újult meg.” (Kol 3, 8-9). 

A bűnök megbocsátása árán, Krisztus halálával a bűnök feledésbe merültek, és aki kegyelemből újjászületett, azok ne emlékezzenek vissza bűneinkre, se ujból ne térjenek vissza bűnös gondolataikhoz sem bűnös szokásaikhoz. 

 Az Úr új utat készített azok számára akiket elhívott a széles útról a szűk ösvényre. Erre már nem kell várni, hogy egyszer bekövetkezik, ugyanis az eklézia a kihívott gyülekezet az valóság itt a földön. Azért aki ennek az elhívásnak megfelel, az Isten képmásának és gondolatvilágának élvezője és a gyülekezet mennyei ajándékaiban gazdagodik, mindig ujjat fedez fel Krisztusban ha keresi őt. Ez a Jézus Krisztus akit ma nem látunk szemmel, de szelleme velünk van és gondoskodik arról, hogy igéretei már itt ezen a földön kezdetét vegyék és teljesüljenek aminek itt teljesűlnie kell, még ha csak zsengéi vagyunk az új teremtésnek, de már élvezhetjük minden Isten áldását ha nincsenek zavaró tényezők az életünkben. Ezt úgy értem, hogy nem állít meg valami olyasmi ami testből jön és eltakarja Isten dicsőségét szemünk elől. De az Úr hű mindazokhoz akik tiszta szívvel ragaszkodnak hozzá, még ha mi hűtlenek is lehetünk néha hozzá, azon dolgozik, hogy az Ő képmására formáljon szellemi ismeret által. Az Úr a belső embert formálja a maga képére, mert az óember már meghalt a feszületen Krisztussal, az új ember Krisztussal feltámadt és már most szelleme a mennyben van Krisztussal. A testünk ennek a belső embernek a hatalma alatt van, ha Isten Szelleme él bennünk. Néha botladozva vagy kételyek közt, de ez is a javára válik a választottaknak, mert azért is tanítványoknak neveztetnek azok akik a Tanító által feladott leckét megtanulják.  

 A szellemiség az nem a tétlenségből fakad, hanem Isten igéjének eleven szavaiból. Ezt nevezzük élő Igének, amit a Szentírásból ismerünk meg. 

Az Úr Izraelnek igéri mindazt amit fent olvastunk, és az egyszer be is következik. A Gyülekezet ezt már megkapta, hiszen a forrás maga Isten aki bőségesen árasztja el szellemünket hűsítő vízzel a Szent Szellem által. 

“...aki pe­dig ab­ból a víz­ből iszik, ame­lyet én adok neki, soha töb­bé meg nem szom­ja­zik, mert az a víz, ame­lyet én adok, örök élet­re buz­gó víz for­rá­sa lesz ben­ne.” (Jn 4). 

 Aki ebből a forrásból iszik, az Isten igaz imádatára képes, mert az Úr az ilyen imádókat keresi, akik nem megszokásból nem betanult igazságból, hanem tiszta szívből imádják Istent.

A mennyben Krisztussal.

 A mennyben Krisztussal.

“De az ir­ga­lom­ban gaz­dag Is­ten az ő nagy sze­re­te­te ál­tal, amellyel min­ket sze­re­tett, min­ket, akik ha­lot­tak vol­tunk vét­ke­ink­ben, Krisz­tus­sal együtt meg­ele­ve­ní­tett – ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –,és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban, hogy meg­mu­tas­sa az el­jö­ven­dő idők­ben az ő ke­gyel­mé­nek fel­sé­ges gaz­dag­sá­gát irán­tunk való jó­sá­gá­ból a Krisz­tus Jé­zus­ban. Mert ke­gye­lem­ből nyer­te­tek üd­vös­sé­get, hit ál­tal, és ez nem tő­le­tek van, Is­ten aján­dé­ka ez, nem cse­le­ke­de­tek­ből, hogy sen­ki se di­cse­ked­jék. Mert az ő al­ko­tá­sa va­gyunk Krisz­tus Jé­zus­ban jó cse­le­ke­de­tek­re te­rem­tet­ve, ame­lye­ket elő­re el­ké­szí­tett az Is­ten, hogy azok­ban jár­junk”. (Ef 2, 4-9). 

Valaki számára ez a rész az efézusi levél 2. fejezetében található ige újdonság is lehet, mert ha olvassuk is a Bibliát, több esetben mindig arra a versre koncentrálunk amelyik megérint, vagy felhívja az érdeklődésünket. Ebben az esetben a többi értékes igazság mellett ezt emelném ki, ezt a részt: “ Krisz­tus­sal együtt meg­ele­ve­ní­tett – ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –,és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban,..” és megjegyzem, hogy a magyar igefordítók nem ugyanúgy fordították le ezeket a szavakat. De most nem erről szeretnék szót ejteni. A következő rész amit most idézek az is a mai témánk inspirálója. “Mert az ő al­ko­tá­sa va­gyunk Krisz­tus Jé­zus­ban jó cse­le­ke­de­tek­re te­rem­tet­ve, ame­lye­ket elő­re el­ké­szí­tett az Is­ten, hogy azok­ban jár­junk”. A kontextusba bele helyezve, vagy inkább nem kiragadva egy érthető gondolat teljességét fedezhetjük fel. Először azt amiről oly sokat szoktam írni, mert mély meggyőződésem az, hogy sokat tudok segíteni azokon akik eléggé bizonytalanok a hitben, és még nyitva van a szívük az ige befogadására, az eleve elrendelt üdvösségről, de ebben az esetben elkészített Isten cselekedeteiről, hogy abban járjunk. Sok hatás érik azokat akik gyermeki hittel újjászülettek, ahogy engem is ért kezdetben, de a mai napig, azon fáradoznak Isten ellenségei, hogy a gyerekesen, vagyis egyszerűen, a hívő ne értse meg mit mond Isten a Szent Szellem által. A sátán sokkal buzgóbb ezen a téren, minden megtévesztő tudományát beveti a választottak ellen. Ezért az ige nagy megnyugvást ad azoknak akik elhiszik, hogy ami itt van megírva a fenti igében ugyanúgy rá is vonatkozik. Sokszor említik a keresztények, hogy Jézus kezében biztonságban vagyunk, költőien kifejezve. De éppen az ilyen ige és ehhez hasonlók adják meg a tökéletes bizalmat Isten iránt. Nem is kell mélyebben elemezni mert ez a szó teljesen kifejezi azt, hogy az üdvözült lélek még ha testben még itt van a földön, de szellemi élete vagyis a belső ember már fel van ültetve Krisztussal a mennyben. Talán ez lenne a legokosabb ha így fogalmaznék. Ez azt is jelenti, hogy semmi kétség afelől, hogy Isten előre eltervezett cselekedeteit úgyis megteszi valaki, hogy ki az aki Isten akaratát megteszi? - az akkor derül ki amikor megcselekszed vagy megteszed. A hívő ember hitben jár, azt teszi és arra megy amerre az Úr gondviselése irányítja. Akkor lesz nyilvánvaló, hogy Isten akaratában jártunk, ha már azt megcselekedtük, de ha ez nem mindig így van, az Úr emlékezik és meg jutalmazza mindazokat akik hűségben járnak, nem gondolva semmire amik őket igazolja szemükben. Mert az ember a saját szemében dolgait igaznak látja. “ Ő pedig azt mondta nekik: Ti az emberek előtt igaznak tartjátok magatokat, de Isten ismeri a szíveteket, mert ami az emberek között magasztos, az Isten előtt utálatos.” (Lk 16, 15). “ Van olyan út, amely igaznak tűnik az ember szemében, de végül a halálba visz.” (Péld 16, 25).

 Senki ne aggódjon amiatt, hogy nem tudja mi a jövő cselekedete, mert az Isten már elkészítette, megteremtette benned meg bennem az akaratot ami egyezik mindig az övével, jó vagy rossz akarat, ez egy más téma, de ez axióma ez vitathatatlan, hogy Isten a világosság és lát mindent azt is amit te meg én nem látok és fogalmam sincs mi van a háttérben. Csak annyit, hogy Isten akarata érvényesűl az igazak útján a rosszat jóra változtat, a rosszat pedig sátánra bízza, aki a jót rosszá teszi, ahogy Júdást sem védte meg a sátántól az Úr, mert így teljesült be a prófécia. De az Istennek vannak könyvei amibe bele vannak írva az ember cselekedetei. Nincs és nem is létezik olyan, hogy hiszed vagy nem hiszed azt gondolván, hogy a magad útját járod. Minden lépésed ismeri az Úr, de az igazság útján járókat kedveli Isten. “ Tudom, URam, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és aki azon jár, nem maga irányítja lépését.” (Jer 10, 23). “Mert ő szemmel tartja mindenkinek az útját, és jól látja az ember minden lépését. (Jób 34, 21).

“Hasonlóképpen nyilvánvalók a jó cselekedetek is, és amelyekkel másképp áll a dolog, azok sem rejthetők el.” (1Tim 5, 25). De ki előtt elsősorban nyilvános, és mik nem rejthetők el? Isten előtt nyilvánosak a rejtett dolgok is.

 Aki ezt elhiszi, mert ez is Isten szava, annak már nyert ügye van Isten előtt, hiszen ez a gondolat is Istentől van. Ettől nem kell megijedni sem félni, mert Isten meg is nyugtatja az övéit azzal, hogy kegyelemből van az üdvösség és aki Krisztusban meghalt, bűneik bocsánatát kapta, és Isten soha nem említi, vagyis nem fogja felróni rá azt amit nem igazán helyesen tett, mert a testben vétkezünk de ha feltámadtunk Krisztussal, szellemünk Krisztusban fel van ültetve a mennyben vele, vagy mellette, ezt nem ragoznám tovább. Ez a különbség az igazak utján járók és a hamisság útjain járók között. Az ószövetségben is ismeretes volt ez az igazság, sőt erről írnak a zsoltárosok, Dávid király és mások.

 Az Isten szava az nem a Biblia egésze ahogy tévesen hiszik az emberek. A Bibliában vannak tények amiket nem Isten jobbjából adódnak, és hamis kijelentések is vannak benne egyes emberektől. Például a Jób könyvében írottak se Isten szavai sok esetben. Az Isten szava az élő Ige. “Jobb kezében hét csillagot tartott, a szájából kétélű éles kard jött ki, és az arca olyan volt, mint mikor a nap teljes erejében fénylik. (Jel 1, 16). “Mert Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.”(Zsid 4, 12). Az Isten szava az, ami megöli az egót és megeleveníti az ember szellemét, mert meghozza a gyümölcsét abban akiben elvégezte munkáját. Az Ige a Szent Szellem által pedig kegyelemben tanít, helyreigazít, kijelenti ki az Isten és ki az ember. De ez csak rövid meghatározás, csak gondolat ébresztő azok számára akik végig olvasták ezt a cikket.

Az Úr a betegekhez jött.

 Az Úr a betegekhez jött.

 …. „Az erejükben levőknek nincs szükségük orvosra, csak a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy igazságosokat hívjak, hanem hogy vétkezőket.” ( Márk 2,17).

 Jézus az igazi nevén Joshua, evet a vétkezőkkel és a nép által utált vámszedőkkel együtt. El tudjuk képzelni ezt egy szentnek ismert embertől manapság? Az igaz, hogy Jézusnak célja volt velük, a Lukács 15. fejezetében ezt közelebbről is megismerhetjük, hogy mi volt a tárgya a bűnösökkel való beszélgetésben. Számunkra ez egy olyan felfedezés lehet, hogy egyszerűen megismerjűk Isten valódi célját Jézus Krisztus eljövetelének. Persze nem csak ez az egy oka volt, hogy eljöjjön ide a földre. 

 Van egy olyan tendencia, hogy a keresztény ember annyira elfoglalja magát Isten igéjével, hogy észrevétlenül elkülönül az emberektől, sőt egy megkülönböztető egyenruhát is hord, ezzel arra utal, hogy Isten szolgája. A viselkedése arra tesz tanúságot, hogy ő különb a bűnösöktől, mert Isten kegyeltje ami a szívében egy keserű gyökér, hiszen tudnia kéne minden hívő léleknek, hogy nem a mi cselekedeteink vagy akaratunk mentett meg a haláltól és Isten tett meg szentékké, hanem kegyelemből menekültünk meg a világ sötétségéből és lettünk a világosság fiai és leányai. Az idők során ahogy a farizeusok is teljesen megerősödtek önbizalmukban úgy ez felfedezhető a keresztények között is. “ Emlékezz vissza azért, honnan estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd, különben hamar eljövök ellened, és ha nem térsz meg, kimozdítom gyertyatartódat a helyéből.”(Jel 2, 5). Ez a kiragadott igerész az akkori efézusi gyülekezethez szólt, de ránk is vonatkozik, ugyanis arra emlékeztet, hogy az előző életünk, bűnben gazdagodott, ne felejtsük el, hogy mi is olyanok voltunk mint a vétkes és vámszedő emberek. Ha ezt nem így gondolod, akkor a másik táborhoz tartozol, azokhoz akik még azt hiszik, hogy van bennük valami jó ami Isten előtt megállhat. 

 Vannak keresztények akik a vallási büszkeség eufóriájában fürdenek. Kiállnak a maguk igazáért, egyáltalán nem teszik Isten mérlegére meggyőződésüket és viselkedésüket. Ezek az emberek csak a bűneiket fokozzák és különbekké formálódnak. Isten előtt minden ember bűnös, de van megváltott és üdvözült bűnös és van aki ugyan bűnös de nem tartja magát annak így az Úr nem hozzá jött, mert ezek az emberek magukba vetett hittel élnek. Sok éle és sarka van ennek a magát jelentősnek tartó egyéneknek, megnyilvánul abban, hogy kritikusan vizsgálja felebarátját. Most nem a világi emberekről beszélek a pártosságról akik mindig ellenzékben vannak egymással, hanem az Isten országának polgárairól a keresztények körében. “ Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál volna? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4, 7).

 Jézus sokszor elvegyült a tömegben, semmivel sem különbözött a többi embertől. A ruhája nem volt különleges, nem rívott ki a többiektől külsőleg. Benne rejlett Isten teljessége úgy, hogy az emberek nem féltek tőle, egy függöny mögé volt rejtve Szentsége és Isteni volta. Ezt kívánja Isten a mi Atyánk is tőlünk, hogy ne gondoljunk magunkról többet amik vagyunk, mert ez látszik a viselkedésünkön is. Ha mi nem látjuk, mások látják. A józan értékelés vagyis minden amit kaptunk Istentől az ne legyen a büszkeség tárgya. Ebben különbözik a gőgös bűszke ember az alázatos lelkütől Isten szemében. 

 A külső megjelenés jellemzi a belső irányvonalat, kit és mit követ az ember. Ez megjelenik a viselkedésben is. Aki nem magában bízik hanem mindent Istenre hagy és bizalmát Istenben veti, az nem fog különbözni a testvérétől még ha többet is kapott az Úrtól, mert minnél nagyobb a bűn annál nagyobb a kegyelem.

“A vá­ros­ban volt egy bű­nös éle­tű asszony, aki ami­kor meg­hal­lot­ta, hogy ő a fa­ri­ze­us há­zá­nál van ven­dég­ség­ben, egy ala­bást­rom­edény­ben drá­ga ke­ne­tet ho­zott, ….”(Lk 7, 47). El lehet olvasni ezt részletesen a Lukács 7. fejezetében. Ez az asszony bűnös életet élt, nem kell sok fantázia arra milyen bűnben élt. Jól is kereshetett ezzel a tevékenységgel, mert drága kenetje volt, ami nem mindenki tudott megengedni magának. De a lényeg itt nem az, hanem hogy az Istentől kapott szeretet volt tetteiben Jézus iránt.

“Azért azt mon­dom ne­ked: Neki sok bűne bo­csát­ta­tott meg, mert na­gyon sze­re­tett, aki­nek pe­dig ke­vés bo­csát­ta­tik meg, ke­vés­bé sze­ret.” (Lk 7).

 Nagy kegyelem Istentől az, ha felismerjük magunk rejtett és nyílvános bűneinket és magát a bűnt ami magába foglalja bűnös természetünket és mindezt az Úr lábaihoz visszük a feszület tővében. Persze, hogy a bűnös asszony nem ezt tette mert Jézus még nem volt felfeszítve. De mindez az előképe volt Isten Fiának a feszületre szegezésének, mert a bűnös asszony meglátta Jézusban Isten hatalmas de szerető Megváltóját akinek hatalmába van a bűnöket megbocsátani.

 Vizsgáljuk meg magunkat, milyen keserű vagy édes gyökérből kapjuk az élethez való nedvet? Mert ezekben az igékben teljesen látható mindaz ami rejtve van szívünk mélyén.

 “ Ha va­la­ki azt mond­ja: „Sze­re­tem Is­tent”, és gyű­lö­li a maga test­vé­rét, ha­zug az, mert aki nem sze­re­ti a maga test­vé­rét, akit lát, ho­gyan sze­ret­he­ti Is­tent, akit nem lát?

Azt a pa­ran­cso­la­tot is kap­tuk tőle, hogy aki sze­re­ti Is­tent, sze­res­se a maga test­vé­rét is.” (1Jn 4, 21).

Az idő csak illuzió.

 Az idő csak illuzió.

“Tu­dom, hogy amit Is­ten cse­lek­szik, az örök­ké meg­áll, ah­hoz nincs mit hoz­zá­ad­ni, és ab­ból nincs mit el­ven­ni. Is­ten azért cse­lek­szi ezt így, hogy fél­jék őt. Ami most tör­té­nik, már rég­től meg­van, és ami kö­vet­ke­zik, az is már ré­gen meg­volt; és Is­ten vissza­hoz­za, ami el­múlt.” (Préd 3, 14). 

A szabad akarat hívei azt reflektálják magas szószékekről és teológiai egyetemek tanszékeikről, hogy az emberek döntései változtatthatnak a világ folyásán, hogy jobb lesz ez a világ, ez azt jelenti, hogy prófétálnak, mert tudni vélik, hogy az Isten szándéka jobbá tenni ezt a világot. Ezeket az embereket akik ilyen narratívával jönnek elő, az ószövetség nyelvével szólva hamis prófétáknak nevezi a Biblia. A keresztény világban előkelô helyeket foglalnak el az ilyen kétes értékű és eredetű tanítók is. Egyetemeket alapítanak úgy a katolikus mint az úgynevezett protestáns körökben. Arra tanítják a nebulókat, hogy az ember kezében van a jövője. Ezt nyíltan is meg burkoltan is preferálják. A burkolt suggalatú tanítás a legravaszabb. Mindenféle köntösbe burkolva van létjogosúltsága. Ezért kell felkészűlni a hívőnek, felvegye Isten minden fegyverzetét, hogy a szelleme védve legyen a békességben és a Szent Szellem örömében maradjon. Vívja meg a harcát mindenki aki az igaz Isten imádók ebben a világban.

 Az emberek hajlamosak szàmot vetni a múltról és a kiváncsiság is hajtja, hogy előre vetítse a jövőt. Ha meg nincs Istentől való mély meglátása, akkor a saját meglátásait idézgeti. Így lett a Biblia is fejezetekre bontva, számokkal ellátva a könnyebb kezelhetőség kedvéért, így a korok az éveket is számolják az emberek, ki ki a saját módján. Sok az eltérés, de mégis az igaz számvetés Istennél van és nem egyezik az emberével. Az embernek nehéz kapaszkodók nélkül mászni a hegyre. A korlátok a folyosók a megkötöttség írányítja egy kerékvágásban, ahonnan akarna szabadulni de nem teheti meg, mert Istennek mindenre előre kiválasztott ideje, jövője, jelene és múltja van. Azok akik a szabad akarat hívei, és azt ki is mondják magas szószékről, azok a vallási tanítók akik ezt tanítják, megvannak győződve, hogy az ember döntése, hogy ahogy választ egy ominózus pillanatban az ember az határozza meg a jövőjét. Ha ez így lenne, akkor Isten a jövőképét állandóan változtatni kényszerítené az ember. Mert minden döntés irányt határozz meg aminek megvan a végső következményei. Minden ami van annak látszik, hogy az ember dönt a világ és a saját maga sorsáról. A Biblia ezt nem propagálja és ha elhisszük, hogy az egész írás Istentől ihletett, vagyis minden amit olvasunk nem csak a kanonizált de az egyes apokrif iratokban is amik nem kerültek a mai nyugat keresztényi Bibliába, akkor ezt is szemmel kell tartania az Istent kereső embernek. Maradva a Prédikátor írásánál, ezt is fontolóra vesszük. “Ami volt, ugyan­az lesz ez­után is, és ami tör­tént, ugyan­az tör­té­nik majd ez­után is. Sem­mi új nincs a nap alatt. Van, ami­ről azt mond­ják: „Nézd, ez új do­log”, pe­dig már rég meg­volt előt­tünk, ős­idők óta.” (Préd 1, 9).

 Minden ami történik ebben a világban nem az ember irányítása miatt történik, hanem a részese ennek. Hiába annak látszik a történések felületén. A Teremtő Isten nem lenne Isten, ha csak követője nem teremtője lenne az időnek. Az ember vaksága a jövőre nézve, de a múltját sem ismeri fel úgy ahogy azt Isten látja, abban rejlik, hogy nem ismeri Isten kijelentette próféciáit. Nem érti és a saját meggyőződése után ítél és követi saját magát. Ez is Isten akarata, hogy így legyen. 

 Ha valaki nem tudná, az evangélium nem tantárgy és nem meggyőző tudás, hanem örömhír azok számára akik eddig tudatlanúl a világ sötétségében ülnek. Arra várnak öntudatlanul, hogy meghallják Isten üdvözítő szavát. Azt a szót ami benük egy világot omlaszt őssze. Mert ez a cél, hogy az ember egója és minden amit ráépített a determinált entitás, meghaljon, hogy egy újjászületés által helyet adjon Isten Szellemének Isten szava volt van is lesz mindörökké, csak most ebben a teremtett időben azért cselekszik így ahogy cselekszik, hogy kiszabadítsa mindazokat a lelkeket a sátán és a halál karmaiból, mindazokat akik eleve elrendelt, hogy Krisztus hasonlatosságai legyenek, Isten előtt jelenjenek meg mint gyermekek akik Krisztus testévé teremtett még a világ teremtése előtt. “Mert aki­ket ele­ve is­mert, ele­ve el is ren­del­te, hogy Fia kép­má­sai le­gye­nek, hogy ő le­gyen el­ső­szü­lött sok test­vér kö­zött. Aki­ket pe­dig ele­ve el­ren­delt, azo­kat el is hív­ta, és aki­ket el­hí­vott, azo­kat meg is iga­zí­tot­ta, aki­ket pe­dig meg­iga­zí­tott, azo­kat meg is di­cső­í­tet­te.” (Róm 8, 29-31).

 Ha észrevettük itt múlt időben beszél Isten szava. Ez nem lesz, hanem már meg van. Akkor mit jelent mindaz amit a Biblia részleteiben emberi döntésnek vélünk. Isten egy nem szembetűnő igéjében ezt meg is mondta, de sokszor átfutunk rajta. Isten úgy rendezte a dolgokat, hogy az ember ne érezze azt, hogy ő maga az ember legyen a saját szemében fontos. Ez már az első lapokon felfedezhetjük, amikor Isten Ádámra bízta az állatok megnevezéseit. (1 Mózes 2,19). A zsoltáros így énekelte meg: “ Mi­kor lá­tom az eget, uj­ja­id mun­ká­ját, a hol­dat és a csil­la­go­kat, ame­lye­ket el­ren­dez­tél, azt mon­dom: Mi­cso­da az em­ber, hogy meg­em­lé­ke­zel róla, és az em­ber fia, hogy gon­dod van rá? Hi­szen csak ke­vés­sel tet­ted ki­seb­bé Is­ten­nél, di­cső­ség­gel és tisz­tes­ség­gel ko­ro­náz­tad meg őt! Úrrá tet­ted őt ke­zed mun­ká­in, min­dent a lába alá ve­tet­tél:...” (Zsolt 8, 4-6). És még egy rész amin el lehet gondolkodni. “Ját­szot­tam a föld­ke­rek­sé­gen, és gyö­nyö­rű­sé­ge­met lel­tem az em­be­rek fi­a­i­ban.” (Péld 8).

 Tehát a mai írásom rezüméje az, hogy az aki hallgatja Isten szavát és befogadja az boldog, mert Isten választottja. Aki még ellenkezik vagy méd nem hallotta meg a szavát, a kegyelem ideje tart azért van az idő kitalálva, és az emberek nem tudják megmondani, hogy mikor lesz ennek a vége ami Isten előtt világos, hiszen Ő teremtette a világot is. Ameddig a pogányok teljes száma be nem teljesedik, addig Isten a szavát hangoztatja ebben a világban a Szent Szelleme által az emberek közreműködésével. Azután fordul Krisztus, vagyis Joshua bizonyságtételéhez a Jelenések könyvében kinyilvánított jövőképhez, ami már számunkra sem új, minden a régi, csak nem vesszük figyelembe. 

“ A pogányok pedig ezeket hallva örvendeztek, és magasztalták az Úr igéjét, és akik csak örök életre választattak, hittek.” (ApCsel 13, 48).

 Ezeket egy igehírdetőnek nem kell elfelejteni, hogy az evangélium célja az, hogy megkeresse mindazokat akik még a világ teremtése előtt ki voltak választva az üdvösségre, és az örömhír hallatàn, hogy Krisztus meghalt és feltámadt érte, hogy soha többé ne érjék megpróbáltatások ami most hasznos a hívő szàmára mert ez Isten akarata rá nézve.

Az átok ember által jött be a világba.

 Az átok ember által jött be a világba.

“Mindent szépen alkotott a maga idejében, az örökkévalóságot is adta szivükbe, a nélkül hogy az ember fölfoghatná azon művet, melyet Isten alkotott, kezdettől végig.” ( Prédikátor 3,-11).

 Az Isten mindent szépen és szépnek alkotott a teremtésben. Erre utalnak ezek a szavak. Úgy a teremtett világ és a bele helyezett ember is tőkêletes volt. Isten az emberbe a szelleme által örökkévalóságot adta, szellemét lehelte belé. Isten kevesebbet nem is adhatott mint az örökkévalösàgot. Más kérdés, hogy mivé lett az ember, az ember által a világba jött bűn eredményeképpen, átkozottá változtatta egy pillanat alatt Isten alkotta teremtését.

“ Az embernek pedig azt mondta: Mivel hallgattál a feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életed minden napján.” (1Móz 3, 17).

 Belemerülünk az igehirdetők prédikálásába, az ige olvasásba, elveszünk néha a Biblia részleteinek nem mondható egyszerű olvasatába, kutatva Isten kinyilatkoztatását, igyekezve megérteni mondanivalóját. De azt most is mint mindig ki kell jelenteni, hogy Isten Szent Szelleme segítsége nélkül nem jutunk egyről a másikra, nem áll egy egésszé az Isten szava a szívünkben. De miért, felmerül a kérdés. Éppen azért mert az ember Istentől kapott szelleme folyamatosan romlik a bűn által az emberben, a törvénytelenség sokasodik. Átok alá van helyezve az ember szelleme. Azért nem lesz tiszta meglátása Isten igazságára. A testi ember a hús hordozza Isten örökkévalóságát, egyszerűen mondva az ember szelleme örökké vele lesz, de Isten nem hagyta, hogy így is maradjon az ember, mert a bűn zsoldja a halál. És minden ember bűnben született, elvesztette Isten dicsőségét. “De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek.” (Gal 3, 22). 

 Attól a ponttól, amikor a hit megjelent, Isten ezen keresztül találta meg a kapcsolatot az emberrel. Az elveszett embert csakis úgy téríti meg, ha hit által felveszi vele a kapcsolatot. Egyszerű példákkal szolgál az evangélium. 

 A Bibliát egy életen át lehet olvasni, kutatni értelmét, S mégis ha az Úr szellemének kenetje nincs az emberen, vagyis szíve zárva marad Isten szava előtt, akkor az ember szelleme ami nem tiszta a bűn miatt fogja úgy használni az igét, hogy az csak a bűnt növeli magában. “Mert aki a testének vet, az a testből arat pusztulást, aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből arat örök életet.” (Gal 6, 8).

 Az ember azt tudja vetni amit a kezébe tesznek, tehát mindazt amit kapott amire nyított. Ha ezt felismeri az ember, hogy semmi jót nem tud vetni Isten nélkül, akkor ez már azt jelenti, hogy tudja Isten magtárának ajtaja ki van nyitva előtte ahol a Messiás méghozzá Isten Báránya áll a Szent Szellem által osztogatja ajándékait a megtért embernek, hogy az gyümölcsöt teremjen Isten országában. Azért a tudatunkra hozza az igén keresztül, hogy a Krisztus áldozata a feszületen emlékeztessen arra, hogy a régi ember aki a bűntől átkozott lett, és ezáltal Krisztus átok lett miattad és miattam a feszületen, hogy ezt az átkot halálával a sírba vigye. A feltámadásával pedig foglyul ejtette az emberi lelkeket és magával ragadta a mennybe, hogy Isten az Atya színe elé álljon és azt mondja: “ Mert a meg­szen­te­lő és a meg­szen­tel­tek mind egy­től szár­maz­nak, ezért nem szé­gyel­li őket test­vé­re­i­nek ne­vez­ni, ami­kor így szól: Hir­de­tem ne­ve­det test­vé­re­im­nek, a gyü­le­ke­zet kö­zös­sé­gé­ben di­csér­lek té­ged. És is­mét: Én ben­ne bí­zom. És is­mét: Íme, itt va­gyok, én és a gyer­me­kek, aki­ket Is­ten ne­kem adott.” (Zsid 2, 11-12).

 Ezért nem mindegy, hogy hogyan viszonyulunk az élô Igéhez, mert Isten az ember újjászületése által formálja ki a hívőt Isten Fia képére, mert a régi Isten hasonlatossága elveszett az emberrel a bűn miatt. Testvérének csak azokat nevezheti akik az Ő képére és hasonlatosságára formálódtak. Az efézusiaknak így ír Pál apostol. “ Őben­ne ti­te­ket is – mi­u­tán hal­lot­tá­tok az igaz­ság be­szé­dét, üd­vös­sé­ge­tek evan­gé­li­u­mát, amely­ben hit­te­tek is – meg­pe­csé­telt a meg­ígért Szent­lé­lek­kel, aki örök­sé­günk zá­lo­ga, hogy meg­vált­sa tu­laj­do­nát di­cső­sé­gé­nek ma­gasz­ta­lá­sá­ra.“ (Ef 1, 13).

 De ez a folyamatban lévő gyakorlati megszentelődést is érti ez alatt, hogyan az üdvözűlt teljes egészében Istenné legyen.

“ Mert ez Is­ten aka­ra­ta, a ti meg­szen­te­lő­dé­se­tek, hogy ma­ga­to­kat a pa­ráz­na­ság­tól meg­tar­tóz­tas­sá­tok, hogy mind­egyi­kő­tök szen­tül és tisz­tán őriz­ze meg tes­tét, nem szen­ve­dé­lyes ér­zé­ki­ség­ben, mint a po­gá­nyok, akik nem is­me­rik Is­tent, és hogy sen­ki ne le­gyen szer­te­len, és ne ká­ro­sít­sa meg va­la­mely do­log­ban a test­vé­rét, mert bosszút áll az Úr mind­eze­kért, amint előbb is mond­tuk nek­tek, és bi­zony­sá­got tet­tünk róla. Mert nem tisz­tá­ta­lan­ság­ra, ha­nem szent­ség­re hí­vott el min­ket Is­ten. Aki azért meg­ve­ti eze­ket, nem em­bert vet meg, ha­nem Is­tent, aki Szent­lel­két is adta ne­künk.” (1Thessz 4, 3-7).

 Tehát ne bízzunk önmagunkban, mert a mi egoista szellemünk nem örökli Isten országát tehát ezzel a testtel a kárhozatba vész. De amint olvashattuk a fenti igékben, hogy Isten a Szent Szellemét adta azoknak akik hisznek Isten Fiában az Ö áldozati Bárányában és vele járnak az útján, nem csak mondják hanem cselekszik Isten akaratát Jézus ( Jesua a megváltó) Krisztusban a világ megmentőjében. Ezért mondja az ige, hogy két út van az ember számára. “ A szo­ros ka­pun men­je­tek be. Mert tá­gas az a kapu, és szé­les az az út, amely a pusz­tu­lás­ba visz, és so­kan van­nak, akik azon jár­nak. De szo­ros az a kapu, és kes­keny az az út, amely az élet­re visz, és ke­ve­sen van­nak, akik meg­ta­lál­ják azt”. (Mt 7, 13)

 Az embernek nem adatott meg, hogy Isten dolgait meglássa kezdettől a végéig, de ami megadatott Krisztusban azt végig szemlélheti és cselekvésre búzdítsa a hite által. 

Kihez fohászkodunk?- kinek a nevéhez fordulunk?

 Kihez fohászkodunk? - kinek a nevéhez fordulunk?

Kedves olvasó, ma egy kis teológiával fogunk foglalkozni, ahogy mindig, csak röviden. Előbb a görög újszövetségből másoltam ki Jézus nevének értelmezését. A Jézus név minden nyelven másként hangzik ahogy a nemzetek igyekeznek a saját fülük csengése szerint mondani az idegen neveket és helységneveket is megmásítják. A héber, zsidó neveket is a Bibliában a saját izlésük vagy értelmük szerint honosították meg ki ki a saját nyelvére fordítva. Egy héber biztosan mosolyog ha ezzel találkozik. Héberül: ישוע, Yēšūa. Az igazi nevét görögösítették, de így is szokták leírni vagy kimondani az igemagyarázók, Joshua. A Krisztus pedig Messiás. A messiás (héberül: מָשִׁיחַ, Mossíaḥ, Māšsîªḥ) héber szó, amely „felkentet” vagy „segítőt” jelent. Miért fontos ezt tudni? Azért is mert sok téves tanításokat tudunk felismerni és elhagyni ha tényleg felismerjük ennek a jelentőségét. Az igaz, szerintem, hogy ha a bibliai fordítók ezt a nevet használják, az nem jelenti azt, hogy a Jézus név mögött nem a valódi Isten áll, vagyis nem az ő személyiségét értjük ez alatt. De ennek a fontossága nagy, mert a neve az nem is név tulajdonképen, hanem küldetése. Persze, hogy az áldot nevét hírdetjük, sokan úgy, hogy nem is tudják kit imádnak. A Yeshua névnek van értelme az igazi nevének van, amikor ezt meghallja egy héberül tudó zsidó, tudja kiről van szó és mit jelent. A görög Jézus neve nem fejezi ki a személyét és a Krisztus neve sem, ezek ugyanis proxy neveknek lehet mondani. Sokan meg fognak botránkozni e miatt a kijelentés miatt, de ha valaki nem ismeri a Jézus Krisztus név, mély jelentését, ami nem is Isten neve, akkor ez a név közhellyé változik, ahogy az is lett. Ezt a nevet tiporják, tapossák, dicsérik a világban. De a baj nem itt kezdődik, hanem ott, hogy akárhogy is hívjuk Isten Fiát, nem ismerik magát akit ez a név takar. Ezzel én sem tudok megbirkózni, a szokás hatalma, hogy ezentúl Jézus nevét Yeshuának mondjam. De ettől függetlenül tudom, hogy kiben hiszek. 

Ἰησοῦς, -οῦ - Jézus, Józsué Jelentése: Jahve megszabadít, Jahve üdvözít; Új. szöv. szerint: A héber יֵשׁוּעַ a יְהוֹשׁוַּע késői, rövid formája. BÚG: rendhagyó ragozás, ld. sg.dat.Változatok: Ἰησοῦς !, Ἰησοῦν !, Ἰησοῦ !, Ἰησοῦ !!!

Most, hogy egy kicsit foglalkoztunk ezzel a témával, folytathatjuk egy kiemelt, mostanában gyakran beszélgetések során felvetendő témával, az antikrisztus témáját. János apostol ír az antikrisztus szelleméről és magáról a testben eljövendő Antikrisztusról. Az “anti” szótagot mindenki ismeri. Ezt használják minden szférában, ami ellentétet jelent. Valaki tévesen, “helyettesítőnek” akarja ezt a szót értelmezni. De nézzük mit ír János apostol írásában.

 “Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét ( Szellemét): valamely lélek ( szellem) Jézust (az üdvözítő Jahvét ) testben megjelent Krisztusnak (Messiásnak) vallja, az Istentől van; És valamely lélek (szellem) nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke ( antimessiás szelleme), a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már. (1Ján 4,2,3). Bizony ezt ki kell mondani, hogy az antimessiás vagyis aki nem ismeri el Yeshuat mint aki Istentől jött Messiás, és nem tesz bizonyságot mellette, János apostol szerint az az antikrisztus szellemét közvetítí, szórja szét a világban.

“Mert sok hitető jött erre a világra, akik nem vallják Jézust ( üdv. Jahvét) testben eljött Krisztusnak ( Messiásnak, Istentől felkentett). Ez a hitető és az antikrisztus. (2Jn 1, 7)

De itt még nem fejezhetjük be a gondolatot, mert nagyon világosan és félreérthetetlenül írja János apostol. “ Ki a ha­zug, ha nem az, aki ta­gad­ja, hogy Jé­zus ( az üdvözítő Isten) a Krisz­tus ( a felkent, Messiás)? Ez az an­ti­krisz­tus, aki ta­gad­ja az Atyát és a Fiút. Aki ta­gad­ja a Fiút, azé nem le­het az Atya sem, aki val­lást tesz a Fi­ú­ról, azé az Atya is. (1Jn 2, 22).

A szentháromság hívők nem igen tudják ezt befogadni, hiszen a Bibliában sokszor úgy fordítják, de az “eredeti” görög szövegben is azt sugallja az ige, mintha Jézus Krisztus Isten Fia, egy különálló személy lenne. De a fenti ige is azt bizonyítja, aminek komoly következményei vannak ha ezt nem értjük meg, hogy a Fiúról, nem véletlenül, nem Jézusról tesz említést, hanem a Fiúról, aki egy és ugyanaz a személy az Atya megtestesítője. A hangsúlyt most nem Jézusra teszi, mert nem azt akarta kihangsúlyozni, mi a neve, inkább az Emberfiára írányítja gondolatát. Minden szónak van célja és oka miért van ez így kifejezve vagy kihangsúlyozva. Ez egy különösen nagy titok vagy talán rejtéj, Isten egy és nem választható szét személyiségekre. Aki azt mondja, hogy ezt tökéletesen érti, az bizony nem tudja miről beszél. De vannak hazugok akik ezt kifejezetten elferdítik, mármint az Atya a Fiú a Szent Szellem három hiposztázis egységét hirdetve. A hit elfogadja Istent egynek, amit ésszel nem fogható fel. De ezt a gondolatot támasszuk alá az igével. “Mert nyilvánvalóan nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, megigazult lélekben, látták az angyalok, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.” (1Tim 3, 16). És ez minden az Ember üdvözítő Jahve, Isten felkent Fia, Messiása. Isten szeretetét azzal mutatta meg, hogy felöltötte magára a halandókhoz hasonló testet, és ebben a testben jött hozzánk, hogy megváltsa a világot, hogy aki hisz benne, hogy Ő az Isten Fia, az üdvözül. 

Ha valaki elszánja magát, vagyis Isten akaratot teremt benne, Isten nevéről kutatni, találhat különböző neveket, jellemzőit Istennek az adott helyzetekben, de nem talál a kereső az igét kutató más nevet, mert Istennek valójában nincs neve mint az embereknek. Ő van, Ő a létező, tehát JAHVE vagy így is írják de nem nevezik JHWH. Ez az ószövetségben meg van írva, de hamisan értelmezik egyes vallási felekezetek. 

Az Isten Szellem, senki nem imádkozhat a Szellemnek, mert Ő a Szent Szellem aki imádkozik velünk és helyettünk igaz imádattal az Atyának. De akkor ellentmondásba kerülünk ha így fejezzük ki magunkat, hogy a Szellem mégis egy harmadik személy aki az Atyához imádkozik. A Szellemek nem imádkozhatunk, mert Isten Szelleme kutatja magát Isten mélységét ahogy az ember a saját szellemét vizsgálja és annak titkait. “Nekünk azonban Isten kijelentette a Lélek (Szellem) által, mert a Lélek (Szellem) mindent vizsgál, még az Isten mélységeit is.” (1Kor 2, 10). Ezt nem foghatjuk fel ésszel, de a hit mindentudó és a szellemünk kutatja Isten akaratát, az a szellem aki nem ellenkezik Isten szavának, az Istentől van. A lényeg nem a tudáson van, mert Istent ebből a szempontból nem ismerhetjük meg soha, hanem Isten engedelmességéről van szó, a hit ebben segít. Aki enged Isten Fiának, tehát elhiszi, hogy Isten teljessége benne lakkozott, az Istenből van a szelleme, nem úgy az antikrisztus.

 A cél ezzel a cikkel felkelteni az olvasó féltékenységét Isten igazsága iránt, gondolat gerjesztő lehet nem tanítás, hiszen csak egy kavics vagyok az óceán partján

Mi nem vagyunk itt otthon.

Mi nem vagyunk itt otthon.

"Ek­kor egy írás­tu­dó ment hoz­zá, és azt mond­ta neki: Mes­ter, kö­vet­lek té­ged, akár­ho­va mégy.

Jé­zus így fe­lelt: A ró­kák­nak van bar­lang­juk és az égi ma­da­rak­nak fész­kük, de az Em­ber­fi­á­nak nincs hova fe­jét le­haj­ta­nia." (Mt 8, 20).

 Az emberek túlnyomó része nem tudja sem nem hiszi, hogy ez az egzisztenciális világ csak átmeneti hely és véges. Attól függetlenül, hogy Isten ígéretei szerint Izraelnek a lakhelye a föld, de aki ismeri a Bibliát az tudja, hogy nem erről a földről beszél az Úr. Az idő rövidsége miatt nem követhetjük ezt a témát.

 Az emberek úgy élnek úgy rendezkednek be itt a földön mintha ez lenne a végállomás. Itt születik és itt hal meg. Pedig a Bibliában rengetegszer megvan említve, hogy ahogy Jézus Krisztus úgy az emberek bejöttek ebbe a világba, se nem az Úr aki már el is hagyta ezt a világot sem az embereknek nincs itt helyük. Erre sokan felkaphatják a fejüket, hogyan? 

 Ádámot Isten a föld porából alkotta de szelleme nem földi eredetű, ahogy a bűn sem ebben a világban létezett. Ez mind determinált és az úgynevezett anyagi világ amit mi tapintunk és látunk az egy állomása Isten tervének. 

"Azért ahogyan egy ember által jött be a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett." (Róm 5, 12). Tehát a tökéletes ember aki Ádám volt, Isten képére és hasonlatosságára volt teremtve, az Édenkertben volt helyezve de házat neki nem épített és nem is utasította arra, hogy ezt tegye. Mindennel körülvette, hogy életfunkciója a legtökéletesebb körülmények között örökké éljen habár tudta a következőket is, hogy mi fog történni. Ezt megtudhatjuk abból amikor Ádámra álmot hozzott és bordájából Évát (életett) teremtette. Ez előképe volt Krisztus halálának és a testéből született üdvözűlteknek A halála által, amikor még bűn nem jött be a világba. A világban, vagyis abban a földi paradicsomban nem volt bűn és halál. De Isten tudta, hogy a földre űzött sátán már fel volt készülve minden arzenáljával, hogy bűnbe csalja az embert, nem erőszakkal hanem ravaszsággal, és az élet amit Éva képviselt elvesztette örök jegyét és anyagias lett. Ez ismert történet. 

 "Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta jött ki a világba." (1Jn 4, 1).

 ‭‭A hamis próféták küldve vannak éppen úgy ahogy aki Istentől született újjá. Ebben az avatarban amit kaptunk a teremtéskor, van és talált helyet a médiumok által közvetített, vagyis az ember a célja és megvalósítása egy vagy más entítás befolyásának. Tehát Isten szava is arra teszi a hangsúlyt, hogy nem a kűlsö ember vagyis az avatarja az ádámi test a forrása mindennek, hanem az aki benne él.

"... de egy szellem sem Istentől való, aki Jézus mellett nem tesz vallást. Nos, éppen ez az antikrisztusi szellem, akiről azt hallottátok, hogy eljő, s már a világban is van. Ti Istenből valók vagytok, kis gyermekeim, és legyőztétek amazokat, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van."(1 János 4, - 3,4). Egy kis merészséggel mondhatjuk, hogy a bűnnel átitatott föld egy proxi háború színtere vagy helyszíne. A szellemi ember ezt tudja, hogy a fronton van a nulladik pozicióban, tehát fejét nem hajthatja le mert azonnal lesúlyt az egója. ( felűlkerekedik). A szellemek harca az emberért, amit már Krisztus a feszületen megnyert, és győzött, hogy azok akik ide születtek ádámban a bűn miatt elaludtak és tudatlanok voltak vakságuk miatt, de mégis az Atyáé voltak a preegzisztenciális világban, azokat újjászülesse és örök életet adjon, most már nem a teremtés által hanem Krisztus győzelme által a sátán és a halál felett. Ajánlom elolvasni a Jób könyvéből a 33. fejezetet, sokminden világos lesz ebben a témában. "Ha van mel­let­te köz­ben­já­ró an­gyal, csak egy is a sok kö­zül, hogy tu­das­sa az em­ber­rel kö­te­les­sé­gét, ak­kor Is­ten meg­kö­nyö­rül raj­ta, és ezt mond­ja: Sza­ba­dítsd meg, hogy ne száll­jon a sír­ba, mert meg­kap­tam a vált­ság­dí­jat!" (Jób 33, 23).

 Tehát az ember egy olyan érték Isten előtt, amit itt szavakkal sem tudattal nem tudunk körbeírni és meghatározni szerepét. De van egy aki ezt közvetítí nekünk, az Jézus Krisztus az Atya avatarja, hogy ezzel a kifejezéssel éljek. 

 Tehát Krisztus aki húsban jött el, a fenti igében érthetően kimondta, hogy ő nem ebből a világból való, de úgy ahogy mi sem, de nekünk házban kell élnünk, neki nem kellett házat építenie, mert ő nem nyugodhatott meg egy pillanatra sem amíg nem végezte el az Atya akaratát, mert a halál a bűn zsoldja, érint minden embert, de azok akiket Isten gyermekeivé fogadott, azokat kiszabadítsa a bűn béklyóából, hogy a halál már ne hatalmaskodjon rajtuk. Ez azt is jelenti, hogy az ilyen aki ezt kegyelemből megkapta a váltságdíj alapján, már ne érezze magát itt a földön otthonosan, hiszen az ő otthona már Isten háza a mennyei Jeruzsálem, ami mint egy felékesített menyasszony ereszkedik le, hogy mindazok akik a dicsőség fiai éppen úgy zsidó vagy nem zsidó Istennel lakjon ott ahová már semmi hamisság és bűn nem juthat be, mert a bűn a halál mind a hamis próféták a sátánnal együtt a kénes égő tóba taszítatnak. 

 De Isten aki mindig ujjat teremt és ez a jövőben is így lesz, megmutatja azt a lakást vagy sátrat ahol él, és nagy szeretetéből kifolyólag magához veszi mindazokat akiket üdvösségre szánt, hogy amikor a régi föld és az ég eltűnik a szinről, az emberek vele legyenek biztonságban addig míg nem teremti meg az új eget és földet az örök lakóhelyét az embereknek. Ahol már nincs szükség sem házra sem rezsit nem kell fizetni, Isten lesz mindenhol és mindenkivel.

"És lát­tam új eget és új föl­det, mert az első ég és az első föld el­múlt, és a ten­ger sem volt töb­bé. És lát­tam a szent vá­rost, az új Je­ru­zsá­le­met, amint Is­ten­től alá­szállt a menny­ből, fel­ké­szít­ve, mint egy fér­je szá­má­ra fel­éke­sí­tett meny­asszony. Hal­lot­tam, amint a trón fe­lől egy ha­tal­mas hang ezt mond­ta: Íme, az Is­ten sát­ra az em­be­rek­kel van, és ve­lük la­ko­zik, és azok az ő né­pei lesz­nek, és maga az Is­ten lesz ve­lük; " (Jel 21, 1-2).