Ezékiás Testamentuma( apokrif irodalom).

 http://www.earlychristianwritings.com/text/ascension.html

A fordítás alapja:

http://www.earlychristianwritings.com/text/ascension.html

Google könyv

Email: p.poli@mailcity.com

Copyright © Isten Egyházának Gyülekezetei 2018

Weblap: www.churchofgod.hu 

Részlet egy apokrif irodalomból. 

 

  Ezékiás Testamentuma

13. Mert Beliár nagy haragra gerjedt Ézsaiás iránt az ő látomása miatt, és amiatt a kinyilatkozása miatt, amivel felfedte Sammaelt, és mert általa lett ismertté a Szeretettnek az eljövetele a hetedik mennyből, az átalakulása [kiüresedése] és lejövetele, és az a forma amelybe átváltozik [megtestesül], ami emberi forma, és az üldözések, amiket elvisel, és a kínzások, amelyekkel Izrael gyermekei gyötrik őt, és a tizenkét tanítvány eljövetele, és a tanítás, és az, hogy szombat előtti napon egy fára feszítik, és hogy gonosz emberek mellé feszítik fel, és az, hogy egy barlangsírba fogják helyezni,

14 És hogy a tizenkettő, aki vele volt megütközik miatta; és hogy őrök vigyáztak a sírra.15 És a krisztusi egyház angyalának lejövetele a mennyből, akit maga elé állít az utolsó napokban.16 És, hogy (Gábriel), a Szent Szellem angyala, és Mikháel, a szent angyalok fejedelme, felnyitják a sírt a harmadik napon: 17. És a Szeretett a vállaikon ülve jön elő, és kiküldi a tizenkét tanítványt;

18 És azok tanítani fogják minden népnek és nyelvnek a Szeretett feltámadását, s azok, akik hisznek a keresztjében, megmenekülnek, és [akik hisznek] a hetedik mennybe való felemelkedésében, ahonnan eljött: 19. És hogy sokan, akik hinni fognak benne, a Szent Szellem által fognak beszélni: 20. És sok jel és csoda fog megtörténni azokban a napokban.

21 És azok után, az eljövetelének estéjén [közeledtével] a tanítványai elhagyják a tizenkét apostol tanításait, és a hitüket, és a szeretetüket és tisztaságukat. 22 És sok lesz a viszály az ő eljövetelének estéje közelségével. 23 És azokban az időkben sokan fogják szeretni a tisztségek viseletét, noha hiányában [lesznek] a bölcsességnek.24 És sok lesz a törvényszegő vén, és a pásztorok helytelenül bánnak a nyájaikkal, és pusztítják azokat, azért, mert nem lesznek szent pásztoraik. 25 És sokan felcserélik majd a szentek ruházatát a pénzsóvárok ruházatára, és sokan lesznek a személyválogatók is azokban a napokban és azok, akik szeretik ennek a világnak a tiszteletét.

26 És sok lesz a rágalmazás, és hiábavalóság az Úr [eljövetelének] közelségével, és a Szent Szellem sokakat elhagy. 27 És azokban a napokban nem lesz sok próféta, sem olyanok, akiknek beszéde megbízható, csak egy-egy elvétve itt vagy ott különböző helyeken, 28 A hamisság szelleme miatt, és a paráznaság és hiábavalóság, a kapzsiság [szelleme miatt], amelyek azokban lesznek, akik annak az Egynek [Antikrisztus] a szolgái lesznek, és azokban, akik befogadják azt az Egyet. 29 És nagy gyűlölettel lesznek egymás iránt a pásztorok és a vének.

30 Mert nagy lesz az irigység az utolsó időkben; mert mindenki azt mondja, amit jónak lát a maga szemében. 31 És hatálytalanná teszik a próféták próféciáit, azokét, akik előttem voltak, és az én ezen látomásaimat is hatálytalanná teszik, hogy a saját szívük indíttatása szerint beszéljenek.

4. 1 És most Ezékiás és fiam, Josáb, ezek a világ beteljesedésének napjai. 2 Amikor betelik az adott idő, Beliár a nagy uralkodó, e világ fejedelme le fog jönni, aki uralta [e] világot mióta létrejött, aláereszkedik majd az égből embernek formájában, egy törvénytipró királyként, anyagyilkosként: ő maga lesz ez a király. 3 Üldözni fogja az ültetvényt, amit a Szeretett és a tizenkét apostol ültetett el. A tizenkettőből egy a kezébe lesz adva. 4 Ennek a királynak a formájában fog eljönni ez az uralkodó, és vele jön e világnak minden erőssége, és azok engedelmeskedni fognak neki minden kívánalma szerint. 5 És az ő szavára felkel a nap az éjszaka folyamán és előtünteti a holdat a hatodik órában. 6 És mindent, ami kedvére van, megtesz a világban: úgy tesz, és úgy beszél, mint a Szeretett, és ezt mondja: “Én vagyok Isten, és senki sem volt előttem.”

7 És a világon minden ember hinni fog benne. 8 És áldozatot mutatnak be neki és szolgálni fogják őt, mondván: „Ez az Isten, és nincs mellette senki más.”9 És akiknek össze kellett volna gyülekezni hogy befogadják a Szeretettet, azoknak a nagyobb részét maga felé fordítja [megnyeri magának]. 10 És a csodái bizonyságot nyernek minden városban és területen. 11 És felállítja a képmását önmaga előtt minden városban. 12 És uralkodni fog három éven, és hét hónapon ,és huszonhét napon át.

13 És sok hívő és szent (közül), akik megláthatták őt, akiért reménykedtek, akit keresztre feszítettek, Jézust, a Felkent Urat, [miután én, Ézsaiás láttam őt, akit megfeszítettek és aki felemelkedett] és azok (közül) is, akik hittek benne – ezekből kevés marad azokban a napokban, mint az ő szolgái, miközben pusztából pusztába menekülnek, várva a Szeretett eljövetelét. 14 És ezerháromszáz és harminckét nap eltelte után eljön az Úr az angyalaival, és a szentek seregeivel a hetedik égből, a hetedik menny dicsőségével, és Beliárt a Gyehennába veti minden seregével együtt. 15 És pihenőt ad az istenfélőknek, akiket ennek a világnak a testében talál, [és a nap is megszégyenül]:

16 És azoknak, akik benne való hitüknél fogva megtagadták [átkozták] Beliárt és az ő királyait. De a szentek eljönnek az Úrral, felöltve ruháikat, amelyeket most a magasságban, a hetedik mennyben tárolnak: az Úrral együtt jönnek azok, akiknek szelleme fel van öltözve, lejönnek, és itt lesznek a világban. Az Úr pedig megerősíti azokat, akik testben találtatnak, a szentekkel együtt, a szentek ruháiban, és ellátja (szolgálja) az Úr azokat, akik vigyáztak ebben a világban. 17 És ezután a magasságba fordítják magukat a ruháikban, és testük a világban marad.

18 Akkor a Szeretett hangja haragosan megfeddi a mennyek dolgait, és a föld dolgait, és a hegyekét, és a dombokét, és a városokét, és a sivatagokét, és az erdőkét, és a nap angyalát, és a holdét, és mindent, amiben Beliár nyilvánította meg önmagát, és amit aktívan befolyásolt, és lesz [egy feltámadás és] ítélet közöttük azokban a napokban, és a Szeretett tüzet fog árasztani önmagából, és az felemészti mind az istenteleneket, és azok olyanná lesznek, mintha sosem lettek volna megteremtve. 19 És a látomás további szavai Babilon látomásainak könyvében lettek megírva……

Bölcsesség könyve.17.18. és 19.

 17. fejezet

1. Mivel kifürkészhetetlenek a te ítéleteid, Uram, és kimondhatatlanok igéid, azért estek tévedésbe a bárdolatlan lelkek.

2. Amíg ugyanis azt hitték a gonoszok, hogy elnyomhatják a szent népet, a sötétség és a hosszú éjjel bilincsei megkötözték őket, úgyhogy tető alá zárva, s az örök gondviseléstől számkivetve feküdtek.

3. Amíg azt hitték, hogy titkos bűneik mellett, a feledés sötét leple alatt rejtve lehetnek, elszéledtek, iszonyúan megdöbbentek, és szörnyű ámulatukban megzavarodtak.

4. Még az őket befogadó zugban sem szabadultak a félelemtől, mert rettenetes zaj háborgatta őket, komor alakok jelentek meg előttük és félemlítették meg őket.

5. Semmiféle tűznek sem volt számukra elegendő világító ereje, de a csillagok lobogó fénye sem tudta e komor éjjelt beragyogni.

6. De hirtelen kigyúlt félelmes lángok jelentek meg nekik, és a soha nem látott jelenségtől megriadva, a látottakat a valónál rosszabbnak gondolták.

7. A bűvészek szemfényvesztése is kudarcot vallott, és csúfosan végződött a bölcsességgel való kérkedés próbája.

8. Akik ugyanis fogadkoztak, hogy kiűznek a beteg lelkekből félelmet, nyugtalanságot, maguk is nevetséges aggódás betegei lettek, 

9. mert akkor is, amikor nem ijesztette őket semmi rémség, ha mellettük állatok szaladtak vagy kígyók sziszegtek, megborzadtak, és remegve majdhogy ki nem múltak. Még a levegőbe sem mertek tekinteni, holott azt sehogysem lehet elkerülni.

10. Mivel ugyanis a gonoszság gyáva, tanúsítja azt is, hogy elítélik, és kegyetlen dolgokat vár mindig a zaklatott lelkiismeret.

11. A félelem ugyanis nem egyéb, mint a segítség gondolatának feladása.

12. Minél gyengébb tehát belül a remény, annál kínosabbnak érzik a bizonytalanságot a csapás forrása felől.

13. Azokat pedig, akik az alélt éjjelen, amely az alvilág mélységes fenekéről jött elő, egyazon álomba merülten feküdtek, 

14. hol rémes kísértetek űzték, hol pedig a lélek kábultságában ernyedtek, mert hirtelen, váratlan félelem jött rájuk.

15. Így aztán, ha valaki leroskadt közülük, fogollyá lett, vasbilincs nélkül is börtönbe zárva.

16. Akit meglepett, akár földműves volt, akár pásztor vagy mezei munkás, el nem kerülhető kényszerbe jutott, 

17. mert mindannyiukat egyazon sötétség bilincsei fogták. Akár suhogó szál volt az, akár sűrű lombú csalitból hangzott szépcsengésű madárszó, akár sebesen iramló víznek moraja, 

18. akár aláhulló sziklák hatalmas robaja, akár ugrándozó állatok láthatatlan futása, vagy ordító vadállatok üvöltése, akár pedig a magas hegyekről verődő visszhang: mind megfélemlítette és megemésztette őket.

19. Mert az egész földkerekség tündöklő fényben úszott, és fennakadás nélkül élhetett a munkának, 

20. csak őrájuk borult a terhes éjjel, a rájuk váró sötétség képe. De a sötétségnél is inkább terhükre voltak önmaguknak.

   18. fejezet

1. Szentjeid ellenben a legtisztább fényt élvezték. Hallották ugyan azok hangját, de nem látták alakjukat, és magasztaltak Téged, mert nem szenvedték ugyanazt.

2. Akik azelőtt kárt vallottak, hálálkodtak, hogy nem szenvednek, és hogy különbség legyen, még ajándékot is kértek.

3. Ezért tűzoszlop volt vezetőjük az ismeretlen úton, és ártalom nélküli napot adtál nekik a dicső vándorláshoz.

4. Amazok viszont megérdemelték, hogy világosságtól megfosztva a sötétség börtönét szenvedjék, mert elzárva tartották gyermekeidet, akik által a törvény el nem múló világosságát kellett vennie a világnak.

5. Mivel elhatározták magukban, hogy megölik az igazak gyermekeit – akik közül egy kitett gyermek megmenekült –, gyermekek nagy számát vetted el tőlük büntetésül, és elveszítetted mindnyájukat egyaránt a tengernyi vízben.

6. Előre hírét vették atyáink ennek az éjnek, hogy jól ismerve az esküvéseket, melyekben hittek, bátrak legyenek.

7. Így bizalommal várta néped az igazak szabadulását és az istentelenek vesztét.

8. Amivel ugyanis az ellenséget sújtottad, azzal minket, akiket hívtál, felmagasztaltál.

9. Mert titokban áldoztak jámbor atyák igaz gyermekei, s egy lélekkel vállalták az igazságos törvényt, hogy jóban és bajban egyaránt osztoznak az igazak, és felhangzottak tőlük az atyák énekei.

10. Az ellenségek azonban éktelen kiáltással feleltek, és szerte hangzott azok jajszava, akik siratták gyermekeiket.

11. Ugyanaz a büntetés sújtott szolgát, urat egyaránt, s az alattvaló ugyanazt szenvedte, mint a király.

12. Egyazon halálnem által valamennyinek számtalan volt a halottja; az élők nem győzték temetni, mert legféltettebb magzataik egycsapásra halálukat lelték.

13. Mert akik varázslások miatt mindvégig hitetlenek maradtak, az elsőszülöttek vesztekor végre mégis elismerték, hogy ők Isten népe.

14. Mert mialatt mély csend borult mindenre, s az éjjel sietős útja középen tartott, 

15. mindenható igéd az égből, királyi trónodról, ott termett a pusztulásra szánt föld közepén mint egy zord harcos. 

16. Vissza nem vonható parancsodat hordozta éles pallos gyanánt, ott állt és betöltött mindent halállal, az eget érte, miközben a földön állt.

17. Akkor hirtelen gonosz álomképek háborgatták, és váratlan félelem szállta meg őket, 

18. az egyik itt esett össze félholtan, a másik amott, és tudtul adta halála okát, amely miatt vesznie kellett.

19. Mert az őket háborító álmok ezt előre jelezték, hogy meg ne haljanak anélkül, hogy tudnák, miért kellett kegyetlenül szenvedniük.

20. Az igazakat is illette ugyan a halál megpróbáltatása, és sokakat ért romlás a pusztaságban, de nem tartott soká haragod, 

21. mert feddhetetlen férfi sietve közbenjár a népért; elővette szolgálata pajzsát: imával kérlelt és engesztelő tömjénnel, szembeszállt a haraggal, véget vetett a csapásnak, és megmutatta, hogy ő a te szolgád!

22. Legyőzte a zavargást; nem testi erővel, sem fegyver hatalmával, hanem szavával győzte meg a fenyítőt: hivatkozott az atyáknak tett eskükre és a szövetségekre.

23. Mert amikor már halomra hullottak a halottak, közbelépett és véget vetett a haragnak, s útját szegte annak az élők előtt.

24. Leomló ruháján rajta volt az egész világ, a négy sor kőbe az atyák dicsősége volt metszve, és fejdíszébe fönséged volt belevésve.

25. Meghátrált ezek elől az öldöklő, visszahökkent tőlük, mert haragodból a puszta próba is elég volt. 

   19. fejezet

1. Az istentelenekre azonban mindvégig ránehezedett a könyörtelen harag, mert előre tudta, mit tesznek a jövőben: 

2. hogy miután megengedték távozásukat, és sebbel-lobbal útnak indították őket, megbánják majd, és üldözik őket.

3. Még a gyásszal voltak elfoglalva, még jajgattak a halottak sírjánál, és máris újabb balga gondolatra jutottak: mint szökevényeket vették üldözőbe, akiket könyörögve küldtek el.

4. Megérdemelt végzet hajtotta őket ilyen vég felé, s engedte elfelejteni a történteket, hogy fenyítésük hátralevő büntetése teljessé legyen, 

5. és néped csodás módon átkeljen, ők pedig szokatlan halált leljenek.

6. Az egész teremtés ugyanis teljesen újjáalakult természetében, hogy parancsaid szolgálatára álljon, és gyermekeidet sértetlenül megóvja.

7. Mert felhő árnyéka borította táborukat, s ott, ahol azelőtt víz állt, szárazföld bukkant elő: jól látható út a Vörös-tengerben, zöldellő mező a nagy mélység közepén.

8. Átvonult rajta az egész nép, kezed oltalma alatt, és bámulatos csodáidat szemlélte; 

9. legelésztek, mint a lovak, szökdeltek, mint a bárányok, és dicsértek téged, Uram, aki megmentetted őket.

10. Visszagondoltak arra, amit átéltek idegen földön; hogy állati utódlás helyett a föld legyet termett, és vízi állatok helyett a folyó töméntelen békát ontott, 

11. aztán pedig madarak szokatlan keletkezését látták, amikor mohóságtól hajtva csemegét kértek, 

12. mert vágyuk lecsillapítására fürj szállt fel a tenger felől.

13. De a büntetések sem sújtották a bűnösöket előzetes jelek, csattogó villámcsapások nélkül. De méltán is szenvedtek gonosztetteikért, mert utálatos idegengyűlöletet tanúsítottak.

14. Amíg mások nem fogadtak be ismeretlen jövevényeket, ők jószándékú vendégeket vetettek szolgaságba. 

15. És még egy: Azokra is ítélet vár, akik nem fogadták szívesen az idegeneket, 

16. ők azonban ünnepségek között fogadták be őket, de miután ugyanazon jogok részesei lettek, kemény kényszerrel sanyargatták őket.

17. De sújtotta is őket vakság, úgy, amint azokat ott, az igaz ajtaja előtt, amikor hirtelen sötétség borult rájuk, és mindegyikük az ajtaja bejáratát kereste.

18. Az elemek ugyanis elváltoztak egymáshoz való viszonyukban, mint ahogy a húros hangszeren különböző hangok váltakoznak, noha mindegyiknek zengése ugyanaz marad. Ez nyilvánvaló a történtek tüzetes szemléletéből.

19. Szárazföldi állatok ugyanis vízivé változtak, és vízi állatok kimentek a szárazra.

20. A tűz felfokozta erejét a vízben, a víz pedig elfeledkezett oltó természetéről.

21. A lángok nem bántották a bennük járó romlandó állatok testét, és nem olvasztották fel a könnyen olvadó jó eledelt, amely jéghez ha

 sonlított.

22. Mindezek által ugyanis naggyá és dicsővé tetted, Uram, népedet. Nem vetetted meg, sőt mindenkor és mindenütt velük voltál!

Vége a könyvnek.

Bölcsesség könyve.15.16.(fejezet).

 15. fejezet

1. Te pedig, Istenünk, kegyes vagy és igaz, türelmes, és elnézéssel intézel mindent!

2. Még ha vétünk is, tieid vagyunk, hisz ismerjük hatalmadat, de nem vétünk többé, mert tudjuk, hogy hozzád tartozunk!

3. Mert téged megismerni: tökéletes igazságosság, és tudni igaz voltodat és hatalmadat: gyökere a halhatatlanságnak.

4. Nem is ejtett minket tévedésbe az emberek gonosz mesterségének e találmánya, sem az árnyékoló festés haszontalan munkája, a különféle színű faragott képmás,

5. amelyek látása vágyat kelt a balgában, úgyhogy megkívánja a holt kép élettelen alakját.

6. Akik készítik, akik szeretik, s akik tisztelik őket, azok a rosszat kedvelik és méltók, hogy ilyenekben legyen részük.

7. A fazekas is, miután a lágy agyagot fáradsággal meggyúrta, edényt formál, mindegyiket használatunkra, de ugyanabból az agyagból alakít tisztes célra szolgáló edényeket és ellenkező célra valókat. Hogy milyen legyen az edény használata, a fazekas dolga azt eldönteni.

8. Így rosszra fecsérelt fáradsággal Istent készít abból az agyagból az, aki kevéssel ezelőtt lett a földből, és csakhamar visszatér oda, ahonnan vétetett, amikor a kölcsönbe kapott lelket tőle visszakövetelik.

9. De nem gondol azzal, hogy el fogja hagyni ereje, sem azzal, hogy élete rövid, hanem versenyre kel arany- és ezüstművesekkel, ércöntőkkel vetekszik, és nagyra van azzal, hogy hamis dolgokat alkot.

10. Pedig hamu a szíve, és hitvány föld a reménye, s élete értéktelenebb, mint az agyag,

11. mert nem ismeri azt, aki őt alkotta, aki tevékeny lelket lehelt belé, s az élet leheletét bele ihlette.

12. Hanem azt hiszi, hogy életünk játék csupán, hogy az ittlét hasznot hajtó vásár, hogy akárhonnan, még a rosszból is nyereséget kell húzni!

13. Pedig ő bárkinél jobban tudja, hogy vétkezik, amikor földi anyagból törékeny edényt is, bálványt is készít.

14. Balgák mindnyájan, és nyomorultabbak a korlátolt lelkénél néped ellenségei és leigázói,

15. mert a pogányok minden bálványát istennek tartják, holott azok sem szemüket nem használják, hogy lássanak, sem orrukat, hogy lélegzetet vegyenek, sem fülüket, hogy halljanak, sem kezük ujjait, hogy tapintsanak, és lábuk is lusta a járásra,

16. mert ember készítette őket, s olyan formálta, aki az élet leheletét kölcsönbe kapta. Mert egy ember sem alkothat magához hasonló istent,

17. halandó létére ugyanis csak holtat tud készíteni igaztalan kézzel. Hisz ő tökéletesebb azoknál, amiket imád, mert neki – bár halandó – élete van, azoknak pedig nincs.

18. Még a legnyomorultabb állatokat is imádják, mert a többivel összehasonlítva, ostobaságban alábbvalók náluk.

19. De még szépséget sem lehet látni ezeken az állatokon, nincs is részük Isten dicséretében s áldásában.


  16. fejezet

1. Ezért méltán szenvedtek kínokat ilyenek által, és lettek bestiák rajának prédája.

2. Népeddel azonban a fenyítés helyett jót tettél, és feltámadt étvágyuk csillapítására rendkívüli csemegét: fürjet készítettél nekik eledelül,

3. úgyhogy amazok, amikor enni kívántak, attól, amit láttak, s ami ellepte őket, még rendes étvágyukat is elvesztették, ezek viszont rövid nélkülözés után még rendkívüli falathoz is jutottak.

4. Mert azokra, az elnyomókra, könyörtelen nélkülözésnek kellett köszöntenie, ezeknek pedig meg kellett mutatni csupán, milyen kínokat szenvedtek ellenségeik.

5. Őket is fenyegette ugyan a vadállatok bősz dühe, amikor tekergő kígyók marásától pusztultak,

6. de nem tartott haragod mindvégig, csak intés céljából félemlítetted meg őket egy kissé, és megkapták menekvésük jelképét, amely törvényed parancsára figyelmeztette őket.

7. Mert aki odafordult, nem azáltal gyógyult meg, amit látott, hanem általad, mindennek megmentője által.

8. Ezzel is megmutattad ellenségeinknek, hogy te vagy az, aki minden bajból megszabadítasz.

9. Azokat ugyanis a sáskák és legyek csípése megölte és nem volt orvosság életük megmentésére, mert rászolgáltak, hogy ilyenek által pusztuljanak;

10. fiaidon ellenben még a mérges sárkányok marása sem fogott, mert irgalmad segítségükre sietett, és meggyógyította őket.

11. Megfenyítetted őket, hogy emlékezzenek parancsaidra, és hamarosan meggyógyultak, hogy azokról teljesen megfeledkezve ne nélkülözzék segítségedet.

12. Mert nem orvosolta őket sem gyógyfű, sem kenőcs, csak a te igéid, Uram, amely mindent meggyógyít!

13. Mert te vagy, Uram, akinek hatalma van élet és halál fölött, levezetsz az alvilág kapuihoz és újból felhozol.

14. Az ember ugyan ölni tud a gonoszsággal, de az élet elszállott leheletét nem hozhatja vissza, s az elvett lelket nem hívhatja vissza többé.

15. De a te kezed elől nem lehet menekülni!

16. Mert az istenteleneket, akik tagadták, hogy ismernek Téged, erős karod ostorozta: szokatlan zápor, jégeső, zivatar üldözte, és tűz emésztette őket.

17. Ami pedig legcsodálatosabb volt: a vízben, amely mindent elolt, a tűz annál is inkább erőre kapott, mert a teremtés az igazak megtorlója.

18. Néha megszelídül ugyan a tűz, hogy az istentelenek ellen küldött állatok el ne égjenek, s ők tulajdon szemükkel lássák, hogy Isten ítélete üldözi őket,

19. máskor azonban a tűz szokatlan erővel lobogott mindenfelől a vízben, hogy a gonosz föld termését elpusztítsa.

20. Népedet viszont angyalok eledelével tápláltad, és fáradság nélkül készült kenyeret adtál nekik az égből, amely minden gyönyörűséggel teljes, és minden íz édessége;

21. mert ajándékod megmutatta édességedet gyermekeid iránt, úgyhogy az mindenki kívánságának megfelelt, és azzá változott, amit akartak.

22. A hó és a jég ellenállt a tűz erejének, s el nem olvadt, s megtudták, hogy a tűz, amely a jégesőben is égett, és eső közben is villogott, az ellenség termését tette tönkre.

23. Ugyanakkor meg is feledkezett a saját erejéről, hogy az igazak táplálékhoz jussanak.

24. A természet ugyanis, amely neked, a teremtőnek szolgál, megfeszíti erejét a bűnösök fenyítésére, de lecsillapodik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak.

25. Ezért akkor is, mindenné átváltozva, a te mindeneket tápláló adományod szolgálatába állt, úgy, amint azt a hozzád fordulók kívánták,

26. hogy megtudják fiaid, kiket szerettél, Uram, hogy nem a különféle fajtájú gyümölcs táplálja az embert, hanem igéd tartja meg azokat, akik benned bíznak.

27. Mert amit a tűz el nem tudott emészteni, kevés napsugártól melegítve hamar elolvadt,

28. hogy mindenki megtudja: napkelte előtt kell áldani téged, és virradatkor fordulni hozzád imával!

29. A háládatlan reménye ugyanis elolvad, mint a téli dér, s elfolyik, mint a víz, amelynek nem veszik hasznát.

Bölcsesség könyve.12.13.14.( fejezet).

 12. fejezet

1. De jó, de kegyes a szellemed, Uram, mindenben!

2. Ezért a tévelygőket megfedded egy keveset, vétkeikért megdorgálod őket, és lelkükre kötöd, hogy a gonoszságtól elfordulva benned higgyenek, Uram!

3. Így szent földed régi lakóitól is iszonyodtál ugyan, 

4. mert utálatos dolgokat műveltek előtted: varázslást és förtelmes áldozatokat; 

5. kegyetlenül megölték gyermekeiket, emberek belső részeit falták és vért szürcsöltek, amikor mint beavatottak titkos ünnepséget ültek.

6. A gyámoltalan teremtések gyilkos szülőit el akartad ugyan emészteni atyáink keze által, 

7. hogy a föld, amely előtted mindennél kedvesebb, Isten gyermekeiben méltó telepeseket nyerjen, 

8. de még őket is megkímélted, hisz ők is emberek, és sereged előőrse gyanánt darazsakat küldtél, hogy apránkint irtsák ki őket.

9. Nem mintha nem lett volna erőd, haddal vetni az igazak alá a gonoszokat, félelmes vadakkal, vagy egy kemény igével egyszeriben kiirtani őket.

10. Mégis apránként büntetted őket, hogy alkalmat adj bűnbánatra, bár tudtad, hogy gonosz volt eredetük, a romlottságuk velük született, és gondolkodásuk soha meg nem változik, 

11. hisz istentelen fajzat voltak kezdettől fogva! Nem kellett tartanod senkitől sem, amikor büntetlenül hagytad bűneiket, 

12. hisz ki mondhatná neked: "Mit cselekedtél?" Vagy ki szegülhetne ellen ítéletednek? Ki léphet fel ellened, mint az igaztalan emberek védője, és ki illethet váddal, ha elpusztulnak népek, melyeket alkottál?

13. Hisz nincsen kívüled Isten, aki gondját viselné a mindenségnek, hogy bizonyítanod kellene: nem ítéltem hamisan.

14. Nem vonhat kérdőre sem király, sem fejedelem azokért, akiket elveszítettél.

15. Mert igaz vagy, mindent igazságban intézel, úgy ítélsz, hogy nem illik hatalmadhoz kárhoztatni azt is, aki büntetést nem érdemel.

16. Hiszen hatalmad az igazságosság alapja, és mivel mindennek ura vagy, kész vagy mindent megkímélni.

17. Mutatsz ugyan erőt, ha kétségbe vonják hatalmad teljességét, és bünteted azok merészségét, akik nem ismernek téged, 

18. de fékezed hatalmadat, enyhén ítélsz, és nagy kímélettel igazgatsz minket, mert nálad van a hatalom gyakorlása, amikor csak akarod!

19. Ezzel a bánásmóddal pedig arra tanítod népedet, hogy az igaznak emberségesnek kell lennie, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy amikor ítélsz, alkalmat adsz a bűnök megbánására.

20. Ha már szolgáid halálra szánt ellenségeit ekkora kímélettel büntetted, s időt és alkalmat adtál nekik, hogy felhagyjanak a gonoszsággal, 

21. mennyi gonddal ítéled akkor fiaidat, amikor atyáiknak esküvel, sőt szövetséggel javakat ígértél!

22. Amíg tehát fenyítesz minket, ellenségeinket sokszor korbácsolod, hogy mi is, amikor ítélkezünk, jóságodat meggondoljuk, s az ítéleten irgalmadat remélhessük.

23. Ezért azokat is, akik esztelen, gonosz életet éltek, azzal gyötörted leginkább, amit imádtak, 

24. mert a tévelygés útjain túl messze jutottak, amikor az állatok legsilányabbjait hitték isteneknek, s úgy éltek, mint együgyű gyermekek.

25. Ezért szégyenteljes büntetést bocsátottál rájuk, mintha értetlen gyermekek lennének.

26. Mivel pedig nem hajlottak sem megszégyenítésre, sem korholásra, Istenhez illő ítéletet tapasztaltak, 

27. mert amikor szenvedésük közben bosszankodva látták, hogy azok által bűnhődnek, amiket isteneknek gondoltak, felismerték, hogy ő az igaz Isten, akiről azelőtt tagadták, hogy ismerik, ezért jött el rájuk végső kárhozatuk!

   13. fejezet

1. Mert balgák mindazok az emberek, akikben nincs meg Isten ismerete, akik nem tudták a látható javakból megismerni azt, aki van, s a műveket szemlélve nem ismerték föl az alkotót, 

2. hanem a tüzet, vagy a szelet, vagy az iramló levegőt, vagy a csillagok körét, vagy a víz árját, vagy a napot s holdat tartották világot kormányzó isteneknek.

3. Ha már ezeket isteneknek gondolták, mert szépségük elbájolta őket, tudhatták volna, mennyivel kiválóbb ezek ura, hiszen a szépség szerzője alkotta mindezeket.

4. Ha pedig megcsodálták ezek erejét és tevékenységét, megérthették volna, hogy alkotójuk még erősebb, 

5. mert a teremtmények nagyságából, szépségéből nyilván meg lehet ismerni azok teremtőjét.

6. De ezek ellen még csak kevesebb a kifogás, mert ők talán csak tévednek, miközben Istent keresik, és meg akarják találni.

7. Amikor ugyanis alkotásaival foglalkoznak, s azokat vizsgálják, megejti őket azok látása, mert annyira szép, amit látni lehet!

8. Ezeknek azonban még sincs mentségük, 

9. mert, ha tudásban annyira vitték, hogy át tudták kutatni a világot, ennek urát ugyan miért nem tudták előbb megtalálni?

10. De boldogtalanok azok, és holt dolgokba vetik reményüket, akik emberi kéz művét hívják isteneknek, a mesterséges alkotást aranyból, ezüstből, az állatok képeit, vagy haszontalan követ, régi kéz munkáját. 

11. Így, amikor a fafaragó alkalmas törzset vág az erdőből, gondosan lehántja egész kérgét, majd hozzáértő szorgalommal hasznos holmit készít az élet szolgálatára, 

12. a munka hulladékát étel készítésére fordítja, 

13. ami pedig megmarad belőle, és semmire sem alkalmas: a görbe és görcsökkel telenőtt fát üres idejében szorgalmasan kifaragja, gondos művészettel alakot ad neki, és ember képére formálja, 

14. vagy valami hitvány állathoz szabja. Bevonja vörös agyaggal, pirosra keni pirosítóval, és minden foltját befesti, 

15. aztán hozzáillő hajlékot készít, a falra illeszti és vassal megerősíti.

16. Tehát gondját viseli, hogy le ne essen, mert tudja, hogy az nem tud magán segíteni, hiszen csak képmás, és segítségre szorul.

17. Amikor pedig vagyonáért, gyermekeiért és feleségéért fogadalmat tesz és imádkozik, nem restell szólni ahhoz, ami lélek nélkül van, 

18. az erőtlenhez könyörög egészségéért, a holthoz esedezik életért, s a gyámoltalanhoz fordul segítségért, 

19. szerencsés utat kér attól, ami lábát sem tudja mozdítani, keresetéért, munkájáért és minden ügye sikeréért ahhoz könyörög, ami semmire sem képes.

   14. fejezet

1. Más viszont, aki tengerre indul, és szilaj hullámokat készül átszelni, fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb, mint a hajó, amely őt hordozza.

2. Mert a haszonvágy eszelte ezt ki, és hozzáértő ember bölcsessége építette, 

3. s a te gondviselésed kormányozza, Atyánk, mivel a tengeren is adtál utat és biztos ösvényt a hullámok között.

4. Megmutatod, hogy minden veszélytől meg tudod menteni még azt is, aki jártasság nélkül száll tengerre.

5. Hogy bölcsességed művei parlagon ne heverjenek, még a silány fára is rábízzák az emberek életüket, hajón szelik át a habokat, és életben maradnak.

6. Már régente is, amikor a gőgös óriások vesztüket lelték, a világ reménysége hajóra menekült, és kezed irányítása mellett átmentette a nemző magot az utókornak.

7. Mert áldott a fa, amely által igazság történik, 

8. de átok éri a kézzel alkotott bálványt, és azt is, aki készítette. Az egyiket azért, mert megalkotta, a másikat pedig, mert romlandó létére istennek hívták.

9. Egyaránt utálat Isten előtt az istentelen és istentelen alkotása, 

10. és készítőjével együtt a mű is bűnhődik.

11. Ezért a pogányok bálványai ítélet alá esnek, mert utálattá lettek Isten teremtményei közül, kísértéssé lettek az emberek lelkének és tőrré a balgák lábának.

12. Mert a hűtlenség kezdete a bálványképek gondolata, kitalálásuk az élet rákfenéje.

13. Nem voltak ilyenek kezdettől fogva, ezért nem is maradnak meg örökké.

14. Mivel az ember hivalkodása által jöttek a világra, hirtelen elmúlás vár rájuk.

15. A keserű gyalázatban bánkódó atya ugyanis a tőle váratlanul elragadott fia képmását készítette, s azt, aki mint ember halt meg, most istenként tisztelte, és alattvalói között szertartásokat és áldozatokat rendelt.

16. Idővel az istentelen szokás megszilárdult, s e tévedést törvényként megtartották, és uralkodók parancsára faragott képeket imádtak.

17. Akiket pedig az emberek nem tudtak szemtől szembe tisztelni, mert távol laktak tőlük, azok képmását a távolból elhozták, a királyról, akit tisztelni akartak, hű képet készítettek, hogy a távollevőnek olyan készséggel hízelegjenek, mintha közöttük volna.

18. Tiszteletük ápolására pedig a művész becsvágya olyanokat is ösztönzött, akik azt nem ismerték, 

19. mert, hogy megbízója kedvében járjon, azon fáradozott művészetével, hogy a hasonlóságot minél hívebben kifejezze.

20. A műalkotás szépségétől elbűvölt sokaság pedig most már istennek tartotta, akit kevéssel azelőtt mint embert tiszteltek.

21. Ekként vált az emberi élet kelepcéjévé, hogy az emberek akár érzelem, akár uralkodó előtt meghajolva, a másra nem ruházható nevet kőnek vagy fának adták. 

22. És nem érik be azzal, hogy megtévedtek Isten ismeretében, hanem a tudatlanság nagy háborúságában élnek, és mindazt a sok rosszat még béke gyanánt magasztalják.

23. Mert amikor gyermekeiket feláldozzák, vagy titkos szertartásokat végeznek, s eszeveszett vad tivornyákat űznek, 

24. nem ügyelnek sem az élet, sem a házasság tisztaságára, az egyik a másikat irigységből megöli, vagy házasságtöréssel keseríti.

25. Mindezek összekeverednek náluk, vérengzés, gyilkosság, lopás és csalárdság, vesztegetés, hűtlenség, lázadás és hamis eskü, 

26. a jók zaklatása, a megfeledkezés Istenről, a lelkek fertőzése, természetellenes paráznaság, a házasság állhatatlansága, házasságtörés és kicsapongás.

27. Mert a gyalázatos bálványok imádása minden gonosznak oka, kezdete és bevégzése, 

28. hisz vagy őrjöngenek jókedvükben, vagy hamisan jövendölnek, vagy gonoszul élnek, vagy könnyelműen hamis esküt tesznek, 

29. mert amikor lélek nélküli bálványokban bizakodnak, nem tartanak a hamis eskü megtorlásától.

30. Ezért mind a kettőért méltán bűnhődnek: azért, hogy bálványokra hagyatkozva, Istenről hamisan vélekedtek, és mert hamisan esküdtek, csalárdul megvetve az igazságot; 

31. mert nem azok hatalma, akikre esküt tettek, hanem a bűnösöknek járó büntetés követi mindig az igaztalanok botlását.

Bölcsesség könyve.10.11.( fejezet).

10. fejezet

1. Ez óvta meg azt, akit Isten először formált, a földkerekség atyját, amikor még csak ő volt megteremtve; 

2. ez vezette ki őt vétkéből, és adott hatalmat neki, hogy minden fölött uralkodjon.

3. Tőle pártolt el haragjában az igaztalan, azért pusztult el testvérgyilkos indulatában.

4. Mikor miatta özönvíz árasztotta el a földet, ismét a bölcsesség mentette meg, és vezérelte hitvány fa által az igazat.

5. Miután a népek gonosz tervükre egybegyűltek, ez találta és óvta meg az igazat, hogy Isten előtt feddhetetlen legyen, és erőssé tette fia szeretetével szemben.

6. Ez ragadta ki az igazat a gonoszok romlásakor, mikor az Ötvárosra hulló tűz elől menekült, 

7. gonoszságuk bizonysága gyanánt ott van a füstölgő sivár vidék, az idétlen gyümölcsöt termő fák, s a hitetlen lélek emlékéül álló sóoszlop.

8. Mivel mellőzték a bölcsesség útját, nemcsak abban vallottak kárt, hogy a jót meg nem ismerték, hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az embereknek, hogy el ne titkolhassák, amiben vétkeztek.

9. Hű szolgáit viszont a bölcsesség ragadta ki a szorongatásból.

10. Egyenes úton vezérelte a bátyja haragja elől menekülő igazat, megmutatta neki Isten országát, és megadta neki a szent dolgok ismeretét. Vesződsége közepette jóléthez segítette, és fáradságát bőséggel jutalmazta. 

11. Vele volt kizsákmányolóinak ármányával szemben, és gazdagsághoz juttatta, 

12. megőrizte ellenségektől, megóvta üldözőktől, és kemény viadalban neki juttatta a győzelmet, hogy belássa: a bölcsesség hatalmasabb mindennél.

13. Ez nem hagyta cserben az eladott igazat, hanem megóvta a bűntől, leszállt vele a verembe, 

14. és nem hagyta el a bilincsekben sem, amíg meg nem hozta neki a kormánypálcát s a hatalmat elnyomói fölött. Meghazudtolta az ellene viaskodókat, és örök hírnevet szerzett neki.

15. Ez ragadta ki a szent népet, a feddhetetlen ivadékot az elnyomó nemzet hatalmából, 

16. ez vonult be Isten szolgájának lelkébe, mire ő csodákkal és jelekkel állt ellent félelmetes királyoknak.

17. Megadta az igazaknak kényszermunkájuk jutalmát, csodás utakon vezérelte őket, nappal lepel volt számukra, éjjel pedig csillagfény.

18. Átvitte őket a Vörös-tengeren, átvezette őket a nagy vízen, 

19. ellenségeiket pedig a tengerbe merítette, s a tenger mélységéből partra vetette. Ezért az igazak kifosztották a gonoszokat, 

20. és énekkel dicsérték Uram, szent nevedet. Egyetértve magasztalták győztes kezedet, 

21. a bölcsesség ugyanis megnyitotta a némák száját, s a gyermekek nyelvét ékesszólóvá tette.

   11. fejezet

1. Sikerre vezette vállalkozásaikat szent próféta vezetése mellett: 

2. átkeltek lakatlan pusztaságon, és sivár helyeken ütöttek sátort.

3. Ellenálltak ellenségeknek, s megbosszulták magukat ellenfeleiken.

4. Szomjúságukban segítségül hívtak Téged, és vizet kaptak a meredek sziklából, szomjukat oltották a kemény kősziklából.

5. Amivel ellenségeik bűnhődtek, amikor nem volt innivalójuk, Izrael fiai annak bőségében örvendeztek, 

6. s az nekik, amikor szűkölködtek, jótéteményül szolgált.

7. Mert a ki nem apadó folyó forrásvize helyett embervért adtál a gonoszoknak.

8. Amíg azok megfogyatkoztak, büntetésül a megölt kisdedekért, ezeknek váratlanul bőséges vizet adtál, 

9. és megmutattad az akkori szomjúsággal, hogyan magasztalod fel a tieidet és pusztítod el ellenségeiket.

10. Amikor ugyanis megpróbáltatás érte őket, bár csak enyhe feddésben volt részük, megtudták, milyen kínokat szenvedtek a harag sújtotta gonoszok.

11. Azokat ugyanis mint intő atya, próbára tetted, ezeket pedig, mint szigorú király, kérdőre vontad és elkárhoztattad.

12. Távol tőlük és jelenlétükben egyaránt kínt szenvedtek, 

13. mert kétszeres bánat fogta el őket, és sóhajtottak, amikor a múltukra emlékeztek, 

14. mert amikor hallották, hogy az, ami nekik bűnhődés, amazoknak javára szolgált, tudomást szereztek az Úrról, és csodálták az események végét.

15. Akit egykor gonoszul kitettek és gúnyolva elutasítottak, azt az események végén megcsodálták; szomjaztak ők, de nem úgy, mint az igazak!

16. Romlottságuk balga vélekedései miatt, amelyektől félrevezetve esztelen csúszómászókat és alávaló állatokat imádtak, büntetésül esztelen állatok raját bocsátottad rájuk, 

17. hogy megtudják: mindenki azzal bűnhődik, ami által vétkezik.

18. Mert mindenható kezed, amely a világot a forma nélküli anyagból teremtette, küldhetett volna ellenük medvét, bősz oroszlánt seregestől, 

19. vagy újfajta ismeretlen, dühös fenevadakat, amelyek tüzes párát lehelnek, sistergő gőzt fújnak, vagy szemükből rémes szikrát szórnak, 

20. amelyek nemcsak ártással tudták volna tönkretenni, hanem puszta látásuk is holtra rémítette volna őket.

21. De eleshettek volna akár egyetlen lehelettől, üldözve saját tetteiktől, elszélesztve hatalmad fuvallatától, de te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél.

22. Csakis neked áll mindig módodban megmutatni nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének?

23. Mert az egész világ olyan előtted, mint a mérleg mutatója, mint a földrehulló hajnali harmatcsepp, 

24. mégis könyörülsz mindenen, mert módodban áll minden, s elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért, 

25. mert szereted mindazt, ami van, semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Mert ha gyűlöltél volna bármit is, meg sem teremtetted, s meg sem alkottad volna.

26. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, amit nem hívtál létre?

27. Kímélsz mindent, mivel a tiéd, Uram, s az élőben leled örömödet!

Bölcsesség könyve. 7.8.9.( fejezet).

 7. fejezet 

1. Hisz én csak halandó ember vagyok, hasonló a többihez, ivadéka a földből alkotott elsőnek. Anyám méhében formálódtam én is testté, 

2. tíz hó folyamán álltam össze a férfi magvából, az egyesülés gyönyöréből.

3. Születésem után én is a közös levegőt szívtam, ugyanolyan földre estem, mint mások, első szavam sírás volt, mint a többieké.

4. Pólyában neveltek sok vesződséggel, 

5. mert a királyok közül egy sem kezdte másképp az életet.

6. Mindenki számára egy a belépés az életbe, s egy a távozás!

7. Ezért könyörögtem, és okosság adatott nekem, imádkoztam és eljött hozzám a bölcsesség lelke.

8. Többre becsültem az országnál és trónnál, s a gazdagságot hozzá mérve semminek tartottam, 

9. nem tettem vele egy sorba drágakövet, mert minden arany hozzá képest csak kevés homok, s az ezüst mellette csupán sárnak számít.

10. Egészségnél, szépségnél jobban szerettem, s eltökéltem, hogy világosságul használom, mert a fénye soha el nem alszik. 

11. De vele együtt a többi jó is hozzám jött, és mérhetetlen gazdagság volt a kezében.

12. Én pedig örvendtem mindnek, mivel a bölcsesség volt a vezérük, de nem tudtam, hogy mindezeknek ő az anyja!

13. Csalárdság nélkül sajátítottam el, és irigység nélkül adom tovább. Nem rejtem el gazdagságát, 

14. mert kifogyhatatlan kincs az az embernek. Akik vele éltek, megszerezték Isten barátságát, mert a fegyelem adományai ajánlották őket.

15. Nekem pedig adja meg Isten, hogy bölcsen beszéljek, és gondolkodjam ahhoz méltón, aminek részese lettem, mivel ő a bölcsesség útmutatója, s egyben a bölcsek irányítója, 

16. hisz kezében vagyunk mi is, meg szavaink is, és minden értelmesség, ügyesség és fegyelem.

17. Mert ő adta nekem a dolgok igaz tudását, hogy értsem a világ szerkezetét, az elemek erejét, 

18. az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását, az évszakok váltakozását, 

19. az évek körforgását, a csillagok állását, 

20. az állatok természetét, a vadállatok dühét, a szelek erejét, az emberek gondolkodását, a növények különféleségét, a gyökerek erejét.

21. Ami rejtve van s ami látható, megismertem, mert a mindenség művésze, a bölcsesség megtanított rá!

22. Benne ugyanis lélek van: értelmes és szent, egyetlen, sokféle és finom, ékesen szóló, gyors és szeplőtelen, biztos, kellemes, jót kedvelő és éles, 

23. akadályt nem ismerő, jótékony, emberbarát, kegyes, állhatatos, szilárd, minden erővel teljes, mindent látó, minden szellemen átható, az értelmeseken, tisztákon, legfinomabbakon.

24. Mert minden gyorsnál gyorsabb a bölcsesség, tisztaságánál fogva mindenen áthatol, 

25. mert Isten erejének lehelete, s a mindenható Isten dicsőségének tiszta csordulása. Nincs benne semmi szenny, 

26. mert az örök világosság kisugárzása, Isten fölségének szeplőtelen tükre és jóságának képmása.

27. Bár egymagában van, mindent megtehet, bár egyedül marad, mindent megújít, nemzedékről-nemzedékre betér a szentek lelkébe, s őket Isten barátaivá és prófétákká avatja. 

28. Mert Isten csak azt szereti, aki a bölcsesség bizalmasa, 

29. mivel az ékesebb a napnál és minden csillagképnél, a fényhez hasonlítva különb annál is, 

30. mert azt felváltja az éjjel, a bölcsességen azonban nem vesz erőt a gonoszság!

   8. fejezet

1. Elér tehát erejével egyik határtól a másikig, s a mindenséget üdvösen igazgatja.

2. Őt szerettem és kerestem ifjú koromtól, s azon voltam, hogy kedvesemmé tegyem, és szerelmes lettem szépségébe.

3. Nemes származásával dicsekszik, mivel Istennel együtt lakik. A mindenség Ura megkedvelte, 

4. mert be van avatva Isten ismeretébe, és műveiben ő a tanácsadója.

5. Ha pedig a gazdagság kívánatos az életben, mi gazdagabb a mindenkor alkotó bölcsességnél?

6. Ha a megérzés sikerrel munkálkodik, van-e a létezők között nála különb művész?

7. És ha valaki az igazságot kedveli, fáradságának gyümölcsei kiváló erények, mert megtanít mértéktartásra és okosságra, igazságosságra és erősségre, melyeknél hasznosabb nincs az életben az embereknek.

8. Ha pedig valaki gazdag tudást kíván: ismeri ő a múltat, kifürkészi a jövőt, ért a fordulatos beszédhez, a talányok megfejtéséhez, előre tudja a jeleket s a csodákat, a korok és időszakok végét.

9. Eltökéltem tehát, hogy őt veszem életem társául, mert tudtam, hogy tanácsot ad nekem a jóra, és vigaszom lesz gondok és bánat közepette.

10. Dicsőségem lesz miatta a népek előtt, bár ifjú vagyok, becsületem lesz az öregeknél.

11. Az ítéletben elmésnek találnak, a hatalmasok elámulnak rajtam, s a fejedelmek arca megcsodál engem.

12. Ha hallgatok, megvárnak engem, ha szólok, felfigyelnek; ha még tovább beszélek, a szájukra teszik kezüket.

13. Ezen felül általa halhatatlanságban lesz részem, s örök emléket hagyok az utánam jövőknek.

14. Népeket kormányzok, és nemzetek lesznek alattvalóim, 

15. félelmetes fejedelmek rettegnek, ha rólam hallanak, a nép között kegyesnek mutatkozom, és a harcban hősnek.

16. Megtérve otthonomba, kipihenem magamat oldalán, mert nincs keserűség a társaságában, nincsen bosszúság a vele való együttlétben, csak vígság és öröm.

17. Mialatt ezeket magamban fontolgattam, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy halhatatlanság van a bölcsesség társaságában, 

18. és nemes gyönyörűség a barátságában, okulás a vele való szóváltásban, és jó hírnév a vele való társalgásban, körüljártam és kerestem, mint vehetném magamhoz.

19. Bár széptermetű ifjú voltam, és jó lélek jutott osztályrészemül, 

20. vagy inkább: mivel jó voltam, hibátlan testbe érkeztem, 

21. mégis láttam, hogy nem juthatok másként a birtokába, csak akkor, ha Isten megadja – és már ez is bölcsesség volt: tudni, hogy kinek az adománya az –, azért az Úr elé járultam, kértem őt, és szívem mélyéből így szóltam:

   9. fejezet

1. "Atyáim Istene, irgalom Ura, aki szavaddal teremtettél mindeneket, 

2. és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál, 

3. hogy igazgassa a földkerekséget szentségben és igazságban, és egyenes lélekkel igazságot tegyen: 

4. add meg nekem a veled együtt trónoló bölcsességet, és ne zárj ki engem gyermekeid közül!

5. Hiszen szolgád vagyok, szolgálód gyermeke, gyenge, rövidéltű ember, elégedetlen a jog s a törvények értésére.

6. Mert legyen bár valaki mégoly tökéletes is az emberek fiai között, a tőled eredő bölcsesség nélkül számba sem jöhet.

7. Te szemeltél ki engem néped királyává, fiaid és leányaid bírájává, 

8. te mondtad, hogy templomot építsek szent hegyeden, és oltárt lakóhelyed városában, hasonmását a szent sátornak, amelyet kezdettől fogva készítettél.

9. Veled van bölcsességed, amely ismeri műveidet, s amely jelen volt akkor is, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemed előtt, és mi felel meg parancsaidnak.

10. Küldd azt szent egedből, dicsőséged trónusától, hogy velem legyen és velem munkálkodjék, és megtudjam, mi kedves előtted!

11. Mert ő mindezeket tudja és érti, azért józanul vezérel majd tetteimben, és megőriz engem hatalmával. 

12. Akkor majd kedvesek lesznek cselekedeteim, igazságban vezérlem népedet, és méltó leszek atyám trónjára.

13. Mert melyik ember ismerheti Isten akaratát, és ki tudná elgondolni, mit kíván Isten?

14. Hiszen a halandók gondolatai bátortalanok, és terveink ingatagok, 

15. mert a romlandó test teher a léleknek, s a földi sátor lehúzza a sokat tűnődő elmét.

16. Alig sejtjük azokat, amik a földön vannak, csak fáradsággal értjük meg azt, ami szemünk előtt van, az égieket pedig ki tudná kifürkészni?

17. Ki ismerte meg akaratodat, hacsak te nem adtál bölcsességet, s el nem küldted szent lelkedet a magasból?

18. Így lettek egyenessé a földön levők útjai, s így tanulták meg az emberek, mi tetszik neked, hisz a bölcsesség által menekültek meg, Uram, akik neked kezdettől fogva kedvesek voltak."