10. fejezet
1. Ez óvta meg azt, akit Isten először formált, a földkerekség atyját, amikor még csak ő volt megteremtve;
2. ez vezette ki őt vétkéből, és adott hatalmat neki, hogy minden fölött uralkodjon.
3. Tőle pártolt el haragjában az igaztalan, azért pusztult el testvérgyilkos indulatában.
4. Mikor miatta özönvíz árasztotta el a földet, ismét a bölcsesség mentette meg, és vezérelte hitvány fa által az igazat.
5. Miután a népek gonosz tervükre egybegyűltek, ez találta és óvta meg az igazat, hogy Isten előtt feddhetetlen legyen, és erőssé tette fia szeretetével szemben.
6. Ez ragadta ki az igazat a gonoszok romlásakor, mikor az Ötvárosra hulló tűz elől menekült,
7. gonoszságuk bizonysága gyanánt ott van a füstölgő sivár vidék, az idétlen gyümölcsöt termő fák, s a hitetlen lélek emlékéül álló sóoszlop.
8. Mivel mellőzték a bölcsesség útját, nemcsak abban vallottak kárt, hogy a jót meg nem ismerték, hanem balgaságuk emlékét is hátrahagyták az embereknek, hogy el ne titkolhassák, amiben vétkeztek.
9. Hű szolgáit viszont a bölcsesség ragadta ki a szorongatásból.
10. Egyenes úton vezérelte a bátyja haragja elől menekülő igazat, megmutatta neki Isten országát, és megadta neki a szent dolgok ismeretét. Vesződsége közepette jóléthez segítette, és fáradságát bőséggel jutalmazta.
11. Vele volt kizsákmányolóinak ármányával szemben, és gazdagsághoz juttatta,
12. megőrizte ellenségektől, megóvta üldözőktől, és kemény viadalban neki juttatta a győzelmet, hogy belássa: a bölcsesség hatalmasabb mindennél.
13. Ez nem hagyta cserben az eladott igazat, hanem megóvta a bűntől, leszállt vele a verembe,
14. és nem hagyta el a bilincsekben sem, amíg meg nem hozta neki a kormánypálcát s a hatalmat elnyomói fölött. Meghazudtolta az ellene viaskodókat, és örök hírnevet szerzett neki.
15. Ez ragadta ki a szent népet, a feddhetetlen ivadékot az elnyomó nemzet hatalmából,
16. ez vonult be Isten szolgájának lelkébe, mire ő csodákkal és jelekkel állt ellent félelmetes királyoknak.
17. Megadta az igazaknak kényszermunkájuk jutalmát, csodás utakon vezérelte őket, nappal lepel volt számukra, éjjel pedig csillagfény.
18. Átvitte őket a Vörös-tengeren, átvezette őket a nagy vízen,
19. ellenségeiket pedig a tengerbe merítette, s a tenger mélységéből partra vetette. Ezért az igazak kifosztották a gonoszokat,
20. és énekkel dicsérték Uram, szent nevedet. Egyetértve magasztalták győztes kezedet,
21. a bölcsesség ugyanis megnyitotta a némák száját, s a gyermekek nyelvét ékesszólóvá tette.
11. fejezet
1. Sikerre vezette vállalkozásaikat szent próféta vezetése mellett:
2. átkeltek lakatlan pusztaságon, és sivár helyeken ütöttek sátort.
3. Ellenálltak ellenségeknek, s megbosszulták magukat ellenfeleiken.
4. Szomjúságukban segítségül hívtak Téged, és vizet kaptak a meredek sziklából, szomjukat oltották a kemény kősziklából.
5. Amivel ellenségeik bűnhődtek, amikor nem volt innivalójuk, Izrael fiai annak bőségében örvendeztek,
6. s az nekik, amikor szűkölködtek, jótéteményül szolgált.
7. Mert a ki nem apadó folyó forrásvize helyett embervért adtál a gonoszoknak.
8. Amíg azok megfogyatkoztak, büntetésül a megölt kisdedekért, ezeknek váratlanul bőséges vizet adtál,
9. és megmutattad az akkori szomjúsággal, hogyan magasztalod fel a tieidet és pusztítod el ellenségeiket.
10. Amikor ugyanis megpróbáltatás érte őket, bár csak enyhe feddésben volt részük, megtudták, milyen kínokat szenvedtek a harag sújtotta gonoszok.
11. Azokat ugyanis mint intő atya, próbára tetted, ezeket pedig, mint szigorú király, kérdőre vontad és elkárhoztattad.
12. Távol tőlük és jelenlétükben egyaránt kínt szenvedtek,
13. mert kétszeres bánat fogta el őket, és sóhajtottak, amikor a múltukra emlékeztek,
14. mert amikor hallották, hogy az, ami nekik bűnhődés, amazoknak javára szolgált, tudomást szereztek az Úrról, és csodálták az események végét.
15. Akit egykor gonoszul kitettek és gúnyolva elutasítottak, azt az események végén megcsodálták; szomjaztak ők, de nem úgy, mint az igazak!
16. Romlottságuk balga vélekedései miatt, amelyektől félrevezetve esztelen csúszómászókat és alávaló állatokat imádtak, büntetésül esztelen állatok raját bocsátottad rájuk,
17. hogy megtudják: mindenki azzal bűnhődik, ami által vétkezik.
18. Mert mindenható kezed, amely a világot a forma nélküli anyagból teremtette, küldhetett volna ellenük medvét, bősz oroszlánt seregestől,
19. vagy újfajta ismeretlen, dühös fenevadakat, amelyek tüzes párát lehelnek, sistergő gőzt fújnak, vagy szemükből rémes szikrát szórnak,
20. amelyek nemcsak ártással tudták volna tönkretenni, hanem puszta látásuk is holtra rémítette volna őket.
21. De eleshettek volna akár egyetlen lehelettől, üldözve saját tetteiktől, elszélesztve hatalmad fuvallatától, de te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél.
22. Csakis neked áll mindig módodban megmutatni nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének?
23. Mert az egész világ olyan előtted, mint a mérleg mutatója, mint a földrehulló hajnali harmatcsepp,
24. mégis könyörülsz mindenen, mert módodban áll minden, s elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért,
25. mert szereted mindazt, ami van, semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Mert ha gyűlöltél volna bármit is, meg sem teremtetted, s meg sem alkottad volna.
26. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, amit nem hívtál létre?
27. Kímélsz mindent, mivel a tiéd, Uram, s az élőben leled örömödet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése