7. fejezet
1. Hisz én csak halandó ember vagyok, hasonló a többihez, ivadéka a földből alkotott elsőnek. Anyám méhében formálódtam én is testté,
2. tíz hó folyamán álltam össze a férfi magvából, az egyesülés gyönyöréből.
3. Születésem után én is a közös levegőt szívtam, ugyanolyan földre estem, mint mások, első szavam sírás volt, mint a többieké.
4. Pólyában neveltek sok vesződséggel,
5. mert a királyok közül egy sem kezdte másképp az életet.
6. Mindenki számára egy a belépés az életbe, s egy a távozás!
7. Ezért könyörögtem, és okosság adatott nekem, imádkoztam és eljött hozzám a bölcsesség lelke.
8. Többre becsültem az országnál és trónnál, s a gazdagságot hozzá mérve semminek tartottam,
9. nem tettem vele egy sorba drágakövet, mert minden arany hozzá képest csak kevés homok, s az ezüst mellette csupán sárnak számít.
10. Egészségnél, szépségnél jobban szerettem, s eltökéltem, hogy világosságul használom, mert a fénye soha el nem alszik.
11. De vele együtt a többi jó is hozzám jött, és mérhetetlen gazdagság volt a kezében.
12. Én pedig örvendtem mindnek, mivel a bölcsesség volt a vezérük, de nem tudtam, hogy mindezeknek ő az anyja!
13. Csalárdság nélkül sajátítottam el, és irigység nélkül adom tovább. Nem rejtem el gazdagságát,
14. mert kifogyhatatlan kincs az az embernek. Akik vele éltek, megszerezték Isten barátságát, mert a fegyelem adományai ajánlották őket.
15. Nekem pedig adja meg Isten, hogy bölcsen beszéljek, és gondolkodjam ahhoz méltón, aminek részese lettem, mivel ő a bölcsesség útmutatója, s egyben a bölcsek irányítója,
16. hisz kezében vagyunk mi is, meg szavaink is, és minden értelmesség, ügyesség és fegyelem.
17. Mert ő adta nekem a dolgok igaz tudását, hogy értsem a világ szerkezetét, az elemek erejét,
18. az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását, az évszakok váltakozását,
19. az évek körforgását, a csillagok állását,
20. az állatok természetét, a vadállatok dühét, a szelek erejét, az emberek gondolkodását, a növények különféleségét, a gyökerek erejét.
21. Ami rejtve van s ami látható, megismertem, mert a mindenség művésze, a bölcsesség megtanított rá!
22. Benne ugyanis lélek van: értelmes és szent, egyetlen, sokféle és finom, ékesen szóló, gyors és szeplőtelen, biztos, kellemes, jót kedvelő és éles,
23. akadályt nem ismerő, jótékony, emberbarát, kegyes, állhatatos, szilárd, minden erővel teljes, mindent látó, minden szellemen átható, az értelmeseken, tisztákon, legfinomabbakon.
24. Mert minden gyorsnál gyorsabb a bölcsesség, tisztaságánál fogva mindenen áthatol,
25. mert Isten erejének lehelete, s a mindenható Isten dicsőségének tiszta csordulása. Nincs benne semmi szenny,
26. mert az örök világosság kisugárzása, Isten fölségének szeplőtelen tükre és jóságának képmása.
27. Bár egymagában van, mindent megtehet, bár egyedül marad, mindent megújít, nemzedékről-nemzedékre betér a szentek lelkébe, s őket Isten barátaivá és prófétákká avatja.
28. Mert Isten csak azt szereti, aki a bölcsesség bizalmasa,
29. mivel az ékesebb a napnál és minden csillagképnél, a fényhez hasonlítva különb annál is,
30. mert azt felváltja az éjjel, a bölcsességen azonban nem vesz erőt a gonoszság!
8. fejezet
1. Elér tehát erejével egyik határtól a másikig, s a mindenséget üdvösen igazgatja.
2. Őt szerettem és kerestem ifjú koromtól, s azon voltam, hogy kedvesemmé tegyem, és szerelmes lettem szépségébe.
3. Nemes származásával dicsekszik, mivel Istennel együtt lakik. A mindenség Ura megkedvelte,
4. mert be van avatva Isten ismeretébe, és műveiben ő a tanácsadója.
5. Ha pedig a gazdagság kívánatos az életben, mi gazdagabb a mindenkor alkotó bölcsességnél?
6. Ha a megérzés sikerrel munkálkodik, van-e a létezők között nála különb művész?
7. És ha valaki az igazságot kedveli, fáradságának gyümölcsei kiváló erények, mert megtanít mértéktartásra és okosságra, igazságosságra és erősségre, melyeknél hasznosabb nincs az életben az embereknek.
8. Ha pedig valaki gazdag tudást kíván: ismeri ő a múltat, kifürkészi a jövőt, ért a fordulatos beszédhez, a talányok megfejtéséhez, előre tudja a jeleket s a csodákat, a korok és időszakok végét.
9. Eltökéltem tehát, hogy őt veszem életem társául, mert tudtam, hogy tanácsot ad nekem a jóra, és vigaszom lesz gondok és bánat közepette.
10. Dicsőségem lesz miatta a népek előtt, bár ifjú vagyok, becsületem lesz az öregeknél.
11. Az ítéletben elmésnek találnak, a hatalmasok elámulnak rajtam, s a fejedelmek arca megcsodál engem.
12. Ha hallgatok, megvárnak engem, ha szólok, felfigyelnek; ha még tovább beszélek, a szájukra teszik kezüket.
13. Ezen felül általa halhatatlanságban lesz részem, s örök emléket hagyok az utánam jövőknek.
14. Népeket kormányzok, és nemzetek lesznek alattvalóim,
15. félelmetes fejedelmek rettegnek, ha rólam hallanak, a nép között kegyesnek mutatkozom, és a harcban hősnek.
16. Megtérve otthonomba, kipihenem magamat oldalán, mert nincs keserűség a társaságában, nincsen bosszúság a vele való együttlétben, csak vígság és öröm.
17. Mialatt ezeket magamban fontolgattam, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy halhatatlanság van a bölcsesség társaságában,
18. és nemes gyönyörűség a barátságában, okulás a vele való szóváltásban, és jó hírnév a vele való társalgásban, körüljártam és kerestem, mint vehetném magamhoz.
19. Bár széptermetű ifjú voltam, és jó lélek jutott osztályrészemül,
20. vagy inkább: mivel jó voltam, hibátlan testbe érkeztem,
21. mégis láttam, hogy nem juthatok másként a birtokába, csak akkor, ha Isten megadja – és már ez is bölcsesség volt: tudni, hogy kinek az adománya az –, azért az Úr elé járultam, kértem őt, és szívem mélyéből így szóltam:
9. fejezet
1. "Atyáim Istene, irgalom Ura, aki szavaddal teremtettél mindeneket,
2. és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál,
3. hogy igazgassa a földkerekséget szentségben és igazságban, és egyenes lélekkel igazságot tegyen:
4. add meg nekem a veled együtt trónoló bölcsességet, és ne zárj ki engem gyermekeid közül!
5. Hiszen szolgád vagyok, szolgálód gyermeke, gyenge, rövidéltű ember, elégedetlen a jog s a törvények értésére.
6. Mert legyen bár valaki mégoly tökéletes is az emberek fiai között, a tőled eredő bölcsesség nélkül számba sem jöhet.
7. Te szemeltél ki engem néped királyává, fiaid és leányaid bírájává,
8. te mondtad, hogy templomot építsek szent hegyeden, és oltárt lakóhelyed városában, hasonmását a szent sátornak, amelyet kezdettől fogva készítettél.
9. Veled van bölcsességed, amely ismeri műveidet, s amely jelen volt akkor is, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemed előtt, és mi felel meg parancsaidnak.
10. Küldd azt szent egedből, dicsőséged trónusától, hogy velem legyen és velem munkálkodjék, és megtudjam, mi kedves előtted!
11. Mert ő mindezeket tudja és érti, azért józanul vezérel majd tetteimben, és megőriz engem hatalmával.
12. Akkor majd kedvesek lesznek cselekedeteim, igazságban vezérlem népedet, és méltó leszek atyám trónjára.
13. Mert melyik ember ismerheti Isten akaratát, és ki tudná elgondolni, mit kíván Isten?
14. Hiszen a halandók gondolatai bátortalanok, és terveink ingatagok,
15. mert a romlandó test teher a léleknek, s a földi sátor lehúzza a sokat tűnődő elmét.
16. Alig sejtjük azokat, amik a földön vannak, csak fáradsággal értjük meg azt, ami szemünk előtt van, az égieket pedig ki tudná kifürkészni?
17. Ki ismerte meg akaratodat, hacsak te nem adtál bölcsességet, s el nem küldted szent lelkedet a magasból?
18. Így lettek egyenessé a földön levők útjai, s így tanulták meg az emberek, mi tetszik neked, hisz a bölcsesség által menekültek meg, Uram, akik neked kezdettől fogva kedvesek voltak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése