Könyvek az utolsó ítéleten.

  A könyvek az utolsó ítéleten.

Hát én így gondolom, de lehet rajta bővíteni.

Jelenések 20,12-”Azután láttam a halottakat, a nagyokat és a kicsinyeket, amint a trón előtt álltak. Könyveket nyitottak fel,( nem egy könyvet) majd egy másik könyv nyílt meg, mely az élet könyve. Ekkor megítélték a halottakat a könyvekben írottakból tetteiknek megfelelően.

13 A tenger kiadta a benne levő halottakat, a halál és a láthatatlan ország is kiadták a bennük levő halottakat, és minden egyest megítéltek tetteiknek megfelelően”. 

„És a halottak megítéltetnek [de nem az élet könyve szerint, aminek semmi köze az ítélethez] a könyvekbe írottak szerint, cselekedeteik szerint lesznek megítélve, őket nem védi Krisztus vére ( lásd Izrael védelmét Egyiptomban, amikor a rontó angyal figyelembe vette a vért az ajtófélfán).” Miért van akkor itt az élet könyve? Persze nem azért, mert valamelyik bele van írva, (azért nevezik élet könyvének, a halottak azok halottak voltak és maradnak nincs helyük az élet könyvébe) hanem azért, hogy bebizonyítsa, hogy nincsenek benne. Az élet könyve megerősíti a többi könyvben elmondottakat. Ha ezek a könyvek a trón előtt álló halottak gonosz tetteit rögzítik, akkor az élet könyve, Isten kegyelméből, nem védi meg őket az ítélettől. Valóban, a Szentírásban sem nevezik név szerint azokat, akik itt a leírtak szerint el vannak ítélve. Egyrészt a kétségtelenül bűnös tettek lehangoló felsorolását látjuk, másrészt a nevek hiányát. Így akár egy könyvről, akár többről van szó, egy dologban mindannyian egyetértenek: az igazságszolgáltatásban és Isten végső, megfellebbezhetetlen ítéletének ünnepélyes, rendkívül megindító és igazságos végrehajtásában. Mindenkit "tettei szerint" ítélnek meg. Az üdvözültek tettei Krisztusban vannak rejtve, nem könyvekbe írt, még a gondolataik is Krisztusban vannak tárolva. Aki Krisztusban van elrejtve nem állhat a halottak közé. Még a földi logika szerint se állja meg a helyét. Az ügyész vádat emel a bűnös ellen, attól függetlenül, hogy a bűnösnek vannak jó cselekedetei is látszólag, de ezt a vád nem veszi figyelemben, az a védőügyvéd dolga, de itt az Istenítélet széke előtt nincs védőügyvéd, ugyanis nem Krisztus ítélet széke előtt állnak.

"És aki nincs beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették." Így az élet könyve itt csak abból a célból kerül említésre, nyilvánvalóan, hogy megmutassák az ítélet alá esők feljegyzésének hiányát, és hogy megerősítsék a haláluk szükségességét. Azt nem mondják nekünk, hogy ebben a könyvben az elítéltek közül bárki is szerepel (az itt leírt jelenet nem más, mint az ítéletre való feltámadás), pontosabb lenne azt mondani, hogy nem találhatók meg benne. És ismét az ellenségként bemutatott halál és pokol találja (immár végső) végét. „És a halál és a pokol a tűz tavába vetették. Ez a második halál. Ezzel véget ér az Úr bánásmódja az ember lelkével és testével, valamint mindennel, ami ezekkel kapcsolatos. Az emberiség vagy jóra, vagy rosszra támad fel; és így kell maradnia örökre. A halál és a pokol, amely sokáig beteljesítette a világban uralkodó bűn gonosz akaratát, és amely időről időre gonoszt is tudott tenni az igazság uralmának időszakában is, az 1000 éves királyság idején, eltűnik, és olyan helyre esik, ahol a bűn nyomai örökre eltörlődnek.

Ez a kérdés azonban csak Krisztusban dől el, aki felvállalta bűneinket, meghalt értük és életté lett Benne és csakis benne. Első helyen a gondviselés és a Krisztusban való élet ígérete áll, majd - a földi teremtmény felelőssége Krisztus nélkül, és ezt követően (az igazságosság és a Krisztus áldozata által) - a kegyelem, a gondviselés végrehajtása. Az isteni ítélet véget vet a halálnak és a pokolnak. Az ég és a föld elfut, de visszajönnek, de a halál és a pokol soha. Csak az isteni ítélet és a pusztítás marad a sorsukra. Sátán hatalmának tekintik őket: végül is övé a halál hatalma és a pokol kapui, ezért az udvar örökre elpusztítja őket. Soha többé nem lesznek erősek. Természetesen szimbólumok formájában jelennek meg, és nem érinti őket büntetés és gyötrelem; de amikor magát az ördögöt dobják a tóba, ők is szenvedni kezdenek. A halál ekkor még nem pusztult el, mert a gonosz halottak még nem támadtak fel ítéletre. Véleményem szerint a sátán a hamis próféta élve kerül előbb az égő mocsárba, azután kerül sor a halottak feltámadására, már csak azért is, hogy a cselekedetük nem krisztusban voltak, hanem a sátán irányítása alatt tették a mindennapi dolgukat. Most feltámadnak, és az utolsó ellenség is haldoklik. A kép ereje akkora volt, hogy az összes most elítélt halott (vagyis az egész pokol,“árnyék ország” amelyben a halál hatalma van jelenleg) a tűz tavában kötött ki, így a létező halál és pokol ezekben a halottak teljesen megsemmisülnek, hiszen ők is ebbe a tóban kötöttek ki. A szentek már jóval korábban elváltak tőlük, de a halál és a pokol a gonoszokban lakott. És most, a fehér trón ítélete után ebbe a tóba esnek, vagyis felfogja őket a második halál. Az üdvösség kritériuma és mértéke az élet könyve.

Nem a hús, hanem a szellem.

 

 Nem a hús, hanem a szellem

Kedves olvasók, nem az a célom, hogy kétséget támasszak bennetek a Biblia sérthetetlenségének a megdöntésével, hiszen az Isten szava rejlik benne, de nem a betűben hanem a szellemében. Ugyanis a mai ismert fordítások sokszor ellentmondanak egymással. Ezért egy rövid elmefuttatás részemről, hogy beindítsam a gondolatokat. Isten nem ellenzi, sőt adminisztrálja a kutató gondolkodást.

 Az a kérdés, miért nincs tökéletes egyezés Isten beszéde és a keresztény narratívák között. Az a helyzet, hogy nem tudhatjuk pontosan mit írtak az apostolok és a Krisztus korabeli atyafiak. Minden amiből ma meríthetünk az keresztény másolat. A legidősebb vagy legkorábbi is több száz évvel az apostolok kora után született keresztény iratmásolók kezétől. Innentől kezdve gondolhatod, hogy mennyire hitelesek ezek a dokumentumok. További tény a jelenlegi anyagok alapján, hogy maguk az apostolok is tévedtek bizonyos dolgokban pl. a második advent időpontja, amiről többen úgy hitték, hogy még az ő életükben bekövetkezik. Vagy a zsidók végső általános megmenekülése Pál hite szerint. Ezek a tévedések persze csak akkor valósak, ha tényleg ezt írták az apostolok amit ma olvashatunk.... Szóval sok a baj az újszövetség jelenleg elérhető formájával. A kérdés, hogy van-e még kérdés? De ezt a kérdést is ki lehet magyarázni, amit én is tettem annak idején.

 Az ószövetségi anyag sokkal hitelesebb és jobban ellenőrizhető mint az újszövetségi annak ellenére, hogy sokkal régebbi. De miután ezekből kerültek elő Krisztus korabeli anyagok (pl. Holt-tengeri tekercsek) ezért jobban rekonstruálható az eredeti szövegük. Azon felül ezek hamisítása nem is állt annyira érdekében a kereszténységnek, mint az újszövetség meghamisítása.

 Ami a tervezett közös vallást illeti valószínűleg azt tervezik, hogy valahogy beadják a népnek, miszerint Jahve és allah tulajdonképpen egy és ugyanaz. Mohamed meg Krisztus pedig ennek az egy istennek az egy-egy prófétája. Nem esélytelen a dolog ha inkább a muszlimok felé hajlítják a dolgot. 30-50 éven belül simán realizálható mert addigra mindkét oldalon kihal az a generáció, ami még nagyon ellenállna egy ilyen tanításnak. De a lényeg vagyis a vallásunk alapja a hit az egyetlen üdvözítő Istenben az egyetlen az aki a Teremtő Atya a Fiúban a Fiu az Atyában, Jashua a Messiás Emberfia.

Gyer­me­ke­im, itt az utol­só óra, és amint hal­lot­tá­tok, az an­ti­krisz­tus el­jön, most pe­dig sok an­ti­krisz­tus tá­madt, ami­ből tud­juk, hogy itt az utol­só óra. (1Jn 2, 18-19)

 Ki a ha­zug, ha nem az, aki ta­gad­ja, hogy Jé­zus a Krisz­tus? Ez az an­ti­krisz­tus, aki ta­gad­ja az Atyát és a Fiút.

 Aki ta­gad­ja a Fiút, azé nem le­het az Atya sem, aki val­lást tesz a Fi­ú­ról, azé az Atya is. (1Jn 2, 22).

 Tehát ez a hit amit nem kell elveszítenünk, ez egy áthídalhatatlan gát ami elválaszt a többi vallásoktól, soha nem lesz egy a sok. Tehát a mi generációnk, még ha igyekeznek megtéveszteni apró ellentmondásokkal, azért az Úr az övéit ismeri és a Szellem által oltalmazza, hogy ne térjen át az ellenség oldalára. Ezért használjuk a józan eszünket a szívünk hangját amin keresztül Isten igazít.

Megbánás vagy megtérés?

 Megbánás vagy megtérés?

Kedves olvasók, azzal kezdeném, hogy a szavak tengerében rengetek árnyalat, hangsúly párhuzam kétértelműség van, főleg olyan nyelvekben mint a magyar. A magyarban rengeteg szó van ami egy is ugyanazon szavak más és mást jelentenek a beillesztett szókörnyezetben. Azért ajánlom ne kapaszkodjunk a szavak nagy jelentőségeibe, hiszen a Biblia fordítók is olyan hibába estek, hogy a betű ami fontosnak tűnik a jelentéseket eltorzítják a valós mondanivalóját a szövegnek. Egy banális példát hozok fel. 

“Ami­kor lát­ta az ÚR, hogy meg­so­ka­so­dott az em­ber go­nosz­sá­ga a föl­dön, és hogy szí­ve gon­do­la­tá­nak min­den al­ko­tá­sa szün­te­len csak go­nosz, meg­bán­ta az ÚR, hogy em­bert te­rem­tett a föl­dön, és bán­kó­dott szí­vé­ben.”(1Móz 6, 6).

 A szó “ megbánta” ami kiveri nálam a biztosítékot. Nagyon mélyen nem foglalkozok ezzel, mert a görög másolatban is ez a szó szerepel. Általában fordítások mindegyikében a “megbánta” szót használják. Azért mert a görög szöveg is ezt a szót használja, de görög nem az eredeti, tehát már akkor is tévedhettek a másolók. Isten ezt így hagyta, mert a Szellem felűlírja a betű jelentését. De van egy zsidó keresztény akit én nem ismerek a barátom mondta, hogy ismeri a hébert, azt mondja, hogy a görög fordítás nem adja át az igaz jelentést. Szerinte “ átgondolta” szó a helyesebb, de nagyon kétes számomra ez a dolog, ellentmondásos, hogy enyhén fejezem ki magam. Inkább nem foglalkozok vele. Azért nagyon nem stimmel nekem az, hogy Isten a Teremtő nem látta volna előre mi fog történni? Ellenben, az Úr az utolsó vacsorán kijelentette, hogy ki fogja elárulni Őt, és ezt a próféták is előre megírták, akkor hogyan lehetséges, hogy a Teremtő Isten nem tudta volna mindazt amit eleve elrendelt? De inkább foglalkozzunk mással.

( MÁTÉ SZERINT 27:3-5) CSia fordításában.

 “Akkor Júdás, aki elárulta őt, megtudta, hogy elítélték az Urat. Megbánta tettét s visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és véneknek. „Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért!” – mondotta. De azok így feleltek: „Mit tartozik az ránk? Magad lássad!” Erre a templomba hajította az ezüstöket és eltávozott. Aztán elment és felakasztotta magát.”

 Megbánta tettét, de nem a szíve mélyén. Csak akkor bánta meg amikor meghallotta, hogy elítélték az Urat. Lelkére hatott de a szíve nem tört meg. Semmi nem változik meg az emberben ha a lelkiismerete nyugton marad. Mi pedig tudjuk, hogy Isten minden nehézsúlyú bűnt is megbocsát ha az a szívet érinti és megtöri. A szó az információ a belátás a bűnbánathoz vezethet, az csak egy út a szívhez, de ha a szív kérge kemény akkor az Isten sem tesz semmit, persze ez is az Isten akaratától függ ha a predesztináció fogalmát vesszük figyelembe. 

 Igen, ilyenkor mindig a “pálfordulás” jut eszembe. Saul a Krisztus követőinek üldözője nagy változáson ment át. Ismerjük a történetet, akkor az egyáltalán nem a megbánás pillanata volt, nem is volt ideje erre gondolni, hanem a feltámadt Jashua a Messiás görögül Krisztus jelent meg neki, és az Úr leleplezte Saul dolgait. Jahve az üdvösség vagy Jahve üdvözít a Messiás neve. 

“ Ami­kor pe­dig mind­nyá­jan föld­re es­tünk, han­got hal­lot­tam, amely hé­ber nyel­ven szólt hoz­zám, és ezt mond­ta: Saul, Saul, mi­ért ül­dö­zöl en­gem? Ne­héz ne­ked az ösz­tö­ke el­len ru­gó­doz­nod. Én pe­dig azt kér­dez­tem: Ki vagy, Uram? Az Úr pe­dig azt mond­ta: Én va­gyok Jé­zus, akit te ül­dö­zöl.” (ApCsel 26, 14)

 Az Úr az üdvözítőnek mindenkihez individuális viszonya van, mert Isten mindenkinek adott megfelelő sajátosságot. Nem volt és nem lesz minden emberhez ugyanaz a viszonya, se általános hozzáállása ha a megtérésről van szó. Mert mindenkinek más és más sors jutott, és abban a kitűzött pályán más és más behatás éri. A kemény szívűekhez mint Saulhoz a tévelygő szívűekhez mint Péter a tárgyilagos kishitűekhez mint Tamás individuális megközelítés szükséges. Az általános csak az, hogy Isten felfedi azt a tényt, hogy minden ember aki ebbe a világba jön, bűnbe születik, mert a szüleik is azok. Ha ezt felfogja, hogy így nem állhat a Szent Isten elé, még ha magát jónak tartó ember is, akkor már jó úton halad. A bűnre vonatkozó, vagyis a Megváltó Krisztus is egy általános mindenkire vonatkozó áldozat a feszületen az emberiség bűneiért halt meg. Ez az a kapu a feszületen függő Megváltó Messiás aki megváltotta a világot bűneiből. Minden egyes emberhez szól ez az ige. Úgy a keresztényekhez mint más teljesen közömbös vallású emberekhez. És itt meg kell jegyeznem, hogy nem a keresztények a prioritása Istennek, hogy ők legyenek kimondottan a hírnökei, hogy átadják Isten akaratát, hiszen az is egy vallás eltérő dogmákkal vagy ezotériával, azok akik ezt igazából hirdetik Isten akaratából a Szent Szellem választottjai. De az lehet bárki aki Isten élő szavával szól. Nem mi osztjuk ki az ajándékokat hanem az Úr. Az ember csak gátat szabhat ennek a munkának. Persze, hogy azelőtt az üdv korszak kezdetén a Gyülekezet egységén belül és általuk szólt Isten. Ma is így van elvileg de sátán az Úr engedélyével szétszórta a Gyülekezetet.

 Na de mindez arra szolgál, hogy beismerjük gyengeségeinket ami a bűn sokasága okoz e világban. Amitől mi sem vagyunk teljesen megvédve. Csak Isten irgalma és kegyelme viheti mindazokat a teljes szívéből megtérésre új felismerésre a világ ellentétes gondolkodás módjára, ha igazából ezt felismerjük és szívünk mélyére hat. Hangsúlyozom az Úr ismeri az övéit, ezek között volt Saul is meg Zakeus meg sokan mások is de Júdás aki hiába követte az Urat mégis árulója volt a Isten előre rendelése szerint. Ezt gondoljuk át alaposan. Mi a legfontosabb az életünkben Krisztus követése a priorításaival eggyütt a haszonszerzés a vallásosság vagy Isten a mi Atyánk szívbeli szeretete. Amikor az adományt a templom perselyébe szándékozod dobni, gondold át kinek szolgálatában vagy. Most mindenki vizsgálja meg melyik úton halad. 

 Megbántad tetteid? - térj jobbik belátásra ne kövesd saját magad érzéseit vagy sajnálkodásodat amiért rossznak látod sorsodat. Fordulj Isten az Atya felé és ha tiszta szívből hiszed, hogy Isten a te Üdvözítőd, akkor megmenekülsz. A többit bízd Istenre aki felkarol. Ne bánkódj amiatt, hogy semmit nem tudsz már megváltoztatni az életedből, és ez terhet jelent lelkednek, mert ha így van akkor judási a gondolatod…..

 Az Úr megváltoztatja az életed ahogy ezt teszi mindazokkal akik Őt keresik és hozzá mennek az üdvösség Urához.

“Jöj­je­tek én­hoz­zám mind­nyá­jan, akik meg­fá­rad­ta­tok, és meg vagy­tok ter­hel­ve, és én meg­nyug­vást adok nek­tek. Ve­gyé­tek ma­ga­tok­ra az én igá­mat, és ta­nul­já­tok meg tő­lem, hogy én sze­líd és alá­za­tos szí­vű va­gyok, és lel­ke­tek nyu­gal­mat ta­lál. Mert az én igám gyö­nyö­rű­sé­ges, és az én ter­hem könnyű.” (Mt 11, 28-29).

A tökéletlenség állapotában.

 A tökéletlenség állapotában.

 Ma arról fogunk elmélkedni, hogyan lehetséges az, hogy a tökéletlenség hirdesse a tökéletességet. Van-e alapja ennek a szentírásban? Van-e bátorsága azoknak akik tudják hogy attól függetlenül, hogy hívők lettek és késztetésük van vallást tenni Krisztusról a világ és a saját Megváltójáról, aki Isten tökéletes képmása itt és a mennyekben az elkövetkezendő örök élet megtesítője által szájra merik venni az Ő nevét. Ki adja ezt a bátorságot? A Jézus nevét meghurcolják a világban ez szemmel látható, és mégis az aki a Szent Szellemtől kap és tovább adja másoknak, tanúbizonyságot tesz, hogy Isten igaz. “ Aki azonban elfogadta bizonyságtételét, ezzel megpecsételte, hogy az Isten igaz.”(Jn 3, 33). 

Sok keresztény magára teszi a hangsúlyt, mintha az ő érdeme, hogy kiközösítette az Isten kegyelmét. A tudatlan csecsemő állapotában ez teljesen érthető mert előbb a hit a lélekre hat, vagyis testi, érzi, hogy megváltozott az élethez való viszonya, de ha jól halad Isten megismerésében akkor szellemi emberré válik, aki úgy látja a dolgokat ahogy Isten. Addig is a hit vezérli mégha tudatlanúl nem fogja fel. Előbb a testi ádámi aztán a szellemi krisztusi élet. De Isten a Szent Szellemével nem megy el azok mellett akikben megvan az a mag amit jó földbe vetett. 

LEVÉL A HÉBEREKHEZ 4:13-16 CSIA

“ Nincs olyan teremtmény, mely előtte láthatatlan volna, minden meztelen és leleplezett annak szeme előtt, aki felé a mi beszédünk fordul. Mivel tehát van nekünk főpapunk, aki áthatolt az egeken: Jézus, (Jashua) az Isten Fia, ragaszkodjunk a vallástételhez. Hiszen nem olyan főpapunk van, aki nem képes erőtlenségeinkkel együtt szenvedni, ellenkezőleg, mindenben hasonlóan megkísértetett, a vétektől eltekintve. Járuljunk hát a szabad szólás bátorságával a kegyelem trónjához, hogy könyörületet és kegyelmet találjunk kellő időben jövő segítségül”.

 Tehát ha a hitünk erősebb a bűnös mivoltunktól az erőtlenségünktől amit Isten kegyelméből elismerünk, hogy tökéletlenek vagyunk, attól függetlenül, hogy a szentírásban szenteknek nevezi azokat akik Krisztusban vannak, akkor ez a fent idézet ige azoknak szól, hogy bátorítson. Itt teljes mértékben kifejezi mindazt, hogy a tökéletlen hívőt kiegészíti Önmagával. Tehát velünk együtt szenved mindaddig amíg el nem érjük a tökéletességet. Már itt a földön veszi kezdetét az örökkévalóságban folytatódik Isten igaz megismerése. Egy nagy változás jön közbe, amikor nem csak a szellemünk támad fel Krisztussal, hanem a testünk is. Akkor érjük el a tökéletességet. 

 A szó jogán van minden hívő vagy nem hívő embernek szólnia ha Isten szájába vagy szívébe helyezte a mondanivalóját. Mert Isten szava vagy beszéde nem ütközik határokba amit általába az emberek építenek. Ezeket a falakat áttöri, áttörte Krisztus ahogy áttörte az eget, hogy az Atya trónját elfoglalja. De nézzük mit ír erről a szentírás. “Mert tö­re­dé­kes az is­me­re­tünk, és tö­re­dé­kes a pró­fé­tá­lá­sunk:

ami­kor pe­dig el­jön a tö­ké­le­tes, a tö­re­dé­kes el­tö­röl­te­tik. Ami­kor gyer­mek vol­tam, úgy szól­tam, mint gyer­mek, úgy gon­dol­kod­tam, mint gyer­mek, úgy ítél­tem, mint gyer­mek, mi­u­tán pe­dig fér­fi­vá let­tem, el­hagy­tam a gyer­mek­hez illő dol­go­kat. Mert most tü­kör ál­tal ho­má­lyo­san lá­tunk, ak­kor pe­dig szín­ről szín­re; most tö­re­dé­kes az is­me­re­tem, ak­kor pe­dig úgy is­me­rek majd, ahogy én is meg­is­mer­tet­tem.” (1Kor 13, 9-11).

“És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata”. (Róm 12, 2).

 

Nem gondolhatjátok komolyan!?

 Nem gondolhatjátok komolyan!?

Aki folyamatosan olvassa a Bibliat, ismeri a tartalmát és nem alakít magában egy egyéni cenzúrát az Isten Szellemével szemben, az előbb utóbb felismerésre tér. Ezt más szavakkal írja az evangélium például “ aki keres az talál”. Az alábbiak ezen meglátásomon alapszik, ugyanis mindig az ember gondolatai hozzák meg a gyümölcsöt, vagyis a gondolkozásait követik a tettek a viselkedések az erények gonoszságok és nemtörődömségek. A jó tettek, amik Istentől valók, tehát zöld utat adnak Isten jóakaratának. Kinek szolgál a mi szellemünk, kinek az ihletése dominál az életünkben. Hiszen a választottak is élhetnek tévedésben. Döntsétek el mi a jó és mi a rossz. De felhívom a figyelmet, hogy nem szándékom a meggyőzés. Talán a szó jogán írom ezeket a sorokat. 

 „Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Máté 7,14)

 Talán azt mondjuk magunkban, hogy ez a téma egy lerágott csont. Én ezt nem így gondolom. A Szent Szellem keresi minduntalan az Isten gyermekeit, kit hol találja meg, talán a kocsmában vagy a parlamentben, vagy éppen öngyilkosságra készülőt vagy szent életet élő papot, aki hamis hitre tanítottak stb. 

Ugye senki sem gondolja komolyan azt , hogy nagyjából két és fél milliárd keresztény– vagy legyen csak a fele, ha túlzónak tartod a számot – „kevés” lenne? Hogy ők lennének azok a „kevesek, akik megtalálják azt”? A valaha élt és ma élő keresztények jelentős részét képezik az elmúlt majd két évezred emberiségének, így ha a keresztényekre nem állna a fenti ige , akkor nem lehetne kijelenteni azt. Úgy értem tehát, hogy ezen ige alapján a kevesek, akik megtalálják a szoros kaput és a keskeny útat kizárt, hogy a keresztények lennének. Hiszen ők sokan vannak és voltak. A kereszténység egy gigászi tömeg és bizony a széles út egyik leginkább reprezentatív sávja! A legszélesebb! Sokan jártak járnak azon, igen sokan. „Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak .” Persze elismerem, ez is relatív. Mert mihez képest sok a sok vagy kevés a kevés ugyebár? Amúgy ez az elnevezés, akárhogy is vesszük egy gyűjtő tégely, ami összefoglalja a jót a rosszal, de a fontos az ki a feje ha test a kereszténység. Ugyanis az apostolok tanítása főleg Pál apostol Krisztus testérôl ír akinek a feje Ő maga Krisztus. A kereszténység lenne a Krisztus teste? Minden csak nem az. 

  Az egyes keresztény szekták, gyülekezetek nyilván úgy gondolják, hogy ők a kevesek a sok mindenféle egyéb nézethez képest. Ez igaz is bizonyos szempontból, a keresztény az keresztény, hiszen legyen ilyen vagy olyan, mind egységesen kereszténynek vallja magát. A kereszténység pedig mint világnézet és a legnagyobb tömeg bázissal bíró világvallás ma a föld lakott részének kétharmadán jelen van, mi több, dominánsan van jelen! Így már kicsit más a dolog vetülete meglátásom szerint. Könnyen el tudom képzelni , sőt, szívből hiszem, hogy a Mt. 24:24 és a Mk.13:22-ben említett elhitetett (becsapott, megvezetett) választottak leginkább éppen a keresztény tömegekből kerülnek ki. - “Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.” Hiszen Sátán (és nem pedig az Úristen, Krisztus) éppen ezért, ennek okán hívta létjogosultságra a kereszténységet. Hogy azok, akik még látják Krisztust, végül azok is eltévedjenek, elveszszenek a hamis keresztény tanok szövevényes dzsungelében. Egy muszlimra, hindura vagy buddhistára igaz a „becsapott” jelző, ám a meghívott már nem, hiszen ezek alig, vagy egyáltalán nem foglalkoznak Krisztussal . A keresztények azonban annál inkább meghívottak, hiszen ők valamilyen – bár mindenképpen hamis – módon, viszont általánosan véleményt formálnak az Úrról . Ennek okán rájuk feltétlenül érvényes a „meghívott” jelző is. Ők a balgák, akiknek nincs a lámpásában olaj. (Máté 25 fejezet). Visszatérve tehát a tapasztalataimhoz, az ember itt, e világon nem a maga ura ez biztos! Ha a szellemi vezetése, -amelyet pedig egyértelműen Isten, az Úr ad /rendel mellé– egy adott tartalmat nemkívánatosnak ítél meg (szellemi cenzúrája), akkor emberünket taszítani fogja az adott tartalom. A démon pedig nem akar lebukni és nem is fog az Úr segítsége nélkül. Már csak az a kérdés, hogy kit segít az Úr és kit nem? Illetve az, hogy kit mihez segít hozzá, vagyis milyen sorsra szánja az adott embert, hogy tökéletesen egyértelmű legyek. Ha tehát valaki szellemi csőlátással bír, az jó eséllyel bajban van. Az efézusi gyülekezethez így ír Pál apostol.k:

“Ti­te­ket is meg­ele­ve­ní­tett, akik ha­lot­tak vol­ta­tok vét­ke­i­tek és bű­ne­i­tek mi­att, me­lyek­ben jár­ta­tok egy­kor e vi­lág­nak meg­fe­le­lő­en a le­ve­gő­be­li ha­tal­mas­ság fe­je­del­me sze­rint, ama lé­lek sze­rint, amely most az en­ge­det­len­ség fi­a­i­ban mun­kál­ko­dik. Egy­kor mi mind­nyá­jan ezek kö­zött for­go­lód­tunk, kö­vet­ve tes­tünk kí­ván­sá­ga­it, cse­le­ked­ve a test és a gon­do­la­tok aka­ra­tát, és ter­mé­szet sze­rint a ha­rag fiai vol­tunk, mint má­sok is. De az ir­ga­lom­ban gaz­dag Is­ten az ő nagy sze­re­te­te ál­tal, amellyel min­ket sze­re­tett, min­ket, akik ha­lot­tak vol­tunk vét­ke­ink­ben, Krisz­tus­sal együtt meg­ele­ve­ní­tett – ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –, és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban, (Ef 2, 1-5).

 Máté evangéliumában pedig kivehető Isten munkája vagyis az Atya szeretetének gondviselése az övéi iránt. Konkrét példát mutat vagyis hasonlatban mondja Krisztus a hamis papoknak, hogy semmi remény nincs azoknak akikben nincs Isten szelleme. Azokat nem ültette a mennyekbe Krisztussal. Hogyan lehetséges ezt elérni? Sehogy, ez Isten szuverén munkája a lelkekkel. Mi csak engedelmességgel és nyítottsággal higgyünk amit Isten a szívünkhöz szól. Biztos vagyok abban, hogy senki nem vész el akit az Atya ültetett - ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –, és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban.  

“Ő pedig így válaszolt: Minden palántát kiszaggatnak, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett.” (Mt 15, 13). Ez egy vízválasztó komoly tény, hogy valaki azt gondolja magáról, hogy valamit ér Isten előtt a jó tetteivel. Ha nincs az Úrnak áldása felette, ne kételkedjen abban, hogy hamis tudásával Istent szolgálja.

 “Ak­kor oda­men­tek hoz­zá a ta­nít­vá­nyai, és ezt mond­ták neki: Tu­dod, hogy ez a be­széd meg­bot­rán­koz­tat­ta a fa­ri­ze­u­so­kat? Ő pe­dig így vá­la­szolt: Min­den pa­lán­tát ki­szag­gat­nak, ame­lyet nem az én mennyei Atyám ül­te­tett. Hagy­já­tok őket, vak lé­tük­re vi­lág­ta­la­no­kat ve­zet­nek. Ha pe­dig vak ve­ze­ti a vi­lág­ta­lant, mind a ket­ten a ve­rem­be es­nek.” (Mt 15, 12-13).

A mag Isten beszéde és nem csak az.

  A mag Isten beszéde és nem csak az.

AZ ÖRÖMHÍR MÁRK SZERINT 4:3-9 CSIA

 „Hallgassátok csak! Egyszer elment a magvető vetni. Történt, hogy mikor vetett, némely mag az útfélre esett s a madarak eljöttek és felcsipegették. Más aztán sziklás talajra esett, hol nem volt sok földje, úgyhogy – nem lévén a föld mély hamarosan kihajtott, de mikor a nap felkelt, elperzselődött s mivel nem volt gyökere, kiszáradt. Más magok a tövisek közé estek, a tövisek felnőttek és megfojtották azokat, úgyhogy gyümölcsöt nem termettek. Mások a jó földbe estek és miután kihajtottak, megnőttek, gyümölcsöt termettek. Egyik harmincannyit hozott, másik hatvanannyit és megint más százannyit.” Azután ezt mondta: „Akinek füle van, hallja meg!”

Erről a témáról írtam régebben is, de ez nem jelenti azt, hogy levan zárva, ugyanis az Isten szava mélység, szélesség, hosszúság, magasság, úgymond négy dimenziós. 

 Az Úr kinyilatkozása mindig elgondolkodtató, a szavaiban megvan a tanítás a leleplezés, Isten bölcsessége, kegyelmesség, irgalmasság és nem utolsó sorban a szívre, lélekre egyaránt gyakorolt hatása. A fenti ige is ezt bizonyítja, hogy Isten a magvető aki szétszórja a magvakat a földre. Nem mondja, hogy magvait, erről következőleg nem az igéről beszél itt, mert az ige Ő maga, hanem beszédeiről, azt majd lejjebb idézem. Vannak elképzelések, hogy a mag az elszórt ige, de az én elgondolásom szerint nem csak az ige mint leírt szöveg, hanem beszédje, ami pontosan kifejezi Isten akaratát, tehát Isten szava, részben ezt sugalja az evangélium is, ugyanakkor, hogy azok a magok amelyek különböző talajra estek azok embereket határoz meg, annak megfelelően élik meg életüket ebben a világban, ahogyan Isten szavához viszonyulnak.

Ezek a magok egyúttal Isten és a sátán gyermekei is. Idézek az evangéliumból az Úr szava ez: “ Ő pe­dig így fe­lelt: Aki a jó ma­got veti, az az Em­ber­fia, a szán­tó­föld pe­dig a vi­lág; a jó mag az Is­ten or­szá­gá­nak fiai, a kon­koly pe­dig a go­nosz fiai. Az el­len­ség, aki a kon­kolyt veti, az ör­dög, az ara­tás a vi­lág­vé­ge, az ara­tók pe­dig az an­gya­lok. (Mt 13, 37-38). 

Össze kell vetni kontextusban, vagyis a szó összefüggésben ezeket a gondolatokat, azért idézek még az evangéliumból, és ha meghalljuk azt amit tökéletesen Isten akar a tudtunkra hozni. Ime.

“Ez a pél­dá­zat ér­tel­me: A mag az Is­ten be­szé­de.

 Az út­fé­len va­lók azok, ( tehát azok az emberek akik eleve oda voltak vetve) akik hall­ják, az­tán el­jön az ör­dög, és ki­kap­ja az igét a szí­vük­ből, hogy ne higgye­nek és ne üd­vö­zül­je­nek. A kő­szik­lá­ra hul­lot­tak azok, akik ami­kor hall­ják, öröm­mel be­fo­gad­ják az igét, de nincs gyö­ke­rük: egy ide­ig hisz­nek, ám a kí­sér­tés ide­jén el­sza­kad­nak. A tö­vis közé eset­tek azok, akik meg­hall­gat­ták az igét, de el­men­ve az élet gond­jai, gaz­dag­sá­ga és él­ve­ze­tei meg­foj­tot­ták azt ben­nük, és nem hoz­tak gyü­möl­csöt. Ame­lyik pe­dig a jó föld­be esett, ezek azok, akik a hal­lott igét tisz­ta és jó szív­vel meg­tart­ják, és ki­tar­tás­sal gyü­möl­csöt te­rem­nek. (Lk 8, 11-14).

 Figyelemre méltó, hogy itt konkrétan azt mondja, hogy a mag az Isten beszédje. Ki vitatná ezt az igazságot? De ami utána következik, összhangba hozva a Márk és Máté evangéliumban leírtakkal, példázataiból kivehetők, láthatjuk és talán helyesebben halljuk mit akar az Úr elmondani azoknak akiknek fülük van. Meglepő, hogy ezt mondja, hiszen minden embernek van füle. De nem mindenki hallja Isten szavát attól függetlenül, hogy olvasta a Bibliát, sőt képzetsége is van teológiából. Itt egészen másról van szó, nem a betanult ige hanem az élő Igéről van szó, aki nem más mint Isten Fia. Ezek a hangok a belső szellemi emberhez szólnak. Azok akik meghaltak Krisztussal a feszületen a hit által, azoknak megadatik, hogy nem csak hallják Isten éltető hangját, hanem mély gyökeret eresztenek Istenben, azok akik a Szent Szellem nedvéből táplálkoznak a szőlő gyökeréből áramló nedvéből, azok hozzák az igaz gyümölcsöt Isten kertjében. Nem emberek elismerését szeretnének, hanem Isten tetszését elérni. De ez egy más téma.

 

Egy ami nem is egy, mert megosztott.

 Ma az egyházakról fogunk elmélkedni, Isten a mi Urunk engedelmével. 

 Van-e elképzelésünk netán tudásunk arról, hogy mi az egyes szám? Nem matematikáról fogunk ma beszélni, hanem az abszolút egységről. Az egyes szám elvileg nem osztható önmagával. Tehát önmagában nem osztható, vagyis egy osztva eggyel egy marad. De, hogy a mateknél maradjunk egy ideig, az egyes számot más számokkal meg lehet törni, de soha nem lesz nagyobb az értéke. Egy Isten osztva hárommal, az már nem fejezi ki a tökéletes egységet, hiszen önmagában meghasonlik 0,33333333…., egyenrangú részre bomlik, de kisebb az értéke valójában külön- külön. Ezt tudja a sátán is, és azon van, hogy ezt az egységet ha nem is tudja megosztani, de azért vannak ideológiák amik arra vannak kitalálva, hogy megosszák a társadalmakat Isten hamis tudásával, vagyis a szentháromság teóriájával. Az eredmény egyértelmű, háborúk széthúzások a vallások terén is. A úgynevezett egyházak számos megjelenése az eredménye az emberi találékonyság és dicsvágy terén. Ugyanis ez mind a testből indul ki. A hús a testiség aminek a kormányosa és minisztere a sátán. A tisztátalan tudás isteni bölcsesség és szellemiség nélküli filozófiák, ugyan jó és meggyőzőek tudnak lenni olykor a tudatlan elméknek vonzóak, de van egy rossz hírem, a sátán szerszámaihoz tartoznak, hiszen az észt veszi célpontúl nem a szívet. Igen, mindet lehet kedvelni és fanatikusan követni, de ezek az ideológiák mégha párhuzamosak is egymás mellet elférnek ebben a világi mocsárban, látszólag vetélkednek egymás ellen is, pro és kontra viszonyban vannak, de közös nevezőre vannak helyezve. Hogy világosabban érthetjük meg, idézem az Úr szavait.

 “Jézus magához szólította az írástudókat, s példázatokban a következőket mondta nekik: „Hogy űzheti ki sátán a sátánt? Ha egy királyság önmagával meghasonlik, az a királyság nem állhat meg, és ha egy ház magával meghasonlik, az a ház nem állhat meg. Ha a sátán önmaga ellen támad fel, és magával meghasonlik, nem képes megállani, hanem vége van! De az erős harcos házába nem hatolhat be senki, és nem rabolhatja el a felszerelést, csak ha előbb megkötözte az erős vitézt, akkor aztán kirabolhatja házát! Bizony azt mondom nektek, hogy mindent meg fognak bocsátani az ember fiainak, a vétkeket, a káromlásokat is, melyeket mondanak, de ha valaki a Szent Szellem ellen szól káromlást, az nem kap soha bocsánatot, hanem örök véteknek terhe nyomja!” MÁRK SZERINT 3:23-29 CSIA.

 Tehát az Úr szavaiból ítélve, ezek az ellentétek csak látszólag osztják meg sátán egységét. Az alap és az elgondolás abban rejlik, hogy a kárhozatra ítélt ember a Szent Szellem ellen szóló mindenféle “izmusok” ideológiája egy olyan gyűjtő tégely amibe belefér minden olyan tézis és hipotézis és az azt követő emberek gőgje és büszkesége, becsvágya de sorolhatnám, ami nem fér meg Isten szellemével, egységes Istenkáromló megnyilatkozásai, ezek soha nem lesznek megbocsátva. Figyelem! Az amit ma művelnek az úgynevezett keresztények ebben a világban, nem állják ki a próbát, se a jó se a jobbik egyházaknak titulált intézmények és azok akik fenntartják ezeket, nem állnak meg sátán támadása ellen, mert nem egységesek, nem Isten az Atya egyházához tartoznak. Isten nem épít olyan házat ami eleve romba fog dőlni, és ki lehetne rabolni az abban lévő kincseket. Csak akkor tud a sátán eredményt elérni ha a ház amit mi egyháznak hívunk, meghasonlik. De hogyan hasonlik meg egy egyház? Úgy, hogy a ház ura nem Isten, hanem az akit a sátán oda tett, hogy uralkodjon és vezesse a háztartását.

“Oszd meg és uralkodj” jelszó a sátán zászlaján. 

“De az erős harcos házába nem hatolhat be senki, és nem rabolhatja el a felszerelést, csak ha előbb megkötözte az erős vitézt, akkor aztán kirabolhatja házát!”

 Lehetséges-e, hogy sátánnak megvan az a hatalma és ereje, hogy megkötözze az erős vitézt, aki nem más mint a ház ura, hasonlattal élve, megtudja kötözni-e Krisztust, hogy kirabolhassa örökségét? Vagyis Isten egyházának Urát úgy meggyengíteni, hogy a ház minden felszerelését és lakóját el tudná rabolni? Nonszensz.

 Ebbe nem is kell elmélyűlni, csak abban az esetben ha megtaláljuk önmagunkat, milyen helyzetben vagyunk jelenleg. Nem -e vagyunk áldozatai a sátánnak, vagy netalán szerves munkásai vagyunk, az ő zsinagógájában ( keresztény vallási ceremóniákban) buzgón forgolódunk? Isten mindent megbocsát a megfelelő igazsága szerint, a balgaságot a nem megfelelő hűséget iránta, az ártalmatlannak tűnő üres beszédeket, de egyet soha nem bocsát meg, ha Isten Szent Szellemével szembeszállunk.

 Az evangélium arról beszél és hirdeti Isten a mi Atyánk örömhírét, amiből aki meghallja az merítsen ne filózon rajta. De mindenre Isten kegyelme ad lehetőséget és értelmet mindazoknak, akik gyakorlatilag nem ragaszkodnak a téves dogmákhoz. Ez is egy olyan jel lehet, hogy jó úton keresed az igazságot.

 De bizony ne az emberek a ránk gyakorolt hatása legyen a formáló az identitásunkban, hanem a Szent Szellem útmutatásai. Ehhez hallani látni és felismerni kell a Szent Szellem hozzánk való viszonyát, a szívhez szóló igét, ami minden emberi okoskodást felülír, megerősít hitünkben, gyakorlati és szellemi gyümölcsöt hoz néha látványosan is az életünkben. De az Úr az ítélő minden gondolatainknak és cselekedeteinknek a megítélése igaz, másképp nem is lehet, mert Ő tudja mi van az emberben. 

 Tehát, a mai nap ezzel a gondolatokkal keltem, megosztom veletek, tökéletlenek a fogalmazásaim, nem elégítik ki a teljességet igénylő olvasót, de a mondanivalója azért gondolom érthető.

 

Egy levelezés tartalma.

 Közzéteszek egy levelezés tartalmát.

Testvér kérdezte:

“Szerinted Isten miért teremtette meg sátánt, ha tudta, hogy ez lesz? Mert nyilván tudta.”

Az én válaszom.

“Azért vonakodva válaszolok, mert nincsenek mélyebb ismereteim ebben a témában, de megírom röviden, hogy szerintem miért teremtette Isten Lucifert a sátánt, az én ismereteim szerint. De nagyon röviden és felületesen. Azért teremtette vagyis így rendelte el, mert ez egy folyamat része, hogy a hús embert amit teremtett az nem volt elég neki nem ez volt a végállomás. Testileg tökéletesre formálta az Úr Ádámot, és elhelyezte egy számára kellemes élhető helyre. De azt is látjuk itt látszik, hogy Isten az Éden kertbe helyezte a tudás fáját is. Akkor a kérdés felmerül, miért tette ezt, ha mindvégig oltalmazni akarta, még a lehetőségét ki kellett volna zárnia, hogy bűnbe essen. Ez nálam a válasz arra, hogy Ádám mint hús tökéletes volt, de volt egy ártatlansága, az aki nem volt megedze a sátántól, nem ismerte a veszélyeit az engedelmetlenségnek. Ami azután Krisztus, Isten Fia betöltött. Azért is teremtette Lucifert, felültette Isten hegyére karizmával felruházta olyan magasra ültette, hogy elbukjon a saját gőgjében és büszkeségében, hatalommal felvértezve elvakította a hiúsága. Ő lett a kísértés istene. Ezzel a fegyverrel uralkodik mindazokon akik halottak Isten elrendelt akarata szerint. Hiszen ez a feladata a sátánnak, hogy megtévessze az embereket akit csak lehet. Szelektálás megy végbe. De azért meg kell edződni minden hívő embernek, hogy mégis nyilvánvalóvá váljon a saját szeme előtt, hogy felfedezze magában Isten Szellemének jelenlétét. Hiszen mi nem vagyunk képesek újjászületni, sem új felismerésre térni ha Isten erre nem választott ki. Kell egy bizonyíték a hívő szellemének, hogy ő kiválasztott. Ezért jók a harcok az ellenzékkel, mert akkor tudod melyik oldalon állsz. Krisztus a feszületen megnyerte azokat akik hisznek benne. A csatákat meg meg kell küzdeni minden Istenhez hű embernek.

De ennek a sátáni ügynek is lehettek előzményei, amit csak halványan sejtünk. Dacára annak, hogy a Pál apostol, főleg ő ír erről a legtöbbet, mégsem ismert a népek között. Talán azért mert a szellemük más. Most idézek részeket amik nem elégítik ki gondolom teljesen az igényeidet, de te sokkal jobban ismered az írásokat, tehát csak megérintem mit értek az új ember létéről.

1 Kor 15.

40. Vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké. 41.Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. 42. Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; 43. elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. 44.Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Ha van érzéki test, van lelki test is. 45. Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké.” 46. De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki. 47. Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való.

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 5:17-19 CSIA

[17] Így hát, ha valaki a Krisztusban van, új teremtés, a régiek elmúltak, íme új állt elő. [18] De mindez Istenből támadt, aki a Krisztuson keresztül minket magával kibékített és a kibékítés szolgálatát ránk bízta. [19] Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kibékítette, amikor nem számította fel nekik az eleséseket, sőt belénk helyezte a kibékítés igéjét.

 Tehát itt nem minden emberről van szó. Csakis az újjáteremtett emberekről. 

 A testvér válasza:

“Igen, lehettek előzmények. Szerintem ott van a magyarázat is. Ugye Isten megtehette volna, hogy eleve tökéletesnek teremti az embert. Olyannak, hogy ne tudjon hibázni, de nem ezt tette. Én ugye azt mondom, hogy ez a mi világunk már egy következményvilág, magyarul ez már a felelősségvállalás része. Ezért van az, hogy fix sorssal jössz ide, te és mindenki. Itt már nincs lehetőség korrekcióra. Ezért vannak (eleve ki)választottak és eleve elbukásra szánt (született) emberek itt egymás mellet és ezért nem térhet meg senki (pl. Ézsau) akit Isten már valami miatt gyűlöl-elvetett. Ha pedig ez így van, akkor itt már sátán is kötött pályán játszik, neki sincs választása, játssza a maga szerepét ő is. Futja a saját sorsát.  

A lényeg az, hogy szerintem az előzménylétben/világban, ahol szükségszerűen volt szabad választása mindenkinek, ott eldőlt, hogy az adott egyén ki mellé állt. Ahogyan az angyalok esetében is. Sátán azért kellett Istennek, hogy megkísértse az angyalokat-embereket, és hogy ezáltal kiégesse a hulladékot a teremtésből. Isten megtehette volna, hogy eleve tökéletesnek teremt mindenkit, de így valószínűleg jobb lesz a végeredmény, minőségibb a maradék. Én most így látom. Gondolom ez tisztán le van írva azokban az iratokban. amit jó eséllyel ezen a világon soha nem ismerhetünk meg. Tudod, a Biblia kb. 3-4-szer akkora terjedelmű, mint amit ma annak ismerünk. Mi tudás lehet azokban a könyvekben…”.

Magyarázat a Máté 11,12 és Lukács 16,16 igerészről.

 Testvérek, amit ki tudok fejteni ebből a Máté 11-12 ből meg a Lukács 16- 16 ból, azt eléggé nehezen tudom leírni, de bízok az éleslátásotokban ami nekem hiányos hozzá gondoljátok. Vagy elvetted örökre, vissza se nézel.

De előbb idéznem kell ezeket a részeket, hogy szemem előtt legyenek.

“A törvény és a próféták Jánosig tartottak; azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőszakkal igyekszik oda.” Lukács.

“A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt.” Máté.

 Ezek a gondolatok amit itt igyekszem leírni nem csak az enyémek, különben egy évig írnám ezt a magyarázatot. Volt egy író J.N.Darby akit eleve elfogadok, mély látásai voltak a 19. században élt. Sinopsis Darby írásból is merítettem, vagyis megtoldottam az enyémmel az első részben.

Könnyebb dolgom lenne ha ismernéd ezeket a kifejezéseket melyik időben fedik vagy nem fedik egymást. Isten Királysága, Mennyeknek országa. De kezdjük egy kicsit távolabbról.

Az Úr tanúsága Jánosról és bizonyságtétele az eljövendő Királyságról

Miután János felelősségére volt bízva, alá vette ezt a bizonyságot, hogy hirdeti Isten királyságát, hiszen vele szembe jött a Király a Jordánon, amely próbára tette az egész Izraelt, és megkülönböztette a maradékot általában a nemzettől, az Úr ezután magáról Jánosról tesz tanúbizonyságot, szólva a sokasághoz, és emlékeztetve őket arra, hogyan követték János prédikációját. Pontosan megmutatja nekik azt a pontot, ahová Izrael eljutott Isten útjain. A királyság bemutatása bizonyságul tette a különbséget az előző és az azt követő között. Mind azok között, akik nőktől születtek, nem volt nagyobb Bemerítő Jánosnál, senki sem volt olyan közel Jehovához, akit az ő arca előtt küldtek volna, senki sem volt, aki pontosabb és teljesebb bizonyságot tett volna róla, aki annyira elkülönült volna minden gonosztól. Isten Szelleme ereje által – az Isten népe közötti küldetés teljesítésének megfelelő elkülönülés szükséges. Mégsem volt a királyságban: még nem alapították meg; és Krisztus jelenlétében lenni az Ő birodalmában, élvezve dicsősége megalapításának eredményét*, nagyobb dolog volt minden bizonyságnál a királyság eljöveteléről.

{* Ez nem Isten gyülekezete; de a király jogai a dicsőségben nyilvánulnak meg, az alap lefektetése, a krisztusiak a királyságban és a Jézus Krisztus türelmében vannak, aki megdicsőült, de Istenben el van rejtve. Ezt Pál apostol meg is írta később. Osztoznak a király sorsában, és megosztják majd dicsőségét, amikor uralkodni fog.}

A Királyság bejelentése és hírdetése, de még nem jött létre.

Ennek ellenére Bemerítő János idejétől jelentős változás következett be. Ettől kezdve hirdették ki a királyságot. Nem alapították, de hirdették. Ez nagyon különbözött azoktól a próféciáktól, amelyek a királyságról beszéltek egy még távoli időszakra vetítve, miközben a népet a Mózes által adott törvényre emlékeztették. Ez még nem a királyság evangéliuma, hanem a megpróbáltatás ideje a megtérésre késztetés. A Bemerítő a király elé ment, hirdetve a királyság közelségét, és megparancsolta a zsidóknak, hogy térjenek meg, hogy beléphessenek abba; Így beszéltek a törvény és a próféták Isten részéről Jánosig. A törvény volt a szabály; a próféták, fenntartva az uralmat, megerősítették a maradék reményeit és hitét. Nos, a Szellem energiája arra késztette az embereket, hogy minden nehézségen és a nemzet vezetőinek és egy elvakult népnek minden ellenállásán áthaladjanak, hogy mindenáron elérjék egy olyan király királyságát, akit a hitetlenség a vakok hitetlensége elutasított. Akiknek el kellett volna fogadniuk Őt, de nem fogadták be. Erre az erőszakra parancsra szüksége volt – látva, hogy a király akit János hírdetet nem királyi hatalommal jött, hanem megalázottan jött, és elutasították, mert ha igaz Király is volt, a királyok hatalmi jeleit nem viselte –, hogy belépjen a királyságba ahhoz feltételek vannak szabva, a nép engedelmessége árán. A szoros kapu volt az egyetlen bejárat. A szoros kapun bemenni mindig erőt kell kifejteni. Csak az itt a kérdés milyen erővel, isteni vagy az emberi erővel? János volt tényleg az a próféta aki kisebb volt mindenkinél aki beléphetett a királyságba, mert ő nem léphetett be, mert előbb lefejezték, de igazából akkor sem de a mai napig nincs Király a földön, tehát belépni sem lehet, csakis a mennyeknek országába. A Király a mennyben van jelenleg. Téves szerintem az a megközelítés, hogy itt van a királyság, de a mai Jeruzsálem sem Isten vagyis a Király háza, mert nincs itt. Majd később rátérek erre is.

János, mint Illés, akinek el kell jönnie.

Ha a hit valóban be tudna hatolni Isten elméjébe, akkor János volt Illés, akinek el kellett jönnie. Akinek volt füle a hallásra, hallja. Valójában csak azoknak szólt. Itt egy fontos dolog jön a felszínre. Mert ha úgy lenne ahogy a mai keresztények hírdetik ezt a fenti igéket, akkor erőszakkal, vagyis erőbedobással lehet legyőzni az akadályokat, ami szerintem nem biblikus. Mindennek ellent mondana amiben eddig hittem. Azért is mert mi Krisztus követői nem a királyságba vagyunk hivatva, hanem a mennyeknek országába, persze annak is az a Királya, csakhogy a mennyei trónon foglal helyet.

Ha a Messiás a királyság fejének dicsőségében és hatalmában jelent volna meg, nem lett volna szükség erőszakra; birtokában lett volna annak a hatalomnak a bizonyos hatásaként; de Isten akarata volt, hogy erkölcsileg próbára tegyék őket, méghozzá a maradékot. Ne felejtsük el, hogy ez az elején volt így amíg a Király hirdette az Isten országának az evangéliumát. Azért az ószövetségi próféták Illésről jövendöltek nem Bemerítő Jánosról. Így volt az is, hogy lélekben fogadniuk kellett volna Illést, mert ha így lett volna akkor nem lett volna erőszak. De nem várhatjuk egy embertől, hogy magától tud elhinni bármit, méghozzá lépéseket tenni olyan dolgokban amit csak a hit tudja megtenni. Na de nézzük milyen állapotok uralkodtak annak idején amikor a Király már ott volt közöttük.

„Ennek a nemzedéknek” a jelleme, amely Jézus ( Joshua) elutasításában nyilvánul meg.

Az eredményt az Úr következő szavai adják meg, vagyis ennek a nemzedéknek az igazi jelleme, és Isten útjai Jézus személyével kapcsolatban, amely magában az Ő elutasításában nyilvánul meg. Nemzedékként az igazságosság fenyegetése és a kegyelem vonzereje ugyanúgy elveszett előttük. Nem bennük, mert bennük csakis a gonoszság élt, hanem előttük amit láthattak és hallhattak és mégsem látták meg és nem hallották meg. A bölcsesség gyermekei, akiknek a lelkiismeretét Isten tanította, elismerték János tanúságtételének igazságát, mint önmaguk ellen, és a bűnösök számára oly szükséges kegyelmet Joshua útjairól.

Az Úr igazságos feddése az ostobaságuk miatt, amelyet figyelmeztetésben adtak.

Jánosnak, aki elkülönült a nemzet gonoszságától, szemükben egy ördög volt. Jézus, aki kedves volt a legnyomorultabbakhoz is, azzal vádolták, hogy letért a gonosz utakra. A bizonyítékok azonban elég erősek voltak ahhoz, hogy leigázzák Tírusz vagy Szodoma szívét; és az Úr igazságos feddése figyelmezteti a romlott és hitetlen nemzetet egy szörnyűbb ítéletre, mint ami Tírusz gőgjére vagy Szodoma romlottságára várt.

 A dicsőség gyermekei akkor megtértek Istenhez, de nem alkották a királyságot mert a Királyt megölték erőszakos halált szenvedett mindazért mert nem volt hajlandó erőszakot alkalmazni. De akiket elhívott és kiválasztott azokon alkalmazta a szellem erejét, vagyis az ő erőszakával lettek elkülönítve attól a gonosz nemzettől. De a Messiásuk nem hagyta cserben őket, mert halála nem tartotta vissza attól, hogy a sírban maradjon. Feltámadt és egy új még akkor nem hallott oltalom alá vette őket a Szent Szellem oltalma alá, amikor visszatért szellemével. Most nem alkalmaz erőszakot, ha valaki azt is gondolja, hogy a saját erejéből tudott kiválni ebből gonosz világból, akkor az súlyosan téved.

“A törvény és a próféták Jánosig tartottak; azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőszakkal igyekszik oda.” Lukács.

“Et­től fog­va kez­dett Jé­zus pré­di­kál­ni: Tér­je­tek meg, mert el­kö­ze­lí­tett a mennyek or­szá­ga.”(Mt 4).

Tehát amit eddig írtam az erőszakról, az a Bemerítő János szolgálata volt és a bemerítés is a bűnök beismeréséről szólt.

“Já­nos bi­zony­sá­got tett róla, és így ki­ál­tott: Ő az, aki­ről meg­mond­tam: Utá­nam jön, de meg­előz en­gem, mert előbb volt ná­lam. Mi mind­nyá­jan az ő tel­jes­sé­gé­ből kap­tunk ke­gyel­met ke­gye­lem­re. Mert a tör­vény Mó­zes ál­tal ada­tott, a ke­gye­lem pe­dig és az igaz­ság Jé­zus Krisz­tus ál­tal lett”. (Jn 1, 15-16).

 Egy új szféra jelenik meg, amit már nem János hírdet, ugyanis az ő szolgálata csakis az Úr útjait készítették elő a megkövesedett és elgyengült Mózes törvénye elavult nem volt hatása az erkölcsre sem a hitre. 

De itt újból olvassuk maga a Messiás mondja ki azt amit ma itt részletezünk. De egész más tartalommal, vagyis egy hirtelen fordulattal beékelve más gondolatok közé. Kérdés most az, van-e valami párhuzama a Máté 11-12 vel, vagy egész másról beszél itt. Ha meg tudjuk mondani mikor és hol mondja ki ezeket a szavakat, ami olyan sok fejtörést okoz sokaknak, akkor talán rájövünk a különbségre, nem nagy de mégis van egy más árnyalata, mint tudjuk az Úr nem ismétli önmagát. Újból idézem Lukácsot de nem állok meg a 16. versnél.

“A tör­vény és a pró­fé­ták Ke­resz­te­lő Já­no­sig vol­tak, at­tól fog­va az Is­ten or­szá­gát hir­de­tik, és min­den­ki küz­de­lem árán jut oda. Könnyeb­ben el­mú­lik az ég és a föld, mint­sem hogy a tör­vény­ből egy pon­tocs­ka is el­vesszen.” (Lk 16, 16).

Szerintem itt van a megértés kulcsa. Igaz szájba rágni nem egy hasznos dolog de mégis megteszem mert amit én hiszek az már elég régen hiszem. Itt hozzá szegűlt, vagyis egy kijelentés egésze tárul elénk ami teljes komolysága arra utal, hogy senki se gondolja, hogy ha kényelmesebb a kegyelem és mindent megbocsát, és a törvény elmúlt, nincs szükség erkölcsi élethez főleg a szellem tisztaságához, akkor ez a kegyelem amiről itt beszélünk nem Istentől van. A könnyelműség démonja uralja a lelkünket ha így gondoljuk netán így élünk is. Isten nagy árat fizetett azért, hogy ne legyünk ítélve e romlott világgal egyetemben. Ez a komolyság a kegyelemben még ha fel is szabadít de erőszakosan tépi ki a hívő lelkét a romlottságból. Attól függetlenül, hogy Isten törvénye örök, Isten irgalma megbocsátja gyengeségeinket de nem könnyelmű a bűnhöz. Attól, hogy ne legyünk ítélve a törvény szerint, Krisztus vére által oltalmaz majd ha a gyilkos angyal megy ítélni a világot ahogy ezt Egyiptomba tette a zsidóknál, ha az ajtófélfán meglátta bárány vérét jelül annak, hogy abban a házban mindenben engedelmeskedtek Mózes parancsainak és ez mentette meg őket. Így van ez ami házunk táján? Ez csak kérdés nem felelet.

 Tehát ha a Szellem nem dolgozik a lelkiismeretünk felett, akkor a mi gondolkodásunk a húst követi nem járunk a Szellemben. De ha te meg én Isten választott gyermekei vagyunk, megkapjuk azt az erőt nem többet se kevesebbet ami szükséges arra hogy elkülönüljünk szellemileg ettől a világtól, hanem is erőszakosan hogy fájjon, gyengéden kiragad ebből az istentelen, erkölcstelen világból, ennek persze ára van, még ha azt gondoljuk, hogy minden rendben van, akkor is néha meg kell állnunk, górcső alá tenni életünket, hitben vagyuk-e vagy elgyengültünk. Ezek az állomások is Isten kegyelmének jeleit mutatják, ugyanis egy büszke valásos embernek eszébe sem jutna, hogy valamit nem jól csinál vagy hisz. Kételkedés nem jó dolog, az ige mutatja meg hogyan állunk.

Talán elkallódtam az alap gondolattól, de ez jött be nekem most jelenleg.

 

Все рубрики [авторы]: Проза [а] Поэзия [а] Для детей [а] Драматургия [а] -- Статья в газету! Публицистика [а] Проповеди [а] Теология [а] Свидетельство [а] Крик души [а] - Конкурс! Найти  Авторам: правила | регистрация | вход [ ! ]    версия для печати Разные портреты Церкви. В Слове Божием нам дано несколько портретов Церкви Живого Бога, чтобы мы смогли познакомиться с ней и рассмотреть ее с тех позиции, с которых видит ее Сам Бог. Приведем здесь пару портретов одно за другим и рассмотрим их, подчеркивая Божьи помышления в том или другом аспекте. В виду ограниченности нашего толкования тема наша раскрыта с пробелами и недостаточно. Рассчитывая на ваши стремления и побуждения рассмотреть и выяснить вопрос самостоятельно. « Столп и утверждение истины» Где человек может найти истину на животрепещущие вопросы о Боге, о том, откуда он пришел и куда идет, о связи человека с Богом, о моральном состоянии, как должно себя вести, о спасении, которое Бог приготовил для него, о грядущем, навстречу которому мир летит неудержимо? Только в Церкви Божией. Она признает Священное Писание за Слово Божие и возвещает его. (Иоанн 17-17). Она основана на Иисусе Христе, Который есть Истина! Иоанн 14-6 Святой Дух, Которого мир не может принять, живет в ней. Если верующие наших дней славились своей мягкотелостью и неверностью, то Церковь Божья, включающая в себе всех искупленных, несет собой истину миру, как столп и утверждение истины, подобно тому, как пъедесталь держит на себе скульптуру, выставляя ее на обозрение со всех сторон. Таким образом, истину о вышеупомянутых понятиях невозможно найти у детей мира сего, ибо они стоят вдали от Иисуса, не имеют Духа истины, потому что отвергают Слово Божия и пренебрегают Им. Молодые люди, на которых мудрость века сего часто производит большое впечатление, должны бы обратить серъезное внимание на вопрос: что такое истина?! Пастырь и стадо. В этом аспекте Иисус Христос по отношению к Соей Церкви выступает в Образе Доброго Пастыря. Он положил жизнь Свою за овец, Он есть дверь овцам. Входящий Им « спасется, и войдет и выйдет и пажить найдет». Добрый Пастырь пришел для того, чтобы овцы « имели жизнь и имели ее с избытком». Между нашим Пастыреначальником и каждый отдельной овцой устанавливаются личные взаимоотношения. Его овцы, каждая по отдельности и все вместе, знают Его голос. Он зовет каждую овцу по имени. Он говорит: « Я знаю Моих и Мои знают Меня». Из этого вырастает следующая милая картина: все стоящие в отношении к Пастырю, как отдельные овцы, в совокупности становятся стадом Доброго Пастыря, все овцы объединяются под главой единого Пастыря и становится Один Пастырь и одно стадо. Это единое стадо включает в себе как овец с иудейского двора, так и со всех концов земли, от всех народов и племен. Пастырь покоит овец Своих на злачных пажитях и водит их к водам тихим. Овце, если она удалится от стада, трудно будет найти истинно добрую пажить. Этим она докажет, что не прислушивается к голосу Пастыря должным образом! Кто говорит: « Я все имею в моем Пастыре, для чего мне еще стадо? – едва ли сможет вкушать те блаженные радости, которые описываются в 22 Псалме! Добрый Пастырь при Своих овцах, в Нем они находят пищу, питье, охрану и попечение. Когда невеста из Песни песней спрашивает жениха: « Скажи мне ты, которого любит душа моя, где пасешь ты? Где отдыхаешь в полдень?» - то получает ответ: « Иди по следам овец!». На языке Нового Завета это примерно значит: « Иди, наведи справки в Слове Божием и узнай помышления Божии о Моей Невесте и поступай согласно этим указаниям» Тело Христово. В посланиях апостолов Церковь Божия неоднократно сравнивается с Телом Христа, в этом мы можем убедиться, прочитав Рим.12-5; 1Кор10-16,17; Еф. 1-22,23; 4-4; 12,15-6; 5-23; 4-4: 12,15 -6; 5-23; 29-30; Кол 1-18; 24 -2,19: 3-15. Что хочет Бог донести до нашего сознания при помощи таких сравнений? Первое: Церковь Божия не есть организация. Что подразумевается под словом « организация»? Всякий организм, будь то растение, животное или человек, может создать только Бог. Такой организм состоит из множества живых членов, которые во взаимосвязи способствую росту и развитию этого организма. Никто из людей не в состоянии вызвать в жизни ни единый организм! И все же каким пафосом, с каким высокомерием произносится бесчисленные речи об организациях! Они создают машины и аппараты, в которых множество вмонтированных частей приводя в механическую взаимосвязь движения. Однако, машина не есть живой организм, не есть живое существо! Части ее не имеют способности взаимообновления и восстановления! Когда люди объединяются в какие-либо товарищества или коммуны и тому подобные связи, то это лишь организация. Члены, конечно, живые и они в большей или меньшей мере имеют одни и те же интересы. Однако, этот созданный костяк не есть дело рук Божиих. Он не вдохнул в него Своего Духа. Потому они не есть живое целое, не есть организм! Церковные организации. Люди еще с древних времен весьма склонны переносить свои организаторские таланты и в сферу церкви. С течением времени появились все новые и новые церкви и общины, новое вдохновляло и увлекало плотских людей. Со всяким нововведением, особенно в вероисповедании, возникают новые названия, новые церковные порядки, которым должна подчиняться вся церковная жизнь. Всякий желающий принадлежать к этой общине, должен подчиняться порядкам этой организации и ее администраторам. Имеет ли член этой общины живую веру, наследует ли жизнь вечную, живет ли он в сердечном единстве и общении со Христом – и речи нет! Так называемые верующие – миряне в таких организациях, не могут даже заводить речи на эту тему и без разрешения не могут исполнять никаких функции, нести никакого служения. Церковь есть организм. Церковь Божия в противовес людских организаций есть живой целостный организм! В День Пятидесятницы все верующие едины Духом были крещены в Единое Тело. Деян. 2. 1Кор 12-13. церковь с тех пор представляет собой живое Тело, каждый человек, которой « родится от воды и Духа» Иоанн. 3-5, то есть родится свыше, присоединяется к этому Телу без всякого на это его усилия. Прежде чем осознает, что с ним совершилось, он уже стоит на почве новой жизни в неразрывном единстве с Телом Христа, в нем тот же пульс, что и во всем Теле. Теперь он восторженно заявляет: Он Господь, а мы все братья, Он Светило, мы лучи! В каждом сердце, без изъятья, Пульс Спасителя стучи! Отныне, он остается на теле, как живой член этого организма! Как функционирует Тело Христово? Частично можете прочитать в моей статье о теле Христа. Но, конечно же, в Писании точнее написано.