Gondolat serkentő.

 

Gondolat serkentő.

Kik voltak azok akiknek ír Pál apostol? Vegyük figyelembe.

“Ne­künk azon­ban Is­ten ki­je­len­tet­te a Lé­lek ( Szellem) ál­tal, mert a Lé­lek ( Szellem) min­dent vizs­gál, még az Is­ten mély­sé­ge­it is.

Mert ki is­me­ri az em­be­rek kö­zül az em­ber gon­do­la­ta­it, ha nem ha az em­ber lel­ke (szelleme), amely őben­ne van? Ugyan­így az Is­ten gon­do­la­ta­it sem is­me­ri sen­ki, csak az Is­ten Lelke (Szelleme). Mi pe­dig nem e vi­lág lel­két ( szellemét) kap­tuk, ha­nem az Is­ten­ből való Lel­ket (Szellemét), hogy meg­is­mer­jük azo­kat, ami­ket Is­ten aján­dé­ko­zott ne­künk.” (1Kor 2, 10-11).

Egyet most azonnal kell tisztáznunk, hogy ne szaporítsuk a szót, ezek a szavak az akkori eklézsiának ( ecclesias), gyülekezetnek szól. 

Induljunk ki egy pontról, habár tudom, hogy ahány ember annyiféle gondolkodás.

Igazából egy és ugyanaz kijelentést teljesen másképp értelmezik az emberek. Ezt már a saját tapasztalatból tudom. Még a legközelebbi testvérek is másként értelmezik az igét. De melyik igét ez itt a kérdés. Általam kimondott igét, vagy Isten mindenre ható szavát?

De térjünk át arra a megfoghatatlan jelenségre, hogy a probléma azzal kezdődik, azok között, jóhiszeműséggel gondolom, keresztênyek között, hogy a megváltás egy imával kezdődik, vagyis ahogy sok keresztény gyülekezetben el van fogadva. Nem térek ki a démonok kihajtására. Csak az a megjegyzésem, hogy ha egy vallási kereten belül történik, akkor az a szerencsétlen lélek csapdába került. Azért mert ezzel el is van intézve az örök élet megnyerése. Ez egyáltalán nincs így.

A menstrim média is ezt a stílust veszi alapul úgy, hogy az embereket befolyásolják olyan hírekkel amik igaznak tűnnek, nagyon profi módon tudják befolyásolni az embereket akiknek nincs saját gondolkodásuk. Ha van is sajátnak vélt gondolkodásuk, de nem ismerik fel a hazugság gyökerét, mert nem analitikus vagy másképpen szólva nem elemezzük a bejövő információkat. Legyen az a Biblia olvasás közben is.

Teljes megtévesztés, az emberek miképpen fogják fel az más kérdés, de nem ez az alapja a mai témánknak, csak egy bevezetönek szántam. Hogy lehet az, egy és ugyanaz Isten a Szent Szellem által kijelentését más és másképp értelmezni, ha egy is forrásból beszél, de a legnagyobb baj az, hogy Isten gondolata nem egy és ugyanaz eredményt hoz az emberekben se a gyakorlatban, pedig nem lehet kétségbe vonni Isten kinyilatkozását, ha esetleg nem teljesen ateista, valami ismerete van Isten bibliai kijelentéséből. Ez egy bonyolult az ember számára kutatási téma lehet ha ezt az utat választja, aki ezzel találkozott az tudja, hogy mennyi más és más eredményei vannak az emberi felfogásnak. A kérdés miért? Ez azt jelenti szerintem, hogy mindig az első gondolat ami ha Istentől jön, (hangsúlyozom) az ha nem is tökéletesen fogjuk fel, de eredeti, azt kell spontán követni. Ha valaki felismeri a forrást ahonnan kapja az információkat, az egy nagy kegyelem részese, mert tudatosan tudja, hogy amit kapott az nem a sátán forrása, hanem az Úr az angyalain keresztűl kapja az információkat, de azt is tudom, hogy az Úr a Szent Szelleme által inspirálja azokat akiket jónak lát, vagyis a felkészülteket a tanításra, de a vadszamár is szóhoz juthat ha Isten másokat nem talál. Biztos nem a vallási dogmákba szeretnék belemélyedni most.

Nagyon egyszerű kijelentéseket kapunk a Szent Szellem által, a legegyszerűbb hívőkhöz is szól, akiket a szeretet köti össze az Úrral egyszerűséggel, (nem a balgatagokról van szó), vagy a tudásra többre vágyó hívőknek szól, akik Isten megismerésére jelölt ki a mások építésére. Az ember hajlamos a kételkedésre és tovább ragozza a saját véleményével Isten kijelentését ami sokszor nagyon egyszerű és kifejező. De ne felejtsük el, hogy az ember általában az egyéni tapasztalataiból indul ki és ítél és következtetéseket von le, és azt veszi alapul sokszor a gyakorlati de lelki életében is, ami tárgyilagos következményeit várja ha logikusan gondolkodik. Vagyis egyszerűen szólva, várja a az eredményét a szent szolgálatainak nem csak anyagi értelemben. De a szellemi életben ez nincs így. Nincsenek látható eredményei az egzisztenciális realitásban, ez az ószövetség az izraelita meg azt megelőző korszakban volt jellemző, az egyéni vagy közösség áldásai közé tartoztak, ha valakinek vagyona van az annak a jele, hogy Isten a JHVH kegyeit élvezi, más szavakkal, Isten a Jehova áldását megkapta. Isten de a subvenciálisi értelemben sincs semmi értelme annak, hogy verejtékes munkával előnyt szerezzen Isten kegyeinek elérésében.

A szellemi életben nincs racionalista gondolkodás se summáskodás.

De az nagyon ingoványos talaj lehet egy olyan forrás amit mi nem ismerünk fel. Nem azért, hogy nem látjuk szemünkkel, hanem nem egyezik az Isten szellemével akármilyen meggyőző a kijelentése. Ha ezt elmulasztjuk megítélni, utána csak még rosszabb lehet. Úgy értem, a következményei lesznek Isten elleniek lesznek.

Persze, hogy ezt nem lehet elemezni mert szellemi és semmi köze a mi véleményünknek. Ez azt jelenti, hogy ez az én írásom is csak egy vélemény. Nagyobb értéke lehet ha Isten ráteszi a pecsétjét, de ki tudja ezt megállapítani ha ez nem tárgyi hanem megfoghatatlan gondolat.

Aki járt sok ázsiai országban vagy Indonéziában vagy olyan számunkra idegen kultúrában, meglepődött azon, hogy a keresztény kultúra mennyire különböző. Ez is egy olyan bizonyíték, hogy a keresztények a népi sajátosságok szerint alakulnak. Ez annyira távol van az Egyház az eklézia egységétől, hogy az már visszafordíthatatlan. De a realitás is azt diktálja, hogy az a látható egység nagyon hamar szétfoszlott az első eklézia korszakában. Úgyhogy ne áltassuk magunkat, ez már történelem. Ma inkább a babiloni szellem uralkodik a Krisztus nevével fémjelzett keresztenységben.

De erről írtam már többször aki követi az írásaimat az tudja mire gondolok.

 Ebben a bővített kiadásban még arra is felhívnám a kedves olvasó figyelmét, hogy ha tényleg szereti Istent tág forgalomban, de Krisztus személyében is aki az út, az aki az Atyához vezet, akkor a vadhajtásokat maga az Úr fogja lemetszeni. Ő az igazi kertész és szőlős gazda. De ehhez nekünk engedelmesnek kell lennünk az ige ránk vonatkozó kijelentésére.

 Ezt csak azért írtam, mert mindig szükségünk van Isten irgalmára és kegyelmére akárhogyan is értjük meg az Ő szavát.

Minden ami nem Krisztusé.

 haNagyon is gondolom azt és hiszek az Úr szavainak, hogy ennek a világnak nincs jövője úgy ahogy van, ez nem ujdonság, de mindig emlékeztető. Nem szeretek csúnyán fogalmazni, de ez kifejezi az utálatomat a keresztények irányába, nem azért mert az embereket utálom, csak az iránt amit képviselnek. Nem személyeskedem, de maga ez a vallás egy kuka, ( szemét) Isten mint paráznát, ahogy Ő jellemezte, el fog veszelyteni. Lehet vannak rokonszenves emberek akik követik és fenntartják a vallásukat, barátok is és kedvesek, ami biztos, hogy így van, de ha éles helyzetben kerülnek egymással szemben, ahogy a két právoszláv nép az orosz és az ukrán emberek, vagy a dél szláv háború európai, úgymond civilizáció déli részén történt, arra utal, hogy az emberek gyilkosok és ragadozók lehetnek, ha a felső hatalom politikája meg sokminden közbejátszik. Az állat ami bennünk van születésünktől fogva, az ego, az a szörnyeteg aki aktivizálódik egy hatalmas erejű démon befolyásától, szabad útja van ezáltal. Ennek a démonnak a neve, Mammon az egyik a másik emberi nyelven szólva a hatalom vágy az erőszak démonja. Ennek is van neve. Enok könyvében ez részletesebben megtalálható a hatalmi démonok szerepe és helye.

De ami a béke idején, közöttük csak lehet egy álca volt, egyszer csak gyilkossághoz vezettek, az állat benne él az emberekben. Ha élesbe kerülnek a dolgok, simán lefejeznének engem is. Mindegy, hogy miért, vagy azért mert magyar vagyok, vagy azért mert Krisztust követem, mindegy, hogy miért, sokszor semmiért megölnek elhurcolnak embereket. Tudom, hogy ti is tudjátok, az ember barbársága nem változik, csak az eszközei kifinomultabbak, vagy talán az sem? - nem ragoznám tovább, az mindig előjön idővel, csak sokkal jobban van beágyazva valamiféle meggyőző elmélettel, miért mert a ragadozó természete hajtja a törvénytelenségre, de ezt egy csomagolásba kell beleágyazni szép meggyőző szép szavakkal, mint a csokit, hogy meg egyék az emberek. A novációs technológia meg amit most erőltetnek és hangoztatnak, hogy a világ megváltozik, mindenki jobban fog járni ha egy globális rendszerben lesz része, digitális kontroll alatt lesz, ugyanis ez eléggé praktikus. Igaz az lesz amit Isten eleve elrendelt, de mégis kellene követnünk Isten akaratát, hogy elérjük azt amit a zenei világban ismeretes fogalom az uniszon, esetleg szinkron, megtudjuk mit akart az Isten, ennek az a jó hatékonysága, hogy felismerjük akaratát, sok jó eredménye van ezáltal, eme felismerés által, mert ebben van minden amit az Úr a lelki és szellemi békére utal, az a béke amit Ő ad, a hit és békesség a megismerés által. Gondoljunk csak Tamásra, aki többek között békességet talált a megtapasztalásban. Ez az ismeret nem változtatja meg Isten állandóságát, mert Ő mindig ugyanaz, de milyen jó azt megtudni, hogy Isten eleve elhatározott tervei és gondolatai egyeznek vele az én felismeréseimmel, persze ez csak annyira lehetséges amennyire a kegyelme viszonylagosan ránk hat. Pál apostol ezt tudta. A mértéke Isten kegyelmének határtalan, de be tudjuk e fogadni ami nincs ránk mérve?

 Oly sokat hangoztatta az Úr, hogy el kell hinnünk, hogy ez lehetséges.

 Visszatérve az előző gyarló gondolathoz.

A banki rendszer a kriminalisztika az egyén biztonsági érdekében, kitűnő megoldás, ezt sugallja az érdekük stb.

 De te és én is tudom, minden arra vezet ami meg van írva, az antikrisztus hatalmának a Jeruzsálem a királyi város elfoglalásához közeledünk. 

 Nehogy ellent mondjak az állításaimnak, abban hiszek, hogy ez nem most fog megtörténni. 

 Az én legmélyebb hitem és reményem szerint, itt a földön nem érem meg ezt a korszakot. Nem azért mert öreg vagyok, ami nem biztos, hogy valamit jelentene is jelenleg, hanem a jelek szerint, még sok mindennek meg kell történnie ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. 

 Úgy látom Isten ugyanúgy cselekszik mint Ábrahám idejében, amikor Ábrahám vetélkedett Istennel Szodoma és Gomora ügyében vagyis Lót ügyében. Úgy látszik Isten ma sem cselekszik maga ellen, ha lehet így mondani, mert az utolsóig tartja a kegyelmi időszakát a választottak érdekében. Ha mélyebben belegondolunk, olyan végső időkben élünk, hasonlóan Szodoma korszakában, ami a kereszténységet illeti, jobb is rosszabbnak tűnő, de egy is ugyanaz a démoni szellem uralja, nem csak egy hanem ezer, a világ szelleme uralja most is, ami a világ a háttéri itézményesítet hatalom érdekeivel egyezik, nézete szempontjából normális és mi több az igazsághoz hasonló megtévesztéssel, de ez nem újkeletű dolog.  

 A világi értelemben nem vagyok sikeres ember, se a családom nem tökéletes, de egyet mondhatok, hogy Isten az Atya kegyelmével az vagyok aki vagyok, ez több mint sok.

A kor nem számít....

 Ez a cikk az idősebb testvéreknek szól.

Az biztos, hogy amint idősödünk, úgy a tempó is lassul, a felfogás is, ezt is Isten kegyelmének tulajdonítom, mert egy öreg testre nem lehet ifjú fejet ültetni. Csakis a szív Isten iránt változatlan, ha a szív Istené. De a csömör amit esetleg kapunk a törvénytelenség halván és láttán ebben a világban az is a korosodás terméke, ha az igazság ismerete bennünk él, de legalább az igazság érzete, egyre nagyobb lesz az utálat a világtól. Ha Krisztusban vagy és elérted azt az időt, hogy szeretnél még új és új felismerések tüzében lenni de nem tudsz semmit tenni ezért, az imáid nem találnak visszajelzést, mert lankadt a szellemi látásod és hallásod, pedig az Úr eléd teszi, csak te többre vágysz, keresed azt ami már elmúlt. Meg akarsz felelni a fiatali éveidnek. De ez egy nagy ajándék is egyben, hogy elérted Krisztusban ezt a kort, legalábbis a világ baromságaitól lesz immunitásod, ha jó úton jársz. Meg vagy védve teljesen szellemileg ha tested ellenkezik is. Ha szereted Istent és ismered is, akkor minden a javadra válik, mégha nem is érzékeled megfelelően. 

 A világ dolgairól én igyekszem leválni maximálisan, mert roncsol a baromság. Minél jobban követem a világ dolgait figyelemmel, annál jobban pusztít. Olyan ez, mint a háborút követni. Persze ha az ember küszöbén zajlik egy háború az más helyzet, de nekem csak romlást hoznak ezek a hírek meg jelenségek amit menstrim média elénk tesz. Minden egészséges lélek belegebed ebbe, azért nyomják annyira minden csatornán. Csak nőjön a félelem, a depresszió, érezd magad minél rosszabbul, rettegj, ne gondolkodj, stb. Én ezt nem kérem. Igyekszem csak arra figyelni ami örömmel tölt el vagy amit pozitívnak gondolok, érzek. A világ és az emberek dolgai ezen kívül esnek, amit most írtam nem csak az én véleményem, vagyis egyetértek egy testvér ugyanazon gondolkodásával.

Az a véleményem, hogy Isten mindig odateszi eléd ami neked kell. Gondolom, hogy az idősebb testvérek, talán ne erőltessék a dolgokat, a szolgálatukat, mert észre sem veszik, hogy ismételik önmagukat. Mi van, ha nem kell már a tűz csak a nyugalom? Valamikor régebben magaslaton voltak testvérek teológiai szempontból, kivételes esetekben halálig azok voltak, de az apostolok életében is láthatjuk, hogy János kivételével, nem kaptak újabb és újabb megbízást a mártír halálon kívül.

 Ma már alig foglalkozom a Bibliával, egészen más köti le a figyelmem és a gondolataim. Arra jutottam amúgy, hogy a Biblia addig érdekes és izgalmas, amíg bele nem épül a tudatodba, addig amíg nem ejti rabul a szívedet. Nekem máig naponta eszembe jutnak idézetek és történetek, párhuzamok az élet dolgaival, vonatkozó bölcsességek, meglátások, de nem tanulmányozom, nem olvasgatom gyakran. Azelőtt éjjel nappal ittam az igét a biblia volt a mindenem. Ez jól jön ma amikor már gyengül a felfogásom. Néha, amikor felzaklat valami, vagy besokallok a világi rosszból akkor hallgatom a hangos Bibliát, mert nagyon megnyugtat, de ennyi. A Biblia olyan az újszövetségben, mint a törvény az ószövetségben. Nem az a szerepe, hogy fejből megtanuld és minden nap olvasd, hanem az, hogy elvezessen Istenhez és az igazsághoz. Egy iránytű. Ráadásul amit ma Bibliaként ismerünk az egy túró a valódi Bibliához képest. Mind terjedelemben mind szöveg szerint. Szóval szerintem csak dőlj hátra idős testvér, élvezd a napsütést, az unokákat ha vannak, örülj ha nem fáj semmid és örülj annak leginkább, hogy ismered az Istent! Azért nem kell nyugtalankodnod, hogy az Úr elfelejtette a te munkádat amit rád bízott és feltétlenül elvégeztél, hiszen Ő tette veled és általad.

 

Mindig ugyanaz a visszatérő.

  Ma reggel egy keresztény hirdetett igét a Facebookon, ahogy az náluk szokás, de nem pódiumról, hanem a konyhájából. Nem ez a fontos, hogy hol. Nem szoktam végig hallgatni de most egy picit felpiszkált a téma. Nagyon céltudatosan mondta, hogy van szabad akarata az embernek, teljesen pragmatikus szöveggel. Aki akarja elfogadni vagy aki nem Isten ajánlását az az ő saját akaratától függ. 

Nem akarlak ezzel traktálni kedves olvasó, mert már én túl vagyok rajta, vagyis tudom, hogy olyan mint szabadon választás nincs, csak azt úgy hiszik, hogy van. Erre felhozta az illető a Messiás imáját a gecsemáni kertben. De eléggé süketnek kell lenni ahhoz, hogy ne hallja mit mond Jashua. Mert idézem őt: ” Jézusnak is volt szabad akarata, ha akarta volna elkerülte volna a kínhalált.”, persze hozzáfűzte ami igaz, hogy az Atya akarata volt a fontosabb. Nem úgy mondja Jézus, hogy szeretném és akarnám, hanem ha lehetséges ne érje ez a kín amit a feszületen várja őt. Ami a kín kelyhét jelenti. Mint ember akiben Isten teljessége volt, nem arra gondolt, hogy elkerülje a feszületet, hanem Itt mint Ember mondja de mint Isten azonnal válaszol, “ hiszen ezért jöttem”. De átugrok ezen mert érthető számomra, hogy miért mondta így az Úr, gondolom közismert is a keresztények között is. Azért írok nektek, hogy tudjátok, aki nem tudja Isten akaratát az rossz helyzetben van.

Azzal kezdeném, hogy ha van is emberi akarat, az Isten akarata alá van rendelve. Nagyon egyszerű megállapítás. Van egy testvér aki erről nagy kimerítő tanulmányt közzétett könyvében. Ha valakit érdekel jelezze.

 Tehát, amit ez az ember prédikált reggel, aki azt állítja eltökélten, abban hisz, hogy az minden a saját akarata, amit tesz az az ő egyedüli döntése, akkor látszólag független Istentől, az ö véleménye de csak látcólag. Ha volna saját döntése az embernek, akkor a világ már régen lángokban állna. Gondolj bele.

A rossz és a jó cselekedetek létezése arról tanúskodnak, hogy minden ami Istentől van az jó és meghozza a gyümölcsét a maga idejében ( nem a földön, hanem a mennyekben). Az illető megintcsak pragmatikus kijelentése az volt, hogy ha jót cselekszik az ember annak jó eredménye lesz, jó lesz a vége, ha rosszat akkor viseld a következményeit. Én nem így látom a valós életben. Ezt a zsoltár író is így látta: ”De az én lá­bam már-már meg­bot­lott, és lép­te­im kis hí­ján meg­tán­to­rod­tak. Mert irigy­ked­tem a ke­vé­lyek­re, ami­kor lát­tam a go­no­szok jó elő­me­ne­te­lét. Mert ha­lá­lu­kig nin­cse­nek kín­ja­ik, és ki­tart az ere­jük. Nincs ré­szük a ha­lan­dók nyo­mo­rú­sá­gá­ban, és nem os­to­roz­zák őket, mint más em­be­re­ket. Ezért ke­vély­ség a nya­kuk ékes­sé­ge, ruha gya­nánt erő­szak bo­rít­ja őket.

A kö­vér­ség­től ki­dül­led a sze­mük, el­mé­jük gon­do­la­tai csa­pon­ga­nak. (Zsolt 73, 2-6).

 

 De felmerül a kérdés, a rossz cselekedetek is Istentől vannak? Elvégre olvassuk, hogy Isten ha nem is a forrása a gonosz és rossz gondolatoknak de mint mindenható Isten az eleve elrendelése szerint hazugság szellemét ad azoknak akik ellene vannak és mindig is voltak azelőtt, Isten igazságának, kegyelmének, és ezek a démonok, sötét angyalok teszik meg azt amit Isten úgyis elpusztít. Nagyon kevés embert szakít ki ebből a keresztény hazugságból Isten, csakis a megtévedt fiait menti ki, ez egyértelmű.  

 Mindig igyekszem rövid lenni, azért nem idézek a Bibliából, aki igyekszik és ismeri a Bibliát az tudja miről írok, a gyenge lelkeknek meg pláne nem szeretnék semmi kemény eledellel szolgálni, akár az apokrif írásokból amik nem kerültek be a kánoni Bibliába, abból pláne nem idézek. Pedig Istent meg kellene ismernünk teljességében amennyire meg van engedve tőle. A Messiás nem jött ítélni erre a földre, de ez nem jelenti azt, hogy Isten csak ebben a megjelenésében a teljes igaz Isten. Ez a kegyelmi időszak, tehát a túláradó szeretet adatott meg mindazoknak akik hisznek Isten Fiában teljes megtört szívvel. Ez az idő meg van adva a paráznaságnak és a hitnek is, az Istennek a Fiában való hit által. Semmi dogma nem fér bele se teológiai magyarázat. Ez van ez a meztelen igazság. Bla bla az egész, ha valaki azt gondolja, hogy nála van az igazság. Az igazság maga Isten és az aki eljött ide Isten Ember képében. De mi az igazság, kérdezte Pilátus, hát ott volt előtte, de nem volt megnyítva számára. De te olvasó tudod mi az igazság? 

 Aztán ahogy látjuk építík az emberek a saját meggyőződésüket ki hogyan ki merre. Itt teljes a széthúzás, erről nem is érdemes beszélni, de eggyet mondhatok, senki senkit nem tud meggyőzni Isten igazságáról csakis a jó forrás, a Szent Szellem gyengéd hatalma az angyalok akik Isten trónja mellől jönnek segíteni mindazoknak akikhez az Úr elrendelt és angyalai közvetítésével segitenek ebben a romlott világban, akik a dicső Isten országának az örökösei Jézus Krisztusban. Nem anyagi és hús, testi reményekkel gazdazítva, hanem az örök élet reménységében Krisztussal egybeforrva a hit által. 

 Nem, soha nem szerettem volna kőbe vésett kijelentéseket tenni, én csak a gondolataimat szeretném megosztani. Ezért én nem pretendálok semmi látványos vagy érdekes módon kijelenteni a gondolataimat. 

 Ez számomra egy szabadság, mert független vagyok minden vallási dogmáktól és felekezetektől. 

 Azt sem állítom, hogy az Isten Szent Szelleme vezérel, pedig hiszem, hogy ha tollat ragadok, az nem csak úgy véletlenül. De nem tudom igazából megítélni mi miért történik. Csinálom amit csinálnom kell. 

 Már a földi életem alkonyán vagyok, dávidi korban vagyok 70 évesen hamar. 

 Azért mondtam magamról is szót, amit utálok máskülönben, de vannak állandó olvasóim akik észrevették a szellemi hanyatlásomat vagyis az éleslátásom fakulását. Harmincöt éve írogatok cikkeket, azelőtt orosz nyelv területen, azután magyar nyelven. Jó ez vagy nem, nem én döntöm el. De ma már mindegy a nyelv nem akadály. Persze a fordítások veszítenek az eredeti gondolatból. 

 Azért írok ilyen közvetlen stílusban, mert ahogy az Úr is tette, közvetlen volt a tanítványaival. Persze én csak egy ember vagyok a sajátosságaimmal együtt. 

 

 

Áttekintés a testtől a szellemig.

 „Mert a bűn zsoldja halál;”

Tehát a bűn fizetsége a halál, így az ember halandóvá lett Ádám bűnbeesése által.

Mert előtte nem volt az. A bűn hozta be a halált az életbe. A Sátán fertőzte meg az addig örök életű embert a halállal. Mert ez a célja. Megölni minden embert. Isten gyermekeit. Ádám és Éva gyermekei innen kezdve bűnben (bűnös állapotban) fogantak. Magukban hordozták a bűnt amelyet szüleik elkövettek. Ezzel lehet vitatkozni, csak nem érdemes. A vér Ádámék első gyermekében rögtön bizonyított is. Kain féltékenységében megölte testvérét Ábelt. A bűn gyökeret vert a világban. Ez a gyökér pedig máig kitart. A bűnt a Második Ádám, Jézus Krisztus vette el az emberről. Életét és vérét adta ártatlanul, minden egyes gyermekért feláldozván magát.

Magára vette a világ minden bűnét és halálával kivitte a világból. Majd amikor harmadnapra feltámadott, már egy megdicsőült Istenemberként jelent meg újra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenki, aki Jézus Krisztus után született bűntelen és automatikusan üdvözül. Erről szó sincs. Arról van szó, hogy Krisztus lehetőséget adott arra, hogy az ember bűntelennek szülessen újra, ahogyan Ádám és Éva is születtek, de ez az újjászületés Isten Szelleme által. Lehetőséget arra, hogy örök életet nyerjen minden egyes gyermek. De ezért tisztának kell maradni. Vagy ha bűnbe estünk, – mert mindannyian így járunk ebben a világban, tudod, a pöcegödörben óhatatlanul mocskos leszel – akkor is bűneidet őszintén megbánva, bocsánatot kérve az Istentől, és többé nem hibázva folytatva Istentől megszentelt utját a tökéletesség felé. Ez Krisztus áldozatának a lényege. De nézzük ezt egy kicsit részletesebben, hiszen ennél fontosabb dolog az ember teremtése óta nemigen történt!

Ott tartottunk, hogy tisztázzuk a dolgokat röviden! 

 Folytassuk az úgynevezett kereszténységgel. Használtam már a korábbi írásaimban ezt a fogalmat is. „Igaz keresztény ember” – írtam például. Mire gondoltam? Nem arra, amire például a katolikus egyház, de még arra sem, amelyre bármelyik úgynevezett egyház gondol. Hogy járok a templomba rendszeresen, meggyónom a bűneim, időnként dobok némi aprót a perselybe, elmondok egy-egy rutinszerű miatyánkot vagy üdvözlégyet, aztán le is van tudva az ügy. Nem erre a típusú keresztényre céloztam. Én itt azokra az emberekre utaltam, akik Jézus Krisztus tanításait és példáját igyekeznek követni. Ezeknek az embereknek a legáltalánosabban ismert meghatározása az, amit ma „keresztényként” definiálunk. Azért használtam ezt a fogalmat, hogy közérthető legyek, de ma sokkal fontosabbnak érzem a tökéletes fogalmazást, a lehető legpontosabb leírását annak, amire gondolok, mint a közérthetőséget.

A jövőben a „Krisztust követő ember” definíciót fogom használni arra, amit eddig kereszténynek fogalmaztam meg. Mert ez a lényeg. Krisztus követése. Elvileg maga a keresztény szó is a görög khristos szóból ered, de ahogyan ez lenni szokott, mára jelentősen megváltozott a jelentéstartalma. Vajon hány magyar embernek jut eszébe az amikor a keresztény szót hallja, hogy Krisztus? Sokkal valószínűbb az, hogy inkább a pápisták vagy a kereszt bukkan fel az elméjében, mint a jelképe ennek a vallásnak. A kereszté, ami egy negatív jelentésű, rejtett gonosz szimbólumnak tartok vagyis fétis. A kereszt, ahogyan azt a templomokban és oly sok helyen a „keresztény” világban láthatjuk nem más, mint egy kínzó és kivégzőeszköz, amelyen az Urat megfeszítették. Az emberek ez előtt hajbókolnak, letérdelnek, csókolgatják, simogatják, masszírozzák ujjaik között, a nyakukban hordják aranyláncon, a kocsijukban lóg rózsafüzéren, soroljam még? Őrület!

Mint ha egy guillotine-t (nyaktilót) vagy egy bitófát imádnának. És ezt teszik. Döbbenet. Csak mert erre vannak beidomítva. Kevesen gondolják át ezt a dolgot manapság. És itt csak egy pár mondatot a misékről is, ha már kereszténység és templomok. Minden egyes mise Jézus Krisztus meggyalázása. Ahol újra és újra feláldozzák Őt. Idézek a „jó” wiki-ből, ahol a „szentmise” címszó alatt ez olvasható: „majd a megfeszített Krisztust fölajánlja áldozatul az Atyának”. Mármint a pap. Remek! Krisztus EGYSZERI és megismételhetetlen áldozatot mutatott be, ahol Ő maga volt az áldozati bárány. Feláldozta magát és több áldozatra nem volt szükség soha többé. Az emberről eltávozott a bűn, Krisztus győzedelmeskedett. Az, hogy ezt újra és újra eljátsszák nem az Őiránta való tisztelet jele, hanem éppen a megcsúfolása Krisztus áldozatának, hiszen annak éppen az volt a lényege, hogy egyszeri és megismételhetetlen. Nem, hogy nincs szükség újra és újra bemutatni, hanem szentségtelen és szentségtörő is. Isten megcsúfolása történik minden egyes úgynevezett „szentmisén”. Gondold csak el! Jézus Krisztus feláldozta magát érted és minden egyes emberért. Az Atya pedig ezt végignézte. Nem örült neki, de elfogadta az áldozatot. Ekkora ára volt annak, hogy a gyermekek megmenekülhessenek. Ez megtörtént, az áldozat elfogadtatott és bevégeztetett. Erre jön a pap és elkezdi ajánlgatni a megfeszített Fiút az Atyának áldozatul, hogy fogadja már el újra és újra. Mintha ez már nem történt volna meg. Meghalt ártatlanul a legkedvesebb, az Elsőszülött, a Fiú. Az Atya ezt végignézte egyszer. Most pedig jönnek ezek a papok, és ott mutogatják „Előtte” a megfeszített Fiút, állításuk szerint azért, hogy fogadja el újra és újra. De nem ezért mutogatják neki. Van ennek egy rejtett motívuma, hátsó szándéka. Meggyőződésem, hogy ezt a legtöbb katolikus pap maga sem tudja. Meggyőződésem, hogy nem mindegyikük szándékos cinkos ebben a gyalázatban. Nem tudják mit cselekednek, de ettől még ezt teszik.

Azt mutogatják Neki, hogy látod Isten? Megöltük a Fiút! A Te fiadat. Nem én találtam ki, Jézus Krisztus előre elmondta, hogy ezt fogják tenni, és ez a csúfolódás azóta is tart. „s majd átadják a nemzeteknek, hogy kicsúfolják,”

„Mert át fogják adni a nemzeteknek, megcsúfolják, bántalmazzák, leköpdösik,”.

 Igazából ez a hozzáállás is csúfolódás, teljesen elítélendő, testi imádata a Szentségnek. 

JÁNOS SZERINT 4:22-24 CSIA

 Ti azt imádjátok, amit nem ismertek. Mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert a megmentés a zsidók közül ered. De jön egy óra, és az most van, amikor az igazi imádók az Atyát szellemben és igazságban fogják imádni, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Szellem az Isten, és az imádóknak szellemben és igazságban kell őt imádniuk.”

 

Részlet egy hosszú gondolatból 2.

 Részlet egy hosszú gondolatból 2.

Előszó.

 Miután a Messiás feltámadt és a mennybe emelkedett, hogy elfoglalja helyét, igérete szerint elküldte a Szent Szellemét a Gyülekezetre. Ezek után megalakult a tiszta egyház és Krisztus követői hirdették az üdvösséget nagy megpróbáltatások közepette. A sátán üldözőbe vette a krisztusiakat.

Folytatás.

“Sátán tehát, miután kidühöngte magát, képes lett lehiggadni, és elemző módon újragondolni a helyzetét. Rájött, hogy sokkal nagyobb kárt tud okozni, ha a kizárólagos erőszak helyett ezután cselt is alkalmaz. Róma tehát megváltozott. Stratégiát váltva a Messiás követőit, a krisztusiakat különféle ígéretekkel magához csalogatta és kiváltságokat osztogatva az addig üldözötteknek és elnyomottaknak, megtörte az eddig a pontig tiszta szellemi egyház ellenállását. A tiszta krisztusi gyülekezetből tehát róma, illetve konstantin császár védnöksége alatt megalakult az intézményesített keresztény egyház és vallás, majd rövidesen ez vált a birodalom államvallásává is. De amint ez az újdonsült vallás elterjedt a világban, azonnal ki is derült róla, hogy nem lesz elég mindenre, mert egyrészt voltak népek, akik számára a tanok túl megfoghatatlanok és bonyolultak voltak, de voltak olyanok is, akik számára egyszerűen nem volt vonzó vagy integrálható primitív múltjuk, vagy éppen túlzottan mély szellemi hátterük miatt…. Jelen idő szerint tehát a távol keleten már bőven futottak a nagy keleti vallások és filozófiai irányzatok úgy, mint a hinduizmus a maga kasztrendszerével vagy az eddigre már ugyancsak sikeresen megosztott buddhizmus, de ennél is több kellett. Sátán látta, hogy meglehetősen rossz, amit összehozott, de nem elég rossz. Mint mondtam, a sikerhez ennél több kellett. Krisztus után hatszáz környékén tehát felbukkant mohamed és vele az iszlám. Ismét csak nem vitatkoznék senkivel, hiszen mindenki azt hisz amit akar, de akinek van egy falat józan paraszti esze, ismeri valamennyire a Bibliát is és a koránt is, az óhatatlanul fel fogja fedezni a két vallás rokon vonásait. Látni fogja, hogy az iszlám tulajdonképpen nem egyéb, mint egy lebutított vagy fapados kereszténység, a korán pedig nem más mint egy Biblia paródia. Néhány elemet kivettek, néhány elemet, hogy jobban idomuljon az arab kultúrához és hagyományokhoz beemeltek a tanokba, de végső soron tisztán felismerhető a rokonság. Ezt maguk a muszlimok is elismerik, bár úgy tartják, hogy az iszlám a kereszténységnek és a zsidó vallásnak a letisztult végső igazsága. Szerintem pedig nagyon logikusan és egyértelműen egy hazugságfolyam legvégső pontja, egy olyan tan és hitrendszer, amely alkalmas volt a szellemileg nem túl magas fokon álló törzsek és népek összefogására. Tehát az időszámításunk szerinti hetedik századra már minden készen állt sátán részéről ezen a fronton. Élt a kereszténység és az iszlám is egyre nagyobb teret hódított magának. A két vallás rokonsága ellenére annyi különbség mégis maradt, hogy a két eszmerendszer híveit egymásnak lehessen uszítani. Ez is történt és tart a mai napig is. Itt következett szűk ezer évnyi stagnálás, amely időszak alatt minden sátáni alapkő megerősödött és összeszedte magát. Az élet persze nem javult, ugyanazok az elvek és jelenségek uralták a világot, mint az eddigi korokban. Folyt a vér, terjedt az erőszak és sátán vígan élvezte pusztító munkájának gyümölcseit. Azonban eljött az idő, hogy a pusztítás újra szintet lépjen. Ebben a korban az ugyancsak állandó vallási és egyéb háborúk, betegségek mellett javában dúlt már a keresztény inkvizíció, csak ennek legalább ötvenmillió ártatlan áldozata volt, hiszen ez nyíltan a negyedik századtól a tizenkilencedik századig tartott, de rejtett formában még napjainkban is tart. Egész törzsek, népcsoportok estek az áldozatául és szinte a világ minden pontjára hatást gyakorolt valamilyen mértékben. Maga a kereszténység is megosztásra került, hogy az eltérő oldalakon állók is összeugraszthatók legyenek. Jöttek a katolikus – protestáns harcok, háborúk, öldöklések. Az iszlámban a sííták és a szunniták ölték és ölik egymást máig, valamit a keresztények és a muszlimok is így tettek- tesznek egymással. Csodálatos sátáni remekmű. Még az egyébként szelíd buddhizmust is sikerült megosztani, bár ott a véres konfliktusok a vallás alapvetően békés természetéből fakadóan jóval ritkábbak. Miután a gonosz kiaknázta a nagy világvallások és úgy egyáltalán, a vallási alapú megosztásból és konfliktusok generálásából fakadó lehetőségeit – ezek ugye a mai napig is idézőjelben remekül működnek, kvázi önjárókká lettek -, tehát ezek után újabb területeket kellett keresnie, újabb frontot nyitnia, hogy a pusztítás mértékét újra fokozhassa. Megszületett tehát az úgynevezett modern tudomány. Az a modern tudomány, amely mára a legsötétebb szellemi verembe taszította az emberi fajt. Amely terméke a materializmus, a darwinista evolucionizmus, amely olyan filozófiai irányzatokat termelt ki mint az eugenika vagyis a fajnemesítés tudománya, a pszichológia – pszihiátria, vagy a marxizmus, kommunizmus és úgy egyáltalán az összes izmusra végződő fogalmat idevehetjük. Elérkeztünk tehát történelmünk legutóbbi száz - százötven esztendejéhez, amelyek - itt hála a tekhnika fejlődésének -, sokkal jobban és alaposabban dokumentált mint az ezt megelőző időszakok. Annak ellenére, hogy itt is intenzíven működött és működik a történelemhamisítás, valamint a történések valós hátterének teljes eltitkolása, ennek ellenére azért a kereső és kutató elme lényegesen több igazságra deríthet fényt, mint a korábbi idők eseményeinek vonatkozásában. E közelmúltat, valamint a jelenlegi időszakot azonban már nem róma, hanem a sátáni fenevadnak egy újabb feje irányította. Ennek az agytrösztnek a története mindenképpen említést érdemel, hiszen egy napjainkig tartó hatalmas tévedés alapjai is innen eredeztethetőek. Egy olyan tévedésé, amelyben ma is hatalmas veszély rejlik és amely további véres konfliktusokba is torkollhat ártatlanok tömegeinek szenvedését és pusztulását hozva…..”

Ted Kereshe.

Részlet egy hosszú gondolatból.

  Részlet egy hosszú gondolatból.

Az ember mióta bűnben él, olyan dolgokra hajlamos, hogy józan ésszel felfoghatatlan. Honnan erednek ezek a gyilkos szándékok? Persze a nagyokosok mindent meg tudnak magyarázni a legszörnyűbb cselekedeteiket is. Ez így volt mindig, ez nem egy újkeletű dolog. Csakhogy mi ebben a korban élünk és tapasztaljuk mennyire gyarló a politika és a hatalmak harcai a XXI. században azt gondolva, hogy az emberiség a jobb felé halad, vagyis civilizáltabb, toleránsabb lesz egymáshoz.

 A Krisztus megfeszítése is azt mutatja, hogy négyezer év előzményei sem voltak progresszív hatással a jóságra. 

 “ Azért ahogyan egy ember által jött be a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett”. (Róm 5, 12)

 És most, most mi a helyzet? Talán jobb lett a világ? Vagy van jele annak, hogy jobb lesz, jobb lehet? Talán érdemes megpróbálni, talán nem, Isten tudja. Mindenki teszi amit jónak lát, de a tények magukért beszélnek. A Biblia igaz és azt éljük, ami abban megíratott. Tehát lépjünk egyet hátra és tekintsünk tiszta tekintettel erre a világra és lakóira, kiindulva a már említett kétezer évvel ezelőtti időpontból. Mi volt akkor? Ma élő ember ezt ki tudhatná pontosan? Mivel mindent szénné hamisítottak és mindenről hazudnak azóta is, ezért csak hitünk lehet az igazság vonatkozásában. 

Én most azt mondom el nektek, hogy én mit és miben hiszek. Volt tehát egy világ akkoriban, ugyancsak véres, barbár és erőszakos világ. Folyamatos háborúk, öldöklések, különféle kisebb és nagyobb hatalmi játszmák alakították a világ, az egyes népek és nemzetek, azon belül pedig minden egyes ember sorsát. Akkoriban is volt, aki szerencsésebb helyre született mint mások, és akkoriban is voltak olyan csoportok, társaságok, családok, akik nagyobb világi hatalommal bírtak, mint mások. Mi volt más? Az, hogy minden lassabban, sokkal lassabban történt és nem volt semmilyen kézben olyan hatalmas pusztítási potenciál, mint amilyen ma van. Olyan ez, mint egy örvény az időben. Az örvény tetején, az elején még csak lassan szív be magába. Még csak lassan visz be a körforgásba, lassan szédít el, de már ott sem menekülhetsz, nem törhetsz ki belőle. Azután egyre erősebben szippant be és egyre gyorsuló tempóban, egyre nagyobb erővel ránt le a mélybe, míg végül eléred az örvény alját, ahol egy iszonyatos erejű spirálban tombolva végül kiadja a lelkét és megszabadulhatsz a szorításából, de ehhez muszáj elérned ezt a pontot. A kitörési pontot. Nos, a világ és vele együtt mi is közeledünk ehhez a ponthoz, de most, ezen a ponton még csak fuldokolva várjuk, hogy végre odaérjünk. De még várnunk kell erre. Addig még lesz némi rázós út. Szédítő, fullasztó, de nekünk, akiknek van hitünk egyben reményteljes is. Mert nekünk van mit várnunk és van miben higgyünk. Ami pedig a legjobb, van kiben higgyünk. Képzeld csak el, milyen borzasztó és rémisztő lehet ez a fuldoklás mindazoknak, akiknek nincs meg ez a támasza. Azoknak, akik nem látják a fényt az alagút végén csak azt a feneketlen sötétséget, amely most fogja körül őket. Ezek azok, akik az ördöghöz fordulnak segítségért. Tehát a világ már akkor sem volt egy jó hely azzal együtt, hogy nyilván akkoriban is voltak békésebb és nyugodtabb helyek, ahogyan így van ez ma is. A tények azonban szinte azonosak voltak a mai tényekkel. Róma uralta a fejlett világot és uralmát tűzzel- vassal erőltette rá az elérhető prédára. Terror, kizsákmányolás, kultúrának álcázott barbárság, erkölcsnek álcázott mérhetetlen züllöttség és fertő, tudománynak álcázott szellemi sötétség, egyszóval ugyanaz mint ma csak gyerekcipőben. A pisztoly és a puska akkoriban íj és nyíl, dárda és kard volt. A biológiai hadviselést a döghalál, pestis, himlő terjesztése jelentette ám egyéb tömegpusztító fegyverekkel nem rendelkeztek akkoriban. Na nem, mintha ez nem lett volna bőven elég, hiszen minimum tízmilliók estek áldozatául e betegségeknek az elmúlt két évezred során, de könnyen lehet, hogy jócskán alábecsülöm ezek áldozatainak valós számát. Tehát betegségek, háborúk, erőszak, igazságtalanság, züllöttség és romlottság – nem sorolom tovább- jellemezte az elmúlt két évezred általunk megismerhető történelmét. Persze, álszent módon mondhatják a széplelkű hallgatók, hogy jó-jó ez igaz, de mennyi szép és jó is történt. Mennyi fejlődés, haladás, szeretet és szép dolog is felbukkant a világban e két évezred alatt. Igen, ezt én is így látom és nem is vitatkoznék ezzel, de a mérleg bizony erősen negatív, ha a szívedre teszed a kezed. És nem nagyon javul. Illetve nagyon nem. Ahogy az idő telt, múltak az évszázadok, úgy nőtt a hatalom a gonosz kezében. Egyre nagyobb tömegeket volt képes a játszmába bevonni, egyre nagyobb erőket tudott a pusztítás szolgálatába állítani. Amíg nem volt tömegtájékoztatás, gyors információ csere, addig a mocsok is nehezen, nehezebben áramlott a rendszeren belül, de maradjunk még az elejénél. A Megváltó Messiás, Isten tehát eljött e világba és elvégezte a dolgát. Elültette azt a magot, amely erős szárba szökkent, hogy a hátralévő történelem során legyen mibe kapaszkodnia mindazoknak, akik meglelik ezt a kapaszkodót Isten kegyelméből. Sátán ezt felismerve, illetve azt, hogy a játszma ott és akkor végleg elveszett számára, először is jól kidühöngte, kitombolta magát. Ez volt az úgynevezett római keresztényüldözés kora, amely a negyedik század elején, Konstantin császár színrelépésével ért véget. Akkor kompromisszumot kötöttek a világi hatalommal a hűtlen legyengült krisztus követők. Ott jött létre az emberiség történetében a legravaszabb vallás, a sátán elérte célját. De Istennek megvannak a tervei.

“Mert amint egy em­ber en­ge­det­len­sé­ge ál­tal so­kan bű­nö­sök­ké let­tek, úgy egy­nek en­ge­del­mes­sé­ge ál­tal so­kan iga­zak­ká lesz­nek. A tör­vény pe­dig be­jött, hogy a bűn meg­nö­ve­ked­jék. De ahol meg­nö­ve­ke­dett a bűn, ott bő­veb­ben áradt a ke­gye­lem, hogy amint ural­ko­dott a bűn a ha­lál ál­tal, úgy ural­kod­jék a ke­gye­lem is az igaz­ság ál­tal az örök élet­re a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ál­tal. (Róm 5, 19-20)

Már a kezdetben sem volt minden OK.

 Kik voltak azok akiknek írt Pál apostol?

“Ne­künk azon­ban Is­ten ki­je­len­tet­te a Lé­lek ( Szellem) ál­tal, mert a Lé­lek ( Szellem) min­dent vizs­gál, még az Is­ten mély­sé­ge­it is.

Mert ki is­me­ri az em­be­rek kö­zül az em­ber gon­do­la­ta­it, ha nem ha az em­ber lel­ke (szelleme), amely őben­ne van? Ugyan­így az Is­ten gon­do­la­ta­it sem is­me­ri sen­ki, csak az Is­ten Lelke (Szelleme). Mi pe­dig nem e vi­lág lel­két ( szellemét) kap­tuk, ha­nem az Is­ten­ből való Lel­ket (Szellemét), hogy meg­is­mer­jük azo­kat, ami­ket Is­ten aján­dé­ko­zott ne­künk.” (1Kor 2, 10-11).

Egyet most azonnal kell tisztáznunk, hogy ne szaporítsuk a szót, ezek a szavak az akkori eklézsiának ( ecclesias) szól.  

Induljunk ki egy pontról, habár tudom, hogy ahány ember annyiféle gondolkodás.

Igazából egy és ugyanaz kijelentést teljesen másképp értelmezik az emberek. Ezt már a saját tapasztalatból tudom. Még a legközelebbi testvérek is másként értelmezik az igét. De melyik igét ez itt a kérdés.

 De térjünk át arra a megfoghatatlan jelenségre, hogy a probléma azzal kezdődik, azok között, jóhiszeműséggel gondolom, keresztênyek között, hogy a megváltás egy imával kezdődik, vagyis ahogy sok keresztény gyülekezetben el van fogadva. Nem térek ki a démonok kihajtására. Csak az a megjegyzésem, hogy ha egy vallási kereten belűl történik, akkor a az a szerencsétlen lélek csapdába került. 

A menstrim média is ezt a stílust veszi alapul úgy, hogy az embereket befolyásolják olyan hírekkel amikneknek igaznak tűnnek, nagyon profi módon tudják befolyásolni az embereket akiknek nincs saját gondolkodásuk. Teljes megtévesztés, az emberek miképpen fogják fel az más kérdés, de nem ez az alapja a mai témánknak, csak egy bevezetönek szántam. Hogy lehet az, egy és ugyanaz Isten a Szent Szellem által kijelentését más és másképp értelmezni, ha egy is forrásból beszél, de a legnagyobb baj az, hogy Isten gondolata nem egy és ugyanaz eredményt hoz az emberekben se a gyakorlatban, pedig nem lehet kétségbe vonni Isten kinyilatkozását, ha esetleg nem teljesen ateista, valami ismerete van Isten bibliai kijelentéséből. Ez egy bonyolult az ember számára kutatási téma lehet ha ezt az utat választja, aki ezzel találkozott az tudja, hogy mennyi más és más eredményei vannak az emberi felfogásnak. A kérdés miért? Ez azt jelenti szerintem, hogy mindig az első gondolat ami ha Istentől jön, (hangsúlyozom) az ha nem is tökéletesen fogjuk fel, de eredeti, azt kell spontán követni. Ha valaki felismeri a forrást ahonnan kapja az információkat, az egy nagy kegyelem részese, mert tudatosan tudja, hogy amit kapott az nem a sátán forrása, hanem az Úr az angyalain keresztűl kapja az információkat, de azt is tudom, hogy az Úr a Szent Szelleme által inspirálja azokat akiket jónak lát, vagyis a felkészülteket a tanításra, de a vadszamár is szóhoz juthat ha Isten másokat nem talál. Biztos nem a vallási dogmákba szeretnék belemélyedni most.

Nagyon egyszerű kijelentéseket kapunk a Szent Szellem által, a legegyszerűbb hívőkhöz is szól, akiket a szeretet köti össze az Úrral egyszerűséggel, (nem a balgatagokról van szó), vagy a tudásra többre vágyó hívőknek szól, akik Isten megismerésére jelölt ki a mások építésére. Az ember hajlamos a kételkedésre és tovább ragozza a saját véleményével Isten kijelentését ami sokszor nagyon egyszerű és kifejező. De ne felejtsük el, hogy az ember általában az egyéni tapasztalataiból indul ki és ítél és következtetéseket von le, és azt veszi alapul sokszor a gyakorlati de lelki életében is, ami tárgyilagos következményeit várja ha logikusan gondolkodik. Vagyis egyszerűen szólva, várja a az eredményét a szent szolgálatainak nem csak anyagi értelemben. De a szellemi életben ez nincs így. Nincsenek látható eredményei az egzisztenciális realitásban, ez az ószövetség az izraelita meg azt megelőző korszakban volt jellemző, az egyéni vagy közösség áldásai közé tartoztak, ha valakinek vagyona van az annak a jele, hogy Isten a JHVH kegyeit élvezi, más szavakkal, Isten a Jehova áldását megkapta. Isten de a subvenciálisi értelemben sincs semmi értelme annak, hogy verejtékes munkával előnyt szerezzen Isten kegyeinek elérésében.

 A szellemi életben nincs racionalista gondolkodás se summáskodás.

De az nagyon ingoványos talaj lehet egy olyan forrás amit mi nem ismerünk fel. Nem azért, hogy nem látjuk szemünkkel, hanem nem egyezik az Isten szellemével akármilyen meggyőző a kijelentése. Ha ezt elmulasztjuk megítélni, utána csak még rosszabb lehet. Úgy értem, a következményei lesznek Isten elleniek lesznek.

 Persze, hogy ezt nem lehet elemezni mert szellemi és semmi köze a mi véleményünknek. Ez azt jelenti, hogy ez az én írásom is csak egy vélemény. Nagyobb értéke lehet ha Isten ráteszi a pecsétjét, de ki tudja ezt megállapítani ha ez nem tárgyi hanem megfoghatatlan gondolat.

 Aki járt sok ázsiai országban vagy Indonéziában vagy olyan számunkra idegen kultúrában, meglepődött azon, hogy a keresztény kultúra mennyire különböző. Ez is egy olyan bizonyíték, hogy a keresztények a népi sajátosságok szerint alakulnak. Ez annyira távol van az Egyház az eklézia egységétől, hogy az már visszafordíthatatlan. De a realitás is azt diktálja, hogy az a látható egység nagyon hamar szétfoszlott az első eklézia korszakában. Úgyhogy ne áltassuk magunkat, ez már történelem. Ma inkább a babiloni szellem uralkodik a Krisztus nevével fémjelzett keresztenységben.

 De erről írtam már többször aki követi az írásaimat az tudja mire gondolok. 

Hajnali gondolatok.

 Hajnali gondolatok.

AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 15:7 CSIA

 “Azt mondom nektek, hogy ilyen öröm lesz a mennyben is egy vétkesen, ha az más felismerésre tér, nagyobb öröm ez, mint kilencvenkilenc igazságoson örülni, akiknek nincs szükségük arra, hogy más felismerésre térjenek.”

 A Lukács 15. fejezetének eme részéről van gondolatom. Számomra ez a fejezet nagyon kifejező Isten és az ember interaktív kapcsolatáról. Régebben írtam bővebben erről, de ma hajnalban újból ez a rész jött elő. A Csia Lajos fordítást veszem elő, mert szerintem ő fordította le jobban és érthetőbben az újszövetséget, de nem mindig tökéletes. 

 A felismerés szó, vagy más helyen térjetek más vagy új felismerésre, ez kimondottan azt fejezi ki, hogy az emberi akár a legmagasabb szintű tudás nem felel meg Isten bölcs gondolatainak. Vagyis részeiben fellelhetők az emberi filozófia berkeiben, az ókori filozófiában, foszlányokban észrevehető isteni utánzatok. De Isten nem osztja meg a dicsőségét az emberekkel, még ha nyomon lehet követni sok egészséges gondolatokat az emberi kinyilatkozásaiban. Platón, Arisztotelész vagy a konfucianizmus terén meg más Istentől távol tudományokban fellelhető bölcsességek. Azok is egy két téglái Isten kinyílvánításainak, de a szó összefüggésekben sok az ellentét, ami az emberi filozófiában bevett szokás vagy inkább progresszív eleme.

 A feljebb idézet szövegben a “más felismerés” szerepel. Csakis a Biblia kontextusában tudjuk elemezni ezt a kijelentést. Elsősorban itt a Lukács 15. fejezetében is láthatjuk, hogy Isten az Atya, vagyis a tékozló fiú apja hasonlatában, láthatjuk az eleve elrendelt sorsát a két fiúnak. De ezeknek a sorsoknak ki kellett nyilvánulniuk, hiszen minden ami történik, Isten akaratából történik, hogy mi is lássuk az elkövetkező nemzedékek, gyakorlatilag hogyan vezet vagy nem vezet Isten az Atya más felismerésre. Itt eszembe jut a magvető példázata fellelhető Máté, Márk és Lukács szerinti evangéliumában. Eleve látjuk, hogy két identitásról van szó az idősebb fiú, aki a szolgaság lelke a saját elgondolása szerint cselekszik, érzelmi és hamis kötelességtudattal, ahogy ezt a farizeusok tették. A kisebbik fiú pedig egy olyan úton indul el ami teljesen elválasztja az atya házától, üres semmirekellő életet folytat, elherdálja örökségét. De hogy a témánál maradjunk, mind a két fiú olyan felismerésben él amit ma egonak hívunk. Vagyis önző Istenhez tiszteletlen. Húsból induló meggyőződés. Akármilyen szép csomagolásban is jelenik meg az egoizmus, az ellensége Istennek, aki hagyja, hogy mindenki járja végig az előre lefektetett útját. Pál apostol futásnak nevezi amit a számára kijelölt pályán kell megtennie a hit útját.

Láthatjuk Istent, hogyan viszonyul szeretet fiaihoz, az hogy a kisebbik fiú önálló akar lenni, kikéri örökségét apjától, amit az apja meg is ad, de várja haza. A nagyobbik fiú vele volt testileg mindig, de szíve a világi barátaihoz húzott. Ez mai napig így van. A látszat csal sok esetben. Néha sokat adunk a formaságokra az úgynevezett szentéletre és foglalatosságokra, de a szívünk messze van Istentől a szerető Atyától. Ezért kéri Isten, hogy az a más felismerés igazából Istenhez a Krisztushoz való megtérést jelentsen. Nincs más ezen kívül ami jól végződne, csakis ezek a példák világítják meg, mi lesz ha nem …..

Kérdés és felelet.

 Kérdés és felelet.

Testvér, hogy gondolod, a mi kishitűségünk vagy szűk látásunk miatt úgy gondoljuk, hogy kevés az üdvözültek száma a világban? Értem, hogy az utolsó időkben gyéren jelenik meg az igaz hit, de melyik periódusban voltak bőven, hogy annyian vannak mint az égen a csillag....

"Ma­gam­ra es­kü­szöm, azt mond­ja az ÚR, mi­vel­hogy e dol­got cse­le­ked­ted, és nem ked­vez­tél a fi­ad­nak, a te egyet­len­egyed­nek, bi­zony meg­ál­da­lak té­ged, és bő­sé­ge­sen meg­so­ka­sí­tom ma­go­dat, mint az ég csil­la­ga­it és mint a fö­venyt, mely a ten­ger part­ján van, és a te ma­god örök­ség­ként fog­ja bir­to­kol­ni el­len­sé­ge­i­nek ka­pu­ját. És utó­da­id­ban ál­dást nyer a föld min­den nem­zet­sé­ge, mi­vel­hogy en­ged­tél a be­szé­dem­nek". (1Móz 22, 15-17).

 Felelet.

Máté 10:33 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt. Luk 12:9 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.

Az Úr megtagadása nem az, ha valaki nem vallja magát Krisztus-követőnek, hanem az, ha nem fogadja meg a tanítását. A keresztények (mert ugye nyilván rájuk gondolsz) nem az Úr tanítása szerint élnek és cselekednek. Bálványimádó pogányok, pogány ünnepekkel és több-isten hittel. Szentháromságban hisznek nem egy Istenben. Hiába mondják azt a szájukkal, de nem azt gondolják a szívükkel. Sátán nem fektetett volna ennyi energiát a kereszténység létrehozásába, ha nem lenne értelme számára. Ez nekem is sokáig nagy problémát okozott, mert nem voltam hajlandó elhinni azt, hogy ennyi keresztény elbukik, de ha egyenként vizsgálnád meg őket, akkor hamar kiderülne számodra, hogy miért van így. Az egyes ember a kulcs, nem a felekezeti hovatartozása. Mindegyik esetében kiderülne valami komoly probléma azt hidd el nekem. Olyan, ami előttünk rejtve van, de nem Isten előtt. Nem véletlenül adta őket arra amire. És ez a kérdés ugye csak a keresztények kapcsán merülhet fel egyáltalán, mert a többi, úgy 5-6 milliárd ember esetében nem is kérdés, hogy hisznek-e egyáltalán a Messiásban vagy sem. Aki ateista, buddhista, muszlim, hindu, taoista, konfuciánus, stb. azokat hidegen hagyja az Úr, vagyis Krisztus. Ugye ez nem kérdés? Marad tehát a kb. 2 milliárd keresztény, de ezek is csak elméletileg, mert ebből a legtöbb egyáltalán nem gyakorolja a hitét ha pedig mégis, abban sincs sok köszönet. Ezért gondolom azt amit.

P.S

 “A szo­ros ka­pun men­je­tek be. Mert tá­gas az a kapu, és szé­les az az út, amely a pusz­tu­lás­ba visz, és so­kan van­nak, akik azon jár­nak.

 De szo­ros az a kapu, és kes­keny az az út, amely az élet­re visz, és ke­ve­sen van­nak, akik meg­ta­lál­ják azt.” (Mt 7, 14).