Krisztus mindenben.

Blog.hu

• 5
• 

KÖVETÉS

A ragaszkodás mély titka.

gabipeti • 2023. március 30.0

Ezt a történetet, aminek a részletét alább idézem, Ruth könyvéből merítettem. A Ruth könyve annyira gazdag Isten útja és a vele kapcsolódó emberek sorsa, ahol olyan képek jelennek meg, ami egyben prófécia is ami az eljövendő Krisztusról szól és a maradék Izraelről. Boáz és Ruth viszonya annyira tükrözi a Krisztus és az ő népe közötti kapcsolatot, hogy semmi kétség sincs afelől, hogy ez egy részletes leírása a múlt és a jövő történésének. De egy ilyen kis cikkben csak egyre tudunk koncentrálni. Érdemes elolvasni az egész könyvet ha még eddig nem olvastad.

  Naomi amikor a moábiták mezejét elhagyni készül, a meghalt fiai özvegyei követni készültek őt a "gyönyörűséges" Naomit, mert ez a jelentése a nevének.

" Nem, édes le­á­nya­im! Mert na­gyobb az én ke­se­rű­sé­gem, mint a ti­e­tek, mert el­ért en­gem az ÚR keze. Ők pe­dig han­go­san to­vább sír­tak. Majd Orpá meg­csó­kol­ta az anyó­sát. Ruth azon­ban ra­gasz­ko­dott hoz­zá.

Ő ak­kor azt mond­ta: Lá­tod, a só­gor­nőd vissza­tért né­pé­hez és is­te­ne­i­hez. Térj vissza te is a só­gor­nőd után. Ruth pe­dig ezt mond­ta: Ne un­szolj en­gem, hogy el­hagy­ja­lak, hogy vissza­for­dul­jak tő­led. Mert aho­va te mész, oda me­gyek én is, és ahol te meg­szállsz, ott szál­lok meg. Né­ped az én né­pem, és Is­te­ned az én Is­te­nem. (Ruth 1, 13)

 Drága olvasók, mennyire fontos az igaz lelkűség amit Naomi kisugárzott magából. Mennyire ragaszkodtak hozzá a két özvegy a fiai feleségei. Pedig moábiták voltak, több isten tisztelők. Nem tudtak semmit Izrael Istenéről és mégis szerették anyósukat. De mégis másra hegyezzem ki a figyelmünket. Mégpedig az eleve elrendelés fényes példáját ami nem történhetett másképp ahogy történt. Ugyanis itt az erős ragaszkodásról van szó. Betekintést kapunk egy olyan mélységbe amit itt szemmel látható egyszerű példában jelenik meg. A felületes olvasó nem is sejti, hogy Ruth szerepe ebben a történetben nagy és egyben vezető szerepet játszik, Isten elrendelt tervei szerint. Boáz, a Messiás jelképe, Ruth pedig az elveszett, már moáb mezején élő maradék Izraelt személyesíti meg. Most mélyen beleláthatunk Ruth személyében, hogy miben nyilvánul meg Ábrahám magja, ami annyira rejtve volt Ruthban, hogy fel sem lehetett ismerni a hit gyermekét. De itt dőlt el, vagyis lett láthatóvá Ruth Istenhez tartozása, akit ő maga sem ismert. Annyira igaz ez, hogy említésre méltó volt Krisztus nemzetségi könyvében. " ..Szal­món fia volt Boáz Rá­háb­tól, Boáz fia volt Óbéd Ruth­tól, Óbéd fia volt Isai. Isai fia volt Dá­vid, a ki­rály. (Mt 1, 5) Mind a két özvegy ragaszkodott Naomihoz, és mégis Ruth ragaszkodása volt az erősebb. Nem lehetett meggyőzni semmi érvel. Ez a belső kapcsolat olyan erős volt, hogy kiállta a próbát. De hogyan is lehetett másképp, hiszen Jézus Krisztus nemzetsége, Dávid dédanyja volt Ruth. Vagyis akkor ki tudhatta volna, hogy Ruth, mint asszony neve be lesz írva Jézus nemzetségének könyvébe. 

 Engem senki nem tud meggyőzni arról, hogy az embernek van szabad akarata. Persze, hogy a leírtak szerint, felületesen szemlélve, mintha Ruth és Orpa, szabadon döntöttek, merre is tartsanak. De vajon másképp történhetett volna? Ezek a feltételes módhoz tartoznak, ellenben Isten szava és cselekedetei pontosak és nem változóak. Ha Isten mindig ugyanaz és nem változik, hogyan lehet az, hogy az ember döntése befolyásolhatja az eleve elrendelt, még a világ teremtése előtt Isten tervét és minden apró részletekig kidolgozott eseményeket. Ha ez lehetséges lenne, hogy az ember váratlan vagy megfontolt döntése a szabad akaratától függene, akkor a világ jövője az ember akaratának függvényétől alakulna. Tehát a próféciák és Jézus bizonyságtétele a Jelenések könyve csak egy feltételes módban érthetőek lennének.

De visszatérve Ruth ragaszkodása Naomihoz, aminek nagyon nagy értéket kell tulajdonítani, hiszen az evangéliumban és az apostolok tanításában, ez a ragaszkodás Istenhez, Jézus Krisztus személyéhez fűződik. Ezek a pro és kontra érvelések vagy még több, a megpróbáltatások, csakis arra vannak, hogy hitünket és ragazkodásunkat kipróbálják. 

"...akik ki van­nak vá­laszt­va az Atya Is­ten ele­ve el­ren­de­lé­se sze­rint a Lé­lek meg­szen­te­lé­sé­ben en­ge­del­mes­ség­re és a Jé­zus Krisz­tus vé­ré­vel való meg­hin­tés­re: Ke­gye­lem és bé­kes­ség árad­jon rá­tok bő­sé­ge­sen". (1Pt 1)

"Eb­ben ör­ven­dez­tek, noha most, mi­vel így kell len­nie, kis­sé szo­mor­kod­tok kü­lön­fé­le kí­sér­té­sek kö­zött, hogy a ti ki­pró­bált hi­te­tek, amely sok­kal be­cse­sebb a ve­szen­dő, de tűz­ben ki­pró­bált arany­nál, di­csé­ret­re, tisz­tes­ség­re és di­cső­ség­re mél­tó­nak bi­zo­nyul­jon Jé­zus Krisz­tus meg­je­le­né­se­kor." (1Pt 1, 7)

 "Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek". (Jak 1, 12)

 Drága olvasó, tudod, hogy mihez és kihez ragadkodsz a legjobban? Ha tudod, akkor azt is tudod, hogy hol lesz a helyed az Isten eleve elrendelt tervei szerint. De ha nem tudod, ne csüggedj el, mert Isten mindent egyszer a világosságban megmutatja neked, ha Ábrahám magjából a hit atyjából való vagy.

Isten kiválasztottjai.

 

"Pál, a Krisztus Jézus rabszolgája, elhívott apostol, kit örömüzenetének hirdetésére Isten különválasztott. Az Isten prófétáin át a szent írásokban már előre megígérte azt, amiről az örömüzenet szól.

 Ennek az üzenetnek tárgya a Fiú, ki, ha a húst nézzük, Dávid magvából támadott. Kit azonban a szentség szelleme a halottak közül való feltámasztással Isten Fiaként hatalmas erővel bizonyított. E Fiú, a Krisztus Jézus, nekünk Urunk és rajta keresztül kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevével minden nemzetben a hit engedelmességét keltsük fel, e nemzetek közé tartoztok ti is, Krisztus Jézus elhívottai. Küldi e levelet az Isten Rómában lakó összes szeretteinek, elhívott szenteknek. Kegyelem néktek és békesség Atyánktól, Istentől és az Úrtól, a Krisztus Jézustól." ( Róma 1,- 1...7). Csia Lajos fordítás.

 Pál apostol előbb kijelenti küldetését a rómaiakhoz írt levelében, azután kívánságát és üdvözlését. Ebben a kezdő sorokban van tömören leírva mindaz amiért hozzájuk fordult, megemlíti, hogy kétségük se támadjon afelől, se magukra nézve, se apostolságára nézve, mert maga az Isten elkülönítette őt erre a szolgálatra, de rájuk nézve is, hogy minden nemzetből kiválasztotta mindazokat akik a hit engedelmességére ébressztette a kiválasztott szenteket, úgy a rómaiakat is, akik nem voltak Isten eredetileg kiválasztott népe. Ezt számos helyen olvashatjuk, ezzel meggyőzve mindazokat akik hitre voltak támasztva, ne kételkedjenek Isten elhatározásában, mert ez új volt mindenki számára, hogy egy néppé egyesítette Krisztus neve alá a hívőket, zsidót, helént, tehát pogányokat. Ezt azelőtt el sem lehetett képzelni.

 Ezzel rendbe is lennénk, ezt minden prédikátor helyesen hirdeti, de már kevésbé hirdetik azt, hogy ez elhivatás és kiválasztás mindenképpen Istentől függ. Ahhoz hogy ezt megértsük, ismernünk kell a próféciák minden ehhez fűződő üzenetét. A kanonizált Biblián túlmenően léteznek úgynevezet apokrif írások is. De számos olyan írások is fennmaradtak, amik az igazságot meghamisítva láttak napvilágot. A haladók, vagyis azok akik kutatják az írásokat Isten segítsége nélkül, nagy dilemmába eshetnek. Ha elhiszünk mindent, akkor ugyan abba a hibába esünk, főleg azok akik nem látják Krisztust vagyis Isten Fiát az ószövetségi próféciákban. A Mózes által lefektetett istentiszteletben, az oltáron feláldozott állatok jelképében, nem látják Krisztus sokoldalúságát. Ha ezekben az apokrif írásokban nem jelenik meg Krisztus az eljövendő Messiás, akkor ha igaz is, nem bír nagy jelentőséggel. A farizeusi tanítások nem ezt tanították, a törvény székében vagyis ahogy Jézus mondta: " Az írástudók és a farizeusok Mózes székébe ültek." (Mt 23, 2). A szék a szentírásban mindig a hatalmat jelképezi, tehát nem kegyelmet sem irgalmat, sem hitet, hanem ítéletet a törvény szigorúságával. 

 De szeretném megemlíteni a számos ószövetségi hívők közül, számomra a legkedvesebb embert ez Simeon. " Szellem indítására ment el a szent helyre, úgyhogy amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy a törvényes szokást megtegyék érte, ölébe vette őt, és az Istent áldva így szólt: "Most bocsátod el rabszolgádat, én Parancsolóm úgy, ahogy megígérted, békességgel, mert már meglátta szemem megmentő hatalmadat, melyet az összes nemzetek szeme elé készítettél világosságul, hogy azt nemzeteknek leleplezd, és népednek, Izráelnek dicsőséget szerezzél." ( Lukács 2,- 27.. 32).

 Tehát látjuk azt a határozott különböző állapotot, ami az igaz hit és az írástudók és farizeusok képviselnek az ószövetségi korlátok között. Ez is a kiválasztottak nyeresége, ami teljes hitbeli engedelmességre utal. De látunk egy ellenpéldát is, hogy mire képes egy gonosz tanítás és Krisztus hatalma az ember felett, akit kiválasztott magának. Ennek oly mély okai vannak, hogy ha meg is értjük, de akkor is felületesen.

 Pál apostol azelőtt Saul nevet viselő farizeus, azt mondhatjuk fanatikus farizeus aki jeleskedett a farizeusi tanítás gonoszságában, üldözte Krisztus követőit vagyis Krisztus testét. Esze ágában sem volt, hogy valami más tanítás is létezhet Isten akaratából. Persze a " pálfordulás" után, amit így röviden fejezünk ki, teljesen ellentétes szolgálatot teljesít Krisztus kegyelméből. De később megemlíti, hogy egyáltalán nem ellenkezik a próféciákkal ami az ószövetségi próféták beszéltek, írásba is foglaltak, arról az örömhírről, hogy Isten a Messiás eljön erre a földre. De ezt az írástudók ha tudták is, de nem ismerték fel még akkor sem amikor saját szemükkel látták Isten Fiát a Messiást.

 Egy hívő ember elegyedhet vagyis olyan vallási környezetben él, aminek semmi életjele sincs, és mégis Istenhez tapadt a szíve, azokat különös oltalommal és kegyelemmel áldja meg az Úr. A legnagyobb hitetlenség közepette is kitűnnek a sötétségből az Istenhez hű emberek. Ez Dániel és barátai, de az Eszter könyvében Márdokeus és sokan mások a babiloni fogság idején.

 Így van ez ma is, Isten a szemét rajtuk tartja, kegyelmét gyakorolja fokozott figyelemmel.

 Ez mind az elhivatottság és Isten az Úr kiválasztása alapján. Ezen sokan megbuknak, mert a hús a testi ember még mindig azt gondolja magáról, hogy van valami jó benne, hogy ér valamit, Isten értékeli a jóakaratát, de az írás elejétől a végéig a hitről beszél ami nem tőlünk van, hogy senki ne dicsekedjék. Ha valakiben fellelhető a hitbeli alázat, az örüljön, hogy Isten gyermeke és Krisztus a szentjei közé sorolja. 

 Nincs semmi misztikus ebben a jelzőben " szent", ez kiválasztottat jelent, vagyis elkülönített Isten számára Krisztusban. Attól függetlenül, hogy mit gondolnak róluk az emberek, sőt saját magukról. Az Úr soha nem hibázik, ha egy nyomorúságos alkoholistát vagy drogos embert vagy akár tisztességes vallásos embert kiragad a sötétségből, az szentnek bizonyúl. De ezt nem tudhatjuk előre, se magunkról se másokról, ha nem lesznek láthatóvá az új életből termő gyümölcsei. Ez úgy a belső ember mélyén bizonyossá válik ami nem függ az emberek véleményétől, úgy a külső megjelenése, ami az Úr engedelmességében nyílvánúl meg. 

Áldás és békesség mindazoknak akik megtisztulnak minden gátló és zavaró tényezőktől amit Isten ellensége az utunk elé görget, Jézus Krisztus Urunk pedig minden törből, csapdából és a gonosztól, gonosz tanításoktól megszabadít

Isten maga a bölcsesség.

 "Őnála van a böl­cses­ség és a ha­ta­lom, övé a ta­nács és az ér­te­lem. Íme, amit ő le­ront, az nem épül föl. Ha be­zár va­la­kit, az ki nem jut on­nan. Ha el­re­kesz­ti a vi­ze­ket, ki­szá­rad min­den; ha ki­eresz­ti, fel­for­gat­ják a föl­det. Őnála van az erő és a győ­ze­lem; övé a té­vely­gő és aki té­vely­gés­be visz. Ta­nács­adó­kat tév­út­ra visz, és bí­rá­kat tesz bo­lond­dá...A pa­po­kat tév­út­ra vi­szi, és a ha­tal­ma­so­kat meg­buk­tat­ja. (Jób 12, 13-18)

 Most K.u. 2023 írunk. Mindenkit itt európában érint ez az úgynevezett új rendszer alakítás, talán globálisan is. Az ukrán- orosz háború csak a kipattanó kellése mindannak ami ehhez vezet. Ez az a fekete lyuk, ami magába szívhatja az öreg európát nem oktalanúl. De nem politikai analizíst tartanék, hanem sokkal mélyebb Isten bölcsességét követve nem veszve el a részletekben. Ami történik csak azért olyan félelmetes sokak számára mert benne élünk. De ha a történelem folyását nézzük mindig is voltak háborúk, földrengések, árvizek meg mindenféle borzalmak, csakhogy ezt a történelemkönyvekből tudjuk, annyira távolinak tűnik, hogy már nem is igaz. De ha élesben átéljük ezeket, akkor eláll a lélegzetünk. Az a rengeteg politikai elemzők emberi logikával érvelnek, de a legfontosabbat elfelejtik, hogy mindezeket az Úr irányítja, biztos nem jókedvében. De kiigazítom saját gondolatomat, Isten már mindent előre eltervezett az Ő bölcsességével senki sem versenyezhet akárki is legyen. A legmélyebb okokat ismeri vagyis tudta már előre, hogy az ember csakis a bűn gyümölcsét teremti ami anyák sírását, szegények nyomorát igazságtalanságok gyilkos következményeit hozza. Ezek olyan törvényességek, ami a fizikában vagy a matematikában léteznek. De aki már Krisztus védelme alatt van, bárhol is tartózkodik, az elérheti a legfelsőbb szintet azt az igazi szeretet amiben már nincs meg a félelem. Aki teljes szívvel szereti megváltóját és oly annyira bízik benne, hogy teljesen odaadja magát Isten bölcsességének, az már semmitől nem fél és semmi nem éri váratlanúl. De amikor ez bekövetkezik, a világgal szemben olyan ellenzékbe kerül, mert Isten bölcsessége, igazsága oly mértékébe merült, hogy ami kívül a világban történik már csak gyűlölni tudja. Átlát az álnok politikán, sőt átlátja, amennyire tudja a háttérben a tanácsok céljait. Aki ismeri Istent, az ismeri az igét a Bibliában foglalt írott Isten szavát, amit a Szent Szellem által kinyilatkoztat. És aki szereti Istent az féli is Őt, és gyűlöli a gonoszságokat, hiszen józanúl látja nem csak Krisztus dicső hatalmát a bűn és a halál felett, hanem ami kívül történik a vakvilág birodalmában. Azért a legjobb és a legigazabb analitikus az az ember, aki Istent féli, a bölcsesség kezdete Isten félelem. Ez a bölcsesség kezdete, de az abszolút bölcsességben már nincs félelem, Isten kegyelmében de Isten tudásának vagyis ismeretében óvva van minden borzalomtól , már nem érzi a félelmet iránta, mert megismerte Isten azon oldalát Krisztusban, hogy kegyelmes és irgalmas az Őt szeretők iránt. Ezt az oldalát a világ lehet, hogy érti vagy hallotta, de nem tapasztalja meg, mert ahhoz, hogy megtapasztalja, ahhoz, hogy elfogadja, hinni kell és félni kell a mindenható erejében. De az írás ami Isten kijelentése azt is mondja, hogy már el van döntve a hatalmasságok a papok tévelygése, annak okáért, mert nem fogadták el hittel Krisztus a mindenható Isten és az Atya hatalmát. "Mert az Is­ten igaz­sá­ga nyil­vá­nul meg ab­ban hit­ből hit­be, ahogy meg van írva: Az igaz em­ber pe­dig hit­ből él. Mert Is­ten ha­rag­ja a menny­ből meg­nyil­vá­nul az em­be­rek min­den hi­tet­len­sé­ge és ha­mis­sá­ga el­len, akik az igaz­sá­got ha­mis­ság­gal fel­tar­tóz­tat­ják",....(Róm 1, 17)

"Az ÚR fé­lel­me a go­nosz gyű­lö­lé­se. A ke­vély­sé­get és föl­fu­val­ko­dott­sá­got, a go­nosz­ság út­ját és az ál­nok szá­jat gyű­lö­löm. Enyém a ta­nács és az iga­zi böl­cses­ség, én va­gyok az ér­te­lem, enyém az erő". (Péld 8, 14)

 A birodalmak bukása mindig belülről indul el, az erkölcsi romlás amit előidéz az istenkáromlás." Mert ami ben­ne lát­ha­tat­lan, tud­ni­il­lik az ő örök­ké­va­ló ha­tal­ma és is­ten­sé­ge, a vi­lág te­rem­té­sé­től fog­va al­ko­tá­sa­i­ból meg­ért­he­tő és meg­lát­ha­tó. Nincs te­hát ment­ség szá­muk­ra, mert bár Is­tent meg­is­mer­ték, még­sem di­cső­í­tet­ték Is­ten­ként, és há­lát sem ad­tak neki, ha­nem gon­dol­ko­zá­suk hi­á­ba­va­ló­vá lett, és ér­tet­len szí­vük meg­sö­té­te­dett. Ma­gu­kat böl­csek­nek vall­va bal­gá­vá let­tek, és az örök­ké­va­ló Is­ten di­cső­sé­gét fel­cse­rél­ték mu­lan­dó em­be­rek, ma­da­rak, négy­lá­bú­ak és csú­szó­má­szók kép­má­sá­val.

Is­ten azért szí­vük vá­gya sze­rin­ti tisz­tá­ta­lan­ság­ra adta őket, hogy egy­más tes­tét meg­becs­te­le­nít­sék, mint akik Is­ten igaz­sá­gát ha­zug­ság­gal cse­rél­ték fel, és a te­rem­tett dol­go­kat tisz­tel­ték és szol­gál­ták a Te­rem­tő he­lyett, aki mind­örök­ké ál­dott. Ámen. (Róm 1, 20-24)

 

Isten két igérete.

"De mindaz, aki az Úr nevét segítségül hívja, üdvözül." (ApCsel 2, 21)

"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram, Uram!”, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát". (Mt 7, 21)

 A két idézet versek között időbeli különbség van. Az első vers a Jóel könyvéből idézet Péter apostol: " A nap sö­tét­té vá­lik, a hold pe­dig vér­ré, mi­előtt el­jön az ÚR nagy és ret­te­ne­tes nap­ja. De meg­me­ne­kül min­den­ki, aki se­gít­sé­gül hív­ja az ÚR ne­vét. Mert a Sion he­gyén és Je­ru­zsá­lem­ben lesz a sza­ba­du­lás, aho­gyan meg­ígér­te az ÚR, és a meg­sza­ba­dul­tak kö­zött lesz­nek azok, aki­ket el­hív az ÚR!"(Jóel 2, 31)

 Ez teljes mértékben az Úr második eljövetelét idézi. Arra a percre várnak az Izraeliták, hogy meglássák a Messiást és szabadítását a világ okozta gyötrelmei alól, ez az ő reményük. Ahogy Jézus felvázolta az Atyához való imát a tanítványaik kérésére," taníts meg minket imádkozni" amit mi " miatyánknak" nevezünk tévesen. De ez most más lapra tartozik. "Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is". (Mt 6, 10). Ebben a kis mondatban van a megértés kulcsa. Ez még nem a jelen, de a jövő eseménye, hiszen az Úr még a kettőt nem egyesítette. Attól függetlenül, hogy Ő az Úr mindenek felett, a föld is az ég Ura.

 Nem mondom, hogy vétek lenne ezt az imát ismételgetni egy életen át, de értelmetlen egy üdvözült lélek számára, ezt egy jó szándéknak tekinthetjük a földi nép számára, de aki már fel van ültetve a mennyeknek országába, ami a Gyülekezet reménye a feltámadásban, most már a Krisztus dicsőítése és Isten akarata szerinti cselekedet jellemzi a mennyhez az Atyához való tartozását:. ".... min­ket, akik ha­lot­tak vol­tunk vét­ke­ink­ben, Krisz­tus­sal együtt meg­ele­ve­ní­tett – ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –,és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban," (Ef 2, 5)

 Nem csak időben de térben is különbözik a kettő között, a föld és a menny. Ahogy a tanítványoknak Jézus felvázolta hogyan imádkozzanak, azért is így, mert még nem jött el az igazság pillanata a földön. Az ilyen imát a maradék Izrael fogja imádkozni a nagy megpróbáltatások idején. Amikor eljön az az idő amikor a hitből jövő imádság megmenti mindazokat akik várják az Úr az Izrael Messiását. 

"Azért ha fel­tá­mad­ta­tok Krisz­tus­sal, az oda­fenn­va­ló­kat ke­res­sé­tek, ahol a Krisz­tus van, Is­ten jobb­ján ülve. Az oda­fenn­va­lók­kal tö­rőd­je­tek, ne a föl­di­ek­kel. Mert meg­hal­ta­tok, és a ti él­te­tek Krisz­tus­sal együtt el van rejt­ve Is­ten­ben". (Kol 3, 1-2)

Bízzuk Izrael népét Istenre, ne azzal törődjünk, hogy mikor jön el az az ominózus pillanat, amikor eljön nagy hatalommal, minden szem láttára. Még azok is felismerik akik felszegezték a fára. De kérdés kivel fog eljönni? Kutassátok az írásokat, mert megvan írva.

 Komoly különbségek vannak a földi és a mennyei ígéretek között, de az Úr egy, minden választott számára Atya aki szült vagy kihívott a maga számára, úgy izraeliták úgy a pogányok közül is. "...meg­sza­ba­dul­tak kö­zött lesz­nek azok, aki­ket el­hív az ÚR!"

 A világ történelmében a legnagyobb csalás amióta létezik Szentírás ó és újszövetség, az hogy összemosták a kettőt egybe oly módon a sátán megbízottjai, hogy a földi és a mennyei igéreteket egy kalap alá teszik a megtévesztés céljából. Azért is nevezik ezt judo- kereszténységnek. 

Most egy hosszú idézet következik, amit a ravasz sátán kiforgatott, megváltoztatta értelmét emberi tanítások révén, azzal a céllal, hogy nem a hit közös nevezőjére teszi aki maga a Messiás, görögül Krisztus, az ember hovatartozását Ábrahám magjából való Izraelitáknak vélik, tehát privatizálták Ábrahámot mint nemzetiségi örökséget. Ábrahám nem volt izraelita, de szellemileg Zsidó volt. Mert még a Mózes törvénye előtt körülmetélkedés alá volt vetve és háza népe is.

" Mert ha a tör­vény­ből van az örök­ség, ak­kor töb­bé nem ígé­ret­ből, Ábra­hám­nak pe­dig ígé­ret ál­tal aján­dé­koz­ta azt Is­ten. Mi te­hát a tör­vény? A bű­nök mi­att ada­tott, amíg el­jön az utód, aki­nek az ígé­ret szól, és an­gya­lok ál­tal köz­ben­já­rón ke­resz­tül ren­del­te­tett. A köz­ben­já­ró pe­dig nem csak egy­va­la­kié, Is­ten el­len­ben egy.

A tör­vény te­hát Is­ten ígé­re­tei el­len van? Sem­mi­kép­pen! Mert ha olyan tör­vény ada­tott vol­na, amely ké­pes meg­ele­ve­ní­te­ni, va­ló­ban a tör­vény­ből vol­na az igaz­ság. De az Írás min­dent bűn alá re­kesz­tett, hogy az ígé­ret a Jé­zus Krisz­tus­ban való hit­ből adas­sék a hí­vők­nek. Mi­előtt pe­dig el­jött a hit, a tör­vény őri­ze­te alatt vol­tunk, egy­be­zár­va az el­jö­ven­dő hit ki­nyi­lat­koz­ta­tá­sá­ig. Ek­ként a tör­vény Krisz­tus­hoz ve­ze­tő mes­te­rünk­ké lett, hogy hit­ből iga­zul­junk meg. De mi­u­tán el­jött a hit, nem va­gyunk töb­bé a ve­ze­tő mes­ter alatt. Mert mind­nyá­jan Is­ten fiai vagy­tok a Krisz­tus Jé­zus­ban való hit ál­tal.

Mert akik Krisz­tus­ba ke­resz­tel­ked­te­tek meg ( bemerítkeztek), Krisz­tust öl­töz­té­tek fel. Nincs zsi­dó, sem gö­rög, nincs szol­ga, sem sza­bad, nincs fér­fi, sem nő, mert ti mind­nyá­jan egyek vagy­tok Krisz­tus Jé­zus­ban.

Ha pe­dig Krisz­tu­séi vagy­tok, ak­kor Ábra­hám utó­dai és ígé­ret sze­rint örö­kö­sök vagy­tok". (Gal 3, 18-28) 

A tudás oltalma.

 A tudás oltalma.

"Tud­juk, hogy aki Is­ten­től szü­le­tett, nem vét­ke­zik, ha­nem aki Is­ten­től szü­le­tett, vi­gyáz ma­gá­ra, és a go­nosz nem érin­ti őt. Tud­juk, hogy Is­ten­től va­gyunk, és az egész vi­lág a go­nosz­ság­ban vesz­te­gel.

De tud­juk azt is, hogy Is­ten Fia el­jött, és ér­tel­met adott ne­künk arra, hogy meg­is­mer­jük az iga­zat, és mi az igaz­ban, az ő Fi­á­ban, Jé­zus Krisz­tus­ban va­gyunk. Ez az igaz Is­ten és az örök élet. Gyer­me­ke­im, őriz­ked­je­tek a bál­vá­nyok­tól!" (1Jn 5, 18-20)

 Minden kijelentett ige a Szentírásban, kontextusban, szó összefüggésben értendő. Ebben a kiragadott részben nem a hitről hanem a tudásról van szó. Ha csak ezt fogjuk elemezni, csapdába kerülünk, mert itt azt sugallja nekünk, hogy vigyázzunk magunkra, mintha magunkban bízhatunk. Ez csak egy felületes vagy felszínes kijelentés, ami alatt az Úr oltalma rejlik. Ami igaz is, mert arra ösztökél, hogy figyeljük a lépéseinket, hogy hitben vagyunk e. Nem véletlenül helyez minket a világhoz való ellenzékbe. Ha valaki azt mondja, hogy újjászületett, de nem jár az igazságban, az hazug és Istent nem ismeri. Miben nem vétkezik egy újjászületett lélek? Bizony Krisztusban, az Ő Szellemében. Mert Isten Fia az aki nem csak parancsolatokat osztogat, hanem megnyitja értelmét is az igének, mindazoknak akik megtisztulnak a világ bálványaitól. Mindazok sötétségben maradnak, akik szeretik a világot és a világ dolgait. Nem vakságra születtünk újra, mert a természeti ember nem tudja teljesíteni Isten törvényét és parancsolatait. Tudhat róla, de vagy ferdén vagy egyáltalán nem érti meg, mit mond a Szentírás, Istentől Istenről. Isten most már az Atya az újjászületett gyermekeinek, mert Ő nemzette őket Szent Szellemétől, tőle születtek gyermekei, Isten Fiában jelentette ki igazságát és akaratát, és mindenki aki megtudja Istent ismerni Krisztushoz megy, aláveti magát hatalmának, Krisztus, Isten Fia pedig irgalmas és kegyelmes mindazokhoz akik tiszta indítással vezérelve hozzá mennek.

 Ez a belső Istennel való kapcsolat feltétele, hogy az Úr a lélek ura számára, ahogy Ézsaiás próféta mondja az Úr az én Uram, és Isten Fia a tudás, akkor tényleg a lelkünk biztonságban van. 

 Ha az ember apró részletekig felismeri a világ Isten ellenes mivoltát, úgy szellemi és gyakorlati részét, ez annak tudható be, hogy ismeri Isten igazságát és Krisztusban van. Erre ráébred akkor, amikor szellemi meggyőződéséért üldözni kezdik. Gyakorlatilag megutálja őt a világ, mert számukra érthetetlen viselkedése és sugárzása. De ez egy olyan vékony fonal Isten kapcsolatával, hogy ha elfordulunk tőle, akkor elszakad. Ha elszakad akkor már nem tudunk vigyázni magunkra, mert az Úr kezébe esünk megtartásra. Ez is a megtartó kegyelme, hogy el ne vesszen újjászületett gyermeke. Akkor lép az Atya és megfenyíti gyermekét azzal a céllal, hogy még jobban szeresse az Atyát azok után miután józan észre nem téríti. Ezt prevenciós nevelésnek hívhatjuk. De persze ez nem kellemes annak aki ezt éli át jelenleg, de a végeredmény mégis magasabbra helyezi őt az Atya azt megelőző állapotától. Ez a Lukács 15. részében olvashatjuk az úgynevezett tékozló fiú példázatban. 

 Tehát kövessük Krisztus az Isten Fia tanításait, hogy új felismerésre jussunk, hogy alkalmasak legyünk Isten dicsőítésére, a bálványimádókat pedig nem fogadja el. Hiába minden jószándék, lelkesedés ha bálványokat tisztelsz. Ez lehet akármi ami magasabb helyet foglal el a szívedben.

A nép feszülten várt.

 A nép feszülten várt.

 "Mialatt a nép feszülten várt és szívükben mindannyian azt fontolgatták János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus, megszólalt János, és ezt mondta mindnyájuknak: "Én vízbe merítelek titeket, de jő valaki, aki erősebb nálam, kinek még saruja szíját megoldani sem vagyok elég: Ő Szent Szellembe és tűzbe fog titeket meríteni. Szórólapát van a kezében, hogy áttisztítsa szérűjét, csűrébe gyűjtse a gabonát, és olthatatlan tűzzel égesse el a polyvát." Sok más bátorítással együtt hirdette a népnek az örömhírt.( Lukács 3,-15..18).Csia Lajos fordításában.

 Sokan vagyunk azok akik egy életen át olvassuk a Bibliát. De mindig találunk olyan mondatot vagy szócskát ami szembe jön velünk. Talán azért van ez így mert a szövegek mondanivalóját figyeljük, általános szó összefüggésben értjük, de az a tapasztalatom, hogy mint ebben a rövid részben is felfedezünk olyan kincseket ami a háttérbe szorul, de sok tanítás van benne. Ez a mondat " a nép feszülten várt". Ameddig várt, addig kérdések voltak a szívükben. 

 Bemerítő János volt az utolsó ószövetségi próféta az a próféta aki meglátta a Messiást, amire oly sokan vágytak az ószövetségi próféták közül. De milyen erő volt benne, hogy a nép, tehát a farizeusok a vámszedők a katonák és sokan mások hozzá jöttek. Pedig semmi tekintélye nem volt. Híre ment a Jordán folyó vidékén, és egész Izraelben előhírnöke volt a Messiás eljövetelének. 

 Ameddig feszülten várt a nép, gondolatok voltak a szívükben, olyan gondolatok amik ma is felmerülnek sok esetben. Ki az aki olyan bátran és hatalommal szól a néphez? Keressük az igehirdetők származását és az élete hátterét. Ez ugyanúgy sőt mi több Jézusra is vonatkoztatták a farizeusok " nem Józsefnek fia?". De ahogy Bemerítő János kijelentette " Azokhoz a tömegekhez, melyek kimentek hozzá, hogy bemerítse őket, így beszélt: "Viperák fajzatai, kicsoda intett meg titeket, hogy az elkövetkező harag elől elmeneküljetek?

Teremjétek csak a más felismerésre téréshez méltó gyümölcsöket, s ne kezdjetek el magatokban így beszélni: Nekünk Ábrahám az atyánk, mert mondom nektek, Isten ezekből a kövekből is támaszthat Ábrahámnak gyermekeket."

 A próféta aki Illés szellemében szolgált, nagyon is tudta a nép állapotát. Az anyja méhétől kezdve meg volt töltve Szent Szellemmel. Nem kutatások révén ismerte Izrael helyzetét, hiszen a pusztában élt, emberektől nem volt informálva, hanem a benne élő Szent Szellem szólt belőle. Talán ez a hanyatlás gátolja ma is, hogy az ige teljességével tudjunk szólni? De akkor sem volt más a helyzet nagy volt a hanyatlás.

 Bemerítő János beszéde teljesen átfogta Krisztus küldetését. Ha egy igehirdető a Szent Szellem sugallatára hallgat, annak meglesz a hatása. Attól függetlenűl ki mondja ki az igazságot. "Meg van írva" ezzel Jézus a pusztában mond ellent a sátán kísértéseinek. Az igék ismétlése és pontos használata az nem minden. Hiszen abban lehet, hogy nincs erő az igehirdető önkényes szolgálata miatt. Hányszor is hallgatták az emberek az igét, és az nem eresztett gyökeret a szívükben. Ezzel nem szeretném bagatellizálni az igehirdetők szerepét, sőt az evangélium hirdetése ránk tartozik, így folytatva Krisztus abbahagyott szolgálatát. Mert igazából nem a módszerek a tudás hatalma, hanem Krisztus közbenjárása a lényeg. Ő ott van most is szellemileg ahol az Ő munkáját végzik. De van egy nagyon is rossz tapasztalatunk, hogy sokan magukat hirdetik, talán észrevétlenül, de aki feszülten vár és figyel, annak megvan az a jótékony helyzetük, hogy Isten megnyissa hallásukat és szellemileg tudják elemezni a kimondott szót. A nő testvéreknek megvan ez a priorítása, hiszen ők nem beszélnek a gyülekezeti összejöveteleken ezért sokkal szellemiessebbek és többet látnak mint a beszélők. Feszülten vagyis érdeklődően várják, mit mond az Úr a gyülekezetben. 

 A Pál apostol tanítása szerint a nőknek hallgatniuk kell a gyülekezeti összejöveteleken. Ezt majdnem mindenhol ignorálják, nem tartják be az Úr parancsolatát. 

 De aki ehhez tartja magát annak a szellemisége felül mulja az átlagot. A János beszédében kitűnik mindez, idézem: "Kiáltó szól a pusztában: Készítsétek el az Úrnak útját: Egyenesekké tegyétek ösvényeit! Teljék be minden hasadék, alacsonyodjék le minden hegy és halom, a görbe legyen egyenessé, a göröngyös sima úttá, és akkor minden hús meg fogja látni Isten megmentő hatalmát." Ez az Ószövetség narratívája, Ézsaiás próféta Bemerítő János kapcsán írt beszéde. De ha átfordítjuk a mai nyelvre, ugyanazt kapjuk csak más szavakkal. A Szent Szellem, Vigasztaló a Gyülekezet számára, a világban pedig megfeddi a bűnt. Az igehírdetők akik a Gyülekezet tagjai, ugyanazt teszik amit János tett és mondott. Előkészítik az Úr második eljövetelét. Addig teszik míg el nem lesznek ragadtattva a mennybe. A Gyülekezet és minden szent a világ teremtése óta, akik Krisztusban meghaltak, tehát hitben éltek mindvégig, feltámadnak, elfoglalják az előre elkészített helyüket a mennyeknek országába. A nagy megpróbáltatások idején pedig az Úr felveszi az elvesztett fonalat Izraellel. Akkor már nem a kegyelem evangéliumát fogják hírdetni, hanem a királyság országát ami hamarosan eljön, mert az Úr angyalaival együtt eljön és az Olajfák hegyére teszi a lábát, és Izrael, annak maradéka, megmenekűl és vele fognak uralkodni a földön.

" És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal, és hajnalcsillag kel fel a szívetekben". (2Pt 1, 19)

 "Én, Jézus küldtem az angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag". (Jel 22, 16)

Az Isten erős fundamentuma.

 "Mindazáltal megáll az Isten erős fundamentuma, melynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és álljon el a hamisságtól mindenki, aki az Úr nevét vallja." (2Tim 2, 19)

A hitnek gyakorlati részei vannak, amiről nem igazán szeretünk beszélni. Az evangélisták dolga Krisztushoz írányítani a megfáradt lelkeket, de a hívővé vált ember nem álhat meg itt egy helyben. Hiszen ha már az Úr nevét vallja, akkor a viselkedésével is bizonyítja hovatartozását.

 Mondjuk de nem csináljuk. Valljuk de hamisságban élünk. Ez a parancs gyakorlati része, hogy ha tényleg élesen felismerjük milyen környezetben akarjuk imádni vagyis vallni az Úr nevét, akkor hagyjuk el nem csak szellemi hanem gyakorlatilag azt a környezetet ahol dominál a hamisság. De hogy tudnám azt megtenni ha magam is hamis vagyok? Pál apostol ezt ki is elemzi ebben a részben, hogy hogyan felelhet meg egy ember Istennek a gyakorlati életben. Aki olvasta ezt a fejezetet, az rádöbbenhet, hogy a nagy ház alatt mit lehet érteni." Egy nagy ház­ban pe­dig nem­csak arany- és ezüst­edé­nyek van­nak, ha­nem fa- és cse­rép­edé­nyek is, és azok kö­zül né­me­lyek tisz­tes­ség­re, né­me­lyek pe­dig kö­zön­sé­ges hasz­ná­lat­ra va­lók.

Ha te­hát va­la­ki meg­tisz­tít­ja ma­gát ezek­től, tisz­tes­ség­re való edény lesz, meg­szen­telt és hasz­nos a gaz­dá­nak, min­den jó cse­le­ke­det­re al­kal­mas". (2Tim 2, 20)

A ház a szentírásban mindig egy zárt falakkal körülvett tér. Ebben az esetben a kereszténység házáról beszélhetünk. Hiszen maga a szó is egy nagyra duzzadt csoportról szól, aminek vannak határai vagyis falai. Az más kérdés, hogy a falai már réges rég romokban hevernek. De itt inkább arról van szó, hogy a rossz, tisztátalan társadalom vagy társaság ahol mindenféle edények vannak, lerombolja az erkölcsöt, megkötözi lábát kezét, nem képes szabadon cselekedni az Úrnak kedvében járni. De még lényegre törőbben fogalmaznék, lehet e az Úr nevét vallni egy olyan közösségben, ha azok bálványimádók? Ebbe bele van foglalva minden ami a gyönyör a testi és minden ami hamis, minden ami a húst szolgálja. De az Úr nem a kereszténységhez szól, hanem azokhoz akiket ismer, akik az övéi és a temploma fundamentumát alkotják. Ez a fundamentum ami Krisztusra épül az apostolok tanítása és semmi mást nem ért ezalatt. 

 De hát azért meg kell jegyeznem, hogy mit érnek a parancsolatok ha nem hallják az emberek nem hatolnak be a szív mélyébe és nem élik át annak a jótékony hatását, vagyis nem formálódik meg egy új ember aki alkalmas lesz minden jó cselekedetre ami kedves az Úrnak? Az Úr parancsai előbb a fülön a szívhez jutnak, aztán a test is engedelmeskedik neki mert Isten fiai a Szent Szellem vezérlése vagy vezetése alatt vannak. Krisztus nevét valni aki a ház ura, és a liberalizmus a mindent megengedő keresztényi vallások a világ szeretete mi több a világgal összefonódás és kapcsolatok hálójában vallani az Úr nevét, ez sem jó gyümölcsöt nem hoz se nem jár az Úr kedvébe. A hamisság hálójában fogva vannak tartva mindazok az edények akik nem követik Isten a mi Urunk parancsolatait. Az Isten gyermekei akik alkotják ennek a nagy háznak a legkisebb zugát, ugyanúgy részesei ennek a világivá lett kereszténységnek, mert nem emeli ki az Úr őket ebből a világból, de ez a parancs azért releváns, és arra figyelmeztet, hogy vigyázunk Isten házának tisztaságára azzal, hogy hagyjuk el a hamisságot, az igazság pótló bizsu kereszténység csillogását, és mentesítsük magunkat minden gonosz hamisságtól, ha az Úr ezt mondja Pál apostolon keresztül, akkor ez neki nagyon fontos.

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: MENNYEI LÁTÁS❣️

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: MENNYEI LÁTÁS❣️: " 💞 Én nem voltam engedetlen a mennyei látás iránt" (Csel 26,19) Ha elveszítjük a mennyei látást, csak mi magunk vagyunk felelőse...

 

Blog.hu

• 2
• 

KÖVETÉS

Az igazságból valók.

gabipeti • 2023. március 12.0

".... Pilátus hát újra bement a pretóriumba, hivatta Jézust és megkérdezte: "Te a zsidók királya vagy?"

Jézus így felelt: "Magadtól kérded ezt, vagy mások mondották neked rólam?"

 "Zsidó vagyok én? – válaszolta Pilátus. A te nemzeted és a fõpapok adtak téged át nekem. Mit tettél?"

Jézus ezt felelte: "Az én királyságom nem ebbõl a világból való. Ha ebbõl a világból való volna a királyságom, szolgáim küzdenének, hogy ne adassam át a zsidóknak. Így hát királyságom nem innen való."

"Tehát király vagy?" – kérdezte tõle Pilátus." Te mondod, hogy király vagyok – felelte Jézus. Én azért születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúskodjam az igazság mellett. Mindenki hallgat a szómra, aki az igazságból való." ( János 19.- 33,,,37). (Csia Lajos fordítás).

 A demokrácia a néphatalom iskolapéldája amit itt ebben a részben olvashatunk. Pilátus a római helytartó figyelembe vette a nép akaratát, de nem a római törvények szerint járt el. A zsidók megzsarolták, politikai ambicióját féltve engedett a zsidóknak. Ő maga nem látott Jézusban olyan bűnt ami halálra érdemes lett volna. Mégis a felsőbbrendűség a teljhatalom eszközeit alkalmazta. De ezt a részt kiragadva mégis röviden másra terelném figyelmünket. Méghozzá azt a kijelentést, hogy Jézus nem ebből a világból való a királysága sem.

 Ez egy nagyon is konkrét üzenet az emberiség számára. Az ufómánia, az élet keresése a más bolygókon, nem vagyunk egyedül hipotézis, a logikai gondolkodás követése mind arra készteti a tudósokat, hogy kutassák az életet a világegyetemben. 

 Az emberben megvan az az elveszett világ, amiben élt preegzisztenciális közegben. Benne megvan az amit csak sejt de nem tudja, hiszen elvesztette a kapcsolatát az Istennel és az általa teremtett paradicsommal, vagyis azzal a másvilággal ami nem az űrben keresendő, hanem itt van velünk, csak más dimenzióban párhuzamosan. Annak a kapuját kerubok őrzik tüzes karddal. Tehát az ember sem volt semmiből teremtve. Vagyis pontosabban, Isten képére volt teremtve, de szelleme Istennél volt, hiszen Isten Ádámba lehelte a szellemét. Hogy mint ember aki a föld porából formált, élő szellemi emberré váljon. A bűnbeesés miatt elvesztette tiszta látását és közvetlen kapcsolatát Istennel, de elvesztette az otthonát is amibe Isten helyezte. Ezt tudat alatt érzi minden ember, csak megfejteni képtelen önmagától. Ezt bizonyítja, hogy az emberiség gondolkodó része sejti, vagy már tudja is, hogy vannak az ember számára láthatatlan entitások, vagyis szellemi lények, akik hatást tudnak gyakorolni az emberi szellemre. Ezek a rossz és Isten szolgáló jó angyalok.

 De Jézus Krisztus lerántja a leplet a pogány Pilátus előtt, hogy ténylegesen ha Ember is, Ő nem ebből a világból való. A hatalma sem ebből a világból való, hiszen nem akar hatalmaskodni a bűnösök felett, hanem megváltani őket a bűnből. De itt egy olyan mondat hangzott el Jézus szájából, ami igazolja Isten akaratát, felfedi azt az alapvető szerepét ami a Jézus Krisztus küldetése abból a világból amit mi ma nem láthatunk, de a csodálatos bemetelése Isten Fiának ebbe a materialista világba, asszonytól születve, ezen a szűk kapun keresztül jött ide, hogy elhozza Isten igazságát. Az a hatalmas Teremtő bűnös ember ábrázatában, megalázta magát oly annyira, hogy nem aktíválta isteni hatalmát se Pilátus előtt se a zsidók ravaszsága előtt. 

 Ez az alázat jellemzi a másvilág a mennyország tisztaságát, a hegyi beszéd amit jól ismerünk, az a mennyország, Isten országának szabad törvényeit sugallja, ami itt van közöttünk, és itt van az egyetlen érintkezési pontunk a két párhuzamos dimenzió között. Ez Jézus aki összeköti mindkettőt már itt ezen a földön. Megismétlem a kezdetben idézeteket : " Én azért születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúskodjam az igazság mellett. Mindenki hallgat a szómra, aki az igazságból való."

 Isten az igazság és Jézus az emberré vált Isten tanúskodik mellette. Így mondja más helyen: "Azt mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. (Jn 14, 6)".

 Figyelemre méltó az is, hogy mindenki hallgat rá aki az igazságból való. Itt is arra utal, hogy emberek vannak akik igazságérzetük annyira fejlett, mert valamikor Istenhez tartoztak, habár ebben a létben a hazugság áldozatai, tehát bűnösségük tudatára ébrednek Isten szava hallatára, hogy amikor meghallják Jézus szavát, felismerik benne Isten teljes igazságát, ehhez a mércéhez mérten teljesen összetörik a szívük, hiszen felismerik mennyire eltávolodtak a szentségtől a tiszta igazságtól, olyannyira, hogy tehetetlenek valamit megváltoztatni önerőből. Ezek azok az emberek, akik Isten kiválasztott a bűnösök közül, mert képessé tette őket befogadni Isten szavát. A Szent Szellem hatott rájuk, megbántotta önérzetüket és egy gyenge szellő erejével összetörte az igazságra érzékeny szívüket. Visszatérnek eredeti helyükre de már más viszonyban az Atyával. Lukács evangélista a 15. fejezetben kitűnően ábrázolja ezt a tékozló fiú esetében. Ezt komolyabban kéne kutatni, ha az Úr arra irányítja az Őt követőit. A szavak betűk rengetegében az ember elveszlik, de a Szent Szellem által vezérelve világossá válik minden ami a hit alapját képezi. Gondoljunk csak Péter vizenjárására, amikor elvesztette tekintetét Jézusról süllyedni kezdet, de Jézus kézenfogva bevezette a biztosnak számított csónakba és a vihar elállt. Minden amit a hit az igazságra fordít az nyereség magunk és mások számára. Az Istent szeretők szeretik az igazságot is mert ők az igazságból vannak, hiszen az igazság mentette meg és váltotta ki a hazugságból, ami nem más mint Isten ragyogó világossága Isten Fia. 

" Aki fe­lül­ről jön, min­den­ki­nél fel­jebb való. Aki a föld­ről való, föl­di az, és föl­di­ek­ről szól, aki a menny­ből jön, min­den­ki­nél fel­jebb való, és ar­ról tesz bi­zony­sá­got, amit lá­tott és hal­lott, de bi­zony­ság­té­te­lét sen­ki sem fo­gad­ja el. Aki azon­ban el­fo­gad­ta bi­zony­ság­té­te­lét, ez­zel meg­pe­csé­tel­te, hogy az Is­ten igaz. Mert akit az Is­ten kül­dött, az Is­ten be­szé­de­it szól­ja, és an­nak Is­ten mér­ték nél­kül adja a Lel­ket." (Jn 3, 31-33)

Jövőkép homályosan.

 "Hat nap múl­va Jé­zus ma­gá­hoz vet­te Pé­tert, Ja­ka­bot és an­nak test­vé­rét, Já­nost, és fel­vit­te őket ma­guk­ban egy ma­gas hegy­re.

És el­vál­to­zott előt­tük: arca ra­gyo­gott, mint a nap, ru­há­ja pe­dig fe­hér lett, mint a fé­nyes­ség.

És íme, meg­je­lent ne­kik Mó­zes és Il­lés, és be­szél­get­tek vele.

Pé­ter pe­dig meg­szó­lalt, és azt mond­ta Jé­zus­nak: Uram, jó ne­künk itt len­nünk. Ha aka­rod, épí­tek itt há­rom sát­rat, ne­ked egyet, Mó­zes­nek is egyet, Il­lés­nek is egyet.

Még be­szélt, ami­kor fé­nyes fel­hő bo­rí­tot­ta be őket, és szó­zat hal­lat­szott a fel­hő­ből: Ez az én sze­re­tett Fiam, aki­ben gyö­nyör­kö­döm, őt hall­gas­sá­tok.

Amint a ta­nít­vá­nyok ezt hal­lot­ták, arc­ra bo­rul­tak, és igen meg­ijed­tek.

De Jé­zus hoz­zá­juk lé­pett, meg­érin­tet­te őket, és így szólt: Kel­je­tek fel, és ne fél­je­tek!

Ak­kor sze­mü­ket föl­emel­ték, és sen­kit sem lát­tak, csak egye­dül Jé­zust". (Mt 17, 1-7)

 Jézus magához vette három tanítványát egy magas hegyre, és ők ott szemtanúi lettek Jézus találkozásának Illéssel aki nem látott halált és Mózessel, aki már réges rég elhunyt. De ahhozz magának Jézusnak testében meg kellett változnia, hiszen nem földi szférában van létezésük, hanem a dicsőség fényében a mennyei paradicsomban terminálva a tökéletes feltámadt testre várakozva. Akkor Jézus sem volt megöletve, és nem támadt fel új emberi testében. Ez a dicsőséges állapot amit a tanítványok láttak, arra utal, hogy Jézus Krisztusnak nem tesz nagy erőfeszítést az átváltozás a ki és bemenet a földi és a mennyei szférába. De nagy jelentősége van a képletesen kijelentve " fel­vit­te őket ma­guk­ban egy ma­gas hegy­re.". A Szent Szellem tudatosan nem nevezi meg a magas hegy nevét. Pedig tudjuk, hogy az emberek minden magaslatnak nevet adnak, úgy a földrajzi mint szellemi magaslatoknak. Ezt a kereszténység kategórizálva, átváltozás hegyének nevezi. Pedig ez nem egy fizikailag fontos magaslatt hanem szellemi fontosságát jelenti ki. Ha Jézus először magához vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután meg felvitte őket, ez már többet jelent mint elkísérni a hegy csúcsára. El ne felejtsük azt a tényt, hogy Jézus még nem támadt fel, azért a tanítványai csak olyannak látták, amilyen az örök dicsőségben volt. Amikor feltámadt emberi testében, Tamás tapogatta sebeit, ez az a test ami ugyan átmehet minden anyagon, de mégis ez az új test amit a feltámadásban Krisztusban meghaltak kapnak meg, Isten felöltözteti mindazokat, akik halandó életükben Krisztus az Atya szeretet Fia hangját hallgatták és parancsolatait követve megőrizték azt, magukban hordozva Isten romolhatatlan magját a Szent Szellem pecsétjét viselve Isten szeme előtt, Isten felismeri mindazokat akik Krisztus vérével voltak meghintve, akiket az Úr angyalai is csak úgy ismerik fel, hogy látják a Krisztus vérét szívük ajtófélfáján. Ezek azok akiket az angyalok megkímélnek a nagy ítélet vagyis a földi nagy megpróbáltatások idején. 

 Azon a magaslaton a tanítványok felismerték Illést és Mózest is, hiszen soha őket nem láthatták. Ez is egy jövőképet jelenített meg, hogy minden Isten gyermeke akik kiválasztás útján Isten országában élni fognak már a feltámadt új testben, ami olyan mint Krisztus feltámadt teste, hiszen már most a Gyülekezet Krisztus teste tagok összességében, de a feltámadás után minden tudás amit itt a földön kapott a Gyülekezet, az egy testben mindenki birtokolni fogja, és még azokat is fel fogja ismerni akiket soha nem látott és nem is láthatott időben, hiszen Krisztus a testnek a feje és mind azok akik tagjai voltak és vannak, egy organizmust alkotnak. Ha itt a földön ezt nem érzékeljük, mert különböző szellemiségben és időben élünk, de Krisztus testét alkotó tagok egyenes kapcsolatban vannak itt és most. Akik már eltávoztak azok már abban a várakozásban vannak, a nagy találkozásban, hogy új feltámadt testükkel dicsőítsék együtt Istent azt az Istent aki ezt lehetővé tette, hogy egy bűnös halandó megláthassa Isten, ez csakis úgy lehetséges, ha Krisztus megdicsőült testével állhatnak, vagyis leborúlnak lába elé a trónja előtt. Ezt látjuk a Jelenések könyvében a negyedik fejezetben. 

 A huszonnégy vén jelképezi úgy az ószövetség szentjeit akik Krisztusban haltak meg és részesei az első feltámadásnak, úgy az újszövetség üdvözletjei, beleértve a gyülekezetet is. A tizenkét Izráel nemzetsége és a tizenkét apostolok jelképét látjuk, ezek mind zsidó izraeliták voltak a földön. Ez a tény egy szellemi Izraelt jelent, aminek semmi köze a származásuknak, hiszen az igazi Zsidó ha Dávid fiaként volt ismeretes, vagyis abból a nemzedékből való, de mint Isten nincs származása. Tehát ebben az értelemben Ábrahám magjából származás nem jelent semmit, csakis szellemi fogantatást a hit által. 

Pál apostol kapott egy kis ízelítőt a harmadik mennyei világ meglátásából. De nem jegyezte meg látott ott valakit, vagy magát Jézust. Ő láthatta magát azt a harmadik mennyeknek országát, amit a választott szenteknek előkészített Krisztus a mi Atyánk. A tanítvànyok pedig a magas hegyen látták Jézust, Illést és Mózest, ennek az a magyarázata, hogy ha a tanítványok még az innenső oldalról szemlélték Jézus dicső átváltozását, nem léphették át azt a küszöböt, hogy velük lehessenek, éppen úgy fordítva sem lehet, mert még Jézus nem halt meg és nem támadt fel. Ezt csakis az Úr tehette meg. Az angyalokkal más a helyzet, ugyanis ők nem neveztetnek Isten gyermekeinek, ők szolgálati lelkek, ahogy Isten akarja olyan formában és létben jelenteti meg őket ahogyan szükséges az adott időben.

 Persze, hogy tanítványok úgy akartak élni ezekkel a szentekkel, egy sátort építve nekik, de ahogy nekik és minden kiválasztott léleknek le kell futnia a pályát ezen a földön, hogy közösségben legyenek minden szentel a mennyeknek országában. Ez egy rész jutalom futás, a futó szalad, hogy első legyen, a jutalmát átvegye, és ezekben a sorokban csak nagyon halványan látjuk mindazt amit Isten elkészített mindazoknak akik elérik céljukat. Ezt is úgy kell megérteni, hogy minden futó egy pályán fut ami számára ki van jelölve. Nehogy azt gondoljuk, hogy mi választjuk meg melyik pálya a legvonzóbb és azon szeretnénk futni. A gátfutást biztos kevesen választanák, de bizony sok gát van utunk során, ha Isten vezetésével aki a taccsbíró is egyben, áthágjuk a nehézségeket, mert a szeretet az is hatalom és Isten szeretete mindenek felett győzelemre viszi gyermekét. Isten szava igazság és hatalom, senki sem állhat meg előtte és senki se látja meg Isten országát, ha nem jár Isten igazságában ha gyengeségben is, de Isten tudja hogy mi szolgálja javunkat, és többször is felviszi mindazokat a magas hegyre, hogy tisztán lássák, még ha mintegy homályos matt üvegen keresztül is, Isten dicsőségét Krisztusban.

Örüljetek az Úrban ti kiválasztottak.

 "…..Mert ke­gye­lem­ből nyer­te­tek üd­vös­sé­get, hit ál­tal, és ez nem tő­le­tek van, Is­ten aján­dé­ka ez, nem cse­le­ke­de­tek­ből, hogy sen­ki se di­cse­ked­jék. Mert az ő al­ko­tá­sa va­gyunk Krisz­tus Jé­zus­ban jó cse­le­ke­de­tek­re te­rem­tet­ve, ame­lye­ket elő­re el­ké­szí­tett az Is­ten, hogy azok­ban jár­junk". (Ef 2, 8)

 Ezek az idézet versek, meg a megelőzőek ebben a részben, felűlírnak mindent, ami az ember magának tulajdonít. A Szentírás úgy van megírva, hogy emberek különböző szellemi rétegekben tudnak épülni egyénileg és a közösség építésére szolgáljanak. Az efézusi gyülekezet magas szellemi megértésben részesültek, azért Pál apostolnak lehetősége nyílt olyan dolgokról írni, amit sokan mások nem értettek meg, de ez mindenki számára hasznos lett. 

 A matrica készen van Istentől amiben járnunk kell. Azok a jó cselekedetek amit mindenkinek személyre szabott talentuma szerint, amit Istentől kapott az Ő kegyelmi gazdagsága szerint, mert azért teremtette meg vagyis alkotta meg az új embert Krisztusban, hogy Krisztus képére formálja mindazokat akiket kiválasztott még a világ teremtése előtt. Ádámban meghalunk, az óember, testi húsvér ember nem örökli mennyeknek országát, de az előre elrendelt Isten tervei szerint Krisztusban egy új embert teremtett. Ez az Ember aki itt a földön járt kegyelemben Isten országának Királya, cselekedeteivel megmutatta a jellemét annak az új teremtésnek akiket kiválasztott a mennyeknek országának örököseivé, úgy a földi ígéretek mind a mennynek ígéretei szerint, Jézus Isten Fia, az új ember aki meghalt bűneinkért, de feltámadt egy új világ megteremtése érdekében, ahol nem a hús ember hanem Krisztus új testét ölti fel, mert csakis Krisztusnak megfelelő természetben ruház fel minket Isten, akik kegyelemből üdvösséget nyertek a hit által, amit nem lehet megszolgálni, kiérdemelni, mert az ajándékozó teljhatalma szerint osztja szét ajándékait. Preegzisztenciális létezése az embernek még a világ teremtése előtt Krisztusban volt is van. Azért az ember vagyia Ádám Isten képére volt teremtve, de ez csak a terv kezdeti része. Ugyanis Isten egy újabb világot teremtett, ahol nem az ember a gazda, hanem a megdicsőült Krisztus aki mindennek feje és Ura. Ezt az átmeneti időszakot éljük, vagyis az új korszak kezdetét ami örökké tart majd az új világban.

"Mi­vel em­ber ál­tal van a ha­lál, em­ber ál­tal van a ha­lot­tak fel­tá­ma­dá­sa is. Mert amint Ádám­ban min­den­ki meg­hal, úgy Krisz­tus­ban min­den­ki meg­ele­ve­ne­dik. Min­den­ki a maga rend­je sze­rint. Az első zsen­ge Krisz­tus, az­után akik a Krisz­tu­séi, az ő el­jö­ve­te­le­kor.

Az­után jön a vég, ami­kor át­ad­ja az or­szá­got az Is­ten­nek és Atyá­nak, ami­kor el­tö­röl min­den fe­je­de­lem­sé­get, min­den ha­tal­mat és erőt". (1Kor 15, 21-23) 

"De hála Is­ten­nek, aki a di­a­dal­mat adja ne­künk a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ál­tal!

Azért, sze­re­tett test­vé­re­im, le­gye­tek el­tö­kél­tek, ren­dít­he­tet­le­nek, min­den­kor buz­gól­kod­va az Úr dol­gá­ban, hi­szen tud­já­tok, hogy mun­ká­tok nem hi­á­ba­va­ló az Úrban." (1Kor 15, 57).