A tudás jótékonysága és veszélyei

 A tudás jótékonysága és veszélyei.

"És ha pró­fé­tál­ni is tu­dok, és min­den tit­kot és min­den tu­do­mányt is­me­rek is, és ha tel­jes hi­tem van is, úgy, hogy he­gye­ket moz­dít­ha­tok ki he­lyük­ről, sze­re­tet pe­dig nin­csen ben­nem, sem­mi va­gyok". (1Kor 13)

 Ma a tudásról az ismeretről elmélkedünk, ezek egyáltalán nem rossz dolgok, de a fenti ige egy olyan abszolút lehetőségről beszél amit ember nem érhet el még ha arra törekszik kitartóan. Magyarázatra nem szorul a szeretet fontossága, mert az mindennek az alapja. Azért inkább azt reflektálnám, hogy miért is van az úgy, hogy az embernek az ismerete korlátolt, még ha Krisztusban is van és Krisztus benne van, megkapta a Szent Szellem ajándékát a prófétálást és a titkok kutatását és egyéb jeles szellemi ajándékokat. Ez egy hívő ember számára nem is kérdés, mert minél jobban megismerjük Krisztust annál jobban felismerjük gyengeségeinket, a gyengeségben a kegyelmet és Isten kegyelmi ajándékait. A "ha" szó feltételes módban azt jelenti, ha így is lenne, akkor sem tudná meg az ember Isten titkait, mert az egy lepecsételt könyv ami Isten kezében volt addig amíg nem támad fel az akinek joga van felnyítni azt. Azért teszi Isten egy fundamentális alapra a hitet és szeretetet ami nem a tudáson alapszik hanem a tudás épül rá, tehát Krisztus az alapja mindennek. De Istennél még vannak olyan titkok amit nem fedett fel csak részben előre vetít a Szentírás szövegében, például az idő mikor következnek be a próféciák. Ennek van több bizonyítéka, mindegyikkel nem foglalkozhatunk. A hétpecsétes titok, amiről most szó lesz, már megvan nyitva és János apostolnak megvolt mutatva.

"És lát­tam a tró­non ülő jobb ke­zé­ben egy be­lül és há­tul te­le­írt köny­vet, le­pe­csé­tel­ve hét pe­csét­tel, és lát­tam egy erős an­gyalt, aki han­go­san ki­ál­tott: Ki mél­tó arra, hogy fel­nyis­sa a köny­vet, és fel­tör­je pe­csét­je­it? És sen­ki, sem mennyen, sem föl­dön, sem föld alatt, nem tud­ta a köny­vet fel­nyit­ni, sem abba be­te­kin­te­ni." (Jel 5, 1-2)

 Jelenések könyvének elején olvashatjuk, hogy egy angyal Jánosnak megmutatja mindazt amit Jézus tanubizonysága a múlt a jelen és a jövőt illeti. Isten az angyala által megmutatja számunkra is, hiszen János apostolnak parancsba adta, hogy ne titkolja el azt amit látott. Ezért érdemes ezt megismerni olyan szinten, amilyen szinten ez lehetséges. 

 János látta a trónon ülőt akinek a jobb kezében volt egy könyv. Sokan azt gondolhatják, hogy ez a Bibliára utal, pedig nem, mert a Biblia Isten kijelentése az emberek felé, amit nem titkolt el. 

 Metaforikus képek megjelenítése a Bibliában gyakori és aki szellemileg értelmezik, akkor többet ért meg belőle, mert a Szellem a mi szellemünkkel együtt vezet a megismerés útján. A könyv fogalmát a mai napig megőrizte Isten minden nemzedék számára, de itt egy olyan könyvről beszél amit Isten lepecsételt olyan tökéletesen, hogy senki nem nézhetett bele. 

 Ez a lepecsételt könyv ami belül és hátul is tele volt írva az Isten előre vagy eleve rögzített terve. A könyv nem akkor lett teleírva amikor a történések a teremtéstől fogva folytak ( nem a Biblia ami évszázadok folyamán íródott), azok az írások amikben le volt írva minden ami meg fog történni, bizony az Istennél volt az idők kezdete előtti örök időktől lepecsételve, az idők során semmi sem volt hozzáírva. Ezt bizonyítja a hatodik fejezetben kijelentett jövőkép. Ami a pecsétek felnyitására jogosult az Isten Báránya. Nagyon fontos a meghatározás, hogy itt nem a Messiást vagyis Krisztus nevét mondja ki, hanem utal mindarra a jogra ami a Bárányt illeti, hiszen csak annak van joga aki megöletett, aki Krisztus a Felkent Isten szolgája, de a Báránya is egyben, de a hangsúlyt a Bárányra teszi itt. A Jelenések könyvében Krisztus neve nem szerepel, mert az már a múlté, Isten akaratát teljesítette itt a földön, és egy olyan név mint Krisztus a jövőben nem jelenik meg, mert az aki eljött és győzött a feszületen, feltámadt harmad napra egy új korszakot nyítva, vagyis megnyílt az ég mindazok számára akiket Krisztus vagyis a Megváltó Messiás örök hajlékába fogadott a hit által, eljön még egyszer, de a világ számára már nem mint Krisztus a Megváltó, hanem a nagyhatalmú Király, akinek a nevét nem ismerik mert titok. Izrael szabadítója a várva várt Messiás Izrael számára, de a világ számára ítélet.

"És lát­tam a meg­nyílt eget, és íme, egy fe­hér ló, és aki azon ült, an­nak neve Hű és Igaz, aki igaz­sá­go­san ítél és har­col, és a sze­me olyan, mint a tűz­láng, és a fe­jén sok ko­ro­na volt, és a neve volt rá fel­ír­va, ame­lyet sen­ki sem tud, csak ő maga, és vér­be már­tott ru­há­ba volt öl­töz­tet­ve, és így hív­ták őt: Is­ten Igé­je". (Jel 19, 11-12) Kezdetben az Ige Istennél volt, " Kez­det­ben volt az Ige, és az Ige Is­ten­nél volt, és Is­ten volt az Ige". (Jn 1). Ezt ne felejtsük el soha, hogy Isten az örök Ige tehát Teremtő aki szavával teremtett mindent ami a mennyben a földön a föld alatt, az árnyvilág a seol a mennyország és a pokol is az Ő hatalmával teremtett. Az Ige, az aki Isten, visszajön, hogy mindent az Ő akarata szerint rendbe tegyen. Úgy a földön is mint a mennyben is és az ég alatt, ahogy Jézus is, imára tanította a tanítványait. 

Ez a jelenet itt a következő hatodik fejezetben az első pecsétet igazolja. " Lát­tam, ami­kor a Bá­rány fel­nyi­tot­ta a pe­csé­tek kö­zül az el­sőt, és hal­lot­tam, ami­kor a négy élő­lény kö­zül az első azt mond­ta, mint­egy menny­dör­gés­nek sza­vá­val: Jöjj! Lát­tam, íme, egy fe­hér ló, és a raj­ta ülő­nél íj volt, és ko­ro­na ada­tott neki, és ki­vo­nult győz­te­sen, hogy győz­zön. (Jel 6, 1). Itt rövid elő képet látunk, mindannak ami megfog történi azon a napon amit az Írás Úr napjának nevez. De ha az Úr megjelenik egy szempillantás alatt, és minden teremtmény meglátja, az nem jelenti azt, hogy ítéletei a földön is egy szempillantás alatt megtörténik. Dániel próféciája szerint és Jézus kijelentései arra utalnak, hogy ez a megpróbáltatások ideje hét évig fog tartani. A fehér ló és lovasa a tiszta, makulátlan az igazság hatalmát ábrázolja. A ló és a lovasa a hatalom jelképe, magától érthető, hogy a fehér lovon ülő az aki legyőzte a világot. A többi utána következő pecsétek felnyitása is lovasokat ábrázol az ötödik pecsétig. Ezek mind hatalmasok Isten eszközei az itéletek,( nem az utolsó ítélet a fehér szék előtt ami az ezeréves királyságot követi), azok a szörnyűségek amiket a földön lakók tapasztalni fognak.

 Azután részletesebben leírja János apostol, amit tévesen apokalipszisnek nevezünk. Azért gondolom, hogy tévesen, mert az csak egy része a Jelenések könyvének, az egész könyv Jézus bizonyságtételéről szól. De nem is fontos, hogy nevezik, az a fontos, hogy mit tartalmaz. 

Nos, a pontos tudást nem birtokolja senki az emberek közül, mert Isten teljes tudása határtalan, az ember meg egy korlátolt entitás, ha szabad így kifejeznem magam. Az embert Isten bevonja terveibe, de átfogó teljes megismerés lehetetlen, az Isten nagysága és mértéktelensége miatt, mert Isten Szellem, Jézus Isten Fia jelentette ki az Atyát ember ábrázatában. Isten csakis azért tette ezt, mert nagyon is tudta, hogy megalázva magát bűnös ember képében, így tudja megismertetni önmagát az emberekkel. De ez nem jelenti azt, hogy Istent megismerhetjük teljességében, akkor istennek kell válnunk. Ezt megtette Krisztusban, hogy általa megismerjük az Atyát, Jézus Krisztus isteni mivoltát a korlátolt testi avatarján keresztül. De ha tudomány és a titkok kutatásába mélyedünk, elveszünk benne, a fontos Isten a Jézus Krisztus cselekedetei, amik Isten az Atya szeretete, és abban látjuk meg, hogy minden tudás és felismerés hatalma a hit és a szeretet, ami életet ad nem csak nekem, neked hanem általunk is. Mert nincs nagyobb bölcsesség annál, amit Isten az ember kezébe adott, hogy osztogassa mindazt amit az Úr gyarapítani akar. Minden időtálló kincs a föld mélyén rejlik, a gyémánt az arany az ezüst, azt kibányászva tűzben megpróbálva, nemessé válik, megmarad örökre, de ami a felszínen van, a széna, szalma amit a tűző nap kiszárít és élettelen lesz, tűzben elégetik, az nem örökli a mennyeknek országát. Tehát a felületesség nem álja ki a próbát, csakis a mély hit és az abból kifolyó cselekedetek.

 Tehát egy ember sem tudja kielégíteni a tökéletesség igényét, csakis Krisztus testében a tagok egysége ahol a fej maga Krisztus, akitől minden szellemi ajándék származik tagonként szétosztva kinek milyen arányban, de a leggyengébb a legtöbb törődést igényel, a szeretet a köteléke minden egységnek, és Krisztus teste nem hasonúlhat meg csak azért mert valaki több ajándékot kapott az Úrtól, a fizetség mindenkinek azonos, az örök élet Istennel. 

 "Mert Is­ten úgy szer­kesz­tet­te egy­be a tes­tet, hogy az alább­va­ló­nak na­gyobb tisz­tes­sé­get adott, ne­hogy meg­ha­son­lás le­gyen a test­ben, ha­nem a ta­gok köl­csö­nö­sen gon­dos­kod­ja­nak egy­más­ról.

"Ha szen­ved egy tag, mind­egyik tag vele szen­ved, ha di­cső­ség­ben ré­sze­sül egy tag, mind­egyik tag vele örül. Ti pe­dig a Krisz­tus tes­te vagy­tok, és tag­jai rész sze­rint. (1Kor 12, 24-26). Ez ilyen egyszerű, de a gyakorlat másat bizonyít gyakran. Talán csak azért mert a széleskörű ismeret a tudás nem abból a forrásból táplálkozik amit Jézus adott. Minden egyszer megszűnik, a próféciák a tudás a nyelvek is megszűnnek, de a szeretet az örök, itt van Isten bölcsessége, hiszen ami az embernek magasztos az Isten előtt semmiség, még ha Istentől is származnak is a kegyelmi ajándékok, azok sem öröklik Istennek mennybeli országát, csakis a szeretetből fakadó gyümölcs az örök, amivel fel van díszítve a mennyei Jeruzsálem mint a menyasszony a vőlegény örömére.  

A szentek és angyalok imádata.

 A szentek és angyalok imádata.

" Ne csi­nálj ma­gad­nak fa­ra­gott ké­pet vagy va­la­mi ha­son­mást ar­ról, ami fenn az ég­ben vagy lenn a föl­dön vagy a vi­zek­ben, a föld alatt van! Ne imádd és ne tisz­teld azo­kat, mert én, az ÚR, a te Is­te­ned, fél­tőn sze­re­tő Is­ten va­gyok. Meg­bün­te­tem az atyák vét­két a fi­a­kon, har­mad- és ne­gyed­ízig azo­kon, akik gyű­löl­nek en­gem". (2Móz 20, 4)

"Én, Já­nos va­gyok az, aki eze­ket hal­lot­tam és lát­tam. És ami­kor hal­lot­tam és lát­tam, le­bo­rul­tam az an­gyal lába előtt, hogy imád­jam őt, aki ne­kem eze­ket meg­mu­tat­ta. Ő pe­dig azt mond­ta ne­kem: Vi­gyázz, ne tedd, mert szol­ga­tár­sad va­gyok ne­ked és a te test­vé­re­id­nek, a pró­fé­ták­nak és azok­nak, akik meg­tart­ják e könyv be­szé­de­it. Az Is­tent imádd!" (Jel 22, 8)

 A kegyelem nem hatalmaz fel arra, hogy Isten törvényét elhagyjuk, hiszen a törvény szent, Istentől való. Ha nem is betartani minden betűét, de tisztelni kell mert annak szellemi értéke van. A bálványok utálatosak Isten szemében. Ez így volt a testi népével kapcsolatosan, Izraelben és meg is maradt minden időkben. A bálvány imádók azok a pogányok, akik misztikus erőt vélnek hinni a néma, halott tárgyban.

 A teljesen vak és süket nemzetség Isten helyet vagy gyanánt a láthatatlant láthatóvá faragja groteszk módon, és leborul előtte, azt teszi láthatóvá amit nem látott. Krisztus a feszületen, a Szűz Mária a szentek imádata, sőt az okkultizmus szerteágazó hatása alatt vajúdó nemzetség jellemzi a kereszténységet. Most már a Kálvin és Luther által kiharcolt puritanizmust is a protestánsok félre dobták. Krisztust is kezdték képeken ábrázolni és az angyalokat. Fétis a kereszt imádata ami egetverő hazugság. Átvették a keresztényi ünnepeket a katolikusoktól. Az új keletű evangélikus gyülekezetekben pedig észrevehetők az okkultizmus ördögi jelei. Ez mind nem csak egyszerű testiségre utal, hanem sötét erők győzelme amit Isten örökségének nevezünk.  

 De mindezeknek meg kell történnie, mert a hitehagyott ember magára veszi ítéletét, gyarapítja és súlyosbítja az ítélet mértékét. Ezt most nem hiszi el, hiszen nem látja sem hallja az apostolok figyelmeztetését az evangélium mondanivalóját. A testi húsvér ember szereti a kielégülést legyen az bármi, csakhogy igazolja saját magát, megelégedve azzal ami teljesíti vágyát. A vallási büszkeség a szentek imádata mindet kisajátít magának, még azokat is akik a sátánt szolgálják és szolgálták. Egy Istenhez megtért lélek nem követi ezeket a hazugságokat. Isten keresi mindazokat akik igazságban és szellemben imádják Istent. 

 A sátán a szavaknak hétköznapi jelentőséget tulajdonít. Pedig a szavak változatossága üzeneteket továbbít. Ahogy a kürtnek a hangja vagy harcra hív vagy pihenőre szólít fel. A katonák meg tudják különböztetni a kürt hangját. Akkor a keresztények miért nem tudják megkülönböztetni, hogy Isten mire teszi a hangsúlyt kijelentett szavában? Nézzük milyen súlya van ránk is ezek az alábbi szavak akiknek az apostol intézett a kemény nyaku zsidók felé. De a kemény nyakúság az a kereszténységet is jellemzi. Vannak kivételek, de ez elenyésző, elvesznek a kétmilliárdos tömegben.

"Az ég a trónom, a föld meg lábamnak zsámolya, micsoda házat fogtok ti nekem építeni – kérdi az Úr –, vagy melyik az a hely, amelyen lenyugodhatom?

Vajon nem kezem alkotta-e mindezeket? Kemény nyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek, ti mindig szembe szegültetek a Szent Szellemnek, ti éppen úgy, mint atyáitok. A próféták közül ugyan kit nem üldöztek a ti atyáitok? Megölték azokat, akik előre hirdették amaz Igazságosnak eljövetelét, kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek, akik a törvényt angyalok rendezésével kaptátok, de nem őriztétek meg."( Apcsel 7, 49..53)

 Ezek a szavak nem türtek megbocsátást, hiszen a Szent Szellemet káromolták. Ugyanez vár mindazokra akik a Szent Szellemet káromolják és csúfságot űznek ami szent Isten szemében, az a Messiás kiontott vére.

Isten elítéli a gonoszokat.

 "Mert nem kí­mél­te Is­ten a bűn­be esett an­gya­lo­kat sem, ha­nem az al­vi­lág sö­tét mély­sé­gé­be ve­tet­te őket, hogy fenn­tar­tas­sa­nak az íté­let­re; és a régi vi­lá­got sem kí­mél­te, ha­nem csak Nóét, az igaz­ság hir­de­tő­jét, akit nyol­cad­ma­gá­val meg­őr­zött, ami­kor özön­vi­zet bo­csá­tott az is­ten­te­le­nek vi­lá­gá­ra. So­do­ma és Go­mo­ra vá­ro­sa­it el­ham­vaszt­va pusz­tu­lás­ra ítél­te, hogy pél­dát ál­lít­son azok­nak, akik majd is­ten­te­len­ked­ni fog­nak. Meg­sza­ba­dí­tot­ta az igaz Ló­tot, aki szen­ve­dett az is­ten­te­le­nek gya­lá­za­tos vi­sel­ke­dé­se mi­att, mert ő, az igaz, kö­zöt­tük la­kott, s a go­nosz cse­le­ke­de­te­ket lát­va és hall­va nap­ról nap­ra gyö­tör­te igaz lel­két. Az Úr meg tud­ja sza­ba­dí­ta­ni a ke­gye­se­ket a kí­sér­té­sek­ből, a go­no­szo­kat pe­dig meg­tart­ja az íté­let nap­já­ra, hogy bűn­hőd­je­nek". (2Pt 2, 4-10)

 Ez lenne a szerető Isten? Aki elpusztít nem kímél, a pokol mélyére veti a teremtményét? Bizony ez az Igaz Isten. Isten nem tűri az fajtalanságot és idejekorán ítélte el a fajtalanokat Sodomában és Gomorában, ezt fogja tenni továbbra is. Ezek mind istentelenségek ami nem tűr halasztást. Ma egy olyan világ kezd kibontakozni, amiben Isten szavát publikáló embert bíróság elé vihetik. A homosexualítás kérdése egyértelműen Isten ítéletével végződik, és aki ezt reflektálni meri, akkor bajba eshet.

 Az idő ami adatott, az a kegyelmet jelenti Istentől. Az időben mennek végbe a folyamatok, ez egy kísértésben élő világ, ahol rendeződnek a dolgok, ki kinek a rabja, de Isten irgalmának és kegyelmének az ideje is. Ma van a kegyelem napja, és semmi nem történik meg az ígért ítéleteiből, amíg az idő nem teljesedik be. Az emberiség hozzászokott a háborúkhoz a természeti katasztrófákhoz, hogy ezek a dolgok megtörténnek az ember gyarlósága miatt. De a remény a békére fennáll, mert a háborúk után ujra építik a városokat. De ha Isten ítéli meg jogosan az embereket, azután nincs újjáépítés. Se Sodoma se Gomora nem lett visszaépítve. Se a vízözön előtti világ nem lett visszaépítve. A mai napig sem tudják még ha akarnának is felépíteni az egyiptomi piramisokat, amiket a régi világ nemzetsége épített. Isten mindig lapozz egyet és újat teremt. Krisztus Isten küldötte az Üdvözítő emeli ki a kisértésből ( nem a kísértéstől) a kegyeseket, akik ahogy Lót is annak idején egy olyan világban élt választása szerint, istentelenségben elfajzott, de az Úr meg menekítette az ítélet alól, mert igaz lelke volt annak ellenére, látszólag szerette a világot amiben élt, de szenvedett mert az igazság gyökere benne volt Ábrahàm közösségéből kifolyólag. Ő ismerte az igaz hitet, de a világ kisértésében élt. 

 Vannak ilyen keresztények ma is akiknek igaz lelkük van, de annyira összefonódtak a világiakkal, hogy szemmel láthatóan nem különböznek a körűl lévő világiaktól. Ezek a világi keresztények. De ezeket az Úr megmenti mint a tűzből kikapott parazsat az ítélet napján. De vigyázat!!! Ez nem szabály, hanem kivétel, mert Isten ha ismeri is őket, elenyésző lehet a számuk. Lót és családja kalandos módon volt kimenekítve Isten ítélete alól. Az ellenpélda, Noé példája az igazi tanúbizonyság, aki épített egy bárkát hosszú időn át, és erre neki Isten megadta az időt. Isten ítélete nem érintette, viszontagságok nélkül menekült meg az özönvíztől. 

 Összefoglalásként, Isten ismeri az övéit, attól függetlenül milyen körülmények veszik körűl. De az áldásokat azok élvezik akik Isten akaratának megfelelnek. Akik építik Isten egyházát, azok munkája gyümölcsöt hoznak Isten országában, azok akik passzívan csak léteznek, azokat is megmenti az Úr, de úgy mint a tűzből kiragadottat.

"Az Is­ten­től ne­kem adott ke­gye­lem sze­rint mint bölcs épí­tő­mes­ter ala­pot ve­tet­tem, de más épít rá. Vi­gyáz­zon azon­ban min­den­ki, ho­gyan épít rá! Mert más ala­pot sen­ki sem vet­het a meg­le­vőn kí­vül, amely Jé­zus Krisz­tus. Ha pe­dig va­la­ki ara­nyat, ezüs­töt, drá­ga­kö­ve­ket, fát, szé­nát, poz­dor­ját épít erre az alap­ra, min­den­ki­nek a mun­ká­ja nyil­ván­va­ló­vá lesz, mert az a nap meg­mu­tat­ja, mi­vel­hogy tűz­ben je­le­nik meg, és hogy ki­nek mi­lyen a mun­ká­ja, azt a tűz te­szi pró­bá­ra. Ha va­la­ki­nek a mun­ká­ja, ame­lyet rá­épí­tett, meg­ma­rad, ju­tal­mat kap. Ha va­la­ki­nek a mun­ká­ja meg­ég, kárt vall. Ő maga azon­ban meg­me­ne­kül, de úgy, mint aki tű­zön ment át". (1Kor 3, 10-14)

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: A SZERETET MÉLYSÉGE ALAPJÁN ÍTÉL

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: A SZERETET MÉLYSÉGE ALAPJÁN ÍTÉL: "Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házán" (1Pt 4,17) Isten munkatársa sohase feledje el, hogy a megváltás ...

Új lakásban.

 "Ha tehát a lévita papság által volna a tökéletesség, mert a nép ez alatt kapta a törvényt, mi szükség volna arra, hogy más pap támadjon, Melkisédek rendje szerint ne pedig Áron rendje szerint?" (Zsid 7, 11)

"Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön magára." (1Kor 15, 53)

"Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: Szükség nektek újonnan születnetek". (Jn 3, 7)

 Az emberek érdeklődési körébe kiemelkedő helyet foglal el a halhatatlanság kérdése, vagy legalább az élet meghosszabbítása. Saját módszereit használva, kutatásokat végeznek ennek terén. A Biblia kijelenti, vagyis Isten tudtunkra adja, hogy mire van a legégetőbb szüksége a halandó embernek, ha megvan benne a halhatatlanság igénye. 

 De ha ez a recept kész lenne a tudományok terén, akkor is csak a kiváltságosok kapnák meg ezt az elixírt. De ez a gondolat a fantázia szüleménye, mert ez nem lehetséges, hogy ember saját magát megmentse az örök életre. Látjuk, hogy még az Áron rendje szerinti papság is tehetetlen, az is csak előképe az eljövendő igaz papnak aki Melkisédek rendje szerint jelent meg az a mennyből leszállt Messiás az örök pap, Krisztus a megváltó. Krisztusra van szükség, hogy az ember örök életet nyerjen Isten országában. Ha ezt a szükséget mélyen a szívünkben érzük, akkor semmi mást nem kell tennünk, hogy Isten, Jézus Krisztus elé menjünk terheinkkel, az összetört szívünkkel, mindaz ami gátolhatja ezt a szellemi újjászületést a kegyelemmel teljes Megváltó lábai elé borulva kérni, hogy bocsássa meg minden bűneinket a kegyelem csendes pillanatára várva. Tudva azt, hogy Isten emberismerő és tudja mi lakozik a szívünk mélyén. Ezért bízhatjuk rá magunkat, mert Ő tudja mire van még szükségünk, hogy a Szelleme megpecsételje sorsunkat, feltámasztja a mi szellemünket az ujjászületésben. Ez a feltétele a testünk feltámadásának ami a szellemünk megújulását követi egy ominózus pillanatban. Mert hús és vér nem örökli a mennyeknek országát. Azért nem mindegy egy ember számára, hogy milyen gyümölcsöket terem itt a földön, milyen szellemiség irányítja a halandó testét. Mert aki az Úré azt a Szent Szellem ajándékát kapja, aki ez által elvezeti egy testi átalakulás során Isten elé a mennyei trónja elé, halhatatlan új testében. Ez már nyilvánvaló, hogy az elsőszülött testét kapjuk meg, azt az új testet amit Krisztus Urunk kapott a feltámadása után. Ebben a testben jelenünk meg Isten előtt hibátlanul, hiszen Krisztus a tökéletesség a szentség aki viselte ezt a romolhatatlan testet érettünk meghalt és feltámadt, elkészítve ezzel új mennyei lakásunkat. Tehát az újjászületett szellemünk elhagyja a húsvér testünket és átköltözünk egy új testbe. Ha itt a földön tagonként Krisztus teste vagyunk, otthon a mennyekben felöltjük a halhatatlanság testét.

 Ez a remény éltet minket aki már itt a földön Krisztusban van és Krisztus őbenne. Ezért legyünk figyelmesek, hogy mit szól Isten szava ennek a csodás átváltozás elérése érdekében. Ez a reménysége a hívő léleknek és örömhír a bűnnel megterhelt ember számára, hogy Isten gyermekei új élete itt veszi kezdetét és felszabadultan a bűn terhe alól örökli Isten országát.

Melyik törvény a legnagyobb.

 "Mes­ter, me­lyik a nagy pa­ran­cso­lat a tör­vény­ben? Jé­zus pe­dig így vá­la­szolt: Sze­resd az Urat, a te Is­te­ne­det tel­jes szí­ved­ből, tel­jes lel­ked­ből és tel­jes el­méd­ből. Ez az első és nagy pa­ran­cso­lat.

Eh­hez ha­son­ló a má­so­dik: Sze­resd fe­le­ba­rá­to­dat, mint ma­ga­dat. E két pa­ran­cso­lat­tól függ az egész tör­vény és a pró­fé­ták". (Mt 22, 36-39)

 Egy írástudó szerette volna csapdába csalni Jézust, vagyis kísértette kérdésével, vajon ismeri-e a törvényt? Jézus egyszerűen válaszolt amiben benne volt a törvény egésze. Tudni illik, hogy a törvény útvezető Krisztushoz. A törvény nem igazítja vagyis nem üdvözíti az embert, de ezen felül ahogy a tízparancsolatnak titulált ige tartalma, elsősorban Istenhez való szeretetről szól. Mai napig senki sem tudja ezt a parancsolatot teljesíteni a szó szoros értelmében ha Isten nem működik közre. Az első parancsolat a teljességet kívánja az embertől, hogy ha ezt teljesíteni tudná, nem lenne szükség Krisztusra. Senki sem tudja szeretni Istent teljességében, mert a tökéletlen nem tud tökéletesen szeretni. De Isten nem hagyta ezt befejezetlenül, ugyanis elküldte a földre a szeretet tárgyát, vagyis a tökéletességet, Isten Fiát a Messiást, aki kijelentette az emberek felé a tökéletes szeretetet. Benne találjuk meg Isten teljességét. 

"Ő előbb volt min­den­nél, és min­den őben­ne áll fenn. Ő a feje a test­nek, az egy­ház­nak, ő a kez­det, el­ső­szü­lött a ha­lot­tak kö­zül, hogy min­de­nek­ben övé le­gyen az el­ső­ség. Mert tet­szett az Atyá­nak, hogy ben­ne la­koz­zék az egész tel­jes­ség, és hogy ál­ta­la bé­kél­tes­sen meg min­dent ma­gá­val úgy a föl­dön, mint a menny­ben, bé­kes­sé­get sze­rez­ve ke­reszt­jé­nek vére ál­tal". (Kol 1, 17-19)

 Bizony, Krisztus nélkül elveszett volna minden, írmagja sem maradt volna az emberi lénynek, ha Isten irgalmával nem küldi hozzánk a Messiást minden tekintetben, nem csak szóban de cselekedetében kimutatta Isten szeretetét az emberek iránt, ezt a görög nyelvben külön szóval jelzik "agape". Valójában a hús ember nem tudja szeretni Istent úgy ahogy azt Isten elvárja. Azért a Szent Szellem tölti be az emberben Krisztus szeretetét, és csakis benne tudjuk felölteni Isten szeretetét.

"Ölt­se­tek ma­ga­tok­ra azért – mint Is­ten vá­lasz­tot­tai, szen­tek és sze­re­tet­tek – kö­nyö­rü­le­tes szí­vet, jó­sá­gos­sá­got, alá­za­tos­sá­got, sze­líd­sé­get, tü­rel­met, el­szen­ved­ve egy­mást és köl­csö­nö­sen meg­bo­csát­va egy­más­nak, ha va­la­ki­nek va­la­ki el­len pa­na­sza vol­na – amint Krisz­tus is meg­bo­csá­tott nek­tek, ti is úgy te­gye­tek. Mind­ezek fölé pe­dig ölt­sé­tek fel a sze­re­te­tet, amely a tö­ké­le­tes­ség kö­te­lé­ke." (Kol 3, 12-13)

 Ha ezek bennünk nincsenek meg, hiába minden igyekezet, Istent nem elégíti ki a mi életünk, mert nem látja Krisztus szellemét csírázni, és megvalósulni, ha nem is azonnal, de ahogy a magból kicsírázott növény sem lesz azonnal lombos fává, úgy mi is türelemmel várjuk Isten kegyelmét és növekedést adó szellemi gazdagságát.

"Ti azonban nem test szerintiek vagytok, hanem Lélek szerintiek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé". (Róm 8, 9) 

Isten a hit forrása.

 "Mert a nekem ( Pálnak) adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy ne gondoljon senki többet magáról, mint amennyit kell, hanem józanul gondolkozzék mindenki az Istentől neki adott hit mértéke szerint." (Róm 12, 3)

 A hit forrása Isten a tőle kapott mértéke szerint. Nem láthatjuk és nem is mutathatjuk magunkat többnek amik vagyunk. Ezt egyszerűségnek, szerénységnek nevezhetjük. A legjobb példakép az Ábrahám, őt nevezi Isten a hit atyjának. Minden ember hisz valamiben, olyan dolgokban ami láthatatlan, misztikus megfoghatatlan. Abból a hitből igyekszik megteremteni szemmel látható gyakorlati dolgokat. De a hamis hit, ami nem Istentől ered, az megbukik a vizsgán. Az ember bűne a gőg a büszkeség és a többször említett egocentrikus állapot. Az ilyen emberek ha egy céllal csoportosulnak, mindig bajt okoznak magukra és a világra nézve is. A rokon lelkek vonzzák egymást, megtalálják a közös nyelvüket, de egymástól független csoport vagy vallás vagy bármilyen kongregáció nem értik egymást még ha egy nyelven is beszélnek. De a történelemre visszatekintve látjuk ennek kezdetét,

" Ezt mond­ták: Gyer­tek, épít­sünk ma­gunk­nak vá­rost és tor­nyot, mely­nek te­te­je az eget érje, és sze­rez­zünk ma­gunk­nak ne­vet, hogy el ne szé­led­jünk az egész föld szí­nén! Az ÚR pe­dig le­szállt, hogy lás­sa a vá­rost és a tor­nyot, me­lyet az em­be­rek fiai épí­tet­tek. Ezt mond­ta az ÚR: Íme, e nép egy, és az egész­nek egy a nyel­ve, de mun­ká­já­nak ez csak a kez­de­te. Bi­zony sem­mi sem gá­tol­ja, hogy vég­hez­vi­gye­nek min­dent, amit el­gon­dol­nak ma­guk­ban. No­sza, száll­junk alá, és za­var­juk ott össze nyel­vü­ket, hogy ne ért­sék meg egy­más be­szé­dét!" (1Móz 11, 4-6).

 A szétszórtság ez, Istentől való, nem azért mert Istentől származott ez a gondolat, hanem az emberek büszkeségből fakadóan cselekedet Isten. Szűkítve e gondolat körét, a vallások sokszínűségét említeném. Egy halandó ember nem tudja eggyé kovácsolni a kereszténység sőt a világvallásokat egy csoportba. Ezt ökumenikus istentisztelet vágy vezérlő igyekezzetnek konstatálhatjuk. A húsvér embernek ez jószándéknak tűnik, de Isten előtt utálatos. A bűn az ami akadályozza meg ezt a folyamatot. Az ember részleges sikereket is elérhet, hiszen a bábel tornya is megépülni látszott, de végeredményben elérte Isten ítélete.

 Az Istentől kapott hit a tiszta forrásból ered, ami életet ad aki azzal oltotta szomját. A hit embere tudja, józanul felismeri Isten terveit, és az élővíz az ige nem a büszkeségét táplálja, éppen fordított eredményt hoz abban a lélekben aki Isten ismeretében gazdagodik, vagyis Krisztust megismeri, ennek eredménye az önbizalom halála. 

 Szemtanúi vagyunk ennek a keresztényi gőgnek a vallási büszkeségnek szerte a világon. Lucifer bűnét jellemzik az égigérő templomok tornyai a szószékek magaslatai az szolgák felmagasztalása az eszközök megszentelése és sorolhatnám. Ez minden de nem Istentől való hit.

"Ezért min­den­kor bi­za­ko­dunk, és tud­juk, hogy amíg e test­ben van ott­ho­nunk, ad­dig tá­vol va­gyunk az Úrtól, mert hit­ben já­runk, nem lá­tás­ban. Bi­za­ko­dunk azért, és in­kább sze­ret­nénk el­köl­töz­ni a test­ből és ha­za­köl­töz­ni az Úrhoz. De akár itt­hon, akár a tá­vol­ban va­gyunk, az a cé­lunk, hogy el­nyer­jük tet­szé­sét. Mert mind­nyá­junk­nak meg kell je­len­nünk Krisz­tus íté­lő­szé­ke előtt, hogy kiki asze­rint, amit e test­ben cse­le­ke­dett, meg­kap­ja akár a jót, akár a go­noszt". (2Kor 5,6-9)

Az Isten akarata szerint.

 "Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy teremtményeinek első zsengéje legyünk". (Jak 1, 18) "Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne". (2Kor 5, 21)

"Mert kiválasztott minket őbenne a világ teremtetése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk őelőtte". (Ef 1, 4)

 Az Isten akarata az, hogy az elveszett lelkeket Krisztushoz vezesse. Ez változatlan tény. Kedves olvasó, ha kitartóan keresed Isten akaratát, akkor jó úton jársz, Isten az Atya gyermekének fogadott még a világ teremtése előtt. Ha engedsz az Isten Fiának, ha meghallod hívó szavát, akkor biztos, hogy követni fogod, még ha az első lépéseid bizonytalanok is. Egy tapasztalt Krisztus követői sem mondhatják magukról, hogy mindennel megpróbáltatott és megállt az igazságban. Ez a belső harc ami jellemzi a hívőt ha fel is van vértezve Isten fegyverével is, akkor is a saját harcunkat meg kell vívni önmagunkkal. Persze ez nem véres harc, hiszen az Isten igaz igéje által megszült lélek már túl van minden halált hozó harcokon ami megölte benne az egóját, vereséget nem szenved mert Krisztus megharcolta érettünk, hogy békességét megkapjuk. De igaz az is, hogy ha az óemberünket Krisztus le is győzte, de az állandóan fel akar támadni." Ne ad­já­tok oda tag­ja­i­to­kat a go­nosz­ság fegy­ve­re­i­ként a bűn­nek, ha­nem ad­já­tok oda ma­ga­to­kat Is­ten­nek, mint akik a ha­lál­ból élet­re kel­te­tek, és ad­já­tok tag­ja­i­to­kat az igaz­ság fegy­ve­re­i­ként Is­ten­nek! Mert a bűn töb­bé nem ural­ko­dik raj­ta­tok, mert nem a tör­vény alatt, ha­nem a ke­gye­lem alatt vagy­tok". (Róm 6, 13). Azért is éberek és figyelmesek leszünk, mert a sátán nem alszik. De ez az éberség és rátermettség nem görcsöl minket, mert bizalmunk Krisztusban van. Előre nem attól félünk, hogy hibázhatunk, hanem a szeretet a Krisztusban való bizalom könnyűvé teszi és szabaddá teszi járásunkat.

" Ekkora bizalmunk a Krisztus által van Isten irányában. Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink, ellenkezőleg a mi rátermettségünk Istentől való, aki bennünket elégségeseknek talált arra, hogy új szövetségnek, nem betűnek, hanem szellemnek kiszolgálóivá legyünk, hiszen a betű megöl, a szellem ellenben megelevenít" ( 2 Kor 3,- 4..

6).

A kincs ami Istennél van.

 A kincs ami Istennél van.

"Az én ju­ha­im hall­gat­nak a han­gom­ra, én is­me­rem őket, és ők kö­vet­nek en­gem. Én örök éle­tet adok ne­kik, és nem vesz­nek el soha, és sen­ki sem ra­gad­ja ki őket a ke­zem­ből. Az én Atyám, aki ne­kem adta őket, na­gyobb min­de­nek­nél, és sen­ki sem ra­gad­hat­ja ki őket az én Atyám ke­zé­ből. Én és az Atya egy va­gyunk." (Jn 10, 27-29)

 Ebben a rövid részletben amit Jézus mondott az őt kérdőre vont zsidóknak, benne van sűrítve minden tanítás és igazság magáról Jézusról az Atyáról és az Ő örököseiről. Mert ki örökli a mennyeknek országát? - akik hisznek az örök életben, vagy akik hallgatnak Jézus szavára? A gazdag ifjú akit az Úr megkedvelt, ő is hit az örök élet létezéséről, de mégsem örökölte az elmondottak szerint, mert nem hallgatott Jézus szavára és nem követte Őt, mert nem tudta teljesíteni Jézus szavait. Azt sem látta meg, hogy az örök élet az maga Jézus. A nagy gazdagság volt fontosabb számára ami lekötötte őt a földhöz. ( Máté 19,- 16..30). A hit amit ma már teljesen elszenesítettek azzal, hogy azt hírdetve, hogy aki hisz Isten Fiában annak örök élete van. Ez igaz is, de kevesen követik Jézust, mert ha hiszik is, hogy Ő az örök élet, és mégis a maguk útját járják, az azt jelenti, hogy a tudás megvan de élete az nincs. A juhai nem csak hallják a hangját hanem követik is Őt. Ezt az örök életet nem lehet elveszíteni soha, mert Istennél van elrejtve biztos helyen Krisztusban aki az Atya jobbját foglalta el a mennyben, és az övéit ismeri és nevén szólítja. Oda a sátánnak nincs se belépése se hatalma, hogy elragagyja azt a kincset az Isten Fiában hívő és Krisztust követő lelkektől. Erre azt lehet mondani, akinek nincs meg ez a kincs az nem tudja el se veszíteni, akiben meg meg van azt nem tudja elveszíteni, mert az Istenben az Atyában rejtve van. 

  A hitnek gyümölcseit a mennyben őrzi Isten ami már itt a földön kicsírázik, felnövekedik és gyümölcsöt hoz az elvetett magból. Aminek zsengéit a szívünkben hordjuk, ebben a testben. Az Isten bizonyságtétele bennünk megelevenedik a Szent Szellem által. Ebben a tökéletességben megkapja a tökéletest, ez a kettősség jellemzi mindazokat akiknek Isten az Atya kegyelméből az eleve elrendelt akaratából örök élete van a teljes hite által. Isten nem javít a görbét nem egyenesíti ki, hanem azt az örök életet adja az új természetet aki Krisztus. Ebben benne van a hit és gyümölcse, hiszen a hit cselekedetek nélkül halott. Mit cselekedjünk hát, hogy Krisztus örökösei legyünk? Az apostolainak így felelt.

"Ak­kor meg­szó­lalt Pé­ter, és azt mond­ta: Íme, mi el­hagy­tunk min­dent, és kö­vet­tünk té­ged. Mi lesz hát ve­lünk? Jé­zus pe­dig azt mond­ta ne­kik: Bi­zony mon­dom nek­tek, hogy ti, akik kö­vet­te­tek en­gem, az új­já­te­rem­tett vi­lág­ban, ami­kor majd az Em­ber­fia di­cső ki­rá­lyi trón­já­ra ül, ti is ti­zen­két ki­rá­lyi trón­ra ül­tök, és íté­li­tek Iz­rá­el ti­zen­két nem­zet­sé­gét. És mind­az, aki el­hagy­ta há­za­it, fiú- vagy nő­test­vé­re­it vagy aty­ját, any­ját, fe­le­sé­gét vagy gyer­me­ke­it vagy szán­tó­föld­je­it éné­ret­tem, szá­zannyit kap majd he­lyet­te, és örök éle­tet nyer örök­sé­gül. Sok el­ső­ből lesz utol­só, és sok utol­só­ból első". (Mt 19, 27-29)

".... aki hisz Is­ten Fi­á­ban, az ma­gá­ban hor­doz­za a bi­zony­ság­té­telt. Aki nem hisz Is­ten­nek, ha­zug­gá tet­te őt, mert nem hitt ab­ban a bi­zony­ság­té­tel­ben, amellyel Is­ten bi­zony­sá­got tett az ő Fi­á­ról. És ez az a bi­zony­ság­té­tel, hogy Is­ten örök éle­tet adott ne­künk, és ez az élet az ő Fi­á­ban van". (1Jn 5, 11).

  Visszatérve a fentiekhez, az örök élet elnyerése, nem a természetes ember akaratától függ. Hanem az adakozó Istentől. De ezt az evangéliumban mint egy tükörképben világítja meg. Sokszor előbbre teszi a cselekedeteket az örök élet elnyerésére. De valóban így van ez? Bizony nem, de mi a bizonyítéka annak, hogy örök életet nyertünk Krisztusban? Bizony az a belső és külső bizonyság, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ez megbizonyosodik a kívűlàllók számára, hogy ebben a testben Krisztus halálát hordozzuk állandóan és az új élet magvát Krisztus feltámadását az örök életre. 

 A kételkedés Isten igazságában a hit küszöbén, lehet egy vízválasztó, az lehet nemes gondolatokat szül és rávezet az igazságra Isten segítségével, de lehet teljesen elfordít Istentől. Ezek azok a dolgok ami azt bizonyítják, hogy a kitartás az Istenthez való ragaszkodás is egy olyan bizonyíték ami Istentől az Atyától van. A hit megvan de sok mindenben kételkedhetünk és lehet nem értünk sok mindent. De aki ragaszkodik és áthágja az akadályokat ami az élet során elébe kerül, ez azt jelenti, hogy Isten már foglalkozik azzal a lélekkel akiket Jézushoz vezetni kíván, mert Jézus Krisztus az örök élet.

"Akié a Fiú, azé az élet, aki­ben nincs meg Is­ten Fia, az élet sincs meg ab­ban. Eze­ket ír­tam, hogy tud­já­tok: nek­tek, akik hisz­tek az Is­ten Fi­á­nak ne­vé­ben, örök éle­te­tek van". (1Jn 5, 12)

Cserépedény a Szent Szellem otthona.

 "….mert Is­ten az, aki mun­kál­ja ben­ne­tek mind az aka­rást, mind a vég­hez­vi­telt tet­szé­se sze­rint." (Fil 2,-13).

 Többek között ezt nyilvánította ki Pál apostol a filippiekhez írt levelében. Most ehhez a kiemelt  részhez szólnék hozzá.

 Az aki ismeri jól a Bibliát és hozzászokott nyelvezetéhez, akkor tudja, hogy minden egyes szót és kifejezést kontextusban kell értelmezni. Akarom vagy nem akarom, igen vagy nem, cselekszem vagy nem, ezeknek a jelenségeknek vannak mozgatóerői. Az emberi ego, egocentrikus, minden vágyat akaratát magának tulajdonít. Mintha az emberből fakadnak a gondolatok, én akartam mondani én akarok cselekedni. Isten szava sem emberektől származik a gonoszság se a bűn aki születésétől fogva bennünk él. Azt persze mi viseljük el a mi emberi testünk hordozza el mint egy terminál, és ebből a terminálból veszi elő isten az akaratot a cselekvőképességet amit Ő kíván felhasználni vagyis determinálja ami bennünk él vagyis amit elhintett a szívünkbe azelőtt, azt veszi elő.  Most az a kérdés, hogy ki vagy mi dominálja szívünk mélyét. Ha a bűn hatalmaskodik a szívünkben, azt a sátán veszi elő, hiszen többször is találkozunk az evangéliumban, hogy Jézus démonokat űzött ki az emberekből, tehát a démonok megtalálják azt a talajt, befészkelik magukat, teljesen uralják az embert. Kínozza és megnyomorítja, ettől az ember szenved, ez annak a bizonyítéka, hogy az ember eredetileg Isten szellemét kapta a Teremtőtől, aki orrába lehelte azt. Ez a szellem vájódik szüntelen a sátán kísértésének eredményeképpen. Az ember szíve egy lakóhely egy vagy több szellemi entitás lakóhelye. Ez formálja ki az ember identitását. Ezt a bibliai narratívájából kifolyólag mondom. Azért nevezi Isten az emberi testet agyagedénynek vagy cserépedénynek. Amivel ez az edény megvan töltve az határozza meg értékét, nem az agyag értékes magába véve, hanem a benne lévő tartalom teszi őt értékessé Isten szemében. De a test is értékessé válik Istennek, hiszen a testben jár az amit Szent Szellemnek hív a Szentírás. Ez volt Jézus itt a földön, és ezzel pecsételi meg mindazokat akik hisznek Isten Fiában.

"Mert Is­ten, aki azt mond­ta, hogy a sö­tét­ség­ből vi­lá­gos­ság ra­gyog­jon, ő gyúj­tott vi­lá­gos­sá­got a szí­vünk­ben, hogy fel­ra­gyog­jon Is­ten di­cső­sé­gé­nek is­me­re­te Krisz­tus ar­cán. Ez a kin­csünk pe­dig cse­rép­edé­nyek­ben van, hogy ez a rend­kí­vü­li erő Is­ten­től és ne tő­lünk va­ló­nak lás­sék. Min­de­nütt szo­ron­gat­nak, de össze nem rop­pan­ta­nak, két­sé­ges­ke­dünk, de nem esünk két­ség­be, ül­dö­zöt­tek va­gyunk, de nem el­ha­gyot­tak, le­ti­por­tak, de nem el­ve­szet­tek. Min­den­kor tes­tünk­ben hor­doz­zuk Jé­zus ha­lá­lát, hogy Jé­zus éle­te is lát­ha­tó le­gyen tes­tünk­ben". (2Kor 4, 6-9)