Az igazságért tűrjetek.

 Az igazságért tűrjetek.

" Mert az ked­ves do­log, ha va­la­ki Is­ten­ről való meg­győ­ző­dé­sé­ért tűr el va­la­mi­lyen sé­rel­met, igaz­ság­ta­la­nul szen­ved­ve. Mert mi­lyen di­cső­ség az, ha vét­kez­tek, és ezért tű­ri­tek el a ve­rést? De ha jót cse­le­ked­ve szen­ved­tek és tűr­tök, ez ked­ves do­log Is­ten­nél. Mert arra hí­vat­ta­tok el, hi­szen Krisz­tus is szen­ve­dett ér­te­tek, pél­dát hagy­va nek­tek, hogy az ő nyom­do­ka­it kö­ves­sé­tek, aki bűnt nem cse­le­ke­dett, sem ál­nok­ság nem hagy­ta el a szá­ját. Ami­kor szid­ták, nem vi­szo­noz­ta a szi­dal­mat, ami­kor szen­ve­dett, nem fe­nye­ge­tő­zött, ha­nem ráhagyta az igazságosan ítélőre. Bű­ne­in­ket maga vit­te fel tes­té­ben a fára, hogy a bű­nök­nek meg­hal­va az igaz­ság­nak él­jünk, és az ő se­bei ál­tal gyó­gyul­ta­tok meg. Mert olya­nok vol­ta­tok, mint a té­vely­gő ju­hok, de most meg­tér­te­tek lel­ke­tek pász­to­rá­hoz és fel­vi­gyá­zó­já­hoz."(1Pt 2, 19-24).

 Ez a rész amit itt fent idéztem, elég egyértelmű egyszerű nem nehéz megérteni. De annyi szellemi mélység van benne amit érdemes kibányászni. Először is itt is és máshol is ha nincs megnevezve Isten, csak utalva van rá, " rá­hagy­ta az igaz­sá­go­san íté­lő­re", ennek fundamentális értéke van. Ebben a hitben és tudásban van minden bizalom, hogy van az aki igazságosan ítél. Persze tudjuk, hogy Isten az, de ez egy olyan megnyugvást ad a szívnek ami a mélyen a szívben fekszik és minden ráépül. A hit ami a jövőbe néz áthidalja az egzisztenciális létett a láthatatlan jövőben hisz, hogy minden apró részletnek az életünkben van felvigyázója és pásztora, aki mindent lát és hall, gondja van rá, hogy megtartsa mindazokat akik érdemtelenül szenvednek a sérelmektől. Az aki ezen az alapon nyugszik, annak Istentől kapott békessége van, el tudja tűrni a sértéseket nem bocsátkozik vitákba. Igaz az is, hogy nem kellemes dolog elviselni a sértéseket az Istenről való meggyőződés miatt, de ahogyan az Istennél mindig másképp van mint az emberi logikában, erre is így tanít: " Sőt amennyi­ben ré­sze­tek van a Krisz­tus szen­ve­dé­se­i­ben, örül­je­tek, hogy az ő di­cső­sé­gé­nek meg­je­le­né­se­kor is vi­ga­doz­va ör­ven­dez­hes­se­tek.

Bol­do­gok vagy­tok, ha Krisz­tus ne­vé­ért gya­láz­nak ti­te­ket, mert meg­nyug­szik raj­ta­tok az Is­ten­nek és a di­cső­ség­nek Lel­ke". (1Pt 4, 13).

 Ez az ige nem csak azokra vonatkozik akik nagy tettekre voltak kiválasztva, hanem a mindennapi élet apró részleteire, mert ha a hívő meggyőződése szerint él, még az elhintett apró szavaira is kaphat sértést, vagy cselekvésére megdorgálják. 

 Ha nem így van, vagyis hamis nézeteink vannak Istenről, akkor ez nem működik. Ezért kell állandóan, ha úgy tetszik, revizionistának lenni magunkban, vagyis szellemi önbírálat és imakészség, mert csak Isten tudja meggyőzni az embert az igaz Isten ismeretre, tehát a ragaszkodásunkban rá kell hagyatkoznunk, mert egy az Isten igazsága, az emberek igazsága pedig számtalan, az emberek meg hajlamosak tévelyegni mint a juhok akik pásztorúkat vesztették. 

 De csak az kedves Istennek, ha az Istenről való igaz ismereteink miatt viselünk sértéseket, nem törődve azzal mit gondolnak mások. Akinek közössége van az Úrral, amúgy sincs egyedül, nem szenved magányban, ha mindenki elhagyja is őt az Istenről való meggyőződése miatt. Ha ez a meggyőződés Isten Szellemének pecsétjét viseli, akkor semmi sem tudja legyőzni az Istenről való tudását és a hite meg túlszárnyal minden anyagi és látható világ felett. A sátánnak az ilyen emberen nincs fogása, nincs mibe belekötnie. Az ördög kötekedő természetű, de akinek az Istenről való ismerete igaz, arról leperegnek az ördög nyílai.

Nyomorúság az ige miatt.

 Nyomorúság az ige miatt.

"Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én legyőztem a világot." (Jn 16, 33).

 Ezeket mondta az Úr tanítványainak, János evangélium 16. részében sok mindent nyitott meg Jézus a tanítványainak. E világon nyomorúság éri őket, de mindazokat akik Krisztusban új teremtések, hiszen akkor és most is a világ sodrásával szembe megy az aki Krisztussal él, mert Isten Krisztusban nyilvánította ki magát, ami ellentétes a világ szellemével. Krisztusnak meg kellett küzdenie a sátán hatalma ellen, nem olyan eszközökkel ahogy az ember tenné azt. Mivelhogy hatalmas szellemi erővel állt szemben, Isten Krisztus testére helyezte a világ bűneit és ezzel a bűnnel meghalt a feszületen, magával víve a sírba, ez Isteni módszer amihez a sátán nem férhetett hozzá. Halállal győzte le a halált, ezzel legyőzte a világot és annak kisértéseit ami a szerencsétlen ádámi testi embert a félelemben tartotta. Aki Krisztusban van az új teremtés, bűnei ami az ádámi természethez ragadtak, meghalt Krisztussal együtt a feszületen és ebben a hitben él és cselekszik. Itt azért meg kell állni egy pillanatra. Mert ha Krisztusba zárva van minden üdvözült lélek és benne tökéletes békességet nyer, a halálfélelem elpárolog, de a nyomorúság a megszorítások a kísértések jelen vannak, mert ahogy maga Jézus mondta az Atyához intézet imájában megemlítette, idézem: " A te igé­det ne­kik ad­tam, és a vi­lág gyű­löl­te őket, mi­vel­hogy nem a vi­lág­ból va­lók, mint ahogy én sem a vi­lág­ból való va­gyok. Nem azt ké­rem, hogy vedd ki őket a vi­lág­ból, ha­nem hogy őrizd meg őket a go­nosz­tól. Nem a vi­lág­ból va­lók, mint ahogy én sem a vi­lág­ból való va­gyok. Szen­teld meg őket az igaz­ság­gal: a te igéd igaz­ság". (Jn 17, 14-16).

 Isten igaz igéje ha él az emberben, akarja vagy nem, a világ szelleme ellenébe hat. Mert a világ nem szereti a világosságot, mert a világosság megvilágítja sötét dolgait. Ezért rejtőzik vagy ellenségessé válik az Isten igéjével szemben mert nem szereti a leleplezést a bűneinek nyilvánosságát, ezért rejtőzik titkon cselekszik Isten ellen, meg az ellen is aki az igét hirdeti. Addig ameddig nem nyilvánul meg a világ előtt az ember Isten igéjéhez ragaszkodása, addig nyugalom és békesség látszata honol. De ahogy ez a felszínre jut, nyomorúság és csúfolódás áldozatává válhat, a körülményektől függően szabja meg az üldöztetés módját és mértékét. De sem a kísértés sem a nyomorúság nem tesz benne olyan kárt ami már már elviselhetetlen lenne. Igaz az is, hogy az apostolokat kivégezték Jánoson kívül mindegyiket, meg sok tanítvány is áldozat lett, de ez is azt erősíti meg, hogy milyen mértéke volt a gonoszságnak abban az időben, és hogy az apostolok nem féltek a haláltól nem voltak megalkuvók. De idővel ez is megváltozott, az első Krisztus követői belefáradtak az üldöztetésbe, mert az első szeretetet elhagyták, és egyenes arányban gyengült az állhatatosság és engedtek a gonosz és ravasz világnak. Kompromisszumok áldozataivá lettek, ami a mai napig tart. Így alakult meg a kereszténység aminek már a kezdete a világgal egy szövetségben indult és folytatódott. 

 De Isten él és mindig ugyanaz, nem változtatja meg ígéretét az Őt szeretőknek. Békességet ad a szívbe ami nem inog meg a körülmények hatására, mert nem csak hiszi a hívő hanem már tudja, hogy Isten hatalma nagyobb minden sátáni gonoszságtól és az övéit soha nem hagyja el. Megerősíti hitében és a nyomorúság napjaiban is öröm tölti be a szívüket. Így van ez mai napig, mégha szomorúság ér bennünket is, a Szent Szellem öröme mélyen bennünk van, de ha az Úr megjeleníti magát, az öröm felülmúlhatatlan.

"Az asszony is szo­mo­rú, ami­kor szül, mert el­jött az órá­ja, de ami­kor meg­szül­te gyer­me­két, töb­bé nem em­lé­ke­zik gyöt­rel­me­i­re az öröm mi­att, hogy em­ber szü­le­tett e vi­lág­ra. Ha­son­ló­kép­pen ti is most szo­mo­rú­ság­ban vagy­tok, de ha majd is­mét meg­lát­lak ti­te­ket, örül­ni fog a szí­ve­tek, és örö­mö­tö­ket sen­ki sem ve­szi el tő­le­tek." (Jn 16, 21).

Melyik név a legszebb?

 Melyik név a legszebb?

"Hall­já­tok meg, sze­re­tett test­vé­re­im: nem­de Is­ten vá­lasz­tot­ta ki a vi­lág sze­gé­nye­it, hogy gaz­da­gok le­gye­nek a hit­ben, és örö­kö­sei az or­szág­nak, ame­lyet azok­nak ígért, akik őt sze­re­tik? Ti pe­dig meg­szé­gye­ní­tet­té­tek a sze­gényt. Nem­de a gaz­da­gok ha­tal­mas­kod­nak raj­ta­tok, és nem ők hur­col­nak-e ti­te­ket a tör­vény elé? Nem­de ők ká­ro­mol­ják azt a szép ne­vet, amely­ről ne­vez­tet­tek? (Jak 2, 5-6)

 "Akik a szolgaság igája alatt vannak, saját uraiknak adják meg a kijáró tiszteletet, hogy Isten nevét és a tanítást ne káromolják miattuk". (1Tim 6, 1)

 Milyen névről van itt szó amit viseltek az első hivatalosak az üdvösségre? Talán a keresztény név volt az? Ez a név nem tükrözi azt a nevet amit Jakab szerint Jézus vagyis Krisztus neve magába foglalt, ezt szép névnek mondja. Ha azért káromolnak mert keresztény vagy, akkor a kereszténységet káromolják és tanításait, nem Krisztus nevét és tanítását ami nem ugyanaz, hiszen a keresztény egy globális gyűjtőnév, egyenesen vagy közvetlenül nem fejezi ki Krisztushoz való tartozást, ez fel se merül az emberekben, hogy a keresztény egyenlő Krisztussal. A név amiről akkor szó volt, az nem egy gyülekezeti hovatartozást fejezett ki, hanem ahogy elnevezték őket krisztusiaknak. A fordításokba becsempészet keresztény név vagy keresztelés egy banális ferdítés, egyáltalán nincs semmi alapja, még emberi logikája sincs. Mert abban az időben a tanítványok folytatták Krisztus cselekedeteit és tanítását, ezért Antiókiában először nevezték őket keresztényeknek ami helyesen krisztusiaknak kell érteni. A kereszt fogalom sehogy nem illik abba az időbe, hiszen az ószövetség prófétái nem írnak keresztről, hanem fáról, ami a feszület anyagára nem a formájára utal. Ez már bizonyított tény, hogy a római bitófa nem kereszt alakú volt, ha erről nevezték volna el a hívőket. A keresztelkedés ami bemerítést jelent, az se logikus és igaz, mert mi a vízbe bemerítéssel nem keresztezzük a halált, hanem szimbólikusan tanúságot teszünk, hogy meghaltunk a bűn miatt és feltámadtunk Krisztussal. Ezzel tanúbizonyságot teszünk a világ és az angyalok előtt, hogy mi krisztuséi vagyunk. Ez az a szép név ami mindennél nagyobb dicsőséget kapott Istentől. Ha a kereszténységet káromolják, csakis azért mert keresztény még ha köztük Krisztusban Isten gyermeke is van, de kereszténység sötét múltját sem jelenét nem moshatja le magáról, mert önkéntesen is felcserélte azt a szép nevet a keresztény névre. Mert sokan büszkén vállalják ezt a nevet, hogy Keresztény, ezzel a nagybetűs névvel különböztetik meg magukat a nominális kereszténységtől. Szerintem ez egy tévedés. Mert akárki is lehet egy keresztény, jó vagy rossz, attól nem szabadul meg, ha meg van bélyegezve azzal amit a kereszténység tett és tesz ma is. Azért aki ezt a nevet viseli, annak arra kell számítania, krisztusi vagy nem, ez fogja őt elítélni a világgal együtt. Persze az üdvözült keresztény sem megy az Isten ítélőszéke elé, de minden ami Krisztus nevét kárhoztatja annak felelnie is kell érte, így vagy úgy de ez biztos, hogy nem tűnik el nyomtalanul ez az Istenkáromlás.

 Ha gondolatban visszamegyünk abba az időbe az ismereteink szerint a Biblia és más hiteles irodalom szerint, a tanítványokat üldözték a Krisztus nevéért nem azért mert egy szekta tagjai voltak, hanem mert ugyanúgy cselekedtek ahogyan a hitnek győztese az Úr aki a Messiás felkent megváltó tette a halála előtt és a feltámadása után pedig megjelent ötszáz tanítványainak, hogy megerősítse hitükben, mert ezek után amikor a Szent Szellem ajándékát megkapták pünkösdkor, elküldte őket a világba hirdetni ezt a " szép nevet", amiért szenvedniük kellett mindenféle megpróbáltatásban és üldözésben. Itt az elején idéztem, hogy a gazdagok hatalmaskodnak rajtuk, azért is gazdagok mert kihasználják a hívők engedelmességét és a szegények helyzetét. Ez már közismert, hogy az emberi forrás kibányászása teszi gazdaggá a gazdagokat, nem az ásványi kincs, mert magában az nem érték, hanem a kibányászott ásványi anyagok és eszközök amit ember állít elő, a szegény kiszolgáltatott ember által lesznek értékesek.a számukra. De Isten az ebben a szegény helyzetben lévőknek nyitott kaput, ami a világ gazdagjainak komikus és vicces, hogy Isten meg gazdagítja a szegényeket hitben és örökösei az Isten királyságának. Azért is vicces és bolondság, mert a hús a testi ember ezt nem ismeri csak a hit ami Isten ajándéka a lelki szegényeké, attól függetlenül, hogy jómódú vagy sem. Minden jó ajándék Istentől jön alá elsősorban a szegényeké a gazdagság, mert ők vannak abban a helyzetben amilyenben Krisztus is volt itt a földön. Ezért, hogy ne legyen kétségünk e miatt, idézek a szentírásból, hogy Krisztus nevéért szenvedünk ha elért minket a nyomorúság, és a kiszolgáltatottság ha Istennek engedelmeskedünk.

"Gon­dol­já­tok meg, mennyi­vel sú­lyo­sabb bün­te­tés­re mél­tó az, aki az Is­ten Fiát meg­ta­pos­sa, és a szö­vet­ség vé­rét, amellyel meg­szen­tel­te­tett, tisz­tá­ta­lan­nak tart­ja, és a ke­gye­lem Lel­két meg­csú­fol­ja! Mert is­mer­jük azt, aki így szólt: Enyém a bosszú­ál­lás, én meg­fi­ze­tek. És is­mét: Az Úr meg­íté­li az ő né­pét. Ret­te­ne­tes do­log az élő Is­ten ke­zé­be esni. De em­lé­kez­ze­tek vissza a ré­geb­bi na­pok­ra, ame­lyek­ben mi­u­tán meg­vi­lá­go­sod­ta­tok, sok szen­ve­dés­tel­jes küz­del­met áll­ta­tok ki. Mert egy­részt gya­lá­zá­sok­kal és szo­ron­gat­ta­tá­sok­kal nyil­vá­no­san meg­szé­gye­ní­tet­tek ti­te­ket, más­részt tár­sai let­te­tek azok­nak, akik­kel így bán­tak. Mert a fog­lyok­kal is együtt szen­ved­te­tek, és va­gyo­no­tok el­rab­lá­sát öröm­mel fo­gad­tá­tok, tud­va, hogy nek­tek jobb és ma­ra­dan­dó va­gyo­no­tok van." (Zsid 10, 29-33).

A megkülönböztetés jelei nélkűl.

 "A zsi­dók pe­dig ke­res­ték őt az ün­ne­pen, és kér­dez­get­ték: Hol van ő? A tö­meg­ben nagy zú­go­ló­dás tá­madt mi­at­ta. Né­me­lyek azt mond­ták, hogy jó em­ber, má­sok pe­dig azt mond­ták, hogy nem az, ha­nem fél­re­ve­ze­ti a né­pet." (Jn 7, 11).

 Jézus Krisztus nem volt különleges kinézetű, könnyen el tudott vegyülni a tömegben. A szentek jegyei nem a külső megkülönböztetések a ruházatuk a jelképeket viselő, sőt a papság groteszk módon szabott reverendája teszik felismerhetővé. A kegyesség látszata megtévesztő lehet. Az a máz amit az ember szeret magára ölteni, valamivel kitűnni, jelezni a hovatartozását az elkülönült csoportok egyenruháját viselők és szimbólumok viselése, ez mind a régi ember tartozéka, viseli a büszkeség jeleit.

 A nép pedig mint általában tévesen ítéli meg a dolgokat, mert ebben az esetben is láthatjuk, hogy Jézust egyesek jó embernek vélték, mások pedig megtévesztő hamis prófétának, aki Belzebub hatalmával űzi ki a démonokat. De a nép prófétának is tartotta, de egy kisebb csoport akik a tanítványai közül voltak, azok Péterrel együtt Isten Fiának tartották. Ez az a kevés ami ma már soknak tűnik, de valójában Isten nem így látja, kevés mert keresi azokat akik az Ő Fiát nem csak ajkukkal tisztelik hanem szívükkel. " Ez a nép szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem." (Mt 15, 8). "Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram”, ha nem teszitek meg azt, amit mondok?"(Lk 6, 46).

Ez ma is így van az úgynevezett demokráciában a népakarat a szólásszabadság látszatában, az embereket mindig félrevezetik, a tudatukat megtévesztik, mert valójában akkor sem most nem mondhatja ki mindazt az ember amit gondol, hanem vagy hallgat meggondolva, vagy azt mondja amit a körülmények diktálnak. És eljött az az idő is, amikor a Szentírásból sem lehet lesz idézni azt ami sérti a szekszuális kisebbségi érzelmeket, meg miegyéb tabunak számító témákat. "De sen­ki sem be­szélt nyil­vá­no­san róla a zsi­dók­tól való fé­le­lem mi­att". (Jn 7). De amikor a tudatukat mások átformálják, szinre lépnek azok akiket a demokrácia népakaratnak vél. 

" És mit te­gyek Jé­zus­sal, akit Krisz­tus­nak hív­nak? – kér­dez­te to­vább Pi­lá­tus. Erre mind­nyá­jan azt mond­ták: Fe­szít­tes­sék meg!

De mi rosszat tett? – mond­ta a hely­tar­tó, mire azok még in­kább ki­ál­toz­tak: Fe­szít­tes­sék meg!" (Mt 27, 22). Pálcát törni mások felett nem vált ki nagy erőfeszítést, a nép a tömeg szindróma erősíti fel azt a dühöngő tömeget, ezzel befolyásolja a hatalmon lévőket, amit ma selymes demokráciának is nevezhetünk ravaszabb módszereket használ. Semmi sem változott azóta csak a módszerek, sem a világ nem lett jobb, csak az eszközök változtak. Ma nem feszítik meg az embereket, csak meghurcolják és véletlen balesetek áldozatává válnak. 

 A dühödt tömeg annyira elborult, hogy átkot hozott az egész nemzedékekre, amit Isten figyelembe vett. "Erre az egész nép azt mondta: Az ő vére rajtunk és a mi fiainkon!" (Mt 27, 25). 

De ne felejtsük el, hogy mindennek a felszíne alatt a hatalom a pénz szeretete gyökereznek." Aki szereti a pénzt, nem telik be vele, és aki szereti a bőséget, sosem elégszik meg jövedelmével. Ez is hiábavalóság". (Préd 5, 10).

 Ezt nagyon konkrétan kijelentette Jézus " Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak". (Lk 16, 13).

 " Ha va­la­ki mást ta­nít, és nem tart­ja ma­gát a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus egész­sé­ges be­szé­de­i­hez és a ke­gyes­ség sze­rint való ta­ní­tás­hoz, az fel­fu­val­ko­dott, aki sem­mit sem ért, csak be­te­ge­sen sze­re­ti a vi­tát és a szó­pár­bajt, amely­ből irigy­ség, vi­szály­ko­dás, ká­rom­lá­sok és rossz­aka­ra­tú gya­nú­sí­tá­sok szár­maz­nak. Ezek meg­bom­lott el­mé­jű és az igaz­ság­tól meg­fosz­tott em­be­rek hi­á­ba­va­ló tor­zsal­ko­dá­sai, akik az is­ten­fé­lel­met nye­rész­ke­dés­nek te­kin­tik. De va­ló­ban nagy nye­re­ség az is­ten­fé­le­lem meg­elé­ge­dés­sel, mert sem­mit sem hoz­tunk a vi­lág­ra, ki sem vi­he­tünk sem­mit.

De ha van élel­münk és ru­há­za­tunk, elé­ged­jünk meg vele. Akik pe­dig meg akar­nak gaz­da­god­ni, kí­sér­tés­be meg csap­dá­ba és sok esz­te­len és ká­ros kí­ván­ság­ba es­nek, ame­lyek csak pusz­tu­lás­ba és rom­lás­ba dön­tik az em­be­re­ket. (1Tim 6, 3-10) "Mert minden rossznak gyökere a pénz szeretete, amely után sóvárogva némelyek eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet szereznek maguknak". (1Tim 6, 10). 

Ugyan mi a pénzre gondolunk, ami soha nem elég, a szellemi életre nagy hatással van. Annak a jeleit láthatjuk viselkedésben, öltözködésben beszédünkben háztartásunkban. A szellemi életre pedig éppen fordítva hat, mert azzal pedig elégedettek lehetünk. Mert nincs szükségünk rá, gazdagnak tudjuk magunkat szellemi teológiai tudásban. De az Úr nem úgy látja. 

A vallásos demokrácia volt jellemző és most is jellemzi a laodiceai gyülekezetet. " Mi­vel ezt mon­dod: „Gaz­dag va­gyok, meg­gaz­da­god­tam, és nincs szük­sé­gem sem­mi­re”, és nem tu­dod, hogy nyo­mo­rult, szá­nal­mas, vak és me­zí­te­len vagy." (Jel 3). Tehát egyik a másik kárára válik, ezt gondoljuk meg, hogy mi használ és mi tesz kárt lelkünknek. 

 Békesség mindenkinek, akik Krisztusban keresnek és találtak megelégedést és menedéket. 

A hit, Isten ajándéka.

 A hit, Isten ajándéka.

 "A Krisztus azzal, hogy átokká lett értünk, kivásárolt bennünket a törvény átka alól, hiszen meg van írva: "Átkozott mindenki, aki fán függ." Így azután Ábrahám áldása a Krisztus Jézusban száll a nemzetekre, hogy a Szellem ígéretét a hiten keresztül nyerjük el." ( Gal 3,- 13,14).

 Egy levelezés részletét idézem, amit egy testvér küldött nekem. Ime.

"Fordítván magamat látám a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek. Mert nem is tudja az ember az ő idejét;.....(Prédikátor 9,14).

 Csodálatos a Biblia, nagyon -nagyon szeretem. Fura, hogy az emberek jelentős részét mennyire nem érdekli pedig torony magasan a világ legjobb irodalma. Pont ma reggel jutott eszembe az is, hogy a hit ajándék és hatalmas kegyelem. Nem tanulható, nem kérhető csak kapható. Vagy kapod vagy nem és aki nem, azzal mi nem tudunk mit tenni legyen bárki is az.... Nincs átjárás a két tábor vagy csoport között, minden hiábavalóság.

"Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok! 

Ímé, mindnyájan semmik ők, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik." 

"Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette." ( Róm 8,20). Az idézet vége.

 Ábrahám áldása Isten ígérete szerint a nemzetekre a pogányokra is kiterjedt Jézus Krisztus által, még a Mózes törvénye előtt volt elhatározva. Amit Isten évszázadok előtt Àbrahám magjában elhintett, az a hit, ami nem mindenkiben van meg. Izsákban az Ábrahám fiában is megerősíti Isten ezt a felbecsülhetetlen kegyelmet, minden nyelv és nemzeteknek szánt hitet. Ez a hit most már egy személyhez kötött, aki megtesítette számunkra a hit tárgyát azt aki a törvény alatt átokká vált miértünk, teljesítve azt, Jézus Krisztus Isten Fia lett a hit teljes kibontakozása minden teremtménynek. Aki hisz Isten Fiában örök élete van. Ez a hit első és legfontosabb lépcsője. E nélkül minden hiábavalóság, még ha annak látszik is, hogy van remény a túlélésre, de akinek nincs meg a hit általi reménysége az örök életre, annak minden ami itt éri az hiábavalóság. 

 A testvér aki írta a levelet, már tapasztalta az életében, hogy a hit és a hitetlenség tábora között nincs átjárás. Tehetsz amit csak erődből futja, semmi eredménye nem lesz annak ha a hit hiányzik az emberből. Esetleg egy szigorú vagy parázna vallásos keresztényt lehet formálni, de az is Isten kifürkészhetetlen útjai közé tartozik, hogy miért engedi és tette hiábavalóság alá mindezt?- csakis azért mert az egyetlen elsőszülött Fiának adta az országot amit újjáteremtett, hogy megkapjuk a választ a prédikátor elmélkedésére. Mint a csillag az égen olyan sokan lesznek az üdvözültek Isten Fia, Jézus Krisztus által a mennyeknek országában. Ma ez hihetetlennek tűnik látva a hitehagyás és érdektelenséget Isten és az igéjéhez. De Isten tudja és ismeri az embert, belelát az ember szívébe mert a hit az amit Isten Ábrahám magjával elhintett a kapocs és Isten egyetlen támpontja amin keresztül életre hívja a halott embert. Ezeket a lelkeket keresi az Atya mind a mai napig, ameddig egy is van ezen a földön megkeresi és Krisztushoz vezeti az örök élet forrásához, aki mindenkit befogad akit az Atya hozzá küld. 

A zsidókhoz írt levélben a tizenegyedik részben olvashatunk a hit hőseiről, ezek után az következik, hogy a futás ami már nem értelmetlen a hit futása ebben a hiábavalóságban, annak a vége a célja az Isten dicső országa, megjutalmazva az itt ért küzdelmet a hitért. 

 "Azért mi is, aki­ket a bi­zony­sá­gok ily nagy fel­le­ge vesz kö­rül, fél­re­té­ve min­den aka­dályt és a meg­kör­nyé­ke­ző bűnt, ki­tar­tás­sal fus­suk meg az előt­tünk levő küz­dő­te­ret. Néz­zünk a hit el­kez­dő­jé­re és be­vég­ző­jé­re, Jé­zus­ra, aki az előt­te levő öröm he­lyett – a gya­lá­zat­tal nem tö­rőd­ve – el­szen­ved­te a ke­resz­tet, és Is­ten trón­já­nak a jobb­já­ra ült". (Zsid 12, 1).

 Az utolsó idők hitetlensége ellenére az elhívottak a választottak, mindazok akik a végsőkig kitartanak, mert nincsenek egyedül a megpróbáltatásokban. Isten gyámsága alatt vannak még ha úgy tűnik, hogy mind ez hiábavalóság.

"Jú­dás, Jé­zus Krisz­tus szol­gá­ja, Ja­kab­nak pe­dig test­vé­re, az el­hí­vot­tak­nak, aki­ket az Atya Is­ten sze­re­tett és Jé­zus Krisz­tus meg­tar­tott: Ir­ga­lom, bé­kes­ség és sze­re­tet adas­sék nek­tek bő­sé­ge­sen. Sze­ret­te­im, mi­vel­hogy min­den igye­ke­zet­tel azon va­gyok, hogy ír­jak nek­tek a kö­zös üd­vös­ség­ről, szük­sé­ges­nek tar­tot­tam buz­dí­tó­an írni, hogy tu­sa­kod­ja­tok a hi­tért, amely egy­szer s min­den­kor­ra a szen­tek­nek ada­tott". (Júd 1, 1-2).

Ha már senkié sem vagy.

 Ha már senkié sem vagy.

"Az egyik ugyan­is a bölcs be­szé­det kap­ja a Lé­lek ál­tal, a má­sik pe­dig az is­me­ret be­szé­dét ugyan­azon Lé­lek sze­rint; egyik a hi­tet ugyan­azon Lé­lek ál­tal, a má­sik pe­dig a gyó­gyí­tás aján­dé­ka­it egy­azon Lé­lek ál­tal; né­me­lyik a cso­da­té­vő erő­ket, né­me­lyik meg a pró­fé­tá­lást, né­me­lyik a lel­kek meg­íté­lé­sét, a má­sik a nyel­vek ne­me­it vagy pe­dig a nyel­vek ma­gya­rá­zá­sát. De mind­eze­ket egy és ugyan­az a Lé­lek cse­lek­szi, úgy oszt­va szét min­den­ki­nek, aho­gyan akar­ja.

Mert amint a test egy, és sok tag­ja van, az egy test tag­jai pe­dig – noha so­kan van­nak – még­is mind egy tes­tet al­kot­nak, úgy a Krisz­tus is. (1Kor 12, 8-11). "Nekünk azonban Isten kijelentette a Lélek által, mert a Lélek mindent vizsgál, még az Isten mélységeit is". (1Kor 2, 10).

 Az emberek ha hallják Isten igéjét emberek közvetítésével, általában annak tulajdonítják aki mondja, vagy megnyerő modora miatt vagy azt hallja amit hallani akar, vagy csodálja képességét, módszerét az igehírdetőnek. Vagy tanítása elkápráztat vagy tudása felülmúlja képzeletét, szívesen követi beszédeit, tanítását azoknak akik helyette is gondolkodnak. Ez így volt kialakulóban a korinthusi gyülekezetben is. Egyesek Apollóst, Pétert kedvelték vagy Pál apostolt, pedig mindezek Isten szolgái voltak, és mégis viszályt okoztak a gyülekezetben. " Mert, test­vé­re­im, Kh­loé em­be­re­i­től meg­tud­tam, hogy vi­szá­lyok van­nak kö­zöt­te­tek. Ar­ról be­szé­lek, hogy kö­zöt­te­tek min­den­ki ezt mond­ja: Én Pálé va­gyok, én meg Apol­ló­sé, én meg Ké­fá­sé, én pe­dig Krisz­tu­sé.

Hát Krisz­tus ré­szek­re oszt­ha­tó? Vagy Pált fe­szí­tet­ték meg ér­te­tek, vagy Pál ne­vé­re ke­resz­tel­tet­te­tek meg? (1Kor 1, 11-12).

 Krisztus testének sok tagja van és mindegyiknek más és más feladata van. A hit látja Krisztus testét egyben mégha a szem ezt nem látja átfogóan. De a Szellem ami benne munkálkodik, felismeri Isten beszédét és cselekedeteit. Nem úgy a hús ember, mert a hús a vágyait követi és hasznot keres magának és sok mindent amit Istennek tulajdonít pedig nem az, sietve elfogad mindent ami kontabilis az ő erényével, gondolkodásával. Erre kell figyelnünk, hogyan hallgatunk és hogyan szólunk. A beszélő vagy író úgy szóljon mint Isten szava, a hallgató pedig nem az embert magasztalja hanem Istent dicsőítse. Ennek komoly következményei vannak és lettek is, embert követ az ember. Mégpedig a viszálykodás, széthúzás nem megértés, szektánsi viselkedés, emberek követése és tanításai. Ha az igehírdetőt magasztalni kezdik, az ő felelőssége, hogy fogja vissza magát. Ne hallgasson el, hanem ne szerepeljen a magaslatokon, megalázva magát. Ezt tette Pál apostol is, ugyan apostol volt, de mégis visszafogott, mert csak a felfeszített Krisztust hírdette a testi hívők között. 

 Ma úgy néz ki a dolog, mint ahogy a Bírák idejében volt Izraelben. A Bírák könyvében olvashatjuk: " Ebben az időben nem volt király Izráelben, azért mindenki azt tette, ami jónak tűnt neki a maga szemében." (Bír 21, 25). A kereszténységnek sincs Ura ebben az időben, abban az értelemben, hogy maga a kereszténység nem Krisztus teste, nem mondható, hogy tagjai az Urat követik, hiszen a tagok követik a fej irányítását, ami nem tapasztalható meg a széttagolt kereszténységben. Új és még újabb csoportok nevek jelennek meg, szebnél szebb változatban. " Mi vagyunk Krisztuséi" sugallattal. De Pál aki korinthusban a Khloé családban tudomásra jutott, hogy voltak Krisztus pártiak is. Mi ebben a rossz? Hiszen krisztusiak vagyunk nem igaz? Itt az a baj, hogy a pártosság szelleme bontakozott ki, amit Isten ellensége felhasznált a maga javára. Érdekes megjegyezni itt, hogy Bemerítő János nem tartotta magát senkinek. Pedig az emberek éppen erre voltak kíváncsiak, nem a küldetésére. Az első názáreti Krisztus követői sem tartották magukat krisztusiaknak, hiszen az eredeti neve a görög hangzású Krisztus névnek, Joshua Messiás volt a neve. Nem nevezték őket keresztényeknek sem, ezt utólag tették hozzá vagy módosították meg a keresztény fordítók a maguk megítélése szerint. 

 Tehát ennek ellenére a Szent Szellem gátlástalanul cselekszik ott ahol akar és azokat érint meg akit akar nem tulajdonítja az ember képességét, módszerét magának, az ember csak eszköz Isten kezében, igen értékes de embernek nem tulajdonítható Isten szava.

 Isten szava kétélű kard, aminek az egyik éle felénk néz és vág a szív és lélek mélyére hat, a másik éle pedig a hallgatók felé irányul és ha emberére talál, megosztja a testet a szellemétől. 

Jézus a tanítványait megnyugtatta azzal, hogy éles helyzetben ne féljenek, hogy mit szóljanak. Ezzel kifejezte azt, hogy nem hagyja el őket semmilyen körülmények között sem. " Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátok Lelke az, aki szól általatok". (Mt 10, 20).

 Senkinek nincs joga arra, hogy csak gondolja is magáról, hogy Isten szavát szólja, az igehirdető teszi dolgát, de Isten szól a Szent Szellem által az emberek szívéhez. Ez legyen minden szolga számára axióma. A tévedés emberi dolog, de Isten szava az mindig hatalom és cselekvő, megtudja változtatni az ember egészét kívül belül. Erre egy ember se képes, ha Isten nem nem munkálkodik vele. Senki ne bízza el magát, hogy valamire képes, ha azt nem kapta meg felülről. De a szívében se jelenjen meg az a dicsekvés, hogy valamit elértem, amit kitűztem terv szerint, mert az Úr a mindenható és cselekvő az életünk minden apró részletében és zugában is ott van, akkor cselekszik amikor eljön annak az ideje.

 "Azt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul a szíve!" (Jer 17, 5). Tehát jól figyelj mit mond a Szellem a gyülekezeteknek és személyesen neked és nekem.

A fiúság és kegyelmi ajándék.

 A fiúság és kegyelmi ajándék.

"Ám most, hogy a vétektől lettetek szabadokká és Isten rabszolgáivá lettetek, gyümölcsöt teremtek, amely a megszentelődést munkálja, annak vége pedig örök élet. Mert a vétek zsoldja halál, de Urunkban, a Krisztus Jézusban az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet".( Róma 6,- 22,23).

 Az ajándékot nem lehet megszolgálni. Isten ajándéka az örök élet, mindazok akiknek a vétkei megbocsátottak és elvetettek a feledésbe Krisztus vére által, mindazok az örök élet gyümölcsét kapják a megszentelődés pedig ennek az örök életnek a munkája, hogy Krisztus képmását tükrözzék minél jobban és jobban. Nem az a cél, hogy dolgozzunk azon, hogy a megszentelődés a kegyesség látszata legyen rajtunk, hanem Krisztusban való szoros kapcsolat és közösség formálja a hívőt Krisztus képére, ami maga a megszentelődés, elkülönülés a világban lévő bűntől. De mindez a megszentelődés nem a testi hanem a szellemiség gazdagságának gyümölcse. Ha már szabadok vagyunk vétkeinktől, mint felszabadult rabok a bűn fogságából, hálából nem kényszerből lehetünk rabjai Krisztusnak, mert az ember mindig rabja valakinek és valaminek. Mennyivel jobb Krisztus szolgájának lenni, mint a bűn rabjának, mert a bűn következménye a halál, ennek ellenében Isten kegyelmi ajándéka Krisztusban örök élet. De hol lehet azt megfigyelni, hogy a rabszolga egyben fiú is, örököse mindannak akit szolgál. Mert a fiúságot is megkaptuk, sőt mi több a testvériséget Krisztusban. "Ha pedig gyermekek örökösök is, Istennek örökösei, a Krisztusnak örököstársai, ha csakugyan együtt szenvedünk vele, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk."(Róma 8,- 17). Most mint szabadok a bűntől az Atya akaratát keressük, hogy kedveskedjünk neki. Mindazt megtesszük amit a fiúság Krisztusban megtehet, ha rabszolga is egyben de mint szabad örököse mindannak ami Krisztust is illeti. Mert megígérte, hogy ahol Ő van, mi is ott leszünk. 

" Így mi is, ami­kor kis­ko­rú­ak vol­tunk, a vi­lág ele­mei alá vol­tunk vet­ve szol­ga­ként. Ami­kor azon­ban el­jött az idő tel­jes­sé­ge, el­küld­te Is­ten az ő Fiát, aki asszony­tól szü­le­tett a tör­vény­nek alá­vet­ve, hogy a tör­vény alatt le­vő­ket meg­vált­sa, hogy el­nyer­jük a fi­ú­sá­got. Mi­vel pe­dig fiak vagy­tok, Is­ten el­küld­te Fi­á­nak Lel­két a szí­vünk­be, aki ezt ki­ált­ja: Abbá, Atya! Azért nem vagy töb­bé szol­ga, ha­nem fiú, ha pe­dig fiú, ak­kor Is­ten aka­ra­tá­ból örö­kös is". (Gal 4, 3-6). De ez is meg van írva: " Mert az Úrban elhívott szolga az Úr szabadosa. Hasonlóképpen aki mint szabad hívatott el, az Krisztus szolgája." (1Kor 7, 22)

 Mindig meg kell jegyeznünk azt az igazságot, hogy aki Krisztusban van az új teremtés és Krisztusban senki nem hal meg. Ha a testi halál be is következik, mert a test viseli a bűn zsoldját, mert Isten igazságos, minden ami a halál jegyét viseli az ítélet alá kerül és elég az emésztő tűzben, de amit Isten kegyelme Krisztusban megnyer az ember, annak a gyümölcse az örök élet Istennel.

 Ebben az örök életben ami már azoké akik befogadták Krisztust az életükbe, azoknak a gyümölcsei harminc annyi, hatvan annyi vagy száz annyi gyümölcsöt terem, mindenki az Istentől kapott kegyelmi ajándéka szerint. Ez nem versengés eredménye, hanem Isten minden egyes Krisztus rabjára szabott kegyelmi ajándékától valósúl meg. Így tehát senki se irigyelheti a másik ajándékát, mert az nem az ember buzgóságától hanem az Isten szuverén hatalmától függ a túláradó szeretettől.

Az Úr békességét adja.

 Az Úr békességét adja.

 Az Úr nem békét hozott a földre hanem békességet. A szív békességét " Mert a test sze­rin­ti gon­dol­ko­zás ha­lál, a Lé­lek sze­rin­ti gon­dol­ko­zás pe­dig élet és bé­kes­ség. Mert a test sze­rin­ti gon­dol­ko­zás el­len­sé­ges Is­ten­nel szem­ben, mi­vel nem en­ge­del­mes­ke­dik Is­ten tör­vé­nyé­nek, mert nem is te­he­ti.

A test sze­rin­ti­ek pe­dig nem le­het­nek ked­ve­sek Is­ten előtt.

Ti azon­ban nem test sze­rin­ti­ek vagy­tok, ha­nem Lé­lek sze­rin­ti­ek, ha va­ló­ban Is­ten Lel­ke la­kik ben­ne­tek. Aki­ben pe­dig nincs a Krisz­tus Lel­ke, az nem az övé."(Róm 8, 6-8).

Béke vagy békesség?

"Tüzet vetni jöttem a földre, és mennyire szeretném, ha az már lángra lobbant volna. Be kell még merülnöm egy bemerítkezéssel, és micsoda szorongás fog el, míg az beteljesedik. Úgy vélitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azért, hanem hogy meghasonlást. Mert mostantól kezdve ott, ahol egy házban öten vannak, meghasonlanak: három kettő ellen, és kettő három ellen lesz, apa a fiúval hasonlik meg és fiú az apával, anya a leányával és leány az anyjával, anyós a menyével és meny a napával."( Lukács 12,-49..53).

 Megmondom őszintén, hogy nem értem a keresztényeket, akik békét hirdetnek, azokat akik ígérik, hogy minden rendbe lesz, eljön a világbéke. Azt sem értem, hogy honnan veszik azt, hogy minél tovább annál többen fogják Krisztust követni. Azt sem értem, hogy miért gondolják, hogy az Úr áldása a környezetünk megbékéltetése. Hogy körbe legyünk véve barátságos emberekkel. Ez azt bizonyítaná, hogy béke teremtők vagyunk. Amióta a bűn bejött a világba nincs béke. Nem mindig ropognak a fegyverek, de minden háború után készülnek újabb háborúra. Az első világháború után kitört a második világháború, hogy csak az elmúlt száz évre visszatekintsünk. A második csak a folytatása az elsőnek. Aztán a hidegháború következett. Most pedig újból forrong a világ. Az ukrán - orosz háború sem hoz békét akárhogyan is végződik. A látszólagos béke, csak egy átmeneti állapot. Egy egész életet le lehet élni háborúk nélkül, de a levegőben mindig ott van a következő háború, nem beszélve a háborúskodásról a szociális szférában az emberek mindennapjaiban. Amíg a sátán szabadlábon van, nem nyugszik. Egy hívő ember tudja, hogy békeidő számára nem létezik. Nem hiába Pál apostol az efézusi levélben ír a hívő fegyverzetéről. "Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok."(Ef.6,- 13). Aki nem veszi fel ezt az Istentől kapott fegyverzetét, az már vesztes. Mert ha azt hiszi, hogy béke van, egy váratlan pillanatban áldozattá válik. Bizony, hogy észre se veszi és már a sátán karmai között találja magát. A testi ember ezt sokszor nem is érzékeli, hogy a háló ki van vetve rá. A szellemi látású ember pedig látja a veszélyeket. Ezért vannak háborúskodások, nem megértések, tagoltságok a keresztények berkeiben is. 

 De miért és kinek kell felvenni ezt a fegyvert, azoknak adja Isten akiknek békességük van Istennel. Ezt a belső békességet védi az Úr. Tehát ha a külső embert támadás éri a belső békessége nem inog meg. Ellenkezőleg, ezek a háborúskodások a világban uralkodó démoni szellemekkel, béketűrésre edz.

(Róma levél:5:3)

"Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz…"

 Aki tényleg felvértezi magát Isten kegyelmi védetségével, az teljesen felismeri mi nem használ a békesség tűrésének. Ha csak egy rést talál az ördög a pajzsunkon, azonnal a nyilai megsértenek, megsebesítenek. Akkor már csakis önmagunkkal fogunk törődni, nyalni fogjuk a sebeinket. Ne essünk abba a tévedésbe, hogy a békesség látszata az sérthetetlen. Az nagyon is törékeny. Sokminden kihozhat a sodrunkból. Ez egy figyelmeztetés számunkra, hogy kutassuk ki, egész a gyökeréig, hol vagyunk védtelenek. Ezért van segítségünkre a kétélű kard, ami az Isten igéje. Nem harcolhatunk önmagunk ellen, se azok ellen, akik netán megsértettek. Nem emberek ellen van a viaskodásunk. Isten szava a Szent Szellem által segítségre jön legyőzni a világban uralkodó sötét szellemet. Ez ugyanúgy ránk is vonatkozik.

 A békességet az Úr adja ingyen, de azt meg kell védenünk, nem csak a saját érdekünkben, hanem a harci képességünk érdekében is. Hogy hasznos harcosai legyünk a szellemek háborújában. Itt nem hagyatkozhatunk másokra, senki helyettünk nem védhet meg. Egy nagyon konkrét kijelentése az Úrnak, ami félreérthetetlen.

(Máté Evangéliuma:12:30)

"Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol."

 A Szentírás nem ismeri azt, hogy valakit az emberek közül kövessünk. Példaképeink lehetnek emberek közül, akik hitben járnak, de semmiképpen nem gyűjthetünk valaki más kezével. Ez arra tanít minket, hogy személyesen szoros együttlétben az Úrral gyűjtsük a nekünk szánt ajándékait. Ha nem vele gyűjt, nem a Szent Igéjével gyűjt az tékozol. Nagy felelőssége van annak aki nem Krisztus tanítását hirdeti. Ez nem az ige ismeretét foglalja magában csak, hanem a szellemiségét amit az Úrtól kaphat csak.Csakis az Úrral gyűjtheti békességben azt amivel megsegíthet másokat is. 

 Vele gyűjteni, ez azt jelenti, hogy az Ő békességével és a mi béketűréssünkkel, tudunk állhatatosan növekedni szellemi életünkben. Dulhatnak körülöttünk harcok, támadások érhetnek családon belül, akár a legszeretettebb testvérünk részéről is, akkor se inog meg bennünk a békesség, mert az amit gyűjtünk Krisztussal az örök életre visz. Egyáltalán nem ijedünk meg a média által terjesztett rémhírektől. A háborúktól a természeti elemek csapásaitól, mégha nem is hallomásból ismerjük. 

 De hű az Isten mindazokhoz akik Őt választották Pásztoruknak. Az Úr az én Pásztorom, mondja Dávid. "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem."(23.Zsoltár).

  Visszatérve az ige elejéhez, az Úr nem békét hozott a világra, ellenkezőleg, meghasonlást. És azt is mondta, hogy türelmetlenűl várja amikor eljön a világ tűzbe bemerítése. Ez is ellentmond az egyes keresztényi tanításnak, hogy az Úr szereti ezt a világot. Szó sincs erről. Ellenkezőleg el fogja ítélni azt ami ebben a világban van. Aki nem Vele az ellene van. Béke nincs ebben a világban, nem is lesz addig míg a királyok Királya nem jön el erre a földre személyesen. A békességről pedig így ír Pál apostol: " azok­nak, akik a jó cse­le­ke­det­ben való áll­ha­ta­tos­ság­gal di­cső­sé­get, tisz­tes­sé­get és hal­ha­tat­lan­sá­got ke­res­nek, örök éle­tet ad, de a vi­szály­ko­dók­nak, akik nem en­ge­del­mes­ked­nek az igaz­ság­nak, ha­nem a ha­mis­ság­nak en­ged­nek, bosszú­ál­lás­sal és ha­rag­gal.

Nyo­mo­rú­ság­ban és gyöt­re­lem­ben lesz ré­sze min­den go­noszt cse­lek­vő em­ber lel­ké­nek, zsi­dó­nak elő­ször, de gö­rög­nek is; ámde di­cső­ség, tisz­tes­ség és bé­kes­ség il­let min­den jót cse­lek­vőt, zsi­dót elő­ször, de gö­rö­göt is", (Róm 2, 7-9)

 Az aki már hitben jár Krisztussal, annak az Ő békességét adja, hogy teljes örömben legyen a Szent Szellem örömében.

(II. Thessalonika levél:3:16).

 "Maga pedig a békességnek Ura adjon néktek mindenkor minden tekintetben békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!".

Korrepetálás a meghamisított ige elterjedése ellenében.

 Korrepetálás a meghamisított ige elterjedése ellenében.

"A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét; ez gyümölcsöt is terem, némelyik százannyit, némelyik hatvanannyit, némelyik pedig harmincannyit". (Mt 13, 23).

 " Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és kitartással gyümölcsöt teremnek. (Lk 8, 15)

 "A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és termést hoznak. Az egyik harmincszor annyit, a másik hatvanszor annyit, némelyik pedig százszor annyit. (Mk 4, 20).

 A magvető példázatából ma csak ezt a részt idézem. Erről a tényről sokan hallgatnak, a véleményem szerint vagy tudatlanságból vagy ravaszságból nem hirdetik vagyis nem elemzik azok, akiknek az lenne a dolguk. Azért gondolom, hogy ravaszságból, mert a cél minél több embert toborozni Krisztus neve alá, vagy talán a siker kedvéért. Pedig az evangélium hírdetés nem aggitáció, hanem az igazság az Isten szeretetéről szól, azért egyesek számára örömhír akik jó földbe vetettek, mások számára megbotránkoztatás. Sokan megvádolhatnak azzal, hogy túlságosan pragmatikus vagyok és egyoldalú. Állandóan visszatérnek a gondolatok az eleve elrendelés vagy más szóval a predesztináció tényéhez. De határozottan szembe jönnek velem azok az igék, amik ezt nyílvánvalóvá teszik. Annyi sok bizonyítéka van ennek a tanításnak, hogy nem tudnám felsorolni mert a szavak rengetegébe vesznék ha ki szeretném emelni ezeket az állításokat. A legfontosabb tény az, hogy Isten mindenható akarata teremtette meg az embert és szórta szét a világban az ember magját. Ezt persze más köntösbe öltözteti az érthetőség kedvéért, gyakorlati részét ismerteti velünk. Sokszor úgy néz ki, hogy az ember akarata érvényesűl az életében. Ez egy káoszt idézne elő és Isten apró terveit ami a nagy terv része, az ember irányítja kénye kedvére. Az embert teszi felelőssé azért, hogy nem fogadja be az evangéliumot vagy befogadja mert ezt akarta. Pedig ez nem így van. Annak Isten határozatainak preegzisztenciális előzményei vannak. Erről keveset tudunk, de itt ebben a kijelentésben is látjuk, hogy az Emberfia tarsolyából vagy ahogy a magvetőnél csak jó magok vannak, az már sokkal előbb volt kiválasztva. A megértést a testit a szellemitől elválasztja az Isten Szent Szelleme. Akiben él Krisztus szelleme vagy más meghatározásban Isten Szent Szelleme, az olyan szemszögből látja ahogy Isten is látja. Ez nem túlzás, és nem a mi érdemünk. Isten akaratából szülte mindazokat a Szent Szellem által, akik nála voltak, akiket már azelőtt jó földbe vetett. Ha a világ mezejéről, vagyis szántóföldröl beszél az Úr, akkor általánosít, vagyis globálisan fejezi ki magát, például: " Ő pe­dig így fe­lelt: Aki a jó ma­got veti, az az Em­ber­fia,

a szán­tó­föld pe­dig a vi­lág; a jó mag az Is­ten or­szá­gá­nak fiai, a kon­koly pe­dig a go­nosz fiai". (Mt 13, 37). Gondolom egyértelmű kijelentés ez. Az Emberfia az Úr Jézus Krisztus, aki az Isten az Atya fiait szórta vagyis vetette mint földműves, az igét is úgy szórta mint Isten szavát mint romolhatatlan magot, mindenki hallatára, de nem mindenkiben fogant meg, csak azoknál hozott gyümölcsöt akik jó földbe voltak vetve. Ez nem jó embereket jelent. Jézus aki eljött az elveszett bűnösökért, hogy elvesse a magokat a szántóföldbe, amit már előre felszántott, mert Isten rabja és földművese lett itt a földön. És mindazok akiket nem Isten plantált Jézus az Emberfia által, kitépik, hiába nőnek együtt ebben a világban a konkollyal egy szántóföldön élvezve Isten áldásait. Jézus nem agitátor volt, hanem Istentől leszállt út, igazság és az örök élet, aki megtesítője Istennek. "És azt mond­ta: Ezért mond­tam nek­tek, hogy sen­ki sem jö­het hoz­zám, ha nem adta meg az Atya neki. Et­től fog­va so­kan vissza­vo­nul­tak a ta­nít­vá­nyai kö­zül, és töb­bé nem jár­tak vele." (Jn 6, 65).

 Pontosan tudta mi van az emberben, hogy mi a célja az embereknek és mi az Atya akarata, ezért nem ment utánuk, hogy visszafordítsa őket. Ezt ma sem csinálja az Úr. Ő nem vallás teremtő, hanem Isten Fia aki benne hisz annak örök élete van. Nem lesz, hanem van. Aki vallást tesz róla megmenekűl már ebben az életben Isten választott gyermeke. A tanítások sem a világot igazgatja, hanem azokat akik követik Jézus Krisztust. Akik annak ellenére nem hagyják el őt, még ha keserű is néha az Ő szava számunkra, vagy érthetetlen. De az a bizalom iránta egy jel, hogy az Atya iranyitotta hozzá, hogy az élet igéjét hallja szájàból kitartóan. Az ilyen lélek nincs elfelejtve az Úrnál, aprólékos gondoskodással szolgál neki 

 Azért a hamis prófétákról így ír Zakariás próféta, hogy eljön az idő amikor minden nyilvánvaló lesz Izraelben is meg a világban is " Azon a na­pon meg­szé­gye­nül­nek a pró­fé­ták, mind­egyik a maga lá­to­má­sa mi­att, mi­alatt pró­fé­tál, és nem öl­te­nek föl szőr­ru­hát, hogy ha­zud­ja­nak. Ha­nem azt mond­ja mind­egyik: Nem va­gyok pró­fé­ta, szán­tó­ve­tő em­ber va­gyok, sőt más­nak szol­gá­lok gyer­mek­sé­gem óta". (Zak 13, 4).

Örüljetek ti választottak, mert nem romlandó magból hanem Isten jó magvából, Ábrahám magjából születtetek. És ez a hit és tudat Istentől származik, hogy örömötök teljes legyen. "Bol­do­gok, aki­ket ül­döz­nek az igaz­ság mi­att, mert övék a mennyek or­szá­ga. Bol­do­gok vagy­tok, ha szi­dal­maz­nak és ül­döz­nek ti­te­ket, és ha­zu­gul min­den rosszat rá­tok fog­nak mi­at­tam. Örül­je­tek és ör­ven­dez­ze­tek en­nek, mert ju­tal­ma­tok bő­sé­ges a mennyek­ben; így ül­döz­ték előt­te­tek a pró­fé­tá­kat is." (Mt 5, 10-13).

A bolondság birodalma.

 A bolondság birodalma.

Tréfás magyar bolondmese vagy → hazugságmese; a három ember elmegy répát lopni. Egyszer megszólal a süket: – Én valamit hallok! Rámondja a vak: – Én valamit látok! Erre megszólal a kopasz is: – Uccu bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk! 

  Bizony ez tréfa valóság tartalommal. Hogy miért valóság tartalommal?- másképpen mondom, a vak mondja a látónak, te rosszul látod, a süket a hallónak te nem jól hallod amit Isten mond. Vak vezeti a világtalant, a vak a látóra nem bízza magát. "Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört... együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják."( Zsoltár 49,- 10,11) Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot." (Példabeszédek 9,-9). 

 Most meghökkentően hangzik, de igaz, hogy ez a farsangi, karneváli világ, a bolondság birodalma. Csak nézzünk körül, és meglátjuk ha látjuk. Mosolygunk is rajta, mert viccesnek tűnik. Annyi sok bolondságot művel az ember, hogy az már borzasztó és szégyen.

 De felmerül a kérdés, ilyennek teremtette az Isten az embereket? Az Ő képére és ábrázatára volt teremtve. De mi történhetett az emberrel? Mert az ember meg van vezetve egy másik vezérrel, annak a kénye kedvét ábrázolják a bűnt követő emberek. Átformálódtak sátán képére. Ha nem hisztek a sátán létezésében, csak körül kell nézni, ha van szemed és látsz. Ha van szemed és mégsem látod, akkor a sötétségben vagy. Akkor mindegy, hogy a veremben vagy, vagy csak úton odafelé, kézen vezetnek, hogy elne tévedj, a mézesmadzagot követed amit az orrod előtt húznak. 

Nem baj, majd a Marson új életet kezdhet a bolond ember, és ott az égre nézve majd keresi az anyaföldet, mert a nosztalgia emészti, a farsangnak vége a karnevál és a bikaviadaloknak is vége, csak a Guinness rekordok könyvét lapozgatja unalmába, hogy milyen is bolond voltam, hogy otthagyva a luciferzum, a pokoli földi világot, de a poklot magával hozta a Marsra is, mert a pokol az emberben van. Az Isten zsámolyát a földet, a zöldet a frisset, Isten adta paradicsomot, kukkává változtatta. Szemétlerakóvá, a friss levegőt kénes nehézfémessé tette. Ezt teszi az ember csakis a kizsákmányolás a haszonszerzés érdekében, a túltermelés és a szükség világa széles spektrumában.

" Azt mond­ja szí­vé­ben a bo­lond: Nincs Is­ten. Meg­rom­lot­tak, utá­la­tos­sá­got cse­le­ked­tek, nincs, aki jót cse­le­ked­jék. Az ÚR le­te­kint a menny­ből az em­be­rek fi­a­i­ra, hogy lás­sa, van-e kö­zöt­tük ér­tel­mes, aki ke­re­si Is­tent. Mind­nyá­jan el­haj­lot­tak, egy­aránt meg­rom­lot­tak, nincs, aki jót cse­le­ked­jék, nincs egy sem". (Zsolt 14, 1-2).

 Aki pedig azt mondja, hogy van 

Isten de nem lát semmit mert vak, azért cselekedeteivel az ilyen bizonyítja, hogy nem az Úr az istene, hanem Lucifer a bukott arkangyal aki most hatalmaskodik ezen a földön egy ideig. 

"..és ezt mon­dom a lel­kem­nek: „Én lel­kem, sok ja­vad van sok esz­ten­dő­re el­té­ve. He­lyezd ma­ga­dat ké­nye­lem­be, egyél, igyál, vi­ga­doz­zál!” Is­ten pe­dig azt mond­ta neki: „Bo­lond, ma éj­jel el­ké­rik tő­led a lel­ke­det, ami­ket azért ma­gad­nak ké­szí­tet­tél, kiéi lesz­nek?”

Így jár az, aki kin­cset gyűjt ma­gá­nak, és nem Is­ten­ben gaz­dag". (Lk 12, 20-21).

 A hihetetlen bolondság a világi bölcsek játéka, van Isten vagy nincs Isten tudományok vetélkedője, ami a balgatag embert szórakoztatja.

" Sen­ki se csap­ja be ma­gát. Ha kö­zü­le­tek va­la­ki bölcs­nek gon­dol­ja ma­gát ezen a vi­lá­gon, le­gyen bo­lond­dá, hogy bölccsé le­hes­sen. Mert e vi­lág böl­cses­sé­ge bo­lond­ság Is­ten előtt. Mert meg van írva: Meg­fog­ja a böl­cse­ket az ő csa­lárd­sá­guk­ban. És is­mét: Is­me­ri az Úr a böl­csek gon­do­la­ta­it, hogy hi­á­ba­va­lók". (1Kor 3, 18-19).

 " Mert a ke­reszt­ről való be­széd bo­lond­ság ugyan azok­nak, akik el­vesz­nek, de ne­künk, akik meg­tar­ta­tunk, Is­ten ere­je. Mert meg van írva: El­vesz­tem a böl­csek böl­cses­sé­gét, és az ér­tel­me­sek ér­tel­mét el­ve­tem. Hol a bölcs? Hol az írás­tu­dó? Hol e vi­lág­nak vi­tá­zó­ja? Nem­de bo­lond­ság­gá tet­te Is­ten e vi­lág böl­cses­sé­gét?" (1Kor 1, 18-19).

"Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házanépén. Ha pedig először mirajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a vége, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?" (1Pt 4, 17).