Az igazság egységében.

 ‭Az igazság egységében. 

"Ahogy a tömegeket meglátta, felment a hegyre. Ott leült és hozzámentek tanítványai. Ekkor megnyitotta száját és így tanította őket:.....Ti vagytok a világ világossága. Lehetetlen elrejteni a hegyen épített várost. Mécsest sem azért gyújtanak, hogy véka alá tegyék, hanem a mécslábra, onnan világít mindenkinek, aki a házban van." ( Máté 5,- 1.2...14,15).

 Jézus ezeket a szavakkal nem a tömegeket célozta meg. A tanítványokhoz beszélt, őket tanította, mert őket is küldte el a világba, hogy hirdessék a királyság evangéliumát. A tömeg is hallotta a beszédét, de nem értették meg. Azután ha tömegeknek szólt, példabeszédekben mondta ki, talányosan fejezte ki magát. A tanítványok Isten házában voltak a világosság élvezői. A mécslábra teszik a mécsest azzal a céllal, hogy a házban világítson. A ház tudniillik, nem nyílt terep, annak falai vannak amik elkülönítik a külvilágtól a benne lévőket. A hegyi beszéd is a tanítványoknak szólt konkrétan abban az időben, habár nyílt terepen, nem titokban, a tömegek is hallották, ugyanúgy ma sem titok, de az elhívottaknak volt intézve akik hozzá közel voltak. A mai hívő élvezi az újszövetség minden szellemi áldásait, de ne felejtsük el, hogy ez az újszövetség amit ma olvasunk nem a pogányoknak szólt, hanem először is Izrael maradékának. Ugyanis azelőtt Isten soha nem kötött szövetségeket a pogány, vagyis nem Izrael népével a Mózes törvénye után. Noéval kötött szövetsége a teremtményekkel nem a néppel volt megkötve azt esküvel megígérte egyoldalulag. Ak­kor ezt mond­ta Is­ten Nó­é­nak: "Ez an­nak a szö­vet­ség­nek a jele,( a szivárvány) ame­lyet sze­rez­tem kö­zöt­tem és min­den test kö­zött, mely a föl­dön van." (1Móz 9). 

 Sokan magukra vonatkoztatják ezeket a szavakat a kereszténységben, hogy ők is mécsesek legyenek a gyülekezetekben. A világosság maga az Úr és tanítványainak rendelte el, hogy világítsanak a házban, de nem a saját világukkal, hanem Jézus világosságával. 

"Ismét szólt hozzájuk Jézus, és azt mondta: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága". (Jn 8, 12)

 A világosságot nem lehet megmagyarázni, az van, abban ha valaki jár az nem botladozik mert meglátja az akadályokat. Ahol világosság van a házban, ott nincs sötétség de árnyékok vannak, a test leárnyékolhatja a szétáradó világosságot. Jézus világossága ragyog olyan formában, aki közelebb van hozzá, az jobban tükrözi vissza az ő világosságát. De a világ világossága lehet akkor, ha egy fontos dolgot bizonyít a gyülekezet Krisztus feje alatt, méghozzá az egységet. Ami fizikailag már nem létezik, de szellemi vonatkozásban igen is létezik. Egyes gyülekezetek mint a jéghegy csúcsa kiemelkedik a sötétségből. Ez ami a kollektív tanúbizonyságot illeti. De az Úr az Atyához intézet imájában, nem arról kéri az Atyát, hogy a gyülekezetek megfeleljenek az elvárásoknak, hanem hogy megszentelődjenek az igazságban. Az igazság ismerete és engedelmessége teszi eggyé a hívőket az Atyában a Fiúban a Szent Szellem által. A Szent Szellem nem egy valami erő vagy valami hasonló iposztáz, akivel mint egy szerszámmal dolgozik Isten, hanem Isten és Krisztus szelleme aki eggyé forrasztja az üdvözülteket magával és egymással az övéit. De ezt nem láthatjuk a globális világban úgy ahogy azt Isten látja. Azért idézzük fel mit mondott az Úr erre vonatkozólag, amitől mi is nagy kegyelemben részesülhetünk.

"Én oda­szen­te­lem ma­ga­mat ér­tük, hogy ők is meg­szen­tel­tek­ké le­gye­nek az igaz­ság­ban. De nem­csak ér­tük kö­nyör­gök, ha­nem azo­kért is, akik majd az ő be­szé­dük­re hisz­nek ben­nem, hogy mind­nyá­jan egyek le­gye­nek, Atyám, mint te én­ben­nem, és én te­ben­ned, ők pe­dig mi­ben­nünk, hogy el­higgye a vi­lág, hogy te küld­tél en­gem." (Jn 17, 19-20).

Ez egy Izraelita számára egy újabb szövetséget fog jelenteni, de ez már teljes mértékben belefoglaltatnak minden nyelvek és nemzetek fiai is, de nem szövetség formájában, hanem Isten kegyelme által, mert most van a kegyelmi időszaka, ami a pogányokat is üdvözíti Krisztus vére által. De ez nem újszövetség, mert az új mindig felváltja a régit. De hol van az a régi amit a pogányokkal kötött? 

"Mert egyet­len ál­do­za­tá­val örök­re tö­ké­le­tes­sé tet­te a meg­szen­tel­te­ket. De bi­zony­sá­got tesz er­ről ne­künk a Szent­lé­lek is, mert utá­na így szól: Ez az a szö­vet­ség, ame­lyet kö­tök ve­lük ama na­pok után – azt mond­ja az Úr –, tör­vé­nye­met a szí­vük­be adom, és el­mé­jük­be írom be azo­kat," (Zsid 10, 14-15).

 Erről írt Joel próféta Izrael maradékának és ezt említette meg Péter pünkösd napján is. Hogy egy újszövetséget köt az Atya Izraellel, de nem olyat amit eddig tett és kötött, hanem kiönti rájuk a Szent Szellemét. Ez ami már a jeruzsálemi Gyülekezet megkapott, ugyanúgy lesz kiöntve de egy kis időbeli különbséggel a maradék Izrael fiaira és leányaira, a megpróbáltatások ideje után, azokban a napokban. " Az­után ki­ön­töm majd lel­ke­met min­den test­re: fi­a­i­tok és le­á­nya­i­tok pró­fé­tál­ni fog­nak, vé­ne­i­tek ál­mo­kat ál­mod­nak, if­ja­i­tok pe­dig lá­to­má­so­kat lát­nak. Sőt még a szol­gák­ra és szol­gá­ló­le­á­nyok­ra is ki­ön­töm lel­ke­met azok­ban a na­pok­ban." (Jóel 2, 28). Ez a prófécia még nem teljesült. 

 Kedves olvasók, jól teszitek ha minden dogmatikus előítéleteket félretéve, figyelmesek lesztek az írások olvasása közben, azért az Isten Szent Szelleme legyen veletek, hogy minden titkot ami már nem titok, meghalljátok ezáltal megszentelődjetek az igazságban. Az Úr ismeri és tudja a tökéletlenségünket, de Ő az aki megszentel az igazságban, az pedig mindig tökéletes.

Kínokban szűltelek titeket.

 ‭‭"Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem valaki más, bár veséim is megemésztetnek. ( Jób 19,-19:25..27).

 Jób könyve egy ékszer az ószövetségben. Jób tusakodása önmagával Isten kiemelkedő kijelentései általa, felismerései nem közönségesek. Ez egy gondolkodó patriarcha, egy emberek és Isten által tisztelt ember volt. A szavai és gondolatai megmaradtak az utókornak, habár ő azt akkor nem tudta. Így írja ezt le: "Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe, vas íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék!" ( Jób 19,-23). Pontosan nem tudják a biblia kutatók megállapítani, hogy ki írta a Jób könyvét. Számunkra ez talán nem is fontos, de az már fontosabb, hogy úgy olvassuk mint Istentől kapott bizonyságtételt. Többször is szól Isten e könyv által hozzánk is. Elihu akit nem mindenki tartja a Szent Szellem ajkának, vagyis inkább kritikának tartják a szavait, de ezt elvetik mások, mert Elihu ha fiatal is volt, de Isten használta őt, hogy kifejtse gondolatait, nem állt a Jób barátainak a színvonalában. Nem ellenzéki hanem harsonája az Isten szavának. Ezt olvashatjuk Elihu szózatából kiragadva, ami szerintem bizonyítéka annak, hogy Elihu Isten szavával beszélt. "... a lé­lek az az em­ber­ben és a Min­den­ha­tó le­he­le­te, ami ér­tel­met ad neki! Nem az idő­sek a böl­csek, és nem a vé­nek tud­ják, mi az igaz­ság. (Jób 32, 8) "Hadd be­szél­jek én is a ma­gam ré­szé­ről, hadd kö­zöl­jem én is vé­le­mé­nyem! Mert tele va­gyok sza­vak­kal, un­szol en­gem a ben­nem levő lé­lek.

Íme, ben­sőm olyan, mint az új töm­lő­be zárt bor, csak­nem szét­sza­kad. Szó­lok te­hát, hogy le­ve­gő­höz jus­sak, föl­nyi­tom aj­ka­mat, és fe­le­lek. Nem le­szek sze­mély­vá­lo­ga­tó sen­ki­vel szem­ben, nem hí­zel­gek egy em­ber­nek sem. Mert én nem tu­dok hí­ze­leg­ni; ha­mar el­szó­lít­hat­na en­gem al­ko­tóm!"(Jób 32, 17-21).

 Tehát ebből is láthatjuk, hogy az ókori időkben is ismerték az élő Isten létezését nem úgy ahogy azt a démonok is ismerik. Úgy ahogy ismerni kell Istent, a bennünk lévő szellemével, ugyanis az ember szelleme is tőle van. Az ember szelleme megromlott a bűnbeesés után, esetleg a démonok az egó uralják, de Isten az újjászületéssel megújítja és magához köti az embert, minden ehhez kapcsolódó következményeivel. Jób helyesen hitte, hogy az ember nem csak hús, hanem lélek és szellem. Vagyis van és létezik egy belső ember, ami nem kötődik a testünkhöz, hiszen ez a sátor egyszer elporlad. Így ír Pál apostol erről. " Mert tud­juk, hogy ha ez a föl­di sá­tor­há­zunk el­bom­lik, épü­le­tünk van Is­ten­től: nem kéz­zel csi­nált, ha­nem örök­ké­va­ló ház a menny­ben. (2Kor 5) " Maga Is­ten az, aki min­ket erre fel­ké­szí­tett, és aki a Lé­lek ( Szellem) zá­lo­gát is ne­künk adta. Ezért min­den­kor bi­za­ko­dunk, és tud­juk, hogy amíg e test­ben van ott­ho­nunk, ad­dig tá­vol va­gyunk az Úrtól, mert hit­ben já­runk, nem lá­tás­ban. Bi­za­ko­dunk azért, és in­kább sze­ret­nénk el­köl­töz­ni a test­ből és ha­za­köl­töz­ni az Úrhoz". (2Kor 5, 5-7). Teljesen világos, hogy ez a sátor amiben benne vagyunk lebomlik, alá lesz vetve az enyészetnek. Ezt tudta Jób is, ezt a tudást biztos, hogy Isten nyitotta meg neki. De Jób esetében ez csakis egy részlete volt az életének, hiszen az újjászületése még nem történt meg. Ebből is azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ember szelleme jobb esetben, ismerheti Isten igéjét és mondhatja is Isten szavát, attól függetlenül, hogy él vagy nem él benne Isten Szent Szelleme. Jóbot Isten arra vezette ami emberi léptékkel felfoghatatlan, olyan nyomorult állapotokon keresztül szülte ujjá, hogy szinte sajnálatra méltó volt. Pedig nem ez volt a cél, hogy megbüntesse Isten Jóbot, és sajnálatot váltson ki iránta. Az eredménye ennek a kínoknak a mai embernek felfoghatatlan, Jób elszenvedett kínjai rombolták le benne az egóját. Azt gondolhatjuk, hogy Isten könyörtelen, megengedte a sátánnak, hogy Jóbhoz nyúljon nem is akárhogy. De a végeredménye az lett, hogy Jób annak ellenére, hogy ismerte Isten kegyelmét, nem látta Istent addig ameddig önmagára nézett. De Isten a gyermekeit testi, lelki és szellemi gyötrelmek útján vezeti a tisztán látáshoz. Ez Jób esetében megtörtént még az életében, abban a bőrben amiről említést tett." Ed­dig csak hal­lo­más­ból tud­tam fe­lő­led, de most sa­ját sze­mem­mel lát­lak té­ged. Ezért hi­báz­ta­tom ma­gam, és meg­bá­nom bű­ne­i­met por­ban és ha­mu­ban!" (Jób 42, 5).

 Sorolhatnánk az erre vonatkozó ige verseket, de csak ezzel fejezném be a végszó gyanánt. A zsidókhoz írt levélben ezt olvashatjuk. "Mert is­mer­jük azt, aki így szólt: Enyém a bosszú­ál­lás, én meg­fi­ze­tek. És is­mét: Az Úr meg­íté­li az ő né­pét. Ret­te­ne­tes do­log az élő Is­ten ke­zé­be esni. De em­lé­kez­ze­tek vissza a ré­geb­bi na­pok­ra, ame­lyek­ben mi­u­tán meg­vi­lá­go­sod­ta­tok, sok szen­ve­dés­tel­jes küz­del­met áll­ta­tok ki. (Zsid 10, 30-31) "Az igaz em­ber pe­dig hit­ből él, de ha meg­hát­rál, nem gyö­nyör­kö­dik ben­ne a lel­kem. De mi nem va­gyunk a meg­hát­rá­lás em­be­rei, hogy el­vesszünk, ha­nem a hi­téi, hogy éle­tet nyer­jünk". (Zsid 10, 38).

Istenben való hit, nem csal meg soha.

 ‭Istenben való hit, nem csal meg soha.

"Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." ( Zsid 11,- 6).

 ,, aki az Istenhez járul". Van e magyarázata annak, hogy lehet Istenhez járulni hit nélkül? Lehet,- ugyanis a felállított oltárok Istent ábrázoló képek szobrok Isten gyanánt vannak feltüntetve, és a tömegek bálványoztatják, meghajolnak imádkoznak előttük, kórusban elmondhatják a "hiszekegyet", teljesen hit nélkül. Illetve hamis nézeteket, halott szószerkezetek ismétlése, a " miatyánk" a " hiszekegy" a liturgia minden formája, az egyes vallási irányzatok katekizmusát elfogadva és követve, a hamis hitnek a megmerevedett hitvallás bizonyítéka, ami Jézus nevével van fémjelezve. A hit az egész más, az élő Istenben vetett hit, hiszi, hogy Isten van, de nem látja és nem érzi. A hitbeli látás sem anyagi természetű sem érzéseket kiváltó valami. A hit egy olyan szférába vissz, ahol az élő Isten létezik és vele együtt él. Eléggé pragmatikus módon fejezi ki a Szent Szellem az Isten létezését. "Isten van", nem bocsátkozik bele a magyarázatokba itt se más helyeken. A neve JHVH, vagyis " Vagyok". Az ember hiszi vagy nem hiszi, hogy Isten van és él és létezik, ebben a meghatározásban nincs alternatíva. A hit az mindennek az alapja. Ábrahám elhitte azt a kihívást amit Isten mondott neki. Istennek az volt az akarata Ábrahám kapcsán, hogy hagyja el a szülőföldjét, a bálványimádó népeket akik belakták azt a vidéket és induljon el az igéret földje felé. Ábrahám engedelmeskedett Isten szavának és útra kelt, nem tudva hova megy. De kereste haláláig azt a várost aminek az alapjait Isten épített. A hit szava és tettei mind arról tanúskodnak, hogy nem a bálványok és imádóik között van a helyük, hanem keresik hazájukat, ami a hitük szerint a mennyekben, Istenben van. "Akik tudniillik ilyesmit beszélnek, nyilvánvalóvá teszik, hogy hazát keresnek. S ha arról a hazáról emlékeztek volna meg, melyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. Így azonban nagyobbra törekszenek, azaz mennyeire. Ezért az Isten nem szégyenli őket, hogy az Istenüknek neveztesse magát, hiszen várost készített nekik".( Zsid 11,- 14,15,16).

 A jutalma az egy Istenben való hitnek és a szavát követő embernek az, hogy Isten nem szégyeli őt Isten gyermekének nevezni, konkrétabban ami minket érint, Krisztusiaknak. Nem nevez minket keresztényeknek, mert ez nem jelzi Istenben való tartozását aki ezt a nevet viseli. Legyünk magunkhoz őszinték, tegyük fel a kérdést magunknak,- hitben vagyok e? Ha igen, akkor úgy élek mint a hit hősei akik példát mutattak és mutatnak a mai napig, mit jelent a hitben járni. Ez nem csak szellemi ideológia vagy vallási hovatartozás, hanem élő Isten követése, akit Jézus Krisztus személyesített meg. Elsősorban Isten Szellem és mindazok akik hisznek, azok szellemiek. "Mert a test sze­rin­ti­ek a tes­ti­ek­re tö­re­ked­nek, a Lé­lek sze­rin­ti­ek pe­dig a Lé­lek dol­ga­i­ra. Mert a test sze­rin­ti gon­dol­ko­zás ha­lál, a Lé­lek sze­rin­ti gon­dol­ko­zás pe­dig élet és bé­kes­ség. Mert a test sze­rin­ti gon­dol­ko­zás el­len­sé­ges Is­ten­nel szem­ben, mi­vel nem en­ge­del­mes­ke­dik Is­ten tör­vé­nyé­nek, mert nem is te­he­ti. A test sze­rin­ti­ek pe­dig nem le­het­nek ked­ve­sek Is­ten előtt." (Róm 8, 5-7)

 A jutalom pedig nem vár magára, mert Isten megjutalmazza azokat akik keresik őt, és eléjük szalad az Atya szeretetével, és mindenek felett megjutalmazza Krisztusban minden gazdagságával. "Ti azon­ban nem test sze­rin­ti­ek vagy­tok, ha­nem Lé­lek sze­rin­ti­ek, ha va­ló­ban Is­ten Lel­ke la­kik ben­ne­tek. Aki­ben pe­dig nincs a Krisz­tus Lel­ke, az nem az övé. Ha pe­dig Krisz­tus van ben­ne­tek, a test ugyan ha­lott a bűn mi­att, a lé­lek azon­ban él a meg­iga­zu­lás ál­tal. Ha pe­dig an­nak a Lel­ke la­kik ben­ne­tek, aki fel­tá­masz­tot­ta Jé­zust a ha­lot­tak kö­zül, ak­kor az, aki fel­tá­masz­tot­ta Krisz­tus Jé­zust a ha­lot­tak kö­zül, meg­ele­ve­ní­ti a ti ha­lan­dó tes­te­te­ket is a ben­ne­tek lakó Lel­ke ál­tal". (Róm 8, 9-10).

Egy hívő ezzel a reménységgel él és várja azt a pillanatot, amikor a ház ura a mennyei Jeruzsálembe ragadja el, ahol van az örök hajlékja, amit Isten épített az emberek számára, amit Ábrahám is kereset és vágyakozott meglátni. A hívőnek is ez a reménysége, akik hátrahagyva a világ hiábavalóságát keresik a mennyek dicsőségét ahol Isten lakozik. "És lát­tam a szent vá­rost, az új Je­ru­zsá­le­met, amint Is­ten­től alá­szállt a menny­ből, fel­ké­szít­ve, mint egy fér­je szá­má­ra fel­éke­sí­tett meny­asszony. Hal­lot­tam, amint a trón fe­lől egy ha­tal­mas hang ezt mond­ta: Íme, az Is­ten sát­ra az em­be­rek­kel van, és ve­lük la­ko­zik, és azok az ő né­pei lesz­nek, és maga az Is­ten lesz ve­lük;.." (Jel 21, 3).

Emlékeztető gondolatok.

 Emlékeztető gondolatok.

"Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz." ( Zsoltár 55,- 23).

 Ez az ószövetség a zsoltárok könyvében van leírva, akkor is az volt Isten akarata, hogy a hívő ember ne ingadozzon a bűn terhe alatt. Akkor még nem volt Ember aki elhordozhatta vétke terhét, bűneit egy zsidónak, az Úr a láthatatlan Isten volt minden bizodalma. Az állatok áldozati vére volt az ideig tartó megbocsátás és felszabadulás érzése. Most már van egy név aki Isten szabadítója és megváltója, Jézus Krisztus az áldott név aki nem csak név, hanem feltámadt Ember aki Isten az Atya előtt végzi a papi szolgálatát mi értünk, akik még itt vannak ebben a bűnnel terhelt világban. Viselik azt a nehéz terhet, amivel a sátán jobban és jobban megterheli a húsvér embert. Ő itt volt a földön ugyanúgy kisértve volt mint egy közönséges halandó, a bűn nélküli Jézus. Nem elég hangoztatni, hogy ember magáról nem vetheti le bűnös természetét és a terheit a bűnnek. Nem tudja ujjászűlni önmagát. Már ez a gondolat is megkönnyíti életünket, mert hisszük, hogy van kihez fordulnunk ha halálosan nyom a bűn terhe, és Ő azt megteszi örömmel és isteni hatalmával az áldozata vére árán amit kiontott a golgotai feszületen a bűnösökért. 

 "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek". (Mt 11, 28). A megnyugvás és a békesség is Istentől származik, mint annak az eredménye, hogy nem viseljük már az ólomnehéz terheit a bűnnek. Szabadabb az ember és örömmel folytatja útját a rászabott könnyű Jézus terhét viselve, mert az Úr egy olyan igát tesz mindenkire aki hozzá megy, ami az Ő nevét hirdeti, és annak a következményeit viseli. Az lehet öröm és bánat is, mert az Ő nevéért boldog is de szenvednie is kell. Semmi kétség sincs afelől, hogy az embernek csak egy a lehetősége, amit megtehet ( de az is Isten akaratából), hogy átadja keserves életét annak aki meghalt érte és fel is támadt a halottakból. Ettől nagyobb szeretet nem létezik a világon. És az a bizonyosság, hogy erre az Atya vezetett rá, hogy van annyi hitbeli ereje a megterhelt embernek, hogy átadja a bűneit a felfeszített Krisztusra, aki bűnné vált miértünk, ezzel felszabadul és megmenekül az eljövendő kárhoztató ítélettől ami eljön a világra, az engedetlenség fiaira és megemészti azokat. Isten megtért gyermeke már nem megy az Isten ítélőszéke elé, mert Krisztus az ő ítélete, aki Isten elé vitte áldozati vérét a bűnösökért. És ott ahol Krisztus vére el van hintve ott oltalma alatt van a megváltott és felszabadított bűnös, Isten haragja nem éri el. Ezért így írja János apostol:

 ‭‭ "Ám mindazoknak, akik befogadták őt, lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak, akik nevében hisznek, az ő nevében, aki nem vérből, sem a hús akaratából, sem a férfi akaratából nem született, hanem Istenből."( János 1,- 12,13). 

 Áldja meg az Isten mindazokat akik képesek lettek az áldozati Bárány befogadására, és Krisztus feltámadása alkalmassá tette az örök élet reménységére, ami tiszta és csalhatatlan ígérete a mi Urunk, Jézus Krisztusnak.

Isten megmutatja aminek meg kell történnie.

 Isten megmutatja aminek meg kell történnie. 

" A Krisztus Jézus lelepleződése, Isten ajándékozta meg vele, hogy rabszolgáinak megmutassa azokat a dolgokat, melyeknek sietve meg kell történniük. Jelképekbe öltöztette, és úgy küldte el angyalán keresztül rabszolgájának, Jánosnak, aki tanúságot tett az Isten igéje mellett, a Krisztus Jézus bizonyságtétele mellett, s mind amellett, amiket csak látott. Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják a prófétálás szavait és megőrzik a benne megírtakat. Mert közel van az idő." ( Jelenések 1,- 1.2.3). (Csia Lajos fordításában)

 Sokszor olvassuk azt, hogy közel van az idő. (‭‭Jelenések‬ ‭22:10‬ ‭RÚF‬‬) "És így szólt hozzám: Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idő közel van." Egy emberöltő jelenti számunkra a hosszú időt, amiben sok minden megtörténik. Az idő múlása néha ólomlábakon jár, néha meg rohan, úgy tűnik, hogy nem rég voltunk fiatalok. Az idő múlása is csak illúzió, hiszen Istennél nem létezik idő, és ígéretei azok mind időtlenek, csak az ember számára keltik azt a hatást, hogy ami még nincs az nem is volt, ami lesz az pedig csak egyszer majd kialakul. A szellemi gondolkodás az időtlen, nem kapaszkodik a dátumokhoz, az Isten jeleníti meg azt amikor akarja. Így van ez a Jelenések könyvével is ami Jézus bizonyságtétele egy sík időben. Az idő kronológiáját is felfedezhetjük, de úgy tűnik, hogy az másodlagos. Mert Isten előtt minden volt, van és lesz egy síkon. Ez is azt bizonyítja, hogy a mi üdvösségünk és helyünk Krisztusban már készen van már most. "......min­ket, akik ha­lot­tak vol­tunk vét­ke­ink­ben, Krisz­tus­sal együtt meg­ele­ve­ní­tett – ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –,és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban,"(Ef 2, 6). Furcsa de így van, hogy ha végig olvassuk az evangéliumokat és az apostolok leveleit, kirajzolódik ott is az időtlenség, vagyis egyes versekben, egy igerészben, több ezer év különbség van.

 "Min­de­nek­előtt tud­já­tok meg, hogy az utol­só na­pok­ban csú­fo­ló­dók jön­nek, akik sa­ját kí­ván­sá­ga­ik sze­rint jár­nak, és gú­nyo­san kér­dez­ge­tik: Hol van az ő el­jö­ve­te­lé­nek ígé­re­te? Mert mi­ó­ta az atyák el­huny­tak, min­den úgy ma­rad a te­rem­tés kez­de­té­től fog­va." (2Pt 3, 3-5) "Az az egy azon­ban ne le­gyen rejt­ve előt­te­tek, sze­ret­te­im, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esz­ten­dő, és ezer esz­ten­dő, mint egy nap. Nem ké­sik az ígé­ret­tel az Úr, még ha né­me­lyek ké­se­de­lem­nek tart­ják is, ha­nem hosszú­tű­rő irán­ta­tok, nem akar­va, hogy né­me­lyek el­vessze­nek, ha­nem hogy min­den­ki meg­té­rés­re jus­son. Az Úr nap­ja pe­dig úgy jön majd el, mint a tol­vaj, ami­kor az egek ro­pog­va el­múl­nak, az ele­mek pe­dig égve fel­bom­la­nak, és a föld és a raj­ta levő dol­gok is meg­ég­nek. (2Pt 3, 8-9).

A mindenki szót meglovagolják azok akik olyan hitben élnek, hogy akkor jön el a vég amikor mindenki hitre tér. Ez teljes vakságra utal. Ilyen gondolat nincs a Bibliában. Ez a kifejezés a kiválasztottakról szól, amit Isten már előre eltervezett. A terve kész volt időtlen időktől fogva, ma itt a földön megy végbe a megvalósítása, azért teremtette meg az időt. Jézus Krisztus akit a világ e néven ismer, Ő a teremtő Isten aki Ember képében jött a világba, aki megteremtette és kinyilatkoztatta minden tervét az emberekre vonatkozóan. "Kezdetben már volt az Ige, az Ige Isten felé fordult és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Isten felé fordulva volt. Minden rajta keresztül támadt s egyetlen létező sem lett őnélküle".( János 1, -1..3). Figyelemre méltó Csia Lajos fordítása, mert kifejezi jobban az Ige örök létezését. A károli fordítás nem fejezi ki kellőképpen ezt a tényt. (‭‭János‬ ‭1:1‬ ‭RÚF)‬‬ " Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.". Itt mit jelenthet a kezdetben? (‭‭John‬ ‭1:1‬ ‭DARBY‬‬) " In the beginning was the Word, and the Word was with God, and the Word was God." Nem tudom, hogy a fordítók miért választották a " kezdetben" szót, pedig a szentírás kontextusában, inkább a görög ἀρχή, -ῆς - kezdet, eredet; ős(idő), három értelmetésében az örök lenne releváns. Na de mindegy, a hit úgyis helyesen érti. Folytatva a témát, Isten megajándékozta Jézus Krisztust azzal, hogy bizonyságtétele szerint megmutassa Isten terveit.

 Ez bizonyságtétel Istentől Jézus Krisztus lelepleződése aminek sietve meg kell történnie. MEG KELL történnie. Nincs B terv. 

 Most az olvasó bizonytalanná válhat, ami jó jelnek bizonyulhat, mert ez annak a jele, hogy olyan helyzetbe került, ami egy fuvalattal eldönti mit hogyan gondol ezekről a dolgokról. Hiszen a helyünk biztosítva van attól függetlenül, hogy mit gondolunk magunkról. Mi Krisztust követve ismerjük meg Isten irgalmát és kegyelmét mind azok a szentek iránt akik rejtve voltak a bűn tengerében, semmi életjelet nem mutatva, elvesztek és ráborultak a bűn hullámai, a reménytelenség ingoványába sülyedve nem találtak segítséget, csakis Isten keze, Jézus Krisztus által vagyis hozzá vezetve ismerték meg új felismerésben, hogy ők is Isten gyermekei a hit által.

Boldogok azok akik részesei az első feltámadásnak.

 Boldogok azok akik részesei az első feltámadásnak.

" Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban. Ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele uralkodnak ezer esztendeig". (Jel 20, 6).

"Az­után ( Jézus) ki­ve­zet­te őket Be­tá­ni­á­ig, majd fel­emel­te ke­ze­it, és meg­ál­dot­ta őket. És mi­alatt ál­dot­ta őket, el­tá­vo­lo­dott tő­lük, és fel­vi­te­tett a menny­be. (Lk 24, 50)

"Ami­kor eze­ket mond­ta( Jézus), sze­mük lát­tá­ra fel­emel­te­tett, és fel­hő ta­kar­ta el őt sze­mük elől. Amint tá­vo­zá­sa­kor me­rő­en az eget néz­ték, két fér­fi állt meg mel­let­tük fe­hér ru­há­ban, akik így szól­tak hoz­zá­juk: Ga­li­le­ai fér­fi­ak, mi­ért áll­tok itt az eget néz­ve? Ez a Jé­zus, aki fel­vi­te­tett tő­le­tek a menny­be, ugyan­így fog vissza­jön­ni, aho­gyan fel­men­ni lát­tá­tok őt a menny­be. Ak­kor az Olaj­fák he­gyé­ről – amely egy szom­bat­na­pi já­ró­föld­re van Je­ru­zsá­lem­től – vissza­tér­tek Je­ru­zsá­lem­be." (ApCsel 1, 9-11).

 Bethánia település az Olajfák hegyének lejtőjén volt. Úgyhogy a két idézet egy is ugyanazt az eseményt írja le. Ez az Úr mennybemenetele. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy Jézust csakis a tanítványai látták a feltámadása után és felemelkedni a mennybe. Ez nem volt nyilvános a világ számára. De az sem lesz nyilvános, amikor visszajön az övéiért ahogyan megígérte, hogy már nem lesznek soha árvák, mert velük van a világ végezetéig és azon túl, feltámasztja halandó testüket is nem csak szellemüket váltotta meg, hanem új testbe öltözteti az üdvözülteket, az elragadtatás pillanatában. És ez nem a második eljövetele lesz dicsőségben, mert akkor a második eljövetelekor meglátja az egész világ a megjelenését az Úr napján, ami rettenetes lesz az élők számára, mert nem kegyelemmel jön, hanem hatalommal és lép az Olajfák hegyére a szentjei és angyalai seregei kiséretében akik vele lesznek, hogy elfoglalja királyi trónját. " Íme, az ÚR napja jön kegyetlen fölindulással és fölgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és elveszítse róla a bűnösöket". (Ézs 13, 9).

De ezt előzi meg a Gyülekezet és Krisztusban azelőtt elaludt lelkek feltámadása és elragadtatása a mennybe. "Mert maga az Úr fog le­száll­ni a menny­ből ri­a­dó­val, fő­an­gyal szó­za­tá­val és Is­ten har­so­ná­já­val, és fel­tá­mad­nak elő­ször azok, akik Krisz­tus­ban meg­hal­tak, az­után mi, akik élünk, akik meg­ma­rad­tunk, ve­lük együtt el­ra­gad­ta­tunk a fel­hők­ben az Úrral való ta­lál­ko­zás­ra a le­ve­gő­be, és így min­den­kor az Úrral le­szünk." (1Thessz 4, 16)

Akkor az új testet kapják meg mindazok akik porrá váltak, és azok akik élve lesznek abban az ominózus pillanatban megváltoznak úgy ahogy Jézus is a feltámadása után olyan testben volt ami halhatatlan. Tehát ugyanaz a test amit most hordunk tökéletes és halhatatlanná lesz teremtve. A paradicsomi állapotból, ahol most vannak az üdvözültek, ki lesznek ragadva az Úr dicsőségébe. ( a magyar nyelvben paradicsom szót használják arra a helyre ahol most vannak az üdvözültek, angol fordításban így hangzik. (‭‭Luke‬ ‭23:43‬ ‭DARBY‬‬)"And Jesus said to him, Verily I say to thee, To-day shalt thou be with me in paradise."). Erre a pillanatra várnak az üdvözültek, úgy itt a földön ahogy a paradicsomban is. Jézus aki eljön újból, hogy elvigye az övéit oda ahol Ő is van a mennyei dicsőségbe, ott ahol Isten trónja van. " És lát­tam a trón és a négy élő­lény kö­zött és a vé­nek kö­zött egy Bá­rányt áll­ni, mint egy meg­öle­tet­tet, hét szar­va és hét sze­me volt: az Is­ten hét lel­ke az, aki­ket el­kül­dött az egész föld­re. El­jött, és át­vet­te a köny­vet a tró­non ülő jobb ke­zé­ből, és ami­kor át­vet­te a köny­vet, a négy élő­lény és a hu­szon­négy vén le­bo­rult a Bá­rány előtt, mind­egyik­nél hár­fa és füs­tö­lő­szer­rel teli arany­csé­sze volt, ame­lyek a szen­tek imád­sá­gai. És új éne­ket éne­kel­tek, amely így hang­zott: Mél­tó vagy, hogy át­vedd a köny­vet, és fel­nyisd pe­csét­je­it, mert meg­öl­tek, és vé­red ál­tal meg­vá­sá­rol­tál Is­ten­nek min­den törzs­ből, nyelv­ből, nép­ből és nem­zet­ből, és ki­rály­ság­gá és pa­pok­ká tet­ted őket a mi Is­te­nünk­nek, és ural­kod­nak a föl­dön." (Jel 5, 6-9). Ez lesz a nyítánya az ezeréves Isten Bárányának uralkodása a földön. A nagy megpróbáltatások után az egész Izrael üdvözül. Amikor Isten újból felveszi az elejtett szálat, és a maradék Izrael felé fordul, hogy térdre kényszerítse és megtérítse őket. De ez a téma részletes magyarázatot kíván magának.

 Visszatérve Krisztus megjelenéséhez az övéiért, akkor nem lép az Olajfák hegyére, mert a fellegekben várja és üdvözli az övéit. Ott találkozik velük, ahogy azt fentebb olvastuk. Azért nincs sokszor ez megemlítve, mert ez azoknak szól akik Krisztusban üdvösséget és Krisztus szellemét nyerték Isten által. Ezt a titkot csakis a testvérek ismerik, hiába nyilvános az írás, a megértést a Szent Szellem által csakis nekik adta. Mert Jézus a megígért Szellemét azoknak adja akik hisznek benne, ezáltal megnyitja szemüket és az írások értelmét. "Majd azt mond­ta ne­kik: Er­ről be­szél­tem nek­tek, ami­kor még ve­le­tek vol­tam, hogy be kell tel­je­sed­nie mind­an­nak, ami meg­íra­tott fe­lő­lem Mó­zes tör­vé­nyé­ben, a pró­fé­ták­nál és a zsol­tá­rok­ban.

Ak­kor meg­nyi­tot­ta ér­tel­mü­ket, hogy ért­sék az Írá­so­kat,..."(Lk 24, 44). 

 Senki az emberek közül nem tudja megnyitni mások értelmét, szemét, fülét, csakis Isten. Az ember dolga hirdetni az igét és megosztani mindazt amit kapott az Úrtól. Ilyen feladattal küldte el az Úr a tanítványait. " ...és azt mond­ta ne­kik: Így van meg­ír­va: Krisz­tus­nak szen­ved­nie kell, és har­mad­nap fel kell tá­mad­nia a ha­lot­tak kö­zül. És az ő ne­vé­ben meg­té­rést és bűn­bo­csá­na­tot kell hir­det­ni min­den po­gány kö­zött, Je­ru­zsá­lem­től el­kezd­ve. Ti vagy­tok pe­dig ezek­nek ta­núi.

Azért én el­kül­döm nek­tek, akit Atyám ígért, ti pe­dig ma­rad­ja­tok a vá­ros­ban,( Jeruzsálemben) amíg fel nem ru­ház­tat­tok mennyei erő­vel". (Lk 24, 46-48).

 Mindazok akik csatlakoznak Isten egységéhez a megalakult Gyülekezethez, vagyis az új felismerés és a bűnbocsánat által szerves részei lettek Isten terveinek, megkapják a Szent Szellem ajándékát, nem a meggyőzés tudományában kellene jeleskedni, mert annak negatív eredményei lesznek, ez szemmel látható, a vallások létrejötte, nem csak a keresztény vallás sokasága bizonyítja. Hanem, hogy tanítvánnyá tegyenek minden nemzeteket és népeket. Hogy elterjedjen Krisztus az Úr dicsősége a pogányok között is. 

" Mert mon­dom nek­tek, hogy Jé­zus Krisz­tus a kö­rül­me­tél­tek szol­gá­ja lett Is­ten igaz­sá­gá­ért, hogy meg­erő­sít­se az atyák­nak adott ígé­re­te­ket. A po­gá­nyok pe­dig ir­gal­má­ért di­cső­í­tik Is­tent, amint meg van írva: Ma­gasz­tal­lak azért té­ged a po­gá­nyok kö­zött, és di­csé­re­tet éne­ke­lek a te ne­ved­nek. És is­mét azt mond­ja: Örül­je­tek, ti po­gá­nyok, az ő né­pé­vel együtt!

És is­mét: Di­csér­jé­tek az Urat mind, ti po­gá­nyok, és ma­gasz­tal­já­tok őt, min­den né­pek!" (Róm 15, 8-10).

" Mivel azonban bennünk is a hitnek ugyanaz a szelleme van, ennek az írásnak megfelelően: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, s annak megfelelően szólunk is. Mert tudjuk, hogy aki az Urat, Jézust feltámasztotta, Jézussal együtt minket is fel fog támasztani".( 2 Kor. 4,- 13,14).

Istenben gazdagodjatok.

 Istenben gazdagodjatok.

"Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek". (Mt 5, 6).

 Mi az igazság? Kérdezte Pilátus és nem várva meg Jézus válaszát elvonult. " Pilátus azt kérdezte: Mi az igazság? És ahogy ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmilyen bűnt". (Jn 18, 38).

 Pilátus is ahogy sok értelmes ember, csalódott abban, hogy egyáltalán van e igazság a földön. Ezt többször is hallhatjuk a kortársainktól, amikor szóvátesszük Isten igazságát. Egy hívő részére csak egy igazság létezik, az Isten igazsága. Az ember bármilyen értelmes és okos legyen is, Isten szemszögéből nézve az emberek oktalanok. A valódi bölcsesség Istentől származik, amivel nem rendelkezett Poncius Pilátus sem. "Ezt ( Isten bölcsességét) e vi­lág fe­je­del­mei kö­zül sen­ki sem is­mer­te meg, mert ha meg­is­mer­ték vol­na, nem fe­szí­tet­ték vol­na meg a di­cső­ség Urát." (1Kor 2). 

Az okos és tanult emberek az emberek előtt nagy becsben vannak, főleg azok akik hoztak, vagyis felfedeztek olyasmit ami már volt de ismeretlen az emberek számára, behoztak ebbe a világba valami eddig ismeretlen újat, letettek az asztalra valami progresszív dolgot ami lökött egyet a civilizáció fejlődésén, jó vagy rossz irányba. De ezek mind az látható világ egének kérge alatt dicsősek, Isten országában ami a mennyeknek országa, ott Isten dicsősége és bölcsessége honol. Ahhoz képes az ember bölcsessége nem ér semmit. Pál apostol volt kiválasztva Isten mély titkainak a felszínre hozatalával. "Be­szé­dem és ige­hir­de­té­sem nem a böl­cses­ség meg­győ­ző be­szé­de volt, ha­nem lé­lek és erő fel­mu­ta­tá­sa, hogy hi­te­tek ne em­be­rek böl­cses­sé­gén, ha­nem Is­ten ere­jén nyu­god­jék. Böl­cses­sé­get pe­dig a tö­ké­le­te­sek kö­zött szó­lunk, ámde nem e vi­lág­nak, sem e vi­lág ve­szen­dő fe­je­del­me­i­nek böl­cses­sé­gét, ha­nem Is­ten tit­kos böl­cses­sé­gét szól­juk, azt az el­rej­tet­tet, ame­lyet Is­ten örök­től fog­va el­ren­delt a mi di­cső­sé­günk­re". (1Kor 2, 4-6).

 Pál apostol itt nem a levelei tartalmaira utalt, hanem a beszédeiről amit akkor élőben hirdetett a gyülekezetekben. De írásban is lefektette azt részben a leveleiben, amit ma sok keresztény nem ért meg, vagy valami gátolja abban, hogy megértse. Például a korok és idők megkülönböztetését. Jézus Krisztus királyságának evangéliuma és a mennyeknek országa evangéliuma közötti különbséget. Az elragadtatás a feltámadás és Izrael a földi népe és a Gyülekezet helyét Isten terveiben. A Jelenések könyvét ami képeket ábrázol, de felfedi mindazt ami volt van és lesz. Hiába a meggyőző írások és mégsem fogadják be azt.

 Azért Isten figyeli az ember igyekezetét, amit Ő maga generál az emberben ha tisztességes indulatok vezérlik, az igazság éhségét és szomját elégíti ki Krisztusban. Mert Krisztusban van Isten bölcsessége és igazsága. " ...hogy szí­vük fel­bá­to­rod­jék, és sze­re­tet­ben össze­forr­jon, hogy el­jus­sa­nak az ér­te­lem meg­győ­ző­dé­sé­nek tel­jes gaz­dag­sá­gá­ra, az Is­ten tit­ká­nak, Krisz­tus­nak a meg­is­me­ré­sé­re. Ben­ne van el­rejt­ve a böl­cses­ség és is­me­ret min­den kin­cse". (Kol 2, 3). Ez bolondságnak tűnik a világi ember számára, mert nem lát bele Isten titkaiba, és nem is érdekli őt. Az érdektelenség és a csalódottság jellemezte Pilátust is. Miért lesz pesszimista egy jól informált optimista? Mert bele került, és benne van abban a közegben ami látszólag az igazságot hivatott szolgálni, de a belső konyhájában a hamisság a gonoszság receptjei szerint forralják a hazugságot. Egy politikus aki készül a választásokra, ha hisz is a saját céljainak a megvalósításában, ( kötve hiszem) ha megválasszák képviselőnek, ott szembesül a meztelen gonosz igazsággal a kollégák körében. Azért az apátia veti fel fejét, az alkalmazkodás, az igazság és az igazságosság iránt elapad a szándék. Egy olyan mederbe találja magát mint Pilátus, akit meg lehetett vesztegetni a császárhoz való hűtlenséggel a farizeusok a nép akarata érvényesítése érdekének ellenében. Ez talán bonyolultnak tűnik az egyszerű ember számára, de a tettek igazolják, hogy a gonosz hazugság eredményei a nyomor a háborúk a terroristák akiket a hatalmak hoztak létre és főleg a bűn növekedése mint a kovász duzzad, hiszen nincs visszatartó erő. De teljes erejében még nem bontakozott ki a bűn embere, mert a Szent Szellem a visszatartó erő, ameddig a Gyülekezetben él itt a földön. 

 De Isten bölcsessége mély és magas és szerényen csendes. Aki szomjazik Isten igazságára az ha nem is itt a tökéletlenségben de "otthon" a tökéletességben megelégíttetnek Isten határtalan bölcsességével. Ez a megelégedettség nem jelenti ma sem azt, sem a jövőben, hogy csurtig betelt Isten bölcsessége szívünkben, hanem a szomjúság és az éhség érzete elmúlik, mert maga az Isten lakik mindenben és mindenkiben. " Ami­kor pe­dig min­den alá vet­te­tett, ak­kor maga a Fiú is alá­ve­ti ma­gát an­nak, aki neki min­dent alá­ve­tett, hogy Is­ten le­gyen min­den min­den­ben". (1Kor 15)

 "Mert a mi pol­gár­sá­gunk a menny­ben van, ahon­nan a meg­tar­tó Úr Jé­zus Krisz­tust is vár­juk, aki át­vál­toz­tat­ja nyo­mo­rú­sá­gos tes­tün­ket az ő di­cső­sé­ges tes­té­nek ha­son­ló­sá­gá­ra az­zal az erő­vel, amellyel maga alá vet­het min­dent". (Fil 3, 20).

A bölcsességet tettek igazolják.

 A bölcsességet tettek igazolják.

"Sen­ki sem ment fel a menny­be, csak az, aki a menny­ből szállt alá, az Em­ber­fia. És aho­gyan fel­emel­te Mó­zes a kí­gyót a pusz­tá­ban, úgy kell az Em­ber­fi­á­nak fel­emel­tet­nie, hogy aki hisz őben­ne, an­nak örök éle­te le­gyen". (Jn 3, 13-14).

 Gondolom, hogy mindenki az olvasók közül ismeri ezt a történetet, amikor kígyók marták meg Izrael népét a pusztában. Mózes egy réz kígyót készített és egy póznára szegezte, és felemelte, hogy aki ránézett a kígyóra nem halt meg." Ezért az ÚR mér­ges kí­gyó­kat bo­csá­tott a nép­re, és azok meg­mar­dos­ták őket, ezért so­kan meg­hal­tak Iz­rá­el né­pé­ből. Ak­kor Mó­zes­hez ment a nép, és azt mond­ták: Vét­kez­tünk, mert az ÚR el­len és te­el­le­ned szól­tunk. Imád­koz­zál az ÚRhoz, hogy vi­gye el ró­lunk a kí­gyó­kat. És imád­ko­zott Mó­zes a né­pért. Majd azt mond­ta az ÚR Mó­zes­nek: Ké­szíts kí­gyót, és tűzd föl egy póz­ná­ra. Ha va­la­ki meg­ma­ra­tik, és föl­te­kint arra, élet­ben ma­rad". (4Móz 21, 7-8)

 Csodálatos egyszerűséggel menti meg az Úr mindazokat akik szeretik életüket és féltik lelküket a haláltól, mert ez így van, aki szükségét érzi, hogy éljen tovább a halál küszöbén, amikor felismeri bűnösségét Isten előtt, az Istenhez fordul segítségért. Ezt azért írom, mert az élet drága Isten szemében, de arról az életről beszélünk ami örök és nem múlik el. 

 Ezekben a rövid mondatokban benne van az egész evangélium mondanivalója. Ha figyelmesek vagyunk, észrevesszük, hogy a nép kérte Mózest, hogy imádkozzon az Úrhoz. De azt is megmondták neki, hogy mit kérjen. Ez jellemző a vallásos emberekre, akik másokra bízzák az imádságot de feltételekkel, ahogy ők akarják. Mert a nép azt kérte, hogy távolítsa el az Úr a kígyókat. Az Úr meghallgatta Mózes imáját, de nem teljesítette úgy ahogy a nép akarta. Mit tett az Úr, nem távolította el a kígyókat, hanem egy réz kígyót csináltatott Mózessel. A kígyók tovább marták a népet, de csak az élte túl, élt tovább, aki hittel nézett a felemelt póznára szegezet rézkígyóra. Ez olyasfajta ellenszérum, amit az orvosok is alkalmaznak a kígyómarás ellen, ugyanazt a mérget fecskendezik be ellenszérumként.  

 Ez az egyszerű megoldás Istentől az Úrtól, hogy aki hisz ebben örök élete legyen. Krisztus bűnné vált a feszületen, hogy sokakat a bűnösök közül megmentsen az örök életre, akik hisznek Jézus Krisztus megváltásában és Őreá néznek hitükben, annak örök élete van.

 Ezt könnyű befogadni azért is olyan nagy tábora van a kereszténységnek. Csakhogy az egész újszövetség arra tanít, hogy a hit az nem tudás, hanem élet. Az élet Krisztusban pedig hozza magával a gyümölcseit. Ahogy azt maga az Úr mondta, hogy a fát gyümölcséről ismerhetjük meg. A hit gyümölcse az örök élet Istennel, annak a csíráit és virágait és illatát is itt lehet felfedezni az életünk során. Mindazonáltal az örök életnek nincsenek határai, a halál már nem fog rajta. Aki hisz az átmegy a halálból az életre és ennek látható jelei vannak.

 Tehát egy új testvériség jött létre, amiben összekötöttek Krisztusban a különböző nemzetiségek. Krisztus teste az egység aminek a feje az Úr. Ezt Gyülekezetnek is ismerjük. De ennek a testnek ha sok is a tagja, de egy a feje, és a fej tudniillik lát, hall és vezet. Ennek az egységnek a fent idézett igéknek az alapja a hit és az engedelmesség. Hiába a rézkígyó ha nem tekintenek hittel rá, akkor Isten sem ment meg és nem ad áldást, mert a bűn továbbra is uralja az embert. Mert a bűn zsoldja a halál. Ezek az emberek nem alkothatják azt az egységet amit fentebb említettünk. Hiába minden ha nincs élete Krisztusban, ha a Krisztus nevét vallja is, de semmi köze az örök élet elhivatottságához, nem részese annak.

 Pál apostol konkrétan kiszűri mindazokat akik testvérnek neveznek, de életük ellentmond a vallásuknak.

" Le­ve­lem­ben meg­ír­tam nek­tek, hogy pa­ráz­nák­kal ne tart­sa­tok kap­cso­la­tot. De nem ál­ta­lá­ban e vi­lág pa­ráz­ná­i­val vagy kap­zsi­ja­i­val vagy rab­ló­i­val vagy bál­vány­imá­dó­i­val, mert hi­szen ak­kor ki kel­le­ne men­ne­tek e vi­lág­ból. Most te­hát azt írom nek­tek, hogy ne tart­sa­tok kap­cso­la­tot az­zal, akit test­vér­nek ne­vez­nek, de pa­ráz­na vagy kap­zsi vagy bál­vány­imá­dó vagy szit­ko­zó­dó vagy ré­sze­ges vagy rab­ló. Az ilyen­nel még együtt se egye­tek." (1Kor 5, 9-10).

 Ebben a rövid cikkben is azt igyekeztem kifejteni, hogy nem minden igaz ami annak látszik.

Például: " Eljött az Emberfia, aki eszik, iszik, és ezt mondják: Íme, a nagyétkű és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! A bölcsességet tettei igazolják". (Mt 11, 19).

Gátfutás az evangéliumért.

 Gátfutás az evangéliumért.

" Egyebekben imádkozzatok értünk testvérek, hogy az Úr igéje fusson és megdicsőüljön, mint nálatok is és hogy a helytelen és rossz emberek közül kiragadjon bennünket az Úr, mert nem mindenkié a hit. Hű az Úr, aki titeket meg fog szilárdítani és a rossztól megőriz. Rátok nézve az Úrból azt a bizalmat merítettük, hogy amit parancsolunk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. Az Úr pedig egyengetni fogja szíveteket Isten szeretésére és a Krisztus mellett való állhatatosságra.( 2. Thesszalonika 3. - 1..5).

 Mondhatnánk, hogy sajnos, de nem mondjuk, mert az utolsó időkben a hit és a szeretet és az állhatatosság Krisztus mellet elenyésző a tömegek számához képest, ami kb. két és fél milliárd keresztényt jelent, ezt előre megmondta az Úr és apostolai, evangélistái. Ennek így kellett történnie. Senki semmit nem tehet jóvá, nem lehet ezen változtatni. A modern kortársak a ravasz tévtanítások és a hitetlenség fajulása a keresztények között megtette hatását. Elhagyták az apostolok tanítását, főleg ami a gyülekezetekre vonatkozik. Már olyan hangok is elterjedtek, hogy Pál apostol antikrisztus. Fogalmuk sincs arról mit beszélnek, sem arról ki az antikrisztus. Elhagyták a keresztények az alapvető apostoli tanításokat. Nem engedelmeskednek nekik, hiszen azok nem tanácsok hanem parancsolatok. Nehéz megtartani azt ami ellenkezik az egóval a régi természettel. Ha az ész és a tudat megismer egy és más parancsolatot, és cselekvésre és követésre nem hajlandók nemes egyszerűséggel, akkor kimagyarázzák magukat mit miért tesznek úgy ahogy tesznek. Például: ' Mert mind­nyá­jan pró­fé­tál­hat­tok egyen­ként, hogy min­den­ki ta­nul­jon, és min­den­ki bá­to­rí­tást nyer­jen. A pró­fé­ta­lel­kek pe­dig en­ged­nek a pró­fé­ták­nak. Mert Is­ten nem a zűr­za­var­nak, ha­nem a bé­kes­ség­nek Is­te­ne. Mint ahogy a szen­tek min­den gyü­le­ke­ze­té­ben, úgy ná­la­tok is az asszo­nyok hall­gas­sa­nak a gyü­le­ke­zet­ben, mert nincs meg­en­ged­ve ne­kik, hogy szól­ja­nak, ha­nem en­ge­del­mes­ked­je­nek, ahogy a tör­vény is mond­ja. Ha pe­dig ta­nul­ni akar­nak, kér­dez­zék meg ott­hon a fér­jü­ket, mert il­let­len do­log az asszony­nak szól­ni a gyü­le­ke­zet­ben. Va­jon tő­le­tek in­dult ki Is­ten be­szé­de, vagy egye­dül hoz­zá­tok ju­tott el? Ha va­la­ki azt gon­dol­ja, hogy ő pró­fé­ta vagy lel­ki aján­dék ré­sze­se, ve­gye eszé­be, hogy ami­ket nek­tek írok, azok az Úr ren­de­le­tei. És ha va­la­ki ezt nem is­me­ri el, azt sem fog­ják el­is­mer­ni. (1Kor 14, 31-37).

 Nahát ez az egyik dolog amit nem tartanak be főleg a protestáns táborát gyarapító gyülekezetek, még hozzátéve, hogy legyen ez a gondolat alátámasztva, " A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben". (1Tim 2, 12).

Ez az engedetlenség már olyan kereteket öltött, hogy ebből már menekülni kell, nem igazgatni vagy javítgatni, foltozgatni, ezeket a dolgokat vagy elveti az ember vagy meghunyászkodva elfogadja a kifogásokat. A tünetek felszínes gyógyítása semmi eredményt nem hoz. 

Az apostol arra célzott ebben az első ige versben, hogy a thesszalonikai gyülekezet, akik hűek voltak Pálhoz, imádkozzanak azért, hogy a rossz és helytelen, vagy rossz és helytelen nézetekkel rendelkező társaságból keveredjenek ki, mert ez a kapcsolat nem segíti elő az ige az evangélium tiszta tanításának terjedését. Nagyon fontos ma is, aki Istent szolgálja szóval vagy tettel, ne legyen a tévtanításokat jutalmazó gyülekezetek tagja. Vagyis a táborból menjen ki oda ahol Krisztust megfeszítették. Ma ez már így néz ki. De a fenti idézet az asszonyokról csak egy csepp a tengerben. Itt is és másut is az engedelmességet veszi fontosnak az Úr és az általa választott apostolok tanításai is erről szólnak. De aki nem ismeri el ezt a tanítást, hát nem, nem a mi dolgunk, hogy elítéljük a kívülállókat. Már ha a táboron kívül vagytok, akkor ezt mondja az Úr, " Azért men­je­tek ki kö­zü­lük, és sza­kad­ja­tok el tő­lük – azt mond­ja az Úr –, és tisz­tá­ta­lant ne érint­se­tek, és én ma­gam­hoz fo­gad­lak ti­te­ket, Atyá­tok le­szek, ti pe­dig fi­a­im­má és le­á­nya­im­má lesz­tek – azt mond­ja a min­den­ha­tó Úr". (2Kor 6, 17). Ezekután lehet igazán azt mondani, hogy szoros kapcsolatban vagyunk az Úrral, mert engedelmesek vagyunk a hívásának.

 Ezt az igét kiforgatják a tisztátalan emberek, vagyis hamisan magyarázzák, aminek a hátterében a gonosz rejtőzik, vagy a tudatlanság ami nem tesz jót az ügynek, ezt is felhasználja a gonosz a saját céljaira. 

 De sok szó mint száz, az engedelmesség a fontos és nem az áldozat képesség a fontosabb, mindent megelőz a parancsolatok megtartása, ha gyengeségben is elfogadjuk Krisztus és apostolai tanításait, parancsolatait, akkor bízzunk abban, hogy Krisztus megtanít szeretni az Ő igazságában. "Az Úr pedig egyengetni fogja szíveteket Isten szeretésére és a Krisztus mellett való állhatatosságra". Hagyjuk rá a vezetést az életünkben. Ne a nagy faltól réműljünk meg, ami egy nagy akadálynak tűnik, minden város falán van kijárat, egy ajtó mindazok számára akik ki akarnak menni a táboron kívülre, nem csak szellemileg hanem testileg is. Hogy hova? - hát oda ahová az Úr vezet. 

 Szabaduljunk meg a minket gátló visszahúzó akadályoktól. Fussuk le az előre Istentől meghatározott utat, ha sok a gát is előttünk, ugorjuk át azzal a meggyőződéssel , hogy Isten ebben segít.

Az engedelmesség gyümölcse.

 Az engedelmesség gyümölcse.

"... a Szent Szellem, akit Isten adott azoknak, akik engedelmeskednek neki." (ApCsel 5, 32)

‭‭ "Aki engem nem szeret, igéimet sem őrzi meg. Az az ige pedig, melyet hallotok, nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem, Atyámé. Ezeket beszéltem nektek, amíg veletek voltam. A Bátorító azonban, a Szent Szellem, akit az Atya nevemben küldeni fog, mindenre meg fog tanítani titeket, s mindenre emlékeztetni fog, amit mondottam nektek. Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, és el ne csüggedjen. (János 4,- 24..27).

 Lehet e szeretni vagy nem szeretni azt akiről nem is tudjuk, hogy létezik? Előbb hinni kell, hogy Isten van. Mielőtt ezt a gondolatot elemeznénk, meg kell jegyezni, hogy Jézus itt a tanítványoknak szólt akik vele jártak. Ők ismerték mert látták és hallgatták szavait, de sokszor nem értették meg. Azért mondja az Úr, hogy az igét amit hallottak ha nem is értették de megőrizték szívükben, mert azok az igék az Atyától vannak, tehát Isten szavai. Következés képen tudjuk, hogy a tanítványai szerették őt, még talán iskarióti Júdás is a maga módján szerette, hiszen tudjuk, hogy ő mindenhová követte az Urat. De benne megnyilvánult a pénz szeretete, csókkal árulta el Jézust a tanítóját az ellenségnek harminc ezüstpénzért. Ebből kifolyólag láthatjuk meg, hogy Júdás hasznot húzott Jézus szeretetéből. Azért is mondhatjuk, hogy nem hitte el, hogy az ige amit Jézus mondott Istentől származnak. Akárhogy is szemléljük Júdás viszonyát Jézushoz, a végeredmény az, hogy az apostolságát nem érvényesítette, nem őrizte meg, névlegesen volt apostol, Jézus által volt kihívva erre a tevékenységre, de megfosztotta magát ettől, mert igazából anyagias volt és az is maradt. Ez vonatkoztatható a névleges keresztényekre is, nominális kereszténységnek is nevezik azt a rendszert, ami Krisztus zászlaja alatt de nem hatalma alatt él és cselekszik. Ebből nagy tanulságot vonhatunk le. A kiválasztás Istentől még nem jelenti azt, hogy annak meg is felel az ember. Hibázott az Úr, hogy Júdást választotta egyik apostolául? Gondolom, hogy nem. Így teljesedett be a prófécia amit előre megírtak a próféták. " Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki így szólt: És vették a harminc ezüstpénzt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek,.." (Mt 27, 9). Ez ugyanúgy vonatkozik a mai Istent szolgáló emberekhez, akik közel vannak Isten a mennyek országához. Nincs kizárva a lehetősége, hogy csak kihasználják helyzetüket és nem szeretik az Urat úgy, hogy megtartják parancsolatait. A megtartás és engedelmesség mindenek előtt a szeretetből fakad. 

 Ma már másképp áll a dolog, hiszen a Szent Szellem a Bátorító válassza ki Isten szolgáit a fiúság jegyében. A megosztott lángnyelvek erre utalnak, amit pünkösd napján kiöntötte nagy zúgással az Isten a Szellemét, külön külön megjelölve az embereket egy és ugyanaz a Szellem megosztva a választottak közt. " Ami­kor el­jött a pün­kösd nap­ja, mind­nyá­jan egy he­lyen vol­tak együtt, és az ég­ből hir­te­len nagy zú­gás tá­madt, mint a se­be­sen zúgó szél zen­dü­lé­se, és be­töl­töt­te az egész há­zat, ahol ül­tek. Majd láng­nyelv­hez ha­son­lók je­len­tek meg előt­tük, ame­lyek el­kü­lö­nül­tek, és mind­egyi­kük­re le­száll­tak. Ők pe­dig mind­nyá­jan meg­tel­tek Szent­lé­lek­kel, és kü­lön­fé­le nyel­ve­ken kezd­tek be­szél­ni, amint a Lé­lek adta ne­kik, hogy szól­ja­nak". (ApCsel 2, 1-3). Erről beszélt Jézus Nikodémussal az éj leple alatt titokban, hogy fentről kell születni. " ...Bi­zony, bi­zony mon­dom ne­ked, ha va­la­ki nem szü­le­tik víz­től és Lé­lek­től (Szellemtől), nem me­het be az Is­ten or­szá­gá­ba. Ami test­től szü­le­tett, test az, és ami Lé­lek­től szü­le­tett, lé­lek az. (Jn 3, 5)…..A szél arra fúj, amer­re akar, és hal­lod a zú­gá­sát, de nem tu­dod, hon­nan jön, és hova megy. Így van min­den­ki, aki Lé­lek­től szü­le­tett". (Jn 3). Ki tudja megmondani azt, mikor és hogyan született ujjá? Nem a nyelveken szólás az egyéb a szentírással ellentétes megnyilvánulások bizonyítják az újjászületés tényét. De hát mi ha nem ez? Bizony ma már nem ismétlődhet meg ez az aktus, hanem amit Jézus mondott Nikodémusnak " ...de nem tu­dod, hon­nan jön, és hova megy. Így van min­den­ki, aki Lé­lek­től szü­le­tett".

 Te tudod testvér? - akkor te különb vagy másoktól akik azt nem tudják. De egyet tudhatunk, hogy biztos a víz és a szellem az ami ezt létrehozta. A víz az ige, tehát Isten igéje amit őrzünk, de ahhoz, hogy új életünk és természetünk legyen, ahhoz Isten Szelleme szükséges. Sokan akik Krisztus nevét vallják, ami nagyon dicséretes, de nem élték át az újjászületést, azok még a régi ádámi természete szerint élnek és szolgálnak. Hiába minden ha nem szereti az Urat, az nem tartja be a parancsolatait sem, mert nem is tudja. Legalábbis nem őrzi azt. Nem az áldozat a fontos, hanem az engedelmesség. De idézzük Jézus szavait. " Ha az én pa­ran­cso­la­ta­i­mat meg­tart­já­tok, meg­ma­rad­tok az én sze­re­te­tem­ben, amint én is meg­tar­tot­tam az én Atyám pa­ran­cso­la­ta­it, és meg­ma­ra­dok az ő sze­re­te­té­ben. Eze­ket mond­tam nek­tek, hogy az örö­möm ben­ne­tek le­gyen, és a ti örö­mö­tök be­tel­jék. Ez az én pa­ran­cso­la­tom, hogy úgy sze­res­sé­tek egy­mást, aho­gyan én sze­ret­te­lek ti­te­ket." (Jn 15, 10-11). Ebben van meg minden, amit Isten ránk ruházott a Szent Szellem által. A békesség amit az Úr ad, az nem a világ békének a reménye, hanem a Szent Szellemben nyugvó szellemünk, annak aki fentről Istentől született az ige és a szellem által. Nem csak az ige, hanem a szellem által. 

 Visszatérve a kezdő igéhez még annyit fűznék hozzá, hogy az igazságot megismerni csakis a Szellem által lehet, erről beszélt Jézus a tanítványainak. Tanulni, megismerni és engedelmeskedni Isten igéjének. Könnyű azoknak akik az Úrhoz mentek segítségért, a bűn terhét leveszi a vállukról, és Krisztus igáját hordozzák, de csak akkor könnyű ha az Ő szellemében maradunk. Aki őszintén szereti az Urat, az megkap mindent amit ígér az Úr az őt szeretőknek.