A befagyott vallás.

 Kedves olvasók, ezek a sorok csak a gondolataim, nem tanítás.

“Jézus pedig azt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és a szadduceusok kovászától!” (Mt 16, 6) 

“Kö­ré­je gyűl­tek a fa­ri­ze­u­sok és né­há­nyan az írás­tu­dók kö­zül, akik Je­ru­zsá­lem­ből jöt­tek, és lát­ták, hogy ta­nít­vá­nyai kö­zül egye­sek tisz­tá­ta­lan, azaz mos­dat­lan kéz­zel esz­nek. A fa­ri­ze­u­sok és ál­ta­lá­ban a zsi­dók ugyan­is a ré­gi­ek ha­gyo­má­nyát kö­vet­ve nem esz­nek ad­dig, amíg a ke­zü­ket meg nem mos­sák. És a pi­ac­ról meg­jö­vet sem esz­nek ad­dig, amíg meg nem mo­sa­kod­nak; és sok egyéb do­log is van, amely­nek meg­tar­tá­sát át­vet­ték, úgy­mint a po­ha­rak, kor­sók, réz­edé­nyek és ágyak meg­mo­sá­sát. Meg is kér­dez­ték őt a fa­ri­ze­u­sok és az írás­tu­dók: A te ta­nít­vá­nya­id mi­ért nem tart­ják meg a ré­gi­ek ha­gyo­má­nyát, és mi­ért ét­kez­nek mos­dat­lan kéz­zel?

Ő pe­dig azt mond­ta ne­kik: Iga­zán pró­fé­tált fe­lő­le­tek, kép­mu­ta­tók fe­lől Ézsa­i­ás pró­fé­ta, amint meg van írva: Ez a nép aj­ká­val tisz­tel en­gem, de szí­vük tá­vol van tő­lem.

Pe­dig hi­á­ba tisz­tel­nek en­gem, ha elő­írá­sa­ik­ban em­be­rek pa­ran­cso­la­ta­it ta­nít­ják.

Mert az Is­ten pa­ran­cso­la­tát el­hagy­va az em­be­rek ha­gyo­má­nyát tart­já­tok meg. (Mk 7, 1-7).

 Legyünk őszinték, hogy a hagyományoknak nagy prioritása van az életünkben, mindaddig ameddig nem ismerjük fel a hiábavalóságát. Ezeregyszázszor lehet ismételni mindazt amit az ige teljes erősséggel és félreérthetetlenséggel hirdet, hogy a sátán műve a tradíciók felállítása a beidegzése egyes Isten elleni dolgokra , hogy az ember ne gondolkozzon hanem kövesse a tradíciókat, meg azoknak tanácsait akik teljesen be vannak vonva ebbe az ügybe. Ha nincs élő hit nincs élő cselekedet. Hiába az emberek jóhiszeműsége ha Isten akaratát nem ismerik. 

  Semmi reményem nincs, hogy valaki megtérne hamis útjaiból, ha Isten az Atya nem vonzza magához. Ezt tessék figyelembe venni, máskülönben meg lesztek tévesztve úgy mint a két és fél milliárd keresztény e földön. 

 Nincs más út az örökléthez, vagyis az üdvösséghez, csakis hit az Isten Fiában. De ez lenne a könnyű út? Igen ez a legegyenesebb út, Isten az Atya akaratából, aki kiválasztotta mindazokat akik Isten szeretik. De miben rejlik ez a szeretet? Hát abban, hogy megkapják Isten Szent Szellemét amit az első Jeruzsálemi gyülekezetre kiöntött. De figyeljük ennek az előzményeit, akik összegyűltek azon a napon engedelmesek voltak Jeshua ( Jézus) akaratának. 

 Ezek után kérdések merülnek fel, mi közünk ahhoz, hogy a Szent Szellem kiömlött az első gyülekezetre? Semmi közünk hozzá, csak annyi, aki elfogadja Isten kegyelmét az Ő Szelleméhez csatlakozik, új felismerés által, megkapja a Szent Szellem ajándékát. Tehát nem egy új Szellem bemerítésében részesül, ahogy ezt hírdetik, hanem csatlakozik hozzá. 

 De ma nem ez a téma, hanem az, hogy a jónak látszó tradiciók nem Isten akarata. Nem is részletezném, mert teljesen fölösleges lenne. Aki érti úgy is érti, aki nem az sosem fogja megérteni, ha csak Isten nem akarja. 

 Már többször is ismételtem, de ezerszer mások is, hogy az élő hit nincs tradíciókhoz kötve. 

 Semmi köze Isten akaratának, hogy valami istentisztelet gyanánt végeznek egy betanított vagy megrögzött liturgia vagy ehhez hasonlóságok. Az ima sem az imádat sem az amit nekünk betanítottak gyerekkortól. Legyünk őszintébek és természetesebbek Istenhez való viszonyunkban. Isten mindenben és mindenhol jelen van és látja a mi szívünket és dolgainkat. Úgy a családi, házastársi intim dolgainkat, a szexuális életünket, ami tabu a kereszténység túlnyomó részében. Ha kereszténység a katolicizmus is, és egységet vállalunk vele, akkor a pedofilia a homoszexualítás és egyebek amiről szégyen írní is, benne van a pakliban. A nagy és mély sötétség birodalma. Nem részletezem azt a vakságot ami mélyebb és mélyebre sűlyed az ugynevezett kerszténységben. Aki ezt nem látja annak hiába is írtam egy szót is. 

Még akkor is amikor gondoljuk, hogy egyedül vagyunk és senki nem lát, a titkos gondolataink és pervezítások amiket tesznek a kereszténységben, nem csak a katolikus papok közt hanem a protestáns egyházak között is. De nem erről szól a téma, de égbekíáltó bűnök ezek. Istennél nincs tabu téma. Látja gyengeségünket, megmondja mint orvos a diagnózisát, irgalmas is kegyelemben részesít minden tudatlanság terén ha azt felismeri az ember. Ha vágyai elragadtattják, mert ha nem is emberi dolog, mert Isten Ádámot tökéletesnek teremtette, de az elferdülés okán sok mindent normának vesszünk. Például azt, ami tabu téma, a házasságon belűli erőszakos szex. A férj vagy talán ami ritkább a női erőszakoskodások. Erről tud Isten. De hiába, ha nincs ebben hite az emberben.

 Soha senki nem mondhatja meg az emberek közül, hogy mit hogyan kell tennie. Mert ember nem lát bele a másikba, csakis a saját ember szelleme. De az ami a felületen van és látható, azt ki kell jelenteni, hogy aki Isten Szellemével nem rendelkezik, az nem is tudja mi kedves Istennek többek között. Az látható minden látó számára ha nem is tökéletesen de zsigerileg ismeri, hogy mi Isten akarata. Attól függetlenül, hogy sok igeismeretben részesülhet, de nem adja magát át Isten akaratának, nagyon nagy durvaságra képes. Mindenben engedve Istennek a legborzasztóbb gondolattól kezdve a legborzasztóbb vágy és cselekedettel együtt Isten arca, tehát Krisztus elé kell vinni a legrejtettebb gondolatokat. Attól nem leszünk szabadok azzonnal, de megbékélünk, mert Isten a kegyelem által megtudja oldani a felismerésünk által, hogy bűneink Krisztusban megbocsátottak. Az ádámi természetünk meghalt a feszületen Krisztussal. 

 A hajlamainkat ami nem is a mi vétkünk mert örököltük az ádámi természetünkben, a Krisztus halálával és Isten Fia hitében az Atya megbocsátja csakis azért, mert a kegyelem Krisztus hitében van. 

Legyen példa Ezsdrás könyvében az az epizód amikor Izrael népe az atyák bűneikért kértek bocsánatot a babiloni fogság után. Nem idézem, akit érdekel megtalálja ezt a részt. Keressétek meg. Az ilyen ember aki csak képletesen ismeri Jézust, soha az életben nem fogja felismerni mi az ami Istenben van. Ez a farizeusi érdektelenség, vagy önigazolás a vallási önigazoltság és ahogy mindig is ismétlem, vallási büszkeség. De sokkal keményebb szavakkal illette Jeshua ( nagyon fontos, hogy így nevezem Jézust, mert értelem szerű) a farizeusokat. A Messiásuk beszélt hozzájuk. Most mi az ábra? Ki beszél hozzánk? Egy Jézus akit egy vallás tekintélyének fogadnak el, aki az oltáron egy halott Jézus a kereszten a templomok homlokzatán és mindenhol egy halott bálvány? Nem annak a Jézusnak a gyermekei vagyunk, hanem az élő Isten Fiának aki feltámadt és most az Atya jobbján ül.  

 Nem szaporítom tovább a szót, mert aki érti ezt a tanítást, annak elég ez is, aki nem érti az nem is érti meg. 

“Amikor valaki hallja a mennyek országáról szóló igét, de nem érti, eljön a gonosz, és kiragadja a szívébe vetett magot. Ez az, amelyik az útfélre esett.” (Mt 13, 19).

A magaslatokon dőlnek el a szellemiségünk.

 A magaslatokon dőlnek el a szellemiségünk.

"Azért ha feltámadtatok Krisztussal, az odafennvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, Isten jobbján ülve." (Kol 3, 1). 

 Csia Lajos fordítását idézem ugyan ebben a témában. “ Ha tehát a Krisztussal együtt feltámadtatok, a fenn lévőket keressétek, ahol a Krisztus van, az Isten jobbján ülve. Eszetek a fenn lévőkön járjon, ne a földön levőkön. Hiszen meghaltatok, s életetek a Krisztussal együtt rejtve van az Istenben. ( Kolossé 3,- 1,2,3).

 Mit jelentsen ez, hogy a fentieket keressétek? Hogyan lehet keresni azt amit nem láthatunk, talán beláthatunk a mennyei világba csak azért mert keressük és megadatik nekünk? Ez egy téves igyekvés, mert az ige ami itt van a szemünk előtt, az jelentette ki az Isten országát a földön, és a mennyeknek országát a mennyben ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ha feltámadtatok Krisztussal, az azt jelenti, hogy új felismerésben részesültetek, ami felülmúlja testi gondolkodásunkat. Minden ami eszünket elfoglalja az az égiek, vagyis szellemi gondolkodás, mindent amit itt látunk a földön Isten trónjáról látunk Krisztusban, ami fontos, hogy amit Isten teremtett az mindennek a mennyei képe. Aki a látomások hatása alatt vannak, azokra csak egy lehet a válasz, hogy Isten a gyenge hitüket erősítette meg ha minden igaz. Ha Krisztust akarjuk látni, keressük a Biblia első lapjától az utolsóig, a szellemi kijelentések a képek a jelképek az ábrázatok a tükörképei Krisztusnak. Az első ábeli véráldozattól fogva a Jeruzsálemi salamoni templomig a benne lévő frigyládával együtt, ami Krisztust jelképezte, Isten dicsőségét hirdette és hírdeti ma is szellemünkben. Ez egy olyan gazdag téma, hogy egy életen át sem tudjuk áttekinteni. 

 A szellemi kijelentések a Bibliában, de inkább amikor Isten szól, csak akkor lesznek szellemiek számunkra, ha Isten szemszögéből látjuk, halljuk meg. Ha Isten úgy akarja, hogy felismerjük mindazt amit Ő számunkra megadott, már a világ teremtése előtt, akkor bizony ha nem is azonnal, de kinyítja azokat az ajtókat a felismerés útján, hogy megláthassuk azokat a kincseket amiket Krisztusban rejtett el. Bizony el van rejtve a világ szeme elől Krisztus igazi arca. A felületes szemlélő nem ismeri fel Őt még ha sokat hallott vagy tanult róla sokat. Az angyalok felügyelete a gyülekezetek felet nem jelenti azt, hogy mindenki aki a földi gyülekezetek tagja védve van minden kísértésektől és megtudja tartani Isten parancsolatait. Minden attól függ, hogy Isten akarata teljesüljön mindenben, és akik Krisztussal feltámadtak, azok mind rejtve vannak Istenben a gyülekezeteken belűl. Testileg lehet kívűl is, vagyis nem jár összejövetelekre, de szellemileg nem mentes a kapcsolata, mert aki ujjászületik aki feltámadt Krisztussal, tagja testének az ekléziának. A hét gyülekezet a Jelenések könyve 2.3 részében a gyülekezetek földi állapotát tükrözik, egyáltalán nem a tökéletességet jellemzik. Ezek ma már nem egy lokalizált csoportról tesznek tanúbizonyságot, ahogy akkor kisázsiában egyszerre megvoltak, hanem állapotokról és jellemzőikről tesznek tanúságot Jesua (Jézus) mindent átható tekintete előtt. Egy kivételével, a filadelfiai gyülekezet, akik  elnyerte tetszését az Úrnak, az azok a testvéri szeretetről voltak és van megjelölve, akikben nincs sok erő, vagyis gyengék, de megtartják álhatatosságukat, kitartóak az igében a szeretetben. De hol vannak ezek a testvérek? Hát ott ahol Krisztus van az Isten jobbján és itt a földön egy testben Krisztussal. 

Az egyszerű kérdés az lehet, hogyan lehet az, hogy egy testben élő itt a földön minden gyarló és jóhiszemű gondolattal ott legyen a Krisztussal Isten jobbján. Ez teljesen más amit a földi élet és hús gondolatú ember el tud képzelni. Isten bölcsessége és elgondolása alapján lehetséges ez, mert a hit nem egy bagatellizált vagy lejáratott szó azok számára akik meg is szenvedik hitük cselekedeteit a világban vagy a családban is, számukra a hit tiszta, nemes és Istentől származó. Az emberek közhellyé tették a hitet, mindenben hisznek, ami tetszik a fülnek és természetüknek. Ilyenek voltunk mi is, akik e romlott világ törvénye allat tengődtünk, szellemileg halottak, Isten dicsőségét nem ismerve a bűn vezérelt minket cselekedeteinkben.

 Az Ószövetség és azon belül a Mózes törvénye és a rendelkezések, mindaz amit Isten parancsolt nekik, vagyis betekintése Krisztus igazi jellemének, természetének tárgyi szemléltetője. Ha a papságát akarjuk kifürkészni, akkor Áron szolgálatát és ruháját kell elemezni, ha Isten teljes és részletes megváltási tervét, akkor az égő áldozatokat kell elemeznünk ami nagyon részletesen le van írva. Meg mindent amit ott találunk a bűn és az engesztelő áldozatokról. De az olvasás nem ad semmit, esetleg gazdagítjuk tudásunkat, szélesítjük ismereteinket a Bibliáról, amit sokan meg is tesznek de tovább nem mennek a felismerésben, mert meg van annak az oka, ha ezt is kutatjuk, akkor felismerhetjük okait Isten rámutat ha akar.

 Azok akik feltámadtak Krisztussal a halálból, meggyógyultak a bűntől, jól tudják, hogy ami itt a földön fontos egy ember életében, azt már szénának, szalmának vagy szemétnek véli, ugyanis ezek az építő anyagok elégnek a tűzben, nem öröklik az örökkévalóságot.

 Egy szellemi gondolkodó ember, ha nem is állandóan szervesen, de alapvetően Isten gondolataival él és gyarapszik Isten a ráható kegyelmében. Ez nem zavarja napi tevékenységeiben. Mind emberek vagyunk, de van egy fontos megállapítás amit itt idézek most.

“Melyik ember ismeri ugyanis az ember dolgait, hacsak nem az ember szelleme? Ekképp az Isten dolgait senki sem ismeri, csak az Isten Szelleme. Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből kiáramló szellemet, hogy tudjuk azt, amivel Isten kegyelme ajándékozott meg bennünket. Amit szólunk is, nem emberi bölcsesség tanította szavakkal szóljuk, szellemi dolgokkal mérve össze a szellemi dolgokat. Lelki ember nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, hiszen ostobaság neki. Nem is ismerheti meg, mert szellemileg vizsgálhatók meg.

A szellemi ember mindent megvizsgál, ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik.

Hát ugyan ki ismerte meg úgy az Úr gondolkodását, hogy taníthatná őt? Bennünk azonban az Úr gondolkodása van.” ( 1 Kor. 2,- 12..16).

 Itt is láthatjuk, hogy nincs közvetítő angyal vagy forrás ami kiokosítaná azokat akik Krisztusban vannak. Isten aki kijelentette magát az ekléziának a Szent Szellem által, hamisítatlan igazsággal áldotta meg Gyülekezetét, mert ez az eklézia nem földi Isten népét alkotja, hanem már most fel van ültetve Isten mennyei berkeiben mint egyedi mennyei népe, akik öröklik Jézus Krisztus minden mennyei áldását a fiúságban. ” De az ir­ga­lom­ban gaz­dag Is­ten az ő nagy sze­re­te­te ál­tal, amellyel min­ket sze­re­tett, min­ket, akik ha­lot­tak vol­tunk vét­ke­ink­ben, Krisz­tus­sal együtt meg­ele­ve­ní­tett – ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –, és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban, …”(Ef 2, 5-6).

 A másodrendű témák amivel sokan foglalkoznak, az még nem bűn, de ahogy az írás is mondja, az nem maradandó, széna, szalma, fa meg egyéb anyagok, mint a filozófia a teremtés metafizikai kutatása, a szellemek és démonok űzése és sorolhatnám ezer és ezer fölösleges dolgokat, sokszor károsak az emberre, de ha nem is, csak időpazarlás. Mennyi nagy gazdagság rejlik Krisztusban amit még nem fedeztünk fel, és mégis az ember kíváncsisága máshova vezeti el gondolkodását. Érdekesebb talán felfedezni a föld titkait az űr a koszmosz rejtélyeit, de akkor ismerjük be, hogy minket nem elégít ki Krisztus ismerete, az edényünket mással töltjük fel. Pedig az ember is edény és korlátolt, mégha a tudása nem is tőle, belőle származik. Valahol vagy megálltunk és érdektelenné vált Isten kutatása, vagy már gazdagok lettünk, semmi újat nem kapunk, mert mindenben már otthon érzük magunkat mintha megérkeztünk volna a végállomásra 

 A természettudomány a történelem a világi gondolkodás még ha az alternatív érdekfeszítő is és rejtélyes dolgokat fedez fel, jobban vonz minket mint Isten megismerése Krisztusban, akkor egyszerűen nem Krisztus a priorításunk.

 Az igazság nem a láthatóságban van, mégha tükrözi is azt a teremtésben, hanem Istenben aki teremtett, de úgy, hogy az látható legyen a látók számára. A szellemi látás nem vezet a sötétségbe, hanem egy tudatos szellemi élethez vezet. Hiszen tudja kiben hisz és kit kell követnie.

“De tud­juk azt is, hogy Is­ten Fia el­jött, és ér­tel­met adott ne­künk arra, hogy meg­is­mer­jük az iga­zat, és mi az igaz­ban, az ő Fi­á­ban, Jé­zus Krisz­tus­ban va­gyunk. Ez az igaz Is­ten és az örök élet”. (1Jn 5).

 Ebben kell megmaradnunk, akkor Isten mennyei országának gyümölcseit általunk termeli ki Isten, vagyis már meg is ért Krisztusban minden ami Istentől származik

Kezd el magaddal.

 Kezd el magaddal!

“ Miért nézegeted a testvéred szemében levő szálkát, mikor a saját szemedben a gerendát sem veszed észre? Vagy hogy mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! Mikor a te szemedben ott a gerenda? Képmutató! Vesd ki előbb saját szemedből a gerendát, aztán láss hozzá, hogy testvéred szeméből a szálkát kivesd.” ( Máté 7,-3,4,5).

 Ezek a sorok nem utalnak arra, hogy ne ítéljük el a bűnt másokban, akik testvérnek hivattak. Itt arról van szó amit naponta látunk a világban, hogy az emberek látják mások bűneit és eleséseit vagy büszkeségét, rossz természetét, de a magára vonatkozó állapotával nincs tisztában. Nincs erkölcsi ereje annak az ítélete ha te meg én ugyanazt tesszük ami elítélendő úgy másokban mint magunkban. A testvéri szeretet ellenkezőleg arra buzdít, hogy megszabadítsa a bűnbe esett felebarátját és testvérét. De abból semmi jó nem származik ha képmutatással saját magunkban nem ítéljük el mindazt amit itt gerendának nevez az ige. Hiszen az én szálkám az én szememben gerendának látszik ez érthető, de ugyan csak akkor lesz gerenda ha nem nézünk túl rajta. Hiszen mindenki általába önmaga iránt elnéző és megértő, tudja a mélyebb okait a gyengeségének de mások irányába nem mutat irgalmat. Azontúl látja mások tökéletlenségét, ezért jogosnak találja, hogy magához viszonyítva ítélkezzen, mert a sajátját igazabbnak vagyis jobbnak véli állapotát. A (Máté 18. -23…35) részben az Úr Péternek egy példázatban megismertette ennek a jelentőségét. Azelőtt még azt is mondta, hogy kell cselekedni ha van valaki ellen panasza. “Ha pe­dig a te atyád­fia vét­ke­zik el­le­ned, menj el, és fedd meg őt négy­szem­közt. Ha hall­gat rád, meg­nyer­ted a te atyád­fi­át”. (Mt 18). Nem magadnak nyerheted meg hanem Isten országa számára, mert az sem jó ha a bűnt hagyjuk növekedni, vagy a pletyka terjedését szorgalmazzuk. Konkrétan van megírva, hogy ne másokhoz forduljunk ha van valami ami bánt a testvérünk részéről, hanem ahhoz aki megbántott vagy az Úr ellen vétkezik. Ahhoz, hogy felismerjük a vétket másokban, ahhoz saját magunknak kell tisztán látni nem az emberi természetnek a kívánsága szerint, hanem Isten Szelleme szerint amivel telve kell lennie mindazoknak akik ezt a műveletet meg tudják cselekedni Isten tiszta igéje szerint. Az alázat fontos szerepet játszik ebben, mert aki alázatos az már abban a helyzetben van, hogy tisztán láthatja mindazt ami gátolja a közösséget kapcsolatokat ember és testvér között. De ezen felül nem biztos, hogy megnyeri testvérét ha az Úr még nem végzett vele, vagyis nem adott neki új felismerést. Akkor nem lesz eredménye ha részünkről már megtettünk mindent, és mégsem lettek jobbak a viszonyok, mert az Úr vagy nem részesítette kegyelemben vagy még fegyelem alatt van a sátán kezében. Ilyenkor átadjuk az Úrnak őt, de ha a közösség úgy határoz, hogy kiközösíti az ilyeneket akik szemlátomást vétkeznek az Úr ellen, akkor a sátán kezébe kerül fegyelmezésre. A korintusiak ezt tették testvérükkel Pál apostol invitálására, aki a mostoha anyjával élt frigyben. 

 A kezdő igénk nem erről szól, csak egy kicsit elkanyarodtam a témától.

 Egyszerűbb megoldás az lenne ha a testvér vétkeit magunk hordoznánk el, vagyis ha nem is vétkezünk vele, de átérezzük ennek a mély hatását. A szemrehányás az irgalmatlanság semmi jót nem hozott soha az emberek kapcsolataiban, csak a viszályt szítja ha ármánykodik akkor meg nagyon messzire viszi az útja Istentől kiszabott helyes úttól. Legyünk figyelmesek a magunk tisztaságára, akkor a szentség a bűntől való elkülönülés gyakorlati hasznát veszi mások iránt, akik még csak tévelyegnek ezen a megszentelődés útján. Mi sem voltunk, vagyunk jobbak másoknál. 

“ A lelki ( szellemi) ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítélheti meg”. (1Kor 2, 15).

Ne nyugtalankodjon a szívetek.

Ne nyugtalankodjon a szívetek.

“Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.(1 János 5,- 13,14,15).

 Vannak keresztények akik odaadóan és folyton kérnek valamit szükségleteik szerint az Atyától. Talán ez nem lenne hiba, de ha a szív mégis nyugtalan e közben, akkor se bizodalma se hite nincs abban, hogy az Úr már megadta mindazt amire Isten akarata szerint szüksége van. A bizodalom abban nyilvánul meg, hogy hiszem, hogy imáim meghallgatásra kerülnek Isten színe előtt, és csak a hittel teljes lélek tudja, hogy minden ami az életében történik az hasznára van. A bőség a szükség, a szegénység a betegség és egyéb dolgok amik deskonfortá tehetik az életünket, vagyis többre vágytunk és számítottunk nem kaptuk meg, ez tehet minket fásulttá és levertséget okozhat.

 A bizalom Isten iránt akkor teljes ha hiszi de tudja is, hogy a Mindenható Isten akit Atyának szólítunk, csakis jót ad és már meg is adta, tehát minden amit mi rossznak, szerencsétlennek ítélünk meg, ellenkezőleg hat a hívő lélekre. Miért írják az apostolok a Krisztus követőinek, hogy tűrjék a nyomorúságot a megaláztatást? ”Mert egy­részt gya­lá­zá­sok­kal és szo­ron­gat­ta­tá­sok­kal nyil­vá­no­san meg­szé­gye­ní­tet­tek ti­te­ket, más­részt tár­sai let­te­tek azok­nak, akik­kel így bán­tak. Mert a fog­lyok­kal is együtt szen­ved­te­tek, és va­gyo­no­tok el­rab­lá­sát öröm­mel fo­gad­tá­tok, tud­va, hogy nek­tek jobb és ma­ra­dan­dó va­gyo­no­tok van. Ne dob­já­tok el hát bi­zal­ma­to­kat, amely­nek nagy ju­tal­ma van. Mert bé­kes­sé­ges tű­rés­re van szük­sé­ge­tek, hogy Is­ten aka­ra­tát cse­le­ked­ve el­nyer­jé­tek az ígé­re­tet.” (Zsid 10, 33-35).

 Mivel lennénk mi kevesebbek az akkor élő Krisztus követőinél. Mégha nem is visznek börtönbe se halálra nem ítélnek, de valahol ez is megtörténik, a bizalomvesztés sokszor a kênyelemben élőket érinti jobban. A nyomorúságban egy Krisztust követő és benne megnyugvást talált lélek sokkal jobban ragaszkodik, kapaszkodik Jézus kezébe. A bizalom erősödik ha az Úr akarata szerint meg is nyugtatja és megis kapja mindazt idejében amire égető szüksége van. Az ember természetéből adódóan, egy felszabadultságot tapasztal egy ideig amikor kérése beteljesül. Aztán könnyen lehet, hogy lappangás vagy feledésbe merülnek az Úr csodás tettei. De ez sem baj, mert egy állomáson túl van a megtapasztalásunk, ez nyomot hagy mindenképpen a bizalom terén. Erősít a hitben és a fellobanöröm egy csendes àllandó örömet okoz a Szent Szellemben. Legyenek ezek a szavak megnyugtatóak azok számára akik lelkében riadalom vagy nyugtalanság honol.

“ Áldott az Is­ten és a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus Aty­ja, aki nagy ir­gal­má­ból újon­nan szült min­ket élő re­mény­ség­re Jé­zus Krisz­tus­nak a ha­lál­ból való fel­tá­ma­dá­sa ál­tal ro­mol­ha­tat­lan, szep­lő­te­len és her­vad­ha­tat­lan örök­ség­re, amely a menny­ben van fenn­tart­va szá­mo­tok­ra, aki­ket Is­ten ere­je őriz hit ál­tal az üd­vös­ség­re, amely ké­szen van, hogy az utol­só idő­ben nyil­ván­va­ló­vá le­gyen. Eb­ben ör­ven­dez­tek, noha most, mi­vel így kell len­nie, kis­sé szo­mor­kod­tok kü­lön­fé­le kí­sér­té­sek kö­zött, hogy a ti ki­pró­bált hi­te­tek, amely sok­kal be­cse­sebb a ve­szen­dő, de tűz­ben ki­pró­bált arany­nál, di­csé­ret­re, tisz­tes­ség­re és di­cső­ség­re mél­tó­nak bi­zo­nyul­jon Jé­zus Krisz­tus meg­je­le­né­se­kor”. (1Pt 1, 3-6).

Az öröm hajnalán.

 Az öröm hajnalán. 

 Ami itt ezen a földön megél és tapasztal egy Krisztusban hívő és benne élő hívő aki Isten kegyelmét élvezi a szó szoros értelmében, vagyis a teljes hit áldását élvezi, attól függetlenül, hogy tud ennek örülni látszólag vagy sem, ez az öröm akkor is csak a tökéletlenségben nyilvánul meg. Az ember teste nem tudná elviselni azt az örömöt ami a Szent Szellemben teljes megvalósulásában lehetséges lenne. Tehát az a kijelentés, hogy a Szent Szellem bennünk van, az nem jelenti Isten teljességét a mi testünkben, tehát örömünk se tökéletes. Megint csak ezt a csúnya szót kell használnom, hogy determinált a testünktől kívülálló a mennyekben Krisztussal felültetett szellemünk az ami teljes Istenben, mert az Atya úgy lát minket akik Krisztusban tökéletesek vagyunk a bűntől szabadok a Krisztus vére által. Azért nem lehetséges azon által, hogy a testünk a sátor amiben Isten Szent Szelleme lakozik, akik befogadták őt, ahogy az írás írja, nem lehet teljességgel bennünk, ahogyan a Messiásban volt, mert eleve bűn nélküli volt, mert a bűnös test ezt nem viselné el, mert ha szentekké is fogadott minket az Atya a hit által, Krisztus vére által meghintett a bűnök bocsánatával, de még a bűnös testben vagyunk akkor is, mégha megfürdettünk az ige tiszta forrásában is. Krisztus vére által lehetséges, hogy ez a közösség Istennel létrejöjjön, mert Isten az Atya oly nagyra becsüli Isten Fia véráldozatát, hogy ha valaki Krisztus vérre által meghíntett és a Szent Szellem által megpecsételt, akkor Isten Szelleme élhet vele de benne is, mert ha nem is teljességgel de állandó vagy időleges feltöltéssel a Szellemben gazdagodhat, feltöltve az ige ismerete által. De ezt most nem fejteném részletében tovább, más irányba terelődne a gondolat. A Szellem aki Isten Szelleme és Krisztusé, ezt az örömöt amit mi többé kevésbé érzékeljük ebben a testben, egyáltalán nem felel meg a jövendőbeli örömnek, ez csak egy kezdete egy zsengéje itt a mi kezdetleges állapotunkban, annak az örömnek ami vár a mennyeknek országában Krisztussal a mennyben az üdvözültekre. Az felülmúlja képzeletünket és várakozásunkat. Mi emberek, attól függetlenül, hogy sokan szellemiek is lehetünk, vagy talán tévedésből annak tartjuk magunkat, akkor is a testünk korlátoz minket a teljes felszabadulásban. Ahhoz viszonyítva, vagyis Isten dicsőségéhez viszonyítva annyira kicsi a mi befogadási képességünk, hogy ha így maradnánk ebben a testben, akkor nagyon szegények maradnánk. Azért Isten Szelleme a test korlátai miatt nem teljesedhet ki. De az Úr ezt nem akarta, hogy mi az Ő teremtményei ilyen szegénységben maradjunk. Új testet készített Krisztusban mindazoknak akik meghaltak vele, levetve az óember sátrát egy új testet készített elő ami elviseli Isten szentségét és dicsőségének fényét.

 Minél többet bocsátott meg az Úr a megtért léleknek, annál több kegyelemben részesül a lélek, ezt nagyon megbecsüli az aki ezt megtapasztalta, annál jobban tudja szeretni Istent az aki felfogja milyen szakadékból mentette meg az Úr, annál nagyobb öröme van az üdvösségében, mert határozottan tapasztalja, hogy mit tett vele Isten kegyelme az életében. Ez nem jelenti azt, hogy előnyben részesülnek azok akik ily módon találták meg a Megváltót. 

 Ma nem idéztem a Bibliából, mert minden amit itt leírtam a szentírás sok részében megtalálható. 

 Kutassátok az írást, mert ott találhatók meg Isten igéje ami ha elfogadásra kerül, akkor minden áldása reátok szál, a békesség az öröm a Szent Szellemben. Ha ez megvan, akkor semmi sem akadályozza meg azt a közvetlen kapcsolatot Istennel az Atyával. Legyetek a házban, Isten házában a megtérés a gondolkodás fordulása által, ha Isten ezt megengedi, de a hit előtt nyitva van az ajtó, a bűn ne legyen akadálya annak a felhőtlen boldogságnak és a belső ember örömének, a békességnek még ha a körülmények és a világ elemei ellenszegülnek is elhivatottságunknak, de ha ennek megfelelünk, tehát a hit és az eleve elrendelt Isten akaratának, mégha gyengeségben is, akkor Isten nem csak meghallgatja kéréseiteket, hanem az Ő eleve elrendelésének idejében megadja amit kérünk. Ezzel Jézus kijelentette a tanítványainak a legfontosabbat, hogy örüljenek gyakorlatilag mindannak amit hittel kértek és meg is kapták.

“Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben, kérjetek, és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen”. (Jn 16, 24).

 Drága olvasó, hiszel e abban, hogy minden kérésed az Atyánál meghallgatásra kerül? Ha hiszed, akkor várj, és ne nyugtalankodj, mert Ő tudja jobban mi válik a te az én javamra. Ha nem válaszol, akkor is a javunkat szolgálja, ha őt keresed és akaratát kutatod, légy hálás mindenért amit eddig adott az életedbe, még ha az rossznak is tűnik a te szemedben. Ezt könnyű kimondani, de az igaz hit mindent elvisel mégha nagy megpróbáltatáson keresztül is kell átmennie. A teljes örömöd akkor lesz a Szent Szellemben, ha Isten Szent Szelleme által, mély meggyőződéssel elhiszed, hogy Isten az igaz hit által, megtérésre vezetett és a szabadulás örömét tapasztalod meg a bűntől, ami az Isten igéjén alapszik, nem a megérzésben vagy valami másban találod meg. Az érzékiség az emberi tulajdonság, sok könnyet fakaszt a lelkiség, sok mindenben együtt érzünk szeretteinkkel, de azt az örömöt amit a Szent Szellem teremtett, azt az örömet nem ingatja meg semmi a belső emberben. Gondoljunk csak azokra akik hitben haltak meg, a Krisztus nevéért és hitéért haltak meg erőszakos mártír halállal dicsőítve Istent. A nyomorúsággal vagy bőséggel ellenében ami érhet bennünket, mégis úgy kell élnünk mintha már nem élünk ebben a világban. De ez is Isten kegyelmétől függ. Senki sem tud úgy élni, ahogy azt elképzelte. Minden szinkronban van Istennél (Isten nem a káosz Istene), amit sokszor elfelejtünk, hogy az ok az okozatot szül. Aki testben él az a testből kapja jutalmát, de ezt hiába is részleteznénk, senki soha nem tudja meggyőzni embertársát valami másról, ha azt Isten az Úr nem teszi meg. Azért kell figyelmesnek lenni Isten szavára, mert ha Isten az ige által meggyőz és értemet ad, akkor biztos, hogy nem a világ millió és sok ezer eltérő gondolkodását fogja követni, mert abban csak versengést talál nem békét, békességet sem örömöt nem talál, azt az örömöt ami megbékélés Istennel azt csak Krisztusban lelhető meg. Akárhogy is ellenkezünk, hogy vannak más utak alternatív megoldások, látszólag vannak, de az aki igazán megkapta Isten kegyelmét az csak tudja, hogy semmi másban nem található a lelki nyugalom és öröm az üdvösség öröme, csakis a bűnök bocsánatában, Krisztus halála és feltámadásában. Azért mondja Pál apostol, Salamon királyal egyetemben, hogy mindent ami ebben a világban értékesnek tűnik az csak hiábavalóság.

“Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.” (Róm 14, 17).

Értelmes gondolkodás.

 Értelmes gondolkodás.

“Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint elsötétült gondolatokkal, s minthogy a bennük levő értelmetlenség szívüket megkövesítette, az isteni élettől elidegenültek, kik elfásultan és tehetetlenül magukat kicsapongásnak adták oda mindenféle tisztátalan tevékenységre. Ti nem így ismertétek meg a Krisztust, ha ugyan hallottatok róla, és úgy kaptatok tanítást őbenne, amint az a Jézusban megvalósult igazságnak megfelel, hogy levessétek az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik, de értelmetek szelleme által megújuljatok, és felöltsétek azt az új embert, mely Isten útján igazságosságban és igaz jámborságban teremtetett.(Efézus 4,- 17..24).

 A kommunisták a szovjet időkben azt hangoztatták, hogy a vallás a nép ópiuma. De milyen igazuk is volt, fel se fogták, hogy ez az állítás igaz. Ma amikor a gyeplőt elengedték, mint a kovász dagadnak a vallási konfessziók itt kelet európában. Az akinek megadatott, hogy lássa a vallások értelmetlenségét, akármilyen színekben is jelenik meg, az azt is látja, hogy egy vallás sem állhatatos a világ befolyása ellen. A látszólag kemény rendszerű katolikus vallásban is rést ver a paráznaság a homosexualítás a pedofília stb. Azelőtt máglyán égették el az úgy vélt eretnekeket vagy aki nem hódolt be a papság katekizmusának. Ez volt egy sötét időszaka a kereszténységnek, de kérdés, felvilágosúlt a katolikus egyház? Szerintem nem, mert nem is lehet hogy egy hamis nézeteket valló keresztényi egyházak felvilágosúljanak. Ezek nem arra voltak eleve kitalálva. Most szemtanúi vagyunk, hogy prés alatt van a pápa, mert el kell fogadnia az egyneműek házasságát, és eléggé ravaszul áldást is gyakorolnak a melegeken. De nem ők az elsők, nehogy valaki azt higgye, minden vallás amit nem Krisztus alapított, mert nem is alapított soha, az elvész a világ nyomása alatt. Senki ne dicsekedjék, hogy ez velünk nem történhet meg, mert mi éberek vagyunk és vigyázunk. Már csak azért se tud megállni a világ szelleme ellen egy kollektivizált közösség, mert minden konfesszió, vallás nem Krisztusra épül, még ha a nevével is fémjelzik. Az alap nem a kőszikla a Krisztus és az apostoli, evangélikusainak tanítása Isten Szent Szelleme által. A szellemiség határozza meg az ember állhatatosságát az értelmes szolgálat amire hívottak a választottak. Ezt lefektette az Isten úgy az evangéliumban mint az apostolok tanításában. 

 A vakhit nem Istentől van, az értelmes gondolkodás a hitet látóvá teremti, vagyis Isten gyógyítja meg vakságából a hívő lelket, hogy élesen lássa Isten akaratát és ehhez tartsa magát levetve az óember hiábavalóságát. De ezeken keresztül kell mennünk, hogy levessük a régi óember gondolkodását és felöltsük az újjat. Ezt is csak Isten teheti meg velünk, de csak azok akik engedelmesen követik igazságát, tanítását, utasításait. A látást megadja de nem egy varázspálcával tessz minket értelmessé, ez egy folyamat amiben részt kell vállalni nekünk is, nélkülünk ezt nem teszi meg Isten. Igaz az is, hogy néha fel kell vennie a gyeplőt, hogy kordába tartson, ha kicsapongásra tér a gyermeke, nem feltétlenűl testi hanem szellemi paráznaságra tér. Erre meg van minden eszköze az Úrnak, hogy visszatéritse a szűk útra ha letért róla. De ezt nem teheti meg egy közösséggel akik egy kollektív hamis gondolkodás rabjai. Ezt úgy érthetjük, hogy a konkoly el volt már vetve köztük amikor nem voltak ébren, tehát aludtak, a magja már növekedésbe szökött. Az Úr, akit mi úrnak fogadunk el, megadta az utat Krisztusban, ez nem kollektivizáció, ez személyes út, mert a szűk úton egyszerre nem fér el a tömeg. Mindannyiunknak egyenként kell belépnie az ajtón ami Krisztust jelképezi. Ezért ha Isten Szellemével töltjük fel a belső új embert, akkor értelmes szolgálatra képezett Isten. 

A féligazságok a felszínesség az egyik okozója, hogy az emberek nem ismerik Isten teljes igazságát. Nem az a baj, hogy nem mindenki képes rá felismerni Isten teljességét, de mindenki képessége szerint ismeri az igazságot ha egy szellemben gazdagodnak.

 Mert ugyanúgy tud ellenállni a világ befolyásának egy értelmmel teljes hívő mint egy akinek ez nem adatott meg. Mert az Isten magja van benne, vagyis Isten magja jó földbe esett, ott táplálékot kap eleve jó környezetben.

Halljuk a juhok Pásztorát?

 Halljuk a juhok Pásztorát?

“A bé­kes­ség Is­te­ne pe­dig, aki örök szö­vet­ség vére ál­tal fel­hoz­ta a ha­lál­ból a ju­hok nagy pász­to­rát, Jé­zust, a mi Urun­kat, te­gyen kész­sé­ges­sé ti­te­ket min­den jóra, hogy cse­le­ked­jé­tek az ő aka­ra­tát, azt mun­kál­va ben­nünk, ami ked­ves előt­te Jé­zus Krisz­tus ál­tal, aki­nek di­cső­ség örök­kön-örök­ké. Ámen”. (Zsid 13, 20)

 Az lehet, hogy az ateizmus ma már nem olyan formában jelenik meg mint egykor volt, de a gyakorlatban még mindig nem kevésbé aktív. Az emberek nem szállnak szembe Istennek, hanem úgy élnek, mintha nem is létezne. Ez a viselkedés egy szóval van meghatározva a Bibliában : gonoszság. Ez azt jelenti, hogy mindenben figyelmen kívül hagyod Istent gyakorlatilag, kiűzöd a gondolataidból, nem imádkozol és nem figyelsz a jó és a rossz elválasztására a lelkedben és nincs felismerésére hajlamod, hogy mi az Isten akarata, tehát elismered szavakkal Istent és Jézus Krisztust de megveted Őt és Szavát, mert nincs meg benned az Isten szeretete. Ez azzal is fejeződik ki, hogy ha valaki neked szól és Isten igéjét ismerteti, elutasítod, mert tulságosan közömbös vagy naivnak tartod a modern korban a tiszta igét, mert úgy gondolod, hogy az idők megváltoztak. A mesterséges intelligencia korának hajnalát éljük, arra is következdhetünk, hogy Isten ha van is, megengedte az emberiségnek, hogy mindent amit csak lehet felcserélje gépekre és szabaddá tegye úgy a fizikai mint a gondolkodását. De az ember nem tud mit kezdeni a szabadságában. Vagyis tud, de ha nincs benne Istenfélelem csak a bűnei lajstromát növeli, mert ezzel vagy azzal telik meg, mert nem lehet üres a lelke. A végeredmény az, hogy Istent alkot magának, aki mindenre rábólint amit az ember alkot vagy eltervezett.

  Kedves keresztény barátaink, mi is azt kockáztatjuk, hogy ebbe a gonoszságba vonzódunk, ha elhatároljuk magunkat Istentől. A szentségtelenség olyan, mint egy alapvető bűn (Róma 1:18), amely egész életünkre kihat. 

“ …mert bár Is­tent meg­is­mer­ték, még­sem di­cső­í­tet­ték Is­ten­ként, és há­lát sem ad­tak neki, ha­nem gon­dol­ko­zá­suk hi­á­ba­va­ló­vá lett, és ér­tet­len szí­vük meg­sö­té­te­dett. Ma­gu­kat böl­csek­nek vall­va bal­gá­vá let­tek,..” (Róm 1, 21). Az emberi gőg és magabiztosság vezérli életüket, Istent megismervén, de Szelleme idegen szàmukra. Azért aki Istent és Pásztorát Jézus Krisztust szereti, annak jegyeit hordja, ami éppen a büszkeség a gőg ellenkezője, a jámborság az igazi szellemi élet alapja. Ez az Úrral való kapcsolat fenntartása azáltal, hogy hallgatunk rá és bízunk benne. Az istenfélelemnek van egy közösségi oldala is, amikor más hívőkkel összegyűlünk imádkozni, Bibliát olvasni vagy Istent imádni. A jámborság elválaszthatatlanul összefügg a hittel és Isten iránti tiszteletünkkel. De hiába mindennek ha kétlelkűség uralkodik rajtunk, bennünk. “Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak”. (Mt 6, 24). Ezért nem szolgál Istennek az akinek lelke meghasonult.

 Aki szereti Istent, azt Jézus a mi Urunk készségessé teszi minden jóra, elsősorban megszabadít a bűntől és megformálja edényünket, hogy alkalmasak legyünk nem csak szóval hanem tettekkel is cselekedni akaratát. Ez nem nehéz ha az ember szelleme nem ellenkezik, és nem akar embereknek megfelelni, hanem úgy él ahogy Isten irányítja életét minden következményeivel együtt. Isten bölcsebb minden embernél és ha azt felismerjük, akkor biztosan azt fogjuk mondani magunkban “ de ne az én akaratom hanem a tiéd legyen meg”.

Ha feltámadtatok Krisztussal...

 Ha feltámadtatok Krisztussal..

 “ Vele együtt titeket is feltámasztott, kik eleséseitektől és vétkeitektől megölötten holtak voltatok, miután egykor e világ korának rendjéhez, a levegőbeli fennhatóságnak az engedetlenség fiaiban most munkálkodó szellemnek fejedelméhez igazodva jártatok. Ezekben az elesésekben és vétkekben jártunk mi is mindannyian, egykor húsunk kívánságaiban élve, mikor a húsból és gondolatokból feltörő akarásokat vittük véghez, és természettől a harag gyermekei voltunk, mint a többiek. Ámde az Isten, minthogy gazdag könyörületben, nagy szeretetéért, mellyel minket akkor szeretett meg, amikor eleséseink miatt még holtak voltunk, a Krisztussal együtt megelevenített – a kegyelem mentett meg titeket.( Ef.2,- 1..5). Csia.

 Mindannyian bűnben születtünk, ezt írja az írás. Nincs kivétel még ha az Isten előre választott kegyelme által sokakat hittel megajándékozott, akkor is bűnösök vagyunk. A kegyelem feltámasztja mindazokat akik Isten Fiában hisznek, kihívja őket ebből a világból az eklézia a kihívottak gyülekezetéhez csatolja. Ez a gyülekezet földi de nem földi keresztényi vallási felekezetek összeségét jelenti. A megtért bűnösök Isten gyülekezetéhez tartoznak amit Pál apostol egyszerűen Krisztus testének nevez Isten az Atya kinyílatkoztatásával. Ennek felel meg az aki szellemileg és esetleg testileg is elhatárolódik a világtól a fenti idézetekben leírtakkal. Az újjászületett, feltámadt a szellemi halálból, ennek eredményeképpen meggyógyul vakságából és hallása vagyis füle nyitva van Isten szavának hallására még ha nem közvetlen hanem szolgálati angyalok által is, de a forrás Isten maga. A folytonos felismerés útján Istennek engedelmesek, vagyis Isten beszédét követik, nem a világ szellemében gyönyörködnek vagy súlya alatt tévelyegnek, szellemi uralma alatt vannak, ami ellenségeskedés Isten ellen. Az engedetlenség fiai, követik a levegőbeli fennhatóságok, (ahogy Csia Lajos fordította) szellemét és rendjét, mert az is rend egy szempontból, annak a hatása alatt vannak. Tudatlanul vagy tudatosan követik a világot irányító hatalmaknak szellemét és rendeléseit. Ezen felül Isten az Úr, de ezt tudni kell, hogy nem mindenki ismeri az Urat és engedelmes neki. A Lucifer akit engedetlensége és gőgje miatt az Isten hegyéről a földre taszított, megadatott neki egy időre, hogy hatalmaskodjon itt a földön, addig ameddig Isten próféciái bennem teljesülnek. 

Látjuk e magunkat ebben a környezetben? Mert az is megvan írva, hogy nem lehetünk két gazda szolgái. Vagy az egyiknek szolgálunk és hozzá tartozunk és a másikat gyűlöljük. Ez egy meghatározó állapot. Ezt kellene felismerni magunkban, melyik urat szeretjük. A felismerést az Isten adja, de ehhez ébernek kell lennünk, hogy mit mond és merre vezet Isten Szelleme. Kihez ragaszkodik lelkünk és kivel szeretünk eggyütt lenni? Istennél nincsenek kollaboránsok vagy kettős ügynökök. A sátának vannak ilyenek akik be is szivárogtak a gyülekezetekbe, sőt fel is hasznàlja őket az igazság, Isten útjainak elferdítésére. Így jött létre a kereszténység a negyedik században, a világ teremtése óta a legnagyobb megtévesztése az emberiségnek, hazugság és ravaszsága a sátánnak, nem azért van nagyobb jelentősége a kereszténységnek, mert hogy a többi vallások nem hamisak, hanem egy olyan nevet hírdet aki Isten Fia és a világ Megváltója. A többi világvallás nem tartja magáénak ezt a nevet. A sátán, aki tudja, hogy vesztes de megteszi a magáét, legalább ártson Istennek, hogy sötétségbe tartsa az embereket. Ezzel is Isten akaratát teljesíti, de ez nem Isten jobbjáról származik. Ez is Isten akarata, ami emberi bölcsességgel nem érhető el, vagyis részben. Megosztja a világot és egy fej alá tereli mindazokat akik hisznek egy olyan világban ahol uralkodik a béke, Isten nélkül. 

 Tehát különösen figyeljünk arra, hogy hova tartozunk. Akkor amikor János apostol és mások kijelentik, hogy aki szereti e világot abban nincs meg az Atya szeretete. Ez mit jelent a számunkra, és mi az a világ? “ Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete.” (1Jn 2, 15).

 A kérdés az, hogy ki mit tart igazságnak vagy ravasz hazugságnak. Ebben a kérdésben nagy a látszólagos káosz az emberi társadalomban. Maga a Biblia nem ad vàlaszt erre a kérdésre, vagyis csak megvilágítja ige által, de az ember az olvasás és tanulmányozással nem tudja kiismerni magát mi az igazság, csakis akkor ha megcselekszi azt a Szent Szellem vezetésével. Ezt nevezi a szentírás engedni Istennek. Addig a felismerés csak teória nem bizonyíték. Akkor a saját megélése és tapasztalatai lesznek a bizonyítékai annak, hogy igazságban jár vagy sem. De ez is determinált, nehogy az ember elbízza magát, mert ez sem tőlünk van. Aki elbízta magát az már bizonyíték, hogy rossz úton jár.

 Az embernek ez vagy az a szellemisége határozza meg, hogy mit, kit követ és lesz hasonlóvá annak akiben, amiben él. A külső megjelenése ha úgy tetszik az aurája fogja kivetíteni a belső szellemiségét, amit mások vagy látnak vagy nem. Ugyanis a szem néz de lehet, hogy nem lát, vagy azt néz vagy azt látja amit látni akar. Ezzel nem kell törődni, mert mi emberek ezen nem változtathatunk, ez a belső ember aurája hat a külső testre amit sátornak nevez az írás. Például egy rockzenész aurája a zenéje a bőr szegecses dzsekije és cuccok amit hord hatást gyakorol az emberre, akkor hasonlóvá fog válni vele mert rokonlelkek, ezek a dolgok már megvoltak bennük, csak akkor jelentek meg amikor nyílvánosságot nyertek. Ez a kereszténységben is így jelennek meg, különösen farsang idején, vagy a betlehemi búcsú meg egyebek tükrözik a szellemi gondolkodásunkat.

 Hogy ne legyünk elitélve a világgal együtt, váljunk ki belőle Isten előre meghatározott akarata szerint. Ez vonatkozik minden szférára részleteiben, a világ szép és csúnya szegmenséit beleértve. “Mindazáltal megáll az Isten erős fundamentuma, melynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és álljon el a hamisságtól mindenki, aki az Úr nevét vallja”. (2Tim 2, 19). Az Úr neve Jesua, de írják Yeshua, latinosítva Jesus, magyarul Jézus mint melléknév. De az igazi neve “ A név eredeti héber formája יֵשׁוּעַ (Jesua), mely az arámi nyelvben is használt rövidebb változata volt az Ószövetségben található יְהוֹשֻׁעַ (Jehosua) formának. A név jelentése „Jahveh a szabadító”. Aki a Szabadító nevét hirdeti, netán viseli mint Krisztushoz tartozó, vegye tudomásul, hogy istent nem lehet becsapni és becsteleníteni. Ne hordja az aki hívő, vagy ha annak tartja magát, olyan jelzőket és neveket amik utálatosnak tart Isten. Amikor egy árut reklámoznak szép csomagolásban, általában csak akkor derűl ki amikor felbontjuk és meglátjuk mi van benne, megfelel vagy nem a reklám szövegének. Ez így van az emberrel is, csak akkor látjuk megönmagunkat, ha meghalunk Krisztussal, tehát felbontottuk a csomagolást ami ragyogott a szemünkben. Aki ezt nem érti egyenlőre, de lehet sohasem fogja megérteni, mennyire fontos az Istennek mit vállalunk magunkra.

 Tehát aki boldog akar lenni Isten kegyelméből felismeri, hogy mi az igazság és a hamisság, az lépjen is nemcsak értse meg, hogy Isten elé nem állhat az aki szereti a hamisságot, a világvallások egyikét, a mi esetünkben a hamis gyöngyöt a kereszténységet minden csodás ragyogásával együtt, inkább utálja meg. Erre azt mondhatjuk, hogy nem minden keresztény hamis tanokat követ. Nem minden gyülekezet hamis, vannak jó gyülekezetek és hívő emberek. De Isten ezeket nem ismeri el mint annak a tükrének amit Ő eleve elrendelt. Nem is tehetünk mást mint beismerni, hogy a hét ázsiai gyülekezet angyalai vagyis szellemisége sem Isten Szellemét tükrözi a Jelenések könyvében a 2. és 3. fejezetben. De hanem is, vannak akik hűek maradnak Istenhez attól függetlenűl milyen állapotok uralkodnak körülötte. A kereszténységet egy babiloni városhoz hasonlíthatjuk merészen, mert az is. “ És az asszony, akit lát­tál, az a nagy vá­ros, amely­nek ki­rá­lyi ha­tal­ma van a föld ki­rá­lya­in.” (Jel 17) A Jelenések könyvében meg is látjuk birodalmi hatalmát a 17.18. fejezetében. De ahhoz, hogy meglássuk az igazi arcát, lépni kell engedelmesen. “ És hal­lot­tam egy má­sik han­got a menny­ből, amely ezt mond­ta: Men­je­tek ki be­lő­le, én né­pem, hogy ne le­gye­tek ré­sze­sek bű­ne­i­ben, és csa­pá­sai ne ér­je­nek ti­te­ket! Mert bű­nei az égig ha­tot­tak, és Is­ten meg­em­lé­ke­zett go­nosz­sá­ga­i­ról.” (Jel 18, 4)

“Ezért Jé­zus is, hogy meg­szen­tel­je tu­laj­don vére ál­tal a né­pet, a ka­pun kí­vül szen­ve­dett. Men­jünk ki te­hát hoz­zá a tá­bo­ron kí­vül, az ő gya­lá­za­tát hor­doz­va. Mert nincs itt ma­ra­dan­dó vá­ro­sunk, ha­nem a jö­ven­dőt ke­res­sük”. (Zsid 13, 12-13).

 Akinek van füle, hallja mit mond Isten az angyalai által a gyülekezeteknek.

Higgyetek abban amit Isten mond.

 "Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban."

(Márk 1:15)

Nyilvános működésének legelején Jézus felhívta hallgatóit (és így minket is), hogy térjenek meg és higgyünk az evangéliumban. A bűnbánat vagy a szívünk teljes megváltoztatása, amellyel szakítunk múltunk minden rosszával, szorosan összefügg az evangéliumba vetett hittel.

Mit jelent tehát hinni az evangéliumban? Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy elfogadjuk a Jézus által hirdetett jó hírt. Ha hiszel ebben a jó hírben, akkor benne kell bízni. A bizalom személyhez szabott, vagyis elfogadod, amit mások mondanak neked, az azt jelzi, hogy megbízol bennük. Így az egyetlen személy akiben teljes mértékben megbízhatsz az Jézus. 

 Különféle akadályok állnak a hit ezen útján, ez Istentől van. Az akadàlyok a hit útján a gátak azok amik megvédnek a rossztól. 

De ez az is lehet ami belűl él a szívben. A megpróbáltatások hasznosságát írják le az apostolok és evangélisták. Ez lehet az, ami vonzza az embert (gazdagság, hatalomvágy), ami egy a hitet gyengítő állapot, vagy, mint egyes országokban, az üldöztetés, a kiláttalanság. Lehet pusztán személyes dolog is (az elutasítástól vagy a kétségtől való félelem). Le kell győznünk ezeket az akadályokat Isten akaratával, nemes egyszerűséggel engedelmeskedni és hódolni Istennek. A hit teljes mértékben bízik Őbenne, aki meg tud menteni minket a bűntől és a haláltól. Mint a gyerekek bíznak szüleikben, úgy hasonlatosan bízunk az Atyára mindent ami az utunk elé kerül és szembe jön velünk. Ha Krisztus vezet és követed őt a keskeny úton, akkor minden ami nem Istentől van szembe jön veled. Ezt biztos észreveszi az üdvözűlt lélek. De az Úr a hatalom és az Ő szava és igéje az ilyen embernek a védelme és győzelme a világ sodrása ellen.

Hinni az evangéliumnak egyben azt is jelenti, hogy megéljük azt, éljük Jézus mondásait, mert az Istenbe vetett bizalom megerősít a mindennapi életben, amikor felfedezzük, hogy ezek a mondások valóban igazak. Nem a vakhit jellemzi az Istent kereső embert. A tudatosság az elemzés a kételyek halmaza eleinte kisérik az ilyen embert. Itt és ezzen dolgozik a Szent Szellem, hogy helyes útra terelje a gondolataikat. Ez egy munka Isten az Atya számára, hogy a választottak akik elfogadják az evangélium hívását, megfeleljenek Isten, Jézus képmásának szellemileg ujjászület. Hatalma van Istennek reményt, örömet és erőt adni nekünk a megpróbáltatásokkal szemben. Végül, egy ilyen élet elősegíti a szellemi növekedést a szeretet, az alázatos szolgálat, az Ő jelenlétének öröme, kegyelmének békéje és fényének ereje tekintetében.

Tanuljuk meg levetni a régit.

 Tanuljuk meg levetni a régit.

“Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. (Ézsaiás 43, 18,19).

 Jehova ígéretei beteljesülnek népe számára, még ha ez az ember számára oly sok időnek tűnik. A lényeg az, hogy ne tekintsünk hátra, ne azon tünődjünk, hogy min mentünk keresztül, vagy milyen megpróbáltatások értek a múltban. Az élethez tartoznak ezek, Isten tanít minket ezeken keresztül, és ha megtanultuk a leckét, örömmel és hálával nézünk a jövőbe, vagyis mindig előre ami éppen adódik újból a szemünk elé kerül ebben az életben.

“Azért ha fel­tá­mad­ta­tok Krisz­tus­sal, az oda­fenn­va­ló­kat ke­res­sé­tek, ahol a Krisz­tus van, Is­ten jobb­ján ülve. Az oda­fenn­va­lók­kal tö­rőd­je­tek, ne a föl­di­ek­kel. Mert meg­hal­ta­tok, és a ti él­te­tek Krisz­tus­sal együtt el van rejt­ve Is­ten­ben.” (Kol 3, 1-2). De hogyan lehet keresni azt aki nem látható szemmel? Krisztus a mennyben van Isten jobbján űl. Hogyan kereste Ábrahám azt a várost aminek a tervezője és építője Isten volt. Tehát hitben járt Ábrahám, és nekünk pedig az Úr mindent megadott, hogy kövessük őt ha kihívott ebből a világból, a Szent Szellemét adta azoknak akik megtalálták Krisztust itt ebben a világban, engedelmeskedve szavának.

“Most azon­ban ves­sé­tek el ma­ga­tok­tól mind­ezt: a ha­ra­got, az in­du­la­tot, a go­nosz­sá­got, a ká­rom­ko­dást és szá­tok­ból a mocs­kos be­szé­det. Ne ha­zud­ja­tok egy­más el­len, hi­szen le­vet­kőz­té­tek az ó em­bert a szo­ká­sa­i­val együtt, és fel­öl­töz­té­tek az újat, aki te­rem­tő­je kép­má­sa sze­rin­ti is­me­ret­re újult meg.” (Kol 3, 8-9). 

A bűnök megbocsátása árán, Krisztus halálával a bűnök feledésbe merültek, és aki kegyelemből újjászületett, azok ne emlékezzenek vissza bűneinkre, se ujból ne térjenek vissza bűnös gondolataikhoz sem bűnös szokásaikhoz. 

 Az Úr új utat készített azok számára akiket elhívott a széles útról a szűk ösvényre. Erre már nem kell várni, hogy egyszer bekövetkezik, ugyanis az eklézia a kihívott gyülekezet az valóság itt a földön. Azért aki ennek az elhívásnak megfelel, az Isten képmásának és gondolatvilágának élvezője és a gyülekezet mennyei ajándékaiban gazdagodik, mindig ujjat fedez fel Krisztusban ha keresi őt. Ez a Jézus Krisztus akit ma nem látunk szemmel, de szelleme velünk van és gondoskodik arról, hogy igéretei már itt ezen a földön kezdetét vegyék és teljesüljenek aminek itt teljesűlnie kell, még ha csak zsengéi vagyunk az új teremtésnek, de már élvezhetjük minden Isten áldását ha nincsenek zavaró tényezők az életünkben. Ezt úgy értem, hogy nem állít meg valami olyasmi ami testből jön és eltakarja Isten dicsőségét szemünk elől. De az Úr hű mindazokhoz akik tiszta szívvel ragaszkodnak hozzá, még ha mi hűtlenek is lehetünk néha hozzá, azon dolgozik, hogy az Ő képmására formáljon szellemi ismeret által. Az Úr a belső embert formálja a maga képére, mert az óember már meghalt a feszületen Krisztussal, az új ember Krisztussal feltámadt és már most szelleme a mennyben van Krisztussal. A testünk ennek a belső embernek a hatalma alatt van, ha Isten Szelleme él bennünk. Néha botladozva vagy kételyek közt, de ez is a javára válik a választottaknak, mert azért is tanítványoknak neveztetnek azok akik a Tanító által feladott leckét megtanulják.  

 A szellemiség az nem a tétlenségből fakad, hanem Isten igéjének eleven szavaiból. Ezt nevezzük élő Igének, amit a Szentírásból ismerünk meg. 

Az Úr Izraelnek igéri mindazt amit fent olvastunk, és az egyszer be is következik. A Gyülekezet ezt már megkapta, hiszen a forrás maga Isten aki bőségesen árasztja el szellemünket hűsítő vízzel a Szent Szellem által. 

“...aki pe­dig ab­ból a víz­ből iszik, ame­lyet én adok neki, soha töb­bé meg nem szom­ja­zik, mert az a víz, ame­lyet én adok, örök élet­re buz­gó víz for­rá­sa lesz ben­ne.” (Jn 4). 

 Aki ebből a forrásból iszik, az Isten igaz imádatára képes, mert az Úr az ilyen imádókat keresi, akik nem megszokásból nem betanult igazságból, hanem tiszta szívből imádják Istent.