4Ezra.3

 4Ezra.3

[1] A mi városunk lerombolását követő harmincadik évben én, Szalatiél, akit Ezsdrásnak is hívnak, Babilonban voltam. Nyugtalanság vett rajtam erőt, ahogy ágyamban feküdtem, és gondolataim felbugyogtak szívemben,

[2] mert láttam Sion elhagyatottságát, és a jólétét azoknak, akik Babilonban éltek.

[3] Szellemem erősen zaklatott volt, és aggodalmas szavakkal kezdtem szólni a Magasságoshoz, mondván:

[4] "Ó Legfőbb Úr, nem Te szóltál-e a kezdetkor, amikor megalkottad a földet – segítség nélkül – és parancsoltál a pornak

[5] és lett Ádám, mint élettelen test? Mégis a Te kezed munkája volt, és Te lehelted belé az élet lehelletét, és a te jelenlétedben lett élővé.

[6] És vezetted őt a kertbe, amelyet a Te jobbod ültetett, mielőtt a föld megjelent.

[7] És egyetlen parancsolatot adtál elé; de ő megszegte azt, és te azonnal halálra jelölted ki őt és leszármazottait. Népek és nemzetek származtak belőle, emberek és családok számolatlanul.

[8] És minden nemzet a saját akarata szerint járt, és istentelen dolgokat cselekedtek előtted, és megvetettek téged, és te nem gátoltad őket.

[9] Azonban, a maga idejében özönvizet hoztál a világ lakosaira és elpusztítottad őket.

[10] És ugyanaz volt a sorsuk: ahogy a halál érte Ádámot, úgy érte őket a vízözön.

[11] De meghagytál közülük egyet, Noét és házanépét, és mind az igazakat, akik tőle származtak.

[12] Akkor azok, akik a földön lakoztak, elkezdtek sokasodni, gyermekeket és népeket és sok nemzetet hoztak létre, és megint csak még istentelenebbek voltak, mint őseik.

[13] És amikor gonoszságot cselekedtek előtted, kiválasztottad egyiküket magadnak, akinek neve Ábrahám volt;

[14] és szeretted őt, és csak neki felfedted az idők végének dolgát, titokban, éjszaka.

[15] Örökké tartó szövetséget kötöttél vele, és megígérted, hogy sosem hagyod el leszármazottait; és adtad néki Izsákot, és Izsáknak adtad Jákobot és Ézsaut.

[16] És elválasztottad Jákobot magadnak, de Ézsaut elutasítottad; és Jákob nagyon megsokasodott.

[17] És amikor kivezetted leszármazottait Egyiptomból, elvitted őket a Sinai Hegyéhez.

[18] Meghajlítottad az egeket és megráztad a földet, és megmozgattad a világot, és a mélységek 

megremegtek, és az időket összezavartad.

[19] És a Te dicsőséged áthaladt a tűz, a földrengés, a szél és a jég négy kapuján, hogy átadja a törvényt Jákob leszármazottainak, és a te parancsolataidat Izrael utódainak.

[20] Azonban nem vetted el tőlük gonosz szívüket, azért, hogy törvényed gyümölcsöt teremhessen bennük.

[21] Mivel az első Ádám, megterhelve egy gonosz szívvel, bűnt követett el, és legyőzetett, ugyanígy voltak mind, akik az ő utódai.

[22] Így azután a betegség állandósult; a törvény, és a gonoszság gyökere együtt volt jelen az emberek szívében, de a jó eltávozott, és maradt a gonosz.

[23] Az idő múlt és az évek teltek, és te felemeltél magadnak egy szolgát, akinek neve Dávid.

[24] És parancsoltad, hogy építsen egy várost a te nevednek, és helyet az áldozatok bemutatására.

[25] Ez sokáig így zajlott; de a város lakosai áthágták a törvényt,

[26] mindenben úgy cselekedve, ahogy Ádám és az ő összes leszármazottai tettek, mert nekik is gonosz volt a szívük.

[27] Ezért a te ellenségeid kezébe adtad a várost.

[28] Ezután így szóltam szívemben: Vajon Babilon lakosainak tettei jobbak? Ezért szerezhetett hatalmat Sion felett?

[29] Mert amikor ide érkeztem, istentelen tetteket láttam számolatlanul, és sok bűnöst látott lelkem ez alatt a harminc év alatt. És megfélemlettem szívemben,

[30] mert láttam, hogy Te elviseled azokat, akik vétkeznek, és megkíméled azokat, akik gonoszan cselekszenek, de elpusztítottad népedet, és megőrizted ellenségeidet,

[31] és nem mutattad meg senkinek, hogyan lehetne felfogni a te útjaidat. Vajon Babilon tettei jobbak-e a Sionénál?

[32] Avagy megismert-e más nép téged Izraelen kívül? Vagy mely törzs hitt a te szövetségedben, ahogy a Jákob törzse?

[33] Mégis az ő jutalmuk nem jött el, és vajúdásuk nem hozott gyümölcsöt. Mert én sokfelé utaztam a nemzetek között, és láttam, hogy jólétben vannak és bővelkednek, pedig megfeledkeznek a te parancsolataidról.

[34] Ezért most tedd mérlegre gonoszságainkat és azokét is, akik a földnek lakosai; és így kiderül majd, melyik irányba lendül a mérleg nyelve.

[35] Mikor volt olyan, hogy a föld lakosai ne vétkeztek volna előtted? Vagy melyik nemzet tartotta meg parancsolataidat?

[36] Lehet, hogy találsz néhány egyedülálló embert, akik megtartották parancsolatai

dat, de nemzeteket nem fogsz találni.

4Ezra2. fejezet.

 4Ezra.2

[1] Így szól az Úr: Kihoztam ezt a népet a fogságból, és az én szolgáimon, a prófétákon keresztül parancsolatokat adtam nekik; de ők nem hallgattak rám, és érvénytelenné tették rendeléseimet.

[2] Az anya, aki szülte őket, így szól hozzájuk: 'Eredjetek, gyermekeim, mert özvegy vagyok és elhagyatott.

[3] Felneveltelek örömmel; de gyászolva és fájdalommal elveszítettelek, mert vétkeztél az Úr Isten előtt és azt tetted, ami gonosz az én szemeim előtt.

[4] És most mit tehetnék érted? Mivel özvegy vagyok és elhagyatott. Menjetek, gyermekeim, és kérjétek az Úr kegyelmét.'

[5] Hívlak, atyám, hogy tanúskodj a gyermekek anyja mellett, mert azok nem tartják meg szövetségemet,

[6] hogy szerezz zűrzavart közöttük, és rontsd meg anyjukat, hogy ne legyenek utódaik.

[7] Szórassanak szét a nemzetek között, legyen nevük beszennyezett a földön, mert megvetették szövetségemet.

[8] Üdvözlégy, Asszíria, aki elrejted az igazságtalanokat magadnál! Ó, gonosz nép, emlékezz, mit tettem Szodomával és Gomorrával,

[9] amelyeknek földje szurok rakások és hamuhalmok alá van temetve. Így teszek majd mindazokkal, akik nem hallgatnak rám, mondja a Mindenható Úr."

[10] Így szól az Úr Ezsdráshoz: 'Mondd meg népemnek, hogy nekik adom Jeruzsálem királyságát, amelyet Izraelnek akartam adni.

[11] Sőt, visszaveszem magamhoz azok dicsőségét, és odaadom ezeknek a többieknek az örökkévaló lakóhelyet, amelyet Izraelnek készítettem.

[12] Az élet fája fog illatozni nekik, és nem kell vesződniük (gürcölniük), sem fáradozniuk.

[13] Kérj és adatik; imádkozz, hogy napjaid kevesek legyenek, és megrövidítsenek. A királyság már elő van készítve számodra; légy éber! (vigyázz, őrködj)

[14] Hívlak, ó menny és föld, tanúnak, mert kívül hagyom a gonoszt és jót teremtettem, mert élek én, így szól az Úr.

[15] Anya, öleld át fiaidat; neveld fel őket örömmel, ahogy a gerlék; erősítsd meg lépteiket, mert 

kiválasztottalak, így szól az Úr.

[16] És felkeltem a holtakat helyükről, és kihozom őket sírjaikból, mert felismerem nevemet bennük.

[17] Ne félj, gyermekek anyja, mert kiválasztottalak, így szól az Úr.

[18] Segítséget küldök majd neked, szolgáimat Ézsaiást és Jeremiást. Az ő tanácsuk szerint felszenteltem és előkészítettem neked tizenkét fát, melyek különféle gyümölcsöktől roskadoznak.

[19] és ugyanennyi forrást, melyek tejet és mézet árasztanak, és hét hatalmas hegyet, amelyeken rózsák és liliomok nyílnak; ezek által örömmel töltöm el gyermekeidet.

[20] Vigyázd az özvegyek jogait, biztosíts igazságosságot az apátlanoknak, adj a szükséget szenvedőknek, védd meg az árvát, ruházd fel a mezítelent,

[21] ápold a sebesültet és a gyengét, ne gúnyold a bénát, óvd a csonkákat, és láttasd meg a vakokkal az én ragyogásomat.

[22] Védelmezd az öreget és az ifjút falaidon belül;

[23] Ha halottat találsz, tedd sírba és jelöld meg, és első helyet adok neked feltámadásomban.

[24] Állj meg és légy csöndben, én népem, mert nyugalmad el fog jönni.

[25] Jó dajka, tápláld fiaidat, és erősítsd meg lábaikat.

[26] Az én szolgáim közül, akiket neked adtam, egy sem fog elpusztulni, mivel kikérem őket a te sokaságod közül.

[27] Ne aggodalmaskodj, mert amikor eljön a megpróbáltatás és gyötrelem napja, mások sírnak majd és szomorkodnak, de te örvendezel és bővelkedsz majd.

[28] A népek irigyelnek téged, de nem tudnak majd semmit tenni ellened, így szól az Úr.

[29] Kezeim betakarnak majd téged, hogy fiaid ne jussanak a Gyehennára.

[30] Örvendezz, ó anya a fiaiddal, mert én megszabadítalak, így szól az Úr.

[31] Emlékezz fiaidra, akik alusznak, mert én kihozom őket földi rejtekhelyeikről, és megkegyelmezek nekik; mert én irgalmas vagyok, így szól a Mindenható Úr.

[32] Öleld át gyermekeidet, amíg eljövök, és kegyelmet hirdetek nekik; mert forrásaim túlcsordulnak, és az én kegyelmem nem hiúsul meg."

[33] Én, Ezsdrás, azt az utasítást kaptam az Úrtól a Hóreb hegyén, hogy menjek Izraelhez. Amikor közéjük jöttem, ők elutasítottak engem, és megtagadták az Úr parancsolatait.

[34] Ezért ezt mondom néked, ó nemzet, amely hall és ért, „Várjad a te pásztorodat; ő örökkévaló nyugalmat ad majd neked, mert ő, aki az idők végén eljön, közel van.

[35] Légy kész a királyság jutalmaira, mert örökös fényesség fog világítani rájuk mindörökké. 

[36] Menekülj ennek a kornak az árnyékából, részesülj a te dicsőségednek örömében; nyíltan felhívom a Megmentőt tanúnak.

[37] Fogadd el, amit az Úr rád bízott és légy vidám, hálákat adva Neki, aki elhívott a mennyei királyságokba.

[38] Kelj fel és állj talpra, és lásd meg az Úr ünnepnapját, és azoknak nagy számát, akik el lettek pecsételve.

[39] Azok, akik eltávoztak ennek a kornak az árnyékából, dicsőséges öltözéket kaptak az Úrtól.

[40] Jöjj tisztába magaddal, ó Sion, és állítsd össze a te népednek listáját, akik fehérbe vannak öltözve, akik betöltötték az Úr törvényét.

[41] Gyermekeid száma, akiket vágytál, immár teljes; könyörögj az Úr erejéért, hogy a te néped, akik a kezdetektől elhívottak voltak, megszentelődjenek."

[42] Én, Ezsdrás, a Sion hegyén nagy tömeget láttam, amelyet nem számlálhattam meg, és mind énekekkel imádták az Urat.

[43] Volt közöttük egy hatalmas termetű ifjú, magasabb mindenkinél, és mindegyikük fejére koronát helyezett, de ő magasabb rangú volt náluk. És lenyűgözve álltam ott.

[44] Aztán kérdeztem az angyalt, „Kik ezek, én uram?"

[45] Ő válaszolt, mondván: „Ezek azok, aki letették a halandó öltözetet és felöltözték a halhatatlant, és megvallották az Isten nevét; most megkoronáztatnak, és pálmaágakat kapnak."

[46] Akkor így szóltam az angyalhoz, „Ki az az ifjú, aki koronákat tesz a fejükre és pálmaágakat a kezükbe?"

[47] Ő válaszolt, mondván: „Ő az Isten Fia, akiről tanúságot tettek a világban." Így hát dicsérni kezdtem azokat, akik bátran megálltak az Úr nevéért.

[48] Akkor az angyal így szólt hozzám: „Menj, mondd el népemnek, mily hatalmasak és számtalanok az Úr Isten csodái, amelyeket láttál."

Ézsdrás 4. könyve első fejezet( apokrif).

 4Ezra.1 / IV Ezsdrás 1.

[1] Ezsdrás próféta második könyve, aki a Serája fia, ki Azariás fia, ki Hilkiás fia, ki Sallum fia, ki Sádók fia, ki Ahitub fia,

[2] ki Ahája fia, ki Fineás fia, ki Éli fia, ki Amária fia, ki Azariás fia, ki Mérájóth fia, ki Zerahja fia, ki Uzzi fia, ki Bukki fia, ki Abisua fia, ki Fineás fia, ki Eleázár fia,

[3] ki pedig a Lévi törzséből való Áronnak fia, aki fogságban volt a Médek országában Artaxerxes, a perzsák királyának uralma idején.

[4] Az Úr szava lett hozzám, mondván:

[5] „Menj és hirdesd népemnek az ő gonosz tetteiket, és gyermekeiknek bűneiket, amelyeket ellenem elkövettek, hogy elmondhassák gyermekeik gyermekeinek

[6] hogy szüleik bűnei megnövekedtek bennük, mivel megfeledkeztek rólam, és idegen isteneknek ajánlottak áldozatokat.

[7] Nem én hoztam-e ki őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából? De ők felbosszantottak engem és 

semmibe vették szándékaimat.

[8] Tépd ki hajadnak szálait fejedről és vess rájuk minden gonoszságot, mivel nem tartották meg törvényemet – lázongó népek ők.

[9] Meddig viseljem el még őket, akiknek annyi nagyszerű jótéteményt ajándékoztam?

[10] Az ő kedvükért sok királyt félreállítottam: lesújtottam a Fáraóra és szolgáira és minden seregeire.

[11] Népeket töröltem el előttük, és két keleti tartomány, Tirusz és Szidon népét elszélesztettem; levágtam 

ellenségeiket."

[12] „De szólj hozzájuk és mondjad, ezt mondja az Úr:

[13] Bizonnyal én hoztalak által a tengeren, és biztos országutakat készítettem nektek ott, ahol nem voltak 

ösvények sem; Nektek adtam Mózest vezetőül és Áront papotokul;[14] Fényt nyújtottam nektek a tűzoszlopból, és nagy csodákat tettem köztetek. Mégis megfeledkeztek 

rólam", így szól az Úr.

[15] Ezt mondja a Mindenható Úr: „A fürjek jelek voltak nektek; táborhelyeket adtam nektek védelmetekre, és panaszkodtatok azokban.

[16] Nem örvendeztetek nevemben az ellenség pusztulásán, hanem a mai napig még mindig panaszkodtok.

[17] Hol vannak a javaim, melyekkel megajándékoztalak titeket? Amikor éheztetek és szomjaztatok a pusztában, nem hozzám kiáltottatok-e,

[18] mondván, 'Miért hoztál bennünket ebbe a pusztaságba, hogy meghaljunk? Jobb lett volna nekünk az egyiptomiakat szolgálni, mint meghalni ebben a pusztaságban.'

[19] Megszántalak sóhajtozásaidban, és mannát adtam nektek étekül; az angyalok kenyerét ettétek.

[20] Amikor szomjaztatok, nem hasítottam-e ketté a sziklát, hogy víz ömöljön bőségesen? A hőségben fáknak leveleivel védelmeztelek.

[21] Termékeny földeket osztottam szét köztetek; kiűztem a Kánaánitákat, a Perizeusokat és a Filiszteusokat előttetek. Mit tehetnék még értetek? mondja az Úr.

[22] Így szól a Mindenható Úr: Amikor a pusztában voltatok, a keserű forrásnál, szomjasan és nevemet káromolva,

[23] Nem küldtem rátok tüzet a káromlás miatt, hanem egy pálcát dobva a vízbe megédesítettem a patakot.

[24] „Mit tegyek érted, ó Jákob? Nem engedelmeskedsz nekem, ó Júda! Más nemzetekhez fordulok majd és adom nekik az én nevemet, hogy megtartsák rendeleteimet.

[25] Mivel elhagytál engem, én is elhagylak téged. Amikor kegyelmemért könyörögsz, nem fogok kegyelmet mutatni.

[26] Amikor hívsz, nem fogok figyelni rád; mert vérrel mocskoltad be kezedet, és lábaid fürgék a gyilkolásra.

[27] Nem olyan ez, mintha engem hagytál volna cserben; saját magadat hagytad cserben, mondja az Úr.

[28] Így szól a Mindenható Úr: „Nem úgy bántam-e veled, ahogy az atya a fiával vagy az anya a lányával, vagy a dajka a gyermekeivel,

[29] hogy ti az én népem legyetek és én legyek Istenetek, és hogy fiaimmá legyetek és én atyátok?

[30] Összegyűjtöttelek, ahogy a kotlós szárnya alá gyűjti ivadékait. És most, mit cselekedjem veletek? Kitaszítalak jelenlétemből.

[31] Amikor áldozatot ajánlasz nekem, elfordítom arcomat tőled; mert elvetettem ünnepeidet, és újholdjaidat, és a test körülmetélését.

[32] Szolgáimat, a prófétákat küldtem hozzád, de megfogtátok és levágtátok őket, és testüket darabokra szaggattátok; az ő vérüket számonkérem rajtatok, mondja az Úr.

[33] Így szól a Mindenható Úr: Házatok elhagyatott; szétszórlak titeket, ahogy a szél elhordja a szalmát;

[34] és fiaitoknak nem lesznek gyermekei, mivel veletek együtt figyelmen kívül hagyták parancsolataimat, és azt tették, ami gonosz az én szemeim előtt.

[35] Eljövendő népeknek adom házatokat, akik hisznek majd bennem anélkül, hogy hallottak volna engem. Azok, akiknek nem mutattam semmilyen jelet, cselekszik majd rendeléseimet.

[36] Nem ismernek prófétákat, mégis visszaemlékeznek korábbi állapotukra.

[37] Hívlak, hogy lásd az eljövendő nép háláját, akiknek gyermekei nagy örömmel örvendeznek, habár nem látnak engem testi szemeikkel, mégis a szellem által hisznek majd az én szavaimnak.

[38] És most, atyám, tekints büszkén a keletről érkező népre;

[39] vezetőjükül adom majd Ábrahámot, Izsákot, és Jákobot és Hóseást és Ámost és Mikeást és Joelt és Abdiást és Jónást

[40] és Náhumot és Habakukot, és Sofóniást, és Aggeust, Zakariást és

 Malakiást, aki az Úr követének is hívatik.

Úton lefelé.

   “... „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment alá, de haramiák kezébe esett, akik levetkőztették s megverték, majd elmentek, félholtan hagyva őt. Úgy esett, hogy egy pap ment alá azon az úton, de ahogy meglátta a túlsó oldalon, továbbment. Hasonlóképpen egy lévita is arra a helyre jött, megnézte, s azt elkerülve továbbment. Valami utazó szamáriai is ment arra. Amikor a sebesültet meglátta, szánalomra gerjedt iránta, odament hozzá, s olajat és bort töltött sebeibe, bekötözte azokat, azután rákötözte az embert a saját barmára, s egy vendégfogadóba vitte, hol gondját viselte. A következő napon elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak és így szólt: Viseld gondját, és ha valamit még költesz rá, én, amikor újra erre jövök, megadom néked. Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?” „Az, aki irgalmat gyakorolt vele” – felelte a törvénytudó. Jézus pedig ezt mondta neki: „Eredj, és te is tégy ugyanúgy.” (Lukács 10,- 30..37).

 A magyarázatom erre a témára nem keresztényi, mert a legtöbb igemagyarázó érzékileg áll hozzá ehhez a példabeszédhez. De a legfontosabb amit elfelejtenek hozzátenni, hogy ez az ismeretlen szamaritánus maga a Yeshua, vagyis Jézust ábrázolja. Az Úr ezt nem mondja ki, de elemezzük ki mégis miért. Nem mi vagyunk a jók, hanem Isten. Egy ember sem tudja megtenni azt amit ez a szamaritánus tett majdnem holtra vert kifosztott emberrel. Ez nem jelenti azt, hogy semmit sem tehetünk ha embertársaink bajba esnek. Ez nem is kérdés, de a szellemi értelme ennek a példabeszédnek sokkal több mint testi vagy fizikai beavatkozás. Teljes szellemi értelmezésbe kezdek.

 Kezdjük előröl és talán világosabb lesz amiről most fogok írni. 

 Ki a felebarátom ebben a világban? A szentírás megkülönbözteti a testvért Jézus Krisztusban a felebarátoktól. A mi felebarátunk az emberek akik bajban vannak, az ellenségeink nem barátok, attól függetlenül, hogy nekik is meg kell bocsátani ha ellenünk vétkeznek. De a felebarát az, akin megesik a szívünk, attól függetlenül, hogy milyen körülmények közt él és szenved, aki bajban van. Igaz minden amit a szentírás mond, hogy szeressük felebarátainkat, azokat is akik nem tévedtek veszélyes utakra, akik magabiztosak saját meggyőződésükben. A Sátántól nem kaptak verést, de mégis vereségben vannak a világ megnyerte őket, mindenféle istentelen befolyás ellen nem tudtak védekezni, megbuktak mégha nem is ismerik fel helyzetüket. A kirabolt és majdnem halott ember mutatja az ember eset állapotát. De van egy különbség a tehetetlenség és a büszkeség között. Van akin lehet segíteni mert nem tud ellenkezni sem, oda jutott, hogy azt teheti vele az Isten amit akar. Van pedig egy erős egoval élő aki tiszteli önmagát, mert sok mindenben sikeres és erős önbizalmú, ezt ma úgy mondják” fel tudja építeni önmagát”. Az ilyenekkel Isten nem foglalkozik, mert ők azt hiszik, hogy ők az istenek, a saját szemükben igazak. Ezért is ilyen a világ, amilyen.

 A felebarát akivel nincs belsőséges kapcsolatod, de mint szellemi ember látod, hogy bajban van. Bajban van sokminden ok miatt. De ebben a példabeszédben az Úr teljes mértékben arról beszélt, hogy az az ember akit megvertek, kifosztottak, az Jeruzsálemből Jerikó felé tartott lefelé. Nagyon lényeges ezt megérteni, mert a szentírásban a fent vagyis a le, fel, a mélyebben fekvő völgyek, megaslatok szellemi állapotokat jelentenek. Ez a szerencsétlenül járt ember, fentről lefelé haladt az átkozott városba Jerikóba. Ezen az úton fenyegetnek mindenféle veszélyek. Ez az ember Jeruzsálemben nem találta meg Istent, nem kapott semmit ami ott tartotta volna. Tudjuk, hogy árusokkal és pénzváltókat láthatott Isten házában. Ugyanez történik sokakkal, akik hitre térnek elhagyják az átkozott világot és csalódva veszik észre, hogy ahol Istent kellene imádni ott a világ szelleme uralkodik. Ez szellemi értelemben nagy veszteség számára, éppen olyan mint azokban a gyülekezetekben amik ma is vannak, hiányzik az igazi Istentisztelet, amit kevesen értenek, hogy mit jelent. Az Atya szeretete hiányzik, hiszen ahogy a laodiceai gyülekezetre is jellemző, nincsen meg az igazi Isten szeretete az Atya szellemisége, az ami teljes mértékben elárasztaná ha nem is az egész gyülekezetet, de azokat akik felelősséget vállalnak szellemi élet fenntartásában, gazdagságában. Gazdagok a tudásban, de valahogyan nem látják mégse mi a fontosabb. A vasárnapi Istentiszteletek a kimagasló ünnepek a foglalatosság a forgolódás valami nagy ügyben stb. A humanitárius segélyek küldése más országokba, de a felebarátaink szükségleteit nem ismerjük, akik velünk egy padban ülnek a gyülekezetekben. Nem az anyagi oldaláról beszélek kizárólag, hanem a szellemi, lelki oldalról. 

 Ha a testvér netán olyan bajba kerül, hogy az bűn vagy nem elfogadott egy gyülekezet erkölcsi tanításain belűl, példáúl alkoholizálni kezd vagy másmilyen kisértésnek esett áldozatul, akkor sokszor azonnal megvádoljuk, vagy letapossuk. De még rosszabb, ha közömbösek vagyunk iránta. Káint kérdezte Isten, hol van Ábel, ő így felelt, “ talán őrzője vagyok neki?”. Ha ez egy közösségben megesik, amúgy a testvér nem adott előjelet annak, hogy ő már lefelé indult, ezt nem vették észre, pedig egy isteni szellemmel teljes testvér megláthatja, aki szoros közösségben van vele, akkor elsősorban az igazi testvéri szeretet önmagát hibáztatja első fokon. Ennek megvannak a hiányosságai, de amikor Jézus kijelentette, hogy az egyikük az apostolok közül elárulja Őt, nem egymásra hanem magukba néztek. Nem e én vagyok az aki elárulom az Urat. Nem e én vagyok az aki okot adtam, hogy a testvérem és felebarátom elesett. Ez az első reakció, de az Úr tudja, hogy nem csak a mi viselkedésünk mindennek az oka. Ezt nem is ragoznám tovább, mert a keresztény igehírdetők többsége, vagy tudatlanul, vagy teljes sötétségben tapogatva, az embert teszi felelőssé az eséseiről. Ezt nyugodtan ki lehet zárni, mert az esések is elkerülhetetlenek. Azok a léviták és papok, akik arra jártak azon a lefelé tartó úton, azt gondolták, hogy megérdemelten volt lesújtva az az ember. Biztosan vétkezett Isten ellen, mert Isten nem védte meg, hanem megbüntette. Az ilyen “ Isten szolgái” egy életet leélnek semmi felismerésben nem részesűlnek, egy oknál fogva, mert nagy az önbizalmuk. Most nem mélyednék ebbe a témába bele, mert más vágányra térnénk ezáltal.

De van egy lényeges megállapítás, hogy az a szerencsétlenül járt ember mellett nem volt védőangyal aki megvédte volna a haramiák támadásától. Ha volt is, hagyta, hogy megverjék és kifosszák. Erről szól az egész Biblia, Isten felső akarata szerint történik minden. Ha nem lennék a sátántól megverve és kifosztva, az Isten Fia nem jött volna ebbe a világba. De az aki Jerikó felé tartott, a pusztulásba az elátkozott városba, félúton majdnem holtra verték. Most ez a téma véletlenül volt felhozva? Hiszen az Úr a jó szamaritánus példáját azért is hozta fel, hogy szemléltesse, hogy az ilyenekért jött ebbe a világba. Minden eszközével, barmával, pénzzel és nem utolsó sorban elvigye a gyülekezetbe, az ekléziába, ott meg gondját viselte, két dénárt adott a fogadósnak, ami az ó és az újszövetséget jelenti. Az olaj a Szent Szellem kenete, a bor a megváltás a szabadulás örömének a definíciója. Ott helyben bekötözte sebeit, elsősegélyben részesítette, és a fogadó gondjára bízta addig ameddig vissza nem tér. A szamaritánus pedig elment, hogy visszajöjjön, mert a fogadó sem jó hely, ahogy ez a bűntől teli átkozott világ sem az. Az Úr sokkal jobb helyet készített el ott ahol most Ő van. Az olyan hely, ahogy Pál apostol írta, hogy fül nem hallott, se szem nem látott, amikor el volt ragadva a harmadik égre, hogy el se tudja mondani milyen helyet készített az Úr az őt szeretőknek.

 Erről szól a példabeszéd, hogy a tisztelt egyházi gondozók, papok, lelkipásztorok , amit idézőjelbe mondok, teszik a maguk szent dolgait, tiszta a kezük, hiszen naponta megszentelségben élnek, de az igazi istentisztelet távol áll tőlük, észre sem veszik, hogy ugyanazon a Jerikói úton haladnak lefelé. Az igazi gondnokok, azok akik fel tudják használni a dénárokat a testvérek jólétére és egészséges szellemi értelemben istápolják, gazdagítják mindazokat akiket az Úr rájuk bízott. Megkapják megérdemelt jutalmukat, amikor az Úr visszajön. 

 Nem az én véleményem a fontos, hanem az, hogy milyen állapotban van a kereszténység ma és volt mindig is a megalakulása óta. 

 Na de feltehetjük a kérdést magunknak. “ Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?” „Az, aki irgalmat gyakorolt vele”.

“ Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Mt 9, 13).

“Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget! Pedig ezeket kellene cselekedni és azokat sem elhagyni.” (Mt 23, 23)

Isten akarata ellen nem tehetünk semmit.

 Isten akaratával szemben nem tehetünk semmit. 

 Azért hasznos a lassú felfogás, mert így mindent alaposan megrágunk ami érdekel, erre kell hagyni időt. Nem esel abba a hibába, hogy gyorsan le tudod azt gondolva, hogy világosan megértetted. Én sem vagyok túl gyors, inkább én is lassúnak mondanám magam, mintsem gyorsnak. Azért is gondolkodom alaposan és sokat. Azért is tudom pontosan, hogy amiket leírtam az nem a sajátom, vagyis egyértelműen nem én vagyok a Forrás. Nem én vagyok a szerző. Mert minden amid van, az a mennyből adatott néked. A gondolataid is, hiszen a minden az minden. ( Egy levél tartalmából idéztem).

Ebből következik (és a Bibliából is), hogy van melletted (és mindenki más mellett is) valaki vagy valami, aki/ami "súg" neked. Ha mi valakik vagyunk, akkor ők (ezek) is azok. Tehát ez a valaki vagy valakik, Isten rendelése szerint van melléd adva. Ő az, aki láthatatlanul vezet téged, amíg ebben a világban vagy. Vannak melletted és mindenki mellett láthatatlan erők, angyalok-démonok, akik megpróbálnak befolyásolni téged. Az lesz az erősebb, akit Isten dominánssá tesz esetedben. Ez bármikor felcserélhető Isten által és szándéka szerint. Esetemben például szinte teljes csere történt. Ezt nevezi a Biblia megfordításnak vagy új szív adásának. Tulajdonképpen ez szellemi kíséret a te szoftvered. Gondolj csak arra, amikor Nabukodonozor egy barom szellemét kapta meg hét esztendőre. Ő volt a legnagyobb király, azután hét évig úgy élt és viselkedett, mint egy barom (ökör). Legelt, szőrt és karmokat növesztett, stb. Utána meg ismét bölcs király lett. Ez hogy működik? Vagy amikor Isten kiküldi a megtévesztő szellemet, hogy megcsalja Akhábot:

"Ismét monda: Halljátok meg azért most az Úr szavát: Látám az Urat ülni az ő királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felől mellette állani.

És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen, és elveszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla. Akkor eljöve egy lélek, a ki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Mimódon? És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki és cselekedjél úgy. Ímé azért most az Úr adta a hazugságnak lelkét ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes

dolgot ellened."

így is megy ez. De egyébként életed minden pillanatában van ilyen (jó vagy rossz szándékú) hitető "lélek" - szellem melletted. Ilyen (jó szellem) Forrás is, ha nem visz kisértésbe. A művészek ezt nevezik múzsának, aki "megihleti" a földi embert. 

 Tehát minden dolog a világon és minden ember befolyás alatt van. Ezen nem kell megbotránkozni, de nagyon is stimmelnek a Szent Szellem által kijelentett igék. Az Isten Fia, Jeshua ( Jézus) szavai így érthetőbbek ha ezt figyelembe vesszük. Ki- ki de Ő nem volt hittérítő, Ő a Megváltó Isten ember képében, akinek egyetlen Forrása volt, az Atya akaratát ismerte, hallgatta és teljesítette. De Jézust is angyalok segítették olykor, tehát megkell ismernünk, hogy Isten jobbjáról kapunk segítséget, vagy éppen azt akarja, hogy járjuk végig bűnös útjainkat, addig amíg felismerjük, hogy kitől van ez minden.

Mi is fontoljuk meg, milyen forrásból kapjuk az üzeneteket!!!

A befagyott vallás.

 Kedves olvasók, ezek a sorok csak a gondolataim, nem tanítás.

“Jézus pedig azt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és a szadduceusok kovászától!” (Mt 16, 6) 

“Kö­ré­je gyűl­tek a fa­ri­ze­u­sok és né­há­nyan az írás­tu­dók kö­zül, akik Je­ru­zsá­lem­ből jöt­tek, és lát­ták, hogy ta­nít­vá­nyai kö­zül egye­sek tisz­tá­ta­lan, azaz mos­dat­lan kéz­zel esz­nek. A fa­ri­ze­u­sok és ál­ta­lá­ban a zsi­dók ugyan­is a ré­gi­ek ha­gyo­má­nyát kö­vet­ve nem esz­nek ad­dig, amíg a ke­zü­ket meg nem mos­sák. És a pi­ac­ról meg­jö­vet sem esz­nek ad­dig, amíg meg nem mo­sa­kod­nak; és sok egyéb do­log is van, amely­nek meg­tar­tá­sát át­vet­ték, úgy­mint a po­ha­rak, kor­sók, réz­edé­nyek és ágyak meg­mo­sá­sát. Meg is kér­dez­ték őt a fa­ri­ze­u­sok és az írás­tu­dók: A te ta­nít­vá­nya­id mi­ért nem tart­ják meg a ré­gi­ek ha­gyo­má­nyát, és mi­ért ét­kez­nek mos­dat­lan kéz­zel?

Ő pe­dig azt mond­ta ne­kik: Iga­zán pró­fé­tált fe­lő­le­tek, kép­mu­ta­tók fe­lől Ézsa­i­ás pró­fé­ta, amint meg van írva: Ez a nép aj­ká­val tisz­tel en­gem, de szí­vük tá­vol van tő­lem.

Pe­dig hi­á­ba tisz­tel­nek en­gem, ha elő­írá­sa­ik­ban em­be­rek pa­ran­cso­la­ta­it ta­nít­ják.

Mert az Is­ten pa­ran­cso­la­tát el­hagy­va az em­be­rek ha­gyo­má­nyát tart­já­tok meg. (Mk 7, 1-7).

 Legyünk őszinték, hogy a hagyományoknak nagy prioritása van az életünkben, mindaddig ameddig nem ismerjük fel a hiábavalóságát. Ezeregyszázszor lehet ismételni mindazt amit az ige teljes erősséggel és félreérthetetlenséggel hirdet, hogy a sátán műve a tradíciók felállítása a beidegzése egyes Isten elleni dolgokra , hogy az ember ne gondolkozzon hanem kövesse a tradíciókat, meg azoknak tanácsait akik teljesen be vannak vonva ebbe az ügybe. Ha nincs élő hit nincs élő cselekedet. Hiába az emberek jóhiszeműsége ha Isten akaratát nem ismerik. 

  Semmi reményem nincs, hogy valaki megtérne hamis útjaiból, ha Isten az Atya nem vonzza magához. Ezt tessék figyelembe venni, máskülönben meg lesztek tévesztve úgy mint a két és fél milliárd keresztény e földön. 

 Nincs más út az örökléthez, vagyis az üdvösséghez, csakis hit az Isten Fiában. De ez lenne a könnyű út? Igen ez a legegyenesebb út, Isten az Atya akaratából, aki kiválasztotta mindazokat akik Isten szeretik. De miben rejlik ez a szeretet? Hát abban, hogy megkapják Isten Szent Szellemét amit az első Jeruzsálemi gyülekezetre kiöntött. De figyeljük ennek az előzményeit, akik összegyűltek azon a napon engedelmesek voltak Jeshua ( Jézus) akaratának. 

 Ezek után kérdések merülnek fel, mi közünk ahhoz, hogy a Szent Szellem kiömlött az első gyülekezetre? Semmi közünk hozzá, csak annyi, aki elfogadja Isten kegyelmét az Ő Szelleméhez csatlakozik, új felismerés által, megkapja a Szent Szellem ajándékát. Tehát nem egy új Szellem bemerítésében részesül, ahogy ezt hírdetik, hanem csatlakozik hozzá. 

 De ma nem ez a téma, hanem az, hogy a jónak látszó tradiciók nem Isten akarata. Nem is részletezném, mert teljesen fölösleges lenne. Aki érti úgy is érti, aki nem az sosem fogja megérteni, ha csak Isten nem akarja. 

 Már többször is ismételtem, de ezerszer mások is, hogy az élő hit nincs tradíciókhoz kötve. 

 Semmi köze Isten akaratának, hogy valami istentisztelet gyanánt végeznek egy betanított vagy megrögzött liturgia vagy ehhez hasonlóságok. Az ima sem az imádat sem az amit nekünk betanítottak gyerekkortól. Legyünk őszintébek és természetesebbek Istenhez való viszonyunkban. Isten mindenben és mindenhol jelen van és látja a mi szívünket és dolgainkat. Úgy a családi, házastársi intim dolgainkat, a szexuális életünket, ami tabu a kereszténység túlnyomó részében. Ha kereszténység a katolicizmus is, és egységet vállalunk vele, akkor a pedofilia a homoszexualítás és egyebek amiről szégyen írní is, benne van a pakliban. A nagy és mély sötétség birodalma. Nem részletezem azt a vakságot ami mélyebb és mélyebre sűlyed az ugynevezett kerszténységben. Aki ezt nem látja annak hiába is írtam egy szót is. 

Még akkor is amikor gondoljuk, hogy egyedül vagyunk és senki nem lát, a titkos gondolataink és pervezítások amiket tesznek a kereszténységben, nem csak a katolikus papok közt hanem a protestáns egyházak között is. De nem erről szól a téma, de égbekíáltó bűnök ezek. Istennél nincs tabu téma. Látja gyengeségünket, megmondja mint orvos a diagnózisát, irgalmas is kegyelemben részesít minden tudatlanság terén ha azt felismeri az ember. Ha vágyai elragadtattják, mert ha nem is emberi dolog, mert Isten Ádámot tökéletesnek teremtette, de az elferdülés okán sok mindent normának vesszünk. Például azt, ami tabu téma, a házasságon belűli erőszakos szex. A férj vagy talán ami ritkább a női erőszakoskodások. Erről tud Isten. De hiába, ha nincs ebben hite az emberben.

 Soha senki nem mondhatja meg az emberek közül, hogy mit hogyan kell tennie. Mert ember nem lát bele a másikba, csakis a saját ember szelleme. De az ami a felületen van és látható, azt ki kell jelenteni, hogy aki Isten Szellemével nem rendelkezik, az nem is tudja mi kedves Istennek többek között. Az látható minden látó számára ha nem is tökéletesen de zsigerileg ismeri, hogy mi Isten akarata. Attól függetlenül, hogy sok igeismeretben részesülhet, de nem adja magát át Isten akaratának, nagyon nagy durvaságra képes. Mindenben engedve Istennek a legborzasztóbb gondolattól kezdve a legborzasztóbb vágy és cselekedettel együtt Isten arca, tehát Krisztus elé kell vinni a legrejtettebb gondolatokat. Attól nem leszünk szabadok azzonnal, de megbékélünk, mert Isten a kegyelem által megtudja oldani a felismerésünk által, hogy bűneink Krisztusban megbocsátottak. Az ádámi természetünk meghalt a feszületen Krisztussal. 

 A hajlamainkat ami nem is a mi vétkünk mert örököltük az ádámi természetünkben, a Krisztus halálával és Isten Fia hitében az Atya megbocsátja csakis azért, mert a kegyelem Krisztus hitében van. 

Legyen példa Ezsdrás könyvében az az epizód amikor Izrael népe az atyák bűneikért kértek bocsánatot a babiloni fogság után. Nem idézem, akit érdekel megtalálja ezt a részt. Keressétek meg. Az ilyen ember aki csak képletesen ismeri Jézust, soha az életben nem fogja felismerni mi az ami Istenben van. Ez a farizeusi érdektelenség, vagy önigazolás a vallási önigazoltság és ahogy mindig is ismétlem, vallási büszkeség. De sokkal keményebb szavakkal illette Jeshua ( nagyon fontos, hogy így nevezem Jézust, mert értelem szerű) a farizeusokat. A Messiásuk beszélt hozzájuk. Most mi az ábra? Ki beszél hozzánk? Egy Jézus akit egy vallás tekintélyének fogadnak el, aki az oltáron egy halott Jézus a kereszten a templomok homlokzatán és mindenhol egy halott bálvány? Nem annak a Jézusnak a gyermekei vagyunk, hanem az élő Isten Fiának aki feltámadt és most az Atya jobbján ül.  

 Nem szaporítom tovább a szót, mert aki érti ezt a tanítást, annak elég ez is, aki nem érti az nem is érti meg. 

“Amikor valaki hallja a mennyek országáról szóló igét, de nem érti, eljön a gonosz, és kiragadja a szívébe vetett magot. Ez az, amelyik az útfélre esett.” (Mt 13, 19).

A magaslatokon dőlnek el a szellemiségünk.

 A magaslatokon dőlnek el a szellemiségünk.

"Azért ha feltámadtatok Krisztussal, az odafennvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, Isten jobbján ülve." (Kol 3, 1). 

 Csia Lajos fordítását idézem ugyan ebben a témában. “ Ha tehát a Krisztussal együtt feltámadtatok, a fenn lévőket keressétek, ahol a Krisztus van, az Isten jobbján ülve. Eszetek a fenn lévőkön járjon, ne a földön levőkön. Hiszen meghaltatok, s életetek a Krisztussal együtt rejtve van az Istenben. ( Kolossé 3,- 1,2,3).

 Mit jelentsen ez, hogy a fentieket keressétek? Hogyan lehet keresni azt amit nem láthatunk, talán beláthatunk a mennyei világba csak azért mert keressük és megadatik nekünk? Ez egy téves igyekvés, mert az ige ami itt van a szemünk előtt, az jelentette ki az Isten országát a földön, és a mennyeknek országát a mennyben ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ha feltámadtatok Krisztussal, az azt jelenti, hogy új felismerésben részesültetek, ami felülmúlja testi gondolkodásunkat. Minden ami eszünket elfoglalja az az égiek, vagyis szellemi gondolkodás, mindent amit itt látunk a földön Isten trónjáról látunk Krisztusban, ami fontos, hogy amit Isten teremtett az mindennek a mennyei képe. Aki a látomások hatása alatt vannak, azokra csak egy lehet a válasz, hogy Isten a gyenge hitüket erősítette meg ha minden igaz. Ha Krisztust akarjuk látni, keressük a Biblia első lapjától az utolsóig, a szellemi kijelentések a képek a jelképek az ábrázatok a tükörképei Krisztusnak. Az első ábeli véráldozattól fogva a Jeruzsálemi salamoni templomig a benne lévő frigyládával együtt, ami Krisztust jelképezte, Isten dicsőségét hirdette és hírdeti ma is szellemünkben. Ez egy olyan gazdag téma, hogy egy életen át sem tudjuk áttekinteni. 

 A szellemi kijelentések a Bibliában, de inkább amikor Isten szól, csak akkor lesznek szellemiek számunkra, ha Isten szemszögéből látjuk, halljuk meg. Ha Isten úgy akarja, hogy felismerjük mindazt amit Ő számunkra megadott, már a világ teremtése előtt, akkor bizony ha nem is azonnal, de kinyítja azokat az ajtókat a felismerés útján, hogy megláthassuk azokat a kincseket amiket Krisztusban rejtett el. Bizony el van rejtve a világ szeme elől Krisztus igazi arca. A felületes szemlélő nem ismeri fel Őt még ha sokat hallott vagy tanult róla sokat. Az angyalok felügyelete a gyülekezetek felet nem jelenti azt, hogy mindenki aki a földi gyülekezetek tagja védve van minden kísértésektől és megtudja tartani Isten parancsolatait. Minden attól függ, hogy Isten akarata teljesüljön mindenben, és akik Krisztussal feltámadtak, azok mind rejtve vannak Istenben a gyülekezeteken belűl. Testileg lehet kívűl is, vagyis nem jár összejövetelekre, de szellemileg nem mentes a kapcsolata, mert aki ujjászületik aki feltámadt Krisztussal, tagja testének az ekléziának. A hét gyülekezet a Jelenések könyve 2.3 részében a gyülekezetek földi állapotát tükrözik, egyáltalán nem a tökéletességet jellemzik. Ezek ma már nem egy lokalizált csoportról tesznek tanúbizonyságot, ahogy akkor kisázsiában egyszerre megvoltak, hanem állapotokról és jellemzőikről tesznek tanúságot Jesua (Jézus) mindent átható tekintete előtt. Egy kivételével, a filadelfiai gyülekezet, akik  elnyerte tetszését az Úrnak, az azok a testvéri szeretetről voltak és van megjelölve, akikben nincs sok erő, vagyis gyengék, de megtartják álhatatosságukat, kitartóak az igében a szeretetben. De hol vannak ezek a testvérek? Hát ott ahol Krisztus van az Isten jobbján és itt a földön egy testben Krisztussal. 

Az egyszerű kérdés az lehet, hogyan lehet az, hogy egy testben élő itt a földön minden gyarló és jóhiszemű gondolattal ott legyen a Krisztussal Isten jobbján. Ez teljesen más amit a földi élet és hús gondolatú ember el tud képzelni. Isten bölcsessége és elgondolása alapján lehetséges ez, mert a hit nem egy bagatellizált vagy lejáratott szó azok számára akik meg is szenvedik hitük cselekedeteit a világban vagy a családban is, számukra a hit tiszta, nemes és Istentől származó. Az emberek közhellyé tették a hitet, mindenben hisznek, ami tetszik a fülnek és természetüknek. Ilyenek voltunk mi is, akik e romlott világ törvénye allat tengődtünk, szellemileg halottak, Isten dicsőségét nem ismerve a bűn vezérelt minket cselekedeteinkben.

 Az Ószövetség és azon belül a Mózes törvénye és a rendelkezések, mindaz amit Isten parancsolt nekik, vagyis betekintése Krisztus igazi jellemének, természetének tárgyi szemléltetője. Ha a papságát akarjuk kifürkészni, akkor Áron szolgálatát és ruháját kell elemezni, ha Isten teljes és részletes megváltási tervét, akkor az égő áldozatokat kell elemeznünk ami nagyon részletesen le van írva. Meg mindent amit ott találunk a bűn és az engesztelő áldozatokról. De az olvasás nem ad semmit, esetleg gazdagítjuk tudásunkat, szélesítjük ismereteinket a Bibliáról, amit sokan meg is tesznek de tovább nem mennek a felismerésben, mert meg van annak az oka, ha ezt is kutatjuk, akkor felismerhetjük okait Isten rámutat ha akar.

 Azok akik feltámadtak Krisztussal a halálból, meggyógyultak a bűntől, jól tudják, hogy ami itt a földön fontos egy ember életében, azt már szénának, szalmának vagy szemétnek véli, ugyanis ezek az építő anyagok elégnek a tűzben, nem öröklik az örökkévalóságot.

 Egy szellemi gondolkodó ember, ha nem is állandóan szervesen, de alapvetően Isten gondolataival él és gyarapszik Isten a ráható kegyelmében. Ez nem zavarja napi tevékenységeiben. Mind emberek vagyunk, de van egy fontos megállapítás amit itt idézek most.

“Melyik ember ismeri ugyanis az ember dolgait, hacsak nem az ember szelleme? Ekképp az Isten dolgait senki sem ismeri, csak az Isten Szelleme. Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből kiáramló szellemet, hogy tudjuk azt, amivel Isten kegyelme ajándékozott meg bennünket. Amit szólunk is, nem emberi bölcsesség tanította szavakkal szóljuk, szellemi dolgokkal mérve össze a szellemi dolgokat. Lelki ember nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, hiszen ostobaság neki. Nem is ismerheti meg, mert szellemileg vizsgálhatók meg.

A szellemi ember mindent megvizsgál, ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik.

Hát ugyan ki ismerte meg úgy az Úr gondolkodását, hogy taníthatná őt? Bennünk azonban az Úr gondolkodása van.” ( 1 Kor. 2,- 12..16).

 Itt is láthatjuk, hogy nincs közvetítő angyal vagy forrás ami kiokosítaná azokat akik Krisztusban vannak. Isten aki kijelentette magát az ekléziának a Szent Szellem által, hamisítatlan igazsággal áldotta meg Gyülekezetét, mert ez az eklézia nem földi Isten népét alkotja, hanem már most fel van ültetve Isten mennyei berkeiben mint egyedi mennyei népe, akik öröklik Jézus Krisztus minden mennyei áldását a fiúságban. ” De az ir­ga­lom­ban gaz­dag Is­ten az ő nagy sze­re­te­te ál­tal, amellyel min­ket sze­re­tett, min­ket, akik ha­lot­tak vol­tunk vét­ke­ink­ben, Krisz­tus­sal együtt meg­ele­ve­ní­tett – ke­gye­lem­ből van üd­vös­sé­ge­tek –, és vele együtt fel­tá­masz­tott, és vele együtt ül­te­tett a mennyek­be Krisz­tus Jé­zus­ban, …”(Ef 2, 5-6).

 A másodrendű témák amivel sokan foglalkoznak, az még nem bűn, de ahogy az írás is mondja, az nem maradandó, széna, szalma, fa meg egyéb anyagok, mint a filozófia a teremtés metafizikai kutatása, a szellemek és démonok űzése és sorolhatnám ezer és ezer fölösleges dolgokat, sokszor károsak az emberre, de ha nem is, csak időpazarlás. Mennyi nagy gazdagság rejlik Krisztusban amit még nem fedeztünk fel, és mégis az ember kíváncsisága máshova vezeti el gondolkodását. Érdekesebb talán felfedezni a föld titkait az űr a koszmosz rejtélyeit, de akkor ismerjük be, hogy minket nem elégít ki Krisztus ismerete, az edényünket mással töltjük fel. Pedig az ember is edény és korlátolt, mégha a tudása nem is tőle, belőle származik. Valahol vagy megálltunk és érdektelenné vált Isten kutatása, vagy már gazdagok lettünk, semmi újat nem kapunk, mert mindenben már otthon érzük magunkat mintha megérkeztünk volna a végállomásra 

 A természettudomány a történelem a világi gondolkodás még ha az alternatív érdekfeszítő is és rejtélyes dolgokat fedez fel, jobban vonz minket mint Isten megismerése Krisztusban, akkor egyszerűen nem Krisztus a priorításunk.

 Az igazság nem a láthatóságban van, mégha tükrözi is azt a teremtésben, hanem Istenben aki teremtett, de úgy, hogy az látható legyen a látók számára. A szellemi látás nem vezet a sötétségbe, hanem egy tudatos szellemi élethez vezet. Hiszen tudja kiben hisz és kit kell követnie.

“De tud­juk azt is, hogy Is­ten Fia el­jött, és ér­tel­met adott ne­künk arra, hogy meg­is­mer­jük az iga­zat, és mi az igaz­ban, az ő Fi­á­ban, Jé­zus Krisz­tus­ban va­gyunk. Ez az igaz Is­ten és az örök élet”. (1Jn 5).

 Ebben kell megmaradnunk, akkor Isten mennyei országának gyümölcseit általunk termeli ki Isten, vagyis már meg is ért Krisztusban minden ami Istentől származik

Kezd el magaddal.

 Kezd el magaddal!

“ Miért nézegeted a testvéred szemében levő szálkát, mikor a saját szemedben a gerendát sem veszed észre? Vagy hogy mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! Mikor a te szemedben ott a gerenda? Képmutató! Vesd ki előbb saját szemedből a gerendát, aztán láss hozzá, hogy testvéred szeméből a szálkát kivesd.” ( Máté 7,-3,4,5).

 Ezek a sorok nem utalnak arra, hogy ne ítéljük el a bűnt másokban, akik testvérnek hivattak. Itt arról van szó amit naponta látunk a világban, hogy az emberek látják mások bűneit és eleséseit vagy büszkeségét, rossz természetét, de a magára vonatkozó állapotával nincs tisztában. Nincs erkölcsi ereje annak az ítélete ha te meg én ugyanazt tesszük ami elítélendő úgy másokban mint magunkban. A testvéri szeretet ellenkezőleg arra buzdít, hogy megszabadítsa a bűnbe esett felebarátját és testvérét. De abból semmi jó nem származik ha képmutatással saját magunkban nem ítéljük el mindazt amit itt gerendának nevez az ige. Hiszen az én szálkám az én szememben gerendának látszik ez érthető, de ugyan csak akkor lesz gerenda ha nem nézünk túl rajta. Hiszen mindenki általába önmaga iránt elnéző és megértő, tudja a mélyebb okait a gyengeségének de mások irányába nem mutat irgalmat. Azontúl látja mások tökéletlenségét, ezért jogosnak találja, hogy magához viszonyítva ítélkezzen, mert a sajátját igazabbnak vagyis jobbnak véli állapotát. A (Máté 18. -23…35) részben az Úr Péternek egy példázatban megismertette ennek a jelentőségét. Azelőtt még azt is mondta, hogy kell cselekedni ha van valaki ellen panasza. “Ha pe­dig a te atyád­fia vét­ke­zik el­le­ned, menj el, és fedd meg őt négy­szem­közt. Ha hall­gat rád, meg­nyer­ted a te atyád­fi­át”. (Mt 18). Nem magadnak nyerheted meg hanem Isten országa számára, mert az sem jó ha a bűnt hagyjuk növekedni, vagy a pletyka terjedését szorgalmazzuk. Konkrétan van megírva, hogy ne másokhoz forduljunk ha van valami ami bánt a testvérünk részéről, hanem ahhoz aki megbántott vagy az Úr ellen vétkezik. Ahhoz, hogy felismerjük a vétket másokban, ahhoz saját magunknak kell tisztán látni nem az emberi természetnek a kívánsága szerint, hanem Isten Szelleme szerint amivel telve kell lennie mindazoknak akik ezt a műveletet meg tudják cselekedni Isten tiszta igéje szerint. Az alázat fontos szerepet játszik ebben, mert aki alázatos az már abban a helyzetben van, hogy tisztán láthatja mindazt ami gátolja a közösséget kapcsolatokat ember és testvér között. De ezen felül nem biztos, hogy megnyeri testvérét ha az Úr még nem végzett vele, vagyis nem adott neki új felismerést. Akkor nem lesz eredménye ha részünkről már megtettünk mindent, és mégsem lettek jobbak a viszonyok, mert az Úr vagy nem részesítette kegyelemben vagy még fegyelem alatt van a sátán kezében. Ilyenkor átadjuk az Úrnak őt, de ha a közösség úgy határoz, hogy kiközösíti az ilyeneket akik szemlátomást vétkeznek az Úr ellen, akkor a sátán kezébe kerül fegyelmezésre. A korintusiak ezt tették testvérükkel Pál apostol invitálására, aki a mostoha anyjával élt frigyben. 

 A kezdő igénk nem erről szól, csak egy kicsit elkanyarodtam a témától.

 Egyszerűbb megoldás az lenne ha a testvér vétkeit magunk hordoznánk el, vagyis ha nem is vétkezünk vele, de átérezzük ennek a mély hatását. A szemrehányás az irgalmatlanság semmi jót nem hozott soha az emberek kapcsolataiban, csak a viszályt szítja ha ármánykodik akkor meg nagyon messzire viszi az útja Istentől kiszabott helyes úttól. Legyünk figyelmesek a magunk tisztaságára, akkor a szentség a bűntől való elkülönülés gyakorlati hasznát veszi mások iránt, akik még csak tévelyegnek ezen a megszentelődés útján. Mi sem voltunk, vagyunk jobbak másoknál. 

“ A lelki ( szellemi) ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítélheti meg”. (1Kor 2, 15).

Ne nyugtalankodjon a szívetek.

Ne nyugtalankodjon a szívetek.

“Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.(1 János 5,- 13,14,15).

 Vannak keresztények akik odaadóan és folyton kérnek valamit szükségleteik szerint az Atyától. Talán ez nem lenne hiba, de ha a szív mégis nyugtalan e közben, akkor se bizodalma se hite nincs abban, hogy az Úr már megadta mindazt amire Isten akarata szerint szüksége van. A bizodalom abban nyilvánul meg, hogy hiszem, hogy imáim meghallgatásra kerülnek Isten színe előtt, és csak a hittel teljes lélek tudja, hogy minden ami az életében történik az hasznára van. A bőség a szükség, a szegénység a betegség és egyéb dolgok amik deskonfortá tehetik az életünket, vagyis többre vágytunk és számítottunk nem kaptuk meg, ez tehet minket fásulttá és levertséget okozhat.

 A bizalom Isten iránt akkor teljes ha hiszi de tudja is, hogy a Mindenható Isten akit Atyának szólítunk, csakis jót ad és már meg is adta, tehát minden amit mi rossznak, szerencsétlennek ítélünk meg, ellenkezőleg hat a hívő lélekre. Miért írják az apostolok a Krisztus követőinek, hogy tűrjék a nyomorúságot a megaláztatást? ”Mert egy­részt gya­lá­zá­sok­kal és szo­ron­gat­ta­tá­sok­kal nyil­vá­no­san meg­szé­gye­ní­tet­tek ti­te­ket, más­részt tár­sai let­te­tek azok­nak, akik­kel így bán­tak. Mert a fog­lyok­kal is együtt szen­ved­te­tek, és va­gyo­no­tok el­rab­lá­sát öröm­mel fo­gad­tá­tok, tud­va, hogy nek­tek jobb és ma­ra­dan­dó va­gyo­no­tok van. Ne dob­já­tok el hát bi­zal­ma­to­kat, amely­nek nagy ju­tal­ma van. Mert bé­kes­sé­ges tű­rés­re van szük­sé­ge­tek, hogy Is­ten aka­ra­tát cse­le­ked­ve el­nyer­jé­tek az ígé­re­tet.” (Zsid 10, 33-35).

 Mivel lennénk mi kevesebbek az akkor élő Krisztus követőinél. Mégha nem is visznek börtönbe se halálra nem ítélnek, de valahol ez is megtörténik, a bizalomvesztés sokszor a kênyelemben élőket érinti jobban. A nyomorúságban egy Krisztust követő és benne megnyugvást talált lélek sokkal jobban ragaszkodik, kapaszkodik Jézus kezébe. A bizalom erősödik ha az Úr akarata szerint meg is nyugtatja és megis kapja mindazt idejében amire égető szüksége van. Az ember természetéből adódóan, egy felszabadultságot tapasztal egy ideig amikor kérése beteljesül. Aztán könnyen lehet, hogy lappangás vagy feledésbe merülnek az Úr csodás tettei. De ez sem baj, mert egy állomáson túl van a megtapasztalásunk, ez nyomot hagy mindenképpen a bizalom terén. Erősít a hitben és a fellobanöröm egy csendes àllandó örömet okoz a Szent Szellemben. Legyenek ezek a szavak megnyugtatóak azok számára akik lelkében riadalom vagy nyugtalanság honol.

“ Áldott az Is­ten és a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus Aty­ja, aki nagy ir­gal­má­ból újon­nan szült min­ket élő re­mény­ség­re Jé­zus Krisz­tus­nak a ha­lál­ból való fel­tá­ma­dá­sa ál­tal ro­mol­ha­tat­lan, szep­lő­te­len és her­vad­ha­tat­lan örök­ség­re, amely a menny­ben van fenn­tart­va szá­mo­tok­ra, aki­ket Is­ten ere­je őriz hit ál­tal az üd­vös­ség­re, amely ké­szen van, hogy az utol­só idő­ben nyil­ván­va­ló­vá le­gyen. Eb­ben ör­ven­dez­tek, noha most, mi­vel így kell len­nie, kis­sé szo­mor­kod­tok kü­lön­fé­le kí­sér­té­sek kö­zött, hogy a ti ki­pró­bált hi­te­tek, amely sok­kal be­cse­sebb a ve­szen­dő, de tűz­ben ki­pró­bált arany­nál, di­csé­ret­re, tisz­tes­ség­re és di­cső­ség­re mél­tó­nak bi­zo­nyul­jon Jé­zus Krisz­tus meg­je­le­né­se­kor”. (1Pt 1, 3-6).

Az öröm hajnalán.

 Az öröm hajnalán. 

 Ami itt ezen a földön megél és tapasztal egy Krisztusban hívő és benne élő hívő aki Isten kegyelmét élvezi a szó szoros értelmében, vagyis a teljes hit áldását élvezi, attól függetlenül, hogy tud ennek örülni látszólag vagy sem, ez az öröm akkor is csak a tökéletlenségben nyilvánul meg. Az ember teste nem tudná elviselni azt az örömöt ami a Szent Szellemben teljes megvalósulásában lehetséges lenne. Tehát az a kijelentés, hogy a Szent Szellem bennünk van, az nem jelenti Isten teljességét a mi testünkben, tehát örömünk se tökéletes. Megint csak ezt a csúnya szót kell használnom, hogy determinált a testünktől kívülálló a mennyekben Krisztussal felültetett szellemünk az ami teljes Istenben, mert az Atya úgy lát minket akik Krisztusban tökéletesek vagyunk a bűntől szabadok a Krisztus vére által. Azért nem lehetséges azon által, hogy a testünk a sátor amiben Isten Szent Szelleme lakozik, akik befogadták őt, ahogy az írás írja, nem lehet teljességgel bennünk, ahogyan a Messiásban volt, mert eleve bűn nélküli volt, mert a bűnös test ezt nem viselné el, mert ha szentekké is fogadott minket az Atya a hit által, Krisztus vére által meghintett a bűnök bocsánatával, de még a bűnös testben vagyunk akkor is, mégha megfürdettünk az ige tiszta forrásában is. Krisztus vére által lehetséges, hogy ez a közösség Istennel létrejöjjön, mert Isten az Atya oly nagyra becsüli Isten Fia véráldozatát, hogy ha valaki Krisztus vérre által meghíntett és a Szent Szellem által megpecsételt, akkor Isten Szelleme élhet vele de benne is, mert ha nem is teljességgel de állandó vagy időleges feltöltéssel a Szellemben gazdagodhat, feltöltve az ige ismerete által. De ezt most nem fejteném részletében tovább, más irányba terelődne a gondolat. A Szellem aki Isten Szelleme és Krisztusé, ezt az örömöt amit mi többé kevésbé érzékeljük ebben a testben, egyáltalán nem felel meg a jövendőbeli örömnek, ez csak egy kezdete egy zsengéje itt a mi kezdetleges állapotunkban, annak az örömnek ami vár a mennyeknek országában Krisztussal a mennyben az üdvözültekre. Az felülmúlja képzeletünket és várakozásunkat. Mi emberek, attól függetlenül, hogy sokan szellemiek is lehetünk, vagy talán tévedésből annak tartjuk magunkat, akkor is a testünk korlátoz minket a teljes felszabadulásban. Ahhoz viszonyítva, vagyis Isten dicsőségéhez viszonyítva annyira kicsi a mi befogadási képességünk, hogy ha így maradnánk ebben a testben, akkor nagyon szegények maradnánk. Azért Isten Szelleme a test korlátai miatt nem teljesedhet ki. De az Úr ezt nem akarta, hogy mi az Ő teremtményei ilyen szegénységben maradjunk. Új testet készített Krisztusban mindazoknak akik meghaltak vele, levetve az óember sátrát egy új testet készített elő ami elviseli Isten szentségét és dicsőségének fényét.

 Minél többet bocsátott meg az Úr a megtért léleknek, annál több kegyelemben részesül a lélek, ezt nagyon megbecsüli az aki ezt megtapasztalta, annál jobban tudja szeretni Istent az aki felfogja milyen szakadékból mentette meg az Úr, annál nagyobb öröme van az üdvösségében, mert határozottan tapasztalja, hogy mit tett vele Isten kegyelme az életében. Ez nem jelenti azt, hogy előnyben részesülnek azok akik ily módon találták meg a Megváltót. 

 Ma nem idéztem a Bibliából, mert minden amit itt leírtam a szentírás sok részében megtalálható. 

 Kutassátok az írást, mert ott találhatók meg Isten igéje ami ha elfogadásra kerül, akkor minden áldása reátok szál, a békesség az öröm a Szent Szellemben. Ha ez megvan, akkor semmi sem akadályozza meg azt a közvetlen kapcsolatot Istennel az Atyával. Legyetek a házban, Isten házában a megtérés a gondolkodás fordulása által, ha Isten ezt megengedi, de a hit előtt nyitva van az ajtó, a bűn ne legyen akadálya annak a felhőtlen boldogságnak és a belső ember örömének, a békességnek még ha a körülmények és a világ elemei ellenszegülnek is elhivatottságunknak, de ha ennek megfelelünk, tehát a hit és az eleve elrendelt Isten akaratának, mégha gyengeségben is, akkor Isten nem csak meghallgatja kéréseiteket, hanem az Ő eleve elrendelésének idejében megadja amit kérünk. Ezzel Jézus kijelentette a tanítványainak a legfontosabbat, hogy örüljenek gyakorlatilag mindannak amit hittel kértek és meg is kapták.

“Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben, kérjetek, és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen”. (Jn 16, 24).

 Drága olvasó, hiszel e abban, hogy minden kérésed az Atyánál meghallgatásra kerül? Ha hiszed, akkor várj, és ne nyugtalankodj, mert Ő tudja jobban mi válik a te az én javamra. Ha nem válaszol, akkor is a javunkat szolgálja, ha őt keresed és akaratát kutatod, légy hálás mindenért amit eddig adott az életedbe, még ha az rossznak is tűnik a te szemedben. Ezt könnyű kimondani, de az igaz hit mindent elvisel mégha nagy megpróbáltatáson keresztül is kell átmennie. A teljes örömöd akkor lesz a Szent Szellemben, ha Isten Szent Szelleme által, mély meggyőződéssel elhiszed, hogy Isten az igaz hit által, megtérésre vezetett és a szabadulás örömét tapasztalod meg a bűntől, ami az Isten igéjén alapszik, nem a megérzésben vagy valami másban találod meg. Az érzékiség az emberi tulajdonság, sok könnyet fakaszt a lelkiség, sok mindenben együtt érzünk szeretteinkkel, de azt az örömöt amit a Szent Szellem teremtett, azt az örömet nem ingatja meg semmi a belső emberben. Gondoljunk csak azokra akik hitben haltak meg, a Krisztus nevéért és hitéért haltak meg erőszakos mártír halállal dicsőítve Istent. A nyomorúsággal vagy bőséggel ellenében ami érhet bennünket, mégis úgy kell élnünk mintha már nem élünk ebben a világban. De ez is Isten kegyelmétől függ. Senki sem tud úgy élni, ahogy azt elképzelte. Minden szinkronban van Istennél (Isten nem a káosz Istene), amit sokszor elfelejtünk, hogy az ok az okozatot szül. Aki testben él az a testből kapja jutalmát, de ezt hiába is részleteznénk, senki soha nem tudja meggyőzni embertársát valami másról, ha azt Isten az Úr nem teszi meg. Azért kell figyelmesnek lenni Isten szavára, mert ha Isten az ige által meggyőz és értemet ad, akkor biztos, hogy nem a világ millió és sok ezer eltérő gondolkodását fogja követni, mert abban csak versengést talál nem békét, békességet sem örömöt nem talál, azt az örömöt ami megbékélés Istennel azt csak Krisztusban lelhető meg. Akárhogy is ellenkezünk, hogy vannak más utak alternatív megoldások, látszólag vannak, de az aki igazán megkapta Isten kegyelmét az csak tudja, hogy semmi másban nem található a lelki nyugalom és öröm az üdvösség öröme, csakis a bűnök bocsánatában, Krisztus halála és feltámadásában. Azért mondja Pál apostol, Salamon királyal egyetemben, hogy mindent ami ebben a világban értékesnek tűnik az csak hiábavalóság.

“Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.” (Róm 14, 17).