A szellem lélegzése.

 Hogyan alakul ki a szellemi ember az a belső ember aki vagy, vagyis inkább az aki halhatatlan. Az a szellem amit a magyar nyelvben léleknek is írják tévesen, mert a lélek nagyobb kiterjedésű funkciót képes ellátni. Az érzéki élő és kapcsolatban van a testtel vagyis a hússal él és kölcsönös viszonyban van vele. De azt tudjuk, hogy az ádámi test a föld porából volt alkotva Isten kezével és amikor kész volt, arcába vagy orrába lehelte szellemét így lett az ember élő lélekké és növekedésnek indult. Ugyanígy a szellemi ember aki Istentől újjászületik, fokozatosan megtelik Isten szellemével, tudjuk hogyan és mi oknál fogva ez lehetséges, nem érzékszerveinkkel tudjuk érezni hanem megújult szívvel és értelemmel, amit Isten kegyelméből ad, az írás megtérés vagy inkább új felismerésnek nevez az Ige vagy Isten beszéde hallatán. Ezért tudunk Istennel közösségben lenni. A hangtalan imák, amik a szívünk sóhaját közli az Atyával tudaton kívül is. Azért írja az írás, hogy mielőtt még szólnák egy szót is hozzá, Ő már tudja mit akarunk mondani. A hangtalan imák sokkal valóságosak mert nem keresik a szavakat, hanem mint szél áramlik Isten felé. A szavak nem mindig fejezik ki tökéletesen óhajunkat imádatunkat Isten az Atya felé. Isten az Atya meg tudja mire van szükségünk.

Idézek Csia Lajos írásából.

– A szellem tehát nem logikus gondolatmenetet közvetít Isten és az ember között, hanem Isten-látásokat, Isten-tapasztalásokat. – Van azonban az emberi szellemnek még egy nevezetes közlő tevékenysége: életet közöl, mely világosságot, erőt jelent az emberi szív számára, s az embert mindannak megvalósítására képesíti, amit szellemi érzékein ( nem érzelmein) keresztül Istenből meglátott. Az Istenből jövő világosság és erő a szeretetben jelenik meg (Gal. 4,6; 2.Kor. 1,22; Róm. 5,5; 8,15 sk.). Ahogy az isteni élet a szívbe ömlik, s a szív mindjobban megtelik vele, a szív elfordul a külső testi világtól, azzal való összeköttetéseit elvágja, s elrejtőzik (Kol. 3,1; 1Pét. 3,4). Így teremtődik a belső ember, a titkon zsidó (Rám. 2,29). A szellem érzékszervei mindjobban megnyílnak, s a földi ember a mennyeiekben él (Ef. 1,3.20; 2,6).

 Tehát a hamis lelki érzelmek rossz útra terelik az embert, mert lelke a húst bálványozzák vagy éltetik kölcsönösen mert egymást támogatják. A Szellem pedig megöli az óembert és egy ujjat képez helyette már itt a földön veszi kezdetét a szellemi növekedése. Példaként idézem Pál apostol:” PÁL LEVELE A GALATÁKHOZ 3:1-3 CSIA

[1] Óh, értelmetlen galaták, ki igézett meg éppen titeket, akiknek szeme elé úgy rajzolódott előzőleg a Krisztus Jézus, mint megfeszített. [2] Csak azt az egyet akarom megtudni tőletek, hogy a Szellemet a törvény előírta tettek alapján kaptátok-e? Vagy hitnek hallásán át? [3] Ennyire értelmetlenek vagytok? Szellemmel kezdtétek el, és most hússal végzitek be?

 Ez a leépülési tendencia hatalmas méreteket öltött a kereszténységben a mai napig.

Fent a magasban a mennyei paradicsomban.

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 12:2-4 CSIA

[2] A Krisztusban ismerek egy embert, akit tizennégy évvel ezelőtt – hogy testben-e, nem tudom, hogy testen kívül-e, nem tudom, Isten tudja – elragadták a harmadik égig. [3] Ismerem ezt az embert, – hogy testben-e, testen kívül-e, nem tudom, Isten tudja – [4] akit elragadtak a paradicsomba, s ott kibeszélhetetlen szavakat hallott, melyeket nem szabad elbeszélnie embernek.

 

 Kedves olvasók. Köztudott a Biblia olvasói között, hogy ezen a látható világon kívül vannak úgynevezett egek, méghozzá számbelileg hét. Ahol Isten Fia a Bölcsesség megtesítője ül az Atya trónján jobbról. Ezt már megemlítettem egy másik írásomban, hogy a jobb szó nem mértani értelemben érthető. Ez a mindent átfogó hetedik ég, de ha Ő tőle számítva az első a legmagasabb a mindenség hatalma . Onnan áttekinthető minden ami létezik látható és láthatatlan világ. De ahogy azt is tudjuk Isten aki Van JHVH láthatatlan szellem aki mindenhol Van. De a mai témánk a harmadik égről szól. Elismerem nem tudom honnan kellene számítani alulról vagy az Úr trónjától ami a hetedik vagy az első legmagasabb ég. 

 De akárhogy is számoljuk, szerintem lényegtelen ebben az esetben, mert Pál apostol meg is írta a lényeget, az a mennyei paradicsom. Gondolom ott vannak most azok akik elaludtak Krisztusban és fel vannak ültetve a mennyekben országában Krisztussal és élvezik a társaságát nem mint Hatalmas Isten hanem mint Ember akit itt Istentől Felkent (Krisztusnak) ismerték meg. 

JELENÉSEK KÖNYVE 3:20-22 CSIA

[20] Lásd az ajtóhoz álltam és zörgetek. Ha valaki hallja szómat és ajtót nyit, bemegyek ahhoz, és vele lakomázom, ő pedig énvelem. [21] A győzelmesnek megadom, hogy velem trónomra üljön, mint ahogy én is győztem, s Atyámmal együtt leültem az ő trónjára. [22] Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiának mond.”

 Na de megint egy kérdés merült fel bennem. Ez a művelet, hogy megosztja a trónját a győztesekkel a jövő vagy már most létezik. Ugyanis nem lehet igaz, hogy Krisztusban elhunyt vagy elaludt ember csak úgy nem létezik a feltámadásig. Akkor merem mondani, hogy Krisztus is egyedül van a paradicsomban. De ezt cáfolja az elváltozás hegyén történtek.

AZ ÖRÖMHÍR MÁRK SZERINT 9:2-4 CSIA

[2] Hat nap múltán Jézus magához vette Pétert, Jakabot és Jánost. Külön magukban felvitte őket egy igen magas hegyre és ott a szemük láttára más alakot öltött. [3] A köpenye csillogó lett, nagyon fehér, hogy kallós (fehérítő) nem képes a földön úgy megfehéríteni valamit. [4] Utóbb láthatóvá lett nekik Illés Mózessel együtt és azok Jézussal beszélgettek.

 Nagyon egy felemelő érzés erről gondolni is. Mózes és Illés úgy beszélget Joshuával akit mi Jézusnak nevezünk, mint egyenrangú barátok. Megbeszélik a Jeruzsálem jövőjét illetően. Nagyon egy kifejező kép számomra, hogy az Atya aki Emberfia képében olyan közvetlen az emberekkel, hogy szinte bele remeg az ember lelke, mennyire nem ismerjük Isten kegyelmét. Az emésztő tűz ami Istent jellemzi itéletében, el van takarva Jézus testével az övéik előtt. Ami azelőtt nem volt még, csakis akkor amikor még a születése előtt megjelent sokaknak az ószövetségben olvashatjuk. Akkor is mint szolga tette dolgait. 

 Nem készakarva de idéznem kell egy vitatott témát, nem versengés céljából, sem megalázás céljából, csak elemzek egy olyan részt ami nagyon fontos ebben a témában.

AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 23:42-43 CSIA

[42] Majd így szólt: ( A lator aki hívő lett a feszületen, látván Jézus nem megérdemelt kínját) „Jézus, emlékezzél meg rólam, ha eljössz majd királyságodban.” [43] Jézus ezt felelte rá: „Bizony azt mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”

 A bűnös aki megérdemelten volt felfeszítve a kínzó eszközre, nem ismerte Jézust, de elfogadta azt, hogy Ő király és, hogy van élet a halál után. Itt megjegyzem azt, hogy akkor a lator is úgy gondolta, idézem ” ha eljössz majd királyságodban.” Tehát neki az volt az elképzelése, hogy egyszer eljön mint igazi király a mennyből és akkor emlékezzen rá. De Jézus azonnal kiigazította “ „Bizony azt mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” Egy vessző eltolásával megváltozik az ige. De a kontextusában nem változik az a tény, hogy Isten az élők Istene nem a halottaké.

AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT 11:25-26 CSIA

[25] „Én vagyok a feltámadás és az élet – mondta neki Jézus –, aki bennem hisz, élni fog, még ha meghalna is. [26] Soha nem hal meg senki, aki él és hisz bennem. Hiszed-e ezt?”

 Tehát aki hiszi, hogy a Megváltó él és nincs egyedül a paradicsomban az boldog lehet már ma, hogy ha el is alszik vagyis teste elenyész de lelke és szelleme örökké él. És abban a pillanatban amikor kiadja lelkét, ott a harmadik égben találkozik azzal akit itt a földön hittel fogadta be szívébe és élt benne a szeretet, ott a paradicsomban találkozik a Megváltójával akinek már ott új neve van ahogy neked is új nevet adnak kedves barátom.

 

Ki is az Isten Fia?

 Iréneusz (Εἰρηναῖος) - Az apostoli igehirdetés feltárása

  (részlet)

Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és az uralom az ő vállán lesz. Így nevezik: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! (Ézs 9, 6)

Tehát Úr az Atya és úr a Fiú, és Isten (azaz Hatalmasság) az Atya és Isten (hatalmasság) a Fiú, mert aki Istentől született, az Isten. Ekképpen természetének lényege és hatalma szerint egyetlen Istennek (Hatalomnak) mutatkozik, de ugyanakkor, mint megváltásunk gazdagságának igazgatója, atya és fiú is. Mert a minden létező Atyja láthatatlan és minden teremtmény számára megközelíthetetlen, s ezért azoknak, akik az Istenhez akarnak közeledni, a Fiún keresztül szükséges kapcsolódniuk Atyához. Világosabban és még érthetőbben, nyilvánvalóbban Dávid így fejezi ki magát az Atyáról és Fiúról: „Trónod Isten mindörökkön örökké, szeretted az igazságot és gyűlölted az igazságtalanságot, ezért bőségesebben kent fel téged Isten az öröm olajával, mint társaidat.” Valóban a Fiú, mivelhogy Isten (hatalmasság), az Atyától, azaz Istentől megkapta az örök királyság trónját, és a felkenetés olaját bőségesebben, mint társai. A „felkenetés olaja” a szellem, amin keresztül ő a Felkent (Krisztus), és a „társai” a próféták, az igazak, az apostolok, és mindaz, aki megkapta a részesedést királyságában, azaz tanítványai. ………

Istennek mindenben hinni kell, mert Isten igaz mindenben. Ezért azt is, hogy a Fiú az Istentől lett és nem csak akkor mielőtt a világon megjelent, hanem már mielőtt a világ lett. Ez az, amit az első próféta Mózes mond el héberül: „Bere’sit bara’ ’elohim ben va’ ahar’ et hassamajum ve’ et ha’ arec”, ez lefordítva azt jelenti: „Isten kezdetben egy fiút teremtett, azután az eget és földet”. Erről tanúskodik még Jeremiás próféta, így fejezi ki magát: „A hajnalcsillag előtt szültetek téged, és a Nap előtt van neved.” Azaz a világ megalkotása előtt, mert a csillagok ugyanakkor lettek, mint amikor a világ. Ő mondja még ezt is: „Boldog az, aki volt, mielőtt ember lett.” Mert Isten számára a világ megalkotása előtt a Fiú volt a kezdet, de számunkra ő most van, amikor megjelent. Ezelőtt nem volt a számunkra, mert nem ismertük őt. Ezért mondja el János, a tanítványa, hogy ő az Isten Fia, aki a világ teremtése előtt az Atyánál volt, és ő az, aki által minden lett. János így fejezi ki magát: „Kezdetben volt a Beszéd ( Ige), és a Beszéd Istennél volt, és Isten volt a Beszéd, ő volt kezdetben Istennél, minden általa lett, nélküle semmi sem lett.” Ezzel biztosan megmutatta, hogy ő, aki kezdetben, mint Beszéd az Atyánál volt, s aki által minden lett, az Atya Fia.

……

Tehát megfelelően mondja Krisztus Dávid által, hogy ő az Atyával beszél és a próféták által megfelelően mond el más dolgokat magáról, többek között Ézsaiás által is ily módon: „És most ezt mondja JHVH, aki formált engem, hogy anyám méhétől fogva szolgája legyek, hogy összegyűjtsem Jákobot és köréje gyűjtsem Izraelt, és meg fogok dicsőülni JHVH előtt és Istenem lesz az erőm. És ő ezt mondta nekem: „Nagy dolog az, hogy téged szolgámnak nevezlek, hogy megerősítsd és megszilárdítsd Jákob törzseit és visszavezesd Izrael szétszóródott törzseit, a pogányok világosságává tettelek, hogy szabadulásuk légy a föld végső határáig.” 

 Azt, hogy már korábban Isten Fia volt, elsősorban abból következik, hogy az Atya beszélt vele és abból, hogy születése előtt láthatóvá tette az embereknek, és azután abból, hogy idő múltán születés által emberré kellett lennie az emberek között, és, hogy Isten formálta a méhből – azaz a szellem által született – és, hogy minden ember Ura és azoknak a megváltója, akik hisznek benne, júdaiaknak és a többieknek. Izrael a neve a júdaiak népének a héber nyelvben, Jákob atyától, akit először neveztek Izraelnek, és a pogányokat nevezi a többi embernek. A Fiú önmagát mondta az Atya szolgájának, az Atya iránti engedelmessége miatt, minden fiú ugyanis atyjának szolgája az embereknél is.

Tehát az, hogy Krisztus az Isten Fia az egész világ előtt létezett, az Atyával és az Atyánál, ugyanakkor közel volt az emberekhez, kapcsolatban volt velük, társuk volt és mindennek a királya volt – mert az Atya neki vet alá mindent – és megváltója azoknak, akik hisznek benne, ezt az Írás hírül adja. Mivel nem lehetséges, hogy az Írás minden szövegét rendre felsoroljuk, ezért ha hiszel Krisztusnak s kéred Istentől a bölcsességet és az értelmet, hogy felfogd azt, amit a próféták elmondtak, ezek által a többit is felfoghatod, mert azok is ugyanazt mondják el.

Azt, hogy Krisztus, aki az Atyánál volt, mert az Isten Beszéde, megtestesült, emberré lett, vállalta születését, a szűztől született és az emberek között élt és a minden létező Atyja is működött megtestesülésén, ezt Ézsaiás így mondja el: „Ezért JHVH maga ad jelet, íme, szűz fogan és fiút szül és Emmánuelnek fogják hívni. Vajat és mézet eszik majd mielőtt megkülönbözteti a rosszat, a jót választja, mert mielőtt ez a gyermek a jót vagy rosszat megismerné, visszautasítja a rosszat és a jót választja.” Ezért hírül adta, hogy szűztől fog születni, s valóban ember lesz, ezt azzal jelezte, hogy eszik, és mert gyermeknek mondja, még azzal is, hogy nevet adott neki, mert mindez az újszülöttnél (szokás). Két neve van a héber nyelvben: Messiás, azaz Krisztus (Felkent) és Jahósua, azaz Megváltó. Ez a két név a földön véghezvitt tetteiből eredő név. Azért kapta a Krisztus (görögül) nevet, mert az Atya felkent és felékesített általa mindent emberként való eljövetele szerint, mert felkente őt Isten szelleme, ami az Atyáé is, ahogy Ézsaiás által ő mondja el magáról: „JHVH szelleme rajtam, azért kent fel, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.” És azért kapta a megváltó nevet, mert ő a megváltás oka mindazoknak, akik akkoriban idejében megszabadultak általa különféle bajokból, és a haláltól, és mert mindazoknak, akik ezután hisznek majd benne, az elérkező és örök szabadulás adományozója.

 Ezért (hívják) tehát Megváltónak. Az Emmánuelnek pedig ez a fordítása: Isten velünk, vagy a kívánságot fejezi ki a próféta, ez hasonló ahhoz: Isten legyen velünk! Eszerint az értelem szerint a jó hír értelmezése és kinyilvánítása, mert „Íme – mondja – a szűz foganni fog és egy fiút szül, őt, aki Isten, hogy velünk legyen, ugyanakkor egészen elcsodálkozik a dolgon, hírül adja a jövő eseményt, hogy Isten velünk lesz. Születéséről is ugyanaz a próféta beszél egy másik helyen: „Mielőtt a szülő vajúdik és mielőtt a szülési fájdalom kiszabadul és megszabadul a rossztól.” Ezzel ismertté tette a szűz szülésének váratlan és nem remélt eseményét. Ugyanaz a próféta ezt mondja még: „Fiú született nekünk és fiúgyermek adatott nekünk, és az ő neve: Csodálatos tanácsadó, erős Isten.”

 .Az Atya csodálatos tanácsadójának hívják, ez arra utal, hogy az Atya vele alkotott mindent, ahogy Mózes első könyvében áll, amelynek Genezis a címe: „És Isten szólt: Alkossunk embert képünk szerint és hasonlatosságunk szerint.” Valóban, nyilvánvaló, hogy az Atya a Fiúhoz szól, az Atya csodálatos tanácsadójához… Nekünk is ő a tanácsadónk, tanácsot ad nekünk – mint Isten, kényszerítés nélkül beszél, jóllehet erős Istenként -, azt tanácsolja, mondjunk le a tudatlanságról és nyerjük el a tudást, forduljunk el a tévedéstől és menjünk az igazság felé, vessük el a múlandót és legyen miénk a romolhatatlanság.

Ki látja ezt? Vagy ki szenvedi el?

 PÁL MÁSODIK LEVELE TIMÓTEUSHOZ 3:1-4 CSIA

 “Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be, tudniillik magukat és a pénzt kedvelők, kérkedők, fennhéjázók, káromlók, szüleik iráni engedetlenek, hálátlanok, elvetelmültek, szeretetlenek, engesztelhetetlenek, vádaskodók, mértéktelenek, fékezhetetlenek, a jót nem kedvelők, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább kéjkedvelők, mint Isten kedvelői lesznek az emberek.”

 Ismerős- e a mai embernek ez az állapot? Aki látja az látja aki nem az nem, de Isten szava igaz és változatlan. Ez a megállapítás univerzális, amit ma liberalizmusnak, nem egy pártnak a névjegye ami csak üres beszéd, vagy valami más, hanem a világ embereinek Isteni értékelése. A romlás elkerülhetetlen. A fenti igében meg is van nevezve az okai. Talán a vak nem látja mennyire pénz és hatalom éhesek az úgynevezett világ urai. Ez viszi a teljes pusztulásba a világot ez a pestis ami terjed mint a rák, átölel minden társadalmat és durván beavatkozik abba is ami nem az övé. Megadja az embereknek azt az epés mézet, ami édes de keserű egyben. A szabadságunkat korlátozzák de a paráznaságot egyenesen propagálják. A pénz a vagyon a hatalom a testi ego miatt eltávolodott az emberiség a Teremtőjétől. Sokkal jobban hisznek önmagukban mint Istenben aki őket teremtette. 

 Ez az utolsó napokat jellemzi. Felmerül a kérdés; azelőtt az emberek istenfélőbbek voltak? A világ mindig is a sátán zenéjére táncolt, de voltak erkölcsi határok amit ha nem is mindenki de az egyszerű nép igyekezett nem áthágni. Voltak társadalmak, megromlott erkölcsű mint Szodoma és Gomora meg a környező települések vagy akár Pompei az utókorban, azok elérték Isten haragját. Így Isten egy egyensúlyban tartotta vagyis lassította a romlás terjedését.

 De most is talán így van, de szemmel láthatóan ez már nem egy lokális hanem globális tendencia ami már célegyenesben van a véggel.

 De mindenki ezt másképp látja a maga szellemi tükrében. Ez is csak egy vélemény, nem valami újdonság a részemről.

Iréneusz- Az apostoli igehírdetés feltárása.

 

Iréneusz (Εἰρηναῖος) - Az apostoli igehirdetés feltárása.

  (részlet)

Angolul megtalálható:

http://www.tertullian.org/fathers/irenaeus_02_proof.htm#126

Weboldal: www.churchofgod.hu

A gall területen élő Iréneusz Lyon (Lugdunum) felvigyázója (püspök) volt. Iréneusz 140 körül Kis-Ázsiában született, és 202-ben halt vértanúhalált. A mű örmény fordításban maradt az utókorra, 1904-ben találta meg Karpet Ter-Mekerttschian Jerevnában. A kézirat több más keresztény írás mellett tartalmazza Iréneusz egy másik munkáját, az Adversus Heresis (rövidítés: AH) negyedik és ötödik könyvének örmény fordítását is.

 Az én választásom az előszó eleje, mert igen hosszú lenne idézni az egész írást. 

 Előszó.

1. Tudom, szeretett Marcianuszom, hogy mennyire vágyakozol járni a jámborság útján, mely egyedül vezeti el az embert az örök életre. Örvendezek veled és imádkozom azért, hogy a hit sértetlen megőrzésével elnyerd Istennek, a te Teremtődnek tetszését. Bárcsak megadná azt nekünk Isten, hogy mindig együtt lehessünk, kölcsönösen segítsük egymást, és a földi élet gondjain könnyítsünk azáltal, hogy hasznos témákról beszélünk, és kicseréljük gondolatainkat. Éppen ezért, mert a jelenlegi időben, test szerint távol vagyunk egymástól, amennyire lehetséges késedelem nélkül, írásban akarunk egy kicsit érintkezni veled, kifejtjük neked az igazság igehirdetését, összefoglalva azt, azért, hogy hitedet megerősítsük. Elküldünk neked egy olyan emlékeztetőt, a fő dolgokról, hogy erről a néhány kis lapról sokat kapjál, és megtaláld ebben a rövid (összefoglalásban) az igazság testének minden tagját, és hogy ebből az összefoglalásból az isteni dolgok bizonyítását birtokodba vegyed. Ennek gyümölcse üdvösséged lesz, ugyanakkor el fogod tudni hallgattatni a téves vélemény minden tanát, és akárki akarja megismerni a mi hitünket, teljes bizonyossággal kézbe tudod adni üdvös és hamisítatlan beszédünket. Mert azoknak, akik látnak, valójában nincs más felfelé vezető útjuk, mint amit bevilágít az égi fény, de azoknak, akik nem látnak, sok göröngyös útjuk van, ezek ellenkező irányba mennek. Ez elvezet az égi birodalomba, egyesíti az embert Istennel, azok pedig lefelé mennek a halálhoz, elszakítják az embert Istentől. Neked is és mindenkinek, aki üdvösségre törekszik, feltétlenül szilárd, határozott léptekkel szükséges haladnia az úton a hit segítségével, anélkül, hogy letérne róla. Meg kell kímélni magát attól, hogy elhagyja az utat vagy megálljon közben és állandóan belemerüljön az anyagi élvezetekbe vagy, hogy tévútra kerüljön, és szükséges, hogy le ne térjen az egyenes útról.

2. Mivel az ember testből és lélekből összetett élőlény, mindkettőnek léteznie kell, és mivel mindkettő követhet el vétkeket, ezért van testi tisztaság, ez a megtartóztatás, mely elutasít minden szégyenletes dolgot és igazságtalan cselekedetet, és van lelki tisztaság, mely az Istenbe vetett hit sértetlen megőrzésében áll, mely a hitet sem meg nem rövidíti, sem hozzá nem ad semmit, mert a jámborságot elhomályosítja és bemocskolja a testi tisztátalanság fertője, tönkremegy, beszennyeződik, és többé már nem sértetlen, amikor a lélekbe fészkelődik a tévedés, de megőrzi azt, ezzel ellentétben szépségében és mértéktartásában, amikor az igazság állandó lesz a lélekben és a tisztaság a testben. Mert mire jó az, ha szóban ismerjük az igazságot egészen, közben azonban a testet bemocskoljuk és cselekedeteink gonoszak? Vagy mit használ az, ha a test tisztasága tényleg megvan, de az igazság nincs a lélekben? Mert együtt örvend egyik és a másik és azért vannak, hogy egyetértsenek és örvendezzenek, hogy az embert Istennel szemtől szembe helyezzék. Ezért mondja a szent Szellem Dávid által: „Boldog az az ember, aki nem jár az istentagadók tanácsa szerint” – azokat mondja a népek tanácsának, akik nem ismerik Istent, mert istentagadók, nem adják meg az imádást a valóban létezőnek, Istennek; ezért mondja a Beszéd Mózesnek: „Én vagyok a Van,” tehát azok, akik nem adják meg az imádást a Van-nak, Istennek, azok az istentagadók. – „És aki nem állt a bűnösök ösvényére” – és azok a bűnösök, akik ismerik Istent, mégsem tartják meg parancsolatait, azaz az ócsárlók – „És akik nem ülnek a dögvész (pestis) katedrájára (székére)” a pestisesek pedig azok, akik romlást okoznak, nem csak maguknak, de még másoknak is, gonosz és téves tanításukkal; mert a katedra (szék) az iskola jelképe, ilyenek tehát mind az eretnekek: Ők ülnek a dögvész katedrájára, és romlást okoznak azoknak, akik tanításuk mérgét elkapják.

3. Azért, hogy semmi ilyen ne történjék velünk, a hit szabályához kell ragaszkodnunk hajlíthatatlanul, és Isten parancsolatait kell teljesítenünk, hinnünk benne, mint Isten, és félnünk őt, mint Úr, és szeretnünk, mint Atya. Nos, ezek a cselekedetek hit által jönnek létre, mert „ha nem hisztek”, - mondja Ézsaiás -, „nem fogtok többé érteni”. És a hit az igazság által jön létre, mert a hit igaz tényeken nyugszik, úgy hogy olyan dolgokat fogunk hinni, amelyek valósak, és olyanoknak hisszük a létezőket, amilyenek. Ebben a tekintetben szilárdan tartjuk mindig a meggyőződésünket. Mivel tehát a hit szorosan kötődik szabadulásunkhoz, nagy gondot kell fordítani a dolgok igazi megértésére. Márpedig ezt az a hit biztosítja nekünk, amelyet a vének (prezsbiterek), az apostolok tanítványai adtak át nekünk, mi is ezt adjuk tovább. Elsősorban azt hagyták meg, hogy emlékezzünk: elnyertük a bemerítést a bűnök bocsánatára az Isten Atya nevében, és Jahósua a Felkentnek, Isten Fiának nevében, aki megtestesült, meghalt és feltámadt, és Isten szent Szellemének nevében. Emlékezzünk arra is, hogy ez a bemerítés az örök élet pecsétje, és újjászületés az Istennek, úgyhogy többé már nem halandó emberek fiai, hanem az örök és állandó Isten fiai lettünk. Emlékezzünk még arra is, hogy nekünk az örökkévalóság és folytonosság Isten lett, és minden teremtett dolog fölött áll, minden neki van alávetve, ő teremtett és hogy Istennek nem más fölött van hatalma, hanem afölött, ami az övé, és minden Istené, azért mert Isten mindenható és minden Istentől származik.

4. A teremtett dolog létének kezdetéhez szükség van valamilyen nagy okra, és mindennek kezdete Isten, mert Őt senki sem teremtette, hanem mindent Ő teremtett. És azért az első helyen azt kell hinni, hogy Egy az Isten, az Atya, aki mindent teremtett és formált, aki a nemlétezőknek létet adott, és aki mindent magába foglal, de őt nem foglalja magába semmi. Nos, ebben a mindenben benne van a mi világunk is, és a világon az ember, tehát ezt a világot is az Isten alkotta.

5. Íme tehát (ennek a tanításnak) kifejtése: Egyetlen Isten az Atya, teremtetlen, láthatatlan, minden dolog teremtője, aki fölött nincs más Isten, és aki mögött nincs más Isten, és ez az Isten értelmes (racionális), és ezért a teremtést az a Szava (Logosz) által vitte véghez. És az Isten szellem, és a szellem által mindent elrendezett (feldíszített), ahogy a próféta mondja: „Az Úr szava által szilárdította meg az egeket, és Szelleme által van minden erejük.” Tehát, amíg a Beszéd megalapít, azaz testeket ad, és megadja a létezés valóságát, addig a Szellem rendet és formát ad a hatalmak sokféleségének, ezért joggal és megfelelően nevezik a Beszédet Fiúnak, a Szellemet pedig Isten Bölcsességének. Pál, az ő apostola is helyesen mondja: „Egy az Isten, aki minden fölött van, mindenen keresztül és mindenkiben.” Valóban, minden fölött az Atya van, és mindenen keresztül a Fiú van, mert rajta keresztül az Atya által minden dolog megformáltatott, és bennünk van mindnyájunkban a Szellem, „aki kiáltja: Abba, Atya”, és az embert az Isten hasonlatosságává formálja. Nos, tehát a Szellem a Beszédre mutat előre és ezért jelentették be előre a próféták az Isten Fiát, és a Beszéd osztja a Szellemet, és ezért ő maga a próféták bemondója, aki vezeti és vonzza az embert az Atyához.

6. Ez tehát hitünk rendjének szabálya, az építmény alapja és az, ami magatartásunkat szilárddá teszi:

     Az Isten az Atya, teremtetlen, (nem foglalja magába semmi), testetlen, láthatatlan; egy Isten, minden dolog teremtője; ez hitünk első pontja.

A második pont:

   Az Isten Beszéde, az Isten Fia, a Felkent Jahósua a mi urunk, aki megjelent a prófétáknak jövendölésük módja szerint, és az Atya tervének fokozata szerint: aki által minden létrejött; aki továbbá az idők végén, azért, hogy mindent önmagában összefoglaljon, emberré lett az emberek között, látható és tapintható, hogy megsemmisítse a halált és felragyogtassa az életet, és létrehozza az egység közösségét Isten és az ember között.

  És a harmadik pont:

   A szent szellem, általa prófétáltak a próféták, és az atyák megtanulták Isten dolgait, az igazakat az igazságosság útján vezette; és az idők végén pedig új módon áradt ki az emberiségre, hogy az embert az egész földön megújítsa Istennek. 

7. És ezen oknál fogva az újjászületés bemerítését ezen három pont által végezzük: Isten, az Atya, aki átadja nekünk az újjászületést Fián keresztül, a szent szellem által. Mert, akik magukban hordják Isten szellemét, azokat a Szavához vezeti, aki a Fiú, és a Fiú bemutatja őket az Atyának; és az Atya nekik adja a romolhatatlanságot. Tehát a szellem nélkül nem lehet látni az Isten Szavát, és a Fiú nélkül senki sem tud közeledni az Atyához, mert az Atya ismerete a Fiú, és az Isten Fiának ismerete a szellemen keresztül van; és az Atya jótetszése szerint a Fiú szolgálja és osztja el a szellemet azoknak, akiknek az Atya akarja és úgy, ahogy ő akarja.

https://churchofgod.hu/content.php?act=ireneaus-apostoli-igehirdetes

Az igaz és a hamis megtévesztő hasonlatossága.

 Az igaz és a hamis megtévesztő hasonlatossága.

A mai témánk igazából úgy vetődött fel, hogy elolvastam egy- két apokrif iratot, és ez amit itt lejjebb fogok idézni, egybeesik az én felismeréseimmel. “ Hamis Gyöngy” írásom amit megtalálhatjátok itt: https://gabipeti.blogspot.com/2022/02/hamis-gyongy.html

  A sátán a legtökéletesebb másoló a szentség utánzója, megtévesztés céljából. Így gyűjti maga köré amúgy rejtett hamis vallásosság követőit. Ez a procedúra már évezredek előtt megindult. Csak most a célegyenesben gyorsult fel, ahogy a versenyfutók is azt teszik a cél előtt. Ezen a földön ami ténylegesen egy olvasztó tégely, itt válik nyilvánvalóvá, ki az aki szereti Istent a Felkentjét és szentjeit és ki szereti a hamisat ami nem más mint az igazság ravasz torz elváltoztatása. A vakvilág és a vakok botorkálásának ad egy mézesmadzagot a kezébe, hogy kövesse a céljai elérésére. Persze, hogy a madzag végén a sátán áll az antikrisztus személyében, aki arra lesz megjelenítve, hogy Isten Felkentjét utánozza és ezzel a világot becsapva a pokol kapujához vezesse. Ez a meztelen igazság.

 Idézek egy apokrif irodalomból, ami az antikrisztus jellemét tükrözi. Ehhez nem is szükséges magyarázatot adni.

“Nos, ahogyan Urunk, a Felkent Jahósua, aki Isten is, egy oroszlán alakjában lett megprófétálva az ő királyi méltósága és dicsősége miatt, hasonlóan szóltak előre az Írások az Antikrisztusról, mint oroszlánról, zsarnokságának és erőszakosságának köszönhetően. Mert a csaló arra törekszik, hogy minden dologban hasonlóvá tegye magát Isten Fiához. Krisztus oroszlán, így az Antikrisztus is egy oroszlán; Krisztus király, így az Antikrisztus is egy király. A Megváltó bárányként jelent meg; így ő szintén, hasonló módon bárányként jelenik majd meg, habár belül farkas.

 A Megváltó a körülmetélkedés (izraeliták) között jött a világba, és ő ugyanígy jön majd el. Az úr apostolokat küldött minden nemzet közé, és ő is elküldi hamis apostolait. A Megváltó összegyűjtötte az idegenbe szétszórt juhokat, és ő hasonló módon összehoz majd egy idegenbe szóródott nemzetet. Az Úr pecsétet adott azoknak, akik hisznek benne, és ez is hasonló módon fog adni. A Megváltó ember formájában jelent meg, és ő is ember formájában jelenik meg. A Megváltó feltámadt és bemutatta szent testét, mint egy templomot, ő pedig egy kőtemplomot fog emelni Jeruzsálemben.”

 De mi is akik a Felkent Isten fiában hiszünk, olyan szellemiséget fedezünk fel benne ami éltet és nem kárhoztat. Idézem:

 “Szeretnéd tudni hát, hogy az Isten Beszéde - aki tehát az Isten Fia volt, minthogy régtől ő volt az Ige - milyen módon közölte kinyilatkoztatásait az áldott prófétákkal a korábbi időkben? Nos, mivel az Ige megmutatja együttérzését és mindenféle személyválogatás elutasítását minden szentek között, ezzel megvilágosítja őket és hozzáigazítja őket ahhoz, ami számunkra előnyös, mint egy szakképzett orvos, aki megérti az emberek gyengeségét. És szereti tanítani a tudatlant, és azt, aki hibázik, visszafordítja saját igaz útjához. A hit által élők számára könnyen megtalálható; és azoknak, akiknek szemei tiszták és szívük szent, akik vágynak az ajtón kopogtatni, Ő azonnal megnyitja. Mert szolgái közül senkit sem vet el, mintha méltatlan lenne az isteni titkokra. Nem értékeli a gazdag embert jobban, mint a szegényt, sem nem veti meg a szegény embert szegénysége miatt. Nem nézi le a barbárt (idegent), sem nem helyezi kívülre az eunuchot, mintha nem lenne ember. Nem utálja a nőket a kezdetben elkövetett asszonyi engedetlenség miatt, sem nem utasítja el a férfit törvényszegése okán. Hanem mindeneket keres, és mindeneket meg óhajt menteni, kívánva mindeneket Isten gyermekévé tenni, és hívva minden szenteket egy tökéletes emberhez. Merthogy az Istennek egy Fia (vagy Szolgája) van, aki által mi is, megkapva a szent szellem által az újjászületést, vágyakozunk mind egy tökéletes és mennyei emberhez jönni.”

 

LEVÉL DIOGNÉTOSZHOZ.

 

 

LEVÉL DIOGNÉTOSZHOZ

 I. 1. Mivel látom azt, kegyelmes Diognétosz, hogy mennyire törekedsz a keresztények vallását megismerni, s milyen alaposan és részletesen érdeklődsz irántuk; miféle istenben hisznek, őt hogyan szolgálják, egyikük sem tartja sokra a világot és megvetik a halált, nem tartják isteneknek azokat, akiket a görögök isteneknek tartanak, de nem tartják meg a zsidók babonáit sem, mekkora törődést tanúsítanak egymás iránt, s miért van az, hogy ez az új nemzedék vagy életforma csak most kelt életre, és nem korábban; méltányolom jóakaratú hajlandóságodat és kérem Istentől, aki nekünk a szólást és meghallgatást megadja, engedjen engem úgy szólni, hogy az neked, a hallgatónak leginkább javára váljon, és te azt olyanképpen hallgasd, hogy én se bánjam meg, amit mondtam.

II. 1. Most tehát tisztítsd meg elmédet minden előzőleg elfogadott nézettől, tégy félre minden megszokást, mely félrevezető, válj mintegy eredeti új emberré, hiszen új tanítást fogsz hallani, mint magad is beismered. Láss, ne csak a szemeddel, de elméddel is, hogy igazában mik is azok a dolgok, mi anyaguk és formájuk, melyeket isteneknek mondotok és gondoltok! 2. Az egyik, nemde, kőből van, olyanból, melyen járunk, a másik ércből, nem különb azoknál a edényeknél, melyek mindennapi használatra készültek; ismét mások fából vannak, talán már korhadnak is; amaz ezüstből van, embernek kell vigyázni rá, nehogy ellopják; ismét mások vasból vannak, melyeket rozsda emészt meg; emez cserépből van, nem becsesebb semmivel ama tárgynál; melyet a legkevésbé tiszteletreméltó szükségletre készítenek. 3. Hát nem romlandó anyagból készülnek mindezek? Nemde, tűzön kalapálják? Nemde, egyiket fafaragó, másikat rézműves, harmadikat ezüstműves vagy fazekas alkotta? Mielőtt művészetük ilyen formákba öltötte volna, bármelyiket mássá is alakíthatta volna, sőt még most is alakíthatja. Ugyanazon anyagból készült edények, ha mesterükre találnak, emezekhez hasonlóan istenek is lehetnének. 4. Nemde, a fordítottja is lehetséges, hogy mindazok, melyeket most imádtok, a többi emberi használati tárgyhoz hasonlóan edénnyé is alakíthatók? Hát nem vak-e mindegyik? Nem némák-e? Nem lélektelenek-e? Nem érzéketlenek-e? Nem mozdulatlanok-e? Hát nem korhad, nem rozsdásodik-e mindegyik? 5. Ezeket hívjátok isteneknek, nekik szolgáltok, hozzájuk imádkoztok, végül hozzájuk váltok hasonlóvá! 6. A keresztényeket azért gyűlölitek, mert ezeket nem tartják isteneknek. 7. Ti ugyan azt gondoljátok, hogy dicsőítitek azokat, de nem vetitek meg őket sokkal inkább? Hát nem magatok teszitek nevetség tárgyává, akik az agyag szobrokat őrizet nélkül imádjátok, ugyanígy a kő szobrokat is, az arany- és ezüstszobrok mellé azonban éjjel-nappal őröket állíttok, zár alatt tartjátok, nehogy ellopják, hát nem ti gyalázzátok meg azokat? 8. A tisztelet, melyet megadtok nekik, inkább büntetés lenne számukra, ha éreznének. Ha pedig érzéketlenek, megcáfolnak titeket, akik vérrel és zsíros benső részekkel áldoztok nekik. 9. Közületek ki vállalná el ezt, ki tűrné el azt, hogy így történjen vele? Ezen büntetést ember el nem viselné, mert érez és gondolkodik. A kő azonban elviseli, mert sem nem érez, sem nem gondolkodik. 10. Még több mindent is mondanék arról, miért nem szolgálnak a keresztények ilyen isteneknek, de ha ennyi nem tűnik elegendőnek, akkor fölöslegesnek vélhetem a többi előadását is.

III. 1. Úgy gondolom, a továbbiakban leginkább arról szeretnél hallani, miért nem azonos a keresztény vallás a zsidókéval. 2. A zsidók ugyanis, amennyiben a fent említett imádási formáktól távol tartják magukat, helyesen tisztelik az egy Istent, akit méltán a mindenség Uralkodójának is tartanak; amennyiben viszont az áldozatot a fent említettekhez hasonlóan mutatják be, tévednek. 3. Az érzéketlen és néma isteneknek áldozó görögök ugyanis az esztelenség bizonyítékát szolgáltatják, mert azt gondolják, azért kell áldozatot ajánlani az istennek, mivel rászorul, ami nyilván inkább bolondságnak tartandó, semmint istentiszteletnek. 4. Ő teremtette ugyanis az eget és a földet és mindent, ami rajta van (Kiv. 20,11; 145.JZsolt. 6; Ap. Csel. 14,15), ő nem szorul rá semmire azok közül, melyet neki visszaadnak, mert ő adta azokat a viszonzóknak. 5. Úgy tűnik nekem, hogy nincs különbség semmilyen tekintetben azok között, akik úgy vélik, hogy vér- tömjén-, és égő áldozattal tesznek eleget tiszteletének és ezzel kifizethetik, s azok között, akik ugyanezt a megbecsülést mutatják a néma bálványok iránt; ezek annak adják, ami nem tudja elfogadni, azok pedig annak, akinek mindezekre nincs szüksége.

IV. 1. Úgy gondolom, nem szükséges felvilágosítanom téged az ételek körül csapott vaklármájukról, a szombattal kapcsolatos balhiedelmeikről, a körülmetélkedés miatti büszkélkedésükről, a böjtök és az újhold körüli színlelésükről, melyek fölösleges és nevetséges dolgok. 2. Hisz hogyne volna helytelen Isten teremtményei közül, melyeket az ember hasznára alkotott, egyeseket jókként elfogadni, másokat haszontalanokként és fölöslegesekként elutasítani? 3. Hogyne volna istentelen dolog meghazudtolni Istent azzal, hogy szombatnap tiltja a jócselekedetet? 4. Hogyne volna nevetséges dolog úgy büszkélkedni a test megcsonkításával, mint a kiválasztottság tanújelével, mintha ezért kiváltképpen szeretné őket Isten? 5. Állandóan a csillagok járását és a Holdat lesik, éppúgy a hónapokat és a napokat. Saját tetszésük szerint osztják fel Isten üdvrendjének és az időknek változásait, ünnepnapokra és gyásznapokra. Ki az, aki ezt a vallásosság, és nem sokkal inkább az esztelenség jelének veszi? 6. Úgy gondolom, eleget megtudtál arról, hogy a keresztények joggal tartózkodnak az általános tévedésekről és hiábavalóságoktól, de a zsidók kicsinyes körülményeskedéseitől és rátartiságától is; azt azonban ne is várd, hogy vallásuk misztériumát embertől megtanulhatod.

V. 1. A keresztényeket sem területi, sem nyelvi szempontból, még faji szempontból sem lehet megkülönböztetni a többi embertől. 2. Sehol nincsenek olyan városok, melyekben mint sajátjukban laknának, nincs külön nyelvük sem, melyet beszélnének, nincs sajátos, rájuk jellemző életmódjuk. 3. Nem gondolkodás és bölcselkedés révén jöttek rá a tanításra, nem is kíváncsi emberek eszméi által, nem is emberi tételeket vallanak, mint mások. 4. Görög és barbár városokban egyformán laknak, kinek mi jutott osztályrészül étkezés és öltözködés tekintetében alkalmazkodnak azon vidék szokásaihoz, s az élet egyéb területén mutatkozik a közösségi életük alkotmánya különösnek és elismerten meglepőnek. 5. Saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra. 6. Mint mindenki más, házasodnak, gyermeket nemzenek, de a magzatot nem hajtják el. 7. Közös az asztal, melyhez letelepednek, de nem közös az ágy. 8. Testben vannak ugyan, de nem a test szerint élnek. 9. A földön időznek, de a mennyben van polgárságuk. 10. Engedelmeskednek a meghatározott törvényeknek, de életükkel felülmúlják a törvényeket. 11. Mindenkit szeretnek, mindenki üldözi őket. 12. Félreismerik őket, elítélik őket; halálra adják őket, de életre támadnak. 13. Szegények, és sokakat gazdagítanak (vö.: 2. Kor. 6,10); mindenben szűkölködnek, és mindenben bővelkednek. 14. Gyalázzák őket, és a gyalázatban megdicsőülnek; káromolják őket, és megigazulnak. 15. Szidják őket, és ők áldást mondanak (vö.: 1. Kor. 4,22). Megalázzák őket, és ők tiszteletet tanúsítanak. 16. Jótevők, akiket gonosztevőkként büntetnek; amikor megkínozzák őket, örvendenek, mint akik életre támadtak. 17. A zsidók küzdenek ellenük, mint tőlük idegenek ellen, a görögök üldözik őket; de akik gyűlölik őket, nem tudják megmondani a gyűlöletük okát.

VI. 1. Egészen egyszerűen: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. 2. A lélek áthatja a test minden tagját, ugyanúgy jelen vannak a keresztények a világ városaiban. 3. A lélek is a testben lakik, de nem a testből való; a keresztények is a világban vannak, de nem e világból valók. 4. Láthatatlan a lélek, melyet a látható test börtönöz be; a keresztényeket is úgy lehet megismerni, mint akik a világban vannak, de vallásuk láthatatlan marad. 5. A test gyűlöli a lelket és küzd ellene, noha a lélek nem követ el ellene semmi igazságtalanságot, csak akadályozza a gyönyörök élvezetében; a világ is gyűlöli a keresztényeket, akik semmilyen igazságtalanságot nem követnek el, csak ellenállnak gyönyöreinek. 6. A lélek szereti a testet, mely őt gyűlöli, és a test tagjait is; a keresztények is szeretik azokat, akik gyűlölik őket. 7. A lélek ugyan a testbe van zárva, de a lélek tartja össze a testet; így vannak a keresztények is, a világba vannak zárva, mint börtönbe, de mégis ők tartják össze a világot. 8. Halhatatlan a lélek, mely halandó hajlékban lakik; a keresztények is mulandó dolgok közepette zarándokolnak, a mennyben várják a romolhatatlanságot. 9. Ha étel és ital dolgában mostohán bánnak vele, a lélek jobbá válik; a keresztények is sokasodnak, noha naponta üldözik őket. 10. Isten rendelte őket erre a helyre, nem lenne illendő elhagyniuk azt.

VII. 1. Nem földi találmány adatott nekik, mint mondtam, nem is halandó gondolatok gondos őrzésére méltattak, nem is emberi misztériumok rendjét bízták rájuk. 2. Ezzel szemben valóban a mindenható és teremtő Isten, aki láthatatlan, maga plántálta szívükbe a mennyei, szent tanítást, és erősítette meg azt ott. Nem úgy, ahogyan azt valaki elképzelhetné, hogy alattvalót, vagy küldöttet, vagy azok egyikét küldte el, akikre a föld és ég rendjének felügyelete bízatott, hanem magát a mindenség Alkotóját és Teremtőjét, aki az eget és a földet teremtette, ki határok közé zárta a tengert, akinek misztériumát minden elem hűségesen őrzi, akitől a Nap kapta a feladatot, hogy a nappalok mértékét megfussa, akinek engedelmeskedik a Hold, amikor megparancsolja neki, hogy éjjel világítson, akinek engedelmeskedve követik a csillagok a Hold pályáját; ő rendez el mindent, ő határoz meg mindent, őneki rendelődik alá minden, az ég és ami az égben van, a föld és ami a földön van, a tenger és minden, ami a tengerben van, tűz, levegő, mélységek, amik a magasságokban vannak, amik a mélységekben vannak, amik a kettő között vannak; őt küldte tehát hozzájuk. 3. Talán félelem keltésére, rettenet keltésére, zsarnokságra küldte volna, mint egyesek gondolnák? 4. Egyáltalán nem; hanem szeretettel és szelídséggel küldte, mint király küldte a királyfit, emberként küldte az emberekhez, megváltóként küldte, hogy meggyőzzön, ne pedig kényszerítsen; Istenben ugyanis nincs erőszak. 5. Azért küldte, hogy hívjon, nem azért, hogy büntessen; úgy küldte, mint aki szeret, nem úgy, mint aki ítél. 6. El fogja küldeni bíróként is, s eljövetelének ki állhat ellent? 7. Nem látod, vadállatok elé dobják őket, hogy megtagadják az Urat, s nem győznek fölöttük? 8. Nem látod, minél többet kínoznak meg közülük, a többiek száma annál inkább növekszik? 9. Nem emberi műnek látszik ez; ez Isten ereje, az ő jelenlétének bizonysága.

VIII. 1. Egyáltalán az emberek közül ki tudta az ő eljövetele előtt, hogy Isten kicsoda? 2. Vagy a hitelt érdemlő filozófusok üres és szószátyár tanait fogadod el, akik közül egyesek a tüzet tartották istennek (melyre jutnak majd, ezt nevezvén Istennek), mások a vizet, ismét mások az Isten által teremtett elemek valamelyikét. 3. Ha eme álltások bármelyike elfogadható, bármely teremtmény ugyanúgy istennek tűnhet. 4. Szemfényvesztők csalása és mutatványa azonban mindez. 5. Egyetlen ember sem látta, nem ismerte, hanem ő maga mutatta meg magát. 6. A hit által mutatkozott meg, mely által egyedül lehet felfogni Istent. 7. Isten ugyanis a mindenség Megalkotója és Uralkodója, aki mindent teremtett és elrendezett, nemcsak emberszerető, de nagylelkű is. 8. Ilyen volt tehát, most is ilyen ő, ilyen is lesz, jóságos, aki nem haragszik, igaz, aki egyedül jó. 9. Miután megfogalmazta hatalmas és kimondhatatlan gondolatát, azt senki mással nem közölte, egyedül gyermekével. 10. Amíg bölcs elhatározását őrizte és titokban tartotta, úgy tűnt, nem törődik velünk és nem gondol ránk. 11. Amikor azonban szeretett Fia által kinyilatkoztatta, nyilvánvalóvá tette mindazt, amit kezdettől fogva készített, mindent egyszerre megadott nekünk, javainak részességét, látását és felfogását, amit közülünk ki remélt volna valaha?

IX. 1. Mindent elrendezett hát magában gyermekével együtt, egészen az elmúlt időkig hagyta, hogy rendetlen vonzásokban sodródjunk, amint nekünk tetszett, gyönyörökben, vágyakban tévelyegjünk. Nem lelte azonban örömét bűneinkben, csupán eltűrte azokat, nem is lelte kedvét bennünk a gonoszság korában, most azonban, megteremtve az igazságosság korát, hogy mi, akik az elmúlt időben megbizonyosodhattunk arról, saját tetteinkből eredően méltatlanok vagyunk az életre, most azonban, Isten jósága lévén az életre méltattunk, az is világossá vált így, hogy akik saját erőnkből Isten országába bejutni képtelenek vagyunk, Isten erejében erre képesek lettünk. 2. Miután pedig gonoszságunk betelt, s egészen nyilvánvalóvá lett, hogy annak béreként büntetést és halált lehet remélni, eljött az idő, amikor Isten elhatározta immár jóságának és hatalmának kinyilvánítását (Istennek micsoda túláradó szeretete és emberszeretete!), nem gyűlölt minket és nem törölt el, gonoszságainkat nem tartotta számon, hanem nagylelkű volt, eltűrte, irgalmasan magára vette bűneinket, őmaga adta oda saját Fiát váltságul bűneinkért (vö.: 1. Pét 3,18), a romlatlant a romlottért, a halhatatlant a halandóért. 3. Mi más fedhette volna be bűneinket, mint az ő igazságossága? 4. Miben másban lett volna megigazulásunk, akik törvény nélkül és istentelenek voltunk, mint Isten egy Fiában? 5. Mily édes csere, mily kifürkészhetetlen mű, mily nem remélt jótétemény! Mert sokak gonoszságát fedi be egy igazzal, egyetlen egy igaz voltával viszont sok törvényen kívülit tesz igazzá. 6. Az előző időkben természetünk életképtelensége igazolódott be, most viszont a Megváltót megmutatva, igazolta, a kilátástalant is lehetséges megmenteni, mindkettővel az volt a célja, hogy higgyünk jóságában, őt higgyük táplálónak, atyának, tanítónak, tanácsadónak, orvosnak, értelemnek, fénynek, tisztességnek, dicsőségnek, erőnek, életnek, nem törődve élelemmel, ruhával.

X. 1. Ha ezt a hitet kívánod te is, mindenekelőtt az Atya ismeretére jutsz el. 2. Isten ugyanis szerette az embereket, akikért a világot megalkotta, nekik rendelt alá mindent, ami a földön van, értelmet, szót adott nekik, egyedül nekik engedte meg, hogy feltekintsenek rá, akiket saját képmására teremtett, akikhez elküldte egyszülött Fiát (vö.: 1. Jn. 4,9), akiknek megígérte a mennyek országát, és meg is adja azoknak, akik őt szeretik. 3. Felismered-e, mekkora örömöd teljesedik be? Vagy hogyan szereted azt, aki téged előbb szeretett? 4. Amikor szeretsz, akkor leszel utánzója az ő jóságának. Ne csodálkozz, hogy az ember Isten utánzója lehet, mert az ő akaratával lehet az. 5. A boldogság nem abban áll, hogy elnyomod a felebarátot, hogy az erőtlenebbnél többet akarsz birtokolni, nem a harácsolásban, nem a gyöngébbek elnyomásában, mindezekben nem is lehet utánozni Istent, mert mindezek távol vannak fenségétől. 6. Aki viszont felbarátja terhét viseli, aki jobb sorsban lévén, jóakaratúan segít a szegényebbeken, aki Istentől kapott birtokát a rászoruló rendelkezésére bocsátja, istenévé válva azoknak, akik tőle kapnak, az Isten utánzója! 7. Akkor a földön élve is látni fogod, hogy Isten uralkodik a mennyben, Isten titkairól kezdesz beszélni, akkor csodálni és szeretni fogod azokat, akiket azért üldöznek, mert nem akarják megtagadni Istent; akkor felismered majd a világ csalárdságát és tévedését, amikor a mennyei életet megismered; akkor veted meg majd az itteni látszathalált, amikor az igazi haláltól félni kezdel, mely azoknak van fenntartva, akik örök tűzre ítéltetnek, mely mindvégig gyötri azokat, akiket kiszolgáltatnak neki. 8. Akkor csodálni fogod azokat, akik az igazságosságért eltűrik ezt a tüzet, mely ideiglenes, és boldog leszel, amikor felismered ama másik tüzet.

XI. 1. Nem idegen dolgokról beszélek és nem lehetetlen dolgokat kutatok, hanem, miután az apostolok tanítványa lettem, a népek tanítója vagyok. A hagyománnyal sáfárkodom azok között, akik az igazság tanítványai lettek, méltán. 2. Akit helyesen tanítottak és a szeretetreméltó Igében újjászületett, hogyne kívánná világosan tudni mindazt, amit az Ige a tanítványoknak világosan megtanított, akiknek megjelenve kinyilatkoztatást adott, bizalmasan társalogva velük, akit a hitetlenek nem értettek meg, a hívők megértettek, és általa megismerték az Atya misztériumait. 3. Miért küldte el az Igét, hogy a világnak megjelenjék? Akit a nép meggyalázott, az apostolok hirdettek, akiben hittek a pogányok. 4. Ő az, aki kezdettől fogva volt, aki újként jelent meg, aki ősinek bizonyult, aki mindenkor ifjúként születik a szentek szívében. 5., Ő az örök, akit ma Fiúként ismerünk meg, aki gazdagítja az egyházat, és az egyszerű kegyelem megsokszorozódik a szentekben, megértést ad, megvilágosítja a misztériumokat, meghirdeti az időket, örvend a hivőkben, magát ajándékozza a keresőknek, azoknak, akik a hit fogadalmát nem szegik meg, az atyák által adott határokat nem lépik túl. 6. Véget ér a törvénytől való félelem, felismerést nyer a próféták kegyelme, szilárd az evangélium, az apostolok hagyományát őrzik, az egyház kegyelme pedig örvend. 7. Ezt a kegyelmet az ismeri meg, aki nem szomorkodik, az Ige szól azok által, akik által szólni akar, és amikor akar. 8. Mindezeket a minket meghívó Ige akaratának indítására mondtuk el, buzgalommal, hogy a szeretetből nekünk kinyilatkoztatott dolgoknak ti is részesei legyetek.

XII. 1. Mind akik elnyertétek, hallgassátok figyelemmel, mi mindent készít Isten azoknak, akik őt helyesen szeretik, a gyönyörűség paradicsomává válnak, szépen sarjadó, dús gyümölcsű fa terem bennük, melyet tarka gyümölcsök ékesítenek. 2. Az élet és a tudás fáját ültetik erre a területre; de nem a tudás fája ront meg, hanem az engedetlenség fája. 3. Nem hiábavalóan íratott meg, hogy Isten az élet és a tudás fáját ültette a paradicsom közepére kezdetben (vö.: Ter. 2,9), az életet a tudás által mutatva meg. Mert a tudással nem tisztán éltek, a kígyó kezdetben levő csalása révén lemeztelenedtek. 4. Nincsen ugyanis élet tudás nélkül, sem biztos tudás igaz élet nélkül. Ezért volt a két fa egymás mellé ültetve. 5. Ezt belátva, az apostol leleplezi azt a tudást, melyet az igazság életre vonatkozó parancsa nélkül gyakorolnak; amikor így szól: "a tudás felfuvalkodottá tesz, a szeretet épít" (1. Kor. 8,12). 6. Aki ugyanis azt gondolja., valamit is tud, az igazi tudás nélkül, melyet az élet is tanúsít, az nem tud, az a kígyó csalásának áldozata, - mert nem szereti az életet. Aki viszont félő tisztelettel ismer, és életet keresve plántál reményben, az a gyümölcsöt is várhatja. 7. A szív legyen neked a tudás, az élet pedig az igaz tanítás, melyet befogadsz. 8. Ha ennek fáját hordozod és ennek gyümölcséből veszel, azt élvezed mindig, ami Isten előtt kedves, amit a kígyó nem érintett, és a tévely nem mocskolt be, Éva sem megrontott, hanem hitt mint a szűz. 9. Megmutatkozik az üdvösség, az apostolok értették, eljön az Úr pasckája, az idők egyesülnek, a világgal is harmonizálódnak, a szenteket tanító Ige örvend, aki által az Atyát dicsőítik, akinek dicsőség legyen mindörökké, Ámen.

Forrás: http://www.earlychristianw

ritings.com/diognetus.html

  

A megismerés útja.

 OSWALD CHAIMBERS - A MEGISMERÉS ÚTJA

"Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti e tudományról (tanításról), vajjon Istentől van-e..." (Jn 7,17).

A szellemi megértésnek nem az értelem képzettsége, hanem az engedelmesség a feltétele. Amikor valaki tudományos ismeretre törekszik, akkor kíváncsi értelme vezeti; de ha Jézus tanításába kíván belelátni, ezt csak engedelmesség által érheti el. Amikor valami homályos előttem, bizonyos lehetek benne, hogy valamit nem akarok megtenni. Az értelmi dolgok területén a homály oka a tudatlanság; szellemi vonalon a sötétség oka az, hogy nem engedelmeskedem.

Isten soha senkihez nem szól anélkül, hogy próbára ne tenné abban. Engedetlenkedünk, azután csodálkozunk rajta, miért nem jutunk előbbre a szellemi életben. Ha ajándékodat az oltárra viszed - mondja Jézus -, és ott megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened..." (Mt 5,23-24) - egy szót se szólj nekem tovább, menj és hozd rendbe ezt az ügyet. Jézus tanító szava ott üt szíven minket, amiben éppen vagyunk. Egy pillanatig sem állhatunk meg előtte, ha szélhámoskodunk. Megnevel a legapróbb részletekig. Isten Szelleme felfedi önigazolásunkat; érzékennyé tesz olyan dolgokra nézve is, amikre azelőtt nem is gondoltunk.

Amikor Jézus az Igében rád bizonyít valamit, ne bújj ki alóla! Ha kibújsz, vallásos szélhámos lesz belőled. Figyelj fel arra, amire csak a vállad vonogatod és mindjárt megtudod, miért nem fejlődsz szellemileg. "Előbb menj el...", még ha azt kell is kockáztatnod, hogy fanatikusnak tartanak: meg kell tenned, amit Isten mond neked.

Ez is egy fontos téma.

  Ez is egy fontos téma.

“Volt egy ki­csiny vá­ros, és ab­ban egy ke­vés em­ber. És el­jött az el­len­ség: egy ha­tal­mas ki­rály, aki kö­rül­vet­te, és nagy ost­rom­mű­vet épí­tett el­le­ne.

 De ta­lál­tak a vá­ros­ban egy sze­gény em­bert, aki bölcs volt, és böl­cses­sé­gé­vel meg­sza­ba­dí­tot­ta a vá­rost, ám sen­ki sem em­lé­ke­zett meg ar­ról a sze­gény em­ber­ről.

 Ak­kor azt mond­tam: jobb a böl­cses­ség, mint az erő, de a sze­gény böl­cses­sé­gét le­né­zik, és be­szé­dét nem hall­gat­ják meg.” (Préd 9, 17-18). 

 Biztos vagyok benne, ezt az idézetet nem veszik fontosnak. Igaz nem olyan nagy értéket tulajdonítanak neki. De mégis belevágok ennek az értelmezésének.

 Átvitt értelemben Krisztusról szól ez az idézet, ha halványan is de biztosan róla van szó. De itt megtapasztalhatjuk egy bensőséges közösséget, ami a kisvárost a nagy világ ellentétében van kifejezve. A kisváros a globalizáció ellenére megvolt mentve. Kik azok? 

 Ez egy idézet az ószövetségi írásokból. A szellemi ember szellemileg gondolkozik, ugyanis az új felismerés által felfogja minden de legalább egy részét Isten kijelentésének. Nagyon homályosan de kifejező módon a fenti idézet Krisztusról szól. Igen, megkérdezhetem az olvasókat, miért ha megmentette azt a kis várost, ami az Ő kis városát jelenti, feledésbe merül az Ő neve? Annak a szegény embernek a neve feledésbe kerül, nem azért mert nem hallják az ő nevét, hanem nem ismerik és ez a név feledésbe kerűl csakis azért mert névlegesen alkalmazzák, de komoly fenntartásaim vannak ma is Isten neve kapcsolatában, a Messiásról beszélek ebben az esetben. Aki érti az megérti, nem bocsátkozok magyarázatokba. 

 De van egy lényeges kifejezés, hogy eljött az ellenség aki körülvette a várost. Igen ezt el kell ismerni, hogy e világ ura a sátán. Ez is az Isten a Teremtő terveiben benne van. De akkor mit jelent az, hogy megmentette a kis várost az a szegény ember? A bölcsességével. Most jön az a gondolat, hogy Isten az Atya bölcsessége tette azt amit emberi aggyal fel sem fogható. Elküldte az egyszülött Fiát ide ebbe a bűnnel telt világban, hogy véráldozatával megmentse ezt a világot, magára véve bűneinket de pontosabban a világ bűnét, de azt a kis várost amit feljebb idéztem megmentse a sátán karmaiból vagyis vesztegzárából kiszabadítva az övéit, különösen nagy fontossággal bír ez a tény.

 De ebben a városban kevés ember volt. Nem-e banális gondolat, hogy a megakereszténység azok akik ebbe a városba beleférnek? Gondoljátok hogy a többség az a választottak? Ez a bölcs ember, kétségkívül Jézus Krisztus volt az aki a világot vagyis az Isten teremtését váltotta meg, mégis egy kis “ várost” mentett meg, vagyis üdvözítet. Gondoljátok ahogy akarjátok, de nagyon kevesen üdvözülnek a mai de nem csak a mai tendencia alapján. De mindenki figyeljen magára ne másra, mert inkább magára figyeljen az ember ne másokat ítéljen. Ami teljesen hiányzik nem csak a világiakból de a keresztényekből is. Mindig mondhatom, hogy tisztelet a kivételnek, de csak egy testvért ismerek aki nem embereket ítél meg, hanem a az égi rendszereket.

 Nagyon sok bizonyítéka van a Szentírásnak, hogy a kisebbség üdvözül. Most nem ez a téma, aki követi az írásaimat az tudja mit gondolok erről. 

 Most azért feltehetjük a kérdést magunkban, vagy most vagy később szeretnénk abba a kisvároshoz tartozni átvitt értelemben. Ez semmiképpen nem propaganda, de egy kihívás ami esetleg megérinti a szíveket. Nagyon hamar elmúlik ez a világ és te mit gondolsz, mi lesz a halál után? Ha ismered a Bibliát akkor tudod, de ha nem hallgatsz a lelkiismeretedre, ha egyáltalán van, akkor az ismeret semmit nem ad, ha nincs új felismerés és megtérés Istenhez Jézus Krisztus személyében . Ott él Isten a szívedben csak halld meg mit mond neked. Ha kinyitja füledet, a belső szellemi ember hangját meghallod, légy csendben és meghallod, ha bűnbánatot vallasz Isten a Krisztus lába előtt. De ha az igazságot akarod megismerni előbb keresd Isten szavát. 

 Általában azért is kell írni és beszélni ezekről, mert nem tudjuk kit hogyan érint egy szó vagy kifejezés, ami Istenhez fordít, ez így volt velem is. A hosszú prédikáláson is hasznosak lehetnek, mert sok szóban is lehet valami ami megérinti a szívet, de ezt biztosan tudom, hogy a Szent Szellem idézi elő. Senki más nem tudja magát megváltoztatni csakis a Szent Szellem kegyelmi ajándéka. Azért kérjük a Mindenható Atyát, hogy kegyelmét ismertesse azok felé akik eleve el voltak rendelve ennek örök életre ami az Istenben volt örökké.

 

Feltámadtatok Krisztussal?

  

 Feltámadtatok Krisztussal?

 Avagy hamis ígéretekkel vagytok tele.

 

 Ez egy retorikai kérdés, de gyakorlati eredményei is vannak? Vagyis hittel fogadod el azt amit Isten kijelent?

 Egyáltalán nem a keresztényi megszokott retorikát követem, ami azért elég színes paletta. A szószékekről szerényen vagy sokszor habos szájjal is prédikálnak a keresztények. 

Idézek az evangéliumból egy igen egyszerű, emberi tevékenységet a feltámadt Krisztussal való találkozást.

 „Jertek reggelizzetek meg” – mondta nekik Jézus. A tanítványok közül senki sem merte őt kikérdezni: „Ki vagy?” Tudták, hogy az Úr az. Jött Jézus, fogta a kenyeret és adott nekik, a halakból is hasonlóképpen adott. Ezzel már harmadszor tette magát Jézus a tanítványoknak láthatóvá azután, hogy a halottak közül feltámadt. ( János 21: 12..24).

 Többször hallottam olyan megjegyzést, hogy onnan még senki sem jött vissza, vagyis a túlvilágból, hogy elmondja mi van ott. De szerintem ez csak a hitetlenséget bizonyítja. A fenti idézetben akartam ezt megcáfolni. Ez az idézet igazából nem fejezi ki, hogy az Úr már volt a mennyben és visszajött, de tudjuk jól, hogy ez az esemény már később volt a Mária Magdolna találkozásától. Van egy számomra igen érdekes momentum, amikor Mária Magdolna bement Jézus sírjába, már akkor nem ismerte fel a feltámadt Krisztus, pedig nagyon is ismerte azelőtt mint az Urát aki a démonoktól megszabadította. Így volt a tanítványokkal is, nem ismerték fel azonnal.

 AZ ÖRÖMHÍR JÁNOS SZERINT 20:17 CSIA

 „Ne nyúlj hozzám! – szólt hozzá Jézus –, hisz még nem mentem fel az Atyához. Menj el azonban testvéreimhez és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” 

 Gondolom, hogy azért nem lehetett megérinteni Őt, mert még nem állt be a teljes megtestülés ami a jövő létezés hús és vér nélküli állapot, nem szellemi hanem új emberi alkotás. 

Ez számomra világos, hogy a halottakból feltámadt Krisztus azelőtt, hogy találkozott volna a tanítványaival fel kellett mennie az Isten az Atya jobbján a helyét elfoglalni, attól függetlenül, hogy azelőtt is azt foglalta el de nem mint Ember akit itt láttak az emberek. Akkor Isten felé fordulva volt. Na jó ez egy kicsit durva abból a szempontból, hogy ez nem egy örök pozíció, abban az értelemben, hogy mikor minden ellensége a lába alatt lesz, ahogy Dávid is azt tette, akkor minden hatalmát átadja az Atyának. Nagyon is mély igazságok ezek. Érdemes kutatni.

A halálközeli élményeket átélt emberek igazából nem voltak halottak szerintem, hiszen attól a pillanattól ahogy testből kiszáll a szellem, a sejtjei kezdenek szétbomlani atomjaira, tehát egy isteni beavatkozásnak kell megtörténnie, hogy újra élessze, ahogy Lázárral tette ( Lukács 11), meg sokan másokkal, hogy ezt a folyamatot nem, hogy megállítsa, hanem újra élessze. Aki járatos az élet kutatásában, vagyis sok orvos is ezt banálisnak veszi, hogy egy agyhalott ember visszajöhet az életbe anélkül, hogy Isten ne avatkozna bele? De kérdezem, akkor mi lenne a célja Istennek ennek a csodának manapság. AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 16:27-28 CSIA

[27] Akkor hát arra kérlek atyám – szólott a gazdag –, küldd el őt atyám házába. Mert van öt testvérem, hadd tegyen nekik bizonyosságot, hogy ők is a kínnak e helyére ne kerüljenek. 

 Mert van öt testvérem, hadd tegyen nekik bizonyosságot, hogy ők is a kínnak e helyére ne kerüljenek. De Ábrahám így szólt: Ott van náluk Mózes, és náluk vannak a próféták, azokat hallgassák. Nem úgy atyám – szólt mégis az –, ha a halottak közül menne valaki hozzájuk, más felismerésre térnének. De Ábrahám így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még annak sem adnának hitelt, ha valaki a halottak közül feltámadna.” Ez így van a mai napig, ( pl. a feltámadt Jézusnak sem hisznek) mert hitük nincs csak esetleg tudás, de a hit leépülőben van ebben a korszakban, ehhez még a keresztények is hozzájárulnak a hamis csodák világával. Isten ma is teszi amit tesz, de ez már nem az evangéliumának a bizonyítása véget.

 Az evangélium soraiban pedig olvassuk, hogy Jézus halottakat támasztott fel. Olyanokat is akik már bomlásnak indultak, mint Lázár aki négy napja már sírjában rohadt. Annak megvolt a szellemi célja az utókor és az akkori Isten bizonyítéka annak, hogy Jézus a Joshua vagyis Isten az üdvözítő, a Teremtő Isten, akinek semmi nem lehetetlen, de miért és hogyan tesz azt kell kutatni és ebben kell hinni. Egy újabb bizonyítéknak semmi értelme mert akik ezt is akik elmesélték a túlvilágról, igaz vagy talán nem is igaz élményeiket, maguk sem voltak biztosak a saját üdvösségükben egy pár kivételével. Én abban látom a veszélyt ezekben az élményekben, hogy ellenkezik a Bibliai alap igazságával, nem hittel sem megtéréssel jutnak a mennybe. Amikor sokan úgymond visszatérnek, boldogabbak mint azelőtt, de sokan egy szót sem szólnak a bűnbánatról sőt hamis igéretekkel tévesztik meg a hiszékeny lelkeket. Szerintem ez is egy kelepce a sátántól. De tisztelet a kivételnek.

A Biblia csak egy emberről állítja, hogy Ő az elsőszülött, vagyis Emberfia aki tényleg meghalt, vagyis testi életfunkciója megállt, de nem indult el a romlása vagy rothadásnak nem volt kitéve, és visszatért ide a földre más, feltámadt testben. ( Apcsel 13:36,37).

“Dávid ugyan, miután saját nemzedékében szolgálta az isteni tervet, elaludt és atyái mellé helyezték, úgyhogy rothadást látott, de akit Isten feltámasztott, nem látott rothadást.” 

 De mégiscsak azt fürkészem mi a biológiai halál nem tudományosan hanem Isten szemszögéből. Ezt a fenti idézetből nem tudjuk megmagyarázni. Ami a Jézus Krisztus halálát illeti, nem lehet összehasonlítani a már ugyanis szellemileg halottan született emberrel. Mert minden újszülött kezdettől fogva Isten szemében halott, mert minden teremtés elvesztette Isten dicsőségét még azelőtt mielőtt megszületett volna. Még azoknak is át kellett élniük a megtérést akiket Isten az anyaméhétől fogva kiválasztott az üdvösségre. Nincs kivétel. 

 Vagy hiszem ezt vagy sem. Minden a hit kérdése, ha a hit Istentől van, akkor biztos, hogy nem tévhit az, hogy Jézus visszatért már akkor, hogy bizonyságot tegyen a tanítványok előtt, volt ugyanis olyan idő amikor ötszáznál is többen látták Őt. De csak azok láthatták akiknek megjelent, és ezek azok akik hittek Benne, a testvérek.

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 15:3-8 CSIA

“ Elsősorban azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy a Krisztus az írások szerint vétkeinkért meghalt, el is temették, fel is támadt az írások szerint a harmadik napon, hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek, azután ötszáznál több testvér látta egyszerre, kik közül a többség mai napig él, bár némelyek elaludtak, azután Jakabnak jelent meg, azután az összes apostolnak, mindenki közül utolsónak pedig, mint egy idétlennek, nekem magamnak is láthatóvá lett.

 Sok szó szegénység így mondja a magyar. De a bizonyság kedvéért még egy idézetet szeretnék ide tenni, csak annak okáért, hogy tisztán lássuk mire vagy kikre kell hallgatni és mit és kit kell követni, hogy Istennel az Atyával közösségünk legyen.

Erőlködhetek szüntelenül, hogy valakit hitre téritsek, de ez egy sziszifuszi értelmetlen munka “ aki hisz annak örök élete van aki nem Isten haragja rajta marad”

JÁNOS ELSŐ LEVELE 1:1-4 CSIA

“Azt, ami kezdettől fogva volt, aminek fül – és szemtanúi voltunk, amit szemléltünk és kezünk kitapogatott az élet Igéjéből, – mert láthatóvá lett az élet, s mi szemlélői is voltunk, tanúságot is teszünk róla, hirdetjük is nektek, mint az örökéletet, mely az Atya felé fordulva volt, de nekünk láthatóvá lett, – szóval, ami szemünk előtt áll és fülünkbe hangzik, azt hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben lehessetek velünk. Mi magunk pedig az Atyával vagyunk közösségben, valamint Fiával, a Krisztus Jézussal. Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömötök (örömünk) teljessé váljék.”

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 15:23-26 CSIA

Ki-ki azonban a maga rendjében: zsenge a Krisztus, azután a Krisztuséi, mikor megérkezik, azután a vég, mikor a királyságot átadja az Istennek és Atyának, mikor félretesz minden fejedelemséget, minden fennhatóságot és hatalmat. Addig kell ugyanis királynak lennie, míg lába alá nem veti mind az ellenségeit. Utolsó ellenségeként teszi félre a halált.