A hely az Atya házában készen van.

 "Az én Atyám há­zá­ban sok la­kó­hely van, ha nem vol­na, meg­mond­tam vol­na nek­tek. El­me­gyek, hogy he­lyet ké­szít­sek nek­tek. És ha majd el­me­gyek, és he­lyet ké­szí­tek nek­tek, is­mét el­jö­vök, és ma­gam­hoz vesz­lek ti­te­ket, hogy ahol én va­gyok, ti is ott le­gye­tek."(Jn 14, 2)

 Az örök lakóhely a mennyben van a Gyülekezet számára, ez az Úr ígérete," hogy aki hisz ÉNbennem örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon." Izraelhez fűzött ígéret a földhöz kötődő örök élet. Mert lesz egy új ég és új föld, a régiek elmúlnak. Tehát az új helyre lesznek telepítve az üdvözültek, mindazok akik Isten kegyelméből erre ki vannak választva a teremtés előtti és a teremtéstől fogva Krisztusban. Ki minek az Isten ígérete szerint.

"És lát­tam új eget és új föl­det, mert az első ég és az első föld el­múlt, és a ten­ger sem volt töb­bé". (Jel 21) Isten betartja ígéreteit mindazok felé akiknek szánta mindezt. 

 A kezdő ige részben van egy furcsa kijelentés amit kétértelműen lehet értelmezni. Úgy lehet hallani, hogy a hely ahova szánta Krisztus mindazokat akik hisznek benne, már létezik és megvan. Ez nem az új égre és földre vonatkozik, hanem az Atya házára, a mennyei Jeruzsálemre. "Atyám há­zá­ban sok la­kó­hely van, ha nem vol­na, meg­mond­tam vol­na nek­tek". Ebből azt következtethetünk, hogy hely már van az Atya házában, vagyis volt már akkor is amikor Jézus még itt volt a földön. Ebben az olvasatban pontot tehetünk, de Jézus tovább mondja, "El­me­gyek, hogy he­lyet ké­szít­sek nek­tek. És ha majd el­me­gyek, és he­lyet ké­szí­tek nek­tek, is­mét el­jö­vök, és ma­gam­hoz vesz­lek ti­te­ket". Itt jelenik meg a kétértelműség, mert sok keresztény is úgy hirdeti, hogy Jézus a mennybe menetele után kezdett el helyet készíteni az Atya házában. Ha ez a mondat nem az előző mondat folytatása, akkor valami ellentmondásos gondolat lenne kifejezve. De ha csak vessző választja el akkor a gyerek is megérti azt, hogy ha nem úgy lenne, akkor amikor elmegy helyet készítene mindazoknak akik csak meg fognak térni Istenhez. De ha összevonjuk ezt a mondatot és egy lélegzet alatt mondjuk ki, akkor másként fest a dolog. Most úgy írom le ahogy gondolom, hogy igaz. " Az én Atyám há­zá­ban sok la­kó­hely van, ha nem vol­na, meg­mond­tam vol­na nek­tek, el­me­gyek, hogy he­lyet ké­szít­sek nek­tek. És ha majd el­me­gyek, és he­lyet ké­szí­tek nek­tek, is­mét el­jö­vök, és ma­gam­hoz vesz­lek ti­te­ket, hogy ahol én va­gyok, ti is ott le­gye­tek." Ebben az olvasatban számomra érthetőbb ez a gondolat. De Jézus ebben válaszában kijelentést tett, és tartalmaz egy olyan új ígéretet amit a tanítványok nem ismertek addig, hiszen ők zsidók voltak és az ószövetség ígéreteit ismerték. Az a hely amit a feltámadás után elfoglal a mennyben minden üdvözült, az új Jeruzsálem " És lát­tam a szent vá­rost, az új Je­ru­zsá­le­met, amint Is­ten­től alá­szállt a menny­ből, fel­ké­szít­ve, mint egy fér­je szá­má­ra fel­éke­sí­tett meny­asszony. Hal­lot­tam, amint a trón fe­lől egy ha­tal­mas hang ezt mond­ta: Íme, az Is­ten sát­ra az em­be­rek­kel van, és ve­lük la­ko­zik, és azok az ő né­pei lesz­nek, és maga az Is­ten lesz ve­lük;"(Jel 21, 2). Folytatva a gondolatot, az angyal Jánosnak megmutatta mindazt ami már készen volt, az nem egy látomás, hanem valóság egy látomásban, mert amit látott az már készen volt, de emberek nélkül egyenlőre, mert még nem jött el a feltámadás, és minden üdvözült lélek Krisztussal van a mennyei paradicsomban, a feltámadásra várakozva, azután ha Isten felöltözteti gyermekeit Krisztus testébe, akkor foglalják el helyüket az új mennyei Jeruzsálemben. Az előbbi idézet jövő módban írja " lesznek", az alábbi pedig a jelent ábrázolja ami már akkor készen volt. " Aki győz, örö­köl­ni fog­ja mind­ezt, és an­nak Is­te­ne le­szek, és az fiam lesz ne­kem…..

És hoz­zám jött a hét an­gyal kö­zül egy, aki­nél a hét utol­só csa­pás­sal telt hét po­hár volt, és így szólt hoz­zám: Jöjj, meg­mu­ta­tom ne­ked a meny­asszonyt, a Bá­rány fe­le­sé­gét. El­vitt en­gem lé­lek­ben egy nagy és ma­gas hegy­re, és meg­mu­tat­ta ne­kem a szent vá­rost, Je­ru­zsá­le­met, amely a menny­ből, Is­ten­től szállt alá.

Ben­ne volt az Is­ten di­cső­sé­ge, és fé­nye ha­son­ló volt a leg­drá­gább kő­höz, a kris­tály­tisz­ta jás­pis­kő­höz. (Jel 21, 7-10)

 Nem tanításnak szántam ezeket a gondolatokat, csak azt írtam meg, hogy én hogyan értem mindezeket röviden leírva.

A búza és a konkoly.

 "Ak­kor el­bo­csá­tot­ta a so­ka­sá­got, és be­ment a ház­ba. Ta­nít­vá­nyai pe­dig oda­men­tek hoz­zá, és ezt mond­ták: Ma­gya­rázd meg ne­künk a szán­tó­föld­ben nőtt kon­koly pél­dá­za­tát! Ő pe­dig így fe­lelt: Aki a jó ma­got veti, az az Em­ber­fia, a szán­tó­föld pe­dig a vi­lág; a jó mag az Is­ten or­szá­gá­nak fiai, a kon­koly pe­dig a go­nosz fiai.

Az el­len­ség, aki a kon­kolyt veti, az ör­dög, az ara­tás a vi­lág­vé­ge, az ara­tók pe­dig az an­gya­lok". (Mt 13, 36-38)

 A Máté 13. fejezetében olvashatjuk Jézus példázatait a mennyeknek országáról. A magvető aki kiment vetni a magot, a mag Isten igéje, de Jézus két oldaláról világítja meg a vetőmag és a magot a búzát. A magvető példázatában nincs megnevezve a mag fajtája, ez tehát az ige amit szétszór az emberekben akik hallják az igét, de részletesen elmondja, hogy mi az oka annak, hogy az igét nem tartja meg. Az ember különböző talajra volt vetve ami a világot jelenti. A világban nem csak jó termő humusz van. A himalája hegységben a tibeti láma nem hallgatja az igét ez rá nem vonatkozik, a Brazil őserdei törzsek sem hallgatják az igét az igehirdetőket megölik sok esetben. Az igét hallgatják akiknek el volt hintve a szívükben az ige, de nem hallják, mert az nem adatott meg nekik, hiába járnak templomba, gyülekezetbe, olvassák a Bibliát egy életen át, ha nincs meg bennük a Szent Szellem. " Oda­men­tek a ta­nít­vá­nyok, és azt kér­dez­ték: Mi­ért szólsz hoz­zá­juk pél­dá­za­tok­ban? Így fe­lelt: Nek­tek meg­ada­tott, hogy meg­is­mer­jé­tek a mennyek or­szá­gá­nak tit­ka­it, de ne­kik nem ada­tott meg. Mert aki­nek van, an­nak ada­tik, és bő­völ­köd­ni fog, de aki­nek nincs, at­tól még azt is el­ve­szik, ami­je van. Azért be­szé­lek ne­kik pél­dá­za­tok­ban, mert lát­ván nem lát­nak, és hall­ván nem hal­la­nak, sem nem ér­te­nek. (Mt 13, 10-12)  

 De a kezdeti vers azt fejezi ki, hogy az egész föld a szántóföldje Istennek. Ez konkrétan ki is jelentette. Itt nem az igéről van szó hanem az emberekről. " a jó mag az Is­ten or­szá­gá­nak fiai, a kon­koly pe­dig a go­nosz fiai.". A többi példázatban a magvetőt nem nevezi meg, de itt konkrétan az Emberfiáról beszél. Tehát, magáról beszél, mint Ember akinek hatalmába volt elvetni az embereket mint a búzát a földjébe. Ez az isteni oldalát mutatja meg. A magvető az igehirdető a mennyeknek országában, de látjuk, hogy Isten már eleve elvetette a jó magot a világban, méghozzá búzamagot. Hogy viszonyuljunk ehhez a felismeréshez? Elsősorban a tények azt bizonyítják, hogy a világ kétféle emberből áll össze, egy mező amibe el vetette Isten a jó magot és a sátán a konkolyt. De az ítélet, a személyválogatást nem bízta az emberre, hogy ítélkezzen a világ felett. Az ember nem kompetens az ítélkezésre, nem mondhatja azt sem, hogy ki kinek a fia. Ez mind Isten hatalmába van. Senki nem mondhatja a szívében, hogy ki hova kerül fel a mennybe, vagy le az emésztő tűzbe, amedig nem látja a Szent Szellem gyümölcseit megérni. Az ember vak ebből a szempontból, még ha felismeri a felebarátjában a Szent Szellem vitathatatlan ajándékát, akkor sem mondhatja, hogy hová megy, nem azért mert bizonytalan, hanem amint a búza egy mag amit a földbe vetnek nem hal meg nem szökik szárba és nem hoz termést, addig semmiképpen nem ismerjük fel Krisztust felebarátunkban, akiben meghalt és feltámadt lelkében Krisztus maga. A remény az meg van, mert Isten reménysége táplálja a szíveket. De minden ember magában felismerheti , hogy kihez és hova tartozik, mert Jézus bizonyságtétele van benne, az örök élet.

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: ÉPÍTS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG SZÁMÁRA❣️

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: ÉPÍTS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG SZÁMÁRA❣️: "Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-e mivel elvégezze?"  (Lk 14...

A tudás jótékonysága és veszélyei

 A tudás jótékonysága és veszélyei.

"És ha pró­fé­tál­ni is tu­dok, és min­den tit­kot és min­den tu­do­mányt is­me­rek is, és ha tel­jes hi­tem van is, úgy, hogy he­gye­ket moz­dít­ha­tok ki he­lyük­ről, sze­re­tet pe­dig nin­csen ben­nem, sem­mi va­gyok". (1Kor 13)

 Ma a tudásról az ismeretről elmélkedünk, ezek egyáltalán nem rossz dolgok, de a fenti ige egy olyan abszolút lehetőségről beszél amit ember nem érhet el még ha arra törekszik kitartóan. Magyarázatra nem szorul a szeretet fontossága, mert az mindennek az alapja. Azért inkább azt reflektálnám, hogy miért is van az úgy, hogy az embernek az ismerete korlátolt, még ha Krisztusban is van és Krisztus benne van, megkapta a Szent Szellem ajándékát a prófétálást és a titkok kutatását és egyéb jeles szellemi ajándékokat. Ez egy hívő ember számára nem is kérdés, mert minél jobban megismerjük Krisztust annál jobban felismerjük gyengeségeinket, a gyengeségben a kegyelmet és Isten kegyelmi ajándékait. A "ha" szó feltételes módban azt jelenti, ha így is lenne, akkor sem tudná meg az ember Isten titkait, mert az egy lepecsételt könyv ami Isten kezében volt addig amíg nem támad fel az akinek joga van felnyítni azt. Azért teszi Isten egy fundamentális alapra a hitet és szeretetet ami nem a tudáson alapszik hanem a tudás épül rá, tehát Krisztus az alapja mindennek. De Istennél még vannak olyan titkok amit nem fedett fel csak részben előre vetít a Szentírás szövegében, például az idő mikor következnek be a próféciák. Ennek van több bizonyítéka, mindegyikkel nem foglalkozhatunk. A hétpecsétes titok, amiről most szó lesz, már megvan nyitva és János apostolnak megvolt mutatva.

"És lát­tam a tró­non ülő jobb ke­zé­ben egy be­lül és há­tul te­le­írt köny­vet, le­pe­csé­tel­ve hét pe­csét­tel, és lát­tam egy erős an­gyalt, aki han­go­san ki­ál­tott: Ki mél­tó arra, hogy fel­nyis­sa a köny­vet, és fel­tör­je pe­csét­je­it? És sen­ki, sem mennyen, sem föl­dön, sem föld alatt, nem tud­ta a köny­vet fel­nyit­ni, sem abba be­te­kin­te­ni." (Jel 5, 1-2)

 Jelenések könyvének elején olvashatjuk, hogy egy angyal Jánosnak megmutatja mindazt amit Jézus tanubizonysága a múlt a jelen és a jövőt illeti. Isten az angyala által megmutatja számunkra is, hiszen János apostolnak parancsba adta, hogy ne titkolja el azt amit látott. Ezért érdemes ezt megismerni olyan szinten, amilyen szinten ez lehetséges. 

 János látta a trónon ülőt akinek a jobb kezében volt egy könyv. Sokan azt gondolhatják, hogy ez a Bibliára utal, pedig nem, mert a Biblia Isten kijelentése az emberek felé, amit nem titkolt el. 

 Metaforikus képek megjelenítése a Bibliában gyakori és aki szellemileg értelmezik, akkor többet ért meg belőle, mert a Szellem a mi szellemünkkel együtt vezet a megismerés útján. A könyv fogalmát a mai napig megőrizte Isten minden nemzedék számára, de itt egy olyan könyvről beszél amit Isten lepecsételt olyan tökéletesen, hogy senki nem nézhetett bele. 

 Ez a lepecsételt könyv ami belül és hátul is tele volt írva az Isten előre vagy eleve rögzített terve. A könyv nem akkor lett teleírva amikor a történések a teremtéstől fogva folytak ( nem a Biblia ami évszázadok folyamán íródott), azok az írások amikben le volt írva minden ami meg fog történni, bizony az Istennél volt az idők kezdete előtti örök időktől lepecsételve, az idők során semmi sem volt hozzáírva. Ezt bizonyítja a hatodik fejezetben kijelentett jövőkép. Ami a pecsétek felnyitására jogosult az Isten Báránya. Nagyon fontos a meghatározás, hogy itt nem a Messiást vagyis Krisztus nevét mondja ki, hanem utal mindarra a jogra ami a Bárányt illeti, hiszen csak annak van joga aki megöletett, aki Krisztus a Felkent Isten szolgája, de a Báránya is egyben, de a hangsúlyt a Bárányra teszi itt. A Jelenések könyvében Krisztus neve nem szerepel, mert az már a múlté, Isten akaratát teljesítette itt a földön, és egy olyan név mint Krisztus a jövőben nem jelenik meg, mert az aki eljött és győzött a feszületen, feltámadt harmad napra egy új korszakot nyítva, vagyis megnyílt az ég mindazok számára akiket Krisztus vagyis a Megváltó Messiás örök hajlékába fogadott a hit által, eljön még egyszer, de a világ számára már nem mint Krisztus a Megváltó, hanem a nagyhatalmú Király, akinek a nevét nem ismerik mert titok. Izrael szabadítója a várva várt Messiás Izrael számára, de a világ számára ítélet.

"És lát­tam a meg­nyílt eget, és íme, egy fe­hér ló, és aki azon ült, an­nak neve Hű és Igaz, aki igaz­sá­go­san ítél és har­col, és a sze­me olyan, mint a tűz­láng, és a fe­jén sok ko­ro­na volt, és a neve volt rá fel­ír­va, ame­lyet sen­ki sem tud, csak ő maga, és vér­be már­tott ru­há­ba volt öl­töz­tet­ve, és így hív­ták őt: Is­ten Igé­je". (Jel 19, 11-12) Kezdetben az Ige Istennél volt, " Kez­det­ben volt az Ige, és az Ige Is­ten­nél volt, és Is­ten volt az Ige". (Jn 1). Ezt ne felejtsük el soha, hogy Isten az örök Ige tehát Teremtő aki szavával teremtett mindent ami a mennyben a földön a föld alatt, az árnyvilág a seol a mennyország és a pokol is az Ő hatalmával teremtett. Az Ige, az aki Isten, visszajön, hogy mindent az Ő akarata szerint rendbe tegyen. Úgy a földön is mint a mennyben is és az ég alatt, ahogy Jézus is, imára tanította a tanítványait. 

Ez a jelenet itt a következő hatodik fejezetben az első pecsétet igazolja. " Lát­tam, ami­kor a Bá­rány fel­nyi­tot­ta a pe­csé­tek kö­zül az el­sőt, és hal­lot­tam, ami­kor a négy élő­lény kö­zül az első azt mond­ta, mint­egy menny­dör­gés­nek sza­vá­val: Jöjj! Lát­tam, íme, egy fe­hér ló, és a raj­ta ülő­nél íj volt, és ko­ro­na ada­tott neki, és ki­vo­nult győz­te­sen, hogy győz­zön. (Jel 6, 1). Itt rövid elő képet látunk, mindannak ami megfog történi azon a napon amit az Írás Úr napjának nevez. De ha az Úr megjelenik egy szempillantás alatt, és minden teremtmény meglátja, az nem jelenti azt, hogy ítéletei a földön is egy szempillantás alatt megtörténik. Dániel próféciája szerint és Jézus kijelentései arra utalnak, hogy ez a megpróbáltatások ideje hét évig fog tartani. A fehér ló és lovasa a tiszta, makulátlan az igazság hatalmát ábrázolja. A ló és a lovasa a hatalom jelképe, magától érthető, hogy a fehér lovon ülő az aki legyőzte a világot. A többi utána következő pecsétek felnyitása is lovasokat ábrázol az ötödik pecsétig. Ezek mind hatalmasok Isten eszközei az itéletek,( nem az utolsó ítélet a fehér szék előtt ami az ezeréves királyságot követi), azok a szörnyűségek amiket a földön lakók tapasztalni fognak.

 Azután részletesebben leírja János apostol, amit tévesen apokalipszisnek nevezünk. Azért gondolom, hogy tévesen, mert az csak egy része a Jelenések könyvének, az egész könyv Jézus bizonyságtételéről szól. De nem is fontos, hogy nevezik, az a fontos, hogy mit tartalmaz. 

Nos, a pontos tudást nem birtokolja senki az emberek közül, mert Isten teljes tudása határtalan, az ember meg egy korlátolt entitás, ha szabad így kifejeznem magam. Az embert Isten bevonja terveibe, de átfogó teljes megismerés lehetetlen, az Isten nagysága és mértéktelensége miatt, mert Isten Szellem, Jézus Isten Fia jelentette ki az Atyát ember ábrázatában. Isten csakis azért tette ezt, mert nagyon is tudta, hogy megalázva magát bűnös ember képében, így tudja megismertetni önmagát az emberekkel. De ez nem jelenti azt, hogy Istent megismerhetjük teljességében, akkor istennek kell válnunk. Ezt megtette Krisztusban, hogy általa megismerjük az Atyát, Jézus Krisztus isteni mivoltát a korlátolt testi avatarján keresztül. De ha tudomány és a titkok kutatásába mélyedünk, elveszünk benne, a fontos Isten a Jézus Krisztus cselekedetei, amik Isten az Atya szeretete, és abban látjuk meg, hogy minden tudás és felismerés hatalma a hit és a szeretet, ami életet ad nem csak nekem, neked hanem általunk is. Mert nincs nagyobb bölcsesség annál, amit Isten az ember kezébe adott, hogy osztogassa mindazt amit az Úr gyarapítani akar. Minden időtálló kincs a föld mélyén rejlik, a gyémánt az arany az ezüst, azt kibányászva tűzben megpróbálva, nemessé válik, megmarad örökre, de ami a felszínen van, a széna, szalma amit a tűző nap kiszárít és élettelen lesz, tűzben elégetik, az nem örökli a mennyeknek országát. Tehát a felületesség nem álja ki a próbát, csakis a mély hit és az abból kifolyó cselekedetek.

 Tehát egy ember sem tudja kielégíteni a tökéletesség igényét, csakis Krisztus testében a tagok egysége ahol a fej maga Krisztus, akitől minden szellemi ajándék származik tagonként szétosztva kinek milyen arányban, de a leggyengébb a legtöbb törődést igényel, a szeretet a köteléke minden egységnek, és Krisztus teste nem hasonúlhat meg csak azért mert valaki több ajándékot kapott az Úrtól, a fizetség mindenkinek azonos, az örök élet Istennel. 

 "Mert Is­ten úgy szer­kesz­tet­te egy­be a tes­tet, hogy az alább­va­ló­nak na­gyobb tisz­tes­sé­get adott, ne­hogy meg­ha­son­lás le­gyen a test­ben, ha­nem a ta­gok köl­csö­nö­sen gon­dos­kod­ja­nak egy­más­ról.

"Ha szen­ved egy tag, mind­egyik tag vele szen­ved, ha di­cső­ség­ben ré­sze­sül egy tag, mind­egyik tag vele örül. Ti pe­dig a Krisz­tus tes­te vagy­tok, és tag­jai rész sze­rint. (1Kor 12, 24-26). Ez ilyen egyszerű, de a gyakorlat másat bizonyít gyakran. Talán csak azért mert a széleskörű ismeret a tudás nem abból a forrásból táplálkozik amit Jézus adott. Minden egyszer megszűnik, a próféciák a tudás a nyelvek is megszűnnek, de a szeretet az örök, itt van Isten bölcsessége, hiszen ami az embernek magasztos az Isten előtt semmiség, még ha Istentől is származnak is a kegyelmi ajándékok, azok sem öröklik Istennek mennybeli országát, csakis a szeretetből fakadó gyümölcs az örök, amivel fel van díszítve a mennyei Jeruzsálem mint a menyasszony a vőlegény örömére.  

A szentek és angyalok imádata.

 A szentek és angyalok imádata.

" Ne csi­nálj ma­gad­nak fa­ra­gott ké­pet vagy va­la­mi ha­son­mást ar­ról, ami fenn az ég­ben vagy lenn a föl­dön vagy a vi­zek­ben, a föld alatt van! Ne imádd és ne tisz­teld azo­kat, mert én, az ÚR, a te Is­te­ned, fél­tőn sze­re­tő Is­ten va­gyok. Meg­bün­te­tem az atyák vét­két a fi­a­kon, har­mad- és ne­gyed­ízig azo­kon, akik gyű­löl­nek en­gem". (2Móz 20, 4)

"Én, Já­nos va­gyok az, aki eze­ket hal­lot­tam és lát­tam. És ami­kor hal­lot­tam és lát­tam, le­bo­rul­tam az an­gyal lába előtt, hogy imád­jam őt, aki ne­kem eze­ket meg­mu­tat­ta. Ő pe­dig azt mond­ta ne­kem: Vi­gyázz, ne tedd, mert szol­ga­tár­sad va­gyok ne­ked és a te test­vé­re­id­nek, a pró­fé­ták­nak és azok­nak, akik meg­tart­ják e könyv be­szé­de­it. Az Is­tent imádd!" (Jel 22, 8)

 A kegyelem nem hatalmaz fel arra, hogy Isten törvényét elhagyjuk, hiszen a törvény szent, Istentől való. Ha nem is betartani minden betűét, de tisztelni kell mert annak szellemi értéke van. A bálványok utálatosak Isten szemében. Ez így volt a testi népével kapcsolatosan, Izraelben és meg is maradt minden időkben. A bálvány imádók azok a pogányok, akik misztikus erőt vélnek hinni a néma, halott tárgyban.

 A teljesen vak és süket nemzetség Isten helyet vagy gyanánt a láthatatlant láthatóvá faragja groteszk módon, és leborul előtte, azt teszi láthatóvá amit nem látott. Krisztus a feszületen, a Szűz Mária a szentek imádata, sőt az okkultizmus szerteágazó hatása alatt vajúdó nemzetség jellemzi a kereszténységet. Most már a Kálvin és Luther által kiharcolt puritanizmust is a protestánsok félre dobták. Krisztust is kezdték képeken ábrázolni és az angyalokat. Fétis a kereszt imádata ami egetverő hazugság. Átvették a keresztényi ünnepeket a katolikusoktól. Az új keletű evangélikus gyülekezetekben pedig észrevehetők az okkultizmus ördögi jelei. Ez mind nem csak egyszerű testiségre utal, hanem sötét erők győzelme amit Isten örökségének nevezünk.  

 De mindezeknek meg kell történnie, mert a hitehagyott ember magára veszi ítéletét, gyarapítja és súlyosbítja az ítélet mértékét. Ezt most nem hiszi el, hiszen nem látja sem hallja az apostolok figyelmeztetését az evangélium mondanivalóját. A testi húsvér ember szereti a kielégülést legyen az bármi, csakhogy igazolja saját magát, megelégedve azzal ami teljesíti vágyát. A vallási büszkeség a szentek imádata mindet kisajátít magának, még azokat is akik a sátánt szolgálják és szolgálták. Egy Istenhez megtért lélek nem követi ezeket a hazugságokat. Isten keresi mindazokat akik igazságban és szellemben imádják Istent. 

 A sátán a szavaknak hétköznapi jelentőséget tulajdonít. Pedig a szavak változatossága üzeneteket továbbít. Ahogy a kürtnek a hangja vagy harcra hív vagy pihenőre szólít fel. A katonák meg tudják különböztetni a kürt hangját. Akkor a keresztények miért nem tudják megkülönböztetni, hogy Isten mire teszi a hangsúlyt kijelentett szavában? Nézzük milyen súlya van ránk is ezek az alábbi szavak akiknek az apostol intézett a kemény nyaku zsidók felé. De a kemény nyakúság az a kereszténységet is jellemzi. Vannak kivételek, de ez elenyésző, elvesznek a kétmilliárdos tömegben.

"Az ég a trónom, a föld meg lábamnak zsámolya, micsoda házat fogtok ti nekem építeni – kérdi az Úr –, vagy melyik az a hely, amelyen lenyugodhatom?

Vajon nem kezem alkotta-e mindezeket? Kemény nyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek, ti mindig szembe szegültetek a Szent Szellemnek, ti éppen úgy, mint atyáitok. A próféták közül ugyan kit nem üldöztek a ti atyáitok? Megölték azokat, akik előre hirdették amaz Igazságosnak eljövetelét, kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek, akik a törvényt angyalok rendezésével kaptátok, de nem őriztétek meg."( Apcsel 7, 49..53)

 Ezek a szavak nem türtek megbocsátást, hiszen a Szent Szellemet káromolták. Ugyanez vár mindazokra akik a Szent Szellemet káromolják és csúfságot űznek ami szent Isten szemében, az a Messiás kiontott vére.

Isten elítéli a gonoszokat.

 "Mert nem kí­mél­te Is­ten a bűn­be esett an­gya­lo­kat sem, ha­nem az al­vi­lág sö­tét mély­sé­gé­be ve­tet­te őket, hogy fenn­tar­tas­sa­nak az íté­let­re; és a régi vi­lá­got sem kí­mél­te, ha­nem csak Nóét, az igaz­ság hir­de­tő­jét, akit nyol­cad­ma­gá­val meg­őr­zött, ami­kor özön­vi­zet bo­csá­tott az is­ten­te­le­nek vi­lá­gá­ra. So­do­ma és Go­mo­ra vá­ro­sa­it el­ham­vaszt­va pusz­tu­lás­ra ítél­te, hogy pél­dát ál­lít­son azok­nak, akik majd is­ten­te­len­ked­ni fog­nak. Meg­sza­ba­dí­tot­ta az igaz Ló­tot, aki szen­ve­dett az is­ten­te­le­nek gya­lá­za­tos vi­sel­ke­dé­se mi­att, mert ő, az igaz, kö­zöt­tük la­kott, s a go­nosz cse­le­ke­de­te­ket lát­va és hall­va nap­ról nap­ra gyö­tör­te igaz lel­két. Az Úr meg tud­ja sza­ba­dí­ta­ni a ke­gye­se­ket a kí­sér­té­sek­ből, a go­no­szo­kat pe­dig meg­tart­ja az íté­let nap­já­ra, hogy bűn­hőd­je­nek". (2Pt 2, 4-10)

 Ez lenne a szerető Isten? Aki elpusztít nem kímél, a pokol mélyére veti a teremtményét? Bizony ez az Igaz Isten. Isten nem tűri az fajtalanságot és idejekorán ítélte el a fajtalanokat Sodomában és Gomorában, ezt fogja tenni továbbra is. Ezek mind istentelenségek ami nem tűr halasztást. Ma egy olyan világ kezd kibontakozni, amiben Isten szavát publikáló embert bíróság elé vihetik. A homosexualítás kérdése egyértelműen Isten ítéletével végződik, és aki ezt reflektálni meri, akkor bajba eshet.

 Az idő ami adatott, az a kegyelmet jelenti Istentől. Az időben mennek végbe a folyamatok, ez egy kísértésben élő világ, ahol rendeződnek a dolgok, ki kinek a rabja, de Isten irgalmának és kegyelmének az ideje is. Ma van a kegyelem napja, és semmi nem történik meg az ígért ítéleteiből, amíg az idő nem teljesedik be. Az emberiség hozzászokott a háborúkhoz a természeti katasztrófákhoz, hogy ezek a dolgok megtörténnek az ember gyarlósága miatt. De a remény a békére fennáll, mert a háborúk után ujra építik a városokat. De ha Isten ítéli meg jogosan az embereket, azután nincs újjáépítés. Se Sodoma se Gomora nem lett visszaépítve. Se a vízözön előtti világ nem lett visszaépítve. A mai napig sem tudják még ha akarnának is felépíteni az egyiptomi piramisokat, amiket a régi világ nemzetsége épített. Isten mindig lapozz egyet és újat teremt. Krisztus Isten küldötte az Üdvözítő emeli ki a kisértésből ( nem a kísértéstől) a kegyeseket, akik ahogy Lót is annak idején egy olyan világban élt választása szerint, istentelenségben elfajzott, de az Úr meg menekítette az ítélet alól, mert igaz lelke volt annak ellenére, látszólag szerette a világot amiben élt, de szenvedett mert az igazság gyökere benne volt Ábrahàm közösségéből kifolyólag. Ő ismerte az igaz hitet, de a világ kisértésében élt. 

 Vannak ilyen keresztények ma is akiknek igaz lelkük van, de annyira összefonódtak a világiakkal, hogy szemmel láthatóan nem különböznek a körűl lévő világiaktól. Ezek a világi keresztények. De ezeket az Úr megmenti mint a tűzből kikapott parazsat az ítélet napján. De vigyázat!!! Ez nem szabály, hanem kivétel, mert Isten ha ismeri is őket, elenyésző lehet a számuk. Lót és családja kalandos módon volt kimenekítve Isten ítélete alól. Az ellenpélda, Noé példája az igazi tanúbizonyság, aki épített egy bárkát hosszú időn át, és erre neki Isten megadta az időt. Isten ítélete nem érintette, viszontagságok nélkül menekült meg az özönvíztől. 

 Összefoglalásként, Isten ismeri az övéit, attól függetlenül milyen körülmények veszik körűl. De az áldásokat azok élvezik akik Isten akaratának megfelelnek. Akik építik Isten egyházát, azok munkája gyümölcsöt hoznak Isten országában, azok akik passzívan csak léteznek, azokat is megmenti az Úr, de úgy mint a tűzből kiragadottat.

"Az Is­ten­től ne­kem adott ke­gye­lem sze­rint mint bölcs épí­tő­mes­ter ala­pot ve­tet­tem, de más épít rá. Vi­gyáz­zon azon­ban min­den­ki, ho­gyan épít rá! Mert más ala­pot sen­ki sem vet­het a meg­le­vőn kí­vül, amely Jé­zus Krisz­tus. Ha pe­dig va­la­ki ara­nyat, ezüs­töt, drá­ga­kö­ve­ket, fát, szé­nát, poz­dor­ját épít erre az alap­ra, min­den­ki­nek a mun­ká­ja nyil­ván­va­ló­vá lesz, mert az a nap meg­mu­tat­ja, mi­vel­hogy tűz­ben je­le­nik meg, és hogy ki­nek mi­lyen a mun­ká­ja, azt a tűz te­szi pró­bá­ra. Ha va­la­ki­nek a mun­ká­ja, ame­lyet rá­épí­tett, meg­ma­rad, ju­tal­mat kap. Ha va­la­ki­nek a mun­ká­ja meg­ég, kárt vall. Ő maga azon­ban meg­me­ne­kül, de úgy, mint aki tű­zön ment át". (1Kor 3, 10-14)

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: A SZERETET MÉLYSÉGE ALAPJÁN ÍTÉL

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: A SZERETET MÉLYSÉGE ALAPJÁN ÍTÉL: "Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házán" (1Pt 4,17) Isten munkatársa sohase feledje el, hogy a megváltás ...

Új lakásban.

 "Ha tehát a lévita papság által volna a tökéletesség, mert a nép ez alatt kapta a törvényt, mi szükség volna arra, hogy más pap támadjon, Melkisédek rendje szerint ne pedig Áron rendje szerint?" (Zsid 7, 11)

"Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön magára." (1Kor 15, 53)

"Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: Szükség nektek újonnan születnetek". (Jn 3, 7)

 Az emberek érdeklődési körébe kiemelkedő helyet foglal el a halhatatlanság kérdése, vagy legalább az élet meghosszabbítása. Saját módszereit használva, kutatásokat végeznek ennek terén. A Biblia kijelenti, vagyis Isten tudtunkra adja, hogy mire van a legégetőbb szüksége a halandó embernek, ha megvan benne a halhatatlanság igénye. 

 De ha ez a recept kész lenne a tudományok terén, akkor is csak a kiváltságosok kapnák meg ezt az elixírt. De ez a gondolat a fantázia szüleménye, mert ez nem lehetséges, hogy ember saját magát megmentse az örök életre. Látjuk, hogy még az Áron rendje szerinti papság is tehetetlen, az is csak előképe az eljövendő igaz papnak aki Melkisédek rendje szerint jelent meg az a mennyből leszállt Messiás az örök pap, Krisztus a megváltó. Krisztusra van szükség, hogy az ember örök életet nyerjen Isten országában. Ha ezt a szükséget mélyen a szívünkben érzük, akkor semmi mást nem kell tennünk, hogy Isten, Jézus Krisztus elé menjünk terheinkkel, az összetört szívünkkel, mindaz ami gátolhatja ezt a szellemi újjászületést a kegyelemmel teljes Megváltó lábai elé borulva kérni, hogy bocsássa meg minden bűneinket a kegyelem csendes pillanatára várva. Tudva azt, hogy Isten emberismerő és tudja mi lakozik a szívünk mélyén. Ezért bízhatjuk rá magunkat, mert Ő tudja mire van még szükségünk, hogy a Szelleme megpecsételje sorsunkat, feltámasztja a mi szellemünket az ujjászületésben. Ez a feltétele a testünk feltámadásának ami a szellemünk megújulását követi egy ominózus pillanatban. Mert hús és vér nem örökli a mennyeknek országát. Azért nem mindegy egy ember számára, hogy milyen gyümölcsöket terem itt a földön, milyen szellemiség irányítja a halandó testét. Mert aki az Úré azt a Szent Szellem ajándékát kapja, aki ez által elvezeti egy testi átalakulás során Isten elé a mennyei trónja elé, halhatatlan új testében. Ez már nyilvánvaló, hogy az elsőszülött testét kapjuk meg, azt az új testet amit Krisztus Urunk kapott a feltámadása után. Ebben a testben jelenünk meg Isten előtt hibátlanul, hiszen Krisztus a tökéletesség a szentség aki viselte ezt a romolhatatlan testet érettünk meghalt és feltámadt, elkészítve ezzel új mennyei lakásunkat. Tehát az újjászületett szellemünk elhagyja a húsvér testünket és átköltözünk egy új testbe. Ha itt a földön tagonként Krisztus teste vagyunk, otthon a mennyekben felöltjük a halhatatlanság testét.

 Ez a remény éltet minket aki már itt a földön Krisztusban van és Krisztus őbenne. Ezért legyünk figyelmesek, hogy mit szól Isten szava ennek a csodás átváltozás elérése érdekében. Ez a reménysége a hívő léleknek és örömhír a bűnnel megterhelt ember számára, hogy Isten gyermekei új élete itt veszi kezdetét és felszabadultan a bűn terhe alól örökli Isten országát.

Melyik törvény a legnagyobb.

 "Mes­ter, me­lyik a nagy pa­ran­cso­lat a tör­vény­ben? Jé­zus pe­dig így vá­la­szolt: Sze­resd az Urat, a te Is­te­ne­det tel­jes szí­ved­ből, tel­jes lel­ked­ből és tel­jes el­méd­ből. Ez az első és nagy pa­ran­cso­lat.

Eh­hez ha­son­ló a má­so­dik: Sze­resd fe­le­ba­rá­to­dat, mint ma­ga­dat. E két pa­ran­cso­lat­tól függ az egész tör­vény és a pró­fé­ták". (Mt 22, 36-39)

 Egy írástudó szerette volna csapdába csalni Jézust, vagyis kísértette kérdésével, vajon ismeri-e a törvényt? Jézus egyszerűen válaszolt amiben benne volt a törvény egésze. Tudni illik, hogy a törvény útvezető Krisztushoz. A törvény nem igazítja vagyis nem üdvözíti az embert, de ezen felül ahogy a tízparancsolatnak titulált ige tartalma, elsősorban Istenhez való szeretetről szól. Mai napig senki sem tudja ezt a parancsolatot teljesíteni a szó szoros értelmében ha Isten nem működik közre. Az első parancsolat a teljességet kívánja az embertől, hogy ha ezt teljesíteni tudná, nem lenne szükség Krisztusra. Senki sem tudja szeretni Istent teljességében, mert a tökéletlen nem tud tökéletesen szeretni. De Isten nem hagyta ezt befejezetlenül, ugyanis elküldte a földre a szeretet tárgyát, vagyis a tökéletességet, Isten Fiát a Messiást, aki kijelentette az emberek felé a tökéletes szeretetet. Benne találjuk meg Isten teljességét. 

"Ő előbb volt min­den­nél, és min­den őben­ne áll fenn. Ő a feje a test­nek, az egy­ház­nak, ő a kez­det, el­ső­szü­lött a ha­lot­tak kö­zül, hogy min­de­nek­ben övé le­gyen az el­ső­ség. Mert tet­szett az Atyá­nak, hogy ben­ne la­koz­zék az egész tel­jes­ség, és hogy ál­ta­la bé­kél­tes­sen meg min­dent ma­gá­val úgy a föl­dön, mint a menny­ben, bé­kes­sé­get sze­rez­ve ke­reszt­jé­nek vére ál­tal". (Kol 1, 17-19)

 Bizony, Krisztus nélkül elveszett volna minden, írmagja sem maradt volna az emberi lénynek, ha Isten irgalmával nem küldi hozzánk a Messiást minden tekintetben, nem csak szóban de cselekedetében kimutatta Isten szeretetét az emberek iránt, ezt a görög nyelvben külön szóval jelzik "agape". Valójában a hús ember nem tudja szeretni Istent úgy ahogy azt Isten elvárja. Azért a Szent Szellem tölti be az emberben Krisztus szeretetét, és csakis benne tudjuk felölteni Isten szeretetét.

"Ölt­se­tek ma­ga­tok­ra azért – mint Is­ten vá­lasz­tot­tai, szen­tek és sze­re­tet­tek – kö­nyö­rü­le­tes szí­vet, jó­sá­gos­sá­got, alá­za­tos­sá­got, sze­líd­sé­get, tü­rel­met, el­szen­ved­ve egy­mást és köl­csö­nö­sen meg­bo­csát­va egy­más­nak, ha va­la­ki­nek va­la­ki el­len pa­na­sza vol­na – amint Krisz­tus is meg­bo­csá­tott nek­tek, ti is úgy te­gye­tek. Mind­ezek fölé pe­dig ölt­sé­tek fel a sze­re­te­tet, amely a tö­ké­le­tes­ség kö­te­lé­ke." (Kol 3, 12-13)

 Ha ezek bennünk nincsenek meg, hiába minden igyekezet, Istent nem elégíti ki a mi életünk, mert nem látja Krisztus szellemét csírázni, és megvalósulni, ha nem is azonnal, de ahogy a magból kicsírázott növény sem lesz azonnal lombos fává, úgy mi is türelemmel várjuk Isten kegyelmét és növekedést adó szellemi gazdagságát.

"Ti azonban nem test szerintiek vagytok, hanem Lélek szerintiek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé". (Róm 8, 9) 

Isten a hit forrása.

 "Mert a nekem ( Pálnak) adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy ne gondoljon senki többet magáról, mint amennyit kell, hanem józanul gondolkozzék mindenki az Istentől neki adott hit mértéke szerint." (Róm 12, 3)

 A hit forrása Isten a tőle kapott mértéke szerint. Nem láthatjuk és nem is mutathatjuk magunkat többnek amik vagyunk. Ezt egyszerűségnek, szerénységnek nevezhetjük. A legjobb példakép az Ábrahám, őt nevezi Isten a hit atyjának. Minden ember hisz valamiben, olyan dolgokban ami láthatatlan, misztikus megfoghatatlan. Abból a hitből igyekszik megteremteni szemmel látható gyakorlati dolgokat. De a hamis hit, ami nem Istentől ered, az megbukik a vizsgán. Az ember bűne a gőg a büszkeség és a többször említett egocentrikus állapot. Az ilyen emberek ha egy céllal csoportosulnak, mindig bajt okoznak magukra és a világra nézve is. A rokon lelkek vonzzák egymást, megtalálják a közös nyelvüket, de egymástól független csoport vagy vallás vagy bármilyen kongregáció nem értik egymást még ha egy nyelven is beszélnek. De a történelemre visszatekintve látjuk ennek kezdetét,

" Ezt mond­ták: Gyer­tek, épít­sünk ma­gunk­nak vá­rost és tor­nyot, mely­nek te­te­je az eget érje, és sze­rez­zünk ma­gunk­nak ne­vet, hogy el ne szé­led­jünk az egész föld szí­nén! Az ÚR pe­dig le­szállt, hogy lás­sa a vá­rost és a tor­nyot, me­lyet az em­be­rek fiai épí­tet­tek. Ezt mond­ta az ÚR: Íme, e nép egy, és az egész­nek egy a nyel­ve, de mun­ká­já­nak ez csak a kez­de­te. Bi­zony sem­mi sem gá­tol­ja, hogy vég­hez­vi­gye­nek min­dent, amit el­gon­dol­nak ma­guk­ban. No­sza, száll­junk alá, és za­var­juk ott össze nyel­vü­ket, hogy ne ért­sék meg egy­más be­szé­dét!" (1Móz 11, 4-6).

 A szétszórtság ez, Istentől való, nem azért mert Istentől származott ez a gondolat, hanem az emberek büszkeségből fakadóan cselekedet Isten. Szűkítve e gondolat körét, a vallások sokszínűségét említeném. Egy halandó ember nem tudja eggyé kovácsolni a kereszténység sőt a világvallásokat egy csoportba. Ezt ökumenikus istentisztelet vágy vezérlő igyekezzetnek konstatálhatjuk. A húsvér embernek ez jószándéknak tűnik, de Isten előtt utálatos. A bűn az ami akadályozza meg ezt a folyamatot. Az ember részleges sikereket is elérhet, hiszen a bábel tornya is megépülni látszott, de végeredményben elérte Isten ítélete.

 Az Istentől kapott hit a tiszta forrásból ered, ami életet ad aki azzal oltotta szomját. A hit embere tudja, józanul felismeri Isten terveit, és az élővíz az ige nem a büszkeségét táplálja, éppen fordított eredményt hoz abban a lélekben aki Isten ismeretében gazdagodik, vagyis Krisztust megismeri, ennek eredménye az önbizalom halála. 

 Szemtanúi vagyunk ennek a keresztényi gőgnek a vallási büszkeségnek szerte a világon. Lucifer bűnét jellemzik az égigérő templomok tornyai a szószékek magaslatai az szolgák felmagasztalása az eszközök megszentelése és sorolhatnám. Ez minden de nem Istentől való hit.

"Ezért min­den­kor bi­za­ko­dunk, és tud­juk, hogy amíg e test­ben van ott­ho­nunk, ad­dig tá­vol va­gyunk az Úrtól, mert hit­ben já­runk, nem lá­tás­ban. Bi­za­ko­dunk azért, és in­kább sze­ret­nénk el­köl­töz­ni a test­ből és ha­za­köl­töz­ni az Úrhoz. De akár itt­hon, akár a tá­vol­ban va­gyunk, az a cé­lunk, hogy el­nyer­jük tet­szé­sét. Mert mind­nyá­junk­nak meg kell je­len­nünk Krisz­tus íté­lő­szé­ke előtt, hogy kiki asze­rint, amit e test­ben cse­le­ke­dett, meg­kap­ja akár a jót, akár a go­noszt". (2Kor 5,6-9)