A gondok terhe alatt ne járjatok.

 A gondok terhe alatt ne járjatok.

 "Semmi gondot ne hordozzatok. Ellenkezőleg. Kéréseiteket minden imádságotokban hálaadásotokkal együtt ismerje meg az Isten. Istennek békessége aztán, mely minden értelmet felülmúl, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.( Filippi 4,-6,7).

 Bizonyára az olvasók közt is tudják, hogy az ima az Istennel való kommunikáció. Az egy állandó élő kapcsolat. ‭‭ "Szakadatlanul imádkozzatok! Mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban rátok vonatkozóan." (1 Tessz. 5,-17,18). Ennek a magyarázata egyszerű de bonyolult is egyszerre. Miért? - mert jogosan felmerül a kérdés, hogyan imádkozzunk szakadatlanul ha az elménk el van foglalva az élet teendőivel, főleg azok akik odafigyelnek munkájukra. Számomra csakis úgy fogadható el, hogy a testi és a szellemi belső ember egy sátor alatt van, de ha a testünk tevékenykedik, dolgoskodik és megteszi a szükséges dolgait, e mellett a belső szellemi ember imádkozik nem zavarja egymást, hiszen mindig is kapcsolatban van Istennel a Szent Szellem által, aki imádkozik helyettünk éjjel nappal. "Ugyanígy jön még a Szellem is segítségére erőtlenségünknek, mert azt, hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell tennünk, nem tudjuk, de maga a Szellem jár közben értünk hangtalan sóhajtásokkal. Az pedig, aki a szíveket fürkészi, tudja, mi a Szellem törekvése, mert ő Istenhez igazodva jár közben a szentekért." ( Róma 8,- 26,27).

 Az ima az nem nyilvános, az igazi imádság az a Szellem munkája bennünk elrejtve, hiszen Isten szelleme mélységeit kutatja mindazt amire szükségünk van, amit mi is tuthatunk magunkban felfedezni a mi szellemünkkel, de ki tudná jobban, hogy mi van az emberben és milyen szükségletei vannak a halhatatlan lelkének? Isten minden értelem feletti megnyugvást és békét ad szívébe annak, akik nem fojtják el a Szellem munkáját magukban. Engednek minden óhajnak és kérésnek ami a szívükben megjelent, de a békesség csak akkor lesz állandó, ha mindent amit teszünk veszünk Isten akaratából tesszük rá bízzuk akaratát. Nem mintha más ezt nem tenné, nem is tehet mást egy se, hiszen az egész világ az Ő akaratából létezik és van, de a békesség a szívben akkor lesz bizonyossá ha ezt elfogadjuk Istentől. Az Isten oltárán a királyi széke előtt a mennyben gyűjti az imádság illatát amit a szentek imádsága. 

 A szentek imádsága amit a mennyben őriznek, nem azok az imák amit mi itt a földön helyesnek gondolunk, hanem a szellemünk lélegzete amit szavakban nem lehet leírni az igazi szükségletek és vágyak azok amit Isten Szent Szelleme közvetít a királyi trón elé. Ez nem valami szennyes gondolat vagy testi ami a húsból származik, hanem a Szellem lélegzete.

 " El­jött, és át­vet­te a köny­vet a tró­non ülő jobb ke­zé­ből, és ami­kor át­vet­te a köny­vet, a négy élő­lény és a hu­szon­négy vén le­bo­rult a Bá­rány előtt, mind­egyik­nél hár­fa és füs­tö­lő­szer­rel teli arany­csé­sze volt, ame­lyek a szen­tek imád­sá­gai". (Jel 5, 7).

 Az akit itt a földön imádunk, a mennyekben van és közbenjár vagy inkább közvetít Isten előtt mi értünk. Ezért mi nem tudjuk pontosan, hogy melyik imánk tartottak meg az arany csészében, de az teli van azt olvassuk, nincs hiánya a szentek imáinak. Semmi kétség, hogy imáink meghallgattatnak, de az már nem biztos, hogy melyik szóbeli imánk van teljesen öszhangban Isten akaratával. Ezért soha ne felejtsük el hozzátenni " legyen meg a Te akaratod".

 A bizalmunk az Isten mindenható és mindenkire ható akaratához, tudatosságra ébreszt, hogy semmit sem tudunk a sorsunkban megváltoztatni, azért ezt a gondoskodó terhet ami sokszor boldogtalansághoz vezet, le kell tenni Isten oltára elé. Ennyi lenne a mi tudatos döntésünk, ha Isten is úgy látja, hogy eljött annak az ideje, hogy a bizalom hittel megért erre a tevékenységre akkor meg is tapasztaljuk hatását. De előbb nem amíg azt gondoljuk, hogy mi erősek vagyunk. Persze az életben a világban mindig újabb és újabb feladatok várnak, Isten ellensége az az ember ellensége nagyobb és nagyobb terhet akar ránk tenni, de nem csak gondokat hanem a bűn terhét is. Mint egy málhás szamárra, úgy néz ránk a sátán, mint akik hordozzák az ő terheit amíg  bele nem roskadunk, és akkor jön Jézus és felemel.  Jézus pedig az ellenkezőjét mondja: " Jöj­je­tek én­hoz­zám mind­nyá­jan, akik meg­fá­rad­ta­tok, és meg vagy­tok ter­hel­ve, és én meg­nyug­vást adok nek­tek. Ve­gyé­tek ma­ga­tok­ra az én igá­mat, és ta­nul­já­tok meg tő­lem, hogy én sze­líd és alá­za­tos szí­vű va­gyok, és lel­ke­tek nyu­gal­mat ta­lál. Mert az én igám gyö­nyö­rű­sé­ges, és az én ter­hem könnyű." (Mt 11, 28-29).

A szokás hatalma.

 Az Is­ten, aki a vi­lá­got te­rem­tet­te és mind­azt, ami ab­ban van, mi­vel ő menny­nek és föld­nek ura, kéz­zel csi­nált temp­lo­mok­ban nem la­kik, em­be­ri kéz szol­gá­la­tá­ra nem szo­rul, mint­ha va­la­mi­re is szük­sé­ge len­ne, hi­szen ő ad min­den­ki­nek éle­tet, le­he­le­tet és min­dent. (ApCsel 17, 24).

A szokások hatalmában élünk. Sokszor nem is gondolkodunk el azon mit szoktunk kijelenteni. Vasárnaponként találkozunk emberekkel akiket ha megkérdezel hova megy, azt mondják, hogy megyek a templomba istentiszteletre. Vagy megyek imádkozni az imaórára. Ez egy megrögzött nem meggondolt kijelentések sora a keresztények között. A fenti ige ezt megcáfolja. Isten nem ember kéz által alkotott templomban lakik és nincs szüksége az ember istentiszteleti tevékenységére. Ez nonszensz minden oldalról tekintve, mert Isten az Szellem és ott van mindenhol és mindenkihez közel. " ‭‭….hiszen egyikünktől sincs messze az Isten. Hiszen benne élünk, mozgunk és vagyunk, mint ahogy a közületek való költők közül is némelyek mondották: Az ő leszármazottjai vagyunk. Isten leszármazottjai lévén tartozunk azt gondolni, hogy ami isteni, az aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz, emberi művészet, vagy szenvedély alkotta faragványhoz nem lehet hasonló".(Apcsel 17,- 27..29).

 Azért volt érthetetlen a görögök számára Pál kijelentései, mert meghazudtolta sok kegyben tartott istenüket és istentiszteleteiket, tudatlanul tisztelték az Istent akinek kézzel csinált oltára ott volt a többi kegytárgy között. Olyannyira sérti az emberek önérzetét, ha a szokások és vallásuk ellen más ellenkező argumentumokat felhoz valaki, hogy képesek megölni is vagy erőszakot alkalmazni vagy egyszerűen elfordulni tőle. Talán ez nem volt így a történelem folyamán? Talán nem égették máglyán el mindazokat akik szembe merték szállni a vallási hatalmakkal? Vagy talán a hatalmasok akiknek érdekük a hamis istentisztelet, nem védik meg féltve őrzött vallásukat? A filozófusok a tudósok nem harcolnak e a hit ellen, mindenben bizonyítékot keresnek, pedig Isten itt van mindenhol, csak ők nem látják. Pál apostol kijelentései felbőszítették a filozófusokat.

 "Az epikureista és sztoikus filozófusok közül némelyek azonban összacsaptak vele.” – Mit akar mondani ez a fecsegő?” – kérdezték némelyek, mások meg azt mondták: „Úgy látszik, mintha idegen isteneket hirdetne.” Mert Jézusról és a feltámadásról szóló örömüzenetet hirdette. Megragadták hát és elvitték az Areopágoszra.” – Megtudhatjuk, miben áll ez az új, tőled hirdetett tudomány?” Kérdezték. „Mert néhány idegenszerű dologgal tömöd a fülünket. Tudni akarjuk, mi akar ez lenni.”( Apcsel 17,- 18..20). A görögök ilyenek voltak az antik időkben, a reneszánszát élték a filozófiai elméletek a kézművesek költők és gondolkodók korszaka volt több ezer évig. A maradékait annak a kornak ma is igyekeznek feltámasztani, visszatérve a filozófusok tanításaihoz. Ezt megfigyelhetjük a keresztények sorai közt. Idézetek hangzanak el egy- egy lelkész szájából a neves filozófusok egykor kitalált mondataiból. De nem az a fontos, hogy van ismeret, hanem átvették a vázlatát annak a kornak, és belehelyezték a keresztény istentiszteletet. Aki meg akarja tudni miről beszélek, nézzen utána hogyan tisztelték az isteneiket az ókorban. Áldozatok számtalan bemutatása az oltárokon, okkult szertartások és önkifejező vallási ceremóniák, már a protestánsok között is megtalálhatók. Ez a szellemiség nyomon követhetők mindenhol a kereszténységben. Ha valakit érdekel kattintson ide, vagy másolja le. https://mindenbenkrisztus.blog.hu/2022/03/31/a_zsidok_ugyanis_csodakat_kovetelnek_a_gorogok_pedig_a_bolcsesseget

 De sok szó mint száz, ezek a dolgok az ember természetében bele vannak vésve. De az ellenreakciók mindig előjönnek, ha valaki a sodrás ellen megy és beszél. Nem lesz népszerű, de hogy is lehetne, ha az igehirdetés nem részrehajló, nem hízeleg a testnek. Pál apostol Isten akarata szerint Agrippa császár előtt is tett tanúbizonyságot, de nem győzte meg beszédével senkit aki őt hallgatta. Ez így van mindenkivel és mindenhol a mai napig a hatalmasok között. Isten az alázatosoknak ad kegyelmet a büszkéknek pedig ellenkezik. 

" Ami­kor pe­dig eze­ket mond­ta a maga ment­sé­gé­re, Fesz­tusz han­go­san így szólt: Bo­lond vagy te, Pál! A sok tu­do­mány té­ged őrült­ség­be visz. Ő pe­dig azt mond­ta: Nem va­gyok én bo­lond, nagy­ra be­csült Fesz­tusz, ha­nem igaz és jó­zan be­szé­de­ket szó­lok." (ApCsel 26, 25). 

 Azért van megírva, hogy aki hallja Isten beszédét és befogadja azt az üdvözül. Másként mondom, akinek van füle az hallja mit mond Isten az embereknek. Aki csak hallgatja és ellenkezik annak bűneit nem bocsátotta meg Isten, tehát bűnben él, még ha az ellenkezőjét is igyekszik bemutatni kegyes vallásos istentisztelettel.

https://www.facebook.com/groups/359772415617982/permalink/1049846676610549/

Krisztusban élők reménye.

 Krisztusban élők reménye.

 "Új egeket és új földet várunk az ő ígérete szerint, melyekben igazságosság lakozik. Azért szeretteim, mivel várjátok ezeket, serénykedjetek azon, hogy mocsoktalanoknak és feddhetetleneknek találjon majd titeket, békességben".( 2 Péter,-3:13,14).

" Íme, egy titkot mondok nektek: Nem fogunk mindnyájan elaludni, de mindnyájan át fogunk változni egy oszthatatlan időben, egy szempillantásban, az utolsó kürtszókor, – mert kürtölni fognak – s a halottak romolhatatlanságban feltámadnak, mi pedig átváltozunk majd". ( 1 Kor. 15,- 51,52).

 Péter apostol az első idézetben általános kijelentést tesz a jövőről. De utal egyben Pál apostolra is a folytatásban, mert ő sem tudott olyanokról amit Pál apostol tudott. Az Úr Pál apostolt választotta ki a titkok felfedésére. A mai napig ezért vannak emberek akik Pál apostolt nem ismerik el. Méghozzá azért mert mélyebben foglalkozott Isten rábízott kijelentéseivel, és nehéz a megértése és kontextusba helyezése. Egy apostol sem foglalkozik aprólékossabban a feltámadásról és Jézus megjelenéséről. De ami a legfontosabb, Pál apostol írásai bekerültek a kánonba méghozzá a legtöbb levél tőle származnak. Azért jó ha elemezzük az igét kontextusában. Péter apostol a nagy reménységről számol be aminek a végső eredménye egy új világ lesz, és mindazok számára akik éhezik az igazságot, annak megnyugvást és békességet teremt a szívekben, mert Isten megígérte, hogy új földet és eget fog teremteni ahol az igazság uralkodik, mindazok számára akik befogadták már most és itt Isten Szentjét, Jézus Krisztust a szívükbe. Az igazságérzet nyomasztja mindazok lelkét ebben a világban, akikben Krisztus szelleme lakozik, mert a közeg amiben él teljesen ellenkezik minden szent akarattal, Isten Szellemével a világban, de sokszor a közösségekben és családban is. Azért is az apostolok biztatják a halhatatlan lelkűket a türelemre, hogy az idő közel az Úr napja eljön ahogy ezt megígérte. Ez volt az általános kijelentés, de az írás az újszövetségben egy új eddig nem ismert tényt derít fel, méghozzá Pál apostolon keresztül. Ezek a szavak tartalmazzák részletes sorrendet. Mert megírja, hogy mi lesz először és mi lesz utána. Milyen szó összefüggésbe helyezi mindezt a Szent Szellem. A Szent Szellem az igén keresztül vagy az ismeret birtokában összerakja azt, rendbe hozza ami elfog jönni, de az időt nem ismerteti. Azért is tűnik számunkra is furcsának, hogy Pál ígéretei az akkor élt tanítványainak nem bizonyultak igaznak. Hiszen tudjuk, hogy egy sem közülük nem érte meg Krisztus megjelenését élőben. Dehát akkor mit jelenthetett ez a merész kijelentés? Az én felfogásom szerint, Pál apostol nem tudhatta, ahogy mi sem tudjuk mikor jelenik meg Krisztus Urunk a fellegekben, ahogy azt az angyalok is megígérték hogyan jelenik meg, de az nem tartozik senkire mikor. Azért ma is hangzik ez a figyelmeztetés, hogy bármikor eljöhet az Úr a fellegekben az övéiért. Ez az első feltámadás, azok támadnak fel akik Krisztusban éltek a világ teremtésétől fogva, Krisztusban haltak meg, de azok akik élni fognak abban a pillanatban átváltoznak és Isten felöltözteti őket, halhatatlan testet ad és gyolcs ruhát ami a szenteknek dukál. Erről ír többek között Pál apostol a 2 Kor. 5. részben, hogy új sátor vagyis épületett készített Isten a szenteknek. De amiről itt szó van, nem az Úr napját jelenti. Az Úr napja az rettenetes lesz minden élőkre akik akkor élni fognak a földön. Az Úr megjelenése pedig titok lesz és láthatatlan a világ előtt. Nem úgy az Úr napja ami betölti az eget hatalmával és mindenki látni fogja, azok is akik felfeszítették és minden térd meghajol a hatalma előtt, az alvilág is vagyis az árnyvilág a hades. De a második feltámadás már csak a halottakat érinti, tehát mindazok akik nem fogadták el Isten kegyelmét minden időkben, azok az írás halottaknak nevezi, nem csak testi hanem szellemi halottaknak. Azok feltámadnak az utolsó ítéletre. De ezt mindenki elolvashatja a Jelenések könyvében. " És lát­tam egy nagy fe­hér trónt és a raj­ta ülőt, aki­nek te­kin­te­te elől el­tűnt a föld és az ég, és nem volt hely szá­muk­ra. Lát­tam a ha­lot­ta­kat, na­gyo­kat és ki­csi­nye­ket a trón előtt áll­ni, és köny­vek nyit­tat­tak ki, majd egy má­sik könyv nyit­ta­tott ki, amely az élet köny­ve; és a ha­lot­tak a köny­vek­be írot­tak alap­ján ítél­tet­tek meg, cse­le­ke­de­te­ik sze­rint". (Jel 20, 11).

 Ez egy kimeríthetetlen téma, ugyanakkor felemel és bátorítja mindazokat akikre már nem hat a második halál, akik Krisztussal meghaltak már itt a földön, és átmentek a halálból az életre. 

" Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre." (Jn 5, 24).

 Egy régebbi írásomat ajánlom ebben a témában. https://mindenbenkrisztus.blog.hu/2022/07/19/a_hajnalcsillag_az_udvozoltek_a_gyulekezet_remenye_490

Krisztus a falakon kívül keresi az elveszett bárányát.

 Krisztus a falakon kívül keresi az elveszett bárányát.

 „Van-e olyan ember közöttetek, aki ha száz juha van, s egyet közülük elveszített, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, s nem megy az elveszett után, míg azt meg nem találja? S ha megtalálta, örvendezve a vállára veti, hazamegy, összehívja barátait, meg szomszédait és így szól hozzájuk: Vigadjatok velem, mert megtaláltam bárányomat, mely elveszett. Azt mondom nektek, hogy ilyen öröm lesz a mennyben is egy vétkesen, ha az más felismerésre tér, nagyobb öröm ez, mint kilencvenkilenc igazságoson örülni, akiknek nincs szükségük arra, hogy más felismerésre térjenek.( Lukács 15,- 4..7).

 A mű kereszténység olyan érthetetlen és logikátlan ünnepeket követ, Jézus nevéhez kötve, hogy az ember akinek más felismerése van, az csak csodálkozhat, hogyan lehetséges ilyeneket elfogadni, követni, művelni. Honnan erednek a sokszor pogány eredetű ünnepek a hamis tételekkel bővitett az istentisztelet gyanánt felhozott végzett cselekvések a kereszténységben. Ott ahol az emberek igazság gyanánt Krisztust tisztelik. A karácsonyt is megelőzô adventi vasárnapok is ezt bizonyítják, hogy halvány fogalmuk sincs mit tesznek. Teljes sötétségre utal. Az ige elferdítése valakik által és azok követése magával ragadja a tömegeket, mert érzékiek és szépek, látványosak, azért találták ki őket, hogy ez által vonják el az igaz Isten Igéjéről, Krisztusról a figyelmet. Ezek a halottak ünnepe, hogy ne kerteljek, mert nincs élet bennük. Ezek a cselekedetek és az ünnepekhez fűződő imák és liturgiák, misék, azzal sem törődve, hogy sérti e mások úgynevezett igaz hitét aki követi Krisztust. Persze, hogy sérti hiszen a magaviseletük által, kizárja az igaz hittel, Istent keresőket maguk közül. Akik Isten választottjai az igaz hitre hivottakat, ezzel nem személyeskedni kívánok, mert ez is az Isten dolga. Kitaszítja őket mint ellenpólust, a rendszer nem tűri el a másként gondolkodókat, viselkedést, még ha Istentől való felismerés is, kitaszítja azokat. De ez így van a világi társadalomban is. De sokkal inkább ott, ahol az ember azt várja, hogy befogadó Atya szellemével vegyék körbe és a sátántól megvert és szenvedőket igaz Isten szeretete vegye körbe, ott látszólag ez így lehetséges, de többször bukásra is vezeti a túlságosan emberszerető viselkedés, ami piedesztálra emeli az újonnan érkezőket egy közösségen belül. Nem törődnek sem azzal, hogy Krisztus nem vallásalapító és nem futószallagon gyártott keresztényeket akár magának. Olyanná igyekeznek formálni azokat akik ők maguk. Ha ez nem sikerül elérni, idegen számukra, idegen test. Istennek nincsenek vallást gyakorló emberei, mert a fenti igében is olvassuk, hogy elhagyta őket a pusztában ahol nincs legelő, mind a kilencvenkilencet, és az után ment akik e szörnyű pogány és képmutató kereszténység áldozatai lettek többek között. Kilencvenkilenc százaléka a keresztényeknek önigazolt és megvan győződve arról, hogy helyesen cselekszik. 

 A fent idézet ige arra utal, hogy Isten mit sem törődik az ember önigazoltságával, sőt elhagyja őket reménytelenül. Az elveszett báránya után megy és visszahozza, de nem a kilencvenkilenchez újra, hanem a barátai körébe. ( Izraeli zsidó vallást gyakorlókat elhagyva egy új közösséget alapítva az eklézsiát). Így egy közösség alakult ki autonóm környezetben, ahol már új felismerésben részesültek a Szent Szellem által, egymással szoros kötelékkel egybekötve Krisztussal és egymással, erről ír Pál apostol is amikor Krisztus testére utal a gyülekezetben, egybe köti igazságban és szellemben, akik imádják az Atyát az Atya házában. Ott nincsenek kitalált ünnepek, mert minden Istent igazságában és szellemében dicsőít napról napra, minden nap addig amíg nem jelenik meg az égen a felhőkben. Mindenki a kapott talentuma szerint szolgál az eklézsia építésére. 

 Jézus a társadalom peremére sodródott bűnösöket keresi, ahová őt is taszították, akik ha bűnösök is, de keresik az igaz atyai szeretetet, de nem találták meg az "igazak" között. " Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: És a bűnösök közé számlálták". (Mk 15, 28). Mert a vallásokban sokszor, vagy talán mindig, hiányzik az Atyai szellem és Krisztusban való szeretet. Ott a feszületen találta meg az első elveszett bárányát Krisztus, aki hitvallást tett felőle. Az egyik lator volt az. Kedves olvasó, te tudod, hogy miért lett üdvözült az a bűnöző, jogosan a bűnei miatt felfeszítve? Erre nem nekem kell választ adnom, gondolat serkentőnek szánom. 

Valami determinált foglalatossággal vannak elfoglalva a vallásos emberek, ami csakis a saját vallásukat építi. Minden vallás aki hirdeti Jézus dicső nevét a saját elképzelése szerint, ezzel hozzáköti magát Isten Szentjéhez, tudatosan vagy tudatlanul, bűnt követ el. Azoknak is bűnük Isten előtt megmarad akik valami más vallást követnek, de nem lesznek annyira verve mint azok akik Isten Szentjéhez, Krisztus nevéhez kötik vallási cselekedeteiket. Ezek nem hibák, megbotlások ezek a vallási ünnepek, szentséges tevékenységnek hitt, gonosz hitetlenségre vallnak. Elterelik a figyelmet az igazi Istenismerettől és imádattól. A testnek szolgálnak, még a legkifinomultabb fokozatában is, nem torbézolva meghitt atmoszférában. Ahhoz hogy felismerjük ezeket a csapdákat, Isten kegyelmi ajándéka szükséges. Akiben ez nincs meg, saját erős meggyőződéses intuziuzmusával, tevékenyen tőrbe csalja ezek által a kishitű lelkeket, hiszen Krisztus nevével van fémjelezve ezek a grandiózusi keresztényi ünnepek, elvonja figyelmüket az igaz Istentisztelettől, attól ami értékes Isten előtt. 

 " De el­jön az óra, és az most van, ami­kor az iga­zi imá­dók lé­lek­ben és igaz­ság­ban imád­ják az Atyát, mert az Atya is ilyen imá­dó­kat ke­res ma­gá­nak. Az Is­ten Lé­lek, és akik őt imád­ják, azok­nak lé­lek­ben és igaz­ság­ban kell őt imád­ni­uk." (Jn 4, 23). Nincsenek magaslatok, gyülekezetek, Szent helyek, sem vatikán sem brooklyni tizenkettők, sem vallási regisztrált intézmények és központjaik, sorolhatnám a végtelenségig. Vannak földrajzi címek ahol Krisztus nevében gyűlnek össze, ahol Ő az Úr, Máté 18,20 szerint köztük van. Ahogy ezt a tanítványok is praktizálták, ahová egybegyűlve a felső helységben ott volt az Úr közöttük, vagy közéjük ment a feltámadása után. De ezek a gyűlések nem voltak nyilvánosak, mert nem reklámozzák ma sem. De ott is fennáll a veszélye annak, hogy önbizalomra térnek. Aztán az ilyen összejövetelek is vallássá alakulhatnak, ahogy ez mindig lenni szokott.

 Pál apostol volt kiválasztva ezeknek a jelenségeknek a világosságra hozatalára.

"Ne le­gye­tek hi­tet­le­nek­kel fe­le­más igá­ban; mert mi köze van az igaz­ság­nak a ha­mis­ság­hoz? Vagy mi kö­zös­sé­ge van a vi­lá­gos­ság­nak a sö­tét­ség­gel? És mi­lyen egy­ség le­het Krisz­tus és Be­li­ál kö­zött? Vagy mi köze a hí­vő­nek a hi­tet­len­hez? Vagy ho­gyan fér össze Is­ten temp­lo­ma a bál­vá­nyok­kal? Mert mi az élő Is­ten temp­lo­ma va­gyunk, amint Is­ten mond­ta: Ben­nük la­ko­zom, és kö­zöt­tük já­rok, Is­te­nük le­szek, és ők az én né­pem lesz­nek. Azért men­je­tek ki kö­zü­lük, és sza­kad­ja­tok el tő­lük – azt mond­ja az Úr –, és tisz­tá­ta­lant ne érint­se­tek, és én ma­gam­hoz fo­gad­lak ti­te­ket,..." (2Kor 6, 14-16).

 No comments.

Isten maga a szeretet ami Jézus Krisztusban van.

 Isten maga a szeretet ami Jézus Krisztusban van.

 

"Mert meg van írva: Te­ér­ted gyil­kol­ta­tunk min­den­nap, vá­gó­ju­hok­nak te­kin­te­nek ben­nün­ket. De mind­ezek­ben fe­let­tébb di­a­dal­mas­ko­dunk az ál­tal, aki sze­ret min­ket. Mert meg va­gyok győ­ződ­ve, hogy sem ha­lál, sem élet, sem an­gya­lok, sem fe­je­de­lem­sé­gek, sem je­len­va­lók, sem el­jö­ven­dők, sem ha­tal­mas­sá­gok, sem ma­gas­ság, sem mély­ség, sem sem­mi más te­remt­mény nem sza­kít­hat el min­ket Is­ten sze­re­te­té­től, amely Jé­zus Krisz­tus­ban, a mi Urunk­ban van." (Róm 8, 36-38).

 Talán az olvasók közül már megismerte Isten szeretetét és jóságát Jézus Krisztusban akit Urának ismer el. Elgondolkoztunk e már azon is, hogy Isten szeretetét nem a teremtésben kell keresni, hanem Jézus Krisztusban? A teremtett világ még így is csodálatos, mégha átkozott lett az ember bűnbeesése miatt. Maga az ember csodálatos teremtés aki Isten képére és hasonlatosságára volt teremtve, de nem őrizte meg hasonlatosságát, eltorzult lett Isten negatívja. Na de annyira bölcs az Isten a Teremtő, hogy megmásíthatatlan bizonyítékai a bölcsességének nyomát lehet követni úgy a természetben mint az ember anatómiájában. Ezért is van megírva: " Mert úgy sze­ret­te Is­ten a vi­lá­got, hogy az ő egy­szü­lött Fiát adta, hogy aki hisz őben­ne, el ne vesszen, ha­nem örök éle­te le­gyen. Mert Is­ten nem azért küld­te az ő Fiát a vi­lág­ra, hogy el­ítél­je a vi­lá­got, ha­nem hogy meg­ment­se a vi­lá­got ál­ta­la". (Jn 3, 16).

 Ez Isten szeretetét mutatja be a teremtmények felé, nem akarta azt, hogy amin dolgozott végleg elvesszen, hanem megtartsa, és ez az ember a teremtés koronája, aki miatt teremtette ezt a világot, hogy abban jól érezze magát, ne vesszen el, ellenkezőleg, egy magasabb fokra emel Krisztusban. De ki az akit a legjobban szeret Isten?- ez az elsőszülött Isten Fia, akinek a kezébe adta minden örökségét, azokat is akiket Isten szeret és azok akik szeretik Istent. Azokat az üdvösségre szánt embereket, akiket az Atya Krisztushoz vezetett is adott, akikben a hit rendíthetetlenűl megmarad nagy üldöztetések, megpróbáltatások árán is, ami sokszor ma is utolér egyeseket. " Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is velem legyenek ott, ahol én vagyok, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már e világ teremtése előtt. " (Jn 17, 24)

 A hit eszközként jelenik meg azokban akik eleve elrendeltettek a világ teremtésétől fogva, de figyelem, a világ teremtése előttől fogva is kiválasztottak Krisztusban az Isten Fiában. " Mert aki­ket ele­ve is­mert, ele­ve el is ren­del­te, hogy Fia kép­má­sai le­gye­nek, hogy ő le­gyen el­ső­szü­lött sok test­vér kö­zött.

Aki­ket pe­dig ele­ve el­ren­delt, azo­kat el is hív­ta, és aki­ket el­hí­vott, azo­kat meg is iga­zí­tot­ta, aki­ket pe­dig meg­iga­zí­tott, azo­kat meg is di­cső­í­tet­te." (Róm 8, 29).

 Ezekután ajánlom elolvasni Máté 22. fejezetét ami egyszerűen arról szól, hogy kik a meghívottak és kik a választottak. " Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak." (Mt 22, 14). 

 Ezért felfedezhetünk egy alapvető igazságot az eleve elrendeltségen kívül, azt is, hogy Isten szeretete a világban nem terjed ki az igazságtalanokra az önzőkre az egoistákra, akik csak a saját hasznukat lesik. Isten a gonoszt nem szereti, tehát a gonoszság az ami az emberrel születik, azt az embertől választja le isteni bölcsességgel, Krisztus halála által a feszületen. Ezért is írja, hogy Jézus Krisztus bűnné vált a feszületen, hogy aki csak hittel ránéz üdvözüljön. Ez magába foglalja Isten tervét, hogy akikben megvan ez a hit annak bűneit engesztelte és a feledésbe vitte magával a sírba Isten Fia aki a Megváltó Isten.

  A szeretete a szentségét nem sértheti meg. Ezt már többször is megemlítettem, hogy a szeretet az önfeláldozás, csakis az Isten igazságának keretein belül vannak. Nem hiába írja az írás: " Pa­ráz­na fér­fi­ak és asszo­nyok, nem tud­já­tok, hogy a vi­lág ba­rát­sá­ga el­len­sé­ges­ke­dés Is­ten­nel? Aki te­hát a vi­lág ba­rát­ja akar len­ni, az Is­ten el­len­sé­gé­vé lesz.

Vagy azt gon­dol­já­tok, hogy az Írás hi­á­ba mond­ja: Irigy­ség­re kí­ván­ko­zik a lé­lek, amely ben­nünk la­ko­zik? De ő na­gyobb ke­gyel­met ad, ezért is mond­ja: Is­ten a ke­vé­lyek­nek el­len­áll, az alá­za­to­sak­nak pe­dig ke­gyel­met ad. En­ge­del­mes­ked­je­tek azért Is­ten­nek, áll­ja­tok el­le­ne az ör­dög­nek, és el­fut tő­le­tek.

Kö­ze­led­je­tek Is­ten­hez, és kö­ze­led­ni fog hoz­zá­tok. Tisz­tít­sá­tok meg a ke­ze­te­ket, ti, bű­nö­sök, és szen­tel­jé­tek meg a szí­ve­te­ket, ti, két­szí­vű­ek!

Gyöt­rőd­je­tek, gyá­szol­ja­tok és sír­ja­tok, ne­ve­té­se­tek for­dul­jon gyász­ra és örö­mö­tök szo­mo­rú­ság­ra! Aláz­zá­tok meg ma­ga­to­kat az Úr előtt, és ő fel­ma­gasz­tal ti­te­ket!"(Jak 4, 4-9). A paráznaság nem csak a testre vonatkozik, hanem a szellemünkre is, ami hűtlenség Isten Szelleme iránt. Aki ellenáll Isten Szent Szellemének, akkor amikor hozzászól egyszer vagy kétszer az élete során, annak semmi esélye sincs se itt se az örökkévalóságban, hogy Isten az Atya szeretetét élvezze. 

 Talán az alázat lenne az a gyógyír, ami kizökkentene a hamis kényelemből? Igen, ez az út ami Isten szeretetéhez vezet Krisztus bőséges kegyelméhez. Ezzel tudhatjuk meg, hogy nem az engedetlen önző hivatalosak társaságát gazdagítjuk ( mert mindenkihez szól a meghívás, az evangélium, elsősorban a héberekhez), vagy az engedelmesség fia vagyunk, mert engedtünk Isten Fiának meghívására az eleve elrendelése és kiválasztása szerinti akaratának beteljesedése, mert ezt Isten szeretete végezte el bennünk, hogy felismerjük mindazt amit Krisztusban találhat egy ember. Minden igérete ránk vonatkozik, ha ezt felismerjük és birtokba vesszük Isten akarata szerint. Meghalljuk a meghívás a dicső menyegzőre, nem mint vendégek, hanem felékesített menyasszonyi ruhába öltöztetve várjuk a vőlegény eljövetelét, hogy elragadtatva a mennyeknek országába, megmutassa a dicsőségét és megosztja mindazokkal dicsőségének ama részét amit itt a hit gyümölcse termet meg. Hiszen ha már itt Krisztus testének tagja vagyunk, mindinkább egyesülünk vele a mennyben és eggyé válunk vele minden tekintetben, mert a törvény is azt írja elő, hogy egy testté válik az egybekelt férj a menyasszonyával, és ketten egyek lesznek. Tehát minden Krisztusban oldódik meg és Isten szeretete is benne van.

 Térjetek új felismerésre ha meghalljátok Isten hívó szavát, akkor lesz bizonyossá, hogy kihez tartozol örök időktől fogva, ha engedsz Isten hívásának, akkor az nagy bizonyosság afelől, hogy Isten választott gyermeke vagy.

Az ember irgalmasságát kéri az Úr.

 Az ember irgalmasságát kéri az Úr.

"Mert ha meg­bo­csát­já­tok az em­be­rek vét­ke­it, nek­tek is meg­bo­csát a ti mennyei Atyá­tok. Ha pe­dig nem bo­csá­to­tok meg az em­be­rek­nek, Atyá­tok sem bo­csát­ja meg a ti vét­ke­i­te­ket."(Mt 6, 14,15).( Károli REV).

  "Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket, nektek is elengedi mennyei Atyátok azokat. De ha ti nem engeditek el az embereknek, nektek sem fogja elengedni Atyátok a ti eleséseiteket.( Máté 6,- 14,15). ( Csia ford).

 Ez egy rész az ismert "miatyánk" ima vázlatból. Itt persze tudjuk, hogy nem az embertől függ az örök megbocsátás. A károli fordítás nem elég kifejező, mert a vétkek a bűnök megbocsátása az csak Isten hatalmába van. Az emberek köztük a testvérek elesései másról szólnak. Nem a tömeggyilkos vagy aki testvérnek neveztetik és paráznaságban él, ne azoknak a vétkét bocsássuk meg, azok inkább a kívűlállókhoz tartoznak a sátán karmai közt fogságban vannak, hanem a tisztaszívűek és erkölcsös emberek eleséseit nézzük el, engedjük el. Itt fejezi ki Jézus azt, hogy milyen irgalmas szellemiséggel bír vagy bírnia kellene egy üdvözült léleknek. Mert tudja az ember, hogy maga sem tökéletes és hajlamos az elesésre, netán tapasztalatból is tudja, hogy az emberi természet olyan ingatag ha Isten erős karjában nem pihen bizalommal, akkor Isten megengedi, hogy az elesettség állapotából tanulja meg a feladott leckét. Ezért kell türelmesnek lennünk egymáshoz.  Mert Isten tűzben próbálja meg hitünket, mindenkinek személyre szóló nevelésben. Ezért nem tudhatjuk az okát sem, hogy mi miért történik. Ne ítéljünk elhamarkodottan, ez nem jelenti azt, hogy a vétkeivel egyetértünk felebarátaink, testvéreink elesettségével, csakis a megbocsátás szellemében viszonyúlunk hozzájuk, tudva, hogy Isten az Úr és az ő hatalmában van mindenki sorsa. 

" Azért idő előtt semmit se ítéljetek, amíg el nem jön az Úr, aki világosságra hozza a sötétség titkait, és megjelenti a szívek szándékait. Akkor mindenki Istentől kapja a dicséretet". (1Kor 4, 5).

 Egyes fordítások nem fejezik ki azt a konkrét mondanivalót, amit Isten tudtunkra akar hozni. Azért az írások kontextusában értjük meg ezt az igét is. 

" Ha pedig tudnátok, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat." (Mt 12, 7).

"Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket". (Mt 9, 13).

 Ezért releváns a mai napig ez az ige, hogy: " Le­gye­tek ir­gal­ma­sok, mint aho­gyan Atyá­tok is ir­gal­mas. Ne ítél­je­tek, és nem ítél­tet­tek, ne kár­hoz­tas­sa­tok, és nem lesz kár­hoz­ta­tá­so­tok, bo­csás­sa­tok meg, és nek­tek is meg­bo­csá­ta­nak; ad­ja­tok, és nek­tek is ad­nak, jó mér­té­ket, meg­nyo­mot­tat és meg­rá­zot­tat, szí­nig tel­tet ad­nak öle­tek­be. Mert az­zal a mér­ték­kel mér­nek nek­tek, amellyel ti mér­tek". (Lk 6, 36-37).

A vallásosság veszélyei.

 A vallásosság veszélyei.

 A hitben járás nagyon fontos cselekedete, hogy a megtérés teljes fordulatot vett az életünkben az új felismerés által Isten akaratának megismerése felé. Magát Krisztust véli felismerni a hitvallásában. Semmi beágyazott tradíciók sem mély nemzedékekről nemzedékekre átvett szokások vagy nem Isten által elrendelt Istentisztelet kerékvágásában a megszokottság rutinjával éljük le az életünket. Krisztus szava az ami elevenít és üdvözít, kiemelt minden kötöttségtől ami nem Isten igaz akaratához kötődik. De a képmutatás gyógyíthatatlan eredménye a kegyesség látszata ami ellen nincs semmi gyógyír, csakis a teljes odaadás Istennek, elvétve a régi megrögzött vallásosságot új felismerésre térve.  Mindezt Isten akarata szerint élhetjük meg. Bemerítő János a próféta keresetlen szavakkal keményen megdorgálta mindazokat akik csak előnyöket kerestek Isten országában. 

"Azt mond­ta azért a so­ka­ság­nak, amely ki­ment hoz­zá, hogy meg­ke­resz­tel­ked­jen ( bemerítkezen) ál­ta­la: Vi­pe­rák faj­za­tai! Ki fi­gyel­mez­te­tett ti­te­ket, hogy az el­jö­ven­dő ha­rag elől me­ne­kül­je­tek? Te­rem­je­tek azért meg­té­rés­hez mél­tó gyü­möl­csö­ket, és ne­hogy azt kezd­jé­tek mon­do­gat­ni ma­ga­tok­ban, hogy Ábra­hám a mi atyánk; mert mon­dom nek­tek, hogy Is­ten ezek­ből a kö­vek­ből is tá­maszt­hat fi­a­kat Ábra­hám­nak." (Lk 3, 7)

 A farizeusok a vallási elöljárók is kimentek Bemerítő Jánoshoz, hogy mindenesetre bemerítkezzenek, arra számítva, hogy megmenekülnek az eljövendő ítélettől. De János átlátott rajtuk, hiszen jól tudta dolgaikat, és meg is mondta, hogy nincs semmi esélyük az üdvösségre. Ez egy elég szigorú kijelentés " viperák fajzatai", ezzel János kimondta Isten közelgő ítéletét a gonoszok felett. Ahogyan láthatjuk, hogy ezek a vallásos emberek akik tévhitben voltak, dicsekedve származásukkal, gonoszságokat tettek Jézus iránt, Jánost igazolták tetteikkel, mégsem jutottak új felismerésre, néhányan közülük igen, de a hatalommal bírók nem. 

 A bemerítés egy olyan aktus amiről itt nem fogok írni, mert az most nem téma, de megtérés gyümölcséről lehet egy két szót ejteni. Isten nem a formalitás istene, Ő élő Isten, hatalmával teremtett mindent, és képes a hideg kövekből is teremteni Ábrahám fiait. 

 Az emberi oldalról nézve a kereszténység ami kiközösítette magának Jézus Krisztust, birtokba vette az ő nevét és e név égisze alatt olyan dolgokat művel, hogy Isten haragját nem fogja elkerülni, sem a bemerítkezés se semmi szentnek vélt foglalatosság nem menti meg az ítélet alól, mint intézmény örök kárhozatra van ítélve, hiszen bemocskolták Isten áldott nevét gyümölcstelen de gonosz tetteikkel, ha ezt a gyűjtőnevet magunkra vesszük, ezzel egyetértünk minden kereszténynek tartott hitvallással a gonosz és a jónak tűnő vallásossággal. A kereszténység mint világi vallás már összefonódott a világi hatalommal sokféle kötelék fűzi hozzá. Nem beszélve arról, hogy egy sorba van a többi világi vallásokkal, azzal a különbséggel, hogy a kereszténység Krisztus nevével van fémjelezve, ez benne a legborzasztóbb. Ezt a Jelenések könyvében is láthatjuk. " A hét an­gyal kö­zül az egyik, aki­nél a hét po­hár volt, hoz­zám jött, és azt mond­ta: Jöjj, és meg­mu­ta­tom ne­ked a nagy pa­ráz­na bün­te­té­sét, aki a nagy víz­nél ül, aki­vel pa­ráz­nál­kod­tak a föld ki­rá­lyai, és pa­ráz­na­sá­ga bo­rá­tól meg­ré­sze­ged­tek a föld la­kói". (Jel 17, 1). " Az an­gyal pe­dig azt mond­ta ne­kem: Mi­ért cso­dál­ko­zol? Én meg­mon­dom ne­ked az asszony tit­kát és a fe­ne­va­dét, amely őt hor­doz­za, amely­nek hét feje és tíz szar­va van. A fe­ne­vad, ame­lyet lát­tál, volt és nincs, fel­jön az al­vi­lág­ból, és ve­sze­de­lem­re megy. És a föld la­kói, akik­nek neve nincs be­ír­va az élet köny­vé­be e vi­lág ala­pí­tá­sa óta, cso­dál­koz­nak, lát­va a fe­ne­va­dat, hogy volt és nincs, de meg­je­le­nik. Itt van az ér­te­lem, amely­ben böl­cses­ség van: A hét fej hét hegy, ame­lyen az asszony ül. Ki­rály is hét van,..." (Jel 17, 7-8). Tehát itt van az értelem, de kinek osztotta ki Isten az értelmet, hogy meglássa és megértse Isten bölcsességét, talán a világi értelmiségieknek?- nem, azoknak akik engedelmesek Isten minden szavának, és ez vezeti őket arra a felismerésre, hogy mi az amitől el kell határolódni. Mindaz ami becsteleníti Isten áldott nevét. 

 A törvény, az Isten ige ismeretének hiánya nem szabadít fel a felelősség alól. Aki azt mondja, hogy Krisztusé és nincsenek megtérésre méltó gyümölcsei, azok mind csak azt a halott kereszténység sorát gazdagítja. Minden szó és tevékenység csak jobban taszít a mocsárba, a bűn mocsarába, jókedvel és önámítással. Ezek figyelmeztetések számunkra, sajnos ezekről is szót kell emelni. Júdás levelében is sajnálkozik, hogy ahelyett, hogy Krisztus dicsőségéről írjon, kénytelen volt dorgáló tényfelismerést alkalmazni. " Sze­ret­te­im, mi­vel­hogy min­den igye­ke­zet­tel azon va­gyok, hogy ír­jak nek­tek a kö­zös üd­vös­ség­ről, szük­sé­ges­nek tar­tot­tam buz­dí­tó­an írni, hogy tu­sa­kod­ja­tok a hi­tért, amely egy­szer s min­den­kor­ra a szen­tek­nek ada­tott. Mert be­lo­pó­dzott kö­zé­tek né­hány em­ber, akik­nek már rég­óta meg van írva az íté­le­te. Is­ten­te­le­nek, akik a mi Is­te­nünk ke­gyel­mét ki­csa­pon­gás­ra for­dít­ják, és az egye­dü­li Urat, a mi Urun­kat, Jé­zus Krisz­tust meg­ta­gad­ják". (Júd 1, 3) 

 Júdás levele akkor íródott amikor már az az egység megbomlott látszólag ami jellemezte az első gyülekezetet. Ma pedig éppen fordítva azt az egységet akarják összetákolni amit a bűn megosztott, a megtérés gyümölcse nélkül. Ezt ökumenikus mozgalomnak nevezik. 

"Próbáljátok meg magatokat, hogy hitben vagytok-e! Vizsgáljátok meg magatokat! Vagy nem ismeritek fel magatokban, hogy Krisztus Jézus bennetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát." (2Kor 13, 5).

A halál árnyékában győz a hit.

 A halál árnyékában győz a hit. 

  „Én vagyok a feltámadás és az élet – mondta neki Jézus –, aki bennem hisz, élni fog, még ha meghalna is. Soha nem hal meg senki, aki él és hisz bennem. Hiszed-e ezt?” „Igen, Uram – mondta neki ( Márta) –, én hívő vagyok, hiszem, hogy te vagy a Krisztus ( Messiás), az Isten Fia, aki a világra jő."( János 11,- 25..27). (Csia Lajos fordításában.)

 Kedves olvasó, hiszel Isten Fiában, hogy ő az aki örök életet ad mindannak aki hozzá fordul hittel, a lelki szüksége esetén? Péter a tizenkét apostol is ilyen felismerésre jutott, idézem: " Jé­zus meg is kér­dez­te a ti­zen­ket­tőt: Va­jon ti is el akar­tok men­ni? Si­mon Pé­ter így vá­la­szolt: Uram, ki­hez me­het­nénk? Örök élet be­szé­de van te­ná­lad, és mi el­hit­tük és meg­is­mer­tük, hogy te vagy az Is­ten Szent­je." (Jn 6, 68-69).

 Ma és mindenkor a múltban sokan jelentik ki hitüket, vallást téve Jézus Krisztus mellett. De szükség esetén vagy új felismerésnek eredményeként hozzá fordulunk, vagy emberek támogatására támaszkodunk? Ez itt az alapvető kérdés. Krisztus Izrael Messiása, Isten szeretet Fia. Az ige az evangélium mégis Isten Fiát látja fontosnak a hit alapjául. Erre azt mondjuk hát nem mindegy, mert egy és ugyanarról a személyről van szó. A szentírásban nem valami fecsegés vagy csevegés összevisszasága van, hanem rendszerű törvényszerűség, minden szónak és névnek jelentése van, attól függően mely szó összefüggésben találjuk az adott kifejezést. Jézus feltette a kérdést Mártának is meg a tizenkettőnek is ugyanazt, de láthatjuk más és más szükségletek kielégítése érdekében. Márta szeretet öccséért esedezet Jézus előtt, mert Lázár beteg és meg fog halni. Kritikus pillanat. De a tizenkettőnek más okból teszi fel a kérdést az Úr Jézus. Ott az igaz szó az örök életet felfedező szavaiban az apostolok egy kivételével, vélték felfedezni Isten Fiát. Sokan elhagyták őt a tanítványai közül, az volt az oka, hogy nem tudták befogadni szavait, ismerjük be, hogy sokan ilyenek voltunk mi is. Ez egy komoly és igaz választás volt mindkét esetben. Márta alárendelt pozícióból fordul Jézushoz, mert tudja, hogy nő létére nem lehetett idegenhez fordulni segítségért, hiszen a család egyetlen fiú testvére halálosan beteg, nincs kinek ezt megtenni. 

 De látjuk, hogy Márta már azelőttről felismerte Jézusban az Urat a Messiást, vagyis Izrael Szentjét. Akkor még szó nem volt a világ megváltás tervének, erről Izrael fiai és leányai nem tudhattak. Hiszen maga Jézus Izrael földjét nem hagyta el és csakis a zsidók között tett csodákat és intézte szavait kezdetben. 

 Ma ez már nyilvánvaló, és könnyű kijelenteni, hogy hívő vagyok mások felismerésének eredményeként elfogadom és ki is jelentem Isten Fiában vetett hitem, nem élve át annak mély személyemre vonatkozó súlyát. A szükségesség és ismeret melyik irányba tolódik az életünkben? Egyszerű hittel az Úrhoz fordulunk minden apró vagy súlyos kérdésekben, vagy emberek által kezdeményezett intézmények, például pszichiátriai vagy drog és alkohol elvonó kúrákhoz folyamodunk stb.? Emberileg oda visz az utunk, mert vannak látszólagos eredményei egyes esetekben. De ott sem látjuk a teljes szabadulást, mert az örök élet igéje nem tart fenn. Ideiglenes gyógyulást eredményezhet az emberi beavatkozás betegségek esetén, de a végeredmény mégis a halál előbb utóbb. Lelki, szellemi halhatatlanságot nem adnak a tudományos analizisek. Egyetlen egy hely és személy létezik a világban, az Isten Fia, az akinél van az örök élet igéje, és aki hisz benne és minden szavának hitelességét befogadja, parancsolatait megtartja, ahogyan ezt a hit hősei is megtették, annak örök élete van, ha mégis meghal de él tovább és a teste is feltámad ha eljön annak az ideje. 

 Ezt vagy hiszi az ember vagy nem, vagy úgy tessz mintha hinne de gondolatai és szellemi vonzásai hiányoznak az örök élet igéje iránt, hogy cselekedetei ne mondjanak ellent hitvallásának, ezt csakis az egyszerű választás terén érheti el az ember, teljes hitéből és meggyőződéséből Istenben bízik. A szellemi gondolkodás irányítja melyik úton járjon, ezen az úton jelen van Isten gondviselése, aminek a vége az örök élet Istennel. "Bol­do­gok a tisz­ta szí­vű­ek, mert ők meg­lát­ják Is­tent." (Mt 5). Meglátják Istent, azt akit itt nem látnak de odaadóan hisznek benne.

Semmi új az ég alatt.

 Semmi újat az ég alatt nem fedeztem fel, minden a régi. 

 "Ha a Szellem életet ad nekünk, úgy is járjunk, ahogy a Szellem ösztökél."( Gál. 5,- 25).

 "Azt mondom, Szellemtől ösztökélve járjatok, és a hús kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a hús kívánsága a Szellem kívánsága ellen fordít titeket, s a Szellem kívánsága a húsé ellen, ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit akartok. De ha a Szellem hajt, nem vagytok törvény alatt." (Galata 5,- 16..18).

 Kicsoda az aki tudja mit és hogyan mit kell csinálnia a jövőben, még ha a tervei készen vannak is? De ahhoz, hogy ezek a tervek megvalósuljanak Isteni vezetés és akarat szükséges. Mindazok akik életet kaptak a Szent Szellem által és Krisztus szabadságát élvezik, azokat inti Pál apostol, hogy ez a szabadság ne legyen ok a vágyaknak a hús akaratának az engedésére. Azok akik hallgatnak Isten hozzájuk intézet szavának, amit olyan egyszerűséggel követik, hogy az egyáltalán nem teher számukra, azok Isten akaratában járnak. Az a Szellem ösztökélését nem utasítja vissza, enged neki, ha fel sem ismeri tudatosan, abban a helyzetben, de a belső indítása után megy. Ez lehet bármi a világon, de egyet tudni lehet, hogy az Isten szelleme nem kísért bűnre, nem vezet bűnbe se a hús kívánságát nem teljesíti. Mert azért van közösségünk Istennel, hogy tudjuk felismerni, mi késztet minket a cselekedeteinkre. Felismerni és szétválasztani mi a szellemtől és mi a hústól való. Ha az ember alkalmassá vált a felismerésre, akkor szabadon járhat Isten Krisztusa szabadságában. Azért is sokszor ha imáinkat meg is hallgatja a mi Atyánk, de semmi választ nem kapunk ha nem azt és úgy kérjük ami az Ő akaratával egyezik. "Legyen meg a te akaratod", a végső szó legyen minden imáinkban. 

 A törvény alatt állók pedig nem tudják szabadon követni Krisztust, mert a törvény súlya alatt megroppannak jobbik esetben, a rosszabb esetben dicsekednek vele. Maga a törvény Szent, de merev és életet nem ad. A törvényt követők, itt azt kell érteni, akiben nincs meg Isten éltető szelleme, az a törvény betűihez igazítja életét. A törvényszerűség diktálja cselekedeteit. KELL, mert ez a kötelessége a törvény makulátlan engedelmessége. Ezért enged a világ törvényszerűségének, ami egy más hatalom alatt áll egyenlőre. Ezek a törvényszerűségek néha jónak szépnek és okosnak tűnnek, de a végeredmény a fontos, mire vezetnek. De ezt tudjuk, már aki tudja, hogy lehetetlen a törvényt betölteni. Lehetetlen Istennek kedveskedni aki a törvény alatt van és az a mozgatórugója. Mindig lesz egy törvénysértés, mert a hús erősebb és így a törvényt gyengíti az ember szelleme. Ez nem csak a Mózes törvényére vonatkozik, a kezdettől fogva adott életnek törvényére is. Akik a törvényt nem ismerik, azoknak is vétkük az, hogy nem tartják be. De Isten az embernek adott lelkiismeret által is buzdítja vagy gátolja cselekedeteiben az embert. Ez az amikor az ember belül érzi, hogy a körülmények is adottak és lehetőség nyílik jót cselekedni, mert ez az akarat benne már megfogant. 

 A feljebb idézet igéket illeti, az tudatosságra vezet. Isten azt akarja, hogy amit teszünk, tegyük meg tudatosan. Azért sorolja fel Pál apostol a hús gyümölcseit és a szellem gyümölcseit, hogy ezekből lássuk meg, hogy szellemtől vagy hús vágyaít követve élünk. Íme az idézet, ebből kifolyólag ítélhetünk önmagunkról.

" A test cse­le­ke­de­tei pe­dig nyil­ván­va­lók, me­lyek ezek: pa­ráz­na­ság, tisz­tá­ta­lan­ság, bu­jál­ko­dás, bál­vány­imá­dás, va­rázs­lás, el­len­sé­ges­ke­dés, ver­sen­gés, fél­té­keny­ség, ha­rag, ön­zés, szét­hú­zás, pár­tos­ko­dás, irigy­ség, ré­sze­ges­ke­dés, tob­zó­dás és ezek­hez ha­son­lók. Ezek­ről elő­re meg­mon­dom nek­tek, amint már ko­ráb­ban is mond­tam, hogy akik ilye­ne­ket cse­lek­sze­nek, Is­ten or­szá­gá­nak örö­kö­sei nem lesz­nek.

De a Lé­lek gyü­möl­cse sze­re­tet, öröm, bé­kes­ség, hosszú­tű­rés, szí­ves­ség, jó­ság, hű­ség, sze­líd­ség, mér­ték­le­tes­ség. Az ilye­nek el­len nincs tör­vény. Akik pe­dig Krisz­tu­séi, a tes­tet in­du­la­ta­i­val és kí­ván­sá­ga­i­val együtt meg­fe­szí­tet­ték". (Gal 5, 19-23).

Az Úr kardja választja szét.

 Az Úr kardja választja szét.

"Ne gon­dol­já­tok, hogy bé­kes­sé­get sze­rez­ni jöt­tem a föld­re; nem azért jöt­tem, hogy bé­kes­sé­get hoz­zak, ha­nem hogy kar­dot. Azért jöt­tem, hogy meg­ha­son­lást tá­masszak az em­ber és az ő apja, a le­ány és az ő any­ja, a meny és az ő anyó­sa kö­zött, és hogy az em­ber­nek el­len­sé­ge le­gyen sa­ját ház­né­pe. Aki in­kább sze­re­ti ap­ját vagy any­ját, mint en­gem, nem mél­tó hoz­zám, és aki in­kább sze­re­ti fiát és le­á­nyát, mint en­gem, nem mél­tó hoz­zám, és aki nem ve­szi föl az ő ke­reszt­jét, és nem úgy kö­vet en­gem, nem mél­tó hoz­zám.

Aki meg­ta­lál­ja az ő éle­tét, el­vesz­ti azt, és aki el­vesz­ti az ő éle­tét éret­tem, meg­ta­lál­ja azt". (Mt 10, 34-38)

"Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos, és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete őbenne". (1Jn 3, 15).

 E két idézet között van egy alapvető különbség. Az első a régi ádámi természet a másik az új isteni természet kapcsolatai. Ami a családi kapcsolatokat illeti, az Úr kardott küldött, hogy szétválassza a testet a szellemtől. A legszorosabb kapcsolatok a családi kötelékekben vannak, azért az Úr oly sarkosan fogalmaz, mert ha Ő belép az életedbe, átformálja azt szelleme által és kompromisszumokat lerombolja, a részrehajlás lehetőségét is elutasítja. Ezek a családi összetartozások a hús a test erős kötődését jellemzik. Úgyhogy aki él Krisztusban és a párja a családja meg halott, pedig egy testbe szerkesztette Isten a férjet és az asszonyt, akkor gyűlölni fogja a bűnt a családtagjaiban, őt meg azért mert kivonul a hatalmuk alól, egy más entitásnak lett gyermeke aki Istenből született, és szolgája vagy követője lett egyúttal. Ez lehetetlenné teszi a békés egymás melletti életet. Ezt azért is mondta az Úr elsősorban, mert a zsidó családokban egy kemény vonal jellemezte a vallásosságot. A gyermekek a feleség választás lehetőségétől ki voltak zárva. Különben a szinedrium elé kerültek mindazok akik másképp viselkedtek mint az akkori elfogadott farizeusi tanítások, ki lettek zárva és elestek a közösség támogatásától. Az Úr azért azt is mondta: " Amit azért pa­ran­csol­nak, mind­azt meg­tart­sá­tok és meg­te­gyé­tek, de cse­le­ke­de­te­i­ket ne kö­ves­sé­tek, mert amit mon­da­nak, azt nem te­szik meg.

Ne­héz és el­hor­doz­ha­tat­lan ter­he­ket köt­nek össze, és az em­be­rek vál­lá­ra rak­ják, ők ma­guk azon­ban az uj­juk­kal sem akar­ják azo­kat moz­dí­ta­ni". (Mt 23, 3). Talán a legjobb példát hoznám fel a János evangéliuma 9. részéből. Az Úr azon cselekedete ami teljesen más mint a zsidók elterjedt hamis hitvallása. A vakon született ember esete teljesen rámutat mindarra amit ebben a rövid cikkben igyekszem megvilágítani. "Ek­kor el­vit­ték őt, aki előbb még vak volt, a fa­ri­ze­u­sok­hoz, mert ami­kor Jé­zus a sa­rat csi­nál­ta, és meg­nyi­tot­ta a sze­mét, szom­bat volt. A fa­ri­ze­u­sok is meg­kér­dez­ték tőle, ho­gyan jött meg a lá­tá­sa. Ő pe­dig azt mond­ta ne­kik: Sa­rat tett a sze­mem­re, majd meg­mo­sa­kod­tam, és lá­tok. A fa­ri­ze­u­sok kö­zül né­me­lyek azt mond­ták: Ez az em­ber nincs Is­ten­től, mert nem tart­ja meg a szom­ba­tot. Má­sok azt mond­ták: Ho­gyan te­het bű­nös em­ber ilyen cso­da­je­le­ket? És meg­ha­son­lás tá­madt kö­zöt­tük". (Jn 9, 13-15). Itt jelenik meg az amit még jóakaratból sem mondhatunk béketeremtésnek. Az Úr cselekedetei élesen különböznek a test és hús cselekedeteitől, főleg a vallásosság ravasz és gyilkos természete az amit gyűlölni lehet és gyűlöl is Isten egy emberben és közösségben egyaránt. Egy újjászületett ember, ebben az esetben egy meggyógyított ember a vakságából, jelenti a felháborodást környezetében. Ha ez családon belül történik, akkor a békesség látszata is megszűnik. A szülei is magára hagyták, mert féltek attól, hogy öket is kiközösítik a zsidó közösségből. A ravaszság eszközéhez nyúltak mert féltették az életüket vagyis a kapcsolatukat a zsinagógával, azt a keserves életüket ami gyötörte őket és lelkükben nem volt békesség.

 "A szü­lei pe­dig így vá­la­szol­tak: Tud­juk, hogy ez a mi fi­unk, és hogy va­kon szü­le­tett, de azt nem tud­juk, ho­gyan lát most, és nem tud­juk, hogy ki nyi­tot­ta meg a sze­mét. Elég idős már, őt kér­dez­zé­tek, ő be­szél­jen ma­gá­ról! Eze­ket mond­ták an­nak szü­lei, mi­vel­hogy fél­tek a zsi­dók­tól, mert már meg­egyez­tek a zsi­dók, hogy aki Krisz­tus­nak vall­ja őt, azt ki kell zár­ni a zsi­na­gó­gá­ból. Ezért mond­ták an­nak szü­lei, hogy elég idős már, őt kér­dez­zék". (Jn 9, 20-22). Talán ez is világossá válik ebben a kérdésben, hogy mit kell gyűlölni egy Krisztust követőnek, aki a feszület terhét hordani akarja. Vagyis amire az Úr kiválasztotta, az teljesen más, az élete és gondolkodása miatt élesen különbözhet a családtagjaitól akik abban maradtak amibe beleszülettek. Itt az Úr azt akarja megértetni velünk, hogy az életnek nincs semmi köze a halálhoz. Azt, hogy szeressük a családtagjainkat feltétel nélkűl, az nem mond ellent annak amit gyűlölni kell, de itt a békességről van szó, hiszen konkrétan jelentette ki az Úr, hogy a küldetése az, hogy életre hívja a választottakat. Az aki feltámadt Krisztusban új teremtés és a régi elmúlt, elmúltak a régihez való kötődések is. Nem a szeretet halt meg vele együtt, mert egy hús ember nem tud szeretni úgy ahogy Isten szeret és nem gyűlöli az embert magát, hanem mindazt gyűlöl ami az egyszülött Fiát a feszületre vitte, az a bűn ami az emberben van. Ez pedig nem jelenti a békességet, mert karddal választja szét a húst a szellemtől. Bizonyára a családban is lehet egyetértés és béke, ez lenne a cél, de nincs ez így sok esetben. Egyrészt a válások okai is ezek, amikor egy asszony vagy férj vagy szülőknek elviselhetetlenné válik ez a kettősség, a szellemi meghasonlás. Egy sziámi ikrek élete jutott az eszembe, a hírek szerint meghaltak mindketten, mert az egyik közülük alkoholista volt egy testben. Magával húzta a másikat a halálba, mert egyes szervük azonosak voltak, nem voltak szétválasztva. Ez így lehet egy nem szétvàlasztott szellemiséggel a férj és asszonya között. Azzal a karddal amit az Úr hozott magával, az Isten Szelleme és igéje. Mert a gondolatokat követik a tettek a cselekedetek és a más életforma kialakulása. Elvégre a világból kiragadott üdvözült lélek már nem hozzájuk tartozik, hanem egy új közösség tagja lett, leválasztott és Krisztus testéhez csatolt, akik élő tagjai Krisztusnak. 

 A második idézet erről is tesz tanúbizonyságot, hogy aki Istentől született nem gyűlöli testvérét. Itt már az olyanokról szól az ige, akik sorstársaik lettek egymásnak Krisztusban. Hogyan is lehet gyűlölni azt akiben ugyanaz a szellem lakik. 

 Ezek a rokonlelkek egymást vonzzák, ellenben ha nem így van, akkor taszítják egymást a különböző szellemiségek. Ez így volt például Saul és Dávid királyok esetében is. A csoportosulások is ezt bizonyítják, mindenki abba szerveződik bele, ahol rokoni szellemét véli felismerni, sokszor ösztönösen érzi, hogy megtalálta azt a közeget amiben jól érzi magát. A konfrontációk csak akkor lépnek fel, ha ellenségesek a szellemi hátterek. Ez Isten Szent Szellemére is vonatkozik, amikor belép egy család életébe az igaz Isten Szelleme, legyen az keménykötésű vallásos család, ott már nem lesz béke addig ameddig Isten sorba nem eleveníti meg a többieket az akarata szerint. Van erre is példa, van pedig ellenpéldája is, amikor teljesen szétesik a család csakis azért mert az egyik közülük Isten gyermeke a másik meg nem tud vele élni.

 A házasság intézménye szent az Úr előtt, amit Isten egybekötött ember ne válassza szét. Ezt külsőleg meglehet tartani, csak abban az esetben ha paráznaság miatt válnak szét a frigyben élők, akkor megengedett a válás. De ez nem törvény ez válasz a belső szellemi állapotra. Mert hogyan is lehet engedelmes erre ha nem fogadja be Isten parancsolatait. Tehát paráznaság oka nélkűl is elengedheti nejét, urát ha ez már elkerülhetetlen. Ez sem békesség hanem ellenségeskedés, akármilyen látszólagos békében is folyik le a válás. Ezek nem könnyelmű döntések, sok gyötrelem előzi meg. Nagyon erősek a kapcsolatok a családban, és éppen ezért aki követni szándékozik Krisztust, üljön le lába elé és hallgassa meg mit mond erre az Úr.