Mi nem vagyunk itt otthon.

Mi nem vagyunk itt otthon.

"Ek­kor egy írás­tu­dó ment hoz­zá, és azt mond­ta neki: Mes­ter, kö­vet­lek té­ged, akár­ho­va mégy.

Jé­zus így fe­lelt: A ró­kák­nak van bar­lang­juk és az égi ma­da­rak­nak fész­kük, de az Em­ber­fi­á­nak nincs hova fe­jét le­haj­ta­nia." (Mt 8, 20).

 Az emberek túlnyomó része nem tudja sem nem hiszi, hogy ez az egzisztenciális világ csak átmeneti hely és véges. Attól függetlenül, hogy Isten ígéretei szerint Izraelnek a lakhelye a föld, de aki ismeri a Bibliát az tudja, hogy nem erről a földről beszél az Úr. Az idő rövidsége miatt nem követhetjük ezt a témát.

 Az emberek úgy élnek úgy rendezkednek be itt a földön mintha ez lenne a végállomás. Itt születik és itt hal meg. Pedig a Bibliában rengetegszer megvan említve, hogy ahogy Jézus Krisztus úgy az emberek bejöttek ebbe a világba, se nem az Úr aki már el is hagyta ezt a világot sem az embereknek nincs itt helyük. Erre sokan felkaphatják a fejüket, hogyan? 

 Ádámot Isten a föld porából alkotta de szelleme nem földi eredetű, ahogy a bűn sem ebben a világban létezett. Ez mind determinált és az úgynevezett anyagi világ amit mi tapintunk és látunk az egy állomása Isten tervének. 

"Azért ahogyan egy ember által jött be a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett." (Róm 5, 12). Tehát a tökéletes ember aki Ádám volt, Isten képére és hasonlatosságára volt teremtve, az Édenkertben volt helyezve de házat neki nem épített és nem is utasította arra, hogy ezt tegye. Mindennel körülvette, hogy életfunkciója a legtökéletesebb körülmények között örökké éljen habár tudta a következőket is, hogy mi fog történni. Ezt megtudhatjuk abból amikor Ádámra álmot hozzott és bordájából Évát (életett) teremtette. Ez előképe volt Krisztus halálának és a testéből született üdvözűlteknek A halála által, amikor még bűn nem jött be a világba. A világban, vagyis abban a földi paradicsomban nem volt bűn és halál. De Isten tudta, hogy a földre űzött sátán már fel volt készülve minden arzenáljával, hogy bűnbe csalja az embert, nem erőszakkal hanem ravaszsággal, és az élet amit Éva képviselt elvesztette örök jegyét és anyagias lett. Ez ismert történet. 

 "Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta jött ki a világba." (1Jn 4, 1).

 ‭‭A hamis próféták küldve vannak éppen úgy ahogy aki Istentől született újjá. Ebben az avatarban amit kaptunk a teremtéskor, van és talált helyet a médiumok által közvetített, vagyis az ember a célja és megvalósítása egy vagy más entítás befolyásának. Tehát Isten szava is arra teszi a hangsúlyt, hogy nem a kűlsö ember vagyis az avatarja az ádámi test a forrása mindennek, hanem az aki benne él.

"... de egy szellem sem Istentől való, aki Jézus mellett nem tesz vallást. Nos, éppen ez az antikrisztusi szellem, akiről azt hallottátok, hogy eljő, s már a világban is van. Ti Istenből valók vagytok, kis gyermekeim, és legyőztétek amazokat, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van."(1 János 4, - 3,4). Egy kis merészséggel mondhatjuk, hogy a bűnnel átitatott föld egy proxi háború színtere vagy helyszíne. A szellemi ember ezt tudja, hogy a fronton van a nulladik pozicióban, tehát fejét nem hajthatja le mert azonnal lesúlyt az egója. ( felűlkerekedik). A szellemek harca az emberért, amit már Krisztus a feszületen megnyert, és győzött, hogy azok akik ide születtek ádámban a bűn miatt elaludtak és tudatlanok voltak vakságuk miatt, de mégis az Atyáé voltak a preegzisztenciális világban, azokat újjászülesse és örök életet adjon, most már nem a teremtés által hanem Krisztus győzelme által a sátán és a halál felett. Ajánlom elolvasni a Jób könyvéből a 33. fejezetet, sokminden világos lesz ebben a témában. "Ha van mel­let­te köz­ben­já­ró an­gyal, csak egy is a sok kö­zül, hogy tu­das­sa az em­ber­rel kö­te­les­sé­gét, ak­kor Is­ten meg­kö­nyö­rül raj­ta, és ezt mond­ja: Sza­ba­dítsd meg, hogy ne száll­jon a sír­ba, mert meg­kap­tam a vált­ság­dí­jat!" (Jób 33, 23).

 Tehát az ember egy olyan érték Isten előtt, amit itt szavakkal sem tudattal nem tudunk körbeírni és meghatározni szerepét. De van egy aki ezt közvetítí nekünk, az Jézus Krisztus az Atya avatarja, hogy ezzel a kifejezéssel éljek. 

 Tehát Krisztus aki húsban jött el, a fenti igében érthetően kimondta, hogy ő nem ebből a világból való, de úgy ahogy mi sem, de nekünk házban kell élnünk, neki nem kellett házat építenie, mert ő nem nyugodhatott meg egy pillanatra sem amíg nem végezte el az Atya akaratát, mert a halál a bűn zsoldja, érint minden embert, de azok akiket Isten gyermekeivé fogadott, azokat kiszabadítsa a bűn béklyóából, hogy a halál már ne hatalmaskodjon rajtuk. Ez azt is jelenti, hogy az ilyen aki ezt kegyelemből megkapta a váltságdíj alapján, már ne érezze magát itt a földön otthonosan, hiszen az ő otthona már Isten háza a mennyei Jeruzsálem, ami mint egy felékesített menyasszony ereszkedik le, hogy mindazok akik a dicsőség fiai éppen úgy zsidó vagy nem zsidó Istennel lakjon ott ahová már semmi hamisság és bűn nem juthat be, mert a bűn a halál mind a hamis próféták a sátánnal együtt a kénes égő tóba taszítatnak. 

 De Isten aki mindig ujjat teremt és ez a jövőben is így lesz, megmutatja azt a lakást vagy sátrat ahol él, és nagy szeretetéből kifolyólag magához veszi mindazokat akiket üdvösségre szánt, hogy amikor a régi föld és az ég eltűnik a szinről, az emberek vele legyenek biztonságban addig míg nem teremti meg az új eget és földet az örök lakóhelyét az embereknek. Ahol már nincs szükség sem házra sem rezsit nem kell fizetni, Isten lesz mindenhol és mindenkivel.

"És lát­tam új eget és új föl­det, mert az első ég és az első föld el­múlt, és a ten­ger sem volt töb­bé. És lát­tam a szent vá­rost, az új Je­ru­zsá­le­met, amint Is­ten­től alá­szállt a menny­ből, fel­ké­szít­ve, mint egy fér­je szá­má­ra fel­éke­sí­tett meny­asszony. Hal­lot­tam, amint a trón fe­lől egy ha­tal­mas hang ezt mond­ta: Íme, az Is­ten sát­ra az em­be­rek­kel van, és ve­lük la­ko­zik, és azok az ő né­pei lesz­nek, és maga az Is­ten lesz ve­lük; " (Jel 21, 1-2).

Hallgatni de nem hallani?, ez itt a kérdés.

 Hallgatni de nem hallani?, ez itt a kérdés. 

"Nem em­lé­kez­tek rá, hogy már el­mond­tam eze­ket nek­tek, ami­kor ná­la­tok vol­tam? És tud­já­tok, hogy most még mi tart­ja vissza, hogy csak a maga ide­jé­ben je­len­jen meg? Mű­kö­dik ugyan már a tör­vény­tip­rás tit­kos bűne, csak­hogy azt, aki most még vissza­tart­ja, el kell tá­vo­lí­ta­ni az út­ból. És ak­kor meg­je­le­nik a tör­vény­tip­ró – akit az Úr Jé­zus meg­öl szá­já­nak le­he­le­té­vel és meg­sem­mi­sít meg­je­le­né­sé­nek di­cső­sé­gé­vel –,aki­nek el­jö­ve­te­le a Sá­tán mun­ká­ja a ha­zug­ság min­den ere­jé­vel, je­le­i­vel és cso­dá­i­val és a ha­mis­ság min­den csa­lá­sá­val azok szá­má­ra, akik el­vesz­nek, mi­vel vissza­uta­sí­tot­ták az igaz­ság sze­re­te­tét, hogy az ál­tal üd­vö­zül­je­nek. Ezért bo­csát­ja rá­juk Is­ten a té­vely­gés ha­tal­mát, hogy higgye­nek a ha­zug­ság­nak, hogy az íté­let utol­ér­je mind­azo­kat, akik nem hit­tek az igaz­ság­nak, ha­nem a ha­mis­ság­ban gyö­nyör­köd­tek." (2Thessz 2, 5-11).

Itt az Antikrisztusról és a Szent Szellem visszatartó erejéről szól, aki nem hagyja vagyis visszatartja, hogy a törvénytelenség elburjánzon teljesen a földön. Ez azt jelenti, hogy a Gyülekezet itt van még amiben és közte van és él Isten visszatartó Szent Szelleme. " A föld sója ti vagytok", mondja az Úr. Ezt sokan nem hallják sokan nem látják. A hamis keresztény ünnepekben gyönyörködnek, az igazságnak nem örülnek, mert ünneprontó, megkeseríti lelküket a meztelen igazság, ami ki mondja, hogy a törvénytelenségben látják a ideiglenes örömöt. Az ember lelke kívànja az ünnepeket, ezek a szigetek amikor a monoton életet egy kicsit kizökkenti a megszokott kerékvágásból. A látványosság a csillogás az ujjongás feldobja elcsábítja, fantázia világába viszi, ahol megpihen egy ideig a lelke, a mindennapi gondok és aggódástól meg pihenni vágyik. De a bűntől nem pihen meg akkor sem. Ez a húsvér ember világa, ami kívánja ezeket, ahogy meg van írva " kenyér és látványosság" foglalja el szívüket. De ebben az a hazugság, hogy abban a világban van az aki irányítja tudatlan vak szellemét, és cukorkákat osztogat csaliként felhasználva, hogy nem csak higgyen a hamisságnak hanem élvezze is annak időleges hatását. Ez a tévelygés szelleme. Az a legborzasztóbb ebben, hogy Krisztus nevéhez fűzik, összekapcsolják a hamisságot az ő nevéhez. 

 De egyszer csak Isten elragadja Szent Szellemét a gyülekezettel együtt a mennybe, akkor a fent idézet ige lép a színre. Az Antikrisztus uralomra lép ember képében, nyílvánvaló lesz a bűn embere, és mindenki aki itt maradt azokban a nyomorúságos hét évben ameddig az Antikrisztus uralja a földet gátlástalanul, megtapasztalja mit hagyott ki a kegyelem időszakában. Erről beszélt az Úr a Máté 24. fejezetében a tanítványainak, hogy aki hallani fogja Isten szavát abban a nyomorúságos időkben, megfogadják tanácsát, hiszen a földön Izrael maradékához fordul Isten, hogy megtérésre kényszerítse és abban a nyomorúságos időben az egész Izrael megszabadul bűneítől de sokakat megölnek. De ez egy másik téma.

 Az ami minket érint, az, hogy világosan kijelenti az Úr és az apostolok által a Szent Szellem, hogy az igazságot szeretőket szereti Isten, ők akik kellemes illattal árasztják el Isten mennyei oltárát imádatukkal az igazság szellemével imádják Istent. Azt az igaz Istent imádják, aki az ő igaz képét ismerteti meg Krisztus személyében az üdvözűltekkel, nem azt a hamis istenképet vetíti ki amit a sátán zsinagógájának szolgái szórnak és festenek a szemük elé. 

Így szólt annak idején az Úr a farizeusi sátáni gyülekezetnek. akik el­vesz­nek, mi­vel vissza­uta­sí­tot­ták az igaz­ság sze­re­te­tét, hogy az ál­tal üd­vö­zül­je­nek. " Ti az ördög atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni, aki emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen benne igazság. Amikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug ő, a hazugság atyja". (Jn 8, 44).

 De ti akik drága Krisztus vére által üdvösségre jutottatok, ébredjetek fel és kövessétek mindazt ami igaz és jó, teljetek meg a Szent Szellemmel ami Isten igéje, mert Isten féltékeny önmagára, Krisztus nevére. Eljön az idő amikor az ajtó bezáródik azok előtt akik nem voltak készek rá, hogy bemenjenek a menyegzőre, mert a kereskedőkhöz mentek olajat venni akkor amikor már az ajtó még nyitva volt. Elfoglaltság és más érdekek foglalták el a mindennapi életüket, egyszer sem gondolva arról, hogy mi a Szent igazság és mit szeret Isten, ezért nem elég, hogy hangoztassuk Isten nevét, hanem hogy teljünk meg szent ugazságával a Szent Szellem által.

"A szo­ros ka­pun men­je­tek be. Mert tá­gas az a kapu, és szé­les az az út, amely a pusz­tu­lás­ba visz, és so­kan van­nak, akik azon jár­nak. De szo­ros az a kapu, és kes­keny az az út, amely az élet­re visz, és ke­ve­sen van­nak, akik meg­ta­lál­ják azt. Őriz­ked­je­tek a ha­mis pró­fé­ták­tól, akik bá­rány­bőr­ben jön­nek hoz­zá­tok, de be­lül ra­ga­do­zó far­ka­sok. (Mt 7, 13-14).

 "Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek". (Mt 5, 6)

Az Úr új parancsolata.

 Az Úr új parancsolata.

 "Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet lesz bennetek egymás iránt.”( János 13,-34,35).

 A parancsolat amit újnak nevezett az Úr, elvégre nem volt új, csak azért mondta így, mert ha a törvény a tízparancsolatban belefoglaltatott szeretetét elvárta az emberektől, elsősorban Izrael népétől, nem volt példakép aki Isten szeretetét tökéletesen megtesítse, de most, hogy Jézus Krisztus Isten Fia megjelent és ebben a 13. fejezetben különösen látjuk alázatos szolgálatát, azt amikor a Teremtő Jézus Krisztus személyében lehajolt és megmossa a tanítványok lábait, iskarióti Júdásnak is, most már láthatjuk is azt a munkát a szeretetben. Ez egy olyan hatalmas kontraszt ami a szeretet felsőfokán nyílvánul meg. Mert aki nagy akar lenni, alázza meg magát. Isten ember képét felvette és eljött ide a bűnnel telített világba, hogy életét adja sokakért, a megváltás keretein belül, kiválassza mindazokat akik tanítványai lettek és vannak, hogy ezáltal beteljesítse Isten akaratát, szeretetben szolgàljon mindazoknak akik közel vannak hozzá. Ezzel egy új parancsolatot adott nekik, mert a világban nincs hasonló szeretet, mint a testvéri önfeláldozó szeretet. Ezt mutatta be nekünk Jézus. " Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért." (Mt 20, 28).

 Azért is új parancsolat, mert Izrael strukturális felépítése királyok, bírák próféták uralkodása a nép felett volt. Annak is megvolt a helye és ideje, de most már ez nem így van Isten országában. "Jé­zus pe­dig elő­szó­lí­tot­ta őket, és ezt mond­ta: Tud­já­tok, hogy a fe­je­del­mek ural­kod­nak né­pe­i­ken, és a na­gyok ha­tal­mas­kod­nak raj­tuk. De ne így le­gyen kö­zöt­te­tek, ha­nem aki nagy akar len­ni kö­zöt­te­tek, az le­gyen a szol­gá­tok, és aki első akar len­ni kö­zöt­te­tek, le­gyen a ti rab­szol­gá­tok". (Mt 20, 26-27). De ez nem így van ma már sok gyülekezetben, választanak vezetőket olyan poziciókat létesítettek, akik akarva vagy olyan helyzetbe kerülnek, hogy fentről a magaslatról szolgálnak az előre felépített szószékről. Ez bizonyítja szellemiségük színvonalát. Minél magasabb a szószék, annál hangsúlyosabb a személyiség, mégha alázatos szerénységgel is szolgál. Megvannak mindennek az emberi magyarázata, de az Úr számunkra a legtökéletesebb példa, hogy kell szolgàlni, vagyis szeretni egymást. Ugyanúgy az igazságban, irgalommal és előítéletek nélkül. Istennek nem volt és ma sem az a célja, hogy embert magasztalja, vagy valami jelentőséget adjon neki, még ha maga is emelte fel a lábait a szellemi magaslatokra, de ez nem erről szól. De az ősi emberi természet szereti a hatalmat mások felett gyakorolni, ezért is vannak megkülönböztető piziciók és titulusok. Egyes ószövetségi idézetek, amiből számos példája annak, hogy Isten nem akarja és keményen megbünteti az emberi gőgöt. Egyet idézek a Királyok könyvéből. "De ezek után az ese­mé­nyek után sem tért meg Je­ro­bo­ám az ő go­nosz út­já­ról, ha­nem is­mét pa­po­kat ren­delt a nép kö­zül a ma­gas­la­tok­ra. Bár­kit, aki ezt akar­ta, föl­szen­telt, hogy a ma­gas­la­tok pap­ja le­gyen. Ez a do­log lett Je­ro­bo­ám há­zá­nak vét­ke, emi­att ir­tot­ták ki a föld szí­né­ről, és emi­att sem­mi­sült meg."(1Kir 13, 33)

  Abban az időben amikor az első tanítványok voltak, a testvéri szeretet olyan kontrasztot képezett abban a világban, a hideg farizeusi és egyéb filozófiai tanítások hátterében, hogy kirívó volt ez az összetartozás és a világ így ismerte fel őket. Ezért is gyilkolták, ölték őket naponta, hiszen ebből ismerték fel őket. Majdhogy háromszáz évig ölték őket, üldözték annál az egyszerű oknál fogva, hogy ki akarták irtani a föld színéről Krisztus követőit, mert ellenkezett minden strukturális rendszernek, és sértették továbbra is a szombat úgymond szentségét, amit a farizeusok hoztak létre saját elképzelésük szerint. A papság hatalma, uralma a nép felett. A római felsőbbrendűség meg szórakozott az arénákban az oroszlánok közé hajtotta a tanítvànyokat, emberszámba sem vették a Krisztus követőit. Egy biztos éppen azért, mert látszólag hatalom vesztett emberek akik nem harcoltak magukért, és mint a bàrányokat vitték a vágóhídra, nem ellenkeztek, de dicsőítették Istent. Ez ma is nagy ütköztetéseket okoz a világban, ha vannak testvérek akik szeretik Istent és azokat is akik Istentől születtek. De ez már nem hívja kí az utálatott ebben a kereszténynek hit világban. Össze vannak mosva, vagy fésülve az erkölcsök az isteni igaz szeretet vagy az érzelmi emberi szeretet között nem látnak különbséget, talán hajszálnyi a látszólagos különbség, de a testvéri szeretet az igazságon alapszik és az igazságban Jézus Krisztus igazságát követve az Ő megalázkodás szellemét birtokolja, csakis azért, hogy megmutassa mérhetetlen magasságát az angyalok előtt is, hogy Isten határtalan szeretete megnyilvánuljon a mennyben és a földön is egyszer és mindörökké Krisztusban.

Az elfelejtett feltételek.

 Az elfelejtett feltételek.

 "Az szeret engem, aki magánál tartja parancsolataimat és megőrzi őket. Azt pedig, aki engem szeret, szeretni fogja Atyám. Én is szeretni fogom azt, és láthatóvá teszem magam majd neki.” „Uram – szólt hozzá Júdás, nem a karióti –, mi történt, hogy nekünk készülsz láthatóan megjelenni és nem a világnak?” Jézus ezt felelte neki: „Ha valaki szeret engem, és igémet megőrzi, Atyám is szeretni fogja azt, azután majd elmegyünk hozzá, és lakást készítünk nála.( János 14,-21..23). ( Csia fordítás).

 Különböző fordításokat kell elemezni, mert vannak fordítások amik nem adják át tökéletesen a görög szöveget. A görög fonetikus fordítása is azt jelenti, hogy ismerni és birtokolni kell Isten a Jézus Krisztus parancsolatait. De a görögből is eléggé pontatlanúl fordítanak a magyar fordítók. " Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki." Persze annak még könnyebb aki több nyelven ért és olvas. Ezért választottam Csia Lajos fordításából, mert kifejezőbb és pontosan meghatározza a gondolatot. Azért is kellett bevezetőként ezt megemlíteni, mert a további gondolatok irányát jelölik ki. A Károli revideált fordításban "Aki­nél az én pa­ran­cso­la­ta­im van­nak, és meg­tart­ja azo­kat, az sze­ret en­gem, aki pe­dig sze­ret en­gem, azt sze­ret­ni fog­ja az én Atyám, és én is sze­ret­ni fo­gom őt, és ki­je­len­tem ma­gam neki. (Jn 14).

 Itt a "megtartás" szó szerepel ami a magyar nyelvben ezt az igét kétféleképpen lehet érteni. Például valamit megtart, ünnepet vagy beszédet tart stb, a másik pedig birtokol, vagyis pestiesen mondva, spájzol. Ez nagyon fontos, mert a birtoklás az ismeret feltétele, a megtartás pedig abból a szemszögből kifolyólag már cselekvés. Nagyon sok keresztény hívő boldogtalan vagy gyötrődik az által, hogy egy vagy más Jézus parancsát ismeri de nem tudja teljesíteni. Most van az ideje erről beszélni, mert sokakat megkönnyítheti a terhek levétele. Minden Isten akaratából történik mindenki számára ki van jelölve az út és az idő.

 Itt meg kell jegyeznem, hogy az ismeret, vagyis a teória az Isten ismeret a teológia, szükséges mindenek előtt, mert az amit ha birtokol az ember, tehát ismeri Isten parancsolatait vagy akaratát, azon a tudatos alapon vagy síkon tud cselekedni Isten indítása alapján. Az Úr ezt egyszerűen úgy fejezi ki, hogy "semmit nem tudtok cselekedni nélkülem". 

 Senki Isten akaratát nem tudja cselekedni, ha nem birtokolja Isten Szent Szellemét és nem indítja Szellemével. Az Izrael népéhez így szól Ezékiel prófétán keresztül, " Ak­kor egy szí­vet adok ne­kik, és új lel­ket adok be­lé­jük. El­tá­vo­lí­tom tes­tük­ből a kő­szí­vet, és hús­szí­vet adok ne­kik, hogy ren­del­ke­zé­se­im sze­rint jár­ja­nak, és tör­vé­nye­i­met meg­őriz­zék és meg­cse­le­ked­jék. Ak­kor né­pem­mé lesz­nek, én pe­dig Is­te­nük le­szek." (Ez 11, 19).

 Ezt az ígéretet nem kapták meg a pogány népek, de Istennek tervei voltak a népekkel is a nemzetekkel, és mint zálogba rájuk is kiöntötte Szent Szellemét. Először a pogány Kornéliusz háza népére ( Apcsel 10) és mindazok akik hittel elfogadják Isten Fiát személyes megváltójuknak, csatlakoznak a Gyülekezethez ahol a Szent Szellem ajándékát kapják. Ez nem az ember által szervezet gyülekezetre vonatkozik, hanem az Isten univerzális gyülekezetére, ami mindenhol lehet és van. De később rátérünk erre is.

‭‭ " A Bátorító azonban, a Szent Szellem, akit az Atya nevemben küldeni fog, mindenre meg fog tanítani titeket, s mindenre emlékeztetni fog, amit mondottam nektek." (János 14,- 26). Ezt mondta és ígérte Jézus a tanítványainak, ami be is teljesült. Ezért ha valakinek nincs elég bölcsessége a megértéshez, ne magára támaszkodjon vagy Isten őrizzen meg attól, hogy mások helyettünk gondolkozzanak, kérje az Urat aki bőségesen megajándékozza mindazokat akik Istent féltik, persze hittel kérjék, hiszen Istennek hatalma van minden felett, még a szamár és beszélni tud ha kell. Ne elégedjünk meg azzal, hogy a testvérek kész megrágott ételt tegyenek elénk, hanem mi is részesei legyünk annak az Isten által épített háznak, ami olyan kövekből áll össze, akik Isten házát gazdagítják és tartalmazzák. A hit nem csak általános, hanem személyes is. Individuális személyre szabott ajándékkal áldott meg Isten minden Istent féltő hívőt. 

 Aki szereti az Urat az nagyon ragaszkodó és az ilyenekhez be megy Isten és külön lakást készítenek annál, vagyis beköltözik hozzá mindenestül, azért mondja ezt többesszámban, mert a teljes Isten ismeret birtokában van ami az Atyát és a Fiút a Szent Szellem által megtudhat, megismerhet az ember. Ahogy ezt 1 János 2- ben írja az apostol: " Írok nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt." (1Jn 2, 13) "De még a kezdetben amikor még nincs ismeret a szív akkor is irányított Isten által az eleve elrendelése alapján. Ez az a kezdeti ragaszkodás amikor Istent követi a hívő, kereső lélek. 

 "És a két ta­nít­vány hal­lot­ta, hogy mit mon­dott (Bemerítő János), és kö­vet­te Jé­zust. Jé­zus pe­dig hát­ra­for­dult, és ami­kor lát­ta, hogy azok kö­ve­tik, azt kér­dez­te tő­lük: Mit ke­res­tek? Azok pe­dig ezt mond­ták neki: Rab­bi (amely azt je­len­ti: Mes­ter), hol laksz? Azt mond­ta ne­kik: Jöj­je­tek, és lás­sá­tok meg! El­men­tek te­hát, és meg­lát­ták, hol la­kik, és nála ma­rad­tak azon a na­pon. Kö­rül­be­lül tíz óra volt. (Jn 1, 37-38). 

 Tehát két oldalról is megvilágítjuk röviden Isten hajlékát, ahol és kikkel van együtt szívesen ezen a földön. A János 12. fejezetében is láthatjuk azt a kompániát, társaságot Betániában, ahol Jézus többek között a feltámadt Lázár társaságában volt a házukban vendégeskedett. De ez csak előre vetítette az elkövetkezendő igazi lakhelyét a Gyülekezetet. A Máté 18. fejezetben tudhatjuk meg milyen feltételek szükségesek, hogy Jézus a hívők között lehessen a feltámadása és a mennybemenetele után, mert nem mindenhol van ott személyesen ahol a nevét hirdetik és tisztelik.

 Talán ez az eset Lídiával egy kicsit szemlélteti azt amit itt igyekeztem kifejteni. "Egy Lí­dia nevű, Thia­tí­ra vá­ros­be­li bí­bor­árus asszony, aki fél­te az Is­tent, hall­ga­tott ránk. En­nek az Úr meg­nyi­tot­ta a szí­vét, hogy fi­gyel­jen arra, amit Pál mon­dott.

Ami­kor pe­dig a há­zané­pé­vel együtt meg­ke­resz­tel­ke­dett, így kér­lelt min­ket: Ha az Úr hí­vé­nek ítél­te­tek en­gem, gyer­tek az én há­zam­hoz, és ma­rad­ja­tok ott! És un­szolt min­ket." (ApCsel 16, 14). 

 Az Istennel való közös lakóhely az több mint csak követni őt, de elmaradhatatlan, mert az ilyeneknek ad több kegyelmet az Úr, hogy fiaivá és leányaivá fogadja őket, mert Isten gyermekei, örökösei Krisztusnak Isten háza népét lakják be és közösségben, családi közösségben vannak vele. Ott van közöttük már ma is itt a földön, ha valójában engedelmességgel gyűlnek össze a nevében a Krisztus égisze alá, nem emberi cégér az ajtófélfán és Isten számára utálatos elnevezések alatt. Oda ha betér is Jézus, nem ura a háznak csak vendége lehet a jobbik esetben. 

Még ha nincs is ilyen közösség a lakott területen, akkor is, te és én közöttem lehet Jézus, mert neki minden lehetséges. Ahogy ezt Pál megjegyezte, hogy lélekkel a gyülekezetekkel volt. 

 Nem köthető dogmákhoz a személyes jelenléte Jézusnak, mert ez teljesen a hit és Krisztus az Úr szellemének a birtoklása ami az Atya vonzásának az eredménye a szívben a ragaszkodás az Istenféltése és igazságának a szeretete nyitja meg a szívet és költözik bele Krisztus az ilyen lakhelye. Ez minden Krisztus hatalmában van, úgy a nyitott ajtó úgy a zárt ajtó is. De mi utal arra, hogy mi függ tőlünk? Az ige hallása és hallgatása, ahogy ezt Mária, Lázár nővére tette Jézus lábainál Betániában. " pe­dig ke­vés­re van szük­ség, va­ló­já­ban csak egy­re, ( hallgatni Isten szavát és a szívbe lerakni megőrizni) és Má­ria a jó részt vá­lasz­tot­ta, ame­lyet nem vesz­nek el tőle soha." (Lk 10)

A fi­la­del­fi­ai gyü­le­ke­zet an­gya­lá­nak is írd meg: Ezt mond­ja a Szent, az Igaz, aki­nél a Dá­vid kul­csa van, és amit ki­nyit, sen­ki be nem zár­ja, és amit be­zár, sen­ki ki nem nyit­ja: tu­dom a te dol­ga­i­dat, íme, egy nyi­tott aj­tót ad­tam eléd, ame­lyet sen­ki be nem zár­hat, és bár ke­vés erőd van, még­is meg­tar­tot­tad be­szé­de­met, és nem ta­gad­tad meg az én ne­ve­met". (Jel 3, 7). A filadelfiai gyülekezet hűsége Jézushoz nyított ajtó Istenhez.

" Lásd az ajtóhoz álltam és zörgetek. Ha valaki hallja szómat és ajtót nyit, bemegyek ahhoz, és vele lakomázom, ő pedig énvelem."( Jel. 3,20). A laodiceai gyülekezet pedig zárva tartja ajtaját az Úr előtt, ami ma a jellemző, de csak egyesek hallják meg az Úr zörgetését.

"Aki­ket én sze­re­tek, meg­fed­dem és meg­fe­nyí­tem: Légy buz­gó te­hát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt ál­lok, és zör­ge­tek, ha va­la­ki meg­hall­ja a han­go­mat, és meg­nyit­ja az aj­tót, be­me­gyek ah­hoz, és vele va­cso­rá­zom, és ő én­ve­lem". (Jel 3, 19).

 Ahogy Ábrahám vágyott Isten városát meglátni, a hitnek ez valóság még ha életében nem is látta meg," Mert vár­ta az ala­pok­kal bíró vá­rost, mely­nek ter­ve­ző­je és épí­tő­je Is­ten." (Zsid 11) ez a mai hívő számára is valóság, még ha ez mások számára utópiának hangzik, de Isten háza és városa valóság, az új mennyei Jeruzsálem ami az égből fog leszállni, hogy befogadja mindazokat akik itt ebben a halál völgyében szereti Istent, és választottak erre, Isten bölcs kegyelméből, hogy vele lakjanak. 

" És lát­tam a szent vá­rost, az új Je­ru­zsá­le­met, amint Is­ten­től alá­szállt a menny­ből, fel­ké­szít­ve, mint egy fér­je szá­má­ra fel­éke­sí­tett meny­asszony. Hal­lot­tam, amint a trón fe­lől egy ha­tal­mas hang ezt mond­ta: Íme, az Is­ten sát­ra az em­be­rek­kel van, és ve­lük la­ko­zik, és azok az ő né­pei lesz­nek, és maga az Is­ten lesz ve­lük;.." (Jel 21, 2).

A szeretet a megismerés és a hit.

 A szeretet a megismerés és a hit.

  "Arról ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk, hogy Szelleméből adott nekünk. A mi számunkra láthatóvá lett az Isten, és mi tanúságot is teszünk amellett, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ Megmentőjéül. Ha valaki vallást tesz arról, hogy Jézus az Isten Fia, az Isten benne marad, ő pedig az Istenben. Minálunk megismerésbe és hitbe ment át a szeretet, melyet Isten bennünk tart. Az Isten szeretet, aki tehát a szeretetben marad, az Istenben marad. Isten is őbenne."( János 4,- 13..16).( Csia fordítás).

 Ezek a kiragadott részek a kontextusból azért is hasznosak az elemzésre, jó ha elemezzük, mert az adott kijelentésre öszpontosíthatunk ami az egésznek a része. Ezek a részletek egysége adja az öszképet mint egy mozaik vagy pázli és fordítva a részletek megértése rakja össze a teljes képet. Biztos vagyok benne, hogy Isten igéje mély és bölcs a teljesség igényét nem elégíti ki, nem azért mert az a célja, hogy ne értsük meg, hanem Isten határtalan bölcsességét soha végleg nem ismerhetjük meg az örökkévalóságban sem, mert az végtelen. De mindig a kezdete a fontos, hogy ha Isten, kezdetben jó felismerése birtokában vagyunk, ez a folyamat szerintem nem ér véget soha, a szűk úton tartva, ahogy Isten kegyelme is határtalan. A dogmák a vallási irányzatok azok zsákutcák, axiómák amit nem lehet kérdőjellel ellátni, szemmel láthatóan kőbe vannak vésve. Azok a tanítások minden vallási irányzatban kijelölték az utat az ősök hagyományai szerint. Igazak e vagy sem, nem lényeges, mert így vagy úgy megosztja Isten népét. Mert csak egy igazság létezik. Kétféle igazság az megosztja az embereket, még ha igaznak is bizonyulnak. Például a szombat, vagy a vasárnap megtartása, mindkettő helyesnek látszik de mégsem az, mert megosztotta a hívőket. Az érvelések lehetnek meggyőzőek, de az eredménye kézenfekvő. De ezek is csak a felületen mutatkozó ellentétek, az ellentétek a gyökereikben különböznek egymástól. Ha azt nem az Atya ültette el, kitépettetik, majd világossá válik az igazság Krisztus ítélőszéke előtt. 

 De egy fontos megállapítással tartozok az olvasók íránt, abban a szövegben amit fent olvastunk, van egy fontos kijelentés amin gyakran talán sokan átsiklunk. Idézem "Minálunk megismerésbe és hitbe ment át a szeretet,..". Igazából nem kapaszkodnék görcsösen ehhez a kijelentéshez, ha nem lenne mindennél fontosabb. Miért fontos, ezt szeretném elemezni. A szeretet abban nyilvánult meg Isten részéről, hogy feláldozta az Atya a Fiút véráldozatul a világ megváltására. Tehát kiváltotta az embereket magának a másiktól, aki uralta és uralja ma is a földön élőket, Isten teremtményeit, ezt a váltságot Krisztus, Isten mérhetetlen szeretetéből tette. Vagyis a tökéletes szeretetét irántunk, mérhető Krisztus kínhalálával a feszületen. Ez az egyetlen mérce Isten mélységes szeretetének. Ezt olvashatjuk az Úr példabeszédében a kereskedőről. Máté 13. fejezetben, hogy megvette a földet ahol a kincset megtalálta és elásta újból. De, hogy ne vesszünk el a részletekben ezt a szálat nem követjük. El lehet olvasni és ha Isten ad megértést akkor meg is lehet érteni mi rejlik ezekben a példabeszédekben. 

 A szeretet egyik elemi feltétele az igazság szeretete. Isten igazságának keretein belül a szentség az ami megnyitja Isten megismerését. Mit is jelent a szentség? Röviden azt, hogy Isten elválasztotta, vagyis kihívta mindazokat a lelkeket a világból, akik parancsolatait megőrizték akarata szerint, ez az eklézia, gyülekezet. Vagyis a feltétlen szeretet az az engedelmesség, mert Isten nem erőszakkal áldotta meg népét, hanem hit és engedelmesség által. Amivel tartozunk egymásnak az a szeretet, de főleg Isten iránti szeretetünk ebben nyilvánul meg, hogy engedünk Isten Fiának, gyakorlatilag tudjuk szeretni testvéreinket az Úrban, de nemcsak őket, hanem ellenségeinket is, ez már a felsőfokú isteni szeretet megnyilvánulása. Ehhez tartozik az önmegtartóztatás is, nehogy a testvérek az emberek botránkozzanak meg a viselkedésünkben. Róma 14. fejezetében olvashatunk erről. "Azért egy­mást töb­bé ne ítél­ges­sük, ha­nem in­kább azon le­gye­tek, hogy test­vé­re­tek­nek ne okoz­za­tok meg­üt­kö­zést vagy meg­bot­rán­ko­zást." (Róm 14) Zárójelben megjegyzem, hogy ez nem vonatkozik az eretnek tanításokra és mindarra amit el kell ítélni a szentírás alapján. A Szent Szellem egyik munkája az is, hogy leleplezze a világ bűnét. A világ bűne az, hogy Isten Fiát megfeszíti ma is. Ezért Isten kegyelmi ajándéka az Isten megismerése, alkalmassá teszi az engedelmes hívőt Isten mélyebb megismerésére a Szent Szellem által, aki a Tanítója és Vigasztalója útikalauza lesz a földi életében. A Szent Szellem óvja a hívőt attól is, hogy Krisztust hamisan ne hirdesse se szent vérét ne tapossa meg. Ezt nem részletezném, mert a Szent Szellem kenete szükséges ehhez, hogy mi az amit nem tehetünk meg. 

 Minden vallási közösségben más és más erkölcsi rend vagy íratlan szabályok léteznek. Ezért is csak a szentírásra lehet hagyatkozni aki Krisztus szabadságában él. Szerintem nem foglalkozhatunk ezzel a kérdéssel ez nem épít.

 Amikor az ember jó vonatra ül, már a vonaton lezajló események a közbeni állomások nem változtatják meg a végcélt. Ezért is folytathatjuk merészen a gondolatot mégha talán pontatlan is. " Ha valaki vallást tesz arról, hogy Jézus az Isten Fia, az Isten benne marad, ő pedig az Istenben". Az evangélium szöveg összefüggésében értjük ezt az igét. Nem elég csak vallani mindezt, a szívben kell hinni Isten Fiában. Istenben maradni és Isten bennünk marad, ez nem teológiai tudás, ez a valóság, nem azért mert ezt érezzük, hanem, hogy hiszünk Jézus és az apostolok szavának. Valaki azt mondta, hogy ha Isten beléd költözne, akkor momentán, abban a pillanatban széné égnél, Isten szentsége miatt, nem bírná ki a test ezt a szentséget. Magyarázatom pedig az, hogy ez csakis úgy lehetséges, hogy Isten bennünk él, ha a szíve az embernek Krisztus vérével meg van hintve és a Szent Szellem pecsétje van rajta. Ez oltalmazza meg az embert az égéstől, nem a fizikai megsemmisűlés az eredménye, hanem az ádám halála a testben ha Isten belép az életünkbe és elfoglalja a szívünket. De gondolom, az ismereteim szerint a szívünket rabul ejtette Krisztus és ott a mennyben őrzi, ahová máris felültetett minket. Ez a nagy titok ami már nem titok sokak számára. Isten Szellem, de bölcsessége oly annyira hatalmas és határtalan, megvolt a módja annak, hogy Isten kapcsolatba kerüljön az emberekkel. " A mi számunkra láthatóvá lett az Isten, és mi tanúságot is teszünk amellett, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ Megmentőjéül.". Ha ezt valaki elhiszi, hogy a láthatatlan Isten Jézus Krisztusban jelent meg, akkor ezt a hitet Isten az Atya nyitotta meg szívében a hite Istentől van. Péter apostol tanúbizonyságot tett róla, ahogy mi is megtehetjük. " És ti ki­nek tar­to­tok en­gem? – kér­dez­te őket. Si­mon Pé­ter pe­dig így vá­la­szolt: Te vagy a Krisz­tus, az élő Is­ten Fia. Jé­zus pe­dig azt mond­ta neki: Bol­dog vagy, Si­mon, Jóna fia, mert ezt nem test és vér je­len­tet­te ki ne­ked, ha­nem az én mennyei Atyám." (Mt 16, 15-16). 

 Egy másik aspektusból szemlélve még gazdagabb felismerésben részesülhetünk. Ez lesz a végszó ebben a cikkben.

"Mert ha szád­dal Úrnak val­lod Jé­zust, és szí­ved­ben hi­szed, hogy Is­ten fel­tá­masz­tot­ta őt a ha­lot­tak kö­zül, üd­vö­zülsz. Mert szív­vel hisszük, hogy meg­iga­zu­lunk, és száj­jal te­szünk val­lást az üd­vös­ség­ről. Mert azt mond­ja az Írás: Aki hisz ben­ne, nem szé­gye­nül meg". (Róm 10, 9-10).

Gondok vagy gondatlanság?

 Gondok vagy gondatlanság?

 " Ne vegyetek hát gondot magatokra ilyen beszéddel: Mit együnk? Mit igyunk? Mivel ruházkodjunk? Mert mindezekre a pogányok törekszenek. Hiszen mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van. A királyságot és az Isten igazságosságát keressétek előbb, és azokhoz ezeket is hozzáadják majd nektek! Ne viseljetek hát gondot a holnapért, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja, elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut.(Máté 6,- 31..34).

 Ezek a szavak Jézus az atyai gondviselőnek szavai. Nem a felelőtlenségre a lustaságra vagy egyéb gondatlanságra buzdít az Úr, hanem a napi terhek és tevékenységek elvégzése mellett ne gondoljunk a holnapra, mi lesz, a gondviselést bízzuk az Úrra. Sok embernek az aggodalmasság megárt, annyira, hogy a gondok betöltik a mindennapjait már előre fél, hogy a jövő sok gondot hoz magával. A média pedig előrevetíti a szörnyűségeket amik várhatnak az emberiségre. Egy háborús övezetben élőknek, ahol napi rendszerességgel rakéták robbannak, nem kell a jövő veszélyeire gondolniuk, mert már benne élnek ez számukra a valóság. A légiriadó szirénája számukra egy konkrét jelzés az óvóhelyre szaladni ha van ilyen a közelben. Az első Krisztus követöi is katakombákba rejtőztek az üldözéstől menedéket keresve. Ez egy emberi természetes dolog, hogy reagál a veszélyhelyzetre az ember. De az Úr itt és más helyen is leveszi ezeket a gondokat a tanítványai váláról, ha megfogadják a tanácsát. Az nem jelenti azt, hogy nem kell dolgozni, a megélhetésre pénzt keresni, hogy nem kell ruha boltba menni és válogatni a ruhák között ha megteheti az ember. Ma ebben a helyzetben az életszínvonal megengedi ezt a luxust már akinek ezek az igényei és lehetősége megvan. De visszatérve az éles helyzetekre, amikor a háborús zónából menekűlni kényszerűl a család, ott hagyva a konfortzónáikat a családi házukat, lakásukat, sok mindent nem vihet magával, akkor látják meg mi a legszükségesebb az élethez, ez most az ukrán a palesztin az izraeli meg sok konfliktusos zónákról menekűlőknek nem teória Jézus szavai ha megfogadják. Persze sokan ezt meg se hallják. De aki hallja annak ez Isten tanácsa, hogy ne aggódjanak azok akik most szükségét érzik mindezeknek. Isten gondoskodik mindenkiről ha az nem utasítja vissza. A valós menekülteknek a befogadó állam segítséget nyújt, persze sokan visszaélnek ezzel. De maradjunk az igénél, az Úr nem mondja azt, hogy nem lesz bajunk, hanem ne törődjetek a holnap gondjával, mert az holnapnak a gondja és baja. Ezt az egyet ha megfogadják akkor felesleges elhinni a média rémhíreit a jövőképről. Ijesztgetik az embereket, hogy kitör a harmadik világháború, ezekkel a "próféciákkal" ami nem is biztos hogy beteljesülnek, csakis a gondokat növelik és cselekvésre indítanak. Bunkereket építenek, élelmiszereket halmoznak fel, ezzel csak növelik és meghosszabíthatják a szenvedésüket és a biznisz bevételét. A megtérés Istenhez teljesen feledésbe merül a gondok súlya alatt. Az Isten eleve kiválasztottság alapján ezek a bajok, gondok megtérésre indítják az elveszett bűnös lelkeket. A lelki a testi kritikus szükségletei a bombázások a kilátástalanság térdre kényszeríti azokat akik ebben a szűk helyzetben is Istent keresik. A halálfélelem az egyik ok arra, hogy Istenhez forduljon az ember. Valakinek ez nem teória, ahogy az nekem sem volt az. Nem azért mert háborúban éltem, hanem féltem a haláltól a természetes haláltól az erőszakos haláltól. 

 Ezek a fenti igék azokhoz szóltak akik követték őt, tehát a tanítványaikhoz. Azért ezek a szavak ma sem hiábavalók, ha az aki követi ma is Krisztust és szolgál testvéreinek a barátainak az embereknek, annak nem kell gondolni és aggodalmaskodni, hogy mit vigyen magával ha utaznia kell, netán menekülnie kell, vagy ha családja van és a Szent Szellem vezeti őt munkájában, annak nem szabad aggódnia, ellenkezőleg megkell erősítenie a gyengélkedőket a hitben. 

 Az Úr azt mondja az Istenfélelemről: " Mint ba­rá­ta­im­nak mon­dom nek­tek: Ne fél­je­tek azok­tól, akik a tes­tet ölik meg, és az­után töb­bet nem árt­hat­nak. Meg­mon­dom, ki­től fél­je­tek: at­tól fél­je­tek, aki meg­öl, és utá­na arra is van ha­tal­ma, hogy a gye­hen­ná­ra ves­sen. Bi­zony mon­dom nek­tek, at­tól fél­je­tek." (Lk 12, 4). 

 Az Istennek van egyedüli hatalma a gyehennára vetni. Itt Jézus nem a sátánról beszél. A 7. versben pedig megerősíti őket a barátait a tanítványait, hogy ne féljenek, mert az Úr nagy becsben tartja életünket. A halálnak már nincs hatalma aki Krisztusban van. Krisztusban menedéket talált, ha teste el is hal és porrá válik a halhatatlan lelke tovább él. Ezt mindig megerősíti a szentírás lépten nyomon. 

 Két testvért ismerek személyesen, akik halálközeli élményben részesültek. Ha nem hiszek Raymond Muddinak vagy másoknak akik mertek erről beszélni, de én ezeknek a testvéreknek hiszek, mert tudom, hogy nem hazudnak. A belső testük elhagyták a külső testüket, Pál apostol szerint sátrukat, amikor meghaltak jóformán. Attól az esettől, habár hívők voltak addig is, megváltozott az életük, mert személyes átélése ennek nem mindennapi elhívást eredményezett. Ez volt Isten különleges akarata számukra, ezzel megerősítette hitüket, felkészítve a szolgálatra. 

 Amikor a hit olyan színvonalat ér el, hogy csakis Isten országát a fentieket keresi, nem kell feltétlenül, úgymond a csodákat várni, hanem az lesz az élet priorítása, akkor az aggodalmak elesnek, a többi pedig hozzáadódik. " A királyságot és az Isten igazságosságát keressétek előbb, és azokhoz ezeket is hozzáadják majd nektek!". Aki ezt követi vagyis hisz benne, annak a kevés is sok lesz. 

Áldás és békesség mindenkinek akik az Úrban bíznak.

A belső és külső összefüggések elemzése röviden.

 A belső és külső összefüggések elemzése röviden. 

‭‭"Amikor pedig még nem ismertétek az Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek lényegüket tekintve nem azok. Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni? Aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre. Attól féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam értetek." ( Gal 4,-8..11). Csia fordítás.

"Mert ha az Úrnak és az Üdvö­zí­tő Jé­zus Krisz­tus­nak meg­is­me­ré­se ál­tal a vi­lág för­tel­me­i­től egy­szer már meg­sza­ba­dul­tak, de ezek­be is­mét be­le­ke­ve­red­ve ve­re­sé­get szen­ved­nek, utol­só ál­la­po­tuk rosszabb lesz az el­ső­nél. Mert jobb vol­na ne­kik, ha meg sem is­mer­ték vol­na az igaz­ság út­ját, mint hogy azt meg­is­mer­ve el­for­dul­ja­nak a ne­kik adott szent pa­ran­cso­lat­tól. De be­telt raj­tuk az igaz pél­da­be­széd: Az eb vissza­tért a sa­ját oká­dá­sá­ra, és a meg­für­dött disz­nó a sár­ban hem­pe­reg." (2Pt 2, 20-21).

 Ezekben a két idézetekben két teljesen más emberekhez szól az ige. Az első idézetben Pál apostol féltése a galáciai gyülekezet észrevehető megtorpanása a hitben, visszatérésük a törvény alá a Krisztus által kiszabadított igából. Amikor tekintetünk arra irányult aggódva, a természeti elemekből fürkészve jeleket keresve, de főleg attól féltette Pál, hogy visszatértek a törvény alá. Károli Gáspár fordításában így van írva, összevetve e két fordítást, megtalálhatjuk az igazat. "Meg­tart­já­tok a na­po­kat, hó­na­po­kat, idő­sza­ko­kat meg az esz­ten­dő­ket." (Gal 4). De gondolom egyről van szó ami a továbbiakban kiderül. "Mond­já­tok meg ne­kem, akik a tör­vény alatt akar­tok len­ni nem hall­já­tok a tör­vényt?" (Gal 4). "Ó, bal­ga­tag gala­ták, ki igé­zett meg ti­te­ket, akik­nek sze­me előtt Jé­zus Krisz­tust úgy ír­tuk le, mint­ha kö­zöt­te­tek fe­szí­tet­ték vol­na meg? Csak azt sze­ret­ném meg­tud­ni tő­le­tek, hogy a tör­vény cse­le­ke­de­te­i­ből kap­tá­tok-e a Lel­ket vagy a hit hal­lá­sá­ból? Ennyi­re bal­ga­ta­gok vagy­tok? Amit Lé­lek­ben kezd­te­tek el, most test­ben fe­jez­né­tek be?" (Gal 3, 1-2). Tehát a galáciaikat megtévesztette a saját tulajdon természetük egy kis külső segítséggel. Hiszen ők ismerték a törvényt, Mózes törvényét a Tórát, és újból alávonták magukat a hús gondolkodásának. Visszatértek a zsidó szertartások, ünnepek megtartásához. Ahogy ez szokott lenni a keresztény vallásúakkal is, akik új felismerésre tértek. Azzal a különbséggel, hogy a zsidók a Szent Mózes törvényéhez tértek vissza, ami bennük mélyen beágyazott identitás a mai napig Izraelben az állam és a vallás összefonódnak, a keresztények a reformációt követően újból visszatértek a katolikusok által rendszerezett többek között pogány és alaptalan szertartásokhoz ünnepekhez. Sőt követve a zsidó ünnepek hagyományainak átültetését, ezzel egy új semmihez nem fogható a bibliához nem köthető jelenségek jöttek felszínre. Ezek közé tartoznak a halloween ünnepek a Valentin nap de sorolhatnám tovább a húsvét és a karácsony ünnepekkel bezárólag. Ami ellen küzdöttek a reformátorok, ma groteszk módon visszatért a protestánsok körében. A szentháromság tana, a különböző ünnepek ami a pogányság gyökeréből táplálkozik, ravasz módon Krisztus nevével visszaélve, erőtlen elemek amik mögött a gonosz rejtőzik. Azért erőtlen elemek, mert Istennek nem hoznak hasznot, nem hatnak az emberre úgy mint Isten igéje és szent törvénye, ami egy kétélű kard el tudja választani a szívünk hajlamait az Isten igazságától, a jót a rossztól, ezzel csapást mér a hús és testi gondolkodásra ami csak a halált nemzi, ha az Isten szava megöli a húst a testi gondolkodást, Szellemével megeleveníti és halhatatlanná teremti az új szívet és új felismerésre téríti, ami bűnbánattal jár. A sátánnak szolgál a hús a testi, lelki érzelmiségével a látványosság bűvöletébe esve. Ezek a dolgok nem a szellemét a hitet gazdagítják, ezek mind7 ellenségeskedés Istennel. A Mózes törvénye az Istentől van, de arra szolgál, hogy kimondja a hús felett az ítéletet, mert a törvény szent de egy se tudja azt betölteni. " Mi, ter­mé­szet sze­rint zsi­dók és nem a po­gá­nyok kö­zül való bű­nö­sök va­gyunk, és tud­juk azt, hogy az em­ber nem iga­zul meg a tör­vény cse­le­ke­de­te­i­ből, ha­nem a Jé­zus Krisz­tus­ban való hit ál­tal. Ezért mi is Krisz­tus Jé­zus­ban hit­tünk, hogy meg­iga­zul­junk a Krisz­tus­ban való hit­ből, nem pe­dig a tör­vény cse­le­ke­de­te­i­ből, mi­vel a tör­vény cse­le­ke­de­te­i­ből nem iga­zul meg sen­ki." (Gal 2, 15). De az aki más isteneknek szolgál akárhogy is nevezi azokat, szebbnél szebb logókkal felruházva, annak esélye sincs a szabadulásra, és itt tértünk át a második idézethez.

A kettő különbözik egymástól, abban, hogy a galáciaikat Isten megismerte, vagyis ők megismerték Istent, befogadták Krisztust, Pál apostol szűlte őket az evangélium által, ők Isten üdvözült gyermekei voltak. A másik idézetben pedig arról írt Péter apostol, akik megismerték az igazság útját, nem Istent ismerték meg. Az ige lemosta testi tisztátalanságukat, látszólag az ige hatott rájuk, ugyanúgy mint a megtért bűnösökre. De egy alapvető különbség van köztük, a természetük nem változott meg. Külsőleg Isten igéje megismertette velük az igazság útját, de áldozatul estek önmaguknak, mert az az erő hiányzik, az isteni élet ami nincs meg bennük, nem tartotta meg Isten igaz útján, mert nem lakozik bennük Isten szelleme. Ez ami megkülönbözteti az embereket egymástól, hogy ha Isten útját meg is ismerhetik, de végig nincs meg bennük az az erő ami az út végén az üdvösséghez vezeti őket, ami a bizonyítéka és ajándéka a hűségnek.( ezt a gondolatot más oldalról közelítettem meg, tudva, hogy az üdvösséget nem lehet kiérdemelni). Néha külsőleg nem is különböznek a Krisztus követői egymástól, ahogy a hamis és az igazgyöngyök, sőt néha az igazak még bűnösebbnek néznek ki mint ezt láttuk Dávid esetében. A hamis gyöngy ideális formájú az igazgyöngy természetes idomú ahogy azt kinevelte a gyöngyház kagyló. Sault Izrael első királyát ismerjük az írásokból, ismerjük mert Isten nem takargatja hitetlenségét, de külsőleg nem vétkezett ahogy Dávid, de szívük teljesen más volt. 

 Az igaz hívőnek a természete Isten természetére formálódik és elhagyja mindazt ami a világban van, mert rádöbbent arra, hogy a világ és vallásai feszítették meg Jézus Krisztust, Isten Fiát. Ez nem változott, semmivel nem lett jobb a világ. De aki visszatér abba amiből már egyszer kilépett, a politikába a vallások hatalma alá nem beszélve az okkult tudományokról " a vi­lág för­tel­me­i­től egy­szer már meg­sza­ba­dul­tak, de ezek­be is­mét be­le­ke­ve­red­ve ve­re­sé­get szen­ved­nek, utol­só ál­la­po­tuk rosszabb lesz az el­ső­nél.". Tehát a megmosott a megfürdött disznó az disznó maradt, nem lett belőle az aki örökli Isten országát. Elég erős szavak ezek, jó, hogy nem én mondtam ezt, mert gorombának tűnnének szavaim. Ez Isten igéje és nincs semmi ami részrehajló lenne. Az én magyarázatom pedig elemezhető és bírálható, ez lenne a helyes hozzáállás.

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: "SEM ERÕVEL, SEM HATALOMMAL❣️ ,,

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: "SEM ERÕVEL, SEM HATALOMMAL❣️ ,,: "Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsességen alapuló meggyõzõ szavakban állott, hanem Szellemnek és erõnek a megmutat...

Semmi új csak a régi újabb megvilágításban.

 Semmi új csak a régi újabb megvilágításban.

"Nem azt ké­rem, hogy vedd ki őket a vi­lág­ból, ha­nem hogy őrizd meg őket a go­nosz­tól. Nem a vi­lág­ból va­lók, mint ahogy én sem a vi­lág­ból való va­gyok. Szen­teld meg őket az igaz­ság­gal: a te igéd igaz­ság.

Úgy, amint te el­küld­tél en­gem a vi­lág­ba, én is el­küld­tem őket a vi­lág­ba. Én oda­szen­te­lem ma­ga­mat ér­tük, hogy ők is meg­szen­tel­tek­ké le­gye­nek az igaz­ság­ban. De nem­csak ér­tük kö­nyör­gök, ha­nem azo­kért is, akik majd az ő be­szé­dük­re hisz­nek ben­nem,..." (Jn 17, 15-19).

 Jézus Krisztus fohászkodása az Atyához is olyan titkokat nyilvánít meg, amit azelőtt ilyen narratívában nem hallottak azelőtt a zsidók. Nem is hallottak, mert a kiválasztottság az ószövetségben a világ teremtése óta, vagy teremtésétől fogva volt ismeretes. Az újszövetségben az evangéliumban de inkább az apostolok írásaiban felfedezhető az, hogy a kiválasztás már a világ teremtése előtt megtörtént Isten házában. Ezt preegzisztenciális létnek nevezik. Azért is fontos ezt kutatni, mert egyben a választottak bátorítására nagy hatással van. Jézus is erről beszél az Atyának, hogy Ő nem e világból való, a János 17. részében egy meghazudtolhatatlan ima, amit a fordítók sem mertek megmásítani, azt bizonyítja, hogy létezett a világ teremtése előtt élet a mennyben. Isten nem volt egyedül azelőtt se, de történt ami történt, az angyalok egyharmada fellázadtak ellene és Lucifer vezetésével ellenszegültek Isten hű angyalaival szembe. És a teremtés is megtörtént és Isten a föld porából teremtette meg Ádámot az első embert. Bele lehelte az orrába a szellemét és Ádám élő testté lett. Ez egy anyagi világ, ami tükrözi vagy tükrözte még akkor a meny valóságát, hiszen az ember Isten Szentje képére és hasonlatosságára teremtette az embert és belehelyezte az édenkertbe, ami az én véleményem szerint nem a földi paradicsom volt, hanem a mennyek tükre tehát mennyei. Ezt az is bizonyítja, hogy kerubok őrzik a mai napig a bejáratát aminek a kapuja vagy bejárata maga a Krisztus.

 Onnan jött Isten Fia, mert ahogy mondta az Atya küldte el, de van egy olyan kijelentés is ebben a részben, hogy a tanítványok sem ebből a világból valók. A teremtés előtt eleve elrendelés szerint a Krisztus aki a földre jött, egybegyűjti mindazokat a hit által akik ki vannak választva az üdvösségre még a születésük előtt. " Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és a te beszédedet megtartották." (Jn 17, 6). A múlt idő az nagyon fontos a megértéshez, " a tiéd voltak". Jézus dolga az volt aki az Úr testi megszemélyesítője elküldte a tanítványokat a földre, mert a kiválasztás már megtörtént és Krisztus az akinek a neve alá gyűjti Isten népét az Úr. Ez a kijelentés volt mindenki számára egy vízválasztó, az elfogadás és a megütközés sziklája. "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon, hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek". (Jn 15, 16). A kérdés itt, hogy mikor rendelte el és mikor küldte el a tanítványokat az Úr. Talán menet közben jött ez a gondolat vagy már örök időktől el volt rendelve Krisztusban a kiválasztottság? 

 A preegzisztenciális élet az valóság és ezzel a ténnyel találkozunk lépten nyomon. Azért nehéz ezt észrevenni, mert a keresztény igehírdetők túlnyomó része àtsiklik vagy csúsztatja vagy nincs nyitva nekik ez az igazság, pedig kézenfekvő dolog ez. Nézzük mit ír Péter apostol a szétszórt jövevényeknek. " Pé­ter, Jé­zus Krisz­tus apos­to­la, a Pon­tusz, Ga­lá­cia, Kap­pa­dó­cia, Ázsia és Bi­ti­nia szór­vá­nya­i­ban élő jö­ve­vé­nyek­nek, akik ki van­nak vá­laszt­va az Atya Is­ten ele­ve el­ren­de­lé­se sze­rint a Lé­lek meg­szen­te­lé­sé­ben en­ge­del­mes­ség­re és a Jé­zus Krisz­tus vé­ré­vel való meg­hin­tés­re: Ke­gye­lem és bé­kes­ség árad­jon rá­tok bő­sé­ge­sen. Áldott az Is­ten és a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus Aty­ja, aki nagy ir­gal­má­ból újon­nan szült min­ket élő re­mény­ség­re Jé­zus Krisz­tus­nak a ha­lál­ból való fel­tá­ma­dá­sa ál­tal" (1Pt 1, 1-2). Az evangélium teljessége van itt részben kijelentve. Az újjászületés, de kérdezném az olvasót, kit lehet újjászületni, csak azokat akik már léteztek azelőtt de valami ok miatt elvesztették isteni természetüket. Az ok ismeretes a bűnbeesés. Isten Fia halálával megváltotta a világot, hogy senkinek ne jusson eszébe, hogy Isten a teremtő cserben hagyta teremtményét. Ne legyen kifogás Isten ítélőszéke előtt, hogy Isten nem tett semmit a megváltás az üdvösség érdekében. Ő rászánta áldozatul az elsőszülött szeretet Fiát, hogy a halál törvénye alól felszabadítson mindenkit, azokat aki hittel néznek a golgotán elvégzett áldozatra, hittel veszik tudomásul, hogy Isten gondolt rájuk és az eleve elrendelés igazsága szerint üdvözítí mindazokat akik felnéznek rá és elhiszik és nem ellenkeznek Isten igéjének, itt a hívó szavára gondolok. Ez Isten kegyelme az emberek iránt. A kérdés már csak az, hogy miért vannak azok akik ezt nem hiszik el. Itt van az a gordiuszi csomó amit ki kell bogozni ha Isten is azt akarja. Az üdvösség nem függ ettől az ismerettől, de ismétlem magam, hogy ha ezt is kutatjuk akkor nagyobb hitet és bátorítást kapunk Isten akaratának a megismerésében.

 A következő gondolat az, hogy az Úr nem csak arra utal, hogy egyszer már a kiválasztottság kérdése eldőlt és elküldte az övéit e földre mint jövevények vannak jelen, hanem el is küldte gyakorlatilag a tanítványokat ebbe a ragadozó világba, tanácsaival ellátta őket és Szellemével vezetve. "Menjetek! Íme, én bárányként küldelek titeket a farkasok közé. (Lk 10, 3). " Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok." (Mt 10, 16).

 Ebben a rövid írásban nem elégítem ki a teljesség igényét, de mindig az a cél, hogy ösztönözze az olvasót Isten akaratának a kutatására, ha fellobbant a láng a szívben. Nem kell elfogadni amit írok, hanem ha Isten arra vezet, hogy elemezze az igék értelmét az olvasó, akkor a cél el van érve.

A gondok terhe alatt ne járjatok.

 A gondok terhe alatt ne járjatok.

 "Semmi gondot ne hordozzatok. Ellenkezőleg. Kéréseiteket minden imádságotokban hálaadásotokkal együtt ismerje meg az Isten. Istennek békessége aztán, mely minden értelmet felülmúl, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.( Filippi 4,-6,7).

 Bizonyára az olvasók közt is tudják, hogy az ima az Istennel való kommunikáció. Az egy állandó élő kapcsolat. ‭‭ "Szakadatlanul imádkozzatok! Mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban rátok vonatkozóan." (1 Tessz. 5,-17,18). Ennek a magyarázata egyszerű de bonyolult is egyszerre. Miért? - mert jogosan felmerül a kérdés, hogyan imádkozzunk szakadatlanul ha az elménk el van foglalva az élet teendőivel, főleg azok akik odafigyelnek munkájukra. Számomra csakis úgy fogadható el, hogy a testi és a szellemi belső ember egy sátor alatt van, de ha a testünk tevékenykedik, dolgoskodik és megteszi a szükséges dolgait, e mellett a belső szellemi ember imádkozik nem zavarja egymást, hiszen mindig is kapcsolatban van Istennel a Szent Szellem által, aki imádkozik helyettünk éjjel nappal. "Ugyanígy jön még a Szellem is segítségére erőtlenségünknek, mert azt, hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell tennünk, nem tudjuk, de maga a Szellem jár közben értünk hangtalan sóhajtásokkal. Az pedig, aki a szíveket fürkészi, tudja, mi a Szellem törekvése, mert ő Istenhez igazodva jár közben a szentekért." ( Róma 8,- 26,27).

 Az ima az nem nyilvános, az igazi imádság az a Szellem munkája bennünk elrejtve, hiszen Isten szelleme mélységeit kutatja mindazt amire szükségünk van, amit mi is tuthatunk magunkban felfedezni a mi szellemünkkel, de ki tudná jobban, hogy mi van az emberben és milyen szükségletei vannak a halhatatlan lelkének? Isten minden értelem feletti megnyugvást és békét ad szívébe annak, akik nem fojtják el a Szellem munkáját magukban. Engednek minden óhajnak és kérésnek ami a szívükben megjelent, de a békesség csak akkor lesz állandó, ha mindent amit teszünk veszünk Isten akaratából tesszük rá bízzuk akaratát. Nem mintha más ezt nem tenné, nem is tehet mást egy se, hiszen az egész világ az Ő akaratából létezik és van, de a békesség a szívben akkor lesz bizonyossá ha ezt elfogadjuk Istentől. Az Isten oltárán a királyi széke előtt a mennyben gyűjti az imádság illatát amit a szentek imádsága. 

 A szentek imádsága amit a mennyben őriznek, nem azok az imák amit mi itt a földön helyesnek gondolunk, hanem a szellemünk lélegzete amit szavakban nem lehet leírni az igazi szükségletek és vágyak azok amit Isten Szent Szelleme közvetít a királyi trón elé. Ez nem valami szennyes gondolat vagy testi ami a húsból származik, hanem a Szellem lélegzete.

 " El­jött, és át­vet­te a köny­vet a tró­non ülő jobb ke­zé­ből, és ami­kor át­vet­te a köny­vet, a négy élő­lény és a hu­szon­négy vén le­bo­rult a Bá­rány előtt, mind­egyik­nél hár­fa és füs­tö­lő­szer­rel teli arany­csé­sze volt, ame­lyek a szen­tek imád­sá­gai". (Jel 5, 7).

 Az akit itt a földön imádunk, a mennyekben van és közbenjár vagy inkább közvetít Isten előtt mi értünk. Ezért mi nem tudjuk pontosan, hogy melyik imánk tartottak meg az arany csészében, de az teli van azt olvassuk, nincs hiánya a szentek imáinak. Semmi kétség, hogy imáink meghallgattatnak, de az már nem biztos, hogy melyik szóbeli imánk van teljesen öszhangban Isten akaratával. Ezért soha ne felejtsük el hozzátenni " legyen meg a Te akaratod".

 A bizalmunk az Isten mindenható és mindenkire ható akaratához, tudatosságra ébreszt, hogy semmit sem tudunk a sorsunkban megváltoztatni, azért ezt a gondoskodó terhet ami sokszor boldogtalansághoz vezet, le kell tenni Isten oltára elé. Ennyi lenne a mi tudatos döntésünk, ha Isten is úgy látja, hogy eljött annak az ideje, hogy a bizalom hittel megért erre a tevékenységre akkor meg is tapasztaljuk hatását. De előbb nem amíg azt gondoljuk, hogy mi erősek vagyunk. Persze az életben a világban mindig újabb és újabb feladatok várnak, Isten ellensége az az ember ellensége nagyobb és nagyobb terhet akar ránk tenni, de nem csak gondokat hanem a bűn terhét is. Mint egy málhás szamárra, úgy néz ránk a sátán, mint akik hordozzák az ő terheit amíg  bele nem roskadunk, és akkor jön Jézus és felemel.  Jézus pedig az ellenkezőjét mondja: " Jöj­je­tek én­hoz­zám mind­nyá­jan, akik meg­fá­rad­ta­tok, és meg vagy­tok ter­hel­ve, és én meg­nyug­vást adok nek­tek. Ve­gyé­tek ma­ga­tok­ra az én igá­mat, és ta­nul­já­tok meg tő­lem, hogy én sze­líd és alá­za­tos szí­vű va­gyok, és lel­ke­tek nyu­gal­mat ta­lál. Mert az én igám gyö­nyö­rű­sé­ges, és az én ter­hem könnyű." (Mt 11, 28-29).