Új lakásban.

 "Ha tehát a lévita papság által volna a tökéletesség, mert a nép ez alatt kapta a törvényt, mi szükség volna arra, hogy más pap támadjon, Melkisédek rendje szerint ne pedig Áron rendje szerint?" (Zsid 7, 11)

"Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön magára." (1Kor 15, 53)

"Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: Szükség nektek újonnan születnetek". (Jn 3, 7)

 Az emberek érdeklődési körébe kiemelkedő helyet foglal el a halhatatlanság kérdése, vagy legalább az élet meghosszabbítása. Saját módszereit használva, kutatásokat végeznek ennek terén. A Biblia kijelenti, vagyis Isten tudtunkra adja, hogy mire van a legégetőbb szüksége a halandó embernek, ha megvan benne a halhatatlanság igénye. 

 De ha ez a recept kész lenne a tudományok terén, akkor is csak a kiváltságosok kapnák meg ezt az elixírt. De ez a gondolat a fantázia szüleménye, mert ez nem lehetséges, hogy ember saját magát megmentse az örök életre. Látjuk, hogy még az Áron rendje szerinti papság is tehetetlen, az is csak előképe az eljövendő igaz papnak aki Melkisédek rendje szerint jelent meg az a mennyből leszállt Messiás az örök pap, Krisztus a megváltó. Krisztusra van szükség, hogy az ember örök életet nyerjen Isten országában. Ha ezt a szükséget mélyen a szívünkben érzük, akkor semmi mást nem kell tennünk, hogy Isten, Jézus Krisztus elé menjünk terheinkkel, az összetört szívünkkel, mindaz ami gátolhatja ezt a szellemi újjászületést a kegyelemmel teljes Megváltó lábai elé borulva kérni, hogy bocsássa meg minden bűneinket a kegyelem csendes pillanatára várva. Tudva azt, hogy Isten emberismerő és tudja mi lakozik a szívünk mélyén. Ezért bízhatjuk rá magunkat, mert Ő tudja mire van még szükségünk, hogy a Szelleme megpecsételje sorsunkat, feltámasztja a mi szellemünket az ujjászületésben. Ez a feltétele a testünk feltámadásának ami a szellemünk megújulását követi egy ominózus pillanatban. Mert hús és vér nem örökli a mennyeknek országát. Azért nem mindegy egy ember számára, hogy milyen gyümölcsöket terem itt a földön, milyen szellemiség irányítja a halandó testét. Mert aki az Úré azt a Szent Szellem ajándékát kapja, aki ez által elvezeti egy testi átalakulás során Isten elé a mennyei trónja elé, halhatatlan új testében. Ez már nyilvánvaló, hogy az elsőszülött testét kapjuk meg, azt az új testet amit Krisztus Urunk kapott a feltámadása után. Ebben a testben jelenünk meg Isten előtt hibátlanul, hiszen Krisztus a tökéletesség a szentség aki viselte ezt a romolhatatlan testet érettünk meghalt és feltámadt, elkészítve ezzel új mennyei lakásunkat. Tehát az újjászületett szellemünk elhagyja a húsvér testünket és átköltözünk egy új testbe. Ha itt a földön tagonként Krisztus teste vagyunk, otthon a mennyekben felöltjük a halhatatlanság testét.

 Ez a remény éltet minket aki már itt a földön Krisztusban van és Krisztus őbenne. Ezért legyünk figyelmesek, hogy mit szól Isten szava ennek a csodás átváltozás elérése érdekében. Ez a reménysége a hívő léleknek és örömhír a bűnnel megterhelt ember számára, hogy Isten gyermekei új élete itt veszi kezdetét és felszabadultan a bűn terhe alól örökli Isten országát.

Melyik törvény a legnagyobb.

 "Mes­ter, me­lyik a nagy pa­ran­cso­lat a tör­vény­ben? Jé­zus pe­dig így vá­la­szolt: Sze­resd az Urat, a te Is­te­ne­det tel­jes szí­ved­ből, tel­jes lel­ked­ből és tel­jes el­méd­ből. Ez az első és nagy pa­ran­cso­lat.

Eh­hez ha­son­ló a má­so­dik: Sze­resd fe­le­ba­rá­to­dat, mint ma­ga­dat. E két pa­ran­cso­lat­tól függ az egész tör­vény és a pró­fé­ták". (Mt 22, 36-39)

 Egy írástudó szerette volna csapdába csalni Jézust, vagyis kísértette kérdésével, vajon ismeri-e a törvényt? Jézus egyszerűen válaszolt amiben benne volt a törvény egésze. Tudni illik, hogy a törvény útvezető Krisztushoz. A törvény nem igazítja vagyis nem üdvözíti az embert, de ezen felül ahogy a tízparancsolatnak titulált ige tartalma, elsősorban Istenhez való szeretetről szól. Mai napig senki sem tudja ezt a parancsolatot teljesíteni a szó szoros értelmében ha Isten nem működik közre. Az első parancsolat a teljességet kívánja az embertől, hogy ha ezt teljesíteni tudná, nem lenne szükség Krisztusra. Senki sem tudja szeretni Istent teljességében, mert a tökéletlen nem tud tökéletesen szeretni. De Isten nem hagyta ezt befejezetlenül, ugyanis elküldte a földre a szeretet tárgyát, vagyis a tökéletességet, Isten Fiát a Messiást, aki kijelentette az emberek felé a tökéletes szeretetet. Benne találjuk meg Isten teljességét. 

"Ő előbb volt min­den­nél, és min­den őben­ne áll fenn. Ő a feje a test­nek, az egy­ház­nak, ő a kez­det, el­ső­szü­lött a ha­lot­tak kö­zül, hogy min­de­nek­ben övé le­gyen az el­ső­ség. Mert tet­szett az Atyá­nak, hogy ben­ne la­koz­zék az egész tel­jes­ség, és hogy ál­ta­la bé­kél­tes­sen meg min­dent ma­gá­val úgy a föl­dön, mint a menny­ben, bé­kes­sé­get sze­rez­ve ke­reszt­jé­nek vére ál­tal". (Kol 1, 17-19)

 Bizony, Krisztus nélkül elveszett volna minden, írmagja sem maradt volna az emberi lénynek, ha Isten irgalmával nem küldi hozzánk a Messiást minden tekintetben, nem csak szóban de cselekedetében kimutatta Isten szeretetét az emberek iránt, ezt a görög nyelvben külön szóval jelzik "agape". Valójában a hús ember nem tudja szeretni Istent úgy ahogy azt Isten elvárja. Azért a Szent Szellem tölti be az emberben Krisztus szeretetét, és csakis benne tudjuk felölteni Isten szeretetét.

"Ölt­se­tek ma­ga­tok­ra azért – mint Is­ten vá­lasz­tot­tai, szen­tek és sze­re­tet­tek – kö­nyö­rü­le­tes szí­vet, jó­sá­gos­sá­got, alá­za­tos­sá­got, sze­líd­sé­get, tü­rel­met, el­szen­ved­ve egy­mást és köl­csö­nö­sen meg­bo­csát­va egy­más­nak, ha va­la­ki­nek va­la­ki el­len pa­na­sza vol­na – amint Krisz­tus is meg­bo­csá­tott nek­tek, ti is úgy te­gye­tek. Mind­ezek fölé pe­dig ölt­sé­tek fel a sze­re­te­tet, amely a tö­ké­le­tes­ség kö­te­lé­ke." (Kol 3, 12-13)

 Ha ezek bennünk nincsenek meg, hiába minden igyekezet, Istent nem elégíti ki a mi életünk, mert nem látja Krisztus szellemét csírázni, és megvalósulni, ha nem is azonnal, de ahogy a magból kicsírázott növény sem lesz azonnal lombos fává, úgy mi is türelemmel várjuk Isten kegyelmét és növekedést adó szellemi gazdagságát.

"Ti azonban nem test szerintiek vagytok, hanem Lélek szerintiek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé". (Róm 8, 9) 

Isten a hit forrása.

 "Mert a nekem ( Pálnak) adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy ne gondoljon senki többet magáról, mint amennyit kell, hanem józanul gondolkozzék mindenki az Istentől neki adott hit mértéke szerint." (Róm 12, 3)

 A hit forrása Isten a tőle kapott mértéke szerint. Nem láthatjuk és nem is mutathatjuk magunkat többnek amik vagyunk. Ezt egyszerűségnek, szerénységnek nevezhetjük. A legjobb példakép az Ábrahám, őt nevezi Isten a hit atyjának. Minden ember hisz valamiben, olyan dolgokban ami láthatatlan, misztikus megfoghatatlan. Abból a hitből igyekszik megteremteni szemmel látható gyakorlati dolgokat. De a hamis hit, ami nem Istentől ered, az megbukik a vizsgán. Az ember bűne a gőg a büszkeség és a többször említett egocentrikus állapot. Az ilyen emberek ha egy céllal csoportosulnak, mindig bajt okoznak magukra és a világra nézve is. A rokon lelkek vonzzák egymást, megtalálják a közös nyelvüket, de egymástól független csoport vagy vallás vagy bármilyen kongregáció nem értik egymást még ha egy nyelven is beszélnek. De a történelemre visszatekintve látjuk ennek kezdetét,

" Ezt mond­ták: Gyer­tek, épít­sünk ma­gunk­nak vá­rost és tor­nyot, mely­nek te­te­je az eget érje, és sze­rez­zünk ma­gunk­nak ne­vet, hogy el ne szé­led­jünk az egész föld szí­nén! Az ÚR pe­dig le­szállt, hogy lás­sa a vá­rost és a tor­nyot, me­lyet az em­be­rek fiai épí­tet­tek. Ezt mond­ta az ÚR: Íme, e nép egy, és az egész­nek egy a nyel­ve, de mun­ká­já­nak ez csak a kez­de­te. Bi­zony sem­mi sem gá­tol­ja, hogy vég­hez­vi­gye­nek min­dent, amit el­gon­dol­nak ma­guk­ban. No­sza, száll­junk alá, és za­var­juk ott össze nyel­vü­ket, hogy ne ért­sék meg egy­más be­szé­dét!" (1Móz 11, 4-6).

 A szétszórtság ez, Istentől való, nem azért mert Istentől származott ez a gondolat, hanem az emberek büszkeségből fakadóan cselekedet Isten. Szűkítve e gondolat körét, a vallások sokszínűségét említeném. Egy halandó ember nem tudja eggyé kovácsolni a kereszténység sőt a világvallásokat egy csoportba. Ezt ökumenikus istentisztelet vágy vezérlő igyekezzetnek konstatálhatjuk. A húsvér embernek ez jószándéknak tűnik, de Isten előtt utálatos. A bűn az ami akadályozza meg ezt a folyamatot. Az ember részleges sikereket is elérhet, hiszen a bábel tornya is megépülni látszott, de végeredményben elérte Isten ítélete.

 Az Istentől kapott hit a tiszta forrásból ered, ami életet ad aki azzal oltotta szomját. A hit embere tudja, józanul felismeri Isten terveit, és az élővíz az ige nem a büszkeségét táplálja, éppen fordított eredményt hoz abban a lélekben aki Isten ismeretében gazdagodik, vagyis Krisztust megismeri, ennek eredménye az önbizalom halála. 

 Szemtanúi vagyunk ennek a keresztényi gőgnek a vallási büszkeségnek szerte a világon. Lucifer bűnét jellemzik az égigérő templomok tornyai a szószékek magaslatai az szolgák felmagasztalása az eszközök megszentelése és sorolhatnám. Ez minden de nem Istentől való hit.

"Ezért min­den­kor bi­za­ko­dunk, és tud­juk, hogy amíg e test­ben van ott­ho­nunk, ad­dig tá­vol va­gyunk az Úrtól, mert hit­ben já­runk, nem lá­tás­ban. Bi­za­ko­dunk azért, és in­kább sze­ret­nénk el­köl­töz­ni a test­ből és ha­za­köl­töz­ni az Úrhoz. De akár itt­hon, akár a tá­vol­ban va­gyunk, az a cé­lunk, hogy el­nyer­jük tet­szé­sét. Mert mind­nyá­junk­nak meg kell je­len­nünk Krisz­tus íté­lő­szé­ke előtt, hogy kiki asze­rint, amit e test­ben cse­le­ke­dett, meg­kap­ja akár a jót, akár a go­noszt". (2Kor 5,6-9)

Az Isten akarata szerint.

 "Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy teremtményeinek első zsengéje legyünk". (Jak 1, 18) "Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne". (2Kor 5, 21)

"Mert kiválasztott minket őbenne a világ teremtetése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk őelőtte". (Ef 1, 4)

 Az Isten akarata az, hogy az elveszett lelkeket Krisztushoz vezesse. Ez változatlan tény. Kedves olvasó, ha kitartóan keresed Isten akaratát, akkor jó úton jársz, Isten az Atya gyermekének fogadott még a világ teremtése előtt. Ha engedsz az Isten Fiának, ha meghallod hívó szavát, akkor biztos, hogy követni fogod, még ha az első lépéseid bizonytalanok is. Egy tapasztalt Krisztus követői sem mondhatják magukról, hogy mindennel megpróbáltatott és megállt az igazságban. Ez a belső harc ami jellemzi a hívőt ha fel is van vértezve Isten fegyverével is, akkor is a saját harcunkat meg kell vívni önmagunkkal. Persze ez nem véres harc, hiszen az Isten igaz igéje által megszült lélek már túl van minden halált hozó harcokon ami megölte benne az egóját, vereséget nem szenved mert Krisztus megharcolta érettünk, hogy békességét megkapjuk. De igaz az is, hogy ha az óemberünket Krisztus le is győzte, de az állandóan fel akar támadni." Ne ad­já­tok oda tag­ja­i­to­kat a go­nosz­ság fegy­ve­re­i­ként a bűn­nek, ha­nem ad­já­tok oda ma­ga­to­kat Is­ten­nek, mint akik a ha­lál­ból élet­re kel­te­tek, és ad­já­tok tag­ja­i­to­kat az igaz­ság fegy­ve­re­i­ként Is­ten­nek! Mert a bűn töb­bé nem ural­ko­dik raj­ta­tok, mert nem a tör­vény alatt, ha­nem a ke­gye­lem alatt vagy­tok". (Róm 6, 13). Azért is éberek és figyelmesek leszünk, mert a sátán nem alszik. De ez az éberség és rátermettség nem görcsöl minket, mert bizalmunk Krisztusban van. Előre nem attól félünk, hogy hibázhatunk, hanem a szeretet a Krisztusban való bizalom könnyűvé teszi és szabaddá teszi járásunkat.

" Ekkora bizalmunk a Krisztus által van Isten irányában. Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink, ellenkezőleg a mi rátermettségünk Istentől való, aki bennünket elégségeseknek talált arra, hogy új szövetségnek, nem betűnek, hanem szellemnek kiszolgálóivá legyünk, hiszen a betű megöl, a szellem ellenben megelevenít" ( 2 Kor 3,- 4..

6).

A kincs ami Istennél van.

 A kincs ami Istennél van.

"Az én ju­ha­im hall­gat­nak a han­gom­ra, én is­me­rem őket, és ők kö­vet­nek en­gem. Én örök éle­tet adok ne­kik, és nem vesz­nek el soha, és sen­ki sem ra­gad­ja ki őket a ke­zem­ből. Az én Atyám, aki ne­kem adta őket, na­gyobb min­de­nek­nél, és sen­ki sem ra­gad­hat­ja ki őket az én Atyám ke­zé­ből. Én és az Atya egy va­gyunk." (Jn 10, 27-29)

 Ebben a rövid részletben amit Jézus mondott az őt kérdőre vont zsidóknak, benne van sűrítve minden tanítás és igazság magáról Jézusról az Atyáról és az Ő örököseiről. Mert ki örökli a mennyeknek országát? - akik hisznek az örök életben, vagy akik hallgatnak Jézus szavára? A gazdag ifjú akit az Úr megkedvelt, ő is hit az örök élet létezéséről, de mégsem örökölte az elmondottak szerint, mert nem hallgatott Jézus szavára és nem követte Őt, mert nem tudta teljesíteni Jézus szavait. Azt sem látta meg, hogy az örök élet az maga Jézus. A nagy gazdagság volt fontosabb számára ami lekötötte őt a földhöz. ( Máté 19,- 16..30). A hit amit ma már teljesen elszenesítettek azzal, hogy azt hírdetve, hogy aki hisz Isten Fiában annak örök élete van. Ez igaz is, de kevesen követik Jézust, mert ha hiszik is, hogy Ő az örök élet, és mégis a maguk útját járják, az azt jelenti, hogy a tudás megvan de élete az nincs. A juhai nem csak hallják a hangját hanem követik is Őt. Ezt az örök életet nem lehet elveszíteni soha, mert Istennél van elrejtve biztos helyen Krisztusban aki az Atya jobbját foglalta el a mennyben, és az övéit ismeri és nevén szólítja. Oda a sátánnak nincs se belépése se hatalma, hogy elragagyja azt a kincset az Isten Fiában hívő és Krisztust követő lelkektől. Erre azt lehet mondani, akinek nincs meg ez a kincs az nem tudja el se veszíteni, akiben meg meg van azt nem tudja elveszíteni, mert az Istenben az Atyában rejtve van. 

  A hitnek gyümölcseit a mennyben őrzi Isten ami már itt a földön kicsírázik, felnövekedik és gyümölcsöt hoz az elvetett magból. Aminek zsengéit a szívünkben hordjuk, ebben a testben. Az Isten bizonyságtétele bennünk megelevenedik a Szent Szellem által. Ebben a tökéletességben megkapja a tökéletest, ez a kettősség jellemzi mindazokat akiknek Isten az Atya kegyelméből az eleve elrendelt akaratából örök élete van a teljes hite által. Isten nem javít a görbét nem egyenesíti ki, hanem azt az örök életet adja az új természetet aki Krisztus. Ebben benne van a hit és gyümölcse, hiszen a hit cselekedetek nélkül halott. Mit cselekedjünk hát, hogy Krisztus örökösei legyünk? Az apostolainak így felelt.

"Ak­kor meg­szó­lalt Pé­ter, és azt mond­ta: Íme, mi el­hagy­tunk min­dent, és kö­vet­tünk té­ged. Mi lesz hát ve­lünk? Jé­zus pe­dig azt mond­ta ne­kik: Bi­zony mon­dom nek­tek, hogy ti, akik kö­vet­te­tek en­gem, az új­já­te­rem­tett vi­lág­ban, ami­kor majd az Em­ber­fia di­cső ki­rá­lyi trón­já­ra ül, ti is ti­zen­két ki­rá­lyi trón­ra ül­tök, és íté­li­tek Iz­rá­el ti­zen­két nem­zet­sé­gét. És mind­az, aki el­hagy­ta há­za­it, fiú- vagy nő­test­vé­re­it vagy aty­ját, any­ját, fe­le­sé­gét vagy gyer­me­ke­it vagy szán­tó­föld­je­it éné­ret­tem, szá­zannyit kap majd he­lyet­te, és örök éle­tet nyer örök­sé­gül. Sok el­ső­ből lesz utol­só, és sok utol­só­ból első". (Mt 19, 27-29)

".... aki hisz Is­ten Fi­á­ban, az ma­gá­ban hor­doz­za a bi­zony­ság­té­telt. Aki nem hisz Is­ten­nek, ha­zug­gá tet­te őt, mert nem hitt ab­ban a bi­zony­ság­té­tel­ben, amellyel Is­ten bi­zony­sá­got tett az ő Fi­á­ról. És ez az a bi­zony­ság­té­tel, hogy Is­ten örök éle­tet adott ne­künk, és ez az élet az ő Fi­á­ban van". (1Jn 5, 11).

  Visszatérve a fentiekhez, az örök élet elnyerése, nem a természetes ember akaratától függ. Hanem az adakozó Istentől. De ezt az evangéliumban mint egy tükörképben világítja meg. Sokszor előbbre teszi a cselekedeteket az örök élet elnyerésére. De valóban így van ez? Bizony nem, de mi a bizonyítéka annak, hogy örök életet nyertünk Krisztusban? Bizony az a belső és külső bizonyság, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ez megbizonyosodik a kívűlàllók számára, hogy ebben a testben Krisztus halálát hordozzuk állandóan és az új élet magvát Krisztus feltámadását az örök életre. 

 A kételkedés Isten igazságában a hit küszöbén, lehet egy vízválasztó, az lehet nemes gondolatokat szül és rávezet az igazságra Isten segítségével, de lehet teljesen elfordít Istentől. Ezek azok a dolgok ami azt bizonyítják, hogy a kitartás az Istenthez való ragaszkodás is egy olyan bizonyíték ami Istentől az Atyától van. A hit megvan de sok mindenben kételkedhetünk és lehet nem értünk sok mindent. De aki ragaszkodik és áthágja az akadályokat ami az élet során elébe kerül, ez azt jelenti, hogy Isten már foglalkozik azzal a lélekkel akiket Jézushoz vezetni kíván, mert Jézus Krisztus az örök élet.

"Akié a Fiú, azé az élet, aki­ben nincs meg Is­ten Fia, az élet sincs meg ab­ban. Eze­ket ír­tam, hogy tud­já­tok: nek­tek, akik hisz­tek az Is­ten Fi­á­nak ne­vé­ben, örök éle­te­tek van". (1Jn 5, 12)

Cserépedény a Szent Szellem otthona.

 "….mert Is­ten az, aki mun­kál­ja ben­ne­tek mind az aka­rást, mind a vég­hez­vi­telt tet­szé­se sze­rint." (Fil 2,-13).

 Többek között ezt nyilvánította ki Pál apostol a filippiekhez írt levelében. Most ehhez a kiemelt  részhez szólnék hozzá.

 Az aki ismeri jól a Bibliát és hozzászokott nyelvezetéhez, akkor tudja, hogy minden egyes szót és kifejezést kontextusban kell értelmezni. Akarom vagy nem akarom, igen vagy nem, cselekszem vagy nem, ezeknek a jelenségeknek vannak mozgatóerői. Az emberi ego, egocentrikus, minden vágyat akaratát magának tulajdonít. Mintha az emberből fakadnak a gondolatok, én akartam mondani én akarok cselekedni. Isten szava sem emberektől származik a gonoszság se a bűn aki születésétől fogva bennünk él. Azt persze mi viseljük el a mi emberi testünk hordozza el mint egy terminál, és ebből a terminálból veszi elő isten az akaratot a cselekvőképességet amit Ő kíván felhasználni vagyis determinálja ami bennünk él vagyis amit elhintett a szívünkbe azelőtt, azt veszi elő.  Most az a kérdés, hogy ki vagy mi dominálja szívünk mélyét. Ha a bűn hatalmaskodik a szívünkben, azt a sátán veszi elő, hiszen többször is találkozunk az evangéliumban, hogy Jézus démonokat űzött ki az emberekből, tehát a démonok megtalálják azt a talajt, befészkelik magukat, teljesen uralják az embert. Kínozza és megnyomorítja, ettől az ember szenved, ez annak a bizonyítéka, hogy az ember eredetileg Isten szellemét kapta a Teremtőtől, aki orrába lehelte azt. Ez a szellem vájódik szüntelen a sátán kísértésének eredményeképpen. Az ember szíve egy lakóhely egy vagy több szellemi entitás lakóhelye. Ez formálja ki az ember identitását. Ezt a bibliai narratívájából kifolyólag mondom. Azért nevezi Isten az emberi testet agyagedénynek vagy cserépedénynek. Amivel ez az edény megvan töltve az határozza meg értékét, nem az agyag értékes magába véve, hanem a benne lévő tartalom teszi őt értékessé Isten szemében. De a test is értékessé válik Istennek, hiszen a testben jár az amit Szent Szellemnek hív a Szentírás. Ez volt Jézus itt a földön, és ezzel pecsételi meg mindazokat akik hisznek Isten Fiában.

"Mert Is­ten, aki azt mond­ta, hogy a sö­tét­ség­ből vi­lá­gos­ság ra­gyog­jon, ő gyúj­tott vi­lá­gos­sá­got a szí­vünk­ben, hogy fel­ra­gyog­jon Is­ten di­cső­sé­gé­nek is­me­re­te Krisz­tus ar­cán. Ez a kin­csünk pe­dig cse­rép­edé­nyek­ben van, hogy ez a rend­kí­vü­li erő Is­ten­től és ne tő­lünk va­ló­nak lás­sék. Min­de­nütt szo­ron­gat­nak, de össze nem rop­pan­ta­nak, két­sé­ges­ke­dünk, de nem esünk két­ség­be, ül­dö­zöt­tek va­gyunk, de nem el­ha­gyot­tak, le­ti­por­tak, de nem el­ve­szet­tek. Min­den­kor tes­tünk­ben hor­doz­zuk Jé­zus ha­lá­lát, hogy Jé­zus éle­te is lát­ha­tó le­gyen tes­tünk­ben". (2Kor 4, 6-9)

Jézus az Úr.

 "Mert ha száddal Úrnak vallod Jézust, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz". (Róm 10, 9)

"Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek". (Jak 2, 19)

 Ha megkérdezzük az embereket, hiszel Istenben? A válaszok különbözőek. Egyesek azt mondják, hiszek a magam módján, mások azt, hogy járok templomba, vagy azt, hogy biztos van egy aki teremtette ezt a világot, a tudósok egy része pedig azt mondják, hogy tudom, hogy van, ez náluk nem hit kérdése. 

 A fenti ige ezt jól jelenti ki, hogy miben kell hinnünk, és kiről kell tanúskodnunk. Ha Jézust Úrnak vallod és szívedben hiszed, hogy Ő az a valóságos Isten aki ember formát vett magára és Isten feltámasztotta őt, akkor üdvözülsz, más fordításban, megmenekülsz. Gondolom az utolsó kifejezés az igazabb. 

  A hitvallás nem hozza meg gyümölcsét, ha csak a szánkkal mondjuk ki, mert nem a szívből és Isten ismeretéből jön. Aki valamiben hisz, legyen az bármi, az érdeklődési körét leköti. Az ufókban hívők a metafizikában a fantasztikus elméletekben, sci- fi és egyebekben. A konteókban vagyis az összeesküvés elméletekben is stb. Mindenki keresi a bizonyságot a tárgyi bizonyítékokat, hogy amiben hisz bebizonyosodjon. A Krisztus hívőben magában van meg ez a bizonyosság, hiszen nem kell bizonyítania mások előtt mindazt ami vele a szívébe végbemegy. Amikor az Isten kegyelme a Szent Szellem által megérinti a szívet és igaz hitre tér, az biztos, hogy nem magának tulajdonítja ezt a változást, hanem Isten mindenható kegyelmének. Azért Jézust Úrnak tekinti, mert hatalmát megtapasztalta a kegyelem és irgalmasság terén. Az ördögök a démonok és egyéb szellemi entitások is hiszik, hogy van Isten, sőt mi több EGY az Isten, ha nem is látták soha, és rettegnek, mert rájuk nem vonatkozik a kegyelem és a megmenekülési útiterv. A tisztátalan lelkek hiába vallják Isten létezését, szívük messzi van tőle. Isten a szívek Istene és aki befogadja Jézust a szívébe, akkor az Atyát fogadta be. Azért is valljuk szánkkal, hogy Jézus az Úr mert hiszed, hogy a feltámadás valódi esemény volt, Jézus feltámadt a halottaiból, ez által a benne hívők és feltétel nélküli engedelmes szívek új felismerésre térnek, ennek eredményeként már nem rettegnek Istentől, hanem szeretik Őt, a szeretetben nincs félelem. Az egész további életet hitben futják le, bízva Isten minden igéretében. Ez a hit üdvözít.

A szolgaság lelke.

 A szolgaság lelke.

"Mert meg van írva, hogy Ábra­hám­nak két fia volt, az egyik a szol­gá­ló­tól, a má­sik a sza­bad­tól". (Gal 4)

 A galatákhoz írt levélben a negyedik részében, világosan levan írva a két szövetség lényege dióhéjban. Pál apostol arra utal, hogy az újszövetség üdvözletjei szabadok Krisztus által. Figyelmezteti az apostol a galataikat, hogy ne forduljanak vissza a testiség irányába. Ez minden időkre is releváns, hiszen az ember nem változik az idők során. A hús az hús a szellem pedig a mennyei Jeruzsálem újjászületett fiai ,

 " De a ma­gas­sá­gos Je­ru­zsá­lem sza­bad, ez mind­nyá­junk any­ja". (Gal 4). Az ötödik rész folytatja a gondolatot.

"Ezért áll­ja­tok meg ab­ban a sza­bad­ság­ban, amely­re Krisz­tus meg­sza­ba­dí­tott min­ket, és ne en­ged­jé­tek ma­ga­to­kat új­ból a szol­ga­ság igá­já­ba fog­ni! Íme, én, Pál mon­dom nek­tek, hogy ha kö­rül­me­tél­ked­tek, Krisz­tus sem­mit sem hasz­nál nek­tek. Is­mét bi­zony­sá­got te­szek azért min­den­ki­nek, aki kö­rül­me­tél­ke­dik, hogy kö­te­les az egész tör­vényt meg­tar­ta­ni. Ti, akik a tör­vény ál­tal akar­tok meg­iga­zul­ni, el­sza­kad­ta­tok Krisz­tus­tól, és ki­es­te­tek a ke­gye­lem­ből. Mert mi a Lé­lek ál­tal, hit­ből vár­juk az igaz­ság re­mény­sé­gét. Mert Krisz­tus Jé­zus­ban sem a kö­rül­me­tél­ke­dés nem ér sem­mit, sem a kö­rül­me­té­let­len­ség, csak a sze­re­tet ál­tal mun­kál­ko­dó hit." (Gal 5, 1-5)

 Nagyon fontos kijelentések számunkra, már akik elfogadták Isten kegyelmét Jézus Krisztusban. A testre irányuló istentisztelet, az alacsonyrendűség, a testi körülmetélkedés szó szerint mondva. De ennek vannak árnyaltabb részei, éspedig mindaz amit a testi, hús ember gondol az istentiszteletről. Van e értelme szolgálni Istent a törvény által előírt módon, akár egy apró nem is olyan jelentős rituállal. Nem beszélve a test megszenteléséről, szenté vagy boldoggá avatásról. A zsidó szokások átvitele a kereszténységbe még torzabb mint az eredeti Isten által elrendelt szent törvények. Ehhez tartoznak most már meghonosodott zsidó ünnepek mint a húsvét de annyira utálatos elferdülése, hogy egy igaz hívő zsidóban ellenszenvet vált ki. A pászkaszentelés az ételkosár megszentelése, amibe sokan disznóhúst is tesznek, sonkát. Azt szenteli meg az arra kiválasztott pap. Nagyon nagy felelősséget vállalnak magukra, de azok is akik követik ezt. "Az ételek a hasnak és a has az ételeknek, de az Isten amazt is, emezeket is félre fogja tenni. A test azonban nem a paráznaságnak való, hanem az Úrnak és az Úr a testnek.( 1 Kor.6,-13).

Habár tudjuk, hogy ember nem szentelhet meg semmit se senkit. Mióta lett az étel a disznóhús és egyebek a megszentelés tárgyává. Ezt pedig előszeretettel vígan cselekszi a keresztény tömeg. A kegyelemmel való visszaélés nagyobb ítéletet vesz magára, mint az aki zsidó maradt és a siratófalnál imádkozik. 

 Kemény beszéd ez, de a keménynyakú krisztusinak, kereszténynek nevezett emberhez nem jutnak el a kegyelem szavai. 

 Felmerül a kérdés sokakban, milyen jogon szólok ilyen ítélő szavakat, ki jogosított fel erre? Ki vagyok én, hogy ítélkezzek mások felett. " Mert meg van írva: Szen­tek le­gye­tek, mert én szent va­gyok. És ha Atyá­nak hív­já­tok őt, aki sze­mély­vá­lo­ga­tás nél­kül ítél min­den­kit cse­le­ke­de­tei sze­rint, fé­le­lem­mel él­jé­tek jö­ve­vény­sé­ge­tek ide­jét, tud­va, hogy nem ve­szen­dő hol­min, ezüs­tön vagy ara­nyon vál­tat­ta­tok meg atyá­i­tok­tól örö­költ hi­á­ba­va­ló éle­te­tek­ből, ha­nem Krisz­tus­nak, a hi­bát­lan és szep­lő­te­len bá­rány­nak a drá­ga vé­rén". (1Pt 1, 16-18).

 Ha ennek az áldozati vérnek a felbecsülhetetlen értékét nem becsüljük, akkor hiába minden istentisztelet.

 A szabadság szellemével vezérelve a szólásszabadság jogán de talán kötelezettségből is kell beszélnem erről is. Mert ha egy is meghallja és magára veszi a dorgálást, és elhagyja a hiába való parázna életet, akkor célra vezetett a magamra nézve hálátlan beszéd.

"Kö­nyö­rül­je­tek azo­kon, akik ké­tel­ked­nek, a tűz­ből ki­ra­gad­va ment­sé­tek meg őket, má­so­kon pe­dig fé­le­lem­mel kö­nyö­rül­je­tek, utál­va még a ru­hát is, ame­lyet a test be­szennye­zett". (Júd 1, 23)

"Nem tud­já­tok, hogy a szen­tek a vi­lá­got fog­ják meg­ítél­ni? És ha ti íté­li­tek meg a vi­lá­got, ta­lán mél­tat­la­nok len­né­tek a je­len­ték­te­le­nebb ügyek­ben való íté­le­tek­re? Nem tud­já­tok, hogy an­gya­lo­kat fo­gunk ítél­ni? Mennyi­vel in­kább a min­den­na­pi élet dol­ga­it!" (1Kor 6, 2).

 

Az Úr üdvözítő.

 Az Úr üdvözítő.

"Mert úgy sze­ret­te Is­ten a vi­lá­got, hogy az ő egy­szü­lött Fiát adta, hogy aki hisz őben­ne, el ne vesszen, ha­nem örök éle­te le­gyen. Mert Is­ten nem azért küld­te az ő Fiát a vi­lág­ra, hogy el­ítél­je a vi­lá­got, ha­nem hogy meg­ment­se a vi­lá­got ál­ta­la. Aki hisz őben­ne, nem ke­rül íté­let­re, aki pe­dig nem hisz, az már el is ítél­te­tett, mi­vel­hogy nem hitt az Is­ten egy­szü­lött Fi­á­nak ne­vé­ben." (Jn 3, 16-17).

 Amit Isten akar azt meg is teszi. Azt akarta, hogy Isten Fia legyen az áldozati Bárány a világ bűneiért. Krisztus megváltotta a világot, más szóval kivásárolta egy másik tulajdonostól, aki rabságban tartotta Isten teremtményeit a bűn által. De a megváltás nem egyenlő az üdvözüléssel. Hiszen ellentmondana mindannak amit a Biblia leír. A világ a pusztulás felé tart, mert Isten az Ő világát, a mennyeknek országában rejlő kincset menti meg, nem ezt a romlott világot. De a megváltás azért szükséges, hogy minden teremtmény elé álljon az ítélet napján. A világban van elrejtve az a valami ami nagyon értékes Isten számára. Ezért most és még nem ítél el senkit, mert a világ mezejében van elrejtve az érték, és hogy ne vesszen el a világgal együtt, jelenleg nem ítéli el, hanem kihívja Isten szavával az üdvözülteket és egy akolba tereli a juhait ami jelenleg a Gyülekezet.  

Jézus a példabeszédek által mondta ki ezt az igazságot.

" Ha­son­ló a mennyek or­szá­ga a szán­tó­föld­ben el­rej­tett kincs­hez, ame­lyet az em­ber, ha meg­ta­lál, elás, és örö­mé­ben el­megy, el­ad­ja min­de­nét, ami­je van, és meg­ve­szi azt a szán­tó­föl­det. Is­mét ha­son­ló a mennyek or­szá­ga a ke­res­ke­dő­höz, aki igaz­gyön­gyö­ket ke­res. Ami­kor egy nagy ér­té­kű gyöngy­re ta­lált, el­ment, min­de­nét el­ad­ta, és meg­vá­sá­rol­ta azt". (Mt 13, 44-45). Isten az Úr, az aki ember formát öltött, hogy egyenlő legyen a teremtményével, elhagyva a mennyei dicsőségét, olyan lett mint akárki itt a földön, de mint Isten Fia bűntelen. Ahogy ezt az ószövetségi könyvben a Ruth könyvében a megvásárlást részletesen ábrázolja. "Boáz erre azt mond­ta: Amely na­pon meg­ve­szed a szán­tó­föl­det Na­o­mi ke­zé­ből, ak­kor a mó­á­bi Rut­hot, a meg­halt­nak fe­le­sé­gét is el kell ven­ned, hogy fenn­tartsd a meg­holt­nak ne­vét az örök­sé­gé­ben. Erre a leg­kö­ze­leb­bi ro­kon ezt fe­lel­te: Nem vált­ha­tom meg ma­gam­nak, mert ak­kor a ma­gam örök­sé­gét el­ve­szí­tem. Váltsd meg te ma­gad­nak az én ro­ko­ni ré­sze­met, mert én nem vált­ha­tom ezt meg." (Ruth 4, 5)

 Mindez arra mutat, hogy a közeli rokon a Mózes törvénye ami nem ad megváltást mert ha el is ítéli a bűnt de nem üdvözít. Azért mondta Jézus: " Sen­ki sem tesz új posz­tó­ból fol­tot régi ru­há­ra, mert a folt to­vább­sza­kít­ja a ru­hát, és még na­gyobb lesz a sza­ka­dás. Újbort sem töl­te­nek régi töm­lők­be, mert a töm­lő szét­sza­kad, a bor ki­öm­lik, és a töm­lő is tönk­re­megy; ha­nem az új­bort új töm­lők­be töl­tik, s így mind­ket­tő meg­ma­rad." (Mt 9, 16). Mindkettő megmarad az ítélet napjáig. A törvény elítéli a test dolgait az evangélium az új bor a kegyelem meg üdvözítő. Az Ószövetséget és az Újszövetséget egy tömlővel ábrázolja.

 Tehát összegezve a leírtakat, " Az Atya sze­re­ti a Fiút, és ke­zé­be adott min­dent. Aki hisz a Fi­ú­ban, an­nak örök éle­te van, aki pe­dig nem en­ged a Fi­ú­nak, nem lát éle­tet, ha­nem Is­ten ha­rag­ja ma­rad raj­ta." (Jn 3, 35) 

A halál közelében élők.

  A halál közelében élők.

"Fe­cse­gő asszony a bal­ga­ság, bo­lond, és sem­mit sem tud. Le­ült há­zá­nak aj­ta­já­ba, a vá­ros ma­gas­la­ta­in ül egy szé­ken, hogy így hív­ja az arra já­ró­kat, akik egye­ne­sen jár­nak út­ju­kon:

„Aki egy­ügyű, tér­jen ide!”; és az esz­te­len­nek ezt mond­ja: „A lo­pott víz édes, és a tit­kon való étel gyö­nyö­rű­sé­ges!”. De nem tud­ják, hogy ott a ha­lot­tak van­nak, és hogy a Seol mé­lyé­be es­nek meg­hí­vott­jai." (Péld 9, 13-17)

"A szárdeszi eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja az, akinél az Isten hét Szelleme és a hét csillag van: Ismerem tetteidet. A neved az, hogy élsz, pedig halott vagy. Légy éber és támogasd a többieket, akik halni készülnek. Mert úgy találtam, hogy tetteid Istenem előtt nem érték el a teljességet. Emlékezzél vissza, hogyan kaptad és hallottad, aztán őrizd meg és térj új felismerésre. Ha nem leszel éber, tolvaj módjára érkezem hozzád és nem tudod meg, hogy melyik órában érkezem".

( Jel. 3,- 1,2,3)

 Van e valami közös e két idézet között? Az első az ószövetségből a második a Jelenések könyvéből idéztem.

 Az a szembetűnő hasonlat elsőre, hogy a halottak gyülekezetéről beszél. Az első ami metaforikusan asszonyról beszél, ami a Bibliában az alárendeltség jelképe, attól függetlenül, hogy balga és bolond és fecsegő, kiemelt helyet foglal a háza ajtajában, méghozzá a város magaslatain ül egy széken. Értelem szerint a háza a város egyik magaslatán volt, de többes számban kifejezve. Ez annyira kifejező képe egy demagóg semmitmondó szónoki beszédről és egy széken ülő nem cselekvő ige szavától, aminek a hátterében a gonosz áll. Ez a megkövesedett halott vallásoknak a jellemzője. A hívogatás egy propaganda beszéd, aminek a felületesség a bölcsesség hiánya, de rejtett célja van. Ki is mondja rejtelmességét „A lo­pott víz édes, és a tit­kon való étel gyö­nyö­rű­sé­ges!”. Ebben a kijelentésben benne van minden amit a természetes vagy testi ember kíván, az Édenkerttől fogva a mai napig az ember a tiltott és titokzatos dolgok vonzzák. 

 A szelektálás a sátán kezével történik, a csoportokba egybe gyűjtik a rokonlelkeket. Ebben az esetben az ostobákat a tudatlanokat hívogatja egy fedél alá. 

 Azt tudjuk, hogy minden szó szellemi értelmet tartalmaz. Az asszony a menyasszony is azt jelenti, hogy van ura vagy jegyese. A mindenható Úr a Teremtő Isten, és az akinek adta a világ feletti uralmat, aki uralja a sötétséget. Ennek az asszonynak is van ura, az akit itt nem ír le az Isten bölcsessége. De világos, hogy ahova invitálja a tudatlanokat, ott a halottak birodalma uralkodik. A lopott víz az ige, ami nem a tulajdonuk, nem tették magukévá, szívük mélyére nem hat, az egy halotti beszéd kisminkelve ahogy ez a hullaházban szokás, hanem eltulajdonították, az nem Isten élő szent szava, az üdvösségre, hanem édes és fülbemászó érzékies, amit az ember kedvel. Az intézményeit megalapította de tartalmát nem Isten szava tölti be, hanem a felhígított édességgel a lopott vízzel. A titkos étel, a szakramentum a kenyér és a bor nem jelkép a Krisztus halálát és feltámadásának megemlékezése, hanem a beavatottak nyilvános liturgiája, de mégis titkosított a kívülállók számára. A liturgia egy vallási csoport által végzett szokásos – hagyományban gyökeredző, előírás alapján végzett, rendszerbe foglalt imádságsor és szertartásrend – nyilvános tisztelet, imádat, istentisztelet.

 Ez minden szép és jó lehet, de nem élő, nincs benne élet. 

 A szárdeszi eklézsia amit már idéztem feljebb, Isten szemében, vagyis Jézus tanubizonysága szerint az angyal által aki felügyeli az eklézsiákat, kerekperec kijelenti, hogy "A neved az, hogy élsz, pedig halott vagy.". 

 A szárdeszi eklézsiában vannak olyanok is akikre Jézus rábízza azt, hogy segítsen azoknak akik halni készülnek. Olyan siralmas állapotban vannak, habár élő nevet viselnek, de állapotuk határeset. Most lehet, hogy azt gondolja valaki, hogy a keresztény az élő név. Jézus nem mondhatta ezt, mert a kereszténység csak a negyedik század elején jelent meg, és a szárdeszi gyülekezet pedig sokkal előbb létezet ázsiában. Akkor inkább krisztusiaknak nevezték őket. De itt nem is ez a fontos, mert Jézus szeme mindenen áthatol és lát. Ebben az esetben éppen az ellenkezőjét látjuk a fecsegő asszony aki a seolba hívogatja az eszteleneket, a seol kapujában ülve, a szárdeszi gyülekezetben pedig kihívja őket a halottak gyülekezetéből az életre. Ezért is van Jézusnál a hét csillag, mert minden egyes gyülekezetben vannak élő kövek. Ezeknek szól és hívja ki, hogy szolgáljanak mindazoknak akikhez közel a szellemi halál. A mai szójárattal élve, borotvaélen táncolnak. Az Úr nagyon is kíméletlenül gyűlöli a hamisságot, és mindazok akik a nevét vallják, forduljanak el a hamisságtól. 

 Az új felismerés a megtérés, "Emlékezzél vissza, hogyan kaptad és hallottad, aztán őrizd meg és térj új felismerésre."

 Ezek az emberek vagyis testvérek, arra vannak felszólítva, hogy magukkal kezdjék a visszaemlékezést, hogyan kaptad meg és hallottad meg Isten üdvözítő szavát, emlékezz vissza honnan estél ki, aztán őrizd meg mindazt amit hallottál az Úr lábainál. Így magadat is másokat is kiragadod a halál közeléből. Júdás levelében, ami az utolsó időket jellemzi, így ír, Csia Lajos fordításában reprezentálva: "Ti azonban, szeretteim, építsétek rá magatokat a ti igen szent hitetekre. Szent Szellemben imádkozva őrizzétek meg magatokat Isten szeretetében, és várjátok Urunknak, a Krisztus Jézusnak könyörületét az örök élet elnyerésére. Azután némelyeket ítélettel győzzetek meg, s a tűzből kiragadva mentsétek meg őket. Némelyeken félelemmel könyörüljetek, gyűlölve még a hústól bemocskolt köntösüket is".( Júdás 20,21,22). 

 Ezek a szavak nem egy édes beszéd narratíváját jellemzik, hanem Isten félelemmel teljes beszéde, hiszen ha valaki a szakadék szélén imbolyog annak nem mondjuk, hogy minden rendbe lesz, hanem azt kiabáljuk, hogy le ne essék, menj el onnan. Vagy az égő házban rekedt embernek nem mondjuk, hogy Isten irgalmas, ami igaz, de nem ebben az esetben, ha ki kell ragadni gy testvért vagy valakit a tűzből.

"Mert itt az ide­je, hogy el­kez­dőd­jék az íté­let az Is­ten há­zané­pén. Ha pe­dig elő­ször mi­raj­tunk kez­dő­dik, mi lesz azok­nak a vége, akik nem en­ge­del­mes­ked­nek az Is­ten evan­gé­li­u­má­nak? És ha az igaz is alig me­ne­kül meg, hova lesz az is­ten­te­len és a bű­nös?" (1Pt 4, 18).