Ha már senkié sem vagy.

 Ha már senkié sem vagy.

"Az egyik ugyan­is a bölcs be­szé­det kap­ja a Lé­lek ál­tal, a má­sik pe­dig az is­me­ret be­szé­dét ugyan­azon Lé­lek sze­rint; egyik a hi­tet ugyan­azon Lé­lek ál­tal, a má­sik pe­dig a gyó­gyí­tás aján­dé­ka­it egy­azon Lé­lek ál­tal; né­me­lyik a cso­da­té­vő erő­ket, né­me­lyik meg a pró­fé­tá­lást, né­me­lyik a lel­kek meg­íté­lé­sét, a má­sik a nyel­vek ne­me­it vagy pe­dig a nyel­vek ma­gya­rá­zá­sát. De mind­eze­ket egy és ugyan­az a Lé­lek cse­lek­szi, úgy oszt­va szét min­den­ki­nek, aho­gyan akar­ja.

Mert amint a test egy, és sok tag­ja van, az egy test tag­jai pe­dig – noha so­kan van­nak – még­is mind egy tes­tet al­kot­nak, úgy a Krisz­tus is. (1Kor 12, 8-11). "Nekünk azonban Isten kijelentette a Lélek által, mert a Lélek mindent vizsgál, még az Isten mélységeit is". (1Kor 2, 10).

 Az emberek ha hallják Isten igéjét emberek közvetítésével, általában annak tulajdonítják aki mondja, vagy megnyerő modora miatt vagy azt hallja amit hallani akar, vagy csodálja képességét, módszerét az igehírdetőnek. Vagy tanítása elkápráztat vagy tudása felülmúlja képzeletét, szívesen követi beszédeit, tanítását azoknak akik helyette is gondolkodnak. Ez így volt kialakulóban a korinthusi gyülekezetben is. Egyesek Apollóst, Pétert kedvelték vagy Pál apostolt, pedig mindezek Isten szolgái voltak, és mégis viszályt okoztak a gyülekezetben. " Mert, test­vé­re­im, Kh­loé em­be­re­i­től meg­tud­tam, hogy vi­szá­lyok van­nak kö­zöt­te­tek. Ar­ról be­szé­lek, hogy kö­zöt­te­tek min­den­ki ezt mond­ja: Én Pálé va­gyok, én meg Apol­ló­sé, én meg Ké­fá­sé, én pe­dig Krisz­tu­sé.

Hát Krisz­tus ré­szek­re oszt­ha­tó? Vagy Pált fe­szí­tet­ték meg ér­te­tek, vagy Pál ne­vé­re ke­resz­tel­tet­te­tek meg? (1Kor 1, 11-12).

 Krisztus testének sok tagja van és mindegyiknek más és más feladata van. A hit látja Krisztus testét egyben mégha a szem ezt nem látja átfogóan. De a Szellem ami benne munkálkodik, felismeri Isten beszédét és cselekedeteit. Nem úgy a hús ember, mert a hús a vágyait követi és hasznot keres magának és sok mindent amit Istennek tulajdonít pedig nem az, sietve elfogad mindent ami kontabilis az ő erényével, gondolkodásával. Erre kell figyelnünk, hogyan hallgatunk és hogyan szólunk. A beszélő vagy író úgy szóljon mint Isten szava, a hallgató pedig nem az embert magasztalja hanem Istent dicsőítse. Ennek komoly következményei vannak és lettek is, embert követ az ember. Mégpedig a viszálykodás, széthúzás nem megértés, szektánsi viselkedés, emberek követése és tanításai. Ha az igehírdetőt magasztalni kezdik, az ő felelőssége, hogy fogja vissza magát. Ne hallgasson el, hanem ne szerepeljen a magaslatokon, megalázva magát. Ezt tette Pál apostol is, ugyan apostol volt, de mégis visszafogott, mert csak a felfeszített Krisztust hírdette a testi hívők között. 

 Ma úgy néz ki a dolog, mint ahogy a Bírák idejében volt Izraelben. A Bírák könyvében olvashatjuk: " Ebben az időben nem volt király Izráelben, azért mindenki azt tette, ami jónak tűnt neki a maga szemében." (Bír 21, 25). A kereszténységnek sincs Ura ebben az időben, abban az értelemben, hogy maga a kereszténység nem Krisztus teste, nem mondható, hogy tagjai az Urat követik, hiszen a tagok követik a fej irányítását, ami nem tapasztalható meg a széttagolt kereszténységben. Új és még újabb csoportok nevek jelennek meg, szebnél szebb változatban. " Mi vagyunk Krisztuséi" sugallattal. De Pál aki korinthusban a Khloé családban tudomásra jutott, hogy voltak Krisztus pártiak is. Mi ebben a rossz? Hiszen krisztusiak vagyunk nem igaz? Itt az a baj, hogy a pártosság szelleme bontakozott ki, amit Isten ellensége felhasznált a maga javára. Érdekes megjegyezni itt, hogy Bemerítő János nem tartotta magát senkinek. Pedig az emberek éppen erre voltak kíváncsiak, nem a küldetésére. Az első názáreti Krisztus követői sem tartották magukat krisztusiaknak, hiszen az eredeti neve a görög hangzású Krisztus névnek, Joshua Messiás volt a neve. Nem nevezték őket keresztényeknek sem, ezt utólag tették hozzá vagy módosították meg a keresztény fordítók a maguk megítélése szerint. 

 Tehát ennek ellenére a Szent Szellem gátlástalanul cselekszik ott ahol akar és azokat érint meg akit akar nem tulajdonítja az ember képességét, módszerét magának, az ember csak eszköz Isten kezében, igen értékes de embernek nem tulajdonítható Isten szava.

 Isten szava kétélű kard, aminek az egyik éle felénk néz és vág a szív és lélek mélyére hat, a másik éle pedig a hallgatók felé irányul és ha emberére talál, megosztja a testet a szellemétől. 

Jézus a tanítványait megnyugtatta azzal, hogy éles helyzetben ne féljenek, hogy mit szóljanak. Ezzel kifejezte azt, hogy nem hagyja el őket semmilyen körülmények között sem. " Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátok Lelke az, aki szól általatok". (Mt 10, 20).

 Senkinek nincs joga arra, hogy csak gondolja is magáról, hogy Isten szavát szólja, az igehirdető teszi dolgát, de Isten szól a Szent Szellem által az emberek szívéhez. Ez legyen minden szolga számára axióma. A tévedés emberi dolog, de Isten szava az mindig hatalom és cselekvő, megtudja változtatni az ember egészét kívül belül. Erre egy ember se képes, ha Isten nem nem munkálkodik vele. Senki ne bízza el magát, hogy valamire képes, ha azt nem kapta meg felülről. De a szívében se jelenjen meg az a dicsekvés, hogy valamit elértem, amit kitűztem terv szerint, mert az Úr a mindenható és cselekvő az életünk minden apró részletében és zugában is ott van, akkor cselekszik amikor eljön annak az ideje.

 "Azt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul a szíve!" (Jer 17, 5). Tehát jól figyelj mit mond a Szellem a gyülekezeteknek és személyesen neked és nekem.

A fiúság és kegyelmi ajándék.

 A fiúság és kegyelmi ajándék.

"Ám most, hogy a vétektől lettetek szabadokká és Isten rabszolgáivá lettetek, gyümölcsöt teremtek, amely a megszentelődést munkálja, annak vége pedig örök élet. Mert a vétek zsoldja halál, de Urunkban, a Krisztus Jézusban az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet".( Róma 6,- 22,23).

 Az ajándékot nem lehet megszolgálni. Isten ajándéka az örök élet, mindazok akiknek a vétkei megbocsátottak és elvetettek a feledésbe Krisztus vére által, mindazok az örök élet gyümölcsét kapják a megszentelődés pedig ennek az örök életnek a munkája, hogy Krisztus képmását tükrözzék minél jobban és jobban. Nem az a cél, hogy dolgozzunk azon, hogy a megszentelődés a kegyesség látszata legyen rajtunk, hanem Krisztusban való szoros kapcsolat és közösség formálja a hívőt Krisztus képére, ami maga a megszentelődés, elkülönülés a világban lévő bűntől. De mindez a megszentelődés nem a testi hanem a szellemiség gazdagságának gyümölcse. Ha már szabadok vagyunk vétkeinktől, mint felszabadult rabok a bűn fogságából, hálából nem kényszerből lehetünk rabjai Krisztusnak, mert az ember mindig rabja valakinek és valaminek. Mennyivel jobb Krisztus szolgájának lenni, mint a bűn rabjának, mert a bűn következménye a halál, ennek ellenében Isten kegyelmi ajándéka Krisztusban örök élet. De hol lehet azt megfigyelni, hogy a rabszolga egyben fiú is, örököse mindannak akit szolgál. Mert a fiúságot is megkaptuk, sőt mi több a testvériséget Krisztusban. "Ha pedig gyermekek örökösök is, Istennek örökösei, a Krisztusnak örököstársai, ha csakugyan együtt szenvedünk vele, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk."(Róma 8,- 17). Most mint szabadok a bűntől az Atya akaratát keressük, hogy kedveskedjünk neki. Mindazt megtesszük amit a fiúság Krisztusban megtehet, ha rabszolga is egyben de mint szabad örököse mindannak ami Krisztust is illeti. Mert megígérte, hogy ahol Ő van, mi is ott leszünk. 

" Így mi is, ami­kor kis­ko­rú­ak vol­tunk, a vi­lág ele­mei alá vol­tunk vet­ve szol­ga­ként. Ami­kor azon­ban el­jött az idő tel­jes­sé­ge, el­küld­te Is­ten az ő Fiát, aki asszony­tól szü­le­tett a tör­vény­nek alá­vet­ve, hogy a tör­vény alatt le­vő­ket meg­vált­sa, hogy el­nyer­jük a fi­ú­sá­got. Mi­vel pe­dig fiak vagy­tok, Is­ten el­küld­te Fi­á­nak Lel­két a szí­vünk­be, aki ezt ki­ált­ja: Abbá, Atya! Azért nem vagy töb­bé szol­ga, ha­nem fiú, ha pe­dig fiú, ak­kor Is­ten aka­ra­tá­ból örö­kös is". (Gal 4, 3-6). De ez is meg van írva: " Mert az Úrban elhívott szolga az Úr szabadosa. Hasonlóképpen aki mint szabad hívatott el, az Krisztus szolgája." (1Kor 7, 22)

 Mindig meg kell jegyeznünk azt az igazságot, hogy aki Krisztusban van az új teremtés és Krisztusban senki nem hal meg. Ha a testi halál be is következik, mert a test viseli a bűn zsoldját, mert Isten igazságos, minden ami a halál jegyét viseli az ítélet alá kerül és elég az emésztő tűzben, de amit Isten kegyelme Krisztusban megnyer az ember, annak a gyümölcse az örök élet Istennel.

 Ebben az örök életben ami már azoké akik befogadták Krisztust az életükbe, azoknak a gyümölcsei harminc annyi, hatvan annyi vagy száz annyi gyümölcsöt terem, mindenki az Istentől kapott kegyelmi ajándéka szerint. Ez nem versengés eredménye, hanem Isten minden egyes Krisztus rabjára szabott kegyelmi ajándékától valósúl meg. Így tehát senki se irigyelheti a másik ajándékát, mert az nem az ember buzgóságától hanem az Isten szuverén hatalmától függ a túláradó szeretettől.

Az Úr békességét adja.

 Az Úr békességét adja.

 Az Úr nem békét hozott a földre hanem békességet. A szív békességét " Mert a test sze­rin­ti gon­dol­ko­zás ha­lál, a Lé­lek sze­rin­ti gon­dol­ko­zás pe­dig élet és bé­kes­ség. Mert a test sze­rin­ti gon­dol­ko­zás el­len­sé­ges Is­ten­nel szem­ben, mi­vel nem en­ge­del­mes­ke­dik Is­ten tör­vé­nyé­nek, mert nem is te­he­ti.

A test sze­rin­ti­ek pe­dig nem le­het­nek ked­ve­sek Is­ten előtt.

Ti azon­ban nem test sze­rin­ti­ek vagy­tok, ha­nem Lé­lek sze­rin­ti­ek, ha va­ló­ban Is­ten Lel­ke la­kik ben­ne­tek. Aki­ben pe­dig nincs a Krisz­tus Lel­ke, az nem az övé."(Róm 8, 6-8).

Béke vagy békesség?

"Tüzet vetni jöttem a földre, és mennyire szeretném, ha az már lángra lobbant volna. Be kell még merülnöm egy bemerítkezéssel, és micsoda szorongás fog el, míg az beteljesedik. Úgy vélitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azért, hanem hogy meghasonlást. Mert mostantól kezdve ott, ahol egy házban öten vannak, meghasonlanak: három kettő ellen, és kettő három ellen lesz, apa a fiúval hasonlik meg és fiú az apával, anya a leányával és leány az anyjával, anyós a menyével és meny a napával."( Lukács 12,-49..53).

 Megmondom őszintén, hogy nem értem a keresztényeket, akik békét hirdetnek, azokat akik ígérik, hogy minden rendbe lesz, eljön a világbéke. Azt sem értem, hogy honnan veszik azt, hogy minél tovább annál többen fogják Krisztust követni. Azt sem értem, hogy miért gondolják, hogy az Úr áldása a környezetünk megbékéltetése. Hogy körbe legyünk véve barátságos emberekkel. Ez azt bizonyítaná, hogy béke teremtők vagyunk. Amióta a bűn bejött a világba nincs béke. Nem mindig ropognak a fegyverek, de minden háború után készülnek újabb háborúra. Az első világháború után kitört a második világháború, hogy csak az elmúlt száz évre visszatekintsünk. A második csak a folytatása az elsőnek. Aztán a hidegháború következett. Most pedig újból forrong a világ. Az ukrán - orosz háború sem hoz békét akárhogyan is végződik. A látszólagos béke, csak egy átmeneti állapot. Egy egész életet le lehet élni háborúk nélkül, de a levegőben mindig ott van a következő háború, nem beszélve a háborúskodásról a szociális szférában az emberek mindennapjaiban. Amíg a sátán szabadlábon van, nem nyugszik. Egy hívő ember tudja, hogy békeidő számára nem létezik. Nem hiába Pál apostol az efézusi levélben ír a hívő fegyverzetéről. "Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok."(Ef.6,- 13). Aki nem veszi fel ezt az Istentől kapott fegyverzetét, az már vesztes. Mert ha azt hiszi, hogy béke van, egy váratlan pillanatban áldozattá válik. Bizony, hogy észre se veszi és már a sátán karmai között találja magát. A testi ember ezt sokszor nem is érzékeli, hogy a háló ki van vetve rá. A szellemi látású ember pedig látja a veszélyeket. Ezért vannak háborúskodások, nem megértések, tagoltságok a keresztények berkeiben is. 

 De miért és kinek kell felvenni ezt a fegyvert, azoknak adja Isten akiknek békességük van Istennel. Ezt a belső békességet védi az Úr. Tehát ha a külső embert támadás éri a belső békessége nem inog meg. Ellenkezőleg, ezek a háborúskodások a világban uralkodó démoni szellemekkel, béketűrésre edz.

(Róma levél:5:3)

"Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz…"

 Aki tényleg felvértezi magát Isten kegyelmi védetségével, az teljesen felismeri mi nem használ a békesség tűrésének. Ha csak egy rést talál az ördög a pajzsunkon, azonnal a nyilai megsértenek, megsebesítenek. Akkor már csakis önmagunkkal fogunk törődni, nyalni fogjuk a sebeinket. Ne essünk abba a tévedésbe, hogy a békesség látszata az sérthetetlen. Az nagyon is törékeny. Sokminden kihozhat a sodrunkból. Ez egy figyelmeztetés számunkra, hogy kutassuk ki, egész a gyökeréig, hol vagyunk védtelenek. Ezért van segítségünkre a kétélű kard, ami az Isten igéje. Nem harcolhatunk önmagunk ellen, se azok ellen, akik netán megsértettek. Nem emberek ellen van a viaskodásunk. Isten szava a Szent Szellem által segítségre jön legyőzni a világban uralkodó sötét szellemet. Ez ugyanúgy ránk is vonatkozik.

 A békességet az Úr adja ingyen, de azt meg kell védenünk, nem csak a saját érdekünkben, hanem a harci képességünk érdekében is. Hogy hasznos harcosai legyünk a szellemek háborújában. Itt nem hagyatkozhatunk másokra, senki helyettünk nem védhet meg. Egy nagyon konkrét kijelentése az Úrnak, ami félreérthetetlen.

(Máté Evangéliuma:12:30)

"Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol."

 A Szentírás nem ismeri azt, hogy valakit az emberek közül kövessünk. Példaképeink lehetnek emberek közül, akik hitben járnak, de semmiképpen nem gyűjthetünk valaki más kezével. Ez arra tanít minket, hogy személyesen szoros együttlétben az Úrral gyűjtsük a nekünk szánt ajándékait. Ha nem vele gyűjt, nem a Szent Igéjével gyűjt az tékozol. Nagy felelőssége van annak aki nem Krisztus tanítását hirdeti. Ez nem az ige ismeretét foglalja magában csak, hanem a szellemiségét amit az Úrtól kaphat csak.Csakis az Úrral gyűjtheti békességben azt amivel megsegíthet másokat is. 

 Vele gyűjteni, ez azt jelenti, hogy az Ő békességével és a mi béketűréssünkkel, tudunk állhatatosan növekedni szellemi életünkben. Dulhatnak körülöttünk harcok, támadások érhetnek családon belül, akár a legszeretettebb testvérünk részéről is, akkor se inog meg bennünk a békesség, mert az amit gyűjtünk Krisztussal az örök életre visz. Egyáltalán nem ijedünk meg a média által terjesztett rémhírektől. A háborúktól a természeti elemek csapásaitól, mégha nem is hallomásból ismerjük. 

 De hű az Isten mindazokhoz akik Őt választották Pásztoruknak. Az Úr az én Pásztorom, mondja Dávid. "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem."(23.Zsoltár).

  Visszatérve az ige elejéhez, az Úr nem békét hozott a világra, ellenkezőleg, meghasonlást. És azt is mondta, hogy türelmetlenűl várja amikor eljön a világ tűzbe bemerítése. Ez is ellentmond az egyes keresztényi tanításnak, hogy az Úr szereti ezt a világot. Szó sincs erről. Ellenkezőleg el fogja ítélni azt ami ebben a világban van. Aki nem Vele az ellene van. Béke nincs ebben a világban, nem is lesz addig míg a királyok Királya nem jön el erre a földre személyesen. A békességről pedig így ír Pál apostol: " azok­nak, akik a jó cse­le­ke­det­ben való áll­ha­ta­tos­ság­gal di­cső­sé­get, tisz­tes­sé­get és hal­ha­tat­lan­sá­got ke­res­nek, örök éle­tet ad, de a vi­szály­ko­dók­nak, akik nem en­ge­del­mes­ked­nek az igaz­ság­nak, ha­nem a ha­mis­ság­nak en­ged­nek, bosszú­ál­lás­sal és ha­rag­gal.

Nyo­mo­rú­ság­ban és gyöt­re­lem­ben lesz ré­sze min­den go­noszt cse­lek­vő em­ber lel­ké­nek, zsi­dó­nak elő­ször, de gö­rög­nek is; ámde di­cső­ség, tisz­tes­ség és bé­kes­ség il­let min­den jót cse­lek­vőt, zsi­dót elő­ször, de gö­rö­göt is", (Róm 2, 7-9)

 Az aki már hitben jár Krisztussal, annak az Ő békességét adja, hogy teljes örömben legyen a Szent Szellem örömében.

(II. Thessalonika levél:3:16).

 "Maga pedig a békességnek Ura adjon néktek mindenkor minden tekintetben békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!".

Korrepetálás a meghamisított ige elterjedése ellenében.

 Korrepetálás a meghamisított ige elterjedése ellenében.

"A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét; ez gyümölcsöt is terem, némelyik százannyit, némelyik hatvanannyit, némelyik pedig harmincannyit". (Mt 13, 23).

 " Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és kitartással gyümölcsöt teremnek. (Lk 8, 15)

 "A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és termést hoznak. Az egyik harmincszor annyit, a másik hatvanszor annyit, némelyik pedig százszor annyit. (Mk 4, 20).

 A magvető példázatából ma csak ezt a részt idézem. Erről a tényről sokan hallgatnak, a véleményem szerint vagy tudatlanságból vagy ravaszságból nem hirdetik vagyis nem elemzik azok, akiknek az lenne a dolguk. Azért gondolom, hogy ravaszságból, mert a cél minél több embert toborozni Krisztus neve alá, vagy talán a siker kedvéért. Pedig az evangélium hírdetés nem aggitáció, hanem az igazság az Isten szeretetéről szól, azért egyesek számára örömhír akik jó földbe vetettek, mások számára megbotránkoztatás. Sokan megvádolhatnak azzal, hogy túlságosan pragmatikus vagyok és egyoldalú. Állandóan visszatérnek a gondolatok az eleve elrendelés vagy más szóval a predesztináció tényéhez. De határozottan szembe jönnek velem azok az igék, amik ezt nyílvánvalóvá teszik. Annyi sok bizonyítéka van ennek a tanításnak, hogy nem tudnám felsorolni mert a szavak rengetegébe vesznék ha ki szeretném emelni ezeket az állításokat. A legfontosabb tény az, hogy Isten mindenható akarata teremtette meg az embert és szórta szét a világban az ember magját. Ezt persze más köntösbe öltözteti az érthetőség kedvéért, gyakorlati részét ismerteti velünk. Sokszor úgy néz ki, hogy az ember akarata érvényesűl az életében. Ez egy káoszt idézne elő és Isten apró terveit ami a nagy terv része, az ember irányítja kénye kedvére. Az embert teszi felelőssé azért, hogy nem fogadja be az evangéliumot vagy befogadja mert ezt akarta. Pedig ez nem így van. Annak Isten határozatainak preegzisztenciális előzményei vannak. Erről keveset tudunk, de itt ebben a kijelentésben is látjuk, hogy az Emberfia tarsolyából vagy ahogy a magvetőnél csak jó magok vannak, az már sokkal előbb volt kiválasztva. A megértést a testit a szellemitől elválasztja az Isten Szent Szelleme. Akiben él Krisztus szelleme vagy más meghatározásban Isten Szent Szelleme, az olyan szemszögből látja ahogy Isten is látja. Ez nem túlzás, és nem a mi érdemünk. Isten akaratából szülte mindazokat a Szent Szellem által, akik nála voltak, akiket már azelőtt jó földbe vetett. Ha a világ mezejéről, vagyis szántóföldröl beszél az Úr, akkor általánosít, vagyis globálisan fejezi ki magát, például: " Ő pe­dig így fe­lelt: Aki a jó ma­got veti, az az Em­ber­fia,

a szán­tó­föld pe­dig a vi­lág; a jó mag az Is­ten or­szá­gá­nak fiai, a kon­koly pe­dig a go­nosz fiai". (Mt 13, 37). Gondolom egyértelmű kijelentés ez. Az Emberfia az Úr Jézus Krisztus, aki az Isten az Atya fiait szórta vagyis vetette mint földműves, az igét is úgy szórta mint Isten szavát mint romolhatatlan magot, mindenki hallatára, de nem mindenkiben fogant meg, csak azoknál hozott gyümölcsöt akik jó földbe voltak vetve. Ez nem jó embereket jelent. Jézus aki eljött az elveszett bűnösökért, hogy elvesse a magokat a szántóföldbe, amit már előre felszántott, mert Isten rabja és földművese lett itt a földön. És mindazok akiket nem Isten plantált Jézus az Emberfia által, kitépik, hiába nőnek együtt ebben a világban a konkollyal egy szántóföldön élvezve Isten áldásait. Jézus nem agitátor volt, hanem Istentől leszállt út, igazság és az örök élet, aki megtesítője Istennek. "És azt mond­ta: Ezért mond­tam nek­tek, hogy sen­ki sem jö­het hoz­zám, ha nem adta meg az Atya neki. Et­től fog­va so­kan vissza­vo­nul­tak a ta­nít­vá­nyai kö­zül, és töb­bé nem jár­tak vele." (Jn 6, 65).

 Pontosan tudta mi van az emberben, hogy mi a célja az embereknek és mi az Atya akarata, ezért nem ment utánuk, hogy visszafordítsa őket. Ezt ma sem csinálja az Úr. Ő nem vallás teremtő, hanem Isten Fia aki benne hisz annak örök élete van. Nem lesz, hanem van. Aki vallást tesz róla megmenekűl már ebben az életben Isten választott gyermeke. A tanítások sem a világot igazgatja, hanem azokat akik követik Jézus Krisztust. Akik annak ellenére nem hagyják el őt, még ha keserű is néha az Ő szava számunkra, vagy érthetetlen. De az a bizalom iránta egy jel, hogy az Atya iranyitotta hozzá, hogy az élet igéjét hallja szájàból kitartóan. Az ilyen lélek nincs elfelejtve az Úrnál, aprólékos gondoskodással szolgál neki 

 Azért a hamis prófétákról így ír Zakariás próféta, hogy eljön az idő amikor minden nyilvánvaló lesz Izraelben is meg a világban is " Azon a na­pon meg­szé­gye­nül­nek a pró­fé­ták, mind­egyik a maga lá­to­má­sa mi­att, mi­alatt pró­fé­tál, és nem öl­te­nek föl szőr­ru­hát, hogy ha­zud­ja­nak. Ha­nem azt mond­ja mind­egyik: Nem va­gyok pró­fé­ta, szán­tó­ve­tő em­ber va­gyok, sőt más­nak szol­gá­lok gyer­mek­sé­gem óta". (Zak 13, 4).

Örüljetek ti választottak, mert nem romlandó magból hanem Isten jó magvából, Ábrahám magjából születtetek. És ez a hit és tudat Istentől származik, hogy örömötök teljes legyen. "Bol­do­gok, aki­ket ül­döz­nek az igaz­ság mi­att, mert övék a mennyek or­szá­ga. Bol­do­gok vagy­tok, ha szi­dal­maz­nak és ül­döz­nek ti­te­ket, és ha­zu­gul min­den rosszat rá­tok fog­nak mi­at­tam. Örül­je­tek és ör­ven­dez­ze­tek en­nek, mert ju­tal­ma­tok bő­sé­ges a mennyek­ben; így ül­döz­ték előt­te­tek a pró­fé­tá­kat is." (Mt 5, 10-13).

A bolondság birodalma.

 A bolondság birodalma.

Tréfás magyar bolondmese vagy → hazugságmese; a három ember elmegy répát lopni. Egyszer megszólal a süket: – Én valamit hallok! Rámondja a vak: – Én valamit látok! Erre megszólal a kopasz is: – Uccu bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk! 

  Bizony ez tréfa valóság tartalommal. Hogy miért valóság tartalommal?- másképpen mondom, a vak mondja a látónak, te rosszul látod, a süket a hallónak te nem jól hallod amit Isten mond. Vak vezeti a világtalant, a vak a látóra nem bízza magát. "Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört... együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják."( Zsoltár 49,- 10,11) Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot." (Példabeszédek 9,-9). 

 Most meghökkentően hangzik, de igaz, hogy ez a farsangi, karneváli világ, a bolondság birodalma. Csak nézzünk körül, és meglátjuk ha látjuk. Mosolygunk is rajta, mert viccesnek tűnik. Annyi sok bolondságot művel az ember, hogy az már borzasztó és szégyen.

 De felmerül a kérdés, ilyennek teremtette az Isten az embereket? Az Ő képére és ábrázatára volt teremtve. De mi történhetett az emberrel? Mert az ember meg van vezetve egy másik vezérrel, annak a kénye kedvét ábrázolják a bűnt követő emberek. Átformálódtak sátán képére. Ha nem hisztek a sátán létezésében, csak körül kell nézni, ha van szemed és látsz. Ha van szemed és mégsem látod, akkor a sötétségben vagy. Akkor mindegy, hogy a veremben vagy, vagy csak úton odafelé, kézen vezetnek, hogy elne tévedj, a mézesmadzagot követed amit az orrod előtt húznak. 

Nem baj, majd a Marson új életet kezdhet a bolond ember, és ott az égre nézve majd keresi az anyaföldet, mert a nosztalgia emészti, a farsangnak vége a karnevál és a bikaviadaloknak is vége, csak a Guinness rekordok könyvét lapozgatja unalmába, hogy milyen is bolond voltam, hogy otthagyva a luciferzum, a pokoli földi világot, de a poklot magával hozta a Marsra is, mert a pokol az emberben van. Az Isten zsámolyát a földet, a zöldet a frisset, Isten adta paradicsomot, kukkává változtatta. Szemétlerakóvá, a friss levegőt kénes nehézfémessé tette. Ezt teszi az ember csakis a kizsákmányolás a haszonszerzés érdekében, a túltermelés és a szükség világa széles spektrumában.

" Azt mond­ja szí­vé­ben a bo­lond: Nincs Is­ten. Meg­rom­lot­tak, utá­la­tos­sá­got cse­le­ked­tek, nincs, aki jót cse­le­ked­jék. Az ÚR le­te­kint a menny­ből az em­be­rek fi­a­i­ra, hogy lás­sa, van-e kö­zöt­tük ér­tel­mes, aki ke­re­si Is­tent. Mind­nyá­jan el­haj­lot­tak, egy­aránt meg­rom­lot­tak, nincs, aki jót cse­le­ked­jék, nincs egy sem". (Zsolt 14, 1-2).

 Aki pedig azt mondja, hogy van 

Isten de nem lát semmit mert vak, azért cselekedeteivel az ilyen bizonyítja, hogy nem az Úr az istene, hanem Lucifer a bukott arkangyal aki most hatalmaskodik ezen a földön egy ideig. 

"..és ezt mon­dom a lel­kem­nek: „Én lel­kem, sok ja­vad van sok esz­ten­dő­re el­té­ve. He­lyezd ma­ga­dat ké­nye­lem­be, egyél, igyál, vi­ga­doz­zál!” Is­ten pe­dig azt mond­ta neki: „Bo­lond, ma éj­jel el­ké­rik tő­led a lel­ke­det, ami­ket azért ma­gad­nak ké­szí­tet­tél, kiéi lesz­nek?”

Így jár az, aki kin­cset gyűjt ma­gá­nak, és nem Is­ten­ben gaz­dag". (Lk 12, 20-21).

 A hihetetlen bolondság a világi bölcsek játéka, van Isten vagy nincs Isten tudományok vetélkedője, ami a balgatag embert szórakoztatja.

" Sen­ki se csap­ja be ma­gát. Ha kö­zü­le­tek va­la­ki bölcs­nek gon­dol­ja ma­gát ezen a vi­lá­gon, le­gyen bo­lond­dá, hogy bölccsé le­hes­sen. Mert e vi­lág böl­cses­sé­ge bo­lond­ság Is­ten előtt. Mert meg van írva: Meg­fog­ja a böl­cse­ket az ő csa­lárd­sá­guk­ban. És is­mét: Is­me­ri az Úr a böl­csek gon­do­la­ta­it, hogy hi­á­ba­va­lók". (1Kor 3, 18-19).

 " Mert a ke­reszt­ről való be­széd bo­lond­ság ugyan azok­nak, akik el­vesz­nek, de ne­künk, akik meg­tar­ta­tunk, Is­ten ere­je. Mert meg van írva: El­vesz­tem a böl­csek böl­cses­sé­gét, és az ér­tel­me­sek ér­tel­mét el­ve­tem. Hol a bölcs? Hol az írás­tu­dó? Hol e vi­lág­nak vi­tá­zó­ja? Nem­de bo­lond­ság­gá tet­te Is­ten e vi­lág böl­cses­sé­gét?" (1Kor 1, 18-19).

"Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házanépén. Ha pedig először mirajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a vége, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?" (1Pt 4, 17).

A szentségnek vannak e fokozatai?

 A szentségnek vannak e fokozatai?

Pál apostol a rómaiakhoz írt levél üdvözlő részéből idézek.

".... a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus­ról, aki a szent­ség Lel­ke sze­rint ha­tal­ma­san Is­ten Fi­á­nak bi­zo­nyult a ha­lál­ból való fel­tá­ma­dás ál­tal. Álta­la ke­gyel­met és apos­tol­sá­got kap­tunk, hogy az ő ne­vé­ben való hit en­ge­del­mes­sé­gé­re jut­tas­sunk el min­den né­pet,

akik kö­zött ti is Jé­zus Krisz­tus el­hí­vot­tai vagy­tok. Is­ten min­den sze­retté­nek és el­hí­vott szent­je­i­nek, akik Ró­má­ban van­nak. Ke­gye­lem nek­tek és bé­kes­ség Is­ten­től, a mi Atyánk­tól és az Úr Jé­zus Krisz­tus­tól." (Róm 1, 4-6).

 Az elhivatottság és szentség nem egy elvont fogalom. Ezt nem lehet megszolgálni avagy fejleszteni. Az elhívottak akiket Isten az Atya elhívott Isten Fiának birodalmába, hogy részesei legyenek Isten szentségében, mert senki sem látja meg Istent a szentség nélkül. " Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt." (Jn 1, 18).

 " Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent". (Mt 5, 8). Meg tudom e tisztítani szívemet, kiseperni a lelkemből a rosszat? Van e rá hatalmam, hogy ezt megtegyem? Isten adja meg ezt a hatalmat, de egész más úton mint ahogy a természetünk megkívánja. "Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti, bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti, kétszívűek!" (Jak 4, 8). Van e ebben valami ellentmondás, hogy rajta, kezdjetek szenté válni? Nincs, Jakab ezt a kérdést másik oldalról világítja meg. Mert amikor a mi felelőségünkről beszél az írás, akkor arról beszél, hogy az életünk nem felel meg az elhivatottságunknak és szentségünknek. Tehát ne legyünk a megtévesztés áldozatai, mert a képmutatás az a kétszívűség jele. Péter apostol még világosabban tisztítja meg a slaktól ezt a gondolatot. " Az igaz­ság irán­ti en­ge­del­mes­ség­ben tisz­tít­sá­tok meg éle­te­te­ket kép­mu­ta­tás nél­kü­li test­vé­ri sze­re­tet­re a Lé­lek ál­tal, és egy­mást tisz­ta szív­ből, ki­tar­tó­an sze­res­sé­tek, mint akik nem rom­lan­dó, ha­nem ro­mol­ha­tat­lan mag­ból szü­let­te­tek újjá, Is­ten­nek élő és ma­ra­dan­dó igé­je ál­tal". (1Pt 1, 22). Az újjászületés romolhatatlan magjából nem a régi természetünk újjáteremtése hanem egy egész új ember születése jelenti a szentséget. Az új ember Krisztusban egy új, nem a régi restaurált embert szentel meg, és nem a hús vér látja meg Istent, hanem az új ember Krisztusban, abban a Krisztusban aki még a világ teremtése előtt volt kiválasztva, hogy egy új embert teremtsen magának, Ádám volt a kezdete ennek a tervnek, aki érti értse meg, hogy Isten a maga képére és ábrázatára teremtette Ádámot, de Ádám a föld porából volt teremtve nem a szellemi test ábrázatát viselte. " Így is van meg­ír­va: Az első em­ber, Ádám, élő­lénnyé lett, az utol­só Ádám meg­ele­ve­ní­tő Lé­lek­ké.

De nem a lel­ki az első, ha­nem az ér­zé­ki, az­után a lel­ki. Az első em­ber a föld po­rá­ból lett, a má­so­dik em­ber a menny­ből való. Ami­lyen a föl­di, olya­nok a föl­di­ek is, és ami­lyen a mennyei, olya­nok a mennye­i­ek is. És aho­gyan vi­sel­tük a föl­di­nek a kép­má­sát, úgy vi­sel­ni fog­juk a mennye­i­nek a kép­má­sát is". (1Kor 15, 45-48).

 "Ő ugyan a vi­lág te­rem­té­se előtt ki lett vá­laszt­va, de az idők vé­gén je­lent meg ér­te­tek, akik ál­ta­la hisz­tek Is­ten­ben, aki fel­tá­masz­tot­ta őt a ha­lot­tak kö­zül, és di­cső­sé­get adott neki, hogy hi­te­tek Is­ten­be ve­tett re­mény­ség is le­gyen". (1Pt 1, 20). Itt mindenek előtt a Szent Szellem lerántja a leplet ama titok előtt, ami titok volt mindaddig ameddig ezt Isten magába zárta, Isten Fia kinyilatkoztatta magát az emberek előtt az utolsó időben, Isten az Atya terveit megismertette, amit még a teremtett látható anyagi világ előtt eltervezett. Isten örök terveit Fiában Jézus Krisztusban rejtette el. De szeretete és kegyelme által kijelentette mindazok számára akik hisznek Isten Fiába és engedelmesek igéjének. 

 Ezért a bibliai tanítások nem az ádámi embert buzdítják a régi természete javítására, hanem az új ember Krisztusban megszentelt igazolása érdekében, hogy az ige által ami már a léte egy új embernek, hitről hitre térve, a bűnbánás és a bűne felismerése révén, megtisztuljon a fölösleges pelyvától, Krisztus vére által. Az apostolok tanításai folytatása a Krisztusban már megvalósult, de az elkezdett gyakorlati megszentelődésének folyamata van. Ennek csak a vetületét láthatjuk életünkben, nem magát a szentséget. A szentség eredménye az, hogy mindenki aki Krisztusban elhívott és megszentelt a vére által meglátja Istent. A részletkérdések pedig szemünk előtt vannak, mindazok a cselekedeteink mutatják meg, hogy mennyire is vagyunk közel Istenhez. Mennyire felelünk meg az elhivatottság szentségének a gyakorlati életben. Ez a folyamat ha Isten vezet, eljuttat egy olyan állapothoz, hogy kijelenthető, hogy most már nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Ahogyan ezt Pál kijelentette magáról. Ez nem az apostolság kiváltsága, ez Isten mindenkire vonatkozó célja. Itt van a buktató, ha nem ezt a célt követjük, akkor minden amit teszünk vagy nem teszünk, az széna, szalma amit az ítélet tüze megemészt.

" Íme, itt vagyok"

 "Íme, itt vagyok".

"És is­mét: Én ben­ne bí­zom. És is­mét: Íme, itt va­gyok, én és a gyer­me­kek, aki­ket Is­ten ne­kem adott. Mi­vel a gyer­me­kek test és vér ré­sze­sei, ő is hoz­zá­juk ha­son­ló­an ré­sze­se lett ezek­nek, hogy a ha­lál ál­tal meg­sem­mi­sít­se azt, aki­nek ha­tal­ma van a ha­lá­lon, tud­ni­il­lik az ör­dö­göt, és meg­sza­ba­dít­sa azo­kat, akik a ha­lál­tól való fé­le­lem mi­att egész éle­tük­ben ra­bok vol­tak". (Zsid 2, 13-14)

 Újból és újból kell ismételni azt, hogy Jézus Krisztus valódi neve Joshua a felkent Messiás, Isten Fia. Isten emberré válása a megváltás csodás része, hiszen olyannak kellett lennie amilyenek a hús és vér szerinti testvérek. Ezt nem értjük meg de elhisszük, hogy Isten szeretete nem tudott többet adni, azt adta áldozatul érettünk amije volt, tehát önmagát, Emberré lett és mint Ember az áldozati Bárány szerepét töltötte be. Emlékeztetőül idézem, hogy Ádám, Isten képére és ábrázatára volt teremtve, tehát ez maga a prófécia, hogy Istennek is olyannak kellett lennie, amilyen a teremtménye, aki Isten képének a megtestesítője. Ha lehet így mondani, eljött abba a teremtésbe amit Ő maga teremtett, asszonytól született éppen úgy mint minden ember, így jött a világba.

 "Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, és ki megy el nekünk? Én azt mondtam: Íme, itt vagyok én, küldj el engem!" (Ézs 6, 8). 

 Ez a küldetése Isten Fiának, hogy megváltsa a világot bűneitől. Aki hisz benne, örök élete van, aki nem enged Isten fiának, Isten haragja marad rajta.

 Mi emberek tudjuk e azt mondani, ha Isten megérint és szól hozzánk az ige által a Szent Szellem sugalattára," Íme itt vagyok". Ahogy azt Ábrahám és Ézsaiás és sokan mások mondták, itt vagyok és hallgatlak amit mondasz nekem. Az engedelmesség első jelei azok, amikor az ember felajánlja magát Istennek ezzekkel az egyszerű szavakkal " Íme, itt vagyok", tegyél velem mindent amit akarsz. Ne az én akaratom szerint hanem a Tiéd legyen meg. Ez nem utasítás Isten felé, hanem beleegyezés mindenben amit az Úr tenni akar velem. Az ima a kérés nem változtatja meg Isten terveit, de ha akarata szerint imádkozzunk, szinkronban leszünk akaratával és megtapasztaljuk, hogy Isten is úgy akarja ahogy én, vagyis fordítva, én is úgy akarom ahogy az én Atyám. Ez a szellemi élet magaslatain érvényesülnek. Íme itt vagyok, ez azt jelenti, hogy tudom, hogy Isten már felkészített arra, hogy elküldjön. Ez Ézsaiás esetében, megtisztította tisztátalan ajkát.  

 Isten Fia mindig is készen állt arra, hogy eljöjjön ebbe a világba, mert Ő bűn nélküli volt, neki nem volt szüksége a megtisztulásra, de Isten akarata szerint akkor jött el amikor el kellett jönnie, hogy a próféciák beteljesedjenek, ahogy az írás előre megmondta. 

 Az időbeosztás nagyon fontos eleme Isten akaratának a beteljesedésében. Úgy van ez velünk is, se hamarabb se később nem kapjuk meg azt a parancsot, hogy menj, Én küldelek téged. De ami tőlünk is függ, az a készenlét az Úr küldetésére, ha azt mondja menj legyünk készek, " íme itt vagyok". Ez az állapot jellemzi az engedelmességet és odaadást. Ennek rengeteg formái vannak, mert minden testvérnek más és más küldetése van. 

 " És is­mét: Íme, itt va­gyok, én és a gyer­me­kek, aki­ket Is­ten ne­kem adott.". Ismét jelentkezik Krisztus Isten előtt, de már nem egyedül, hanem Isten gyermekeivel áll elő, a dicsőség fia vannak vele. Ez nem csak előképe a jövőnek, hanem maga a valóság a jelenben. Hiszen az üdvözült lelkek már vele vannak, várva a fiúság végleges állapotára, amikor a feltámadás után elnyerik ugyanazt a testet amit Isten Fia viselt feltámadása után. Így eggyé válik minden üdvözült a Krisztussal mindörökké. 

" Ami­kor pe­dig ez a rom­lan­dó test ro­mol­ha­tat­lan­ság­ba öl­tö­zik, és a ha­lan­dó hal­ha­tat­lan­ság­ba öl­tö­zik, ak­kor be­tel­je­sül az az ige, amely meg van írva: A di­a­dal el­nyel­te a ha­lált. Ha­lál, hol a te di­a­dal­mad? Ha­lál, hol a te ful­lán­kod? A ha­lál ful­lánk­ja pe­dig a bűn, a bűn ere­je pe­dig a tör­vény. De hála Is­ten­nek, aki a di­a­dal­mat adja ne­künk a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ál­tal!

Azért, sze­re­tett test­vé­re­im, le­gye­tek el­tö­kél­tek, ren­dít­he­tet­le­nek, min­den­kor buz­gól­kod­va az Úr dol­gá­ban, hi­szen tud­já­tok, hogy mun­ká­tok nem hi­á­ba­va­ló az Úrban". (1Kor 15, 54-57). 

" Íme, itt vagyok", legyen ez állandó éberségünk, hogy mindenben legyünk alkalmasak ha cselekedni kell.

Isten szól hozzád.

 "Har­mad­szor is szó­lí­tot­ta az ÚR Sá­mu­elt. Ő pe­dig föl­kelt, Éli­hez ment, és azt mond­ta: Itt va­gyok, mert hív­tál. Ak­kor ér­tet­te meg Éli, hogy az ÚR hív­ja a gyer­me­ket". (1Sám 3, 15).

 Az ótestamentumban sok olyan epizód van ami tanulságos a mi életünk számára. Ebben az esetben a gyermek Sámuel az aki részletesen ábrázolja a tapasztalatlanságot. Gyermek létére Sámuel Isten szolgálatára volt kiválasztva, de az Úr hangját még nem ismerte, mert még személyesen nem szólt hozzá az Úr. Látjuk Sámuel Élihez való kötődését, mert amikor az Úr hozzá szólt Sámuel azt gondolta, hogy Éli szólt hozzá. A hitbeli életünk kezdetén emberek tanubizonyságát hallgatjuk többnyire. A tanult és tapasztalt hívő testvérektől várjuk az igét és annak magyarázatát. Persze, hogy így van ez mindig és ez jó is, mert az Úr felhasználja a közösséget arra, hogy támogassák egymást a testvérek, nem hatalmaskodva felettük. 

 A valós élet az Úrban egyenes kapcsolat révén jön létre. Amikor felismerjük Isten hozzánk intézet szavát, még ha azt ember vagy angyal által mondja felénk vagyis nekünk, akkor ismerjük fel, hogy mindeddig isten gyámsága alatt éltünk, de eljött a pillanat amikor hitünk megerősödött és Isten közvetlen vezetése irányítja járásunkat. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy amikor egy testvér szolgál az igében, mintha rólam beszélne, vagy nekem szólna. Pedig az igehírdetőnek halvány fogalma sincs, hogy kinek a szívét érinti meg az általa kimondott szó. Isten az Úr embereket használ arra, hogy az út kezdetén eligazítsa járásunkat. Persze itt vannak csapdák és tőrbe is csalhatják a nem Istent szolgáló emberek a hiszékeny újdonsült hívő lelkeket. De erre az Úrnak gondja van, hogyha időre be is vannak csapva, az Úr hatalmával, úgymond kézi vezérléssel kivezeti a hű lelkeket a sötétségből. Éli története elég súlyos következményeket tár fel, de ez még nem jelenti azt, hogy nem volt Isten szolgája, ha látása megfakult és reakciója tompa lett korára tekintettel, de tapasztalt volt és nem hagyta el Isten házát és Isten ládájának őrzője maradt. Ő volt mégis az aki Sámuelt a helyes irányba tanácsolta, Isten az idős testvéreket is felhasználja a megigazulásra. A szent írásban a vének jelképezik a Gyülekezet oszlopát vagy gerincét Isten házában. 

 Ha egy hívő Krisztust követő a kezdeti útján még a testvérekre hagyatkozik, az Úr előbb utóbb személyes kapcsolatba vezeti mindazokat akik közel vannak hozzá, vagyis "Isten ládája" mellett élnek. Itt Sámuel esetében értékes tanulságot fedezhetünk fel, hogyan fejlődik és növekedik hitünk, mikor tudatossá válik elhivatásunk, amit mi gyermeki állapotunkban nem ismerünk fel, ugyanakkor nem hagytuk el Krisztust, mégha nem is értettük a szavát. Ez így volt a tanítványokkal is, akik mellette maradtak. Ez az eleve kiválasztottság tényét ismerteti velünk, hiszen mi könnyen felfedezhetjük a már leírt szövegből, hogy Sámuel már az anyja méhétől volt kiválasztva erre a szolgálatra, de Sámuel mit sem tudott erről.

 Így van ez mindenkivel akik Isten szolgálatára voltak kiválasztva. Így volt ez Dáviddal és elsősorban Jézussal is.

 Ezért legyünk irgalmasak a testvérekhez és elnézőek a gyermetegesen viselkedőkhöz, mert mi is olyanok voltunk kezdetben. Igaz senki sem mondhatja magáról, hogy most már gazdag vagyok, senkire és semmire nincs szükségem. Hiszen aki az Urat ismeri, az mindig szellemi szegénységben él, koldus marad mindaddig ameddig látja Isten határtalan bölcsességét és dicsőségét, mégha a mennyeknek országában a feltámadás után meglátja Isten dicsőségét akkor is az marad, mert Isten felfoghatatlan gazdagsága nem mérhető össze egy teremtménnyel sem. Pál apostol így ír erről, aki nagy kijelentéseket kapott az Úrtól, ez ránk is vonatkozik, akik az átlagosnál többet kapott az Úrtól, hogy ne bízza el magát, mert a test hajlamos a dicsekvésre.

 "…..és hogy a ki­je­len­té­sek nagy­sá­ga mi­att el ne bíz­zam ma­gam, tö­vis ada­tott a tes­tem­be, a Sá­tán an­gya­la, hogy gyö­tör­jön en­gem, hogy fe­let­tébb el ne bíz­zam ma­gam.

Há­rom­szor kö­nyö­rög­tem az Úrhoz, hogy tá­voz­zék el ez tő­lem, de ő ezt mond­ta ne­kem: Elég ne­ked az én ke­gyel­mem, mert az én erőm erőt­len­ség ál­tal ér cél­hoz. Leg­szí­ve­seb­ben azért az én erőt­len­sé­ge­im­mel di­csek­szem, hogy a Krisz­tus ere­je la­koz­zék ben­nem". (2Kor 12, 7-8).

Isteni eledel és ital.

 Isteni eledel és ital.

"Boáz ezt mond­ta Ruth­nak: Ugyan hal­lod-e, édes le­á­nyom! Ne menj sze­de­get­ni más me­ző­re. Ne menj el in­nen, ha­nem ma­radj min­de­nütt a szol­gá­ló­im nyo­má­ban. Sze­med le­gyen a me­zőn, ame­lyet arat­nak, és járj utá­nuk. Íme, meg­hagy­tam a szol­gák­nak, hogy ne bánt­sa­nak té­ged, és ha meg­szom­ja­zol, menj az edé­nyek­hez, és igyál ab­ból, ami­ből a szol­gák me­rí­te­nek". (Ruth 2, 8)

"Ak­kor a mó­á­bi Ruth így szólt: Még azt is mond­ta ne­kem: Menj min­de­nütt a mun­ká­sa­im után, amíg csak be nem fe­je­zik ná­lam az egész ara­tást." (Ruth 2).

 Étel a világon mindenhol megtalálható ami szellemi életet jelenti. De csak egy étel és ital van Isten mezején aki örök életet ad. " Bi­zony, bi­zony mon­dom nek­tek, aki hisz, an­nak örök éle­te van. Én va­gyok az élet ke­nye­re. A ti atyá­i­tok a man­nát et­ték a pusz­tá­ban, és meg­hal­tak. De ez az a ke­nyér, amely a menny­ből szállt alá, hogy aki eszik be­lő­le, ne hal­jon meg. Én va­gyok az az élő ke­nyér, amely a menny­ből szállt alá, ha va­la­ki eszik eb­ből a ke­nyér­ből, élni fog örök­ké. Ez a ke­nyér pe­dig az én tes­tem, ame­lyet oda­adok a vi­lág éle­té­ért." (Jn 6, 47-50)

 " Jé­zus azt mond­ta ne­kik: Bi­zony, bi­zony mon­dom nek­tek, ha nem eszi­tek az Em­ber­fi­á­nak tes­tét, és nem isszá­tok az ő vé­rét, nincs élet ben­ne­tek. Aki eszi az én tes­te­met, és issza az én vé­re­met, an­nak örök éle­te van, és én fel­tá­masz­tom az utol­só na­pon. Mert az én tes­tem bi­zony étel, és az én vé­rem bi­zony ital. Aki eszi az én tes­te­met, és issza az én vé­re­met, az én­ben­nem ma­rad, és én is őben­ne." (Jn 6, 53-55).

 Amit a régi szövetség az ótestamentum árnyékában látunk az az újszövetség Krisztus vére által lett nyilvános mindenki előtt. Ez is már arra utal, hogy Krisztusban minden az életről szól.

 Boáz jelképezi ebben a részben az Urat, aki tanácsokkal látja el Ruthot. Ez egyenes arányban van Isten akaratával. Egy ragaszkodó lélek Istentől nincs elfelejtve, nem tűnik el nyomtalanul Isten mezejéről, az Úr szeme elől. Isten a hit első lépésére válaszol és eligazít mert aki az Ő mezején szedeget azt szemmel kíséri. A hű és ragaszkodó lélek pedig hálával a szívében követi tanácsait az élet fenntartása érdekében nem is sejtve, hogy mindaz ami történik vele Isten szemével van igazgatva.

 Az igazi örök élet forrása Krisztus. Az aki testét áldozta, hogy a bűneinket feledésbe taszítva új életet adjon a feltámadás örömében.

" De ami­kor Jé­zus­hoz ér­tek, és lát­ták, hogy ő már ha­lott, nem tör­ték meg a láb­szár­csont­ját, ha­nem az egyik ka­to­na dár­dá­val át­szúr­ta az ol­da­lát, és azon­nal vér és víz jött ki ab­ból". (Jn 19, 34). Ez a jel lett a katona számára bizonyosság, hogy Jézus akit megfeszítettek Istennek Fia. A halott testből víz és vér folyt ki ami ki van zárva biológiailag. A katona hitre tért mert Isten szeme rajta volt. 

"Mert min­den, ami Is­ten­től szü­le­tett, le­győ­zi a vi­lá­got, és az a győ­ze­lem, amely le­győz­te a vi­lá­got, a mi hi­tünk. Ki az, aki le­győ­zi a vi­lá­got, ha nem az, aki hi­szi, hogy Jé­zus az Is­ten Fia? Ő az, aki víz és vér ál­tal jött, Jé­zus Krisz­tus, nem­csak víz ál­tal, ha­nem a víz­zel és a vér­rel. És a Lé­lek az, aki bi­zony­sá­got tesz, mert a Lé­lek az igaz­ság". (1Jn 5, 4-5).

 A világ tápláléka mégha csábító is és kielégít egy időre de mint egy lassan ható méreg hat a szellemi életünkre. Ha más mezőkre irányítjuk tekintetünket, akkor a testünk abba az irányba fog menni, követni fogja tekintetünket. Ahogy a kecske a kövér fűben gazdag mezőn nem érzi jól magát, a bozót felé tekint mert az eledel számára az éltető a természetéből adódóan. Így van ez az emberrel is, hogy a természetéből adódóan szereti a világban talált eledelt. Igényli a kenyeret és a látványosságot, a cirkuszt. De az Úr azt mondta, hogy ha örök életre reménykedsz csak Krisztusban találhatod meg azt.

 Ha ez a ragaszkodás kitartó minden körülmények között idővel a hit állhatatossá válik eléri célját és idejében gyümölcsöt terem. Ez a szedegetés és gyűjtés Isten mezején olyan, mintha Krisztussal együtt dolgoznál, mert ha hűtlen is vagy hozzá többször Ő hű marad mindvégig, magához kapcsol és gondoskodik arról, hogy ne vész el.

"Én örök éle­tet adok ne­kik, és nem vesz­nek el soha, és sen­ki sem ra­gad­ja ki őket a ke­zem­ből.

Az én Atyám, aki ne­kem adta őket, na­gyobb min­de­nek­nél, és sen­ki sem ra­gad­hat­ja ki őket az én Atyám ke­zé­ből. Én és az Atya egy va­gyunk". (Jn 10, 28-29).

 Ez a rendíthetetlen bizalom Isten az Atya szempontjából, az emberek oldaláról pedig a ragaszkodás Istentől leszállt eledel fogyasztása a táplálék Krisztus, más szóval ha Krisztusban vagyunk az Ő sorsa is a miénk. Kenyér az életet a vér a szenvedést jelképezi. A víz az ige igazsága a vér a szenvedés jele. 

" Mert hár­man van­nak, akik bi­zony­sá­got tesz­nek: a Lé­lek, a víz és a vér, és ez a há­rom egy. Ha el­fo­gad­juk az em­be­rek bi­zony­ság­té­te­lét, az Is­ten bi­zony­ság­té­te­le na­gyobb, mert ez Is­ten bi­zony­ság­té­te­le, amellyel bi­zony­sá­got tett a Fi­á­ról: aki hisz Is­ten Fi­á­ban, az ma­gá­ban hor­doz­za a bi­zony­ság­té­telt. Aki nem hisz Is­ten­nek, ha­zug­gá tet­te őt, mert nem hitt ab­ban a bi­zony­ság­té­tel­ben, amellyel Is­ten bi­zony­sá­got tett az ő Fi­á­ról. És ez az a bi­zony­ság­té­tel, hogy Is­ten örök éle­tet adott ne­künk, és ez az élet az ő Fi­á­ban van. Akié a Fiú, azé az élet, aki­ben nincs meg Is­ten Fia, az élet sincs meg ab­ban". (1Jn 5, 7-11).

 Boáz elvette Ruthot feleségül, így van mindez azokkal akik Szellemtől születtek és Krisztus menyasszonyát képezik, és amikor eljön az Úr megjelenik a felhőkben és feltámasztja mindazokat akik Krisztusban haltak meg, ez lesz a mennyei menyegző ahol mindenki akik Krisztuséi felöltik az Ő testét, ez azt jelenti, hogy felesége lesz mindörökké. 

" És aho­gyan vi­sel­tük a föl­di­nek a kép­má­sát, úgy vi­sel­ni fog­juk a mennye­i­nek a kép­má­sát is. Azt pe­dig ál­lí­tom, test­vé­re­im, hogy test és vér nem örö­köl­he­ti Is­ten or­szá­gát, sem a rom­lan­dó­ság nem örök­li a ro­mol­ha­tat­lan­sá­got." (1Kor 15, 49).

 Most éljük ezt az időt amikor a kegyelem arra képes, hogy a bűnöst szenté változtatja, ha kitartóan ragaszkodik Krisztushoz és nem csak követi Őt hanem él is vele.

Kimutathatók- e a szívek titkai?

 Kimutathatók- e a szívek titkai?

"Min­den fát a gyü­möl­csé­ről le­het meg­is­mer­ni, mert a tö­vis­ről nem szed­nek fü­gét, és a csip­ke­bo­kor­ról sem szü­re­tel­nek sző­lőt. A jó em­ber szí­vé­nek jó kin­csé­ből hoz elő jót, a go­nosz em­ber pe­dig az ő szí­vé­nek go­nosz kin­csé­ből hoz elő go­noszt, mert ami­vel tel­ve van a szív, azt mond­ja a száj. Mi­ért mond­já­tok ne­kem: „Uram, Uram”, ha nem te­szi­tek meg azt, amit mon­dok?" (Lk 6, 44-45).

 Az emberi szív korlátolt. A befogadóképessége határolt. Ezt a Bibliában a Szent Szellem többször edényhez hasonlítja. Minden edény valamivel meg van telve. A nyitott edény a gyerekekre jellemző, amit a környezetében lát és hall vagy tapasztal azt könnyen befogadja, ezáltal formálódik ki a jelleme. A felnőtt ember már tud szelektálni, de éppen az a probléma, hogy csak azzal gazdálkodhat ami már a tárházában van. Minden hatást és információt úgy értékel ahogyan az már benne megfogant alapokra talál, oda helyezi az információt ahol megértésre ösztönöz és összefüggéseket alkot. A konteók is így alakulnak ki, mert azt építi fel magában amit el akar hinni. Öncélú gondolkodás és tudás fejlesztés ami nem a szívet gazdagítja hanem az értelmet az Istennek nem hoz jó gyümölcsöt, azért mert nem jó a gyökere rossz a gyümölcse is. De az értelem az ész nem tiszta ha a világ szemétjét rakja le szívében. A világ megtanította az embert a szabad önkifejezésre, sok ágazatban is. Úgy a művészet a zene a kultúra az egyéni szabadság kifejezése gyakorlatilag mindez a szív gyümölcse. A trágár szavak gátlástalan alkalmazása a közéletben, a szabadság kifejezője sokak számára. Ezzel betöltik a hiányt ami a szókincset illeti. A káromkodás is mint egy kód amit meg kell fejteni, mert szóösszekötőnek használják, vagy érzelem kifejezés ha jó vagy rossz éri őket. 

" Ugyan­így a nyelv is ki­csiny tag, még­is nagy dol­gok­kal kér­ke­dik. Íme, egy ki­csiny tűz mi­lyen nagy er­dőt fel­gyújt! A nyelv is tűz, a go­nosz­ság vi­lá­ga. A nyelv tag­ja­ink kö­zött olyan, amely be­szennye­zi az egész tes­tet, láng­ba bo­rít­ja egész éle­tün­ket, és maga is láng­ba bo­rul a gye­hen­ná­tól. Mert min­den­fé­le vad­ál­lat, ma­dár, csú­szó­má­szó és ten­ge­ri lény meg­sze­lí­dít­he­tő, és az em­ber meg is sze­lí­dí­tet­te, de a nyel­vet az em­be­rek kö­zül sen­ki sem sze­lí­dít­he­ti meg, fé­kez­he­tet­len go­nosz az, ha­lá­los mé­reg­gel van tele. Ez­zel áld­juk az Urat és Atyát, és ez­zel át­koz­zuk az Is­ten ha­son­la­tos­sá­gá­ra te­rem­tett em­be­re­ket. Ugyan­ab­ból a száj­ból jön ki ál­dás és átok. Test­vé­re­im, nem kel­le­ne ezek­nek így len­ni­ük". (Jak 3, 5-9)

 Tehát az ember nem tudja fékezni nyelvét ha az a szíve tárházából merít, csakis azt mondja és úgy mondja amivel telve van. 

"Vagy te­gyé­tek a fát jóvá, és ak­kor a gyü­möl­cse is jó, vagy hagy­já­tok a fát va­don, és ak­kor a gyü­möl­cse is rossz. Mert gyü­möl­csé­ről le­het meg­is­mer­ni a fát. Mér­ges kí­gyók faj­za­tai! Ho­gyan is szól­hat­ná­tok go­nosz lé­te­tek­re jót? Mert a szív tel­jes­sé­gé­ből szól a száj. A jó em­ber a maga jó kin­cse­i­ből hoz­za elő a jó­kat. A go­nosz em­ber pe­dig a maga go­nosz rak­tá­rá­ból hoz­za elő a go­nosz dol­go­kat. De mon­dom nek­tek: Min­den ha­szon­ta­lan be­szé­dért szá­mot ad­nak majd az em­be­rek az íté­let nap­ján. Mert a be­szé­ded­ből ítél­nek majd igaz­nak, és a be­szé­ded­ből ma­rasz­tal­nak el té­ged". (Mt 12, 33-36).

 Aki Krisztusban gazdagodik, szíve megtelik vele, annak nyelve sem keserű. " Ami­kor az erős fegy­ve­res őrzi a pa­lo­tá­ját, va­gyo­na biz­ton­ság­ban van, de ha egy nála erő­sebb meg­tá­mad­ja és le­győ­zi őt, min­den fegy­ve­rét el­ve­szi, amely­ben bí­zott, és szét­oszt­ja, amit tőle zsák­má­nyol. Aki nincs ve­lem, el­le­nem van, és aki nem gyűjt ve­lem, az té­ko­zol." (Lk 11, 21-24).