Az ember irgalmasságát kéri az Úr.

 Az ember irgalmasságát kéri az Úr.

"Mert ha meg­bo­csát­já­tok az em­be­rek vét­ke­it, nek­tek is meg­bo­csát a ti mennyei Atyá­tok. Ha pe­dig nem bo­csá­to­tok meg az em­be­rek­nek, Atyá­tok sem bo­csát­ja meg a ti vét­ke­i­te­ket."(Mt 6, 14,15).( Károli REV).

  "Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket, nektek is elengedi mennyei Atyátok azokat. De ha ti nem engeditek el az embereknek, nektek sem fogja elengedni Atyátok a ti eleséseiteket.( Máté 6,- 14,15). ( Csia ford).

 Ez egy rész az ismert "miatyánk" ima vázlatból. Itt persze tudjuk, hogy nem az embertől függ az örök megbocsátás. A károli fordítás nem elég kifejező, mert a vétkek a bűnök megbocsátása az csak Isten hatalmába van. Az emberek köztük a testvérek elesései másról szólnak. Nem a tömeggyilkos vagy aki testvérnek neveztetik és paráznaságban él, ne azoknak a vétkét bocsássuk meg, azok inkább a kívűlállókhoz tartoznak a sátán karmai közt fogságban vannak, hanem a tisztaszívűek és erkölcsös emberek eleséseit nézzük el, engedjük el. Itt fejezi ki Jézus azt, hogy milyen irgalmas szellemiséggel bír vagy bírnia kellene egy üdvözült léleknek. Mert tudja az ember, hogy maga sem tökéletes és hajlamos az elesésre, netán tapasztalatból is tudja, hogy az emberi természet olyan ingatag ha Isten erős karjában nem pihen bizalommal, akkor Isten megengedi, hogy az elesettség állapotából tanulja meg a feladott leckét. Ezért kell türelmesnek lennünk egymáshoz.  Mert Isten tűzben próbálja meg hitünket, mindenkinek személyre szóló nevelésben. Ezért nem tudhatjuk az okát sem, hogy mi miért történik. Ne ítéljünk elhamarkodottan, ez nem jelenti azt, hogy a vétkeivel egyetértünk felebarátaink, testvéreink elesettségével, csakis a megbocsátás szellemében viszonyúlunk hozzájuk, tudva, hogy Isten az Úr és az ő hatalmában van mindenki sorsa. 

" Azért idő előtt semmit se ítéljetek, amíg el nem jön az Úr, aki világosságra hozza a sötétség titkait, és megjelenti a szívek szándékait. Akkor mindenki Istentől kapja a dicséretet". (1Kor 4, 5).

 Egyes fordítások nem fejezik ki azt a konkrét mondanivalót, amit Isten tudtunkra akar hozni. Azért az írások kontextusában értjük meg ezt az igét is. 

" Ha pedig tudnátok, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat." (Mt 12, 7).

"Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket". (Mt 9, 13).

 Ezért releváns a mai napig ez az ige, hogy: " Le­gye­tek ir­gal­ma­sok, mint aho­gyan Atyá­tok is ir­gal­mas. Ne ítél­je­tek, és nem ítél­tet­tek, ne kár­hoz­tas­sa­tok, és nem lesz kár­hoz­ta­tá­so­tok, bo­csás­sa­tok meg, és nek­tek is meg­bo­csá­ta­nak; ad­ja­tok, és nek­tek is ad­nak, jó mér­té­ket, meg­nyo­mot­tat és meg­rá­zot­tat, szí­nig tel­tet ad­nak öle­tek­be. Mert az­zal a mér­ték­kel mér­nek nek­tek, amellyel ti mér­tek". (Lk 6, 36-37).

A vallásosság veszélyei.

 A vallásosság veszélyei.

 A hitben járás nagyon fontos cselekedete, hogy a megtérés teljes fordulatot vett az életünkben az új felismerés által Isten akaratának megismerése felé. Magát Krisztust véli felismerni a hitvallásában. Semmi beágyazott tradíciók sem mély nemzedékekről nemzedékekre átvett szokások vagy nem Isten által elrendelt Istentisztelet kerékvágásában a megszokottság rutinjával éljük le az életünket. Krisztus szava az ami elevenít és üdvözít, kiemelt minden kötöttségtől ami nem Isten igaz akaratához kötődik. De a képmutatás gyógyíthatatlan eredménye a kegyesség látszata ami ellen nincs semmi gyógyír, csakis a teljes odaadás Istennek, elvétve a régi megrögzött vallásosságot új felismerésre térve.  Mindezt Isten akarata szerint élhetjük meg. Bemerítő János a próféta keresetlen szavakkal keményen megdorgálta mindazokat akik csak előnyöket kerestek Isten országában. 

"Azt mond­ta azért a so­ka­ság­nak, amely ki­ment hoz­zá, hogy meg­ke­resz­tel­ked­jen ( bemerítkezen) ál­ta­la: Vi­pe­rák faj­za­tai! Ki fi­gyel­mez­te­tett ti­te­ket, hogy az el­jö­ven­dő ha­rag elől me­ne­kül­je­tek? Te­rem­je­tek azért meg­té­rés­hez mél­tó gyü­möl­csö­ket, és ne­hogy azt kezd­jé­tek mon­do­gat­ni ma­ga­tok­ban, hogy Ábra­hám a mi atyánk; mert mon­dom nek­tek, hogy Is­ten ezek­ből a kö­vek­ből is tá­maszt­hat fi­a­kat Ábra­hám­nak." (Lk 3, 7)

 A farizeusok a vallási elöljárók is kimentek Bemerítő Jánoshoz, hogy mindenesetre bemerítkezzenek, arra számítva, hogy megmenekülnek az eljövendő ítélettől. De János átlátott rajtuk, hiszen jól tudta dolgaikat, és meg is mondta, hogy nincs semmi esélyük az üdvösségre. Ez egy elég szigorú kijelentés " viperák fajzatai", ezzel János kimondta Isten közelgő ítéletét a gonoszok felett. Ahogyan láthatjuk, hogy ezek a vallásos emberek akik tévhitben voltak, dicsekedve származásukkal, gonoszságokat tettek Jézus iránt, Jánost igazolták tetteikkel, mégsem jutottak új felismerésre, néhányan közülük igen, de a hatalommal bírók nem. 

 A bemerítés egy olyan aktus amiről itt nem fogok írni, mert az most nem téma, de megtérés gyümölcséről lehet egy két szót ejteni. Isten nem a formalitás istene, Ő élő Isten, hatalmával teremtett mindent, és képes a hideg kövekből is teremteni Ábrahám fiait. 

 Az emberi oldalról nézve a kereszténység ami kiközösítette magának Jézus Krisztust, birtokba vette az ő nevét és e név égisze alatt olyan dolgokat művel, hogy Isten haragját nem fogja elkerülni, sem a bemerítkezés se semmi szentnek vélt foglalatosság nem menti meg az ítélet alól, mint intézmény örök kárhozatra van ítélve, hiszen bemocskolták Isten áldott nevét gyümölcstelen de gonosz tetteikkel, ha ezt a gyűjtőnevet magunkra vesszük, ezzel egyetértünk minden kereszténynek tartott hitvallással a gonosz és a jónak tűnő vallásossággal. A kereszténység mint világi vallás már összefonódott a világi hatalommal sokféle kötelék fűzi hozzá. Nem beszélve arról, hogy egy sorba van a többi világi vallásokkal, azzal a különbséggel, hogy a kereszténység Krisztus nevével van fémjelezve, ez benne a legborzasztóbb. Ezt a Jelenések könyvében is láthatjuk. " A hét an­gyal kö­zül az egyik, aki­nél a hét po­hár volt, hoz­zám jött, és azt mond­ta: Jöjj, és meg­mu­ta­tom ne­ked a nagy pa­ráz­na bün­te­té­sét, aki a nagy víz­nél ül, aki­vel pa­ráz­nál­kod­tak a föld ki­rá­lyai, és pa­ráz­na­sá­ga bo­rá­tól meg­ré­sze­ged­tek a föld la­kói". (Jel 17, 1). " Az an­gyal pe­dig azt mond­ta ne­kem: Mi­ért cso­dál­ko­zol? Én meg­mon­dom ne­ked az asszony tit­kát és a fe­ne­va­dét, amely őt hor­doz­za, amely­nek hét feje és tíz szar­va van. A fe­ne­vad, ame­lyet lát­tál, volt és nincs, fel­jön az al­vi­lág­ból, és ve­sze­de­lem­re megy. És a föld la­kói, akik­nek neve nincs be­ír­va az élet köny­vé­be e vi­lág ala­pí­tá­sa óta, cso­dál­koz­nak, lát­va a fe­ne­va­dat, hogy volt és nincs, de meg­je­le­nik. Itt van az ér­te­lem, amely­ben böl­cses­ség van: A hét fej hét hegy, ame­lyen az asszony ül. Ki­rály is hét van,..." (Jel 17, 7-8). Tehát itt van az értelem, de kinek osztotta ki Isten az értelmet, hogy meglássa és megértse Isten bölcsességét, talán a világi értelmiségieknek?- nem, azoknak akik engedelmesek Isten minden szavának, és ez vezeti őket arra a felismerésre, hogy mi az amitől el kell határolódni. Mindaz ami becsteleníti Isten áldott nevét. 

 A törvény, az Isten ige ismeretének hiánya nem szabadít fel a felelősség alól. Aki azt mondja, hogy Krisztusé és nincsenek megtérésre méltó gyümölcsei, azok mind csak azt a halott kereszténység sorát gazdagítja. Minden szó és tevékenység csak jobban taszít a mocsárba, a bűn mocsarába, jókedvel és önámítással. Ezek figyelmeztetések számunkra, sajnos ezekről is szót kell emelni. Júdás levelében is sajnálkozik, hogy ahelyett, hogy Krisztus dicsőségéről írjon, kénytelen volt dorgáló tényfelismerést alkalmazni. " Sze­ret­te­im, mi­vel­hogy min­den igye­ke­zet­tel azon va­gyok, hogy ír­jak nek­tek a kö­zös üd­vös­ség­ről, szük­sé­ges­nek tar­tot­tam buz­dí­tó­an írni, hogy tu­sa­kod­ja­tok a hi­tért, amely egy­szer s min­den­kor­ra a szen­tek­nek ada­tott. Mert be­lo­pó­dzott kö­zé­tek né­hány em­ber, akik­nek már rég­óta meg van írva az íté­le­te. Is­ten­te­le­nek, akik a mi Is­te­nünk ke­gyel­mét ki­csa­pon­gás­ra for­dít­ják, és az egye­dü­li Urat, a mi Urun­kat, Jé­zus Krisz­tust meg­ta­gad­ják". (Júd 1, 3) 

 Júdás levele akkor íródott amikor már az az egység megbomlott látszólag ami jellemezte az első gyülekezetet. Ma pedig éppen fordítva azt az egységet akarják összetákolni amit a bűn megosztott, a megtérés gyümölcse nélkül. Ezt ökumenikus mozgalomnak nevezik. 

"Próbáljátok meg magatokat, hogy hitben vagytok-e! Vizsgáljátok meg magatokat! Vagy nem ismeritek fel magatokban, hogy Krisztus Jézus bennetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát." (2Kor 13, 5).

A halál árnyékában győz a hit.

 A halál árnyékában győz a hit. 

  „Én vagyok a feltámadás és az élet – mondta neki Jézus –, aki bennem hisz, élni fog, még ha meghalna is. Soha nem hal meg senki, aki él és hisz bennem. Hiszed-e ezt?” „Igen, Uram – mondta neki ( Márta) –, én hívő vagyok, hiszem, hogy te vagy a Krisztus ( Messiás), az Isten Fia, aki a világra jő."( János 11,- 25..27). (Csia Lajos fordításában.)

 Kedves olvasó, hiszel Isten Fiában, hogy ő az aki örök életet ad mindannak aki hozzá fordul hittel, a lelki szüksége esetén? Péter a tizenkét apostol is ilyen felismerésre jutott, idézem: " Jé­zus meg is kér­dez­te a ti­zen­ket­tőt: Va­jon ti is el akar­tok men­ni? Si­mon Pé­ter így vá­la­szolt: Uram, ki­hez me­het­nénk? Örök élet be­szé­de van te­ná­lad, és mi el­hit­tük és meg­is­mer­tük, hogy te vagy az Is­ten Szent­je." (Jn 6, 68-69).

 Ma és mindenkor a múltban sokan jelentik ki hitüket, vallást téve Jézus Krisztus mellett. De szükség esetén vagy új felismerésnek eredményeként hozzá fordulunk, vagy emberek támogatására támaszkodunk? Ez itt az alapvető kérdés. Krisztus Izrael Messiása, Isten szeretet Fia. Az ige az evangélium mégis Isten Fiát látja fontosnak a hit alapjául. Erre azt mondjuk hát nem mindegy, mert egy és ugyanarról a személyről van szó. A szentírásban nem valami fecsegés vagy csevegés összevisszasága van, hanem rendszerű törvényszerűség, minden szónak és névnek jelentése van, attól függően mely szó összefüggésben találjuk az adott kifejezést. Jézus feltette a kérdést Mártának is meg a tizenkettőnek is ugyanazt, de láthatjuk más és más szükségletek kielégítése érdekében. Márta szeretet öccséért esedezet Jézus előtt, mert Lázár beteg és meg fog halni. Kritikus pillanat. De a tizenkettőnek más okból teszi fel a kérdést az Úr Jézus. Ott az igaz szó az örök életet felfedező szavaiban az apostolok egy kivételével, vélték felfedezni Isten Fiát. Sokan elhagyták őt a tanítványai közül, az volt az oka, hogy nem tudták befogadni szavait, ismerjük be, hogy sokan ilyenek voltunk mi is. Ez egy komoly és igaz választás volt mindkét esetben. Márta alárendelt pozícióból fordul Jézushoz, mert tudja, hogy nő létére nem lehetett idegenhez fordulni segítségért, hiszen a család egyetlen fiú testvére halálosan beteg, nincs kinek ezt megtenni. 

 De látjuk, hogy Márta már azelőttről felismerte Jézusban az Urat a Messiást, vagyis Izrael Szentjét. Akkor még szó nem volt a világ megváltás tervének, erről Izrael fiai és leányai nem tudhattak. Hiszen maga Jézus Izrael földjét nem hagyta el és csakis a zsidók között tett csodákat és intézte szavait kezdetben. 

 Ma ez már nyilvánvaló, és könnyű kijelenteni, hogy hívő vagyok mások felismerésének eredményeként elfogadom és ki is jelentem Isten Fiában vetett hitem, nem élve át annak mély személyemre vonatkozó súlyát. A szükségesség és ismeret melyik irányba tolódik az életünkben? Egyszerű hittel az Úrhoz fordulunk minden apró vagy súlyos kérdésekben, vagy emberek által kezdeményezett intézmények, például pszichiátriai vagy drog és alkohol elvonó kúrákhoz folyamodunk stb.? Emberileg oda visz az utunk, mert vannak látszólagos eredményei egyes esetekben. De ott sem látjuk a teljes szabadulást, mert az örök élet igéje nem tart fenn. Ideiglenes gyógyulást eredményezhet az emberi beavatkozás betegségek esetén, de a végeredmény mégis a halál előbb utóbb. Lelki, szellemi halhatatlanságot nem adnak a tudományos analizisek. Egyetlen egy hely és személy létezik a világban, az Isten Fia, az akinél van az örök élet igéje, és aki hisz benne és minden szavának hitelességét befogadja, parancsolatait megtartja, ahogyan ezt a hit hősei is megtették, annak örök élete van, ha mégis meghal de él tovább és a teste is feltámad ha eljön annak az ideje. 

 Ezt vagy hiszi az ember vagy nem, vagy úgy tessz mintha hinne de gondolatai és szellemi vonzásai hiányoznak az örök élet igéje iránt, hogy cselekedetei ne mondjanak ellent hitvallásának, ezt csakis az egyszerű választás terén érheti el az ember, teljes hitéből és meggyőződéséből Istenben bízik. A szellemi gondolkodás irányítja melyik úton járjon, ezen az úton jelen van Isten gondviselése, aminek a vége az örök élet Istennel. "Bol­do­gok a tisz­ta szí­vű­ek, mert ők meg­lát­ják Is­tent." (Mt 5). Meglátják Istent, azt akit itt nem látnak de odaadóan hisznek benne.

Semmi új az ég alatt.

 Semmi újat az ég alatt nem fedeztem fel, minden a régi. 

 "Ha a Szellem életet ad nekünk, úgy is járjunk, ahogy a Szellem ösztökél."( Gál. 5,- 25).

 "Azt mondom, Szellemtől ösztökélve járjatok, és a hús kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a hús kívánsága a Szellem kívánsága ellen fordít titeket, s a Szellem kívánsága a húsé ellen, ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit akartok. De ha a Szellem hajt, nem vagytok törvény alatt." (Galata 5,- 16..18).

 Kicsoda az aki tudja mit és hogyan mit kell csinálnia a jövőben, még ha a tervei készen vannak is? De ahhoz, hogy ezek a tervek megvalósuljanak Isteni vezetés és akarat szükséges. Mindazok akik életet kaptak a Szent Szellem által és Krisztus szabadságát élvezik, azokat inti Pál apostol, hogy ez a szabadság ne legyen ok a vágyaknak a hús akaratának az engedésére. Azok akik hallgatnak Isten hozzájuk intézet szavának, amit olyan egyszerűséggel követik, hogy az egyáltalán nem teher számukra, azok Isten akaratában járnak. Az a Szellem ösztökélését nem utasítja vissza, enged neki, ha fel sem ismeri tudatosan, abban a helyzetben, de a belső indítása után megy. Ez lehet bármi a világon, de egyet tudni lehet, hogy az Isten szelleme nem kísért bűnre, nem vezet bűnbe se a hús kívánságát nem teljesíti. Mert azért van közösségünk Istennel, hogy tudjuk felismerni, mi késztet minket a cselekedeteinkre. Felismerni és szétválasztani mi a szellemtől és mi a hústól való. Ha az ember alkalmassá vált a felismerésre, akkor szabadon járhat Isten Krisztusa szabadságában. Azért is sokszor ha imáinkat meg is hallgatja a mi Atyánk, de semmi választ nem kapunk ha nem azt és úgy kérjük ami az Ő akaratával egyezik. "Legyen meg a te akaratod", a végső szó legyen minden imáinkban. 

 A törvény alatt állók pedig nem tudják szabadon követni Krisztust, mert a törvény súlya alatt megroppannak jobbik esetben, a rosszabb esetben dicsekednek vele. Maga a törvény Szent, de merev és életet nem ad. A törvényt követők, itt azt kell érteni, akiben nincs meg Isten éltető szelleme, az a törvény betűihez igazítja életét. A törvényszerűség diktálja cselekedeteit. KELL, mert ez a kötelessége a törvény makulátlan engedelmessége. Ezért enged a világ törvényszerűségének, ami egy más hatalom alatt áll egyenlőre. Ezek a törvényszerűségek néha jónak szépnek és okosnak tűnnek, de a végeredmény a fontos, mire vezetnek. De ezt tudjuk, már aki tudja, hogy lehetetlen a törvényt betölteni. Lehetetlen Istennek kedveskedni aki a törvény alatt van és az a mozgatórugója. Mindig lesz egy törvénysértés, mert a hús erősebb és így a törvényt gyengíti az ember szelleme. Ez nem csak a Mózes törvényére vonatkozik, a kezdettől fogva adott életnek törvényére is. Akik a törvényt nem ismerik, azoknak is vétkük az, hogy nem tartják be. De Isten az embernek adott lelkiismeret által is buzdítja vagy gátolja cselekedeteiben az embert. Ez az amikor az ember belül érzi, hogy a körülmények is adottak és lehetőség nyílik jót cselekedni, mert ez az akarat benne már megfogant. 

 A feljebb idézet igéket illeti, az tudatosságra vezet. Isten azt akarja, hogy amit teszünk, tegyük meg tudatosan. Azért sorolja fel Pál apostol a hús gyümölcseit és a szellem gyümölcseit, hogy ezekből lássuk meg, hogy szellemtől vagy hús vágyaít követve élünk. Íme az idézet, ebből kifolyólag ítélhetünk önmagunkról.

" A test cse­le­ke­de­tei pe­dig nyil­ván­va­lók, me­lyek ezek: pa­ráz­na­ság, tisz­tá­ta­lan­ság, bu­jál­ko­dás, bál­vány­imá­dás, va­rázs­lás, el­len­sé­ges­ke­dés, ver­sen­gés, fél­té­keny­ség, ha­rag, ön­zés, szét­hú­zás, pár­tos­ko­dás, irigy­ség, ré­sze­ges­ke­dés, tob­zó­dás és ezek­hez ha­son­lók. Ezek­ről elő­re meg­mon­dom nek­tek, amint már ko­ráb­ban is mond­tam, hogy akik ilye­ne­ket cse­lek­sze­nek, Is­ten or­szá­gá­nak örö­kö­sei nem lesz­nek.

De a Lé­lek gyü­möl­cse sze­re­tet, öröm, bé­kes­ség, hosszú­tű­rés, szí­ves­ség, jó­ság, hű­ség, sze­líd­ség, mér­ték­le­tes­ség. Az ilye­nek el­len nincs tör­vény. Akik pe­dig Krisz­tu­séi, a tes­tet in­du­la­ta­i­val és kí­ván­sá­ga­i­val együtt meg­fe­szí­tet­ték". (Gal 5, 19-23).

Az Úr kardja választja szét.

 Az Úr kardja választja szét.

"Ne gon­dol­já­tok, hogy bé­kes­sé­get sze­rez­ni jöt­tem a föld­re; nem azért jöt­tem, hogy bé­kes­sé­get hoz­zak, ha­nem hogy kar­dot. Azért jöt­tem, hogy meg­ha­son­lást tá­masszak az em­ber és az ő apja, a le­ány és az ő any­ja, a meny és az ő anyó­sa kö­zött, és hogy az em­ber­nek el­len­sé­ge le­gyen sa­ját ház­né­pe. Aki in­kább sze­re­ti ap­ját vagy any­ját, mint en­gem, nem mél­tó hoz­zám, és aki in­kább sze­re­ti fiát és le­á­nyát, mint en­gem, nem mél­tó hoz­zám, és aki nem ve­szi föl az ő ke­reszt­jét, és nem úgy kö­vet en­gem, nem mél­tó hoz­zám.

Aki meg­ta­lál­ja az ő éle­tét, el­vesz­ti azt, és aki el­vesz­ti az ő éle­tét éret­tem, meg­ta­lál­ja azt". (Mt 10, 34-38)

"Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos, és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete őbenne". (1Jn 3, 15).

 E két idézet között van egy alapvető különbség. Az első a régi ádámi természet a másik az új isteni természet kapcsolatai. Ami a családi kapcsolatokat illeti, az Úr kardott küldött, hogy szétválassza a testet a szellemtől. A legszorosabb kapcsolatok a családi kötelékekben vannak, azért az Úr oly sarkosan fogalmaz, mert ha Ő belép az életedbe, átformálja azt szelleme által és kompromisszumokat lerombolja, a részrehajlás lehetőségét is elutasítja. Ezek a családi összetartozások a hús a test erős kötődését jellemzik. Úgyhogy aki él Krisztusban és a párja a családja meg halott, pedig egy testbe szerkesztette Isten a férjet és az asszonyt, akkor gyűlölni fogja a bűnt a családtagjaiban, őt meg azért mert kivonul a hatalmuk alól, egy más entitásnak lett gyermeke aki Istenből született, és szolgája vagy követője lett egyúttal. Ez lehetetlenné teszi a békés egymás melletti életet. Ezt azért is mondta az Úr elsősorban, mert a zsidó családokban egy kemény vonal jellemezte a vallásosságot. A gyermekek a feleség választás lehetőségétől ki voltak zárva. Különben a szinedrium elé kerültek mindazok akik másképp viselkedtek mint az akkori elfogadott farizeusi tanítások, ki lettek zárva és elestek a közösség támogatásától. Az Úr azért azt is mondta: " Amit azért pa­ran­csol­nak, mind­azt meg­tart­sá­tok és meg­te­gyé­tek, de cse­le­ke­de­te­i­ket ne kö­ves­sé­tek, mert amit mon­da­nak, azt nem te­szik meg.

Ne­héz és el­hor­doz­ha­tat­lan ter­he­ket köt­nek össze, és az em­be­rek vál­lá­ra rak­ják, ők ma­guk azon­ban az uj­juk­kal sem akar­ják azo­kat moz­dí­ta­ni". (Mt 23, 3). Talán a legjobb példát hoznám fel a János evangéliuma 9. részéből. Az Úr azon cselekedete ami teljesen más mint a zsidók elterjedt hamis hitvallása. A vakon született ember esete teljesen rámutat mindarra amit ebben a rövid cikkben igyekszem megvilágítani. "Ek­kor el­vit­ték őt, aki előbb még vak volt, a fa­ri­ze­u­sok­hoz, mert ami­kor Jé­zus a sa­rat csi­nál­ta, és meg­nyi­tot­ta a sze­mét, szom­bat volt. A fa­ri­ze­u­sok is meg­kér­dez­ték tőle, ho­gyan jött meg a lá­tá­sa. Ő pe­dig azt mond­ta ne­kik: Sa­rat tett a sze­mem­re, majd meg­mo­sa­kod­tam, és lá­tok. A fa­ri­ze­u­sok kö­zül né­me­lyek azt mond­ták: Ez az em­ber nincs Is­ten­től, mert nem tart­ja meg a szom­ba­tot. Má­sok azt mond­ták: Ho­gyan te­het bű­nös em­ber ilyen cso­da­je­le­ket? És meg­ha­son­lás tá­madt kö­zöt­tük". (Jn 9, 13-15). Itt jelenik meg az amit még jóakaratból sem mondhatunk béketeremtésnek. Az Úr cselekedetei élesen különböznek a test és hús cselekedeteitől, főleg a vallásosság ravasz és gyilkos természete az amit gyűlölni lehet és gyűlöl is Isten egy emberben és közösségben egyaránt. Egy újjászületett ember, ebben az esetben egy meggyógyított ember a vakságából, jelenti a felháborodást környezetében. Ha ez családon belül történik, akkor a békesség látszata is megszűnik. A szülei is magára hagyták, mert féltek attól, hogy öket is kiközösítik a zsidó közösségből. A ravaszság eszközéhez nyúltak mert féltették az életüket vagyis a kapcsolatukat a zsinagógával, azt a keserves életüket ami gyötörte őket és lelkükben nem volt békesség.

 "A szü­lei pe­dig így vá­la­szol­tak: Tud­juk, hogy ez a mi fi­unk, és hogy va­kon szü­le­tett, de azt nem tud­juk, ho­gyan lát most, és nem tud­juk, hogy ki nyi­tot­ta meg a sze­mét. Elég idős már, őt kér­dez­zé­tek, ő be­szél­jen ma­gá­ról! Eze­ket mond­ták an­nak szü­lei, mi­vel­hogy fél­tek a zsi­dók­tól, mert már meg­egyez­tek a zsi­dók, hogy aki Krisz­tus­nak vall­ja őt, azt ki kell zár­ni a zsi­na­gó­gá­ból. Ezért mond­ták an­nak szü­lei, hogy elég idős már, őt kér­dez­zék". (Jn 9, 20-22). Talán ez is világossá válik ebben a kérdésben, hogy mit kell gyűlölni egy Krisztust követőnek, aki a feszület terhét hordani akarja. Vagyis amire az Úr kiválasztotta, az teljesen más, az élete és gondolkodása miatt élesen különbözhet a családtagjaitól akik abban maradtak amibe beleszülettek. Itt az Úr azt akarja megértetni velünk, hogy az életnek nincs semmi köze a halálhoz. Azt, hogy szeressük a családtagjainkat feltétel nélkűl, az nem mond ellent annak amit gyűlölni kell, de itt a békességről van szó, hiszen konkrétan jelentette ki az Úr, hogy a küldetése az, hogy életre hívja a választottakat. Az aki feltámadt Krisztusban új teremtés és a régi elmúlt, elmúltak a régihez való kötődések is. Nem a szeretet halt meg vele együtt, mert egy hús ember nem tud szeretni úgy ahogy Isten szeret és nem gyűlöli az embert magát, hanem mindazt gyűlöl ami az egyszülött Fiát a feszületre vitte, az a bűn ami az emberben van. Ez pedig nem jelenti a békességet, mert karddal választja szét a húst a szellemtől. Bizonyára a családban is lehet egyetértés és béke, ez lenne a cél, de nincs ez így sok esetben. Egyrészt a válások okai is ezek, amikor egy asszony vagy férj vagy szülőknek elviselhetetlenné válik ez a kettősség, a szellemi meghasonlás. Egy sziámi ikrek élete jutott az eszembe, a hírek szerint meghaltak mindketten, mert az egyik közülük alkoholista volt egy testben. Magával húzta a másikat a halálba, mert egyes szervük azonosak voltak, nem voltak szétválasztva. Ez így lehet egy nem szétvàlasztott szellemiséggel a férj és asszonya között. Azzal a karddal amit az Úr hozott magával, az Isten Szelleme és igéje. Mert a gondolatokat követik a tettek a cselekedetek és a más életforma kialakulása. Elvégre a világból kiragadott üdvözült lélek már nem hozzájuk tartozik, hanem egy új közösség tagja lett, leválasztott és Krisztus testéhez csatolt, akik élő tagjai Krisztusnak. 

 A második idézet erről is tesz tanúbizonyságot, hogy aki Istentől született nem gyűlöli testvérét. Itt már az olyanokról szól az ige, akik sorstársaik lettek egymásnak Krisztusban. Hogyan is lehet gyűlölni azt akiben ugyanaz a szellem lakik. 

 Ezek a rokonlelkek egymást vonzzák, ellenben ha nem így van, akkor taszítják egymást a különböző szellemiségek. Ez így volt például Saul és Dávid királyok esetében is. A csoportosulások is ezt bizonyítják, mindenki abba szerveződik bele, ahol rokoni szellemét véli felismerni, sokszor ösztönösen érzi, hogy megtalálta azt a közeget amiben jól érzi magát. A konfrontációk csak akkor lépnek fel, ha ellenségesek a szellemi hátterek. Ez Isten Szent Szellemére is vonatkozik, amikor belép egy család életébe az igaz Isten Szelleme, legyen az keménykötésű vallásos család, ott már nem lesz béke addig ameddig Isten sorba nem eleveníti meg a többieket az akarata szerint. Van erre is példa, van pedig ellenpéldája is, amikor teljesen szétesik a család csakis azért mert az egyik közülük Isten gyermeke a másik meg nem tud vele élni.

 A házasság intézménye szent az Úr előtt, amit Isten egybekötött ember ne válassza szét. Ezt külsőleg meglehet tartani, csak abban az esetben ha paráznaság miatt válnak szét a frigyben élők, akkor megengedett a válás. De ez nem törvény ez válasz a belső szellemi állapotra. Mert hogyan is lehet engedelmes erre ha nem fogadja be Isten parancsolatait. Tehát paráznaság oka nélkűl is elengedheti nejét, urát ha ez már elkerülhetetlen. Ez sem békesség hanem ellenségeskedés, akármilyen látszólagos békében is folyik le a válás. Ezek nem könnyelmű döntések, sok gyötrelem előzi meg. Nagyon erősek a kapcsolatok a családban, és éppen ezért aki követni szándékozik Krisztust, üljön le lába elé és hallgassa meg mit mond erre az Úr.

Isten bölcsessége egyszerű a tökéletesek között.

 Isten bölcsessége egyszerű a tökéletesek között.

" Ugyan bölcsességet is szólunk, de a tökéletesek között, azonban nem ennek a korszaknak, nem e korszak fejeinek bölcsességét, akik elvesznek, hanem titokként Istennek bölcsességét, azt az elrejtettet, melyet az Isten korszakokkal ezelőtt különválasztott a mi dicsőségünkre, mely e világ fejei közül senkinek sincs birtokában, senki sem ismerte meg. Hiszen, ha megismerték volna a dicsőség Urát, nem feszítették volna meg. Ellenkezőleg. Amint írva van: „Amit szem nem látott, és fül nem hallott, ami ember szívében fel nem ötlött, azt készítette Isten az őt szeretőknek.”( 1 Kor. 2,- 6..9).

 Minden állami vezetőknek vannak titkárai tanácsadói és segítői, miniszterei, egy stáb veszi körül. Ők követik azt az irányvonalat amit kidolgoztak meggyőződésük szerint, hogy működjön a társadalom. Vannak országok akik erőteljesen a keresztény kultúrához ragaszkodnak, vannak akik az iszlámhoz és vannak akik a zsidó hitet tartják előnyben de vannak hanyatló erkölcstelen ideológiát követők is, vagy teljesen pogány struktúrájú államháztartást tartanak fenn. Ezektől elválasztva Isten olyan titkokat fedett fel mindazoknak akik szeretik Istent, amit sem akkor sem ma az állam fejei nem ismerték fel és most sem ismerik meg. Még azok sem akik áttételesen szövődnek a keresztény vallás elitjeivel. Sem azoknak sem a szövetségeseiknek Isten nem nyitotta meg titkait, mert akkor, sem most sem feszítették volna meg a Messiást. Ma is ugyanazt tennének a dicsőség Urával, de teszik is az őt követőivel, csak egyenlőre ravasz módon a demokrácia és a szólásszabadság hamis zászlaja alatt igyekeznek cenzúrázni és irányítani. A világvallások és a politikai vezetők szövetségre lépnek egymással, de mint akkor most is egy dologban volt és van és lesz az egységük, az Isten dicső Ura ellen szállnak harcba. Ökumenikus törekvések is ezt bizonyítják, hogy a bűn ellenére egységet keresnek, egy találkozási pontot, hogy szervezkedjenek egy nagyobb hatalom eléréséhez. Az emberi erőforrások kiaknázása a terve az antikrisztusnak. Ezek a fejek és szervezetek szégyenérzet nélkül felveszik a kegyesség és igazságosság mantráját, ezzel megtévesztve a tömegeket, akik aztán önként követik őket. 

 Na de ezeket ismerjük a Jelenések könyvéből a 17. részben olvashatunk róla. A szövetségek a hatalommal a parázna asszony aki a megtestesítője a keresztény és szövetségeseinek a hűtlen világvallások lovasa, és bíborba öltözve ami a hatalom jelképe. Ez a szövetség tartja a sötétben a benne ülőket, minden ideológia vagy teológia aminek a vizein ülnek, kontroll alatt tartják az emberek tudatát. Ezt Isten megengedi, mert benne van terveiben az is, hogy minden ami nem az Atyától van, annak a tévelygés szellemét adja. Ez egyáltalán nem az a szeretet amit a hamis kereszténység hirdet, ez az Isten szent igazsága ami sérthetetlen és ember számára végzetes, ha nem enged akaratának és nem is engedhet. Minden áldás és átok az Istenhez való viszonyban rejlik. Tehát ebben is láthatjuk a dicsőség Urának szentségét. Aki ezt nem fogadja el, annak Isten titkai sem lesznek ismeretesek. 

 De milyen titok az amit ők nem ismerhetnek és azok meg igen, akik szeretik az Urat. A titkokat felfedte Isten, de az igazságot és titkait nem fogadják be. A tudás az elferdült és elfajult tudás hatalma alatt vannak, hiszen másképpen nem rendeli el Isten a kárhoztatásukat. 

 Kik azok a tökéletesek akiknek Isten titkai érthetőek és világosak. A kis gyermek az Úrban és az atyák akik hitben már megették a kenyerük oroszlánrészét, egyformán ismerik a titkait Istennek. Ebben az engedelmesség a bizonyíték. Isten parancsait és igéje él bennük megtartatásban, mert Isten hintette el azt a magot ami jó földbe esett. Most arra a következtetésre juthatunk és várhatjuk a választ, hogy a Biblia ismeret lenne a titkok felfedője, de ez nem így van, hanem az Istenhez való engedelmesség minden szinten. Ez az a titok ami rejtve volt Istenben a Gyülekezet megalkotása ami egybefoglalja a hívőket egy fej alá a Krisztus feje alá hozva, elválasztva a világtól. 

" Írok nek­tek, gyer­me­kek, mert bű­ne­i­tek meg­bo­csát­tat­tak az ő ne­vé­ért. Írok nek­tek, apák, mert meg­is­mer­té­tek azt, aki kez­det­től fog­va van. Írok nek­tek, if­jak, mert le­győz­té­tek a go­noszt. Írtam nek­tek, gyer­me­kek, mert meg­is­mer­té­tek az Atyát. Írtam nek­tek, apák, mert meg­is­mer­té­tek azt, aki kez­det­től fog­va van. Írtam nek­tek, if­jak, mert erő­sek vagy­tok, Is­ten igé­je meg­ma­rad ben­ne­tek, és le­győz­té­tek a go­noszt. Ne sze­res­sé­tek a vi­lá­got, se azo­kat, amik a vi­lág­ban van­nak. Ha va­la­ki a vi­lá­got sze­re­ti, ab­ban nincs meg az Atya sze­re­te­te. Mert mind­az, ami a vi­lág­ban van – a test kí­ván­sá­ga és a sze­mek kí­ván­sá­ga és az élet kér­ke­dé­se –, nem az Atyá­tól van, ha­nem a vi­lág­ból.

A vi­lág el­mú­lik és an­nak kí­ván­sá­ga is, de aki Is­ten aka­ra­tát cse­lek­szi, meg­ma­rad örök­ké. (1Jn 2, 12-16) "Aki ezt mond­ja: „Is­me­rem őt”, de nem tart­ja meg a pa­ran­cso­la­ta­it, az ha­zug, és nincs meg ab­ban az igaz­ság. Aki pe­dig meg­tart­ja az ő be­szé­dét, ab­ban va­ló­ság­gal tel­jes­sé lett Is­ten sze­re­te­te. Eb­ből tud­juk meg, hogy őben­ne va­gyunk: aki azt mond­ja, hogy őben­ne ma­rad, an­nak úgy is kell jár­nia, amint ő járt." (1Jn 2, 4-5).

 Ezt a titkot fedte fel Isten az őt szeretőknek. Azt is, hogy Isten már megteremtette azt az új világot amit azok számára készített akik őt szeretik.

Krisztus testének egysége, láthatatlansága a világban.

 Krisztus testének egysége, láthatatlansága a világban.

"És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek." ( Kolossé 3,- 15,16).

Az eklézia vagyis az elkülönített Gyülekezet első állapotában a testvérek egyenlőek voltak. A Szent Szellem ajándékai nem tették őket magasabb rangba, egymás fölé nem voltak rendelve, hanem élvezték Isten szellemi ajándékait ki- ki a Szent Szellem által kapott talentuma szerint építették egymást szeretetben az egység megőrzésében és építésében Krisztus teste egységében. Isten ellensége az elhidegült szeretet miatt átrendezte a gyülekezetek struktúráját, felállítva az hierarchikus rendet. Akárhogy ellenkezünk és magyarázkodunk a tény az, hogy ember vette át az irányítást a gyülekezetekben. A Gyülekezet eredeti funkcióit itt és a Pál a Korinthusi gyülekezethez írt levelében nyomon követhetjük. De minden levelében érinti ezt a témát, mert meg is jegyzi, hogy Isten a rend Istene és a Szent Szellem osztogatja és alkalmazza közöttük a gyülekezet építésére alkalmas embereit a talentumok szerint, nem hatalmaskodva egymás felett. Amit ma sehol nem tapasztalunk, mert még a legegyszerűbb vallás is az exkluzív megjelenésű közösségben is rejtve vannak azok a mozgató erők amik nem Isten szolgálatában állnak. De ez most már egy tudomány nem lehet egy két mondatban kifejezni. Csak azt említeném meg, hogy a protestáns körökben a demokratikus a néphatalom lett inkább az irányadó amit a katolikus egyházra nem mondható. A posztok az állások meg lelkipásztorok vagy diakónusok sokszor szavazások árán nyerik el pozícióikat, vagy még rosszabb, kinevezések által. Ezzel maguk fölé választanak egy hatalommal rendelkező személyt vagy személyeket. De visszatérve az első gyülekezeti struktúrához, ezt nem figyelhetjük meg, még akkor sem amikor az apostolok legitim hatalma létezett, és Isten akarata szerint kézrátétellel egyeztek bele egy és más szolgálatra kijelölve embereket. De nyugodtan mondhatjuk, hogy ez már a múlté, ma már ez nem működik és nem is működhet még ha utánozzák is egyes vallási irányzatok, azt önkényesen teszik. Jézus ma a gyülekezeteken kívűl van, nem foglalja el hatalmi pozícióját a közösségekben. Ha vannak is olyan gyülekezetek akik azt vallják, hogy köztük van Jézus Krisztus amint Máté 18. 20 -ban olvashatjuk, de ha nem látszik a gyülekezet eredeti struktúrája, ahol egy hívő szabad az emberi írányítástól, attól függetlenűl, hogy tanítók, pásztori szolgálatok jelen vannak a háttérben. Azért a háttérben mert Jézus van az előtérben. A pásztori szolgálat a legritkább a gyülekezetben, mert a pásztor nem hatalmaskodik a testvérei felett, hanem ha kell életét is odaadja értük. Az igazi Istentől való pásztor segéd aki Péter is volt, nem kúszik a szószékek magasságára. Ott találjuk meg őket észrevétlenül, ahol a legnagyobb szükségük van a testvéreknek. 

 Ezért ez már majdnem utópia, de az Úr nem hagyja gyülekezetét istápolás, gondviselése nélkűl és elhagyva ezt a rendszert kint a városon kívül, ahol megvolt feszítve, várja mindazokat, hogy mindazok akik keresik őt mennyeknek ki hozzá és ott új barátokra és testvérekre lel. Mert minden igaz hívő Krisztus lábainál dicsőíti Istent, ami nem engedi hogy hatalmi ambíciói legyenek, mert nem veszíti szem elől Krisztus alázatát és meghurcolását az Isten igazságos akarat szerint. Isten emeli fel az alázatos szívűeket annó, nem emberi erőforrások teszik fel a magaslatokra, ha ez majd bekövetkezik egy ominózus pillanatban, elragadtatva a mennyeknek országába, az ilyen Isten gyermeke magasabb rendű lesz az angyaloknál, akik most Istent szolgálják.

Kit is mit szeressünk.

 Kit és mit szeressünk.

"Ne sze­res­sé­tek a vi­lá­got, se azo­kat, amik a vi­lág­ban van­nak. Ha va­la­ki a vi­lá­got sze­re­ti, ab­ban nincs meg az Atya sze­re­te­te. Mert mind­az, ami a vi­lág­ban van – a test kí­ván­sá­ga és a sze­mek kí­ván­sá­ga és az élet kér­ke­dé­se –, nem az Atyá­tól van, ha­nem a vi­lág­ból.

A vi­lág el­mú­lik és an­nak kí­ván­sá­ga is, de aki Is­ten aka­ra­tát cse­lek­szi, meg­ma­rad örök­ké." (1Jn 2, 15-16).

"Mert úgy sze­ret­te Is­ten a vi­lá­got, hogy az ő egy­szü­lött Fiát adta, hogy aki hisz őben­ne, el ne vesszen, ha­nem örök éle­te le­gyen. Mert Is­ten nem azért küld­te az ő Fiát a vi­lág­ra, hogy el­ítél­je a vi­lá­got, ha­nem hogy meg­ment­se a vi­lá­got ál­ta­la". (Jn 3, 16).

Ez az ellentmondásnak tűnő két igeszakasz, nem hagyott nyugton egy ideig, kerestem a megoldást. Arra jutottam, hogy itt is a szavak játéka a nem pontos fordítás eredménye az ami ezt létrehozta. 

 A " világ" kifejezés, az első esetben, egyértelmű, hogy arról a világról beszél amit az ember politikai, szociális és " izmusai", ideológiája bűnös erkölcsi, Isten elleni filozófiák stb. jelent. Ezeket a dolgokat ne szeressük, ajánlja János apostol. Ne szeressük mindazt ami benne van, mert az tényleg csak a test kívánsága, a kenyér a cirkusz a kérkedés a paráznaság minden fajtája, a gender az lmbtq mozgalmak, az ártatlannak tűnő humánpolitika, ami mögött a sátán rejtőzik. De azt is megkell mondani, hogy ez az ideológiákra és filozófiákra vonatkoznak, nem az emberekre. Az első igeszakaszban " amik a világban" vannak kifejezés van, nem "akik a világban" vannak. Itt nem az embereket kell gyűlölni, hanem azt amit képviselnek. Ki mondhatja, hogy szereti a tömeggyilkos politikusokat, akik ember milliók veszejtettek el csakis ambicióik elérése érdekében. Na most szeressük vagy ne szeressük ezeket az embereket, akik ma is háborúkat generálnak, és sokan ezt élvezik is. Krisztus mien világért halt meg és melyik világott szerette Isten? Most erre kell válaszolni.

 A teremtett világ csodálatos, Isten ezt a szavával teremtett világott szerette ami a kozmosz görög szóból fordítottak le a biblia fordítók. És nem siet elítélni mindazt aki és ami benne van, tehát az embereket és mindent ami hozzájuk tartozik. Az ember uralma alatt itt a földön leépítés és nem fejlődés folyik. Állatok fajai halnak ki az ember tevékenysége miatt, de emberi etnikumok is tűnnek el nem természetes úton csak, hanem a hatalom üldöztetései miatt. A kisebbségek eltűnése, csakis a miatt, mert olyan földeket foglalnak el, ahol értékeket találnak a gyarmatosító népek. Tehát Isten azt a világott szerette, de egy más világot hoz létre, mert ez a világ gyökerestől megromlott az ember miatt. Krisztus Jézus az aki eljött megmenteni ami menthető és az új világ királyává tette Isten őt. Az első világ elmúlik, mert az ember nem volt képes uralni úgy ahogy Isten elrendelte neki. A Tírusz fejedelme, ami a sátán megszemélyesítője képletesen, már el van ítélve, de még nem jött el az a pillanat amikor Isten végleg végrehajtja ítéletét.

 Isten a választottak érdekében tartja még ezt a világot, mert még nem fejezte be megváltó munkáját az emberek üdvössége eléréséhez. Sokan mégnem születtek meg vagy nem születtek ujjá a választottak közűl. A kegyelem időszakát éljük, mert Isten még vár nem ítélkezik. De az ítélete már készen van. De találtatott egyvalaki aki Istenhez fordúlt azt mondván "küldj el engemet", hogy minden tervét és elgondolást véghezvigyen, ez Isten Fia az Ember, ez egy új ember aki Isten Szellemét hordta, hogy már ne a világ fejedelme és az őt követők irányítsák e világot, mert Istennek jár minden dicsőség. Ezért Isten maga szált le ember formájában, hogy megalapítsa örök kiràlyságát. " Az Atya sze­re­ti a Fiút, és ke­zé­be adott min­dent. Aki hisz a Fi­ú­ban, an­nak örök éle­te van, aki pe­dig nem en­ged a Fi­ú­nak, nem lát éle­tet, ha­nem Is­ten ha­rag­ja ma­rad raj­ta." (Jn 3, 35).

 Isten haragszik mindenkire akik nem fogadják el Isten kegyelmi ajándékát a küldött Fiút semmibe veszik, akit megöltek a golgotai feszületen, de harmadnapra feltámadt egy új világ Urává tette Krisztust, hogy minden térd meghajoljon előtte mikor eljön a királyságát megalakítani a földön, úgy ahogy a mennyben ez már megvan.

Az akarat és szabadsága az csak illúzió?

 Az akarat és szabadsága az csak illúzió?

"Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is velem legyenek ott, ahol én vagyok, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már e világ teremtése előtt." (Jn 17, 24) "Jé­zus pe­dig így vá­la­szolt: Az én ta­ní­tá­som nem az enyém, ha­nem azé, aki kül­dött en­gem.

Ha va­la­ki cse­le­ked­ni akar­ja az ő aka­ra­tát, meg­is­mer­he­ti er­ről a ta­ní­tás­ról, hogy Is­ten­től van-e, vagy én ma­gam­tól szó­lok". (Jn 7, 17). 

 Ezekben az idézetekben találkozunk az "akarat" kifejezéssel. De maga Jézus ezt másképp, vagyis felülírja, hogy nem az Ő akarata a lényeg, hanem az Atyáé. "Aki akarja" kifejezés talán a szabad akarat tényét bizonyítja? Avagy az önkéntes odaadást Isten akaratának. A szabad akarat kifejezés csakis az ószövetségben található meg, nyolc esetben, de minden esetben az áldozat adáshoz fűződik, amit nem kötelességből a törvény szerint, hanem önkéntesen teheti az ember. 

Először idézem röviden a Kálvin hitvallását a predesztinációról, ami a szabad akarat determinánsát igazolja egy részt. 

Íme a részlet:

"Eleve elrendelésnek pedig az Isten azon örök elhatározását nevezzük, amellyel önmagában elvégezte azt, hogy akarata szerint mi történjék minden egyes emberrel. Isten ugyanis nem egyforma állapotra teremt mindenkit, hanem némelyeket az örök életre, másokat pedig az örök kárhozatra rendelt már kezdettől fogva."

Kommentár a wikipédiából így hangzik:

"Kálvin kettős predesztinációs tana szorosan összefügg azzal, hogy ő tagadta az emberi akarat szabadságát. Szerinte az emberi akarat beteg, képtelen az igazi jóra, csak a rosszat képes igazán és teljes erővel akarni. Mivel akaratunk nem szabad, ezért nem függhet tőlünk, hogy jót teszünk-e vagy rosszat, s így az sem függhet tőlünk, hogy üdvözülünk vagy sem. Megigazulásunk és üdvözülésünk csupán attól függ, hogy Isten eleve örök üdvösségre vagy örök kárhozatra választott-e ki bennünket. A kárhozatra szóló elrendelést Kálvin Isten "félelmetes végzésének" ("furchtbarer Ratschluß Gottes") nevezi." Az idézet vége.

 Ami a szabad akaratot illeti, magam élete a legjobb bizonyítéka szàmomra, hogy nincs szabad akarat és van Isteni gondviselés aki rajtunk tartja kezét. Van vágyakozás és tervezés, ami sokszor egybeesik Isten előre eltervezett akaratának. De rengeteg lelki gyötrelem kíséri az úgynevezett csalódást, mert a dolgok nem úgy alakultak ahogy azt még emberi logikával is követni lehetett, és mégsem úgy alakult az életem ahogy azt elkèpzeltem. Most már mondhatom, hogy Isten szeme rajtam volt és van most is, semmi kétség, hogy úgy mennek a dolgok amik már előre ki voltak jelölve. Ezért esnek csapdába oly sokan, azt gondolván, hogy amit elterveztek azt maguk szabad akaratából tették sikeresen. Ez az én esetemben nem így volt és van, ugyanis mint egy párhuzamban történnek a dolgok, azok valósulnak meg amire nem is mertem gondolni. Tehát ha az én vágyaim és terveim megvalósúltak volna, amit képtelenségnek tartok, akkor Isten is úgy akarta és szövetkezet a dolgaimban velem együtt, amit én eldöntöttem és segített véghezvinnem. Semmi dicsősége Istennek nem lenne ebben, az egó kormányoz és Isten követi akaratomat, vasárnap pedig beviszem a tizedet hálából a templomba.

 Szabad akaratából követett el merényletet Gavrilo Princip, Ferenc Ferdinánd ellen, ezzel az ő számításai beteljesültek, kirobbantotta az első világháborút? Ezt csak kérdezem. A dominó effektust előidézve. Az egy lángész lehetett, ugye? Nem, az ember sem véletlenek egybeesése sem irányítója a sorsának vagy a világ történésének. Az emberek vagy elszenvedői vagy áldásait élvezői lehetnek ebben a zárt világban. 

  Persze vannak még fogalmazási hiányosságok, de a lényeg ez. Ezért örül a lelkem a szívem, hogy Isten engem is kiválasztott, ki tudja miért, az örök élet ajándékára. Ha másképp írnám meg, kételkedve benne, akkor biztosan még vagy féluton volnék, vagy nem lenne meg a reménységem az iránt amit Isten ígért az őt szeretőknek. 

 Az, hogy Kálvin gyakorlatilag azt tette amit tett, egy másik partra evezett ezzel csakis ellenzékbe kerűlt a pápistákkal, de valójában szövetségét megtartotta egyes érintkezési pontokban a katolikus egyházzal. Ez vonatkozik Lutherre is meg Zwinglire is meg másokra is, akik halálra ítélték többek között az anabaptistákat csupán azért, mert hívei voltak a felnőtt korú bemerítkezésnek. Részt vettek az úgynevezett ítélő atyák társaságában, igaz, inaktívan de bólogatva beleegyezésüket adták megkínzásuknak. De ez is benne volt a pakliban, ember nem tökéletes és determinált, függ a külső erők befolyásától cselekedeteiben. Ahogy Pál apostol írta a rómaiakhoz írt levelében. " Mert ma­gam sem ér­tem, mit te­szek. Mert nem azt te­szem, amit aka­rok, ha­nem azt te­szem, amit gyű­lö­lök." (Róm 7)

 Ez azt is jelentheti, hogy egyfajta fatalizmusba sűlyedtek a determináció hívei. Az Isten mérlegén nem voltak egyensúlyban, Isten igazsága és emberi etika ellen súlyával. Mindkettőnek jelen kell lenni az ember életében harmonikusan. Nem vethetjük el az emberi mivoltunkat és Isten hozzánk való viszonyát az akarata szerint. Ezeket a példákat látjuk Jézus életében. Minden imája és fohászkodása az Atya akaratát tükrözte, " legyen meg a te akaratod, nem az enyém". Megvannak Isten mindenható akarata és emberi oldala vagy etikája is, ami az ember szinvonalán marad. Ez is Isten felfoghatatlan bölcsességéből adódik.

Isten mindig ugyanaz.

 Isten mindig ugyanaz.

"Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak."( Zsoltárok 25,-4..6).

 Van egy csúnya szó amit használnom kell, ez a predesztináció. Magyarúl "eleve elrendelt". Dávid tudatában volt ezzel, és így is fohászkodott Istenhez, nem sértve meg Isten örök időktől való akaratát. Istent ismerő ember alkalmas látni Isten hegyét a magaslatokat, amire fel is megy időként addig a pontig ameddig el nem éri a felhőket amik eltakarják Isten hegyének csúcsát, a dicsőség felhői eltakarják Istent, a felé nem láthat az ember. A 139. Zsoltár felfedi Dávid ismeretét a Mindenhatóról.

 "Ügyelsz já­rá­som­ra és fek­vé­sem­re, min­den uta­mat jól is­me­red. Ami­kor még nyel­ve­men sincs a szó, im­már egé­szen ér­ted azt, URam! Elöl és há­tul kö­rül­zár­tál en­gem, és fö­löt­tem tar­tod ke­ze­det". (Zsolt 139, 3-4). "Bi­zony te al­kot­tad ve­sé­i­met, te for­mál­tál en­gem anyám mé­hé­ben. Ma­gasz­tal­lak, hogy oly meg­ren­dí­tő­en cso­dá­la­tos let­tem. Cso­dá­la­to­sak a te cse­le­ke­de­te­id, és jól tud­ja ezt lel­kem." (Zsolt 139, 13). 

 A kereszténységben a predesztináció ténye el van halványítva, ami talán a legfontosabb egy hívő számára, hogy ismeri Isten mindenhatóságát örök időktől fogva. Ez a metafizikája Isten megismerésének, ebbe az Isteni tervbe van behelyezve létünk és üdvössége a kiválasztott népnek, és személyeknek. Ez a felsőfoka Isten ismeretének. Ez az út amin jár az üdvözült, ez az üdvösség útja. Kirekesztő gondolat ez vagy sem, de Isten szava világos ebben a tekintetben. A predesztináció hívei teljes mértékben ahhoz tartjàk magukat, hogy van teocentrikus oldala és van antropocentrikus is, ami azt jelenti, hogy Isten akarata változhatatlan, a másik az ember oldaláról nézve, imával és könyörgésekkel el lehet érni Isten engesztelését egy vagy más ügyekben, de ez nem a metafizikai oldala hanem az etikai része. De aki ismeri a Biblia egészét az láthatja, hogy az ember kommunikációja Istennel, vagyis ima általi kapcsolata az Atyával, aki meghallgatja szívünk vágyát, de itt is a Dávid énekében is láthatjuk, hogy minden gondolat még az is amire még nem jelent meg a tudatban, ismeretes Isten előtt. Tehát ebből kifolyólag, tudnunk kell, hogy Isten arra nevel és emel fel, hogy ebben a szakláris kapcsolatban megismerjük akaratát, amin Ő nem is változtat, de belevonja gyermekét tervei megismerésébe. Erre mondta Jézus, hogy egyek legyenek, ahogy én is egy vagyok az Atyával úgy ők is egyek legyenek mibennünk. A figyelmetlen olvasó nem veszi észre sem Ábrahám kérését sem Mózes kérését, vagyis közbenjárását a népért, hogy az nem egyezett Isten akaratával. Mert Isten szentsége ellenére nem cselekedet és nem kímélte sem Szodomát és Gomorát, sem a bálványimádókat Izrael sátraiban, hiàba kérték ezek a patriarchák Istent, hogy változtassa meg döntését. Isten útjait nem változtatja meg akármilyen mély érzés nem irányítja az embert, minden globális és apró történések Isten útjait képezik. Erre mondják dupla predesztináció. " Íme, mily fen­sé­ges Is­ten az ő ere­jé­ben. Ki az, aki úgy ta­ní­ta­na, mint ő?

Ki­cso­da ír­hat­ja elő az út­ja­it, és ki mond­hat­ja neki: Igaz­ság­ta­lan­sá­got cse­le­ked­tél?" (Jób 36, 23).

 A keresztények többsége kerüli a predesztináció lényegét, tabunak kezelt predesztináció kérdését és tényét, attól félve, hogy fatalizmust eredményezhet, erkölcsi hanyatlást, mert az olyan ember aki ebben hisz, elhagyja ragaszkodását Isten szentsége felé. Félnek erről olvasni is, mert ahogy ezt valaki megjegyezte, lehet leélni egy életet a Montblanc völgyében, és soha nem mászni meg a hegy csúcsát, de még a lejtőjére sem igyekszik, veszélyesnek látja, tehát fél szembesűlni a nehézségekkel, ami Isten teljes és megváltozhatatlan akaratának megismerését illeti. Megelégszik a völgy szélvédett helyével, kényelemben érzi magát. Persze ez is Isten tervei közé tartozik a laodiceai gyülekezethez üzent szavai is ezt bizonyítják. 

Senkinek az evangélizácíók során, eszébe sem jutott az a tény, hogy Isten két fát ültetett az édenkertben. Na ugyan miért, talán azért mert Ádám szabad akaratát akarta tesztelni? A sötétbe tapogatózott Isten? Megintcsak ellentmondásba kerülnek azok akik azt hiszik, hogy Éva a naivitás és a tökéletesség teremtménye, aki Ádám bordájából volt megalkotva, arra volt hivatva, hogy csak úgy bolyongjon a kertben, és hoppá ott volt egy fa ami felkeltette érdeklődését. Micsoda véletlen egybeesés, hogy a kígyó is ott volt számára jó időben és jó helyen. Ott is látható, hogy Isten a bűnbeeséssel egy forrasztó tégelybe taszította az emberiséget, ami a legfontosabb, hogy átalakítsa naivitását és tudatlanságát az örök élet fogalmáról, ezért szellemileg is testileg is meg kellett halnia. Akár érdektelen akár érdeklődő az nem számít, mert eleve elrendelés alapján alakulnak a sorsok, akarjuk elfogadni ezt vagy sem. Ezt teljes mértékben csak otthon látjuk meg, de a cél, hogy az itt szerzett Istenismeret legyen az első csírája a tökéletesség küszöbén, Isten oldaláról már a kiválasztottak Isten örök akarata szerint, fel vannak ültetve a mennybe Krisztussal. Se halál se semmi változás nem gátolja ezt az örök életet amit már Krisztusban a világ teremtése előtt elrendelt.

 A metafizikai oldala mindig biztosabb ha tudatunk ismeretében vagyunk iránta. Az etikai oldala az, hogy az ember szelleme alá van rendelve egy és más entitásnak, ezt mi is tudjuk, és nem az emberben van az információ és nem az ember akarja ezt vagy azt, hanem vagy Isten fenhatósága alatt vagy a démonok és az emberi elrontott szelleméből fakadnak, ezért jelennek meg az Istenhez való ragaszkodás egyik elfajult iránya ez a fatalizmus, a fanatikus szélsőségek, ami teljesen bizonyítják Isten nélküli életüket. Az ember rabja a bűnnek, de Isten nem használja az embert mint egy tudatlan szerszámot, itt van egy magaslati gondolat, amit nehezemre esik leírni. Az ember nagy kincs Isten képére és ábrázatára van teremtve, nem közömbös hozzá. " A zsi­dók így fe­lel­tek: Nem jó tet­te­kért kö­ve­zünk meg té­ged, ha­nem ká­rom­lá­sért és azért, hogy te em­ber lé­ted­re Is­ten­né te­szed ma­ga­dat. Jé­zus pe­dig azt mond­ta: Nincs-e meg­ír­va a ti tör­vé­nye­tek­ben: Én mond­tam: is­te­nek vagy­tok? Ha is­te­nek­nek mond­ta azo­kat, akik­hez az Is­ten be­szé­de lett – és az Írást nem le­het sem­mi­be ven­ni –,ar­ról mond­já­tok-e ti, hogy ká­rom­lást szól, akit az Atya meg­szen­telt, és el­kül­dött a vi­lág­ba, mi­vel­hogy azt mond­tam: az Is­ten Fia va­gyok?" (Jn 10, 33-35). Számomra azt sugallja ez a kijelentés, hogy az ember ha most még az angyalok színe alatt vannak, de ez a jövőben megváltozik ez közismert, de nem közismert az, hogy Krisztus testébe öltöztetve, istenek leszünk a mennyben és a földön is aki elfoglalja Krisztussal a mennyei trónját. " Aki győz, meg­adom an­nak, hogy ve­lem együtt ül­jön az én tró­no­mon, amint én is győz­tem, és Atyám­mal együtt ülök az ő trón­ján. Aki­nek van füle, hall­ja meg, mit mond a Lé­lek a gyü­le­ke­ze­tek­nek!" (Jel 3, 21)

 Számomra már nem titok, hogy milyen rendellenességgel hirdetik az evangéliumot a keresztények. Tudatosan, vagy balgaságuk miatt titkolják Isten mindenható akaratát, minden kérdésben, így takargatják vagy nem is értik a predesztináció tényét, és önkényesen egyoldalú információt terjesztenek az Isten szeretetéről. Ami teljes erkölcsi hanyatlást okoz. Erről írtak a próféták is Izraelben a hamis prófétákról, a mi korunkban pedig a tévtanítókról akik felhőtlen életet ígérnek ha megtérsz és frankó lesz minden, ha akarod ezt megkapni.

 De ennek így kell lennie. De miért örülhet a halhatatlan szellem egy olyan emberben aki örök időktől kiválasztott a megtartásban? Hát annak örül, hogy Isten megnyitotta előtte ezt az evangéliumba burkolt titkot, hogy akinek füle van az meghallja és új felismerésre jutott, és megkapta annak a tanubizonyságát, hogy ő is Isten gyermeke aki ki van választva, hogy Isten elveszett képére változzon. A kiválasztottság ténye lesz nyilvánvalóvá az ige hallatára. Ebben erősíti meg az Úr az övéit, és minden predesztinációs téma az azoknak is szól, mert ezt elbagatelizálják a keresztények tulnyomó többsége, port hintenek a pornép szemébe, Isten akaratából teszik, ezzel is azt gondolják, hogy Istent szolgálják. A sátán megvan győződve arról, hogy Isten felhatalmazta arra, hogy a világ fejedelme legyen. Azt is gondolta, hogyha megöli a Messiást, csakis Isten tervét teljesíti, de milyen igaza volt!!!! Hogy várt e ezért valami ajándékot?- azt nem tudom, de biztos, hogy ellenségnek tekintette és tekinti a Messiást, mer a hatalmát elveszi tőle úgy ahogy azt neki adta. Ha azelőtt letaszította Isten Lucifert Isten hegyéről a földre, úgy letaszítja a kénel égő tóba. Attól lejjebb már nincs. 

 De az eleve elrendelt Isten akarata szerint nincs lehetősége változtatni sem magán sem a világban történteken, megintcsak azt gondolván, hogy megvan a tettes, fogjátok meg és legyen világbéke. Ő nem kegyeltje Istennek az ős bűn miatt, amit ott követett el Isten szent hegyén, ő volt az aki miatt de általa Isten cselekedik, hogy egy új világot teremtsen ami már kész van, és átolvassza a szentség tégelyében a választottakat a bűn völgyében, hogy tudatos alkalmasságot szerezzenek halhatatlan lelküknek, hogy felismerve Istenben való helyzetüket minduntalan örüljenek a Szent Szellemben. Másképp nem tehette meg erkölcsi szempontból sem vagy etikai szempontból sem, hogy kivonja magát saját tervei alól, és nem teremtője hanem kibicelője, követője legyen az eseményeknek, egyenrangúvá téve magát a teremtményeivel. És itt van a hegy csúcsa amit a felhők eltakarnak.