Az Úr a betegekhez jött.

 Az Úr a betegekhez jött.

 …. „Az erejükben levőknek nincs szükségük orvosra, csak a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy igazságosokat hívjak, hanem hogy vétkezőket.” ( Márk 2,17).

 Jézus az igazi nevén Joshua, evet a vétkezőkkel és a nép által utált vámszedőkkel együtt. El tudjuk képzelni ezt egy szentnek ismert embertől manapság? Az igaz, hogy Jézusnak célja volt velük, a Lukács 15. fejezetében ezt közelebbről is megismerhetjük, hogy mi volt a tárgya a bűnösökkel való beszélgetésben. Számunkra ez egy olyan felfedezés lehet, hogy egyszerűen megismerjűk Isten valódi célját Jézus Krisztus eljövetelének. Persze nem csak ez az egy oka volt, hogy eljöjjön ide a földre. 

 Van egy olyan tendencia, hogy a keresztény ember annyira elfoglalja magát Isten igéjével, hogy észrevétlenül elkülönül az emberektől, sőt egy megkülönböztető egyenruhát is hord, ezzel arra utal, hogy Isten szolgája. A viselkedése arra tesz tanúságot, hogy ő különb a bűnösöktől, mert Isten kegyeltje ami a szívében egy keserű gyökér, hiszen tudnia kéne minden hívő léleknek, hogy nem a mi cselekedeteink vagy akaratunk mentett meg a haláltól és Isten tett meg szentékké, hanem kegyelemből menekültünk meg a világ sötétségéből és lettünk a világosság fiai és leányai. Az idők során ahogy a farizeusok is teljesen megerősödtek önbizalmukban úgy ez felfedezhető a keresztények között is. “ Emlékezz vissza azért, honnan estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd, különben hamar eljövök ellened, és ha nem térsz meg, kimozdítom gyertyatartódat a helyéből.”(Jel 2, 5). Ez a kiragadott igerész az akkori efézusi gyülekezethez szólt, de ránk is vonatkozik, ugyanis arra emlékeztet, hogy az előző életünk, bűnben gazdagodott, ne felejtsük el, hogy mi is olyanok voltunk mint a vétkes és vámszedő emberek. Ha ezt nem így gondolod, akkor a másik táborhoz tartozol, azokhoz akik még azt hiszik, hogy van bennük valami jó ami Isten előtt megállhat. 

 Vannak keresztények akik a vallási büszkeség eufóriájában fürdenek. Kiállnak a maguk igazáért, egyáltalán nem teszik Isten mérlegére meggyőződésüket és viselkedésüket. Ezek az emberek csak a bűneiket fokozzák és különbekké formálódnak. Isten előtt minden ember bűnös, de van megváltott és üdvözült bűnös és van aki ugyan bűnös de nem tartja magát annak így az Úr nem hozzá jött, mert ezek az emberek magukba vetett hittel élnek. Sok éle és sarka van ennek a magát jelentősnek tartó egyéneknek, megnyilvánul abban, hogy kritikusan vizsgálja felebarátját. Most nem a világi emberekről beszélek a pártosságról akik mindig ellenzékben vannak egymással, hanem az Isten országának polgárairól a keresztények körében. “ Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál volna? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4, 7).

 Jézus sokszor elvegyült a tömegben, semmivel sem különbözött a többi embertől. A ruhája nem volt különleges, nem rívott ki a többiektől külsőleg. Benne rejlett Isten teljessége úgy, hogy az emberek nem féltek tőle, egy függöny mögé volt rejtve Szentsége és Isteni volta. Ezt kívánja Isten a mi Atyánk is tőlünk, hogy ne gondoljunk magunkról többet amik vagyunk, mert ez látszik a viselkedésünkön is. Ha mi nem látjuk, mások látják. A józan értékelés vagyis minden amit kaptunk Istentől az ne legyen a büszkeség tárgya. Ebben különbözik a gőgös bűszke ember az alázatos lelkütől Isten szemében. 

 A külső megjelenés jellemzi a belső irányvonalat, kit és mit követ az ember. Ez megjelenik a viselkedésben is. Aki nem magában bízik hanem mindent Istenre hagy és bizalmát Istenben veti, az nem fog különbözni a testvérétől még ha többet is kapott az Úrtól, mert minnél nagyobb a bűn annál nagyobb a kegyelem.

“A vá­ros­ban volt egy bű­nös éle­tű asszony, aki ami­kor meg­hal­lot­ta, hogy ő a fa­ri­ze­us há­zá­nál van ven­dég­ség­ben, egy ala­bást­rom­edény­ben drá­ga ke­ne­tet ho­zott, ….”(Lk 7, 47). El lehet olvasni ezt részletesen a Lukács 7. fejezetében. Ez az asszony bűnös életet élt, nem kell sok fantázia arra milyen bűnben élt. Jól is kereshetett ezzel a tevékenységgel, mert drága kenetje volt, ami nem mindenki tudott megengedni magának. De a lényeg itt nem az, hanem hogy az Istentől kapott szeretet volt tetteiben Jézus iránt.

“Azért azt mon­dom ne­ked: Neki sok bűne bo­csát­ta­tott meg, mert na­gyon sze­re­tett, aki­nek pe­dig ke­vés bo­csát­ta­tik meg, ke­vés­bé sze­ret.” (Lk 7).

 Nagy kegyelem Istentől az, ha felismerjük magunk rejtett és nyílvános bűneinket és magát a bűnt ami magába foglalja bűnös természetünket és mindezt az Úr lábaihoz visszük a feszület tővében. Persze, hogy a bűnös asszony nem ezt tette mert Jézus még nem volt felfeszítve. De mindez az előképe volt Isten Fiának a feszületre szegezésének, mert a bűnös asszony meglátta Jézusban Isten hatalmas de szerető Megváltóját akinek hatalmába van a bűnöket megbocsátani.

 Vizsgáljuk meg magunkat, milyen keserű vagy édes gyökérből kapjuk az élethez való nedvet? Mert ezekben az igékben teljesen látható mindaz ami rejtve van szívünk mélyén.

 “ Ha va­la­ki azt mond­ja: „Sze­re­tem Is­tent”, és gyű­lö­li a maga test­vé­rét, ha­zug az, mert aki nem sze­re­ti a maga test­vé­rét, akit lát, ho­gyan sze­ret­he­ti Is­tent, akit nem lát?

Azt a pa­ran­cso­la­tot is kap­tuk tőle, hogy aki sze­re­ti Is­tent, sze­res­se a maga test­vé­rét is.” (1Jn 4, 21).

Az idő csak illuzió.

 Az idő csak illuzió.

“Tu­dom, hogy amit Is­ten cse­lek­szik, az örök­ké meg­áll, ah­hoz nincs mit hoz­zá­ad­ni, és ab­ból nincs mit el­ven­ni. Is­ten azért cse­lek­szi ezt így, hogy fél­jék őt. Ami most tör­té­nik, már rég­től meg­van, és ami kö­vet­ke­zik, az is már ré­gen meg­volt; és Is­ten vissza­hoz­za, ami el­múlt.” (Préd 3, 14). 

A szabad akarat hívei azt reflektálják magas szószékekről és teológiai egyetemek tanszékeikről, hogy az emberek döntései változtatthatnak a világ folyásán, hogy jobb lesz ez a világ, ez azt jelenti, hogy prófétálnak, mert tudni vélik, hogy az Isten szándéka jobbá tenni ezt a világot. Ezeket az embereket akik ilyen narratívával jönnek elő, az ószövetség nyelvével szólva hamis prófétáknak nevezi a Biblia. A keresztény világban előkelô helyeket foglalnak el az ilyen kétes értékű és eredetű tanítók is. Egyetemeket alapítanak úgy a katolikus mint az úgynevezett protestáns körökben. Arra tanítják a nebulókat, hogy az ember kezében van a jövője. Ezt nyíltan is meg burkoltan is preferálják. A burkolt suggalatú tanítás a legravaszabb. Mindenféle köntösbe burkolva van létjogosúltsága. Ezért kell felkészűlni a hívőnek, felvegye Isten minden fegyverzetét, hogy a szelleme védve legyen a békességben és a Szent Szellem örömében maradjon. Vívja meg a harcát mindenki aki az igaz Isten imádók ebben a világban.

 Az emberek hajlamosak szàmot vetni a múltról és a kiváncsiság is hajtja, hogy előre vetítse a jövőt. Ha meg nincs Istentől való mély meglátása, akkor a saját meglátásait idézgeti. Így lett a Biblia is fejezetekre bontva, számokkal ellátva a könnyebb kezelhetőség kedvéért, így a korok az éveket is számolják az emberek, ki ki a saját módján. Sok az eltérés, de mégis az igaz számvetés Istennél van és nem egyezik az emberével. Az embernek nehéz kapaszkodók nélkül mászni a hegyre. A korlátok a folyosók a megkötöttség írányítja egy kerékvágásban, ahonnan akarna szabadulni de nem teheti meg, mert Istennek mindenre előre kiválasztott ideje, jövője, jelene és múltja van. Azok akik a szabad akarat hívei, és azt ki is mondják magas szószékről, azok a vallási tanítók akik ezt tanítják, megvannak győződve, hogy az ember döntése, hogy ahogy választ egy ominózus pillanatban az ember az határozza meg a jövőjét. Ha ez így lenne, akkor Isten a jövőképét állandóan változtatni kényszerítené az ember. Mert minden döntés irányt határozz meg aminek megvan a végső következményei. Minden ami van annak látszik, hogy az ember dönt a világ és a saját maga sorsáról. A Biblia ezt nem propagálja és ha elhisszük, hogy az egész írás Istentől ihletett, vagyis minden amit olvasunk nem csak a kanonizált de az egyes apokrif iratokban is amik nem kerültek a mai nyugat keresztényi Bibliába, akkor ezt is szemmel kell tartania az Istent kereső embernek. Maradva a Prédikátor írásánál, ezt is fontolóra vesszük. “Ami volt, ugyan­az lesz ez­után is, és ami tör­tént, ugyan­az tör­té­nik majd ez­után is. Sem­mi új nincs a nap alatt. Van, ami­ről azt mond­ják: „Nézd, ez új do­log”, pe­dig már rég meg­volt előt­tünk, ős­idők óta.” (Préd 1, 9).

 Minden ami történik ebben a világban nem az ember irányítása miatt történik, hanem a részese ennek. Hiába annak látszik a történések felületén. A Teremtő Isten nem lenne Isten, ha csak követője nem teremtője lenne az időnek. Az ember vaksága a jövőre nézve, de a múltját sem ismeri fel úgy ahogy azt Isten látja, abban rejlik, hogy nem ismeri Isten kijelentette próféciáit. Nem érti és a saját meggyőződése után ítél és követi saját magát. Ez is Isten akarata, hogy így legyen. 

 Ha valaki nem tudná, az evangélium nem tantárgy és nem meggyőző tudás, hanem örömhír azok számára akik eddig tudatlanúl a világ sötétségében ülnek. Arra várnak öntudatlanul, hogy meghallják Isten üdvözítő szavát. Azt a szót ami benük egy világot omlaszt őssze. Mert ez a cél, hogy az ember egója és minden amit ráépített a determinált entitás, meghaljon, hogy egy újjászületés által helyet adjon Isten Szellemének Isten szava volt van is lesz mindörökké, csak most ebben a teremtett időben azért cselekszik így ahogy cselekszik, hogy kiszabadítsa mindazokat a lelkeket a sátán és a halál karmaiból, mindazokat akik eleve elrendelt, hogy Krisztus hasonlatosságai legyenek, Isten előtt jelenjenek meg mint gyermekek akik Krisztus testévé teremtett még a világ teremtése előtt. “Mert aki­ket ele­ve is­mert, ele­ve el is ren­del­te, hogy Fia kép­má­sai le­gye­nek, hogy ő le­gyen el­ső­szü­lött sok test­vér kö­zött. Aki­ket pe­dig ele­ve el­ren­delt, azo­kat el is hív­ta, és aki­ket el­hí­vott, azo­kat meg is iga­zí­tot­ta, aki­ket pe­dig meg­iga­zí­tott, azo­kat meg is di­cső­í­tet­te.” (Róm 8, 29-31).

 Ha észrevettük itt múlt időben beszél Isten szava. Ez nem lesz, hanem már meg van. Akkor mit jelent mindaz amit a Biblia részleteiben emberi döntésnek vélünk. Isten egy nem szembetűnő igéjében ezt meg is mondta, de sokszor átfutunk rajta. Isten úgy rendezte a dolgokat, hogy az ember ne érezze azt, hogy ő maga az ember legyen a saját szemében fontos. Ez már az első lapokon felfedezhetjük, amikor Isten Ádámra bízta az állatok megnevezéseit. (1 Mózes 2,19). A zsoltáros így énekelte meg: “ Mi­kor lá­tom az eget, uj­ja­id mun­ká­ját, a hol­dat és a csil­la­go­kat, ame­lye­ket el­ren­dez­tél, azt mon­dom: Mi­cso­da az em­ber, hogy meg­em­lé­ke­zel róla, és az em­ber fia, hogy gon­dod van rá? Hi­szen csak ke­vés­sel tet­ted ki­seb­bé Is­ten­nél, di­cső­ség­gel és tisz­tes­ség­gel ko­ro­náz­tad meg őt! Úrrá tet­ted őt ke­zed mun­ká­in, min­dent a lába alá ve­tet­tél:...” (Zsolt 8, 4-6). És még egy rész amin el lehet gondolkodni. “Ját­szot­tam a föld­ke­rek­sé­gen, és gyö­nyö­rű­sé­ge­met lel­tem az em­be­rek fi­a­i­ban.” (Péld 8).

 Tehát a mai írásom rezüméje az, hogy az aki hallgatja Isten szavát és befogadja az boldog, mert Isten választottja. Aki még ellenkezik vagy méd nem hallotta meg a szavát, a kegyelem ideje tart azért van az idő kitalálva, és az emberek nem tudják megmondani, hogy mikor lesz ennek a vége ami Isten előtt világos, hiszen Ő teremtette a világot is. Ameddig a pogányok teljes száma be nem teljesedik, addig Isten a szavát hangoztatja ebben a világban a Szent Szelleme által az emberek közreműködésével. Azután fordul Krisztus, vagyis Joshua bizonyságtételéhez a Jelenések könyvében kinyilvánított jövőképhez, ami már számunkra sem új, minden a régi, csak nem vesszük figyelembe. 

“ A pogányok pedig ezeket hallva örvendeztek, és magasztalták az Úr igéjét, és akik csak örök életre választattak, hittek.” (ApCsel 13, 48).

 Ezeket egy igehírdetőnek nem kell elfelejteni, hogy az evangélium célja az, hogy megkeresse mindazokat akik még a világ teremtése előtt ki voltak választva az üdvösségre, és az örömhír hallatàn, hogy Krisztus meghalt és feltámadt érte, hogy soha többé ne érjék megpróbáltatások ami most hasznos a hívő szàmára mert ez Isten akarata rá nézve.

Az átok ember által jött be a világba.

 Az átok ember által jött be a világba.

“Mindent szépen alkotott a maga idejében, az örökkévalóságot is adta szivükbe, a nélkül hogy az ember fölfoghatná azon művet, melyet Isten alkotott, kezdettől végig.” ( Prédikátor 3,-11).

 Az Isten mindent szépen és szépnek alkotott a teremtésben. Erre utalnak ezek a szavak. Úgy a teremtett világ és a bele helyezett ember is tőkêletes volt. Isten az emberbe a szelleme által örökkévalóságot adta, szellemét lehelte belé. Isten kevesebbet nem is adhatott mint az örökkévalösàgot. Más kérdés, hogy mivé lett az ember, az ember által a világba jött bűn eredményeképpen, átkozottá változtatta egy pillanat alatt Isten alkotta teremtését.

“ Az embernek pedig azt mondta: Mivel hallgattál a feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életed minden napján.” (1Móz 3, 17).

 Belemerülünk az igehirdetők prédikálásába, az ige olvasásba, elveszünk néha a Biblia részleteinek nem mondható egyszerű olvasatába, kutatva Isten kinyilatkoztatását, igyekezve megérteni mondanivalóját. De azt most is mint mindig ki kell jelenteni, hogy Isten Szent Szelleme segítsége nélkül nem jutunk egyről a másikra, nem áll egy egésszé az Isten szava a szívünkben. De miért, felmerül a kérdés. Éppen azért mert az ember Istentől kapott szelleme folyamatosan romlik a bűn által az emberben, a törvénytelenség sokasodik. Átok alá van helyezve az ember szelleme. Azért nem lesz tiszta meglátása Isten igazságára. A testi ember a hús hordozza Isten örökkévalóságát, egyszerűen mondva az ember szelleme örökké vele lesz, de Isten nem hagyta, hogy így is maradjon az ember, mert a bűn zsoldja a halál. És minden ember bűnben született, elvesztette Isten dicsőségét. “De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek.” (Gal 3, 22). 

 Attól a ponttól, amikor a hit megjelent, Isten ezen keresztül találta meg a kapcsolatot az emberrel. Az elveszett embert csakis úgy téríti meg, ha hit által felveszi vele a kapcsolatot. Egyszerű példákkal szolgál az evangélium. 

 A Bibliát egy életen át lehet olvasni, kutatni értelmét, S mégis ha az Úr szellemének kenetje nincs az emberen, vagyis szíve zárva marad Isten szava előtt, akkor az ember szelleme ami nem tiszta a bűn miatt fogja úgy használni az igét, hogy az csak a bűnt növeli magában. “Mert aki a testének vet, az a testből arat pusztulást, aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből arat örök életet.” (Gal 6, 8).

 Az ember azt tudja vetni amit a kezébe tesznek, tehát mindazt amit kapott amire nyított. Ha ezt felismeri az ember, hogy semmi jót nem tud vetni Isten nélkül, akkor ez már azt jelenti, hogy tudja Isten magtárának ajtaja ki van nyitva előtte ahol a Messiás méghozzá Isten Báránya áll a Szent Szellem által osztogatja ajándékait a megtért embernek, hogy az gyümölcsöt teremjen Isten országában. Azért a tudatunkra hozza az igén keresztül, hogy a Krisztus áldozata a feszületen emlékeztessen arra, hogy a régi ember aki a bűntől átkozott lett, és ezáltal Krisztus átok lett miattad és miattam a feszületen, hogy ezt az átkot halálával a sírba vigye. A feltámadásával pedig foglyul ejtette az emberi lelkeket és magával ragadta a mennybe, hogy Isten az Atya színe elé álljon és azt mondja: “ Mert a meg­szen­te­lő és a meg­szen­tel­tek mind egy­től szár­maz­nak, ezért nem szé­gyel­li őket test­vé­re­i­nek ne­vez­ni, ami­kor így szól: Hir­de­tem ne­ve­det test­vé­re­im­nek, a gyü­le­ke­zet kö­zös­sé­gé­ben di­csér­lek té­ged. És is­mét: Én ben­ne bí­zom. És is­mét: Íme, itt va­gyok, én és a gyer­me­kek, aki­ket Is­ten ne­kem adott.” (Zsid 2, 11-12).

 Ezért nem mindegy, hogy hogyan viszonyulunk az élô Igéhez, mert Isten az ember újjászületése által formálja ki a hívőt Isten Fia képére, mert a régi Isten hasonlatossága elveszett az emberrel a bűn miatt. Testvérének csak azokat nevezheti akik az Ő képére és hasonlatosságára formálódtak. Az efézusiaknak így ír Pál apostol. “ Őben­ne ti­te­ket is – mi­u­tán hal­lot­tá­tok az igaz­ság be­szé­dét, üd­vös­sé­ge­tek evan­gé­li­u­mát, amely­ben hit­te­tek is – meg­pe­csé­telt a meg­ígért Szent­lé­lek­kel, aki örök­sé­günk zá­lo­ga, hogy meg­vált­sa tu­laj­do­nát di­cső­sé­gé­nek ma­gasz­ta­lá­sá­ra.“ (Ef 1, 13).

 De ez a folyamatban lévő gyakorlati megszentelődést is érti ez alatt, hogyan az üdvözűlt teljes egészében Istenné legyen.

“ Mert ez Is­ten aka­ra­ta, a ti meg­szen­te­lő­dé­se­tek, hogy ma­ga­to­kat a pa­ráz­na­ság­tól meg­tar­tóz­tas­sá­tok, hogy mind­egyi­kő­tök szen­tül és tisz­tán őriz­ze meg tes­tét, nem szen­ve­dé­lyes ér­zé­ki­ség­ben, mint a po­gá­nyok, akik nem is­me­rik Is­tent, és hogy sen­ki ne le­gyen szer­te­len, és ne ká­ro­sít­sa meg va­la­mely do­log­ban a test­vé­rét, mert bosszút áll az Úr mind­eze­kért, amint előbb is mond­tuk nek­tek, és bi­zony­sá­got tet­tünk róla. Mert nem tisz­tá­ta­lan­ság­ra, ha­nem szent­ség­re hí­vott el min­ket Is­ten. Aki azért meg­ve­ti eze­ket, nem em­bert vet meg, ha­nem Is­tent, aki Szent­lel­két is adta ne­künk.” (1Thessz 4, 3-7).

 Tehát ne bízzunk önmagunkban, mert a mi egoista szellemünk nem örökli Isten országát tehát ezzel a testtel a kárhozatba vész. De amint olvashattuk a fenti igékben, hogy Isten a Szent Szellemét adta azoknak akik hisznek Isten Fiában az Ö áldozati Bárányában és vele járnak az útján, nem csak mondják hanem cselekszik Isten akaratát Jézus ( Jesua a megváltó) Krisztusban a világ megmentőjében. Ezért mondja az ige, hogy két út van az ember számára. “ A szo­ros ka­pun men­je­tek be. Mert tá­gas az a kapu, és szé­les az az út, amely a pusz­tu­lás­ba visz, és so­kan van­nak, akik azon jár­nak. De szo­ros az a kapu, és kes­keny az az út, amely az élet­re visz, és ke­ve­sen van­nak, akik meg­ta­lál­ják azt”. (Mt 7, 13)

 Az embernek nem adatott meg, hogy Isten dolgait meglássa kezdettől a végéig, de ami megadatott Krisztusban azt végig szemlélheti és cselekvésre búzdítsa a hite által. 

Kihez fohászkodunk?- kinek a nevéhez fordulunk?

 Kihez fohászkodunk? - kinek a nevéhez fordulunk?

Kedves olvasó, ma egy kis teológiával fogunk foglalkozni, ahogy mindig, csak röviden. Előbb a görög újszövetségből másoltam ki Jézus nevének értelmezését. A Jézus név minden nyelven másként hangzik ahogy a nemzetek igyekeznek a saját fülük csengése szerint mondani az idegen neveket és helységneveket is megmásítják. A héber, zsidó neveket is a Bibliában a saját izlésük vagy értelmük szerint honosították meg ki ki a saját nyelvére fordítva. Egy héber biztosan mosolyog ha ezzel találkozik. Héberül: ישוע, Yēšūa. Az igazi nevét görögösítették, de így is szokták leírni vagy kimondani az igemagyarázók, Joshua. A Krisztus pedig Messiás. A messiás (héberül: מָשִׁיחַ, Mossíaḥ, Māšsîªḥ) héber szó, amely „felkentet” vagy „segítőt” jelent. Miért fontos ezt tudni? Azért is mert sok téves tanításokat tudunk felismerni és elhagyni ha tényleg felismerjük ennek a jelentőségét. Az igaz, szerintem, hogy ha a bibliai fordítók ezt a nevet használják, az nem jelenti azt, hogy a Jézus név mögött nem a valódi Isten áll, vagyis nem az ő személyiségét értjük ez alatt. De ennek a fontossága nagy, mert a neve az nem is név tulajdonképen, hanem küldetése. Persze, hogy az áldot nevét hírdetjük, sokan úgy, hogy nem is tudják kit imádnak. A Yeshua névnek van értelme az igazi nevének van, amikor ezt meghallja egy héberül tudó zsidó, tudja kiről van szó és mit jelent. A görög Jézus neve nem fejezi ki a személyét és a Krisztus neve sem, ezek ugyanis proxy neveknek lehet mondani. Sokan meg fognak botránkozni e miatt a kijelentés miatt, de ha valaki nem ismeri a Jézus Krisztus név, mély jelentését, ami nem is Isten neve, akkor ez a név közhellyé változik, ahogy az is lett. Ezt a nevet tiporják, tapossák, dicsérik a világban. De a baj nem itt kezdődik, hanem ott, hogy akárhogy is hívjuk Isten Fiát, nem ismerik magát akit ez a név takar. Ezzel én sem tudok megbirkózni, a szokás hatalma, hogy ezentúl Jézus nevét Yeshuának mondjam. De ettől függetlenül tudom, hogy kiben hiszek. 

Ἰησοῦς, -οῦ - Jézus, Józsué Jelentése: Jahve megszabadít, Jahve üdvözít; Új. szöv. szerint: A héber יֵשׁוּעַ a יְהוֹשׁוַּע késői, rövid formája. BÚG: rendhagyó ragozás, ld. sg.dat.Változatok: Ἰησοῦς !, Ἰησοῦν !, Ἰησοῦ !, Ἰησοῦ !!!

Most, hogy egy kicsit foglalkoztunk ezzel a témával, folytathatjuk egy kiemelt, mostanában gyakran beszélgetések során felvetendő témával, az antikrisztus témáját. János apostol ír az antikrisztus szelleméről és magáról a testben eljövendő Antikrisztusról. Az “anti” szótagot mindenki ismeri. Ezt használják minden szférában, ami ellentétet jelent. Valaki tévesen, “helyettesítőnek” akarja ezt a szót értelmezni. De nézzük mit ír János apostol írásában.

 “Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét ( Szellemét): valamely lélek ( szellem) Jézust (az üdvözítő Jahvét ) testben megjelent Krisztusnak (Messiásnak) vallja, az Istentől van; És valamely lélek (szellem) nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke ( antimessiás szelleme), a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már. (1Ján 4,2,3). Bizony ezt ki kell mondani, hogy az antimessiás vagyis aki nem ismeri el Yeshuat mint aki Istentől jött Messiás, és nem tesz bizonyságot mellette, János apostol szerint az az antikrisztus szellemét közvetítí, szórja szét a világban.

“Mert sok hitető jött erre a világra, akik nem vallják Jézust ( üdv. Jahvét) testben eljött Krisztusnak ( Messiásnak, Istentől felkentett). Ez a hitető és az antikrisztus. (2Jn 1, 7)

De itt még nem fejezhetjük be a gondolatot, mert nagyon világosan és félreérthetetlenül írja János apostol. “ Ki a ha­zug, ha nem az, aki ta­gad­ja, hogy Jé­zus ( az üdvözítő Isten) a Krisz­tus ( a felkent, Messiás)? Ez az an­ti­krisz­tus, aki ta­gad­ja az Atyát és a Fiút. Aki ta­gad­ja a Fiút, azé nem le­het az Atya sem, aki val­lást tesz a Fi­ú­ról, azé az Atya is. (1Jn 2, 22).

A szentháromság hívők nem igen tudják ezt befogadni, hiszen a Bibliában sokszor úgy fordítják, de az “eredeti” görög szövegben is azt sugallja az ige, mintha Jézus Krisztus Isten Fia, egy különálló személy lenne. De a fenti ige is azt bizonyítja, aminek komoly következményei vannak ha ezt nem értjük meg, hogy a Fiúról, nem véletlenül, nem Jézusról tesz említést, hanem a Fiúról, aki egy és ugyanaz a személy az Atya megtestesítője. A hangsúlyt most nem Jézusra teszi, mert nem azt akarta kihangsúlyozni, mi a neve, inkább az Emberfiára írányítja gondolatát. Minden szónak van célja és oka miért van ez így kifejezve vagy kihangsúlyozva. Ez egy különösen nagy titok vagy talán rejtéj, Isten egy és nem választható szét személyiségekre. Aki azt mondja, hogy ezt tökéletesen érti, az bizony nem tudja miről beszél. De vannak hazugok akik ezt kifejezetten elferdítik, mármint az Atya a Fiú a Szent Szellem három hiposztázis egységét hirdetve. A hit elfogadja Istent egynek, amit ésszel nem fogható fel. De ezt a gondolatot támasszuk alá az igével. “Mert nyilvánvalóan nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, megigazult lélekben, látták az angyalok, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.” (1Tim 3, 16). És ez minden az Ember üdvözítő Jahve, Isten felkent Fia, Messiása. Isten szeretetét azzal mutatta meg, hogy felöltötte magára a halandókhoz hasonló testet, és ebben a testben jött hozzánk, hogy megváltsa a világot, hogy aki hisz benne, hogy Ő az Isten Fia, az üdvözül. 

Ha valaki elszánja magát, vagyis Isten akaratot teremt benne, Isten nevéről kutatni, találhat különböző neveket, jellemzőit Istennek az adott helyzetekben, de nem talál a kereső az igét kutató más nevet, mert Istennek valójában nincs neve mint az embereknek. Ő van, Ő a létező, tehát JAHVE vagy így is írják de nem nevezik JHWH. Ez az ószövetségben meg van írva, de hamisan értelmezik egyes vallási felekezetek. 

Az Isten Szellem, senki nem imádkozhat a Szellemnek, mert Ő a Szent Szellem aki imádkozik velünk és helyettünk igaz imádattal az Atyának. De akkor ellentmondásba kerülünk ha így fejezzük ki magunkat, hogy a Szellem mégis egy harmadik személy aki az Atyához imádkozik. A Szellemek nem imádkozhatunk, mert Isten Szelleme kutatja magát Isten mélységét ahogy az ember a saját szellemét vizsgálja és annak titkait. “Nekünk azonban Isten kijelentette a Lélek (Szellem) által, mert a Lélek (Szellem) mindent vizsgál, még az Isten mélységeit is.” (1Kor 2, 10). Ezt nem foghatjuk fel ésszel, de a hit mindentudó és a szellemünk kutatja Isten akaratát, az a szellem aki nem ellenkezik Isten szavának, az Istentől van. A lényeg nem a tudáson van, mert Istent ebből a szempontból nem ismerhetjük meg soha, hanem Isten engedelmességéről van szó, a hit ebben segít. Aki enged Isten Fiának, tehát elhiszi, hogy Isten teljessége benne lakkozott, az Istenből van a szelleme, nem úgy az antikrisztus.

 A cél ezzel a cikkel felkelteni az olvasó féltékenységét Isten igazsága iránt, gondolat gerjesztő lehet nem tanítás, hiszen csak egy kavics vagyok az óceán partján

Mi nem vagyunk itt otthon.

Mi nem vagyunk itt otthon.

"Ek­kor egy írás­tu­dó ment hoz­zá, és azt mond­ta neki: Mes­ter, kö­vet­lek té­ged, akár­ho­va mégy.

Jé­zus így fe­lelt: A ró­kák­nak van bar­lang­juk és az égi ma­da­rak­nak fész­kük, de az Em­ber­fi­á­nak nincs hova fe­jét le­haj­ta­nia." (Mt 8, 20).

 Az emberek túlnyomó része nem tudja sem nem hiszi, hogy ez az egzisztenciális világ csak átmeneti hely és véges. Attól függetlenül, hogy Isten ígéretei szerint Izraelnek a lakhelye a föld, de aki ismeri a Bibliát az tudja, hogy nem erről a földről beszél az Úr. Az idő rövidsége miatt nem követhetjük ezt a témát.

 Az emberek úgy élnek úgy rendezkednek be itt a földön mintha ez lenne a végállomás. Itt születik és itt hal meg. Pedig a Bibliában rengetegszer megvan említve, hogy ahogy Jézus Krisztus úgy az emberek bejöttek ebbe a világba, se nem az Úr aki már el is hagyta ezt a világot sem az embereknek nincs itt helyük. Erre sokan felkaphatják a fejüket, hogyan? 

 Ádámot Isten a föld porából alkotta de szelleme nem földi eredetű, ahogy a bűn sem ebben a világban létezett. Ez mind determinált és az úgynevezett anyagi világ amit mi tapintunk és látunk az egy állomása Isten tervének. 

"Azért ahogyan egy ember által jött be a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett." (Róm 5, 12). Tehát a tökéletes ember aki Ádám volt, Isten képére és hasonlatosságára volt teremtve, az Édenkertben volt helyezve de házat neki nem épített és nem is utasította arra, hogy ezt tegye. Mindennel körülvette, hogy életfunkciója a legtökéletesebb körülmények között örökké éljen habár tudta a következőket is, hogy mi fog történni. Ezt megtudhatjuk abból amikor Ádámra álmot hozzott és bordájából Évát (életett) teremtette. Ez előképe volt Krisztus halálának és a testéből született üdvözűlteknek A halála által, amikor még bűn nem jött be a világba. A világban, vagyis abban a földi paradicsomban nem volt bűn és halál. De Isten tudta, hogy a földre űzött sátán már fel volt készülve minden arzenáljával, hogy bűnbe csalja az embert, nem erőszakkal hanem ravaszsággal, és az élet amit Éva képviselt elvesztette örök jegyét és anyagias lett. Ez ismert történet. 

 "Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta jött ki a világba." (1Jn 4, 1).

 ‭‭A hamis próféták küldve vannak éppen úgy ahogy aki Istentől született újjá. Ebben az avatarban amit kaptunk a teremtéskor, van és talált helyet a médiumok által közvetített, vagyis az ember a célja és megvalósítása egy vagy más entítás befolyásának. Tehát Isten szava is arra teszi a hangsúlyt, hogy nem a kűlsö ember vagyis az avatarja az ádámi test a forrása mindennek, hanem az aki benne él.

"... de egy szellem sem Istentől való, aki Jézus mellett nem tesz vallást. Nos, éppen ez az antikrisztusi szellem, akiről azt hallottátok, hogy eljő, s már a világban is van. Ti Istenből valók vagytok, kis gyermekeim, és legyőztétek amazokat, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van."(1 János 4, - 3,4). Egy kis merészséggel mondhatjuk, hogy a bűnnel átitatott föld egy proxi háború színtere vagy helyszíne. A szellemi ember ezt tudja, hogy a fronton van a nulladik pozicióban, tehát fejét nem hajthatja le mert azonnal lesúlyt az egója. ( felűlkerekedik). A szellemek harca az emberért, amit már Krisztus a feszületen megnyert, és győzött, hogy azok akik ide születtek ádámban a bűn miatt elaludtak és tudatlanok voltak vakságuk miatt, de mégis az Atyáé voltak a preegzisztenciális világban, azokat újjászülesse és örök életet adjon, most már nem a teremtés által hanem Krisztus győzelme által a sátán és a halál felett. Ajánlom elolvasni a Jób könyvéből a 33. fejezetet, sokminden világos lesz ebben a témában. "Ha van mel­let­te köz­ben­já­ró an­gyal, csak egy is a sok kö­zül, hogy tu­das­sa az em­ber­rel kö­te­les­sé­gét, ak­kor Is­ten meg­kö­nyö­rül raj­ta, és ezt mond­ja: Sza­ba­dítsd meg, hogy ne száll­jon a sír­ba, mert meg­kap­tam a vált­ság­dí­jat!" (Jób 33, 23).

 Tehát az ember egy olyan érték Isten előtt, amit itt szavakkal sem tudattal nem tudunk körbeírni és meghatározni szerepét. De van egy aki ezt közvetítí nekünk, az Jézus Krisztus az Atya avatarja, hogy ezzel a kifejezéssel éljek. 

 Tehát Krisztus aki húsban jött el, a fenti igében érthetően kimondta, hogy ő nem ebből a világból való, de úgy ahogy mi sem, de nekünk házban kell élnünk, neki nem kellett házat építenie, mert ő nem nyugodhatott meg egy pillanatra sem amíg nem végezte el az Atya akaratát, mert a halál a bűn zsoldja, érint minden embert, de azok akiket Isten gyermekeivé fogadott, azokat kiszabadítsa a bűn béklyóából, hogy a halál már ne hatalmaskodjon rajtuk. Ez azt is jelenti, hogy az ilyen aki ezt kegyelemből megkapta a váltságdíj alapján, már ne érezze magát itt a földön otthonosan, hiszen az ő otthona már Isten háza a mennyei Jeruzsálem, ami mint egy felékesített menyasszony ereszkedik le, hogy mindazok akik a dicsőség fiai éppen úgy zsidó vagy nem zsidó Istennel lakjon ott ahová már semmi hamisság és bűn nem juthat be, mert a bűn a halál mind a hamis próféták a sátánnal együtt a kénes égő tóba taszítatnak. 

 De Isten aki mindig ujjat teremt és ez a jövőben is így lesz, megmutatja azt a lakást vagy sátrat ahol él, és nagy szeretetéből kifolyólag magához veszi mindazokat akiket üdvösségre szánt, hogy amikor a régi föld és az ég eltűnik a szinről, az emberek vele legyenek biztonságban addig míg nem teremti meg az új eget és földet az örök lakóhelyét az embereknek. Ahol már nincs szükség sem házra sem rezsit nem kell fizetni, Isten lesz mindenhol és mindenkivel.

"És lát­tam új eget és új föl­det, mert az első ég és az első föld el­múlt, és a ten­ger sem volt töb­bé. És lát­tam a szent vá­rost, az új Je­ru­zsá­le­met, amint Is­ten­től alá­szállt a menny­ből, fel­ké­szít­ve, mint egy fér­je szá­má­ra fel­éke­sí­tett meny­asszony. Hal­lot­tam, amint a trón fe­lől egy ha­tal­mas hang ezt mond­ta: Íme, az Is­ten sát­ra az em­be­rek­kel van, és ve­lük la­ko­zik, és azok az ő né­pei lesz­nek, és maga az Is­ten lesz ve­lük; " (Jel 21, 1-2).

Hallgatni de nem hallani?, ez itt a kérdés.

 Hallgatni de nem hallani?, ez itt a kérdés. 

"Nem em­lé­kez­tek rá, hogy már el­mond­tam eze­ket nek­tek, ami­kor ná­la­tok vol­tam? És tud­já­tok, hogy most még mi tart­ja vissza, hogy csak a maga ide­jé­ben je­len­jen meg? Mű­kö­dik ugyan már a tör­vény­tip­rás tit­kos bűne, csak­hogy azt, aki most még vissza­tart­ja, el kell tá­vo­lí­ta­ni az út­ból. És ak­kor meg­je­le­nik a tör­vény­tip­ró – akit az Úr Jé­zus meg­öl szá­já­nak le­he­le­té­vel és meg­sem­mi­sít meg­je­le­né­sé­nek di­cső­sé­gé­vel –,aki­nek el­jö­ve­te­le a Sá­tán mun­ká­ja a ha­zug­ság min­den ere­jé­vel, je­le­i­vel és cso­dá­i­val és a ha­mis­ság min­den csa­lá­sá­val azok szá­má­ra, akik el­vesz­nek, mi­vel vissza­uta­sí­tot­ták az igaz­ság sze­re­te­tét, hogy az ál­tal üd­vö­zül­je­nek. Ezért bo­csát­ja rá­juk Is­ten a té­vely­gés ha­tal­mát, hogy higgye­nek a ha­zug­ság­nak, hogy az íté­let utol­ér­je mind­azo­kat, akik nem hit­tek az igaz­ság­nak, ha­nem a ha­mis­ság­ban gyö­nyör­köd­tek." (2Thessz 2, 5-11).

Itt az Antikrisztusról és a Szent Szellem visszatartó erejéről szól, aki nem hagyja vagyis visszatartja, hogy a törvénytelenség elburjánzon teljesen a földön. Ez azt jelenti, hogy a Gyülekezet itt van még amiben és közte van és él Isten visszatartó Szent Szelleme. " A föld sója ti vagytok", mondja az Úr. Ezt sokan nem hallják sokan nem látják. A hamis keresztény ünnepekben gyönyörködnek, az igazságnak nem örülnek, mert ünneprontó, megkeseríti lelküket a meztelen igazság, ami ki mondja, hogy a törvénytelenségben látják a ideiglenes örömöt. Az ember lelke kívànja az ünnepeket, ezek a szigetek amikor a monoton életet egy kicsit kizökkenti a megszokott kerékvágásból. A látványosság a csillogás az ujjongás feldobja elcsábítja, fantázia világába viszi, ahol megpihen egy ideig a lelke, a mindennapi gondok és aggódástól meg pihenni vágyik. De a bűntől nem pihen meg akkor sem. Ez a húsvér ember világa, ami kívánja ezeket, ahogy meg van írva " kenyér és látványosság" foglalja el szívüket. De ebben az a hazugság, hogy abban a világban van az aki irányítja tudatlan vak szellemét, és cukorkákat osztogat csaliként felhasználva, hogy nem csak higgyen a hamisságnak hanem élvezze is annak időleges hatását. Ez a tévelygés szelleme. Az a legborzasztóbb ebben, hogy Krisztus nevéhez fűzik, összekapcsolják a hamisságot az ő nevéhez. 

 De egyszer csak Isten elragadja Szent Szellemét a gyülekezettel együtt a mennybe, akkor a fent idézet ige lép a színre. Az Antikrisztus uralomra lép ember képében, nyílvánvaló lesz a bűn embere, és mindenki aki itt maradt azokban a nyomorúságos hét évben ameddig az Antikrisztus uralja a földet gátlástalanul, megtapasztalja mit hagyott ki a kegyelem időszakában. Erről beszélt az Úr a Máté 24. fejezetében a tanítványainak, hogy aki hallani fogja Isten szavát abban a nyomorúságos időkben, megfogadják tanácsát, hiszen a földön Izrael maradékához fordul Isten, hogy megtérésre kényszerítse és abban a nyomorúságos időben az egész Izrael megszabadul bűneítől de sokakat megölnek. De ez egy másik téma.

 Az ami minket érint, az, hogy világosan kijelenti az Úr és az apostolok által a Szent Szellem, hogy az igazságot szeretőket szereti Isten, ők akik kellemes illattal árasztják el Isten mennyei oltárát imádatukkal az igazság szellemével imádják Istent. Azt az igaz Istent imádják, aki az ő igaz képét ismerteti meg Krisztus személyében az üdvözűltekkel, nem azt a hamis istenképet vetíti ki amit a sátán zsinagógájának szolgái szórnak és festenek a szemük elé. 

Így szólt annak idején az Úr a farizeusi sátáni gyülekezetnek. akik el­vesz­nek, mi­vel vissza­uta­sí­tot­ták az igaz­ság sze­re­te­tét, hogy az ál­tal üd­vö­zül­je­nek. " Ti az ördög atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni, aki emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen benne igazság. Amikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug ő, a hazugság atyja". (Jn 8, 44).

 De ti akik drága Krisztus vére által üdvösségre jutottatok, ébredjetek fel és kövessétek mindazt ami igaz és jó, teljetek meg a Szent Szellemmel ami Isten igéje, mert Isten féltékeny önmagára, Krisztus nevére. Eljön az idő amikor az ajtó bezáródik azok előtt akik nem voltak készek rá, hogy bemenjenek a menyegzőre, mert a kereskedőkhöz mentek olajat venni akkor amikor már az ajtó még nyitva volt. Elfoglaltság és más érdekek foglalták el a mindennapi életüket, egyszer sem gondolva arról, hogy mi a Szent igazság és mit szeret Isten, ezért nem elég, hogy hangoztassuk Isten nevét, hanem hogy teljünk meg szent ugazságával a Szent Szellem által.

"A szo­ros ka­pun men­je­tek be. Mert tá­gas az a kapu, és szé­les az az út, amely a pusz­tu­lás­ba visz, és so­kan van­nak, akik azon jár­nak. De szo­ros az a kapu, és kes­keny az az út, amely az élet­re visz, és ke­ve­sen van­nak, akik meg­ta­lál­ják azt. Őriz­ked­je­tek a ha­mis pró­fé­ták­tól, akik bá­rány­bőr­ben jön­nek hoz­zá­tok, de be­lül ra­ga­do­zó far­ka­sok. (Mt 7, 13-14).

 "Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek". (Mt 5, 6)

Az Úr új parancsolata.

 Az Úr új parancsolata.

 "Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet lesz bennetek egymás iránt.”( János 13,-34,35).

 A parancsolat amit újnak nevezett az Úr, elvégre nem volt új, csak azért mondta így, mert ha a törvény a tízparancsolatban belefoglaltatott szeretetét elvárta az emberektől, elsősorban Izrael népétől, nem volt példakép aki Isten szeretetét tökéletesen megtesítse, de most, hogy Jézus Krisztus Isten Fia megjelent és ebben a 13. fejezetben különösen látjuk alázatos szolgálatát, azt amikor a Teremtő Jézus Krisztus személyében lehajolt és megmossa a tanítványok lábait, iskarióti Júdásnak is, most már láthatjuk is azt a munkát a szeretetben. Ez egy olyan hatalmas kontraszt ami a szeretet felsőfokán nyílvánul meg. Mert aki nagy akar lenni, alázza meg magát. Isten ember képét felvette és eljött ide a bűnnel telített világba, hogy életét adja sokakért, a megváltás keretein belül, kiválassza mindazokat akik tanítványai lettek és vannak, hogy ezáltal beteljesítse Isten akaratát, szeretetben szolgàljon mindazoknak akik közel vannak hozzá. Ezzel egy új parancsolatot adott nekik, mert a világban nincs hasonló szeretet, mint a testvéri önfeláldozó szeretet. Ezt mutatta be nekünk Jézus. " Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért." (Mt 20, 28).

 Azért is új parancsolat, mert Izrael strukturális felépítése királyok, bírák próféták uralkodása a nép felett volt. Annak is megvolt a helye és ideje, de most már ez nem így van Isten országában. "Jé­zus pe­dig elő­szó­lí­tot­ta őket, és ezt mond­ta: Tud­já­tok, hogy a fe­je­del­mek ural­kod­nak né­pe­i­ken, és a na­gyok ha­tal­mas­kod­nak raj­tuk. De ne így le­gyen kö­zöt­te­tek, ha­nem aki nagy akar len­ni kö­zöt­te­tek, az le­gyen a szol­gá­tok, és aki első akar len­ni kö­zöt­te­tek, le­gyen a ti rab­szol­gá­tok". (Mt 20, 26-27). De ez nem így van ma már sok gyülekezetben, választanak vezetőket olyan poziciókat létesítettek, akik akarva vagy olyan helyzetbe kerülnek, hogy fentről a magaslatról szolgálnak az előre felépített szószékről. Ez bizonyítja szellemiségük színvonalát. Minél magasabb a szószék, annál hangsúlyosabb a személyiség, mégha alázatos szerénységgel is szolgál. Megvannak mindennek az emberi magyarázata, de az Úr számunkra a legtökéletesebb példa, hogy kell szolgàlni, vagyis szeretni egymást. Ugyanúgy az igazságban, irgalommal és előítéletek nélkül. Istennek nem volt és ma sem az a célja, hogy embert magasztalja, vagy valami jelentőséget adjon neki, még ha maga is emelte fel a lábait a szellemi magaslatokra, de ez nem erről szól. De az ősi emberi természet szereti a hatalmat mások felett gyakorolni, ezért is vannak megkülönböztető piziciók és titulusok. Egyes ószövetségi idézetek, amiből számos példája annak, hogy Isten nem akarja és keményen megbünteti az emberi gőgöt. Egyet idézek a Királyok könyvéből. "De ezek után az ese­mé­nyek után sem tért meg Je­ro­bo­ám az ő go­nosz út­já­ról, ha­nem is­mét pa­po­kat ren­delt a nép kö­zül a ma­gas­la­tok­ra. Bár­kit, aki ezt akar­ta, föl­szen­telt, hogy a ma­gas­la­tok pap­ja le­gyen. Ez a do­log lett Je­ro­bo­ám há­zá­nak vét­ke, emi­att ir­tot­ták ki a föld szí­né­ről, és emi­att sem­mi­sült meg."(1Kir 13, 33)

  Abban az időben amikor az első tanítványok voltak, a testvéri szeretet olyan kontrasztot képezett abban a világban, a hideg farizeusi és egyéb filozófiai tanítások hátterében, hogy kirívó volt ez az összetartozás és a világ így ismerte fel őket. Ezért is gyilkolták, ölték őket naponta, hiszen ebből ismerték fel őket. Majdhogy háromszáz évig ölték őket, üldözték annál az egyszerű oknál fogva, hogy ki akarták irtani a föld színéről Krisztus követőit, mert ellenkezett minden strukturális rendszernek, és sértették továbbra is a szombat úgymond szentségét, amit a farizeusok hoztak létre saját elképzelésük szerint. A papság hatalma, uralma a nép felett. A római felsőbbrendűség meg szórakozott az arénákban az oroszlánok közé hajtotta a tanítvànyokat, emberszámba sem vették a Krisztus követőit. Egy biztos éppen azért, mert látszólag hatalom vesztett emberek akik nem harcoltak magukért, és mint a bàrányokat vitték a vágóhídra, nem ellenkeztek, de dicsőítették Istent. Ez ma is nagy ütköztetéseket okoz a világban, ha vannak testvérek akik szeretik Istent és azokat is akik Istentől születtek. De ez már nem hívja kí az utálatott ebben a kereszténynek hit világban. Össze vannak mosva, vagy fésülve az erkölcsök az isteni igaz szeretet vagy az érzelmi emberi szeretet között nem látnak különbséget, talán hajszálnyi a látszólagos különbség, de a testvéri szeretet az igazságon alapszik és az igazságban Jézus Krisztus igazságát követve az Ő megalázkodás szellemét birtokolja, csakis azért, hogy megmutassa mérhetetlen magasságát az angyalok előtt is, hogy Isten határtalan szeretete megnyilvánuljon a mennyben és a földön is egyszer és mindörökké Krisztusban.

Az elfelejtett feltételek.

 Az elfelejtett feltételek.

 "Az szeret engem, aki magánál tartja parancsolataimat és megőrzi őket. Azt pedig, aki engem szeret, szeretni fogja Atyám. Én is szeretni fogom azt, és láthatóvá teszem magam majd neki.” „Uram – szólt hozzá Júdás, nem a karióti –, mi történt, hogy nekünk készülsz láthatóan megjelenni és nem a világnak?” Jézus ezt felelte neki: „Ha valaki szeret engem, és igémet megőrzi, Atyám is szeretni fogja azt, azután majd elmegyünk hozzá, és lakást készítünk nála.( János 14,-21..23). ( Csia fordítás).

 Különböző fordításokat kell elemezni, mert vannak fordítások amik nem adják át tökéletesen a görög szöveget. A görög fonetikus fordítása is azt jelenti, hogy ismerni és birtokolni kell Isten a Jézus Krisztus parancsolatait. De a görögből is eléggé pontatlanúl fordítanak a magyar fordítók. " Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki." Persze annak még könnyebb aki több nyelven ért és olvas. Ezért választottam Csia Lajos fordításából, mert kifejezőbb és pontosan meghatározza a gondolatot. Azért is kellett bevezetőként ezt megemlíteni, mert a további gondolatok irányát jelölik ki. A Károli revideált fordításban "Aki­nél az én pa­ran­cso­la­ta­im van­nak, és meg­tart­ja azo­kat, az sze­ret en­gem, aki pe­dig sze­ret en­gem, azt sze­ret­ni fog­ja az én Atyám, és én is sze­ret­ni fo­gom őt, és ki­je­len­tem ma­gam neki. (Jn 14).

 Itt a "megtartás" szó szerepel ami a magyar nyelvben ezt az igét kétféleképpen lehet érteni. Például valamit megtart, ünnepet vagy beszédet tart stb, a másik pedig birtokol, vagyis pestiesen mondva, spájzol. Ez nagyon fontos, mert a birtoklás az ismeret feltétele, a megtartás pedig abból a szemszögből kifolyólag már cselekvés. Nagyon sok keresztény hívő boldogtalan vagy gyötrődik az által, hogy egy vagy más Jézus parancsát ismeri de nem tudja teljesíteni. Most van az ideje erről beszélni, mert sokakat megkönnyítheti a terhek levétele. Minden Isten akaratából történik mindenki számára ki van jelölve az út és az idő.

 Itt meg kell jegyeznem, hogy az ismeret, vagyis a teória az Isten ismeret a teológia, szükséges mindenek előtt, mert az amit ha birtokol az ember, tehát ismeri Isten parancsolatait vagy akaratát, azon a tudatos alapon vagy síkon tud cselekedni Isten indítása alapján. Az Úr ezt egyszerűen úgy fejezi ki, hogy "semmit nem tudtok cselekedni nélkülem". 

 Senki Isten akaratát nem tudja cselekedni, ha nem birtokolja Isten Szent Szellemét és nem indítja Szellemével. Az Izrael népéhez így szól Ezékiel prófétán keresztül, " Ak­kor egy szí­vet adok ne­kik, és új lel­ket adok be­lé­jük. El­tá­vo­lí­tom tes­tük­ből a kő­szí­vet, és hús­szí­vet adok ne­kik, hogy ren­del­ke­zé­se­im sze­rint jár­ja­nak, és tör­vé­nye­i­met meg­őriz­zék és meg­cse­le­ked­jék. Ak­kor né­pem­mé lesz­nek, én pe­dig Is­te­nük le­szek." (Ez 11, 19).

 Ezt az ígéretet nem kapták meg a pogány népek, de Istennek tervei voltak a népekkel is a nemzetekkel, és mint zálogba rájuk is kiöntötte Szent Szellemét. Először a pogány Kornéliusz háza népére ( Apcsel 10) és mindazok akik hittel elfogadják Isten Fiát személyes megváltójuknak, csatlakoznak a Gyülekezethez ahol a Szent Szellem ajándékát kapják. Ez nem az ember által szervezet gyülekezetre vonatkozik, hanem az Isten univerzális gyülekezetére, ami mindenhol lehet és van. De később rátérünk erre is.

‭‭ " A Bátorító azonban, a Szent Szellem, akit az Atya nevemben küldeni fog, mindenre meg fog tanítani titeket, s mindenre emlékeztetni fog, amit mondottam nektek." (János 14,- 26). Ezt mondta és ígérte Jézus a tanítványainak, ami be is teljesült. Ezért ha valakinek nincs elég bölcsessége a megértéshez, ne magára támaszkodjon vagy Isten őrizzen meg attól, hogy mások helyettünk gondolkozzanak, kérje az Urat aki bőségesen megajándékozza mindazokat akik Istent féltik, persze hittel kérjék, hiszen Istennek hatalma van minden felett, még a szamár és beszélni tud ha kell. Ne elégedjünk meg azzal, hogy a testvérek kész megrágott ételt tegyenek elénk, hanem mi is részesei legyünk annak az Isten által épített háznak, ami olyan kövekből áll össze, akik Isten házát gazdagítják és tartalmazzák. A hit nem csak általános, hanem személyes is. Individuális személyre szabott ajándékkal áldott meg Isten minden Istent féltő hívőt. 

 Aki szereti az Urat az nagyon ragaszkodó és az ilyenekhez be megy Isten és külön lakást készítenek annál, vagyis beköltözik hozzá mindenestül, azért mondja ezt többesszámban, mert a teljes Isten ismeret birtokában van ami az Atyát és a Fiút a Szent Szellem által megtudhat, megismerhet az ember. Ahogy ezt 1 János 2- ben írja az apostol: " Írok nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt." (1Jn 2, 13) "De még a kezdetben amikor még nincs ismeret a szív akkor is irányított Isten által az eleve elrendelése alapján. Ez az a kezdeti ragaszkodás amikor Istent követi a hívő, kereső lélek. 

 "És a két ta­nít­vány hal­lot­ta, hogy mit mon­dott (Bemerítő János), és kö­vet­te Jé­zust. Jé­zus pe­dig hát­ra­for­dult, és ami­kor lát­ta, hogy azok kö­ve­tik, azt kér­dez­te tő­lük: Mit ke­res­tek? Azok pe­dig ezt mond­ták neki: Rab­bi (amely azt je­len­ti: Mes­ter), hol laksz? Azt mond­ta ne­kik: Jöj­je­tek, és lás­sá­tok meg! El­men­tek te­hát, és meg­lát­ták, hol la­kik, és nála ma­rad­tak azon a na­pon. Kö­rül­be­lül tíz óra volt. (Jn 1, 37-38). 

 Tehát két oldalról is megvilágítjuk röviden Isten hajlékát, ahol és kikkel van együtt szívesen ezen a földön. A János 12. fejezetében is láthatjuk azt a kompániát, társaságot Betániában, ahol Jézus többek között a feltámadt Lázár társaságában volt a házukban vendégeskedett. De ez csak előre vetítette az elkövetkezendő igazi lakhelyét a Gyülekezetet. A Máté 18. fejezetben tudhatjuk meg milyen feltételek szükségesek, hogy Jézus a hívők között lehessen a feltámadása és a mennybemenetele után, mert nem mindenhol van ott személyesen ahol a nevét hirdetik és tisztelik.

 Talán ez az eset Lídiával egy kicsit szemlélteti azt amit itt igyekeztem kifejteni. "Egy Lí­dia nevű, Thia­tí­ra vá­ros­be­li bí­bor­árus asszony, aki fél­te az Is­tent, hall­ga­tott ránk. En­nek az Úr meg­nyi­tot­ta a szí­vét, hogy fi­gyel­jen arra, amit Pál mon­dott.

Ami­kor pe­dig a há­zané­pé­vel együtt meg­ke­resz­tel­ke­dett, így kér­lelt min­ket: Ha az Úr hí­vé­nek ítél­te­tek en­gem, gyer­tek az én há­zam­hoz, és ma­rad­ja­tok ott! És un­szolt min­ket." (ApCsel 16, 14). 

 Az Istennel való közös lakóhely az több mint csak követni őt, de elmaradhatatlan, mert az ilyeneknek ad több kegyelmet az Úr, hogy fiaivá és leányaivá fogadja őket, mert Isten gyermekei, örökösei Krisztusnak Isten háza népét lakják be és közösségben, családi közösségben vannak vele. Ott van közöttük már ma is itt a földön, ha valójában engedelmességgel gyűlnek össze a nevében a Krisztus égisze alá, nem emberi cégér az ajtófélfán és Isten számára utálatos elnevezések alatt. Oda ha betér is Jézus, nem ura a háznak csak vendége lehet a jobbik esetben. 

Még ha nincs is ilyen közösség a lakott területen, akkor is, te és én közöttem lehet Jézus, mert neki minden lehetséges. Ahogy ezt Pál megjegyezte, hogy lélekkel a gyülekezetekkel volt. 

 Nem köthető dogmákhoz a személyes jelenléte Jézusnak, mert ez teljesen a hit és Krisztus az Úr szellemének a birtoklása ami az Atya vonzásának az eredménye a szívben a ragaszkodás az Istenféltése és igazságának a szeretete nyitja meg a szívet és költözik bele Krisztus az ilyen lakhelye. Ez minden Krisztus hatalmában van, úgy a nyitott ajtó úgy a zárt ajtó is. De mi utal arra, hogy mi függ tőlünk? Az ige hallása és hallgatása, ahogy ezt Mária, Lázár nővére tette Jézus lábainál Betániában. " pe­dig ke­vés­re van szük­ség, va­ló­já­ban csak egy­re, ( hallgatni Isten szavát és a szívbe lerakni megőrizni) és Má­ria a jó részt vá­lasz­tot­ta, ame­lyet nem vesz­nek el tőle soha." (Lk 10)

A fi­la­del­fi­ai gyü­le­ke­zet an­gya­lá­nak is írd meg: Ezt mond­ja a Szent, az Igaz, aki­nél a Dá­vid kul­csa van, és amit ki­nyit, sen­ki be nem zár­ja, és amit be­zár, sen­ki ki nem nyit­ja: tu­dom a te dol­ga­i­dat, íme, egy nyi­tott aj­tót ad­tam eléd, ame­lyet sen­ki be nem zár­hat, és bár ke­vés erőd van, még­is meg­tar­tot­tad be­szé­de­met, és nem ta­gad­tad meg az én ne­ve­met". (Jel 3, 7). A filadelfiai gyülekezet hűsége Jézushoz nyított ajtó Istenhez.

" Lásd az ajtóhoz álltam és zörgetek. Ha valaki hallja szómat és ajtót nyit, bemegyek ahhoz, és vele lakomázom, ő pedig énvelem."( Jel. 3,20). A laodiceai gyülekezet pedig zárva tartja ajtaját az Úr előtt, ami ma a jellemző, de csak egyesek hallják meg az Úr zörgetését.

"Aki­ket én sze­re­tek, meg­fed­dem és meg­fe­nyí­tem: Légy buz­gó te­hát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt ál­lok, és zör­ge­tek, ha va­la­ki meg­hall­ja a han­go­mat, és meg­nyit­ja az aj­tót, be­me­gyek ah­hoz, és vele va­cso­rá­zom, és ő én­ve­lem". (Jel 3, 19).

 Ahogy Ábrahám vágyott Isten városát meglátni, a hitnek ez valóság még ha életében nem is látta meg," Mert vár­ta az ala­pok­kal bíró vá­rost, mely­nek ter­ve­ző­je és épí­tő­je Is­ten." (Zsid 11) ez a mai hívő számára is valóság, még ha ez mások számára utópiának hangzik, de Isten háza és városa valóság, az új mennyei Jeruzsálem ami az égből fog leszállni, hogy befogadja mindazokat akik itt ebben a halál völgyében szereti Istent, és választottak erre, Isten bölcs kegyelméből, hogy vele lakjanak. 

" És lát­tam a szent vá­rost, az új Je­ru­zsá­le­met, amint Is­ten­től alá­szállt a menny­ből, fel­ké­szít­ve, mint egy fér­je szá­má­ra fel­éke­sí­tett meny­asszony. Hal­lot­tam, amint a trón fe­lől egy ha­tal­mas hang ezt mond­ta: Íme, az Is­ten sát­ra az em­be­rek­kel van, és ve­lük la­ko­zik, és azok az ő né­pei lesz­nek, és maga az Is­ten lesz ve­lük;.." (Jel 21, 2).

A szeretet a megismerés és a hit.

 A szeretet a megismerés és a hit.

  "Arról ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk, hogy Szelleméből adott nekünk. A mi számunkra láthatóvá lett az Isten, és mi tanúságot is teszünk amellett, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ Megmentőjéül. Ha valaki vallást tesz arról, hogy Jézus az Isten Fia, az Isten benne marad, ő pedig az Istenben. Minálunk megismerésbe és hitbe ment át a szeretet, melyet Isten bennünk tart. Az Isten szeretet, aki tehát a szeretetben marad, az Istenben marad. Isten is őbenne."( János 4,- 13..16).( Csia fordítás).

 Ezek a kiragadott részek a kontextusból azért is hasznosak az elemzésre, jó ha elemezzük, mert az adott kijelentésre öszpontosíthatunk ami az egésznek a része. Ezek a részletek egysége adja az öszképet mint egy mozaik vagy pázli és fordítva a részletek megértése rakja össze a teljes képet. Biztos vagyok benne, hogy Isten igéje mély és bölcs a teljesség igényét nem elégíti ki, nem azért mert az a célja, hogy ne értsük meg, hanem Isten határtalan bölcsességét soha végleg nem ismerhetjük meg az örökkévalóságban sem, mert az végtelen. De mindig a kezdete a fontos, hogy ha Isten, kezdetben jó felismerése birtokában vagyunk, ez a folyamat szerintem nem ér véget soha, a szűk úton tartva, ahogy Isten kegyelme is határtalan. A dogmák a vallási irányzatok azok zsákutcák, axiómák amit nem lehet kérdőjellel ellátni, szemmel láthatóan kőbe vannak vésve. Azok a tanítások minden vallási irányzatban kijelölték az utat az ősök hagyományai szerint. Igazak e vagy sem, nem lényeges, mert így vagy úgy megosztja Isten népét. Mert csak egy igazság létezik. Kétféle igazság az megosztja az embereket, még ha igaznak is bizonyulnak. Például a szombat, vagy a vasárnap megtartása, mindkettő helyesnek látszik de mégsem az, mert megosztotta a hívőket. Az érvelések lehetnek meggyőzőek, de az eredménye kézenfekvő. De ezek is csak a felületen mutatkozó ellentétek, az ellentétek a gyökereikben különböznek egymástól. Ha azt nem az Atya ültette el, kitépettetik, majd világossá válik az igazság Krisztus ítélőszéke előtt. 

 De egy fontos megállapítással tartozok az olvasók íránt, abban a szövegben amit fent olvastunk, van egy fontos kijelentés amin gyakran talán sokan átsiklunk. Idézem "Minálunk megismerésbe és hitbe ment át a szeretet,..". Igazából nem kapaszkodnék görcsösen ehhez a kijelentéshez, ha nem lenne mindennél fontosabb. Miért fontos, ezt szeretném elemezni. A szeretet abban nyilvánult meg Isten részéről, hogy feláldozta az Atya a Fiút véráldozatul a világ megváltására. Tehát kiváltotta az embereket magának a másiktól, aki uralta és uralja ma is a földön élőket, Isten teremtményeit, ezt a váltságot Krisztus, Isten mérhetetlen szeretetéből tette. Vagyis a tökéletes szeretetét irántunk, mérhető Krisztus kínhalálával a feszületen. Ez az egyetlen mérce Isten mélységes szeretetének. Ezt olvashatjuk az Úr példabeszédében a kereskedőről. Máté 13. fejezetben, hogy megvette a földet ahol a kincset megtalálta és elásta újból. De, hogy ne vesszünk el a részletekben ezt a szálat nem követjük. El lehet olvasni és ha Isten ad megértést akkor meg is lehet érteni mi rejlik ezekben a példabeszédekben. 

 A szeretet egyik elemi feltétele az igazság szeretete. Isten igazságának keretein belül a szentség az ami megnyitja Isten megismerését. Mit is jelent a szentség? Röviden azt, hogy Isten elválasztotta, vagyis kihívta mindazokat a lelkeket a világból, akik parancsolatait megőrizték akarata szerint, ez az eklézia, gyülekezet. Vagyis a feltétlen szeretet az az engedelmesség, mert Isten nem erőszakkal áldotta meg népét, hanem hit és engedelmesség által. Amivel tartozunk egymásnak az a szeretet, de főleg Isten iránti szeretetünk ebben nyilvánul meg, hogy engedünk Isten Fiának, gyakorlatilag tudjuk szeretni testvéreinket az Úrban, de nemcsak őket, hanem ellenségeinket is, ez már a felsőfokú isteni szeretet megnyilvánulása. Ehhez tartozik az önmegtartóztatás is, nehogy a testvérek az emberek botránkozzanak meg a viselkedésünkben. Róma 14. fejezetében olvashatunk erről. "Azért egy­mást töb­bé ne ítél­ges­sük, ha­nem in­kább azon le­gye­tek, hogy test­vé­re­tek­nek ne okoz­za­tok meg­üt­kö­zést vagy meg­bot­rán­ko­zást." (Róm 14) Zárójelben megjegyzem, hogy ez nem vonatkozik az eretnek tanításokra és mindarra amit el kell ítélni a szentírás alapján. A Szent Szellem egyik munkája az is, hogy leleplezze a világ bűnét. A világ bűne az, hogy Isten Fiát megfeszíti ma is. Ezért Isten kegyelmi ajándéka az Isten megismerése, alkalmassá teszi az engedelmes hívőt Isten mélyebb megismerésére a Szent Szellem által, aki a Tanítója és Vigasztalója útikalauza lesz a földi életében. A Szent Szellem óvja a hívőt attól is, hogy Krisztust hamisan ne hirdesse se szent vérét ne tapossa meg. Ezt nem részletezném, mert a Szent Szellem kenete szükséges ehhez, hogy mi az amit nem tehetünk meg. 

 Minden vallási közösségben más és más erkölcsi rend vagy íratlan szabályok léteznek. Ezért is csak a szentírásra lehet hagyatkozni aki Krisztus szabadságában él. Szerintem nem foglalkozhatunk ezzel a kérdéssel ez nem épít.

 Amikor az ember jó vonatra ül, már a vonaton lezajló események a közbeni állomások nem változtatják meg a végcélt. Ezért is folytathatjuk merészen a gondolatot mégha talán pontatlan is. " Ha valaki vallást tesz arról, hogy Jézus az Isten Fia, az Isten benne marad, ő pedig az Istenben". Az evangélium szöveg összefüggésében értjük ezt az igét. Nem elég csak vallani mindezt, a szívben kell hinni Isten Fiában. Istenben maradni és Isten bennünk marad, ez nem teológiai tudás, ez a valóság, nem azért mert ezt érezzük, hanem, hogy hiszünk Jézus és az apostolok szavának. Valaki azt mondta, hogy ha Isten beléd költözne, akkor momentán, abban a pillanatban széné égnél, Isten szentsége miatt, nem bírná ki a test ezt a szentséget. Magyarázatom pedig az, hogy ez csakis úgy lehetséges, hogy Isten bennünk él, ha a szíve az embernek Krisztus vérével meg van hintve és a Szent Szellem pecsétje van rajta. Ez oltalmazza meg az embert az égéstől, nem a fizikai megsemmisűlés az eredménye, hanem az ádám halála a testben ha Isten belép az életünkbe és elfoglalja a szívünket. De gondolom, az ismereteim szerint a szívünket rabul ejtette Krisztus és ott a mennyben őrzi, ahová máris felültetett minket. Ez a nagy titok ami már nem titok sokak számára. Isten Szellem, de bölcsessége oly annyira hatalmas és határtalan, megvolt a módja annak, hogy Isten kapcsolatba kerüljön az emberekkel. " A mi számunkra láthatóvá lett az Isten, és mi tanúságot is teszünk amellett, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ Megmentőjéül.". Ha ezt valaki elhiszi, hogy a láthatatlan Isten Jézus Krisztusban jelent meg, akkor ezt a hitet Isten az Atya nyitotta meg szívében a hite Istentől van. Péter apostol tanúbizonyságot tett róla, ahogy mi is megtehetjük. " És ti ki­nek tar­to­tok en­gem? – kér­dez­te őket. Si­mon Pé­ter pe­dig így vá­la­szolt: Te vagy a Krisz­tus, az élő Is­ten Fia. Jé­zus pe­dig azt mond­ta neki: Bol­dog vagy, Si­mon, Jóna fia, mert ezt nem test és vér je­len­tet­te ki ne­ked, ha­nem az én mennyei Atyám." (Mt 16, 15-16). 

 Egy másik aspektusból szemlélve még gazdagabb felismerésben részesülhetünk. Ez lesz a végszó ebben a cikkben.

"Mert ha szád­dal Úrnak val­lod Jé­zust, és szí­ved­ben hi­szed, hogy Is­ten fel­tá­masz­tot­ta őt a ha­lot­tak kö­zül, üd­vö­zülsz. Mert szív­vel hisszük, hogy meg­iga­zu­lunk, és száj­jal te­szünk val­lást az üd­vös­ség­ről. Mert azt mond­ja az Írás: Aki hisz ben­ne, nem szé­gye­nül meg". (Róm 10, 9-10).

Gondok vagy gondatlanság?

 Gondok vagy gondatlanság?

 " Ne vegyetek hát gondot magatokra ilyen beszéddel: Mit együnk? Mit igyunk? Mivel ruházkodjunk? Mert mindezekre a pogányok törekszenek. Hiszen mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van. A királyságot és az Isten igazságosságát keressétek előbb, és azokhoz ezeket is hozzáadják majd nektek! Ne viseljetek hát gondot a holnapért, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja, elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut.(Máté 6,- 31..34).

 Ezek a szavak Jézus az atyai gondviselőnek szavai. Nem a felelőtlenségre a lustaságra vagy egyéb gondatlanságra buzdít az Úr, hanem a napi terhek és tevékenységek elvégzése mellett ne gondoljunk a holnapra, mi lesz, a gondviselést bízzuk az Úrra. Sok embernek az aggodalmasság megárt, annyira, hogy a gondok betöltik a mindennapjait már előre fél, hogy a jövő sok gondot hoz magával. A média pedig előrevetíti a szörnyűségeket amik várhatnak az emberiségre. Egy háborús övezetben élőknek, ahol napi rendszerességgel rakéták robbannak, nem kell a jövő veszélyeire gondolniuk, mert már benne élnek ez számukra a valóság. A légiriadó szirénája számukra egy konkrét jelzés az óvóhelyre szaladni ha van ilyen a közelben. Az első Krisztus követöi is katakombákba rejtőztek az üldözéstől menedéket keresve. Ez egy emberi természetes dolog, hogy reagál a veszélyhelyzetre az ember. De az Úr itt és más helyen is leveszi ezeket a gondokat a tanítványai váláról, ha megfogadják a tanácsát. Az nem jelenti azt, hogy nem kell dolgozni, a megélhetésre pénzt keresni, hogy nem kell ruha boltba menni és válogatni a ruhák között ha megteheti az ember. Ma ebben a helyzetben az életszínvonal megengedi ezt a luxust már akinek ezek az igényei és lehetősége megvan. De visszatérve az éles helyzetekre, amikor a háborús zónából menekűlni kényszerűl a család, ott hagyva a konfortzónáikat a családi házukat, lakásukat, sok mindent nem vihet magával, akkor látják meg mi a legszükségesebb az élethez, ez most az ukrán a palesztin az izraeli meg sok konfliktusos zónákról menekűlőknek nem teória Jézus szavai ha megfogadják. Persze sokan ezt meg se hallják. De aki hallja annak ez Isten tanácsa, hogy ne aggódjanak azok akik most szükségét érzik mindezeknek. Isten gondoskodik mindenkiről ha az nem utasítja vissza. A valós menekülteknek a befogadó állam segítséget nyújt, persze sokan visszaélnek ezzel. De maradjunk az igénél, az Úr nem mondja azt, hogy nem lesz bajunk, hanem ne törődjetek a holnap gondjával, mert az holnapnak a gondja és baja. Ezt az egyet ha megfogadják akkor felesleges elhinni a média rémhíreit a jövőképről. Ijesztgetik az embereket, hogy kitör a harmadik világháború, ezekkel a "próféciákkal" ami nem is biztos hogy beteljesülnek, csakis a gondokat növelik és cselekvésre indítanak. Bunkereket építenek, élelmiszereket halmoznak fel, ezzel csak növelik és meghosszabíthatják a szenvedésüket és a biznisz bevételét. A megtérés Istenhez teljesen feledésbe merül a gondok súlya alatt. Az Isten eleve kiválasztottság alapján ezek a bajok, gondok megtérésre indítják az elveszett bűnös lelkeket. A lelki a testi kritikus szükségletei a bombázások a kilátástalanság térdre kényszeríti azokat akik ebben a szűk helyzetben is Istent keresik. A halálfélelem az egyik ok arra, hogy Istenhez forduljon az ember. Valakinek ez nem teória, ahogy az nekem sem volt az. Nem azért mert háborúban éltem, hanem féltem a haláltól a természetes haláltól az erőszakos haláltól. 

 Ezek a fenti igék azokhoz szóltak akik követték őt, tehát a tanítványaikhoz. Azért ezek a szavak ma sem hiábavalók, ha az aki követi ma is Krisztust és szolgál testvéreinek a barátainak az embereknek, annak nem kell gondolni és aggodalmaskodni, hogy mit vigyen magával ha utaznia kell, netán menekülnie kell, vagy ha családja van és a Szent Szellem vezeti őt munkájában, annak nem szabad aggódnia, ellenkezőleg megkell erősítenie a gyengélkedőket a hitben. 

 Az Úr azt mondja az Istenfélelemről: " Mint ba­rá­ta­im­nak mon­dom nek­tek: Ne fél­je­tek azok­tól, akik a tes­tet ölik meg, és az­után töb­bet nem árt­hat­nak. Meg­mon­dom, ki­től fél­je­tek: at­tól fél­je­tek, aki meg­öl, és utá­na arra is van ha­tal­ma, hogy a gye­hen­ná­ra ves­sen. Bi­zony mon­dom nek­tek, at­tól fél­je­tek." (Lk 12, 4). 

 Az Istennek van egyedüli hatalma a gyehennára vetni. Itt Jézus nem a sátánról beszél. A 7. versben pedig megerősíti őket a barátait a tanítványait, hogy ne féljenek, mert az Úr nagy becsben tartja életünket. A halálnak már nincs hatalma aki Krisztusban van. Krisztusban menedéket talált, ha teste el is hal és porrá válik a halhatatlan lelke tovább él. Ezt mindig megerősíti a szentírás lépten nyomon. 

 Két testvért ismerek személyesen, akik halálközeli élményben részesültek. Ha nem hiszek Raymond Muddinak vagy másoknak akik mertek erről beszélni, de én ezeknek a testvéreknek hiszek, mert tudom, hogy nem hazudnak. A belső testük elhagyták a külső testüket, Pál apostol szerint sátrukat, amikor meghaltak jóformán. Attól az esettől, habár hívők voltak addig is, megváltozott az életük, mert személyes átélése ennek nem mindennapi elhívást eredményezett. Ez volt Isten különleges akarata számukra, ezzel megerősítette hitüket, felkészítve a szolgálatra. 

 Amikor a hit olyan színvonalat ér el, hogy csakis Isten országát a fentieket keresi, nem kell feltétlenül, úgymond a csodákat várni, hanem az lesz az élet priorítása, akkor az aggodalmak elesnek, a többi pedig hozzáadódik. " A királyságot és az Isten igazságosságát keressétek előbb, és azokhoz ezeket is hozzáadják majd nektek!". Aki ezt követi vagyis hisz benne, annak a kevés is sok lesz. 

Áldás és békesség mindenkinek akik az Úrban bíznak.