Boldogok azok akik részesei az első feltámadásnak.

 Boldogok azok akik részesei az első feltámadásnak.

" Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban. Ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele uralkodnak ezer esztendeig". (Jel 20, 6).

"Az­után ( Jézus) ki­ve­zet­te őket Be­tá­ni­á­ig, majd fel­emel­te ke­ze­it, és meg­ál­dot­ta őket. És mi­alatt ál­dot­ta őket, el­tá­vo­lo­dott tő­lük, és fel­vi­te­tett a menny­be. (Lk 24, 50)

"Ami­kor eze­ket mond­ta( Jézus), sze­mük lát­tá­ra fel­emel­te­tett, és fel­hő ta­kar­ta el őt sze­mük elől. Amint tá­vo­zá­sa­kor me­rő­en az eget néz­ték, két fér­fi állt meg mel­let­tük fe­hér ru­há­ban, akik így szól­tak hoz­zá­juk: Ga­li­le­ai fér­fi­ak, mi­ért áll­tok itt az eget néz­ve? Ez a Jé­zus, aki fel­vi­te­tett tő­le­tek a menny­be, ugyan­így fog vissza­jön­ni, aho­gyan fel­men­ni lát­tá­tok őt a menny­be. Ak­kor az Olaj­fák he­gyé­ről – amely egy szom­bat­na­pi já­ró­föld­re van Je­ru­zsá­lem­től – vissza­tér­tek Je­ru­zsá­lem­be." (ApCsel 1, 9-11).

 Bethánia település az Olajfák hegyének lejtőjén volt. Úgyhogy a két idézet egy is ugyanazt az eseményt írja le. Ez az Úr mennybemenetele. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy Jézust csakis a tanítványai látták a feltámadása után és felemelkedni a mennybe. Ez nem volt nyilvános a világ számára. De az sem lesz nyilvános, amikor visszajön az övéiért ahogyan megígérte, hogy már nem lesznek soha árvák, mert velük van a világ végezetéig és azon túl, feltámasztja halandó testüket is nem csak szellemüket váltotta meg, hanem új testbe öltözteti az üdvözülteket, az elragadtatás pillanatában. És ez nem a második eljövetele lesz dicsőségben, mert akkor a második eljövetelekor meglátja az egész világ a megjelenését az Úr napján, ami rettenetes lesz az élők számára, mert nem kegyelemmel jön, hanem hatalommal és lép az Olajfák hegyére a szentjei és angyalai seregei kiséretében akik vele lesznek, hogy elfoglalja királyi trónját. " Íme, az ÚR napja jön kegyetlen fölindulással és fölgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és elveszítse róla a bűnösöket". (Ézs 13, 9).

De ezt előzi meg a Gyülekezet és Krisztusban azelőtt elaludt lelkek feltámadása és elragadtatása a mennybe. "Mert maga az Úr fog le­száll­ni a menny­ből ri­a­dó­val, fő­an­gyal szó­za­tá­val és Is­ten har­so­ná­já­val, és fel­tá­mad­nak elő­ször azok, akik Krisz­tus­ban meg­hal­tak, az­után mi, akik élünk, akik meg­ma­rad­tunk, ve­lük együtt el­ra­gad­ta­tunk a fel­hők­ben az Úrral való ta­lál­ko­zás­ra a le­ve­gő­be, és így min­den­kor az Úrral le­szünk." (1Thessz 4, 16)

Akkor az új testet kapják meg mindazok akik porrá váltak, és azok akik élve lesznek abban az ominózus pillanatban megváltoznak úgy ahogy Jézus is a feltámadása után olyan testben volt ami halhatatlan. Tehát ugyanaz a test amit most hordunk tökéletes és halhatatlanná lesz teremtve. A paradicsomi állapotból, ahol most vannak az üdvözültek, ki lesznek ragadva az Úr dicsőségébe. ( a magyar nyelvben paradicsom szót használják arra a helyre ahol most vannak az üdvözültek, angol fordításban így hangzik. (‭‭Luke‬ ‭23:43‬ ‭DARBY‬‬)"And Jesus said to him, Verily I say to thee, To-day shalt thou be with me in paradise."). Erre a pillanatra várnak az üdvözültek, úgy itt a földön ahogy a paradicsomban is. Jézus aki eljön újból, hogy elvigye az övéit oda ahol Ő is van a mennyei dicsőségbe, ott ahol Isten trónja van. " És lát­tam a trón és a négy élő­lény kö­zött és a vé­nek kö­zött egy Bá­rányt áll­ni, mint egy meg­öle­tet­tet, hét szar­va és hét sze­me volt: az Is­ten hét lel­ke az, aki­ket el­kül­dött az egész föld­re. El­jött, és át­vet­te a köny­vet a tró­non ülő jobb ke­zé­ből, és ami­kor át­vet­te a köny­vet, a négy élő­lény és a hu­szon­négy vén le­bo­rult a Bá­rány előtt, mind­egyik­nél hár­fa és füs­tö­lő­szer­rel teli arany­csé­sze volt, ame­lyek a szen­tek imád­sá­gai. És új éne­ket éne­kel­tek, amely így hang­zott: Mél­tó vagy, hogy át­vedd a köny­vet, és fel­nyisd pe­csét­je­it, mert meg­öl­tek, és vé­red ál­tal meg­vá­sá­rol­tál Is­ten­nek min­den törzs­ből, nyelv­ből, nép­ből és nem­zet­ből, és ki­rály­ság­gá és pa­pok­ká tet­ted őket a mi Is­te­nünk­nek, és ural­kod­nak a föl­dön." (Jel 5, 6-9). Ez lesz a nyítánya az ezeréves Isten Bárányának uralkodása a földön. A nagy megpróbáltatások után az egész Izrael üdvözül. Amikor Isten újból felveszi az elejtett szálat, és a maradék Izrael felé fordul, hogy térdre kényszerítse és megtérítse őket. De ez a téma részletes magyarázatot kíván magának.

 Visszatérve Krisztus megjelenéséhez az övéiért, akkor nem lép az Olajfák hegyére, mert a fellegekben várja és üdvözli az övéit. Ott találkozik velük, ahogy azt fentebb olvastuk. Azért nincs sokszor ez megemlítve, mert ez azoknak szól akik Krisztusban üdvösséget és Krisztus szellemét nyerték Isten által. Ezt a titkot csakis a testvérek ismerik, hiába nyilvános az írás, a megértést a Szent Szellem által csakis nekik adta. Mert Jézus a megígért Szellemét azoknak adja akik hisznek benne, ezáltal megnyitja szemüket és az írások értelmét. "Majd azt mond­ta ne­kik: Er­ről be­szél­tem nek­tek, ami­kor még ve­le­tek vol­tam, hogy be kell tel­je­sed­nie mind­an­nak, ami meg­íra­tott fe­lő­lem Mó­zes tör­vé­nyé­ben, a pró­fé­ták­nál és a zsol­tá­rok­ban.

Ak­kor meg­nyi­tot­ta ér­tel­mü­ket, hogy ért­sék az Írá­so­kat,..."(Lk 24, 44). 

 Senki az emberek közül nem tudja megnyitni mások értelmét, szemét, fülét, csakis Isten. Az ember dolga hirdetni az igét és megosztani mindazt amit kapott az Úrtól. Ilyen feladattal küldte el az Úr a tanítványait. " ...és azt mond­ta ne­kik: Így van meg­ír­va: Krisz­tus­nak szen­ved­nie kell, és har­mad­nap fel kell tá­mad­nia a ha­lot­tak kö­zül. És az ő ne­vé­ben meg­té­rést és bűn­bo­csá­na­tot kell hir­det­ni min­den po­gány kö­zött, Je­ru­zsá­lem­től el­kezd­ve. Ti vagy­tok pe­dig ezek­nek ta­núi.

Azért én el­kül­döm nek­tek, akit Atyám ígért, ti pe­dig ma­rad­ja­tok a vá­ros­ban,( Jeruzsálemben) amíg fel nem ru­ház­tat­tok mennyei erő­vel". (Lk 24, 46-48).

 Mindazok akik csatlakoznak Isten egységéhez a megalakult Gyülekezethez, vagyis az új felismerés és a bűnbocsánat által szerves részei lettek Isten terveinek, megkapják a Szent Szellem ajándékát, nem a meggyőzés tudományában kellene jeleskedni, mert annak negatív eredményei lesznek, ez szemmel látható, a vallások létrejötte, nem csak a keresztény vallás sokasága bizonyítja. Hanem, hogy tanítvánnyá tegyenek minden nemzeteket és népeket. Hogy elterjedjen Krisztus az Úr dicsősége a pogányok között is. 

" Mert mon­dom nek­tek, hogy Jé­zus Krisz­tus a kö­rül­me­tél­tek szol­gá­ja lett Is­ten igaz­sá­gá­ért, hogy meg­erő­sít­se az atyák­nak adott ígé­re­te­ket. A po­gá­nyok pe­dig ir­gal­má­ért di­cső­í­tik Is­tent, amint meg van írva: Ma­gasz­tal­lak azért té­ged a po­gá­nyok kö­zött, és di­csé­re­tet éne­ke­lek a te ne­ved­nek. És is­mét azt mond­ja: Örül­je­tek, ti po­gá­nyok, az ő né­pé­vel együtt!

És is­mét: Di­csér­jé­tek az Urat mind, ti po­gá­nyok, és ma­gasz­tal­já­tok őt, min­den né­pek!" (Róm 15, 8-10).

" Mivel azonban bennünk is a hitnek ugyanaz a szelleme van, ennek az írásnak megfelelően: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, s annak megfelelően szólunk is. Mert tudjuk, hogy aki az Urat, Jézust feltámasztotta, Jézussal együtt minket is fel fog támasztani".( 2 Kor. 4,- 13,14).

Istenben gazdagodjatok.

 Istenben gazdagodjatok.

"Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek". (Mt 5, 6).

 Mi az igazság? Kérdezte Pilátus és nem várva meg Jézus válaszát elvonult. " Pilátus azt kérdezte: Mi az igazság? És ahogy ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmilyen bűnt". (Jn 18, 38).

 Pilátus is ahogy sok értelmes ember, csalódott abban, hogy egyáltalán van e igazság a földön. Ezt többször is hallhatjuk a kortársainktól, amikor szóvátesszük Isten igazságát. Egy hívő részére csak egy igazság létezik, az Isten igazsága. Az ember bármilyen értelmes és okos legyen is, Isten szemszögéből nézve az emberek oktalanok. A valódi bölcsesség Istentől származik, amivel nem rendelkezett Poncius Pilátus sem. "Ezt ( Isten bölcsességét) e vi­lág fe­je­del­mei kö­zül sen­ki sem is­mer­te meg, mert ha meg­is­mer­ték vol­na, nem fe­szí­tet­ték vol­na meg a di­cső­ség Urát." (1Kor 2). 

Az okos és tanult emberek az emberek előtt nagy becsben vannak, főleg azok akik hoztak, vagyis felfedeztek olyasmit ami már volt de ismeretlen az emberek számára, behoztak ebbe a világba valami eddig ismeretlen újat, letettek az asztalra valami progresszív dolgot ami lökött egyet a civilizáció fejlődésén, jó vagy rossz irányba. De ezek mind az látható világ egének kérge alatt dicsősek, Isten országában ami a mennyeknek országa, ott Isten dicsősége és bölcsessége honol. Ahhoz képes az ember bölcsessége nem ér semmit. Pál apostol volt kiválasztva Isten mély titkainak a felszínre hozatalával. "Be­szé­dem és ige­hir­de­té­sem nem a böl­cses­ség meg­győ­ző be­szé­de volt, ha­nem lé­lek és erő fel­mu­ta­tá­sa, hogy hi­te­tek ne em­be­rek böl­cses­sé­gén, ha­nem Is­ten ere­jén nyu­god­jék. Böl­cses­sé­get pe­dig a tö­ké­le­te­sek kö­zött szó­lunk, ámde nem e vi­lág­nak, sem e vi­lág ve­szen­dő fe­je­del­me­i­nek böl­cses­sé­gét, ha­nem Is­ten tit­kos böl­cses­sé­gét szól­juk, azt az el­rej­tet­tet, ame­lyet Is­ten örök­től fog­va el­ren­delt a mi di­cső­sé­günk­re". (1Kor 2, 4-6).

 Pál apostol itt nem a levelei tartalmaira utalt, hanem a beszédeiről amit akkor élőben hirdetett a gyülekezetekben. De írásban is lefektette azt részben a leveleiben, amit ma sok keresztény nem ért meg, vagy valami gátolja abban, hogy megértse. Például a korok és idők megkülönböztetését. Jézus Krisztus királyságának evangéliuma és a mennyeknek országa evangéliuma közötti különbséget. Az elragadtatás a feltámadás és Izrael a földi népe és a Gyülekezet helyét Isten terveiben. A Jelenések könyvét ami képeket ábrázol, de felfedi mindazt ami volt van és lesz. Hiába a meggyőző írások és mégsem fogadják be azt.

 Azért Isten figyeli az ember igyekezetét, amit Ő maga generál az emberben ha tisztességes indulatok vezérlik, az igazság éhségét és szomját elégíti ki Krisztusban. Mert Krisztusban van Isten bölcsessége és igazsága. " ...hogy szí­vük fel­bá­to­rod­jék, és sze­re­tet­ben össze­forr­jon, hogy el­jus­sa­nak az ér­te­lem meg­győ­ző­dé­sé­nek tel­jes gaz­dag­sá­gá­ra, az Is­ten tit­ká­nak, Krisz­tus­nak a meg­is­me­ré­sé­re. Ben­ne van el­rejt­ve a böl­cses­ség és is­me­ret min­den kin­cse". (Kol 2, 3). Ez bolondságnak tűnik a világi ember számára, mert nem lát bele Isten titkaiba, és nem is érdekli őt. Az érdektelenség és a csalódottság jellemezte Pilátust is. Miért lesz pesszimista egy jól informált optimista? Mert bele került, és benne van abban a közegben ami látszólag az igazságot hivatott szolgálni, de a belső konyhájában a hamisság a gonoszság receptjei szerint forralják a hazugságot. Egy politikus aki készül a választásokra, ha hisz is a saját céljainak a megvalósításában, ( kötve hiszem) ha megválasszák képviselőnek, ott szembesül a meztelen gonosz igazsággal a kollégák körében. Azért az apátia veti fel fejét, az alkalmazkodás, az igazság és az igazságosság iránt elapad a szándék. Egy olyan mederbe találja magát mint Pilátus, akit meg lehetett vesztegetni a császárhoz való hűtlenséggel a farizeusok a nép akarata érvényesítése érdekének ellenében. Ez talán bonyolultnak tűnik az egyszerű ember számára, de a tettek igazolják, hogy a gonosz hazugság eredményei a nyomor a háborúk a terroristák akiket a hatalmak hoztak létre és főleg a bűn növekedése mint a kovász duzzad, hiszen nincs visszatartó erő. De teljes erejében még nem bontakozott ki a bűn embere, mert a Szent Szellem a visszatartó erő, ameddig a Gyülekezetben él itt a földön. 

 De Isten bölcsessége mély és magas és szerényen csendes. Aki szomjazik Isten igazságára az ha nem is itt a tökéletlenségben de "otthon" a tökéletességben megelégíttetnek Isten határtalan bölcsességével. Ez a megelégedettség nem jelenti ma sem azt, sem a jövőben, hogy csurtig betelt Isten bölcsessége szívünkben, hanem a szomjúság és az éhség érzete elmúlik, mert maga az Isten lakik mindenben és mindenkiben. " Ami­kor pe­dig min­den alá vet­te­tett, ak­kor maga a Fiú is alá­ve­ti ma­gát an­nak, aki neki min­dent alá­ve­tett, hogy Is­ten le­gyen min­den min­den­ben". (1Kor 15)

 "Mert a mi pol­gár­sá­gunk a menny­ben van, ahon­nan a meg­tar­tó Úr Jé­zus Krisz­tust is vár­juk, aki át­vál­toz­tat­ja nyo­mo­rú­sá­gos tes­tün­ket az ő di­cső­sé­ges tes­té­nek ha­son­ló­sá­gá­ra az­zal az erő­vel, amellyel maga alá vet­het min­dent". (Fil 3, 20).

A bölcsességet tettek igazolják.

 A bölcsességet tettek igazolják.

"Sen­ki sem ment fel a menny­be, csak az, aki a menny­ből szállt alá, az Em­ber­fia. És aho­gyan fel­emel­te Mó­zes a kí­gyót a pusz­tá­ban, úgy kell az Em­ber­fi­á­nak fel­emel­tet­nie, hogy aki hisz őben­ne, an­nak örök éle­te le­gyen". (Jn 3, 13-14).

 Gondolom, hogy mindenki az olvasók közül ismeri ezt a történetet, amikor kígyók marták meg Izrael népét a pusztában. Mózes egy réz kígyót készített és egy póznára szegezte, és felemelte, hogy aki ránézett a kígyóra nem halt meg." Ezért az ÚR mér­ges kí­gyó­kat bo­csá­tott a nép­re, és azok meg­mar­dos­ták őket, ezért so­kan meg­hal­tak Iz­rá­el né­pé­ből. Ak­kor Mó­zes­hez ment a nép, és azt mond­ták: Vét­kez­tünk, mert az ÚR el­len és te­el­le­ned szól­tunk. Imád­koz­zál az ÚRhoz, hogy vi­gye el ró­lunk a kí­gyó­kat. És imád­ko­zott Mó­zes a né­pért. Majd azt mond­ta az ÚR Mó­zes­nek: Ké­szíts kí­gyót, és tűzd föl egy póz­ná­ra. Ha va­la­ki meg­ma­ra­tik, és föl­te­kint arra, élet­ben ma­rad". (4Móz 21, 7-8)

 Csodálatos egyszerűséggel menti meg az Úr mindazokat akik szeretik életüket és féltik lelküket a haláltól, mert ez így van, aki szükségét érzi, hogy éljen tovább a halál küszöbén, amikor felismeri bűnösségét Isten előtt, az Istenhez fordul segítségért. Ezt azért írom, mert az élet drága Isten szemében, de arról az életről beszélünk ami örök és nem múlik el. 

 Ezekben a rövid mondatokban benne van az egész evangélium mondanivalója. Ha figyelmesek vagyunk, észrevesszük, hogy a nép kérte Mózest, hogy imádkozzon az Úrhoz. De azt is megmondták neki, hogy mit kérjen. Ez jellemző a vallásos emberekre, akik másokra bízzák az imádságot de feltételekkel, ahogy ők akarják. Mert a nép azt kérte, hogy távolítsa el az Úr a kígyókat. Az Úr meghallgatta Mózes imáját, de nem teljesítette úgy ahogy a nép akarta. Mit tett az Úr, nem távolította el a kígyókat, hanem egy réz kígyót csináltatott Mózessel. A kígyók tovább marták a népet, de csak az élte túl, élt tovább, aki hittel nézett a felemelt póznára szegezet rézkígyóra. Ez olyasfajta ellenszérum, amit az orvosok is alkalmaznak a kígyómarás ellen, ugyanazt a mérget fecskendezik be ellenszérumként.  

 Ez az egyszerű megoldás Istentől az Úrtól, hogy aki hisz ebben örök élete legyen. Krisztus bűnné vált a feszületen, hogy sokakat a bűnösök közül megmentsen az örök életre, akik hisznek Jézus Krisztus megváltásában és Őreá néznek hitükben, annak örök élete van.

 Ezt könnyű befogadni azért is olyan nagy tábora van a kereszténységnek. Csakhogy az egész újszövetség arra tanít, hogy a hit az nem tudás, hanem élet. Az élet Krisztusban pedig hozza magával a gyümölcseit. Ahogy azt maga az Úr mondta, hogy a fát gyümölcséről ismerhetjük meg. A hit gyümölcse az örök élet Istennel, annak a csíráit és virágait és illatát is itt lehet felfedezni az életünk során. Mindazonáltal az örök életnek nincsenek határai, a halál már nem fog rajta. Aki hisz az átmegy a halálból az életre és ennek látható jelei vannak.

 Tehát egy új testvériség jött létre, amiben összekötöttek Krisztusban a különböző nemzetiségek. Krisztus teste az egység aminek a feje az Úr. Ezt Gyülekezetnek is ismerjük. De ennek a testnek ha sok is a tagja, de egy a feje, és a fej tudniillik lát, hall és vezet. Ennek az egységnek a fent idézett igéknek az alapja a hit és az engedelmesség. Hiába a rézkígyó ha nem tekintenek hittel rá, akkor Isten sem ment meg és nem ad áldást, mert a bűn továbbra is uralja az embert. Mert a bűn zsoldja a halál. Ezek az emberek nem alkothatják azt az egységet amit fentebb említettünk. Hiába minden ha nincs élete Krisztusban, ha a Krisztus nevét vallja is, de semmi köze az örök élet elhivatottságához, nem részese annak.

 Pál apostol konkrétan kiszűri mindazokat akik testvérnek neveznek, de életük ellentmond a vallásuknak.

" Le­ve­lem­ben meg­ír­tam nek­tek, hogy pa­ráz­nák­kal ne tart­sa­tok kap­cso­la­tot. De nem ál­ta­lá­ban e vi­lág pa­ráz­ná­i­val vagy kap­zsi­ja­i­val vagy rab­ló­i­val vagy bál­vány­imá­dó­i­val, mert hi­szen ak­kor ki kel­le­ne men­ne­tek e vi­lág­ból. Most te­hát azt írom nek­tek, hogy ne tart­sa­tok kap­cso­la­tot az­zal, akit test­vér­nek ne­vez­nek, de pa­ráz­na vagy kap­zsi vagy bál­vány­imá­dó vagy szit­ko­zó­dó vagy ré­sze­ges vagy rab­ló. Az ilyen­nel még együtt se egye­tek." (1Kor 5, 9-10).

 Ebben a rövid cikkben is azt igyekeztem kifejteni, hogy nem minden igaz ami annak látszik.

Például: " Eljött az Emberfia, aki eszik, iszik, és ezt mondják: Íme, a nagyétkű és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! A bölcsességet tettei igazolják". (Mt 11, 19).

Gátfutás az evangéliumért.

 Gátfutás az evangéliumért.

" Egyebekben imádkozzatok értünk testvérek, hogy az Úr igéje fusson és megdicsőüljön, mint nálatok is és hogy a helytelen és rossz emberek közül kiragadjon bennünket az Úr, mert nem mindenkié a hit. Hű az Úr, aki titeket meg fog szilárdítani és a rossztól megőriz. Rátok nézve az Úrból azt a bizalmat merítettük, hogy amit parancsolunk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. Az Úr pedig egyengetni fogja szíveteket Isten szeretésére és a Krisztus mellett való állhatatosságra.( 2. Thesszalonika 3. - 1..5).

 Mondhatnánk, hogy sajnos, de nem mondjuk, mert az utolsó időkben a hit és a szeretet és az állhatatosság Krisztus mellet elenyésző a tömegek számához képest, ami kb. két és fél milliárd keresztényt jelent, ezt előre megmondta az Úr és apostolai, evangélistái. Ennek így kellett történnie. Senki semmit nem tehet jóvá, nem lehet ezen változtatni. A modern kortársak a ravasz tévtanítások és a hitetlenség fajulása a keresztények között megtette hatását. Elhagyták az apostolok tanítását, főleg ami a gyülekezetekre vonatkozik. Már olyan hangok is elterjedtek, hogy Pál apostol antikrisztus. Fogalmuk sincs arról mit beszélnek, sem arról ki az antikrisztus. Elhagyták a keresztények az alapvető apostoli tanításokat. Nem engedelmeskednek nekik, hiszen azok nem tanácsok hanem parancsolatok. Nehéz megtartani azt ami ellenkezik az egóval a régi természettel. Ha az ész és a tudat megismer egy és más parancsolatot, és cselekvésre és követésre nem hajlandók nemes egyszerűséggel, akkor kimagyarázzák magukat mit miért tesznek úgy ahogy tesznek. Például: ' Mert mind­nyá­jan pró­fé­tál­hat­tok egyen­ként, hogy min­den­ki ta­nul­jon, és min­den­ki bá­to­rí­tást nyer­jen. A pró­fé­ta­lel­kek pe­dig en­ged­nek a pró­fé­ták­nak. Mert Is­ten nem a zűr­za­var­nak, ha­nem a bé­kes­ség­nek Is­te­ne. Mint ahogy a szen­tek min­den gyü­le­ke­ze­té­ben, úgy ná­la­tok is az asszo­nyok hall­gas­sa­nak a gyü­le­ke­zet­ben, mert nincs meg­en­ged­ve ne­kik, hogy szól­ja­nak, ha­nem en­ge­del­mes­ked­je­nek, ahogy a tör­vény is mond­ja. Ha pe­dig ta­nul­ni akar­nak, kér­dez­zék meg ott­hon a fér­jü­ket, mert il­let­len do­log az asszony­nak szól­ni a gyü­le­ke­zet­ben. Va­jon tő­le­tek in­dult ki Is­ten be­szé­de, vagy egye­dül hoz­zá­tok ju­tott el? Ha va­la­ki azt gon­dol­ja, hogy ő pró­fé­ta vagy lel­ki aján­dék ré­sze­se, ve­gye eszé­be, hogy ami­ket nek­tek írok, azok az Úr ren­de­le­tei. És ha va­la­ki ezt nem is­me­ri el, azt sem fog­ják el­is­mer­ni. (1Kor 14, 31-37).

 Nahát ez az egyik dolog amit nem tartanak be főleg a protestáns táborát gyarapító gyülekezetek, még hozzátéve, hogy legyen ez a gondolat alátámasztva, " A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben". (1Tim 2, 12).

Ez az engedetlenség már olyan kereteket öltött, hogy ebből már menekülni kell, nem igazgatni vagy javítgatni, foltozgatni, ezeket a dolgokat vagy elveti az ember vagy meghunyászkodva elfogadja a kifogásokat. A tünetek felszínes gyógyítása semmi eredményt nem hoz. 

Az apostol arra célzott ebben az első ige versben, hogy a thesszalonikai gyülekezet, akik hűek voltak Pálhoz, imádkozzanak azért, hogy a rossz és helytelen, vagy rossz és helytelen nézetekkel rendelkező társaságból keveredjenek ki, mert ez a kapcsolat nem segíti elő az ige az evangélium tiszta tanításának terjedését. Nagyon fontos ma is, aki Istent szolgálja szóval vagy tettel, ne legyen a tévtanításokat jutalmazó gyülekezetek tagja. Vagyis a táborból menjen ki oda ahol Krisztust megfeszítették. Ma ez már így néz ki. De a fenti idézet az asszonyokról csak egy csepp a tengerben. Itt is és másut is az engedelmességet veszi fontosnak az Úr és az általa választott apostolok tanításai is erről szólnak. De aki nem ismeri el ezt a tanítást, hát nem, nem a mi dolgunk, hogy elítéljük a kívülállókat. Már ha a táboron kívül vagytok, akkor ezt mondja az Úr, " Azért men­je­tek ki kö­zü­lük, és sza­kad­ja­tok el tő­lük – azt mond­ja az Úr –, és tisz­tá­ta­lant ne érint­se­tek, és én ma­gam­hoz fo­gad­lak ti­te­ket, Atyá­tok le­szek, ti pe­dig fi­a­im­má és le­á­nya­im­má lesz­tek – azt mond­ja a min­den­ha­tó Úr". (2Kor 6, 17). Ezekután lehet igazán azt mondani, hogy szoros kapcsolatban vagyunk az Úrral, mert engedelmesek vagyunk a hívásának.

 Ezt az igét kiforgatják a tisztátalan emberek, vagyis hamisan magyarázzák, aminek a hátterében a gonosz rejtőzik, vagy a tudatlanság ami nem tesz jót az ügynek, ezt is felhasználja a gonosz a saját céljaira. 

 De sok szó mint száz, az engedelmesség a fontos és nem az áldozat képesség a fontosabb, mindent megelőz a parancsolatok megtartása, ha gyengeségben is elfogadjuk Krisztus és apostolai tanításait, parancsolatait, akkor bízzunk abban, hogy Krisztus megtanít szeretni az Ő igazságában. "Az Úr pedig egyengetni fogja szíveteket Isten szeretésére és a Krisztus mellett való állhatatosságra". Hagyjuk rá a vezetést az életünkben. Ne a nagy faltól réműljünk meg, ami egy nagy akadálynak tűnik, minden város falán van kijárat, egy ajtó mindazok számára akik ki akarnak menni a táboron kívülre, nem csak szellemileg hanem testileg is. Hogy hova? - hát oda ahová az Úr vezet. 

 Szabaduljunk meg a minket gátló visszahúzó akadályoktól. Fussuk le az előre Istentől meghatározott utat, ha sok a gát is előttünk, ugorjuk át azzal a meggyőződéssel , hogy Isten ebben segít.

Az engedelmesség gyümölcse.

 Az engedelmesség gyümölcse.

"... a Szent Szellem, akit Isten adott azoknak, akik engedelmeskednek neki." (ApCsel 5, 32)

‭‭ "Aki engem nem szeret, igéimet sem őrzi meg. Az az ige pedig, melyet hallotok, nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem, Atyámé. Ezeket beszéltem nektek, amíg veletek voltam. A Bátorító azonban, a Szent Szellem, akit az Atya nevemben küldeni fog, mindenre meg fog tanítani titeket, s mindenre emlékeztetni fog, amit mondottam nektek. Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, és el ne csüggedjen. (János 4,- 24..27).

 Lehet e szeretni vagy nem szeretni azt akiről nem is tudjuk, hogy létezik? Előbb hinni kell, hogy Isten van. Mielőtt ezt a gondolatot elemeznénk, meg kell jegyezni, hogy Jézus itt a tanítványoknak szólt akik vele jártak. Ők ismerték mert látták és hallgatták szavait, de sokszor nem értették meg. Azért mondja az Úr, hogy az igét amit hallottak ha nem is értették de megőrizték szívükben, mert azok az igék az Atyától vannak, tehát Isten szavai. Következés képen tudjuk, hogy a tanítványai szerették őt, még talán iskarióti Júdás is a maga módján szerette, hiszen tudjuk, hogy ő mindenhová követte az Urat. De benne megnyilvánult a pénz szeretete, csókkal árulta el Jézust a tanítóját az ellenségnek harminc ezüstpénzért. Ebből kifolyólag láthatjuk meg, hogy Júdás hasznot húzott Jézus szeretetéből. Azért is mondhatjuk, hogy nem hitte el, hogy az ige amit Jézus mondott Istentől származnak. Akárhogy is szemléljük Júdás viszonyát Jézushoz, a végeredmény az, hogy az apostolságát nem érvényesítette, nem őrizte meg, névlegesen volt apostol, Jézus által volt kihívva erre a tevékenységre, de megfosztotta magát ettől, mert igazából anyagias volt és az is maradt. Ez vonatkoztatható a névleges keresztényekre is, nominális kereszténységnek is nevezik azt a rendszert, ami Krisztus zászlaja alatt de nem hatalma alatt él és cselekszik. Ebből nagy tanulságot vonhatunk le. A kiválasztás Istentől még nem jelenti azt, hogy annak meg is felel az ember. Hibázott az Úr, hogy Júdást választotta egyik apostolául? Gondolom, hogy nem. Így teljesedett be a prófécia amit előre megírtak a próféták. " Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki így szólt: És vették a harminc ezüstpénzt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek,.." (Mt 27, 9). Ez ugyanúgy vonatkozik a mai Istent szolgáló emberekhez, akik közel vannak Isten a mennyek országához. Nincs kizárva a lehetősége, hogy csak kihasználják helyzetüket és nem szeretik az Urat úgy, hogy megtartják parancsolatait. A megtartás és engedelmesség mindenek előtt a szeretetből fakad. 

 Ma már másképp áll a dolog, hiszen a Szent Szellem a Bátorító válassza ki Isten szolgáit a fiúság jegyében. A megosztott lángnyelvek erre utalnak, amit pünkösd napján kiöntötte nagy zúgással az Isten a Szellemét, külön külön megjelölve az embereket egy és ugyanaz a Szellem megosztva a választottak közt. " Ami­kor el­jött a pün­kösd nap­ja, mind­nyá­jan egy he­lyen vol­tak együtt, és az ég­ből hir­te­len nagy zú­gás tá­madt, mint a se­be­sen zúgó szél zen­dü­lé­se, és be­töl­töt­te az egész há­zat, ahol ül­tek. Majd láng­nyelv­hez ha­son­lók je­len­tek meg előt­tük, ame­lyek el­kü­lö­nül­tek, és mind­egyi­kük­re le­száll­tak. Ők pe­dig mind­nyá­jan meg­tel­tek Szent­lé­lek­kel, és kü­lön­fé­le nyel­ve­ken kezd­tek be­szél­ni, amint a Lé­lek adta ne­kik, hogy szól­ja­nak". (ApCsel 2, 1-3). Erről beszélt Jézus Nikodémussal az éj leple alatt titokban, hogy fentről kell születni. " ...Bi­zony, bi­zony mon­dom ne­ked, ha va­la­ki nem szü­le­tik víz­től és Lé­lek­től (Szellemtől), nem me­het be az Is­ten or­szá­gá­ba. Ami test­től szü­le­tett, test az, és ami Lé­lek­től szü­le­tett, lé­lek az. (Jn 3, 5)…..A szél arra fúj, amer­re akar, és hal­lod a zú­gá­sát, de nem tu­dod, hon­nan jön, és hova megy. Így van min­den­ki, aki Lé­lek­től szü­le­tett". (Jn 3). Ki tudja megmondani azt, mikor és hogyan született ujjá? Nem a nyelveken szólás az egyéb a szentírással ellentétes megnyilvánulások bizonyítják az újjászületés tényét. De hát mi ha nem ez? Bizony ma már nem ismétlődhet meg ez az aktus, hanem amit Jézus mondott Nikodémusnak " ...de nem tu­dod, hon­nan jön, és hova megy. Így van min­den­ki, aki Lé­lek­től szü­le­tett".

 Te tudod testvér? - akkor te különb vagy másoktól akik azt nem tudják. De egyet tudhatunk, hogy biztos a víz és a szellem az ami ezt létrehozta. A víz az ige, tehát Isten igéje amit őrzünk, de ahhoz, hogy új életünk és természetünk legyen, ahhoz Isten Szelleme szükséges. Sokan akik Krisztus nevét vallják, ami nagyon dicséretes, de nem élték át az újjászületést, azok még a régi ádámi természete szerint élnek és szolgálnak. Hiába minden ha nem szereti az Urat, az nem tartja be a parancsolatait sem, mert nem is tudja. Legalábbis nem őrzi azt. Nem az áldozat a fontos, hanem az engedelmesség. De idézzük Jézus szavait. " Ha az én pa­ran­cso­la­ta­i­mat meg­tart­já­tok, meg­ma­rad­tok az én sze­re­te­tem­ben, amint én is meg­tar­tot­tam az én Atyám pa­ran­cso­la­ta­it, és meg­ma­ra­dok az ő sze­re­te­té­ben. Eze­ket mond­tam nek­tek, hogy az örö­möm ben­ne­tek le­gyen, és a ti örö­mö­tök be­tel­jék. Ez az én pa­ran­cso­la­tom, hogy úgy sze­res­sé­tek egy­mást, aho­gyan én sze­ret­te­lek ti­te­ket." (Jn 15, 10-11). Ebben van meg minden, amit Isten ránk ruházott a Szent Szellem által. A békesség amit az Úr ad, az nem a világ békének a reménye, hanem a Szent Szellemben nyugvó szellemünk, annak aki fentről Istentől született az ige és a szellem által. Nem csak az ige, hanem a szellem által. 

 Visszatérve a kezdő igéhez még annyit fűznék hozzá, hogy az igazságot megismerni csakis a Szellem által lehet, erről beszélt Jézus a tanítványainak. Tanulni, megismerni és engedelmeskedni Isten igéjének. Könnyű azoknak akik az Úrhoz mentek segítségért, a bűn terhét leveszi a vállukról, és Krisztus igáját hordozzák, de csak akkor könnyű ha az Ő szellemében maradunk. Aki őszintén szereti az Urat, az megkap mindent amit ígér az Úr az őt szeretőknek.

Ne áltassuk magunkat, Istent nem lehet becsmérelni.

 Ne áltassuk magunkat, Istent nem lehet becsmérelni. 

 „Az efézusi eklézsia angyalának írd meg: Ezt mondja az, aki a hét csillagot jobbjában tartja, aki a hét arany mécsláb (lámpatartó vagy gyertyatartó) között jár. Ismerem tetteidet, fáradozásodat, állhatatosságodat, és hogy nem vagy képes hordozni a gonoszokat, hogy megkísértetted azokat, akik magukat apostoloknak mondják, noha nem azok, és hazugoknak találtad őket. Állhatatos vagy, terhet hordoztál nevemért, és nem fáradtál bele…... Az azonban megvan nálad, hogy gyűlölöd a Nikolaiták tetteit, melyeket én is gyűlölök. (Jelenések 2,-1.2.3.6). Csia Lajos fordításában.

 Ezekben a rövid cikkekben, amit naponta közzéteszek, nem terjedhetnek ki a gondolataim a teljesség igényeinek a kielégítésére. Csakis olyan részeket választok amire a mondanivalóm fókuszál. Ebben is látszólag arról fogok írni, hogy az első apostoli gyülekezetekben mennyire érzékenyen hatottak a hamis nézetek és hamis testvérek cselekedetei, és önkényeskedéseik, hogy ez teher volt a gyülekezet számára amit nem akartak hordani és megtűrni maguk között. Krisztus nevéhez hűek voltak, tehát nem vállaltak közösséget azokkal akik apostoloknak tartották magukat de cselekedeteik tiltottak voltak. A Szent Szellem és az igét birtokló efézusiak megtudták ismerni és felfedni a hazugságot. Attól függetlenül, hogy az ő szeretetük is hanyatlóban volt már, ezt az Úr meg is említette, de igazság ismeretük Isten Szellemében megtartott, ami az állhatatosságot eredményezte. Igazából nem tűrték meg a nikolaiták cselekedeteit és úgy látszik megkísértették őket, (ami megengedett most is, de kevesen alkalmazzák), hogy bebizonyosodjon felőlük, hogy nem azok akiknek tartják magukat.

 "Ezek a Nikolaiták hívőknek tartották magukat, mindazonáltal Isten igéje által tiltott dolgokat cselekedtek, amiket az Úr gyűlölt. Említésre méltó, hogy az Efézusiak nem a nikolaitákat gyűlölték, hanem az ő cselekedeteiket, amelyek nem Isten akarata szerint valók voltak." ( idézet a wikipédiából).

Ez teljesen egybeesik Krisztus szellemével, hiszen Jézus sem tűrte és ma sem tűri a gonoszságot, hamisságot és nem tanúsított a hamis próféták és testvérek iránt kegyelmet. Ez mind azokra vonatkozik akik Krisztusinak vallják magukat, de cselekedeteik utálatosak Isten szemébe, ezeket gyűlölték az efézusiak és az Úr Jézus is. A kegyelem Istentől azokra terjed ki, akik Istent magasztalják és maguk szemében kicsinyek maradnak. Akik bűnösnek vallják magukat Isten szentsége láttára és ennek a hozama, hogy Isten kedvébe igyekszik járni és cselekedetei öszhangban vannak a hitével. Talán ezt kell most idéznem, ami oly hangzatosan fejezi ki az alázatosság szellemét, ami nagy, Istentől kapott kegyelem azok számára akik látják Krisztusban a hatalmas Istent nem csak egy hibátlan tökéletes embert. Ahogyan Bemerítő János meglátta Isten Bárányát, mély alázattal viszonyult hozzá. Magáról csak annyit mondott: "Pusztában kiáltozónak szava vagyok én – felelte. Tegyétek egyenessé az Úrnak útját, mint Ézsaiás, a próféta megmondta." A küldöttek a farizeusok közül valók voltak. Aztán megkérdezték: "Miért merítesz be, ha sem a Krisztus nem vagy, sem Illés, sem a próféta?" János így felelt: "Én vízbe merítek, köztetek áll azonban valaki, akit nem ismertek, aki utánam jõ, kinek még a saruja szíját megoldani sem vagyok én méltó." (Jn 1, 23-27).

 A keresztények sokszor megtűrik közegükben a gonoszságot, mert úgy voltak tanítva hitvány tanításokkal, hogy tűrjék el a gonoszokat és hamis testvéreket, mert Isten kegyelmes mindenkihez és szeret mindenkit és türelemre int. Igaz is lenne ha ezeket a szavakat nem a gyülekezetre alkalmaznánk. De ez nem így van Isten gyülekezetében. "Mert hát so­kan di­cse­ked­nek test sze­rint, így én is di­csek­szem. Hi­szen ti oko­sak lé­vén szí­ve­sen el­tű­ri­tek az esz­te­le­ne­ket. Mert el­tű­ri­tek, ha va­la­ki le­igáz ti­te­ket, ha va­la­ki ki­foszt, ha va­la­ki ki­hasz­nál, ha va­la­ki ha­tal­mas­ko­dik raj­ta­tok, ha va­la­ki ar­cul üt ti­te­ket." (2Kor 11, 18-21). Bizony, hogy a világban ez megtörténhet, hogy leigáznak, de a Gyülekezetben nincsenek Istentől hatalommal felruházott testvérek. Mindenki testvér és egyenrangú de különböző szellemi ajándékokkal megáldva. A korinthusi levélben Pál apostol ír ezekről a dolgokról. Péter apostol is ír ezekről, figyelmeztetve mindarra ami majd el fog következni, ami már be is következett. "De voltak hamis próféták is a nép között, ( Izraelben) ahogyan köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és megtagadva az Urat, aki megváltotta őket, magukra gyors pusztulást hoznak". (2Pt 2, 1). A szellemi paráznaság megbocsáthatatlan. Isten nem tudja megújítani azt aki más úrnak szolgál, azt akit ige fürdőjével megmosott, az pedig visszatér a bűneibe. Péter így írja teljes joggal. " Mert ha az Úrnak és az Üdvö­zí­tő Jé­zus Krisz­tus­nak meg­is­me­ré­se ál­tal a vi­lág för­tel­me­i­től egy­szer már meg­sza­ba­dul­tak, de ezek­be is­mét be­le­ke­ve­red­ve ve­re­sé­get szen­ved­nek, utol­só ál­la­po­tuk rosszabb lesz az el­ső­nél." (2Pt 2, 22). Bizony ez a vereség végzetes, ez nem az emberi test bűne, amin könnyen lehetne változtatni, hanem a szelleme halott és az is volt, mert igazán csak a testét mosta meg az ige, de természete nem változott, ahogy azt tovább elolvashatjuk ebben a részben. Nem született újjá a belső szellemi ember. 

 "Most te­hát azt írom nek­tek, hogy ne tart­sa­tok kap­cso­la­tot az­zal, akit test­vér­nek ne­vez­nek, de pa­ráz­na vagy kap­zsi vagy bál­vány­imá­dó vagy szit­ko­zó­dó vagy ré­sze­ges vagy rab­ló. Az ilyen­nel még együtt se egye­tek.

Mert mi kö­zöm ah­hoz, hogy a kí­vül lé­vők fe­lett ítél­kez­zem? Nem­de ti is a be­lül le­vők fe­lett ítél­kez­tek? A kí­vül lé­vő­ket pe­dig majd Is­ten íté­li meg. Ves­sé­tek ki azért a go­noszt ma­ga­tok kö­zül!" (1Kor 5, 11-12). 

 Ezt már a keresztény gyülekezetek nem praktizálják nem is tudják úgy ahogy az Atya szelleme ezt megkívánja. Ha meg is teszik, az a gyanúm, hogy nem az Atya szellemével teszik. De biztos lehet kivétel is. Az Atya szellemére utaltam nem véletlenül, ebben belefoglaltatik minden atyai együttérzés és fenyítés és komoly Istenhez való kötődés a gyűlekezet többsége vagy inkább szellemi vénei függése a Gyülekezet fejétől, Krisztustól. De sajnos járatlanság jellemzi ebben a kérdésben a keresztényeket, ugyanis szemmel láthatóan megtűrik a gonoszt, de ezt nem ismerik fel se be. Nem is ismerhetik, mert most az utolsó időkben élünk, ránk egész másat alkalmaz Isten, ez a laodiceai gyülekezet üzenete érvényes és hatályos a végső időben.

Aki a hamisságot szereti, az vak és nem látta Istent.

 Aki a hamisságot szereti, az vak és nem látta Istent.

"Mert amely ál­la­tok vé­rét a fő­pap be­vi­szi a szen­tély­be a bű­nért, azok­nak tes­tét meg­ége­tik a tá­bo­ron kí­vül. Ezért Jé­zus is, hogy meg­szen­tel­je tu­laj­don vére ál­tal a né­pet, a ka­pun kí­vül szen­ve­dett. Men­jünk ki te­hát hoz­zá a tá­bo­ron kí­vül, az ő gya­lá­za­tát hor­doz­va. Mert nincs itt ma­ra­dan­dó vá­ro­sunk, ha­nem a jö­ven­dőt ke­res­sük". (Zsid 13, 11-13). 

 Mit jelenthet a mai hívő számára a tábor a város és kapuja? A zsidókhoz írt levélben kijelentett ige, nyomon követhető a Mózes törvénye szerint az égőáldozat a bűnért, ez ismeretes volt a zsidók számára. "A bika húsát, bőrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül. Bűnért való áldozat az." (2Móz 29, 14).

 Bizony ez Krisztus eljövendő szenvedését és gyalázatát vetítette előre a hívő zsidó izraelita számára, ha tökéletesen nem is értette, de a szent törvény alatt lévők kötelessége volt ezt az áldozatot meghozni a nép bűneiért a nép szeme láttára a táboron kívül. Mindazok akik ezt szemmel akarták követni, azok kimentek a város kapuján a táboron kívülre, hogy lássák, hogyan emészti meg a tűz a bűneiket. Tudjuk, hogy ezek az áldozatok nem elégítették ki Istent, mert újból és újból kellett elvégezniük, mert a nép továbbra is vétkezett. Ez az égő áldozat nem tisztította meg a lelkiismeretét annak sem aki tényleg hitte, hogy bűnei megbocsáttattak." Mert ha a ba­kok és bi­kák vére meg a te­hén ham­va a tisz­tá­ta­la­nok­ra hint­ve meg­szen­tel a test tisz­ta­sá­gá­ra, mennyi­vel in­kább Krisz­tus vére, aki az örök­ké­va­ló Lé­lek ál­tal ön­ma­gát ál­doz­ta fel szep­lő­te­le­nül Is­ten­nek, meg­tisz­tít­ja lel­ki­is­me­re­te­te­ket a holt cse­le­ke­de­tek­től, hogy az élő Is­ten­nek szol­gál­ja­tok". (Zsid 9, 13).

 Egy rövid általános bevezetőt követően rátérünk arra ami a mai állapotokra jellemzők és a témánk gerince. 

 Az ember természetének megfelelően építkezik, házakat városokat alapít és társadalmakat szervez. Az ügyesebbek akik kimagasló tehetséggel rendelkeznek a szociális a humán erőforrás menedzsment terén, képesek, vagyis megszerveznek egy rendszert vagy egy hierarchikus rendet, felállítják a saját katekizmusa alapjait, dogmatikus rendszerét, amit a csírájában nem fedezték fel a hívők a kezdet kezdetén, akkor még nem keresztények hanem krisztusiak, vagyis Krisztus követői voltak. Azért nevezték őket így, mert amire Krisztus képes volt és csinált itt a földön, ők folytatták ugyanúgy egy ideig. Mert Krisztus szellemével személyesen velük volt és mai is velük van. Ezek a csodás jelek szükségesek voltak abban az időben, ma erre nincs szükség mert megnövekedett a tudás. De az első szeretet kezdett hidegülni, a Krisztus követői belefáradtak az üldöztetés kínjai miatt, és kompromisszumot kötöttek a világ uraival az akkor római császár Konstantin személyével, aki megváltoztatta viszonyát a Krisztushoz hű követőit, de ezt megtalálhatja az olvasó az interneten a Wikipédiában is. 

 Ez a mustármag ami el volt vetve i.sz. után a negyedik században, tudatosan nem közlöm az évszámot, mert nem az első zsinattól veszi kezdetét a fals kereszténység, ami 325- ben volt összehívva az első zsinat jegyében, szégyenletes módon Konstantin császár által, az csak a beiktatása volt vagyis új irányelvek létrehozása, ami a hierarchikus rendszert állította fel. Már addig létre jött az a hatalmi vágyakozás amit Konstantin azonnal irányítása alá vett. Az ókori írásokban se az apokrif írásokban sem találkozunk pápasággal, vagyis egy ember által vezérelt közösséggel, ahol az ember veszi át a hatalmat vagyis Isten a háttérbe szorul és ember veszi kezdetét minden dolognak Isten nevében. Péter apostol nem volt pápa. Ezt a rendszert nem Isten alkotta az újszövetségben ami a mai napig tart és fejlődik. Az ószövetségben az autokrata irányítás megtalálható, és ha a nép hallgatott Isten szavára akkor ez nem emberi diktatúra hanem Istentől felhatalmazott vezetők, királyok, hadvezérek és papok voltak akik mindig Istenhez fordultak tanácsért. De a vezetői képességekkel rendelkező ember a maga kezébe veheti a kezdeményezéseket. Isten és ember között, e kettő között a diktatúra vagy más néven autokrácia és a teokrácia különbsége olyan nagy, ami az első csirájában nem tűnik fel általában, hogy az teljes mértékben ellenkező tendenciákkal rendelkezik, aminek a végei teljesen másak. Az ember irányítása alatt a sátánt értjük, ahogy ezt Tírusz fejedelem személyében látjuk. " Em­ber­nek fia! Ezt mondd Tí­rusz fe­je­del­mé­nek: Így szól az én Uram, az ÚR: „Mi­vel föl­fu­val­ko­dott a szí­ved, és azt mond­tad: Is­ten va­gyok én, Is­ten szé­ké­ben ülök a ten­ger szí­vé­ben, hol­ott te csak em­ber vagy és nem Is­ten, még­is olyan­ná tet­ted szí­ve­det, ami­lyen Is­ten szí­ve, (Ez 28). A sátán a hatalma az erre kiválasztott emberek által érvényesűl, mert sátán megragadja az alkalmat, hogy kezébe vegye a fonalat a hitetlenség és állhatatlanság Isten igéje iránti emberek által közvetetten.

 Csak a megértés kedvéért elevenítsük fel Krisztus találkozását a sátánnal a pusztában. Három kísértésnek volt kitéve, de Ő hű maradt Istenhez, Isten igéjével érvelt " meg van írva". De az ember akiben elhidegül a szeretet Isten iránt, nem állja ki a próbát és elfogadja a sátán ajánlatait. Ami kecsegtető és édes mint a méz, a mérget megissza a borral együtt ami a téves és fals örömet és gazdagságot hoz. Júdás Iskariot esetében a gyors halál volt a végzete. A mai "egyházak" nagy vagyonnal rendelkeznek, ez nem nyilvános a tömeg mit sem sejt róla milyen céljai vannak az úgynevezett egyházaknak. Egyszóval náluk van a pénzesláda. Ezeket keresztény egyházaknak nevezik, és igazuk is van, mert ők keresztények. Ezek a templomok, imaházak, gyülekezeti házak kisebb nagyobb pompával felépített városok vagy táborok, ezek keresztény vallásúak, így ismerik a világban a muszlimok is őket. Egy jó keresztény is keresztény és egy rossz bálványimádó, parázna is keresztény. Komment nélkül.

 A szentírás szerint, minden helyi település ami fallal van körülvéve vagy körbeépítve az védett város. Jeruzsálem kőfalai is ezt a várost jelképezi, amit Nehémiás újra felépített, lásd Nehémiás könyvében. De az idők során úgy Jeruzsálem kőfalai úgy a gyülekezet falai le lettek rombolva, és védtelenek lettek a külső ellenségtől nem véletlenűl. Ezek helyére városok épültek és számos idegen népek lettek a lakói. A farizeusok a szinedrium volt a vallási hatalom akkor amikor Jézus felment Jeruzsálembe. Ott lett megalázva mindazért mert a kimondott igazsága ellensodrásba került az akkori "menstram", vagyis a sátán tanításával. Mert ahogy Jézus mondta a farizeusoknak meg a többi vallásos vezetőknek, hogy "ti az ördög fiai vagytok". Jézust meghurcolták, csakis azért az egyszerű oknál fogva, mert nem volt hajlandó meghunyászkodni és felfedte hazugságaikat. A mai keresztény tanítók a hangsúlyt inkább a kegyelemre és Isten szeretetére teszik, nem hangoztatják nyomatékosan, hogy az igazság ismerete és hirdetése az a legfontosabb dolog teljes szeretettel és kegyelemmel nem utolsósorban utálattal a bűn iránt. Ez is motiválhatja a hallgatót, de ez csak feltételezés, mert csakis a Szent Szellem tudja megérinteni a lelkét és valójában megsérteni önérzetét az ige hallatára, hogy az elvérezzen, persze pozitív eredménnyel. A Szent Szellem dolga a gyülekezetben Isten akaratát megismertetni, hogy a világ is megismerje általuk Isten mélységeit, ami nem más mint a bűn leleplezése és ez által a lelkiismeret pálfordulása, ha Isten is úgy akarja. Ez nem az emberi buzgóság vagy tudás eredménye, hanem azon a helyen a táboron kívüli helye ahol Krisztus is szenvedett, amit fenti idézetekben olvastuk , a táboron kívül, ahol a társadalomból kiközösített vagy kilépett lélek élesben látja Krisztus szenvedését a feszületen, látja rajta nem csak a világ bűnét hanem látja a sajátját is rajta, amiért szenvednie kellett egy ártatlan, bűn nélküli áldozatnak. 

 Minden gondolatunk és cselekedeteik ebben a szellemben fogant meg. Másat Isten nem ismer el, hiszen az egyetlen elsőszülött Fiát szegezték a fához. Ez mutatja meg minden ember gyarlóságát, azokét is akik meg sem születtek még. A város zajától távol ott a golgotán hangzottak el Jézus szavai, amit a város népe a tömeg nem hallhatott meg. Csakis a táboron kívüli halálos csendben hallod meg Isten szavát, aki azt mondta egy szóval felkíáltva "Elvégeztetett". A te az én és a világ bűne súlya alatt halt meg a bűntelen, megváltva bűneinket, a táboron a vallási ördögi hatalom és gonoszság minden édes és keserű formájában üldöztetett igaz Ember. Tehát így szól az írás: " Men­jünk ki te­hát hoz­zá a tá­bo­ron kí­vül, az ő gya­lá­za­tát hor­doz­va. Mert nincs itt ma­ra­dan­dó vá­ro­sunk, ha­nem a jö­ven­dőt ke­res­sük".

Az Isten szelleme lakozik bennetek.

 Az Isten szelleme lakozik bennetek.

"Ha pedig annak Szelleme, aki Jézust a halottak közül feltámasztotta bennetek lakik, az, aki a Krisztus Jézust a halottak közül feltámasztotta, a bennetek lakó Szellem által a ti halandó testeteket is meg fogja eleveníteni. ( Róma 8,-11).

 Felfoghatatlan a hús a testi ember számára az a tény, hogy Isten Szelleme lakhat egy emberben. Az igaz, hogy azok akik elfogadták Isten Fia áldozatát a bűnért, akiket Isten gyermekévé fogad, azok sem tudják azt felfogni, csakis a hit által lesznek megbizonyosúlva, hogy Isten Szelleme lakik bennük. Ha Isten Szelleme egy érzés vagy egy anyag lenne, akkor egy ember sem tudná azt befogadni, mert elpusztulna azonnal. Isten Szelleme a Bibliában a helyzetnek megfelelően van kijelentve, a megkülönböztetés kedvéért néha Szent Szellemnek, Krisztus Szellemének vagy Bátorítónak a fordításoktól függően, Szentléleknek is nevezik de egy Istenről van szó. A szellem fúj mint a szél, nem tudjuk, hogy honnan hová, mettől meddig fúj. "A Szellem odafúj, ahová akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jő és hová megy: Így van mindenkivel, aki Szellemtől született.” (János 3,-8). Nem tudjuk, hiszen az emberi hús, test korlátozott. Még a végtelen űrnek is határait keresi, mert az emberi hús a testi gondolkodás időben él, ahol van kezdet és vég, tehát kezdetekben és végletekben tudja vagy igyekszik mindent kutatni vagy megmagyarázni. 

 Isten kegyelme, Krisztus emberi származásával jelenik meg. Az Ember aki Isten Szellemével teljes, Jézus Krisztus a Megváltó emberi testben lakó Isten. Isten aki megteremtette az időt az anyagot a világot a Földet és mindet ami benne van, eljött ember formájában ebbe az általa teremtett világba. "Én va­gyok az Alfa és az Ómega (a kez­det és a vég), ezt mond­ja az Úr, az Is­ten, aki van, aki volt, és aki el­jö­ven­dő, a Min­den­ha­tó". (Jel 1)", mondja magáról a feltámadt Jézus. ‭‭Jelenések‬ ‭22:13 is megismétli ezt‬: "Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.".

 Tehát ebből az következik, hogy Isten emberi kezdete és vége Jézusban már beteljesedett. Itt született testben és itt is halt meg testben. De az örök Istensége nem születhetett sem halhatott meg, mert Isten szelleme lakott benne aki feltámasztotta új halhatatlan testében. Ez a tény ami a hitnek alapvető igazsága, hogy Krisztus Isten Fia mindig is volt Isten kebelében mint Fiú, akit a magyar fordítás Igének nevez. Isten nem halt meg a golgotai feszületen, csakis a Jézus teste, ami hasonló az emberi testhez gyengeségével együtt, de szelleme Isten ereje ami mindent felülmúló erő, az a Szellem aki egy szavával megteremtette e világot, az feltudtta támasztani a halálból Krisztust is. Fel tudja támasztani mindazokat is akiben Isten szelleme lakik, az első testi feltámadáskor, amikor Krisztus eljön az övéiért a fellegekben. Mert mindenki aki Krisztusban halt meg, feltámad testében de már az új tökéletes testben ami hasonlatos Krisztus dicső testéhez. Ez az a fordulat ami visszafelé hat és épít." Mint ahogy ugyanis Ádámban mindnyájan együtt halnak meg, úgy a Krisztusban mindannyian együtt elevenednek majd meg. Ki-ki azonban a maga rendjében: zsenge a Krisztus, azután a Krisztuséi, mikor megérkezik, ..( 1 Kor. 15). Az első korinthusiakhoz intézet levelében a 15. részben ír Pál apostol, jó lenne elolvasni.

 Tehát a Szent Szellem vagy más magyar fordításban Szentlélek, élhet az emberben de nem teljes mértékben tudja befogadni, az Isten túláradó szeretete és kegyelme ami kiöntötte Szent Szellemét a Gyülekezetre és mindazok akik csatlakoznak ehhez az Istentől alkotott egységhez a Szent Szellem ajándékát is megkapja de a mi témánkhoz illően kell idéznünk egy részt." Őbenne titeket is – miután hallottátok az igazság beszédét, üdvösségetek evangéliumát, amelyben hittetek is – megpecsételt a megígért Szentlélekkel, aki örökségünk záloga, hogy megváltsa tulajdonát dicsőségének magasztalására". ( Efézus 1,- 13,14). 

 De mindehhez igaz hittel és bizalommal vagyunk Isten előtt a Szent Szellem által aki él és vezet az örökkévalóság felé az üdvösség útján.

Gyere lásd meg.

 Gyere lásd meg.

"Fü­löp ta­lál­ko­zott Ná­tá­na­él­lel, és azt mond­ta neki: Meg­ta­lál­tuk a ná­zá­re­ti Jé­zust, Jó­zsef fiát, aki­ről Mó­zes írt a tör­vény­ben, és aki­ről a pró­fé­ták is ír­tak. Erre Ná­tá­na­él azt mond­ta neki: Ná­zá­ret­ből tá­mad­hat-e va­la­mi jó? Fü­löp így vá­la­szolt: Jöjj és lásd meg!" (Jn 1, 45).

 Nátánael története, találkozása a Messiással, egyszerűen példamutató. Fülöp aki már találkozott Jézussal, aki el is hívta magához, személyes találkozása egyszerű eredményt hozott, elhívta Nátánaelt, hogy személyesen győződjön meg arról, hogy találkozzon a Messiással, hogy maga győződjön meg róla, akiről a Mózes törvénye és próféták írtak. Ezek az egyszerű emberek ismerték az írásokat, de úgy ahogy azt kell ismerni. Hiába az írástudók és farizeusok állandóan forgolódttak vallásos tevékenységükben, ismerve az írásokat, de ahogy Jézus is megemlítette róluk, hogy szívük messze volt Istentől. Annyira jól tudta Nátániel az írásokat a próféciákat, hogy kételkedett abban, hogy Názáretből kijöhet valami jó. Hiszen a Messiás, Izrael királya, Dávid városából kell, hogy származzon a próféciák szerint. Ez volt Betlehem városa, Dávid király házából származó test szerinti Messiás onnan kellett, hogy származzon. Ott is született, de Názáretben nevelkedett. Ez volt a megtévesztő Nátánáel számára, de az aki ezt a hírt elmondta neki egy megbízható ember és barát, aki nemes egyszerűséggel azt mondta neki " Jöjj és lásd meg". 

 Ebből az következik, hogy minden egyes igehirdető saját megtapasztalása szerint hívhatja barátait ismerőseit és mindenkit aki hallja őt, hogy maga is elhivatott Krisztus által, hogy mindazt amit maga már megtapasztalt Krisztusban, bemutassa másoknak. Közismert dolog, hogy senki sem tudja átültetni másokba a saját megtapasztalásait, de azt megtudja tenni, hogy elvezeti ahhoz a forráshoz amiből maga is ivott. Senki sem tudja csupán teológiai tudásával meggyőzni a hallgatókat, hacsak nem Krisztust hirdeti az igazságban, hívogatva Krisztushoz, jöjj és lásd meg. Hiszen nem Fülöp volt a középpont, nem magára vonta Nátánáel figyelmét, hanem arra akit megtaláltak, Izrael Messiására. 

"Ami­kor Jé­zus lát­ta Ná­tá­na­élt fe­lé­je kö­ze­led­ni, azt mond­ta róla: Íme, egy iga­zi iz­ra­e­li­ta, aki­ben nincs ha­mis­ság. Ná­tá­na­él erre azt kér­dez­te: Hon­nan is­mersz en­gem? Jé­zus így vá­la­szolt: Mi­előtt Fü­löp hí­vott vol­na, lát­ta­lak té­ged, ahogy a fü­ge­fa alatt vol­tál". (Jn 1, 47).

Sokat hallunk és irogatunk Krisztusról, sok mindent bemagoltunk, de azt is meg kell jegyeznünk, hogy a Mindenható, mindent lát és hall és ismeri az emberek szívét. A tanulás Istentől az nem a könyvtárak, iskolák padjában megy végbe, hanem az életben, persze azt sem vethetjük el, de a mindennapi életben tanulhatjuk meg mi és, hogyan működik. Ami az ember számára lehetetlen, Isten számára lehetséges. A napi tevékenységünk is nyitva áll Isten előtt, Azért itt látjuk ismét a Messiást mint Istent, aki nem csak tökéletes ember volt, hanem Isten. Amikor elhangzottak ezek a szavak, Nátánáel hitre tért. Ezek azok a szavak amikor a Megváltó Krisztus közvetlenül mondja meg annak aki őt keresi és közeledik hozzá, hogy mielőtt még hozzám jöttél, ismertelek téged, Ismerem a szívedet. Nátánáel esetében látta, hogy egy igazi izraelita akiben nincs hamisság. Az én esetemben hogyan vélekedett az Úr? Ezt nem mondhatom meg, ez magánügy és nem építő jellegű másokra nézve. De ezt is tudnunk kell, ismerjük e szívünk titkait. Hogyan lát Isten minket, hol vagyunk és mivel foglalkoztunk mielőtt megláttuk őt? Hogyan viszonyulunk magunkhoz, elhiszed e, hogy Isten mindent lát? A térmegfigyelő kamerák egy silány utánzata, sátáni ragaszkodásnak, hogy az embert kontroll alatt tartsa. Isten nem így figyel, hiszen Ő nem ember és nem embereket vesz sámon. Nem statiszta, hanem alkotó vagy inkább Teremtő. Minden és mindenki az Ő tulajdona, hiszen Krisztus áldozata is erre utal, hogy megváltotta a világot. Isten már ismerte a prófétákat is és Dávidot is az anyjuk méhében. Ma egy ultrahang vizsgálattal pásztázhatják a magzatot, figyelve a rendellenességek eshetőségét, de soha sem ismerhetik meg mindazt amit Isten ismer, hiszen Ő az alkotója, a fazekasa minden edénynek. Ezért drága olvasó, ne kételkedj abban, hogy Isten lát téged, tud rólad mindet. Nátánael ezt nem tudta addig még a Messiás nem szembesítette vele azt a tényt, hogy már látta őt a fügefa alatt.

 Amikor tudatába kerülünk annak, a felismerés által, hogy Jézus Krisztus nem szigorú felügyelő, hanem szerető Isten mérhetetlen kegyelemmel, akkor elszáll a félelem és a szégyenérzet is elszáll, mert úgy ismered meg Krisztust mint orvost, tanítót, és Bátorítót és kegyelemmel teljes Istent, ha ezt már hiszed, akkor már találkoztál vele és meg adta a bizonyságtételét magáról, hogy ha beismered bűneidet előtte, megbocsát és örökre elfelejti, nem fog visszaemlékezni bűneidre soha. 

 Ez a hit teheti az embert hű követőjévé Krisztusnak, a vele való találkozás és elhívás eredményeképpen.

Isten a szabadító, megszabadít önmagamtól.

 Isten a szabadító, megszabadít önmagamtól.

" Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem. Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével." (‭‭Róma‬ ‭7:21‭-‬23‬).

 A test halálra van ítélve a bűn által. A belső ember ebben a testben él és képes vizsgálnia a hús test viselkedését. Ezen ne csodálkozunk, hiszen a szentírás szerint, az ember szelleme az a belső szellemi ember, aki lát és hall, ha Isten meggyógyítja és feltámasztja szellemi halálából. Isten belelehelte szellemét még a teremtéskor Ádám orrába, de az ember bűnbe eset és emberi szelleme a hús hatalma alá került. Az a belső ember az igazi, aki gyönyörrel szemléli Isten Krisztusa szabadság törvényét, az az ember amely ténylegesen él Isten új szelleme által, aki feltámasztotta a halálból, és benne lakozik mindörökké, az az ember engedelmességre hivatott Isten törvényének. Az újjászületés lényege, hogy egy új embert alkosson Isten amely engedelmes akaratának. Ez a belső ember örül és gyönyörködik Isten törvényének. Az igét igazságosnak tartja minden szempontból. A belső emberben Isten szelleme lakozik a test pedig temploma ennek a Krisztus szellemének. Az edény amiben hordozzuk Isten Szellemét, Szent Szellemmel van tele, és telítődik állandóan mértéktelen mennyiségben egész örökkön örökké, mert Isten szelleme határtalan és örökké önti szívünkbe és értelmünk tisztítása érdekében itt a földön veszi kezdetét. Hiszen nem mértékkel ad Isten az őt szeretőknek. "Ti azonban nem test szerintiek vagytok, hanem Lélek szerintiek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé". (Róm 8, 9)

 Ez a kettősség alkotja az ember identitását. Vagy az egyiknek szolgál vagy a másiknak. Ez a szellemi ember harca, hiszen Isten törvényeit látja jónak és igazságosnak, de a teste engedetlen, mert a hús az övét követeli magának. A hús két lábbal jár a földön és szükségletei és vágyai egyenesen arányban vannak a felkínált lehetőséggel, ami sokszor Isten törvénye ellen szegődik. Ebből bőségesen kanyarít a hús lelkiismeret furdalás nélkül a lehetőségei szerint. Ezt észre se veszi egy szellemileg halott ember. Ő a természete szerint él és vezérelt, ezt tartja normálisnak. Esetleg a lelkiismerete furdalja de mégis azt teszi amit a lehetőségek felajánlanak neki meggondolás nélkül. Ez a dzsungel törvényéhez hasonlítható, az erősebb nyeri el a magasabb pozíciót az életben, a felsőbbrendű entitás, aki ura a helyzetnek, a körülmények mérnöke, lehetőséget nyit, hogy arrafelé lépjen amerre lépnie kell az előre meghatározott utat fussa le, aminek a vége az örök halál vagy az örök élet. A magabiztosságot generálja a sátán a test szerint élő emberben, hogy értelem szerint az ember kezében van az irányítás és a szabad akarata. A rossz szellemeknek ad otthont a test, azok tartják fogságban, ezt láthatjuk Jézus Krisztus szolgálata során itt a földön, démonokat rossz szellemeket űzött ki az emberekből. Ma is ezt teszi, csakhogy nem ilyen látványosan. 

 ‭"Én nyomorult ember! Ki fog kiragadni e halálos testből? (RÓMA 7:24‬) 

 Bizony az ember nem tudja magát kiragadni sem, megváltoztatni sem tud semmit. Ha azt gondolja az ember, hogy tudja ha akarja megváltoztatja sorsát, hogy én majd megmutatom, hogy van akaraterőm, akkor még nem Istenben látja a menekülés útját és nem Istent dicsőíti, de hogyan is tudná, ha halott. Isten pedig az élők Istene. Tehát minden bizodalmunk Istenben van, őrá hagyatkozunk, mert így kiált fel Pál apostol: "Következőleg semmi kárhoztató ítélet nem szól azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mert a Krisztus Jézusban az élet Szellemének törvénye megszabadított téged a vétek és halál törvényétől. Amire ugyanis a törvénynek nem volt képessége, mert a hús erőtlenné tette, azt véghez vitte az Isten, mikor a húsban a vétket elítélte azzal, hogy a vétkes hús hasonmásában és a vétek miatt saját Fiát küldte el, hogy a törvény igazságos követelései beteljesedjenek bennünk, akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a szellem." (RÓMA ‭8:1‭-‬4‬).

Jézus Krisztus az egyetlen menedék, nincs más név az ég alatt, csakis Joshua Messiás akinek ez az igazi neve.

Az új bor, az óbor helyet.

 Az új bor, az óbor helyet. 

"Har­mad­nap­ra me­nyeg­ző volt a ga­li­le­ai Ká­ná­ban, és ott volt Jé­zus any­ja, és Jé­zust is meg­hív­ták ta­nít­vá­nya­i­val együtt a me­nyeg­ző­re. Ami­kor el­fo­gyott a bor, Jé­zus any­ja azt mond­ta neki: Nincs bo­ruk. Jé­zus így vá­la­szolt: Asszony, mi kö­zöm van eh­hez ne­kem vagy ne­ked? Még nem jött el az én órám. Az any­ja pe­dig azt mond­ta a szol­gák­nak: Te­gyé­tek meg, amit mond! Hat kő­ve­der volt ott el­he­lyez­ve a zsi­dók tisz­tál­ko­dá­si szo­ká­sa sze­rint, ame­lyek­be egyen­ként két vagy há­rom mét­ré­ta fért. Azt mond­ta ne­kik Jé­zus: Tölt­sé­tek meg a ved­re­ket víz­zel. Meg­töl­töt­ték azo­kat szín­ül­tig. Ak­kor azt mond­ta ne­kik: Most me­rít­se­tek, és vi­gye­tek a nász­nagy­nak! És vit­tek. Ahogy meg­íz­lel­te a nász­nagy a bor­rá lett vi­zet, és nem tud­ta, hon­nan van, csak a szol­gák tud­ták, akik a vi­zet me­rí­tet­ték, szó­lí­tot­ta a vő­le­gényt, és azt mond­ta neki: Min­den em­ber a jó bort adja fel elő­ször, és ami­kor meg­it­ta­sod­tak, ak­kor a si­lá­nyab­bat, te pe­dig a jó bort mos­ta­ná­ig tar­to­gat­tad. Ezt az első jelt a ga­li­le­ai Ká­ná­ban tet­te Jé­zus, így mu­tat­ta meg di­cső­sé­gét, és ta­nít­vá­nyai hit­tek ben­ne". (Jn 2, 1-10)

 Ebben a történetben számunkra a legfontosabb tanítás nem abban rejlik, hogy Jézus képes volt rá , hogy a vizet borrá változtassa. Ez az Isten dicsőségét ábrázolja és ezeken a csodákon keresztül a tanítványai hittek benne, de számunkra szemlélteti Isten igazi szándékát a jövőre nézve. Ma egy hívő számára nem kérdés, hogy Jézus, Isten Fiának van hatalma mindenek felett. Itt a tanítás arról szól, hogy a bor amit addig felszolgáltak a násznépnek, nem volt olyan jó mint az amit Jézus által a vízből teremtett. De az a bor amit felszolgáltak a násznépnek, nem is volt elég, mert kifogyott. Láttuk az emberi szokások éppen fordítva működnek, előbb a jó bort szolgálják fel a násznépnek azután amikor már jól mulatnak a silányabbat. A bor, a vér és az öröm definíciója a bibliában. Az ó és új öröm amit a szövetségek tartalmaznak, az ószövetség és az újszövetség bora, ami Krisztus vérével van megkötve. " Azután vette a poharat, és hálát adva nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára." ( Máté 26,- 27,28). A régi vagyis az ószövetség nem hozza meg azt a felhőtlen örömöt az ember lelkében mert állandóan emlékezteti a bűnre a törvényre amit nem tud maradéktalanul teljesíteni, az nem szabadítja fel tökéletesen a lelkiismeretét, annak megvan a kezdete de a folytatásra nem elég. A vízből teremtett öröm viszont, megízlelve sokkal jobb mint a régi. Ha nem is tudjuk honnan származik, de a megtérés által szerzett öröm a felszabadulás öröme a bűneink alól ad egy felszabadult érzést és megkönnyebbülést. De nem is lehet az ószövetség keretein belül úgy örülni ahogy az új szellemi ember aki fel van ültetve már most a mennyben az örök hajlékába, szellemileg tud örülni a Szent Szellem örömében. Hiszen az ige a fűrdője az a mosakodásra szánt kőveder ami tisztálkodásra szántak annak idején jelképezi azt a helyet ahol Jézus változtatja át az ige által Isten szava által az igét örömre, ez az evangélium öröme. Ez ismeretlen volt az óember számára, mert a testi húsvér ember testi örömökkel elégedett ami csak időleges.

Egy új társaság jelenik meg az evangéliumban, akik nem voltak hivatalosak a mulatságra amit a ház Ura készített elő. Ez egy másik hasonlat, nem a menyegzőre vonatkozik. Jézus egy új bort kínál mindazok számára akik a násznépet képezik Kánában, és örült a nép az új bornak, vagyis a jó bornak. De Jézus Isten Fia aki a vőlegény eljött, hogy Izrael népe számára vigadalmat rendezzen, de a hivatalosak nem fogadták el a meghívást a vigadalomra. Azok akik ha nem is voltak hivatalosak a mulatságra de eljöttek, a szolgák hívására, ezek a pogány és hívő zsidók közül valók. A háziúr szolgái kimentek az utcára hogy hívogassák a lakomára a járókelőket, akik meghallják hívásukat, és elmennek a vigadásra amit elkészített az övéinek de azok akik hivatalosak voltak nem jöttek el, egy új társaság lett hivatalos a lakomára, akik már újbort ittak, hiszen a vendéglátó Úr maga Jézus. Tehát a régit az új váltotta fel új választott nép új ígéretekkel. "És egy pél­dá­za­tot is mon­dott ne­kik: "Sen­ki sem ha­sít ki fol­tot új ru­há­ból régi ru­há­ra, hi­szen ak­kor az újat is el­sza­kít­ja, és a ré­gi­hez sem il­lik az új­ból való folt. És sen­ki sem töl­ti az új­bort régi töm­lők­be, hi­szen az új­bor szét­sza­kít­ja a töm­lő­ket, a bor ki­öm­lik, és a töm­lők is tönk­re­men­nek. Ha­nem az új­bort új töm­lők­be kell töl­te­ni. És sen­ki, aki óbort iszik, nem kí­ván újat, mert azt mond­ja: jobb az ó." (Lk 5, 36-38). Tehát mindennek megvan a saját tömlője, a helye. Az ószövetségi ígéretek is be fognak teljesülni Isten választott népe számára, ami egy zsidó számára üdvösséget jelent, de azt a régi tömlőt új borral nem tölti be, hanem számukra is új testet készít elő majd ha eljön annak az ideje, mert Izrael maradékának ideje még nem jött el. Most minden amit hallunk Isten szavából azt új tömlőbe töltik be a vízhordók Jézus szava szerint, ez az evangélium vagyis örömhír a választottaknak, akik nem csak hiszik Jézus Krisztus megváltásának tényét, hanem el is fogadják azt a bort, isznak is abból az új borból ami Krisztus szövetségének vére a Szent Szellem örömében.

Osszuk és szórjuk, vessük el Isten ránk bízott javait.

 Osszuk és szórjuk, vessük el Isten ránk bízott javait.

" Ezt pedig vegyétek figyelembe: „Aki szűkösen vet, szűkösen fog aratni is, és aki áldással vet, áldással fog aratni is!” Ki-ki amint előre elszánta szívében, ne bánatból, ne is kényszer alatt tegye, mert Isten a vidám adakozót szereti".(2 Kor.‬ ‭9:6‭-‬7)‬ ‭(CSIA‬‬ ford.).

 Ha a magvető példázatát vesszük figyelembe ( Máté 13), akkor láthatjuk, hogy a magvető kiment szórni bőségesen és válogatás nélkül vetette el a magját. Ezt teszi és tette Jézus ( Joshua a megmentő), nagy kegyelemmel. A magvetőnek mindig van mit elvetnie, hiszen aki előre elszánta magát erre a tevékenységre, az ismeri Isten határtalan bőségét, az Isten tárháza, magtárja túláradó kegyelemmel teljes, bőségesen szórja szét áldását és erre keres munkásokat. Személyválogatás nélkül veti igéjét minden szívbe, attól függetlenűl ki hogyan fogadja be, ki-ki milyen talajra volt vetve, bőségesen elegendő áldásait mindenkire kiöntötte. Ami a teremtést illeti, nem csak az igazaknak hanem a gonoszoknak is ad bőségesen. Itt a sáfárság gondolatát érintettem, mert ha Isten bőséges is áldásában, nem mindenki sáfárkodik Isten tetszése szerint. A gonosz az gonoszul bánik Isten ajándékaival, az igaz osztogatja a szegényeknek azt amit Isten a kezébe adott. A fenti ige is arra utal, hogy ki mint vet úgy arat. Hogy ebben se kételkedjünk, felidézzük ezeket a sorokat, amit Pál apostol írt a korinthusiakhoz. 

 "Hatalmas az Isten arra, hogy mindenféle kegyelmet bőségesen ontson rátok, hogy mindenben, mindenkor teljes megelégedésben minden jó cselekedetre bőségetek legyen, ahogy megírták: „Szórt, adott a szegényeknek, igazságossága örökké megmarad.” Aki maggal látja el a vetőt, az kenyeret is nyújt az evésre, megszaporítja a ti vetéseteket és felneveli igazságosságotok gyümölcseit, úgyhogy mindenben meg fogtok gazdagodni a teljes hűség kifejtésére, mely általunk hálaadást munkál Istennek." ‭‭( 2 Kor. ‭9:8‭-‬11‬).

 Itt is láthatjuk Isten munkáját az ember részvételével. Az ember dolga szórni Isten magját az ige igazságosságát, amit nem ember formált meg, és nem ember csíráztatja és növeszti, hanem Isten magtárából adott magot bőségesen annak akinek keze tiszta és nem foglalt más tevékenységekkel. Isten a magvetőt is ellátja bőséggel, kenyeret ad táplálékul, minden viszonylatban. A kenyérre valót Ő maga őrölte meg és sütötte meg, Krisztus a kenyér az a szellemi tápláléka, de Isten nem feledkezik meg a mindennapi betevő eledelről sem. Ő törte meg és osztotta szét a kenyeret a munkásoknak, hogy legyen erejük vígan vetni, nem kényszerből, csak azért mert a kötelesség tudata hajtja. A Krisztus szabad törvénye szerint, az önkéntes adakozót szereti az Úr. Ha nincs mit mondania vagy vetnie a magvetőnek, akkor ne tegyen semmit, jobban teszi ha Istenhez fordul nem az emberek felé. Mert az üres beszédekre Isten haragszik, ha az Ő nevét adják hozzá, vagy az Ő nevében tanítanak a Szent Szellem tanításának ereje nélkül. Ha a sóban nincs erő azt megtapossák a népek. ‭‭ "Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? Sem a földre, sem a trágyadombra nem való: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja! ( Lukács 14,- 34,35). Azért nem veti meg az Úr azt az embert ha nem tesz semmit és csendben van, várja Isten áldását, hiszen akkor van lehetősége megtölteni edényét, korsóját olajjal és búzával kosarát, hogy ha enged Isten akaratának a magvetők sorába álljon. Szórja Isten javait, úgy az anyagi mint a szellemi áldásokat, ki-ki elhivatása szerint. Figyelemre méltó, hogy a vígan vetőt nem szomorítja el a kudarcok eshetősége, hiszen nem azzal a szándékkal veti az igét, hogy meggyőzzön embereket, és sikeres legyen, hanem azzal a szándékkal, hogy aki befogadja Krisztust az ige által, azt az Úr nevelje hűségre és áldássá legyen Isten mezején szándéka szerint. Tehát Istenre bízza magát és mindazokat akik az elvetett ige szerint hitre tértek.

 A hívőt nem a vagyona minősíti, hanem gazdagsága abban nyilvánul meg, hogy elégedett Istentől kapott javaival. Ez szellemi és anyagi szempontból igaz. Az aki a kevesen hű az a nagyot megérdemli.

‭‭ "Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit?" (‭‭Lukács‬ ‭16:10‭-‬11‬).

 Tehát testvérek ne legyetek restek szórni mindazt amit Isten az Úr kezetekbe adott, ki-ki képessége és vigassága szerint, mert Isten előtt nem az határozza meg, hogy mennyit adtál, hanem hogyan adtál és vetettél. Mert az a kevés is sok a sok is kevés lehet. Ha szűken vet de vethetett volna többet is mert nála volt amit kapott, magának tett félre a közös javakból amit osztani kíván az Úr, akkor szűken is fogsz aratni Isten áldásaiból a jövőben. 

‭‭" …. a sokaságból egy asszony hangosan így szólt hozzá: Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldog az emlő, amely téged táplált! Erre ő így felelt: De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.(Lukács 11,- 27,28). 

De ahhoz, hogy osztogatni tudjuk Isten javait, vele kell gyűjtögetni is. ‭ "Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.(‭‭Lukács‬ ‭11:23‬).

Magához vonz a fenyítéssel Isten.

 Magához vonz a fenyítéssel Isten.

‭‭ "Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem."‭‭ (Jelenések‬ ‭3:19‭-‬20‬).

Az Isten az Atya szereti a teremtményeit, de itt különös hangsúllyal mondja ki, hogy akit szeret azt megfeddi és megfenyíti. Ezt a laodiceai gyülekezet angyalának üzente az Úr. A héber fordításban az angyal helyett a "vének" szó van, de ez most nem lényeges.

 De ha szeret akkor miért kell, hogy fenyítsen? 

 A bibliában találkozunk olyan emberekkel, de a környezetünkben is vannak akik jómódban, látszólag anyagi biztonságban élnek, élik világukat különösebb szükség és depresszió nélkül. Akiknek minden sikerül, pedig mi látjuk, hogy bűnös életet él és mégis tetteik büntetlen marad. ‭‭

 "Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.(Zsoltár 73:12‬ ).

 "Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak.(‭‭Zsoltárok‬ ‭73:5‭-‬7‬). És ezek a sorsok és emberek mégis síkos és széles úton járnak, aminek vége a kárhozat. Minden amit itt a földön elértek, nem örökli az Isten országát.

"Végül elmentem Isten szentélyébe, és megértettem, hogy milyen végük lesz." (‭‭Zsoltár‬ ‭73:17).

  Már az is nagy kegyelem Isten részéről, hogy foglalkozik azzal akit szeret. Tudtára hozza, hogy Isten gyermeke és igazítja útját, és Isten nevelését nyereségnek veszi. Bizony nem kellemes ha különböző megpróbáltatásokon megyünk át, de a vége a megszentelődésre vezet. "Szeretteim, ne lepődjetek meg attól a tűztől, amely megpróbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami különös dolog történne veletek". (1Pt 4, 12).

"Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek". (Jak 1, 12).

 Hát ez lenne a boldogság egyik összetevője? A fent idézet ige azt jelenti ki, hogy "akit szeret Isten", itt meg azt írja Jakab, hogy "aki szereti Istent". Kölcsönös szeretett jellemzi Isten gyermekeit, hiszen az újjászületés által Isten gyermekei lettünk, úgymond "vérrokonságba" kerültünk Krisztus vére által. Most már teljes bizalommal vagyunk Isten iránt, mert tudjuk, hogy aki szereti fiát az nem ad kígyót ha halat kér vagy követ ad ha kenyeret kér tőle. " Ugyan melyik apa az közületek, aki a fiának követ ad, amikor az kenyeret kér, és kígyót ad, amikor az halat kér?... (Lk 11, 11).

"... és el­fe­led­kez­te­tek az in­tés­ről, amely nek­tek mint fi­ak­nak szól: Fiam, ne vesd meg az Úr fe­nyí­té­sét, és ne csüg­gedj el, ha meg­fedd té­ged, mert akit sze­ret az Úr, meg­fe­nyí­ti, és meg­os­to­roz min­den­kit, akit fi­á­vá fo­gad. Szen­ved­jé­tek el a fe­nyí­tést, hi­szen Is­ten úgy bá­nik ve­le­tek, mint fi­a­i­val. Mert me­lyik fiú az, akit nem fe­nyít meg az apja?"(Zsid 12, 5-8).

 Az Úr zörget a gyülekezet ajtaján, nem azért mert be akar menni, annak már vége, hogy köztük lehessen a demokratikus gyülekezetekben, ezt így lehet érteni, hogy nem bejönni, hanem hangosan zörget, magára vonja figyelmét. Bele akar avatkozni az életünkbe zörgéssel vagyis neveléssel ami eléggé hangos is lehet. Aki meghallja, vagyis tudatára ébred, hogy új felismerésre térjen, minden bizonnyal Isten akarata szerint megtér és elég erőt kap arra, hogy a szíve ajtaját megnyissa az Úr előtt. 

 Az Isten nem követ el hibákat a választás a kiválasztás terén sem, azért az Úr zörgetése sem hiába való. Akinek fület adott az meghallja kikerülhetetlenül, és beengedi a zörgetőt. Mert aki zörget annak megnyittatik. Bemegy és kimegy a városon kívűl, ahol a Krisztust is megfeszítették. Távol a város zajától a feszület lába alatt nyeri el a bűntől való szabadulást, és a feltámadt Krisztusban a békességét az aki kimegy hozzá és ajtót nyit neki. "....bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem."‭‭

 Teljes szoros kapcsolatba kerül az Úrral az aki enged neki, baráti, testvéri, rokoni kapcsolat ez, attól függetlenül, hogy tudjuk ki Ő, dicsőítjük mint Istent, de Krisztus halálával és feltámadásával eggyé lettünk vele, ahogy Ő az Atyával egy, mi is egyek legyünk vele. " De nem­csak ér­tük kö­nyör­gök, ha­nem azo­kért is, akik majd az ő be­szé­dük­re hisz­nek ben­nem, hogy mind­nyá­jan egyek le­gye­nek, Atyám, mint te én­ben­nem, és én te­ben­ned, ők pe­dig mi­ben­nünk, hogy el­higgye a vi­lág, hogy te küld­tél en­gem". (Jn 17, 21).

A földi és a mennyei királyság evangéliuma.

 A földi és a mennyei királyság evangéliuma.

" Jézus azután bejárta az összes városokat, a falvakat is. Közben zsinagógáikban tanított, a királyság örömüzenetét hirdette s minden betegséget és minden gyengeséget gyógyított. S mikor a sokaságot meglátta, szánalom fogta el miattuk, mert el voltak kínozva s hányt-vetettek voltak, mint a juhok, melyeknek nincs pásztoruk. Azután tanítványaihoz szólt: „Sok az aratnivaló, de kevés az arató. Könyörögjetek hát az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat aratásába!” (Máté ‭9:35‭-‬38‬.).(‭CSIA‬‬ Lajos fordításában).

‭‭ Amikor itt járt Jézus testben a földön, Isten ígéretei szerint eljött az övéihez, tehát Izrael házába, hogy felállítsa királyságát, de az övéi nem fogadták be. Ezt a királyság örömüzenetét hírdette, hiszen a király már eljött Dávid házából való, más fordításban az Isten országának evangéliumát hirdette. "A nagy tömegnek öröm volt hallgatnia őt." ‭(Márk 12:38‬ ). A kereszténység tanítói sokan nem tesznek különbséget a királyság és a mennyeknek országa evangéliuma között. Sőt a gyógyítást és a nyelveken szólást is igyekeznek művelni, amik jelek a kívülállóknak. De a Gyülekezet dolga a mennyeknek országának építése, amit hirdetünk az Jézus halála és feltámadása. Mindkettőnek az üzenete egy és ugyanaz, a királya és Ura a mennyek és a földnek is az Úr Jézus, de nem egy és ugyanaz a célja és lokációja. A királyság a földre vonatkozik, főleg Izrael népe számára, Isten a próféták írásaiban megüzente, hogy eljön az ország úgy ahogy a mennyben úgy a földön is. Ezt a közismert " miatyánkban" ima-vázlatban is ismerünk, ami a tanítványoknak az imája volt egy ideig és az lesz a nagy megpróbáltatások idején a Gyülekezet elragadtatása után, hiszen Jézus nem tanította azt, hogy betanult imákkal imádják Istent. Jézus úgy a hegyibeszédben is az eljövendő királyság szellemi értékeit tanította, erkölcsi tisztaságát. Ezek a tanítások majd az ezeréves királyságban a szívükbe lesznek helyezve, hogy senki se tanítsa őket, mert ugyanúgy ahogy most a Gyülekezet tagjaiban és közt, úgy Joel próféta próféciája beteljesülésére a Szent Szellem ki lesz ontva Izrael népére a jövőben. Honnan tudjuk mindezt? Hát a Szentírásból, Isten a Szent Szellem tanítása által tudhatjuk megkülönböztetni a bal kezünket a jobbtól. A keresztény tanítások ezeket összemosta és ebből kifolyólag egy zsidó-kereszténység lett kialakítva. Ennek jeleit nagyon erősen láthatjuk a mi korunkban. A római pápa de a protestánsok vezetői is a zsidó vezetők szövetségére törekednek. Na de ez más téma.

 Amit Jézus tanított nyilvánosan, az mind a zsidó népnek szánt egy ideig, aztán amikor látta, hogy eljött az ideje annak, hogy a pogányok felé is forduljon a hitük szerint őket is meggyógyította, és a pogányok és a prozeliták közűl is a dicsőség fiait vélte felfedezni. Ezt bővebben kell idéznem, mert nagyon fontos a mi témánkhoz illik. " Ám ő így szólt: „Nem küldtek engem másokhoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” Az asszony mégis odament, földreborult előtte s úgy kérte: „Uram segíts rajtam!” Ám ő ezt felelte: „Nem szép dolog a kenyeret a gyermekektől elvenni, s az ölebeknek vetni oda.” „Uram! – válaszolta az asszony –, az ölebek is esznek az uruk asztaláról aláhulló morzsákból. ”Ekkor megszólalt Jézus: „Asszony – mondta neki – nagy a hited. Legyen neked, ahogy akarod!” És leánya abban az órában meggyógyult."( Máté 5,- 24...28). Ettől a perctől kezdve Jézus a népek felé is kiterjesztette kegyelmét és a hitük szerint gyógyította őket a királyság alkalmasságára, hiszen akkor még nem mondott le a királyság létrehozásáról látszólag. Persze, hogy tudta, hogy ennek mi lesz a vége, neki az volt a dolga, hogy beteljesítse Isten ígéretét és az Atya akaratát. 

 De Jézus köré közben olyan emberek szegődtek, akiket kiválasztott és elhívott, hogy Isten mennyei országát hirdessék azokután miután feltámad a halálból és elhagyja ezt a földet testileg, hogy elfoglalja helyét Isten az Atya jobbján. A földi királyságot más időkre szánta, tehát most a mennyeknek országának az evangéliumát hirdetik a testvérek. Azért egy egyszerű mondattal fejezzük be ezeket a gondolatokat, amire nincs recept, mert a Szent Szellem által van kijelentve az a tény, hogy a Szent Szellem tanít minden Isten gyermekét, hogy megismerje Isten akaratát minden dologban és bölcsességre tanítson, hogy békességben éljen ezen a bűnnel terhelt világban, a jövő reményében, hogy Jézus eljön és elragadja a mennyei Jeruzsálembe, a mennyei lakóhelyére . Ezért ajánlja Isten, hogy az apostolok tanításait kövessük, hogy közösségben legyünk az Úrral és vele együtt legyünk már itt a földön. Ne érjen semmi meglepetés, hogy tudjuk meg Isten akaratát miránk nézve is.

 ”Ezeket beszéltem nektek, amíg veletek voltam. A Bátorító azonban, a Szent Szellem, akit az Atya nevemben küldeni fog, mindenre meg fog tanítani titeket, s mindenre emlékeztetni fog, amit mondottam nektek."‭‭(János ‭14:25‭-‬26‬ ).

Várjuk az Urat vagy csak tétlenkedünk?

 Várjuk az Urat, vagy csak tétlenkedünk?

"Mert a mi polgárságunk a mennyben van, ahonnan a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk,.." (Fil 3, 20)

"...és várjátok az ő Fiát a mennyből, Jézust, akit feltámasztott a halottak közül, és aki megszabadít minket az eljövendő haragtól". (1Thessz 1, 10).

 Egy garast sem ér az a hit ami nem lát előre, csakis a jelenben bízik. "Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, türelemmel várjuk." (Róm 8, 25).

 Az Isten haragszik a teremtményére, de ezt még nem valósította meg, hiszen köztudott, hogy a kegyelem időszakát éljük. Ameddig a Szent Szellem itt van a földön a Gyülekezetben, Krisztus megváltását hirdeti, addig a gonosz is féken van tartva, nem bontakoztatja ki teljes mértékben gonoszságát. Isten az Atya tereli össze gyermekeit Krisztus oltalma alá. Ez a folyamat megy most végbe. Isten haragja mindazokon marad, akik kerülik a vele való találkozást. Ugyanis konkrétan meg van írva: " Mert min­den­ki, aki go­no­szul cse­lek­szik, gyű­lö­li a vi­lá­gos­sá­got, és nem megy a vi­lá­gos­ság­ra, hogy le ne lep­le­ződ­je­nek cse­le­ke­de­tei. (Jn 3). Ez egyértelmű, az ok is ismeretes, mert nem hisz Isten Fiában, mindabban amit Krisztus megtehet érdekében, hogy Isten haragja ne érje utol. A testben bízik a saját erejében, vagy egyáltalán nem hisz az örökké tartó életben vagy halálban.

" Aki hisz a Fi­ú­ban, an­nak örök éle­te van, aki pe­dig nem en­ged a Fi­ú­nak, nem lát éle­tet, ha­nem Is­ten ha­rag­ja ma­rad raj­ta". (Jn 3).

 Mi felszabadúltan hirdetjük az örömhírt, hogy Krisztus megváltotta a világot bűnéből, az ádámi rosszá vált természettől, és új isteni természetet adott az embernek az újjászületés által, akit az Úr Szellemével megillet. Már senki sem mondhatja mentegetőzve, hogy bűnben született és úgy is hal meg, mert nem tehet semmit. Az evangélium azt hirdeti, hogy van kiút és menedék az Isten haragja elől, ami eljön a világra. Azt hirdeti, hogy van örök élet méghozzá Istennel már itt a földön veszi kezdetét. Vagyis most jutott a tudatunkra a hit által, hogy van az emberiségnek jövője, nem a Marson hanem az új világban amit Isten újjáteremt. De már polgárai vagyunk annak az új világnak ami a mennyben van. A belépő a szoros kapu, aki Krisztus, vízum mentességet élveznek mindazok akik most járulnak hozzá menedékjogot kérni, a bűn és bűn felismerése által, hogy beismerve tehetetlenségüket, Jézushoz fordulnak bünbocsánatért, a megtérés állandó szellemiségével. Ezt így egyszerűbb megérteni. De ne essünk valamiféle csapdába, hogy ha igyekeznek elhitetni velünk, hogy ezt az üdvösséget mindenféle úton vagy eszközökkel elérhető. Hit van vagy nincs, ez a vízválasztó minden ember hozzáállásban. Vagy hiszed, hogy Jézus Krisztus a megváltó Isten, vagy nem hiszed, hogy egyáltalán létezet, nem-e mitológia ez számodra? Ha Istentől ez a mag amit elvet mindenki szívébe, mert a magvető már elvetette magját mindenhol a világ minden pontján, és az a mag nem eresztett gyökeret a szívedben, akkor a hited is hiábavaló. 

 Van egy fontos is eleve alapvető állapota a hívő szívnek, ez a Jézus visszajövetele az övéiért. Nem haraggal és a szent angyalokkal, hanem személyesen egyedül jelentve meg a felhőkben. Ahogy ezt a titkot a Gyülekezetnek feltárta Isten hű szolgája által, Pál apostolra esett a választás, hogy ezt felfedje előttünk. " Íme, tit­kot mon­dok nek­tek. Mind­nyá­jan ugyan nem al­szunk el, de mind­nyá­jan el­vál­to­zunk. Nagy hir­te­len, egy szem­pil­lan­tás­ban, az utol­só trom­bi­ta­szó­ra, mert trom­bi­ta fog szól­ni, és a ha­lot­tak fel­tá­mad­nak ro­mol­ha­tat­lan­ság­ban, és mi el­vál­to­zunk". (1Kor 15, 52).

 Az újjászületett ember aki új szellemet kapott Istentől, Krisztus vére által a Szent Szellem pecsétjét viseli már most, új testet kap Istentől, Jézushoz hasonló testet, ez az első feltámadás, mindazok akik Krisztusban haltak meg, a világ teremtése óta, ez a reménységük ami nem csalhat meg, mert ez Isten ígérete. A keresztények többsége várja a második eljövetelét az Úrnak, talán a tudatlanság miatt vagy a hanyagság miatt vagy Isten nem vezette új felismerésre ebben a kérdésben, nem tudom megmondani az okát. De a két esemény között, Jézus megjelenése és az Úr második eljövetele között 1000 év van, plusz hét év az Antikrisztus uralma és a különösen nehéz megpróbáltatások ideje ami ebben a hét évben, három és fél évig fog tartani, de ez már a földi lakók számára lesz nagy szenvedés. Izrael megmenekűl megtisztítva a hitetlenségtől. 

  Erkölcsi hanyatlásnak adhat okot az a hit, hogy az Úrva várva azt tesszük amit csak jónak látunk, mert a vég jelei nem mutatkoznak. Pál apostol ezt nem így írja le. Annak már kb. kétezer éve, várták Jézus megjelenését. Talán meg voltak tévesztve? Ugyan már, ezt nem gondolhatjuk komolyan. Ma sem a jelek fogják figyelmeztetni a hívőket, hanem a kürt a trombita hangja fogja jelezni, hogy Jézus megjelent és a sírban is meghallják, még azok is akiket a halak ették meg a tengerben, akiket elhamvasztottak, azok is feltámadnak és az Úrral lesznek mindörökké.

" Mert maga az Úr fog le­száll­ni a menny­ből ri­a­dó­val, fő­an­gyal szó­za­tá­val és Is­ten har­so­ná­já­val, és fel­tá­mad­nak elő­ször azok, akik Krisz­tus­ban meg­hal­tak, az­után mi, akik élünk, akik meg­ma­rad­tunk, ve­lük együtt el­ra­gad­ta­tunk a fel­hők­ben az Úrral való ta­lál­ko­zás­ra a le­ve­gő­be, és így min­den­kor az Úrral le­szünk. Azért hát vi­gasz­tal­já­tok egy­mást ezek­kel a be­szé­dek­kel." (1Thessz 4, 16-17).

A bűn következményei, és Isten irgalma.

 A bűn következményei, és Isten irgalma.

"Mert mi kö­zöm ah­hoz, hogy a kí­vül lé­vők fe­lett ítél­kez­zem? Nem­de ti is a be­lül le­vők fe­lett ítél­kez­tek? A kí­vül lé­vő­ket pe­dig majd Is­ten íté­li meg. Ves­sé­tek ki azért a go­noszt ma­ga­tok kö­zül!"(1Kor 5, 12). Isten a gyülekezet tisztasága érdekében engedi meg az ítéletet a bűnbe eset testvér felett. De ennek is megvan az Istentől kapott rendje, ha ezt nem tartják be a gyülekezetek, akkor mint a kovász úgy fogja dagasztani a bűnt a közösségben, olyannyira, hogy mint a rák a testben áttételes szövevényeket idéz elő. Akkor szétesik az ilyen közösség. A világban meg a háborúk és a halál veszi át az irányítást. De többször az ember irgalmatlan az embertársai iránt, ezt Dávid király is megtapasztalta.

Dávid szavait idézem: (2 Sam. 24:14) “És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem ember kezébe.”

 Dávid megtapasztalta Isten irgalmasságát és igazságos ítéleteit. Nemegyszer kegyelemért és üdvösségért fordult Istenhez, Dávid biztosan tudta, hogy Isten büntetéssel akar jót tenni neki. Dávid többször is Istenhez fordul, ismerve igazságát és szeretetét. (Zsoltár 38): 1 "Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!" És így kiált Jeremiás is az Úrhoz egy kéréssel, amikor Isten haragudott Izraelre, és katasztrófát okozott nekik. (Jer 10:24) "Büntess meg engem, Uram, de igazság szerint, ne haragodban, hogy gyalázva ne legyek." - oroszról fordítva; - ”Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!” Károli fordítás.

 Isten az Ószövetségben engedetlenség és hitehagyás miatt ítéletet hozott mind az emberek, mind a saját Izrael népe felett. De Isten mindig irgalmas volt, amikor bűneik és bűnösségük bevallásával fordultak hozzá. Isten igazságosan és hirtelen nem ítélt el senkit, amíg nem tudták felismerni bűnösségüket. Ahogyan a szülők is ha fenyítik a gyermekeiket, a gyermek tudatába van miért kap ki.

 isten mindig figyelmeztetett a bűnös tevékenység következményeire. Ez így van ma is, az Isten nem büntet oktalanul, vagy úgy, hogy nem tudatos, de hozzá kell tennem, hogy a kegyelem időszakában amit most élünk meg, nem ítél el senkit. A tévhit ellenére Isten nem ítélkezik senki felett, mindenki saját bűneik vagy a felmenők bűnei következményét viseli, ezért nem lehet Istent okolni. Felmerül a kérdés, hát hogyan nem? - amikor annyi minden történik velünk akaratlanul, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Isten büntet. Az Isten neveli gyermekeit, figyelmezteti nem ítél, " Mert a bűn el­le­ni harc­ban még nem áll­ta­tok el­len egé­szen a vé­rig, és el­fe­led­kez­te­tek az in­tés­ről, amely nek­tek mint fi­ak­nak szól: Fiam, ne vesd meg az Úr fe­nyí­té­sét, és ne csüg­gedj el, ha meg­fedd té­ged, mert akit sze­ret az Úr, meg­fe­nyí­ti, és meg­os­to­roz min­den­kit, akit fi­á­vá fo­gad. Szen­ved­jé­tek el a fe­nyí­tést, hi­szen Is­ten úgy bá­nik ve­le­tek, mint fi­a­i­val. Mert me­lyik fiú az, akit nem fe­nyít meg az apja?" (Zsid 12, 4-6).

 A menekülés útja mindig nyitva állt a bűnös előtt. Isten egy személyben ügyészként és ügyvédként jelent meg a múltban is, de ma is. A szent törvény elítélte a bűnöst, de menedéket is adott a gyilkos számára. (4.Mózes. 35:15) "Izráel fiainak és a jövevénynek, és az ő közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, aki történetből ( akaratlanul) öl meg valakit." Fog fogért, szem szemért megadta a jogot az Isten, hogy a rokonok bosszút álljanak az elkövetőn, és azokat, akik akaratlanul gyilkoltak, a törvény szerint őket is meg lehet ölni, (A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.) de Isten hat várost biztosított menedékül az ilyenekért, (de csak nekik) és védelmet kaphattak a meggyilkoltak rokonai bosszújától, amíg a főpap meg nem halt abban a városban. A pap halála után a bűnösöket át kell adni a bíróságnak.

 De Isten nem felejtette el megadni a lehetőséget, hogy eljussanak ezekhez a menedékvárosokhoz, elrendelte, hogy szabaddá tegyék az utakat. Három város a Jordánon túl, három város a Jordán határáig és az azokhoz vezető utak. (4.Mózes 19: 3) “Térj be, és oszd három részre egész földedet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül; menedékként szolgálnak minden gyilkos számára.” ( Aki nem szándékosan öli meg az ő felebarátját, és nem gyűlöli vala azt azelőtt;)

 Ma van a kegyelem napja, Isten nem ítéli meg a világot és a mindennapi ügyeket, egyenlőre, de a bíróságok léteznek a rend megőrzése érdekében. Mindez az ember kezébe került. De az embernek nincs sok esetben igazságszolgáltatása, az emberi törvények nem tökéletesek, és sok gondatlanság, közömbösség és kívülről befolyással van az igazságszolgáltatás. Nem hiába mondják, hogy a börtönökben sok ártatlan fogoly is van, akik valami oknál fogva megvoltak alaptalanul büntetve. 

 A múlt éles példája, Pilátus a pretoria ura, az ítélet székén elítélte Krisztust a nép nyomása alatt. A nép volt az ügyész, Pilátus a bíró. Így festett az igazságszolgáltatás akkor.. Elvileg Isten Fia erre saját akaratából jutott el, vagyis az Atya minden akaratát teljesítette, hogy útja ezen a földön ítélettel és a fára feszítéssel záruljon. De ez nem mentség Pilátus és az ítéletét követelő emberek számára. Gonosz szívük és Pilátus közönye, könnyelműsége ( ami ma is sokszor jellemzi a gazdag és hatalommal rendelkező embereket) egyértelműen arról tanúskodik, hogy ők olyan istenek, akiknek hatalma van minden felett és Isten szent törvénye felett is. Az Úr Jézust nem Mózes törvénye szerint ítélték meg, és nem is tehették, mert nem szegte meg a törvényt. A vallási szenvedélyek annyira megvakították az embereket, hogy még a Tóra és a bíróság szabályait sem tartották be. ( pedig Pilátus erre figyelmeztette a farizeusokat). Ha ennek a világnak a szelleme a Sátánnak van alárendelve, és büszkeséggel, erővel és katonai erővel rendelkezik, akkor az ítéletek kegyetlenek és kíméletlenek lesznek, háború és testvéri csata idején. A testvérek a testvér ellen kelnek fel, ez nem új jelenség, a vallások közötti konfrontációk, harc a befolyási területekért. Ma is ez folyik ha valaki nem tudná. 

  (Máté 5,22) “Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond,(ostoba) méltó a gyehenna tüzére." Ezek a jövő Mennyei Királyságának alapelvei, és ezeknek az elveknek ma is befolyásolni kellene bennünket. Miért a jövő, mert Jézus Krisztus nem egy adott időszakot ért ez alatt. Mert a Király elutasításra került a földön és a mennyben van jelenleg, és az Ő országa akkor jelenik meg teljes mértékben, amikor maga a Király megjelenik a földön. Akkor Isten igazsága fog uralkodni. (Ézs 65:20) "Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, aki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg." Mert az úgynevezett, hegyi beszéd, nem a Mózes törvény betartásán alapszik majd, hanem annál bensőségesebb, mert nem embertől irányított. De ez egy hosszú téma, most nem foglalkozhatunk vele.

 Ma senki sem tudja megátkozni a bűnöst, mert Isten nem átkoztatt meg senkit, minden bűnösnek megadta az üdvösség módját és csak egy utat, ez Krisztus, ahol a bűnös elrejtőzhet Isten elkövetkező ítélete elől. Ezt az utat nem zárhatja be senki, nincs rá hatalma a sátánnak. Örök menedéket azok számára, akik megérdemelten, örök pusztulásra kellett volna ítélni, de Isten kegyelme által megtalálták az üdvösség útját Jézus Krisztusban. Mert Ő a menekülés útja és védhelye. Ezt szemlélteti a fejjebb írt ószövetségi ige is. 

 Ha a Szent Szellem által kínált, az ige fürdőjét elutasítjuk, ami nem csak megmossa szennyes ruhánkat, hanem menedéket ad (aki a mi Urunk Krisztus szelleme), akkor a valódi és igaz ítélet vár mindazokra akik ellenszegülnek, akkor mi magunk viseljük az ítéletet a bűneinkért. ( Mt. 7: 1, 2.) “Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” Ez sok mindent megmagyaráz, az ok és okozat amit az ember sokszor képtelen felismerni és Istent hibáztatja vagy okolja, azzal a kijelentésével, hogy Isten megveri a bűnöst. 

 És miért van az a sok kudarc, nyomorúság az ember életében? -hát csak azért, mert nem maga ítéli meg önmagát, hanem másokat hibáztat.

 “Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni. Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.” (Jakab 2- 12,13).

 Tehát ne legyünk istenek mások felett, de mutassuk meg azt a menekülő utat az üdvösségre, ha mi már rátaláltunk és ismerjük. Ebben minden benne van, Krisztus az út az igazság az élet, a hit a remény és a szeretet, a többit, ha ez minden megvan, bízzuk a sorsunkat Istenre, ha eddig nem tettük meg. De az is igaz, hogy nem a saját akaratunktól függ, mert az nincs, mert mindig valakinek szolgálunk, ha nem is tudunk róla. Pál apostol így ír a korinthusiakhoz küldött levélben, annak okán, hogy a gyülekezetben elhatalmasodott a bíráskodás. "Meg­szé­gye­ní­té­se­tek­re mon­dom. Hát nincs köz­te­tek egy bölcs em­ber sem, aki ítél­kez­het­ne a test­vé­rek kö­zött?

Ha­nem test­vér a test­vér­rel pe­res­ke­dik, még­hoz­zá hi­tet­le­nek előtt? Egy­ál­ta­lán már az is nagy gyar­ló­ság, hogy pe­res­ked­tek egy­más­sal. Mi­ért nem szen­ve­di­tek el in­kább a sé­rel­met? Mi­ért nem vi­se­li­tek el in­kább a kárt? Sőt ti okoz­tok sé­rel­met és kárt, még­pe­dig test­vé­re­tek­nek". (1Kor 6, 5-9).

 Az igazságtalan ítéletek hozzák magukkal a háborúskodást, mert a felperes saját igaza bántja az alperes lelkiismeretét, ha nem bölcsek a megítélések egy közösségben, kárt szenved Isten jó akaratának megvalósítása. Ez így van minden társadalomban, közösségben, ahol a víz alatti kövek láthatatlanok, de sok problémát okoznak. Mi a konfliktusokban látjuk az eredményeket, de minden háborúnak vannak mélyen rejtett okai. Ezt ha valaki felismeri, annak igaz ítéletei vannak, Isten szemével lát.

A Biblia Istentől származó írás.

 A Biblia Istentől származó írás.

"A tel­jes Írás Is­ten­től ih­le­tett, és hasz­nos a ta­ní­tás­ra, a fed­dés­re, a meg­job­bí­tás­ra, az igaz­ság­ban való ne­ve­lés­re, hogy tö­ké­le­tes, min­den jó cse­le­ke­det­re fel­ké­szí­tett le­gyen Is­ten em­be­re." (2Tim 3, 16).

 A teljes írás Istentől ihletett, emberek kezével írott könyv tekercsek, a kanonizált Biblia és azon kívüli írások is, de vigyázunk ezekkel a rejtett Biblián kívüli írásokkal, mert sok a hamisítvány. " A katolikusok a bibliai korban keletkezett kánonba fel nem vett iratokat nevezik apokrifeknek. Ami nem került be a kánonba, azt nem volt szabad nyilvánosan olvasni. Másolásukat megtiltották, ezért kevés maradt belőlük az utókornak.". Ezeket csak azoknak irom akik most ismerkednek az írásokkal. Az emberek kezdték kanonizálni az írásokat az első zsinatkor, ezek már keresztények voltak, elfogadták a kanonizált bibliát, de akkor sem ilyen formában amilyet most az európai keresztények használnak. Tehát az emberek által írt könyvek Isten ihletettségből jöttek létre, de ez nem minden, mert maga az Úr is írt saját ujjávval amit majd átmásoltak bőrre vagy papiruszra. 

"...akkor átadta nekem az ÚR az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket az ÚR mondott nektek a hegyen a tűz közepéből a gyülekezés napján." (5Móz 9, 10).

 Micsoda kincset kapott az emberiség Istentől, fel sem tudjuk fogni. Azok az igék amit saját ujjával írt a kőbe, gondolom, hogy a tízparancsolatot tartalmazta. És miért tette ezt az Isten? Pontosan azért amit fent a kezdő versben olvashatunk, de Timóteus az ószövetségi Tórát, vagyis írásokat ismerhette, mert Biblia nem volt akkor. De volt már akkor Szent Szellem, aki tanította mindazokat akik elfogadták Krisztust mint személyes megváltójukat. Tehát nekünk az utolsó órában élőknek megvan a teljes írás amihez már nem lesz semmi sem hozzá csatolva. Azokban az időkben még csak részeit olvashatták, de a középkorban be is tiltották a pornépnek olvasni a szentírást. 

 De ennél többet adott Isten az Isten Fiában hívőknek. A szellem szolgálatát. Az több mint a betűk és mondatok halmaza, a törvény betűi megölik a húst de a Szellem feltámaszt. Ezért is ajánlatos olvasni a teljes írást, elöbb keresni Isten szavát, amikor megszólal a szívben Isten, azután követni Krisztust az örök élet fejedelmét. Az Atya vonzásának hívjuk azt az állapotot, amikor Isten az igéjével az írások ismerete által Krisztushoz vezet. Mert a törvény vége Krisztus. " Mert a tör­vény vége Krisz­tus, min­den hívő meg­iga­zu­lá­sá­ra. Mert Mó­zes a tör­vény­ből való igaz­ság­ról azt írja, hogy aki azo­kat cse­lek­szi, élni fog ál­ta­la.

A hit­ből való igaz­ság pe­dig így szól: Ne mondd a te szí­ved­ben: „Ki megy föl a menny­be?” – azért, hogy Krisz­tust le­hoz­za. Vagy: „Ki száll le a mély­ség­be?” – azért, hogy Krisz­tust a ha­lot­tak kö­zül fel­hoz­za. De mit mond? Kö­zel hoz­zád a be­széd, a szád­ban és a szí­ved­ben van, még­pe­dig a hit be­szé­de, ame­lyet mi hir­de­tünk. (Róm 10, 4-7).

 Ha úgy vesszük a kezünkbe a Bibliát mint Istentől ihletett írásokat, akkor emlékezünk arra, hogy minden szava neked íródott. Annak érdekében, hogy az újjászületés által megtaláljuk helyünket és önmagunkat Isten örök országában. Amikor Isten a neveden szólít, amit te nem is ismersz, de hallod igéjét amit neked személyesen mond, ez azt jelenti, hogy megismert és te is felismered őt. Hogy ne legyen homályos ez a gondolat, ez azt jelenti, hogy te már kapcsolatban vagy vele. Ez csak a hit az igaz ige által lehetséges. Krisztus kiontott vére által megtisztult elménk fogékony legyen a tanításra.

" Ezért amely nap­tól fog­va eze­ket hal­lot­tuk, mi sem szű­nünk meg ér­te­tek imád­koz­ni, és kér­ni, hogy be­tel­je­sed­je­tek az ő aka­ra­tá­nak meg­is­me­ré­sé­vel min­den lel­ki böl­cses­ség­ben és ér­te­lem­ben, hogy jár­ja­tok az Úrhoz mél­tó­an, tel­jes tet­szé­sé­re, min­den jó cse­le­ke­det­tel gyü­möl­csöt te­rem­ve, és nö­ve­ked­je­tek Is­ten meg­is­me­ré­sé­ben,.." (Kol 1, 9).

A pogányság az a bálványok tisztelete.

 A pogányság az a bálványok tisztelete.

"Liszt­rá­ban ott ült egy lá­bá­val te­he­tet­len em­ber, aki any­já­nak mé­hé­től fog­va sán­ta volt, és so­ha­sem járt. Ez hal­lot­ta Pált be­szél­ni, aki jól szem­ügy­re vet­te, és lát­ta, hogy van hite ah­hoz, hogy meg­gyó­gyul­jon,

ezért han­go­san így szólt hoz­zá: Állj a lá­bad­ra egye­ne­sen! Ek­kor az talp­ra ug­rott, és járt. A so­ka­ság pe­dig, ami­kor lát­ta, amit Pál cse­le­ke­dett, li­ka­óni­ai nyel­ven így ki­ál­tott: Az is­te­nek jöt­tek le hoz­zánk em­be­ri for­má­ban!" (ApCsel 14, 8-10).

 A halott és élő szentek tisztelete ebbe a kategóriába esik, a pogányság elemeit tartalmazza. Amikor nem ismerik Istent aki láthatatlan, embereket magasztalnak fel, akit látnak. De ez Jézus Krisztusra is vonatkozik aki ember volt, attól függetlenül, hogy a láthatatlan Isten megszemélyesítője, bálványt öntenek, faragnak és áldoznak neki. A hitetlen nép vallást faragott ebből, bálványokat állított fel. Ikonok, csodatévő emberek a múltból, aminek már rendje is van, a boldoggá avatás utálatos procedurája a katolikus egyházban. A fétis a kereszt ami egy római kínzóeszköz, Szűz Mária imádata és felmagasztalása, de folytathatjuk ezt a végtelenségig. Ezek mögött a sátán bújik meg. De nem csak a katolikus hanem az evangéliumi újkeletű egyházakban is felfedezhető a hamis imádat.

 Pál apostol amikor meglátta, hogy milyen reakciót váltott ki a sánta meggyógyítása: "Bar­na­bást Ze­usz­nak, Pált pe­dig Her­mész­nek hív­ták, mint­hogy ő volt a szó­vi­vő. Ze­usz pap­ja pe­dig, aki­nek temp­lo­ma a vá­ro­suk előtt volt, fel­ko­szo­rú­zott bi­ká­kat haj­tott a ka­pu­hoz, és a so­ka­ság­gal együtt ál­doz­ni akart.". Pál és Barnabás megszaggatta ruháit, az akkor a zsidók szokása szerint, ami a megbotránkozást fejezi ki, és így szólt a tömeghez. 

" Em­be­rek, mi­ért te­szi­tek ezt? Mi is hoz­zá­tok ha­son­ló em­be­rek va­gyunk, és ép­pen azt az ör­ven­de­tes üze­ne­tet hir­det­jük nek­tek, hogy ezek­ből a hi­á­ba­va­ló dol­gok­ból tér­je­tek meg az élő Is­ten­hez, aki te­rem­tet­te a mennyet, a föl­det, a ten­gert és min­dent, ami azok­ban van." (ApCsel 14, 12-14).

 Rémes, hogy az emberben mennyire beágyazódott a vallásosság, amit a kommunisták a nép ópiumának nevezett. Nem is tudták, hogy mennyire igazuk volt. A vallásosság ami szervesen kapcsolódik a látványosságokhoz. A pompa a csodák, felmagasztalás ábrázatokban és elképzelt ezoterikus és okkult tanok mélyen a tudatalatti emberi természet manipulálására szolgálnak. A felelőtlenség a könnyelműség az együgyűség a paráznaság teljes szabadsága nem csak a test hanem a parázna szellemiség egy rendszerbe tömörítése, amit a Szentírás parázna asszonynak definiál. Jelenések könyve 17. részében ismerhetjük meg a paráznaság, vagyis hűtlenség asszonyát, ami azért túlmutat a kereszténység keretein, ebbe beleértve a hűtlen zsidó vallást is. Ezek ketten szövetségben vannak, de jobb ha idézünk ebből egy részt: " És lé­lek­ben el­vitt en­gem egy pusz­tá­ba, és lát­tam egy asszonyt ülni egy vö­rös fe­ne­va­don, amely tele volt ká­rom­ló ne­vek­kel, és amely­nek hét feje és tíz szar­va volt. Az asszony bí­bor­ba és skar­lát­ba volt öl­töz­ve, arannyal, drá­ga­kő­vel és gyön­gyök­kel éke­sít­ve, ke­zé­ben pe­dig egy arany­po­hár volt, tele utá­la­tos­sá­gok­kal és pa­ráz­na­sá­gá­nak tisz­tá­ta­lan­sá­gá­val, hom­lo­ká­ra pe­dig fel volt írva egy ti­tok­za­tos név: Nagy Ba­bi­lon, a pa­ráz­nák­nak és a föld utá­la­tos­sá­ga­i­nak any­ja". (Jel 17, 3-4).

 Utálatosság Isten szemében minden amit az ember felmagasztal, minden amit művel a vallásosság keretein belül, ami bálványimádás, még ha mi azt Istentől való áldásnak fogadjuk el a kegyesség látszata az egyszerűség hamisított képmutatása a megtévesztés ravasz tudománya stb. De azt nem látjuk mi van a vallásosság mögött. Azért mondja maga az Úr, hogy a vakok vezetik a világtalant, mindketten a verembe esnek.

 Az embereket néha meg kell bökni, ébredjenek fel a mély liturgikus álmukból, ha ezt az Úr akarja. De sokszor nem is akarja, annak ellenére, hogy azt hirdetik a keresztény igehírdetők, hogy Isten akarja, hogy mindenki térjen meg. Ha akarná Isten, akkor meg is tenné. Itt egyáltalán nem arról van szó, hogy a jóakaratnak érvényesülnie kell feltétlenűl, hanem ahogy akárki akarná vagy akarja, hogy vele szemben jót tegyenek az emberek. Így Isten is ezt akarja, de nem tudja megtenni, mert az emberek jobban szeretik a sötétséget, ami az elfogult vallásosságot is jelenti többek között, ezzel szembeszállnak vele. Ezért ha akarja is a jót mint kívánság, de Isten igaz és szent nem tudja megtenni, hogy minden ember üdvözüljön." Az Úr meg tud­ja sza­ba­dí­ta­ni a ke­gye­se­ket a kí­sér­té­sek­ből, a go­no­szo­kat pe­dig meg­tart­ja az íté­let nap­já­ra, hogy bűn­hőd­je­nek". (2Pt 2, 14)

 A vallásos emberek békeidőben serénykednek, forgolódnak a maguk szertartásaik szerint. De ez átcsap erőszakra a kísértések idején, ahogy ezt látjuk a vallási háborúkban is. A paráznák vagyis Istenhez hűtlen emberek a Bárány ellen fordulnak előbb utóbb hadsereget alkotva. Ez lesz a végső triumf a Bárány elleni harcban. 

 " Ezek a Bá­rány el­len fog­nak har­col­ni, a Bá­rány azon­ban le­győ­zi őket, mert urak­nak Ura, és ki­rá­lyok­nak Ki­rá­lya, és vele van­nak a hi­va­ta­lo­sak, a vá­lasz­tot­tak és a hű­sé­ge­sek. És azt mond­ta ne­kem: A vi­zek, ame­lye­ket lát­tál, ahol a pa­ráz­na ül, azok né­pek és so­ka­sá­gok, nem­ze­tek és nyel­vek". (Jel 17, 14). Ezek a pogányság és kultusz imádó népet jelent, a parázna pedig itatja a népet utálatosságaival. Ennek egyszer és mindenkorra vége lesz. 

 Drága olvasó te hol vagy most jelenleg, a Zeusz templomában, ahol a tornyain és falain díszelegnek a szimbólumok és ikonok, ahol az igaz szenteket csúf nevekkel illették?