Pál apostol Timóteusnak szolgál a hozzá intézett levelében, útravaló gyanánt, hogy mindazokat fontolja meg amit üzen neki, de a megértést Istenre bízza. Ez ma is releváns minden olyan testvérre aki felvette Krisztus igáját, és az eke markolatát kezébe fogta. A szentírásból merít de a Szent Szellem adja meg a megértést.
"Fontold meg, amit mondok, mert az Úr megértést ad majd neked mindenben. Emlékezz meg arról, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül, aki a Dávid magvából való az én evangéliumom szerint, amelyért még bilincseket is szenvedek, mint egy gonosztevő, de Isten beszéde nincs bilincsbe verve. Azért mindent eltűrök a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel." (2Tim 2, 7-9)
Ezek az Isten szolgái a gyülekezet hajnalán, mindent megtettek szorongatások közepette, hogy a választottak közül egy se vesszen el, hanem elnyerjék Jézus Krisztusban az örök üdvösséget. Az apostolok lefektették a fundamentumot amit a feltámadt Krisztusra építettek. A mai napig érvényes evangélium és tanítás sokakat a dicsőség fiaivá tesz és elvezeti az üdvösség útjára. Elvégre az eleve elrendelés Isten kezében van, semmi köze az emberek véleményéhez. Egy lélek sem aki az Atya tulajdona nem vesz el ebben a világban, még ha az időzítés minden választottnál különböző. De felmerül a kérdés mi értelme akkor hirdetni az evangéliumot, ha csakis a választottak fogadják be. Istennek megvan az oka erre, Ő tudja csak, hogy miért van ez így, részben mi is tudhatjuk, de még a választottak is oly mélyre süllyedtek a sötétségben, hogy Isten szavának ereje szükséges arra, hogy ki hívja őket a világosságra. "Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Isten ereje". (1Kor 1, 18). Tehát a hit abban, hogy Isten feltámasztotta Krisztust a halálból sokak számára ez nem bolondság hanem valóság. Ez a hit aztán hitről hitre fejlődik a megértés érdekében. De hát aki nem hiszi, hogy van Isten, hogyan hinné el, hogy Krisztust feltámasztotta a halálból. Ahhoz, hogy ezt elhiggye valaki, előbb el kell hinnie, hogy van Isten, és ha van Isten, akkor él és mindenható. Nonszensznek tűnik az is, hogy a hit is Istentől származik, egy bezárt kört látunk itt, de már az is boldoggá teszi az embert, ha ráébred, hogy az evangélium neki íródott, mert ha nem is érti eleinte, azért ragaszkodik hozzá, abban bízva, hogy ha Isten hitet adott neki, akkor a tudáshoz is értelmet ad. Ennek az üdvösségnek az a bizonyítéka, hogy engedelmes Isten szavának. "Nekik kijelentetett, hogy nem maguknak, hanem nekünk szolgáltak azokkal, amiket most az evangélium hirdetői, a mennyből küldött Szentlélek által hirdetnek nektek, amikbe az angyalok vágyakoznak betekinteni. Azért felövezve elmétek derekát, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus hoz nektek megjelenésekor. Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat korábbi kívánságaitokhoz, amelyek a tudatlanság ideje alatt voltak bennetek, hanem amint szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek egész életviteletekben. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok". (1Pt 1, 12-15)
Mindehhez türelem szükséges Istenhez való ragaszkodásban, mert ebben is az Úr adja meg az időt, mi miután következik. De már ahogy említettük, a boldogság megvan abban a lélekben, aki hallgatja Isten beszédét, még ha az még elérhetetlen számára, de vegyük tudomásul, hogy az embernek megadatik élvezni Isten kegyelmi ajándékait, mert betekintést kaphat Isten rejtett kincseibe, amibe az angyalok nem kaptak betekintést. A boldogságnak több összetevői vannak. Boldog az aki kap, és boldog az is aki ad, de mindenek felett, "Boldog, aki felolvassa, és akik hallgatják e prófétai beszédet, és megtartják azt, ami abban meg van írva, mert az idő közel van." (Jel 1)