" Íme, itt vagyok"

 "Íme, itt vagyok".

"És is­mét: Én ben­ne bí­zom. És is­mét: Íme, itt va­gyok, én és a gyer­me­kek, aki­ket Is­ten ne­kem adott. Mi­vel a gyer­me­kek test és vér ré­sze­sei, ő is hoz­zá­juk ha­son­ló­an ré­sze­se lett ezek­nek, hogy a ha­lál ál­tal meg­sem­mi­sít­se azt, aki­nek ha­tal­ma van a ha­lá­lon, tud­ni­il­lik az ör­dö­göt, és meg­sza­ba­dít­sa azo­kat, akik a ha­lál­tól való fé­le­lem mi­att egész éle­tük­ben ra­bok vol­tak". (Zsid 2, 13-14)

 Újból és újból kell ismételni azt, hogy Jézus Krisztus valódi neve Joshua a felkent Messiás, Isten Fia. Isten emberré válása a megváltás csodás része, hiszen olyannak kellett lennie amilyenek a hús és vér szerinti testvérek. Ezt nem értjük meg de elhisszük, hogy Isten szeretete nem tudott többet adni, azt adta áldozatul érettünk amije volt, tehát önmagát, Emberré lett és mint Ember az áldozati Bárány szerepét töltötte be. Emlékeztetőül idézem, hogy Ádám, Isten képére és ábrázatára volt teremtve, tehát ez maga a prófécia, hogy Istennek is olyannak kellett lennie, amilyen a teremtménye, aki Isten képének a megtestesítője. Ha lehet így mondani, eljött abba a teremtésbe amit Ő maga teremtett, asszonytól született éppen úgy mint minden ember, így jött a világba.

 "Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, és ki megy el nekünk? Én azt mondtam: Íme, itt vagyok én, küldj el engem!" (Ézs 6, 8). 

 Ez a küldetése Isten Fiának, hogy megváltsa a világot bűneitől. Aki hisz benne, örök élete van, aki nem enged Isten fiának, Isten haragja marad rajta.

 Mi emberek tudjuk e azt mondani, ha Isten megérint és szól hozzánk az ige által a Szent Szellem sugalattára," Íme itt vagyok". Ahogy azt Ábrahám és Ézsaiás és sokan mások mondták, itt vagyok és hallgatlak amit mondasz nekem. Az engedelmesség első jelei azok, amikor az ember felajánlja magát Istennek ezzekkel az egyszerű szavakkal " Íme, itt vagyok", tegyél velem mindent amit akarsz. Ne az én akaratom szerint hanem a Tiéd legyen meg. Ez nem utasítás Isten felé, hanem beleegyezés mindenben amit az Úr tenni akar velem. Az ima a kérés nem változtatja meg Isten terveit, de ha akarata szerint imádkozzunk, szinkronban leszünk akaratával és megtapasztaljuk, hogy Isten is úgy akarja ahogy én, vagyis fordítva, én is úgy akarom ahogy az én Atyám. Ez a szellemi élet magaslatain érvényesülnek. Íme itt vagyok, ez azt jelenti, hogy tudom, hogy Isten már felkészített arra, hogy elküldjön. Ez Ézsaiás esetében, megtisztította tisztátalan ajkát.  

 Isten Fia mindig is készen állt arra, hogy eljöjjön ebbe a világba, mert Ő bűn nélküli volt, neki nem volt szüksége a megtisztulásra, de Isten akarata szerint akkor jött el amikor el kellett jönnie, hogy a próféciák beteljesedjenek, ahogy az írás előre megmondta. 

 Az időbeosztás nagyon fontos eleme Isten akaratának a beteljesedésében. Úgy van ez velünk is, se hamarabb se később nem kapjuk meg azt a parancsot, hogy menj, Én küldelek téged. De ami tőlünk is függ, az a készenlét az Úr küldetésére, ha azt mondja menj legyünk készek, " íme itt vagyok". Ez az állapot jellemzi az engedelmességet és odaadást. Ennek rengeteg formái vannak, mert minden testvérnek más és más küldetése van. 

 " És is­mét: Íme, itt va­gyok, én és a gyer­me­kek, aki­ket Is­ten ne­kem adott.". Ismét jelentkezik Krisztus Isten előtt, de már nem egyedül, hanem Isten gyermekeivel áll elő, a dicsőség fia vannak vele. Ez nem csak előképe a jövőnek, hanem maga a valóság a jelenben. Hiszen az üdvözült lelkek már vele vannak, várva a fiúság végleges állapotára, amikor a feltámadás után elnyerik ugyanazt a testet amit Isten Fia viselt feltámadása után. Így eggyé válik minden üdvözült a Krisztussal mindörökké. 

" Ami­kor pe­dig ez a rom­lan­dó test ro­mol­ha­tat­lan­ság­ba öl­tö­zik, és a ha­lan­dó hal­ha­tat­lan­ság­ba öl­tö­zik, ak­kor be­tel­je­sül az az ige, amely meg van írva: A di­a­dal el­nyel­te a ha­lált. Ha­lál, hol a te di­a­dal­mad? Ha­lál, hol a te ful­lán­kod? A ha­lál ful­lánk­ja pe­dig a bűn, a bűn ere­je pe­dig a tör­vény. De hála Is­ten­nek, aki a di­a­dal­mat adja ne­künk a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ál­tal!

Azért, sze­re­tett test­vé­re­im, le­gye­tek el­tö­kél­tek, ren­dít­he­tet­le­nek, min­den­kor buz­gól­kod­va az Úr dol­gá­ban, hi­szen tud­já­tok, hogy mun­ká­tok nem hi­á­ba­va­ló az Úrban". (1Kor 15, 54-57). 

" Íme, itt vagyok", legyen ez állandó éberségünk, hogy mindenben legyünk alkalmasak ha cselekedni kell.

Isten szól hozzád.

 "Har­mad­szor is szó­lí­tot­ta az ÚR Sá­mu­elt. Ő pe­dig föl­kelt, Éli­hez ment, és azt mond­ta: Itt va­gyok, mert hív­tál. Ak­kor ér­tet­te meg Éli, hogy az ÚR hív­ja a gyer­me­ket". (1Sám 3, 15).

 Az ótestamentumban sok olyan epizód van ami tanulságos a mi életünk számára. Ebben az esetben a gyermek Sámuel az aki részletesen ábrázolja a tapasztalatlanságot. Gyermek létére Sámuel Isten szolgálatára volt kiválasztva, de az Úr hangját még nem ismerte, mert még személyesen nem szólt hozzá az Úr. Látjuk Sámuel Élihez való kötődését, mert amikor az Úr hozzá szólt Sámuel azt gondolta, hogy Éli szólt hozzá. A hitbeli életünk kezdetén emberek tanubizonyságát hallgatjuk többnyire. A tanult és tapasztalt hívő testvérektől várjuk az igét és annak magyarázatát. Persze, hogy így van ez mindig és ez jó is, mert az Úr felhasználja a közösséget arra, hogy támogassák egymást a testvérek, nem hatalmaskodva felettük. 

 A valós élet az Úrban egyenes kapcsolat révén jön létre. Amikor felismerjük Isten hozzánk intézet szavát, még ha azt ember vagy angyal által mondja felénk vagyis nekünk, akkor ismerjük fel, hogy mindeddig isten gyámsága alatt éltünk, de eljött a pillanat amikor hitünk megerősödött és Isten közvetlen vezetése irányítja járásunkat. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy amikor egy testvér szolgál az igében, mintha rólam beszélne, vagy nekem szólna. Pedig az igehírdetőnek halvány fogalma sincs, hogy kinek a szívét érinti meg az általa kimondott szó. Isten az Úr embereket használ arra, hogy az út kezdetén eligazítsa járásunkat. Persze itt vannak csapdák és tőrbe is csalhatják a nem Istent szolgáló emberek a hiszékeny újdonsült hívő lelkeket. De erre az Úrnak gondja van, hogyha időre be is vannak csapva, az Úr hatalmával, úgymond kézi vezérléssel kivezeti a hű lelkeket a sötétségből. Éli története elég súlyos következményeket tár fel, de ez még nem jelenti azt, hogy nem volt Isten szolgája, ha látása megfakult és reakciója tompa lett korára tekintettel, de tapasztalt volt és nem hagyta el Isten házát és Isten ládájának őrzője maradt. Ő volt mégis az aki Sámuelt a helyes irányba tanácsolta, Isten az idős testvéreket is felhasználja a megigazulásra. A szent írásban a vének jelképezik a Gyülekezet oszlopát vagy gerincét Isten házában. 

 Ha egy hívő Krisztust követő a kezdeti útján még a testvérekre hagyatkozik, az Úr előbb utóbb személyes kapcsolatba vezeti mindazokat akik közel vannak hozzá, vagyis "Isten ládája" mellett élnek. Itt Sámuel esetében értékes tanulságot fedezhetünk fel, hogyan fejlődik és növekedik hitünk, mikor tudatossá válik elhivatásunk, amit mi gyermeki állapotunkban nem ismerünk fel, ugyanakkor nem hagytuk el Krisztust, mégha nem is értettük a szavát. Ez így volt a tanítványokkal is, akik mellette maradtak. Ez az eleve kiválasztottság tényét ismerteti velünk, hiszen mi könnyen felfedezhetjük a már leírt szövegből, hogy Sámuel már az anyja méhétől volt kiválasztva erre a szolgálatra, de Sámuel mit sem tudott erről.

 Így van ez mindenkivel akik Isten szolgálatára voltak kiválasztva. Így volt ez Dáviddal és elsősorban Jézussal is.

 Ezért legyünk irgalmasak a testvérekhez és elnézőek a gyermetegesen viselkedőkhöz, mert mi is olyanok voltunk kezdetben. Igaz senki sem mondhatja magáról, hogy most már gazdag vagyok, senkire és semmire nincs szükségem. Hiszen aki az Urat ismeri, az mindig szellemi szegénységben él, koldus marad mindaddig ameddig látja Isten határtalan bölcsességét és dicsőségét, mégha a mennyeknek országában a feltámadás után meglátja Isten dicsőségét akkor is az marad, mert Isten felfoghatatlan gazdagsága nem mérhető össze egy teremtménnyel sem. Pál apostol így ír erről, aki nagy kijelentéseket kapott az Úrtól, ez ránk is vonatkozik, akik az átlagosnál többet kapott az Úrtól, hogy ne bízza el magát, mert a test hajlamos a dicsekvésre.

 "…..és hogy a ki­je­len­té­sek nagy­sá­ga mi­att el ne bíz­zam ma­gam, tö­vis ada­tott a tes­tem­be, a Sá­tán an­gya­la, hogy gyö­tör­jön en­gem, hogy fe­let­tébb el ne bíz­zam ma­gam.

Há­rom­szor kö­nyö­rög­tem az Úrhoz, hogy tá­voz­zék el ez tő­lem, de ő ezt mond­ta ne­kem: Elég ne­ked az én ke­gyel­mem, mert az én erőm erőt­len­ség ál­tal ér cél­hoz. Leg­szí­ve­seb­ben azért az én erőt­len­sé­ge­im­mel di­csek­szem, hogy a Krisz­tus ere­je la­koz­zék ben­nem". (2Kor 12, 7-8).

Isteni eledel és ital.

 Isteni eledel és ital.

"Boáz ezt mond­ta Ruth­nak: Ugyan hal­lod-e, édes le­á­nyom! Ne menj sze­de­get­ni más me­ző­re. Ne menj el in­nen, ha­nem ma­radj min­de­nütt a szol­gá­ló­im nyo­má­ban. Sze­med le­gyen a me­zőn, ame­lyet arat­nak, és járj utá­nuk. Íme, meg­hagy­tam a szol­gák­nak, hogy ne bánt­sa­nak té­ged, és ha meg­szom­ja­zol, menj az edé­nyek­hez, és igyál ab­ból, ami­ből a szol­gák me­rí­te­nek". (Ruth 2, 8)

"Ak­kor a mó­á­bi Ruth így szólt: Még azt is mond­ta ne­kem: Menj min­de­nütt a mun­ká­sa­im után, amíg csak be nem fe­je­zik ná­lam az egész ara­tást." (Ruth 2).

 Étel a világon mindenhol megtalálható ami szellemi életet jelenti. De csak egy étel és ital van Isten mezején aki örök életet ad. " Bi­zony, bi­zony mon­dom nek­tek, aki hisz, an­nak örök éle­te van. Én va­gyok az élet ke­nye­re. A ti atyá­i­tok a man­nát et­ték a pusz­tá­ban, és meg­hal­tak. De ez az a ke­nyér, amely a menny­ből szállt alá, hogy aki eszik be­lő­le, ne hal­jon meg. Én va­gyok az az élő ke­nyér, amely a menny­ből szállt alá, ha va­la­ki eszik eb­ből a ke­nyér­ből, élni fog örök­ké. Ez a ke­nyér pe­dig az én tes­tem, ame­lyet oda­adok a vi­lág éle­té­ért." (Jn 6, 47-50)

 " Jé­zus azt mond­ta ne­kik: Bi­zony, bi­zony mon­dom nek­tek, ha nem eszi­tek az Em­ber­fi­á­nak tes­tét, és nem isszá­tok az ő vé­rét, nincs élet ben­ne­tek. Aki eszi az én tes­te­met, és issza az én vé­re­met, an­nak örök éle­te van, és én fel­tá­masz­tom az utol­só na­pon. Mert az én tes­tem bi­zony étel, és az én vé­rem bi­zony ital. Aki eszi az én tes­te­met, és issza az én vé­re­met, az én­ben­nem ma­rad, és én is őben­ne." (Jn 6, 53-55).

 Amit a régi szövetség az ótestamentum árnyékában látunk az az újszövetség Krisztus vére által lett nyilvános mindenki előtt. Ez is már arra utal, hogy Krisztusban minden az életről szól.

 Boáz jelképezi ebben a részben az Urat, aki tanácsokkal látja el Ruthot. Ez egyenes arányban van Isten akaratával. Egy ragaszkodó lélek Istentől nincs elfelejtve, nem tűnik el nyomtalanul Isten mezejéről, az Úr szeme elől. Isten a hit első lépésére válaszol és eligazít mert aki az Ő mezején szedeget azt szemmel kíséri. A hű és ragaszkodó lélek pedig hálával a szívében követi tanácsait az élet fenntartása érdekében nem is sejtve, hogy mindaz ami történik vele Isten szemével van igazgatva.

 Az igazi örök élet forrása Krisztus. Az aki testét áldozta, hogy a bűneinket feledésbe taszítva új életet adjon a feltámadás örömében.

" De ami­kor Jé­zus­hoz ér­tek, és lát­ták, hogy ő már ha­lott, nem tör­ték meg a láb­szár­csont­ját, ha­nem az egyik ka­to­na dár­dá­val át­szúr­ta az ol­da­lát, és azon­nal vér és víz jött ki ab­ból". (Jn 19, 34). Ez a jel lett a katona számára bizonyosság, hogy Jézus akit megfeszítettek Istennek Fia. A halott testből víz és vér folyt ki ami ki van zárva biológiailag. A katona hitre tért mert Isten szeme rajta volt. 

"Mert min­den, ami Is­ten­től szü­le­tett, le­győ­zi a vi­lá­got, és az a győ­ze­lem, amely le­győz­te a vi­lá­got, a mi hi­tünk. Ki az, aki le­győ­zi a vi­lá­got, ha nem az, aki hi­szi, hogy Jé­zus az Is­ten Fia? Ő az, aki víz és vér ál­tal jött, Jé­zus Krisz­tus, nem­csak víz ál­tal, ha­nem a víz­zel és a vér­rel. És a Lé­lek az, aki bi­zony­sá­got tesz, mert a Lé­lek az igaz­ság". (1Jn 5, 4-5).

 A világ tápláléka mégha csábító is és kielégít egy időre de mint egy lassan ható méreg hat a szellemi életünkre. Ha más mezőkre irányítjuk tekintetünket, akkor a testünk abba az irányba fog menni, követni fogja tekintetünket. Ahogy a kecske a kövér fűben gazdag mezőn nem érzi jól magát, a bozót felé tekint mert az eledel számára az éltető a természetéből adódóan. Így van ez az emberrel is, hogy a természetéből adódóan szereti a világban talált eledelt. Igényli a kenyeret és a látványosságot, a cirkuszt. De az Úr azt mondta, hogy ha örök életre reménykedsz csak Krisztusban találhatod meg azt.

 Ha ez a ragaszkodás kitartó minden körülmények között idővel a hit állhatatossá válik eléri célját és idejében gyümölcsöt terem. Ez a szedegetés és gyűjtés Isten mezején olyan, mintha Krisztussal együtt dolgoznál, mert ha hűtlen is vagy hozzá többször Ő hű marad mindvégig, magához kapcsol és gondoskodik arról, hogy ne vész el.

"Én örök éle­tet adok ne­kik, és nem vesz­nek el soha, és sen­ki sem ra­gad­ja ki őket a ke­zem­ből.

Az én Atyám, aki ne­kem adta őket, na­gyobb min­de­nek­nél, és sen­ki sem ra­gad­hat­ja ki őket az én Atyám ke­zé­ből. Én és az Atya egy va­gyunk". (Jn 10, 28-29).

 Ez a rendíthetetlen bizalom Isten az Atya szempontjából, az emberek oldaláról pedig a ragaszkodás Istentől leszállt eledel fogyasztása a táplálék Krisztus, más szóval ha Krisztusban vagyunk az Ő sorsa is a miénk. Kenyér az életet a vér a szenvedést jelképezi. A víz az ige igazsága a vér a szenvedés jele. 

" Mert hár­man van­nak, akik bi­zony­sá­got tesz­nek: a Lé­lek, a víz és a vér, és ez a há­rom egy. Ha el­fo­gad­juk az em­be­rek bi­zony­ság­té­te­lét, az Is­ten bi­zony­ság­té­te­le na­gyobb, mert ez Is­ten bi­zony­ság­té­te­le, amellyel bi­zony­sá­got tett a Fi­á­ról: aki hisz Is­ten Fi­á­ban, az ma­gá­ban hor­doz­za a bi­zony­ság­té­telt. Aki nem hisz Is­ten­nek, ha­zug­gá tet­te őt, mert nem hitt ab­ban a bi­zony­ság­té­tel­ben, amellyel Is­ten bi­zony­sá­got tett az ő Fi­á­ról. És ez az a bi­zony­ság­té­tel, hogy Is­ten örök éle­tet adott ne­künk, és ez az élet az ő Fi­á­ban van. Akié a Fiú, azé az élet, aki­ben nincs meg Is­ten Fia, az élet sincs meg ab­ban". (1Jn 5, 7-11).

 Boáz elvette Ruthot feleségül, így van mindez azokkal akik Szellemtől születtek és Krisztus menyasszonyát képezik, és amikor eljön az Úr megjelenik a felhőkben és feltámasztja mindazokat akik Krisztusban haltak meg, ez lesz a mennyei menyegző ahol mindenki akik Krisztuséi felöltik az Ő testét, ez azt jelenti, hogy felesége lesz mindörökké. 

" És aho­gyan vi­sel­tük a föl­di­nek a kép­má­sát, úgy vi­sel­ni fog­juk a mennye­i­nek a kép­má­sát is. Azt pe­dig ál­lí­tom, test­vé­re­im, hogy test és vér nem örö­köl­he­ti Is­ten or­szá­gát, sem a rom­lan­dó­ság nem örök­li a ro­mol­ha­tat­lan­sá­got." (1Kor 15, 49).

 Most éljük ezt az időt amikor a kegyelem arra képes, hogy a bűnöst szenté változtatja, ha kitartóan ragaszkodik Krisztushoz és nem csak követi Őt hanem él is vele.

Kimutathatók- e a szívek titkai?

 Kimutathatók- e a szívek titkai?

"Min­den fát a gyü­möl­csé­ről le­het meg­is­mer­ni, mert a tö­vis­ről nem szed­nek fü­gét, és a csip­ke­bo­kor­ról sem szü­re­tel­nek sző­lőt. A jó em­ber szí­vé­nek jó kin­csé­ből hoz elő jót, a go­nosz em­ber pe­dig az ő szí­vé­nek go­nosz kin­csé­ből hoz elő go­noszt, mert ami­vel tel­ve van a szív, azt mond­ja a száj. Mi­ért mond­já­tok ne­kem: „Uram, Uram”, ha nem te­szi­tek meg azt, amit mon­dok?" (Lk 6, 44-45).

 Az emberi szív korlátolt. A befogadóképessége határolt. Ezt a Bibliában a Szent Szellem többször edényhez hasonlítja. Minden edény valamivel meg van telve. A nyitott edény a gyerekekre jellemző, amit a környezetében lát és hall vagy tapasztal azt könnyen befogadja, ezáltal formálódik ki a jelleme. A felnőtt ember már tud szelektálni, de éppen az a probléma, hogy csak azzal gazdálkodhat ami már a tárházában van. Minden hatást és információt úgy értékel ahogyan az már benne megfogant alapokra talál, oda helyezi az információt ahol megértésre ösztönöz és összefüggéseket alkot. A konteók is így alakulnak ki, mert azt építi fel magában amit el akar hinni. Öncélú gondolkodás és tudás fejlesztés ami nem a szívet gazdagítja hanem az értelmet az Istennek nem hoz jó gyümölcsöt, azért mert nem jó a gyökere rossz a gyümölcse is. De az értelem az ész nem tiszta ha a világ szemétjét rakja le szívében. A világ megtanította az embert a szabad önkifejezésre, sok ágazatban is. Úgy a művészet a zene a kultúra az egyéni szabadság kifejezése gyakorlatilag mindez a szív gyümölcse. A trágár szavak gátlástalan alkalmazása a közéletben, a szabadság kifejezője sokak számára. Ezzel betöltik a hiányt ami a szókincset illeti. A káromkodás is mint egy kód amit meg kell fejteni, mert szóösszekötőnek használják, vagy érzelem kifejezés ha jó vagy rossz éri őket. 

" Ugyan­így a nyelv is ki­csiny tag, még­is nagy dol­gok­kal kér­ke­dik. Íme, egy ki­csiny tűz mi­lyen nagy er­dőt fel­gyújt! A nyelv is tűz, a go­nosz­ság vi­lá­ga. A nyelv tag­ja­ink kö­zött olyan, amely be­szennye­zi az egész tes­tet, láng­ba bo­rít­ja egész éle­tün­ket, és maga is láng­ba bo­rul a gye­hen­ná­tól. Mert min­den­fé­le vad­ál­lat, ma­dár, csú­szó­má­szó és ten­ge­ri lény meg­sze­lí­dít­he­tő, és az em­ber meg is sze­lí­dí­tet­te, de a nyel­vet az em­be­rek kö­zül sen­ki sem sze­lí­dít­he­ti meg, fé­kez­he­tet­len go­nosz az, ha­lá­los mé­reg­gel van tele. Ez­zel áld­juk az Urat és Atyát, és ez­zel át­koz­zuk az Is­ten ha­son­la­tos­sá­gá­ra te­rem­tett em­be­re­ket. Ugyan­ab­ból a száj­ból jön ki ál­dás és átok. Test­vé­re­im, nem kel­le­ne ezek­nek így len­ni­ük". (Jak 3, 5-9)

 Tehát az ember nem tudja fékezni nyelvét ha az a szíve tárházából merít, csakis azt mondja és úgy mondja amivel telve van. 

"Vagy te­gyé­tek a fát jóvá, és ak­kor a gyü­möl­cse is jó, vagy hagy­já­tok a fát va­don, és ak­kor a gyü­möl­cse is rossz. Mert gyü­möl­csé­ről le­het meg­is­mer­ni a fát. Mér­ges kí­gyók faj­za­tai! Ho­gyan is szól­hat­ná­tok go­nosz lé­te­tek­re jót? Mert a szív tel­jes­sé­gé­ből szól a száj. A jó em­ber a maga jó kin­cse­i­ből hoz­za elő a jó­kat. A go­nosz em­ber pe­dig a maga go­nosz rak­tá­rá­ból hoz­za elő a go­nosz dol­go­kat. De mon­dom nek­tek: Min­den ha­szon­ta­lan be­szé­dért szá­mot ad­nak majd az em­be­rek az íté­let nap­ján. Mert a be­szé­ded­ből ítél­nek majd igaz­nak, és a be­szé­ded­ből ma­rasz­tal­nak el té­ged". (Mt 12, 33-36).

 Aki Krisztusban gazdagodik, szíve megtelik vele, annak nyelve sem keserű. " Ami­kor az erős fegy­ve­res őrzi a pa­lo­tá­ját, va­gyo­na biz­ton­ság­ban van, de ha egy nála erő­sebb meg­tá­mad­ja és le­győ­zi őt, min­den fegy­ve­rét el­ve­szi, amely­ben bí­zott, és szét­oszt­ja, amit tőle zsák­má­nyol. Aki nincs ve­lem, el­le­nem van, és aki nem gyűjt ve­lem, az té­ko­zol." (Lk 11, 21-24).

Aki Istenben gyönyörködik.

 "….min­den jó ado­mány és min­den tö­ké­le­tes aján­dék fe­lül­ről való, és a vi­lá­gos­ság Aty­já­tól száll alá, aki­nél nincs vál­to­zás vagy vál­to­zás­nak ár­nyé­ka. Az ő aka­ra­ta szült min­ket az igaz­ság igé­je ál­tal, hogy te­remt­mé­nye­i­nek első zsen­gé­je le­gyünk". (Jak 1, 17)

 Talán ezek a szavak már világosak sokak számára. Hogy az új teremtés zsengéje azok akik Isten nagy kegyelmében részesűltek. Ennek csak a jeleit láthatjuk, de teljességében csak akkor bizonyosodunk meg, ha az ige amit Isten ültetett a szívünkbe, megerősíti ezt. Isten az ajándékozó az ember a befogadó lény, de ahogy ezt ebben a fejezetben olvashatjuk, hogy az ige hallgatása olvasása nem bizonyíték arra, hogy mélyen beágyazódik Isten igéje a szívben. " Mert ha va­la­ki hall­ga­tó­ja az igé­nek, de nem cse­lek­vő­je, az ilyen ha­son­ló ah­hoz az em­ber­hez, aki a tü­kör­ben meg­né­zi ter­mé­szet sze­rin­ti áb­rá­za­tát, majd mi­u­tán meg­néz­te ma­gát, és el­ment, azon­nal el­fe­lej­ti, hogy mi­lyen volt". (Jak 1, 23). Ez azt jelenti, hogy nem tett úgy amint Mária tett Jézus lábainál hallgatva és szívébe tárolva szavait. Az ige ami megfogant az emberben, elkíséri mindenhova ahova csak kerűl az ember élete során, mert mindig vele van, ez a bagázs az útravaló ha olyan helyzetbe kerül ahol nincsenek élő források, víztelen tájakon, előjönnek a szükséges igék, és cselekvővé teszi az embert. "Tud­já­tok, sze­re­tett test­vé­re­im, le­gyen min­den em­ber gyors a hal­lás­ra, ké­se­del­mes a szó­lás­ra, ké­se­del­mes a ha­rag­ra. Mert az em­ber ha­rag­ja nem mun­kál­ja Is­ten igaz­sá­gát.

Azért ves­se­tek el min­den un­dok­sá­got és a go­nosz­ság so­ka­sá­gát, és sze­lí­den fo­gad­já­tok a be­lé­tek ol­tott igét, amely meg­tart­hat­ja lel­ke­te­ket". (Jak 1, 19-20). Ez a befogadás a szív legmélyebb kamrájába kerülnek, nem az ész az értelem tartja meg, hiszen az ember idős lehet egyszer és beteg is, feledékeny is lehet, de ha a szíve telve van Krisztussal akkor az minden körülmények között megtartja. Ebből a kincstárból kerülnek elő a hit cselekedetei, a belső szellemi új ember ami zsengéje az új teremtésnek, kerülnek elő Isten ajándékai, ami épít és újjá teremt. A szellemi ember az új teremtés Krisztusban mindig friss marad, mert gyökere mélyen beágyazódik Isten szabad törvényévébe, onnan kapja az élethez való erőt. "Bol­dog em­ber az, aki nem jár a go­no­szok ta­ná­csa sze­rint, nem áll meg a bű­nö­sök út­ján, és nem ül a csú­fo­ló­dók szé­ké­be, ha­nem az ÚR tör­vé­nyé­ben gyö­nyör­kö­dik, és az ő tör­vé­nyé­ről gon­dol­ko­dik éj­jel és nap­pal. Olyan lesz, mint a fo­lyó­víz mel­lé ül­te­tett fa, amely ide­jé­ben meg­ter­mi a gyü­möl­csét, és nem her­vad el a le­ve­le, és min­den mun­ká­já­ban ered­mé­nyes lesz". (Zsolt 1, 1-2).

 Itt is felfedezhetünk egy olyan körülményt, ami egyáltalán nem tőlünk függ. Méghozzá a fa ami jelképezi az embert, a folyóvíz mellé van ültetve. Még nem láttam olyan fát ami saját magát oda ültette volna ahova jónak látta. Kell egy más beavatott személy aki ezt megteszi. Ez bizony Isten a mi Atyánk a kertész és a gondnok, az ajándékosztó. De az embernek vannak kimondottan olyan képessége, hogy mindent amit ad az Isten hittel elfogadjon, de ez a hit is Istentől van. "De aki be­le­néz a sza­bad­ság tö­ké­le­tes tör­vé­nyé­be, és meg­ma­rad mel­let­te, és nem fe­le­dé­keny hall­ga­tó, ha­nem te­vé­keny cse­lek­vő, az bol­dog lesz tet­te­i­ben". (Jak 1). Az igazi boldogság a jele mindannak, hogy Isten jó helyre állította mindazokat akik eredményesek tetteikben. Szellemi gyümölcsöt teremnek Isten kertjében az új mennyei Jeruzsálem díszítésében van részük, ami Krisztus jellemével van feldíszítve, csakis az gazdagítja és díszítette fel Isten az új sátrat ahol az emberekkel együtt élni fog Isten. 

 Tehát van egy Istentől való sorrend, előbb megkapni, elfogadni, raktározni, táplálkozni, felépülni és belenézni abba a Krisztus szabad törvényébe ami sokaknak nem adatott meg. Éppen azért mert nem jó helyen tartózkodik, és nem a szellemét gazdagítja. Ezek a kincsek amit agyagedényben hordozunk, időtállók. " Bol­dog em­ber az, aki a kí­sér­tés­ben ki­tart, mert mi­u­tán meg­pró­bál­ta­tott, el­nye­ri az élet ko­ro­ná­ját, ame­lyet az Úr ígért az őt sze­re­tők­nek". (Jak 1, 26). 

" Nem úgy a go­no­szok: ők úgy jár­nak, mint a poly­va, ame­lyet szét­szór a szél. Ezért nem áll­hat­nak meg a go­no­szok az íté­let­kor és a bű­nö­sök az iga­zak gyü­le­ke­ze­té­ben. Mert is­me­ri az ÚR az iga­zak út­ját, a go­no­szok útja pe­dig el­vész". (Zsolt 1, 4-5).

 Bizony az Úr kirekesztő és erélyes szavaiban, nem titkolja el mindazt ami tőle származik, de nem a választottak, az üdvözültek felé szigorú, hanem azok felé akik nem fogadják be kegyelmi ajándékát Krisztust az Atya elsőszülött Fiát, az új teremtés megalkotóját.

A teremtés törvénye alatt.

 "Min­den fér­fi, aki fe­dett fő­vel imád­ko­zik vagy pró­fé­tál, szé­gyent hoz a fe­jé­re. Min­den asszony pe­dig, aki fe­det­len fő­vel imád­ko­zik vagy pró­fé­tál, szé­gyent hoz a fe­jé­re, mert ugyan­olyan, mint­ha meg­nyír­ták vol­na". (1Kor 11, 4).

 Számomra érdekes, hogy a férfiak általában betartják ezt a követelményt, az asszonyok totális vereséget szenvedtek többnyire az engedelmességben. Számukra szégyen fedett fővel járni kelni az emberek előtt, a kendő eltakarja a frizurát, de az angyalok miatt is ezt az apróságnak tűnő tanácsot be kellene tartani. Ma már úgy néz ki a dolog, hogy asszony tanít méghozzá fedetlen fővel, rendre utasítja férjét szüntelenül és mi több a gyülekezetben hangoskodik. Isten nem hiába tanítja a férjeket a szeretetre az asszonyokat pedig az engedelmességre. Ezek a gyenge pontja a nemek természetében. A Mózes törvényének szigorúsága alatt megvoltak fenyítve sőt halállal voltak büntetve ezek a komoly törvénysértések. Akkor a férfiak fedett fővel imádkoztak ami azt jelentette, hogy törvény alatt vannak. Ami azóta megváltozott, az hogy ma nem sújtja a törvény az ilyen törvénysértést, mert kegyelemben élünk, de a kegyelem nem változtatta meg a törvényt, hanem kitöltötte, ahogy ezt Jézus Krisztusban látjuk. Az alaptörvények a teremtésben nem változtak, és aki ehhez tartja magát, egyenesben van Isten teremtett harmóniájával. Ez olyan egyszerű mint az egyszeregy. Itt látható az engedelmesség vagy engedetlenség kűlső jele. Ha azelőtt a törvény alatt kényszerből kellet engedelmeskedni ha szív nem volt engedelmes, félve a megtorlástól, ma az Istenhez való szeretet teszi engedelmessé a férfiakat és asszonyokat nem kényszertől szorítva. Azért ez nem halálos bűn csak szégyen, de akinek nincs ilyesforma szégyenérzete annak lelkiismerete hábortalan. De Isten szolgálatra nem küldi az engedetlen, és mégis mennyien vannak akik előre szaladnak, látszólag szolgálnak, de senki sem küldte őket. Az ószövetség szavaival élve idézem. " Hiábavalóságot láttak és hazug jövendölgetést, akik azt mondják: „Ezt mondja az ÚR!”, holott az ÚR nem küldte őket; és még várják, hogy beteljesedik a beszédük!" (Ez 13, 6).

"Mert a fér­fi­nak nem kell be­fed­nie a fe­jét, mi­vel ő az Is­ten képe és di­cső­sé­ge, de az asszony a fér­fi di­cső­sé­ge. Mert nem a fér­fi van az asszony­ból, ha­nem az asszony a fér­fi­ból. Mert nem is a fér­fi te­rem­te­tett az asszo­nyért, ha­nem az asszony a fér­fi­ért. Ezért kell az asszony­nak ha­tal­mi jelt vi­sel­nie a fe­jén, az an­gya­lok mi­att. Min­den­eset­re az Úrban fér­fi sincs asszony nél­kül, asszony sincs fér­fi nél­kül. Mert amint az asszony a fér­fi­ból van, úgy a fér­fi is az asszony ál­tal, az egész pe­dig Is­ten­től." (1Kor 11, 7-11).

 De miről is beszélünk? Arról, hogy az emancipáció a feminizmus a liberalizmus szelleme elérte a keresztényeket már réges régen. Nincs mese ez a tény, és aki ezt felismerte az megtérhet ebből a gyülekezetet romboló bűnből. De ez utópia azok számára akik nem veszik komolyan ezeket a rendeleteket a tömegek számára falra hányt borsó. ( ez magyar közmondás).

"Ma­ga­tok­ban ítél­jé­tek meg: Il­lik-e az asszony­nak fe­det­len fő­vel imád­koz­ni Is­ten­hez? Nem­de maga a ter­mé­szet is arra ta­nít-e ti­te­ket, hogy szé­gyen a fér­fi­nak, ha hosszú ha­jat nö­veszt? Az asszony­nak pe­dig ékes­ség, ha hosszú haja van, mert a haj fá­tyol­ként ada­tott neki. Ha pe­dig va­la­ki vi­tat­koz­ni akar, ne­künk ilyen szo­ká­sunk nincs, sem Is­ten gyü­le­ke­ze­te­i­nek. Ezt ren­de­lem el, és nem di­csér­lek ben­ne­te­ket, mi­vel nem ja­va­tok­ra, ha­nem ká­ro­tok­ra gyűl­tök össze". (1Kor 11, 4-16). Ezt írta Pál apostol a korinthusiakhoz írt levelében, ami ma is releváns az idő vasfoga nem csorbította el, csak az emberek hitehagyása változtatta meg a képet. Ez egy hálátlan téma, amiről szót kaptam, semmi remény nincs, hogy valami változzon. Ezért az Úr kemény szavai hangoznak el, aki hallja vegye figyelembe.

"Aki igaz­ság­ta­lan, le­gyen igaz­ság­ta­lan ez­után is, és aki mocs­kos, le­gyen mocs­kos ez­után is, és aki igaz, igaz­sá­got cse­le­ked­jék ez­után is, és aki szent, le­gyen szent ez­után is. Íme, ha­mar el­jö­vök, a ju­tal­mam ve­lem van, és meg­fi­ze­tek min­den­ki­nek a cse­le­ke­de­te sze­rint. Én va­gyok az Alfa és az Ómega, az első és az utol­só, a kez­det és a vég. Bol­do­gok, akik meg­mos­sák ru­há­ju­kat, hogy jo­guk le­gyen az élet fá­já­hoz, és be­me­hes­se­nek a ka­pu­kon a vá­ros­ba. De kinn ma­rad­nak az ebek és a va­rázs­lók, a pa­ráz­nák és a gyil­ko­sok, a bál­vány­imá­dók és mind­az, aki sze­re­ti és cse­lek­szi a ha­zug­sá­got." (Jel 22, 11-14). "Aki szereti és cselekszi a hazugságot", egyenrangú bűn a fent felsorolt bűnökkel. Nem hiába hangoztatja az evangélium, hogy térjenek meg bűnös útjaikról az emberek, hiszen minden ami törvénytelen a teremtés óta, Isten megtorolja, ha nem fogadják be Isten kegyelmi ajándékát amit Krisztusban adott.

A tiszta szívben lakozik Isten.

 "Ne sze­res­sé­tek a vi­lá­got, se azo­kat, amik a vi­lág­ban van­nak. Ha va­la­ki a vi­lá­got sze­re­ti, ab­ban nincs meg az Atya sze­re­te­te. Mert mind­az, ami a vi­lág­ban van – a test kí­ván­sá­ga és a sze­mek kí­ván­sá­ga és az élet kér­ke­dé­se –, nem az Atyá­tól van, ha­nem a vi­lág­ból. A vi­lág el­mú­lik és an­nak kí­ván­sá­ga is, de aki Is­ten aka­ra­tát cse­lek­szi, meg­ma­rad örök­ké". (1Jn 2, 16-17).

 Az ember természete kívánja a testi megelégüldséget és a látvány szépségét. Erre mondják kenyeret és cirkuszt kívánnak. A világ tele van olyan emberi alkotásokkal amire büszke is lehet. A patinás épületek amik kiállták a sok évszázadok viszontagságait. A templomok egekbe nyúló tornyai, mérnöki bravúrjai, szemlátomást csodálatra méltóak. De a kérdés az, hogy mindez nem az embert dicsőíti? Isten kezdettől fogva arra törekedett, hogy megmentse a megmenthetőt, nem azzal volt elfoglalva, ma sem azzal, hogy az emberek által építse a világot. Isten két házat ismer el, amit Izrael házépítése és a gyülekezet házának építése amit egy szóval Isten szellemi házának nevezünk. E világ istene aki a sátán, minden eszközét beveti annak érdekében, hogy elvonja a figyelmet Isten akarata megismerésétől és saját épitkezésbe kezdett ősidők óta, hogy bekerítse mindazokat akik megcsodálják az ő munkáját és bizonyságot tegyen arról, hogy ő itt az úr. Megkísérli utánozni Isten tervét a saját módján, felhasználva az ember bűnös természetét. Ő itt az isten és vannak követői éppen úgy mint Krisztusnak is vannak követői. Csakhogy Krisztus örök élet, a sátán örök kárhozat. 

 Egy olyan időben élünk most, ami azelőtt se azután miután elmúlik nem lesz többé. Én ezt úgy nevezném, a lehetőségek kora. A Biblia a kegyelem korszakának nevezi, ami teljesen igaz. De azért is a lehetőségek kora, mert itt bizonyosodik be ki kinek a szolgája és gyermeke. 

"Ami­kor ki­jött a temp­lom­ból, egyik ta­nít­vá­nya így szólt hoz­zá: Mes­ter, nézd, mek­ko­ra kö­vek és mi­cso­da épü­le­tek! Jé­zus pe­dig azt mond­ta: Lá­tod eze­ket a nagy épü­le­te­ket? Nem ma­rad itt kő kö­vön, amit le ne rom­bol­ná­nak". (Mk 13, 1). A Jeruzsálemi templomról beszélt amit Heródes épített át. Ez már az ember dicsőségének jeleit viselte, Isten nem lakozott benne. Nem is telt el olyan hosszú idő, K.u. 70- ben lerombolták a rómaiak. Így lesz mindennel ami ebben a világban nem Istent dicsőítette hanem az embert." De előbb min­den nép­nek hir­det­ni kell az evan­gé­li­u­mot." (Mk 13). Ezt nevezzük a kegyelem időszakának, ami ma van. A népekre kiterjedô Isten kegyelme, Krisztus vére által megváltás eme világból, kiragadja a sátán kezéből mindazokat akik Istent szeretik, és azokat akiket Isten szeret. Aki e világot szereti és mindazt amik benne vannak, abban nincs meg az Atya szeretete. Nincs helye a szívben Isten szeretetének, mert a szív meg van töltve a világ szemétjével. Aki valaha járt városi szemétlerakón, az láthatja, hogy valamikor értéknek számító dolgok ott hevernek a szemétben. Így lesz majd az idők végezetével, csakhogy az Isten olthatatlan tűzzel utalizálja mindazt amit az ember a szemétnek gyártott. De ott lesz elsősorban a hamis próféta is a kisértővel egyetemben, mint kakas a szemétdombon a maga gőgjével, az örök kárhozat tüzében emésztve örökké víztelen pokol, ahol nincs semmi ami enyhíti a szomjat a vágyat. Pál apostol így fejezi ki ezt az állapotot és figyelmeztet is arra, hogy meg ne tévesszenek a hamis sátán szolgái, akik különösen a vallási szférából kerülnek elő, hogy megtévesszék a választottakat is. 

"Őriz­ked­je­tek az ebek­től, őriz­ked­je­tek a go­nosz mun­ká­sok­tól, őriz­ked­je­tek a meg­me­tél­tek­től! Mert mi va­gyunk a kö­rül­me­tél­tek, akik lé­lek­ben szol­gá­lunk Is­ten­nek, és Krisz­tus Jé­zus­ban di­csek­szünk, és nem a test­ben bi­za­ko­dunk". (Fil 3, 2-4)

"De amik ne­kem egy­kor nye­re­sé­gek vol­tak, azo­kat kár­nak ítél­tem Krisz­tu­sért. Sőt most is kár­nak íté­lek min­dent Krisz­tus Jé­zus, az én Uram is­me­re­té­nek gaz­dag­sá­ga mi­att, aki­ért kár­ba vesz­ni hagy­tam és sze­mét­nek íté­lek min­dent, hogy Krisz­tust meg­nyer­jem, és ben­ne olyan­nak bi­zo­nyul­jak, mint aki­nek nincs sa­ját igaz­sá­gom a tör­vény­ből, ha­nem a Krisz­tus­ban való hit ál­tal van igaz­sá­gom, Is­ten­től való igaz­sá­gom a hit alap­ján,..." (Fil 3, 7-8).

A titkok örzői.

 "Mert nincs semmi rejtett dolog, amely napvilágra ne jönne, és nincsen olyan titok, amely ki ne derülne." (Mk 4, 22)

 Igen gyerekesnek látszik Isten szemében, hogy felnőtt létünkre takargatjuk Isten előtt a titkainkat meg a rejtett bűneinket. Isten előtt minden ember mint egy nyitott könyv, akármikor beleolvashat ha akar. Ha ez igaz, akkor mi értelme beismerni előtte mindazt amit takargatunk, az Úr úgyis tudja. Igen, de az Úr azt is akarja, hogy ismerjük be rejtett vétkeinket ami olyan titkos, hogy senki sem tud róla, azért, hogy mi magunk elé álljunk és Istennel együtt tudjunk megszabadúlni mindattól ami a belső embert nyomasztja. De vannak titkok amik nem bűnből erednek, hanem Istentől, amit nem szabad megtudnia senkinek csak az Úrra és ránk tartozik. Az a belső közösség Istennel a párbeszéd és kapcsolat az igenis személyes és titkos. Honnan kapjuk az erőt élni ebben a kisértésekkel teli világban, nem utolsó sorban saját vétkeink következményei viselésében. Sámson élete erre kitűnő példa. " Mi­kor az­tán min­den­nap zak­lat­ta sza­va­i­val ( Delila a felesége) és gyö­tör­te őt, ha­lá­lo­san be­le­fá­radt a lel­ke, és tel­jes szí­vét ki­tár­ta előt­te, és el­mond­ta: Bo­rot­va nem érte soha a fe­je­met, mert Is­ten­nek va­gyok szen­tel­ve anyám mé­hé­től fog­va. Ha meg­nyír­nak, el­tá­vo­zik tő­lem az erőm, el­erőt­le­ne­dem, és olyan le­szek, mint bár­me­lyik em­ber." (Bír 16, 16). Ha elolvassuk Sámson életét, megismerjük mindazokat a negatív eredményeit Sámson világi életének, attól függetlenül, hogy Isten választottja, de azt is, hogy Isten akkor sem hagyja el az ilyen lelkeket ha nagy bajban van. De ezek már egyedi esetek és nem egészen boldogítóak.

 Ez iskolapéldája annak amikor Isten gyermeke rossz kapcsolatokat, szövetségeket vállal, ebben az esetben nem Isten igéjéhez való hűsége, hanem érzelmei írányították, és frigybe lépet egy olyan asszonnyal aki Izrael ellenséges népéből való. 

 Lehet hogy az olvasók között is vannak olyanok akik tapasztaltak hasonlót az életükben. Hogy a legmegbízhatóbbnak tűnő ember akivel megosztotta titkait, idővel felhasználta ellene. Dávid királynak is fájt amikor Saul király üldözte, halálra kereste. "Mert nem el­len­ség szi­dal­ma­zott en­gem, hi­szen azt el­szen­ved­ném; nem gyű­lö­lőm emel­ke­dett föl el­le­nem, hi­szen el­rej­tőz­tem vol­na elő­le. Ha­nem te, hoz­zám ha­son­ló ha­lan­dó, bi­zal­ma­som és jó ba­rá­tom, aki­vel édes bi­za­lom­ban él­tünk együtt, és aki­vel Is­ten há­zá­ba jár­tunk a so­ka­ság­gal együtt. (Zsolt 55, 13-14).

 Adjon Isten nekünk értelmet mindarra, hogy ki előtt ne legyünk nyitottak, hogy titkainkkal ne éljenek vissza, ugyanis akkor erőnket veszítjük. Ez úgy jelenhet meg, hogy mindig szemünkre hányják a gyengeségünket, ami igaz is lehet, de az ellenség kezében ez fegyvert jelent. De ha az Úrnak beismerjük bűneinket, vétkeinket testi gyengeségünket, Ő megszabadít minden szívet nyomasztó tehertől eggyüttesen. Akkor örvendezzünk, hogy az Úr velünk együtt dolgozik a lelkünk üdvösségéért. Tehát részesei lehettünk ennek a felbecsülhetetlen értékű munkájának. " Azért, szent test­vé­rek, mennyei el­hí­vás ré­sze­sei, fi­gyel­je­tek hit­val­lá­sunk apos­to­lá­ra és fő­pap­já­ra, Jé­zus­ra, aki hű volt ah­hoz, aki őt an­nak ren­del­te, aho­gyan Mó­zes is Is­ten egész há­zá­ban". (Zsid 3, 1).

 Isten áldja meg mindenkit aki Istenben bízik feltétel nélkül.

Aki Krisztusban van az új teremtés.

 "Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden."(2Kor 5, 17)

"….mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Istennek élő és maradandó igéje által." (1Pt 1, 23)

"Aki a trónon ült, ezt mondta: Íme, mindent újjá teszek. Így szólt: Írd meg, mert ezek a beszédek megbízhatók és igazak". (Jel 21, 5)

 Tehát az Úr Isten nem ül ölbe tett kézzel a trónján, és nem az események követője hanem a megalkotója. És ahogyan olvashattuk, az ujjászületést az emberrel kezdi, mert az ember esett bűnbe és általa lett átkozott ez a világ. Most pedig az emberért dolgozik, az ember közreműködik munkájában ha tényleg újjászületik a romolhatatlan magból és egy új világba teszi ami már készen van, de még nem jött el az idő, hogy kicserélje a régit az újjal. Az első fokon ezt Jézus Krisztus megtette halálával, a bűneinket magával vitte a meghalt testével a sírba, hogy felejtésbe merüljön minden ami gyalázza az embert, feltámadásával pedig egy új embert hozott létre aki Krisztusi természetet visel. Még senki saját magát nem segítette a világra ez nonszensz, ugyanúgy a romolhatatlan mag sem emberi alkotás, az Istentől jön és van kiszórva ebben a világban. Az újjászületés kimondottan Istentől ered. Abból a magból lesz egy új teremtés amit már azelőtt elvetett, Isten terve szerint, vagyis földbe rejtett, amikor vizet kap élni kezd. A mag el van vetve, tehát mindazok akik a jó földbe vetettek, mindazok felélednek halott állapotukból ha meghallják az Isten szavát, és isznak az élő forrásból, amit gyakran a szentírásban élő vízzel definiál az Úr. Az élő ige hallatára, amit sokan úgy gondolják, hogy egy irott szöveg vagy szó, pedig az örök ige Isten élő szava, korlátlan lehetőséggel él, a papír az elektronikus bázis meg minden amit kőbe véstek az emberek, elpusztítható de a kijelentett Isten szava örök, mert Isten tárházában van biztonságban elrejtve. Boldog az az ember akit Isten választott, hogy örök megtartója legyen Isten szavának és Istenben van elrejtve. Isten szava az ereje az új életnek mindörökké, amit most nem mindig veszünk észre, Isten aki mindig újat teremt, az embert Krisztusban egy magas szintre emelte, hogy vele együtt örüljön munkája gyümölcsében. A bűnös létünk ellenére hozzánk szól sokféleképpen, azzal a céllal, hogy ébredjünk fel az alvásból, adjunk helyet magunkban Krisztusnak, hogy hordozói lehessünk Isten örök igéjének. A magról nincs idő írni, de Isten csak jó magot szór ez kétségtelen. " ... Aki a jó ma­got veti, az az Em­ber­fia, a szán­tó­föld pe­dig a vi­lág; a jó mag az Is­ten or­szá­gá­nak fiai, a kon­koly pe­dig a go­nosz fiai." (Mt 13, 38). " mert min­den, ami nap­vi­lág­ra jön, vi­lá­gos­ság. Azért mond­ja: Ébredj fel, aki al­szol, és tá­madj fel a ha­lál­ból, és fel­ra­gyog ne­ked Krisz­tus." (Ef 5). Ez egy hívó de mégis megelevenítő ige, mert fel tudja ébreszteni az embert ha ezt meghallja a szívében. Az újjászületés még nem garantálja a megszentelődés valós eredményét, ahhoz Krisztus követése szükséges. Minél közelebb vagyunk Krisztushoz, annál többet hagyunk el abból amit a sötétség borít. Tehát nem az önsanyargatás a megszentelődés útja, hanem Krisztus ragyogása mindent megvilágít amit még nem láttunk a sötétség miatt. Amikor meglátjuk Isten országát, akkor az semmihez nem hasonlítható ami a régiekhez tartozik, ha új teremtés vagy, a régiek elmúlnak, a gondolkodás megújul, vagyis már nem azt látja csak amit egy természetes ember lát, nem úgy ítéli meg a dolgokat, hanem azt amit Isten a mennyeknek országának nevez, azt keresi és arra irányúl a szellemi szeme, ahol Krisztus a Király már most, de még láthatatlan, mert mint Isten ül a trónján a mennyekben, várva azt a pillanatot amikor megjelenik minden teremtés előtt nagy hatalommal és az övéi elkíséri őt és vele lesznek örökké. 

" És lát­tam új eget és új föl­det, mert az első ég és az első föld el­múlt, és a ten­ger sem volt töb­bé. És lát­tam a szent vá­rost, az új Je­ru­zsá­le­met, amint Is­ten­től alá­szállt a menny­ből, fel­ké­szít­ve, mint egy fér­je szá­má­ra fel­éke­sí­tett meny­asszony. Hal­lot­tam, amint a trón fe­lől egy ha­tal­mas hang ezt mond­ta: Íme, az Is­ten sát­ra az em­be­rek­kel van, és ve­lük la­ko­zik, és azok az ő né­pei lesz­nek, és maga az Is­ten lesz ve­lük; "(Jel 21, 1-2).

Praktikus lépéseink a menekülés útján.

 "Hagyjátok őket, vak létükre világtalanokat vezetnek. Ha pedig vak vezeti a világtalant, mind a ketten a verembe esnek." (Mt 15, 14).

 Ha valakinek megadatott a szellemi értelem képessége Istentől, annak már világos, hogy az evangéliumban jelentősége van a kint a bent, kiment vagy bement szavaknak. A kint az mindig a világot a népet jelenti, a bent a ház vagy helység egy szűkebb közösséget. Jézus ezt meg is említi a tanítványainak. Mert amikor kint a példabeszédeit mondta a vakoknak mondta, hogy ne értsék, bent a tanítványoknak megmagyarázta az értelmét. "Azért be­szé­lek ne­kik pél­dá­za­tok­ban, mert lát­ván nem lát­nak, és hall­ván nem hal­la­nak, sem nem ér­te­nek. Be­tel­je­se­dett raj­tuk Ézsa­i­ás jö­ven­dö­lé­se, amely így szól: Hall­ván hall­ja­tok, és ne ért­se­tek, néz­vén néz­ze­tek, és ne lás­sa­tok! Meg­kö­vé­re­dett en­nek a nép­nek a szí­ve, és fü­lük­kel ne­he­zen hal­la­nak, sze­mü­ket be­huny­ták, hogy sze­mük­kel ne lás­sa­nak, fü­lük­kel ne hall­ja­nak, szí­vük­kel ne ért­se­nek, és meg ne tér­je­nek, és én meg ne gyó­gyít­sam őket". (Mt 13, 13-14). Ilyenkor biztos az a reakcióink, hogy mi nem ahhoz a csoporthoz tartozunk akik nem látnak, csukva van a szemünk vagy zárva a fülünk. Ez egy természetes védekezés az ember oldaláról, ez nem nekem szól hiszen én látom Isten csodáit, hallom az igét, de Isten a mindentudó és ismerő másként gondolja ezt. De aki akarja látni helyzetét, komolyan számolnia kell Isten kimondott szavával. Ha eddig nem vette magára ezt az igét, akkor mindig kívülálló marad, nem megy be oda ahol Jézussal közösségben lehet. Ahol Jézus személyesen nyitja meg a mennyeknek országa titkait. Ez a titok nyílvános de csak azok értik meg és követik akik Jézus szavai szerint megtérnek bűneikből a hitetlenség bűnéből az egoizmusból, akkor meggyógyítja Jézus a vakságot a süketséget és értelmet ad az ige megértéséhez. Addig ameddig testiek maradunk, csak vessződve tudunk botorkálni a mennyeknek országának tulajdonságában, keresve annak értelmét. 

 Amikor a cselekedeteink a hús gondolkodásunk a vallási pozíciókból értelmezzük helyzetünket, azt mondjuk hogy látunk, erre Jézus így felelt a farizeusoknak. " Jézus azt válaszolta: Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, de mivel azt mondjátok, hogy látunk, a bűnötök megmarad." (Jn 9, 41).

 Persze hogy azt jelenti, most már nincs mit tenni értük, hiszen magukról jó értékeléseik vannak, és ebben a meggyőződésben ami pozitív az ember oldaláról de teljesen hamis Isten szemszögéből. Megkapták a bátorságot, hogy vezessék a hozzájuk forduló követőket, Izraelben is volt pártosság a vallási megkülönböztetések egy tanácson belül. A pogányok, vagyis nem zsidók a kereszténységben a pártosság halmazát fejlesztették ki. Követték a számukra mindinkább rokonszenves tanítókat. Ez már Pál idejében megjelent, de még nem intézményes keretek között. "Mert, test­vé­re­im, Kh­loé em­be­re­i­től meg­tud­tam, hogy vi­szá­lyok van­nak kö­zöt­te­tek. Ar­ról be­szé­lek, hogy kö­zöt­te­tek min­den­ki ezt mond­ja: Én Pálé va­gyok, én meg Apol­ló­sé, én meg Ké­fá­sé, én pe­dig Krisz­tu­sé.

Hát Krisz­tus ré­szek­re oszt­ha­tó? Vagy Pált fe­szí­tet­ték meg ér­te­tek, vagy Pál ne­vé­re ke­resz­tel­tet­te­tek meg? (1Kor 1, 11-12). Ez a kovász pedig az idők során annyira felduzzasztotta a tésztát, ami eredetileg kovásztalan volt, mert Jézus az a kenyér a bűn nélküli, hogy mára már egy nagy égigérő fára növekedett a keresztény világban. "Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalanságával." (1Kor 5, 8).

 Maga a kereszténység saját magát egy rangba sorolta a világ 4000 vallásai közé. Egyik lett a sok közül még ha a leghatalmasabb is, a világvallások legnépesebb vallása. Aki ezt nem látja az még nem volt bent, nem kapott az erre vonatkozó igére megértést Jézustól vagyis Joshuától. Azért nincs még veszve semmi, mert az Úr ismeri az övéit, de mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy nem minden arany ami fénylik.

 "Mindazáltal megáll az Isten erős fundamentuma, melynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és álljon el a hamisságtól mindenki, aki az Úr nevét vallja." (2Tim 2, 19). Ez a helyre utasító ige nem a mi elhatározásunktól függ, hiszen ezt megértjük, de merre kell lépjünk ezután nem világos, ezért kell Isten akaratának ereje ami a belső újjászületett ember vezetője az Úr. Tőle kapjuk meg a világosságot az első lépésre, hogy az Ő tanácsa szerint lépjünk, hiszen csak egy igaz tanácsadó létezik az Úr. A hitnek elég látnia azt az első lépést ami világos előtte, nem a második vagy a többi lépés, mert a vezető az Úr látja be az egész utat, mi rövidlátók vagyunk mint a juhok. 

 Amikor ilyen gondolatokat tolmácsolok, tudom, hogy semmi értelme, mert az Úr teszi cselekvővé az embert, de mégis emlékeztetőül szolgál, hogy ne nagyon bízzuk el magunkat. 

Egy süllyedő hajóról kiáltani, hogy minden rendbe van, talán egy kissé tragikomikus nem de? 

Pál apostol esetében sem az volt a fontos mikor a süllyedő hajón volt többedmagával, hogy Krisztusról beszéljen, tartson hosszú beszédeket, hanem hogyan lehet megmenekülni a közelgő pusztulástól, hogy az apostol szavára legyenek engedelmesek nem a tapasztalt kormányosra hagyatkozva. Ezt is az Úr intézte általa semmi kétség.

Olvassátok el az Apostolok cselekedetei 27. részét, a megértés érdekében.

A gyülekezés célja.

 "Ha te­hát az egész gyü­le­ke­zet össze­jön, és mind­nyá­jan nyel­ve­ken szól­nak, és be­men­nek az ava­tat­la­nok vagy hi­tet­le­nek, nem­de azt fog­ják mon­da­ni, hogy őr­jöng­tök? De ha mind­nyá­jan pró­fé­tál­nak, és be­megy egy hi­tet­len vagy ava­tat­lan, az min­den­ki­től fed­dés­ben és íté­let­ben ré­sze­sül,

és így szí­vé­nek tit­kai nyil­ván­va­ló­vá lesz­nek, úgy­hogy arc­ra bo­rul­va imád­ja Is­tent, hir­det­ve, hogy bi­zonnyal Is­ten la­kik köz­te­tek". (1Kor 14, 24-25).

"....de a gyü­le­ke­zet­ben in­kább aka­rok öt szót szól­ni az ér­tel­mem­mel, hogy má­so­kat is ta­nít­sak, mint­sem tíz­ezer szót nyel­ve­ken. Test­vé­re­im, ér­te­lem dol­gá­ban ne le­gye­tek gyer­me­kek, vi­szont a rossz­ban gyer­me­kek le­gye­tek, a gon­dol­ko­zás­ban pe­dig éret­tek." (1Kor 14, 19)

 Az építés a prófétálás vagyis Isten szava mondása a lényege a gyülekezetnek. Az egymás építése szeretetben a lényeg, a cél nem a nyilvános szereplés, hanem kimondani értelmes nyelven, hogy mindenki értse meg mit mond a Szellem a gyülekezetnek. Mert élő az Isten és mindig mondani akar valamit az övéinek a prófétálásokon keresztül. A próféta szó a régi nyelven nem csak jövendőt feltáró, hanem Isten szavát tolmácsoló ember. De prófétálás lelke mindenkiben jelen lehet. Az igehirdető vagyis Isten szavát kimondó testvér ha maga is engedelmes és felkészült, nem emberi oklevéllel rendelkező, akkor legyen az tanítás vagy extrém, exkluzív jelenség, Isten hangszórója és azt mond amire szüksége van a gyülekezetnek. Ezt nem irányíthatja az ember. A mai gyülekezetek inkább már rendezett kerékvágásban járnak, kevés lehetősége van Isten szava szabad megnyilvánulásának, mert amikor összegyűlnek egy helyen, egy bizonyos lelkipásztortól várják az igét ( az evangéliumi keresztények). De ennek nem így kell lennie. De nem is az a baj, hanem ami folyik egy ilyen gyűlésen, egy rituális vallási tevékenység, ami korlátozza a Szent Szellem munkáját. Istent egy dobozba zárva tartva, és akkor engedik szabadra amikor ezt jónak látják. Egy megtervezett dramaturgia szerint, mi miután következhet a gyűlésen. Ez egy megkövesedett rendszer, ahol Isten mindenhatósága is jelen lehet, mert áttörheti ezeket az akadályokat, de nem ez volt az eredeti célja Istennek a gyülekezeti élet számára. 

 Amikor szól egy prófétáló a gyülekezetben, úgy szóljon mint Isten szava, tehát ha nem is tökéletes szókinccsel de érthető szavakkal mondja ki mindazt amire indítja a Szellem. Mert ha nem Isten a forrás hanem emberi erőforrások motiválják, akkor nincs annak ereje, csak az értelmet gazdagíthatja nem építi a szellemet. Az Isten szava nem egy mese elmondása a kegyelméről, hanem hat a lelkiismeretre, ahogy ezt fent olvashattuk, " fed­dés­ben és íté­let­ben ré­sze­sül,

és így szí­vé­nek tit­kai nyil­ván­va­ló­vá lesz­nek".

 Leült a nép enni és inni, játszani, ezt tették a zsidók azután amikor egy olyan istent öntöttek ki maguknak aki nekik szolgál nem bántja lelkiismeretüket: " Másnap korán reggel fölkeltek, és égőáldozatot és békeáldozatot mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, és fölkeltek játszani. (2Móz 32, 6). Szellemi halál egy halott gyülekezet szimtómái látszanak a modernkori evangélikus gyülekezetekben. Másokról nem is érdemes szólni. Ezt röviden a Jelenések 3. részben olvashatjuk a laodiceai gyülekezetről írt részben láthatjuk, és nincs mentség, ez az Isten szava, ami felfedi a valós állapotokat és nem a katolikus rendszert az más lapra tartozik, hanem a magát szellemi gazdagnak tartó evangélikus felekezeteket. "Mi­vel ezt mon­dod: „Gaz­dag va­gyok, meg­gaz­da­god­tam, és nincs szük­sé­gem sem­mi­re”, és nem tu­dod, hogy nyo­mo­rult, szá­nal­mas, vak és me­zí­te­len vagy". (Jel 3)

 Egy gyülekezet akkor hatékony ha Isten van közöttük. Máté 18,20 " Mert ahol ket­ten vagy hár­man össze­gyűl­nek az én ne­vem­ben, ott va­gyok kö­zöt­tük.". Hogy ez így legyen minden kritériumnak meg kell felelniük. Egyszerű de mégis összetett, mert Isten nem vendég az ilyen gyülekezeti csoportban hanem gazda vagyis Úr. Ő töri meg a kenyeret és ő adja a poharat, Ő indítja a szószólót, hogy mondja ki mindazt ami szükséges a gyülekezetben. De ez is már egy utópiának tűnik. De Isten mindig ugyanaz nem változik és nem változtatja meg igazságát, akaratát csak azért mert a gyülekezetek totális vereséget szenvedtek. 

 Ezen már senki nem tud változtatni Isten sem akarja, de új egyéni utat mutat minden olyan gyermekének akikben Isten Szelleme él és a hit által cselekvő. Nem azt az istent követi amit az emberek maguknak létrehoztak, hanem az élő hatalmas Istent aki kegyelmes irgalmas minden emberhez, ha az igazságot keresi. "De el­jön az óra, és az most van, ami­kor az iga­zi imá­dók lé­lek­ben és igaz­ság­ban imád­ják az Atyát, mert az Atya is ilyen imá­dó­kat ke­res ma­gá­nak". (Jn 4).

Feltétel nélküli engedelmesség.

 "Ez­után pe­dig ki­ment, és lá­tott egy Lévi nevű vám­sze­dőt, aki a vám­nál ült, és azt mond­ta neki: Kö­vess en­gem! Az pe­dig fel­kelt, és min­dent ott­hagy­va kö­vet­te őt. És Lévi nagy la­ko­mát ké­szí­tett neki a há­zá­nál, ahol vám­sze­dők so­ka­sá­ga és má­sok asz­tal­hoz te­le­ped­tek ve­lük együtt". (Lk 5, 27-28)

 Lehet, hogy vannak olyanok az olvasók között akik azt gondolják, hogy bele születtek egy vallási felekezetbe, vagyis a szüleik vallását követve, automatikusan Jézus követői lesznek. Ne éljünk tévedésben, mert a hit és hitnek cselekedetei azok személyesek, éppen úgy ahogy a fenti idézetben olvastuk. A vámszedő kint volt, nem is érdekelte, hogy Jézus csodát tett azelőtt a bénával a házban, végezte a mindennapi dolgát. De Jézus mikor kiment, meglátta és bizony megismerte, hogy ő is a dicsőség fiai közé tartozik és kiemelte abból a közegből egy szó erejével " Kövess engem". A vámszedő azonnal elhagyta mindenét, felállt és követte Jézust. 

 Miben bontakozott ki, hogy a hite igaz volt? Azzal, hogy nem törődve a következményekről, felállt és követte azt akit nem is ismert, de a szó ereje felállította, azután vacsorát rendezett Jézusnak, és meghívta mindazokat akikkel kapcsolatban állt, ugyanolyan bűnösöket amilyen ő volt a farizeusok kivételével. A vallásos farizeusok el se mentek volna hozzá, ugyanis bűnös embernek számítottak a vámszedők Izraelben. 

 Sok keresztény csak azért tartja magát kereszténynek, mert a közeg a család a rokonok is mind egy vallási vonalat követnek. Azért is dagadt meg a statisztikai adatok szerint mind azok száma akik kereszténynek vallják magukat a világban, több mint kétmilliárd a számuk, elhívás nélkül lettek Krisztus nevével takararódzók. 

 De ha a szívben elhangzik az a hívás ha úgy tetszik parancsolat, akkor ha a hit felel rá, mindegy milyen környezetben él az ember, követi azt aki magához hívta. Ezek a hívások sok irányból jöhetnek, de az Úr szavai, az örök élet szavai adnak üdvösséget és hitbeli cselekedeteket ami áldást hozhat a környezetünkre is. Ehhez hasonlót nem hall az ember, ha meghallja konkrét szavait az Úrnak, mert abban megvan a szó ereje, igéje, az igaz hit válaszol feltétel nélkűl. Tehát a személyes viszony ha kialakul Krisztussal, akkor biztos, hogy kivezet minden bűnös és Istennek nem kedves környezetből, hogy dicsőítse Istent azok előtt is akikkel kapcsolatban van vagy volt. Első sorban ez a család a szomszédok a barátok az ismerősök a rokonság a kollégák stb. De nem szigetelődik el tőlük, hanem azzal a hittel végzi dolgát amit kapott Istentől, mert ha hitünk szelleme más is, de ebből a világból még nem mehetünk ki. Lévi engedelmessége Jézus szavának, öröme és határozottsága lett a tanúbizonysága annak, hogy Isten gyermeke. Az ilyenek ma azok akik a keskeny útra léptek és a szűk ajtón mennek be a mennyeknek országába. Ezek kevesen vannak, így mondja az Úr: "De szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt." (Mt 7, 14) " Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak". (Mt 22, 14).

 Tehát Isten célja nem az, hogy minnél többen legyenek a követői, pedig sokan vannak akik hivatalosak az örök életre Krisztus váltsága által, hiszen közöttük hirdetik az evangéliumot, de mindazok akik választottak, azokat hívja meg és ragadja ki a világból, akiket képessé teszi a követésre, hogy ezek közül minél többen dicsőítsék Istent az Ő szeretetéért és igazságosságáért. Ez nem mindenkinek adatik meg, mert Isten nem mindenkit tesz hírnökévé ebben a világban, csak az erre kiválasztottakat. Ezt bizonyítja sok olyan tanítvány viselkedése akik nem küldöttek. Ez ne szomorítsa el szívünket ha ezt nem éltük meg, mert Isten kegyelme nagy és mindenki aki keresi Istent tiszta szívből annak mindig elébe megy és megmutatja magát. Ezt nyugodtan úgy könyvelhetjük el, hogy ha nem is mi voltunk a meghívottak, de a választottak közé tartozunk, mert mégis elmegyünk arra Isten által elkészített vacsorára vagy mennyegzőre. Többféle úton kerülünk viszonyba Istennel, Jézus Krisztus által, a cél a fontos nem a körülmények. Ez Isten bölcsességének gazdagsága, hogy minden ember más és más, és a hozzá való viszonya is különleges. Azért mondják többen is, hogy a személyes tapasztalatait az ember nem adhatja át másoknak, az nagyon bensőséges Istennel való viszony. A változást vehetjük észre magunkban és másokban is, ha megtörtént az a változás Jézus szavának engedve a Szent Szellem által, amire Isten választott magának, hogy életünkkel dicsőítsük szent nevét. 

 Itt ebben a témában nem érintettük Jézus Krisztus áldozati vére által üdvösséget, de minden ilyen történet mögött Isten áldozati Báránya áll. Ezt a vámszedők sem kerülhették ki, hiszen minden ami és aki örökli az Isten országát, Krisztus vére által volt meghintve, még ha ez még nem történt meg akkor. De ezt ismerni lehetett az ótestamentumi írásokból is. 

 Ma csak azt emeltük ki, hogy az engedelmesség feltétel nélküli ha meghalljuk Isten hozzánk intézet szavát. 

" Mi­vel a hit­nek ugyan­az a lel­ke van ben­nünk is, ahogy meg van írva: Hit­tem, és azért szól­tam, mi is hi­szünk, és azért szó­lunk. Mert tud­juk, hogy aki fel­tá­masz­tot­ta az Úr Jé­zust, Jé­zus­sal együtt min­ket is fel­tá­maszt, és ve­le­tek együtt maga elé ál­lít. Mert min­den ér­te­tek van, hogy a ke­gye­lem túl­árad­jon, és egy­re töb­ben ad­ja­nak há­lát az Is­ten di­cső­sé­gé­re. Ezért nem csüg­ge­dünk. A mi kül­ső em­be­rünk rom­lik ugyan, de a bel­ső nap­ról nap­ra meg­újul". (2Kor 4,13-15).

A szolgaság lelke avagy fiúságé.

 "Ki az kö­zü­le­tek, aki­nek ha van egy szol­gá­ja, és az szánt vagy le­gel­tet, azt mond­ja neki, ami­kor a me­ző­ről meg­jön: „Gye­re ha­mar, ülj asz­tal­hoz!”? Nem­de in­kább azt mond­ja neki: „Ké­szíts va­cso­rát, és fel­övez­ve ma­ga­dat szol­gálj fel ne­kem, amíg eszem és iszom, és az­után egyél és igyál te is”? Ne­tán há­lál­ko­dik an­nak a szol­gá­nak, hogy meg­tet­te, amit pa­ran­csolt neki? Nem gon­do­lom. Így ti is, ha mind­azt meg­tet­té­tek, amit pa­ran­csol­tak nek­tek, mond­já­tok azt: Ha­szon­ta­lan szol­gák va­gyunk, csak azt tet­tük, ami a kö­te­les­sé­günk volt. (Lk 17, 7-9)

Az újonnan megtért hívő szolgálni akar Istennek. Ennek van egy a lelkének rejtett hiányérzete. Ezt láthatjuk a tékozló fiú esetén ( Lukács 15. resz). Jóvátételi szándék Isten felé, avagy kishitűség, de ez a normális, hiszen legyőzte a világot és ennek okán örül, hogy tehet valamit Istennek cserébe, remélve, hogy őt befogadja. Ez az az átmeneti állapot, ami elfoglalja gondolatunkat, úton hazafelé, ahol az Atya tárt karokkal várja, de nem mint szolgát, hanem mint megtért elveszett fiát öleli, megcsókolja és asztalhoz ülteti. Ez bizony váratlan fogadtatás, mert biztosan haragos atyára számított jogosan, hiszen elherdálta öröksége részét amit megkapott az apja irgalmából. Ha a Lukács szerinti evangéliumában található példabeszédet nézzük, felfedezzük mindazt amit egy megtért lélek átél. "Fel­ke­re­ke­dek azért, el­me­gyek apám­hoz, és ezt mon­dom neki: Apám, vét­kez­tem az ég el­len és te­el­le­ned, és nem va­gyok már mél­tó arra, hogy fi­ad­nak ne­vezz; tégy en­gem olyan­ná, mint a bé­re­se­id kö­zül egy". (Lk 15, 18). Tehát a bűn olyan mértékben elsüllyesztette a fiút, hogy az már nem is mert gondolni jobbra, hogy szoros rokoni kapcsolata van az apjával. Az apját szigorúnak véli, hiszen félt tőle, nem tudván, hogy fog reagálni amikor visszatér haza. Annyira nagy távolságba került az atyától, hogy nem emlékszik mindarra ami az atyai házban történt azelőtt. Preegzisztenciális állapot elvesztése, amiben mi is részesei vagyunk a bűn miatt, nem tudjuk honnan jöttünk ebbe a világba. De az apja mikor meglátta messziről, hogy megjött a tékozló fia, elébe szaladt, és mielőtt még az szólni tudott, átölelte és megcsókolta. Tehát teljes jogunk van azt hinni, hogy az Atya ugyanúgy bánik velünk is, elveszett, megtalált, megtért i gyermekeivel. Ugyanúgy az asztalhoz ültetett, ahogyan visszatért szeretet fiát. Nem szolgaság lelkét kapva az Atyától, hanem a fiúság lelkét.

 "Mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme indít, Istennek fiai. Mert nem rabszolgaság szellemét kaptátok újra, hogy féljetek, hanem a fiúvá fogadás szellemét kaptátok, aki által így kiáltunk: "Abba, Atya!" ( Róma 8,- 14,15). Tehát eloszlik az a félelem amiben nincs szeretet, mert ha a törvény szolgái vagyunk akkor félünk Istentől, mert a törvényt aki nem tartja be az átok alatt van. Tehát igyekszünk megfelelni, ugyanakkor félünk. De nem úgy ha a fiúság lelkét kaptuk, akkor mint fiú aki szereti apját mert ismeri is őt, félelem nélkül szeretettel szellemével indítva teszi a dolgát Isten az Atya házában. Tudja és ismeri az Atya akaratát, még ha parancsolatokat kapott is konkrétan, mégis többet tesz mint egy rabszolga.

 De itt nem ért véget történetünk, mert az Atya új ruhát, gyűrűt húzott ujára, sarut ad a lábára, ami azt jelenti, hogy új természete látszik a világban, az örökösnek járó gyűrű és a saru mindaz arra utal, hogy mint fiú az Atya házában szolgál továbbra is, megteszi mindazt amit az Atya kíván, a szolga nem ismeri az ura gondolatait, ellenben a fiú ismeri az Atya akaratát és többet tesz amit kér tőle, mert szereti az Urát, nem kötelességből szolgál neki hanem szeretetből Isten Szellemétől indítva. Nem úgy mint az idősebb bátyja. Aki szolgálta apját, de nem volt otthon hanem barátaival töltötte idejét.

 Azért találkozunk az evangéliumokban olyan emberekkel akik rabjai és szolgái voltak Jézus Krisztusnak. Ez Pál apostolban kitűnően fejeződik ki. De hogyan és miért szolgált az megtudhatjuk ha olvassuk rendszeresen az evangéliumot.

 Tehát a mi Atyánk velünk megtért lelkekkel is úgy bánik ahogyan a tékozló fiával. Nem úgy ahogy a kezdő részben idéztem, hanem ahogy a Lukács szerinti evangéliumban olvassuk Jézus példabeszédét. Ezért érdemes nem àllni meg ezen a hazafelé vezető úton, szolgaság lelkével szolgálni az Urat kötelességből, hanem új örömmel a fiúság lelkével, tudván, hogy Krisztusban minden kapcsolat az Atyához fűz.

Állhatatosak az imában.

 "És az történt, hogy amikor Mózes fölemelte a kezét, Izráel győzött, mikor pedig leeresztette a kezét, Amálék győzött." (2Móz 17, 11)

 Amálek népe az ószövetségben a testiség prototípusa, vagyis a hús ami gátolja a szellem fejlődését haladását az ígéret földje, vagyis ami ránk tartozik a mennyeknek országa felé. Izrael népének egyetlen ellensége volt a sínai sivatag vándorlása során akik gátolták őket, akik utólag is ellenségnek bizonyúltak Izrael életében. Itt látjuk, hogy Isten, Mózes által mutatja be azt az állandó éberséget és fáradtságosnak bizonyult folytonos imádságot, ami fenntartja szellemiségünk dominanciáját a testiség a hús állandó ellenkezése felett. A hús követeli magának a helyét, a teljes lényünk hídfőállás elfoglalására törekszik, hogy ne a szellem vezérelje útjainkat hanem a hús, a test. Aki tovább olvassa ezt a rész, felfedezi a kollektív imádság képletét is. Áron és Húr segítségére is szükség volt. Áron a papság szimbóluma, Húr pedig a Szent Szellem ereje. "Ezért mi­kor Mó­zes keze el­ne­he­ze­dett, kö­vet hoz­tak, és alá­ja tet­ték, hogy arra ül­jön. Áron és Húr pe­dig tar­tot­ta a ke­ze­it, egy­fe­lől az egyik, más­fe­lől a má­sik, és föl­emel­ve ma­radt a keze nap­le­men­té­ig." (2Móz 17)

 Mindez arra utal, hogy állandóan imádkozzatok," Szüntelen imádkozzatok!" (1Thessz 5, 17) ne feledjétek, hogy a sátán nem alszik, és ha vereséget szenvedünk ebben a küzdelemben, vagy érzük, hogy elfáradtunk és az ellenség, a húsunk kezd fölényeskedni és bűnre csábít, akkor nem kell szégyellnünk beismerni azoknak akikkel közösségünk van, a megbízható testvérekkel együtt harcoljunk lelkünkért, ha már erőtlenné váltunk a bűn elleni harcban, vagyis meggyengültünk állhatatosságunkban. Az evangéliumban megtalálható az erre vonatkozó tanítás. Sőt, túlnyomó része az evangéliumnak erre volt szentelve, hogy a szellemi életünk örömteljes legyen, a test feletti győzelemben. Az Úr győzött a feszületen, legyőzve a húst a bűneivel együtt, és az új élet a feltámadásban lelhető meg, az Úr feltámadt a mi igazságosságunk érdekében, aki hisz benne örök élete van. Ezt nem mi harcoltuk ki magunknak, ez Isten kegyelmi ajándéka a hívők örök része. De addig is figyelmeztet, hogy a földön még ki vagyunk téve az ellenség kísértéseinek. "Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." (Mk 14, 38). Ezt az Úr akkor mondta, amikor lejött a hegyről, a színváltozás hegyéről, ahol Mózessel és Illéssel volt megbeszélése, mert alva találta a tanítványait. Aztán az Úr arra is figyelmeztette tanítványait, hogy éberek legyenek minden időben imádkozással, ez azt jelenti, hogy éberségben látjuk meg, hogy a világ története a vége felé tart, ami a kegyelem időszakára jellemző, a megtérés lehetősége. Isten kegyelmi időszakának vége közeledik.

"Legyetek éberek, és imádkozzatok minden időben, hogy el tudjátok kerülni mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az Emberfia előtt!"(Lk 21, 36)

 Nem tudjuk mikor következik be ez a törés, ez a viszontagságos időszak ami sokkal erőteljesebb lesz mint amit most tapasztalunk. De az Úr arra biztat minket, hogy aki éber és van füle és hallja, az megmenekűl.

"Mi­vel meg­tar­tot­tad ki­tar­tás­ra intő be­szé­de­met, én is meg­tar­ta­lak té­ged a meg­pró­bál­ta­tás ide­jén, amely az egész vi­lág­ra el­jön, hogy meg­pró­bál­ja a föld la­ko­sa­it. El­jö­vök ha­mar, tartsd meg, amid van, hogy sen­ki el ne ve­gye ko­ro­ná­dat". (Jel 3, 10).

Csia Lajos ezt így fordította le, ami egyezik az orosz fordítással is. " Mert megőrizted állhatatosságom igéjét. Én is meg foglak őrizni téged, s kimentelek a megkísértés órájából, melynek el kell jönnie az egész lakott földre, hogy megkísértse a földön lakókat."

 Ne legyen gyötrelmes az állandó imádkozás, mert tudjuk, hogy ez lehetetlen, hogy egy betanult vagy egy gépiesen ismételt ima nem használ semmit csakis megöli frissességünket, hanem szellemiségünk ébersége, munka közben is éljen, pláne akik értelmiségi munkát végeznek, figyelmük a munkára szegeződik. Azért is tudjuk, hogy az Úr mint közbenjáró Emberfia, mindig Isten oltára előtt imádkozik érettünk. De az Úr éppen arra tanít, hogy ne aludjunk el akkor amikor megvan a lehetősége annak, hogy bezárkózva a világ elől, imádkozunk a csendben, várva Isten kegyelmét és igazságát óhajtva, erőt kapjunk ebben a harcban, amit képletesen Izrael népe vívott a pusztában.

Mindenkiért imádkozni.

 "Min­de­nek­előtt arra kér­lek, hogy tart­sa­tok kö­nyör­gé­se­ket, imád­sá­go­kat, ese­de­zé­se­ket és há­la­adá­so­kat min­den em­be­rért, a ki­rá­lyo­kért és min­den fö­löt­te­sért, hogy nyu­godt és csen­des éle­tet él­jünk, tel­jes is­ten­fé­le­lem­ben és tisz­tes­ség­ben. Mert ez jó és ked­ves do­log a mi meg­tar­tó Is­te­nünk előtt, aki azt akar­ja, hogy min­den em­ber üd­vö­zül­jön, és el­jus­son az igaz­ság is­me­re­té­re. Mert egy az Is­ten, egy a köz­ben­já­ró is Is­ten és em­be­rek kö­zött, az em­ber Krisz­tus Jé­zus, aki ön­ma­gát adta vált­sá­gul min­de­ne­kért, mint ta­nú­bi­zony­ság a maga ide­jé­ben." (1Tim 2, 1-5)

 Egy ember aki közbenjáró, az akit Isten elfogad, ez az Ember a Megváltó Jézus Krisztus (Joshua) Isten az üdvözítő. A megváltás minden emberre vonatkozik a földön, ezt Isten akarata szerint megvalósította Istennek egyszülött Fia a feszületre szegezve a bűnt. Ez az Isten akarata még ha tudjuk is, hogy nem mindenkiben van meg a hit.

 A papi szolgálatnak a legfontosabb eleme, az a bűnök az emberek bűneit Isten oltára elé vinni, könyörögni, imádkozni minden emberért aki még nem ismerte meg az Isten Fiát, vagy soha sem is fogja megismerni, azokért is közbenjár Isten előtt. Ez az Isten a közbenjáró Jézus Krisztus, aki a maga idejében tanúbizonyság lesz élők és halottak előtt. Ez a szellemiség kell hogy uralkodjon minden megváltott hívőben, hogy a Szent Szellem által, tehát Isten akarata szerint imádkozunk minden fölöttesért. Nem csak a jókért, hanem a rosszakért is. De ha helyes mederben vagyis Istentől kitűzött úton haladunk, akkor nem kritikus hanem békés szellemiséggel viszonyulunk minden emberhez. Isten tudja miért, de következtetésképpen tudhatjuk, hogy mindez számunkra jó. Elvégre Isten örömhíre a megváltásról a háborúkban a fronton nem terjed, csakis Isten kegyelme védheti meg mindazokat akik szorult helyzetben hozzá esedeznek. A rossz vezetők a gonoszok akik mindezt a háborús helyzetet létrehozták, ők nem tudják mit csinálnak, tehát ha olyan szellemben kérjük az Atyát, ahogyan Jézus és István is tette, " Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! (Lk 23, 34). De István imája különbözik Jézus imájától, mert pontosan azt kérte az Úrtól, hogy azt a vétket bocsássa meg nekik, amit ellene cselekedtek. " Mi­alatt Ist­vánt meg­kö­vez­ték, ő így imád­ko­zott: Uram Jé­zus, vedd ma­gad­hoz lel­ke­met! Majd térd­re esett, és han­go­san így ki­ál­tott: Uram, ne ródd fel ne­kik ezt a bűnt! És mi­u­tán ezt mond­ta, meg­halt." (ApCsel 7, 59)

 Bizony, hogy vannak olyan bűnök amit Isten gyermekei ellen tesznek, de ez a fohász nem arról szól, hogy bocsássa meg az Úr minden bűneiket akik megkövezték őt. István nem gondolt magáról sokat, és biztos nem adott nagy súlyt személyiségének, de az Úr igen, állva nézte végig a megkövetését, amugy mindenhol ülve látjuk a mennyben az Atya jobbján ül a trónon. " Ő pe­dig mi­vel Szent­lé­lek­kel tel­jes volt, az égre emel­te a te­kin­te­tét, és lát­ta Is­ten di­cső­sé­gét és Jé­zust Is­ten jobb­ja fe­lől áll­ni, és azt mond­ta: Íme, lá­tom a meg­nyílt eget és az Em­ber­fi­át az Is­ten jobb­ja fe­lől áll­ni." (ApCsel 7, 55). Bizony az Úrnak fontos a vértanúk halála, nem azért mert a halál Istennél nagy dolog lenne, hanem a hit ami egy emberben eléri a felsőfokozatot, hogy alkalmas lesz kiállni haláláig az ellenséges közegben a Krisztus nevéért.

 A kritikus hangulatú keresztény a felettesei iránt, saját magát emészti meg, mert Isten akarata ellenére gondolja azt, hogy a rosszakat elkell ítélni, mert borzasztó amit csinálnak. Igaz, de nem most, és addig türelemmel és békéért imádkozzunk mindenkiért, hogy az evangélium örömhíre terjedjen békében továbbra is ezen a békéletlen földön.

Gyakorlati egység.

 "Ne le­gye­tek hi­tet­le­nek­kel fe­le­más igá­ban; mert mi köze van az igaz­ság­nak a ha­mis­ság­hoz? Vagy mi kö­zös­sé­ge van a vi­lá­gos­ság­nak a sö­tét­ség­gel? És mi­lyen egy­ség le­het Krisz­tus és Be­li­ál kö­zött? Vagy mi köze a hí­vő­nek a hi­tet­len­hez? Vagy ho­gyan fér össze Is­ten temp­lo­ma a bál­vá­nyok­kal? Mert mi az élő Is­ten temp­lo­ma va­gyunk, amint Is­ten mond­ta: Ben­nük la­ko­zom, és kö­zöt­tük já­rok, Is­te­nük le­szek, és ők az én né­pem lesz­nek. Azért men­je­tek ki kö­zü­lük, és sza­kad­ja­tok el tő­lük – azt mond­ja az Úr –, és tisz­tá­ta­lant ne érint­se­tek, és én ma­gam­hoz fo­gad­lak ti­te­ket, Atyá­tok le­szek, ti pe­dig fi­a­im­má és le­á­nya­im­má lesz­tek – azt mond­ja a min­den­ha­tó Úr." (2Kor 6, 14-17)

 Itt ebben a részben az egységről van szó. Ez egy gyakorlati útbaigazítás mindazoknak, akik nem fogták fel, nem értették meg, Isten fiainak elhívását a világból, az eklézsia a gyülekezet egységét igazi küldetését és helyét. A felemás iga arra utal gyakorlatilag, hogy egy szekér rúdjához kötve vagy befogva van a két ellentétes természet. Képzeljünk el egy olyan gyűlést, ahol az ellenzéki pártok és a kormánypártok ötven- ötven százalékos arányban kell hogy egy problémát megoldjanak. Mit tapasztalunk a világban, hogy egy teljes káosz alakul ki az ilyen esetekben. De ez is egy gyenge hasonlat. 

 Isten az üdvözítő, megmenti a választottakat a bűneikből, és egy olyan utat mutat meg nekik, amin eddig még nem jártak. Megmutatja, de az ember olyan megbízhatatlan még ha Isten kegyeibe is fogadja, mégis a könnyebbik utat választja, a széles utat, mert ott több lehetőség kínálkozik a vágy és a nyereség is több mert nem válogat az eszközökben, oktalanúl a szeme tetszése szerint él és cselekszik válogatás nélkül, meggondolatlanul a világi dolgokban forgolódik azokkal egyetemben akik más természetűek. Addig a pontig ameddig eljön a kritikus összeomlás, és magába nem néz, hogy megtérjen hamis útjairól. Ha az újjászületés megtörtént a szívben, akkor biztosak lehetünk abban, hogy Isten mint törvényes gyermekei lettünk, és olyan viszonyba kerülünk Istennel, az Atyával, ahogy egy normális emberi családban van. "Így hát a törvény nevelőnkké (gyermekvezetőnkké) lett a Krisztushoz, hogy azután hit alapján legyünk igazságosakká.

 Miután azonban a hit eljött, többé nem vagyunk a nevelő alatt. A Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül ugyanis mindnyájan Isten fiai vagytok.

Ahányan csak a Krisztusba bemerítkeztetek, a Krisztust öltöttétek fel."( Gal. 3,- 24..27).

"Mi­vel pe­dig fiak vagy­tok, Is­ten el­küld­te Fi­á­nak Lel­két a szí­vünk­be, aki ezt ki­ált­ja: Abbá, Atya! Azért nem vagy töb­bé szol­ga, ha­nem fiú, ha pe­dig fiú, ak­kor Is­ten aka­ra­tá­ból örö­kös is.

Ak­kor, ami­kor még nem is­mer­té­tek Is­tent, azok­nak szol­gál­ta­tok, amik ter­mé­sze­tük sze­rint nem is­te­nek. Most azon­ban, hogy meg­is­mer­té­tek Is­tent, sőt hogy Is­ten meg­is­mert ti­te­ket, ho­gyan tér­het­tek vissza is­mét az erőt­len és gyar­ló ele­mek­hez, hogy új­ból azok­nak szol­gál­ja­tok?" (Gal 4, 6-8)

 Az Úr nem hagyja el gyermekeit, de neveli, sőt megfenyíti, hogy elnyerje az ember eredményeképpen igazságosságát, mindezt az Ő nevéért teszi. Tehát ha nem önként engedelmeskedve, akkor gyeplővel, kantárral a kezében a körülményekkel és a lelkiismeretre hatva irányít. Tapasztaltad kedves olvasó azt amiről itt szó van? A zsoltáros így ír mindezekről: "Bölccsé tesz­lek és meg­ta­ní­ta­lak té­ged, hogy me­lyik úton járj; sze­mem­mel ta­ná­csol­lak té­ged.

Ne le­gye­tek ok­ta­la­nok, mint a ló és az ösz­vér, amely­nek kan­tár­ral és zab­lá­val kell szo­rí­ta­ni az ál­lát, más­kép­pen nem en­ged ne­ked". (Zsolt 32, 9).

A Szent Szellem által.

 "Az ün­nep utol­só nagy nap­ján pe­dig fel­állt Jé­zus, és így ki­ál­tott: Ha va­la­ki szom­ja­zik, jöj­jön hoz­zám, és igyék! Aki hisz ben­nem, amint az Írás mond­ta, élő víz fo­lya­mai árad­nak an­nak bel­se­jé­ből. Ezt pe­dig a Lé­lek­ről mond­ta, akit kap­nak majd a ben­ne hí­vők, mert még nem ada­tott a Szent­lé­lek ( Szellem), mi­vel­hogy Jé­zus még nem di­cső­ült meg." (Jn 7, 37-38)

 A Szent Szellem nem volt még megadva a benne hívőknek, mert Istent az Atyát még nem dicsőítette meg halálával és feltámadásával Jézus ( Joshua). A Szent Szellem kiáramlott Jézus ígérete szerint a gyülekezetre a feltámadása utáni 50. napon. De kikre is öntötte ki a Megkülönböztető szellemet az Úr? Megkülönböztető, hiszen elválasztja mindazokat a bűnös nemzedéktől a világtól, akik engedelmesek az Úrnak. Attól a gonosz nemzedéktől, akiket a vallásos farizeusok képviseltek akkor és most is, csak hogy ma már más, sokszínűségben van jelen a gonoszság. Abból a világból hívta ki az engedelmeseket akkor, hiszen az Úr szavára engedelmesek voltak. Emlékezzünk mit mondott a tanítványoknak? Menjetek Jeruzsálemben és ott várjatok. Az apostolok voltak tanúi a gyülekezet létrehozásának ott Jerizsálemben, amit most eklézsiának mondunk. "Mi vagyunk a tanúi ezeknek az eseményeknek, csakúgy, mint a Szentlélek, akit Isten adott azoknak, akik engedelmeskednek neki." (ApCsel 5, 32) 

"De ami­kor a mi üd­vö­zí­tő Is­te­nünk jó vol­ta és az em­be­rek­hez való sze­re­te­te meg­je­lent, nem a vég­hez­vitt igaz cse­le­ke­de­te­ink alap­ján újí­tott meg, ha­nem kö­nyö­rü­let­ből men­tett meg min­ket az új­já­szü­le­tés für­dő­je és a Szent­lé­lek ál­tal, akit ki­töl­tött ránk bő­ség­gel a mi üd­vö­zí­tő Jé­zus Krisz­tu­sunk ál­tal, hogy ke­gyel­mé­ből meg­iga­zul­va örö­kö­sök le­gyünk az örök élet re­mény­sé­ge sze­rint". (Tit 3, 4-6)

 Az engedelmesség ad zöld utat azoknak akik feltétel nélkül engedelmesek az Úr hívó szavának. A Szellem aki az eklézsiában, vagyis a választottakban és köztük él, általa van kapcsolatunk Istennel. Ezért mindenhol az van írva, hogy a Szent Szellem által. "Azért amint a Szent­lé­lek mond­ja: Ma, ha az ő sza­vát hall­já­tok, ne ke­mé­nyít­sé­tek meg a szí­ve­te­ket,.... (Zsid 3, 7). A Szent Szellem imádkozik értünk vagyis velünk, nem mi imádkozunk neki, vagy netán kérjük a Szent Szellemet, hogy hallgasson meg? Ez nem helyes, mert Ő nem személy hanem Isten Szelleme aki által nem hozzá van esedezésünk hanem általa. A mi szellemünk Isten szellemével egyesül, így lesz egész a szellemünk kitöltve Isten a Krisztus Szellemével. De csak abban az esetben, ha engedelmesek vagyunk szavának, amit hallunk azt is cselekszünk és mondjuk. Persze ez nem mindig van ez így, ezért az Úr Szent Szellemével gondoskodik miértünk, aki az Atya oltára előtt állandóan közbenjáró Krisztus a mi főpapunk, aki hallja imáinkat a Szent Szellem tökéletes kiegészítésével. Mert igazán nem tudunk imádkozni, de a tökéletesség hiánya miatt sem kell aggódnunk, mert Krisztus a mi tökéletességünk, aki benne van és benne is marad, az tökéletes. Isten az Atya Krisztusban tökéletesnek látja az üdvözülteket, hiszen a bűnt Krisztusban már elítélte a feszületen. Az ilyenek nem szégyenülnek meg soha." Ti pe­dig, sze­ret­te­im, épül­je­tek szent­sé­ges hi­te­tek­ben, imád­koz­za­tok a Szent­lé­lek ál­tal,

tart­sá­tok meg ma­ga­to­kat Is­ten sze­re­te­té­ben, vár­va a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ir­gal­mát az örök élet­re". (Júd 1, 20).

Megfelelve elhivatottságunknak.

 "…akik min­dig ta­nul­nak, de az igaz­ság meg­is­me­ré­sé­re so­ha­sem tud­nak el­jut­ni." (2Tim 3).

 Az igazság megismerésének eredménye a "szentség", vagyis ennek értelmében a szent az aki kihívott és kiválasztott, az elkülönült, vagyis elkülönülés Istenben, a kegyesség a tiszta és őszinte életvitel a megismerés eredménye. Ez is csak eredmény nem cél, mert Isten célja az, hogy engedelmesek legyünk igazságára. De az érthetetlen ember előtt nem világos, hogy mit is jelent az igazság. Ilyenek voltunk mindnyájan, érthetetlenek, mindaddig, amíg Isten meg nem nyílt előttünk. Isten Fia jelent meg nekünk, aki teljes mértékben az igazság. Aki hisz benne örök élete van. Aki felnéz rá úgy, hogy meglátja Őt a feszületen mint a bűnt, aki bűnné vált miértünk, a te és az én bűneimet viselve magán, az megmenekül, a halál már nem fog rajta uralkodni. A tanulás ami csak az ismereteinket gazdagítja, nem a végső célt, de a tanulást az Isten ismeretét nem a magolás a bemagolás, hanem Isten világossága teszi lehetővé. Keresni, annyit jelent, hogy követni Krisztus tanításait, az apostolok és evangélisták Isten tollából eredő írásait követni, hogy Krisztusból táplálkozzunk, ne a világ mérgezett táplálékából merítsünk magunknak. A vízválasztó a Krisztust követőknél mindig az, hogy ha valami megbotránkoztat Krisztus szavaiban és érthetetlen amit mondott, akkor elhagyják őt. Saját építkezésbe kezdenek, ebből fakadóan jelentek meg a különböző keresztényi felekezetek. Azért mert az Úrban nem csak öröm és megelégedettség van, ami az út eleje, hanem kemény eledel és szenvedésnek itala. Az Úr így mondta a tanítványoknak: " Aki eszi az én tes­te­met, és issza az én vé­re­met, an­nak örök éle­te van, és én fel­tá­masz­tom az utol­só na­pon. Mert az én tes­tem bi­zony étel, és az én vé­rem bi­zony ital. Aki eszi az én tes­te­met, és issza az én vé­re­met, az én­ben­nem ma­rad, és én is őben­ne. Ahogy el­kül­dött en­gem az élő Atya, és én az Atya ál­tal élek, úgy az is, aki en­gem eszik, élni fog ál­ta­lam. Ez a ke­nyér, amely a menny­ből szállt alá, nem olyan, mint ami­lyet atyá­i­tok et­tek, és meg­hal­tak: aki ezt a ke­nye­ret eszi, élni fog örök­ké. (Jn 6, 54-57). Ez a gyakorlati követése és a benne való élete az Isten gyermekének.

A Bibliát lehet tanulni de az igazi Istenismeret, a tudás az, ami Isten parancsolatainak engedelmeskedik. Minden ami Krisztusban van az a mi táplálékunk, az ad örök életet, vagyis fenntartja azt. Mindazok akik Isten Fiában hisznek és véráldozatában, azok mind a feltámadt Krisztusban vannak elrejtve. De amíg itt a földön vagyunk, az a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy örök életünk van, ha vele együtt, tehát ha Krisztus nevéért szenvedünk ha kell. Ne csapjuk be önmagunkat, inkább tiszta szívvel járjunk Jézus Krisztus elé segítségért ha ezt nem tapasztaljuk, akármilyen formában is. A többi, vagyis azon kívül minden csak filozófia és a sátán teológiája. 

Áldja meg az Úr mindazokat akik keresik Isten igazságát, és ha megtalálják azt, kincset találnak mint a kincskeresők ha megtalálják a kincset, örömük határtalan. Tapasztaltuk e ezt az örömöt az életünkben valamikor? Ha nem, akkor keressük meg Isten kegyelmét és igazságát, nem az eszünkre bízva, hanem Isten gondviselésére bízva magunkat.

Aki figyelmesen hallgat.

 Különösen figyeljünk, hogy hogyan és mit hallgatunk. Belopóznak olyan gondolatok, amúgy jó igék közé, ami elferdíti Isten ismeretét. A legfontosabb hiba az, amikor az embert magára hagyják a bűn elleni küzdelemben. Mintha a bűn ellen saját magunknak kell megküzdenünk. Azt sugallják, hogy az ember tehet valamit annak érdekében, hogy kiválasztott, vagyis, üdvözült legyen, vagyis elhagyva bűneit megszentelődjön. Isten dönti el, hogy kit tesz a kiválasztottság útjára, hogy senki se dicsekedjék önmagával. Minden dicsőség Istené. A biblia narratívája és sajnos a gyenge egyes fordítások is okot adnak arra, hogy úgy gondoljuk, az ember választása az, Istent vagy Isten nélkül éli le az életét. Az apostolok tanításai nem az embert teszi előtérbe és felelőssé sem teszi, hanem megtanítja élni azzal amit Isten már oda adott neki. A tanítások de főleg az Isten ismerete egy célt szolgál, hogy rajtunk keresztül dicsőítve legyen Krisztus áldott neve, ezzel dicsőítjük Istent. A választás Krisztusé, benne valósulnak meg az Atya mindenható akarata. De ha valaki ebben felvilágosult vagy ráébred, annak kimondhatatlan öröme lesz a Szent Szellemben. Itt is a Szent szó, megkülönböztető szellemet jelent. Isten akarata szerint bűnbocsánatot szereznek mindazok, akiknek az Úr a Teremtő JHVH, kegyelmében részesülnek. 

 Miért van ez így? - Isten tudja. De látható okai is vannak. "Er­ről is­mer­he­tők meg az Is­ten gyer­me­kei és az ör­dög gyer­me­kei: aki nem cse­lek­szi az igaz­sá­got, az nincs Is­ten­től, és az sem, aki nem sze­re­ti a test­vé­rét. Mert ez az az üze­net, ame­lyet kez­det­től fog­va hal­lot­ta­tok, hogy sze­res­sük egy­mást. Nem úgy, mint Kain, aki a go­nosz­tól volt, és meg­gyil­kol­ta a test­vé­rét. És mi­ért gyil­kol­ta meg? Mi­vel az ő cse­le­ke­de­tei go­no­szok vol­tak, a test­vé­re cse­le­ke­de­tei pe­dig iga­zak. Ne cso­dál­koz­za­tok, test­vé­re­im, ha gyű­löl ti­te­ket a vi­lág. (1Jn 3, 10-14).

Вопрос; мы должны?

 Вопрос; мы должны?

Два "должно"

В Свей беседе с Никодимом Господь дважды употребляет слово "должно" - слово в обоих случаях огромной глубины и нравственной силы. Давайте несколько мгновений поразмышляем над ним, ибо, хотя в этом слове всего лишь два слога, оно содержит целый том драгоценных евангельских истин, с какой бы точки зрения мы ни рассматривали его.

1. Прежде всего мы читаем: "Не удивляйтесь тому, что Я сказал тебе: должно вам родиться свыше". Здесь мы видим полное отвержение человека даже в его лучших качествах. Если я должен родиться снова, если я должен получить новую жизнь, новую природу, тогда не имеет ни малейшего значения то, чем я могу или не могу похвастаться. Человек, рожденный от женщины, вступает в этот мир неся в себе образ своего падшего родителя. Человек же, вышедший из рук своего Создателя, сотворен по "образу Божию". Человек, выходя из утробы матери, несет в себе образ и подобие падшей твари. Отсюда сила выражения нашего Господа: "Должно вам родиться свыше". Не сказано: "Вы должны исправиться, вы должны попытаться стать лучше, вы должны изменить ваш образ жизни, вы должны перевернуть страницу ".

Если бы это было так, то Никодим никогда бы не спросил: "Как это может быть?" Фарисей в какой-то степени понял бы что-либо подобное. Изменение поведения, изменение характера, нравственное исправление или самосовершенствование - все это абсолютно понятно фарисею любого возраста, но слова "должно вам родиться свыше" могут быть понятны только тем, кто достиг пределов своего совершенствования, кто обнаружил, что в нем, то есть в его плоти, нет ничего доброго, кто увидел себя подобным банкроту без векселя, который больше никогда не сможет открыть свой счет. Он должен обрести новую жизнь, к которой не приложим вердикт о банкротстве, и он будет распоряжаться богатством другого, на которое кредиторы не могу иметь никаких притязаний. В этом маленьком слове "должно" заключена огромная сила. Оно воздействует на всех нас одинаково. Оно обращается к пьянице, говоря ему: "Тебе должно родиться свыше". Оно обращается к самому строгому трезвеннику: "Ты должен родиться свыше". Оно взывает ко всякому классу, ко всякому званию, к людям всевозможных характеров, наклонностей, рангов, убеждений и вероисповеданий и выразительно всем говорит: "Должно вам родиться свыше". Оно гораздо больше воздействует на сознание, чем любой иной призыв, сделанный на основании нравственности. Оно ни в малейшей степени не затрагивает вопрос о нравственном совершенствовании во всех его проявлениях. Оно оставляет такую широкую свободу действий, какую только могут пожелать филантроп или исправитель нравов. Оно не нарушает всевозможных различий, которые установило общество, общественное мнение, закон или право. Оно оставляет все это совершенно нетронутым, оно возвышает свой ясный и требовательный голос над всем этим и говорит грешникам, человеку, рожденному женщиной, худшему или лучшему из людей: "Должно вам родиться свыше". Оно требует не исправления, но возрождения, не улучшения, но новой жизни.

2. Что же тогда, спросят, нам следует делать? Куда мы должны обратиться? Как мы можем достичь это новой жизни? Второе "должно" нашего Господа дает ответ на этот вопрос: "Как Моисей вознес змею в пустыне, так должно вознесено быть Сыну Человеческому, дабы всякий верующий в Него не погиб, но имел жизнь вечную". Это все объясняет. В мир пришел Человек. Есть два человека и два "должно". Что касается первого человека, то ему должно родиться свыше, а что касается второго Человека, то Ему должно возвыситься. Одним словом, крест является великим разрешением этого затруднения, божественным ответом на вопрос: "Как?" Поражен ли я первым "должно"? Потрясен ли я непреодолимыми трудностями, которые стоят предо мной? Нахожусь ли я у самой пропасти отчаяния, созерцая очевидную возможность того, чем, однако, должно быть? И, о, какой тогда силой прозвучит в моем сердце второе "должно"! "Должно вознесено быть Сыну человеческому". Почему так должно быть? Потому что я должен получить новую жизнь, и эта новая жизнь - в Сыне, но она может быть моей только через Его смерть. Смерть второго Человека является единственным основанием жизни для первого - жизни для меня. Лишь взирание на Христа, вознесенного ради меня, является жизнью вечной. Душа, которая просто верит в Сына Божия как мертвого и воскресшего, "рождена от воды и духа"; она имеет жизнь вечную: она перешла от смерти в жизнь, от ветхой твари в новую, от первого человека ко Второму, от греха к праведности, от осуждения к благоволению, от тьмы к свету, от сатаны к Богу. Пусть Бог-Дух раскроет сердце читателя красоту и силу, глубину, всеохватность и нравственную славу этих двух "должно".

"Он спас нас не по делам праведности, которые бы мы сотворили, а по Своей милости, банею возрождения и обновления Святым Духом, Которого излил на нас обильно чрез Иисуса Христа, Спасителя нашего, чтобы, оправдавшись Его благодатию, мы по упованию соделались наследниками вечной жизни" (Тит. 3,5-7).

Nem minden tiszta ami annak látszik.

 Nem minden tiszta ami annak látszik.

"Né­me­lyek ugyan irigy­ség­ből és ver­sen­gés­ből is, de má­sok jó szán­dék­ból hir­de­tik Krisz­tust. Ezek sze­re­tet­ből, mert tud­ják, hogy az evan­gé­li­um vé­del­mé­re ren­del­tet­tem, má­sok pe­dig ön­ér­dek­ből, nem tisz­ta lé­lek­kel hir­de­tik Krisz­tust, mert úgy vé­lik, hogy fog­sá­gom nyo­mo­rú­sá­ga­it ez­zel nö­ve­lik. De mit mond­jak? Csak az szá­mít, hogy bár­mi mó­don, akár szín­ből, akár szív­ből, Krisz­tust hir­de­tik, és én en­nek örü­lök, sőt örül­ni is fo­gok." (Fil 1, 15-17)

 Pál apostol fogságban írt levele arra ad következtetést, hogy amikor ő fogságban volt sokan felbátorodtak hirdetni Krisztust. Ez tűnik ki ebből az írásból. Az apostol annak is örült, hogy nem csak tiszta szellemmel hirdették Krisztust, irigységből, versengésből. Meglátta az indíttatást mások buzgóságában, de nem ítélte el azokat akik így hirdették Krisztust. Ha tévtanításokat hírdettek volna, akkor biztosan erélyesebben írt volna, leleplezve őket. De a gyülekezet hajnalán még nem terjedtek el a tévtanítások, sokan utánozták az apostolokat és a tanítványokat, de ennek ellenére szellemiségükben nem voltak tiszták.

 Persze ma már nem egészen így van, mert mint a rák elterjedtek a hamis próféták, tanítók, és kiigazodni köztük nehéz is, ki tisztán, utánozva vagy tisztátalan szellemmel hirdetik Krisztust. Annak már nem örülhetünk, hogy Krisztus nevében olyan tanításokat terjesztenek, amik szemmel láthatóan ellenkeznek Krisztus evangéliumának. 

 De senki sem mondhatja magáról, hogy teljes tisztasággal hirdeti Krisztust, azért is mert emberi dolog tévedni, de ha a szellemisége nem Krisztusé, akkor nem hoz jó gyümölcsöt a mennyeknek országában. Pál apostol a filippiekhez írt levelében azért megemlíti és tanácsolja, hogy mint Krisztus teste egységében szolgálják Istent, mert ez a gyülekezet hivatása ebben a világban. "....tel­je­sít­sé­tek be az én örö­mö­met, hogy egyet­ér­te­tek, egy­azon sze­re­tet­ben ugyan­ar­ra tö­re­ked­tek, sem­mit sem cse­le­ked­ve ver­sen­gés­ből, sem hi­á­ba­va­ló di­cső­ség­ből, ha­nem alá­za­to­san egy­mást kü­lönb­nek tart­va ma­ga­tok­nál". (Fil 2, 2)

 Azért is sokszor elfogadjuk mindazt amit a testvérek hirdetnek, ha nem is tisztán, de Krisztus szellemében, de kizárjuk mindazt ami durván ellenszegül mindannak ami Krisztusban van. Ami Krisztusban nincs, az a hamisság, a másokra való tekintettel legyünk elnézőek és irgalmasak, de lépjünk fel a bűnös tevékenységek ellen a hamisság ellen úgy, hogy forduljunk el mindazoktól akik terjesztik az eretnekséget. De ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, magunknak is alkalmasnak kell lennünk. Tudjuk felismerni mi a jó és a rossz. Mert ha ezt nem tudjuk, csak kárt hozunk magunkra és másokra. De akiben megvan Krisztus szelleme, az biztosan megtudja különböztetni a tisztát a tisztátalanságtól, ha nem is azonnal. Mert talán az éberség hiánya miatt meg vannak tévesztve egy és más emberi tanítások szerint. De nem csak a tanítások tévesztenek meg, hanem a látvány ami oly hatást gyakorol a természetes emberre. Jézus Krisztus mondta előre figyelmeztetve tanítványait, ami az utolsó időkben be fog következni. "Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is". (Mk 13, 22)

 Részben már tapasztaljuk, hogy a tudást háttérbe szorítva a csodák a szemfényvesztést teszik előnybe, nem a felismerés, Isten ismeretét. Erre meg van szerkesztve a színpad az a platform ami egy célt szolgál, hogy elterelje a figyelmet Krisztus tiszta tanításától.