Az Úr mezején.

 Az Úr mezején.

"Boáz ezt mond­ta Ruth­nak: Ugyan hal­lod-e, édes le­á­nyom! Ne menj sze­de­get­ni más me­ző­re. Ne menj el in­nen, ha­nem ma­radj min­de­nütt a szol­gá­ló­im nyo­má­ban. Sze­med le­gyen a me­zőn, ame­lyet arat­nak, és járj utá­nuk. Íme, meg­hagy­tam a szol­gák­nak, hogy ne bánt­sa­nak té­ged, és ha meg­szom­ja­zol, menj az edé­nyek­hez, és igyál ab­ból, ami­ből a szol­gák me­rí­te­nek". (Ruth 2, 8).

Boáz, Jézus Krisztus előképe, ábrázata. Ez a könyv, a Ruth könyve azért is értékes számunkra, mert felfedi Isten tervét a népéhez, a Messiáshoz való viszonyát Ruth személyében, úgy ábrázolja ahogyan egy könyv sem az ószövetségben. Ruth, Ábrahám magja aki nem zsidó nem vér szerinti rokonság, de mégis Izrael maradékát képezi. Az Úr ezt az evangéliumban a samáriai asszonyban is megjeleníti, de egészen más oldalról. Pál apostol pedig így ír erről: "Mert nem az a zsi­dó, aki kül­ső lát­szat­ra az, és a kö­rül­me­té­lés sem az, ami a tes­ten kül­ső­kép­pen lát­szik, ha­nem az a zsi­dó, aki bel­ső­kép­pen az, és szí­vé­nek a Lé­lek ál­tal tör­té­nő, nem betű sze­rin­ti kö­rül­me­té­lé­se az iga­zi kö­rül­me­tél­ke­dés, amely­nek di­csé­re­te nem em­be­rek­től, ha­nem Is­ten­től van". (Róm 2, 28). A moábi Ruth személyében látjuk mindezt, a ragaszkodását Izrael Istene iránt, a samáriai asszonyban ( János evangélium 4. rész) pedig látjuk Jézus kiáradó kegyelmét azokra akik a törvény szerint reményt vesztettek az üdvösségre. 

 Ha a Boáz nevét Jézussal helyettesítjük, akkor egy világos képet kapunk ennek a történetnek a mondanivalójáról. 

 De most arra hegyezzük fülünket, mit mond számunkra ez a fenti igerészlet. 

 Mikor Ruth Boáz látókörébe kerül, akkor személyes kapcsolat alakul ki közöttük, a jövendőbeli feleségének tanácsot ad hogyan és mit kell tennie. A legfontosabb mondanivaló számunkra itt ebben a részben, hogy az Úr maga Boáz személyében tanácsolja, hogy a szemünk a figyelmünk legyen azon a mezőn ahol megy az aratás. Itt nem az angyalokról szól a világ vége aratásáról, hanem azokról az emberekről a szolgákról akik Isten mezején munkálkodnak. Boáz azt tanácsolja mint földbirtokos akinek hatalma van mindenre és mindenkire, hogy a szeme arra a mezőre irányuljon ahol minden Isten birtokában van és minden ami ott történik a mennyeknek országa. Ruth az aki elnyeri Boáz tetszését, vagyis kegyeibe fogadja de nem azonnal lesz minden az övé, az csak akkor lesz megosztva Ruthtal amikor már felesége lesz Boáznak. Addig is Ruthnak még meg kell tennie egy utat, abból a gazdagságból szemeket szedeget amit a szolgák hagytak hátra maguk után Boáz utasítása révén, abból a gazdag hagyatékból szedeget a jövendőbeli feleség aminek teljes mértékben az élvezője lesz a jövőben, addig is abból táplálkozik és visz haza, amit a szolgák elejtenek.  

 Boáz, végül eljegyezte és feleségül vette a moabita Ruthot. Ez már magában egy hatalmas áldás mindannyiunk számára, legyen az zsidó vagy helén, vagy akárki nemzetiségétől függetlenűl, Isten a Bárány menyasszonya mindazok akik Krisztus az egyháznak a feje alá gyülekeznek. Isten veteményesében, a Gyülekezet megáldott kincseiből szedegetik az életet adó magot és ha megszomjaznak, abból az edényből isznak amiből a szolgák is. A szolgák is és a jövevények is egy edényből isznak. Ezek az edények a Biblia könyvei, életet adó frissítő víz. A szomjazók nem a szolgák edényeiből isznak, hanem Isten odakészített edényeiből, egy és ugyanabból az edényből isznak azok is akik már az Úr mezején munkálkodnak, meg azok is akik nem dolgoznak, hanem szükségszerűen megszomjaztak a szedegetés közben, a haszonélvezői minden Isten által ajándékozott javainak. 

 Habár ezt Isten eleve elrendelte, hogy Krisztusban egyesüljön mindenki akiknek ugyan nem volt reményük sem a megváltásra se üdvösségre, de Istenhez való ragaszkodásukban kitartóak, nyomorúságok, viszontagságok ellenére, szemük és fülük nyitottak mindenre ami Isten mezején történik. Boáz tehát Jézus előképe volt, Jézus a megtesítője Isten az Atya akaratának. 

Ruth élete, mindnyájunk élete, úgy az Izrael maradéka mint a Gyülekezet számára akiket az Úr szeme irányít, mindazok abban az áldásban részesülnek, amiben a törvényes feleség Ruth, végérvényesen elnyert Isten ígéretei szerint ki-ki a maga helyzetében. Addig is forduljunk el minden olyan mezőtől, amiben nem Isten vetette el magjait. Legyen arcunk arra fordítva és életünk megszentelve mindazonáltal, amit Istentől kapunk, szorgalmasan szedegetve magjait amit az ige éltető szavai kijelentettek számunkra az élet megtartása érdekében. 

"…ami­kor el­jön azon a na­pon, hogy meg­di­cső­ül­jön szent­je­i­ben, és cso­dál­ják mind­azok, akik hit­tek, mint ahogy ti is hit­te­tek bi­zony­ság­té­te­lünk­nek. Ezért imád­ko­zunk is min­den­kor ér­te­tek, hogy a mi Is­te­nünk te­gyen ti­te­ket mél­tó­vá az el­hí­vás­ra, és tölt­sön be ti­te­ket a jó­ban való tel­jes gyö­nyör­kö­dés­sel és a hit hat­ha­tós mun­ká­lá­sá­val, hogy meg­di­cső­ül­jön a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus neve ben­ne­tek, és ti is őben­ne, a mi Is­te­nünk és az Úr Jé­zus Krisz­tus ke­gyel­mé­ből". (2Thessz 1, 10-11).

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: ÉS HA ENGEDELMESKEDTÜNK?

Krisztus mindenek felett - Oswald Chambers: ÉS HA ENGEDELMESKEDTÜNK?: "És mindjárt meghagyta tanítványainak, hogy szálljanak hajóra és menjenek át előtte a túlsó partra..." (Mk 6,45-52) Hajlandók vagy...

Ha hív Isten menj a világosságra.

 "Látta Isten, hogy jó a világosság, és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől." (1Móz 1, 4).

"Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, és én teremtem a gonoszt. Én vagyok az ÚR, aki mindezt cselekszem!" (Ézs 45, 7)

"Én al­kot­tam a föl­det, én te­rem­tet­tem raj­ta az em­bert, én ter­jesz­tet­tem ki ke­zem­mel az ege­ket, és min­den se­re­gük az Úrén pa­ran­csom­ra állt elő". (Ézs 45, 12-13). 

 Van-e értelme hirdetni az igét azzal a céllal, hogy megváltoztassa az ember bűnös természetét? Van-e valami haszna abban az embernek az örökkévalóság szempontjából, aki hallgatja az igét, aggodalmaskodik de nem engedelmeskedik? "Tudja-e az ember legalább egy arasznyira is megnövelni termetét? "Ki az kö­zü­le­tek, aki ag­go­dal­mas­ko­dá­sá­val meg­nö­vel­he­ti ter­me­tét egy arasszal? Ha azért a leg­cse­ké­lyeb­bet sem te­he­ti­tek meg, mit ag­go­dal­mas­kod­tok a töb­bi fe­lől?"(Lk 12, 25). "Megváltoztathatja-e bőrét a szerecsen és foltjait a párduc? Így tudtok ti is jót cselekedni, akik megszoktátok a gonoszt". (Jer 13, 23).

 Tehát az igehirdetés célja, kihívni a sötétségből a világosságra a sötétben ülő Isten gyermekeit. A világ sötétje elborította azt amit Isten egyszer szétválasztott. Az örömhír az, hogy Isten elküldte az elsőszülött Fiát erre a földre, hogy mindazokat akiket üdvösségre szánt, Krisztushoz vezesse. Krisztusban látják meg a világ világosságát, mindazok akiknek erre szemük és hallásuk van. "Kez­det­ben volt az Ige, és az Ige Is­ten­nél volt, és Is­ten volt az Ige. Ő kez­det­ben Is­ten­nél volt. Min­den ál­ta­la lett, és nél­kü­le sem­mi sem lett, ami lét­re­jött. Ben­ne volt az élet, és az élet volt az em­be­rek vi­lá­gos­sá­ga. A vi­lá­gos­ság a sö­tét­ség­ben fény­lik, de a sö­tét­ség nem fo­gad­ta be." (Jn 1, 1-4)

 A sötétség nem fogadja be ma sem Isten Fiát, hiszen tart tőle, nem azért mert hisz vagy nem hisz benne, hanem attól fél, hogy a világosságra kerülve nyilvánvalókká lesznek bűnei. Amikor hallja Isten szavát megkeményíti szívét amúgy is kemény, kőkemény szívét, hogy ne sértse meg önérzetét. De a leghatékonyabb védelem a világosság ellen az érdektelenség. Egyszerűen kamu minden számára amit az evangélium hirdet. A vallások pedig elfedik a világban fénylő világosságot, legyen az akármilyen lelket kecsegtető, az minden csak cukormáz nem Krisztus fényessége.

" Mert min­den­ki, aki go­no­szul cse­lek­szik, gyű­lö­li a vi­lá­gos­sá­got, és nem megy a vi­lá­gos­ság­ra, hogy le ne lep­le­ződ­je­nek cse­le­ke­de­tei." (Jn 3). Ez a visszatartó erő minden bűnös ember számára aki fél kiteregetni Isten előtt a bűneit, magát a bűnös természetét óvja a feszülettől, mert az szenvedést okoz ha rászegezi az egóját, megsérti gondosan dédelgetett bűneit. Ki mondta azt, hogy Isten minden gonosz tettet megbocsát? Megteheti de nem teszi, még ha Krisztus a feszületen megváltotta a világ bűnét, de az ember bűneit nem bocsátja meg soha, ha az ellenszegűl igazságosságának a Szent Szellemének. Megbocsátás feltétele az engedelmesség az Isten Fiának. Az emberiség elleni bűn sem bocsáttatik meg, mert az felülmúlja minden gonoszságát az embernek, ahogyan a sátán örök kárhozatra van ítélve már most, úgy azok is akik engednek neki és teszi fajsúlyos gonoszságát. Emberek százezreit öletik meg a harcmezőn a nyakkendős bűnözők. Erre már nem hat a kegyelem, mert az elkövetett bűn oly súlyos, hogy igazságtalan lenne Isten részéről párosítani a szentek tisztaságával a mennyeknek országában, mert azok számára már nem maradt véráldozat akik gonoszságot követtek el az emberiség ellen. Isten tudja, hogy miért. 

"Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy tetteiről kiderüljön, hogy azok Isten szerint való cselekedetek." (Jn 3, 21)

" Ez pedig most lett nyilvánvalóvá a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki eltörölte a halált, és világosságra hozta az életet és a halhatatlanságot az evangélium által." (2Tim 1, 10).

Üdvözülj a hit által.

 "Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger homokja, csak a maradék üdvözül". (Róm 9, 27)

"Mert nem aka­rom, test­vé­re­im, hogy ma­ga­to­kat bölcs­nek tart­va ne tud­já­tok meg ezt a tit­kot, hogy Iz­rá­el meg­ke­mé­nye­dé­se csak rész­le­ges, amed­dig a po­gá­nyok tel­jes szám­ban be nem jut­nak. És így az egész Iz­rá­el üd­vö­zül, amint meg van írva: El­jön Si­on­ból a Sza­ba­dí­tó, és el­for­dít­ja Já­kób­tól a go­nosz­sá­got, és ez lesz ve­lük az én szö­vet­sé­gem, ami­kor el­tör­löm a bű­ne­i­ket. Az evan­gé­li­um­ra néz­ve ugyan el­len­sé­gek ti­ér­te­tek, de a ki­vá­lasz­tás­ra néz­ve sze­re­tet­tek az ős­atyá­kért." (Róm 11, 25-27).

 Izrael a kiválasztott nép, és ha egyszer Isten így döntött, hűséges lesz hozzájuk mindvégig, még ha sokan közülük el is vesznek, ahogyan a negyvenéves vándorlásuk során elhulltak a sivatagban, nem érték el az ígéret földjét azok közül akik kijöttek Egyiptomból. De mi közünk nekünk Izraelhez, Krisztus követőinek? Az írás ezt kimondja, hogy Izrael a példa számunkra, hogy ne essünk abba a hibába ahogyan ők estek. Legyen példa számunkra, hogy előre láthassuk a csapdákat, hiszen Izrael példáiból megláthatjuk a következményeket is. Ugyanazokat a gonoszságokat elkövetik a keresztények ma is, de ez minden az Úrtól van, ugyanúgy ahogy Izraellel tette, megkeményíti szívüket. Mert ha a kegyelemben nem állhatatos az ember, akkor még mi maradhat hátra, hiszen Isten a legdrágább kincsét adta nekünk embereknek, hogy ha elfogadjuk tőle ezt az áldozatot akkor üdvözülnek, ha nem, Isten haragja marad rajtuk. 

 Az evangélium ma hirdeti Krisztust a Megváltót, azt akit Izrael elutasított és elutasít mai napig, de eljön az az idő amikor Isten felveszi velük újból a kapcsolatot és hirdetni fogják Isten országát e földön nagy megpróbáltatások idején a Gyülekezet elragadása után a mennybe, amikor a Szent Szellemmel a Gyülekezet elhagyja a földet, ez az első feltámadás. Akkor már a mennyeknek országát nem fogják hirdetni, hanem Krisztust mint királyt aki közeleg és elfoglalja a földi trónját Jeruzsálemben. Ezek lesznek a tanúk Izrael népéből valók. De addig is ma a kegyelem napja van, és ameddig nem teljesedik be az üdvözült pogányok száma, addig Isten nem ontja haragját az emberekre, csak azután amikor bezáródik a kegyelem ajtaja, ahogyan a vízözön előtt Noé bárkájának ajtaja bezáródott és csak nyolcan menekültek meg Isten haragjától úgy most is csak a maradék, azok akik a keskeny útra léptek és a szűk kapun át lépnek be a mennyeknek országába, azok üdvözülnek. "De szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt." (Mt 7, 14) Te is köztük vagy drága barátom?, - tud meg mihamarabb mert az idő közel. Aki őszintén keres az talál, Isten szeme rajtunk nyugszik és igazgatja az igazak utját, senki nem vesz el Jézus Krisztus juhai közül, mind számon van tartva, és nevén szólítja őket, hogy elvezesse oda ahol most van a mennyeknek dicső birodalmába, mert a sírokban lévők is meghallják a hívó harsona hangját amikor eljön a testünk feltámadásának pillanata. Azután mindig az Úrral leszünk. " Mert maga az Úr fog le­száll­ni a menny­ből ri­a­dó­val, fő­an­gyal szó­za­tá­val és Is­ten har­so­ná­já­val, és fel­tá­mad­nak elő­ször azok, akik Krisz­tus­ban meg­hal­tak, az­után mi, akik élünk, akik meg­ma­rad­tunk, ve­lük együtt el­ra­gad­ta­tunk a fel­hők­ben az Úrral való ta­lál­ko­zás­ra a le­ve­gő­be, és így min­den­kor az Úrral le­szünk. Azért hát vi­gasz­tal­já­tok egy­mást ezek­kel a be­szé­dek­kel." (1Thessz 4, 16-17).

Cseri Kálmán tanításai: ÉLETMENTŐ ÉBRESZTÉS❣️

Cseri Kálmán tanításai: ÉLETMENTŐ ÉBRESZTÉS❣️: ,,Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.,, (Ef 5,14) Ez a mondat arra is figyelmeztet, hogy nem minde...

Van fülük de nem hallják.

 „És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet! És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon. És én mondék: Meddig lészen ez Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;” ( Ézs 6,- 8...) 

„Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” 

A világ egy vaksötét szoba, ahol emberek milliárdjai tapogatóznak vakon. Ám Isten bedobott ebbe a szobába egy kötelet, amelyet ha megragadsz és követed, kijutsz

a fényre. E kötelet sokan megtalálják, de nagyon kevesen

kapaszkodnak belé, és még kevesebben követik. Ez a kötél a Biblia. ( Idézet a " Vakvilág" c. könyvből).

 Lehet, hogy te is azok közé tartozol akik naponta olvassák a Bibliát és mégsem értik az üzenetét. Elveszel a betűk rengetegében. Nem látod az összefüggéseket magát a magját. Belebonyolódsz a részletekbe, olvasod és látod az embereket, de nem látod Krisztust az első laptól az utolsóig. Nem látod meg az erdőt a fától. Pedig ott van mindenki előtt." Ami test­től szü­le­tett, test az, és ami Lé­lek­től szü­le­tett, lé­lek az. Ne cso­dál­kozz, hogy azt mond­tam ne­ked: Szük­ség nek­tek újon­nan szü­let­ne­tek". (Jn 3, 6). A szellemi látás szükséges ahhoz, hogy meglássuk Isten terveit és megértsük gondolatait.

 Folytatva a gondolatot, Isten kifejezi ezt számunkra, hogy a test a hús nem használ semmit. Az örökkévalóság fényében az ember a testi ember egy kivágott fa, vagy learatott termés. De figyelemre méltó, hogy itt nem áll meg a kijelentésben és így folytatja Ézsaiás. "Az ÚR messze el­ve­ti az em­bert, és nagy pusz­ta­ság lesz a föl­dön. Ha ma­rad még raj­ta egy ti­zed, újra el­pusz­tul az is. De ahogy a cser­fá­nak és a tölgy­fá­nak meg­ma­rad a tönk­je ki­vá­gás után: a tönk­jük szent mag lesz!" (Ézs 6, 12).

 A tönkjük szent mag lesz, mert mély gyökere van és nem hal meg. Így van ez az emberrel akinek a gyökere mélyen Istenben van és Krisztusból táplálkozik. 

 A mai gondolatot azzal fejezzük be, hogy kapaszkodjunk Jézus Krisztusba, érintsük meg ruháját, hogy gyógyítson meg vakságunkból és állandó tisztátalanságtól, hogy lássuk meg Isten világosságát aki beragyogja utunkat, ha követjük Őt, ragaszkodva igazságához az igéjéhez a megszentelődés útján. 

 Jézus szavai ugyan arról tanúskodnak amit a fentiekben idéztem. Csak itt másik oldaláról, vagyis megelőző gondolatban, a magról beszél amiből kinő a búza. "...Aki a jó ma­got veti, az az Em­ber­fia, a szán­tó­föld pe­dig a vi­lág; a jó mag az Is­ten or­szá­gá­nak fiai, a kon­koly pe­dig a go­nosz fiai. Az el­len­ség, aki a kon­kolyt veti, az ör­dög, az ara­tás a vi­lág­vé­ge, az ara­tók pe­dig az an­gya­lok. Amint azért össze­gyűj­tik a kon­kolyt és meg­ége­tik, úgy lesz a vi­lág vé­gén is. Az Em­ber­fia el­kül­di an­gya­la­it, és az ő or­szá­gá­ból össze­gyűj­te­ti mind­azo­kat, akik bot­rán­ko­zá­so­kat okoz­tak, és akik go­no­szul cse­le­ked­tek. Be­ve­tik őket a tü­zes ke­men­cé­be: lesz ott sí­rás és fog­csi­kor­ga­tás. Ak­kor az iga­zak fény­le­nek, mint a nap az ő Aty­juk or­szá­gá­ban. Aki­nek van füle a hal­lás­ra, hall­ja meg!"(Mt 13, 37-42)

Jézus Krisztus mint szolga.

 

"Íme, a szol­gám, akit tá­mo­ga­tok, vá­lasz­tot­tam, aki­ben ked­ve­met le­lem. Lel­ke­met ad­tam belé, tör­vényt hir­det a né­pek­nek. Nem ki­ált, nem lár­má­zik, nem hal­lat­ja hang­ját az ut­cán. A meg­re­pedt ná­dat nem töri el, a pis­lo­gó gyer­tya­be­let nem olt­ja ki, a tör­vényt iga­zán hir­de­ti." (Ézs 42, 1-2). Ézsaiás próféta így ír az eljövendő Krisztusról, aki nem hatalommal jön el, az aki megnyitja ajtaját az örökkévalóság előtt, Isten kegyelmi ajándékait osztogatva a bűnösök előtt. Nem az a dolga, hogy rendet tegyen a világban, hogy amit ember épít lerombolja, a haldoklót halálba segítse, hanem hirdesse Isten törvényét a sötétben ülőknek. Ez volt és ma is ez a célja Istennek. Itt ezekben a sorokban írja le azt az időszakot ami már be is következett, a Messiás, Izrael Istene eljövetelét teljes kegyelemmel. Ez már megtörtént, és népe akihez jött nem fogadta be. Ezután fordult a pogányok felé, hogy nevét, dicsőségét hirdessék a világ minden táján, mindaddig amíg tart a kegyelem időszaka, előbb zsidónak aztán görögnek, tehát itt nincs személyválogatás. 

 Amikor azok akiknek feladatuk lenne hirdetni Isten Krisztusa dicsőségét, beleavatkoznak a világ politikájába, akik küldöttek de más céljaik vannak, akik belevetik a hatalmi harcba magukat teljes mellszélességgel, azoknak írja tovább Ézsaiás ezt a fejezetet. Sőt buzgóan forgolódnak és azon tevékenykednek, hogy a világ görbéit kiegyengessék. Ez minden szép és jó az ember szemében, de aki az Urat szolgálja, annak más a dolga. Az aki nagyobb köztetek, legyen a szolgátok, a szolga pedig nem hangoskodik nem teszi azt, amire ura nem hatalmazta fel, hacsak nem önkényeskedik és más urat szolgál.

" Így szól Is­ten, az ÚR, aki az ege­ket te­rem­tet­te és ki­fe­szí­tet­te, aki ki­ter­jesz­tet­te a föl­det és ami be­lő­le sar­jad, aki le­he­le­tet ad a raj­ta lakó nép­nek és lel­ket a raj­ta já­rók­nak: Én, az ÚR hív­ta­lak el igaz­ság­ban. Fo­gom a ke­ze­det, meg­őriz­lek, és ál­ta­lad le­szek szö­vet­ség­ben a nép­pel, és vi­lá­gos­ság le­szel a nem­ze­tek szá­má­ra. Hogy meg­nyisd a va­kok sze­mét, hogy ki­hozd a töm­löc­ből a fog­lyo­kat és a fog­ház­ból a sö­tét­ben ülő­ket." (Ézs 42, 5-6).

 Ézsaiás próféta itt Jézus Krisztusról az eljövendő Messiásról ír, tehát a zsidó írástudók ismerhették ezt a próféciát, és mégis amikor eljött hozzájuk az, akiről itt szó van, nem ismerték fel, de még az időszakot sem, ami arra utal, hogy egész más lelkűek voltak. Ez így van ma is, ha mindazok akik Isten küldötteinek gondolják magukat és más lelkületűek, azok akik a hatalom eszközeihez nyúlnak, azok nem Istent szolgálják. Ebben a tévedésben élnek mindaddig amíg Isten hagyja, hogy amikor eljön az ideje, akkor minden nyilvánvalóvá válik, de akkor már nem a kegyelem időszaka lesz, hanem a törvény vaspálcája fog rendet rakni ebben a világban. De addig is, most van a kegyelem időszaka, ma éljük meg mindazt amit újjáteremtett az Úr egy utolsó, de új eddiginél nagyobb és örök szövetségben.

" Én va­gyok az ÚR, ez a ne­vem, és di­cső­sé­ge­met nem adom más­nak, sem di­csé­re­te­met a bál­vá­nyok­nak. A ré­gi­ek, íme, be­tel­je­sed­tek, és most úja­kat hir­de­tek; mi­előtt meg­va­ló­sul­ná­nak, tu­da­tom ve­le­tek." (Ézs 42, 8).

 Bizony, hogy tudatta velük, és tudatni fogja akkor is amikor újból felveszi az elejtett szálat Izrael népének üdvözítése érdekében, de mégis sokan nem hallották meg akkor, látták de nem ismerték fel, most sem ismerik fel, hiába a fülük nyitva van mégse hallják. "So­kat lát­tál, de nem gon­dol­tad át. Nyit­va volt a fü­led, de nem hal­lot­tál". (Ézs 42)

Ebben a fejezetben láthatjuk, hogy nem mindig lesz ez így, eljönnek az ítélet órái, de meg is valósultak részben ezek a próféciák. De itt nem az utolsó ítéletről van szó, hanem a közbeneső ítéleteiről a népe felett. Ezt nem kellene elfelejteni, hogy az Úr nem ítéli a világot most, de megfenyíti népét a hűtlenségért. " Ki adta oda Já­kó­bot és Iz­rá­elt pré­dá­ul a fosz­to­ga­tók­nak? Hát nem az ÚR, aki el­len vét­kez­tünk? Nem akar­tak út­ja­in jár­ni, és nem hall­gat­tak ta­ní­tá­sá­ra. Ezért árasz­tot­ta rá­juk he­ves ha­rag­ját és a há­bo­rú tom­bo­lá­sát. Kö­rü­löt­tük lán­golt, de nem ér­tet­tek be­lő­le, meg­ég­tek tőle, de nem tér­tek ész­re!" (Ézs 42, 24). Gondoljuk, hogy ez nem történhet meg azokkal akik Isten népét alkotják, és bálványokat magasztalnak és azokban bíznak? A szentképek erejében, a világban élősködő hatalomban bíznak és szervesen tevékenykednek közöttük? Mindezekre eljön de el is jött már a megpróbáltatások ideje. A küszöbön áll a világégés, és senki nem menekül meg akik nem Istenben bízik. Ez nem egy újabb soros ijesztgetés, nem vagyok híve a félelemkeltésnek. De olvasva a Biblia erre utaló igéjét, meg vagyok győződve, hogy az idő közel.

" Azt pe­dig je­gyez­zé­tek meg: ha tud­ná a ház ura, hogy az éj­sza­ká­nak me­lyik sza­ka­szá­ban jön el a tol­vaj, vi­gyáz­na, és nem en­ged­né, hogy há­zá­ba be­tör­jön.

Azért le­gye­tek ké­szen ti is, mert ab­ban az órá­ban jön el az Em­ber­fia, ame­lyik­ben nem is gon­dol­já­tok. Ki­cso­da hát a hű és bölcs szol­ga, akit az ő ura gond­vi­se­lő­vé tett ház­né­pén, hogy a maga ide­jé­ben ad­jon azok­nak ele­delt? Bol­dog az a szol­ga, akit az ő ura, ami­kor ha­za­jön, ilyen mun­ká­ban ta­lál. Bi­zony mon­dom nek­tek, hogy min­den va­gyo­na fö­lött gond­vi­se­lő­vé te­szi". (Mt 24, 44-47).

Ha meghalljuk Isten szavát.

 "Meg­nyit­ja fü­lü­ket a fed­dés előtt, és meg­pa­ran­csol­ja, hogy tér­je­nek meg vét­ke­ik­ből. Ha hall­gat­nak rá, és szol­gál­nak neki, nap­ja­i­kat jól töl­tik, és éve­i­ket gyö­nyö­rű­ség­ben". (Jób 36, 10)

Nem volt ismeretlen ősidők óta a bűnből való megtérés. Az ószövetség árnyékában is felismerhető mindaz amit az evangélium fényében ismerünk. Megtérni Istenhez, beismerni bűneinket, a vétkeink felismerése, a bűnös természet feloldozása amit Krisztus a feszületen elvégzett, Isten Fia hitében valósul meg. De figyelemre méltó úgy itt ebben az idézetben és az evangéliumban is, Isten az aki megnyitja a fülét mindazoknak akiknek szánja kijelenteni szavait. A hallás ami a fizikai frekvencia a hangrezgését felfogja az a fűl, de Isten a belső szellemi emberhez szól és előbb megnyitja a szellemi hallását, fülét, hogy Isten szava eljusson az ember szívébe. És itt és máshol is láthatjuk, hogy vannak emberek, hogy hallva hallják és mégsem engedelmesek Isten szavának. Jézus Krisztusról mint Emberfiáról így ír a zsoltár," Vé­re­s­ál­do­za­tot és étel­ál­do­za­tot nem ked­vel­tél, de meg­nyi­tot­tad fü­le­met. Égő­ál­do­za­tot és bű­nért való ál­do­za­tot sem kí­ván­tál. Ak­kor azt mond­tam: Íme, jö­vök; a könyv­te­kercs­ben írva van fe­lő­lem. Aka­ra­tod tel­je­sí­té­sé­ben le­lem ked­ve­met, ó, Is­te­nem, tör­vé­nyed szí­vem kö­ze­pén van". (Zsolt 40, 7-8). Talán ez lenne a legfontosabb egy hívő lélek számára, hogy Isten hangjára hallgasson, mielőtt tenni akarna valamit, áldozatot akarna hozni. Mert az engedelmesség Istennek a legelső lépés Isten akarata szerinti szolgálatnak. Amikor a szív csordultig van Isten igéjével, vagyis meg van töltve mindazzal ami a legfontosabb Isten számára, akkor ígérete szerint, mindennel megáld az utunkon, a jutalma ennek az engedelmességnek, mindaz amit olvashatunk a Jelenések könyve 2.3. fejezetében, egybefoglalva azokat a kincseket amiket Isten megajándékozott az Isten Fia általi engedelmességben. 

" Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának hangját, és akik hallják, élni fognak". (Jn 5, 25). A szellemi halottakról beszél itt Jézus, mert mindenki szellemi értelemben halottan születik. 

 Ha a hallás Jézusnak mint Emberfiának volt a legfontosabb, akkor mi halandó emberek ne vessük meg ezt az Istentől való lehetőséget, ha meghalljuk Isten szavát ne keményítsük meg a szívünket. Legyünk hasonlatosak Isten Fiának ábrázatával, vagyis Jézus Krisztus engedelmessége legyen szívünk elsőszámu vágya, mégha nem is vagyunk ebben tökéletesek, de mindazt amiben nem vagyunk tökéletesek az Úr magával tölti be, ezt bízzuk Istenre és kegyelmére. Istennek nem az elsődleges célja, hogy mi magunk érjük el a tökéletesség szintjét, ami lehetetlen, hanem mint Fiú ezt megtette Jézus szenvedések árán miattunk. Így mondja teljes odaadással az Atya akaratának. "Én sem­mit sem te­he­tek ma­gam­tól; amint hal­lok, úgy íté­lek, és az én íté­le­tem igaz­sá­gos, mert nem a ma­gam aka­ra­tát ke­re­sem, ha­nem an­nak az aka­ra­tát, aki el­kül­dött en­gem." (Jn 5, - 30).

Mivel dicsekedhetünk?

 "Mindazok, akik a hús vonalán akarnak tetszetős külsőt ölteni, arra kényszerítenek titeket, hogy metélkedjetek körül, csak hogy a Krisztus keresztjéért üldözést ne kelljen szenvedniük.

Mert hiszen maguk azok sem őrzik meg a törvényt, akik körülmetélkednek, hanem azért akarnak titeket körülmetélni, hogy húsotokkal dicsekedhessenek. Nálam pedig szóba se jöjjön a dicsekedés, hacsak Urunknak, a Krisztus Jézusnak keresztjével nem, akin keresztül nekem a világ meg van feszítve, én pedig a világnak. Mert sem a körülmetélés nem jelent semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtés".( Gal. 6,- 12..15). Csia Lajos fordítás.

 Abban az időben a zsidó vallás volt a meghatározó az egész vidéken. Görögországban, Törökországban, Itáliában, minden tartományban. A zsidó vallás egyben befogadó és taszító jellegű volt. Üldöztetve volt minden olyan ember aki az úgynevezett új vallást hirdette, vagyis Krisztust, de ha a derekát beadta a zsidók nyomásának, és körülmetélkedet mégha pogány is volt, akkor jobban voltak befogadóak. Elvégre ez minden a test a vallási büszkeségre utal. Valójában Krisztus nem vallást hozott eme világba, hanem önmagát feláldozta a feszületen mindazokért akik menekülni akartak az uralkodó zsidó, pogány világtól. Mindazok üldözve voltak akik nyíltan hirdették Krisztust és áldott nevét. Ez ma is így van, ha egy ember állást foglal Krisztus mellett követve tanítását itt az ugynevezet keresztény világban, nem beszélve más vallási környezetről, akkor ha nem is testileg, de az is előfordulhat, de szellemi értelemben visszataszítóak lesznek, vagy netán üldözöttek. De a gúnyolódás is, és a rejtett ellenszenv is előfordulhat. Ugyanis aki nem követi a keresztény tradiciókat, azok minimum különcök lesznek valójában. Úgy kezelik őket mint szakadárokat, ha valamikor keresztény egyházhoz tartoztak. Akik nem követik többé az atyai tradiciókat, vagy elhagyják a rituális vallási tevékenységet, az úgynevezett gyerekek megkeresztelkedését, konfirmálást, a keresztény ünnepek elhagyását, meg egyéb vallási tevékenységet azok minimum elidegenednek a vallásos környezettől. Az egész életvitelük különbözni fog a vallási közösségektől. Ha a katolikus vallás dominál egy közösségben, akkor attól, ha református stb. akkor attól, de különösen nehéz faluhelyen vagy kisebb környezetben, pl. a családban, rokonságban, ott igazán egyedül marad, kitaszítva a szerettei köréből. Mert aki test, húsvér, annak van mivel dicsekednie, a templom oltáraival, a szentjeivel, a pompás ünnepekkel a vallási örökségekkel a patinás épületeivel, égigérő templom tornyokkal, vasárnapi ruhákkal és ebéddel. De aki Krisztusban új teremtés, nem tud ilyesmivel dicsekedni, mert Krisztus szégyenét viseli magán, mert számára a feszület minden, ami bolondság sokak számára, de a hívő számára az örök élet. Ezért is akiben Isten kegyelme által megfogant ez a hit, ahhoz tartja magát a világ ellenségeskedése közepette is. "Sőt ma­gunk is ha­lál­ra szán­tuk ma­gun­kat, hogy ne ön­ma­gunk­ban bi­za­kod­junk, ha­nem Is­ten­ben, aki fel­tá­maszt­ja a ha­lot­ta­kat," (2Kor 1, 12). "Mert ez a mi di­csek­vé­sünk, lel­ki­is­me­re­tünk ta­nú­ság­té­te­le, hogy az Is­ten­től jövő őszin­te­ség­gel és tisz­ta­ság­gal, nem tes­ti böl­cses­ség­gel, ha­nem Is­ten ke­gyel­mé­vel for­go­lód­tunk a vi­lág­ban, ki­vált­kép­pen pe­dig kö­zöt­te­tek." (2Kor 1). 

 Bizony hogy a visszatérés az alaphoz, tehát Krisztushoz, vezet a megbékéléshez, mert csakis Krisztus feszülete az egyetlen ahol meg volt feszítve a bűnöm és a világ bűne, ott az egyetlen hely ahol igazán minden eldől a hívő számára, az új teremtés elkerülhetetlen küszöbe, a feszület amivel dicsekedhetünk.

Дорогие друзья, этот сайт для русскоязычных читателей. Желаю вам Божьей благодати, следуя за Иисусом Христом. http://gabor.foru.ru/

 http://gabor.foru.ru/

http://gabor.foru.ru/

Если не открывается, нужно копировать ссылку и вложить в поиск интернете. 

Az új élet küszöbén.

 Volt régebben egy közzétett írásom a “ Megtérés és bűnbánat” címmel. De arra most nem térnék ki. A megértést az Isten adja Szent Szelleme által, de az első lépés az bűnös természetünk elismerése Isten előtt. Ha az ember meghajol az Isten által kimondott ítélete előtt, és megtér Istenhez, ott a gondolkodás is megváltozik, új felismerésre tér (* A „metanoia” görög szó nem jelent mást, mint „gondolkodás után "= gondolkodásmód megváltozása.). Ez a más gondolkodás abban rejlik, hogy arcunkat Isten felé fordítjuk és az Ő szavai lesznek ezután a mérvadóak. A lényeg az, hogy Isten gyermekei megfeleljenek az Atya akaratának, hogy olyanok legyenek mint maga a világosság, aki nem jár a sötétségben. Ez mindenre vonatkozik, elsősorban ahogy Isten kivezette Izraelt az egyiptomi fogságból, azzal a céllal, hogy egy új földet adjon nekik, távol az egyiptomi hatalomtól és szokásaitól, ma is ez a célja Istennek, hogy gyermekeit elválassza eme romlott világtól. Az első lépés pedig a gondolkodás megváltozása.

 Van egy nagyon fontos pillanat az életünkben, amit át kell élnünk. Így mondja Jézus Nikodémusnak: “Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.”

 Az újjászületés a víztől, tehát az Igétől és a Szellemtől. Az ige mélyre hat és megtisztít a Szellem pedig megelevenít.

 De megemlítem, hogy hiába az erőfeszítés, ha nem adjuk magunk teljes mértékben Istennek, rá bízva a sorsunkat, mert nem tőlünk függ az újjászületés. Azt kívánni lehet, de türelemmel várni Isten ígéretét, amíg az ige előkészíti a lelkünket, szívünket. A víz az ige tisztító hatása teszi lehetővé, hogy Isten szelleme feltámassza a szívünket, lelkünket az új életre. Az engedelmesség Isten szavának hitben, az út amely Krisztushoz vezet, göröngyös és tele kételyekkel, de ha hitünk áthágja az akadályokat, akkor az egyszerű út az ha az Atya Szelleme Krisztushoz vezet közvetlen közelségbe. Máté evangéliumában olvashatjuk gyakorlati részét. "Jöj­je­tek én­hoz­zám mind­nyá­jan, akik meg­fá­rad­ta­tok, és meg vagy­tok ter­hel­ve, és én meg­nyug­vást adok nek­tek". (Mt 11). Már ha ebben engedelmeskedünk, akkor bizonyára hitünk is van, mert hisszük, hogy aki hozzá fordul könyörgésben, azt meghallja az Úr. A megnyugvást a "Vigasztalót adok nektek" akit már elküldött és kiöntötte Szent Szellemét az összegyűltekre Jeruzsálemben, megalkotta egyházát, az eklézsiát. Ahhoz csatlakoztatja az Úr mai napig az övéit. Újból és újból nem önti ki Szellemét csoportokra, mert már itt benne és bennük él a Szent Szellem ami Isten házának a gyülekezete, ahhoz csak csatlakozni lehet elnyerve a Szent Szellem ajándékait.

„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel. De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.” (1János 5, 18-20). Bizony az új felismerés az új gondolkodásnak eredménye is egyben, hogy felismerjük a világ gonoszságát és attól elkülönülni. Nem az emberektől, hanem mind attól amit esetleg képviselnek. Nem azért mert jobbak lettünk, hiszen csakis Isten kegyelme által leszünk azok akik vagyunk, megváltott és megbocsátott bűnösök. De Isten akaratával mégis egy új számunkra eddig ismeretlen útra léptünk. A Máté evangélium 5. részében olvashatjuk, hogy gyakorlatilag milyennek kellene lennünk, "Legyetek azért tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes!"(Mt 5, 48). Ezt kontextusban lehet megérteni, azért ajánlom elolvasni a Máté 5. részben az ehhez a témához tartozó gondolatot. Talán még annyit mondhatunk, hogy Krisztusban van az Atya szeretete és a hozzá vezető út Jézus Krisztus. Kol.2: Neovulgáta fordításban: „Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában,” Ahogyan Ő maga mondta ezt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül.”. Azért ha Jézust követjük ha észrevétlenül is, átváltozunk dicső képére fokozatosan, ennek az eredménye, hogy a világosság fiai leszünk gyakorlatilag.

Megosztott e Krisztus?

 "Kér­lek azon­ban ti­te­ket, test­vé­re­im, a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ne­vé­re, hogy mind­nyá­jan egy­fé­le­kép­pen szól­ja­tok, és ne le­gye­nek köz­te­tek sza­ka­dá­sok, ha­nem le­gye­tek is­mét egy ér­tel­men és azo­nos vé­le­mé­nyen. Mert, test­vé­re­im, Kh­loé em­be­re­i­től meg­tud­tam, hogy vi­szá­lyok van­nak kö­zöt­te­tek. Ar­ról be­szé­lek, hogy kö­zöt­te­tek min­den­ki ezt mond­ja: Én Pálé va­gyok, én meg Apol­ló­sé, én meg Ké­fá­sé, én pe­dig Krisz­tu­sé. (1Kor 1, 10-11)

 A pártosság könnyen bontakozik ki az emberben, mert a szimpátia egy- két személy iránti vonzása elkülöníti egymástól az embereket ha nem feltétlenül fizikai, szellemi értelemben is, ami aztán a csoportosulás fizikailag is megtörténhet. Amúgy egy azon tanítás de más és más személyeken keresztül hallgatták az igét, később már oda fajult a dolog, hogy tanítókat választottak magunknak akik azt mondják amit hallani akarnak, a mesék birodalmába az igazság elferdítése árán, a vallást mint olyat színpadra produkálták az arra kiválasztott rendezők. Hadd ne mondjam kinek az utasítására vagy vezérletével. Ma már csak alapos kutatások révén tudhatjuk meg, hogy a vallások hogyan keletkeztek. Ki vagy kik voltak azok akik valami újat hoztak be a kereszténységbe. De ez sem vezet semmire, mert ez is kizárja az alapokat ami kezdetben volt az már felejtve van, mert egy másodrendű fokozatról indulnak el. Az eredeti evangélium szövege elveszett, másolatokból fordítottak a Biblia fordítók, amibe sok olyasmit belecsempésztek vagy tudatlanul vagy készakarva, hogy megváltozzon a hitvallás folyása. De ez is Isten felügyelete alatt történik, mert akárhogy is van, Isten a Bibliában a Szent Szellem által szól az emberekhez. De megadja a Szellem által a megértést, és azt a ragaszkodást, hogy túlságosan ne tévedjen el a szavak rengetegében. Ő adja meg a felvilágosítást minden apró vagy fontos kérdésre a szellemi testvérek által is.

  Maga a keresztény elnevezés sem fejezi ki azt amit Isten akarata szerint lennie kell. A fenti idézet is azt bizonyítja, hogy még az apostolok életében megjelent a csírája a pártosság szellemének. Ami aztán Krisztus utáni negyedik évszázadban a kereszténységbe torkollt, ami már teljesen intézményesítette a vallást mint olyat. A rendező ezt a viszályt egy világias hatalom alá terelte, ez lett a kereszténység a pápaság hatalma. De még Pál megfeddi azokat is akik Krisztusinak tartották magukat. Nem az volt a baj, hogy Krisztusinak vallották magukat, hanem ezzel is különbbé tették magukat másoktól, ebből kifolyólag külön csoportosulások létrejöttét tették lehetővé, pedig a tanítás a szellem is egy volt és mégis mennyire veszélyesnek bizonyult mindaz ami a húsból indul ki. Ma ez már egy marketing fogásra vall, nem szépítem a dolgot, szebb és szebb nevekkel fémjelzik gyülekezetüket. Nem szükséges példákat felhozni. Ezek a gondolatok nem hoznak semmi eredményt, mert ezen változtatni nem fog Isten, Jézus eljöveteléig. Hacsak mindazok szellemét nem buzdítja fel, hogy lépésre késztesse az új felismerése szerint. Mert ha Isten meggyőzi az embert, akkor annak a meggyőződése szerint irányítja arra az útra amin járnia kell. És mindenki Krisztus ítélet széke elé áll, és számot ad cselekedeteiért. Jót vagy soványat cselekedet, az majd ott kiderül. De az ítélet Isten házán kezdődik, jobb ha itt és most rendezzük el dolgainkat Isten akarata szerint. Ez is egy vágy kategóriához tartozik, mert senki ezen a földön nem változtatja meg a történelem előre megírt folyását és ember embert nem tud meggyőzni ha azt nem Isten Szent Szelleme igazgatja. Ezek voltak a Khloé emberei, akik ugyan testvérek voltak de meglátták a veszélyét annak ami a korinthusi gyülekezetben kibontakozóban volt, és külemieknek bizonyultak Korinthusban. De Pál apostol az ő szavaiknak hit, mert józanul és igazságosan tudták megítélni a helyzetet ami a korinthusi gyülekezetben uralkodott.

 Van egy ellentmondásosnak tűnő kijelentése Pál apostolnak ami ehhez a témához kapcsolható, ime: " Legyetek az én követőim, mint én is Krisztusé". (1Kor 11, 1). Itt áttételes módon kívánja azt a korintusiaknak kifejezni, mint a pogányok apostola, vegyenek tőle példát. Pál apostol volt az aki a legtöbbet tett mindazért, hogy elnyerje a pogányokat Krisztusnak. Mint apostol hatalommal is rendelkezett, de nem alkalmazta hatalmát a gyülekezetekben. Azért nem is adott okot, hogy csoportok kövessék őt, hanem mint Krisztusnak elkötelezett apostola jó példával szolgált a gyülekezetekben. Mert az a kijelentése ami arra vall, hogy ő már Krisztus teljes életét éli köztük, ez fenntartotta számára azt jogot, hogy ezt így kimondja, vagy leírja. "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem". (Gal 2, 20).

Szilárd talajra lépve.

 Isten nem személyválogató? Isten nem személyválogató ha a bőr színéről a nemzetiségi hovatartozásról van szó. " ámde di­cső­ség, tisz­tes­ség és bé­kes­ség il­let min­den jót cse­lek­vőt, zsi­dót elő­ször, de gö­rö­göt is, mert Is­ten nem sze­mély­vá­lo­ga­tó." (Róm 2, 10) Se a szegénység vagy gazdagság nem játszik szerepet ami az egzisztenciális környezetét illeti, de igenis Isten személyválogató ha a világ végén láthatóvá lesz a magok, vagyis az emberek származása, az én felismerésem szerint a preegzisztenciális származás ami egyenlőre titok, az határozza meg Isten akarata szerinti cselekvését. A Bibliában erre vonatkozóan számos utalás van. Egyik a sok közül" : "De így szól az Úr: Mi­vel e nép csak szá­já­val kö­ze­le­dik hoz­zám, és aj­ká­val tisz­tel en­gem, szí­ve pe­dig tá­vol van tő­lem, úgy, hogy irán­tam való fé­lel­mük be­ta­nult em­be­ri pa­ran­cso­lat lett, ezért is­mét ámu­lat­ba ej­tem e né­pet: cso­dát cso­dá­ra te­szek, és el­vész böl­cse­i­nek böl­cses­sé­ge, és el­tű­nik az ér­tel­me­sek ér­tel­me. Jaj azok­nak, akik mé­lyen el­rej­tik ter­vü­ket az ÚR elől, és akik sö­tét­ben szok­tak cse­le­ked­ni, azt gon­dol­ván: Ugyan ki lát és ki is­mer ben­nün­ket? Mi­cso­da ki­for­dí­tott gon­dol­ko­dás! Egyen­lő len­ne az agyag a fa­ze­kas­sal? Mond­hat­ja-e az al­ko­tás al­ko­tó­já­nak: Nem ő ké­szí­tett en­gem; és az edény a for­má­ló­já­nak: Ez nem ért hoz­zá? (Ézs 29, 13-15) Ezt komolyan kell venni, hiszen a mag az ember is egyuttal, és az Isten szava is mag másfelől. De ezt konkrétan olvashatja mindenki az evangéliumban az Úr szavait követve, akinek van füle hallja, többször is találkozunk ezzel a kijelentéssel.

"Ő pe­dig azt mond­ta ne­kik: Nek­tek meg­ada­tott, hogy az Is­ten or­szá­gá­nak tit­ka­it ért­sé­tek, a töb­bi­ek­nek pél­dá­za­tok­ban szó­lok, hogy lát­va ne lás­sa­nak, és hall­va ne ért­se­nek. Ez a pél­dá­zat ér­tel­me: A mag az Is­ten be­szé­de. Az út­fé­len va­lók azok, akik hall­ják, az­tán el­jön az ör­dög, és ki­kap­ja az igét a szí­vük­ből, hogy ne higgye­nek és ne üd­vö­zül­je­nek. A kő­szik­lá­ra hul­lot­tak azok, akik ami­kor hall­ják, öröm­mel be­fo­gad­ják az igét, de nincs gyö­ke­rük: egy ide­ig hisz­nek, ám a kí­sér­tés ide­jén el­sza­kad­nak.

A tö­vis közé eset­tek azok, akik meg­hall­gat­ták az igét, de el­men­ve az élet gond­jai, gaz­dag­sá­ga és él­ve­ze­tei meg­foj­tot­ták azt ben­nük, és nem hoz­tak gyü­möl­csöt. Ame­lyik pe­dig a jó föld­be esett, ezek azok, akik a hal­lott igét tisz­ta és jó szív­vel meg­tart­ják, és ki­tar­tás­sal gyü­möl­csöt te­rem­nek". (Lk 8, 10-14)

 Aztán egybevéve ezt az igazságot hozzá kell gondolni azt is, hogy egy teljes képet lássunk." Ő pe­dig így fe­lelt: Aki a jó ma­got veti, az az Em­ber­fia,

a szán­tó­föld pe­dig a vi­lág; a jó mag az Is­ten or­szá­gá­nak fiai, a kon­koly pe­dig a go­nosz fiai". (Mt 13, 38). Tehát ha ezt mindent egybevéve el tudjuk fogadni akkor teljesen más kép rajzolódik ki, egy igazabb és érthetőbb azok számára akiknek ez megadatott az Úrtól. Az nem igaz, hogy Isten válogatás nélkül mindenkit üdvözít. Mindenki aki hallja Isten szavát és van füle a hallásra és nem hagyja el, az már örülhet és a boldogok közé sorolható, Isten akaratából olyan talajra vetett, a jó talaj ami a jó környezet definíciója a szív alkalmassága. Szemmel láthatóan az emberekre hat mindaz, hogy milyen környezetben él, de itt nem azt érti az ige, hogy szegény vagy gazdag vagy kilátástalan a sorsa amibe beleszületett, hanem magában a szívben rejlik akárhol is él az ember, ha Isten vetette el, akkor jó mag, mert láthatóan Isten nem veti a konkolyt. Ez nem egy szimpla gondolat, a Szent Szellem értelmet ad ennek a megértésére. A szív állhatatossága jellemzi, hogy az a mag ami Isten beszéde, hogyan fogan meg a szivek állapotától függően, amit lényeges megérteni ha erre Isten megértést ad, hogy senki sem tudja megváltoztatni önmagát, ez a gondolat, hogy mindig jobbak leszünk az akaratunk szerint, az a vallásos emberek gondolkodásmódja. Ezt ebben a példázatban kitűnően látjuk. Éppen a környezet is hat minden emberre, ahova Isten akaratából van elvetve. Ez egy komoly analizis az emberek számára, aki tényleg látja és hallja, kivel hasonszőrű vagyis rokonlelkű, ahhoz a csoporthoz húz a szíve. Ezt Pál apostol kitűnően ábrázolja Timóteusnak a hozzá írt levelében. " Egy nagy ház­ban pe­dig nem­csak arany- és ezüst­edé­nyek van­nak, ha­nem fa- és cse­rép­edé­nyek is, és azok kö­zül né­me­lyek tisz­tes­ség­re, né­me­lyek pe­dig kö­zön­sé­ges hasz­ná­lat­ra va­lók.

Ha te­hát va­la­ki meg­tisz­tít­ja ma­gát ezek­től, tisz­tes­ség­re való edény lesz, meg­szen­telt és hasz­nos a gaz­dá­nak, min­den jó cse­le­ke­det­re al­kal­mas". (2Tim 2, 21). Tehát aki igaz követője lesz Jézus Krisztusnak, azok mindattól megtisztulnak ami rájuk hatni tudnak a tisztességesek vagy közönségesek. Mindegy milyen anyagból van elkészítve, itt a függetlenségről beszél Pál, minden olyan hatás alól felmentést, megszabadulásról ír, ami hatást gyakorolhat Isten szolgájára. Ez nem biztos, hogy elvezet a helyi gyülekezet bomlásához, jobbik esetben a megtartásához, ha vannak olyanok akik tisztességes edények a gyülekezetben. De ez más lapra tartozik. 

 Ha összevetjük a Máté 13. részében irottakat a magvetőről szóló igét a Lukács és részben a Márk evangéliumában írottakkal, akkor láthatjuk újból az eleve elrendelt Isten akaratát. Idegen szóval élve, predesztinációt. Ha valakinek kételyei támadnak ez iránt, akkor kérje az Urat, hogy ezt a kérdést világosságra hozza. Ez a felismerés egy olyan alapvető bizalmat ad a szívnek, ami szikla kemény alapokon nyugszik. Senki ne botránkozzon meg mások viselkedésén, mert Isten a fazekas és Ő formálja meg az edényeket, ehhez semmit ember nem tud hozzátenni. Jézus is közömbös volt azok iránt akik követték is Őt, de elhagyták egy idő után. " Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én is őbenne. (Jn 6, 56). Azok akikben nem volt meg Isten eleve elrendelt ragaszkodása Krisztus iránt, azok elhagyták őt, hiszen egész mást kerestek benne, és Jézus szavai szellemi nem testi jelentésű, de aki testi annak az megbotránkoztató, Isten személyválogató ebben a tekintetben." De van­nak kö­zöt­te­tek né­me­lyek, akik nem hisz­nek. Mert Jé­zus kez­det­től fog­va tud­ta, hogy kik azok, akik nem hisz­nek, és ki az, aki el­árul­ja őt." A folytatás rántja le a leplet a homályról, ime: "És azt mond­ta: Ezért mond­tam nek­tek, hogy sen­ki sem jö­het hoz­zám, ha nem adta meg az Atya neki. Et­től fog­va so­kan vissza­vo­nul­tak a ta­nít­vá­nyai kö­zül, és töb­bé nem jár­tak vele. Jé­zus meg is kér­dez­te a ti­zen­ket­tőt: Va­jon ti is el akar­tok men­ni? (Jn 6, 64-66).

 Itt van minden hívő ember állapota, mert lehet követni Jézust mindaddig ameddig elfogadható számunkra az előnyei és szavai nem hatolnak ínyünkbe ami elég fájdalmas is. De Isten szava bele hatol a húsba, és ha ezt nem tudjuk elviselni elhagyjuk Krisztust, ez megeshet a tanítványokkal is. De a legravaszabb állapot mégis az amit már fentebb ídéztem az Ézsaiás 29. részben, de az újszövetségben is meg van említve ez az állapot." Mert lesz idő, ami­kor az egész­sé­ges ta­ní­tást nem vi­se­lik el, ha­nem sa­ját kí­ván­sá­ga­ik sze­rint gyűj­te­nek ma­guk­nak ta­ní­tó­kat, mert visz­ket a fü­lük, és az igaz­ság­tól el­for­dít­ják a fü­lü­ket, de a me­sék­hez oda­for­dul­nak". (2Tim 4, 3). A mesék igazán szépek is lehetnek, de nem Isten szava ami sokszor kényelmetlennek tűnnek.

 Aki mindvégig kitart az üdvözül, írja az írás, de ez is a másik oldala az igazságnak. Az üdvösség sem az ember kitartásától függ, hanem Isten akaratától, ami ténylegesen az életünk folytán bizonyosodik meg. Mit mondhatunk erről, ha még az apostolok közül is egy árulónak bizonyult még az életében. Így a mi életünkben is bizonyossá válik, hogy igazából az Atya vonzása és küldetése vezetett Jézus Krisztushoz, vagy valami egész más, testi egzisztenciális előnyeinek gyümölcsei, testi és lelki megelégedettség. Ha erősnek tűnnek Jézus parancsolatai, akkor nem neked íródott a Szentírás, de te vagy az aki ennek ellenére ragaszkodsz hozzá, akkor biztos, hogy Isten kegyese vagy még ha még harcba is vagy magaddal. Az ilyen állapot Isten kegyelmét bizonyítja irántad, hiszen megtalált téged ebben a szörnyen hamis világban, és elrendezi benned mindazt ami az üdvösség gyümölcséhez elvezet, ebben biztos lehet minden ember akiben megvan az igaz hit Isten Fiában. Minden szava az újszövetségnek hozzád szól, és Isten Szent Szelleme igazgatja útjaid leküzdve az akadályokat kitartó türelemmel.

A hitbeli látás.

 "Mert a tör­vény Mó­zes ál­tal ada­tott, a ke­gye­lem pe­dig és az igaz­ság Jé­zus Krisz­tus ál­tal lett. Az Is­tent soha sen­ki nem lát­ta, az egy­szü­lött Fiú, aki az Atya ke­be­lén van, az je­len­tet­te ki őt."(Jn 1, 17)

 Mózes a szent angyalok által kapta meg a törvényt. " akik a törvényt angyalok közvetítésével kaptátok, és mégsem tartottátok meg." (ApCsel 7, 53). Így prédikált István a zsidóknak a megkövezése előtt, végig felidézte előttük Izrael történetét. Ha törvényt igazából senki sem tudja betartani, ez nem jelentette azt, hogy nem lehetett hittel élni ami magasabb a törvény parancsolataitól, de nem zárta ki azokat, hanem együtt élt vele. De a törvény nem adott kegyelmet a bűnösnek, csak áldozati bárány vére tisztította meg egy időre a nép bűneit. De az utolsó időben eljött személyesen az aki az örökkévalóságtól létezet és Isten kebelén van mindörökké, mert maga Isten az emberek számára vette fel azt a látható testet amibe a bűnös ember él. És amint olvashatjuk, hogy Jézus Krisztus által lett, tehát a Teremtő eljött ember formájában otthagyva mennyei dicsőségét kiürítette magát, ez a csodálatos felfoghatatlan titok ma is minden teremtmény számára, de a hit elfogadja mindazt ami az értelmet felülmúlja. Ne is igyekezzünk megérteni Isten lényét mert ez soha sem lesz elérhető, csakis olyan fokon amilyen fokon kijelentette magát számunkra. Elvégre maga az ige is azt mondja, hogy Isten az Szellem amit nem lehet meglátni. Isten kegyelme máris abban mutatkozik meg, hogy ezt az elérhetetlenséget áthidalva megmutatta magát a teremtményeknek, vagyis testet öltött, hogy látható legyen a szemnek és hallható a fülnek a szavai. Ez ma is így van a hit által, ha már testileg nem is ismerjük de Szelleme köztünk van és a hit szemei előtt kirajzolódik a jelleme. Minél többet követjük az ige által Jézust, annál jobban formálódik ki bennünk a személye. A hit nem a látomások által erősödik, hanem pont fordítva az erős hit látja és meglátja mindazt amit hit. " A hit pe­dig a re­mélt dol­gok fe­lő­li bi­zo­nyos­ság és a nem lá­tott dol­gok­ról való meg­győ­ző­dés". (Zsid 11)

 De az igaz hit csakis Jézus Krisztusban van, mert a fenti ige is azt mondja, hogy "a ke­gye­lem pe­dig és az igaz­ság Jé­zus Krisz­tus ál­tal lett.". Az igazság a kegyelemben, mert az igazság szeretet nélkül csakis árt, nem használ senkinek, ahhoz, hogy az igazság létfontosság legyen számunkra, meg kell nyernünk Isten kegyelmét aki bőségesen osztogatja kegyelmét és mindazok akik el is fogadják Isten ajándékát, igazságosságot nyernek. Aki ebben a kegyelemben részesül soha nem téved el és nem vesz el a vallások rengetegében, mert számára Jézus Krisztus az igazság.

Csakis két ember létezik.

 "Azért aho­gyan egy em­ber ál­tal jött be a bűn a vi­lág­ba, és a bűn ál­tal a ha­lál, úgy a ha­lál min­den em­ber­re el­ha­tott, mi­vel­hogy min­den­ki vét­ke­zett. Mert a tör­vény előtt is volt bűn a vi­lá­gon, a bűnt azon­ban nem le­het fel­ró­ni, ha nincs tör­vény. A ha­lál még­is úrrá lett Ádám­tól Mó­ze­sig azo­kon is, akik nem Ádám ese­té­hez ha­son­ló­an vét­kez­tek, aki az el­jö­ven­dő­nek elő­ké­pe. De a ke­gyel­mi aján­dék nem úgy van, mint a bűn­eset, mert ha an­nak az egy­nek ese­te mi­att so­kan hal­tak meg, az Is­ten ke­gyel­mi aján­dé­ka az egy em­ber Jé­zus Krisz­tus ke­gyel­mé­ből még bő­sé­ge­seb­ben ki­árad so­kak­ra."(Róm 5, 12-14)

 Ádám az eljövendő Krisztus előképe volt. Idézem: "Így is írták meg: "Lett az első ember, Ádám, élő lélekké, az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé." De nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi. Az első ember földből formált por-ember, a második ember mennyből eredő. Amilyen a porember, olyanok a porból valók is, amilyen a mennyei ember, olyanok a mennyeiek is. Amint viseltük a porember képét, úgy fogjuk viselni a mennyei ember képét is. Ezt pedig azért mondom el testvéreim, mert hús és vér Isten királyságát nem örökölheti, sem a romlás nem örököl romolhatatlanságot". ( 1 Kor 15,- 45..50).

Pál apostol félrehúzta a fátylat ama titok leleplezése érdekében, hogy Isten tervét szemléltesse a teremtésben. Ádámtól Krisztusig az érzéki vagyis a lelkes ember volt az előképe Krisztusnak. A halál uralkodott az emberekben, mert Ádám bűne hozta be a világba a bűnt és a bűn zsoldja a halál, mindenkire vagyis ádámi természetben született utódok mind viselik a halál bélyegét születésüktől fogva. De nem így van Isten tervében, mert Isten az élők Istene, ahogy azt ki is mondja Jézus: " „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek az Istene". (Mt 22, 32)

 Ezek az emberek valamikor éltek és meghaltak és mégis élnek, Isten kegyelmi bölcsessége által kiválasztott emberek úgy az ószövetségi de még a szövetségek előtti világban élőket is kegyelemben részesítette az örök életre teremtette Istennel. Mi több, Jézus Krisztus által vagyis ő benne van az örök élet a második de Isten elsőszülött Fia az új teremtésben, akiben nem volt bűn nem viselte a halál jegyeit, és mégis meghalt a feszületen mindazokért akik a halál rabjai voltak, hogy a testén viselje el az ádámi bűneinket ami a hús vér embert megfertőzte. Így vitte a sírba minden bűnét az emberiségnek, a te és az én bűneim el voltak rejtve Isten szemei elől, mert Isten nem a halál a sírokban lakik, hanem az élőkben a feltámadt Krisztusban aki hátrahagyta a sírban az emberiség ádámi bűneit. Ez a megváltás mindenkire vonatkozik, de sokak nem fogadják el, ezért ilyen a világ ma is, hogy az ítélet Isten haragja mégis megmarad mindazokon akik engedetlenek Isten Fiának, ez tükrözi mindazt ami emészti a halál tégelyében az embereket. A háborúk a kizsákmányolások az éhínségek a sok nyomorúság ami jelen van ebben a világban, csakis azt bizonyítják, hogy az ember gyarlóságának a hatalma uralja a földet nem a kegyelem éltető illatának a szele hanem a halál bűze telíti be ma is a földi élet szféráját. De ahogy az meg van írva, senki sem tudja megváltoztatni a próféciákat amit Isten prófétái előre megírtak, ezért ha van egy kis hit és ragaszkodás Istenhez, ragadjuk meg az alkalmat ha az idő kedvez, hogy ha meghalljuk Isten szavát kegyelemben, mert Isten irgalmassága határtalan, akkor ne tétovázzunk hanem ragadjuk meg az alkalmat, mert ha a világ a vesztébe is rohan, Krisztus az örök élet, hozzá ragaszkodjunk. " Mert Is­ten be­szé­de élő és ható, és éle­sebb min­den két­élű kard­nál, és el­hat a szív­nek és lé­lek­nek, az ízü­le­tek­nek és a ve­lők­nek meg­osz­lá­sá­ig, és meg­íté­li a szív gon­do­la­ta­it és szán­dé­ka­it. És nincs olyan te­remt­mény, amely rejt­ve vol­na előt­te, sőt min­de­nek mez­te­le­nek és lep­le­zet­le­nek an­nak sze­me előtt, aki­nek szá­mot kell ad­nunk. Mi­vel te­hát nagy fő­pa­punk van, aki át­ha­tolt az ege­ken, Jé­zus, az Is­ten Fia, ra­gasz­kod­junk hit­val­lá­sunk­hoz.

Mert nem olyan fő­pa­punk van, aki ne tud­na meg­in­dul­ni gyen­ge­sé­ge­in­ken, ha­nem aki hoz­zánk ha­son­ló­an meg­kí­sér­te­tett min­den­ben, ki­vé­ve a bűnt. Já­rul­junk azért bi­za­lom­mal a ke­gye­lem trón­já­hoz, hogy ir­gal­mat nyer­jünk, és ke­gyel­met ta­lál­junk ide­jé­ben jövő se­gít­sé­gül". (Zsid 4, 12-13)

Az értelem megujulása.

 Jézus Krisztus a feltámadása után még negyven napig tartózkodott itt a földön. Sokak látták és találkoztak vele, az alábbi idézet is ezt tanúsítja, amikor a tanítványok közé ment.

"Majd azt mond­ta ne­kik: Er­ről be­szél­tem nek­tek, ami­kor még ve­le­tek vol­tam, hogy be kell tel­je­sed­nie mind­an­nak, ami meg­íra­tott fe­lő­lem Mó­zes tör­vé­nyé­ben, a pró­fé­ták­nál és a zsol­tá­rok­ban. Ak­kor meg­nyi­tot­ta ér­tel­mü­ket, hogy ért­sék az Írá­so­kat, és azt mond­ta ne­kik: Így van meg­ír­va: Krisz­tus­nak szen­ved­nie kell, és har­mad­nap fel kell tá­mad­nia a ha­lot­tak kö­zül. És az ő ne­vé­ben meg­té­rést és bűn­bo­csá­na­tot kell hir­det­ni min­den po­gány kö­zött, Je­ru­zsá­lem­től el­kezd­ve". (Lk 24, 44-46).

 Ha elolvassuk az egész 24. részt, tapasztalhatjuk, hogy mennyire oktalan és feledékeny az ember. Mindazok akik vele voltak állandóan és hallgatták szavait mégsem ágyazodott a szívükben a szavai, sőt Péternek a kijelentése is arról tanúskodik, hogy Jézus az Isten Fia, és mégis amikor a feszületen meghalt és harmadnapra feltámadt a szeretet uruk, nem hitték el azonnal, hogy feltámadt és visszatért a halászhálójához. Az is bizonyítja, hogy a halála után reményt vesztettek lettek és szétszéledtek ki-ki a dolgaihoz. Ezen nem kell csodálkozni, ugyanis mi is ilyenek vagyunk. Addig a pontig vagyunk értetlenek ameddig az Úr meg nem nyitja értelmünket a Biblia olvasása közben vagy Isten szavának hallgatása közben. Attól a pillanattól, világos lesz minden ami történt és történni fog a próféták írásai szerint, és képesek leszünk szívünkben megőrizni. Ez már nem a feledékenységről szól, hiszen a koros , idős testvérek sok minden elfelejtenek, de a szívük őrzi mindazt amit az Úr mondott nekik az életük során. Lépésről lépésre megfogjuk érteni az írások szerint, mi miért történt és történni fog. Az emmausi úton a két tanítványnak is a feltámadt Jézus is elmagyarázta az írást, ezt tette személyesen; "És Mó­zes­től és va­la­mennyi pró­fé­tá­tól kezd­ve el­ma­gya­ráz­ta ne­kik mind­azt, ame­lyek fe­lő­le meg­írat­tak az Írá­sok­ban". (Lk 24,-27). Ezt úgy kell értelmezni, hogy ma is ugyanaz a helyzet, hogy ha az írásokat kutatjuk és hallgatjuk az igét, az Úr szájából halljuk, nem emberektől jön Isten szava hanem emberek által van hirdetve az evangélium. Azok a tanúk akik látták Jézust feltámadása után, azok megkapták azt az erőt és értelmet, hogy képesek legyenek hírdetni a világban a pogányoknak az örömhírt, hogy Jézust megölték a bűnösök de harmadnapra feltámadt sokak üdvösségére. Ez ma már nem is olyan nagy szenzáció vagy hír, hiszen az emberek tudatában ez jelen van, de ma is releváns az, hogy Isten ebben a tudományos világban, a teológia ismeretében az úgynevezett felvilágosult korban, Isten az Úr Szelleme azokhoz szegődik akik róla beszélnek és akiknek a szívük felhevűl Isten igéjének hallatára. Azoknak az Úr segít megérteni minden titkot, ami persze nem titok, de sokaknak még nem nyílt meg. Az olyanok mellé áll az Úr, hiszen azt is olvashatjuk, hogy a samáriai asszonynak ezt mondta Jézus: " De el­jön az óra, és az most van, ami­kor az iga­zi imá­dók lé­lek­ben és igaz­ság­ban imád­ják az Atyát, mert az Atya is ilyen imá­dó­kat ke­res ma­gá­nak. Az Is­ten Lé­lek, és akik őt imád­ják, azok­nak lé­lek­ben és igaz­ság­ban kell őt imád­ni­uk." (Jn 4, 23).

 Senki emberfia nem tud meggyőzni valakit ha Isten nem nyitja meg az értelmét az igazságra. Sziszifuszi munka görgetni magunk előtt a követ a hegyre, hogy valakit más felismerésre téritsünk, mert senki sem tudja megváltoztatni mások tudatát, ha a Szent Szellem nem teszi meg. Azért a testvérek dolga nem a rábeszélés hanem az igehirdetés a dolga. Ezt bizonyítja a magvető példázata a Máté 13 ban. Pál apostol is Jézust hirdette Agrippának aki azt mondta, hogy majdnem meggyőztél vagyis rávettél, hogy Jézus követője legyek. "Agrippa pedig azt mondta Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek." (ApCsel 26, 28). Pál apostol szerette volna, hogy olyan legyen Agrippa mint ő, de a "majdnem" az nem jelenti a közösséget Jézussal. Az Atya bizony keresi mindazokat akik a tiszta forrás vizéből kívánnak inni, azok mellé áll Jézus Krisztus és feltétel nélkül ad inni az örök élet forrásából aki maga Krisztus.

Az örök élet útja Jézus Krisztus.

 "Ne nyug­ta­lan­kod­jék a szí­ve­tek, higgye­tek Is­ten­ben, és higgye­tek én­ben­nem. Az én Atyám há­zá­ban sok la­kó­hely van, ha nem vol­na, meg­mond­tam vol­na nek­tek. El­me­gyek, hogy he­lyet ké­szít­sek nek­tek. És ha majd el­me­gyek, és he­lyet ké­szí­tek nek­tek, is­mét el­jö­vök, és ma­gam­hoz vesz­lek ti­te­ket, hogy ahol én va­gyok, ti is ott le­gye­tek. Aho­va én me­gyek, oda tud­já­tok az utat. Ta­más erre azt mond­ta: Uram, nem tud­juk, hova mégy. Hon­nan tud­nánk az utat? Azt mond­ta neki Jé­zus: Én va­gyok az út, az igaz­ság és az élet, sen­ki sem me­het az Atyá­hoz, csak­is énál­ta­lam." (Jn 14, 1-5).

 Ebben az ige részben, vagyis Jézus felfedi azt a titkot amit nem tudtak a tanítványok, azt, hogy számukra a menny a lakóhelyük nem a föld. De azt is megtudhatták, hogy a hely már készen van és hogyan juthatnak el oda. Az olvasatban nem azt jelenti ki, hogy nincs kész az a hely számukra, hanem már kész van, ha nem lenne akkor azt mondaná, hogy még nincs kész és elmegy is elkészíti, de már a te helyed is kész van, és mindazok lakhelyei készen vannak akik azon az úton járnak ami az örök élethez vezet. Jézus Krisztus az örök élet útja az igazság megszemélyesítője az élő Isten, benne van Isten teljessége, hiszen maga Jézus mondta ezt amiért a zsidók meg akarták kövezni, mert Istennek jelentette ki magát. "Az én ju­ha­im hall­gat­nak a han­gom­ra, én is­me­rem őket, és ők kö­vet­nek en­gem. Én örök éle­tet adok ne­kik, és nem vesz­nek el soha, és sen­ki sem ra­gad­ja ki őket a ke­zem­ből. Az én Atyám, aki ne­kem adta őket, na­gyobb min­de­nek­nél, és sen­ki sem ra­gad­hat­ja ki őket az én Atyám ke­zé­ből. Én és az Atya egy va­gyunk." (Jn 10, 27-29)

Most lehet ezen okoskodni, egy az Isten vagy három személy, de a hit az mindig elhiszi mindazt amit Isten mond magáról. A biblia kijelenti ki az Isten és kik vagyunk mi emberek. A biblia azt is kijelenti, hogy milyen viszonya van és lehet az emberek és Isten között. Aki hiszi, hogy Isten él és törődik veled és velem isteni szeretettel, annak szívét nyugtatja meg maga Jézus éppen úgy ahogy Tamást is megnyugtatta. Tamás kételkedése is javára vált számára, mert Isten az Úr tanította meg őt, hogy higgyen Isten Fiában, mert megmutatta sebeit a feltámadása után, egyetlen egy tanítványa se mondta ki, hogy Uram te Istenem, csakis Tamás. Sokan közülünk is tudatlan kételkedő "tamásak" vagyunk. Az Úr nem változik, ugyanúgy vezeti a tamásokat arra a pontra, hogy bebizonyítsa Jézus isteni mivoltát azt az Istent aki Krisztusnak öltözve feláldozta magát a te és az én bűneimért. De ez nem a mi igyekezetünk eredménye, hogy felismertük benne az éltető egy Istent, hanem az Atya az Isten kijelentése: " És ti ki­nek tar­to­tok en­gem? – kér­dez­te őket. Si­mon Pé­ter pe­dig így vá­la­szolt: Te vagy a Krisz­tus, az élő Is­ten Fia. Jé­zus pe­dig azt mond­ta neki: Bol­dog vagy, Si­mon, Jóna fia, mert ezt nem test és vér je­len­tet­te ki ne­ked, ha­nem az én mennyei Atyám." (Mt 16, 15-16)

 A Krisztus feltámadása közel kétezer évében, sok szeméttel borították el az igazságot, elferdítették Isten egyenes útját mindenféle dogmákkal, teológiai tanításokkal, de Isten gyermekei, Jézus juhai hallják a hangját minden körülmények között és csakis őt követik. Ezt nem én mondtam, hanem maga az Úr. Hogy, hogy állunk mi ezzel az igazsággal? - azt mindenki lássa meg a saját kapcsolataiban a világgal, vagy a tiszta forrás vizéből iszik ami Isten kimondott szava, közvetlen vagy angyalok által közvetlenül üzenve, vagy a zavaros forrásból, de ebben az esetben megvan az eredménye az eljövendő ítélet . De másképpen is közelíthetünk ehhez a gondolathoz." Min­den­ki vizs­gál­ja meg sa­ját cse­le­ke­de­te­it, és ak­kor csak­is ön­ma­gá­ra néz­ve lesz di­csek­vé­se, nem pe­dig más­ra néz­ve. Mert min­den­ki a maga ter­hét hor­doz­za…..Ne té­ve­lyeg­je­tek, Is­ten nem csú­fol­ta­tik meg, mert amit vet az em­ber, azt arat­ja is. Mert aki a tes­té­nek vet, az a test­ből arat pusz­tu­lást, aki pe­dig a Lé­lek­nek vet, a Lé­lek­ből arat örök éle­tet". (Gal 6, 4-7).

Fogadjuk el Isten minden ajándékát.

 "Ke­gye­lem és bé­kes­ség árad­jon rá­tok bő­sé­ge­sen az Is­ten­nek és Jé­zus­nak, a mi Urunk­nak meg­is­me­ré­sé­ben. Az ő is­te­ni ere­je min­den­nel meg­aján­dé­ko­zott min­ket, ami az élet­re és ke­gyes­ség­re való az ő meg­is­me­ré­se ál­tal, aki min­ket a sa­ját di­cső­sé­gé­vel és ha­tal­má­val el­hí­vott, ame­lyek ál­tal igen nagy és be­cses ígé­re­tek­kel aján­dé­ko­zott meg ben­nün­ket, hogy ál­ta­luk is­te­ni ter­mé­szet ré­sze­se­i­vé le­gye­tek, ki­ke­rül­ve azt a rom­lott­sá­got, amely a kí­ván­ság mi­att van a vi­lág­ban." (2Pt 1, 3-4)

 Isten, Jézus Urunk által megismertette velünk minden igazságát, gazdagságát kegyelmében, hogy Ő általa, megismerése által békességet szerezünk. Nem olyan békességet amit a világ ajánl, hanem Isten békességét amit az Úr lehel mindazokba akik elfogadták Jézust mint személyes megváltójukat, ezzel el is fogadták mindazt amit Isten általa ajándékozott azzal az isteni erejével ami megadta Isten természetét az új teremtésben. Az isteni természet velejárója a szellemi gondolkodás ami irányítja a lépéseinket, hogy elkerüljük azt a romlottságot ami állandóan kísért ebben a vágyakkal teli világban. A megismerés útján hagyjuk el mindazt ami gátol minket a haladásban, Isten megismerésében segítsége által. A beteges önfegyelem a bűn elleni harc nem hoz semmi jót, sőt megsebzi kivérezteti a lelki, vagyis szellemi üdességét, frissességét, mert mindig magával van elfoglalva nem az éltető, vitalitást eredményező szellemi magaslatok irányába a mennyeknek országát keresi és arra felé tekint. Nem Jézusra hanem a tekintette a bűnére irányul, az mint egy áthágatlan fal áll előtte. Ebben a harcban vesztes mindenki aki maga akarja legyőzni mindazt amit bűnnek ismert fel magában. Amikor Izrael népe a kánaán földjére lépett, erős, óriás termetű népek is lakták azt a földet amit Jehova ígért nekik. De csakis a hit fegyverével és engedelmességgel tudták elfoglalni Jerikó városát, a falak Isten erejével ledőltek többek között. Ezt olvashatjuk Józsaiás könyvében. De a Biblia telis tele van példákkal úgy az ószövetség mint az újszövetség lapjain, hogyan tudjuk birtokba venni mindazt amit Isten már nekünk ajándékozott. Az Isten ígéretei csodás jövőről számolnak, az örökkévalóság a halhatatlanság felé vezető úton, olyan biztató ígéretekkel látja el az ember halhatatlan lelkét, ami egyszer valósággá válik, hogy az üdvözült lelkét olyan állapotban tartja, hogy örömmel folytatja útját minden győzelem után amin túl mehetett Isten segítségével. Azt a vágyat támasztja fel Isten a szívében, amit a hit által meg is jelenít egyszer. Ez az igazi Istentől származó vágyakozás ami az út végén láthatóvá válik. Mert meglátjàk Istent; Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. (Mt 5, 8).

 Tehát így vagy úgy, a hívő lélek sorsa Krisztusban van elrejtve, onnan nem eshet ki soha, még ha a látszat azt is mutatja, hogy elveszett vagy elesett időnként. De a kegyesség ereje aki Krisztusban van mindig győzni fog. Ebben az erőben bízzunk minden nap, a megismerés útján, aminek az eredménye a tisztaszívűség, az ige fürdője tisztit meg bennünket.

 Áldja meg az Úr mindazokat, akik vágynak mindarra amit Isten ajándékozott a tiszta szívűeknek akik minduntalan keresik az Isten akaratát, hogy beteljesüljön rajtuk is Isten minden ígérete. 

Engedjétek a gyermekeket.

 "Ek­kor kis­gyer­me­ke­ket vit­tek hoz­zá, hogy meg­érint­se őket, a ta­nít­vá­nyok pe­dig meg­dor­gál­ták azo­kat, akik ezt tet­ték. Ami­kor Jé­zus ezt ész­re­vet­te, ha­rag­ra ger­jedt, és azt mond­ta ne­kik: En­ged­jé­tek hoz­zám jön­ni a kis­gyer­me­ke­ket, és ne tilt­sá­tok el őket, mert ilye­ne­ké az Is­ten or­szá­ga. Bi­zony mon­dom nek­tek, aki nem úgy fo­gad­ja az Is­ten or­szá­gát, mint egy kis­gyer­mek, sem­mi­kép­pen sem megy be abba. Az­tán meg­ölel­te és ke­zét rá­juk he­lyez­ve meg­ál­dot­ta őket." (Mk 10, 13-15).

 Nem e mi vagyunk az akadálya annak, hogy a gyermekek a gyermekeink és az egyszerű lelkek közeledését megakadályozzuk Krisztushoz? A tanítvànyok is el voltak azzal a hatalommal, mert Jézus választottai voltak. Azon gondolkoztak ki lesz nagyobb a mennyeknek országában. " Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz ezzel a kérdéssel: Ki a nagyobb a mennyek országában?" (Mt 18, 1). A hatalom vágy a felmagasztalás benne van az ádámi természetben, ez gátolhatja Isten a Krisztus munkáját itt a földön, de különösen a vallási gyülekezetek berkeiben. Hiszen tudniillik, a gyülekezeti tekintélyek a magasra épített szószékek a rendek felállítása a megkülönböztető öltözékek a lelki pásztoroknál vagy a templomi szolgáknál a procedurák elvárásai mindez arra vall, hogy már hatalma van az embernek ott ahol Isten igéjét még többé kevésbé hirdetik a magaslatokról. De Isten az Úr ezt másképp mutatja be nekünk, a befogadás képességét ami nemes egyszerűséggel jelentett ki. " Köz­ben meg­ér­kez­tek Ka­per­na­um­ba.( a tanítványok) Már ott­hon vol­tak, ami­kor meg­kér­dez­te őket: Mi­ről vi­tat­koz­ta­tok út­köz­ben? De ők hall­gat­tak, mert egy­más kö­zött azon vi­tat­koz­tak az úton, hogy ki a na­gyobb. Ek­kor le­ült, oda­szó­lí­tot­ta a ti­zen­ket­tőt, és azt mond­ta ne­kik: Ha va­la­ki első akar len­ni, le­gyen min­den­ki kö­zött az utol­só és min­den­ki­nek a szol­gá­ja. És ké­zen fo­gott egy kis­gyer­me­ket, kö­zé­jük ál­lí­tot­ta, majd kar­já­ba vet­te, és azt mond­ta ne­kik: Aki az ilyen kis­gyer­me­kek kö­zül egyet be­fo­gad az én ne­vem­ben, en­gem fo­gad be, és aki en­gem be­fo­gad, nem en­gem fo­gad be, ha­nem azt, aki en­gem el­kül­dött." (Mk 9, 33-36)

 Előítéletek nélkül fogadja be mindazokat akik hozzá közelednek, közvetlen magatartást tanúsítva, ilyen szellemiséget kellene birtokolni mindazoknak akik Isten szolgái, a gyülekezet vénei vagy a család feje, mert az önbizalom hibáiba eshetünk, hogy mi majd tudjuk mi és ki az igaz hívő, roston engedjük át a gyermetegen hívő lelket. Ahhoz, hogy Krisztushoz menjen az őt kereső ember, Isten szolgájának láthatatlannak kell lennie, olyan alázatban, hogy észre se vegye azt, hogy Isten szolgája is közreműködő. Ez olyan ritka szolgálat a kereszténységben mint a fehér holló. Ez nem jelenti azt, hogy bagatizálva legyen Isten szolgájának munkája, hanem a szellemisége ne legyen akadálya a hitbeli gyermekek közeledésének, inkább a befogadás Isten bizalmában nem a visszataszítás szellemét vetítse ki. Ami a többit illeti, meg vannak írva a gyülekezeti élet rendje és módja.

 Az Atya előre szaladt és átölelte tékozló fiát amikor még látta messziről jönni megtért lelkét. A Lukács evangéliumában a 15. részben olvashatjuk. Ilyen szellemiséggel az Atya szeretetével megáldott gyülekezetek vagy családok nem lesznek gátak vagy akadályok Krisztus munkájában. Minden attól a szellemi magatartástól függ ami meghatározó egy gyülekezetben. Se nem liberális se nem szekurális vagy szektánsi szellemiségű. Ezt az egyensúlyt csakis Isten a Szent Szellem tudja biztosítani a gyülekezetekben, ahol a felelősségteljes testvérek engedelmesek Isten igéjének abból kifolyólag van szellemi látásuk vagy meglátásuk egy és más dologban.

 Mindennél fontosabb az Úr számára, hogy ne legyünk magunk akadályok, hogy szabaddá engedjük azt az utat ami Krisztushoz vezet. Ebben van a mai tanítás.

Új bor, új örömhír.

 "Har­mad­nap­ra me­nyeg­ző volt a ga­li­le­ai Ká­ná­ban, és ott volt Jé­zus any­ja, és Jé­zust is meg­hív­ták ta­nít­vá­nya­i­val együtt a me­nyeg­ző­re. Ami­kor el­fo­gyott a bor, Jé­zus any­ja azt mond­ta neki: Nincs bo­ruk. Jé­zus így vá­la­szolt: Asszony, mi kö­zöm van eh­hez ne­kem vagy ne­ked? Még nem jött el az én órám. Az any­ja pe­dig azt mond­ta a szol­gák­nak: Te­gyé­tek meg, amit mond! Hat kő­ve­der volt ott el­he­lyez­ve a zsi­dók tisz­tál­ko­dá­si szo­ká­sa sze­rint, ame­lyek­be egyen­ként két vagy há­rom mét­ré­ta fért. Azt mond­ta ne­kik Jé­zus: Tölt­sé­tek meg a ved­re­ket víz­zel. Meg­töl­töt­ték azo­kat szín­ül­tig. Ak­kor azt mond­ta ne­kik: Most me­rít­se­tek, és vi­gye­tek a nász­nagy­nak! És vit­tek. Ahogy meg­íz­lel­te a nász­nagy a bor­rá lett vi­zet, és nem tud­ta, hon­nan van, csak a szol­gák tud­ták, akik a vi­zet me­rí­tet­ték, szó­lí­tot­ta a vő­le­gényt, és azt mond­ta neki: Min­den em­ber a jó bort adja fel elő­ször, és ami­kor meg­it­ta­sod­tak, ak­kor a si­lá­nyab­bat, te pe­dig a jó bort mos­ta­ná­ig tar­to­gat­tad. Ezt az első jelt a ga­li­le­ai Ká­ná­ban tet­te Jé­zus, így mu­tat­ta meg di­cső­sé­gét, és ta­nít­vá­nyai hit­tek ben­ne". (Jn 2, 1-10)

 Ebben a történetben számunkra a legfontosabb tanítás nem abban rejlik, hogy Jézus képes volt rá ,hogy a vizet borrá változtatta. Ez az Isten dicsőségét ábrázolja és ezeken a csodákon keresztül a tanítványai hittek benne. Ma egy hívő számára nem kérdés, hogy Jézus, Isten Fiának van hatalma mindenek felett. Itt a tanítás arról szól, hogy a bor amit addig felszolgáltak a násznépnek, nem volt olyan jó mint az amit Jézus által a vízből teremtett. De nem is volt elég, mert kifogyott. Láttuk az emberi szokások éppen fordítva működnek. De a bor az öröm definíciója a bibliában. Az ó és új öröm amit a szövetségek tartalmaznak, az ószövetség és az újszövetség bora. A régi vagyis az ószövetség nem hozza meg azt a felhőtlen örömöt az ember lelkében mert állandóan emlékezteti a törvényre amit nem tud maradéktalanul teljesíteni, az nem szabadítja fel tökéletesen a lelkiismeretét, annak megvan a kezdete de a folytatásra nem elég. A vízből teremtett öröm viszont, megízlelve sokkal jobb mint a régi. Ha nem is tudjuk honnan származik, de a megtérés által szerzett öröm a felszabadulás öröme a bűneink alól ad egy felszabadult érzést és megkönnyebbülést. De nem is lehet az ószövetség keretein belül úgy örülni ahogy ezt az új ember a szellemi ember aki fel van ültetve már most a mennyben az örök hajlékába szellemileg, tud örülni a Szent Szellem örömében. Hiszen az ige a fűrdője az a mosakodásra szánt kőveder ami tisztálkodásra szántak annak idején jelképezi azt a helyet ahol Jézus változtatja át az ige által Isten szava által az igét örömre, ez az evangélium öröme. Ez ismeretlen volt az óember számára, mert a testi húsvér ember testi örömökkel elégedett ami csak időleges. Jézus egy új bort kínál mindazok számára akik a násznépet képezik, azoknak akik ha nem is voltak hivatalosak a menyegzőre de eljöttek, mert szolgái kimentek az utcára hogy hívogassák a lakomára amit elkészített az övéinek, de azok nem jöttek el. Tehát a régit az új váltotta fel új násznép új ígéretekkel. "És egy pél­dá­za­tot is mon­dott ne­kik: Sen­ki sem ha­sít ki fol­tot új ru­há­ból régi ru­há­ra, hi­szen ak­kor az újat is el­sza­kít­ja, és a ré­gi­hez sem il­lik az új­ból való folt. És sen­ki sem töl­ti az új­bort régi töm­lők­be, hi­szen az új­bor szét­sza­kít­ja a töm­lő­ket, a bor ki­öm­lik, és a töm­lők is tönk­re­men­nek. Ha­nem az új­bort új töm­lők­be kell töl­te­ni. És sen­ki, aki óbort iszik, nem kí­ván újat, mert azt mond­ja: jobb az ó. (Lk 5, 36-38). Tehát mindennek megvan a saját tömlője, a helye. Az ószövetségi ígéretek is be fognak teljesülni Isten választott népe számára, ami egy zsidó számára üdvösséget jelent, de azt a régi tömlőt új borral nem tölti be, annak az ideje még nem jött el. Most minden amit hallunk Isten szavából azt új tömlőbe töltik be a vízhordók Jézus szava szerint, ez az evangélium vagyis örömhír a választottaknak, akik nem csak hiszik Jézus Krisztus megváltásának tényét, hanem el is fogadják azt a bort, isznak is abból az új borból ami a Szent Szellem öröme.

Kettő egy testben.

 "Ti, fér­fi­ak, sze­res­sé­tek fe­le­sé­ge­te­ket, amint Krisz­tus is sze­ret­te az egy­há­zat, és ön­ma­gát adta érte, hogy a víz für­dő­jé­vel az ige ál­tal meg­tisz­tít­va meg­szen­tel­je, hogy majd di­cső­ség­ben maga elé ál­lít­sa az egy­há­zat úgy, hogy ne le­gyen raj­ta szenny­folt vagy ránc vagy va­la­mi ha­son­ló, ha­nem hogy le­gyen szent és fedd­he­tet­len. Úgy kell a fér­fi­ak­nak sze­ret­ni­ük a fe­le­sé­gü­ket, mint a sa­ját tes­tü­ket. Aki sze­re­ti a fe­le­sé­gét, ön­ma­gát sze­re­ti. Mert a sa­ját tes­tét soha sen­ki nem gyű­löl­te, ha­nem táp­lál­ja és ápol­ja, amint az Úr is az egy­há­zat, mert az ő tes­té­nek tag­jai va­gyunk. Azért el­hagy­ja az em­ber ap­ját és any­ját, és ra­gasz­ko­dik a fe­le­sé­gé­hez, és lesz­nek ket­ten egy test­té. Fe­let­te nagy ti­tok ez, én pe­dig ezt Krisz­tus­ról és az egy­ház­ról mon­dom. Ti is azért va­la­mennyi­en, ki-ki úgy sze­res­se fe­le­sé­gét, mint ön­ma­gát, az asszony pe­dig tisz­tel­je a fér­jét". (Ef 5, 25-32).

 Vannak férjek akik nagyon is elvárják, hogy feleségük engedelmesek legyenek nekik. Nem tudok ilyen statisztikáról, hogy hány százaléka a családoknak élnek ilyen viszonyban, de a közvetlen környezetemben is vannak ilyen keresztény családok ahol a férj elvárja, hogy a felesége legyen engedelmes neki. Nem rossz kívánság mondhatom, de ez egyáltalán nem fejezi ki Krisztus kapcsolatát az egyházzal. A fentiekben olvastuk, hogy Krisztus feláldozta magát az egyházért, és nem hagyta, hogy az egyház gondoskodás nélkül maradjon. Ez a kapcsolat Krisztusnak az egyházhoz felettébb nagy titok, hogy valamiképpen megértsük, Pál apostol szemlélteti a férj és feleség kapcsolatában akik ketten egy testté válnak a házasságban. De amúgy is nagy titok számunkra, hogyan lett a Gyülekezet Krisztussal eggyé. Igen tudjuk, hogy a Szent Szellem kapcsol össze az Atyával a mennyben, de itt a földön, hogyan jelentkezik a mi szívünkben. Persze hogy a szeretet megnyilvánulása a felebarátaink iránt is, de akinek van felesége az a legközelebbi akit szeretünk isteni szeretettel, feláldozzuk önmagunkat értük, hiszen a szentírás szerint egy test vagyunk férjek és nők ha házasságban élünk. Talán jobb példa nincs is ennél, hogy kifejezzük Krisztus szeretetét az egyháza iránt ami egyben az Ő teste. Ha a férj arrogáns és elvárja feleségétől, hogy engedelmes legyen neki, akkor ő maga nem tett semmit azért, hogy az így is legyen. Krisztus mindent megtett a maga oldaláról, hogy elnyerje a gyülekezet tetszését, hogy a szeretet tárgya legyen ebben a kapcsolatban, ezért is szenvedett, hogy kiváltsa menyasszonyát attól a másik férfitől vagyis úrtól, aki ugyanúgy verseng e világban érte, hogy uralkodjon rajta. Nem az a fontos, hogy tényleg meg tudja szerezni a hűtlen asszony tiszteletét, mert ez sincs kizárva, ugyanis Krisztust sem fogadták be az övéi akiket szeretett, de Istennek megvan az ereje abban , hogy magához kösse és eljegyezze mennyaszonyát a szeretet által. Pál apostol túlzás nélkül kijelenti, hogy folytatta azt a munkát amit Krisztus abbahagyott, rá bízva azt, hogy szenvedjen a gyülekezetért. "Most örü­lök az ér­te­tek vi­selt szen­ve­dé­se­im­nek, és be­töl­töm, ami hi­ány­zik a Krisz­tus szen­ve­dé­se­i­ből az én tes­tem­ben az ő tes­té­ért, amely az egy­ház. En­nek let­tem szol­gá­já­vá Is­ten meg­bí­zá­sá­ból, ame­lyet rá­tok néz­ve adott ne­kem, hogy be­tölt­sem az Is­ten igé­jét, még­pe­dig azt a tit­kot, amely el volt rejt­ve örök idők­től fog­va és nem­ze­dé­kek óta, most pe­dig ki­je­len­tet­te az ő szent­je­i­nek, akik­nek Is­ten tud­tul akar­ta adni, hogy mi­lyen nagy a po­gá­nyok kö­zött e ti­tok di­cső­sé­gé­nek a gaz­dag­sá­ga, hogy ben­ne­tek van Krisz­tus, a di­cső­ség re­mény­sé­ge". (Kol 1, 24-26).

 Ahhoz, hogy tiszteljenek a feleségeink, magunknak férjeknek példát kell mutatni az önfeláldozásban. De ahogy ez lenni szokott , a szélsőségek jelennek meg ahol nincs meg Isten harmóniája, a feminizmus a női egyenjogúság átcsap nőuralomba, mert a férj engedékenynek látszik, ott ahol nem szeretik Istent nem a pogány világban hanem az úgynevezett keresztény világban. A nőktől Isten nem várja el, hogy tanulják meg hogyan kell szeretni, mert az bele van építve a természetükbe, itt inkább a tiszteletre utasítja Isten őket. Bizony a férjeket tanítani kell a szeretetre, mert az ő természetükben pedig bennük van az uralkodás vágya. 

 Isten Szent Szelleme ezt a kölcsönös harmóniát igyekszik megtartani a családokban. A gyülekezetben pedig a Szent Szellem ajándékai által az ige fürdője tisztítja meg, hogy megszentelje mindazokat akik elé állnak a mennyei menyegzőn a Bárány menyegzőjén mint felkészített, feldíszített szeplőtelen menyasszony minden pompájával, Krisztus jellemével feldíszítve, amivel itt a földön felruházta. A mennyei Jeruzsálem jelképezi azt a drága kincset amit a Bárány menyasszonya kapott Isten dicsőségében. " És hoz­zám jött a hét an­gyal kö­zül egy, aki­nél a hét utol­só csa­pás­sal telt hét po­hár volt, és így szólt hoz­zám: Jöjj, meg­mu­ta­tom ne­ked a meny­asszonyt, a Bá­rány fe­le­sé­gét. El­vitt en­gem lé­lek­ben egy nagy és ma­gas hegy­re, és meg­mu­tat­ta ne­kem a szent vá­rost, Je­ru­zsá­le­met, amely a menny­ből, Is­ten­től szállt alá.

Ben­ne volt az Is­ten di­cső­sé­ge, és fé­nye ha­son­ló volt a leg­drá­gább kő­höz, a kris­tály­tisz­ta jás­pis­kő­höz". (Jel 21, 9-10).

 A legnagyobb kihívás azok számára, akik olyan frigyben élnek, ahol az egyik nem követi Krisztust, vagyis nincs meg benne a Krisztus hite. Ezekért a családokért harcol a sátán, hogy a házasság intézményében kárt tegyen, de a hívő ha igaz úton jár, szenvedések árán kitart a végsőkig, hogy az a parancsolat ne legyen megszegve ami a teremtésben bele van iktatva a kezdettől fogva, hogy amit az Isten eggyé teremtett ember ne bontsa fel. De erre az esetekre is gondolt az Úr, mindig megadja a lehetőséget, hogy megtartsák a békét, ha vannak gyerekek azok miatt is mert a gyerekek szentek Isten szemében, jaj azoknak akik megbotránkoztatnak egyet is közülük. De ez már más téma.

Az eljövendő Krisztus.

 "A he­te­dik an­gyal is trom­bi­tált, és ha­tal­mas han­gok hal­lat­szot­tak a menny­ben, ame­lyek ezt mond­ták: A vi­lág fe­lett a ki­rá­lyi ura­lom a mi Urun­ké és az ő Krisz­tu­sáé lett, aki örök­kön-örök­ké ural­kod­ni fog. És a hu­szon­négy vén, akik Is­ten előtt ül­nek trón­ja­i­kon, arc­ra bo­rul­tak, és imád­ták Is­tent, és ezt mond­ták: Há­lát adunk ne­ked, Urunk, min­den­ha­tó Is­ten, aki vagy, és aki vol­tál, hogy át­vet­ted nagy ha­tal­ma­dat, és ural­kodsz. Meg­ha­ra­gud­tak a po­gá­nyok, de el­jött a te ha­ra­god és a ha­lot­tak fe­lett való íté­let ide­je, hogy ju­tal­mat adj szol­gá­id­nak, a pró­fé­ták­nak és a szen­tek­nek és azok­nak, akik fé­lik a te ne­ve­det, ki­csi­nyek­nek és na­gyok­nak, és hogy el­pusz­títsd azo­kat, akik a föl­det pusz­tít­ják. És meg­nyílt az Is­ten temp­lo­ma a menny­ben, és temp­lo­má­ban lát­ha­tó­vá lett az ő szö­vet­sé­gé­nek lá­dá­ja; és vil­lám­lás, ég­zen­gés, menny­dör­gé­sek, föld­ren­gés és nagy jég­eső tá­madt." (Jel 11, 15-18)

 Nem bocsátkozom semmi okfejtésbe most, nem ez a cél, csak az érthetőség kedvéért megemlítem, hogy az Úr Jézus Krisztus ítéletei nem az utolsó ítélet a nagy fehér szék előtt, az már tényleg a második a halottak feltámadása akik éltek valaha de szellemileg halottak maradtak, azokat a cselekedeteik szerint fogja ítélni Isten. De előbb Krisztus a földre jövetelekor nagy dicsőségben ítéli el az élőket, akik élni fognak abban a pillanatban, az utolsó ítélet ami a vég az a halottak feletti ítélet mindenek után, ez később jön el. De itt látjuk részben az eljövetele kezdetét a földre, amire úgy sóvárog Izrael maradéka, a prófécia szerint. Az idő rövidsége miatt csak azt emelném ki ebből a részből többek között, hogy a huszonnégy vén a mennyei üdvözültöket jellemzi úgy az ószövetségi mint a gyülekezeti üdvözülteket. Abban az időben amit itt látunk az első feltámadás után az üdvözültek elfoglalták helyüket a mennyben. Kétségkívül a feltámadás és az élők elragadtatása már megtörtént amikor ezt a képet látjuk. Ekkor jön el az Úr a földre, hogy a szentek imái beteljesedjenek a prófécia szerint, hogy a földön is eljöjjön az Úr akarata ahogyan a mennyben van. Ekkor egyesül a menny a földdel aminek egy királya lesz örökkön- örökké. 

 A hű Izrael maradéka megmenekűl és mindazok akik a nagy megpróbáltatások idején ami eljön ebbe a világba, segítették mindazokat a prófétákat akik hirdetik Isten országát nagy üldözések közepette. Ezt olvashatjuk a Máté evangéliumában, de még ídézek az érthetőség kedvéért ami kiegészíti a fentieket. "Ami­kor pe­dig el­jön az Em­ber­fia az ő di­cső­sé­gé­ben és vele mind a szent an­gya­lok, ak­kor el­fog­lal­ja majd di­cső­sé­gé­nek tró­nu­sát. Elé­be gyűj­tet­nek mind a né­pek, és el­vá­laszt­ja őket egy­más­tól, mi­ként a pász­tor el­vá­laszt­ja a ju­ho­kat a kecs­kék­től. (Mt 25, 32).

 De hogy még teljesebb legyen a kép idézek még egy részt. Mielőtt idézem, a menyasszony menyegzője megtörtént a mennyben ez a feltámadás utáni Bárány menyegzője, amikor a szentek felöltik a fehér ruhákat az új testre, ezt olvashatjuk ezek előtt amit itt idézek. "És lát­tam a meg­nyílt eget, és íme, egy fe­hér ló, és aki azon ült, an­nak neve Hű és Igaz, aki igaz­sá­go­san ítél és har­col, és a sze­me olyan, mint a tűz­láng, és a fe­jén sok ko­ro­na volt, és a neve volt rá fel­ír­va, ame­lyet sen­ki sem tud, csak ő maga, és vér­be már­tott ru­há­ba volt öl­töz­tet­ve, és így hív­ták őt: Is­ten Igé­je. Mennyei se­re­gek kö­vet­ték őt fe­hér lo­va­kon, tisz­ta fe­hér gyolcs­ba öl­töz­ve. Szá­já­ból éles kard jött ki, hogy az­zal ver­je a po­gá­nyo­kat, vas­vessző­vel fog­ja le­gel­tet­ni őket. A min­den­ha­tó Is­ten bú­sult ha­rag­já­nak bor­saj­tó­ját fog­ja ta­pos­ni. Ru­há­já­ra és de­re­ká­ra oda volt írva a neve: ki­rá­lyok Ki­rá­lya és urak­nak Ura". (Jel 19, 11-15)

Amint látjuk itt megjelennek azok akik új fehér gyolcsba vannak öltözve és az Úr seregeihez tartoznak. Itt kibővűl az a kép, hogy nem csak az angyalok hanem az üdvözült már Krisztus tulajdonai is vele lesznek. Mert az angyaloknak nincs gyolcs ruhájuk sem fehér lovuk, mert a fehér gyolcs az a szentek igazságossága a fehér ló pedig a rájuk ruházott Isten hatalma.  

 Mindenképpen ez még nem a véget jelenti hanem az ezeréves birodalom kezdetét. A pogányok féljenek minden esetben azok is akik a teremtett világot tönkretették, akik haszonélvezői voltak és vannak akik kizsákmányolták Isten csodás teremtett világát. Ez nem csak az ökológiára vonatkozik, mindarra a tevékenységre is ami nem közvetlenül hat a természet pusztulására. Az élő erők, az emberek kizsákmányolása a ki nem fizetett teljes fizetésekre és sorolhatnám ezer és ezer okot, amire Isten haragja eljön azokra a világ uraira, akik megtehették volna de nem tették meg, hogy az emberiség ne szenvedjen kárt. De tudjuk, hogy ez nem lehetett másképp, mert az ember magába véve egoista gyarló a bűnbeesés óta, ha Isten kegyelmével nem változik Krisztus képére, és nem tér meg bűneiből, akkor persze a pogányság sorait gyarapítja. A pogányság az bálványimádás, minden forrását arra költi ami hasznot hoz neki, felmagasztal mindent amire csak áldozni óhajt. Minden csak a saját érdekében tesz, olyan istent formál magában aki úgy szolgál neki ahogy neki passzol. Ezt tárgyilagosítja mindenféle ábrázatokba amik mögött a démonok sokasága rejlik. 

 De mindettől megszabadít a Krisztusban való igaz hit, tehát aki Krisztus nevét vallja, fogadja meg Pál apostol tanácsát, ami Isten parancsolata: " Mindazáltal megáll az Isten erős fundamentuma, melynek a pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és álljon el a hamisságtól mindenki, aki az Úr nevét vallja." (2Tim 2, 19). " Mert ha szád­dal Úrnak val­lod Jé­zust, és szí­ved­ben hi­szed, hogy Is­ten fel­tá­masz­tot­ta őt a ha­lot­tak kö­zül, üd­vö­zülsz. Mert szív­vel hisszük, hogy meg­iga­zu­lunk, és száj­jal te­szünk val­lást az üd­vös­ség­ről." (Róm 10, 9).

Rövid tényfeltárás Isten házában.

 "Majd azt mond­ta ne­kem: Menj be, és nézd meg a go­nosz utá­la­tos­sá­go­kat, ame­lye­ket ott cse­lek­sze­nek! Be­men­tem, és lát­tam, hogy íme, min­den­fé­le csú­szó­má­szó­nak meg utá­la­tos ál­lat­nak a képe és Iz­rá­el há­zá­nak min­den­fé­le bál­vá­nya be volt vés­ve kö­rös-kö­rül a fal­ba." (Ez 8, 9)

 Ez egy részlet Ezékiel könyvének nyolcadik részéből, de ennyi is elég ahhoz, hogy kifejezzük mindazt amire képes egy hitehagyott nép a szentföldön Isten házàban. Az Úr Izrael utálatosságait mutatta meg Ezékielnek. Ettől fogva Isten Izrael Istene elhagyta házát. Izrael Isten, Jehova nélkül maradt, de ezt észre sem vették mert folytatták a kegyesség látszatában az Istentiszteletett az utálatosságok közt. A frigyláda is elveszett ami Krisztust jelképezte. 

 Ma hogy áll a helyzet a kereszténységben? Bizony ma is vannak olyan testvérek akiket az Úr végig vitt és bemutatta minden utálatosságát a keresztény egyházaknak. Kereszténység az Úr nélkül, így jellemezném a mai állapotot. Nyomatékosan az Úr jelzőtt használtam, mert az Úr jelenti, hogy ő uralja a helyzetet, vagyis mindenkinek az ura aki engedelmes neki. Isten a végsőkig kitart a népe mellett, a hátat fordított néphez hű marad, de elítéli mindazt ami ebben a kereszténységben utálatos számára. Ne tévelyegjünk, Isten szent és a szentek között akar lenni. Ez a Gyülekezet itt a földön. Az a gyűjtőnév a kereszténység, bele foglalja magába a jót is meg a rosszat is, de ez nem kielégítő a Szent Isten számára, és nem lakozik benne, a Szent Szellem a Gyülekezetben él. A tizennyolcadik része Máté evangéliumának arról szól, hogy milyen feltételek mellett van közöttük az Úr. "Mert ahol ket­ten vagy hár­man össze­gyűl­nek az én ne­vem­ben, ott va­gyok kö­zöt­tük". (Mt 18,20). Bizony, hogy ott van ahol összegyűlnek az üdvözült testvérek egy helyen, ami nem lehet spontán gyűlés, mert Isten a rend Istene, és nem templomokban él de ott van ahol őt tisztelik és szeretik rendszeresen, megtartják z Úr parancsolatait. A nagy globális Gyülekezet egy szigete ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek, ez a minimum szám. És ott fejeződik ki az egész globális Gyülekezet jelleme. Azért mert Krisztus a test feje Isten gyülekezetében, és Isten házában mint örökös foglal helyet az Atya jobbján, aki itt a földön is azok között akar lenni akik nem csak szeretik őt, hanem a szeretetből kifolyólag megtartják parancsolatait az Isten szellemében és igazságban imádják őt. Ezzel imádják Istent az Atya házában. Ezt fejezheti ki az a lokális gyülekezés ami úgy jöhet létre, ha Szent Szellem vezetése által gyűlnek össze, ahol az Úr nem vendég hanem háziúr. Ezért gondolom én, mert bennem is van Isten szelleme, hogy azok a kereszténynek titulált intézmények vagy gyülekezetek akik a saját útjukat járják, minimum, engedetlenek az Úr iránt. De finoman fejeztem ki magam. Isten az Úr nem olyan kiméletes az utálatosságok iránt, kimondja könyörtelenül ítéletét a felé és azok felé, akik és amik becstelenítík az Ő nevét. Ez így volt Izraellel és így van ma is a keresztény egyházzal szemben is. Ha még az Úr türelmes és még megadja a kegyelem időszakát, a választottak miatt, de ítéletei nem várnak sokat magára, mert Isten házától lesz az ítélet. " Ha pe­dig mint ke­resz­tyén ( itt a krisztusi név az igaz, a fordítók megmásították, mert keresztény, olyan név nem szerepel a görög fordításban) szen­ved, ne szé­gyell­je, sőt di­cső­ít­se Is­tent ez­zel a név­vel. Mert itt az ide­je, hogy el­kez­dőd­jék az íté­let az Is­ten há­zané­pén. Ha pe­dig elő­ször mi­raj­tunk kez­dő­dik, mi lesz azok­nak a vége, akik nem en­ge­del­mes­ked­nek az Is­ten evan­gé­li­u­má­nak? És ha az igaz is alig me­ne­kül meg, hova lesz az is­ten­te­len és a bű­nös?" (1Pt 4, 17-18).

 Hálátlan téma ez, de szorításban írtam erről, ezt is tudni kell, mert az idő közel, amikor felgyorsulnak az események a világban. 

A gonosz szolga fizetése.

 "Mert ha­son­ló a mennyek or­szá­ga a ki­rály­hoz, aki szám­adást tar­tott a szol­gá­i­val. Ami­kor meg­kezd­te a szá­mon­ké­rést, elé­je vit­tek egy szol­gát, aki tíz­ezer ta­len­tum­mal volt adó­sa. Mi­vel nem tu­dott mi­ből fi­zet­ni, meg­pa­ran­csol­ta an­nak ura, hogy ad­ják el őt is, fe­le­sé­gét is, gyer­me­ke­it is és min­de­nét, ami­je csak van, hogy fi­zet­hes­sen. Ek­kor a szol­ga térd­re esve kö­nyör­gött: Légy tü­re­lem­mel hoz­zám, és min­dent meg­fi­ze­tek ne­ked!" (Mt 18, 23..25).

 Jézus Péterhez szólt ebben a példabeszédben, aminek most mi is hallgatói vagyunk. Ebben a részben látjuk, hogy milyen hatalmas tartozása van a bűnös embernek Isten előtt. Ha mindenét odaadná sem lenne kielégítő Isten számára. Isten hagyja az embereket élni a maga világában felhalmozva bűneit addig a pontig amíg el nem jön a számadás. A számadás itt nem az utolsó ítéletet jelenti. Minden ember életében, itt a tudatos emberről van szó, eljön az a pillanat amikor saját lelkiismerete elé állítja Isten. Itt is látjuk, hogy a szolga, mert szolgáról van szó, nem önszántából megy a király színe elé, eléje vitték. Ez nem a halál utáni állapotára utal, mert látjuk a kegyelem idejét az adósság törlesztése után is. A király elengedte adósságát. " Az úr pe­dig meg­szán­ta azt a szol­gát, el­bo­csá­tot­ta, sőt az adós­sá­gát is el­en­ged­te." Nem azért kapott bocsánatot, mert megszolgálta, hanem a király irgalmassága szerint. 

 Egyszer feltett nekem egy kérdést a barátom. Hogy mit jelent az, hogy Isten mindenkit meg akar menteni. Ha valamit akar Isten miért nem teszi meg? "Min­de­nek­előtt arra kér­lek, hogy tart­sa­tok kö­nyör­gé­se­ket, imád­sá­go­kat, ese­de­zé­se­ket és há­la­adá­so­kat min­den em­be­rért, a ki­rá­lyo­kért és min­den fö­löt­te­sért, hogy nyu­godt és csen­des éle­tet él­jünk, tel­jes is­ten­fé­le­lem­ben és tisz­tes­ség­ben. Mert ez jó és ked­ves do­log a mi meg­tar­tó Is­te­nünk előtt, aki azt akar­ja, hogy min­den em­ber üd­vö­zül­jön, és el­jus­son az igaz­ság is­me­re­té­re". (1Tim 2, 1-3).

 Egy ideig számomra is egy nehéz kérdésnek bizonyult. De egy olyan felismerésre jutottam, amit itt a fentiekben el is mondott Jézus. A király a mindenható Istennek megvan az a szándéka, hogy üdvözítse az embert, noha ebben a részben látjuk, hogy az ember nem értékeli a megbocsátás tényét. Isten megbocsátja minden tartozását, bűneit ha könyörgésben kérik az emberek, de új természetet nem kap ez által, marad minden a régiben. Sőt aki azt el is hiszi, hogy ez minden elég, abban a tudatában van, hogy kérdőre veheti tartozását a bűnös embertársaitól, magasabb pozícióból viszonyul hozzá. Jézus a tanítványait így tanította imádkozni, "... bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek," (Mt 6, 12).

 De nem így tette az a szolga akinek minden adóssága el volt engedve, tiszta lappal folytathatta életét, de nem, hálátlan szolgának bizonyult. "Ahogy ki­ment az a szol­ga, ta­lál­ko­zott az egyik szol­ga­tár­sá­val, aki száz dé­nár­ral tar­to­zott neki. Meg­ra­gad­ta, foj­to­gat­ni kezd­te, és ezt mond­ta neki: Fi­zesd meg, ami­vel tar­to­zol! Szol­ga­tár­sa ek­kor térd­re esve kö­nyör­gött: Légy tü­re­lem­mel hoz­zám, és meg­fi­ze­tek ne­ked.

De ő nem en­ge­dett, ha­nem el­ment, és bör­tön­be vet­tet­te azt, amíg meg nem fi­ze­ti tar­to­zá­sát."(Mt 18, 28-29)

 Erre nagyon kell figyelnünk, ha Isten akarata szerint jót tett irántunk, kiöntötte kegyelmét minden emberre a világon, és talán sokaknak megbocsátott, de ha az az ember nem jár hálaadással Isten felé, hanem hátat fordít Istennek, számon kéri felebarátja vétkeit, Isten ítélet székébe ül, azokat a vétkeit amiket éppenhogy Isten neki megbocsátott, hiányzik az irgalmassága embertársai iránt, akkor bizony nem kaptuk meg Krisztus új természetét, nem mondhatjuk vele együtt "Atyám, bo­csásd meg ne­kik, mert nem tud­ják, mit cse­lek­sze­nek! Az­után sors­ve­tés­sel meg­osz­toz­tak ru­há­in". (Lk 23)

 Ezek után az angyalok felviszik a halála után Isten ítélőszéke elé, mert Isten megbocsátotta bűneit ugyan, de ezek után gonosz maradt a természete. Felsőbbrendűség a büszkeség, ami a vallásos emberre jellemző, aki vallási büszkeségből elítéli az atyafiait, mert nem olyanok mint ő maga. "Ami­kor szol­ga­tár­sai lát­ták, hogy mi tör­tént, fel­há­bo­rod­tak, és el­men­tek je­len­te­ni uruk­nak a tör­tén­te­ket. Ak­kor maga elé hí­vat­ta őt az ura, és azt mond­ta neki: Go­nosz szol­ga, min­den adós­sá­go­dat el­en­ged­tem ne­ked a te kö­nyör­gé­sed­re. Nem kel­lett vol­na ne­ked is kö­nyö­rül­nöd szol­ga­tár­sa­don, ahogy én is kö­nyö­rül­tem raj­tad? És ha­rag­já­ban ura át­ad­ta őt a hó­hé­rok­nak, míg min­den tar­to­zá­sát meg nem fi­ze­ti. Így cse­lek­szik az én mennyei Atyám is ve­le­tek, ha szív­ből meg nem bo­csá­to­tok atyá­tok­fi­a­i­nak." (Mt 18, 31-34)

 A hóhérok nem könyörülnek rajta, hiszen parancsot teljesítenek. Ez a vonat már elment, ezek után már az embernek nincs mivel leróni tartozását Isten előtt. Újból nem feszíthetjük meg Krisztust szívünkben. " Mert le­he­tet­len do­log, hogy akik egy­szer meg­vi­lá­go­sít­tat­tak, és meg­íz­lel­ték a mennyei aján­dé­kot, és ré­sze­se­i­vé let­tek a Szent­lé­lek­nek, akik meg­íz­lel­ték az Is­ten jó be­szé­dét és az el­jö­ven­dő vi­lág erő­it, de el­es­tek, is­mét meg­újul­ja­nak a meg­té­rés­re, mert újra meg­fe­szí­tik ön­ma­guk­nak és nyil­vá­no­san meg­csú­fol­ják az Is­ten Fiát". (Zsid 6, 4-5)

 Ennek a szolgának nem volt örök üdvössége, hiába volt megbocsátva minden vétke, Krisztus váltságdíja árán, de természete gonosz maradt. Nem vesztette el azt ami nem volt neki, mert akinek van annak még több adatik, akinek nincs attól azt is elveszik amit birtokolt." Mert akinek van, annak adatik, és bővölködni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van." (Mt 13, 12).

Az örök élet elnyerésére az engedelmességben rejlik.

 "Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta." (Jn 3, 36)

"Aki Is­ten­től van, az hall­gat­ja Is­ten be­szé­de­it. Ti azért nem hall­gat­já­tok, mert nem Is­ten­től va­lók vagy­tok." (Jn 8, 51)

"Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált sohasem". (Jn 8, 51)

 Az első idézetet könnyű befogadni, mert nem támaszt semmi feltételt, habár már ez a szellemi látást bizonyítja, mert olyanban hisz amit nem lát, abban hisz akit nem lát. A hit szeme lát egy olyan személyt aki Istentől jött, Isten az új teremtés első szülöttje Jézus Krisztus aki Isten Fiának neveztetik, aki most a láthatatlan világban foglalta el helyét. Igaz, hogy Isten nem feltételekhez szabja üdvösségünket, hanem a hitünk a szellemi hallásunk és látásunk által a kegyelemből fakadó felmentésünket Isten haragja alól, ami tőle van. Isten haragja fennáll mindenkor és mindenki felet, csak az aki enged Isten Fiának az menekül meg Isten haragjától, ennek is a következménye, hogy nem lát többé halált." Mert ha az egy­nek bűn­ese­te mi­att ural­ko­dott a ha­lál egy em­ber ál­tal, mennyi­vel in­kább fog­nak ural­kod­ni az élet­ben az egy Jé­zus Krisz­tus ál­tal azok, akik a ke­gye­lem és az igaz­ság aján­dé­ká­nak bő­sé­gé­ben ré­sze­sül­tek! Amint te­hát egy­nek a bűn­ese­te ál­tal min­den em­ber­re el­ha­tott a kár­ho­zat, úgy egy­nek az igaz­sá­ga ál­tal min­den em­ber­re el­hat az élet meg­iga­zí­tá­sa. Mert amint egy em­ber en­ge­det­len­sé­ge ál­tal so­kan bű­nö­sök­ké let­tek, úgy egy­nek en­ge­del­mes­sé­ge ál­tal so­kan iga­zak­ká lesz­nek". (Róm 5, 17-18). Jézus Krisztus az igazság és a benne való hit teszi igazzá az embert, ennek a hitnek a következménye, hogy Isten megelevenít a szellemi halálból az életre, kiragadva minden halált hozó és a halálban fogvatartó világi gondolkodásból. Az efézusi gyülekezet rendelkezett kimagasló szellemiséggel, azért Pál apostol tudott írni nekik ilyen formán, mert ők alkalmasak lettek az engedelmességre.

 "Ti­te­ket is meg­ele­ve­ní­tett, akik ha­lot­tak vol­ta­tok vét­ke­i­tek és bű­ne­i­tek mi­att, me­lyek­ben jár­ta­tok egy­kor e vi­lág­nak meg­fe­le­lő­en a le­ve­gő­be­li ha­tal­mas­ság fe­je­del­me sze­rint, ama lé­lek sze­rint, amely most az en­ge­det­len­ség fi­a­i­ban mun­kál­ko­dik". (Ef 2, 2)

" Azért te­hát még job­ban kell ne­künk a hal­lot­tak­ra fi­gyel­nünk, hogy va­la­mi­kép­pen el ne sod­ród­junk. Mert ha az an­gya­lok ál­tal hir­de­tett be­széd erős volt, és min­den bűn és en­ge­det­len­ség el­vet­te igaz­sá­gos bün­te­té­sét, ho­gyan me­ne­kü­lünk meg mi, ha nem tö­rő­dünk ilyen nagy üd­vös­ség­gel? Ezt kez­det­ben az Úr hir­det­te, majd azok, akik hal­lot­ták, meg­erő­sí­tet­ték szá­munk­ra,..." (Zsid 2, 1-2).

 A hit Isten beszédeiből támad fel, akinek füle van az meghallja Isten szavát és hitről hitre tér, ez a folyamat teszi az embert igazzá, mert hisz Isten minden rá vonatkozó szavára. Az Úr azon felül, hogy hirdette az általános hitet, a szavai személyre szabott volt és ma is az." A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet.". (Jn 6, 63) Közvetlen kapcsolatot keres veled és velem, mert Isten a teremtésben gazdag, nincs két egyforma ember, mindenkihez a szívén keresztül találja meg az utat. A szív ajtaja a hit és a teljes odaadás Istennek engedelmességben. Ezen dolgozik ma is az Úr a szelleme által a gyülekezetben. De az üzenetét angyalokra bízta, mert minden kornak megvan a saját állapota és szükségletei, így a Jelenések könyvében olvassuk a második és harmadik fejezetben, megvilágítva számunkra a szükségleteinket. 

 A halhatatlanság kérdése megvan oldva még a teremtés előtti időből, mert maga az Úr maga a halhatatlanság és akit kegyelemből felment haragja alól, az a lélek oltalma alatt van, Isten haragja nem éri el soha. 

"....Jé­zus azt mond­ta: Én va­gyok a fel­tá­ma­dás és az élet, aki hisz én­ben­nem, ha meg­hal is, él, és min­den­ki, aki él, és hisz én­ben­nem, soha meg nem hal. Hi­szed-e ezt?" (Jn 11, 25).